Fezejet
1 I | ne haljon, el ne váljon, hát akkor csak a bátyámmal szerettem
2 I | Minek öltözöl fel?~– Hát a tört ablakot be kell csinálni
3 I | odakinn, Loránd?~– Nincs.~– Hát mért reszket úgy a kezed?~–
4 I | világ végén túl. Az űr! Hát azt az űrt mi veszi körül?
5 I | azt az űrt mi veszi körül? Hát azon túl van-e még valami?~
6 I | utazott el?~– Mert beteg.~– Hát miért kacagott az éjjel
7 I | vigyen át atyámhoz.~– Jer hát! Add kezedet!~S azzal kézen
8 I | ilyen nagyon!~Miért? De hát miért?~Amint azok elhaladtak,
9 I | kertünkbe jutottunk.~De hát, istenem, vétettünk mi valamit,
10 I | koporsót; mi utána mentünk.~Ez hát az a ház, ahol a kísértetek
11 I | abba beleölte magát…~De hát érdemes-e valakinek azért
12 I | hogy nem vette őt el.~Pedig hát minek örültem? Miért dicsekedtem
13 II | magyar ajkú; aztán pedig hát testvérek volnánk, meg kellene
14 II | azt is nehéz itthagynom!~Hát édesanyám, ki folyton beteg,
15 II | édesanyám, ki folyton beteg, hát öreganyám, aki olyan ősz
16 II | bennem a kedves előérzetet.~Hát még a „mea filia” milyen
17 II | annyit tesz, hogy „egyél hát”.~Mert tudniillik, hogy
18 II | nagyanyámnál – szemem láttára.~Hogy hát én minek nézegettem rá,
19 II | legelőször megláttalak!… pedig hát – mire megvénülünk???…~ ~
20 II | nagy bajba kerül.~Hanem hát Fánny ezt nagyon nevetségesnek
21 II | paróka lett volna.~– Ratsherr hát! Tanácsos úr, aki tollat
22 II | hanyatlott vissza.~– Hanem hát mármost, Henrik, elég lesz
23 II | kenyérért, ugye, imádkoznak? Hát a Ratsherrekről szól-e valahol
24 II | a fiú mérgesen.~– Pedig hát még a mészáros mesterség
25 II | jóváhagyását:~– Bonus, bonus!~De hát a könyvnélkül való?~Ez a
26 II | kellett volna felmondani; hát még ma, mikor az öreg vette
27 II | az csak tettetés, azért hát katonásan kell vele elbánni.~
28 III | ezüstgombos atillámat felveszem. Hát még ha a hajam is fel volna
29 III | kegyeskedett hozzám fordulni – Hát te, öcsém, nem kóstolod
30 III | mennyországba nem emel valaha, hát sohase fogok odajutni.~S
31 III | engemet az én boldog hitemben.~Hát még ha azt mondta volna
32 IV | zavartalan mosolygó képe elől. – Hát mi baja a vármegyének velem?
33 IV | együtt a páterhez fáradni, hát elvisszük a rabbinushoz,
34 IV | tudsz rajtam fogni. Már csak hát inkább a páterhez, mint
35 IV | esküdt interveniált.~– Mondja hát becsületszavára a tekintetes
36 IV | volna keresztelve.~– No hát becsületszavamra mondom,
37 IV | védelmet szerezni.~– No hát hogyan botránykoztattam
38 IV | előlem, te vén képmutató!”~– Hát arról én nem tehetek, ha
39 IV | keresztyén vagyok.~– Akkor hát apellálok a hitére. Egy
40 IV | király – ha jól mondták, hát Belzázár – szobájában egyszer
41 IV | helynek kriptája is volt. Hát a kriptából mi lett?~– Az
42 IV | higgye-e ezt vagy ne.~– Hát mikor ön és dévaj cimborái
43 IV | szólt közbe esküdt úr.~– No hát ígérjék meg, hogy legalább
44 IV | E még új; e biz szakadt. Hát ennek melyik a képes fele?
45 IV | dobja félre.~– Micsoda, hát ez nem pénz? Ennek pénznek
46 IV | alkudozott a hatósággal, hogy hát azt mennyiben veszik el;
47 IV | felkacagva a bűnhődött. – Hát azt hiszi uramöcsém, hogy
48 IV | kálváriáról maradt itten.~– No hát az is csak szent volt! –
49 IV | ismerem. Ha meghallgatják, hát eldanolom.~Szolgabíró úr
50 IV | muzsikát meghallja.~Lássuk hát azt a magyar zongorát!~Az
51 IV | kívül levőket.~– No, ki a?~– Hát mink vagyunk.~– Kik azok
52 IV | Jól van, Boriska lelkem, hát csak nézzen utána annak
53 IV | Átkozott bolond egy álom!~Pedig hát a házigazda ott ül szemközt
54 IV | szólítá meg útitársát:~– Hát, urambátyám, az a nagyságos
55 IV | biz a volt, uramöcsém!~– Hát mért nem mondta ezt nékem,
56 IV | ezt nékem, urambátyám?~– Hát nem kérdezte tőlem, uramöcsém.~–
57 IV | nevetni, urambátyám?~– Ezért hát, uramöcsém.~Szolgabíró úr
58 V | kerülgetve a veszélyes ösvényen.~Hát a lovas?~Az pedig aluszik!~
59 VI | Loránd.~– Nem kell.~– Eredj hát haza, mert sötét lesz.~–
60 VI | még csak nem is fájt.~– De hát azután, ha megtanultad az
61 VII | orcámat.~– Ej, ej no, kisfiam, hát te is ide jutottál. No,
62 VII | fogsz-e kérdésemre felelni?~Hát hiszen mi lett volna könnyebb,
63 VIII | szólt Bálnokházy úr – , hát megtanulta-e már a Kokó
64 VIII | No, majd megtanulja. Hát, kedves, tudja-e már, hogy
65 VIII | berek, nádak, erek’!” De hát hiszi-e azt valaki, hogy
66 VIII | meggyűlöltem, nem dobom el!~– Hát az is az ön dolga lesz,
67 VIII | sietett őt átölelni.~– Nos hát, mi történt, amiért úgy
68 VIII | hátratette a kezeit.~– Nos, hát mit akarsz mármost velem? –
69 VIII | tréfa, melyet nem értett.~– Hát bizony én csak magam nem
70 VIII | még ma el kell végeznem.~– Hát végezd, én leülök egy szögletbe,
71 IX | befutottak már ez idő alatt. Hát őreá mi vár? Túláradó szabadságvágya,
72 IX | mikbe félelem nézni; – hát még ha e két odú között
73 IX | van; tehát bizonyos.~– De hát mi nagy dolog történhetik
74 IX | tudom, hogyan feleljek. Hát nem látja, hogy kétségbe
75 X | segítségére mennem.~– Ah, hát mért nem mondja mindjárt?
76 X | mondja mindjárt? Üldözik? Hát ezt kellett volna mondani.
77 X | mészároslegényekkel, tudja: hát azt gondoltam.~– El akarják
78 X | ezen én nem segíthetek. Hát maga mit tehet?~– Bálnokházy
79 X | válaszolt a nevelőnő.~– Hát kedves asszonynéném?~– Ő
80 X | hangjegytámla mögül, hogy hát én nevetek-e.~Volt eszemben!~
81 X | kívántam a hölgyeknek.~– Hát nem jön vissza a cavatinát
82 X | vissza is találjak.~– Nos hát, kisöcsém, mi kell? – kérdezé
83 X | Loránd elhagyott bennünket.~– Hát már tudod? – kérdezé tőlem,
84 X | kiáltott:~– No, Herr Vicekspán! Hát úgy elmegy előttem, hogy
85 X | nagyon rosszul vagyok. – Hát mi történt?~– Óh, azt meg
86 X | Mártonnak, az öreg Mártonnak! Hát beszélt ki valaha valamit
87 X | érdemes volna elmondani; hát hallotta maga, hogy az öreg
88 X | menekülést találjak.~– Nos, hát mit mondott a vén kolléga?
89 X | mondaná Fromm papa diákul. Hát mármost mit gondol, úrfi?~–
90 X | akar állni! Nagyon jól van. Hát fölkeressük a Loránd úrfit,
91 X | mit fogok kezdeni.~– No hát – lássa, hogy az öreg Márton
92 X | Azt pedig én jól ismerem. Hát legelőször is felkeressük
93 X | szöknek.~– Micsoda urat?~– Hát egy színészt innen a teátrumtól,
94 X | keresztülmehet a vámon.~– De hát honnan számíthatja ezt ki
95 X | kötni.~– No de utoljára is! Hát maga vármegye ura akar lenni,
96 X | mikor majd vallatni fog. Hát megmondom. Onnan tudom,
97 X | a bűn súlyosabb felét.~– Hát csak menjünk most legelébb
98 X | látja?~– No, ha elvittem, hát hova vittem? A bálba vittem.~–
99 X | menedékbe kapaszkodjék.~– Hát aztán? Bánom is én; keressen
100 X | semmiről semmit.~– No, úgy hát áldjon meg az isten, Mócli –
101 X | bátyját megszabadítsuk; hát majd végigkopogtatunk itt
102 X | jobban kimereszté szemeit.~– Hát már azt is tudja?~Én siettem
103 X | Az, aki el nem árul.~– De hát mit akarsz? Miért jöttél
104 X | Magához szorított.~– De hát mit segíthetsz te most rajtam?~–
105 X | egykedvűleg vállat vont.~– Hát legyen egészen a tiéd, átengedem.~
106 X | vigasztaljam meg anyáinkat; – mondd hát, mit írjak nekik, ha kérdezősködnek
107 X | elfelejtettem már. Hanem ez hát gyermekszerelem, gyermekgondolat; –
108 X | nem találtunk volna. Hanem hát most már, úrfi, merre?~Ez
109 X | Valaki felismerhetne.~– Hát akkor csak egyenesen a Duna
110 X | valami jutott eszébe.~– De hát te meddig akarsz engemet
111 X | az valami dicső volt!~– Hát aztán, hogy szabadult meg? –
112 X | kardlappal készült mulatságot.~– Hát amint egy hintót látok közelíteni,
113 X | hintó ment?~– Nem én.~– Hát nem ismert rá a kocsisra?
114 X | volt a Mócli.~– A Mócli?~– Hát azt tudja, hogy ki ült a
115 X | hintóban? – Találja ki! – Hát a madame.~– Bálnokházyné?~–
116 X | kellett volna szökni?~– Hát ha az ember szökésben van –
117 X | kell lenni. Ha egynek nem, hát másnak.~Mese volt ez előttem.
118 X | borzongatott tőle végig.~– De hát hová mehetnének?~– Hová?
119 X | poros úton – galoppot.~De hát lehetséges-e ez? Azzal a
120 XI | Mit tudsz? Beszélj!”~– Hát beszélek. Amint őnagysága
121 XI | nem tudná azt nagyságod? Hát én megmondhatom. Az a sima
122 XI | elérzékenyülni.~– Mondd meg hát most, hogy hol van Loránd!~
123 XI | és oltalmazni fogja.~– De hát mikor fogod már megmondani,
124 XI | mint eddig mondtam.~– De hát eszeden vagy-e? – förmedt
125 XI | mindig édes hangon. – Légy hát jó!~Hm. Mennyire csalatkoztak
126 XI | Dezsőnek”! Az vagyok.~– De hát miért vagy az?~– Mert nem
127 XI | levegőben eloszlani.~– De hát mi oka lehetett rá, hogy
128 XI | megtudtak mindent.~– De hát „senki” vagy-e te?~Fánny
129 XI | mondá:~– Ha te kívánod, – hát senki vagyok. Olyan senki,
130 XI | de nem lehetetlent. Hanem hát várj egy kissé, hadd gondolkozzam
131 XII | kis kutyakölyök korában.~– Hát aztán hová baktatsz most,
132 XII | ezüstforintot, cigány.~– Hát tudod mit, diák; mondok
133 XII | mellét előre feszítve.~– Hát az a furulya minek az oldaladon?~
134 XII | népmesei idézetnek.~– No hát jójcakát, diák!~Azzal sarkantyúba
135 XII | Nincs.~– Velem sincs. Hát mit félünk a zsiványtól?~–
136 XII | Loránd meglepetve.~– Ott hát. Én nagyságos Topándy urat
137 XII | No, ha híréből ismeri, hát ismerje meg személyéből
138 XII | személyéből is. Üljön fel hát, no!~Loránd szerencsés véletlennek
139 XII | megvolt már.~Felkapaszkodott hát a kocsis mellé, s a csillagos
140 XII | hogy Lorándot meglátta.~– Hát te már itt vagy, diák?~–
141 XII | ezeket látva a lovag. – Hát kocsin hoztak! – Azzal engedte
142 XII | kezdé a tárca tartalmát.~– Hát aztán mi ez? – kérdezé mérgesen.~–
143 XII | mindenestül az asztalhoz vágva. – Hát négyszáz forintért jöttem
144 XII | ára. Hova lett a többi?~– Hát gyere ide, majd elszámlálom –
145 XII | számold ki, mennyi marad hát!~– Nem kell nekem a számadás,
146 XII | majd nem lesz köszönet.~– Hát kutasd ki az egész hintót;
147 XII | alább kezdett beszélni.~– Hát mit adsz még?~– Mit adnék? –
148 XII | tréfás hangon kérdi tőle:~– Hát maga diák? Miféle diák?
149 XII | írott bizonyságom nincsen.~– Hát maga ispán akarna lenni
150 XII | van. Ezt már megmondtam. Hát gyilkolt?~– Azt nem tettem.~–
151 XII | inkább ott szeretnék. No hát menjünk!~A szolgáló, ki
152 XIII | diák; ezzel sok van mondva. Hát, öcsém: ispán akarsz-e nálam
153 XIII | biz az.~– Jól van, fráter! Hát megismertetlek vele, mi
154 XIII | hogy te még itt állsz. Hát a konvenció, tudod-e, mi
155 XIII | kell.~– Ez okos beszéd. Hát valami tiszti lakás, iroda
156 XIII | megtelepedni.~– No, eszerint hát megalkudtunk – szólt nagyot
157 XIII | Becsülöm az elszántságot. Most hát gyere fel, öcsém: az asszony
158 XIII | leghelyesebbnek találja.~– No hát gyere utánam, fráter ispán!~
159 XIII | felugrott hirtelen.~– Bocsánat, hát kinek a helye ez?~– Azé
160 XIII | felé a másik kezét.~– No hát maga is! No? Hát micsoda?~
161 XIII | kezét.~– No hát maga is! No? Hát micsoda?~Loránd is megcsókolta
162 XIII | Micsoda zsivány?~– No hát, itt a Fejbetörő csárdában,
163 XIII | nagy kár lett volna.~– De hát hogy szabadultatok meg? –
164 XIII | rátekintve a címzetre Topándy.~– Hát még azt is meg lehet ismerni
165 XIII | imádkozni tudni.~– Imádkozni-e? Hát aztán miért imádkoznál?
166 XIII | megtudni az imádkozás által.~– Hát magad sem tudod, hogy mi?~–
167 XIII | volt már. Ez is ki volt hát törülve emlékéből. – Fehér
168 XIII | ismertettem meg az ábécét.~– De hát az Istent?~Topándy elvette
169 XIII | egyes csillag egy nap.~– Hát az „Éjszaki Vadászkutya”
170 XIII | csillag kiválik a gyűrűből.~– Hát a tömeg maga?~– Az köd marad.
171 XIII | ez sem bonthatja szét.~– Hát a Chevalier-féle mikroszkópot
172 XIII | Ön Sárvölgyit érti?~– Hát kit értenék mást? Te azzal
173 XIII | inkább itthon maradok.”~– De hát mi ez a Sárvölgyi?~– Egy
174 XIII | veszedelmében..~Miért van hát Áronffynak oly borult kedélye?~
175 XIII | Nem tudnál felőle semmit? Hát megsúgom neked bizalmasan.
176 XIII | Istennél sincsen irgalom.”~Ki hát az, aki az igaz embert az
177 XIII | fojthassa meg? Nos, bölcs ifjú, hát jer, védelmezd ellenemben
178 XIV | természetesnek találta.~– Hát hogyan parancsolja a haját?
179 XIV | jegygyűrű szokott lenni.~– Hát sokat nézek én erre a leányra? –
180 XV | XV. Ha szereti, hát szeresse!~Loránd egész lényét
181 XV | hasonlíthatnánk össze; – de hát az nem lehet.”~Ciprának
182 XV | támadt szívében: „Ha szereti, hát szeresse!”~Estebédnél csak
183 XV | mind kinyílik.~– Jól van, hát majd vigyázok rátok.~Azzal
184 XV | kiszakította keblét.~„Ha szereti, hát szeresse!”~Azután leszállt
185 XV | feküdjél az én ágyamba!~– Hát te magad?~– Én? – kérdezé
186 XV | húzta fejét vállai közé.~– Hát tehozzád mi ütközött most,
187 XV | mézeskalács-szentekkel? Hát lévita vagyok én, barát
188 XV | elmondhatom előtted.~– No hát mondja!~Cipra úgy tett,
189 XVI | eltemesse magát a világ elől.~– Hát az az ifjú hova lett? Nincs
190 XVI | Jól van, Cipra húgom, hát mondj nekem szerencsét!~
191 XVI | magátul, mint a zerge.~– De hát mit csináljak, mikor egyébhez
192 XVII | igen”-t; beszéljen már, hát ön hogy került ide? Hogy
193 XVII | akiről mindennap álmodtam. – Hát te, szólj, óh, szólj, gondoltál-e
194 XVII | Most meg elárultam önt! De hát végre is mire való lehet
195 XVII | előtte el ne menjen.~– Nos hát, kedves Loránd, nem fog
196 XVIII | egészen mást értett.~– Hát aztán mikor jön vissza Loránd? –
197 XVIII | azt más leány szeme előtt! Hát mind így beszélnek a férfiak
198 XVIII | megtudni, hogy mi van benne.~De hát mi is lehet benne?~Loránd
199 XVIII | öklével ránehezkedett. „De hát okvetlen meg kell-e nekem
200 XVIII | megvetésének?…”~„Csalatkozzanak hát!”~Loránd fogta a szép levélkét,
201 XVIII | vette kezébe a gyeplűt.~– No hát isten veled, Cipra! – A
202 XVIII | tekintett az vissza!~És mármost hát megy nyargalva a végzet
203 XIX | ő szelíd komolysággal. – Hát nem tudod-e, hogy egy üres
204 XIX | mindennap azt kellene olvasnod: hát a másik hol van? Minden
205 XX | különösen, hogy minek írta hát nekem Loránd azt, hogy nem
206 XX | hangulatot fog adni.~No de hát legyen mulatság! Én a mulató
207 XX | kiszállóban Gyálit ismertem fel. Hát ez mit keres itt köztünk?~
208 XX | legvilágosabb igazságomból.~– De hát, kedves Loránd, bánt tégedet
209 XX | te most elrontod vele.~– Hát hisz azért mulathattok,
210 XX | gondolat volt ez tőled, öreg.~– Hát, tudod mit? Tedd a találkozást
211 XX | fiskálisurazz!~– Megállj hát! Ha te olyan átkozottul
212 XX | a napok kiszámításában, hát még én majd tökéletesítem
213 XX | kérdezősködnek utánad.~– No, így hát szent a béke közöttünk,
214 XX | Loránd mégsem engedett.~– Hát mikor a te druszád, Henneberg
215 XX | wartburgi pohárürítés?~– Hát a wartburgi cimborák megtették
216 XX | Látlak, Loránd!)~– Nos, hát melyiteknek van kedve ezt
217 XX | itták.~– Ha van kedved, hát próbáljuk meg! – legénykedék
218 XX | denevér. – Én leszek az hát, aki ezt az átkozott hamisítványt
219 XX | tartod jutalmadat… Hagyd hát ezt a két síró asszonyt
220 XXI | most veletek menni haza.~– Hát mit csinálsz? – kérdé Dezső,
221 XXI | akarnád kérdezni, hogy „hát volt?” – Te, ugyebár, tisztában
222 XXI | Persze hogy van. Hanem hát, tudod, hogy ez az ostoba
223 XXI | szívvel rogyott le székére.~Hát ez volt a megcsókolt levél
224 XXI | Zavarodtan tekinte föl. Hát Cipra állt a háta mögött.
225 XXII | tudtán kívül rém~Min nevettek hát olyan nagyon?~– Hallod-e,
226 XXII | ifjúurat ott felejtették, hát mármost csak menjenek el
227 XXII | Meg is teszem.~– Siess hát, hozd a kalapodat, és menjünk!~
228 XXII | mikor valami babonát mond, hát attól az ő fánkja mind szép
229 XXII | vannak a nagy szobában. Hát azt a bécsi urat nem hozták
230 XXII | három mosolygó tekintet.~„Hát te még közelíthetsz hozzám?” –
231 XXII | volt Melanie ijedelme.~„Hát te még nem haltál meg?” –
232 XXII | tekintete Loránd arcától.~„Hát te föltámadtál-e?” – Ez
233 XXII | futás, de hasznos; hanem hát így is csak meg vagy te
234 XXII | nagyobb gyönyörrel szívét.~Hát Melanie? Mit érzett ő ez
235 XXIII | szépen meg van magyarázva. Hát a te házasságod hosszabb
236 XXIII | ebbe sok hét beletelik. No hát azt be kell várnunk.~Dezsőnek
237 XXIII | lehetett, mert elszaladt. Most hát kijártam a vándorévet, s
238 XXIII | nevettem rajtad akkor!~– Hát énrám emlékezel-e? – szólt
239 XXIII | de féltél tőlem akkor!~– Hát arra emlékezel-e – szól
240 XXIV | hugád már férjhez ment.~– Hát jól van.~– Hiszen csak neki
241 XXIV | legnagyobb bosszúságot tehetni. Hát én meg azt mondtam rá, hogy:
242 XXIV | antidotum.~Loránd ivott hát, csakhogy hallja, mi történt
243 XXIV | No, ha ti mind tréfáltok, hát hadd tréfáljak én is!” A
244 XXIV | segítettek káromkodni. De hát mit ér a káromkodás? Ekkor
245 XXIV | nevén, az emlékén. Hanem hát már ez megtörtént, s vissza
246 XXIV | Ha egyiknek sincs szíve, hát akkor történik, ami mindennapi
247 XXIV | akar, ő beleáll. Izenjék hát meg a háborút a zsiványoknak,
248 XXV | veszett kandúrt? Én az vagyok! Hát nem ismersz már?~– Mi kell?~–
249 XXV | csendesen viselni magát.~– De hát mi bajod velem? Mit vétettem
250 XXV | kérdezed? Még te kérdezed? Hát nem raboltál-e ki, he?~–
251 XXV | nem én gyújtottam fel.~– Hát ki?~– Hanem azok odaát.~–
252 XXV | ezüst volt felhalmozva.~– Hát melyikből adjak? Az ezüstből
253 XXV | suttogá a rabló.~– Tartsd hát a süvegedet!~Kandúr két
254 XXV | hatalmamban vagy. Hanem hát lásd, hogy én neked igazat
255 XXV | de nem bátor.~– Tartsd hát a süvegedet!~Sárvölgyi a
256 XXV | megijesztettél!~– Mármost hát hallgass ide rám, és szedd
257 XXV | testamentomot írhatott volna, hát akkor, tudod-e, mit érne
258 XXVI | mintha meg volnék vasalva.~– Hát ha ennyit tudsz, akkor azt
259 XXVI | látom, hogy nevetsz neki. Hát te, Kati? Héj, láttam ám
260 XXVI | vizsgálatot a helyszínén megtenni; hát holnapra rendeld be neki
261 XXVII | házban.~„Jó éjt! Jó éjt! De hát ki adja azt a jó éjt?”~Cipra
262 XXVII | Melegük lesz az uraknak.~– Hát te, Pofók, talán fázol?
263 XXVIII| Fegyverre! Gyilkos!”~– Vessz meg hát! – ordítá a rabló, kését
264 XXVIII| egész háznép forog.~– Gyere hát! Vedd azt a puskát! – szólt
265 XXVIII| visszaadjuk az atyafiaknak. Maradj hát, Cipra, veszteg, és ne mozdulj!
266 XXVIII| csak a port vesztegetik.~– Hát Ciprát itt hagyjuk magára? –
267 XXVIII| padláson? – sürgeté Loránd.~– Hát várd türelemmel! Majd elmondom.
268 XXVIII| puskahegyére foghatod egyenkint. Hát csak ezt akartam mondani.~–
269 XXVIII| Saját leányát gyilkolta hát meg!~E gondolat oly dühöt
270 XXVIII| bírta tartani magától.~– Hát nem engedsz magadhoz közel
271 XXVIII| szándéka van vele.~– No hát hogy tetszik a tánc, úrfi?
272 XXVIII| mészverembe! Gyere no! Gyere hát! Majd ott az oltott mészben
273 XXVIII| nevetéssel monda: „Gyere hát! Gyere hát! Gyere hát!”,
274 XXVIII| monda: „Gyere hát! Gyere hát! Gyere hát!”, s ráncigálta
275 XXVIII| Gyere hát! Gyere hát! Gyere hát!”, s ráncigálta Lorándot,
276 XXIX | kívántad, ami a pokolban van! Hát ami a vízben van, cigány!
277 XXIX | tekintetes úr adja oda? Hát nem nekem ajándékozta egyszer
278 XXIX | volna mondanom. Maradjon hát itt, amit elhúz tőlem –
279 XXIX | Te vagy az, Borcsa?~– Én hát; látja kee, ha szeme van.~–
280 XXIX | látja kee, ha szeme van.~– Hát visszakerültél?~Borcsa asszony
281 XXIX | bajuszát bámulni jöttem ide?~– Hát miért jöttél egyébért, Borcsa? –
282 XXIX | akar veszni velem; látom; hát csak essünk át rajta szaporán,
283 XXIX | hivatalbeli ember kend, hát legalább kendnek is elmondhatom
284 XXIX | bajomat, ami idehozott.~– Hát csak baj kergetett ide?~–
285 XXIX | baj kergetett ide?~– Az hát. Megloptak, kiraboltak.
286 XXIX | a cigányasszonynak.~– No hát mi kell? – kérdé az vállat
287 XXIX | Mi van a kosaradban?~– No hát mi volna? Egy jámbor malac
288 XXIX | láttál még ilyen állatot? Hát nézd meg!~A cigányasszony
289 XXX | kérdeni látszának tőle: „Hát téged nem ért semmi baj?”~
290 XXX | tud imádkozni. Odamenekült hát azon hatalmas úrnak zsámolyához,
291 XXX | elkezde hevesen zokogni.~– Hát nem szeretsz-e engem? Nem
292 XXX | szólt Loránd –, hinni fogsz hát a lelkész úr szavának. Nézd:
293 XXXI | urambátyám parancsolja.~– Hát nem vinne most be egyúttal
294 XXXI | kettőre.~– Többet vártam. Hát eszerint majd csak magam
295 XXXI | ölel, csókol mindenki.~– Hát nőd? – kérdi minden ajk.~
296 XXXII | év különben is nagy idő; hát még tizenhét ilyen súlyos
297 XXXII | gyönyör lett volna rá nézve; – hát még e kedélyállapot mellett!~
298 XXXII | tekintettel monda:~– Most megnyílt hát a vásár, ahol az ember száz
299 XXXII | én kezem volt.~– Mi bajod hát?~– Egy méhcsípés. Nevess
|