Fezejet

1 II   |       megölelé, megcsókolá, míg énrám került a sor.~Akkor aztán,
2 VII  |        No, ne félj semmit: csak énrám nézz mindig! Én minden kitelhetőt
3 VII  |       mintha atyád volnék, csak énrám nézz mindig.~Szerettem,
4 VIII |         eltűnik a háztól, hanem énrám; mert hiszen valakinek csak
5 X    |        Loránd, te megharagudtál énrám.~– Nem. Csak beszélj! Mit
6 XI   | támaszkodott egyfelől, másfelől énrám.~– Csak be, be a házba! –
7 XXIII|    nevettem rajtad akkor!~– Hát énrám emlékezel-e? – szólt Fánny,
8 XXV  |     hallgat az az imádság, mint énrám. Adj inkább egy marék pénzt,
9 XXV  |        emberek.~– Csak bízd azt énrám! Ne félj semmit! Amit a