Fezejet

1 I    | csendesen – szólt bátyám, ki mellettem való ágyban feküdt, s a
2 II   |     nem régen. Azután mindig mellettem repkedett; én pedig menni
3 III  |    segítettem: Melanie húgom mellettem ült, s egész figyelmem őkörüle
4 XI   |     vettem észre, hogy anyám mellettem térdepel, és megcsókol.~
5 XI   |    másfelől nagyanyám álltak mellettem. Nem két asszony volt az; –
6 XVII |   alatt Melanie ott lehessen mellettem. Én ugyan sokkal illendőbbnek
7 XX   |     ült Topándy, jobbról én, mellettem Gyáli Pepi.~– No, öreg,
8 XXVI |     ne volnál!”~„Ha elmennél mellettem, rám se néznél, elfordulnál:
9 XXXII|      volt tőled, Fánny, hogy mellettem virrasztottál! Óh, milyen