Fezejet
1 I | annyit tesz, hogy kétségbe ne ejtett volna az a kérdés,
2 I | soha közőlünk senki meg ne haljon, el ne váljon, hát
3 I | senki meg ne haljon, el ne váljon, hát akkor csak a
4 I | ő fogta a kezem, hogy el ne essem, ő játszott velem
5 I | iskola udvarán, hogy egyedül ne menjek haza. Mikor ráért,
6 I | feküdjetek le jókor, hogy el ne aludjátok a reggelt; a kocsi
7 I | ember a világon, aki ezt ne szeresse? Gyermek, tudom,
8 I | valamivel, hogy a szél be ne fújjon rajta, édesanyánk
9 I | szólni a sírás miatt. – Ne sírj, Loránd! Én bántottalak?
10 I | Loránd! Én bántottalak? Ne haragudjál!~Mikor aztán
11 I | arcán nyögé:~– Óh, Dezső, ne kínozz! Ne kínozz ezzel
12 I | Óh, Dezső, ne kínozz! Ne kínozz ezzel a nevető arccal!
13 I | s könyörögtem neki, hogy ne haragudjék, hiszen én elhiszem,
14 I | elvont onnan.~– Jer velem! Ne maradjunk tovább!~És az
15 I | várjak szobámban, és ki ne mozduljak addig, míg ő a
16 I | Itt benn maradj, sehova ne menj! – Még azonfelyül rám
17 I | puskát és lőszert, de addig ne töltse meg a fegyvert, míg
18 I | pórázon vezette, hogy el ne kalandozzék.~Nagy utat mentünk,
19 I | azt mondta, hogy mármost ne szóljak semmit, hanem maradjak
20 I | könyökkel, s rám mutatott, hogy ne beszéljen énelőttem.~Az
21 I | Csitt! – súgá nagyanyám. – Ne sírj oly hangosan! – Ő maga
22 I | porba, mígnem értettem is:~„NE NOS INDUCAS IN TENTATIONEM”~
23 I | mondat értelmét fölfedezzem.~„Ne vígy minket a kísértetbe!”~
24 I | és mi hiába imádkoztunk: „Ne vígy minket a kísértetbe!”,
25 I | legkeserűbb pohárt, mely bár ne töltetett volna ki számunkra
26 I | fürdőbe, s hogy testvérével ne találkozzék többet, felvágta
27 I | megölte magát, hogy a másikkal ne találkozzék többet, és a
28 I | homlokára hiába volt felírva: „Ne vígy minket a kísértetbe!”.
29 I | nem fogtam a kezét, hogy ne tegye!~Öreganyánk szemei
30 I | idegen úrhoz fordult: „Uram, ne fárassza ön magát miattam
31 I | kezét, nem kiálthattam rá: „Ne tedd azt! Maradj élve!”~
32 I | hányják a közös sírba; csak ne ide, ne e rettenetes házba;
33 I | közös sírba; csak ne ide, ne e rettenetes házba; ez iszonyú
34 I | visszatért.~Óh, nem igaz! Ne higgyétek, mikor azt mondtam,
35 II | kikötötte, hogy vendégfogadóba ne szálljunk, mert ő mindnyájunkat
36 II | arra volna elítélve, hogy ne kapjon enni, míg meg nem
37 II | viselt (én nem tudom, miért ne nevezném „schnecklik”-nek,
38 II | lettem volna őt azért, hogy ne mondja azt senkinek, még
39 II | nagyon csóválta a fejét.~Ki ne értené ezt a néma beszédet?
40 II | állhatta meg Márton, hogy rá ne gyújtson egy melódiátlan
41 II | gazdát, se a közönséget meg ne csalja, eltalálja, hogy
42 II | ráéneklés, hogy a kenyér záklyás ne legyen a sütés közben; vagy
43 II | orrú csizmában az iskolába ne jöjjön, mert én felteszem
44 II | bókolni és táncolni tudjon; ne árulja el mind árt megjelenésével,
45 III | kértem, hogy a galléromat ne érintse a szőrkefével, annak
46 III | közé keveredik.~Azonban ne beszéljünk már ez én gazdáimról;
47 III | tósztmondó celebritást.~– Ne szégyelld magad, öcsém –
48 III | ideál angyalom valaha… de ne tovább, ne ilyen sokat egyszerre!
49 III | angyalom valaha… de ne tovább, ne ilyen sokat egyszerre! Az
50 III | utoljára az élet célját el ne érjük ezen az úton.~Ezúttal
51 III | most erőlteti magát, hogy ne sírjon.~Nagyon röviden szólt
52 IV | az ördög a küldetésteket; ne tekintetesurazz engem, öcsém,
53 IV | in causam vocatussal.~– Ne izéljen a tekintetes úr,
54 IV | Ugyan, tekintetes úr, ne bolondozzék, mert úgy segéljen,
55 IV | közületek, s fogjon meg, hogy el ne szaladhassak!~Azok csakugyan
56 IV | kutak általános kiapadása…~– Ne szóljon közbe! – rivallt
57 IV | fel, kérem, a számat, hogy ne káromolhassak!~– Valóban
58 IV | cselédsége között, aki meg ne volna keresztelve.~– No
59 IV | csúfondáros kezek hozzá ne férhessenek.~– Az nagyon
60 IV | Ha akkor írhatta, mért ne írhatta volna most is azt
61 IV | tudta, higgye-e ezt vagy ne.~– Hát mikor ön és dévaj
62 IV | száll; az én bűnöm miatt kár ne essék a közbátorság őreiben.
63 IV | a vármegye elé kerül.~– Ne beszélj, hugám, ha nem értesz
64 IV | viszontagságai ellen? De ne traktáld te szolgabíró urat
65 IV | annak a sülthalnak, hogy meg ne égjen, majd rátalálunk mi
66 IV | a megboldogult lelkéért. Ne verjék ki belőle, kérem,
67 IV | Mondtam ugye, hogy ma ne főzessen böjtöst! Nem mondtam?
68 IV | eledelei mellett; miért ne mondanók ki mi is őszintén,
69 IV | legalább a feleségemnek meg ne mondja aztán, urambátyám,
70 V | dúvad törte csapák tévútra ne vezessék; majd olyan helyekre
71 V | lépegetett előre, hogy zajt ne üssön, fejét lesunyta a
72 V | közelről nézné is valaki, ne gyaníthasson semmit.~Amint
73 VI | bajuszával nem féltékeny ránk, te ne légy az.~Én azt vártam,
74 VI | felőle, hogy szűz lelkek meg ne hallják; – nem is maradhatott
75 VI | benyitni, hogy a csengettyű el ne árulja jöttömet, de Fromm
76 VI | finis! Nekem táncolni többet ne járj; mert ha még egyszer
77 VI | húzott.~– Már ugyan hogy ne bánnád? Fánny írt hazulról
78 VI | embernek, hogy e szónál el ne nevesse magát, mert olyan
79 VII | szép tisztán, az eredetit ne mutasd senkinek, s ha készen
80 VII | te is ide jutottál. No, ne félj semmit: csak énrám
81 VII | hogy megsiratna. No, no, de ne sírj; ne félj semmit! Én
82 VII | megsiratna. No, no, de ne sírj; ne félj semmit! Én úgy fogok
83 VII | mérgesen rám rivallt:~– Ne okoskodjál!~Ezzel aztán
84 VII | mondatait:~– Kedves Dezidér, ne légy megrémülve oktalanul!
85 VII | légy megrémülve oktalanul! Ne gondold azt, hogy akár reád,
86 VII | elkövetek, hogy semmi baj ne érjen benneteket, de arra
87 VIII | akitől ezt tudom, semmi bajba ne keverje, s ha valami veszély
88 VIII | a nagy urak ígéreteire ne adjon semmit. Az egész világon
89 VIII | elhitetni, kedves, hogy ne Gyálira legyen kénytelen
90 VIII | leánya van?~– Óh, uram, ezt ne emlegesse! Ez önben a legkegyetlenebb
91 VIII | esteli tíz óra őt itthon ne találja, mert akkor elfogják.~
92 VIII | tekintetes rendeket, hogy el ne csapják a hivatalából. A
93 VIII | az esti tíz óra itthon ne találja a – kedves rokont.~
94 VIII | feljelenthesd.~– Óh, azt ne várd. Azért, hogy te egy
95 VIII | pedig egy cinege, azért ne hidd, hogy visszaijedek
96 VIII | hogy a gyárjegy árulója ne lehessen.~Utoljára Hermine
97 VIII | egy percre az ajtón, hogy ne láthasd, melyikünk neve
98 VIII | folyondár ezt a mondást:~„Ne nos inducas in tentationem”.~
99 IX | lett, vedd el; haszonbérbe ne bírjam tőled a napokat.~
100 IX | szeretne utánahalni.~Csak ne volna az a síró arc otthon!
101 IX | vetve van már; – de azt ne tudja meg tíz évig senki.
102 IX | évekig elzárják, hogy soha ne lássam többet?~És hogy annál
103 IX | soha.~S hogy semmi kétsége ne lehessen az ifjúnak afelől,
104 X | képes; – eszközölje ki, hogy ne üldözzék, ne fogják el;
105 X | eszközölje ki, hogy ne üldözzék, ne fogják el; ha vétett, adjanak
106 X | legfeljebb bakter.~– Óh, ne tréfáljon most; a bátyámat
107 X | Ha őket vitte?~– Csak ne okoskodjék most, studiosus
108 X | ki csak az úrfitól. Maga ne szóljon egy szót se, csak
109 X | roskadozott házsor. Hogy is ne lennének roskadozottak,
110 X | magasan esett, hogy a víz ne járjon be mindig az ablakon.~–
111 X | Mártonhoz.~– Lassan, öreg, ne csörömpölj! Más baj van!
112 X | vágott szavába Márton –, ne beszélj te nekem most a
113 X | Mártonnak.~– Halt! Megállj! Ne bolondulj! Jertek velem!
114 X | összerezzent.~– Ki látott?~– Ne félj! Az, aki el nem árul.~–
115 X | neked fogalmad nincsen; ne is legyen soha.~Nagyon szereti
116 X | iránt hasonló esetekben. No, ne ráncold össze szemöldöködet,
117 X | hogy rátámaszkodjék.~– Ne mondd! Ne mondd tovább!~–
118 X | rátámaszkodjék.~– Ne mondd! Ne mondd tovább!~– Mondom tovább!
119 X | Jól és örökre.~– No, ne mondd ezt! Ez a veszély
120 X | anyánknak és nagyanyánknak meg ne mondd, hova lettem.~– Sohasem? –
121 X | Nem. Csak tíz esztendeig ne! E mai naptól számítsd a
122 X | esztendőt!~– Miért?~– Azt ne kérdd, csak add szavadat
123 X | is hallgass, és engem elő ne híj, és nyomomba anyámat
124 X | híj, és nyomomba anyámat ne utasítsd. Nagy okom van
125 X | s elővette erszényét. – Ne mondja azt senki, hogy olyan
126 X | Loránd úrfi. Aztán maga ne menjen arrafelé, amerre
127 X | mondtam Loránd úrfinak, hogy ne menjen arra, amerre az a
128 XI | hogy arra szükséged van. Ne engedd át magadat az indulatnak!
129 XI | itt leborult némán, hogy ne sírjon, mert úgy ígérte.
130 XI | szólt nagyanyám –, de kérem, ne szóljon ez asszony előtt
131 XI | akarom e fölfedezést tenni.~– Ne menj ki, jó Fánny – szóltam
132 XII | büszkeségét, Lorándot fel ne ismerhetnők.~A hosszú út,
133 XII | mit, diák; mondok valamit. Ne menj te most Csegére; térj
134 XII | térj te be ide a cserénybe, ne menj most a pusztára, várj
135 XII | azért, hogy annak a szavát ne hallják!~– Te diák, te fránya
136 XII | magának, inkább azért, hogy ne üljön ott hiába, mint hogy
137 XII | ragyogjon!~– Nem hiszem, hogy le ne jönne onnan.~– De nem megy
138 XII | fogait villogtatva elő.~– Ne moccanj! – szólt Loránd,
139 XII | Most aztán én mondom, hogy ne moccanj, diák!~Azon rövid
140 XII | rászegzett pisztoly előtt.~– Ne mozdulj, mert meghalsz! –
141 XII | rémült arccal sikolta:~– Ne ölje meg! Ne ölje meg! Ne
142 XII | sikolta:~– Ne ölje meg! Ne ölje meg! Ne ölje meg!~Loránd
143 XII | Ne ölje meg! Ne ölje meg! Ne ölje meg!~Loránd bámulva
144 XII | Maga prédikálni is szokott? Ne menjen oda!~– Pedig odamegyek;
145 XIII | nem állhatá meg, hogy meg ne csókolja a kezét. Az úrhölgy
146 XIII | megfogta a kezemet, s hogy ne sikolthassak, a szájamba
147 XIII | zsiványtól elvett. Adja ide; de ne bolondozzanak itt vele,
148 XIII | vetődni, sárosan, rongyosan, ne kérdje tőle, honnan jön,
149 XIII | édes lelkem; nekem többet ne csókoljon kezet, és engemet
150 XIII | csókoljon kezet, és engemet ne is nagyságoljon. Én csak
151 XIII | felpofoznám őket. De maga ne nevessen, a hátam mögött.
152 XIII | senki sem lesz, aki azt ne mondja rá, hogy okos ember
153 XIII | Loránd szorongva.~– Ugyan ne vágj a szavamba! Majd megtudod! –
154 XIII | elégelje meg ön az áldozatot, ne kívánja a legnagyobbat is.
155 XIII | előtt párbajsegéde átadott, ne kínozd, ne gyötörd vele
156 XIII | párbajsegéde átadott, ne kínozd, ne gyötörd vele tovább: írd
157 XIII | után a szomszéd pogányt ne szerezze meg cserébe örökké
158 XIII | de kért, hogy Áronffynak ne szóljak efelől.~Azt hiszem,
159 XIV | az asztaltól.~– Nono, te ne félj semmit! Téged nem fog
160 XIV | hajfürteiben babráljanak.~– Ne féljen, na! Ma nagyon szép
161 XIV | állhatta meg, hogy a szemébe ne kacagjon; azután meg elfordult
162 XIV | derekát. – Ma az ebéddel ne várjatok, mert kinn leszek
163 XIV | könnyektől. Mert irgalomra ne számítson!~Vagy talán éppen
164 XV | Lottéria ez! Idegen kéz ne húzzon benne más számára
165 XV | akarta őt ölni, de úgy, hogy ne haljon meg, azután is éljen.
166 XV | éjjel vigyáz ránk, hogy el ne lopjanak bennünket.~– Zárkózzál
167 XV | reggelig, hogy valaki rátok ne törjön.~Cipra visszaszökött
168 XV | nem várok tovább.~– Eredj! Ne veszekedjél! Magam sem tudok.
169 XVI | akinek jövendőt mondanak. Ne bal kézzel: az nem jó. Jobb
170 XVI | én ezen többet.~– Miért ne játszanál?~– Meglásd, hogy
171 XVII | igeneket mondani.)~– Azért ne nehezteljen azon kérésemért,
172 XVII | szabódék őnagysága.~– Ne értse félre, kedves bátyám,
173 XVII | Melanie kezét, hogy előtte el ne menjen.~– Nos hát, kedves
174 XVIII | ebben a földben gyökeret ne verhess. Még lebeszéli Melániát.~
175 XVIII | vagy rögtön, vagy éppen ne, vagy bátran, vagy sehogy
176 XVIII | elégtételt. Nem: ez a diadaluk ne legyen azoknak; lássa meg
177 XVIII | Pépó! De hogy az ördögbe is ne ismertem volna rád! Csakhogy
178 XVIII | szót se többet erről!~– Ne bizony, fiú, ha jót akarsz.
179 XVIII | hogy gyűlöltelek, s azzal ne dicsekedhessék soha senki!
180 XVIII | Óh, csak eredj! Miattam ne aggódj ál! Tégy egészen
181 XVIII | levelet.”~„Utolsó lépésem ne legyen ingadozó.”~„És hátha
182 XIX | naponkinti tanulmányává tenni ne irtózzék.~És ő mindezzel
183 XIX | azt akként tenni, hogy ez ne lássék áldozatnak.~Vannak
184 XIX | amidőn azt mondta, hogy ne szeressem még, – akkor kényszerített,
185 XIX | mint hogy szentségtörésnek ne tartottam volna azt ajkaimmal
186 XX | melyben arra kér, hogy ne menjek eléje Lankadombra,
187 XX | fiskális úr!~– Már azért csak ne fiskálisurazz!~– Megállj
188 XX | fordultam félre.~– Nono, ne neheztelj, öreg – szólt
189 XX | odahúzott magához, megölelt. – Ne haragudjunk mi még ma egymásra,
190 XX | tehetségeket adott (s kinek ne adott volna?), fölemeli
191 XX | konfráterek tehát, hogy fizetni ne kelljen, s a bor se vesszen
192 XX | folytatám én csendes hangon –, ne mulasszátok el egymás néviratáról
193 XX | magukat, hogy ottlétüket el ne árulják, hogy Lorándnak
194 XX | hozzám.~– Ezt öleljétek, ne engem: – ezé a diadal!~Ekkor
195 XXI | az oly régen epedők, azt ne tegyük papírra. Vannak szent
196 XXI | Igen. Az eszemet. – No, ne nézz rám olyan furcsán,
197 XXI | rajtad kívül másnak oda ne adják; hanem még az én áldásom
198 XXI | magában hosszasan, feltörje-e, ne törje-e a pecsétet. El is
199 XXI | Tátray Bálint volt: többé ne emlékezzék.~Isten önnel. –
200 XXI | Arról, amit most láttál, ne szólj senkinek egy szót
201 XXII | szólt Loránd. – Igen, igen: ne tessék rajta nevetni. Vedd
202 XXII | inkább magukra, hogy ott ne vesszenek! Az ilyen szép
203 XXII | szereti. Mi kell több? – Ne félj, Cipra húgom! Nem maraszt
204 XXII | tekintetet Lorándra, hogy „ne tovább!”: Bálnokházyné,
205 XXII | keserűségét valaki előtt ki ne öntse, s ha már a nagyságos
206 XXII | mondja neki: élj tovább, ne üldözd tenmagadat; gyermekek
207 XXII | akarná mondani: „Irgalom! Ne beszélj tovább!”~– Vele
208 XXII | Ez a kéz az enyim, ezt be ne szennyezd!”~Melanie arcáról
209 XXII | forgatta meg a kést?~– Nincs. Ne is tudja ő ezt meg soha!
210 XXII | lelkesült; ő legyen boldog; ne mérgezze meg napjait olyan
211 XXIII | pártul fogta sógorát.~– Ne bánd, Henrik! Így legalább
212 XXIII | kivilágos-kivirradtig sort ne táncoljon az érettebb fiatalsággal.~
213 XXIV | Az Áronffy testvérektől ne ijedjen meg! Merjen a szemük
214 XXIV | fájdalmat is. Csak már az utcán ne történt volna! Énnyi ember
215 XXIV | láttára! Csak már legalább én ne láttam volna! Hogy lehetne
216 XXIV | nyakig estünk az iszapba, ne válogassunk nagyon a kézben,
217 XXIV | levelet is kaptam, hogy ne áruljam el, hogy ő is itt
218 XXIV | nem történt volna meg.~– Ne mondd azt, öcsém! Ne állj
219 XXIV | Ne mondd azt, öcsém! Ne állj magadról jót! Nem tudod
220 XXIV | igen kegyes ember. Azonban ne kutassuk most ezt! Egész
221 XXV | csitítja a barna fiúkat: ne hálálkodjatok, ne csókoljatok
222 XXV | fiúkat: ne hálálkodjatok, ne csókoljatok kezet, nem utazom
223 XXV | árnyékvilágból…~– Eredj a pokolba, ne hálálkodj tovább!~De a cimbalmos
224 XXV | a pénzemet!~– Kandúr!~– Ne tátogj! Ne is fáraszd a
225 XXV | Kandúr!~– Ne tátogj! Ne is fáraszd a szádat! Egy
226 XXV | pártfogód voltam, Kandúr.~– Ne bölcselkedjél itt most nekem! –
227 XXV | kitől végy el valamit.~– Ne mentegess engem; majd mentsd
228 XXV | kell.~– Adok, Kandúr, adok. Ne légy haragos, Kandúr; tudod,
229 XXV | volna keresni senki.~– Ugyan ne papolj már, hanem adj pénzt!~–
230 XXV | Csak bízd azt énrám! Ne félj semmit! Amit a Kandúr
231 XXV | klarinétosoknak öltözve.~– Óh ho ho! Ne legyen arra gondod! Kétszer
232 XXV | tették elrablott pénzemet.~– Ne azon kezdd! Hátha azt nem
233 XXV | fogják kivallani.~– Óh, ne félj attól! Tudom én, hogyan
234 XXV | rám! Tedd, amit én mondok! Ne sokat kutasd az elrablott
235 XXVI | mondanak érte szerencsét. Kinek ne kellene a szerencse ilyen
236 XXVI | meg, amit mondok! Melyitek ne akarná azt megtudni, hogy
237 XXVI | nagyságos, szép kisasszony, ne sajnáljon az isten áldásából
238 XXVI | vagy volnál az enyim, vagy ne láttalak volna soha!”~„Vagy
239 XXVI | szeretnél te is engem, vagy ne szeretnélek én se téged!” „
240 XXVI | volnál, csak ilyen langy ne volnál!”~„Ha elmennél mellettem,
241 XXVI | végeznetek, tegyétek úgy, hogy én ne lássam! S mikor tudatod
242 XXVI | gátolhatá meg, hogy Loránd meg ne csókolja kezét.~ ~Szegény
243 XXVII | valakinek, hogy a farkas le ne vágja azalatt.~Erre egy
244 XXVII | csak tüzet neki! Hiába ne puskázzatok! – Ti többiek
245 XXVII | lesz. A szurokcsóvákat itt ne felejtsétek!~– Hahaha! Melegük
246 XXVII | parancsolnak neki, de a vezér ne igyék, hogy lásson parancsolni!
247 XXVII | megveregetve a rabló. – Ne búsulj, holnap térdig állsz
248 XXVII | urat hordasz a hátadon. Ne búsulj, Fáraó!~A rablók
249 XXVII | szívet szívért – orozva ne legyen enyim! Ha nem szerethet
250 XXVII | azért, hogy megérdemlem, ne szeressen azért, hogy megbabonázom!
251 XXVII | megbabonázom! Ha nem szeret, ne is utáljon! Eredj innen,
252 XXVII | nyitotta ki ajtaját, hogy ne nyikorogjon. Loránd a folyosó
253 XXVIII| becsaphatni előtte.~– Meg ne nyikkanj! – dörmögé Kandúr,
254 XXVIII| erejével, hogy az ajtón be ne jöhessen.~Loránd odaszökött
255 XXVIII| szorítsd a sebre, hogy ne folyjon a vér.~– Menjen!
256 XXVIII| Tedd ide fejedet! Ide, ide; ne oly magasra! Fáj-e nagyon?~
257 XXVIII| le akarta onnan tépni.~– Ne! Ne! Ne bántsa azt – rebegé
258 XXVIII| akarta onnan tépni.~– Ne! Ne! Ne bántsa azt – rebegé
259 XXVIII| akarta onnan tépni.~– Ne! Ne! Ne bántsa azt – rebegé a leány –,
260 XXVIII| hol eddig térdepelt.~– Ne vesződjél most a csizmahúzással! –
261 XXVIII| hát, Cipra, veszteg, és ne mozdulj! Mi ketten végezünk.
262 XXVIII| innen, amíg bírom magamat.~– Ne félj! Ide nem fognak ők
263 XXVIII| segélyért kezdett ordítani.~– Ne ordíts! – riadt rá az ötödik
264 XXVIII| eszeveszett lövöldözés közepett:~– Ne lövöldözzetek egymásra,
265 XXIX | van, cigány! Hal nélkül ne felejtsd az áldást, mert
266 XXIX | cigányokat tömi meg vele?~– Ne hallgass rá, Marcsa – szólt
267 XXIX | tőlem perelni?~– No, csak ne lármázz: adok helyette másikat,
268 XXIX | házsártos asszonycselédek!~– Ne prézsmitálj, Borcsa! – riadt
269 XXIX | Öld le mindjárt, hogy ne ordítson! – kiálta rá Sárvölgyi
270 XXIX | ez egy malac miatt!~– Meg ne öld! Ne ríkasd, amíg én
271 XXIX | malac miatt!~– Meg ne öld! Ne ríkasd, amíg én hallom! –
272 XXIX | a füleit párnájába, hogy ne hallja, mikor kedvenc malacát
273 XXIX | az árnyéka. Elmenj már; ne nézz rá olyan nagyon, mert
274 XXIX | Önvédelemből tette.~Csak a kezei ne reszketnének olyan nagyon!~
275 XXX | későn talál jönni…~– Ejh, ne epeszd magadat ezzel! Sebed
276 XXX | hevülten. – Én érzem azt.~– Ne búsulj, Cipra, meg fogsz
277 XXX | hogy csak legyen nyugodtan; ne mozogjon, és ne beszéljen
278 XXX | nyugodtan; ne mozogjon, és ne beszéljen sokat.~– Van-e
279 XXX | de arról beszélni nem.~Ne legyen előtted más ajánló
280 XXX | fejemről, e percben össze ne szorítsd.~Foglald imádba
281 XXXI | anyjával, hogy Loránd levele ne legyen ránézve meglepetés.~
282 XXXI | tisztítják a grófok csizmáját. – Ne nevessetek rajtam, kérlek,
283 XXXI | is letette örök gyászát. Ne lásson Loránd menyasszonya
284 XXXII | befalaztatom az ajtaját.~Ne kérdezzék gyermekeim, mi
285 XXXII | mi lakhatik azon belül; ne iparkodjanak találgatni
286 XXXII | istenért! Mit tettél?~– Ne ijedj meg! Nem az én kezem
|