10-apamm | apamn-befol | befot-bunte | buszk-csuff | csufo-elbuc | elbuj-elony | elord-erolt | erone-feles | felet-fogad | fogai-gyapo | gyara-hason | hasra-hozza | hozzo-izgal | izgat-kedve | kedvt-kifiz | kifli-kopen | kopi-lakos | lakot-lesza | lesze-megeg | megej-megta | megte-morog | morzs-nyere | nyeri-ohely | ohozz-perec | pereg-remek | remel-sohaj | sok-s-szent | szenv-talal | talan-tetet | tetle-ulnel | ulnun-vasat | vasbo-vissz | visza-zuzot
Fezejet
1002 IV | néven nevezhető gyümölcsök befőttjei ragyogó épségben, befejezve
1003 IX | Sokan egész életpályát befutottak már ez idő alatt. Hát őreá
1004 XXVIII| Csak késszúrás? Az még begyógyul. Cipra kiállja azt! Ugye,
1005 IV | kellett fogadnia, évről évre begyűrte ide, kártyák, bolond képek,
1006 XXIX | falujába megérkezett, egyenesen behajtott hajdani ura udvarába.~A
1007 XIX | sohasem igyekeztem mélyebben behatni, mint amennyire magatok
1008 XIII | próbáltak egymás lelkébe behatolni – és hasztalan.~A nagyságos
1009 XXX | midőn az ajtón át a napvilág behatott a sötét szobába: minő látvány
1010 XXIV | szokta az esett birkák bőreit behordani, s amit cselédeim elneveztek
1011 XIV | vonul keresztül.~Ezalatt behozták Melanie útibőröndjét, csak
1012 IV | ütött. Esküdt úr a szemét is behunyta már, várván az elkerülhetetlent,
1013 III | nádorispán, országbíró beiktatása, jubileuma, születésnapja
1014 XVIII | hanyadik törvénycikkelyébe van beiktatva őkegyelmességének magyarországi
1015 II | kerül semmibe. Csupán a beíratási díj tesz tíz forintot.~Kedves
1016 VIII | betűi voltak vízjeggyel beírva, nagy sebesen írt valamit,
1017 V | volt a kazalba vágott üreg bejárása: fűzvesszőből fonott ajtó
1018 V | előtte, az volt egyedüli bejárat e várba: az volt a kapu.~
1019 I | vadászatnak örült. Hogy fogja bejárni az erdőt, a nádast, milyen
1020 XXIX | lelkéért sem adom! Az én bejáró tarka kocámat, aminek a
1021 X | bot, egész Németországot bejárta velem. No, isten áldja meg!~
1022 II | gyermekek társaságában fogadta bejelentésünket.~Schmuck úr igen jó családapa,
1023 VIII | vannak – dörmögé Loránd. – Bejöhetsz.~– Itt a kalapban mind a
1024 XXVII | megeshetik. Akkor hárman bejöttök velem, egy az ajtóban marad.
1025 XXVII | tinektek szól. Ha csellel bejuthatok, csendesen, anélkül, hogy
1026 V | éjszaka az ébrenlét, az ungok, békák millió kiáltása felzendül,
1027 III | kunkorítva s félhold formán bekanyaruló arcszakálla tökéletesen
1028 XX | nagyon garázda vagyok, mikor bekaptam. Bolond gondolat volt ez
1029 XIII | most elmentem hozzá nyájas, békeajánló arccal. Én nyújtottam neki
1030 XXIV | száz forinttal, s aztán békében maradtak. Lehet, hogy fenyegette
1031 XIV | csalódásban Loránd szemeinek békés intenciói felől. Ahogy ezek
1032 X | polgár vagyok! Csendes, békességes polgár! Fugias Mathias! – (
1033 XV | három ,P’-ét; ~Bort, búzát, békességet, ~Fát, füvet, feleséget,~
1034 IV | gyújtogatott öni Igaz hívek lelki békességét gyújtogatta fel! Igenis,
1035 II | bolttal, melynek táblájára békeszerető arany oroszlánok voltak
1036 XXIV | amennyit nekem tetszett, s békével odább mentek.~– Itt másokról
1037 XXX | orvos megvizsgálta a sebet, bekötözé, és azt mondá a leánynak,
1038 XII | burkolva, feje selyemkendővel bekötve, a másik kurta piros rokolyát
1039 XXII | fiában feltámadt! Ezért a bekövetkező óráért egyet elismerek az
1040 XVII | hogy fiuk még valaha ismét bekopogtat az ajtón, s mutogatni fogja
1041 XXVII | zárakban vannak-e mind, azután bekopogtatott Cipra ajtaján, jó éjt kívánt
1042 XX | engedék át.~Akadt egypár békülékeny kedély, aki azáltal akart
1043 XXV | süvegedet!~Sárvölgyi egy erősen belakatolt vasszekrényhez lépett, s
1044 V | négylapátú vonógéppel, akkor még beláthatlan mocsár fedte, mely éppen
1045 XXIV | pásztor, szegénylegények, akik belátogatnak a tanyákra egy ital bort,
1046 XXIV | lesz; amit Topándy akar, ő beleáll. Izenjék hát meg a háborút
1047 XIV | munka után, drága kezeit beleártatni a bőrkérgesítő gazdasszonykodásba,
1048 X | fiákert megkapják, aki ebbe beleártotta magát, s ha az úrfit másfelé
1049 XXIII | holt embert, aki jár-kel, beleavatja magát a világ ügyeibe, mulat
1050 XVIII | hajdan diákkorában szokta, belecsapott a piperkőc tenyerébe, s
1051 XXVII | megissza a véredet, kitépi a béledet! Ismerjetek rám! Hogy fogok
1052 XXX | hit áldását, atyám. Cipra, beleegyezel-e?~A szegény leány eltakarta
1053 XXI | ultimátumomat. Én nem adom beleegyezésemet abba, hogy te házasodni
1054 XIII | s annyival több okom van beleegyezni, hogy velem egy födél alatt
1055 XXIII | hagyták ingattatni magukat, s beleegyeztek, hogy ő maga tehát maradjon
1056 V | közt véletlenül átjött, beleesett a harmadikba; az egész furfangos
1057 II | ami sehogy sem sikerült. Belefogóztak lábszáraiba, kezeibe; nem
1058 XVIII | nyakadnál fogva ebbe a vízbe belefojtanálak, azt te megérdemelnéd, és
1059 X | torkába egy égő gyertya volt belefojtva, amellett ült a Mócli, és
1060 I | lehajlott már az ajtajára is, belefonta magát a kilincsébe, s az
1061 II | egyszer elnyeltem, midőn majd belefulladtam a Dunába. Sohasem merte
1062 V | a hátára.~A paripa erre belegázolt a tóba, mely egyszerre nyakáig
1063 XXI | S ki tudja, még a méh is belehalhat abba.~Cipra baljóslatú arccal
1064 VI | tenni, hogy néhány sort beleír a felbontott levélbe az
1065 XVIII | kettős adag lőport eresztett beléjök, s mindegyikbe egyet azok
1066 X | Ha kell, majd egy kicsit beléjük is veszek, s amíg engemet
1067 XXVII | tartott a Tiszának, míg végre belejutottak abba a folyásba, mely a
1068 XXIV | abban a hínárban, amibe belekívánkoztam. Mindig óhajtottam a vármegye
1069 XXV | megmagyarázom neked, hogy fenékig beleláss a gondolataimba, s onnan
1070 II | az ember, hogy ha sokáig belélegzené, talán jól is laknék vele.~
1071 XXVIII| s tíz lépésnyi közelből belelőni a szívébe. Ha nem találja
1072 II | illő legyen nagyobb vízbe belemenni, mint amekkorának a két
1073 XXVIII| folyosóra! Itt egyenesen belénk látnak róla. Szerencse,
1074 XIII | ispánfogadási feltételekre; mindenbe belenyugodott, mint aki mindezt leghelyesebbnek
1075 I | hátulján volt egy halastó, abba beleölte magát…~De hát érdemes-e
1076 V | náddal, amit időjártával belepett a moha, úgyhogy az embert
1077 IV | votiv-teremnek nézhette volna a belépő, annyira fel volt ékesítve
1078 XXX | lelkész jő?~Csalódott.~A belépőben egy rég látott alakot ismert
1079 II | voltak elfoglalva, mikor beléptünk; az ajtónyílásra aztán letették
1080 V | fűnyűggel, gazfolyondárokkal belepve az ösvényt a megtérő előtt,
1081 XXVIII| mésszel.~A rabló ebbe akarta belerántani magával Lorándot.~Az ifjú
1082 XXVII | leveté ködmenét, mentéjét; bélésével kifelé fordította, úgy vette
1083 XX | szónokolt, most már dadog, belesül, s káromkodással vágja ki
1084 XXVIII| mind a négy ajtón. Majd én beleszólok a rátóti furulyával a szerenádba,
1085 XXII | a folyosó túlsó végéről beleszólt a társalgásba.~– Itt volt
1086 XXII | meg a csoda a nagyvárosi bélét, ha még ennyi időre sem
1087 XIV | madár, aki minden helyzetbe beletalálja magát; csak a mai nap legyen
1088 XXIX | Kizársz, nem eresztesz be! Beletaszítottál a pokolcsávába, s benne
1089 IV | cvangszjaklit.~– Ördög bújjék belétek! – mérgelődött Topándy,
1090 XXIII | tudhatod, hogy ebbe sok hét beletelik. No hát azt be kell várnunk.~
1091 XXV | Amennyit a tarisznyádba beletömhetsz. Hanem valami mást kell
1092 II | akart tolni, hogy majd abba beletör; hanem én egyet fordítottam
1093 XXVI | foga vacog; ha egyszerre beleugrik, még jól is esik. Beszéljünk
1094 II | egyet fordítottam rajta, s belevágtam a saját ágyába; akkor aztán
1095 VIII | összesodrották a papírokat, s belevetették egy kalapba.~– Ki húzzon
1096 VIII | karszékről, s azután kedvetlenül belevetve magát.~– Hiszen éppen nem
1097 XXVII | ott nyögdécsel a sűrűben.~Beljebb kell hatolnia, a lombokat
1098 XXVIII| bedugva fegyvere csövét, belövöldözött rajta, hogy a belül levőket
1099 XXX | kegyetlenséget? Én űznék gúnyt belőled, és most?~Topándy malaszttal
1100 XV | védetlenül hagyott nőszívbe belopta magát.~Egyszer csak eszébe
1101 I | éjnek éjszakáján a faluba beloptunk, amit bujdokolva kísértünk,
1102 XI | pénz nélkül Magyarország belseje felé; én és Márton kísértük
1103 X | rokonunk messze, az ország belsejében, akinél senki sem fog keresni,
1104 V | odújába, s kihúz a széna belsejéből egy nagy kormos rézfazekat.
1105 IV | Erősebben kellett volna bélyegeznem azt a mulatságot, ahol botrányosan
1106 IV | király – ha jól mondták, hát Belzázár – szobájában egyszer ezeket
1107 IV | neve, pláne, isten bocsá’, Belzebub! Ki fogná e neveket kanonizálni!
1108 XIV | Kissé gyűröttek lettek a bemálházás miatt; légy szíves majd
1109 IV | birtokába jutott falakat bemázoltatta ocsmány képekkel.~– Kérem,
1110 V | csigahéjjal, nádmaggal vegyest.~Bemegy a kazal odújába, s kihúz
1111 XXV | tudtál férkőzni. Éppen így bemehetnél azokhoz is; a cimborák hegedűsöknek,
1112 IV | örvendeztesd meg őket, hogy bemennek a mennyországba, kapnak
1113 II | napokig nem volt szabad hozzá bemennünk, mert annál rosszabbul lett.~
1114 XXII | még humorizálni is.~Azzal bementek, Borcsa asszonyt ott hagyva
1115 XIII | mind a nyolcat kinyomtatni, bemérni, szekérre rakni?~Loránd
1116 XVIII | találták a hídnál. Loránd bemutatta Gyáli Pepit mint hajdani
1117 XXVI | patakot, tengert és egeket benépesítettek.~A virág szirma arról beszél:
1118 XXVI | szerelem politeizmusával benépesítsék a prózai világot! Szegény
1119 II | valami tört magyarsággal beneventálni kezdett: – Jó reggelt, jó
1120 XXVI | csacsit is. Azt is hadd benevolizálja, s aztán vigye el mellékletül,
1121 XXX | valakinek! Én felszólítottam a bennlevőt a törvény nevében, hogy
1122 XX | vessem a kihúzottat és a bennmaradtat is a kandallóba, én azonban
1123 XV | két könnycsepp ragyogott bennök.~Cipra a mellét verte néma
1124 IV | szolgabíró. – Tanulja ön meg bennünk a hatóságot tisztelni! Mi
1125 XXIII | berozsdásodott, folyondárral benőtt ajtón belül, mintha valaki
1126 XIII | mint a magánéletben. Mindez bensővé tette a viszonyt, mely közöttünk
1127 XII | vendégszobán kívül volt még egy benyíló is a csárdában, de ez annyira
1128 IV | őnagyságának, s a társaság átment a benyílóba. Az volt őnagyságának a
1129 VI | kerülnöm. Lassan akartam benyitni, hogy a csengettyű el ne
1130 X | sötét udvaron végig, s benyitottam a mondott kis szobába. Egy
1131 II | Bennem megmaradt az első benyomás. Én vesztőhelynek néztem.~
1132 II | magamnak megmagyarázni.~Az út benyomásaira nemigen emlékezem már; úgy
1133 IV | érzékennyé vált, midőn kezét benyújtá a haragos állathoz, melyhez
1134 VI | mindenesetre igen célszerű beosztása az időnek és nagyon jó előcsarnoka
1135 XXV | bagórágásnak.~E hiányos beosztásból aztán nemcsak az a baj származik,
1136 IV | kegyes diák szavakat, tessék beperelni a záport, ő a hibás.~– Ezek
1137 XIV | általa a függőket fülébe berakatni.~A függőkkel a mellcsat
1138 IV | válogatva. Illusztrációk Béranger és La Fontaine költeményeihez: „
1139 XV | Ikétum, pikétum, holt! berdo! vivát!”~A szegény nyomorult
1140 VIII | ágyában elfogják, ,illa berek, nádak, erek’!” De hát hiszi-e
1141 XIII | No, fráter, téged jól berekommendáltak! Kicsapott diák; ezzel sok
1142 XXIX | talyigáját tovább tolva. – Amit a béremből benn akar fogni, tessék!
1143 XI | mely szülőim számára volt berendezve, midőn szegény anyám újólag
1144 I | Loránd azt mondta az öreg béresnek, hogy majd a kertek alá
1145 I | Loránd megtaszította a bérest könyökkel, s rám mutatott,
1146 XXVIII| fogvicsorgatva, mint mikor a berki dúvad ellenével összeharapja
1147 XI | papa sietve küldé Henriket bérkocsiért. Senki sem kérdezte tőlünk,
1148 XI | Fromm papa azt kiáltá a bérkocsisnak:~– A Bálnokházy-házhoz!~
1149 X | voltak kirakva. Hallottam a bérkocsistól, ki az útitáskát utána emelte: „
1150 III | ott bemutatni.~Félkettőre bérkocsit hozattunk; mert az udvari
1151 XIII | küldhették volna fiukat Jénába, Berlinbe vagy Ninivébe; de éppen
1152 X | amint így kocogtatás nélkül berohantunk hozzá.~– Nos, hol „ég”? –
1153 X | sarkában, mikor ő a házba beront.~Egy olyan ajtónak mentünk
1154 XI | Fánny gyermekes örömmel fog berontani a szomszéd szobába, s diadalmas
1155 II | naplója, tele más tintával berótt igazításokkal: megannyi
1156 XXIII | van; de odabenn, a bezárt, berozsdásodott, folyondárral benőtt ajtón
1157 IV | fekete kakas, mely egyszerre berzenkedve állt fel, amint az idegenek
1158 XVII | asszonyságot, hogy legyen szíves besétálni a szobába, ahol tágasabb
1159 XII | leugrott a bakról, s előre besietett a csárdába, nem akarva a
1160 IX | omlani az egész.~Szobája besötétült már, s ő még nem gyújtott
1161 XXIX | Ciprának szerencsét mondott, besompolygott Sárvölgyi udvarába, s ott
1162 XXX | táblát az ablakon, hogy a besütő napfényt láthassa Cipra.~
1163 II | keresztülszövi a repkény, hogy besuttoghatnám rajta: „Isten hozzád! Isten
1164 XXIX | uram nagy népkísérettel beszállítá Marcsát a szolgabírói lakba,
1165 XIV | s minden ember tartozik beszámolni az utolsó ingéről is; ami
1166 IV | vall meg senkinek szóban, beszédben, csak a zengő húrokra bíz,
1167 II | felvilágosítást adott; s beszéde közül sűrűen szedegethetém
1168 XX | harmadszor kezdett valami beszédhez, de a múltakért gyászoló
1169 I | férfi volt; csendes, kevés beszédű ember. Halavány arca volt,
1170 X | fog ismerni Topándy is. Beszegődöm hozzá ispánnak, cselédnek,
1171 XII | negédes, csaknem tréfás beszélgetés a rémes tűzfénynél egy rablógyilkos
1172 I | csendesen kavargatta kávéját, s beszélgetésbe eredt közönyös dolgok felett
1173 XIV | megörvendezteté.~Az esti beszélgetéskor fölvette e tárgyat:~– És
1174 XX | akart kötni, hogy valami beszélgetést kezdjen, s hogy én olyankor
1175 I | ölteni, nyájasabb lett, beszélgetni kezdett velünk; erre aztán
1176 X | komornyik, s mondá, hogy beszélhetek már a nagyságos úrral, ha
1177 X | tanulmányában.~Kérdeztem, hogy nem beszélhetnék-e nagyságos urambátyámmal.~–
1178 XI | most a szavamat megszegném.~Beszélhettek nekem!~Hiszen úgy kérni
1179 XX | pallosviselő árkangyala kezét.~Beszéljetek csak!~Loránd arca egész
1180 XX | tőlem a nők előtt arról beszélnem, hogy az út milyen rossz
1181 II | hallgatott, mintha nem is neki beszélnének.~Márton eközben metélgette
1182 X | urat elhozom, akivel elébb beszélnie kell.~– De az még nem jöhet,
1183 XXVI | vette nőül, csak azért, hogy beszéltessen magáról: az eredetiség érdeme
1184 IV | körül, melynek eseményeiről beszélünk.~Élt Lankadombon egy öreg
1185 XX | Ezt a kezet nem szabad beszennyezni neked. Érzém, hogy igaza
1186 II | A nyomorult léleknek, ki beszenteletlen szobájában nem nyughatik,
1187 XII | láthatna valaki s sietett betakarni hibáját.~– Nem fogadhatom
1188 VIII | egy nagy cavatinát kell betanulnia Melanie kisasszonnyal az
1189 III | elhallgattam volna félig betanultan is, nagyanyám pedig készülődött
1190 III | műdarabokban még nem volt egészen betanulva, pedig én elhallgattam volna
1191 XXVIII| másikkal annak száját iparkodva betapasztani. De Ciprát szilajjá tette
1192 II | szerencsétlenül meghalt, hogy beteges anyánknak egyedüli reményei
1193 I | hogy van egy irtóztató betegség, ami a nőket pokoli kínnal
1194 IV | Undorodik, megcsömörlik, halálra betegszik tőle, elfut az emlegetésétől,
1195 X | ilyen kivilágított ablakon betekintett Márton; még pedig kapaszkodnia
1196 III | embernek valamitől, hogy beteljesedjék. Nagyanyám elég gondatlan
1197 IV | csinálom. Ha úgy egy esztendőre betennének a kóterbe! Aztán fűrészeltetnék
1198 XX | mars, nemes galéria!~Ezzel beterelte valamennyi pajtást a folyosóról;
1199 X | udvaron, s a lovak pokróccal beterítve, a hintóba fogottan lógatták
1200 X | ide szoktam mindig elébb betérni.~A teremből zongorahang
1201 XII | legelső kocsmában, ahova betérsz.~– Még egy szép gyűrű is
1202 I | az udvaron, azok mindjárt betették utána a kaput.~Nagyanyánk
1203 XIII | valaki a jót, nekem nem volna betevő falatom. Az álszenteskedők
1204 V | ingoványban, hanem a mostani úr betiltotta ezt a nemét a nemzetgazdászati
1205 II | marad ifjú barátomnak, azt betölteni ajánlhatom a gimnasztikát,
1206 XIX | a sorsot, hogy e helyet betöltve tudtam általa.~Engem az
1207 XXVIII| bugyogó sebet a leány keblén betömje. – Feküdjél nyugodtan! Tedd
1208 XXV | kastély, s ha észreveszik a betörést, ők is vakmerő emberek.~–
1209 IV | letisztíttassam!~– Tessék betöretni az ajtaját.~– Ugyan már
1210 XXVIII| ügyében nyolc lövés: még ha betörnének is, mire valaki a folyosó
1211 V | is tudta már, hogy ki a betörő: érezte szagáról. Nőstényfarkas
1212 V | alján nyílás volt, azon betörtek.~A paripa azt is tudta már,
1213 VII | iratokban, csak raktunk betűt betű után; de a veszély neheze
1214 XVIII | ellenállhatatlan hódítói szerencséjének betudni.~Az öreggel röviden megismerkedve,
1215 VIII | levélpapírra, melyben nevének első betűi voltak vízjeggyel beírva,
1216 XIII | azt is meg lehet ismerni a betűkről, hogy asszony írta-e vagy
1217 VII | hozzám, s egy csomag apró betűs írást tett elém e szókkal:~–
1218 X | abrakos tarisznyákat, engem betuszkolt a hintóba, Mártont felvette
1219 VII | iratokban, csak raktunk betűt betű után; de a veszély
1220 XXIV | megejthetők, mint a mi gavallér betyárjaink, akik a rablott jószággal
1221 XXIX | kapják meg csak nálad, majd beültetnek a hűvösre, majd kikérdezik,
1222 IV | férfiút saját sérelmemért bevádolám. Bánom, hogy ezt cselekedtem.
1223 XXX | órája jelen van?~Vagy pedig bevallja az egészet?~Hogyan szeretett?
1224 IV | titkot, sőt azokat nyíltan bevallják, e tisztelettételeikben
1225 XVIII | odáig vigyenek, ahol majd bevallom, hogy meg vagyok alázva,
1226 VII | szeretem, hogy mindjárt bevallottad, nem kellett még a kézirataiddal
1227 XVIII | mosolygó arcaiba, s mikor ezt bevallottam, a szemembe kacagjanak,
1228 XXV | aki a fűzfásban mindig beváltogattad tőlem a bankót aranyra,
1229 XXVI | hajamnak gyolcsruhád szegélyébe bevarrhatom, fájni fog a szíved értem,
1230 XXIX | egész halmaz ezüstpénz volt bevarrva. Sok, sok ezüstpénz.~Ezt
1231 XIV | ablakon, s amit megkívánsz, bevásárolhatod. Az új kisasszony egyetlen
1232 XVI | életét folytatja most? Nem bevégezte-e már azt az életet, amit
1233 IV | úrra jutott.~– Szerencsésen bevégeztük az egzekúciót.~Ez volt természetesen
1234 XXII | maga a farizeus. Mi majd bevégezzük a számadást a boldog emberek
1235 II | csíntevő, megteszi, hogy bevezet valami liszttartó hombárba,
1236 XVII | Loránd az idegen hölgyet bevezeté.~Loránd legelébb is Melanie-hoz
1237 XXII | igen megnehezült az ilyen bevezetés után kellemetlen mondókájához
1238 XVIII | keresztül, amíg Gyáli a bevezető szavakat elmondá: – hogyan
1239 XXIV | lángoló gúla a tájt messze bevilágítá; egyszer aztán szétcsapott
1240 X | is veszek, s amíg engemet bevisznek, addig maguk továbbmehetnek.
1241 IV | karjánál fogva az ebédlőterembe bevonassék.~Topándy fennhangon parancsolá
1242 XVIII | hogy enyelgései körébe bevonja.~– Hogy illik nekem ez a
1243 XXIX | minden szoba ajtaját külön bezárolta.~Azután sorba rakta asztalára
1244 XXVII | álmatlan éjszakája lett.~Bezártak már minden ajtót a kastélyban;
1245 II | komedie”-nek nevezni.~Fánnynak bezzeg nem kellett a kínálás. Első
1246 IV | ugyan, hiszi ön azt, ami a bibliában van, mind?~– Igaz keresztyén
1247 II | megértettem a hangjáról és a feje biccentéséről, hogy annyit tehet, mintha
1248 XXVIII| van nekik erejük. Hanem a bika is erős, azért a farkas
1249 X | melyet diák műnyelven „biklá”-nak neveztek a contemporaneusok.~
1250 XXII | nem volt szellem, aki a billentyűkön játszott, hanem a Cipra
1251 X | hegyeknek a mély úton; a bimbóháznál reggelizhetik, akkorra odaér,
1252 IV | hatóságot tisztelni! Mi önnek bírái vagyunk, a tekintetes vármegye
1253 VII | előadás. Csupán a vádlottak és bíráik voltak jelen az iskolaépületben.~
1254 XXX | előtte a beszéd tárgyát.~A bírák itt vannak, és törvényt
1255 XXX | megtartani szerelmét.~Szív nem bírhat meg ily megdicsőülést!~Nem
1256 XXIX | tudtak bejutni? Hogy nem bírják betörni az ajtót? Most egyszerre
1257 IX | vedd el; haszonbérbe ne bírjam tőled a napokat.~Az utált,
1258 XXIV | a juhász szokta az esett birkák bőreit behordani, s amit
1259 II | Egyszer aztán meguntam a sok birkanyakelvágást, tehénbőrlefejtést; addig-addig
1260 II | tornászati leckére már egy csepp birkózási kedvünk sem maradt.~Éppen
1261 XXII | Isten ellen föllázadó tettre bírni egy olyan szívet, melyben
1262 XVIII | kergette ki a jezsuitákat birodalmából, hogy bánt el a muckerekkel,
1263 XXVIII| hangon monda:~– Jaj! Nem bírok lépni. Elszédülök.~– Meg
1264 IV | neki-neki indulva a két bírónak, s megint visszahátrálva
1265 IV | zabot a magtáramból, az a bírság, mert én nem esküszöm.~–
1266 IV | először is a becstelenítési bírságban, másodszor pedig az okozott
1267 IV | gúnyneveiken fogná nevezni, olyan bírságot fizet, mint aki felebarátját
1268 IV | nyertek vigasztalást; de ön a birtokába jutott falakat bemázoltatta
1269 XXI | Vádoltam-e én őt a gyűrű birtokáért, amit a vízbe ejtett? S
1270 XXIV | Magyarországba, hogy ha hirtelen egy birtokos hölggyel összekelhet, majd
1271 XVIII | megnyertem, ötezer holdnyi birtokot fog számomra inskribálni.~–
1272 III | megszerezhetnők mindezt; elég birtokunk van hozzá, s az ember mindjárt
1273 V | fenevadnál, aki odúját az imént bitorolta.~Egy okos, bátor, ravasz
1274 XIII | tehénistállóban, akár a bivalyosban. Nekem mindegy: szabad választásra
1275 XIII | csészékbe öntögesse, míg a kövér bivalytej a fehér mázos lábasokban
1276 IV | beszédben, csak a zengő húrokra bíz, hogy adják tovább, unokáról
1277 IX | azok mellett rosszul őrzött bizalma, a baráti árulás s a rákövetkezett
1278 XIII | Loránd ettől fogva nemhogy bizalmasabbá, sőt tartózkodóbbá lett
1279 VIII | önt, ön megcsalta Loránd bizalmát, s Lorándnak úgy kell, minek
1280 XIV | volnának.~Mindjárt a legnagyobb bizalommal szólt hozzá, amint Cipra
1281 XV | sátor volt a tanyám!”~E bizarr dalt sajátságos bús dallamával
1282 IV | Azt megítélni nem önre bízatott. Közönyös világunkban az
1283 XXII | férfi, ki Istent hisz, és bízik azokban, amik szentek; mondja
1284 III | szolgálatkész leszek; amit rám bíznak, végrehajtom pontosan; nem
1285 XI | Istenem! ki gyermekekre bízod a te akaratodat; legyen
1286 II | Nagyanyámnak mindjárt több bizodalma is volt e derék férfiúhoz,
1287 XIII | mindegy: szabad választásra bízom.~Topándy hamis szemszúrással
1288 XXIX | nézve.~A legközvetlenebb bizonyíték a hatóság kezében; hamarább,
1289 VII | még a kézirataiddal utánad bizonyítgatni, meghazudtolgatni, mint
1290 VIII | kéziratok ugyanazonságát rá nem bizonyíthatja. Öccse, ki lemásolta, nem
1291 II | legelső válás legjobban fájt, bizonyítja az, hogy oly messze idő
1292 XXIX | nem tréfált, amit azzal bizonyított be, hogy hirtelen összekötötte
1293 IV | volt.~Már itt pedig orvosi bizonyítvánnyal is erősíthetjük, hogy valahányszor
1294 II | prelekción lett volna.~Iskolai bizonyítványainkkal igen meg volt elégedve,
1295 II | lesz, el van-e csomagolva, bizonyítványait magához vette-e. Mindezen
1296 X | de mire odaérünk, annál bizonyosabban otthon találjuk.~– Ha őket
1297 II | a keresett numero felől bizonyossá legyen az ember. Az ajtón
1298 IV | az is csak szent volt! – bizonyozék a villogó szemű hölgy.~Szolgabíró
1299 XXII | árán is. Van arra valami bizonyság, valami autentikus tanúság,
1300 XII | szolgálni; hűségemnek élő bizonyságát adtam, mert papirosra írott
1301 XII | adtam, mert papirosra írott bizonyságom nincsen.~– Hát maga ispán
1302 XXII | hogy valami vendégséget bizonytalan időre rendeljen meg. Nem
1303 IV | gyilkolt ön! A gondjai alá bízottak lelkét gyilkolta meg.~Topándy
1304 X | jövő nemzedék gondjaira bízták.~A kocsi egyre nehezebben
1305 XXV | végrehajtva látni, amit rád bíztam. Ez a levél Topándy újabb
1306 XXI | azt még nem kaptad meg.~– Biztat a remény, hogy talán meglágyíthatom
1307 XIII | másképp hangzik, mint a háziúr biztatása: a lebbencs, tarhonya és
1308 XXV | elhiheted, hogy nem féltemben biztatlak. Elhiszed-e?~– Verjen meg
1309 XXI | aztán nem kellett Ciprát biztatni többet, hogy legyen egész
1310 XIX | vigalom.~Szülőim ugyan sokszor biztatták, hogy el fogják vinni mulatságokba,
1311 I | között találni. Mi annyira biztattuk, hogy menjen el télire Olaszországba,
1312 XXVIII| valamennyien! – dörmögék egymást biztatva a rablók, s feszült erővel
1313 XXIV | hogy inzultálni találják, biztosíthatja magát egypár jó zsebpisztollyal.
1314 II | Ratsherr lenni?~Én komolyan biztosítottam, hogy nem: én a vármegyéhez
1315 XIV | fog ő ráncba szedni, arról biztosítva vagy. Neked korlátlan uralkodásod
1316 II | latein”-járól beszél. Nagyobb biztosság kedvéért legelébb is az
1317 XXII | határozták, hogy a sorsra bízzák az eldöntést; az asztalon
1318 VIII | a vívásmódot.~– Megállj! Bízzuk a sorshúzást egy harmadikra!~–
1319 XXXI | voltunk itt! „Animula, vagula, blandula! Hospes, comesque, corporis.
1320 XI | Az a sima arcú férfi volt Bleinberg német színész, ki őnagyságát
1321 XVIII | Ah, semmi esetre sem; a blokád fenntartatik.~– A kiéheztetés
1322 I | megoldja a nyelvét, akkor bőbeszédű lesz, elmond mindent, ami
1323 XXIII | csakhogy már az ő mozgó bóbitája is fehér volt, mint a kakadué.
1324 VI | helybenhagyólag mozgatta előre-hátra a bóbitáját, s azután a gyertyával utánam
1325 XXI | mindenért. És azután úgy örült e bocsánatnak, mint egy gyermek, kit újra
1326 XXI | szerelem nem kezdődik-e a bocsánaton? Vádoltam-e én őt a gyűrű
1327 XXV | raboltalak ki? Legyen eszed! Bocsásd el a torkomat! Látod, hogy
1328 XXX | ellen valaha, ez a másik bocsássa meg azt neki.~– A tartozás
1329 XXIII | kezét, sóhajtva mond:~– Bocsássatok meg nekem, hogy ily sokáig
1330 X | háztömkelegen keresztül egyedül bocsásson-e haza vagy magával vigyen
1331 II | a jó fiú elégült arccal bocsáta természetes útjára, s ekkor
1332 II | Nagyanyámat és Lorándot maga elé bocsátá Fromm úr, egy szűk kőlépcsőn
1333 II | úgy háborgatott, hogy nem bocsátanak bennünket legalább egy percre
1334 XXII | ittlétét, azért meg fog bocsátani Sárvölgyi úr, ha öcsém kívánatának
1335 VIII | Bálnokházy úr bizalmasan bocsátkozék le neje mellé a pamlagra.~–
1336 VIII | Mégpedig rögtön; el sem bocsátlak szemem elől, nehogy ezt
1337 IV | lőnek jószágaik kótyavetyére bocsátva, minden rajta levő épületekkel
1338 XXVII | nem „oldzik-e valakinek a bocskorszíja”. Tudja-e mindegyitek a
1339 XV | rontasz? Azt gondolod, a bodajki búcsúról jövök, minden zsebem
1340 II | rettenetes munkába úgy bele van bódulva, hogy nem veszi észre, setétség
1341 IV | esküdt. – Ez fogadásból böjtöl, mi teleettük magunkat a
1342 I | múlt, hogy verés helyett böjtöléssel fenyítettek meg, különben
1343 IV | ugye, hogy ma ne főzessen böjtöst! Nem mondtam? Azt gondolja,
1344 IV | vétekben kapom. Egynapi böjtre büntettem magamat. Az lesz
1345 XXVI | madár a háztetőn, a nehéz böjttel kiérdemelt álomlátás, a
1346 II | hüvelykujját fejem búbjára bökve, hirtelen lebicsaklott ökle
1347 XXX | végzései felőlem mindig bölcsek és gondviselésteljesek voltak.~
1348 XXV | pártfogód voltam, Kandúr.~– Ne bölcselkedjél itt most nekem! – riadt
1349 IV | kegyeskedő~Hagyjuk el egy időre a bölcselkedő gyermek naplóját, s világosítsuk
1350 IV | elméleti racionalizmusból mint bölcsész iparkodék vala lelkét a
1351 XXIV | fogok lenni. Kontemplatív bölcsészettel szemlélem a világ bolondságát,
1352 V | bűzhödt lég az úr; mikor a bölömbika huhogva felelget nádi fészkéről
1353 XXIV | öntől, volt önnek lelke a börtönajtóban magával akarni rántani egy
1354 XXXI | tisztviselőhöz –, már nem megyek a börtönbe.~– „Még” nem? – kérdé Daruszegi. –
1355 II | hirtelen lebicsaklott ökle bötykeivel végigkommantott a fejemen.~
1356 XXIV | ménszamár, veled akarok a bogácson együtt legelni, óh szép
1357 IV | nem egyéb, mint vízben élő bogár, s amióta Németországban
1358 V | hogy a tömérdek maró, szívó bogarat elhajtsa magáról, amik bőrét
1359 IV | hajdani oltár helyén áll a boglyakemence, s a kórusban tartja a sváb
1360 XXII | egy hét múlva milyen sunda bogyófüzérek vannak azok helyén. Hogy
1361 XIV | nevetni együtt!~S ezer még bohóbb semmiségről mennyit el tudnak
1362 XXVII | felelt:~– Hoztál volna akkor bojtárt magaddal, mert mi nem jöttünk
1363 II | hogy a hálósipkájának a bojtja csak úgy fityegett bele,
1364 XXIX | borravalót is, malacot is.~Ez a bőkezű nagylelkűség pedig sehogy
1365 VI | benne, hogy Melanie-nak is bókokat mondott. Ezt már elhagyhatta
1366 II | helyesen megállni, köszönni, bókolni és táncolni tudjon; ne árulja
1367 XXII | meghívás által kötelezve – bókolt rá vissza Loránd, hasonló
1368 I | vizsla félrement vele a bokorba, s ott elkaparta a haraszt
1369 XXIX | a távol és közel kertek bokraiban, ez édes, ábrándos dalnokai
1370 XXVII | jöttök a kert felül, s a bokrokban meghúzzátok magatokat, míg
1371 XXVIII| kifelé rángatva Lorándot a bokrosból. – Gyere ki a gyepre!~Loránd
1372 II | ki, mit mondott, a „Kerl”-ből ítélve a tegnapi veszekedést
1373 XXVI | égben lehetnék, sem volnék boldogabb!”~Talán egy futó ölelés
1374 XXIV | A bolond tréfa~Hagyjuk a boldogokat örülni!~Kövessük azt a másik
1375 XVIII | benne: hogy szeret, hogy boldogságát várja tőlem, hogy szerelmét
1376 XXI | mélázása a szívét eltöltő boldogságnak.~Az egész úton Dezső alig
1377 XXIII | odabenn el voltak saját boldogságukkal foglalva, az öregasszony
1378 XIII | látja a mélyen eltitkolt boldogtalanságot és ártatlanságot. Ciprát
1379 XXXII | tétlenül, szerettelenül, boldogtalanul hullatott levelet levél
1380 XIII | valami eszme, amíg cselédeim boldogul horkoltak. Akartam egy olyan
1381 V | lóg előre-hátra, dülöng, bólintgat; néha fel-felkapja fejét,
1382 I | mosoly oly ragadós!~Lassan bólintgatva ősz fejével, ismét összeroskadt
1383 XXV | karvalyt lő le.~– Igaz, igaz – bólintott rá Kandúr.~– Ez a hetyke
1384 V | libeg vele, amint a fejével bólogat.~A paripa tüszkölve fújt
1385 XXV | fekete pecséttel?~– S nehogy bolonddá tegyenek, s más valami levéllel
1386 X | csak nem akarod előttem bolondnak tettetni magadat? Nem te
1387 XXXI | nevessetek rajtam, kérlek, ha bolondokat mondok! – De a halál igazán
1388 I | Hiszen te tréfálsz; te bolondozol velem. Csak rám akartál
1389 XIII | elvett. Adja ide; de ne bolondozzanak itt vele, mert elsül, s
1390 IV | Ugyan, tekintetes úr, ne bolondozzék, mert úgy segéljen, elvisszük
1391 XXIV | bölcsészettel szemlélem a világ bolondságát, s legfeljebb azt az okos
1392 X | Mártonnak.~– Halt! Megállj! Ne bolondulj! Jertek velem! Üljetek fel!
1393 II | piroshátú zsemlyék itt a boltablakban, valahányszor a sütő ablaka
1394 II | maga kinn várt bennünket a boltajtóban, s a kocsiajtót maga sietett
1395 III | atillám gallérja bársony.~A boltajtóból még a vén Márton is utánam
1396 XXIII | olyan nagyon örült. Vitte a boltba a visszakerült botját, mint
1397 XII | szíjártónak; háromszázat a boltosnak; háromszázat a szabónak;
1398 I | szívdobogása.~Nagyanyám a boltozatra írt évszámot kereste szemeivel,
1399 II | emeletes háza; elöl nyitott bolttal, melynek táblájára békeszerető
1400 V | paripa tüszkölve fújt a bolygó lángok felé, mire azok szétrepültek
1401 XXVII | közlenek, ami utat nyit a bolyongónak egy láthatatlan lény ismeretlen
1402 XXV | Imádkozni fogok a lelkedért.~– Bomolj meg! Bánom is én. Terád
1403 XIII | marad. Atomjait még ez sem bonthatja szét.~– Hát a Chevalier-féle
1404 XXII | csendesen vette elő tárcáját, s bontogatá ki a végzetes jegyzékeket.~–
1405 VIII | Húzz ki egyet belőle; bontsd fel, olvasd fel, s azután
1406 II | megtaszítá könyökkel: – Bonum manum pergo! – Lássa, én
1407 IV | pezsgőspalackról elhámlott bor-etikettet is odaszámlált: hogy ez
1408 XXV | válogatós benne, hogy kinek a borát issza, csak jó bor legyen.~
1409 XIV | Loránd frizőrje és Topándy borbélya. Ezt ő egészen természetesnek
1410 XXIV | juhász szokta az esett birkák bőreit behordani, s amit cselédeim
1411 XX | kellett volna fizetni a borért, ami nagyon szép pénz. A
1412 XI | hintónak körül lekapcsolt bőrfüggönyeit.~Óh, nem „valaki”: az egész
1413 IV | ebéden, s igen őszintén kérte Boriskát, hogy csak egy kis feketekávét
1414 XXX | szeretett ifjú arcát, úgy borítá el annak vére az ifjú keblét.~
1415 XXI | pecsétet. El is szakadt a boríték a kezében, amint a pecsét
1416 XIII | jövendő örök homállyal volt borítva; elégelje meg ön az áldozatot,
1417 XII | útféli csárdák bűzös, ronda borivó szobáiban.~Ott felhúzta
1418 I | megnőhetett már azóta a tarka borjú! Vajon megismer-e még? Elveszi-e
1419 XIV | drága kezeit beleártatni a bőrkérgesítő gazdasszonykodásba, s nevetni
1420 IV | úr meg fogja kóstolni, én bornemissza vagyok.~Topándy néhány szót
1421 XX | Sajátságos tanulmány egy bornemisszára nézve végignézni egy egész
1422 XXV | kell? A te csontod, a te bőröd kell nekem. A te fekete
1423 V | eljövök érted, s elkérem a bőrödet, ha idadod. Ha adod, adod,
1424 XII | kutatom ki, hanem tégedet is a bőrödig!~– Mit? – kiálta fel e szóra
1425 XXIX | benne hagysz! Leég rólam a bőröm! Megvakulok! Verjen meg
1426 XVIII | fehérneműt rakjon el számára a bőröndbe, amennyi két hétig elég
1427 XIV | csak egyetlenegy volt a bőröndben: egy imádságos könyv. Cipra
1428 XVIII | ülésben legyen a köpönyege; a bőröndök jól felkötözve, s különösen
1429 IV | víz lett volna. És azok a borok valóban igen erősek voltak.
1430 II | ott gunnyaszt a szomorú borókaágak között, mik sírboltjára
1431 XII | domboldalhoz ért, melyet borókabokrok árnyaztak be. Ezt a helyet
1432 I | hely itt. Ő ültette a szép borókafákat az ajtó előtt, mik akkor
1433 XX | terem közepén, felrakták a borokat, előhozták a párolgó, illatos
1434 IV | nóta volt a „Rózsabimbó, borostyán”, ennek is csinos dallama
1435 XX | konfrátereknek. A drága magyar borra azonban rettenetes vám volt
1436 VIII | továbbment szárazon maradt bőrrel.~– No, kedves Dezső, most
1437 IV | poklokra, hisz kend is olyan borszagú, kendet is leitatta odaát
1438 V | bankjegy van elég.~Kiszedi bőrszeredásából marokkal, s szétteríti maga
1439 XII | ad. Mikor cukornemű ég a borszeszben, sírfény dereng minden tárgyon;
1440 XX | elszörnyedés. Elmúlt a mámor, el a borszülte kábulat.~– Loránd! Loránd! –
1441 XX | tudja már, hogy mit iszik: bort-e vagy tímárcsávát.~Hanem
1442 XX | hagyja magát megverni a bortól.~Ekkor kezdődik azután csak
1443 IX | jókedvvel álarcozva lelke borúját –, s kívánja, hogy elkísérjem?~–
1444 I | felugrott, egymás keblére borultak; én odafogóztam mindkettőnek
1445 XXVII | csábít, mi tölti el édes borzadállyal szívemet? Óh, uram, légy
1446 XII | szolgált nagy álmosan a borzas fejű csaplár, kinek tetszettek
1447 XXVII | előérzete-e ez? Mi bánt, mi borzaszt, mi csábít, mi tölti el
1448 I | feje.~Úgy ösztönzött, úgy borzasztott valami, hogy ez iszonyú
1449 IV | kertben. A nyakán fel volt borzolva minden toll, mint egy spanyol
1450 XXX | sincs keresztelve.~Csendes borzongást érze testén e gondolatnál.~
1451 X | rémes mese, hogy a hideg borzongatott tőle végig.~– De hát hová
1452 II | szemébe nézett.~Rajtam a hideg borzongott végig. Ha ez a kis pisze
1453 III | a cifra jólét, mely úri bőséget hirdet, – szinte csak olyan
1454 X | hátravetette fürtös haját, mintha bosszankodnék rajta, hogy most már én
1455 II | sem érte a földet.~Hogy bosszankodtam magamra ezért az álomért!
1456 XIII | vele; nem keresném, hogyan bosszanthatom a világ hipokritáit azzal,
1457 II | született, hogy engemet bosszantson.~Kezébe vette a gyertyát,
1458 XXVII | kerülőt, mintha őt is valami bosszú ösztönözné.~A füzesnél táncolnak
1459 XXIX | sebzett fenevadak pokoli bosszújokat! Most tépik őket ízenként
1460 XIII | vissza, lépj nyomomba, és bosszulj meg!” Én kérdeztem tőle,
1461 XXIV | remélne azzal legnagyobb bosszúságot tehetni. Hát én meg azt
1462 VIII | fölkelt mellőle, és igen bosszúsnak látszott.~– Ön csak előttem
1463 XVIII | nem egyéb egy jól kifőzött bosszútervnél? Hátha mindezek rég egyetértettek
1464 IV | a vármegyét így magamra bőszíthettem. Ez pompás volt. Egzekúció!
1465 II | figyelmem azon a kis eleven boszorkányon veszett, aki nem várta,
1466 X | szerencsésen kinyitotta a boszorkányos ajtót, s azzal benn voltunk
1467 XIV | közül, amiket ő képzelme boszorkányüstjéből előidézett; nem volt vetélytársné,
1468 XX | elérhette volna, mint ahogy a bőszült tigris megragadja a nyomorult
1469 XXIX | dühösen szaladt be a szobájába botért; de mire kijött a bottal,
1470 XXVIII| között, mikben előre-hátra botlottak, tört, recsegett dulakodásuktól
1471 XXIII | öreg. S azt mind ennek a jó botnak köszönhetem – szólt Loránd,
1472 X | Loránd úrfi, odaadom a botomat az útra. Jó derék bot, egész
1473 IV | szerezni.~– No hát hogyan botránykoztattam meg e jó urat?~– Sárvölgyi
1474 IV | Hetes, nyolcas…”, s úgy tart botrányos körjáratot a kastélytól
1475 XXIII | debitum, három nap alatt brachialiter egzekválhatod a jelzálogosodat.~–
1476 XI | és úgy történt; az egyik Braun Márton péklegény, a másik
1477 XIII | Nem fogok hozzáfordulni.~– Brávó! Becsülöm az elszántságot.
1478 XIII | kiverjen a fejéből. Más ember bravúrnak számítja azt, s legfeljebb
1479 XVIII | fogatott: az utazóhintóba és a bricskába.~Mikor a kocsik eléjártak,
1480 IV | könyvtárnak nevezi.~A nehéz brokát függönyök, mik az alkovenben
1481 XIII | pisztolyt.~A fegyver csöve bronzbul volt; agya ezüst cifrákkal
1482 XIII | tehát, és igyunk legalább Bruderschaftot egy pohár papramorgóban.~
1483 XX | rendre, testvériséget esküdve brúgósnak, klarinétosnak. Az asztal
1484 XXX | szavakra:~„Kedves Anyám!~Annyi bú, annyi fájdalom után, amit
1485 III | elém; kis szomszédném olyan bűbájosan tudta ajkait még pirosabbra
1486 II | nyírva, állt egyenesen a feje búbján, s nagy ereszt formált elöl,
1487 II | lenézett, s hüvelykujját fejem búbjára bökve, hirtelen lebicsaklott
1488 XVIII | ki a szájából?~Pedig egy búcsúcsókot talán mégis megérdemelt
1489 XVIII | akart ma tenni magáért. A búcsúebédre mindent kitalált, amit valaha
1490 VIII | kérdezni, hogy ma este a búcsúlakomát követő bálban akarsz-e lenni
1491 II | könyvet Fánnynak, még egy búcsúpillantást vetve a fertelmes, megemészthetlen
1492 XV | Azt gondolod, a bodajki búcsúról jövök, minden zsebem tele
1493 XXII | Arról enyelegtek, hogy a búcsútáncvigalmon ki legyen a táncosa annak
1494 II | tudok elaludni, mert nem búcsúzhattam el attól a háztól ott a
1495 III | udvari tanácsos háza.~Mikor búcsúzóban nagyságos rokonainknak kezet
1496 IV | megismerkedhetni – mondá búcsúzólag az ifjú tisztviselő, házigazdájával
1497 X | Hanem mármost igazán búcsúzzunk ám el egymástól, Loránd
1498 I | föld. Jób pedig elment a budai török fürdőbe, s hogy testvérével
1499 VI | másik asinus” már dél óta büfflál odabenn, annyi a leckéje,
1500 VI | összevesszek. Henrik csakugyan ott büfflált az asztal mellett, s hogy
1501 VII | iratot kaptad, valami szigorú büntetés vár. Tévedés volt, az igaz,
1502 II | valaki éhezzék. És még hozzá: büntetésből éhezzék. Hiszen az felfogható,
1503 IV | büntettem magamat. Az lesz a büntetésem, hogy itt fogok ülni az
1504 XXX | Nem számomra kértem: én büntetésemet várom; én bírám elé megyek,
1505 IV | én meg szoktam magamat büntetni, ha valami vétekben kapom.
1506 IV | vezeklést tartott: arra büntette magát.~Borcsa asszony mérges
1507 VII | törvényszéket, néhány napi karcerre büntettek. Ez volt az egész.~Én azt
1508 IV | vétekben kapom. Egynapi böjtre büntettem magamat. Az lesz a büntetésem,
|