Fezejet

1 I    |      felett, ami annyiszor volt rájuk bízva, és amit még senki
2 I    |          és rettegve néztem fel rájuk. – Még csak egy lámpa sem
3 III  |  előállt, már felöltözve vártam rájuk.~Henrik még aludt, s azt
4 IV   |        egy „mulatság” várakozik rájuk.~Erre azután mind a négyen
5 X    | ismertük meg benne.~– Mégiscsak rájuk találtam – szólt az öreg
6 XXVII|  ablakon át visszalövöldözzetek rájuk! – Ha pedig kettőt füttyentek,
7 XXVII|      védelmeznék magukat, akkor rájuk gyújtjuk a háztetőt, s odaperzseljük
8 XXVII|    fogom a fogaimat vicsorgatni rájuk, mikor meg lesznek kötözve;
9 XXX  |        egymás szerelmét; – adja rájuk a hit áldását, atyám. Cipra,