Fezejet

 1509 IX    |                    hon, az emberiség; tirátok büszkék az öregek; titeket szeretnek
 1510 XXI   |                       szeretni és szerelmében büszkélkedni, felemelt homlokkal járni,
 1511 III   |                      s hogy sértette ez az én büszkeségemet!~A lépcső alján meg a bohókás
 1512 XVI   |               mosolygása kárpótol az elvetett büszkeségért.~Most csupán csak még arra
 1513 XII   |                 vonásokban a pozsonyi ifjúság büszkeségét, Lorándot fel ne ismerhetnők.~
 1514 VI    |                  egészen fölmelegedtem arra a büszkeségre, hogy a bátyámat meg tudtam
 1515 XXXII |                 halálnak; hogy várta azokat a búgva közelítő öreg fickókat,
 1516 XXVIII|                   tépett, hogy azzal a vértől bugyogó sebet a leány keblén betömje. –
 1517 I     |                     hogy így futunk, hogy így bujdoklunk?~Mire az udvarra értünk,
 1518 XVIII |                    különben nincs szükséged e bujdosást folytatnod többé. Ami tíz
 1519 XXVI  |                       ki szívedből, én nőmmel bujdosom tova”.~Topándy most már
 1520 XXIX  |                         en:~– Ugyan, az ördög bujdossék a ti telhetetlen gyomrotokba!
 1521 IV    |                      a cvangszjaklit.~– Ördög bújjék belétek! – mérgelődött Topándy,
 1522 XXVI  |                cselédek előtt elárulná faját. Bújt előlük, hogyha jöttek.~Azért
 1523 I     |            mindkettőnket magától; mi borzadva bújtunk egymás keblére őrült tekintete
 1524 XXVIII|                  lesben, a veranda oszlopához bújva, ugrásra készen, tíz lépésnyi
 1525 V     |                     lábával, hogy a toportyán bukfencet vetett a levegőben. Ez még
 1526 XXVIII|                        hogy a lódításban maga bukik el.~– Gyere! Gyere! Gyere
 1527 XXVIII|                  került, hogy maga is hanyatt bukott bele. – Hanem jól sikerült.~
 1528 I     |                  elbuktak vele – s fej nélkül buktak el. Egy délután nagyapátok
 1529 XXII  |           visszatartom, mely őket az örvénybe buktatná.~– Önebben remekelni tud –
 1530 XXV   |                       kiszabadítottam abból a bűnbarlangból, orozva akartak már háromszor
 1531 XXX   |                      igazságos ítéletet ígér, bűnbocsánat! feltámadás! örökélet!~–
 1532 XXX   |                     minden mondatában, mint a bűnbocsánatban, mint a túlvilágban.~De
 1533 V     |                 nehezebb a munka. A lefejtett bundát kifeszíté karókra, s kitámasztá
 1534 II    |                       pedig ingyen; – ha csak bűndíjnak nem számítom azt a megivott
 1535 IV    |                     magát eszi meg, ha társai bűneért ő maga agyon nem eszi magát
 1536 XXII  |                      ki a szenvedély regényes bűnei elől megfutamodott, s engedte
 1537 VI    |                     anticipáltak neki jövendő bűneiért, mint amilyet én szántam
 1538 IV    |                   arra mutat, hogy nagyon sok bűnének kell lenni.~– Azt megítélni
 1539 I     |                    látott mást, mint a múltak bűnét. Bátyja homlokellenében
 1540 IV    |                       úr.~– Üssön a kő a maga bűnhődéséhez; most engemet megesz a méreg,
 1541 IV    |                      Ez is hozzátartozik azon bűnhődéshez, melyet magamra szabtam –
 1542 IV    |               visszatérítené neki.~– Azért én bűnhődést szabtam magamra – szólt
 1543 II    |          igazításokkal: megannyi sebhelyeivel bűnhődéstermő professzori vizsgáknak;
 1544 VII   |                    mert sokkal könnyebb nekem bűnhődnöm, ki nem tudtam a célt, mint
 1545 IV    |      Alkalmatlanságomra? – szólt felkacagva a bűnhődött. – Hát azt hiszi uramöcsém,
 1546 VII   |                     bűn, amit elkövettetek, s bűnné fogna válni csak azáltal,
 1547 I     |                       minek az eskü? Hogy egy bűnnel többet vigyen valaki magával
 1548 XXII  |                     akarta ő ölni Lorándot? – Bűnöm-e ez?~– Az istenért, Sárvölgyi
 1549 XXX   |                        és törvényt tartanak a bűnösök felett. – Megvizsgálják,
 1550 VII   |                        hogy megátalkodásoddal bűnrészessé teszed magadat abban, amiben
 1551 IV    |                       Tehát még hosszabb is a bűnrovás?~– Ha szigorúan kutatnók,
 1552 XXX   |                    melybe a jelen szövevényes bűntény vizsgálata helyezte.~Félrehívá
 1553 XI    |                       tartják üldözésre méltó bűntettnek!~Szegény anyám, mintha ismételt
 1554 II    |             Mezzofanti, a festészetben milyen Buonarotti, a táncban milyen Vestris
 1555 XXVI  |                     elég, szegény leányoknak, búra vagy örömre! Egy napon öreg
 1556 V     |                      hol most Lankadomb körül burgundi répát kapálnak négylapátú
 1557 XXVIII|                    iparkodott a nehéz, vassal burkolt ajtón rést tágítani, míg
 1558 XII   |             sűrűgombos gyöngyösi mentébe volt burkolva, feje selyemkendővel bekötve,
 1559 VII   |                 leszek tőle.~Nem azt tette: a burnótszelencéjéhez nyúlt; nagyot szippantott
 1560 I     |                     öregeinket, mintha valami búskomor köd járna közöttünk. Ez
 1561 I     |                  egészen világgyűlölővé lett.~Búskomorsága évről évre gyógyíthatlanabbá
 1562 XXVI  |                  csillagot nézni, a hangszert búslakodtatni, dologhoz látott: azt mondták
 1563 IV    |                 elmúlt a hölgy arcáról a méla búsongó kifejezés, letette a cimbalompengetőket,
 1564 XXVI  |                      leány hamar pirul, sokat búsul, sokat sóhajt. A nagyságos
 1565 III   |                   köddel.~S óh be véghetetlen buta és ügyetlen voltam én mellette!
 1566 III   |                  tarka eres fából volt minden bútor, a szövetek kelméje metszett
 1567 III   |                       nagyvirágú gyapotszövet bútoraival, szép sárga cseresnyefa
 1568 IV    |                     hogy az most itt mahagóni bútorok között jelenjen meg, s kíséretül
 1569 IV    |                 díszes, elegáns szoba volt, a bútorzat mahagóni és ébenfa, gazdag
 1570 XV    |                   puskát, patrontást, ~És egy butykos pálinkát!~Ikétum, pikétum,
 1571 XIII  |                       vesződött, csillagokban búvárkodott, a föld mélyének titkait
 1572 XXVII |                     jutotta vén cigányasszony bűve-bája: a szerelem babonája.~„Ha
 1573 XIV   |                       csak le azzal a sámsoni bűverővel az utolsó szálig! Ez a gondolat
 1574 XXVII |                       együtt kilépett abból a bűvkörből, melyet az Úr ihlete képez
 1575 XVI   |                folyvást ott az ujján. Ha ez a bűvzár lepattanhatna onnan!~Pedig
 1576 I     |                      hazánk”, s aminek tiszta búzáját nevezzük hazaszeretetnek,
 1577 XIII  |                       szép, regényes, virágos búzakalászos temetővel; melynek közepéből
 1578 XVII  |                        hideg, folytatásra nem buzdító „igen”-t mondhatni.)~– Evégett
 1579 II    |              válaszolni e jeles férfiúnak, ki buzgalmát az erkölcs védelmében odáig
 1580 IV    |                    álláspontot Sárvölgyi. – A buzgalom és serénység sokakat idejekorán
 1581 IV    |                     festést a képről, a derék buzgó férfiú saját házában undokul
 1582 II    |                  pedig mindannyian oly komoly buzgósággal énekelték, miszerint máig
 1583 V     |                 hirdetve, hogy itt a sár és a bűzhödt lég az úr; mikor a bölömbika
 1584 XII   |                        mint az útféli csárdák bűzös, ronda borivó szobáiban.~
 1585 XIII  |                      és a lehulló meteorok, s cáfoljanak meg egy földi férget, aki
 1586 II    |                      secunda”, – „tertia”, – „carcer” elég irányadó delejtűképpen
 1587 XIII  |                 folytasd azt. Én elfogadtam a cartell-megvivést, s elmentem vele a kihívandóhoz.
 1588 XIII  |                   állítá, hogy nála semmiféle cartellje nem volt és most sincs Áronffynak,
 1589 XIII  |                     el tudta magát mulattatni Cartesius elmerülő ördögöcskéin, rá
 1590 IV    |                scapulier, – Les cordeliers du Catalogne” et cetera. Mind igen kegyes
 1591 XXIX  |                     főzőkanállal.~Kezdé pedig catilinariáját ezen a magyar „quousque
 1592 III   |                     Tán nem akarsz bort inni?~Cato nem mondta nagyobb elszántsággal
 1593 III   |                       diis placuit, sed victa Catoni”, mint én azt, hogy:~– Sohasem.~–
 1594 III   |             elszántsággal e frázist: „Victrix causa diis placuit, sed victa
 1595 IV    |                     hasztalan küzdelmét az in causam vocatussal.~– Ne izéljen
 1596 XXII  |                      jó rokonom, miután e két cédula nem más, mint két összeillő
 1597 XXII  |                    írta utánzott kézírással a cédulára.~Bálnokházyné hitetlenül
 1598 XXII  |                    lehozott táncrendet; a két cédulát pedig eltettem, és megtartottam
 1599 XXVIII|                   prédára jött oroszlán közül célbavenni a legöregebb hímet, s tíz
 1600 XXVIII|                      maradt.~Loránd csendesen célbavette az elsőt; alant kellett
 1601 III   |                       haza tán egy tósztmondó celebritást.~– Ne szégyelld magad, öcsém –
 1602 XXXII |                     még apáink az élet díszes céljának tartottak. Sutba dobtam
 1603 XIII  |                 Siettem egyenesen látogatásom céljára térni.~Mondám neki, hogy
 1604 III   |             lehetetlen, hogy utoljára az élet célját el ne érjük ezen az úton.~
 1605 IV    |          rendelkezésére hagyta, hogy jótékony célokra fordíttassék.~– Jól van.
 1606 XXIV  |                       valamit elkövetnem, ami célomhoz juttat.~– Ugyan?~– De ugyan
 1607 XV    |                     Topándy asztal felett még célozgatni is mert e tréfás jelenetre,
 1608 XXVIII|                     takarják a bokrok, az nem célozhat.~Sietség! vigyázat! és bátorság!~
 1609 XIII  |                    mert a sötétben bajos volt célozni. Ha nem talál, a zsivány
 1610 XXVIII|                     mellől, s hogy jól voltak célozva, azt megtudhatá Loránd az
 1611 VII   |                 harangot, mely egyedül arra a célra szolgált, hogy mikor azt
 1612 VI    |                        s az mindenesetre igen célszerű beosztása az időnek és nagyon
 1613 VII   |                    bűnhődnöm, ki nem tudtam a célt, mint annak, aki azt ismerte.~–
 1614 VI    |                     Othello lesz belőle.~Ez a célzás elevenre talált. Én még
 1615 XIV   |                     jő ide, aki minden szóban célzást lát, aki helyzetét mindennap
 1616 XXVI  |                  történhetnék. Lehetnének más célzatai veled. Mit tennél akkor?~–
 1617 XIV   |                     tőle kivenni, amit tréfás célzatokkal érintgetett egyszer-másszor.~
 1618 VII   |                nyomtatásban olvasni: előleges cenzúra volt, s az egypár tengődő
 1619 X     |                     nyakamra még cölönk, amit cepeljek, mikor magam sem tudom,
 1620 XXVI  |               leveszed rólam a terhét ennek a cerimóniának. Amit papokkal kell végeznetek,
 1621 IV    |                 szagától. Ő készebb volna egy cethalat megenni, mint egy szardellát.~–
 1622 XIII  |                       bonthatja szét.~– Hát a Chevalier-féle mikroszkópot nem kísértjük-e
 1623 II    |               idejében a tibicenek kísérték a choreákat. A klasszikusok sokat emlegetik
 1624 XXVI  |                      a megöntött ólom a mosdó cica, mind a szerelem felől beszél:
 1625 II    |                     belém kötött, a kis fehér cicát fölültette az asztalra,
 1626 II    |                      technikai ismeretein túl Cicero nyelvében is jártas.~Nagyanyámat
 1627 XX    |                 tigris megragadja a nyomorult cickányt.~– Én nem vagyok ittas!
 1628 XXIX  |                      Elvitték egy sárgavirágú cickendőmet, a tarka zsaliruhámat, egy
 1629 XIII  |                     bronzbul volt; agya ezüst cifrákkal kiverve.~– Csodálatos! –
 1630 XIV   |                      semmivel sem törődő házi cifraság, aki csak piperézkedni szeret,
 1631 XX    |                  frázisokat mond; egyik tudja cifrázni, a másik győzi pátosszal,
 1632 XXVI  |                    Ciprát megmentette volna a cigányasszonytól, még segített annak az ostromlásban.
 1633 XIII  |                utcáról fölszedni egy meztelen cigánygyereket azzal a fogadással, hogy
 1634 XXV   |                    köcsög arannyal. Kell az a cigánykisasszonynak menyasszonyi ajándékra.
 1635 XXII  |                cigányleány megint? Ármányadta cigányleánya! Még kitelik tőle, hogy
 1636 XVIII |                     per procura’.”)~– Hahaha! Cigányleányért nem duellálunk, ugye pajtás?~–
 1637 XXII  |                       hoz és a „kifli”-hez; a cigányleányhoz és a pékleányhoz.~Hanem
 1638 XXI   |                      Látod, látod: nem azok a cigányleányok, akiknek az arcuk barna,
 1639 XVIII |               féltékeny?~– Óh! a patvart! egy cigányleányra?~(„No iszen, csak azzal
 1640 XIV   |                    Bibliai? – kapott e szón a cigánylegény, s felvillanó szemekkel
 1641 XXIX  |               rántással. – Valamennyi sátoros cigánynak az apja lelkéért sem adom!
 1642 XXVI  |                       foghassa arca égését.~A cigánynőt még tolakodóbbá tette az,
 1643 XXIX  |                       jövedelmét, mint hogy a cigányokat tömi meg vele?~– Ne hallgass
 1644 XXV   |                  táncteremből hálószobájáig a cigányokon átlépkedni, azok által annyi
 1645 IV    |                      hatéves korában sátorozó cigányoktól vett meg két márjáson meg
 1646 V     |                       kövér, süppedő fűben.~A cigányt meg sem lepték a megelőzött
 1647 XXV   |                  Sárvölgyi kezd hírre kapni a cigányvilágban. A zene vándorai kezdik
 1648 X     |                        szólt Márton sietséges cihelődéssel –, ha te nem tudsz róla,
 1649 XVI   |                  Cipra magányosan ült kesergő cimbalma mellett, s verte rajta a
 1650 IV    |                       hogy egy fiatal hölgy a cimbalmot verje!~Azt a faluvégi hangszert,
 1651 IV    |                  utóízéért színak.~S az egész cimbalomjáték olyan tréfás, olyan groteszk.
 1652 IV    |                  búsongó kifejezés, letette a cimbalompengetőket, felugrott székéről, s természetes
 1653 IV    |                       a húrokra fektetett két cimbalomverő fogantyúja piros koráll;
 1654 XXV   |                       egy marék pénzt, hogy a cimborákat összeszedhessem! Azoknak
 1655 XX    |                    reá!~Azzal a körül lézengő cimborákhoz fordult:~– Mi meg, pajtások,
 1656 IV    |                     benne megtalálni, hol egy cimboranevettető képet előturkálni, hol egy
 1657 XX    |                        Másik, ki már az egész cimboraságot végigcsókolta, most a cigányok
 1658 III   |                  szállásban lakik, s akinek a címe nem fér le három sorban.~
 1659 XXV   |                      s ezt azokkal, akiknek a címerét elmondtam, aláíratta, lepecsételteté,
 1660 XVIII |                  Elkezdte őt „méltóságod”-nak címezni, s kérdezősködött azon külföldi
 1661 II    |                  terhünk az útiköltség. Irott címzete után rátaláltunk lakására.
 1662 XIII  |                   Nőírás – szólt rátekintve a címzetre Topándy.~– Hát még azt is
 1663 II    |                       kevesebb szüksége van a cincogásra. Aztán ismerem én már a
 1664 VIII  |               túlteszesz Rappón, én pedig egy cinege, azért ne hidd, hogy visszaijedek
 1665 VI    |                      Egészen idegen volt ez a cinizmus az én lelkem előtt.~Nemcsak
 1666 XVIII |               vendéglőben várjon reá. Topándy cinizmusát veté okul. Nem akar ezzel
 1667 XXII  |             barátságosan elkölteni?~Már ezt a cinizmust a vándorélet köszörülte
 1668 IV    |                       híják Piróknak, másikat Cinkének; egy leányzónak neve, pláne,
 1669 XXVII |                       zsiványok – szól Kandúr cinkosaihoz. – Amit összegyűjtögettünk,
 1670 XII   |                      a finom gabonapálinkát a cintányérba; fügét, mazsolát, cukrot
 1671 XII   |              kiteregette a hideg sültfélét, a cintányérokat és az ezüst éteszközt, amikkel
 1672 XXIX  |                   kosarát féloldalra görbülve cipelte, mint aki valami nagy terhet
 1673 XXVIII|                     azt felkapták és magukkal cipelték, perc alatt eltűnve a park
 1674 II    |                    pogácsát árulhatna miattuk cipó helyett. Egy heilige stricli
 1675 XIII  |                   kitanult ökonómusok, csatos cipőkben gazdatisztnek ajánlkozni,
 1676 XIV   |                       szent nőt is úgy hínak: Cippora, Mózes neje.~– Bibliai? –
 1677 XXVI  |           cigányasszony még közelebb húzódott Ciprához.~– Mikor éjjel éjfélkor
 1678 XIII  |                     szemügyre véve a pisztoly cirádáit. – Ezen a pisztolyon a Sárvölgyiek
 1679 X     |                      mögött hallottuk a lovas cirkáló csapat kopogását a kövezeten.~
 1680 XIV   |                      férfi odajött az ágyához cirkumdedérumot énekelni, s paprikás pálinkával
 1681 II    |                       valami vadállat, mely a cirógatás ellen tiltakozik, s azzal
 1682 XXV   |                     szólt Sárvölgyi, nyájasan cirógatva a rabló barna pofáját. –
 1683 X     |                 melyben még az utcakövezést a civilizáció átkai közé számítják, az
 1684 XIII  |                 válogatott tortúrák, amiket a civilizált világ sub titulo „jó erkölcs”
 1685 VII   |                      szavalnom a „Romanus sum civis”-t? Tessék velem tenni akármit,
 1686 XII   |                      mintha egy részeges férj civódnék durcás feleségével, ki annak
 1687 IV    |                     Kérem, kérem. Azok mind a classica litteraturából vannak válogatva.
 1688 IV    |              költeményeihez: „Mon curé, – Les clefs du paradis, – Le scapulier, –
 1689 II    |                     szerint a dropax, antrax, climax et cetera Graeca második
 1690 IV    |                     van írva: 10 frt., fizeti Cliquot, csak oda kell neki vinni.~
 1691 X     |                       ilyenkor a nyakamra még cölönk, amit cepeljek, mikor magam
 1692 XXIX  |                  feleségét, s segített neki a cókmókját becipelni.~– Nem vagyok
 1693 XXXI  |                     vagula, blandula! Hospes, comesque, corporis. Quae nunc adibis
 1694 XIII  |                ezalatt a hája, s elfelejtheti commode az ilyen bolond kötelezettséget.~
 1695 XIII  |                   napon mi ketten megkaptuk a consilium abeundit.~Engemet bizony
 1696 X     |              műnyelven „biklá”-nak neveztek a contemporaneusok.~Hétgallérú tubákszín köpönyege
 1697 IV    |                paradis, – Le scapulier, – Les cordeliers du Catalogne” et cetera.
 1698 XXXI  |                   blandula! Hospes, comesque, corporis. Quae nunc adibis loca?
 1699 XXIV  |                      és letartóztatni a bécsi cs. k. fenyítő törvényszék
 1700 XXVII |                      Mi bánt, mi borzaszt, mi csábít, mi tölti el édes borzadállyal
 1701 II    |                      A hegedű minden gonoszra csábítja a diákot. Tudom én, hogyan
 1702 III   |                       metszett üvegcsében oly csábítóan szikrázott elém; kis szomszédném
 1703 XXVI  |                       a cselédeket, meg a vén csacsit is. Azt is hadd benevolizálja,
 1704 XVIII |                 farizeus váltani fog, mikor e csacska asszony kifecsegi, előtte,
 1705 XXIX  |                 fejszeütések a nehéz ajtón; a csákány döngése a kőfalon, csak
 1706 XXVIII|                   káromkodás, döngetés, nehéz csákányütések a falon. A rablók nem bírva
 1707 XXXII |                       azt megcsípi.~Egyszer a csákóját lyukasztá át a golyó.~Hányszor
 1708 XXII  |                  szenvedély szemüvege gyakran csal. Az is meglehet, hogy Áronffy
 1709 II    |           bejelentésünket.~Schmuck úr igen jó családapa, és sokat elnéz a gyermekeknek.
 1710 XIII  |                    kegyes, szelíd, becsületes családapát önkezével szakítani el életét.
 1711 XXIII |                       Így legalább mind a két családban van egy-egy mihaszna ember,
 1712 I     |                   fiúgyermek volt még hátra a családból: Ákos fia és az enyim.~Lőrincet,
 1713 III   |             összejöttünk az ebédlőben a Fromm családdal. Fánny ismét mellém ült,
 1714 II    |                      szavát; amellett egészen családias környezettel. Hálóköntösben
 1715 IV    |                      valamennyi asszonyféle a családjában rögtön görcsöket kapott
 1716 XIII  |                       visza, úgy került ismét családjához; de most is azt a férget
 1717 XIII  |                       adjon vissza egy embert családjának, hazájának, az Istennek! –
 1718 XXXII |                       a súlyos végzettel, ami családját terhelé. Mindig az a rém
 1719 I     |             keresztyének, szegények jóltevői, családjuk kedvencei, és valaha úgy
 1720 XIV   |                      alapos kifogásaik vannak családjuknak ezútoni szaporodására nem
 1721 XIX   |                     tartó gyászt öltettél fel családoddal, magaddal és velem, viseljük
 1722 IV    |                       a Bálnokházy és Áronffy családokkal egyformán közel rokonságban
 1723 XXIII |                      szerette Dezsőt és a két családot, mint hajdan. A divat is
 1724 I     |                   benneteket ide, s elmondtam családotok történetét.~Sokat fogtok
 1725 XIV   |                  kíváncsi volt megtudni az új családtag nevét.~– Valami Bálnokházy
 1726 II    |                    ezt senki tudatni otthon a családunkkal. Loránd húzott ki, de ő
 1727 I     |                    volt semmi bánatunk, egész családunknál bizonyos titkos egyetértés
 1728 X     |                    nem tennéd, mind rám, mind családunkra nagy-nagy gyászt hoznál
 1729 XXIV  |                    több rendbeli hamisítás és csalás miatt, in flagranti, ott,
 1730 VIII  |                      semmit. Az egész világon csalásból áll a diplomácia: ön megcsal
 1731 VI    |                     egyszer rájönnek a kegyes csalásra, s mind a kettőnkre megharagusznak
 1732 XXII  |                       az ember, ki ily ravasz csalással, ily hideg kegyetlenséggel
 1733 IV    |                      e feladattal megküzdeni.~Csalatkozott.~Van egy sajátsága a magyarnak,
 1734 XI    |                     Légy hát jó!~Hm. Mennyire csalatkoztak bennem. Én már nem voltam
 1735 XVIII |                      enmagam megvetésének?…”~„Csalatkozzanak hát!”~Loránd fogta a szép
 1736 II    |                    még minden komoly férfit a csalhatatlanság nimbusza vett körül; engem
 1737 XXVI  |                      vettem fel véletlen, nem csalhatsz meg akkor: – kedvesem.”~„
 1738 I     |                   mentünk, a tengeriföldek és csalitok között barangolva, anélkül,
 1739 II    |                        se a közönséget meg ne csalja, eltalálja, hogy mind egyforma
 1740 XXXII |                     állatok és a növények nem csalják meg azt, aki őket szereti.~
 1741 III   |                  útnak indulniok. Még akkor a Csallóközön át kellett Pozsonyig tengelyen
 1742 I     |                     viszály támadt ebből, sok csalódás, sok kiábrándulás; utoljára
 1743 XIV   |                      is, annál kevésbé lehete csalódásban Loránd szemeinek békés intenciói
 1744 XIII  |                       annyi sok mást.~Azonban csalódtam. Ez az egy halálom órájáig
 1745 XXVII |                     megzendült ablaka alatt a csalogánydal.~A csalogány! A szerelem
 1746 XXIX  |                  ideig hallgatózott, de nem a csalogánydalra; mi fog történni már?~Ekkor
 1747 XXVII |                 hallgatózik; a zizergés odább csalogatja.~Itt kell neki lenni már
 1748 XVII  |                    haláluk órájáig fogja őket csalogatni azzal a boldog ámítással,
 1749 XIX   |                közelebb hozott reményekkel; ő csalogatta őket ezer lehetséges változatával
 1750 XXIX  |                   kergetni az udvarban; egyik csalogatva, másik hussogatva; amiből
 1751 V     |                   tapasztalta is, hogy az ott csalóka mélység: a tőzegvágás helye,
 1752 XIII  |                       hozzá, villanyszikrákat csalt ki ruhájából, kezeiből.
 1753 V     |                  természet, a nádason zizegve csap végig a szél, s egy percre
 1754 XXVII |                       sietni látszik, s néhol csapa nélkül tör keresztül a nádon,
 1755 V     |                    szaglász, hogy dúvad törte csapák tévútra ne vezessék; majd
 1756 I     |              átmérhetlen irgalomban bízni; ég csapásaiban megnyugodni… És azután felsikoltott,
 1757 I     |                   főbe lőtte magát.~A balsors csapását el tudta tűrni, s testvéreinek
 1758 X     |                     hallottuk a lovas cirkáló csapat kopogását a kövezeten.~Márton
 1759 XXXII |                      A délceg hős, ki egymaga csapatok ellen küzdött, a vasember,
 1760 XXV   |                      Mit? Ha én akarom, egész csapatom van. Ha akarom, fényes nappal
 1761 XXIV  |                   kaphat, de egy égő csóvával csapatostól elkergetheted. A kazlat
 1762 XXVI  |                   volna is hamissággal, mégse csaphasson el másfelé? No, te Zsuzsi,
 1763 VIII  |               tekintetes rendeket, hogy el ne csapják a hivatalából. A mostani
 1764 XXIV  |                     vagyunk egy jószág felől, csapjunk fel egymásnak, s akkor megvan
 1765 XXVII |                   követik. Kandúr korbácsával csapkod feléjük.~– Visszajövet majd
 1766 XX    |                     tányérokat kezdi a falhoz csapkodni, s gyönyörködik benne, hogy
 1767 XII   |                     de ez annyira tele volt a csapláros apró gyerekeivel, akik már
 1768 I     |                  belőle, mely szívemre le fog csapni azzal a hírrel: „Fiad meghalt!
 1769 XXVIII|                 Felmégy, és kimászol a padlás csapóajtaján a tetőre: azután körülsétálsz
 1770 XXVIII|            tájékozhassa magát, míg rátalált a csapóajtóra, melyet fejével fölemelve,
 1771 VIII  |            gorombáskodni akarsz velem, lármát csapok, hogy összecsődül a nép
 1772 II    |                        hogy volt, drága volt, csapom a földhöz. Törtem össze
 1773 XXVIII|                   döfve.~Loránd vigasztalanul csapta össze kezeit.~– Itt egy
 1774 XVIII |                       éjjel nagyszerű dáridót csapunk Szolnokban az én újjászületésem
 1775 XXIV  |                      öcsém – mondta tenyerébe csapva –, most vagyok már benne
 1776 IV    |                      takarva szoktak hordani, csárdaasztalokra, felfordított hordók tetejére
 1777 XII   |                keresni tanyát, mint az útféli csárdák bűzös, ronda borivó szobáiban.~
 1778 IV    |                   Boldogult emlékezetű József császárunk törölte el őket, s államfelügyelet
 1779 XXIX  |                    rablókat összefogdossák.~A csata végképp el van veszve.~A
 1780 XXXII |                  hüvelykkel alább?”~Végre egy csatában egy elpattant gránát darabja
 1781 I     |                     hőst!”~Nem történt így. A csatáknak vége lett. Fiam visszatért.~
 1782 XXXII |                     nem bántották.~Olyan ez a csatatéri zengő méh, mint az igazi
 1783 XXIX  |                    szaporán, vegye elő kend a csáti botját, verjen végig; aztán
 1784 XXVII |                       a folyásba, mely a nagy csatornához vezet; ezen a csatornán
 1785 XIII  |                   híres, kitanult ökonómusok, csatos cipőkben gazdatisztnek ajánlkozni,
 1786 I     |                        Késő éjjel valami nagy csattanás riasztott fel álmomból.
 1787 I     |                       való ágyban feküdt, s a csattanásra fölkelt. – Megnézem, mi
 1788 XIV   |                     jókedvűen megcsípve Cipra csattanó orcáját, odább ment.~Nevetett,
 1789 XXVII |                    ellopott. Azokat a tündéri csattogásokat, azokat a méla, hívó hangvonatokat,
 1790 V     |                       dühösebbé tette; fogait csattogtatva, véres tajtékot túró szájjal
 1791 II    |               kalácsokat fonnak, szarvacsokat csavargatnak belőle, az óriási fehér
 1792 XXVI  |                       szokás elűzni e szegény csavargókat; adnak nekik lisztet, zsiradékot,
 1793 XXVIII|               levegőbe, s jobb karjával egyet csavarintva rajta, átveté a feje fölött.~
 1794 XXVIII|              ólomgömbös kötél mint a „lasszó” csavarodott a fa ágára, s megfogta azt
 1795 VI    |              Mindennap kilenc óra utánig kinn csavarogni, hoc non pergit. Scio, scio,
 1796 I     |                    csínyt követett el, valami csekélységet; mit tud véteni egy tizenegy
 1797 X     |                     hajlandóságom. Nekem igen csélcsap volt egy nevelőnőben.~A
 1798 IV    |                      neveiket hagyjátok meg a cselédeimnek.~– Az sem engedhető meg! –
 1799 XIII  |                       járat, s nagyságoltat a cselédekkel; amiért azok aztán kinevetnek.
 1800 XXIX  |                    állatjai, mint szoktak vén cselédeknek, akik senkivel sincsenek
 1801 XIII  |                   fogadni.~Azzal az elé siető cselédekre bízva, hogy úti lomjait
 1802 XXVII |                   rendelt helyet, a kútnál, a cselédháznál, az utcaajtónál.~Az előálom
 1803 XXVIII|               védelmeznie.~Veszélyes sport!~A cselédháztól elősiető rablók egyike már
 1804 XXIX  |                     fogva nem vagyok az úrnak cselédje, tudja? – szólt indulattól
 1805 IV    |                    nem akar a tekintetes úr a cselédjeivel együtt a páterhez fáradni,
 1806 XIII  |                       a lebbencs, tarhonya és cselédkenyér.~– Ez lesz a szobája itten
 1807 XIII  |                     számodra az öt napra való cselédkenyeret, szalonnát, lebbencset,
 1808 XXVIII|                    látott Loránd őrt állani a cselédlak előtt. Tehát hatot egymaga
 1809 XXVI  |                  sohasem hagyhat el többet.~A cselédleányok nagyot nevettek a cigányasszony
 1810 XIII  |                     megtorol, amiért az egész cselédség jobban fél Ciprától, mint
 1811 IV    |        becsületszavamra mondom, hogy nincs a „cselédségem között” többé egy teremtett
 1812 IV    |                    bevádolám. Bánom, hogy ezt cselekedtem. Azt kellett volna tennem,
 1813 XI    |                          Nem tudtad, hogy mit cselekszel! Isten akarta így. Most
 1814 XIII  |                        hogy gondolja meg, mit cselekszik. Áronffy egykor azt hagyta
 1815 II    |                       fölültette az asztalra, csemegés kendőből sált kötött a nyakába,
 1816 IV    |                        mely a cserebogaraknak csemegévé emeltetését tűzte ki feladatául,
 1817 XXXII |                    Egész nap őrizte fácskáit, csemetéit, s viselt harcot a rovarok
 1818 II    |                 egypár eldugott almát, amit ő csempészett ki számára. Olyan csodálatosnak
 1819 XXIX  |                       akart hatni, e zsibbadt csendből hangokat akart ellesni.
 1820 XXIII |                       Loránd arca sem illik a csendélet alakjai közé.~Az ő vígsága
 1821 IV    |                      idegeneket látta, csak a csendesebb hangokon jelenté, hogy tudomást
 1822 XI    |                   talál összeroskadni.~Nagyon csendesek voltak mind, akik érkeztek,
 1823 XXVII |                       utcaajtónál.~Az előálom csendje uralgott a ház felett.~Mikor
 1824 IV    |                 türelmetlenek.~Jövetelét nagy csengetés előzte meg, azzal szokott
 1825 IV    |             Engedelmet kérek, hallottam, hogy csengetnek, de nem jöhettem mindjárt,
 1826 IV    |                      zengett a húr, ajkán úgy csengett a dal, mintha azt a sok
 1827 XII   |                    mellett az öt paripa vígan csengve ragadta a hintót tovább
 1828 XXIX  |                     hegyéről a forró izzadság csepegett alá. Mégsem tudtak bejutni?
 1829 XXIX  |                       Most keresgélnek vértől csepegő ujjakkal az iratok között,
 1830 XXIII |                       a paraszt, te a pék; én cséplem a búzát, te megsütöd kenyérnek;
 1831 XXXI  |           lepecsételém, az égő viasz körmömre cseppent, s azóta, nézd hogy megfeketült
 1832 X     |                  kigyomrozom belőle az utolsó cseppig a titkát. Majd maga csak
 1833 X     |                       csillogtak, mint valami cseppkőbarlang oldala.~Mócli jól táplált,
 1834 I     |                    ott lennünk: hogy cseppről cseppre kellett kiürítenünk e legkeserűbb
 1835 I     |                      nekünk ott lennünk: hogy cseppről cseppre kellett kiürítenünk
 1836 XXVI  |                  kedvesem.”~„Ha a meggyújtott csepű tenyeremről a magasra száll,
 1837 IV    |                  társulat keletkezett, mely a cserebogaraknak csemegévé emeltetését tűzte
 1838 II    |                   abban a gondolatban, hogy a cseregyermek vásott, rossz teremtés lehet.
 1839 III   |                    lovak megindultak, s az én csereképmásom elindult az én kedves otthonom
 1840 VI    |                     az ember kezét, táncosnét cserél, s mi közöm nekem ezekhez
 1841 XXI   |                    tisztában vagy ezzel a kis csereleánnyal? Úgy látom, hogy anyánk
 1842 XIII  |                     Fánny írása az, a bohókás csereleánykáé; valaha Dezső mutatott neked
 1843 II    |                       ő fogja magával hozni a csereleányt is.~Egy hétig az egész háznál
 1844 II    |                     akivel engemet ki akarnak cserélni.~A Fánny egy évvel fiatalabb
 1845 XXIII |                   anyát, ki fekete ruháját ma cserélte fel először azzal a kék
 1846 XII   |                        hanem térj te be ide a cserénybe, ne menj most a pusztára,
 1847 XII   |                       a juhászhoz, ahol azt a cserényt látod, aztán várj rám ott
 1848 XX    |                gyönyörködik benne, hogy ennyi cserép tanúsítja diadalát. Egy
 1849 III   |           gyapotszövet bútoraival, szép sárga cseresnyefa szekrényeivel s tiszta fehér
 1850 IX    |                        s az utcákon korán ért cseresnyéket árulgattak elkésett ibolyabokréták
 1851 I     |                     hogy megszaporodhattak! A cseresznye is érik a kertben, meg a
 1852 II    |                 szóhoz. Folyt az nála, mint a csergedező patak. Hasonló adománnyal
 1853 XXVI  |                     szeret-e, nem szeret-e, a csergő madár a háztetőn, a nehéz
 1854 XXVIII|                    recsegett dulakodásuktól a cserje; nem mozoghattak szabadon,
 1855 I     |                       az neki akart indulni a cserkészésnek. Eközben jó messze eltávoztunk
 1856 I     |                     fehér port az előtte álló csészébe, mint kavargatta el azt
 1857 I     |                     készen volt vele, letette csészéjét, megtörülte szép hosszú
 1858 XIII  |                      az illatos mokkanedvet a csészékbe öntögesse, míg a kövér bivalytej
 1859 IV    |                     Ott kinn aztán hangzott a csetepaté a konyhaszolgálóval, s volt
 1860 XVII  |                     Bálnokházyné annál többet csevegett; kérdezősködött, tudakozódott.~–
 1861 XIV   |                 semmiségről mennyit el tudnak csevegni, mikor este holdvilágnál
 1862 XXIV  |                   Ezzel a sovány úr leugrik a csézából, a kövér úr utána, a hajdú
 1863 XXIV  |              átszállásolni a szolgabíró sáros csézájára; ott ugyan adtak rá egy
 1864 XXIX  |                    lábát a nagyságos úrnak, a Csicsa prímás küldött, hogy estére
 1865 III   |                     volt, s üstökén szabályos csigába volt kanyarítva.~Szép, őszintén
 1866 V     |                      valamennyit egy halomra, csigahéjjal, nádmaggal vegyest.~Bemegy
 1867 II    |                      emberek számára készült– csigalépcsőn fellépegetni; azután meg
 1868 V     |                       sötétebbé válik; hosszú csigás göndör haja mélyen szemére
 1869 XXVIII|                       előre-hátra, tűzkövével csiholva, hogy tájékozhassa magát,
 1870 XI    |                     hogy tőled ilyen ígéretet csikarjon ki?~– Azt én nem tudom.
 1871 XI    |                    harapófogókkal is ki bírja csikarni tőlem.~– De igenis, hogy
 1872 V     |                 ellenség: a sovány, kiéhezett csikasz. Először bámulva mereszté
 1873 XXIV  |                       harmadfűre menő telivér csikóm, amit Melanie maga választott
 1874 IV    |                      kissé mérsékelte az ajtó csikorgása, amint kiment rajta. Ott
 1875 XXV   |                         szólt a támadó, s úgy csikorgatta a fogait, hogy Sárvölgyit
 1876 XVIII |                       talán ismét közelítenek csillagaik egymáshoz.~Loránd pedig
 1877 XVIII |                     fénye feltűnik, elsőrendű csillagaival és csillagködeivel, s az
 1878 XXXII |                    alatt átszállítani egy más csillagba – semmi! Nagyon jól ismerték
 1879 XIV   |                      szép hölgy mellképe, hét csillaggal a feje körül, ki könnyező
 1880 XIII  |                       az egész tejutat millió csillagképletre osztja szét, minden egyes
 1881 XIII  |               meglepetve. – Ez igen jó cső. A csillagköd ritkul, néhány apró csillag
 1882 XVIII |                     elsőrendű csillagaival és csillagködeivel, s az árokpartokon felcsillámlanak
 1883 XXIV  |                     van az Északi Vadászkutya csillagörvétől le a vincellérbogár szárnysmaragdjáig,
 1884 XIII  |                      a Dollond-féle teleszkóp csillagokat a tejútban?~– Igen: az egész
 1885 XIII  |                     időt, gépekkel vesződött, csillagokban búvárkodott, a föld mélyének
 1886 XIII  |                   osztályt képezünk felfelé a csillagokhoz, s egy fokozatot lefelé
 1887 XXVI  |                    volt eltelve; nem ült le a csillagot nézni, a hangszert búslakodtatni,
 1888 XXXI  |                    aki azt állítá, hogy a más csillagzatok lakói sokkal nemesebb emberek,
 1889 XIV   |                     nem ismerte fel. Egyetlen csilláma a meglepetésnek nem mutatkozott
 1890 XXX   |                  tartá kezét. Az orvos valami csillapító szert hozott számára, azt
 1891 XXIII |                   vissza.~El kell elébb ennek csillapodni. Hadd térjen minden kedély
 1892 XII   |                        Lova szerszámán is úgy csillog az ezüst, mint gazdája rongyos,
 1893 V     |                    Fényes ezüst-, aranypénzek csillognak körülötte a tűz fényében.
 1894 X     |                     Inkább még a falak is úgy csillogtak, mint valami cseppkőbarlang
 1895 XXVIII|                   vasból volnának karmai, úgy csimpajkozott bele, s újra felpattant,
 1896 XXIV  |                      megtörtént, s vissza nem csinálhatjuk. Elkezdtük a gyűlöletet,
 1897 XII   |                     szólt a hölgy. – Azt most csinálják Bécsben.~– Nono; nem kell
 1898 XIII  |             elhallgatnám hitetlenségemet; nem csinálnék másoknak botrányt vele;
 1899 XXIII |                  asinus! Péket kellett belőle csinálnom. Nem akart más lenni, az
 1900 XIII  |                      aki gúnyt űzök, botrányt csinálok, hanem arról a másikról,
 1901 IV    |                Vesszek meg, ha még ezt ki nem csinálom. Ha úgy egy esztendőre betennének
 1902 XXI   |                 veletek menni haza.~– Hát mit csinálsz? – kérdé Dezső, éppen úgy
 1903 XXIII |                 megölniök, bizony holt embert csináltak mégis őbelőle. Olyan holt
 1904 XXIV  |                   Hahaha! Olyan bolond tréfát csináltam, hogy magam is tökéletesen
 1905 II    |                       Ezentúl még hegyesebbre csináltatom! – felelt rá Loránd; mely
 1906 XXIII |                   melynek szép ezüstfogantyút csináltatott az eddigi kutyalábszárcsont
 1907 XVIII |                  találkozol, meg kell ülnünk; csinálunk „magnum áldomás”!~– Engem
 1908 XIII  |                         szólt Topándy, helyet csinálva Loránd előtt.~– Maga ott
 1909 II    |                   most ez, amilyen maliciózus csíntevő, megteszi, hogy bevezet
 1910 V     |                    fejét odadörzsölte gazdája csípejéhez.~A lovas azzal csomóba kötött
 1911 II    |                     lépett eléje, egyik kezét csípejére tette, másikkal a kitárt
 1912 XIV   |                     egy-egy csinos horgacsolt csipke körék.~Ez is éppen olyan
 1913 XIII  |              nagyságos úr tréfából selyemben, csipkében járat, s nagyságoltat a
 1914 XV    |                        az egyik az ingerkedő, csipkelődő, tréfás bohó, a másik a
 1915 XXIX  |                    kocámat, aminek a fülét én csipkéztem ki, hogy száz közül is megismerjem;
 1916 IV    |                  tálat az asztal szélére, két csípőjére nyomta a két kezét, s ilyen
 1917 XII   |                 ezüstös nyelű antik késével a csirkecsontból fogpiszkálót faragni.~–
 1918 XIV   |                       a kis sárga pelyhes mai csirkét Cipra parancsára, hogy meleg
 1919 XXIX  |                    nem vagyok én se kupec, se csiszár! Nekem a magam kocája kell;
 1920 XXV   |                    nagyon kellemetlen.~Eleget csitítja a barna fiúkat: ne hálálkodjatok,
 1921 I     |                    nézte mindig, s a kutyáját csitította, mikor az neki akart indulni
 1922 II    |                       nekem senki hegyes orrú csizmában az iskolába ne jöjjön, mert
 1923 II    |                  Nekem úgy tetszik, hogy a te csizmádnak az orra is hegyes egy kissé.~–
 1924 II    |                       a húsért, a kabátért, a csizmáért? Hadd halljam! De a mindennapi
 1925 XXVIII|              térdepelt.~– Ne vesződjél most a csizmahúzással! – zsörtölődött az öregúr-vendégeink
 1926 XII   |                      volna a válláról, melyre csizmái voltak felakasztva. Mezítláb
 1927 XII   |                        De kevély vagy a piros csizmáidra – gúnyolódék a lovas, Loránd
 1928 XIII  |             heidelbergi iskola porát levertük csizmáinkról, én egy csomagot kapok Heidelbergából,
 1929 II    |                felteszem a lábát a padra, s a csizmája orrát levágom.~Nagyanyám
 1930 XXXI  |                     bárók tisztítják a grófok csizmáját. – Ne nevessetek rajtam,
 1931 II    |                köpönyegeket felszabdalja, s a csizmák hegyes orrait levagdalja.~
 1932 XII   |                    pisztoly agya látszik elő, csizmaszárába ezüstveretes kés van dugva.
 1933 XIII  |                      meglepetve. – Ez igen jó cső. A csillagköd ritkul, néhány
 1934 XXIX  |                      Erre hahotázni kezdett a csőcselék, mely a gorombaságra mindig
 1935 XVIII |                          kérdezé Topándy naiv csodálkozással.~– Hisz azt tetszik tudni.~–
 1936 XXII  |                     hogy én vagyok.~– Ön-e? – csodálkozék Bálnokházyné.~– Ha megengedik
 1937 XXVII |                    sem látja! Hátha igaz?~Úgy csodálkoznak sokszor, hogy szerethetett
 1938 X     |                   nevelőnővel.~Nem látszottak csodálkozni rajta, hogy ilyen késő órában
 1939 IV    |                    izzó parázs.~Szolgabíró úr csodálkozott rajta, hogy ilyen fiatal
 1940 I     |                       szeretnek falun.~Mi úgy csodálkoztunk ezen: nem szeretni falun;
 1941 I     |               elmaradó házak, az emberek, kik csodálkozva néznek ki az ablakon, egy-egy
 1942 XVI   |                     verni rajta, amit annyian csodálva emlegettek már, akik azt
 1943 XXX   |                        Cipra áhítattal lesé a csodamondatokat.~Mennyi nagy, mennyi világgyújtó,
 1944 XXX   |          gondviselésteljesek voltak.~Nem kell csodának történni a földön, hogy
 1945 XIV   |                  asszonyi szemnek megvan az a csodás adománya, hogy különbséget
 1946 XXII  |                     Loránd azzal a természeti csodával mulattatá, hogy milyen különös
 1947 XX    |                      a mellékszobában tölték, csöndesen viselve magukat, hogy ottlétüket
 1948 III   |                      után a hintóba.~Az ostor csördült, a lovak megindultak, s
 1949 XVII  |                     mindenütt e végtelen lánc csörömpöl utána, mely ahol elvégződnék,
 1950 X     |                 Mártonhoz.~– Lassan, öreg, ne csörömpölj! Más baj van! El van árulva
 1951 IX    |                ruháikban. Inkább azokat, akik csörömpölve jönnek, fegyverrel zúzva
 1952 XIII  |                   elvett pisztolyt.~A fegyver csöve bronzbul volt; agya ezüst
 1953 XXIX  |                      homlokára nem illeszti a csövet.~Kimenjen-e hozzá?~Ki merjen-e
 1954 XXIII |                 homlokát.~– Eredj!~És ebben a csókban nehéz, kötelességrovó áldás
 1955 XXX   |                       keblén, s ahogy a leány csókjai elboríták a szeretett ifjú
 1956 XI    |                       Óh, mint féltem én az ő csókjaitól! Most mindjárt Loránd felől
 1957 XXI   |                  öcsém, Dezső, nagyon jó fiú. Csókold meg szépen, Cipra húgom!~
 1958 II    |               nyájasan odasimult hozzá, kezét csókolgatta, később az ölébe dűlt, nekem
 1959 XXV   |                      cigány! szaladj, cigány! csókolj kezet, egyél dögöt, cigány!
 1960 III   |                  pedig megengedte, hogy kezet csókoljak neki.~Milyen nagy türkázos
 1961 I     |                 mondta a bátyám, hogy mármost csókoljam meg atyám kezét, s aztán
 1962 XXV   |                  fiúkat: ne hálálkodjatok, ne csókoljatok kezet, nem utazom sehová;
 1963 III   |                     lábai porát kellett volna csókolnom azért a szaváért: én már
 1964 III   |                   volna: ezek az egymás kezét csókoló házastársak, akiknek dallam
 1965 XX    |                pohárcsörgéssel, ölelkezéssel, csókolózással, a trombitatusban elvesző
 1966 XX    |                  cigányok közé tör, s azokkal csókolózik rendre, testvériséget esküdve
 1967 III   |                  olyan volt, mintha szellemek csókolóznának a köddel.~S óh be véghetetlen
 1968 XX    |                     Loránd mindannyival sorba csókolózott.~Valami elkeserült megyei
 1969 XX    |                    lábaikat átkarolva, a port csókolta drága lábnyomaik alatt:~–
 1970 XIII  |                      nagy tisztességgel kezet csókolva neki. Lorándra pedig, ki
 1971 I     |              csendesen kötötte a nyakkendőmet csokorba. Volt egy kék viktóriadolmánykám,
 1972 II    |                    aki alig ért a nyakkendője csokráig, s elkezdte magát rendbe
 1973 III   |                     nyakkendőmet. Igazán szép csokrot tudott kötni, amint megnéztem
 1974 II    |                       szüksége lesz, el van-e csomagolva, bizonyítványait magához
 1975 XXVIII|                 végére egy kapcsos ólomgömböt csombókolt, mit a padláson heverő régi
 1976 X     |                       urambátyám, hidegvérrel csombókolva össze hálókabátja selyemzsinórjait. –
 1977 V     |                     csípejéhez.~A lovas azzal csomóba kötött nyerget, kantárt,
 1978 XXIV  |                    csendes holdvilágnál le is csónakáztak a mocsár belsejébe; Loránd
 1979 XXIV  |                   annál. Mi ketten felülünk a csónakra, végigevezünk a csatornán,
 1980 XXIV  |                   volt kinn a tanyán egy vén, csonkafülű szamaram, amin a juhász
 1981 VI    |                   régóta tehette, bizonyítá a csonkig leégett gyertya.~– Szervusz,
 1982 IX    |                     gondolkozott Loránd.~Az a csontarcú alak, akinek a halál angyalát
 1983 IX    |                 agyában, mintha a halál hideg csontkeze egy másik ismeretlen démonnak
 1984 XXV   |                      Mi kell?~– Mi kell? A te csontod, a te bőröd kell nekem.
 1985 XII   |                   lett, hogy a múlt héten még csonttá fagyott föld most már repedezni
 1986 XXII  |                      kappan olyan már, mint a csontváz. A felfújt kása mind összeesett.
 1987 XVIII |                   együtt az elfeledett alakok csoportjaiban.”~„Nem töröm fel e levelet.”~„
 1988 V     |                ingerkedő koboldok közül. Azok csoportostul repültek utána.~Egy kanyarulatnál
 1989 XXIX  |                     kezdtek a feleselők körül csoportosulni.~Borcsa asszony közéjük
 1990 XXVII |                    kertre nyíló ablakai alatt csoportot képeztek, s egy ákácfalevelet
 1991 XVII  |                   Loránd kedvetlenül nézett e csoportozatra, míg Cipra észrevétlenül
 1992 XXVIII|                      jól ráláthatott az egész csoportra.~Négyen voltak.~Kettő a
 1993 XXIX  |                   magam kocája kell; az egész csordáért nem adom oda, akit én tejen
 1994 IV    |                       se nyitná ki, míg végre csoszogó léptek hangzottak a folyosóról,
 1995 I     |                    nagy, nehéz gondolat alatt csóválnák fejeiket; és a mormogó habok
 1996 II    |              számítana valamit; azután nagyon csóválta a fejét.~Ki ne értené ezt
 1997 XXVIII|                     hogy kezdenek kicsiholni, csóvát gyújtani, akkor azt emberestül
 1998 XXIV  |                 védetlenül kaphat, de egy égő csóvával csapatostól elkergetheted.
 1999 IV    |               játszani? – kérdé őnagyságától, csudálkozását nem bírva tovább rejteni.~
 2000 IV    |            elkerülhetetlent, hanem a zivatar, csudára, elvonult feje felől.~Volt
 2001 XXXII |                   ereje, heves vére, soha nem csüggedő lelke. A harc különben is
 2002 XXX   |                     úgy figyelt, és aztán oly csüggedt lett utána, hogy mégsem
 2003 X     |             gyermekéért meghal?~Loránd kezeit csüggedten kulcsolta össze, és lehajtá
 2004 VII   |                       Egyik dacos volt, másik csüggeteg. Némelyik keserűen nevetett,
 2005 V     |                       egyes-egyedül.~A paripa csülökig dagaszt a söppedékben, mely
 2006 V     |                     alól körös-körül ziláltan csüng alá, fekete szakálla, bajusza,
 2007 V     |                       most is lelógó tölgyein csüngött, s engedte anyjától hurcoltatni
 2008 XXX   |                   énvelem tréfát űznek. Maguk csúffá akarnak tenni egy nyomorult