Fezejet
1 I | volna mindig együtt járni.~Olyan jó is volt hozzám. Kicsiny,
2 I | talán azért viseli magát olyan komolyan, mert tudja, hogy
3 I | nevetni, ő is velünk nevetett.~Olyan jólesett nekem, hogy egyszer
4 I | valahára apámat nevetni láttam. Olyan új volt ez rám nézve, hogy
5 I | maga köré gyűjteni? Lehet-e olyan ember a világon, aki ezt
6 I | mind összetörtek, az szólt olyan nagyot.~És ezzel elkezdett
7 I | Azzal fejemre tette a kezét; olyan volt ez a kéz, mint a jég.~–
8 I | Vajon min kacaghat anyám olyan nagyon ily késő éjszaka?
9 I | Nagyon komoly volt, és mindig olyan helyre nézett, ahol nem
10 I | megigazította, és folyvást olyan szomorúan nézett reám.~–
11 I | azt ide? Mert neked nincs olyan!~Loránd nem szólt semmit,
12 I | Meghalt az atyánk.~Én olyan gyermek voltam, aki nem
13 I | semmivel mutatni, ami fáj.~De olyan nagy is volt ez a gondolat,
14 I | fölébred?~Loránd két szeme olyan lett erre, mint a tűz. Látszott,
15 I | Megcsókoltam mindkét kezét. Az olyan jólesett!~Azután fájó kérdéssel
16 I | felénk? Miért suttognak olyan csendesen a ház körül járók?
17 I | váltotta fel.~Az ő arca most is olyan közönyös volt, mint mindennap.
18 I | kérdezte, hogy mért reszketek olyan nagyon.~Azután csak rám
19 I | agyagvermek hosszában; bátyám olyan utat látszott keresni, ahol
20 I | tornyot sem láttuk már, olyan messzire eljöttünk, s én
21 I | távolból elkezdett üvölteni. Olyan üvöltés volt az, amilyent
22 I | hogy vigyázzanak jobban. Olyan rejtélyes volt nekem ez
23 I | közöttük a végtelen villongás. Olyan jó testvérek voltak, soha
24 I | vártam, hogy egyetlen fiam olyan nagy legyen, hogy elmehessen
25 II | beteg, hát öreganyám, aki olyan ősz már!~És amint így ment
26 II | de soha a fölébredés olyan igen terhemre nem esett,
27 II | milyen fog aztán lenni!~Olyan házat, mint Fromm úré, én
28 II | nem áll be a szája, pedig olyan hangja van, mint a csengettyű.~
29 II | beszédéből, mint vannak olyan ócska sípládák, amikben
30 II | megette volna, hanem még olyan vakmerő volt, hogy az én
31 II | minek nézegettem rá, ha olyan igen haragudtam rá?~Igazán
32 II | csókoltam sorba mindenkinek, s olyan nagy volt elfogulásom, hogy
33 II | Azután nagyot nevetett.~Mikor olyan kacagásra méltó tárgy egy
34 II | meg a nagyanyjához, éppen olyan pronunciált orra volt neki
35 II | is, hanem hogy amellett olyan sertekemény haja volt, mint
36 II | csempészett ki számára. Olyan csodálatosnak találtam,
37 II | tartják, hogy amit az ember olyan helyen álmodik, ahol először
38 II | Angyal volt, szárnyai voltak, olyan szép tarka szárnyai, aminőkről
39 II | pedig menni sem tudtam, olyan nehezek voltak a lábaim,
40 II | szűk udvarra nyílt, s abban olyan későn virradt. Hanem ahelyett
41 II | dolgozott a legényekkel. Olyan szépen ki tudta sodrani
42 II | restelli a fáradságot értük, olyan nyájasaknak találhatja őket,
43 II | tiszta fehér ingemre nézek, olyan jólesik, hogy nem kell mindjárt
44 II | le kellett azt másolni.~Olyan furcsa mogorvasággal nézett
45 II | a diákokat; otthon mind olyan szent képet csinál, mintha
46 II | gyermekkoromban), hogy amit olyan ember mondott, akinek a
47 III | az én hibám, legalább én olyan baziliszk-szemeket vetettem
48 III | ebben a nagy városban több olyan ezüstgombos atilla nincsen,
49 III | földszint, a kapu alatt. Egészen olyan szállás, amilyent nagy diák
50 III | megtörülte az asztalkendővel, az olyan volt, mintha szellemek csókolóznának
51 III | hogy most mellette egy olyan élő teremtés ül, akit megnémított,
52 III | Ha kínáltam valamivel, olyan kecsesen tudta azt elutasítani,
53 III | ha poharát teletöltöttem, olyan udvarias volt, mikor megköszönte.~
54 III | szikrázott elém; kis szomszédném olyan bűbájosan tudta ajkait még
55 III | s Melanie húgom elvégre olyan angyal, aki ha engem a mennyországba
56 III | bőséget hirdet, – szinte csak olyan paróka, mint a másik; takarója
57 III | végeztével nagyságos rokonaink olyan kegyesek voltak, hogy Melanie
58 III | lehet majd jutni.~Én is olyan úr akarok lenni, amilyenek
59 III | konziliárius kisasszonyának olyan játékbabája van, mely táncol,
60 III | hozzá. Nevetséges! Mintha olyan korbeli embereket, mint
61 III | ült, ismét jókedvű volt; olyan bizalmasan bánt velem, mintha
62 IV | szolgabíró.~– Önszolgáinak olyan neveket adott, aminőket
63 IV | gúnyneveiken fogná nevezni, olyan bírságot fizet, mint aki
64 IV | hordozván, az egész társaság olyan gúnydalokat énekel, minők
65 IV | nótákat illeti, azoknak olyan ártatlan szövegük van, hogy
66 IV | No, mert én nem vagyok olyan jártas a megítélésében,
67 IV | fekete szem villogott elő olyan, mint a szén, melynek fele
68 IV | tett volt-e tőlem, hogy egy olyan derék férfiúnak, ki állomásától
69 IV | S az egész cimbalomjáték olyan tréfás, olyan groteszk.
70 IV | cimbalomjáték olyan tréfás, olyan groteszk. A játszó karjai
71 IV | válla, feje mozog bele; nem olyan, mint a zongora, ahol az
72 IV | hangszerével.~A fiatal hölgynek olyan jól illett ez is.~Amint
73 IV | láthatártalan táj. Valaki panaszol olyan hangon, amely inkább tréfa,
74 IV | nyakát mind a két kezével, s olyan egészséges csókot nyomott
75 IV | ilyen részeg emberrel egy olyan kegyes férfiú házához?~Mikor
76 IV | maradt, a gazda és a vendég olyan távol estek egymástól, hogy
77 IV | elérni.~Végre nyílt az ajtó, olyan cifra nyikorgással, hogy
78 IV | mélységes poklokra, hisz kend is olyan borszagú, kendet is leitatta
79 IV | cigányleány!~Szolgabíró úr soha olyan könnyű szívvel nem ült fel
80 V | zsombékokra bízta magát, olyan életveszélyes helyekre jutott,
81 V | tévútra ne vezessék; majd olyan helyekre akad, ahol megszűnik
82 V | jóízűn aluszik; bizonyosan olyan helyen járt, s olyan sietős
83 V | bizonyosan olyan helyen járt, s olyan sietős utakon, ahol nem
84 V | tovább.~A rejtélyes kazal olyan közel volt már, hogy egyenesen
85 V | a ménnek, ezúttal aztán olyan oldalrúgást kapott, hogy
86 VI | többet hozzájuk.~És Loránd olyan zavarba jött, mikor ezt
87 VI | lapján nekem magyarul. Már olyan előmenetelt tett.~Vajon
88 VI | emlegetnek otthon, és én olyan rossz vagyok, hogy nem írok
89 VI | enyim. De legyek már egyszer olyan jó, hogy írjak magam is,
90 VI | aggódol miattam, míg én olyan helyeken járok, ahol a nőket,
91 VI | el ne nevesse magát, mert olyan pofoncsapást még nem anticipáltak
92 VII | megérdemelni, hogy van már olyan gyümölcs az élet fáján,
93 VII | egyike a fiatalabb tanároknak olyan hangot hallatott, mely nagyon
94 VII | szó szinte eltántorított. Olyan édesdeden volt mondva, hogy
95 VIII | én” kergetném?~Bálnokházy olyan jovialiter tudott nevetni
96 VIII | Árulónak nem lenni éppen olyan kicsiny erény, mint amilyen
97 VIII | kérdezé az enyelgő arccal.~– Olyan táncra, ahol az egyik meghal!~
98 VIII | skatulya fenekéhez, de ha olyan ellenségre találsz, mint
99 X | Siettem fel Bálnokházyékhoz.~Olyan rosszul esett, hogy bátyám
100 X | Köszönöm, én már elvégeztem.~– Olyan korán vacsorálnak a péknél?~–
101 X | mind kiveri belőle.~Pedig olyan sok végiggondolni valóm
102 X | órához. Aztán mikor üt, ez is olyan arisztokratikus orrhangokon
103 X | mikor ő a házba beront.~Egy olyan ajtónak mentünk neki, melyet
104 X | következtetnem, hogy valami olyan sikátorba térhettünk be,
105 X | vagy.~– Tudom.~– Vannak olyan dolgok, amiket még neked
106 X | éreztem. Felállt előttem, és olyan halavány lett. Szelídebben
107 X | mondasz most nekem? – szólt olyan fájdalmas szemrehányással,
108 X | kellett lenni arannyal, olyan nehéz volt”.~Loránd arca
109 X | becsületre, amire az imént olyan büszkén hivatkoztál? Nézd,
110 X | Ő megszorította kezemet. Olyan sokat adott erre a szóra!~–
111 X | Ne mondja azt senki, hogy olyan szolgálatért, amit nekem
112 X | kérdezém én, ki nem találtam olyan dicsőnek azt a kardlappal
113 X | Mese volt ez előttem. De olyan rémes mese, hogy a hideg
114 XI | is nálam maradjon? Ő már olyan, mintha az én gyermekem
115 XI | iparkodott azon kitűnni, de az olyan volt, mintha óra hosszat
116 XI | közepéig, ahol a dölyf lakik. Olyan nyilat törtem bele, amit
117 XI | kívánod, – hát senki vagyok. Olyan senki, mint aki rád nézve
118 XI | most már nyugodt volt, és olyan halovány.~Szemeivel szinte
119 XII | időjárás. Május közepén már olyan rekkenő meleg lett, hogy
120 XII | Jelent pedig a „deres” olyan négylábú állatot is, amit
121 XII | iszom belőle, cigány; hátha olyan van benne, ami „utánam kajabajál!”~
122 XII | úgyis nagyon szereti az olyan embereket, akik prédikálnak.~–
123 XII | utazni, mert akkor nincs olyan meleg; aztán nem fél az
124 XII | hinni, hogy talán nem is olyan ember ez, mint aminek tartá.
125 XII | gondja, mint az étvágyára; olyan szép fehér fogsorai vannak.
126 XII | oly mosolygó hölgy arca olyan volt egyszerre, mint akit
127 XII | dühösen a nő, s e percben olyan lett az arca összevont szemöldeivel,
128 XII | elfogadni az ajándékot, mit olyan jól megérdemelt.~Loránd
129 XIII | Mert az mindegy. Válassz olyan titulust, amilyen tetszik.
130 XIII | jókedvvel elnevette magát. Olyan kedves volt, olyan természetes,
131 XIII | magát. Olyan kedves volt, olyan természetes, olyan szeretetreméltó,
132 XIII | volt, olyan természetes, olyan szeretetreméltó, mikor így
133 XIII | végét – a bolond.~A hölgy olyan könnyűvérű negéddel adta
134 XIII | közelben tovább; ott végtére is olyan embernek kell lakni, aki
135 XIII | szép arc után, méghozzá egy olyan hölgy arca után, akit megnyerni
136 XIII | régi jelszava ez, s azért olyan rokon elem a természetbúvárlat
137 XIII | hogy akkor nevetni fog egy olyan fogadáson, melyet ifjú,
138 XIII | boldogul horkoltak. Akartam egy olyan boldog embert látni magam
139 XIII | rettenetes mindenségig, olyan végtelen az lefelé a képtelen
140 XIII | a földön. Nagyon sok: és olyan, amit válogatva oszt a sors;
141 XIII | teneked is múlhatatlanul olyan mindent tagadóvá kell válnod,
142 XIII | helyemből, amire a kisdiákok olyan sokat tartanak. Én persze
143 XIII | Én persze már akkor is olyan istentelen voltam, akire
144 XIII | szabadelvű világnézetek, miknek olyan varázsló hatása szokott
145 XIII | annak mindkét szárnyát: olyan nehéz a levegő idebenn.
146 XIII | ezúttal házához vezérelt, olyan ügy, mellyel egy régi jó
147 XIV | kedves rokonomat, akivel olyan nagyon szerettük, egymást,
148 XIV | cigányleány nem értett el.~Olyan könnyen meg tudott haragudni,
149 XIV | tudott haragudni, s aztán olyan könnyen ki hagyta magát
150 XIV | találkoznia.~Egyébiránt olyan régen volt az, hogy látták
151 XIV | értett hozzá!~Loránd pedig olyan bölcs volt, hogy engedte
152 XIV | volt lenyírva Loránd feje, olyan furcsa volt ránézni. Oly
153 XIV | csipke körék.~Ez is éppen olyan egyszerű volt, mint ő. Szép
154 XIV | másnak hasznot tehetnék. Olyan gyámoltalan vagyok! De te
155 XIV | összekeresgetni a szobaleánynak, az olyan kisasszonyból nem lesz jó
156 XIV | villany és ruganyosság, olyan kiegészítő ellentét volt
157 XIV | a válasszal. Legalábbis olyan szép ember Melanie szemeiben,
158 XIV | igen szép ember ám: nem olyan, mint maga. Fáin, csinos
159 XV | is; nem volt jelenlétére olyan minden órai szükség. Sokkal
160 XV | szobákat újra szőnyegezteté; olyan felfordult világot csinált,
161 XV | ellenőrizhette volna, egy olyan egészséges pofont alkalmazott
162 XVI | virágkelyhek hullottak le fejeikre; olyan koszorús fővel tértek vissza,
163 XVI | a gondolattal, hogy egy olyan fogadást, amely valakit
164 XVI | kedves nótámat a cimbalmon! Olyan régen nem hallottam már.~
165 XVII | átkozott göröngyös falusi utcán olyan nehéz járni, aki nincs hozzászokva. –
166 XVII | világban. No, ez dicső. És most olyan véletlenül találkozunk együtt.
167 XVII | Ott”, hanem ezúttal olyan jól esett mindenre e száraz,
168 XVII | szobából.~– És most talán lesz olyan szíves, Loránd öcsénk, hogy
169 XVII | Sárvölgyivel?~– Igen.~– Még mindig olyan szentségtörő, istentagadó?~–
170 XVIII | menni, s addig nekik sem olyan hosszú már az út.~A végzetnek
171 XVIII | Áronffy Lőrinc fia, épp olyan aggodalom rád nézve, hogy
172 XVIII | menyegzője előtti héten; – olyan derült kedve, mint apjának
173 XVIII | gyermetegen a leány.~Loránd olyan kegyetlen volt, hogy tréfálni
174 XVIII | egy lizinkalevelet, mely olyan gömbölyű, mint egy kis pénz;
175 XVIII | férfiasabbnak, mint tíz év előtt; olyan gyermeteg arca, olyan apró
176 XVIII | előtt; olyan gyermeteg arca, olyan apró porcikái, olyan finom
177 XVIII | arca, olyan apró porcikái, olyan finom mozdulatai voltak
178 XVIII | Loránd szereti: és Loránd olyan háládatlan volt, hogy csak
179 XVIII | Cipra szobájából Gyáli. Olyan sajátságosan zavarodott
180 XVIII | golyók közül, amik vadászaton olyan jó szolgálatot tesznek,
181 XVIII | hátát.~– „Mégis?”~Aztán már olyan nagyon hozzá van esküdve
182 XIX | sem váltottunk egymással; olyan jól tudtuk azt, amit tudtunk.~
183 XIX | terjesztve, hogy bizony már olyan tiszta a láthatár körös-körül,
184 XX | hogy de biz ilyen, meg olyan: ez hiányzik, ez a vonása
185 XX | azt hittem, hogy most is olyan kisgyerek vagy, s iskolába
186 XX | fiskálisurazz!~– Megállj hát! Ha te olyan átkozottul pontos tudtál
187 XX | mindenki körénk, s azután lett olyan lárma, hogy én most sem
188 XX | leányos, gömbölyű ajkaival olyan nyájasan tudott mosolyogni.~
189 XX | kezemben tartom mind a kettőt olyan acélszorítással, mintha
190 XX | fehér elefánttal.~Gyálit olyan fehérré láttam válni, mint
191 XX | székéről felemelkedni.~– Mindig olyan tréfás gyerek voltál bizony
192 XXI | benneteket lepni.~A fenyegetés olyan jókedvvel volt mondva, hogy
193 XXI | eszemet. – No, ne nézz rám olyan furcsán, mintha azt akarnád
194 XXI | meglágyíthatom kemény szívedet.~– Nem olyan hirtelen. Mondok neked valamit.~–
195 XXI | A tegnapi zajos jókedv olyan rosszul rejté a halálmegvető
196 XXI | jött neki.~Szegény leány: olyan kevés elég volt neki, hogy
197 XXII | kívül rém~Min nevettek hát olyan nagyon?~– Hallod-e, mi tanácsot
198 XXII | ijesztő szörny lehet egy olyan balsorsszülte cukorsütemény,
199 XXII | szilánkká száradt. A kappan olyan már, mint a csontváz. A
200 XXII | megint hozott a nyakamra olyan vendéget, aki azt hiszi,
201 XXII | magát főbe lőni tartozik, olyan humort keltett szívében,
202 XXII | Topándynál volt, a jácintok olyan szép tündércsengettyűs virágfüzérek
203 XXII | a huszonhárom éves ifjú olyan nyugodtan teszi őt semmivé,
204 XXII | huncutkával a homloka körül olyan volt e percben, mint egy
205 XXII | napokból, mikor Dezsővel olyan sokat sóhajtoztak egymás
206 XXII | föllázadó tettre bírni egy olyan szívet, melyben az enyimmel
207 XXII | akik nem ismerik; hogy olyan kegyetlenül megöljem őt
208 XXII | esztendeje. – Minthogy tehát olyan jól sikerült önnek ezúttal
209 XXII | ne mérgezze meg napjait olyan kínzó gondolat, mely engem
210 XXIII | napja előtt elhallgatnia olyan szomorú joga volt.~Nem is
211 XXIII | csináltak mégis őbelőle. Olyan holt embert, aki jár-kel,
212 XXIII | elfelejtett, s ami akkor olyan nagy tudomány volt.~Loránd
213 XXIII | ismerni Henrikre; a jó fiú olyan örömest mosolygott volna,
214 XXIII | az, aminek Márton legény olyan nagyon örült. Vitte a boltba
215 XXIII | részéről a násznagy. Most is olyan katonás magatartása volt
216 XXIII | amennyiben akkor minden ember olyan csonka orrú csizmákat viselt,
217 XXIII | legelébb a menyasszonyt, amiért olyan bátran és hangosan elmondta
218 XXIII | teendőiben; hanem az édesanya olyan szépen tudott könyörgeni,
219 XXIV | esztendőt fogok ülni. Hahaha! Olyan bolond tréfát csináltam,
220 XXIV | helyéből. És most mégis olyan iszonyú ürességet , érzek
221 XXIV | az eszmére?~– Onnan, hogy olyan igen kegyes ember. Azonban
222 XXV | botrány óta Topándy háztája olyan csendes, még vendég se járja;
223 XXV | járjon az aranyban, ezüstben; olyan legyen az élete, mint az
224 XXV | ha ők ki lesznek irtva. Olyan igazsága van, aki őket megöli,
225 XXVI | cigányasszony hamis szeme olyan gyorsan észreveszi, kinek
226 XXVI | Szolgáló cseléd nem hordja olyan egyenesen a fejét, nem tudja
227 XXVI | rá Cipra haragosan. Nem olyan könnyű a cigányasszonyt
228 XXVI | elgondolkozott magában.~Olyan ékesen szóló a gondolat!
229 XXVI | magának elmond!~„Miért vagy olyan, amilyen vagy?”~„Vagy volnál
230 XXVI | amit a szegény leányok olyan keseregve énekelnek!”~„Százszor
231 XXVI | lánckoptatója, hogy azóta is olyan kaszáló lépésekkel jár,
232 XXVI | nem lehet rugódozni. Ez olyan, mint a hideg fördő: az
233 XXVI | arra, hogy nőül vedd.~– És olyan hű hozzám. Sok hálával tartozom
234 XXVII | gyurmává olvadt a lángban, most olyan kemény, likacsos kő támadt
235 XXVII | Hátha van benne valami? Olyan sokszor mondják: ez meg
236 XXVII | adott be a férjének, hogy olyan híven szereti, még a hibáit
237 XXVII | Hátha igaz?~Hátha vannak olyan szellemek, amiket talizmánnal
238 XXVII | alvilág minden kísértője elől olyan jól van védve.~„Menj mezítláb!”~
239 XXVIII| szétterjedt ágainak egyike olyan közel nyúlt a háztetőhöz,
240 XXVIII| nehéz test zuhanása. Azok olyan jól meg voltak halva, hogy
241 XXVIII| Kettőt már leterített. Olyan jól találta őket, mint az
242 XXIX | kötényemet, úgy játszik velem. Olyan okos, mint egy okos gyerek:
243 XXIX | szoktatnak, s annak az életét olyan mesterségesen, oly furfangosan
244 XXIX | becipelni.~– Nem vagyok már olyan verekedő, Boris – biztatá
245 XXIX | senki sem fogja elhinni, s olyan urat, mint Sárvölgyi, nem
246 XXIX | Elmenj már; ne nézz rá olyan nagyon, mert még rácsudálsz,
247 XXIX | mert még rácsudálsz, s olyan lesz a fiad!~Erre hahotázni
248 XXIX | üvölteni. Az ebugatás különben olyan altató hang; hanem mikor
249 XXIX | a kezei ne reszketnének olyan nagyon!~Lehetetlen, hogy
250 XXX | sóhajta a leány égő ajakkal.~Olyan hosszú is volt az az idő,
251 XXXI | Az én halálom nem lesz olyan szép, mint az övé: én nem
252 XXXI | mondjad, hogy avanzsíroztam. Olyan planétába mentem, ahol nincsen
253 XXXII | Sohasem láttam embereket olyan hamar megőszülni, mint akik
254 XXXII | akik kortársaink voltak.~Olyan időket élünk, amikor minden
255 XXXII | ismerték már, nem bántották.~Olyan ez a csatatéri zengő méh,
|