Fezejet
1 I | anyagból; mintha egyébre sem volna gondja, mint nekem
2 I | nézett. Hanem jókedvűnek sem láttam soha. Mikor a legvidámabb
3 I | azokból alá; de mosolygás az sem volt soha, meg nem nevetteté
4 I | bajod, Loránd?~Még a fejével sem intett, sem azt, hogy „van”,
5 I | Még a fejével sem intett, sem azt, hogy „van”, sem azt,
6 I | intett, sem azt, hogy „van”, sem azt, hogy „nincs”; csak
7 I | sokan tudják, mi az, s senki sem akarja tőlem megtanulni.~
8 I | zavarttá tette agyamat: semmire sem bírtam magamnak választ
9 I | magamnak választ adni, és senki sem jött felém, akitől valamit
10 I | bízva, és amit még senki sem talált ki: miért nincsen
11 I | korábban ebédhez ültünk, senki sem tudott enni, csak úgy néztük
12 I | vigyen-e puskát magával vagy sem. Loránd akart vinni, nagyanyám
13 I | engemet magaddal!~– Hisz azt sem tudod, hová megyek.~– Nem
14 I | engedelmével, mintha semmi sem történt volna.”~A kertek
15 I | már, de azért egy szóval sem mondtam, hogy térjünk vissza,
16 I | elkaparta a haraszt közé. Az sem volt éhes.~Ott azután elnéztük,
17 I | nap. Falunkból a tornyot sem láttuk már, olyan messzire
18 I | hordta a polyvát, senki sem mondta nekik, hogy vigyázzanak
19 I | rájuk. – Még csak egy lámpa sem égett a folyosón.~– Csitt! –
20 I | még az utolsó papi áldás sem szállt utána, ami az utolsó
21 I | volt egy ember, aki meg sem süvegelte, hanem csak azért
22 I | az iszonyatos!~Hogy semmi sem tartja vissza őket, hogy
23 I | megszabadult, az élet örömeit sem akarta tovább látni.~Ákosnak
24 I | mint az a másik volt; engem sem ütöttek még meg soha; pajkosságomért
25 II | udvarba letekintettem, sehogy sem tudtam elképzelni magamban,
26 II | ez már nem hasonlított sem anyjához, sem nagyanyjához,
27 II | hasonlított sem anyjához, sem nagyanyjához, kivéve, hogy
28 II | ahová készültem.~Csak azért sem nyúltam volna semmihez,
29 II | Azzal, észrevételeimet be sem várva, vitt magával a szörnyű
30 II | amiket még tán a diplomaták sem fognának megtorlatlanul
31 II | repkedett; én pedig menni sem tudtam, olyan nehezek voltak
32 II | futni, hogy a lábam hegye sem érte a földet.~Hogy bosszankodtam
33 II | Mihály-tornyot nekem adnák sem: – Ratsherr, aki a hóna
34 II | nótának, amiből én semmit sem értettem. Hanem amint Márton
35 II | nem lesz készen.~Henrik rá sem hallgatott, mintha nem is
36 II | mi kappanyunkhoz. A vért sem szerettem a kezemen, de
37 II | a vers szépsége az oka, sem az annak megfelelő melódia,
38 II | a műhelyből, s akkor azt sem tudta, mihez kapjon elébb.
39 II | amihez pedig semmi kedvem sem volt ma.~Alig volt a lemásolással
40 II | diák verseket már tegnap sem tudta Henrik, pedig csak
41 II | persze, hogy egy szónak sem volt ura. Fél szemével mindig
42 II | akkor Henrik nem volt sehol sem, hanem az ágy alatt, ahova
43 II | magát elrejteni, s onnan elő sem is jött mindaddig, míg Fromm
44 II | készült kecsegeorrú csizmákat sem tűröm senkinek a lábán,
45 II | mely válasszal én sehogy sem voltam megelégedve.~Előttem
46 II | vett körül; engem még senki sem világosított fel arról,
47 II | kituszkolni szobájából, ami sehogy sem sikerült. Belefogóztak lábszáraiba,
48 II | tanulnom.~– Annál semmi sem természetesebb! – volt rá
49 II | elmondani, hogy bizony most sem értek én mindezekhez semmit;
50 II | csepp birkózási kedvünk sem maradt.~Éppen csak úszni
51 II | Loránd húzott ki, de ő sem dicsekedett vele soha.~Mikor
52 III | hogy szebb asszonyt azóta sem láttam még soha. Akkor volt
53 III | pedig engem éppen észre sem látszott venni. Vagyis –
54 III | is szavamnak álltam. Máig sem iszom bort. Talán ez az
55 III | legkisebb megszólni valót sem találok. Viselhetik azt,
56 III | zongorázik, én hegedülök. Semmi sem természetesebb, mint hogy
57 III | apródonkint venni; valamint azt sem tagadhatom, hogy énnekem
58 III | vettem észre, hogy semmi sem maradt a fejemben abból,
59 III | nézve, s még csak szavamat sem érti: egyszerre elveszett
60 IV | csak mosolygott, s a kezét sem vette elő a háta mögül.~–
61 IV | volt; de ön az idézésre meg sem jelent, s makacsságilag
62 IV | meg a cselédeimnek.~– Az sem engedhető meg! – viszonzá
63 IV | biz az ördög barátságát sem keresem; fogjon magának
64 IV | többé egy teremtett pára sem, aki pogány volna.~S e mentalis
65 IV | csepp felperesi ügyvédet sem látok itten.~– Miután felperes
66 IV | csak harangláb közelében sem voltam.~– Ön egy hajdan
67 IV | Ebben, úgy tudom, mások sem voltak skrupulózusok. Mária-Eichban
68 IV | Semmi alkalmatlanságára sem akarunk tovább lenni.~–
69 IV | Maguk még századrészét sem tudják, hogy micsoda istentelenségeket
70 IV | részesülhetett őnagysága, ha még azt sem tudja, hogy ki volt Pilátus.)~
71 IV | hogy e szép kezek egyébbel sem foglalkoznak, mint hímzéssel,
72 IV | míg a szolgabíró még most sem bírt tisztába jönni afelől,
73 IV | szétbomlott haját sehogy sem sikerült többé a fésű körül
74 IV | nem tudja senki; tán az sem, aki játssza, csak sejti,
75 IV | volt, arcának egy vonása sem mozdult soha.~Szolgabíró
76 IV | tenni, hogy ma egy szót sem fog szólni. A társalgás
77 IV | nézni az egész ebédet, meg sem ízlelünk semmit; Boris asszony
78 IV | estek egymástól, hogy egyik sem volt képes a másikat kínálkozással
79 IV | sóhajtozva a háziúr. Ő maga sem evett, mert vezeklést tartott:
80 IV | jobbat az öregapjuk házában sem ettek. Ez utóbbi morgást
81 IV | nekem semmiféle nemzetségem sem lakozott túrós galuskával –
82 IV | vagy a máglyával szemben sem lehet egy falatot sem elfogadni.~–
83 IV | szemben sem lehet egy falatot sem elfogadni.~– Bocsánat, ezer
84 V | a pium desideriumok közt sem létezett; azt a rónát, hol
85 V | sok vízi szárnyast, senki sem szólt bele a dolgába.~Topándynak
86 V | megteltek posvánnyal, úgyhogy sem embernek, sem állatnak nem
87 V | posvánnyal, úgyhogy sem embernek, sem állatnak nem lehetett feléje
88 V | volna háborgatni, miután ő sem bánt soha senkit.~A gyanús
89 V | legvállalkozóbb vadászok fényes nappal sem kerülgették; ki lehet az
90 V | paripa, míg a földről fel sem szedte magát, még egyet
91 V | süppedő fűben.~A cigányt meg sem lepték a megelőzött harc
92 V | odavilágított az arcába, semmivel sem volt az szelídebb annál
93 V | eldugja a kazal mélyébe; maga sem tudja, mennyi lehet az.~
94 VI | kellemmel tudta lejteni, ahogy sem előtte, sem utána senki.
95 VI | lejteni, ahogy sem előtte, sem utána senki. Nekem ez volt
96 VI | férfi, se a nő; hiszen senki sem szólt volna többet hozzájuk.~
97 VI | leckéje, te meg még bele sem néztél; még nagyobb asinus
98 VII | Rögtön nekiültem, és föl sem keltem mellőle, míg le nem
99 VII | beszél a haza!~Eddig fogalmam sem volt felőle, most mindennap
100 VII | annyira voltam, hogy meg sem tudtam ijedni. A nagyobbakat
101 VII | el helyeiket; rosszabb én sem fogok lenni.~Mint azt gyermekésszel
102 VII | Különös, hogy én még akkor sem féltem, mikor a pedellus
103 VII | volna.~Nem jutott eszembe sem anyám, sem nagyanyám, csak
104 VII | jutott eszembe sem anyám, sem nagyanyám, csak az az egy,
105 VII | súlyos vétség volt. Még most sem értem, miért, de úgy kell
106 VIII | ezt nem tettem volna, most sem lennék egyéb, mint egyszerű
107 VIII | szívesen. Ezt kérdezned sem kellett volna. Ahol te vagy;
108 VIII | lesz baj.~– Óh, egyiket sem teszem. Látod, kesztyűt
109 VIII | víni?~– Mégpedig rögtön; el sem bocsátlak szemem elől, nehogy
110 VIII | kendővégről, ha tetszik.~– Még azt sem teszem. Én amerikai párbajt
111 VIII | papírt keresni. Egy szelet sem volt szobájában: mindent
112 VIII | hangulatban van. Csak azért sem adja oda neki a táncrendet.~
113 VIII | azt a hegyet, amit Mohamed sem bírt megmozdítani, s keringőt
114 VIII | szögletbe, s nem szólok egy szót sem. Azért jöttem, hogy lássalak.
115 IX | irigyelhetem; rám egy parány sem esik azokból, még gyermek
116 IX | akit megvetünk, ajándékba sem lehet elfogadni azt, amihez
117 IX | év!).~Nem jobb volna-e be sem várni belőle az első napot?
118 IX | kérdéseket tesz ön? Azt sem tudom, hogyan feleljek.
119 X | akar lenni, s még annyit sem tud, hogy aki a határon
120 X | abrakos tarisznyák.~Ezek le sem voltak szerszámozva; most
121 X | nedves szobában semmi oka sem volt annak leolvadni. Inkább
122 X | azt gondolod, azt senki sem látja?~– No, ha elvittem,
123 X | már, ha darabokra vágnak, sem válok el tőle.~– Miért jöttél
124 X | amit cepeljek, mikor magam sem tudom, merre fussak. Magamat
125 X | tudom, merre fussak. Magamat sem tudom oltalmazni, s még
126 X | szólok én nejéről egy szót sem. Asszonyra nem árulkodom.
127 X | belsejében, akinél senki sem fog keresni, mert mi nem
128 X | bájolóbbat nem láttam soha, – sem azelőtt, sem azóta!~
129 X | láttam soha, – sem azelőtt, sem azóta!~
130 XI | Henriket bérkocsiért. Senki sem kérdezte tőlünk, hová megyünk.
131 XI | nem váltottunk egy szót sem; mit mondhattak volna ők
132 XI | viseltem magamat; még csak zajt sem ütöttem a kárból. Pedig
133 XI | nagyanyám.~– Nem.~– És itt sem említél semmit, míg jöttünk!~–
134 XI | tíz évig nem mondom meg sem anyámnak, sem nagyanyámnak,
135 XI | mondom meg sem anyámnak, sem nagyanyámnak, hogy ő hol
136 XI | hozzá. – Én távollétedben sem fogok többet mondhatni,
137 XI | meg.~– Miért nem? Nekünk sem? – kérdezék kétfelől.~–
138 XI | Miért nem? Azt magam sem tudom. De tinektek sem.
139 XI | magam sem tudom. De tinektek sem. Loránd becsületszavamat
140 XI | megfogadtatá veled, hogy sem anyádnak, sem nagyanyádnak
141 XI | veled, hogy sem anyádnak, sem nagyanyádnak meg nem mondod:
142 XI | amelyben őket magához hívja, őt sem maguk fölkeresni, sem mással
143 XI | őt sem maguk fölkeresni, sem mással fölkerestetni nem
144 XI | még csak egy tekintettel sem fogják mutatni, hogy tudnak
145 XII | felé, aki még csak arra sem méltatta eddig, hogy visszanézzen,
146 XII | pedig annyi megszeppenést sem tanúsított, hogy görcsös
147 XII | ez az izgalomban eszébe sem jutott.~A rabló tehát hirtelen
148 XIII | főzni.~Loránd az arcát sem fintorította félre a sajátságos
149 XIII | észrevételt akart tenni; de maga sem tudta, mit.~Topándy azonban
150 XIII | annál okosabb tanácsot én sem adhatok neked. Üljünk le
151 XIII | különösen, hogy egy szóval sem említette azt, hogy a rabló
152 XIII | tekintve Lorándra. – Egyikünk sem láthatta, mert sötét volt.
153 XIII | volna valahol. De sehogy sem jutott eszébe, hogy hol.
154 XIII | ott, aminek nyitjára senki sem akadt még; Topándy pedig
155 XIII | megnyerni nem nehéz, mert senki sem őrzi, s eldobni megint könnyű,
156 XIII | imádkozás által.~– Hát magad sem tudod, hogy mi?~– Nem tudom
157 XIII | elutasított magától, senki sem lesz, aki azt ne mondja
158 XIII | csillagos égre kinézett.~– Magam sem ismerem.~Loránd bántott
159 XIII | köd marad. Atomjait még ez sem bonthatja szét.~– Hát a
160 XIII | hogy nekem semmi panaszom, sem az emberekre, sem az alattuk
161 XIII | panaszom, sem az emberekre, sem az alattuk vagy felettük
162 XIII | fiú volt mind a kettő. Ez sem derítette őt fel soha. Mindjárt
163 XIII | míg olvasott. Egy percre sem hagyta el azt ama sztereotip
164 XIV | akaratod ellen egy árva malac sem jut az asztalunkra. Maradsz,
165 XIV | kisasszony egyetlen egy kulcsot sem fog elvenni tőled, ami most
166 XIV | egymást. Bizonyosan egyik sem fog a másikra ismerni többé.~
167 XIV | tán léha, rest, semmivel sem törődő házi cifraság, aki
168 XIV | leány semmi elfogultságot sem mutatott Cipra irányában;
169 XIV | veszem észre, hogy semmit sem tanultam eddig, amivel magamnak
170 XIV | lehetnek azok?~Semmi ékszer sem volt az érkezett hozománya
171 XIV | A jövevény lyánka egyik sem volt azon gyűlölt képek
172 XV | elveszettet még csak meg sem sirathatja.~Óh, ez kárhozatra
173 XV | kerüli ki a tréfa nyílhegyét, sem ostoba pruderie-t, sem hideg
174 XV | sem ostoba pruderie-t, sem hideg érzéketlenséget nem
175 XV | Eredj! Ne veszekedjél! Magam sem tudok. Hol vegyem a neked
176 XV | Egyébiránt a kapott pofonról ő sem szólt senkinek, Cipra sem.~
177 XV | sem szólt senkinek, Cipra sem.~A legelső találkozáskor
178 XVI | az árvaság kenyere ellen sem lehet panasza, Topándy mindennel
179 XVI | látni, hogy semmi titkom sem lehet ön előtt többé a világon.~
180 XVI | vagyonát ráhagyta, azóta ő sem tudatott magáról semmit.
181 XVI | egy emberen kívül senki sem tud semmit. Az pedig hallgatni
182 XVII | lenyomva szemébe, észre sem veszi, hogy a túlsó félről
183 XVII | Loránd, kedves rokonunk. S te sem ismertél rá, Melanie, ez
184 XVII | utánuk.~Melanie egy szót sem szólt az egész úton.~Bálnokházyné
185 XVII | Melanie-ra nézett, az föl sem emelte szemeit.~– Isten
186 XVIII | fognak menni, s addig nekik sem olyan hosszú már az út.~
187 XVIII | karjai közé!~És holnap már ez sem fog fájni.~Topándy is csatlakozott
188 XVIII | ott maradt a hídon, s maga sem tudta, miért, úgy el tudta
189 XVIII | Gyáli.~Gyáli Pepi most sem volt magasabb, most sem
190 XVIII | sem volt magasabb, most sem látszott férfiasabbnak,
191 XVIII | látod: ennek örülök! Semmi sem esett rosszul életemben,
192 XVIII | el valamennyit! Összevéve sem érdemlik meg, hogy két jó
193 XVIII | pajtás?~– Még más leányért sem.~– Okos ember lettél, velem
194 XVIII | sereget.~– Ah, semmi esetre sem; a blokád fenntartatik.~–
195 XVIII | bevett jókért; ő egy jó szót sem tudott neki adni. Pedig,
196 XVIII | pipához, hogy egy percre sem veheti ki a szájából?~Pedig
197 XVIII | támasztva. Még csak egyszer sem tekintett az vissza!~És
198 XIX | minden istenekre; mi gyűrűt sem váltottunk egymással; olyan
199 XIX | anyámhoz vissza, és soha senki sem vette volna észre arcáról,
200 XX | folyosóról; Gyálinak arra sem adott időt, hogy elmondhassa,
201 XX | ezzel.~Loránd egyik képhez sem hasonlított, amit én rajzoltam.~
202 XX | jelenetet játsszunk el. Különben sem szerette egyikünk is a komédiázást.~–
203 XX | semmi hibát, még alakhibát sem. Te, holnap lesz tíz esztendeje,
204 XX | mert az anyám itt van. Én sem tehetem, hogy fancsali pofával
205 XX | olyan lárma, hogy én most sem tudom, ki miről beszélt
206 XX | bort.~– Sohasem? Még ma sem? Még az én egészségemért
207 XX | Még az én egészségemért sem? Mi?~Ránéztem. Miért akar
208 XX | szebben a világon sehol sem énekelnek.~S eközben az
209 XX | pohárkoccintásra szólongatják, akkor sem tudja már, hogy mit iszik:
210 XX | magyar elsőbbségét e téren sem engedék át.~Akadt egypár
211 XX | természetesen egyik vitázó felet sem elégítette ki. Loránd egymaga
212 XX | meglepetés pillanatában senki sem tudna magának tanácsot adni,
213 XX | míg nagyanyám szótlanul, sem szólni, sem sírni nem tudva,
214 XX | nagyanyám szótlanul, sem szólni, sem sírni nem tudva, szorongatta
215 XXI | annak Cipra!~Loránd pedig be sem várta az ezúttal hátul jövő
216 XXI | egy angyalnak, aki semmit sem tudhat arról, mi történik
217 XXI | szobájában szótlanul. Egyik sem tudott a másiknak mit mondani.
218 XXII | szót is. Úgy látszik, Dezső sem járt utána, hogy gyermekkori
219 XXII | Hogy mivel, azt ő maga sem tudta; de annyit a férfiak
220 XXII | további felvilágosításra sem volt már szüksége ebben
221 XXII | bélét, ha még ennyi időre sem éhezett meg!~Néha egy-egy
222 XXII | melyre Borcsa asszony már ki sem méltatá tekinteni a konyhából,
223 XXII | Természetesen. Egyik sem akarván a másiknak előnyt
224 XXII | bosszút állni. Együtt egyikünk sem viselheti mind a kettőt.
225 XXIII | mely az övét még a halálban sem fogja elereszteni. Ő dicsérte
226 XXIII | észre, hogy Loránd arca sem illik a csendélet alakjai
227 XXIV | magamban, hogy csak azért sem teszek semmi bolondot. Okos
228 XXIV | magadnak!~– Köszönöm. Az egész sem kell.~– No, tehát aznap
229 XXIV | vagy, öcsém. Pedig azért sem sietek az előadással. Be
230 XXIV | Elkezdtük a gyűlöletet, s magunk sem tudjuk, hol fogjuk azt bevégezni.
231 XXIV | azt fel.~Akkor éppen senki sem volt benne otthon. Egy hang
232 XXIV | volt benne otthon. Egy hang sem hallatszott az égés alatt,
233 XXV | nem kiállhatatlan férj; sem gyöngédsége, sem féltése
234 XXV | kiállhatatlan férj; sem gyöngédsége, sem féltése jeleivel nem üldözi
235 XXV | nem volt a másik szemének sem semmi baja.~– Ismersz-e
236 XXV | leglármásabb zenét húzták; senki sem hallotta volna a segélyordítást.
237 XXV | Azért, mert más senki sem tudhatta, hogy az én pénzem
238 XXV | kettőnél; de én egy lövést sem hallottam, tehát nem vadászni
239 XXV | láttam! Ketten voltak, senkit sem vittek magukkal, még kutyát
240 XXV | vittek magukkal, még kutyát sem; itt eveztek el a kertek
241 XXV | Tatárországba, ahol senki sem fog üldözni.~– Jól van.
242 XXVI | mellette úgy, hogy kezét meg sem szorítá.~Másszor meg azt:~„
243 XXVI | azt:~„Ha égben lehetnék, sem volnék boldogabb!”~Talán
244 XXVI | magamat.”~„És tán akkor sem szólok még?”~Szegény leány,
245 XXVI | Jó napot, Cipra!~Észre sem vette, hogy Loránd jő a
246 XXVI | szeret?”~De még csak annyit sem tett meg, hogy megállt volna;
247 XXVI | rajta, mint magam.~– Ez sem ok arra, hogy nőül vedd.~–
248 XXVI | Liberális fitogtatás. Ez sem ok arra, hogy nőül vedd
249 XXVI | magáról: az eredetiség érdeme sem a tied. Ez mind nem ok arra,
250 XXVI | Semmit, még füstöt, még hamut sem. De ezt a leányt, kinek
251 XXVII | híven szereti, még a hibáit sem látja! Hátha igaz?~Úgy csodálkoznak
252 XXVII | önkénytelenül összeborzadt.~Maga sem tudta, miért, de egész teste
253 XXVIII| együtt, hogy mézeskaláccsal sem tudom őket előcsalogatni;
254 XXVIII| felől is csend van. Azok sem mernek előjönni. A bátorság
255 XXVIII| vehették észre; a neszre sem ügyelhettek saját erőködésük
256 XXVIII| közéjük.~Egy jajkiáltás sem hangzott a két lövés után; –
257 XXVIII| szétmarcangolására!~A rabló sem töltögette fegyverét, puszta
258 XXVIII| fegyverének ütő eszközül sem veheti semmi hasznát többé,
259 XXVIII| a szilaj fenevadé.~Egyik sem kiáltott. Loránd nem hítt
260 XXVIII| visszatérhetnek, s Kandúr sem, a házbeliek eljövetelétől
261 XXVIII| talán nem is gondolt egyik sem erre: elfoglalta minden
262 XXVIII| dörmögött; a düh közepette sem hagyva el pokoli humorát.
263 XXVIII| koponyájára adott, számba sem vett, kemény volt az, mint
264 XXIX | nagylelkűség pedig sehogy sem illett a kegyeskedő ősszokásai
265 XXIX | több! A tekintetes úrhoz sem tudom, mi ütött, amióta
266 XXIX | cigánynak az apja lelkéért sem adom! Az én bejáró tarka
267 XXIX | neh!”~De Borcsa asszony sem vala rest; amint e merényletet
268 XXIX | mert a felesége még annyit sem ért hozzá, mint maga. Nekem
269 XXIX | talyigára, s tolta kifelé, azt sem mondva, hogy „befellegzett”.~
270 XXIX | vagy szegődve. Egy krajcárt sem kapsz, ha elmégy.~Hanem
271 XXIX | tolvajlásból ugyan egy szó sem volt igaz, de Borcsa asszony
272 XXIX | kaptad ajándékba, senki sem fogja elhinni, s olyan urat,
273 XXIX | már Borcsa asszony maga sem érté.~Hogy ő vaktában ilyen „
274 XXIX | közelléte még szövetségesnek sem biztató. Az éji őr elkiáltotta
275 XXIX | látszott, még a falevél sem mozdult a meleg éjjeli légben;
276 XXIX | lesz, melyet még a szellő sem zavar. Csak a fülemülék
277 XXX | Topándy előtt: egy szót sem hibázott el benne.~– Most
278 XXX | Hogy ismételt parancsomra sem nyittatott fel az ajtó,
279 XXXI | kedvenc fia. Dezsőről szólnunk sem kell, mert hisz annak a
280 XXXI | van. A lég csendes, szellő sem fuvall: ember, állat alszik
281 XXXII | volt, akik még csak sebet sem kaptak soha.~Pedig mennyi
282 XXXII | keresztülszúrta.~Még abba sem halt bele.~Hetekig feküdt
283 XXXII | városban laktunk, néha hetekig sem hagyta el a házat.~Az új
284 XXXII | kezét megfogva.~– Semmi sem; – csak egy kicsit meghalok.~–
|