Fezejet

1 II |    megette volna, hanem még olyan vakmerő volt, hogy az én tányéromra
2 II |         jó perecekből, miket az a vakmerő leány erővel elém rakott,
3 II | csodálkoztam, hogy ez a rendkívül vakmerő leány, amíg ebben a sötétségben
4 III|       hogy nekem valami rendkívül vakmerő gondolatom támadt.~Arra
5 III|           tanácsos.~Én elhűltem e vakmerő mondásra! Azt hittem, e
6 IX |          Túláradó szabadságvágya, vakmerő kezdeményezései s azok mellett
7 XXV|           minden bátorságot. Csak vakmerő tudott lenni a rabló, de
8 XXV|     észreveszik a betörést, ők is vakmerő emberek.~– Csak bízd azt