10-apamm | apamn-befol | befot-bunte | buszk-csuff | csufo-elbuc | elbuj-elony | elord-erolt | erone-feles | felet-fogad | fogai-gyapo | gyara-hason | hasra-hozza | hozzo-izgal | izgat-kedve | kedvt-kifiz | kifli-kopen | kopi-lakos | lakot-lesza | lesze-megeg | megej-megta | megte-morog | morzs-nyere | nyeri-ohely | ohozz-perec | pereg-remek | remel-sohaj | sok-s-szent | szenv-talal | talan-tetet | tetle-ulnel | ulnun-vasat | vasbo-vissz | visza-zuzot
Fezejet
2009 IV | Pilátus az ítélet után! – csúfolódék Topándy. – Mindjárt lesz
2010 VI | Emiatt már engemet sokat csúfoltak.~Purifikálnom kellett magamat.~
2011 IV | egész fülkét eltakarta, hogy csúfondáros kezek hozzá ne férhessenek.~–
2012 VI | étvágyad? – kérdezé Pepi csúfondárosan.~– Éppen elég arra, hogy
2013 XXIV | amit cselédeim elneveztek csúfondárosságból Sárvölgyinek. Aztán volt
2014 XVII | csak a meghalás és a világ csúfsága között.~Mikor tíz év előtt
2015 XXXII | zúzva; első szerelme oly csúful sárba taposva; a másik,
2016 XII | kezét, melyben a kést tartá, csuklóján keresztül kapva, s míg ez
2017 IV | erejével kirántani keze csuklóját.~– Vége legyen minden enyelgésnek!
2018 XXIX | gondolja kee, hogy a kee szép csurgóra álló bajuszát bámulni jöttem
2019 XV | én pedig csak a földön csúszok!~Mikor aztán elvégezte a
2020 II | elém rakott, a zsebembe csúsztatnék, az nem veszne kárba.~Kilestem,
2021 X | akartam Loránd oldalzsebébe csúsztatni.~Rajtakapott.~– Mi ez?~–
2022 II | szerencsésen a zsebembe csúsztattam.~Dehogy szerencsésen! Csak
2023 XXII | Cipra csintalan fürgeséggel csúszva ki Loránd karjából –, hanem
2024 XXVII | halálfia.~– Tudjuk már.~– Csutor meg Disznós! Ti ketten a
2025 XXVII | felmelegszel. Add ide, Korvé, a csutorát! Igyatok egy kis szíverősítőt
2026 III | meghűtenék anélkül, s könnyen csúzt kapnak fedetlen fővel. Utoljára
2027 XII | Hiszen, verjen meg a devla, cudar, ördögjárta diákja! te diák,
2028 XII | kísérteti világítást ad. Mikor cukornemű ég a borszeszben, sírfény
2029 XXII | egy olyan balsorsszülte cukorsütemény, amely Boris asszony kezéből
2030 IV | Fontaine költeményeihez: „Mon curé, – Les clefs du paradis, –
2031 IV | Rókus-kórházba, s ráadjuk a cvangszjaklit.~– Ördög bújjék belétek! –
2032 III | keresztül a nevetése) – a híres cvibaksütőnél! Még megtanítja az öcsémet
2033 XIV | inkább egy istennő neve: Cypria.~– Micsoda istennő? Pogány? –
2034 XXXI | nudula! Nec, ut soles, dabis jocos.” Bizony extra dominium
2035 III | iszom bort. Talán ez az első dac okozta bennem az elhatározást.
2036 XII | ki a rablóval enyelgve dacol, gyűrűjéért küzd; aztán
2037 VII | amit odabenn felvett. Egyik dacos volt, másik csüggeteg. Némelyik
2038 XVIII | dühöngött, nem mutatott se dacot, se bosszús arcot, hanem
2039 XXV | meghalálozik…~– Jól van, jól bolond dade – szabódék Sárvölgyi –,
2040 XX | eleinte szónokolt, most már dadog, belesül, s káromkodással
2041 II | liszttel; roppant teknők dagadó tésztával, amiből fehér
2042 XXXI | élek. Húsz perc múlva e daganat a vállamat eléri, s onnan
2043 V | egyes-egyedül.~A paripa csülökig dagaszt a söppedékben, mely semmi
2044 II | elrontott, azt újra kellett dagasztani. Öldökölte az a gondolat,
2045 V | bírták kötéllel kihúzgálni a dágványból.~Utoljára aztán megnyugodtak
2046 XV | bizarr dalt sajátságos bús dallamával kétszer is eléneklé Melanie-nak,
2047 IV | aranykösöntyűs kezeivel veri ki a dallamot a panaszos hangszerből;
2048 XXIX | bokraiban, ez édes, ábrándos dalnokai az éjszakának.~Sárvölgyi
2049 VI | nótáját és egyéb utcavágó dalokat, s én ennyi bosszantás,
2050 VI | el-elhajtottak a helyemből; dalolták a „dagasztószék” nótáját
2051 IV | hallatlanul tetszett ez. El is daloltatta újra. Alkalmasint a papokat
2052 IV | rá, s az emlék végigsajga dalon: nem érti, nem tudja senki;
2053 XVIII | csapongó kedve. A játszi dalos madárral együtt játszott
2054 XXVII | egy falevél segélyével a dalosok legédesebbikének szájából
2055 XXIV | maga hajtván a lovakat, s a dámák ülvén hátul; mintha nekem
2056 XXIV | látszik, hogy mai világban a dámáknak az a férfi tetszik, akit
2057 XVIII | alkalmatlan, hogy a két dámának örökösen szépeket mondjon
2058 XXIX | dördület, aminőket csak a drága damaszkcső ad. Egészen kiismerni a
2059 XVIII | gyakorolt szívére, mikor az ifjú dandy oly könnyelműen beszélt
2060 XVIII | Pépó! – szólt Loránd a dandyhez – velem kockáztatnád az
2061 XVIII | sajátságosan zavarodott arca volt a dandynek, mint mikor valaki véletlenül
2062 XX | tudja, kire haragszik. A víg danoló nem tartja már elégnek a
2063 XIII | csak honorácior; tertia non dantur! Nagy emberek sine titulo?
2064 II | perecet?~Henrik barátom egy darabig rúgott, harapott; azután
2065 XX | ugyanazzal a névvel mind a két darabján, a levél túlsó oldalán Bálnokházyné
2066 XXVIII| hogy kiharaphassak egy darabot ebből a te gyönyörűséges
2067 XXI | szilajon tépi azt ezer darabra, s a földre vágva, eltapossa
2068 XXXII | tudott megölni a kard és a dárda, tíz perc alatt elmúlt egy
2069 II | valamit, kérdezte, hogy „darf i?”, amit én akkor mindjárt
2070 XX | rövideden hozzáfogtak a dáridóhoz.~Sajátságos tanulmány egy
2071 XVIII | hohó! Ma éjjel nagyszerű dáridót csapunk Szolnokban az én
2072 XXII | tisztelt hölgy kézírása; dátum és vízjegy rajta.~Bálnokházyné
2073 II | írás szerint maga Szent Dávid is táncolt. Mai világban
2074 XXIII | A te szívügyed liquidum debitum, három nap alatt brachialiter
2075 XII | A kocsis elmondá, hogy Debrecenből jönnek; még reggelre be
2076 XII | kétezer forint, tegnapelőtt, debreceni vásáron eladott gyapjúnak
2077 VI | Tudod-e, hogy quota hora? Decem! Mindennap kilenc óra utánig
2078 VII | post me ordo idem petentium decus!”~– Takarodjál innen! –
2079 II | szerint a kisebb fiút szükség dédelgetni.~Mikor aztán a hintó előállt,
2080 II | tudtam, ő pedig magyarul definitíve nem, tehát interim közegül
2081 XIV | pénzt, hogy rangjához illő dekórummal jelenhessen meg közöttünk.~
2082 VI | tanulni. A „másik asinus” már dél óta büfflál odabenn, annyi
2083 XIII | kísérté megfejteni.~– Soha délcegebb alakot, nemesebb kedélyt,
2084 II | carcer” elég irányadó delejtűképpen szolgált, hogy a következő
2085 II | a dolgot – énelőttem.~A délelőtt eltelt a tanárok látogatásával.~
2086 XXII | hogy este harangozzák a delet. Kár volt tegnapra nem invitálni:
2087 XII | egy mosolygó, jókedvű, deli képet látott maga előtt,
2088 IV | visszhangtalan, úttalan puszta… tele délibábbal.~Szolgabíró úr is elhallgatta
2089 XXIX | állt.~A szolgabíró a corpus delicti láttára maga is abban a
2090 IV | legrettenetesebb látvány, mikor egy delnő, kezében egy tál túrós metélttel,
2091 XXIX | szögletben~Ennek a napnak a déltáján a vén cigányasszony, ki
2092 III | engedi magát piríttatni. Ő demokrata volt mindig!~Amint látta,
2093 IV | történeti-konzervatív vagy demokrata-centralista; s e kérdés az, hogy a túrós
2094 IX | csontkeze egy másik ismeretlen démonnak adta volna át kezét.~– Mit
2095 IX | akkor harcolni, minő erős démonnal kell akkor szövetkezni!~
2096 XX | hogy evickélt, mint egy denevér. – Én leszek az hát, aki
2097 VI | um halbe nájni:~Jetzt ist der Vater z’haus, kannst nimmer
2098 IV | csipkével fodrozva, karcsú derekán széles rózsaszín szalaggal
2099 XXVIII| lihegve támaszkodott egy fa derekának, ellenfelét keresve szemeivel
2100 XII | ég a borszeszben, sírfény dereng minden tárgyon; az élő arcok
2101 XIII | hold az ablakon át vetett derengő világot. Azután leült egy
2102 XII | Loránd.~Jelent pedig a „deres” olyan négylábú állatot
2103 XII | Könnyű neked onnan a deresről – vágott vissza Loránd.~
2104 XIII | volt mind a kettő. Ez sem derítette őt fel soha. Mindjárt a
2105 XXIX | hova tetted a többit. Akár derül ki, akár nem az ártatlanságod,
2106 I | maradt komolyan. Mentől derültebb arca lett apámnak, az ő
2107 XVIII | Tudod mit, Loránd? – szólt derülten az öreg manikhéus – azt
2108 XVIII | néhány nap alatt vígnak, derültnek kell lenni; meg kell csalni
2109 XIX | mosolygású szemeivel, s gyermeteg derültséggel felelt:~– És hogy még derekabb
2110 XII | mellé, s a csillagos ég derűje mellett az öt paripa vígan
2111 IV | Mi fili, ego te nunquam deseram”.~– Azt is olvastam.~– A
2112 V | Tisza-szabályozás a pium desideriumok közt sem létezett; azt a
2113 VII | kőbül van. Tessék ráütni!~– Desiderius Áronffy! – szólt a direktor –
2114 XXVIII| munka. A fejszedöngetés, a deszkák recsegése, a káromkodással
2115 X | istállókat, miket szedett-vetett deszkákból tákoltak össze, a bérkocsis
2116 II | darabokat, azokat fehér deszkákon kinyújtják, pereceket, kalácsokat
2117 I | harangszó nélkül, más alakú deszkaládába rejtve, hozták őt ide; s
2118 XV | megijesztettelek.~És azután dévajon henteregve a földön, kacagott
2119 IV | mint ez volt.~S hogy elébbi dévajságát helyrehozza, ismét fölvette
2120 IV | ócska bankó, egy része a devalváció előtti, más későbbi idejű,
2121 XX | iszol, ugye? – szólt hozzám dévánkodva Loránd, s pajtásosan átölelte
2122 VII | jóakaratú mondatait:~– Kedves Dezidér, ne légy megrémülve oktalanul!
2123 XXII | Ugye nagy fiú lett ebből a Dezsőből, nagysád? – szólt Loránd
2124 I | ide!~– Mi kell, édes kis Dezsőcském?~– Zsuzsi néni, mondja meg
2125 XXIII | hogy ő maga tehát maradjon Dezsőékkel.~– Hanem mi ketten távozzunk
2126 XXII | szorítva magához Ciprát, hogy Dezsőre nézve fölösleges maradt
2127 XXXI | nagyanyjának ő volt a kedvenc fia. Dezsőről szólnunk sem kell, mert
2128 XIII | nyugtatva félig-meddig. Dezsőtől gyakran kapott levelet,
2129 XIII | Én leszek az „advocatus diaboli”. Elmondok neked egy történetet
2130 XX | hogy ennyi cserép tanúsítja diadalát. Egy félrecsapott kalappal
2131 XVI | asztalon kártyáit, s szomorú diadallal mutatott a képletre:~– Nézd:
2132 XXXI | hozó levelet, mely mámort, diadalt gerjeszte az egész háznál.~
2133 VIII | akarta most látni. Az pedig diadaltól ragyogó arccal sietett őt
2134 XVIII | adott elégtételt. Nem: ez a diadaluk ne legyen azoknak; lássa
2135 II | fiatalok, s a heidelbergi diák-zsargont tapasztalásból tanulták
2136 II | sütéshez készül, ordítson be a diákajtón: „Surgendum, discipule!”~
2137 II | vakmerőség! Tőlem, aki már diákiskolába járok, azt kívánni, hogy
2138 XII | devla, cudar, ördögjárta diákja! te diák, te tintásujjú
2139 XVIII | arcot, hanem mint hajdan diákkorában szokta, belecsapott a piperkőc
2140 XIII | életében, kicsiny iskolás diákkorától fogva. Mennyi javammal élt,
2141 II | meg nem engedem, hogy a diákok köpönyeg alatt hegedűt hordjanak
2142 II | Aztán ismerem én már a diákokat; otthon mind olyan szent
2143 II | kocsmába, ott muzsikál a többi diákoknak, akik ott táncolnak reggelig
2144 VII | történeteket iskolából kicsapott diákokról. Hogy húzták meg olyankor
2145 II | hogy mit tart ő a mester diákoskodása felől.~Egyszer azonban gyanakodva
2146 II | kész dolgozatot meglátta diáriumába téve: neki csak le kellett
2147 XVIII | fölséges alkalom volt nagyszerű dicsekedéseket kitálalhatni. Az a másik
2148 II | Loránd húzott ki, de ő sem dicsekedett vele soha.~Mikor e nagyon
2149 XVIII | gyűlöltelek, s azzal ne dicsekedhessék soha senki! A te neveddel
2150 I | múltról, ígér, fenyeget, dicsekedik; neki nem voltak fölösleges
2151 I | hát minek örültem? Miért dicsekedtem vele a világnak, hogy „Nézzétek,
2152 XXIII | Milyen nagytudományú ember! – dicsekszik Fromm papa.~– S milyen izmos
2153 XXIII | nagymama.~– Milyen jó ember! – dicséri őt Fromm mama.~– Milyen
2154 XXV | mosolygott, mint mikor valakit dicsérnek. Hízelgésnek vette, hogy
2155 XII | ahelyett, hogy az Istent otthon dicsérnék, az országúton őgyelegnek,
2156 XXIII | sem fogja elereszteni. Ő dicsérte meg legelébb a menyasszonyt,
2157 I | csendesen haladt végig.~– Dicsértessék az Úr Jézus! – szólt az
2158 XIX | mikor angyal jár a sötétben dicsfénnyel alakja körül.~Évről évre
2159 XV | imádkozást, rányitott a két dicsfényes képre, s azokat boldog elragadtatással
2160 III | fogom talentumaimat; írok dicsőítő ódákat, panegirikonokat
2161 X | én, ki nem találtam olyan dicsőnek azt a kardlappal készült
2162 XV | tüneményeknek, kik az örök dicsőség pálmaágával a megnyílt mennybe
2163 I | becsületet hozott haza magával. Dicsőségem, örömöm!” Most itt van!
2164 XXXII | Nem emlegetem én a múltak dicsőségét, mi hasznom belőle? Úgyis
2165 XXIII | nagymama is megvan még, s nagy dicsőségül számítja be, hogy a századik
2166 XXIII | ember, ahol jól mulatnak; a dicsvágy palotákban is részelteti
2167 XVIII | egyszerre más alak lett; dignitásának fölemlítésére mintha nyársat
2168 III | frázist: „Victrix causa diis placuit, sed victa Catoni”,
2169 IV | felszámítás: az „aktus” díja 200 forint, a perköltségek
2170 XX | elkeserült megyei szónok dikciót is akart hozzá tartani,
2171 XXXI | halál igazán furcsa verseket diktál.~A kézszorítás, mivel Lorándot
2172 IV | odacepelvén, letevé a nagy diófa asztalra, a végrehajtó hatalom
2173 IX | lehullni; május elején már diónyi gyümölcsök voltak az almafákon,
2174 VIII | világon csalásból áll a diplomácia: ön megcsal engem, én megcsalom
2175 XXXII | tartottak. Sutba dobtam a diplomámat, s kimentem szántani, vetni.~
2176 XVIII | frakkja szárnyai alá, s száját diplomatai lefelé húzott szögletekbe
2177 II | tartozik, amiket még tán a diplomaták sem fognának megtorlatlanul
2178 II | volt.~Mikor kijöttünk a direktortól, aggódva súgám Lorándnak: –
2179 II | a diákajtón: „Surgendum, discipule!”~Én el nem tudtam gondolni,
2180 XXX | szülői cigányok voltak. Nem díszítem fel őt költői mondatokkal
2181 XIV | fekete ruha volt, minden díszítmény nélkül, csak nyaka körül
2182 XIV | vett fel, s a hajdani szép diszkant hang alámélyedt erőteljes
2183 XXIV | konvoj végigrobog ünnepélyes díszléptetben az utcán, akkor kanyarodik
2184 XXVII | Tudjuk már.~– Csutor meg Disznós! Ti ketten a vadászlak előtt
2185 III | szobáin keresztülmentem. A mi díszszobánk nagyon szép volt előttem
2186 IV | át.~– Ah, arról van szó? Disztingváljunk, kérem. Hely és hely között
2187 XX | összejövetelünknek majd nagyon is ditirambi hangulatot fog adni.~No
2188 IV | falmeszelő kőművesek napszáma és diurnumok; együtt összességgel tesznek
2189 XXVI | tízes, húszas, akkori idők divatja szerint; mikor az egyik
2190 XXIV | meg fogom írni valamely divatlapnak, hogy így tudósít még az
2191 XIII | tovább:~„Akadémiánkon nagyban divatozott akkor az az ostoba neme
2192 XVIII | mozdulatai voltak most is. A divatról most is oly korrekt fogalmakkal
2193 XVI | Egy-egy délceg gavallér, aki a divatvilág első arszlána volt, csak
2194 XX | egészen józan fővel, s e divina komédiában, hol tudtán kívül
2195 II | Egy kedves ősi jó szokás dívott akkor városunkban, (talán
2196 VI | tibi musicabo! Most pergas. Dixi!~Az öreg Márton e megérdemlett
2197 XXVIII| kastély túlsó oldalán támadt dobaj tudatá vele, hogy arról
2198 VIII | kihányva, egy útitáskába dobálta bele.~Azután leült íróasztalához,
2199 IV | tettek ellene; azt csak dobja félre.~– Micsoda, hát ez
2200 XIII | elkezdett a szíve sebesen dobogni. Érzé, hogy itt áll a kripta
2201 XXVIII| bántasz senkit, hagyod őket dobolni mind a négy ajtón. Majd
2202 VIII | akit meggyűlöltem, nem dobom el!~– Hát az is az ön dolga
2203 I | volt, mely ez átkot fejére dobta.~Mert szerencsétlen föld
2204 II | is azt mondta, hogy „isz doch”, s fogta a szarvacsot,
2205 VI | asztalán állt a dohányos döböz, tele török dohánnyal; én
2206 XXXI | azt kinyitni.~Szénásszekér döcög be rajta, miként akkor.~
2207 XXXI | a kapun egy szénásszekér döcögött be – és abba volt elrejtve
2208 XXIX | mikor egy leány keblébe kést döfnek.~Azután két lövés hangzik,
2209 XXV | hogy mit akar. Szívébe döfni, és megforgatni azt benne.~–
2210 XXI | soha gyűlölhetni! Szívembe döfte a tőrt, és én csak a csókra
2211 XI | először.~Hah! A szívéig döftem neki; a mája közepéig, ahol
2212 V | nem. Egyikünknek meg kell dögleni a másikért; légy az te.~
2213 XXV | cigány! csókolj kezet, egyél dögöt, cigány! Cigány!” – Add
2214 XI | a mája közepéig, ahol a dölyf lakik. Olyan nyilat törtem
2215 XI | természetes – feleltem rá ingerült dölyffel. – Mert azt anélkül is jól
2216 XI | fráter! – szólt büszke, dölyfös hangon Bálnokházy.~– Elejétől
2217 XXIX | a nehéz ajtón; a csákány döngése a kőfalon, csak néha-néha
2218 XXVIII| fejszecsapások kettőztetve döngeték az ajtót, s a zárt ablak
2219 XXVIII| belülről, arra új káromkodás, döngetés, nehéz csákányütések a falon.
2220 X | utcán, s hozzá a kapukat döngetni öklével, mint valami igazi
2221 I | másik három férfi utána dönögte azt csendesen… – Amen, amen…~
2222 VIII | ezután hátrafelé fogja azokat dönteni; senki a kéziratok ugyanazonságát
2223 VIII | hasonlíthatók. Ha eddig előre döntött betűkkel írt, ezután hátrafelé
2224 XXIX | hallani kétszer azt a kiváló dördülést, s azután egészen csendes
2225 XXIX | az éjt, s rá két hatalmas dördület, aminőket csak a drága damaszkcső
2226 XXVII | kettővel többen lesztek! – dörmögi fogai közül.~Mire a Fiastyúk
2227 I | s őrült kétségbeeséssel dörömböz ama rejtelmes ország ajtaján,
2228 XXIX | kiismerni a tompa, taszító dörrenést a többi pattogó puskaropogásból,
2229 XIII | azután vállat von, kezét dörzsöli, szemeit ég felé forgatja,
2230 VI | dohányos döböz, tele török dohánnyal; én minden válasz helyett
2231 VI | míg fenékig ki nem égett a dohány.~Ez volt első és utolsó
2232 XIV | táblája végett megvette egy dohánykereskedő egy tízesen. A szegény leánykát
2233 VI | A bátyám asztalán állt a dohányos döböz, tele török dohánnyal;
2234 IV | nem is másképp, mint a dohánytalan pipával szájában, amit már
2235 VI | Ez volt első és utolsó dohányzásom.~– Legalább igyál rá egy
2236 IV | magát.~Borcsa asszony mérges dohogással vitte el a tálat.~Képzeljen
2237 XXII | mérgesebben tért vissza, dohogva:~– A leves mind elfő már,
2238 XIII | hogy bizonyos Stoppelfeld doktor ezt a lepecsételt csomagot
2239 V | senki sem szólt bele a dolgába.~Topándynak valamelyik őse
2240 VIII | volt szorulva női kísérő dolgában.~Amint Dezső becsukta maga
2241 XXII | volt az első, amin viselt dolgai előadását kezdte Topándy
2242 VII | hírlap Zummalacarregui viselt dolgaival táplálta olvasóközönségét.~
2243 XXVII | Tudja-e mindegyitek a maga dolgát? Jöjjetek sorba! Hadd mondom
2244 XXIII | kívánságom, mármost a te dolgod, hogy hamarább keresztül
2245 VII | ijedni. A nagyobbakat nagyobb dolgokkal ijeszték, s azok mégsem
2246 XXVI | esik. Beszéljünk komolyabb dolgokról!~– Éppen én is azért jöttem,
2247 XXIV | Hanem elébb egy nehéz dolgon kell általesned.~– Tudom.~–
2248 II | feküdt Henrik szerencsétlen dolgozati naplója, tele más tintával
2249 II | aztán az öröme, mikor a kész dolgozatot meglátta diáriumába téve:
2250 VI | műhelybe, ott egész éjjel dolgoznak, mert holnap szombat van:
2251 XII | küzdeni, mint egy hős, kész dolgozni, mint egy napszámos; pénzt
2252 XXIII | lakók, de a pinceboltban dolgozó péklegények ellenmondásával
2253 III | urambátyám, az udvari tanácsos, dolgozószobájából, a baloldalin nagyságos
2254 XIII | beszélni.~– Mutat-e ez a Dollond-féle teleszkóp csillagokat a
2255 XII | Az nagy bolond ebben a dologban.~A nő nevetve mondá e szavakat;
2256 XXVI | hangszert búslakodtatni, dologhoz látott: azt mondták róla,
2257 XVIII | tedd gyorsan! Az ilyen dolognál vagy rögtön, vagy éppen
2258 IV | özvegy szobájában; egy „mater dolorosa” képe az aggódó anya lakában;
2259 X | fogadnod értem.~Én ölébe dőltem, s azt mondtam, hogy elvállalom
2260 XII | beesteledett. Loránd egy gyöpös domboldalhoz ért, melyet borókabokrok
2261 XVI | megfogni Melanie kezét. Egy domború hídon álltak, mely a parkon
2262 V | száraz nyár volt, a mocsár dombosain kaszáltak; rá azután lágy
2263 XXXI | dabis jocos.” Bizony extra dominium fogsz lenni mindjárt. És
2264 XVIII | Mihelyt őkegyelmessége dominiumait, amikre anyai ágon van örökösödési
2265 VII | jutott.~Máskor a legkisebb dorgálás levert, kétségbeejtett;
2266 I | dorgálnia, a fiú nevetett a dorgáláson; nem bírta elhinni, hogy
2267 I | hitte, hogy meg kell őt dorgálnia, a fiú nevetett a dorgáláson;
2268 X | Vicekspan! Herr Vicekspan! – dorgálózott Márton legény. – Hogy beszélhet
2269 XXV | spekulál amellett? Mindig kész dőzsölő is akad elég, ki nem válogatós
2270 XX | lábnyomaik alatt:~– Óh, én drágáim! Óh, én szeretteim!~
2271 XXVI | tartá tenyerét Cipra elé.~– Drágalátos, nagyságos, szép kisasszony,
2272 XVIII | nősténypárduc! És igen jól dresszíroztad, azt mondhatom! – Hol itt
2273 II | szabályt, mely szerint a dropax, antrax, climax et cetera
2274 XX | engedett.~– Hát mikor a te druszád, Henneberg Pépó – mesélt
2275 XXVI | Cipra pedig elgondolkozva dúdolta magában szöveg nélkül azt
2276 XX | végigrettegték, s mikor az én dühkiáltásomat hallák, nem tarthaták vissza
2277 XI | hangján az indulatnak, a dühnek, az őrültségnek, a reménynek,
2278 XXVIII| oda valamelyiket.~Az ajtót dühödten ütötték fejszével.~– Mindjárt,
2279 XX | van. Le hagytam éktelen dühömet fegyverezni; bal kezemmel
2280 XVIII | vágyik.”~Loránd tehát nem dühöngött, nem mutatott se dacot,
2281 XX | hoznom ide.~Loránd éktelenül dühös lett.~– A kaszakő üssön
2282 V | vetett a levegőben. Ez még dühösebbé tette; fogait csattogtatva,
2283 VIII | én látom, tudom; és nem dühösködöm érte; nem ugratom ki az
2284 XXVIII| hát meg!~E gondolat oly dühöt keltett Loránd szívében,
2285 XIII | két rossz kardot fűrésszé duelláltunk egymás kezében.~Felbontom
2286 XVIII | Hahaha! Cigányleányért nem duellálunk, ugye pajtás?~– Még más
2287 V | dereka lóg előre-hátra, dülöng, bólintgat; néha fel-felkapja
2288 II | fognának megtorlatlanul zsebre dugni.~S még hozzá ez előtt a
2289 X | nagyon megrettent. A szájába dugott háromszegletű nagy darab
2290 II | hogy nem magam számára dugtam el tányéromról a perecet, –
2291 XXVIII| botlottak, tört, recsegett dulakodásuktól a cserje; nem mozoghattak
2292 XXVIII| recsegett már: a ragasztó dűlőfélben volt. Lorándnak úgy tetszett,
2293 II | csókolgatta, később az ölébe dűlt, nekem hátat fordítva, egyszer-egyszer
2294 IV | mindez összevissza hányva, dúlva aszerint, amint hol egy
2295 II | hogy szerteszét szakadt.~– Dummer Kerl!~Jól emlékezem rá,
2296 X | mulatni.~A Várhegy tövében, a Duna-part mentén, van egy csoport
2297 II | midőn majd belefulladtam a Dunába. Sohasem merte ezt senki
2298 XXVIII| neked ez a feladatod: Vedd a dupládat, és eredj föl a padlásra!
2299 XXVIII| megállt a túlsó félen, s dupláját és pisztolyait onnan lövöldözé
2300 XVI | az elhanyagolt külsejű, durva kabátos falusi gazdában.
2301 III | legfelyül!~Bálnokházy fején az a dús hajlombozat csak paróka…
2302 XXVIII| Ő is vadászaton van, a dúvadak legveszélyesebbike ellen,
2303 I | házunknál.~Sohasem láttam duzzogó arcot, tegnapról mára eltett
2304 I | Hanem azért még mindig duzzogtam miatta.~– Hiszen úgy felöltöztetsz,
2305 XXIX | fukar visszavette; – fukar ebadománya!~– Ejnye, semmirekellő! –
2306 IV | fenntartásáért – még egyszer ebédel ma. Képesnek hitte magát
2307 IV | sportula kitelik, aztán ebédelj nálam, lesz még egypár cimbora,
2308 XVIII | parkba magaddal; együtt ebédeljen velünk.~– Itt fogjuk várni
2309 XXII | Legalább, amit a délben ebédelők meghagytak, azt összevagdalják,
2310 III | nagyon sajnálta, hogy nem ebédelünk „itthon”. Legalább engemet
2311 IV | hitte, hogy már átestek az ebéden, s igen őszintén kérte Boriskát,
2312 I | hirtelen, a szokottnál korábban ebédhez ültünk, senki sem tudott
2313 IV | volna tőle a szomszéd ház ebédje, ha Topándy azzal a szkeptikus
2314 XXX | folyosón szemközt nyíló ebédlő ajtaján. Az zárva volt.
2315 III | Este ismét összejöttünk az ebédlőben a Fromm családdal. Fánny
2316 IV | Hanem gyerünk innen az ebédlőből éneket hallgatni, itt villákkal,
2317 IV | hogy karjánál fogva az ebédlőterembe bevonassék.~Topándy fennhangon
2318 IV | terített asztalról sejtve, ebédlőül szolgált; különben valami
2319 IV | étvágyat az utána következő ebédtől, melyre egy jámbor férfiúhoz
2320 XXVII | Topándy-kastély házőrző ebei nem felelgettek ezúttal
2321 IV | a bútorzat mahagóni és ébenfa, gazdag faragványokkal és
2322 IV | Az igaz, hogy remekmű, ébenfából, gyöngyházzal kirakva; a
2323 XXIX | altató hang; hanem mikor az éber házőrző állat valami rosszat
2324 XIII | lenni a fiatalságra; akkor ébredezett itthon is valami, amit most
2325 X | mámoros álombul, más életre ébredjen.~Hisz nekem is volt ábrándom
2326 XXIX | fognak Pestre, korán kell ébredniök.~Mikor minden elcsendesült
2327 XXI | maradt meg.~Reggel jó későn ébredtek fel Dezsővel együtt. Az
2328 V | az alvó idő, éjszaka az ébrenlét, az ungok, békák millió
2329 XXIX | faluhosszant rútul üvölteni. Az ebugatás különben olyan altató hang;
2330 XII | jó lesz kocsin menni, az ebugattát!~– Kendtek Lankadombon laknak? –
2331 XXIX | vészhangnak. Most közelítenek!~Az ebvonítás sokáig eltart; míg aztán
2332 IV | gyümölcságyon érő mindenféle ecetek; másik sorban télire eltett
2333 XX | honnan mint nemzeti mártír eddigelé száműzve volt.~Nekem csak
2334 VI | Neked is írt benne magyarul, édesanyádról ír benne.~E szóra egyszerre
2335 XI | Azután nagyanyám hajolt oda édesanyámhoz, hogy megtudja tőle a mondottat.~
2336 X | akarsz!~– S mit mondjak édesanyánknak, ha felőled kérdezősködik?~
2337 XXV | leróni adóját.~Neje ott marad édesanyjának felügyelete alatt, és így
2338 XXVI | megfordítom fejem alatt, te is oly édeset fogsz álmodni felőlem, mint
2339 II | tehénbőrlefejtést; addig-addig édesgettek ezek a szép piroshátú zsemlyék
2340 I | sugároztak, oly bűbájos édesség áradt azokból alá; de mosolygás
2341 XXII | lenni indult; szíve tele van édességgel: ártatlan, gyanútlan, lelkesült;
2342 XVIII | szeretik a túlterhelten édest.~– Ah, Melanie sokkal szebb,
2343 XIII | Nem az a hitem, uram. Az efemer rovar története: az egy
2344 IV | szabadság koszorúitól s más efféle mitológiai tárgyaktól.~A
2345 XXVI | fát, patakot, tengert és egeket benépesítettek.~A virág
2346 XXXI | felhők kergették egymást az égen, az ebek vonítottak a faluban:
2347 VIII | esel, ha meghalsz, mint az egér. Egész vitézséged abból
2348 VIII | bosszúsan –, ez csak gyáva egérút tőled, amelyen menekülni
2349 XXIV | hang sem hallatszott az égés alatt, csupán a felriasztott
2350 XXVI | lángoló tűzre foghassa arca égését.~A cigánynőt még tolakodóbbá
2351 XVIII | fogjuk várni a hídnál – egészíté ki a meghívást Cipra, s
2352 XXIII | legelső poharat a boldog pár egészségéért; ő nyitotta meg az első
2353 XX | Sohasem? Még ma sem? Még az én egészségemért sem? Mi?~Ránéztem. Miért
2354 XIII | álcímzete alatt; otthon egészségesek, s az elbukott fiú sorsát
2355 III | semmiféle préselt, főtt vagy égetett italhoz.~Így vesztett el
2356 XII | asszony krampampulit fog égetni és sonkát falatozni, úgy
2357 XXIV | elkergetheted. A kazlat fel kell égetnünk.~– Azt eddig is tehettük
2358 XXIX | mely mint a Nessus-ing égette tagait, s eközben kezébe
2359 X | földdel, azonfelül még az éggel is meghasonlva él.~– Ott
2360 XXIII | írta.~– Nem, öreg, csak eggyel.~– Azt leütötte vele?~–
2361 XXII | kivehetett, hogy Gyálit valami égrekiáltó gyalázatért ez éjjel a társaságból
2362 XXVI | Ha csillag fut le az égről, s nevedet hirtelen kimondom,
2363 XIII | verőfényének ez örökké borult egű végzetet; adjon vissza egy
2364 XX | hatása már elcsillapult. Egy-kettő, aki nem bírt vele megküzdeni,
2365 III | egymást végtelenül szeretik.~Egyáltalában én kitűnő tisztelettel viselkedtem
2366 XXVII | akkorák, hogy két ember elfér egyben, s ahol elfogy a víz, két
2367 XXX | összetaláló körülményekkel egybevetve, a szomszéd közbirtokos
2368 IV | hinné, hogy e szép kezek egyébbel sem foglalkoznak, mint hímzéssel,
2369 IV | szoktam semmit hinni.~– Egyebek között pedig hinnie kell
2370 XXII | hajfürtjeit, eleven arcszínét s egyebeket, amiknek magasztalásához
2371 VIII | Arra, kedves, és még egyebekre is, amiket szinte öntől
2372 XXIX | ide?~– Hát miért jöttél egyébért, Borcsa? – szólt nagy flegmával
2373 XVI | hát mit csináljak, mikor egyébhez nem értek?~– Jöjj, játszd
2374 XII | hogy a befelé nyíló ajtót egyelőre kifelé akarta tolni.~Most
2375 XIII | tovább: írd rá, hogy „ki van egyenlítve”, s add át nekem e rettentő
2376 I | harmadát, hogy legyenek ismét, egyenlők.~S Ákos azon az éjszakán
2377 XXIX | megye pandúrjait ismeri meg egyenruháikról.~S arra elkezdik a harangokat
2378 XXXII | roskatag kedélye. Mikor egyenruháját felölté, odajött hozzám,
2379 V | lovas halad a holdvilágnál egyes-egyedül.~A paripa csülökig dagaszt
2380 XXVI | arcába, hegyeslő szemöldei egyet-egyet rándultak fölfelé, s azzal
2381 IV | minden rajta levő épületekkel egyetemben. Így jutottam én is a kolostor
2382 IV | hagyományaihoz hű magyar egyetért, legyen az bár történeti-konzervatív
2383 I | családunknál bizonyos titkos egyetértés látszott szerződésileg megállapítva
2384 XVIII | bosszútervnél? Hátha mindezek rég egyetértettek már, s csak azért jöttek
2385 XXXII | gyermekkoromban.~Loránd nem egyezett bele.~„Még egy üres szállás
2386 XXIV | jó gondolatom: mi úgyis egyezkedésben vagyunk egy jószág felől,
2387 VIII | De hiszen mi nem így egyeztünk egymással. Ön nem ezt ígérte
2388 II | csalja, eltalálja, hogy mind egyforma legyen.~– Lássa, nem kell
2389 IV | kakas is szárnycsattogtatva egyhangú őrszavát, mintha valami
2390 II | egész műhely legénysége egyhangúlag rákezdett valami sajátságos
2391 III | felett elmond, mind egytül egyig megtörtént dolgok; felesége
2392 XV | Lorándot az átellenes szobák egyikébe. A másikat, mely a folyosóról
2393 XXV | vannak a pecséteken! Az egyiken van egy halfarkú hableány,
2394 XVI | karikagyűrűre, ami ez ujjak egyikén volt.~Melanie elérté a kérdést,
2395 XXII | a félhold alakú jegy az egyiknél fog jelenteni egy patkót,
2396 I | megbámult címeres gyűrűkkel, egyikről a másikra húzva fel azokat.~
2397 XXXII | ivott; örökké józan volt és egykedvű. Nem olvasott mást, mint
2398 X | mint egészen a tiéd.~Loránd egykedvűleg vállat vont.~– Hát legyen
2399 I | cseléd vállat vont, s cinikus egykedvűséggel felelt rá: – Bolond maga,
2400 XXIX | utca túlsó oldalán tolta egykerekű járművét, s nem lett volna
2401 XXII | Loránd áldotta magában egykori óvatosságát, hogy Melanieról
2402 X | most az állatkínzás elleni egyletek távoli védencei, kik ott
2403 X | most az egész Áronffy nevet egymagad viseled. Az egész név tisztaságára
2404 XIII | rendkívüliséget találtak egymásban, s mindkettő szerette volna
2405 XXVI | Ezután majd ketten fogunk egymáson nevethetni.~– Jó volna,
2406 XII | hintóban, és gondolkoztak egymásról az egész úton. Az ifjú arról
2407 XIII | mindenkire az elmaradhatlan egymásutánban.~– Megengedem, öcsém; még
2408 XIII | neveznek. Hidd el, öcsém, hogy egymillió ember közül egy híján mind
2409 IV | ha valami vétekben kapom. Egynapi böjtre büntettem magamat.
2410 XVIII | közbeeső férgek története: az egynapos légyé, a nagyravágyó emberé
2411 II | kiadandó szavak útjából; egypárt köhintett, szemeivel sebesen
2412 XXIV | szétiramodtak a háztól, s azóta egypártól már levelet is kaptam, hogy
2413 XXVI | összegyűjték a tudósok, és egyről még nem beszéltek: arról
2414 XXV | egy félkerék, amiből egy egyszarvú jön elő, ez a Nyárády-címer,
2415 XXV | búzakalásszal; – félkerék egyszarvúval; – korona kardos kézzel; –
2416 XXIV | nekik valamit árthatna. Egyszerűbb tervem van annál. Mi ketten
2417 VII | voltam felfogni: ránk, kik egyszerűen lemásoltuk pénzért, amit
2418 XIV | valósággal Loránd oly szigorú egyszerűségre redukálta külső előnyeit
2419 III | asztal felett elmond, mind egytül egyig megtörtént dolgok;
2420 XIV | fog lenni – szólt Cipra együgyű szemrehányással az ifjúnak.~
2421 X | oda én is megyek.~E nagyon együgyűnek látszó válasz Lorándot haragba
2422 XIII | mennyire ragaszkodik hozzá együgyűségében; mit azelőtt nem tudott,
2423 XVI | szegény leányt azzal, hogy együgyűségéért a szemébe nevessen.~– Kelj
2424 IV | viszontlátásig; azaz a legközelebbi egzekúcióig.~Most őnagyságához fordult
2425 IV | Kérem, most már vége az egzekúciónak, tessék meggondolni, hogy
2426 XXIII | három nap alatt brachialiter egzekválhatod a jelzálogosodat.~– Ez szépen
2427 IV | gondolá esküdt úr –, ha az egzekvált összeget visszatérítené
2428 II | nem adott felvilágosítást; ehelyett szigorú, vallató arccal
2429 XXIX | a malacpecsenye azalatt ehetetlenné válik, mégsem jut a ti gyomrotokba.
2430 IV | s azt mondta, hogy nem eheti a rákot. Amióta megtudta,
2431 II | akarja az „új gyereket” nagy ehetőségre szoktatni. Általában azt
2432 XXII | ha még ennyi időre sem éhezett meg!~Néha egy-egy rémgondolat
2433 XXIX | villanása nem látszik az éjben. Bizonyosan az ajtón be-
2434 X | megijedt. Mit tegyen velem? Éjféli időben e rosszhírű külvárosi
2435 X | a bérkocsisok várják az éjfélt, hogy újra felszerszámozzanak,
2436 XII | utazott. Így még olcsóbb.~– Ejha! De kevély vagy a piros
2437 IV | hogy míg azoknak a kapuja éjjel-nappal tárva áll, legfeljebb egypár
2438 VII | éjszakáimat; – a sorok, miket éjjelenkint leírtam, éppen úgy lettek
2439 XVIII | magamat. Kapitulálok. Tehát ma éjjelre Szolnokba megyünk.~Hiszen
2440 XXIX | visszavette; – fukar ebadománya!~– Ejnye, semmirekellő! – kiálta
2441 I | vártunk hosszú ideig a zúgó éjszakában.~Én törtem rajta a lelkemet,
2442 VII | mindennap azzal töltöttem éjszakáimat; – a sorok, miket éjjelenkint
2443 I | ez volt az, amit mi éjnek éjszakáján a faluba beloptunk, amit
2444 XIII | amit tanultam. Sokszor éjszakákon át elkínzott valami eszme,
2445 XIII | csillag egy nap.~– Hát az „Éjszaki Vadászkutya” fejében levő
2446 II | hogy amint a gyerek hibát ejt, hevenyében ráhúzogasson
2447 I | De még a szegénység nem ejté kétségbe. Azt mondá feleségének
2448 III | ha a kanalat ki találnám ejteni a kezemből, s a mártással
2449 II | Graeca második szótagja első ejtésben hosszú, a másodikban rövid.
2450 IV | ostromló sereg vezérét foglyul ejtse.~– Kérem! Protestálok! Megtiltok
2451 XXIII | egymásnak: némán, egy szót nem ejtve! És mennyire megérthették
2452 II | bírt annak a kincsnek, amit ékesenszólásnak neveznek, s éles, erős hanga
2453 IV | belépő, annyira fel volt ékesítve azon megdicsőültek képeivel,
2454 XXVII | s nem mérlegeli a szavak ékességét.~Azon órában, hogy a szenvedő
2455 XIII | ez nem kell, maradjon az ekeszarvánál. Az ambíciónak csak rendes
2456 IV | Hányan vannak, akiket ön ekképpen visszatartóztatott a keresztvíztől?~–
2457 VIII | nagy tüntetéssel sietett ékszeres szekrényéhez. Bálnokházy
2458 XXVI | reszkető aggodalom, az öröm eksztázisa, a lemondás keserve, a szenvedély
2459 XXIV | viszontszerető szívet a boldogság eksztázisába meríteni képes lett volna,
2460 XX | őket hoznom ide.~Loránd éktelenül dühös lett.~– A kaszakő
2461 IX | mintha tudni akarná, hogy él-e még valaki itt, s meg-meg
2462 VI | péklegények taszigáltak, el-elhajtottak a helyemből; dalolták a „
2463 XXIX | szavára hallgatott volna, el-kifutván a kerti paréjbozótok védő
2464 XVII | jöttem az „öreg”-hez, hogy ha eladhatnám neki a megnyert jószágot,
2465 XXVI | van otthon egy ilyen nagy eladó leányom nem ilyen szép,
2466 XII | tegnapelőtt, debreceni vásáron eladott gyapjúnak az ára. Hova lett
2467 XIV | sajátkezűleg összeírt, azt is eladták; a táblája végett megvette
2468 XXIV | valóságos góca egy messze elágazó rablóbandának, aminek működését
2469 XVII | tágasabb tér és alkalmasabb elájuláshoz való előkészületek vannak
2470 XXVI | cigányasszonynak.~A cigányasszony úgy eláldotta érte! Fizesse vissza az
2471 XXVII | a cselédház két ajtaját elálljátok! Aki ajtón vagy ablakon
2472 XXVI | ostromlásban. Körülfogták, elállták Ciprának is az útját, s
2473 IV | egypár pohár bor mindjárt elálmosít, s akikre nézve valódi kínai
2474 V | ropogtatod a füvet!~És csendesen elalszik mellette, mint akinek ágya
2475 XXVII | Cipra megpróbálta újra elalunni. A madárdal nem engedte.~
2476 I | lefekvés csak könnyű, de az elalvás nehéz, mikor az ember még
2477 XIII | kandallóban fellobbanó s meg elalvó láng tétova visszfénye.~–
2478 X | tetszik tudni? – kérdezém én, elámultan.~– Hogy Loránd megszökött? –
2479 XXIX | azzá legyen.~Ez mindent elárul. Ez a végveszedelem. Énnek
2480 XIII | felfedezés?~Az első napok elárulák azt.~Loránd ettől fogva
2481 II | kedves hely az: már messziről elárulja magát azzal az édes süteményillattal,
2482 XXVI | ráismerne, s a cselédek előtt elárulná faját. Bújt előlük, hogyha
2483 XI | hiszed, hogy mi fogjuk őt elárulni?~– Dezső! – szólt anyám
2484 XXII | bátyám volt, s aki barátját elárulta, az volt Gyáli.~– Az nem
2485 X | egyébiránt a szemei nagyon elárulták.~– Micsoda úrfiról beszélsz
2486 XVII | Itt van ni! Most meg elárultam önt! De hát végre is mire
2487 V | elhurcolta a kazal végéig, s ott elásta; azután kicsiholt, tüzet
2488 II | nagyanyámat, velem együtt, egészen elbájolta nyájas, szeretetreméltó
2489 V | Meggyalázva, foga, lába törötten elbaktatott a csatatérről, s nemsokára
2490 XIV | szerep, az a nyers, rövid elbánású utasítgatás, ami mégis tele
2491 II | hát katonásan kell vele elbánni.~Innen elmentünk az én osztálytanítómhoz.~
2492 XXII | Melanie? Mit érzett ő ez elbeszélés alatt, mely azt az embert,
2493 I | nyájas volt; Loránddal sokáig elbeszélgetett, kikérdezé tanulmányaiból,
2494 XIV | ablakvánkosra dűlve, éjfélig elbeszélgetnek; mindenről, ami senkit mást
2495 X | gúnymosolynak kérdé tőlem:~– Mit fog elbeszélni a világnak?~– Azt, hogy
2496 XIII | merev szemekkel bámult az elbeszélőre, s már nem érzett semmit
2497 I | szépnek, jónak mondta; elbeszélte neki, milyen hű, kedves,
2498 XXX | volt, mint amennyit lelke elbírhatott. Minden sor, minden mondat
2499 VI | az otthoniasságot, azt az elbizakodást, amivel nők körül tudott
2500 XXVII | Elég la! – szólt nagy elbizakodottsággal a rabló.~– Korvé meg Pofók!
2501 XXX | s ahogy a leány csókjai elboríták a szeretett ifjú arcát,
2502 I | viharjósló veres tüzével elboríthassa az eget; a szél egyre fújt.
2503 IV | játssza, csak sejti, és elborong rajta. A pusztai szél az,
2504 XXX | az örömnek, azután ismét elborult az.~– Hiszen tudom – szólt
2505 XXXI | Azontúl keze lankadt, szemei elborultak, arca egyre viaszsárgább
2506 I | hajnalban már itt lesz.~Azzal elbúcsúzott tőlünk, megcsókolt mind
2507 II | aprólékos tárgytól külön elbúcsúztam, ami itthon körülvett: Isten
2508 II | felvettük úti köpenyeinket, elbúcsúztunk sorba a háziaktól; édesanyánk
|