10-apamm | apamn-befol | befot-bunte | buszk-csuff | csufo-elbuc | elbuj-elony | elord-erolt | erone-feles | felet-fogad | fogai-gyapo | gyara-hason | hasra-hozza | hozzo-izgal | izgat-kedve | kedvt-kifiz | kifli-kopen | kopi-lakos | lakot-lesza | lesze-megeg | megej-megta | megte-morog | morzs-nyere | nyeri-ohely | ohozz-perec | pereg-remek | remel-sohaj | sok-s-szent | szenv-talal | talan-tetet | tetle-ulnel | ulnun-vasat | vasbo-vissz | visza-zuzot
Fezejet
1 IV | francia bankó. Rá van írva: 10 frt., fizeti Cliquot, csak
2 I | van a sírköve! Letöretett 16 esztendős korában! Szeretett.
3 VII | Az országgyűlési napló.~1836 volt az év. Az országgyűlésen
4 IV | felszámítás: az „aktus” díja 200 forint, a perköltségek mennek
5 X | bizonyos bérkocsisa van, a nro. 7. Azt pedig én jól ismerem.
6 IV | hajtekercsei akkori divat szerint „à la girafe” egy magas teknőncfésűre
7 XXIII | vallás fogalmait meg egy kis a-b-ab-ot, amennyi egy falusi asszonynak
8 XXII | észrevehető, s e ragyogás nem abbeli örömében támadt, hogy mátkáját
9 I | engemet; tőle tanultam az ábécé legelső betűit játszva megismerni;
10 XIII | ketten megkaptuk a consilium abeundit.~Engemet bizony nem nagyon
11 XXIX | fel holnapra!!!” Sárvölgyi ablakához ült.~Az ablakokat az utca
12 XXVII | mik Cipra kertre nyíló ablakai alatt csoportot képeztek,
13 X | éjszakája volt; a rozzant házak ablakaiban gyertyavilág égett; a bérkocsisok
14 II | is hallottam pékműhelyek ablakain áthangzani. Ilyenforma a
15 IX | legzordonabbikán egyedül állt ablakánál Loránd, s az ablak jégvirágain
16 XI | magára.~Mi leeresztettük az ablakfüggönyöket, s kimentünk a szobából.~
17 XXIX | tusakodva méri át az ajtótól az ablakig és ismét vissza a tért,
18 XXII | Bálnokházyné előrohanva az ablakmélyedésből, indulatosan kérdezé „És
19 II | az én fekhelyem lesz. Az ablaknál volt az íróasztal, azon
20 XXVII | babonája.~„Ha éjjel, éjfélkor, ablakod alatt megszólal a dalimadár,
21 XXVI | ültesd el cserépbe, tedd az ablakodba, öntözd meg szádban hordott
22 XXIV | kucsírozott itt alá s fel az ablakom előtt, maga hajtván a lovakat,
23 XXIX | volt.~Sárvölgyi kinyitá az ablakszárnyakat, hogy jobban hallhasson,
24 XXX | félrefordítá arcát, és sírt.~Az ablaktáblák átereszték a napsugarakat
25 XV | lennünk.~Ez este a szokott ablaktársalgás is elmaradt.~A két leány
26 XIV | nyíló ablakot, s a hímzett ablakvánkosra dűlve, éjfélig elbeszélgetnek;
27 X | védencei, kik ott a sovány abrak mellett ábrándoznak boldog
28 XVI | vizsgálta végig az ismeretes ábrákat.~A színlovag éppen középre
29 XXVII | holnap térdig állsz az abrakban, s azután urat hordasz a
30 XII | esik egy csárda, ott egy abrakot kapnak a lovak, a nagyságos
31 XXI | könnyezni mint halottamat, kinek ábrándjaim adtak éltet, s kit a hideg
32 XIII | elől, feledni tudta a magas ábrándokat, mik egykor töretlen pályát
33 XVI | Melanie ránézett, szelíden, ábrándosan, és azt mondta:~– Hagyja
34 XVI | s elkezdte azt a pusztai ábrándot verni rajta, amit annyian
35 X | ott a sovány abrak mellett ábrándoznak boldog ifjúkorról, s tűnődnek
36 IV | helyre akarja hozni, jámbor ábrázattal mondá a hölgynek:~– És ha
37 XIII | szilvapálinkát a szép sávolyos abrosszal terített kerek asztalra,
38 IV | én hímzőasztalom. Azt az abroszt is én szőttem, amiről ma
39 IV | egy hosszúra kinyújtott acélban mennyivel több lélek van,
40 XVI | Melanie gyönge kézcsuklóját acélerejű jobb kezével, s baljóslatú
41 XX | ott mosolyog rád a golyó acélhegye.~Gyáli jobbnak látta hitelt
42 XVIII | mindegyikbe egyet azok közül az acélhegyű golyók közül, amik vadászaton
43 XVI | ellopta Loránd lelkének acélját!~Egészen megbarátkozott
44 XIV | belenézett. Voltak benne acélmetszetek. Egy szép hölgy mellképe,
45 XII | erősen küszködve vonaglott acélszorítása alatt, a másik kezében tartott
46 XX | tartom mind a kettőt olyan acélszorítással, mintha Isten kölcsönözte
47 VI | gszagt, ~Komm um halber Acht?~Und du kumszt mir jetzt
48 XII | van dolga.~– Te diák! – acsarkodék rá, farkasok módjára felhúzott
49 XII | ide? Négyszáz forintért ácsorgok én itten egy hét óta? Hol
50 XX | egész álló nap az udvaron ácsorogtam, lesve minden érkező kocsit.~
51 XVIII | gondosan megtölté; kettős adag lőport eresztett beléjök,
52 II | hozzányúlt, mindenből kettős adagot szedett, s csak azután,
53 IV | nevezett bankjegyet kellemetlen adakozás lerovására kivadászni.~Topándynak
54 VIII | mostani kancellár, Reviczky Ádám, egy osztállyal tanult előttem
55 XX | legyek Szolnokban. A holnap adandó válasszal tartoztam anyámnak,
56 IV | találtam. Nem is volt az adásvevési szerződésben kikötve semmi
57 XIV | szíves majd egy vasalót adatni, ki kell vasalnom, mielőtt
58 XVIII | pietistákat, s egyéb ily adatokat, amik mind fölöttébb terhelő
59 XI | Loránd becsületszavamat adatta velem, hogy hollétét éppen
60 II | birkanyakelvágást, tehénbőrlefejtést; addig-addig édesgettek ezek a szép piroshátú
61 XXXII | az ember száz percenttel adhat túl az ütött-kopott életen.~
62 II | ennyit ollóköszörülésért is adhatnak.~Nagyanyám a megelőző fogadtatástól
63 X | nem tudtam! Vándorkönyvet adhattam volna kölcsön. Mehetett
64 XXXI | comesque, corporis. Quae nunc adibis loca? Frigidula, palidula,
65 XXV | felhalmozva.~– Hát melyikből adjak? Az ezüstből vagy a bankóból?~–
66 X | ne fogják el; ha vétett, adjanak neki kegyelmet. Hisz ilyen
67 XX | Lankadombra, hanem inkább adjunk találkozót egymásnak Szolnokon;
68 XXV | a régi testamentom neked adná azt. Értem már! Látom már!
69 II | Szent Mihály-tornyot nekem adnák sem: – Ratsherr, aki a hóna
70 IV | legválogatottabb mulatság! Nem adnám ezer forintért, hogy a vármegyét
71 XII | Hát mit adsz még?~– Mit adnék? – szólt a nő, durcásan
72 IV | ajtófélre, azzal kellett jelt adnia, aki be akart jutni.~A tekintetes
73 XXII | kell nagysádtoknak arról adnom, hogy nagysádtok ügyvédje
74 XXV | aztán az álomnak leróni adóját.~Neje ott marad édesanyjának
75 III | bátyámat kivéve – a legelső; adomái, amiket asztal felett elmond,
76 X | legényt, sokat hallgatta bohó adomáit, mikor hozzám eljött.~–
77 XX | magam is ott voltam”.~Az adomák néha a trágárságokig mennek,
78 XIV | éppen nem titkolta örömét az adományon.~– Nézd, az enyim is ilyen
79 XVIII | felhordott róla százféle adomát, hogy kergette ki a jezsuitákat
80 XIX | mindezzel nem volt nekünk adós. Hiszen csak csereleány
81 XXIII | fiút; hogy még egy nagy adósság lefizetve nincsen!~Egy óra
82 XII | kezdett beszélni.~– Hát mit adsz még?~– Mit adnék? – szólt
83 XIV | meghagyjam fürtöknek? Micsoda?~– Adsza az ollót, majd megmutatom –
84 XIX | Amire becsületszavunkat adtuk, arra nem szoktunk alkudozni.”~
85 XIX | beszéltünk róla soha.~Mi nem adtunk egymásnak hajfürtöket emlékül,
86 XXIV | ezek az emberek, mennyit adunk az ő rodomontádjaikra. Azzal
87 VII | végzek. Most már tudtomra van adva, hogy az súlyos vétség volt.
88 XIII | hallgass rám! Én leszek az „advocatus diaboli”. Elmondok neked
89 X | ura akar lenni, bíró vagy afféle. Tudnia kell az ilyesmit,
90 II | szemöldökrángatásba került neki afölötti véleményét kifejezni, hogy
91 XXVI | vízzel; mire megéled az ág, a szerető visszatér hozzád,
92 XXVII | volna megkísérelni: egy ágacskát a virágcserépben. Ki tudhatná
93 XXVIII| nagy platánfa; szétterjedt ágainak egyike olyan közel nyúlt
94 XXVIII| lasszó” csavarodott a fa ágára, s megfogta azt erősen.~
95 XIX | lettem, mikor a legelső ágenciát kaptam, uradalmi fiskalátus
96 VI | Gyáli Pepi bécsi udvari ágens fia volt, kinek atyja igen
97 IX | IX. A tizenhét éves agg~Óh, milyen szép ifjúnak
98 XXIX | hangját, az nyugtalanságot, aggályt költ az emberben is.~Csak
99 XXVI | De efelől nincs semmi aggodalmam. Családunkban nem volt otthonos
100 XIII | amit megtudtam, csak növeli aggodalmamat. Áronffy büszke és komoly
101 IV | idegenek közelébe léptek, s aggodalmas kotkodával ütött lármát,
102 XXX | Elénk jöttek, és legnagyobb aggodalmukat fejezék ki afölött, hogy
103 XIV | siratja, a holnapért nem aggódik? Lesz rá gond, hogy jókedve
104 XVIII | csak eredj! Miattam ne aggódj ál! Tégy egészen kedvtelésed
105 XXV | Akkor nem szükség azon aggódnod, hogy mennyi pénzed legyen
106 IV | mater dolorosa” képe az aggódó anya lakában; egy szent
107 VI | szenvedsz, annyit sírsz, annyit aggódol miattam, míg én olyan helyeken
108 VIII | akik elfogják. Magáról nem aggódott már; de öccsét el akarta
109 XVIII | azon az egy napon Loránd agóniájában gyönyörködjék?~– Igen, Pépó –
110 XXVIII| rövid kis zaj, amit egy ágreccsenés s egy fáról lemászó alak
111 XXVI | azt, hogy szakítsd le az ágról a rózsát.”~„Ha leszakítottad,
112 II | rajta, s belevágtam a saját ágyába; akkor aztán leszorítottam
113 XXVII | lelkének ura többé.~Kilépett ágyából, s azzal együtt kilépett
114 I | kertek alatt mentünk le, az agyagvermek hosszában; bátyám olyan
115 XX | általános kifakadásai. Az agyak mind jobban áthevülnek,
116 I | beszéljen énelőttem.~Az én agyam aztán csak még zavartabb
117 II | keltem vele. Ő engemet az én ágyam felé akart tolni, hogy majd
118 I | Mindez egészen zavarttá tette agyamat: semmire sem bírtam magamnak
119 VI | elválasztó vonal. Aki már azt az agyarába foghatta, az férfi. Emiatt
120 XV | szeresse!”~Azután leszállt ágyáról, s lélegzetét visszafojtva
121 XIII | kaszással a sarkadban? Tudsz-e ágyást csinálni nyolc szérűre,
122 IV | mindannyiszor megfeküdte az ágyat. Ki kellett mondania, hogy
123 XXIX | hirtelen összekötötte az ágyát, előhozta a tulipános ládáját,
124 VI | rossz kedvem volt, fejem az ágynak húzott.~– Már ugyan hogy
125 XXXII | feküdt a földön, hanem az ágyon.~Arca égett, mintha lázban
126 XIII | mondok – szólt a hölgy, agyonsújtva villogó tekintetével a két
127 V | diadalmas ellenfél aztán ott agyontaposta, elébb a vénet, azután a
128 V | legelésző lova nyomában agyontiport farkast.~– E bizony jó lesz
129 XI | kihúzhatni. Nem bánom, ha agyonüt is mármost.~Azt hiszem,
130 I | tudtam, hogy ő az ellenség ágyúi előtt áll; s midőn egy-egy
131 II | szemeit csendesen lehunyja.~Áh, ez azt kérdi, hogy nem
132 II | vármegyéhez készülök.~– Aha! Vicekspan? Az már respekt!
133 II | mindannyiszor megrázta, ahányszor Henrik hibát ejtett, utoljára
134 X | is meg akarná nevettetni: áhhahhahá! s azután azt mondta, hogy
135 IV | szent és örökkévaló, az áhítat, mely előttük térdepel,
136 XXV | a társaságból, s megy az áhítatnak s aztán az álomnak leróni
137 IV | gondolja, minden ember ilyen áhítatos, mint maga, hogy megtartja
138 VII | adom, valaki más; nem is ajándék, hanem szerződött díj. Tisztességes
139 XIII | nagy részét, elhalmozza ajándékaival, és azontúl nem törődik
140 XII | hibáját.~– Nem fogadhatom el ajándékát, ,nagyságos asszonyom, minthogy
141 XII | furcsa légátus, nem él az ajándékkal.~A nagyságos asszonynak
142 XII | Asszonyom, én nem szoktam ajándékok után élni! – szólt Loránd,
143 IV | mint megörült e váratlan ajándékon. Őnagyságának csakugyan
144 III | inas kinyitja a kocsiajtót, ajándékozd oda neki!~Ez nekem is tetszett!
145 III | azt hihette, hogy az inas ajándékozott nekem valamit.~Vajon nagybátyám
146 XXIX | adja oda? Hát nem nekem ajándékozta egyszer kicsiny korában,
147 XXIII | darabokra tört szívet neki ajándékozza. De nem szólt neki ezúttal
148 XXV | cigánykisasszonynak menyasszonyi ajándékra. Nem hagyom itt nektek,
149 XX | volt vetve a Lajtán túl. Az ajándékvevőknek húsz lázsiást kellett volna
150 II | hangon nagyanyámtól.~Na anyám ajánlatos hangon válaszolt:~– Óh igen,
151 II | barátomnak, azt betölteni ajánlhatom a gimnasztikát, a nemes
152 XXX | becsét, – anyja imái közé ajánlja nevét, s anyja átkai között
153 XIII | csatos cipőkben gazdatisztnek ajánlkozni, de amint azt kérdeztem
154 XXX | nem.~Ne legyen előtted más ajánló levele, mint az, hogy én
155 VIII | teszem. Én amerikai párbajt ajánlok. Kalapba vetjük neveinket,
156 XVII | igen szívélyesen fel nem ajánlotta volna vendégszeretetét.~–
157 VIII | Te vagy a kihívó!~– De te ajánlottad a vívásmódot.~– Megállj!
158 XI | meg nagyanyámnak, hogy mit ajánlottál nekem, s hogy én arra azt
159 XXXI | Hát nőd? – kérdi minden ajk.~Loránd némán a szekérre
160 XXII | levélkében értesíté.~Bálnokházyné ajkába harapott. A méltatlan magasztalás
161 XIX | szentségtörésnek ne tartottam volna azt ajkaimmal érinteni.~– Mi tehát maradunk,
162 IV | Láttam.~– Szent Nepomuk ajkairól ez a mondat folyt alá latin
163 XX | szép, leányos, gömbölyű ajkaival olyan nyájasan tudott mosolyogni.~
164 XII | benne: az arc pírja, az ajkak ragyogása, a szemek fénye,
165 XI | és arcát közel tartotta ajkamhoz, hogy súgjam fülébe azt,
166 XXVI | keseregve énekelnek!”~„Százszor ajkamon van, hogy legalább, ha szólni
167 XXX | utolsó csókját nyomta kedvese ajkára… már akkor megtudta, hogy
168 X | eszemben!~Azután szép húgom ajkpittyesztve vonta vissza fejét, s hátravetette
169 VI | Vater z’haus, kannst nimmer ájni!”~S még utánam kiáltott:~–
170 VIII | a léptek egyenesen az ő ajtajához közelítenek.~Jer csak! Azonban
171 XV | mondtad, hogy szobáitok ajtajai nem záródnak, itt virrasztok
172 XXVIII| rabló csákánnyal kezében az ajtófél kitörésében fáradt. Ez volt
173 I | magát a kilincsébe, s az ajtófélbe kapaszkodott; és én úgy
174 XXVIII| az ajtót kifeszíteni, az ajtófelek kitöréséhez fogtak.~S a
175 XI | ki hozzám, ki folyvást az ajtófélen álltam, s ott próbálgatták
176 XI | odatámaszkodtam a másik szobában az ajtófélhez.~E leírhatlan jelenet alatt
177 XXIII | az ifjú –, mikor itt az ajtófélnek dűlve álltam, s te odajöttél
178 IV | csengettyű is volt alkalmazva az ajtófélre, azzal kellett jelt adnia,
179 XXVIII| ugyan nem jöhetnek, mert az ajtók éppen az ő számukra vannak
180 XXVIII| saját erőködésük miatt, az ajtórecsegés, a lövöldözés mellett elveszett
181 X | már ismerni látszott az ajtózávárnak ezeket az angol sajátságait,
182 XXVII | tért, s ezzel az utolsó ajtózördülés is elhangzott a házban.~„
183 XVII | zokogott, letérdelt előtte; ájuldozott, ismét ölre fogta; ahogy
184 XVII | mikor látnak, akkor sírjunk, ájuljunk el és ölelkezzünk”). Azért
185 XXVII | csoportot képeztek, s egy ákácfalevelet szájába véve, azon elkezdé
186 XXXI | várakozás volt. A szél zúgott az ákácok között, a felhők kergették
187 XXIII | Sokkal hosszabbakat.~– Mi akadály lehet Cipránál?~– Amit te
188 II | figyelemben, s amint az első akadályhoz ért, amint Fromm táti felemelte
189 XVIII | a gondos útrakészülő az akadályokat, amik elindulásakor visszatartóztathatnák.~
190 XXIII | mindamellett e puritán elve nem akadályozá, hogy Fánny menyegzőjén
191 XXVIII| rossz volt e küzdelemre.~Akadályozó bokrok között, mikben előre-hátra
192 XXVIII| rajta, hogy a belül levőket akadályozza a védelmezésben.~Néha egy-egy
193 XIII | találkoztunk Sárvölgyivel; az akadémia nagy erdő, nincs az ember
194 XXII | ami atyád volt, midőn az akadémiákról hazakerült; arca, termete,
195 XIII | levél ezt mondja tovább:~„Akadémiánkon nagyban divatozott akkor
196 XIII | kénytelen lesz megszökni az akadémiáról.~A kihívott nem utasította
197 XIV | legyen még szebb; hadd akadjon meg a szeme rajta annak
198 XIII | életet élt, mikor cimborái akadtak hozzá; hanem mikor egyedül
199 XXII | kétségbevonatala megejték akaratát.~– Hogy van-e bátorságom?
200 XVI | az elhagyottság érzete akaratlanul elnyomja kedélyemet. Most
201 XIV | parancsolsz, az történik, és akaratod ellen egy árva malac sem
202 XI | ki gyermekekre bízod a te akaratodat; legyen meg, amit elvégeztél!~
203 IV | titulo „pince” szívesen akárhányat, s abban az esetben még
204 XIII | történetre nézve mindegy, akárhogy hítták; egyébiránt nehogy
205 XXIX | szokva, hogy a hívásomra akárhonnan előjön, s rángatja a kötényemet,
206 XXIV | hogy melyik kategóriájába akarjátok magatokat osztályozni a
207 XXXII | csakhogy vége van már! S nem akarjuk hinni, hogy ami utána jő,
208 X | Bánom is én; keressen akárki akárkit! Én nem láttam senkit, én
209 XXI | tartogatok számotokra, mivel meg akarlak benneteket lepni.~A fenyegetés
210 XIV | megolvasztani.~Mert akármilyen, akármekkora legyen, arról bizonyos lehet,
211 XXII | ragyogott az arca, mint akármelyik fiatal suhancé, ki első
212 XX | bátyámét írtad a papírra, s így akármelyiket húztam ki: Áronffy Loránd
213 VI | voltam, az csupa kígyóvonal, akármihez nyúlt, az ügyesen volt téve,
214 XXVIII| oly gunyoros volt, mint akármikor. Legkisebb felindulás, ijedség
215 II | előtte! Képes lettem volna akárminő áldozatra, hogy ez titokban
216 VII | civis”-t? Tessék velem tenni akármit, én nem árulkodom; s ha
217 IV | félrefordították arcaikat, mintha nem akarnának idenézni. A padlat közepéről
218 I | mulatni: s te csak az álmot akartad kiverni a szememből azzal,
219 I | bolondozol velem. Csak rám akartál ijeszteni. Mi mind megyünk
220 XVIII | halálra intőnek?”)~– Nem akartalak elkerülni; amint megtudtam
221 XII | besietett a csárdába, nem akarva a kocsi úrnőjével találkozni.
222 XXII | Természetesen. Egyik sem akarván a másiknak előnyt engedni,
223 XXVIII| szarufára. Azután nyakába akasztá fegyverét szíjánál fogva,
224 XIV | vasalnom, mielőtt helyeikre akasztanám.~– Magad akarod kivasalni?~–
225 IV | az esküdtet.~– Csak nagy akasztófa vagy te! Mindig ki tudsz
226 XXVIII| Topándy. – Nem várhatnak az akasztófáravalók!~– S mit csináljak a padláson? –
227 XIV | ezüst lanton, piros övedre akasztva függ; s ha csak az öcsémet
228 XXV | egy nagyságos úr házában, akiből ott bolondot űznek. Hercegasszonynak
229 II | vezetve, azután azokra, akiknél még lélek lélekkel össze
230 XXIX | kicsiny korában, mikor még akkora volt, mint egy kesztyű?
231 VIII | bátor oroszlány, éppen csak akkorát esel, ha meghalsz, mint
232 V | V. A fenevad tanyája~Még akkoriban a Tisza-szabályozás a pium
233 XIII | Topándy mutogatta Lorándnak az aklokat, amikből hálószobát választhat
234 IV | és a koporsók?~– Huszonöt akós gömbölyű koporsók, tele
235 I | sem akarta tovább látni.~Ákosnak két gyermeke maradt, egy
236 XXVIII| átveté a feje fölött.~Ez akrobatai remeklés oly erőfeszítésébe
237 X | bizony. – Meg az a bizonyos aktor:~– Akinek az útlevelével
238 IV | Itt a felszámítás: az „aktus” díja 200 forint, a perköltségek
239 XVIII | eredj! Miattam ne aggódj ál! Tégy egészen kedvtelésed
240 III | átlátszó volt, mint az alabástrom.~Melanie húgom valóságos
241 XXXII | napokat hoz.~Egyre szállunk alább-alább, hitben, reményben, egymás
242 VIII | legmagasabb, s kezd hirtelen aláhajlani. Ki tudja, mi történhetik
243 XXV | akiknek a címerét elmondtam, aláíratta, lepecsételteté, de nem
244 XX | követtem el semmi hibát, még alakhibát sem. Te, holnap lesz tíz
245 XI | roskadozó, kézen vezetett alakhoz intéz valaki, azt rögtön
246 XVI | gazdában. Boldog családi élet alakította így át. Nem lehetséges-e,
247 VII | elszoktunk, társulatokat alakítottunk, ahol parlamenti rend szerint
248 XXIII | arca sem illik a csendélet alakjai közé.~Az ő vígsága csak
249 XVIII | a sima hab visszatünteté alakjaikat; a cigányleánynak most is
250 XV | a megnyílt mennybe légi alakjaikkal fölemelkednek.~Cipra megsemmisülten
251 IV | tárgyak mind nem hasonlítottak alakjaikra és rendeltetésükre nézve
252 III | eszményibbet az ő egész alakjánál.~Nem volt még több nyolcévesnél,
253 XV | megdicsőülés sugárzott egész alakjáról! Szép volt, mint egy imádkozó
254 XXII | szakasztott mása annak az alaknak, ami atyád volt, midőn az
255 XXVIII| folyondár, s eltakarta az alakokat.~Közelebb kellett hozzájuk
256 XI | az ó-sírboltokban talált alakokról regélik.~És ő mégis eljött
257 XI | felhúzva, s fejét féloldalt alákonyítva. – Ah, azt nem tudtam, hogy
258 XVIII | kínossá fogja tenni. Az alakoskodás, a cinikus hetykeség komédiája
259 XVII | fölkeresik, akkor a mentő alakoskodásnak vége van; a boldog ember,
260 IV | otthontalan, tárgytalan, alaktalan keserv… egy virágtalan,
261 XIV | hajdani szép diszkant hang alámélyedt erőteljes baritonná.~Nem
262 XXVI | krajcárt, koldusnak való alamizsnát.~– Óh, aranyos nagyságos
263 IV | bizonyos összeg pénzt, hogy az alapfestésen olajban ez utóbbi mondatot
264 II | konviktusokat, zárt kollégiumokat alapított, ahol korán letörülje róluk
265 XIII | keserűségek értek, annak az alapja mind az volt, amit tanultam.
266 XV | Loránd egész lényét kifordítá alapjaiból, amit Cipra mondott neki.~
267 XI | nekem. Megálljunk! Ezen az alapon talán ki lehetne alkudni.~–
268 XIII | irányában, mint aki a boldog nő álarca alatt látja a mélyen eltitkolt
269 XXVII | szellem, aki mindent tehet, alászálljon az égből? Minő bölcsesség
270 XI | hátrafordultában egy kategorikus „alászolgájá”-t mondott Bálnokházynak,
271 XIV | ügyetlenségein.~Vagy pedig hízelgő, alattomos, mindenkinek kedvét kereső
272 IV | furfangos gazdasszony álnokul, alattomosan megeteti vele a vajast,
273 XI | Jól van”.~Ravasz voltam. Alattomoskodtam. Arra gondoltam e percben,
274 XIII | sem az emberekre, sem az alattuk vagy felettük lehető lényekre.
275 III | előkelő nagy urakkal, nyájas, alázatos magamviselete által megnyerem
276 XXIX | tizenkét muzsikussal; kéri alázatosan előre a borravalót, mert
277 VIII | Valami jó barátjának az albumába jegyzett valaha néhány sort.
278 VIII | olvasá:~„Gyáli kézbe adta az albumlevelet, melyet ön írt neki. El
279 XX | amilyennek én szoktam Lorándot albumomba lerajzolni képzelet után,
280 VIII | adja át a fiskusnak azt az albumot.~– Ön ezt csak azért akarja
281 XIII | gyakran kapott levelet, álcímzete alatt; otthon egészségesek,
282 XXVI | kisasszony, ne sajnáljon az isten áldásából nekem is juttatni valamit!~
283 II | háládatosabb. Az Isten áldásával bánunk, a mindennapi kenyeret
284 XXX | is, Ciprát.~Én úgy hiszek áldásodban, mint vallásom minden mondatában,
285 XXI | ne adják; hanem még az én áldásom hátra van, öreg; azt még
286 XXII | szíve és annak megfelelő áldással halmozott termete mellé
287 II | kapta ki Fánny kezéből az áldástalan könyvet, s levágva azt maga
288 XVII | tartunk mindnyájan azon áldásteljes közellétre, ami a kegyedé:
289 XXX | Istenben megnyugvó vagy, áldó kezedet, melyet kisgyermekkoromtól
290 XVIII | ülnünk; csinálunk „magnum áldomás”!~– Engem nem visznek el
291 XVIII | múlva kézfogódon akarok áldomásozni.~– Minden bizonnyal!~Topándy
292 XXII | töltött fegyverből a baráti áldomást!~Sárvölgyi sápadtan emelkedék
293 XXII | vagyunk egymáshoz. Loránd áldotta magában egykori óvatosságát,
294 XIX | fájó szívében; s mennyire áldottam érte később a sorsot, hogy
295 XXII | napja eljött, még fölkereste áldozatát, hogy figyelmeztesse őt
296 XV | a túlzott becsületérzés áldozatját, a kriptába lopva elszállítják,
297 XIX | tenni, hogy ez ne lássék áldozatnak.~Vannak sokan, jó, türelmes
298 I | megkezdték vele azon szomorú áldozatok sorát, akikre hagyományul
299 XIX | fájdalomtörte nő ápolásának áldozza föl, hogy velük együtt szenvedjen,
300 XXX | szenvedőnek.~Cipra hogy áldta azt a kést, mely neki azt
301 I | karjaim közé szoríthatám, s áldtam az Istent, hogy nem vette
302 XIII | mondta el, hogy mit tanult! Aléltan, eszméletlenül hevert a
303 III | ügyvédi vizsgát letenni; alispánhoz megyek joggyakorlatra, jurátusnak
304 XXVIII| leánynak jól van-e vetve a feje alja.~– Loránd! – szólt a leány
305 XIII | esküdtségen vagy a tiszteletbeli aljegyzőségen, ha az ember nemesember;
306 XXIV | mocsárok itt körültünk igen alkalmas menedéket adnak azoknak,
307 XVII | szobába, ahol tágasabb tér és alkalmasabb elájuláshoz való előkészületek
308 XIII | kínai párbajra adott volna alkalmat; ez elejétől végig: költemény.~
309 XVIII | gazdasszonya van. Az is alkalmatlan, hogy a két dámának örökösen
310 XVII | egyenesen kegyed házánál alkalmatlankodjam, ha Sárvölgyi elébb igen
311 XIX | volt.~Többször aztán nem alkalmatlankodtam neki ezzel a kéréssel. Vártam
312 I | mellette vagyunk, hízelgünk és alkalmatlankodunk neki, nagyanyám megcsókolá
313 IV | uramöcsém, hogy ez nekem alkalmatlanság volt. Sőt a legválogatottabb
314 IV | Nem akként jöttünk. Semmi alkalmatlanságára sem akarunk tovább lenni.~–
315 IV | akarunk tovább lenni.~– Alkalmatlanságomra? – szólt felkacagva a bűnhődött. –
316 VIII | a mai nap mégsem egészen alkalmatos arra, hogy táncvigalommal
317 XV | olyan egészséges pofont alkalmazott az orcájára, hogy a füle
318 IV | meg lett fosztva, állandó alkalmaztatást szereztem, s minthogy hajadon
319 X | magánymulattatása végett alkalmilag fütyölgetni; erre valami
320 XVIII | azok, kiknek sokszor van alkalmuk protektori szerepet játszani
321 IV | pipereszobák megszokott alkatrészeihez.~Az egyik szegletben állt
322 II | utazás Pozsonyig, s csak alkonyat felé kezdett valami új,
323 X | most már égett, mint az alkonyi viharos ég felhői.~– Volt-e
324 I | mint hogy hazatérjünk.~Már alkonyodott, mikor egy kis nyárfaerdőbe
325 XXIX | faluban tartá székhelyét.~Alkonytájon Kólya uram a falu végén
326 XXVI | táplálékot nyerve! És azután alkonytól hajnalig újra ugyanazon
327 XII | képzelem egészen más képeket alkot. Egy rabló találkozása egy
328 XXXII | életbölcsészetet e nagyszerű alkotmányos monarchistáktól, a méhektől.~
329 XXX | koronáira büszke, ki maga akarja alkotni a sorsot, és e kegyetlen
330 IV | brokát függönyök, mik az alkovenben rudakra kifeszített sátort
331 XIV | semmi kegyelemre ki nem alkudhatik.~Óh, Ciprától őrizkedni
332 XI | alapon talán ki lehetne alkudni.~– Nehéz dolgot kívántál
333 XIX | adtuk, arra nem szoktunk alkudozni.”~Ez rövid elutasítás volt.~
334 IV | kezdett el magyarázni, s alkudozott a hatósággal, hogy hát azt
335 XX | mindenkorra, fiskális úr, hogy nem alkuszunk! Itt nincs tranzakció –
336 II | rendkívül meg volt elégedve az alkuval. Szinte olcsónak találta
337 XXV | A munka meglesz.~A két alkuvó kezet szorított. A rabló
338 IV | császárunk törölte el őket, s államfelügyelet alatt lőnek jószágaik kótyavetyére
339 XVI | irigy-leány meg a gyilkos közbül állanak és elválasztják. A kutya
340 IV | állomásától meg lett fosztva, állandó alkalmaztatást szereztem,
341 XIII | rákerülne a sor. Ez az egész állapot, látja.~A cigányleány nedves
342 XVI | nemesek, modora gyöngéd, állása is elég biztos arra, hogy
343 XXIII | a násznagy.~E hivatalos állásánál fogva neki kellett a vőlegény
344 III | valami nagyon kopasz vagyoni állásnak!~Hátha még azt mondta volna:
345 II | tiszteli jövendőbeli prezumptív állásomat, oly magosra felhúzta szemöldökeit,
346 IV | hivatal – erősíté a felvett álláspontot Sárvölgyi. – A buzgalom
347 XXII | felett, ez árulásról magas állású férje által értesülvén,
348 XIII | Platón tollatlan kétlábú állatai, s midőn haldokolva utolsó
349 IV | lélek van, mint egy kétlábú állatban, mely azt állítja, hogy
350 IV | kezét benyújtá a haragos állathoz, melyhez az gyöngéd enyelgéssel
351 VIII | szobájába. Ez igen kedves állatja volt az asszonyságnak: tudniillik
352 XXIX | Mindig voltak ilyen kezes állatjai, mint szoktak vén cselédeknek,
353 X | hintók előfogatai, most az állatkínzás elleni egyletek távoli védencei,
354 V | úgyhogy sem embernek, sem állatnak nem lehetett feléje közelíteni
355 XXXI | gondol a kétlábú tollatlan állatokra is. Ha én azt tudom, hogy
356 II | az élőkre, a megszokott állatokról az ismerős emberekre vezetve,
357 XIII | így nevetett.~Topándy nem állhatá meg, hogy meg ne csókolja
358 XX | közvéleménye ellen azt merészkedett állítani, hogy a németek a világon
359 XX | a leghíresebb ivónak.~Ez állítása természetesen nagy nemzeti
360 XXII | Bizonyosan tudom, hogy állításom helyes – feleselt Dezső –,
361 IV | kétlábú állatban, mely azt állítja, hogy ő az Isten képe.~Ez
362 VIII | ugratom ki az ablakon, nem állítom pisztoly végére, csupán
363 XX | arca egészen más alakot állítottak elém, mint amilyennek én
364 XIII | Majd meglátjuk, hogyan álljuk ki egymás barátságát. A
365 V | megfordult, s úgy rúgta fel az állkapcáját a farkasnak, hogy annak
366 III | parányiak voltak és mosolyra állók, szemei nagyok, sötétkékek,
367 XIX | kaptam, uradalmi fiskalátus állomásában, akkor egy napon karom alá
368 IV | olyan derék férfiúnak, ki állomásától meg lett fosztva, állandó
369 XIV | Melanie elé volt a tiszafüredi állomásig küldve.~Melanie nem várt,
370 XXVII | ketten a vadászlak előtt álltok lesbe, s amint onnan valaki
371 XXIX | Kólya uram a falu végén állván lesben, megsejté a cigányasszonyt,
372 IV | fogantyúja piros koráll; az állvány, melyen a cimbalom nyugszik,
373 IV | magát a lábával a cimbalom állványában, székestül együtt hanyatt
374 XIII | az embernek jó gyomra, jó álma és jó szíve legyen. Ha végiggondolok
375 XXIX | valami elsuhanó hang, mintha álmában végigborzadna erdő, mező,
376 V | lovast csendesen fölébressze álmából.~Az feltekintett; leszállt
377 IX | diónyi gyümölcsök voltak az almafákon, s az utcákon korán ért
378 II | Pisze angyal! Milyen tréfás álmai vannak az embernek.~Másnap
379 V | látszott magában, hogy édes álmainak folytatása-e ez, a kész
380 IV | olvasta már az országgyűlési almanachot?~Erre a kérdésre Topándy
381 II | előadott neki egypár eldugott almát, amit ő csempészett ki számára.
382 V | zöld fényben villogtak, az álmát zavaróra, s tanakodni látszott
383 XXVII | örökké bálványozott, éppoly álmatlanul ült íróasztala mellett,
384 XVIII | lélegzeni, s aztán egy ideig álmélkodva kapkod a levegő után.~–
385 II | amit az ember olyan helyen álmodik, ahol először alszik, az
386 IV | vánkosára, hogy angyalokkal álmodjék, bizony megragadó, szívemelő,
387 I | tetszett az, mintha csak álmodnám. Az esős, borongós idő,
388 VII | Egy hónap múlva már nem álmodoztam arról, hogy valaha udvari
389 I | ha egész éjjel azzal nem álmodunk.~Késő éjjel valami nagy
390 XXVI | kedvesem.”~„Ha éjjel rólad álmodva fölébredek, s vánkosomat
391 XXVII | letakarta szemeit, s édes álmokat küldött le szívére. Talán,
392 XII | söntésben szolgált nagy álmosan a borzas fejű csaplár, kinek
393 XVI | Sohasem. Azt hiszem, valahol álnév alatt Németországban mint
394 XIV | barátom Bálint (Loránd álneve ez volt), arra a kisleányra
395 XIII | az, aki az igaz embert az álnoknak két kezébe adja, hogy amíg
396 IV | valami furfangos gazdasszony álnokul, alattomosan megeteti vele
397 XIII | verekedni kell; ha ki akar alóla bújni, kénytelen lesz megszökni
398 XXVI | ugyanazon küzdés, még az álomban is.~„Ha kutyád volnék, nem
399 X | szívét, hogy mint mámoros álombul, más életre ébredjen.~Hisz
400 II | bosszankodtam magamra ezért az álomért! Pisze angyal! Milyen tréfás
401 XV | erény magas fogalmait csak álomképpen sejtve: ez a leány képes
402 XXVI | nehéz böjttel kiérdemelt álomlátás, a megöntött ólom a mosdó
403 I | munkáján; ami addig történt, álommá lett.~A föld rengett az
404 XXV | az áhítatnak s aztán az álomnak leróni adóját.~Neje ott
405 I | vánkosomba, hogy szemeimet álomra kényszerítsem. Késő reggel
406 X | őrjáratba. Nemsokára hallottuk álomverő ordítozását, amint a fegyveres
407 XIII | mi ez a Sárvölgyi?~– Egy álszenteskedő, aki valamennyi szentnek
408 XIII | volna betevő falatom. Az álszenteskedők hajtottak erővel ez útra.
409 XXIV | elébb egy nehéz dolgon kell általesned.~– Tudom.~– Dehogy tudod.
410 V | Öltönye kopottas kék dolmány, általvető zsinórokkal, amik összevissza
411 XXIX | ebugatás különben olyan altató hang; hanem mikor az éber
412 I | Loránd. Azt mondta, hogy csak aludjak csendesen tovább. Nagy szél
413 I | feküdjetek le jókor, hogy el ne aludjátok a reggelt; a kocsi hajnalban
414 XXVII | felelgettek ezúttal nekik. Aludtak. Azokat valami kóbor cigányasszony
415 II | úgy hiszem, nagyon sokat aludtam a kocsin. Kora reggeltől
416 IV | konyhakötény volt eléje kötve, azon alul egy másik kék konyhakötény,
417 II | hálószobámig; Henrikkel aluszunk együtt. Én aztán kezet csókoltam
418 XXVII | hogy költögesse fel az aluvókat?~Hiszen még a népdal is
419 V | nem volt idő és tanács az alvásra; most aztán, hogy „itthon”
420 XXVII | menekülő körül, s melyben az alvilág minden kísértője elől olyan
421 IV | naivul mondá:~– Ez az én alvóhelyem.~Egy cifra gyékény a padlóra
422 IX | szeretem én a fiatalságot!~Amabban újra látom élni Isten legszebb
423 XV | ővele mindenki csak enyeleg, amahhoz pedig komolyan közelít.~
424 IV | termetre sokkal erősebb levén amannál, közel állt hozzá, hogy
425 XII | ha kiszabadíthatja kezét amazéból, bizonyosan úgy fúrja a
426 XIV | mindannyiszor, mintha saját lelke amazéval vegyülne össze; a mindennapi
427 XX | táncrendet dobtam bele, s amazokat eltettem, megtartottam.
428 XXIV | vándorszínésznének. Egyúttal amazokon is bosszút állunk, mert
429 XXIX | párharcot kezdeni a dühödt amazonnal.~A legközelebbi falu nem
430 XXII | kérdi Loránd a feltüzelt amazontól.~– Igenis. Odabenn vannak
431 IV | gazdasszonyt, akinek minden ambíciója, uralkodása a konyha, mikor
432 III | messze elkísért!~Ő volt ambíciómnak kitűzött zászlója. Egy hosszú
433 XIII | maradjon az ekeszarvánál. Az ambíciónak csak rendes vonalozott útjai
434 VI | nem élveztem azt a nemes ambróziát, melytől egész emberré lesz
435 X | gyermekszerelem, gyermekgondolat; – ámde van valami a szívben, ami
436 II | nagyobb vízbe belemenni, mint amekkorának a két partját a két kezével
437 VIII | Kalapba vetjük neveinket, amelyiké ki lesz húzva, az kötelezi
438 VIII | nevet vesd a kandallóba. Amelyiket kihúztad, azé lesz a kokinkínai
439 X | talált egy szalmaszálat, amelyikkel a fogát bosszantsa, s melybe
440 XIX | legjobb élettörténet az, amelynek nincsen története.~Ilyen
441 II | ahhoz a kicsi karszékhez, amelyről az imént felkelt, s kényszerített
442 XXIV | akarna. Az a sátoros had, amelytől őt magamhoz váltottam, szüntelen
443 XXX | minket? Micsoda erő az az „ámen”? Óh, milyen szép ez mind! –
444 XXVII | a megszólítások, nem az ámenek. Az, aki szívekbe lát –
445 IV | vitess el annyi búzát, amennyiből a sportula kitelik, aztán
446 XIX | mélyebben behatni, mint amennyire magatok hívtatok; de ha
447 XXX | szemeit lehunyta.~Amint az áment kimondá magában, hallatszott
448 XIII | párharcnak, ami túltesz még az amerikain is, mert gombostűszúrásokkal
449 XXI | arc nem lesz azok között, amikért gyászolok.~Cipra örült e
450 XXII | eleven arcszínét s egyebeket, amiknek magasztalásához ingyen lehet
451 III | is olyan úr akarok lenni, amilyenek ők.~Fogok tanulni szorgalmasan;
452 III | baziliszk-szemeket vetettem rá, amilyeneket csak tudtam. Hova gondol?
453 XXII | ugyanakkora darab papírt, amilyenről szó van.~Dezső csendesen
454 II | olyan szép tarka szárnyai, aminőkről Vörösmarty legendájában
455 V | kevélyebb tekintettel, mint aminőre ember képes. Mintha mondta
456 XXX | el fogja hinni, hogy nem ámítjuk őt.~A lelkész feltörte a
457 II | Szegény fiú azt hitte, hogy amnesztiát kapott, s jön a hírnök a
458 XX | hátrálni.~Mindenki el volt ámulva e jelenettől, s hagyta őt
459 XIII | aki még azt hiszi, hogy az anekdotamondás a legelső tudomány a világon.~
460 XVIII | iszen, tudok én neki annyi anekdotát a papokról, hogy egy hétig
461 XX | csendesen inni s ivás közt anekdotázni.~Egyik ember nem vág már
462 XX | hogy elfogadta majd az angolt, majd a rácot elsőnek az
463 IV | ragyog szabadság oltáraitól, angyalaitól, szabadság koszorúitól s
464 IX | csontarcú alak, akinek a halál angyalát festik, rendes arculatával
465 II | talál lenni? Valami szelíd, angyali lélek, aki anyám szerelmét
466 XXI | amivel vádol, lehet-e egy angyalnak, aki semmit sem tudhat arról,
467 IV | mellé fektet vánkosára, hogy angyalokkal álmodjék, bizony megragadó,
468 III | hogy ez az én szép ideál angyalom valaha… de ne tovább, ne
469 XIII | amivel egy becsületes ember angyaltiszta nejének jó hírét leköpték.
470 XXXI | csak vendégek voltunk itt! „Animula, vagula, blandula! Hospes,
471 II | lenézését szokta kifejezni, s annálfogva azon megbántások közé tartozik,
472 XVI | ábrándot verni rajta, amit annyian csodálva emlegettek már,
473 IV | gyümölcsszesszel, amely ahány üveg, annyiféle színű volt.~– Pompás könyvtár! –
474 VI | olyan pofoncsapást még nem anticipáltak neki jövendő bűneiért, mint
475 XXIV | fogok: erős méreg. Ez az antidotum.~Loránd ivott hát, csakhogy
476 XII | elkezdett ezüstös nyelű antik késével a csirkecsontból
477 II | mely szerint a dropax, antrax, climax et cetera Graeca
478 X | tudnád te felejteni egy anyáért, aki gyermekét elhagyja,
479 V | egyszerre vége lett.~Az anyafarkas fájdalmas dühvel üvöltött
480 XIII | kételyeit nem vette is föl.~Az anyag minden! A természetbúvárok
481 I | ragasztott minden képzelhető anyagból; mintha egyébre sem volna
482 XXVII | férfiai a mindent előállító anyagnak, legalább a nők számára
483 II | asszonyságnak, kik viszont anyailag összecsókoltak; de minden
484 XIX | családunk gyászos lakában, anyáim fájó szívében; s mennyire
485 VI | járok, ahol a nőket, az anyákat kigúnyolják! Megbocsátasz-e
486 XX | összecsődítettem, nem tudva, hogy te anyámmal együtt jössz. És ezek nekem
487 XXVI | megkeresztelik, s míg őt anyámtól ismét el fogom hozni.~–
488 X | Szeresd helyettem is anyánkat! Aztán adott szavadra emlékezzél! –
489 II | messze távolban; mert az anyaszerelmet semmi fizetésért megvenni
490 XVI | azóta nem hallott kegyed anyjáról hírt?~– Sohasem. Azt hiszem,
491 XII | tettem.~– Megverte az atyját, anyját?~– Nem, nagyságos asszony; –
492 V | tölgyein csüngött, s engedte anyjától hurcoltatni magát. A vén
493 V | eléténferegtek az odúból, anyjuk után nyivácskolva; megrázta
494 XVIII | tréfákat követett el az apácákkal, hogy tudja üldözni a pietistákat,
495 XIV | szegény leánykát eddig az apácáknál nevelték, azoknak is tartozik
496 I | szüntelen suttogja nekik: „Apád öngyilkos volt, testvéred
497 XXXII | pályáról lemondjak, amit még apáink az élet díszes céljának
498 X | neki:~– Loránd! Eddig az apák voltak öngyilkosok családunkban;
499 XVIII | oda!” – gondolá Loránd. – Apámhoz, nagyapámhoz.~– De csak
500 I | láthattam abból, hogy mikor apámmal végigmentünk az utcán, minden
|