10-apamm | apamn-befol | befot-bunte | buszk-csuff | csufo-elbuc | elbuj-elony | elord-erolt | erone-feles | felet-fogad | fogai-gyapo | gyara-hason | hasra-hozza | hozzo-izgal | izgat-kedve | kedvt-kifiz | kifli-kopen | kopi-lakos | lakot-lesza | lesze-megeg | megej-megta | megte-morog | morzs-nyere | nyeri-ohely | ohozz-perec | pereg-remek | remel-sohaj | sok-s-szent | szenv-talal | talan-tetet | tetle-ulnel | ulnun-vasat | vasbo-vissz | visza-zuzot
Fezejet
501 I | Mentől derültebb arca lett apámnak, az ő fehér szemöldei annál
502 XVIII | végzetnek teljesülni kell.~Az apának a vére baljóslat a fiakon.
503 I | hang volt. Odafutottunk apánkhoz, kezet csókolni érte; milyen
504 I | mindnyájunkat meglepett az, hogy apánknak szokatlanul jó kedve támadt.~
505 II | elmegy hazulról, elhagy apát, anyát, testvért, s ismét
506 II | bizony szép elismerés egy apától.~– Nescit pensum, nunquam
507 IV | előtt, ahova idézve volt; apellálhatott volna is egész a szeptemvirátusig;
508 IV | keresztyén vagyok.~– Akkor hát apellálok a hitére. Egy helyen az
509 XXXI | kiálta erős teljhangon. – Én apelláltam!~És azzal visszarogyott
510 III | mikor kocsiba ültünk:~– Jó ápitust, Herr Vicekspán!~S ötször-hatszor
511 I | hogy a fiak a hírt, mely apjuk nevét nyugatnak ragadta,
512 IV | a kegyetlen sárkánya az apokalipszisnek mindjárt őt magát eszi meg,
513 XIX | éveit két fájdalomtörte nő ápolásának áldozza föl, hogy velük
514 XXVI | beteg voltam, testvérem nem ápolhatott volna jobban; ha bánatom
515 XXXII | mehettem, és hazahoztam. Fánny ápolta. Meggyógyult.~Mire felépült,
516 IV | midőn a testi szenvedőket ápoltatja ott, hol egykor a lelki
517 XVIII | ezt úgy hinnem, mint az apostolok minden csodáit; de mit tehetek
518 III | volna azon egy ülőhelyemben aposztatává tenni, ahol fogadást tettem. –
519 XXIV | türelemmel végig minden apró-cseprő mendemondát, amint azt Borcsa
520 II | maradtam szobámban, minden aprólékos tárgytól külön elbúcsúztam,
521 X | átszállítják két garasért. Van-e aprópénze? Az mindig legyen! Gyalogjáró
522 XXVI | mindig tele volt mindenféle aprópénzzel, rézgaras, hatkrajcáros,
523 XVIII | nem azért jön falura. – Apropó! Neked valami szép cigányleányod
524 XXIV | nem mese, a külsőségeket apróra leírja, hogy arról láthassák,
525 XXIII | Gazdagabb hozományt még nem vitt ara vőlegénye házához, mint
526 V | mocsár vize. Mikor esős, áradásos idő volt, akkor meg természetesen
527 XXII | a kímélet félretevésének árán is. Van arra valami bizonyság,
528 XXIX | lázsiás talléromat, tíz darab aranyamat, huszonkét pruszlikra való
529 XII | a papok ellen? No, akkor aranyba foglaltatja magát Topándy.
530 XXV | mezőn; bokáig járjon az aranyban, ezüstben; olyan legyen
531 XXV | körmét:~– Csókolom azt az aranygyűrűs kisujját! Csókolom azt a
532 IV | zongora mellett ülne, saját aranykösöntyűs kezeivel veri ki a dallamot
533 XXVIII| összeharapja magát. – Elraboltad aranyomat, elraboltad leányomat. Most
534 IV | gazdag faragványokkal és aranyozással; roppant üveges szekrények
535 I | Eléjök állított márványlapok aranyozott feliratokkal beszéltek azokról,
536 V | a füvön.~Fényes ezüst-, aranypénzek csillognak körülötte a tűz
537 IV | takarékpénztára.~Az ezüst- és aranypénzt el szokta költeni, hanem
538 III | itt pompás olajfestmények aranyrámákban, s míg nálunk csak anyám
539 VIII | meglátszott kacagás közben (még az aranysodronyok is a fogakon).~Hermine nagysád
540 IV | hímzéssel, zongorázással és aranyszegélyű lapok forgatásával. Nagysád
541 III | komornyik az aszúból. A tiszta aranyszín nedv a metszett üvegcsében
542 IV | álla összenyomott, orra aránytalanul nagy és kellemetlenül görbe.~
543 XXX | szeretek én hű szívéért, aranytiszta lelkéért, még jobban, mint
544 XXIII | térjen minden kedély a régi árapályba vissza.~Aközben igen jó
545 XXIX | melynek csak egy szűk, arasznyi ablaka volt a tyúkudvarra.~
546 V | közepéből ezüst ködfényt áraszt a mocsárvidékre, még elriasztóbbá
547 II | én ugyan nem értettem, de arc- és kézmozdulataiból kivehettem,
548 XXX | szólt szétzilált fürteit arcából elsimítva –, maguk jót akarnak.
549 XVIII | vagyok az élet mosolygó arcaiba, s mikor ezt bevallottam,
550 IV | de mind félrefordították arcaikat, mintha nem akarnának idenézni.
551 VII | elég időm volt a kijövők arcait tanulmányoznom.~Mindenik
552 II | puer?~Azután megveregette arcámat.~– Bonus, bonus!~Ennek pedig
553 XXII | Bálnokházyné tekintete Loránd arcától.~„Hát te föltámadtál-e?” –
554 XIV | nagyobb diadal lesz a mosolygó arcból síró arcot csinálni.~Vagy
555 IV | nem árulá el életkorát, arcbőre olajsárga volt, középütt
556 XIV | finnyás, büszke, előkelő archordáshoz szokott báb? No, így jöjjön
557 XV | árva atyjának, anyjának arcképét, a nyomorult védtelen ember
558 IV | jobb felől, tartsd neki az arcodat bal felől is.~– Akkor nagyon
559 IX | mint e csendes, vértelen arcokat, véres ruháikban. Inkább
560 VII | tivornyákon látni, ahelyett komoly arcokkal, komoly tárgyakról vitatkoztak,
561 I | közé fogta, s sokáig nézett arcomba, fejét csendesen ingatva.~
562 XIII | a színváltozás, mit ez arcon lát, a kandallóban fellobbanó
563 XXII | mindjárt elűzzük erről a szép arcról.~– Tisztelt nagysádtok! –
564 III | félhold formán bekanyaruló arcszakálla tökéletesen azt az ideált
565 XXVI | ha valamelyik barnapiros arcszínéről, égő fekete szemeiről ráismerne,
566 XXII | szép hajfürtjeit, eleven arcszínét s egyebeket, amiknek magasztalásához
567 XXI | cigányleányok, akiknek az arcuk barna, akik sátor alatt
568 IX | angyalát festik, rendes arculatával is elég rémületes; az üres
569 VI | nem volt magasabb. Minden arcvonása finom és gyermeteg, szája
570 XVI | fiatalember neki tetszik. Arcvonásai nemesek, modora gyöngéd,
571 XII | fiatalembernek porlepte arcvonásaiban van valami, ami különbséget
572 XIII | nem akar emlékezni a rabló arcvonásaira, amiket pedig jól kivehetett
573 XIV | helyeslem a húgomasszony argumentációját, s már el is küldtem neki
574 IV | dallam, nem változatok ismert áriákra; valami név nélküli ábránd
575 X | Aztán mikor üt, ez is olyan arisztokratikus orrhangokon szól, mintha
576 XIII | leskelődik. Mihelyt a Tisza árja jön, felgyújtatom körülötte
577 IV | mellette, hanem amint a kert árkán belül voltak, Buczkay uram
578 XXVIII| tábort, mintha ő volna az árkangyal.~Kandúr jól tudta, hogy
579 XX | ide e percre pallosviselő árkangyala kezét.~Beszéljetek csak!~
580 XIII | sorba hazudik, s kicsalná az arkangyalok szemeit, ha nem vigyáznának
581 XXII | az a cigányleány megint? Ármányadta cigányleánya! Még kitelik
582 XVIII | még egypár földön lézengő árny, akihez köti valami gondolat;
583 XVI | eltarthasson.~A szép platánfák árnya alatt sokszor sétált Loránddal
584 XII | ért, melyet borókabokrok árnyaztak be. Ezt a helyet választá
585 XIII | nevetséges bolond vagyok, árnyék elől irtózom; de ez engem
586 XXIX | török császár lovának az árnyéka. Elmenj már; ne nézz rá
587 XV | ködoszlop alakjában azt, aki árnyékába hajtja le fejét.~Cipra a
588 XIII | idegbaja van, rémeket lát, árnyéktól irtózik. Ez az egész történet:
589 XXV | pedig az Isten elszólítja az árnyékvilágból…~– Eredj a pokolba, ne hálálkodj
590 XVIII | valahol felfordítalak az árokba, s kitörik a nyakad. Pedig
591 XVIII | és csillagködeivel, s az árokpartokon felcsillámlanak az apró
592 XXII | Bálnokházyné gratulált az Áronffy-címernek a „patkó”-hoz és a „kifli”-
593 XXXI | bátyjának.~Még a legöregebb Áronffyné is letette örök gyászát.
594 XXXI | kezét, Topándy rögtön írt Áronffynénak, attól tartva, hogy amit
595 XIII | volt soha semmi ellenkezése Áronffyval, s ha lett volna, rég megbocsátott
596 X | úrfi. Aztán maga ne menjen arrafelé, amerre az a hintó ment,
597 XX | fogadó udvar közepe nem volt arravaló, hogy itt egymással valami
598 XVI | gavallér, aki a divatvilág első arszlána volt, csak eltűnik a szalonok
599 II | tudjon; ne árulja el mind árt megjelenésével, hogy valami
600 XXVI | beszélt a kerítésen: annak se ártana ám az igézés.~A sok vihogó
601 XXIX | nevetve mutatott a megölt ártatlanra.~Borcsa asszony pedig azt
602 XV | még rajta van a hajadoni ártatlanság hamva. Ha víg cimborák ülnek
603 XXIX | Akár derül ki, akár nem az ártatlanságod, a malacpecsenye azalatt
604 XIII | eltitkolt boldogtalanságot és ártatlanságot. Ciprát az ismeretlenek
605 VIII | csak előttem játssza itt az ártatlant, de bizonyosan tudom, hogy
606 XXV | áldozatot akart hozni, csak egy ártatlanul meggyalázott szerencsétlen
607 XXIV | mielőtt ez nekik valamit árthatna. Egyszerűbb tervem van annál.
608 X | Ne félj! Az, aki el nem árul.~– De hát mit akarsz? Miért
609 IX | őrzött bizalma, a baráti árulás s a rákövetkezett fagyasztó
610 XXII | nemtője őt tudósítá Gyáli árulásáról; a cédulák túlsó oldalán
611 VIII | még akkor azt hitte, hogy árulását nem fogja Loránd hamarább
612 XXII | őrködött bátyám felett, ez árulásról magas állású férje által
613 IX | utcákon korán ért cseresnyéket árulgattak elkésett ibolyabokréták
614 II | terhelni, akár pogácsát árulhatna miattuk cipó helyett. Egy
615 XX | magukat, hogy ottlétüket el ne árulják, hogy Lorándnak egy szavát
616 XXIV | levelet is kaptam, hogy ne áruljam el, hogy ő is itt volt akkor.
617 VIII | becsületes ember ezt tette volna. Árulónak nem lenni éppen olyan kicsiny
618 I | szerezni. Ha csínyt tettem, nem árult be, ha kisült rám, kimentett,
619 XIV | de a tönkrejutott nagy úr árvája annyi megnyugvással, oly
620 XVII | fogta szegény elhagyatott árvámnak. Az ég meg fogja jutalmazni
621 XVI | ruhát rég letette; s az árvaság kenyere ellen sem lehet
622 XVII | szegényke elég sokáig élt már árvaságban egy félbolondnak a házánál.
623 V | vén ordas csak nagyokat ásított, embernél nevetésnek mondanók
624 III | lassan én is szekretárius, asszesszor, szeptemvir, végre konziliárius
625 IV | reparatúra s a mostani utazás, asszisztencia, forspont, a falmeszelő
626 II | találta a tanítást.~– Óh, az asszociáció elve szerint minden igen
627 XIII | Ciprát az ismeretlenek a ház asszonyának hitték, az ismerősök a háziúr
628 XXIX | szegény, bohó, vén, házsártos asszonycselédek!~– Ne prézsmitálj, Borcsa! –
629 X | a nevelőnő.~– Hát kedves asszonynéném?~– Ő elment a bálba.~Ez
630 II | Ezt az intézményt csak asszonyok gondolhatták ki; ellentétben
631 X | én nejéről egy szót sem. Asszonyra nem árulkodom. Bálnokházy
632 XIV | többet. Erről a bibliai szent asszonyról sokat kell még megtudni!~–
633 XVII | Topándy röviden, s ismét az asszonyságra nézett, mintha mondaná: „
634 X | beszélsz nekem meg micsoda asszonyságról?~Márton odahajolt a füléhez.~–
635 II | kicserélik.~Kedves, gyöngéd, asszonyszív-szülte gondolat!~A gyermek elmegy
636 IV | titulált; úgy látszik, az is aszkéták és testüket kínzók számára
637 XIII | négyesben szántani? Tudsz-e asztagot rakni, fenn állva a kévék
638 IV | ilyen méregkeverőnek az asztalához többet le nem ül.~Akármilyen
639 XV | hogy nem mondaná el az asztaláldást, amit tőlem tanult; hanem
640 XII | vendégszoba hosszú, keresztlábú asztalánál helyet foglalni, melyen
641 XXI | hozzá; Loránd szétfújta asztaláról a papírrongyokat: elrepültek
642 XIV | Cipra a háziasszony, ki az asztalfőn elnököl; Loránd a külgazdasági
643 XX | foglalni.~Nekem oda kellett az asztalfőre ülnöm Loránd mellé. Balról
644 XIII | s ugyanannyi éteszköz és asztalkendő volt föltéve.~Mikor Topándy
645 XX | Gyáli letörülte arcáról asztalkendőjével a meggyalázás nyomát, s
646 IV | nyugszik, remekbe dolgozott asztalosmű, mely erős hangfeneket képez
647 XIX | hogy egy üres hely van asztalunknál, amely míg be nincs töltve,
648 XIV | egy árva malac sem jut az asztalunkra. Maradsz, ami voltál: életnek
649 XX | én majd tökéletesítem az asztronómiai és kronológiai tanulmányaidat.
650 III | is töltött a komornyik az aszúból. A tiszta aranyszín nedv
651 IV | rakva hideg sültekkel és aszúborokkal. Őnagysága tartotta beszéddel
652 XIV | aki helyzetét mindennap át- meg átérzi? Óh, ennek is
653 XVI | először a kezet, azután annak átadóját. A virágos fákról virágkelyhek
654 XIII | tizenkét év előtt párbajsegéde átadott, ne kínozd, ne gyötörd vele
655 XIII | hallgatott.~„A kihúzott nevet átadtuk a nyertes félnek, annak
656 XIII | levesbe főzni valót és az átalag vinkót; – vedd át, majd
657 VII | akkori ifjúság szellemét átalakítá.~Az országgyűlési ifjúságot
658 XIII | világbölcsészet egészen új átalakulásának ment eléje, s a régi és
659 XXVII | keblén patyolatruháját, mégis átallja mezítlen lábait megmutatni
660 XVIII | iskolatársát.~E névre Cipra egészen átdelejesült. Melanie vőlegénye! A vőlegény
661 XVI | szívéből a többit; életunalom, ateizmus, mizantrópia, mind eltűnt
662 IV | Már példának okáért?~– Itt átellenben van az udvartelke tekintetes
663 VIII | micsoda táncra híttalak mostan átellenesemnek?~– Nos, micsodára – kérdezé
664 XIV | engedte magát szolgáltatni, s átengedé Cipra finom ujjainak azt
665 X | Hát legyen egészen a tiéd, átengedem.~E közöny a legszentebb
666 XXXI | Dezső átköltözött a városba, átengedve a legifjabb jogát az apai
667 XXX | és sírt.~Az ablaktáblák átereszték a napsugarakat a golyóktól
668 XX | hogy mi ebben az órában az átérzeni való. Mi szükség volt őt
669 XIV | helyzetét mindennap át- meg átérzi? Óh, ennek is jól meg lesz
670 IV | kényszerű vendéglátáson kelle átesnie, amit úgy hínak, hogy egzekúció.~–
671 IV | Esküdt úr azt hitte, hogy már átestek az ebéden, s igen őszintén
672 XXVIII| falhoz.~Loránd hirtelen átfogta karjai közé, s szobájába
673 XXV | vadonban a martalék nyakát átfogva tartja fogaival. – Én vagyok
674 IX | értett az alatt, Hermine átfonta karjaival az ifjú nyakát,
675 XVIII | jó szolgálatot tesznek, átfúrják a vadkan koponyáját, s nem
676 V | mi utána marad, egyszerre átfutja az iszap; – ami előtte utat
677 XV | Melanie gyakorol a háznál átgondolt, finom, szerény magaviseletével.
678 I | keresztül, mindenütt a sövényt áthágva, míg végre saját kertünkbe
679 XXX | Ő rögtön befogatott, és áthajtott maga a szomszéd faluba az
680 II | hallottam pékműhelyek ablakain áthangzani. Ilyenforma a nóta:~Óh be
681 I | nyitva hagyott, azalatt áthangzott hozzám anyám kacagása. Az
682 XX | kifakadásai. Az agyak mind jobban áthevülnek, mindenki ráül kedvenc pálcalovára,
683 III | városban több olyan ezüstgombos atilla nincsen, mint az enyim.~
684 III | volnék, mikor az ezüstgombos atillámat felveszem. Hát még ha a
685 IV | még egypár cimbora, aki átjön a muzsikaszóra. Aztán majd
686 V | a kettő közt véletlenül átjött, beleesett a harmadikba;
687 XVI | hídon álltak, mely a parkon átkanyargó patak fölé volt építve,
688 XXVIII| elkezdett a háztetőről átkapaszkodni a platánfáig, egy szál kötélen,
689 XXVIII| oly közel, hogy derekát átkarolhassa. Gyakorlott tornázó volt;
690 I | rettentő démon; megfogott, átkarolt, magával visz: el vagyok
691 XII | alkalom, melyben a sors átkát ki lehet játszani: a saját
692 XXXI | lakot újra rendezték: Dezső átköltözött a városba, átengedve a legifjabb
693 XV | házfelforgatás alatt Cipra átköltözteté Lorándot az átellenes szobák
694 XII | rokolyát viselt, derékon átkötött tarka kendővel, hosszú haja
695 V | azon felül egy darabja van átkötve valami szétszakadt báránybőr
696 VIII | családi kór, másikat az átkos hagyomány.~És ismét ez a „
697 XXII | különben megint engemet átkoz össze.~– El is megyünk,
698 XXII | éjjel nagyanyám őrjöngve átkozá meg azt, ki a nyolcadik
699 XIX | mindenkinek naponkint őrjöngve átkozni a sorsot, az embereket,
700 I | megrázott feje körül – és átkozta az Istent.~Azt hittem, a
701 XII | istentelenül káromkodni, szidva, átkozva minden diákot, légátust
702 XXIV | nyoszolyólyánnyal; fehér atlaszruha volt rajta, s ha nem csalódom,
703 I | közelgő tél hava fedi a tetőt, átlátom, hogy szükséges volt nekünk
704 XXVIII| magát az ifjúra.~Loránd átlátta, hogy itt a bokrok között
705 XXV | hálószobájáig a cigányokon átlépkedni, azok által annyi hálálkodásban
706 XXXII | természettől: hősi bátorsága, atlétai ereje, heves vére, soha
707 I | egyenesen magamban könnyebben átmegyek a falun.~– Gondolja, hogy
708 XI | útra! Nem várta, míg az idő átmelegszik. A zord, fagyos tavaszi
709 I | ádáz gondolattól voltam átmérgesülve: ha engem megütnek, elölöm
710 I | hinni, remélni, szeretni; az átmérhetlen irgalomban bízni; ég csapásaiban
711 II | számadást, engemet is megrohant, átnyalábolta a fejemet, s olyanokat csókolt
712 XXII | ifjútól, hogy ölelje át, s így átölelkezve rohanjon vele az örvénybe,
713 VIII | ragyogó arccal sietett őt átölelni.~– Nos hát, mi történt,
714 XXX | leányt, akit szeretek, én ez átok hozományával is nőül venném
715 VII | reggel eljött érte Loránd, átolvasta, azt mondta: jól van, s
716 XIII | tömeg maga?~– Az köd marad. Atomjait még ez sem bonthatja szét.~–
717 XVI | jutottak, Cipra arca egyszerre átpirult, szemei elkezdtek szokatlan
718 XIII | beszél.~– Én rögtön magam átsiettem ez emberhez. Kinek küszöbét
719 XXIV | hattyúprémes kosztümben átszállásolni a szolgabíró sáros csézájára;
720 XXXII | egy embert egy perc alatt átszállítani egy más csillagba – semmi!
721 X | mühlaui révhez ér az úrfi, ott átszállítják két garasért. Van-e aprópénze?
722 III | holmieimet, fehérneműmet átszámlálta, amit mind magamnak kell
723 XV | szögletén, ahol a két tornác átszeli egymást, ott találta Lorándot
724 XXX | Loránd kezét tartva kezében, átszellemülten figyelt a felolvasott szavakra:~„
725 V | másikra ugrik. A hely, amit átszökött, zöld fűvel van benőve,
726 IV | széles rózsaszín szalaggal átszorítva; arcszíne kissé barna volt
727 II | tudtam gondolni, miféle attentátum az, mely álmomból felzavar,
728 IV | vajast, azt mint élete elleni attentátumot fogadja, s az ilyen méregkeverőnek
729 XX | a benne levő veres bort áttöltse a pisztoly öblébe.~Az egész
730 XXVIII| s a zárt ablak táblákon áttörő golyók szikrázva szórták
731 XXX | napsugarakat a golyóktól áttört lyukakon.~– Naplemente ez? –
732 V | egyszerre nyakáig ért, s átúszott a túlsó partig.~Miért nem
733 XXI | szükség.~Loránd körül egészen átváltozott a világ; ő azt hitte, hogy „
734 XXI | pedig „benne” volt az átváltozva.~Valóban újjá volt születve:
735 IV | tartozom leszámlálni, uraságtok átvenni.~Azzal belemarkolt a kincshalmazba,
736 XXIV | Azalatt, míg én ülni fogok, te átveszed gazdaságom vezetését, és
737 XXVIII| egyet csavarintva rajta, átveté a feje fölött.~Ez akrobatai
738 XIV | számára rendelt lakszobába átvezette.~– Sok bajod lesz velem
739 XXX | van ott!~Egy Isten, aki atya; egy anya, aki szűz; egy
740 XX | ismerek. Mintha csak boldogult atyádat látnám magam előtt. Oly
741 XXVIII| Katonadolog! Majd visszaadjuk az atyafiaknak. Maradj hát, Cipra, veszteg,
742 XXIX | gazdasszony. – De nagy az atyafiság, haj!~– No, mi jót hoztál,
743 XI | van, úgy hiszem, legtöbb atyafiúságot tanúsítottam irányában.~–
744 XI | családja tagjává tette, atyai gondjait azzal hálálja meg,
745 I | írni egy koporsót, melyben atyámat láttam kiterítve; sokan
746 XIII | elfelejti, mire megvénül.~Az én atyámfia azonban csak évrül évre
747 I | fogadok, csak vigyen át atyámhoz.~– Jer hát! Add kezedet!~
748 I | volna attól, amit mondtam.~– Atyánkhoz?~– Oda. Hátha én szólok
749 I | mikor sátoros ünnepeken atyánkkal kimentünk oda.~Anyánk és
750 I | kezeit, s tovább regélt.~– Atyátok idősebb volt akkor, amidőn
751 XV | jóltevője kezét, az árva atyjának, anyjának arcképét, a nyomorult
752 XII | nem tettem.~– Megverte az atyját, anyját?~– Nem, nagyságos
753 XIII | hírlapban mindazt, amit az Augsburger nagy pátosszal adott elő,
754 XXII | valami bizonyság, valami autentikus tanúság, hogy az ön által
755 XXXI | hová lettem, mondjad, hogy avanzsíroztam. Olyan planétába mentem,
756 XXI | indultak.~Topándy be volt avatva a titokba, s gondolta, hogy
757 XIII | egy fokozatot lefelé az ázalékférgekhez. Hanem azután eddig van.
758 XII | felé, s kezét ki akarta azéból szakítani.~Érzé, hogy az
759 XXV | kezdik a házát azon boldog azilumok közé számítani, amiket a
760 XXV | vagyunk. Nem te vagy a felelős azokért, amiket tettél, bizonyára,
761 XXV | férkőzni. Éppen így bemehetnél azokhoz is; a cimborák hegedűsöknek,
762 I | aranyozott feliratokkal beszéltek azokról, akik már nyugosznak.~A
763 X | házánál, aki az egész földdel, azonfelül még az éggel is meghasonlva
764 XXII | kép foglalta el helyét.~– Azonkívül is, minthogy Gyáli az asszonyságok
765 XVIII | extaziált hangon Gyáli, s azonközben mentegetőző kacsintással
766 XXII | egyik hamisított, valóban azonosak ama sorsjegyekkel, amikből
767 XXII | dolga.~– Kétségtelen az az azonosság, kedves jó rokonom, miután
768 XIV | magának, hogy van még valahol Ázsia határán egy félbolond rokona (
769 XVIII | rózsaszín levelkét, annak azúrkék betűit, a piros pecsétet
770 XX | tehát el leszünk mindnyájan ázva. Én ha győzöm is a bort,
771 XXIX | kell, hogy mentül elébb azzá legyen.~Ez mindent elárul.
772 XV | imádságát:~„Adjon Isten három ,B’-ét, ~Három ,F’-et, három ,
773 XIV | előkelő archordáshoz szokott báb? No, így jöjjön csak! Ezt
774 III | Melanie, még érdekelnének a babák. Mondtam Henriknek, hogy
775 XXVI | újraszülemlik.~Óh, édes babonái a szerelemnek!~„Ha poharadból
776 XXVI | napfordítók népfajainak babonáit összegyűjték a tudósok,
777 XXVI | nevettek a cigányasszony babonájának.~Az pedig hunyász rimánkodással
778 XXII | szalagot kap körül, másik babonamondására meg az én fánkom mind úgy
779 XXII | cigányleány; mikor valami babonát mond, hát attól az ő fánkja
780 XXVI | a legény úgy meg legyen babonázva, hogy ha minden porcikája
781 XIV | előjogot, hogy hajfürteiben babráljanak.~– Ne féljen, na! Ma nagyon
782 IV | tartják ottan?~– Tiltakozom a bacchanál szó ellen.~– Igaz: még több!
783 IV | mikor ön és dévaj cimborái bacchanáliáikat tartják ottan?~– Tiltakozom
784 III | gondol? Én az udvari tanácsos bácsi ebédjét elmulasszam az ő
785 III | mert az udvari tanácsos bácsihoz gyalog menni nem illik.~
786 XIII | hidegvérű lenni, hogy egy ilyen bagatellt kiverjen a fejéből. Más
787 XXV | szenvedélyes kedvelői a bagórágásnak.~E hiányos beosztásból aztán
788 I | fúrna a szívembe, s valami bágyadás fogott el, amitől nem éreztem
789 XXIV | másutt; csakhogy mi a más bajáról nem tudunk.~– Nem úgy van;
790 I | látásunk csak nehezítené baját, jó lesz, ha szobánkban
791 I | testvérek voltak, soha egymást bajban el nem hagyták, s ezen a
792 X | madonna-arccal, aminél én szebbet, bájolóbbat nem láttam soha, – sem azelőtt,
793 IV | Szolgabíró úr egészen el volt bájolva ez egyszerű hangszer által.
794 XXIX | kendnek is elmondhatom a bajomat, ami idehozott.~– Hát csak
795 XIII | szabadítónk, mert a sötétben bajos volt célozni. Ha nem talál,
796 VIII | Loránd. Hanem Loránd is bajosan fog itt maradhatni, kedves.
797 XX | És ezek nekem tíz évig hű bajtársaim voltak, sok rossz, sok jó
798 II | azonban nagyon sajnáltam a bajtárst. Nálam a tanulás könnyen
799 II | volt, kurtára nyírt fekete bajusszal, fekete szemölddel és hasonlóan
800 XXIII | de az az átkozott kifent bajusz nem engedte a száját nagyon
801 XX | kocsiból; fölfelé fésült bajuszára, nekihegyesedő szemöldökeire
802 XXIII | ajkán kegyetlen kenőcsökkel bajuszformába sodorintani. Rá lehetett
803 II | tátihoz; már akkor ütögetett a bajuszom, szakállam. „Kell-e pékinas?”
804 II | igazgatótanár erős, csontos képű, bajuszos ember volt, nyílt, magas
805 IV | egy kis torra.~– Igen – bakatorra! – vágott közbe az esküdt.~–
806 XII | tetszik megengedni, hogy a bakon üljek, megyek gyalog, mint
807 XII | korában.~– Hát aztán hová baktatsz most, diák?~– Megyek Csegére
808 X | eszmén: „mire megvénülünk”.~Bál éjszakája volt; a rozzant
809 VIII | este a búcsúlakomát követő bálban akarsz-e lenni vizavím?~–
810 X | a háznál? Hisz az ilyen balesetről csak lehetnének előre értesülve.~
811 VI | bécsi operaszínháznál volt balett-táncosnő, amit én csak később tudtam
812 IV | örömét találta abban, hogy balgaságaival egy egész vármegyét így
813 XVII | kénytelenek magukat mindenféle balhelyzetből tréfás könnyelműséggel keresztülvágni.
814 XXI | hűséget tőlem. Én Tátray Bálintot meg fogom könnyezni mint
815 I | Ez volt az a köd.~– Isten balja, ember átka volt ez rajtunk! –
816 XXIII | neki kellett a vőlegény balján állani, midőn az menyasszonyának
817 XVIII | teljesülni kell.~Az apának a vére baljóslat a fiakon. Egyik kísértet
818 IV | az esküdt, és csendesen ballagott mellette, hanem amint a
819 I | semmi.~Azután csendesen ballagtunk a szénásszekér mögött.~Bátyám
820 XXIX | amint Lankadomb felől jött ballagva, s nagy füles kosarát féloldalra
821 XIII | amíg a jobbal a testét, ballal a lelkét fojthassa meg?
822 XI | kiáltá a bérkocsisnak:~– A Bálnokházy-házhoz!~Tudta jól, hogy oda kell
823 X | fog rám várni.~Siettem fel Bálnokházyékhoz.~Olyan rosszul esett, hogy
824 X | csizmát húzott, s eljött velem Bálnokházyékig.~Oda nem akart bejönni,
825 XVIII | többek közt, mit szólsz Bálnokházynéhoz? Én úgy találom, hogy most
826 XVIII | elkerülni; amint megtudtam Bálnokházynétól, hogy itt vagy, siettelek
827 III | tanácsos, dolgozószobájából, a baloldalin nagyságos nénikém nappali
828 IX | léptekkel nyitott be Lorándhoz. Bálruha volt rajta; táncvigalomnak
829 I | éjszakán főbe lőtte magát.~A balsors csapását el tudta tűrni,
830 I | két testvér, amint bátyja balsorsát megtudta, összebeszélt,
831 XXII | ijesztő szörny lehet egy olyan balsorsszülte cukorsütemény, amely Boris
832 X | megrendelő uraságokért a bálterembe.~Egy ilyen kivilágított
833 XXVII | szívében oly régtől, oly örökké bálványozott, éppoly álmatlanul ült íróasztala
834 XXIV | halad egy szekéren az, akit bálványoztunk, azzal, akit úgy gyűlölünk.
835 XXII | családunk szerencsétlen balvégzetét, és hidegvérrel vezette
836 II | rosszul mondtam-e vagy bámulásra gerjesztettem gyors előmenetelemmel.~
837 XIV | szorítva, az erkölcsi iszony bámulatával monda:~– Hogyan? Hisz akkor
838 XIII | rendelkezésére.~Loránd egyik bámulatból a másikba esett. Valami
839 III | otthon virágos szőnyegen jár.~Bámulatomat a háziak megjelenése befejezte.~
840 II | azután elkezdett kacagni, s bámulatomra diákul kezdett el kérni,
841 III | ami engemet a legszélső bámulatra indított. Szép nagynéném
842 XIII | mellől szállt le, kérdő bámulattal tekinte.~A hölgy felelt
843 XIII | meg azt a néma ég is és a bámuló hold és a reszkető csillagok
844 XI | tudtam volna felelni.~– Azon bámulok – szólt végre –, hogy ezek
845 XXIV | ajtó tele volt kíváncsi bámulókkal, kerítésen, kútágason leste
846 I | mellettünk elhalad, s ránk bámultában elfelejt köszönteni; mintha
847 X | Nincs. Az a „Fehér Farkas”-ban vár a gyors parasztfogattal,
848 XVIII | cigányleány mind nem értette e banális tréfákat, amik az ő rovására
849 I | gondolnak azok szerelmére, örök bánatára, kiket itthagynak szomorú
850 I | örömet s lehető legkevesebb bánatot okozni.~Sohasem hallottam,
851 XX | magát a tréfától, veszti a bánatpénzt.~– Itt van!~Mind a ketten
852 I | hogy nem is volt semmi bánatunk, egész családunknál bizonyos
853 XXIII | pártul fogta sógorát.~– Ne bánd, Henrik! Így legalább mind
854 XXV | éppen csak ma érkezett a bandához), ez nem engedi magát lerázatni;
855 XXV | amiket a szomszéd város bandái is fölkeresnek, s egyik
856 IV | levélboríték, aztán ismét bankjegyek, és mindez összevissza hányva,
857 IV | hol egy forintnak nevezett bankjegyet kellemetlen adakozás lerovására
858 IV | szokta költeni, hanem amit bankóban fizettek neki, s amit múlhatlanul
859 XXV | adjak? Az ezüstből vagy a bankóból?~– Az ezüstből – suttogá
860 II | küzdjön a saját testével, bánkódjék egyszerre a szívével is
861 V | furcsa jegyeket a császár bankóin, s úgy töprenkedik magában,
862 V | azok közül a pirosszemű bankók közül, mindjárt megfognák,
863 XXV | mindig beváltogattad tőlem a bankót aranyra, ezüstre; egy kis
864 X | mondá. – Mik jutnak eszébe? Bánná más gyerek, a bátyját akárhová
865 VI | húzott.~– Már ugyan hogy ne bánnád? Fánny írt hazulról levelet.
866 II | arra gondol: éppen így bánnak most az enyimmel is a messze
867 XXVI | volnék, nem kellene velem így bánnod.”~Egyszer ezt mondja Lorándnak.~
868 XV | nevetve nézte őket. Nem bánta, akármi fordulatot vesz
869 XIII | kértem tőle bocsánatot azon bántalmakért, miket eddig rajta elkövettem;
870 XX | lehet vitázni. Ittas emberek bántalmára nem felelünk.~Azzal elkezdett
871 XII | félrerántja a kezét, s bántalmazóját saját testével védi.~Mi
872 XIII | Lelkére mondá, hogy semmi bántalomra nem emlékezik, mely tőlem
873 XXVIII| négykézláb a rézcsatornában; nem bántasz senkit, hagyod őket dobolni
874 XVIII | visszatérhetsz a világba bántatlanul.~– Azt rég tudom, hisz hírlapokat
875 XXIX | belső emberré lettem, nem bántok senkit. Bakter vagyok.~–
876 XXXII | Nagyon jól ismerték már, nem bántották.~Olyan ez a csatatéri zengő
877 I | miatt. – Ne sírj, Loránd! Én bántottalak? Ne haragudjál!~Mikor aztán
878 XXVIII| onnan tépni.~– Ne! Ne! Ne bántsa azt – rebegé a leány –,
879 XXX | jó kedvünk lesz, sohase bántunk; csak gyógyulj meg! Örömöt
880 II | háládatosabb. Az Isten áldásával bánunk, a mindennapi kenyeret készítjük.
881 VIII | Hüh! Loránd; ott lesz a banyakemence; az ótestamentomi hét kövér
882 XVI | kipörgetni.~Túlteszek vele sok banyán!”~– Jól van, Cipra húgom,
883 X | jöttünk ide a ti fertelmes barakkjaitok közé, hogy a te kalapácshal-szemeid
884 I | tengeriföldek és csalitok között barangolva, anélkül, hogy Lorándnak
885 IV | hajadon ágya fölött; egy báránykás gyermekkép, a Keresztelő
886 XXVI | vőlegényt, mint a kezes bárányt, aki mindenütt a gazdasszonya
887 XV | mézeskalács-szentekkel? Hát lévita vagyok én, barát vagyok én, hogy rajtam keresed
888 XVIII | szerepet játszani hajdani barátaik irányában.~– Jó napot, kedves
889 XXII | egyike az illető legközelebbi barátainak azt el nem árulta.~– Régi
890 I | kaptunk helyette; s hogy jó barátaink is voltak, azt minden névnap
891 XVI | voltak egyedüli tanácsadói, barátjai, tudománya, hite, imádsága:
892 VIII | városban írt. Valami jó barátjának az albumába jegyzett valaha
893 XXIV | részeg pajtás felöltözött barátnak, s ugyanakkor, midőn az
894 XVII | mondatot.~– Hol van kedves barátnéd, Melanie, az a kedves szép
895 XVIII | utána kiáltott:~– Ha jó barátod, fogd itt, és hozd le a
896 IV | a vármegyének, amiért a barátokat megsértettem?~– Itt a felszámítás:
897 XIII | ellenségek kibékülhetnek, jó barátokká lehetnek; a győztes fél
898 XX | szavadat adtad, Pozsonyban a barátoknál éppen háromnegyedet ütött
899 XXV | kétségbeeséstől.~Jó tett volt, barátság, semmi egyéb.~Sárvölgyi
900 XX | ilyenformán sorban kiüríték egymás barátságáért ezt a furcsa poharat.~(Látlak,
901 II | Henrikhez, s leereszkedő barátsággal vállára téve kezemet, odanyomtam
902 VIII | Kérlek, vállald magadra az én barátságomért.~– Ejh! – Lorándot bosszantá
903 XIII | összezördülésem Áronffy barátunkkal, ami akár amerikai, akár
904 XXIV | tréfa sült ki a mi kedves barátunkra, amit a Hohenstein, Weitenau
905 XX | magát?” s más ilyen meglepő bárgyúságot.~Ezalatt megteríték a hosszú
906 XIV | hang alámélyedt erőteljes baritonná.~Nem is igen találkoztak
907 XIII | esett legkisebb bántalmat bárkin is megtorol, amiért az egész
908 XXXII | Az lett volna bizonnyal bármely esetben is; mindene volt
909 XVIII | nézett Cipra felé. – Már így bármennyire vonzzanak is egyéb mágnesek
910 XXVI | Restellte, ha valamelyik barnapiros arcszínéről, égő fekete
911 V | fáradni: otthagyták, meg is barnult már egészen, s a tetejét
912 XXXI | mentem, ahol nincsen paraszt; bárók tisztítják a grófok csizmáját. –
913 XXIV | filoutériáért a templomajtóban, a bársonyjelmezben! – Azóta aztán roppant sok
914 XXIV | Sárvölgyivel, a násznaggyal pompás bársonymentében, hattyúprémmel, kócsagos
915 IV | fogat engedték elévillogni bársonyuk közül; két sűrű szemölde
916 XVI | mondja: „Erény volt!”~Erős bástyát talált ez önvédelemre ama
917 IV | a vármegye házához; egy bataillon katona jön ki értem, s megtesznek
918 XIV | darab volt, egy perkál, egy batiszt: egy hétköznapi s egy ünneplő.~–
919 XXIV | meg nem foghatva, mi jogon bátorkodik valaki őt ilyenkor megállítani
920 XXII | hanem az utóbbi megbízás és bátorságának kétségbevonatala megejték
921 XVIII | bátran, vagy sehogy se.~– A bátorságban nem lesz hiány.~Topándy
922 XIII | világban pedig az is egy neme a bátorságnak, ha valaki a pietásokat
923 XXII | tetted az emberüket. Ha van bátorságod hozzá.~Dezső eleinte húzódozott
924 XXII | megejték akaratát.~– Hogy van-e bátorságom? No, azt majd meglátod.
925 XX | Halljátok ezt! Egyszer Batthyány herceg két gönci hordó aszút
926 X | háznál, azok is mind Loránd bátyáddal együtt szöktek.~Hogy én
927 X | megkérem, hogy tegyen meg bátyámért, amit tenni képes; – eszközölje
928 XX | saját neved helyett is a bátyámét írtad a papírra, s így akármelyiket
929 I | hogy ez iszonyú kérdéssel bátyámhoz forduljak. Legyőztem a rémet,
930 X | szerettük őt soha: Topándy bátyánk.~– Az istentagadó? – kiálta
931 XXII | micsoda bolondság ütközött a bátyjához, hogy ez most őt Melanie-val
932 XXII | szerelmes volt szép húgába. A bátyjánál szebb és kedélyesebb is.
933 XXII | nézett. Egyszer aztán ő is bátyjára nézett, s nagy bámulatára
934 III | hibám, legalább én olyan baziliszk-szemeket vetettem rá, amilyeneket
935 XXIX | éjben. Bizonyosan az ajtón be- s az ablakból kilövöldöznek;
936 XXVI | a szereid.~– Hiszen nem beadni való szer, amit mondok,
937 XIV | egyenesen azt fölkeresni, s beállani hozzá princesznek. – Én
938 II | otthagytam a mesterségemet, beállítottam Fromm tátihoz; már akkor
939 III | mélázók, hosszú szempilláktól beárnyalva; az egész alak nem látszott
940 XXXI | hogy óhajtaná kedvesét bebalzsamozva elvinni családi jószágára,
941 XXIX | asszony az első konfliktusnál bebizonyítá, hogy az övé a majoritás,
942 XVII | mostani eltávozásunkat; hogy bebizonyítsam, mennyire sokat tartunk
943 XXIX | láda fülét, aztán segítse becepelnem. No, fogja meg kee, no!
944 XXIX | segített neki a cókmókját becipelni.~– Nem vagyok már olyan
945 XXVIII| volt a leánynak ideje azt becsaphatni előtte.~– Meg ne nyikkanj! –
946 XXVIII| gyorsan felhasználá arra, hogy becsapja a tölgyajtót, elétolja a
947 I | egy nyitva maradt ablakot becsapott, az üvegek mind összetörtek,
948 XV | bele; azzal elfutott, s becsapta maga után az ajtót.~Topándy
949 XIII | távcső, mit most küldtek Bécsből, jobban nagyít?~– Igaz.
950 XXX | tudja érteni szívének becsét, – anyja imái közé ajánlja
951 XI | német színész, ki őnagyságát Bécsig elkísérte – s nem ezúttal
952 IV | magában: ez ugyan csúnyául becsípett a magyarádiból; mármost
953 X | azt hittem, hogy magát is becsípték. No, mi baja? De támolyog!~–
954 XI | ékszereit elrabolni segít, s a becstelen nővel együtt az ország határán
955 IV | törvényszék önt először is a becstelenítési bírságban, másodszor pedig
956 XI | ütöttem a kárból. Pedig a becstelenségen kívül károm is van. E hűtlen
957 VIII | észrevenni, hogy valamelyik iránt becsülést érzek, akkor talált ön mindig
958 XIII | Áronffy Lőrinc, valamely becsületbeli ügy elintézése végett segédeket
959 X | védelmezhetnél te énrajtam?~– A becsületedet, kedves bátyám.~Loránd megdöbbent
960 XI | mondtam Fánnynak:~– Most már becsületem a te kezedbe van letéve:
961 X | megdöbbent e szóra.~– Az én becsületemet?~– És a magamét. Tudod,
962 XVII | boldogságot martalékul dobott becsületének; mit mond a két anya siralma;
963 IV | szardellával.~Esküdt úr becsületére állítá, hogy az öregapját
964 XVI | irányában a végletekig vinné a becsületérzést; és végre, ha volna is ember,
965 XIII | magas lélek túlcsigázott becsületérzete, a katonai rang tisztasága
966 I | Vitéz, délceg fiú! Hírt, becsületet hozott haza magával. Dicsőségem,
967 XV | kezébe adta az életét vagy a becsületét, kettő közül csak a másodikat
968 I | emberek az életben, hívek a becsülethez, nem gonoszok, nem istentelenek;
969 X | szemembe nézve. – Arra a becsületre, amire az imént olyan büszkén
970 IV | kimenekült ezúttal Topándy becsületszava, mert az a cigányleány,
971 X | végét!?~– Fogadod ezt – becsületszavadra? – szólt Loránd, merőn szemembe
972 XI | De tinektek sem. Loránd becsületszavamat adatta velem, hogy hollétét
973 IV | volna keresztelve.~– No hát becsületszavamra mondom, hogy nincs a „cselédségem
974 IV | interveniált.~– Mondja hát becsületszavára a tekintetes úr, hogy a
975 XIX | sort írta vissza:~„Amire becsületszavunkat adtuk, arra nem szoktunk
976 XIII | Öcsém, derék gyerek vagy; becsüllek érte, hogy ilyen bátran
977 XIV | Kevés van, azt meg kell becsülnöm; cseléd kiégethetné, pedig
978 XIII | hozzáfordulni.~– Brávó! Becsülöm az elszántságot. Most hát
979 XXV | az ő fejét száz aranyra becsülte a vármegye.~– Bizonyos lehetsz
980 XIII | egymásért verekedtünk, egymásért becsukattuk magunkat. Itt már nagyon
981 XXIV | vagyok vele elégedve. Persze becsuknak érte, de már az mindegy.~–
982 XXXI | Uramöcsém, mikor akarnak engemet becsukni?~– Amikor urambátyám parancsolja.~–
983 XXIX | megkötözték a vétkest, s becsukták egy sötét kamarába, melynek
984 XXIV | meglehet.~– Cipra mindig bedugta a szájukat egypár száz forinttal,
985 IV | majd alig akart bennünket beereszteni.~– Engedelmet kérek, hallottam,
986 XII | előttünk siet, éjszakára gyalog beérhetne valamelyikbe.~A por nem
987 XII | mögött jön, hogy kocogva beérje.~A lovas kurtára húzott
988 I | értünk, a szekér is éppen beért. Három béres várt rá az
989 II | késő volt, mire a városba beértünk; a mi székvárosunkhoz képest
990 XII | pusztai úton.~Ezután csendesen beesteledett. Loránd egy gyöpös domboldalhoz
991 XXXII | épületnek ott a patak mellett befalaztatom az ajtaját.~Ne kérdezzék
992 VIII | ültem, az ő nevét találtam befaragva, mindig kifaragtam azt onnan,
993 I | hagyomány az önkéz ontotta vér! Befecskendi az a fiakat és a testvéreket.
994 III | Bámulatomat a háziak megjelenése befejezte.~Három külön ajtón jöttek
995 XXIX | kifelé, azt sem mondva, hogy „befellegzett”.~Sárvölgyi úr e tömeges
996 XXIV | vissza, nem kellett volna így befertőztetnie azt az érzést, amivel én
997 XXVII | velem a kert felőli ajtót befeszítni jő. Itt vannak-e a kecskelábak?~–
998 XXX | suttogá Cipra.~– Ő rögtön befogatott, és áthajtott maga a szomszéd
999 III | most az egész társaságot befogják, és börtönre vetik.~Bálnokházy
1000 XVI | atyám volt, aki hatalmas befolyással bírt. Most szegény vagyok,
1001 X | igen szeret, aztán nagy befolyású ember, mindent kivihet,
|