Fezejet

1 I  |      amit rejtegettünk, amiről suttogva beszéltünk, amit titokban
2 II |        e szókat rebegé fülembe suttogva:~– Édes fiacskám, vigyázz
3 VI |    esetet talán, csak titokban suttogva felőle, hogy szűz lelkek
4 IX |    csendesen nyitják az ajtót, suttogva beszélnek, és nevét reszketve
5 XI | Köszönöm”. Még egyszer ismétlé suttogva: „Köszönöm”.~Mindezt én
6 XIV|       ház, ha neki a feje fáj, suttogva fog beszélni mindenki a
7 XIV|       van, azt eltakarja, csak suttogva.~– Az ügyvéd azt mondta –
8 XXI|      Nem abból – szólt a leány suttogva és elpirulva. – Tudja, hogy