Fezejet

1 I    |    mehessen rá szemközt, s szúró tekintettel nézhessen végig rajta: tulajdon
2 II   |          és grószmama mind kérdő tekintettel fordulnak felém, s valami
3 V    | legbüszkébbike, a mén, kevélyebb tekintettel, mint aminőre ember képes.
4 XI   |         és senkinek még csak egy tekintettel sem fogják mutatni, hogy
5 XII  |        ment át arca. Majd tétova tekintettel lépett az ifjúhoz, s kezét
6 XV   |             Én? – kérdezé szilaj tekintettel Cipra. – Majd csak itt!~
7 XXII |         megölte őt?”~Dezső magas tekintettel nézett rajta végig, s nyugodtan
8 XXX  |           a másik én.~Cipra esdő tekintettel nézett először Topándyra,
9 XXXII|        kezemet megrázva, villogó tekintettel monda:~– Most megnyílt hát