Fezejet

1 VII |         vedd el – monda ő. – Nem én adom, valaki más; nem is ajándék,
2 XII |            De nem megy le, mert nem adom.~Ebben a pillanatban a rabló
3 XVII|             hozzászokva. – Azért is adom el a megnyert jószágot,
4 XXI |         tehát ultimátumomat. Én nem adom beleegyezésemet abba, hogy
5 XXIX|             De isz azt az egyet nem adom! – protestált Borcsa asszony,
6 XXIX|      cigánynak az apja lelkéért sem adom! Az én bejáró tarka kocámat,
7 XXIX|          esztek! De isz azt oda nem adom!~– Elég, ha én odaadom –
8 XXIX|              az egész csordáért nem adom oda, akit én tejen meg kenyérmorzsán
9 XXXI| mindannyiunkat, aztán most, íme, én adom meg neked az egész szép