Fezejet

1 I   |                  egymás ellen; – én alig vártam, hogy egyetlen fiam olyan
2 II  |             szégyent.~Minden percben azt vártam, hogy az a kis ördöngös
3 II  |                 meg a hajamat.~Ezt pedig vártam tőle.~Végre ráakadunk egy
4 III |                  előállt, már felöltözve vártam rájuk.~Henrik még aludt,
5 VI  |              ránk, te ne légy az.~Én azt vártam, hogy e gyalázatos rágalomért
6 VII |                 mintha azt mondaná: „Ezt vártam tőle”.~Erre Schmuck úr abbahagyta
7 XI  |             tudtam.~Nem tolakodtam vele. Vártam, míg rám kerül a sor. Tudtam,
8 XIX | alkalmatlankodtam neki ezzel a kéréssel. Vártam és tűrtem, míg a napok letelnek…~…
9 XXXI|                   Csak kettőre.~– Többet vártam. Hát eszerint majd csak