Fezejet

1 I  |       elém, és elkezde hevesen sírni, de oly zokogva, hogy könnyei
2 I  | gyermek voltam, aki nem tudott sírni; csak a férfikor tanított
3 I  |  hiszen én mindennap láttam őt sírni, ha jókedve volt, ha rosszkedve
4 I  |     álló helyéből, s elkezdett sírni; arra nagyanyám felugrott,
5 III|     falnak, és szerettem volna sírni, ha – tudtam volna.~
6 X  |       ha ők kívánni fogják; ha sírni fognak előttem?~– Mondd
7 XX |     szótlanul, sem szólni, sem sírni nem tudva, szorongatta kezét.~–
8 XXX|     Nem tudott már szólni, nem sírni: ez több volt, mint amennyit