Fezejet
1 I | hogy az édesanyja nézi.~Ha aztán véletlenül szemeik összetalálkoztak,
2 I | beszélgetni kezdett velünk; erre aztán nagyanyám újra megcsókolá,
3 I | szemrehányó szemeivel. Nekem aztán nem kellett több; rám hagytam
4 I | bántottalak? Ne haragudjál!~Mikor aztán sokáig sírt, és folyvást
5 I | sírt helyettem is. Utoljára aztán megcsókolt, s kért, hogy
6 I | lett volna halva.~Egyszer aztán azt mondta a bátyám, hogy
7 I | csókoljam meg atyám kezét, s aztán menjünk.~Szót fogadtam neki,
8 I | is zárta az ajtót.~Ezen aztán én úgy elgondolkoztam. Miért
9 I | én éhes vagyok! A sültet aztán odaadta a vizslának, a vizsla
10 I | bírtam kitalálni. Mikor aztán az ég lassankint a tűzvörösből
11 I | reánk, kezeinket nyalta, s aztán megint tovafutott.~– Mármost
12 I | beszéljen énelőttem.~Az én agyam aztán csak még zavartabb lett
13 I | a hetedik fülkébe; mire aztán az öreg béres összekulcsolá
14 I | föld itt alattunk!~Egyszer aztán összeomlott a tíz évig épített
15 I | szürcsölgeté kávéját.~Mikor aztán készen volt vele, letette
16 I | fejével, ismét összeroskadt aztán. Látszott, hogy idő kell
17 I | hogy anyja haragszik; ekkor aztán az történt, hogy anyja arcul
18 I | meg jól azt a helyet, s aztán menjetek a világba, s emlékezzetek
19 I | nézzetek még egyszer körül, s aztán – menjünk tovább!~Most már
20 II | német, másik magyar ajkú; aztán pedig hát testvérek volnánk,
21 II | szükség dédelgetni.~Mikor aztán a hintó előállt, felvettük
22 II | énrám került a sor.~Akkor aztán, mikor engem megölelt, és
23 II | a „mea filia” milyen fog aztán lenni!~Olyan házat, mint
24 II | innen valaha.~A folyosóról aztán egyenesen a vizitszobába
25 II | beléptünk; az ajtónyílásra aztán letették a kötést mind a
26 II | kapaszkodott, megcsókolta, aztán pukedlit csinált előtte.
27 II | kérdené, hogy szabad-e.~Aztán pedig nemhogy maga megette
28 II | tányéromra nyúlkálni?~Akkor aztán mindent a kiscicának osztogatott,
29 II | asztalról, s elszaladt.~Erre aztán a kis pisze is megharagudott
30 II | akkor sandított oda. Hanem aztán egyszerre eltakarta a száját
31 II | Henrikkel aluszunk együtt. Én aztán kezet csókoltam sorba mindenkinek,
32 II | coracemque, facemque!” Aztán megint: „His atacem, panacem,
33 II | szemeivel sebesen pillogatott, s aztán rákezdé:~– His atacem, phylacem…~
34 II | el se tudta kezdeni; mire aztán vörösre pirult dühvel, fogcsikorgatva
35 II | belevágtam a saját ágyába; akkor aztán leszorítottam a két kezét
36 II | minket a gonosztól!”~Ezen aztán mindenki nevetett.~E nevetés
37 II | egész mesterséget. Egyszer aztán meguntam a sok birkanyakelvágást,
38 II | kapjon elébb. Nagy volt aztán az öröme, mikor a kész dolgozatot
39 II | szüksége van a cincogásra. Aztán ismerem én már a diákokat;
40 II | se tudna zavarni, mikor aztán egyszer szabad szárnyára
41 II | csak katonatisztnek való! Aztán a táncra készült kecsegeorrú
42 II | tanár nem volt otthon; mi aztán egy óra hosszat birkóztunk.
43 III | pék is nálamnál.~Most már aztán Loránd arca égett. Szemeit
44 III | már elviszik a háztól, s aztán ameddig én itt vagyok, addig
45 III | együtt küldeni fogják.~– Aztán arra kérlek – szólt fülembe
46 III | vigyázzak bátyámra; most aztán kitaláltam: – a legjobb
47 IV | igyunk egy kis papramorgót, aztán mondasd el az esküdteddel
48 IV | amennyiből a sportula kitelik, aztán ebédelj nálam, lesz még
49 IV | aki átjön a muzsikaszóra. Aztán majd reggel felé feltegyük
50 IV | Esztergályost, a Seprűnyelet, aztán meg a Kakukfüvet meg a Macskalábat;
51 IV | egy csomó levélboríték, aztán ismét bankjegyek, és mindez
52 IV | a makk alsó.~Közbe-közbe aztán egy kis vitája is támadt,
53 IV | estig se lett volna vége, ő aztán sok kereséssel mint műértő
54 IV | esztendőre betennének a kóterbe! Aztán fűrészeltetnék velem a fát
55 IV | sine qua nont már bírom; aztán meg egy hölgy meghívását
56 IV | mer hozzányúlni.~Őnagysága aztán úgy tett, ahogy mondva volt.~
57 IV | gyékény a padlóra leterítve, aztán semmi egyéb. Különös neveltetés,
58 IV | kegyes férfiú házához?~Mikor aztán Buczkay eleget tett a természet
59 IV | szolgabíró meg az esküdt.~Erre aztán nagy nehezen félretolták
60 IV | kellett várnom, míg kisül, aztán annyi rossz ember jár ám
61 IV | bocsánatot kért és elaludt. És aztán azt álmodta, hogy maga előtt
62 IV | amint kiment rajta. Ott kinn aztán hangzott a csetepaté a konyhaszolgálóval,
63 IV | vagyok képes ebédelni.~Ekkor aztán kitört a zivatar.~Letette
64 IV | feleségemnek meg ne mondja aztán, urambátyám, hogy a cigányleány
65 V | kihúzgálni a dágványból.~Utoljára aztán megnyugodtak benne, hogy
66 V | rálépőt elnyeli a hínár. Aztán üget ismét tovább, kanyarogva,
67 V | nagyot zökken a szekér, s aztán megint szundikál tovább;
68 V | tanács az alvásra; most aztán, hogy „itthon” érzi magát,
69 V | siet a támadásra. Akkor aztán ő ment hozzá közelebb, fejét
70 V | farkasszemet nézve vele; mikor aztán az ordas már éppen azon
71 V | agyara kitörött bele.~Most aztán hörgő üvöltéssel rohant
72 V | harmadszor is a ménnek, ezúttal aztán olyan oldalrúgást kapott,
73 V | alája; a diadalmas ellenfél aztán ott agyontaposta, elébb
74 V | leszökött a hátáról; a paripa aztán hanyatt vágta magát, s meghengergőzött
75 VI | dallamokat hegedülök, amihez aztán a társaság többi része táncol.~
76 VI | mindennap tánc volt.~Néha aztán még az a szerencse is kijutott
77 VI | Melanie-t a zongoránál, s akkor aztán neki is lehetett egyet táncolni –
78 VI | gúnyolódva szájára venni.~Ezen aztán még nagyobbat nevettek.~–
79 VI | valakihez máshoz.~Most már aztán igazán hazamentem.~Egészen
80 VI | már elvégeztem a magamét; aztán, hogy nem jöttél, azt gondoltam,
81 VII | olvasóközönségét.~A közönség aztán segített magán.~Minthogy
82 VII | megközelíthetni.~Egyszer aztán az iskolai hatóságok rájöttek
83 VII | No, te híres hegedűs; aztán majd most megmutasd, hogy
84 VII | Ne okoskodjál!~Ezzel aztán azt nyerte, hogy még jobban
85 VII | zöld köpönyeget; keressenek aztán ilyen embert, ha találnak; –
86 VII | folytatta a malmot.~A direktor aztán újra hozzám fordult.~– Miért
87 VIII | tőle. Húzzunk sorsot, s aztán haljon meg, akit végzete
88 VIII | hírére felkacagott Pepi, s aztán szörnyűködni kezdett.~–
89 X | bennünket igen szeret, aztán nagy befolyású ember, mindent
90 X | péknél?~– Ilyen korán.~Én aztán leültem a zongora végéhez,
91 X | Ki tudja, kiben mi lakik?~Aztán nem is volt hozzá semmi
92 X | közeledni a tíz órához. Aztán mikor üt, ez is olyan arisztokratikus
93 X | elrabolta a pénzét. Erre a szóra aztán kiegyenesedett Márton, s
94 X | innen a teátrumtól, aki aztán majd úgy elmaszkírozza az
95 X | elszökött az úrfival, most aztán kerestetik mindenfelé.~Móclira
96 X | menedékbe kapaszkodjék.~– Hát aztán? Bánom is én; keressen akárki
97 X | velem! Üljetek fel! Hanem aztán az ördög engemet vigyen
98 X | tükrén fényleni, egyszer aztán félrekanyarodott az út,
99 X | a lovak hátain; egyszer aztán megállt a kocsi velünk.~
100 X | kiálta fel Loránd, s aztán keserűen mondá: – Ez jó
101 X | cselédnek, aminek elfogad, s aztán neked minden hónapban írni
102 X | kell, a világ közepéig is, aztán fizetést se kér.~Én egy
103 X | ragadt, nem tudom, miért. Aztán együtt kacagtunk, nagyon
104 X | kihintózott az udvarból.~– Ez aztán a fickó! – szólt röhögve
105 X | valami dicső volt!~– Hát aztán, hogy szabadult meg? – kérdezém
106 X | egymástól, Loránd úrfi. Aztán maga ne menjen arrafelé,
107 X | akkorra odaér, mire megvirrad, aztán csak mindig arra, ahonnan
108 X | Szeresd helyettem is anyánkat! Aztán adott szavadra emlékezzél! –
109 X | Loránd e szót súgta még. Aztán megcsókolt, és néhány perc
110 XII | jön a háta mögött.~Mikor aztán utolérte, odarúgtatott mellé.~–
111 XII | kutyakölyök korában.~– Hát aztán hová baktatsz most, diák?~–
112 XII | Csegére papolni, cigány.~– Aztán mit kapsz a légációból,
113 XII | ahol azt a cserényt látod, aztán várj rám ott holnapig, akkor
114 XII | akkor én visszajövök, ott aztán mondd el nekem a prédikációdat;
115 XII | hétig; akkor én visszajövök; aztán majd ott húzd el az én nótámat,
116 XII | fölkeltem és megijesztem, aztán nem találunk zsiványt, összetöri
117 XII | akkor nincs olyan meleg; aztán nem fél az semmitől.~Éjféltájon
118 XII | a tárca tartalmát.~– Hát aztán mi ez? – kérdezé mérgesen.~–
119 XII | Körmöcön van, a pénzverdében.~– Aztán vége legyen már a tréfának! –
120 XII | az ő homlokának.~– Most aztán én mondom, hogy ne moccanj,
121 XII | kifelé akarta tolni.~Most aztán Loránd vette őt célba.~Hanem
122 XII | ajtó kilincsét, s mikor aztán végre ki tudta azt nyitni,
123 XII | a rabló menekült. Mikor aztán kiért az utcára, ott elkezdett
124 XII | nőt, kihez semmi köze, s aztán nem akarja elfogadni az
125 XII | dacol, gyűrűjéért küzd; aztán a rablóról, ki üres pisztollyal
126 XIII | a mutatott helyet, mire aztán az végtelen jókedvvel elnevette
127 XIII | megcsókolta a másik kezét.~Mire aztán mind a két kezét összecsapta
128 XIII | zsivány rajtunk rontott, aztán ki akart rabolni. A pénzt
129 XIII | ujjamról; de én nem engedtem. Aztán megfogta a kezemet, s hogy
130 XIII | segítségünkre nem jön. Hanem aztán amint ez odaugrott, kikapta
131 XIII | körülötte a nádast, s akkor aztán a kazal is ottég.~Ezalatt
132 XIII | cselédekkel; amiért azok aztán kinevetnek. Persze csak
133 XIII | tudni.~– Imádkozni-e? Hát aztán miért imádkoznál? Van valami,
134 XIII | hogy tesznek valamit, s aztán ők is csak odajutnak, ahova
135 XIII | is igen örömest kerestem aztán fel.~Pedig amint hazaérkezett,
136 XIII | előtti évforduló.~Mikor aztán az a tizenhatodik évforduló
137 XIV | Ciprát a forró hideg lelte, s aztán kilenc férfi odajött az
138 XIV | meg tudott haragudni, s aztán olyan könnyen ki hagyta
139 XIV | kölcsönzött ollójának.~Mikor aztán egészen simára volt lenyírva
140 XIV | el Melanie kezét, hanem aztán nem is eresztette el többet.
141 XV | minden diadal!~Ilyenkor aztán Cipra kétségbe volt esve,
142 XV | emelkedve hallgatózott.~Egyszer aztán úgy tetszék neki, mintha
143 XV | a földön csúszok!~Mikor aztán elvégezte a leány az imádkozást,
144 XV | nyitotta fel szemeit.~Mikor aztán Melanie, látva, hogy nem
145 XVI | ujjáról azt a gyűrűt, s aztán két ujja hegyei közé fogta.~–
146 XVI | bennük kereste menedékét.~És aztán e szép szemekben. Lehet-e
147 XVI | mennyország kapujában?~És aztán az is jólesik, hogy e mennyországot
148 XVI | mögötte álló leányéra. Egyszer aztán kiesett kezéből a hangverő
149 XVII | hajlandónak ígérkezett. Aztán most egyúttal a leányomat
150 XVII | ön védelme alatt. – Hanem aztán ezúttal megvédelmezzen ám!~
151 XVIII | egy nap az élet, s akkor aztán isten veled, szép illatos
152 XVIII | egészen mást értett.~– Hát aztán mikor jön vissza Loránd? –
153 XVIII | És valaha összeveszni! Aztán miért? Egy rongyos újságért!
154 XVIII | szabályok szerint kötelezve van. Aztán: cigányleány. Aztán: Loránd
155 XVIII | van. Aztán: cigányleány. Aztán: Loránd nem féltékeny.~–
156 XVIII | valahol a világon.~Ez a téma aztán eltartott az ebéd végéig.~
157 XVIII | be találta lélegzeni, s aztán egy ideig álmélkodva kapkod
158 XVIII | leány hátát.~– „Mégis?”~Aztán már olyan nagyon hozzá van
159 XIX | azt, amit tudtunk.~Mikor aztán én elvégeztem a pálya előkészületeit,
160 XIX | mily szörnyű igaza van; ő aztán vidor, játszi kedéllyel
161 XIX | bennünket magához.~Erre aztán Loránd ezt a rövid sort
162 XIX | elutasítás volt.~Többször aztán nem alkalmatlankodtam neki
163 XX | Igen? Ameddig tetszik! S aztán akkor azon részeg disznó
164 XX | a becsületszavad, akkor aztán tehetsz velem, amit akarsz.~–
165 XX | neheztelj, öreg – szólt aztán Loránd, s odahúzott magához,
166 XX | béke közöttünk, öreg.~Mikor aztán a társaság látta, hogy már
167 XX | legyen ura a szavának!~Aztán rövideden hozzáfogtak a
168 XX | nyelvét.~Most kezdenek el aztán csendesen inni s ivás közt
169 XX | Loránd szavára lesve.~Egyszer aztán Loránd vette át a társalgás
170 XX | zsinórt húzott, s akkor aztán valahányszor ő ivott, valamennyinek
171 XX | nem tudom, hova esett; s aztán visszafordultam, hogy Fánnyt
172 XXI | megkapta a csókot.~– Most aztán adj neki szobát; ma itt
173 XXI | pecsét nem akart engedni.~És aztán olvasta a következőket:~„
174 XXI | akkor visszatérek.~Ekkor aztán nem kellett Ciprát biztatni
175 XXII | az itt nem lesz.~Ezen aztán mind a hárman nevettek,
176 XXII | kicsalta az utcára, ahonnan aztán annál mérgesebben tért vissza,
177 XXII | átkozott szemei vannak. Aztán sok mesterséget tud: megbabonázza
178 XXII | készülhettek itt ma!~Mikor aztán a három udvariasan elősiető
179 XXII | hogy bátyja hogy mulatott aztán ezen a táncestélyen? Melanie
180 XXII | szennyezd!”~Melanie arcáról aztán eltűnt a mosoly.~– És most
181 XXII | Lorándra nézett. Egyszer aztán ő is bátyjára nézett, s
182 XXIII | szerelem példája jó tanító; – aztán – a temető is kizöldül tavasszal.~
183 XXIII | vigyék el.~Egy hét múlva aztán útnak indult az egész Áronffy
184 XXIII | sokáig utatokban álltam!~Erre aztán mindenki szeme megtelik
185 XXIII | vagyok, én istenem! – s aztán, mintha sokallná ezt a boldogságot
186 XXIII | titulus! Egy archivarius! Aztán mi lett belőle: maradt asinus!
187 XXIII | a perversus homo. Most aztán semmi más, mint egy pistor!~
188 XXIII | találkozott volna.~Loránd aztán pártul fogta sógorát.~–
189 XXIII | lakjanak jól büszkeséggel.~Erre aztán a magas uraságok közös jókedve
190 XXIII | táncot a menyasszonnyal; és aztán egy nappal később ő vezette
191 XXIV | onnan néztem.~Megindult aztán a hintók hosszú sora. Elöl
192 XXIV | bársonyjelmezben! – Azóta aztán roppant sok tréfa sült ki
193 XXIV | Sárvölgyit is gyűlölik. Aztán elvégre Sárvölgyi igen kedves
194 XXIV | Sárvölgyi igen kedves ember.” – Aztán bizonyosan Melanie is tréfált,
195 XXIV | ítéletet.~– Most következik aztán az a bolond, amit én elkövettem.
196 XXIV | csúfondárosságból Sárvölgyinek. Aztán volt egy szép harmadfűre
197 XXIV | egypár száz forinttal, s aztán békében maradtak. Lehet,
198 XXIV | messze bevilágítá; egyszer aztán szétcsapott a láng, millió
199 XXV | társaságból, s megy az áhítatnak s aztán az álomnak leróni adóját.~
200 XXV | bagórágásnak.~E hiányos beosztásból aztán nemcsak az a baj származik,
201 XXV | is felötlő zajt okoz, ami aztán mind rá, mind nejére, mind
202 XXV | berekben leégett a kazal, s aztán a puskapor szétrúgta a tüzet,
203 XXV | kincseket gyűjt; az úrfi aztán elvette a leányt is meg
204 XXV | magasztos volt, Kandúr. Aztán megválogattad, kitől végy
205 XXV | rabló süvegébe.~– Most már aztán elhiheted, hogy nem féltemben
206 XXV | másik a bal kezére. Hogy aztán az üldözött ártatlan leányka
207 XXV | is odaviheti magához, s aztán egy nap ez lesz a szeretője,
208 XXVI | hadd éljenek ők is.~Azok aztán mondanak érte szerencsét.
209 XXVI | ártatlan szer ám az egész, aztán nem kerül semmibe.~A cigányasszony
210 XXVI | fizetni. Cipra belemarkolt, s aztán a tenyerébe fogva elkezdett
211 XXVI | szerelemmel!~A cigányasszony aztán továbbsertepertélt a háztól.~
212 XXVI | szelíden szólsz hozzám, s aztán odább mégy.”~„Százszor elgondolom,
213 XXVI | egy keserves „jó napot”. Aztán odább ment. Topándyt kereste.~
214 XXVI | is hadd benevolizálja, s aztán vigye el mellékletül, sub
215 XXVI | elveszem, – mert szeretem…~Erre aztán Topándy arca is ellágyult;
216 XXVII | országba, mind ellopták, s aztán felgyújtották a tanyát.
217 XXVII | vetni, lerántani a földre, aztán megkötözni! A fekete szakállú
218 XXVII | fogjuk.~– Azt majd csak bízd aztán rám-szólt egy ripacsos képű
219 XXVII | mást, ha vége lesz.~Most aztán lássatok a maskarához!~Értették
220 XXVII | a toalettjükkel.~– Most aztán vegyétek fel a ladikokat!~
221 XXVII | uralgott a ház felett.~Mikor aztán mindenki helyén volt, Kandúr
222 XXVII | Könyökére emelkedék, s aztán úgy hallgatá azt tovább.~
223 XXVII | talizmánnal lehet megfogni, aztán hoznak, tesznek mindent,
224 XXVII | foghatná kezével.~Mikor aztán még egy ágat félrehajt,
225 XXVIII| magával.~A keresztfolyosón aztán megálltak haditanácsot tartani.~–
226 XXVIII| amikor kell. Hanem ha egyszer aztán látod, hogy kezdenek kicsiholni,
227 XXVIII| kivált csoportok közé. Aztán csak hidegvér, öcsém; –
228 XXVIII| káromkodással biztatott erőfeszítés, aztán egy-egy lövés kívülről,
229 XXVIII| erősen tart-e a kötél.~Mikor aztán meggyőződött felőle, hogy
230 XXVIII| a lőkupakot felrakni, s aztán egyik lövés jobbra, másik
231 XXVIII| közé esett.~A mögötte jövő aztán meghökkent társa példáján,
232 XXVIII| fölött fütyültek el, mire aztán ők is elkezdtek amarra visszalövöldözni;
233 XXVIII| visszalövöldözni; Fosztó aztán megijedt e nem értett fordulattól,
234 XXVIII| Lorándot odább.~Egyszer aztán észrevette Loránd, hogy
235 XXVIII| ellene szegülhessen.~Akkor aztán Kandúr hirtelen mind a két
236 XXIX | muzsikusoknak fuvarra kell, – aztán meg – folytatá, hangját
237 XXIX | már jól az egész világon, aztán egy-egy tyúkot, egy megevésre
238 XXIX | látott.~A két vénasszony aztán elkezdte a malacot előre-hátra
239 XXIX | dühtől rekedten Borcsa; s aztán visszafutott a konyhába,
240 XXIX | kedvenc malacát megölik.~Mikor aztán nem hallotta többé ártatlan
241 XXIX | meg kend ezt a láda fülét, aztán segítse becepelnem. No,
242 XXIX | csáti botját, verjen végig; aztán beszéljünk okosan!~Erre
243 XXIX | beszéljünk okosan!~Erre aztán csak megszánta Kólya uram
244 XXIX | verekedő, Boris – biztatá aztán odabenn az asszonyt –, amióta
245 XXIX | Kólya uram. – Ez nagy sor. Aztán ki lophatta el?~– Nem más,
246 XXIX | azt a malacot!~– Lásd no: aztán vakulj meg! Sohasem láttál
247 XXIX | mindig kész nevető.~A nevetés aztán igazán dühbe hozta Kólya
248 XXIX | úgy akart menekülni, míg aztán kezeit hátrakötötték.~Kólya
249 XXIX | volt a tyúkudvarra.~Mire aztán a szolgabíró éjféltájon
250 XXIX | lankák náderdejében.~Egyszer aztán elkezdtek az ebek faluhosszant
251 XXIX | ebvonítás sokáig eltart; míg aztán egészen elcsendesül az is,
252 XXIX | Topándy-kastély felől jő.~Erre aztán sűrű lövöldözés támad; zajos
253 XXX | szép ez mind! – Harmadszor aztán ő maga mondta el az imát
254 XXX | kocsizördülésre úgy figyelt, és aztán oly csüggedt lett utána,
255 XXX | megnézze, mi az. Az ajtóban aztán már szemközt találkozott
256 XXXI | temetsz el mindannyiunkat, aztán most, íme, én adom meg neked
257 XXXI | ránézve meglepetés.~Most aztán megírhatja neki újra, hogy
258 XXXI | az idők járása!~Egyszer aztán szekér áll meg a kapuban:
259 XXXII | Mire felépült, akkorra már aztán vége is volt minden harcnak.~
260 XXXII | azért csak szerettük őt.~És aztán így megvénültünk csendesen.~
261 XXXII | Eltemettük jó nagyanyánkat, aztán édesanyánkat is; magunk
262 XXXII | töltött néhány percet, s aztán ismét visszajött: nyáron
|