Fezejet

 2509 XXVIII|                      a padlásra! A hajdúm úgy elbújt a szakáccsal együtt, hogy
 2510 IX    |                     van rám, az anyám házában elbújva az ágy alól húzna elő, mint
 2511 IV    |                      volt, mert nem szabad az elbukottak romlásán vigadni senkinek,
 2512 I     |                       a siker törekvéseiknek; elbuktak vele – s fej nélkül buktak
 2513 XII   |                   mint egy nemes; asszonyokat elbűvölni, mint egy angyal, s hatalmasokat
 2514 IV    |                  tudnák már megmondani, mi az élc a keresztre repült varjúban
 2515 XXIX  |                       hallgatna Boris asszony élceire?~– Jó napot, hugám! – szólt
 2516 VI    |                     ügyes társalgását, merész élceit, szabad taglejtését, azt
 2517 XI    |                       hálálja meg, hogy nejét elcsábítja, elszökteti, pénztárát feltörni,
 2518 XXV   |                   hetyke fickó, aki leányodat elcsábította, még egy másik ártatlan
 2519 XXIX  |                     eltart; míg aztán egészen elcsendesül az is, s ismét oly méla
 2520 III   |                      azt hittem: talán valami elcserélt bölcsesség, s komoly magaviseletem
 2521 XX    |                    bor első hevítő hatása már elcsillapult. Egy-kettő, aki nem bírt
 2522 X     |                       árulva minden! Az úrfit elcsípik a vámnál!~Mócli egy percre
 2523 XIV   |                       oly hamar észrevenni az elcsúfitottat; nem ragadja meg így oly
 2524 IV    |                ismerem. Ha meghallgatják, hát eldanolom.~Szolgabíró úr gondolá,
 2525 XXII  |                   suhancé, ki első párbajával eldicsekszik.~Hanem a hatást, melyet
 2526 XXV   |                letéphették a virágát, s akkor eldobják mosogatórongynak. Azt akartam
 2527 XXII  |                     melyen szegény nyomorult, eldobott szeretője magát főbe lőni
 2528 XXII  |                       hogy a sorsra bízzák az eldöntést; az asztalon hevert egy
 2529 V     |                      munkával?~A kincset újra eldugja a kazal mélyébe; maga sem
 2530 XXIII |               Emlékezel-e rá, mikor első este eldugtad a perecet Henrik számára? –
 2531 XXV   |                     hogy az én pénzem oda van eldugva. Ki tudhatta volna azt,
 2532 XXVII |                  vállra vetett szűrdolmányban eléállt.~– Ti ketten, amint megérkezünk,
 2533 XXXII |                     állt előtte, hogy ez úton elébb-utóbb mégiscsak oda kell jutnia,
 2534 II    |                       e derék férfiúhoz, mint elébbeni kollégájához. Ez úgy szereti
 2535 XXV   |                      el a káptalanba, mint az elébbit, hanem otthon tartja, hogy
 2536 XX    |                       mit? Tedd a találkozást elébbre, s azután a mulatságot.~
 2537 IV    |             regényírója rajong a maga nemzeti eledelei mellett; miért ne mondanók
 2538 VIII  |                     Lorándnak:~– Tiéd a fehér elefánt. Jó éjszakát.~S továbbment
 2539 IV    |                       tépett selyem kötve, az elefántcsont orsó oda volt dugva a selyem
 2540 IV    |                   szövőszék – mahagóni fából, elefántcsonttal kirakott osztovátával; most
 2541 VIII  |                      kokinkínai császár fehér elefántja.~A két ellenfél félrevonult
 2542 XX    |                    melyitek táncoljon a fehér elefánttal.~Gyálit olyan fehérré láttam
 2543 III   |                       ő magát viselni; mennyi elegancia volt minden mozdulatában!
 2544 XIII  |                       homállyal volt borítva; elégelje meg ön az áldozatot, ne
 2545 XXII  |                      tartva, éppen akkor mind elégeté. E darabka lilaszín papírt
 2546 VIII  |                      volt szobájában: mindent elégetett, még a tiszta papírt is,
 2547 VIII  |                    Lorándnak? Ő minden írását elégette, semmi papírdarab szobájában
 2548 XX    |                     első viszonttalálkozásunk elégiai hangulatát a lankadombi
 2549 XX    |          természetesen egyik vitázó felet sem elégítette ki. Loránd egymaga az egész
 2550 XX    |                     víg danoló nem tartja már elégnek a jókedvre, hogy torkát
 2551 XXIV  |              szalonnát, kenyeret kérni; én is elégszer találkoztam velük, tárcámból
 2552 XIV   |               vármegyerab fejét!~Hanem azután elégtétele volt abban a gondolatban,
 2553 XVIII |                    mint a megsértettnek adott elégtételt. Nem: ez a diadaluk ne legyen
 2554 II    |                   kívánalmaiban. (Igy tesz az elégületlen nép mindig, ha engedékeny
 2555 II    |                    fonni, mint akárki más. Az elégültség ragyogott arcáról, mikor
 2556 XIV   |                       eközben élénk párharcba elegyedett a féltékeny kotlóval, mely
 2557 XIII  |                      barátom, rokonom, akivel eleitől fogva együtt jártuk az iskolákat;
 2558 XVIII |                     bricskába.~Mikor a kocsik eléjártak, Loránd felvette útiköntösét,
 2559 X     |                 mindent megtudott! Az úrfinak elejbe kerültek, a határon feltartóztatják,
 2560 IX    |                     nyílni és lehullni; május elején már diónyi gyümölcsök voltak
 2561 I     |                     fülke már be volt töltve. Eléjök állított márványlapok aranyozott
 2562 XIV   |                    annyiszor elmerengett, úgy elékteleníteni! Ezt a sűrű hajsátort, melynek
 2563 XIII  |                       ez, s azért olyan rokon elem a természetbúvárlat a mindent
 2564 XI    |                      elvész bátyám, és én nem élem őt túl.~A vihar elcsendesült,
 2565 IV    |                  serénység sokakat idejekorán elemészt. Ez a világ nem méltányolja
 2566 XIV   |                 látott, tudott.~Loránd szemei elemészték a szép hajadon alakját.
 2567 I     |                  latinul tanítanak.~A legelső elemi ismereteimmel a latin nyelvtanban
 2568 XIV   |                       ez a csodálatos optikai elemző megmondja: ez itt a kíváncsi
 2569 XV    |                     bús dallamával kétszer is eléneklé Melanie-nak, s azután hirtelen
 2570 XXVI  |                     nem merek is, ezt a nótát eléneklem, amikor ő meghallhatja;
 2571 XXIV  |                   sallangjának leírását mégis elengedem.~Tehát amint a hosszú konvoj
 2572 XIII  |                  győztes fél lehet nagylelkű, elengedheti ellenének a meghalást; vagy
 2573 II    |                   ámbár a tornászatot örömest elengedte volna; kérdezte is nagyon,
 2574 XIV   |                     hideg udvarról, s eközben élénk párharcba elegyedett a féltékeny
 2575 XXIX  |            végigzizegtetné a nyárfák hegyeit, elenyészve a lankák náderdejében.~Egyszer
 2576 VII   |               gyümölcs az élet fáján, amit én elérek, és magam leszakíthatok.~
 2577 XXIII |                      még a halálban sem fogja elereszteni. Ő dicsérte meg legelébb
 2578 X     |                  megállítani? Teheted. Annyit elérhetsz vele, hogy ha nagyon kínzasz,
 2579 XX    |               megkaptam azt, mielőtt az ajtót elérhette volna, mint ahogy a bőszült
 2580 IV    |                       a másikat kínálkozással elérni.~Végre nyílt az ajtó, olyan
 2581 V     |                   szökést tett, hogy körmével elérte a paripa nyakát, de zúzott
 2582 XVII  |                     Igen.~Ezalatt elég sietve elértek Sárvölgyi küszöbéig. Itt
 2583 II    |                  nemzetiségének, úgy látszik, elértett, mert egyszerre leugrott
 2584 III   |                     az üstökömet megtépássza. Elértettem, amit szemeivel mondott.
 2585 XXI   |                     levélre.~És a cigányleány elérti, mi van e tekintetben mondva,
 2586 XI    |                   folyvást hozzám.~Nem mertem elérzékenyülni.~– Mondd meg hát most, hogy
 2587 II    |                      nála, még soványabb, még élesebb arcú; ő is szőke schneckliket
 2588 XXVIII|                      csoport futni fog, ha ez elesett.~Mennyi lélekerő kell e
 2589 XIV   |                    jelenteni, hogy elfeledett élesztőt tenni a már meg is dagasztott
 2590 XXII  |                  lisztből való, ugyanazzal az élesztővel. Ez a fertelmes cigányleány
 2591 XVIII |                 asszony állja útját, midőn az életbe vissza akar térni.~Nincs
 2592 XXXII |                  ellen; és tanult naphosszant életbölcsészetet e nagyszerű alkotmányos
 2593 XIX   |                      önkényt kizárta magát az életből. A mi házunknál nem volt
 2594 X     |                     még boldog vagy; játék az életed; szenvedély nem bánt. Én
 2595 XVIII |                         velem kockáztatnád az életedet, hogy valahol felfordítalak
 2596 XXX   |             leggyöngédebb anyai szívnek egész életem folytán okoztam, ma egy
 2597 VI    |                      egyik fordulópontja volt életemnek.~Két nap múlva vasárnap
 2598 XXXII |                     adhat túl az ütött-kopott életen.~Hanem ő nem adott túl azon.~
 2599 V     |                     mik világtalan szemeikkel eléténferegtek az odúból, anyjuk után nyivácskolva;
 2600 VII   |                      lett azután abból teljes életére csavargó, peregrinus, kit
 2601 I     |                  találkozzék többet, felvágta életereit, s ott elvérzett, meghalt.~
 2602 XVI   |                      mizantrópia, mind eltűnt életköréből, mint bolygófény a napsugár
 2603 IV    |               kérdezgető: egy asszonyság, aki életkorára nézve úgy egy kissé „szüret
 2604 IV    |                   borotvált arca nem árulá el életkorát, arcbőre olajsárga volt,
 2605 XXVIII|                   hogy becsapja a tölgyajtót, elétolja a reteszt, s azután felvesse
 2606 XIX   |                       tudtam általa.~Engem az életpálya messze vidékekre vezetett
 2607 VIII  |                      iszonyú, egy fiatalember életpályáját így összetépni.~– Hiszen
 2608 II    |                   tudja felfogni azt a minden életpályán nélkülözhetetlen szabályt,
 2609 IX    |                 legszebb az élet. Sokan egész életpályát befutottak már ez idő alatt.
 2610 XIX   |                      nincsen története.~Ilyen életregény Fánnyé és az enyim.~Nyolc
 2611 XV    |                      órától fogva egészen más életrendet követett.~Most már a mezei
 2612 XXV   |                   egyébiránt nem hagyja magát életrendszeréből kizavartatni; ő tíz óra
 2613 XXIII |                       érezze, hogy amíg ő egy életszak változó eseményeit keresztülélte,
 2614 XXX   |                     már semmivel: sebével, az élettel, a halállal; nem érzett
 2615 XIII  |                hasztalan.~A nagyságos asszony élettitkával mindjárt az első nap megismerkedett
 2616 XXX   |                      megszabadított, engem az élettől, önt a haláltól, hogy ezt
 2617 XII   |                      lehetett nevezni; eleven élettüzű szemei, barna, erőteljes
 2618 V     |                     feléje közelíteni világos életveszedelem nélkül.~Pedig még jó szemmel
 2619 V     |                zsombékokra bízta magát, olyan életveszélyes helyekre jutott, hogy társai
 2620 XIX   |                    kell ahhoz, hogy egy szép, életvidám gyermek ifjúsága legragyogóbb
 2621 I     |                     valami, hogy taszítsam az elevenbe, szédüljek bele. – Meg tudtam
 2622 XIX   |                      volt és mosolygó; szemei elevenek és tüzesek, kedélye mindig
 2623 VI    |                      lesz belőle.~Ez a célzás elevenre talált. Én még nem élveztem
 2624 IV    |                      gyöngysor fogat engedték elévillogni bársonyuk közül; két sűrű
 2625 VIII  |                    Dezső? – Lorándnak a szíve elfacsarodott; – tehát még ez is, hogy
 2626 IX    |                    eszme, egy ifjú tavasz ily elfagyott lombokkal!~Nem gondolt a
 2627 I     |                 eltávoztunk a falutól.~Én jól elfáradtam már, de azért egy szóval
 2628 XIII  |                 Loránd már aziránt is kezdett elfásulni, hogy minő szomorú kötelezettség
 2629 X     |                     rám, Dezső – szólt Loránd elfásultan. – Én ráállok arra, amit
 2630 I     |                   szép fia! Hogy tudja azokat elfeledni? Majd kegyes, istenfélő
 2631 XXV   |                     tántorodott hátra. Azt is elfeledte, hogy a kést kikapja szájából.
 2632 I     |                    elhalad, s ránk bámultában elfelejt köszönteni; mintha mindenik
 2633 XXIII |                   megtanulni újra, amit régen elfelejtett, s ami akkor olyan nagy
 2634 XXIX  |                      át, s ki fájdalomdühében elfelejtette az emberi hangot.~Az ordítás
 2635 X     |                megszökött, az örökkévalóságig elfelejtettem már. Hanem ez hát gyermekszerelem,
 2636 XIII  |                   nőhet meg ezalatt a hája, s elfelejtheti commode az ilyen bolond
 2637 XIII  |                       üldözi érte magát. Majd elfelejti, mire megvénül.~Az én atyámfia
 2638 XXVII |                       akkorák, hogy két ember elfér egyben, s ahol elfogy a
 2639 XXII  |                       dohogva:~– A leves mind elfő már, négyszer is fel van
 2640 X     |                   ispánnak, cselédnek, aminek elfogad, s aztán neked minden hónapban
 2641 XIV   |                 küldve.~Melanie nem várt, míg elfogadására érkezik valaki, le tudott
 2642 XXIV  |                  lakásomon, mert tudják, hogy elfogadásukra készen állok. Hanem közvetve
 2643 III   |                 szalonba, ahol az uraság várt elfogadásunkra.~Én azt hittem, hogy mi
 2644 XIII  |                       barátságát. A szegődést elfogadom; mikor meg tetszik unnod,
 2645 VIII  |                       fülébe súgá:~– Az éjjel elfogatások fognak történni.~– Kikre
 2646 VIII  |          országgyűlési ifjak egy része, ki az elfogatásokról neszt fogott, sietett elutazni.~
 2647 VIII  |                   egyéb választása, mint vagy elfogatni magát, vagy szökve menekülni.~–
 2648 XXIV  |              flagranti, ott, ahol találtatik, elfogattassék; semmi jótállás el nem fogadtatván.~–
 2649 XII   |                  oldala volt, papos embereket elfogdosni, magánál tartani és bosszantani.
 2650 XXVII |                 szerepeiket, mindegyik rögtön elfoglalá a neki rendelt helyet, a
 2651 IX    |                megtehetné azt a bosszút, hogy elfoglalná előle a családi sírbolt
 2652 VII   |                 négy-öt gyorskezű fiatalember elfoglalt egy padot az országgyűlési
 2653 XIV   |                        mindent lepecsételtek, elfoglaltak; még az ő zongoráját is;
 2654 XXX   |                      szolgabíró előtt álltak, elfogott rablókkal szembesítve, s
 2655 XXIX  |                  kezdett a tömeg közül. Mikor elfogták, körmölt, harapott, úgy
 2656 XVIII |                      nevetve –, milyen szépen elfogtam az ostromló sereget.~– Ah,
 2657 II    |                mindenkinek, s olyan nagy volt elfogulásom, hogy még a Fánnynak is
 2658 XXII  |               Testvérem, Dezső – szólt Loránd elfogulatlan bizalmas hangon, bemutatva
 2659 IV    |                 kérdésében.~Őnagysága egészen elfogulatlanul válaszolt:~– Óh, annak igen
 2660 X     |                  velük nem sokat törődünk.~Én elfogultan, mintha egy sírkő fekünnék
 2661 XV    |                  hozzá, válaszában oly valami elfogultság volt, amit lehetetlen volt
 2662 XIV   |                     újon érkezett leány semmi elfogultságot sem mutatott Cipra irányában;
 2663 XXVII |                    ember elfér egyben, s ahol elfogy a víz, két ember ismét odább
 2664 V     |               kenyérnek, az avas szalonnának, elfogyasztja az utolsó morzsáig. Tán
 2665 IV    |                ilyennel is foglalkozik? Mikor elfogyott a kolbász, szót is tett
 2666 I     |                     oly hangosan! – Ő maga is elfojtá zokogását. – Jerünk!~Azzal
 2667 VII   |                       mely nagyon hasonlít az elfojtott nevetéshez. Az igazgató
 2668 XX    |                       gyászoló keserv annyira elfojtotta érzelemtől túláradó keblét,
 2669 XXVI  |                     mellettem, rám se néznél, elfordulnál: úgy is jó volna; – ha mellém
 2670 I     |                     meghajítottam a vasajtót, elfutottam a zengéstől, amit az ütésre
 2671 XIV   |                        A tönkrejutott kevélyt elgázolni. Szökni fog a háztól, vagy
 2672 XXVI  |                     volt az anyám”.~Cipra úgy elgondolkozott magában.~Olyan ékesen szóló
 2673 II    |                   nevetett; én meg nem tudtam elgondolni, hogy miért tesz így, rosszul
 2674 XXVI  |                  aztán odább mégy.”~„Százszor elgondolom, hogy ha te nem szólítasz
 2675 II    |                  hússzor, ötvenszer, ezerszer elhadarja újra meg újra, s a hadart
 2676 II    |                      gyermek elmegy hazulról, elhagy apát, anyát, testvért, s
 2677 XXI   |                     anyámat, s abban hűtlenül elhagyá, nem ajánlhat nekem boldogságot,
 2678 XVII  |                    hogy pártját fogta szegény elhagyatott árvámnak. Az ég meg fogja
 2679 VI    |                      bókokat mondott. Ezt már elhagyhatta volna.~Hiszen vehette észre,
 2680 X     |                    egy anyáért, aki gyermekét elhagyja, azt az anyát, aki gyermekéért
 2681 XVII  |                       kívánja, hogy bennünket elhagyjon végképpen.~Itt igen kegyes
 2682 XVI   |                        a bánat, a szégyen, az elhagyottság érzete akaratlanul elnyomja
 2683 XIV   |                levágta; a lenyírt hajcsomagot elhajítva a földre. – Csak így a többit
 2684 V     |                  tömérdek maró, szívó bogarat elhajtsa magáról, amik bőrét meglepték,
 2685 I     |                    ismerős arc, ki mellettünk elhalad, s ránk bámultában elfelejt
 2686 I     |                   ugatni találjon, mikor azok elhaladnak.~A vasvillás őrök elmentek
 2687 X     |                    vágtatva, s amint előttünk elhaladt, a hátulsó bakról valaki
 2688 VIII  |                       jobb oka volt, hogy ezt elhallgassa.~Loránd azt mondá neki:~–
 2689 XVI   |                     szabad, a testvér, örökre elhallgasson azzal.~Vajon felfedezzen-e
 2690 XIII  |                azokkal nem lennék körülfogva, elhallgatnám hitetlenségemet; nem csinálnék
 2691 XXIII |                       katasztrófa napja előtt elhallgatnia olyan szomorú joga volt.~
 2692 IV    |                  délibábbal.~Szolgabíró úr is elhallgatta volna azt napestig, akárhová
 2693 III   |                   egészen betanulva, pedig én elhallgattam volna félig betanultan is,
 2694 XI    |                  magához ölelt, és csókjaival elhalmozott.~Óh, mint féltem én az ő
 2695 XXXI  |                      szólt az öreg mindinkább elhaló hanggal – azon német tudós
 2696 IV    |                  mikor holmi pezsgőspalackról elhámlott bor-etikettet is odaszámlált:
 2697 XIII  |                  szívében.~Jó, hogy a tűz már elhamvadt; – jó, hogy a hold elé sötét
 2698 XXVII |                     az utolsó ajtózördülés is elhangzott a házban.~„Jó éjt! Jó éjt!
 2699 III   |                      az aszút?~Én rendületlen elhatározással felelék rá:~– Nem!~– Tán
 2700 III   |                     első dac okozta bennem az elhatározást. Egy szóval, az első pohárnál
 2701 XIX   |                hazakerültem, s évről évre egy elhatározott gondolat kezdett közöttünk
 2702 IX    |                      hagyomány rá maradt, míg elhatározták magukat arra, hogy önkezüket
 2703 I     |                      a vállán hozott koporsót elhelyezé a hetedik fülkébe; mire
 2704 XXV   |                      ide szokták a zenészeket elhelyezni, azon tudvalevő ok miatt,
 2705 IV    |                   sikerült többé a fésű körül elhelyeznie, hirtelen összecsavarta
 2706 XV    |                     azt mondá:~– Uram! Én nem élhetek így tovább. Én elölöm magamat.
 2707 VIII  |                határidőt a meghalásra. Meddig élhetnek azok, akikre gondolsz? Mondjuk:
 2708 XXV   |                    süvegébe.~– Most már aztán elhiheted, hogy nem féltemben biztatlak.
 2709 IV    |                    volt az övé. Messze földön elhíresztelték róla, hogy az öreg a leggonoszabb
 2710 XXV   |              megváltozott a világ rende. Amaz elhírült botrány óta Topándy háztája
 2711 XXV   |                      nem féltemben biztatlak. Elhiszed-e?~– Verjen meg a! Hogy megijesztettél!~–
 2712 VI    |                       német írásomat, könnyen elhiszik, hogy az enyim. De legyek
 2713 X     |                    mulatságom volt! Csakugyan elhitték, hogy részeg vagyok. Összevesztem
 2714 XIII  |                       bolond voltam, hogy azt elhittem neki! Hitelt adtam a rágalomnak,
 2715 VIII  |                  mármost velem? – kérdé hideg elhízottsággal.~– Mit gondolsz, hogy mit
 2716 X     |              parasztfogattal, míg azt az urat elhozom, akivel elébb beszélnie
 2717 II    |                odanyomtam a markába a számára elhozott süteményt.~Henrik rám veté
 2718 XIX   |                   pékházból helyettem cserébe elhoztak egy kisleányt; a kisleányból
 2719 XXXII |                     tettél velem, öcsém, hogy elhoztál a csatatérről. Óh, milyen
 2720 I     |                     Isten kegyelme nékem!”~De elhoztalak benneteket ide, s elmondtam
 2721 III   |                   mint az udvari tanácsos.~Én elhűltem e vakmerő mondásra! Azt
 2722 V     |                       holdvilágra; a hullákat elhurcolta a kazal végéig, s ott elásta;
 2723 XXIX  |                        Maradjon hát itt, amit elhúz tőlem – egy kötélre!~Sárvölgyi
 2724 IV    |                      az esküdt. – Majd szépen elhúzzuk a regálékból, mikor kiosztják.~
 2725 XXIX  |                     néhány perccel a pandúrok elindulása után útban volt esküdtjével
 2726 XVIII |              útrakészülő az akadályokat, amik elindulásakor visszatartóztathatnák.~Alig
 2727 II    |                      terhemre nem esett, mint elindulásunk reggelén.~Már holnapután
 2728 XI    |                       Loránd ellen, én rögtön elindultam, hogy bátyámat fölkeressem.
 2729 XXI   |                      hogy Lorándnak hivatalos elintézendői vannak, amik egy napra Lankadombra
 2730 XIII  |                     valamely becsületbeli ügy elintézése végett segédeket keresett
 2731 XXII  |                      bekövetkező óráért egyet elismerek az eddig tagadott fogalmak
 2732 II    |                 magnus asinus.~Ez bizony szép elismerés egy apától.~– Nescit pensum,
 2733 IV    |              csodálatosnak találta a testvéri elismerésnek ez őszinte nyilatkozatát;
 2734 IV    |                túlvilág bizonyára meghozza az elismerést.~– Én azt indítványoznám –
 2735 XXIV  |                       én nem szólok bele. Aki elismeri magáról, hogy állat, semmi
 2736 XV    |                      Ő maga is kénytelen volt elismerni azt a fölényt, amit Melanie
 2737 XVIII |                       a hitetlennel ezeket az elismerő magasztalásokat, s mikor
 2738 XIX   |              megszorítám a kedves lyán kezét; elismertem, mily szörnyű igaza van;
 2739 XXII  |                 eszébe, hogy azt mondja neki: élj tovább, ne üldözd tenmagadat;
 2740 XXIII |                       töltsék: Dezső onnan is eljárhat hivatalos teendőiben; hanem
 2741 III   |                  természetesebb, mint hogy én eljárjak ide a hegedűmmel Melanie
 2742 VI    |                  ebédre; később hívatlanul is eljártam hozzájuk. Amint az iskolából
 2743 VII   |             napvilág-nem-látta költeményeket, eljártunk éljenezni a fáklyászenékre,
 2744 XVI   |                       vagyok már halva. Mikor eljegyzett, még gazdag voltam; atyám
 2745 XXIX  |                       vízért! Csak addig hadd éljek, míg ezt a cinkost is magammal
 2746 XXIII |                  maradnak.~– A gyermekek hadd éljék boldog heteiket falun! –
 2747 XXVI  |                       darabka szalonnát; hadd éljenek ők is.~Azok aztán mondanak
 2748 VII   |                      költeményeket, eljártunk éljenezni a fáklyászenékre, s viseltünk
 2749 XX    |                      terembe.~Azok falrengető éljennel fogadták Lorándot, Loránd
 2750 XVIII |                      végzetes napnál hamarább eljő.~Legközelebbi levelében
 2751 XIX   |                       a véletlen örömnek; ami eljöhet talán holnap, talán holnapután.~
 2752 XXII  |                         Az csak ebéd után fog eljönni – szólt Loránd, ki ráért
 2753 XX    |                  Lorándot ölelni szabad? Mind eljöttek velem.~Egy nappal hamarább
 2754 XXIX  |                       asszony azonban elvégre eljöttnek látta az időt, melyben kabinetkérdést
 2755 XXVIII|                       Kandúr sem, a házbeliek eljövetelétől tartva.~Vagy talán nem is
 2756 V     |                     vagy, pajtás; majd reggel eljövök érted, s elkérem a bőrödet,
 2757 VIII  |                       vágtam helyébe. Ő odáig eljutott, ahol a parabola legmagasabb,
 2758 XXVII |                   lehetett az idő, mire odáig eljutottak.~A lankadombi jobbágytelkeken
 2759 VI    |                      azért is szíttam, a füst elkábított, leette nyelvemről a bőrt,
 2760 II    |                 engedi, hogy ebben a városban elkanászodjunk. Szállásainkon is meg fog
 2761 I     |               félrement vele a bokorba, s ott elkaparta a haraszt közé. Az sem volt
 2762 XXII  |                   ilyen szép legényeket hamar elkapják ám.~– Nem, Cipra, mi visszatérünk
 2763 XII   |                   pisztoly szájába~Mintha két elkárhozott démon harcolt volna a föld
 2764 XXIX  |                     arcát a rémület görcse az elkárhozottak képeihez tevé hasonlóvá.~
 2765 IV    |                   igen szépen tudok; félóráig elkáromkodom anélkül, hogy ismételném
 2766 I     |                    Egy nyáron minden vagyonát elkártyázta, és tönkrejutott. De még
 2767 I     |                     is vállalt. Minden gyerek elkényesül, durcás, nyűgös lesz, ha
 2768 XV    |                      a másik a dévaj, durcás, elkényeztetett kópé.~Topándy asztal felett
 2769 VIII  |                 magamat veled. Hanem azt csak elképzeled, hogy az ilyen tartozást
 2770 II    |              letekintettem, sehogy sem tudtam elképzelni magamban, hogy jutottam
 2771 V     |                       reggel eljövök érted, s elkérem a bőrödet, ha idadod. Ha
 2772 XXIV  |                      égő csóvával csapatostól elkergetheted. A kazlat fel kell égetnünk.~–
 2773 IV    |                       behunyta már, várván az elkerülhetetlent, hanem a zivatar, csudára,
 2774 XVIII |                    intőnek?”)~– Nem akartalak elkerülni; amint megtudtam Bálnokházynétól,
 2775 V     |                      nyakánál fogva, az ordas elkeseredett dühvel ugrott le rá a kazal
 2776 X     |                       irányában engem egészen elkeserített. Magamon kívül jöttem. Ki
 2777 XX    |                     sorba csókolózott.~Valami elkeserült megyei szónok dikciót is
 2778 IX    |                       cseresnyéket árulgattak elkésett ibolyabokréták mellett.~
 2779 I     |                    hagyta magát venni; szépen elkészítettük úti poggyászát, megrendeltük
 2780 XIII  |                    szerint, azalatt őnagysága elkészítteté a kávét, villásreggelit,
 2781 XXVII |                       búsulj, Fáraó!~A rablók elkészültek a toalettjükkel.~– Most
 2782 XXIX  |                    meg egyenruháikról.~S arra elkezdik a harangokat félreverni,
 2783 X     |                     hogy most már az anyák is elkezdjék a sort?~Ez kegyetlen mondás
 2784 I     |              Találkoztak a közös küzdtéren, s elkezdődött közöttük a végtelen villongás.
 2785 XXXII |                   üresen hagyott ágyba.~Mikor elkezdődtek a harcok, egészen felvillanyozódott
 2786 I     |                      azok villáikat fogták, s elkezdték a szénát lehányni a szekérről.~
 2787 XXIV  |                      vissza nem csinálhatjuk. Elkezdtük a gyűlöletet, s magunk sem
 2788 I     |                       időkből, s mikor azokon elkezdtünk nevetni, ő is velünk nevetett.~
 2789 XXIX  |         szövetségesnek sem biztató. Az éji őr elkiáltotta már a tizenegyet: „Nincsen
 2790 XIII  |               tanultam. Sokszor éjszakákon át elkínzott valami eszme, amíg cselédeim
 2791 XVII  |                   szíves, Loránd öcsénk, hogy elkísér bennünket Sárvölgyi úr házához?~–
 2792 I     |                      ami az utolsó koldust is elkíséri, s most itt, a halottak
 2793 IX    |                    borúját –, s kívánja, hogy elkísérjem?~– Óh, dehogy, hogy jutna
 2794 X     |                      monda Márton – de bizony elkísérjük a város végéig. Magában
 2795 III   |                       tova: óh, milyen messze elkísért!~Ő volt ambíciómnak kitűzött
 2796 XI    |                 színész, ki őnagyságát Bécsig elkísérte – s nem ezúttal először.~
 2797 II    |                       gyertyavilágnál kellett elköltenünk, mert virradat előtt volt
 2798 XII   |             háromszázat a szabónak; kétszázat elköltöttem vásárfiára; számold ki,
 2799 XIII  |                      év. Ha pénzünk volt, azt elköltöttük együtt; ha nem volt, együtt
 2800 VII   |                      Hidd el, hogy én mindent elkövetek, hogy semmi baj ne érjen
 2801 XXIV  |                      stb. fejedelmek rovására elkövetett, s még inkább néhány könnyen
 2802 XXIV  |                   most végre sikerült valamit elkövetnem, ami célomhoz juttat.~–
 2803 XXVII |                  mintha a legszörnyűbb vétket elkövetni menne, melynek az álmatlan
 2804 VII   |                   nagy hatású a vétek, melyet elkövettek, s azoknak fő okozói a törvény
 2805 VII   |                     az igaz, de nem bűn, amit elkövettetek, s bűnné fogna válni csak
 2806 XI    |                        Fánny szemembe nézett, elkomolyodott, s reszkető szóval ezt mondá:~–
 2807 XXII  |                      egyre meghatottabb lett, elkomolyult, gyakran Lorándra nézett.
 2808 XIV   |                   engem szidni, mikor valamit elkontárkodom; de mikor leány leányt szid,
 2809 XIII  |              Érdemes-e erre egy ember, akinek elkoppantottuk az élete gyertyáját?~– Hogy
 2810 X     |                 negligens! Már meg éjszaka is elkószálni a háztól; az nem járja.
 2811 II    |                 határozva, hogy mindkettőnket elküldenek Pozsonyba. Bátyám, ki már
 2812 XVIII |                    útiköpönyemért légy szíves elküldeni valakit a szomszédba. Veletek
 2813 XXXI  |                     cselédet keresett, akitől elküldje.~Azután megint mást gondolt.~
 2814 III   |                       neki minden hónap végén elküldöm. Lorándról is felírok mindent,
 2815 XXXII |                   felfegyverezze kezét, akkor elküldötte repülő szolgáinak legeslegkisebbikét,
 2816 XXVI  |                    Erre aztán Topándy arca is ellágyult; a szokott szarkasztikus
 2817 V     |                   nyáron hűsöt tart. Magam is ellaknám benne.~Cimborái vállalkoztak
 2818 II    |                     télre-nyárra való ruhával elláttak bennünket, rajtam jó bőre
 2819 XIV   |                    egy porlepte, elhanyagolt, ellazult külső alatt meg tudják érteni,
 2820 II    |                pontnál azonban már határozott ellenállásra talált nagyanyámnál, ki
 2821 XXXI  |                  valamikor abban folytatom az ellenállást az Isten rendeletei ellen;
 2822 XVIII |                 előidézett; hajlandó volt azt ellenállhatatlan hódítói szerencséjének betudni.~
 2823 XXIII |                     támogatásban részesült az ellenállhatlan meny részéről, hogy az a
 2824 XXIV  |                    csatornán, s mikor a kazal ellenébe értünk, messzehordó röppentyűkkel
 2825 XIV   |                      öcsémet meg nem hódítja, ellened pártot nem fog üthetni.
 2826 XXV   |                 társadalom. Az emberiség volt ellenedben a támadó, te csak védted
 2827 XXX   |                 nekünk, ha mi is megbocsátunk elleneinknek? Minden gonosztól megszabadít-e
 2828 XIII  |                      ifjú, hát jer, védelmezd ellenemben ezt a jámbor férfit! Mondd
 2829 XIII  |                  lehet nagylelkű, elengedheti ellenének a meghalást; vagy a vesztesnek
 2830 XXVIII|                      is puszta kézzel fogadta ellenét.~Kar kar ellen; arc arc
 2831 XXVIII|                      mint mikor a berki dúvad ellenével összeharapja magát. – Elraboltad
 2832 XXVI  |                      megérkezik.~– S ha anyád ellenezné e házasságot?~– Arról én
 2833 I     |                 Loránd akart vinni, nagyanyám ellenezte. Végre mégis megegyeztek
 2834 V     |                  csendesen előre, odaszagolva ellenfeléhez, s vakmerőn farkasszemet
 2835 IV    |                      hipokrízis nélkül, bárha ellenfeleink programjaiba ütközünk is
 2836 XXVIII|                  Loránd, hogy mi szándéka van ellenfelének.~Még néhány hét előtt, midőn
 2837 XXIX  |                       toporzékolásának, ki az ellenkezésben világos parancsa meghiúsítására
 2838 XIII  |                      Neki nem volt soha semmi ellenkezése Áronffyval, s ha lett volna,
 2839 XIV   |                        Vagy talán éppen annak ellenkezője lesz? Vidám, könnyelmű,
 2840 XIII  |                    hogy okos ember volt; s ha ellenkezőt mondhatna is valaki, hol
 2841 I     |                 kabátomat akarta rám adni.~Én ellenkeztem vele.~– Hiszen falura megyünk!
 2842 XXIII |              pinceboltban dolgozó péklegények ellenmondásával is találkozott volna.~Loránd
 2843 XV    |                  térdeiről, s mielőtt Topándy ellenőrizhette volna, egy olyan egészséges
 2844 IV    |                     éreztem afölött, hogy íme ellenségem elbukott, lábam alá van
 2845 XXIV  |                   odaveti magát leggyűlöltebb ellenségemnek: egy undok hullának, kinek
 2846 XV    |                       ha egy becsületes ember ellenségének kezébe adta az életét vagy
 2847 XIV   |                  bizonyos lehet, hogy itt egy ellenségére talál, akivel semmi kegyelemre
 2848 II    |                        Kezdtem Lorándot ilyen ellenséges katonának tekinteni.~Szerencsénkre
 2849 XXVIII|                       vérét szomjazta; azt az ellenségét, akit átokkal emlegetett,
 2850 I     |                       a tövistermő mezőn örök ellenséggé kellett esküdniök. Szépapátok
 2851 XVII  |                      hogy küzd meg ennyi erős ellenséggel a lágykezű szerelem egymaga?~
 2852 VIII  |               skatulya fenekéhez, de ha olyan ellenségre találsz, mint saját magad,
 2853 XIII  |                    cserébe örökké lerázhatlan ellenségül.~Sárvölgyi esküdött, hogy
 2854 XX    |                    természetesen nagy nemzeti ellenszegüléssel találkozott.~A magyar elsőbbségét
 2855 XIV   |                 ruganyosság, olyan kiegészítő ellentét volt a tanonc neofit bűbájos
 2856 II    |                    asszonyok gondolhatták ki; ellentétben azzal a rideg rendszerrel,
 2857 XIII  |                  eléje, s a régi és az új kor ellentétekben fordultak egymás ellen a
 2858 VII   |                   vagyok tisztelt tanár úrnak ellentmondani, és tagadni azt, amit e
 2859 XXIX  |                   észrevevé, ő is elővette az ellenvarázslat igéjét: „Hüccs ki, te! Hüccs
 2860 IV    |                     Ezek mind igen nyomatékos ellenvetések, s megtehette volna ön mindezeket
 2861 IV    |                    elég, s midőn a szolgabíró ellenvetéshez készült, bevágta az útját
 2862 XXIV  |              fogadtatván.~– De, uram!~– Semmi ellenvetésnek hely nem adatik. Ön már
 2863 XXIII |                    Fánny részéről legélénkebb ellenzésre talált. Azt ugyan helyeslék,
 2864 II    |                küldeni máshová.~Anyánk sokáig ellenzette azt. Nem akart tőlünk megválni.
 2865 XXVII |                gyakran törülte szemeit, miket ellepett aközben a könny.~Anyjához
 2866 XXVIII|                       látta, hogy azt egészen ellepte a vér.~– Nagyon meg vagy
 2867 XVIII |                 mindent kitalált, amit valaha ellesett, hogy azt Loránd szereti:
 2868 XX    |                     hogy Lorándnak egy szavát elleshessék, s az utolsó rémséges jelenetet,
 2869 XXIX  |                       csendből hangokat akart ellesni. Odatartá fülét a vastábla
 2870 XIV   |                     kezével rajzolt képeit is ellicitálták, sőt a Gedenkebuchot, amibe
 2871 XXVI  |                     nyílt tűzhelyhez sietett, ellódítva onnan a szolgáló cselédet,
 2872 XII   |                      cigány!~A lovas e szónál ellökte melléről a féloldalt fityegő
 2873 XXVII |                     legédesebbikének szájából ellopott. Azokat a tündéri csattogásokat,
 2874 XVI   |                     hallgatásától.~A szerelem ellopta Loránd lelkének acélját!~
 2875 XXVII |                  magunkkal más országba, mind ellopták, s aztán felgyújtották a
 2876 IV    |              istentelen házánál vesz magához, ellopva az étvágyat az utána következő
 2877 XIII  |                   igazság eljön mindenkire az elmaradhatlan egymásutánban.~– Megengedem,
 2878 I     |                    borongós idő, a mellettünk elmaradó házak, az emberek, kik csodálkozva
 2879 VI    |                    Megtanulok mindent, amiben elmaradtam.~– Jó volna, Dezső pajtás,
 2880 IV    |                         Továbbá?~– Továbbá az elmarasztalt kárára történt reparatúra
 2881 IV    |               kitataroztatása által támadtak, elmarasztalta.~– Egy csepp felperesi ügyvédet
 2882 IV    |                       jelent, s makacsságilag elmarasztaltatván, most már hallgassa az ítéletet.
 2883 X     |                teátrumtól, aki aztán majd úgy elmaszkírozza az úrfit, hogy az ő passzusával
 2884 I     |                       olyan nagy legyen, hogy elmehessen katonának. Oda, oda, ahol
 2885 II    |                    Nagyanyám megengedte, hogy elmehetek, Fánnyka el fog vezetni
 2886 III   |                       szótlanul kérni, tudott elmélázva merengeni, tudott lelkesülni; –
 2887 XIII  |                    neki Loránd a nap spektrum elméletét, a leány felsóhajtott, s
 2888 IV    |                    volna meg időnek előtte, s elméleti racionalizmusból mint bölcsész
 2889 II    |                  amiből én csak annyit bírtam elméletileg elvonni, hogy no iszen szegény
 2890 XXIV  |                      kutassuk most ezt! Egész elmélkedésemnek a vége az, hogy mielőtt
 2891 IV    |                        hogy ideje lesz már az elmenésnek, mert még egy „mulatság”
 2892 XXIX  |                   császár lovának az árnyéka. Elmenj már; ne nézz rá olyan nagyon,
 2893 II    |                     velem a keresztúton, hogy elmenjen helyettem az én anyám gyermekének,
 2894 I     |                    hogy mielőtt e hosszú útra elmenne, még egyszer búcsút vesz
 2895 V     |                egyszer-másszor, hogy vadászva elmennek odáig, de mindannyiszor
 2896 XXVI  |                   ilyen langy ne volnál!”~„Ha elmennél mellettem, rám se néznél,
 2897 I     |                  elhaladnak.~A vasvillás őrök elmentek a szekér mellett, elhaladtak
 2898 IX    |                      E félhomályban az előtte elmentekről gondolkozott Loránd.~Az
 2899 XXIV  |                     előtte.~– Tehát: amint ti elmentetek innen, még nem is tudták
 2900 XX    |                menyecskék lovagja, mind saját élményeiről kezd beszélni, minden szokásos
 2901 XIV   |                   szerelem, ez itt a sötétkék elmerengés.~Cipra nem tanulta az optikát,
 2902 XIV   |                        melyen lopva annyiszor elmerengett, úgy elékteleníteni! Ezt
 2903 I     |                      mellől, s mikor apám úgy elmerengve ült közöttünk, s alig vette
 2904 XXX   |                  nyújtja esdő kezét, midőn az elmerülés órája jelen van?~Vagy pedig
 2905 XIII  |                    magát mulattatni Cartesius elmerülő ördögöcskéin, rá mert ülni
 2906 XXI   |                 gyűrűnél?~És ha hajam száláig elmerült bűnös volnék abban, amivel
 2907 XIV   |                villanyos tömkelegébe ha ujjai elmerültek, úgy érzé mindannyiszor,
 2908 VII   |                     lett volna könnyebb, mint elmesélnem, hogy egy úr járt oda, akit
 2909 XXIV  |                   Ciprának, Cipra meg énnekem elmesélte, s ami mind hozzátartozik
 2910 XXX   |                   elmondta utána; azután újra elmondatta szakaszonkint, megkérdezé:
 2911 XI    |                 Másnak nem tiltotta meg, hogy elmondd?~– Az természetes – feleltem
 2912 XX    |                     arra sem adott időt, hogy elmondhassa, mennyire örül találkozásunknak.~
 2913 VII   |                szobába, nehogy a kinnlevőknek elmondhassák, miket kérdeztek tőlük,
 2914 III   |                    vagyok szállva; még azt is elmondják, hogy annak van egy pisze
 2915 X     |                       hónapban írni fogok. Te elmondod az én kedveseimnek is otthon,
 2916 XVII  |                      násznagya. E szóra mégis elmosolyodott Topándy, s Bálnokházyné
 2917 XVIII |                     év előtt történt, azt rég elmosták a későbbi események, s te
 2918 III   |                 udvari tanácsos bácsi ebédjét elmulasszam az ő kedvéért!~Nagyanyám
 2919 XIII  |                      leteltével, ha ellenfele elmulasztaná kötelezettsége végrehajtását,
 2920 VI    |               helyettem végzi azt el, amit én elmulasztottam. Mi lett belőlem?~– Pedig
 2921 XII   |                halottak volnának; minden szín elmúlik benne: az arc pírja, az
 2922 XXXII |                   időket élünk, amikor minden elmúló év utolsó napján felsóhajtunk:
 2923 IV    |                    vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell”.~Esküdt úr
 2924 XX    |                    negyedik humorizál, s maga elneveti a javát, s valamennyi végzi
 2925 XII   |               Lorándnak, mintha mind a ketten elnevetnék magukat: a halottarc is
 2926 XXIV  |                   behordani, s amit cselédeim elneveztek csúfondárosságból Sárvölgyinek.
 2927 II    |                   igen jó családapa, és sokat elnéz a gyermekeknek. Dolgozószobája
 2928 XIII  |                     az ég csodáit óra hosszat elnézegetheté.~Loránd szívesen felelt
 2929 V     |                     körülötte a tűz fényében. Elnézegeti azokat a furcsa jegyeket
 2930 XIV   |                  világosság ömlik alá. Sokáig elnézegette a képeket. Vajon kik lehetnek
 2931 XI    |                   nagyot szíva fogain, kegyes elnézéssel válaszolt ez anyai kitörésre:~–
 2932 XII   |                     elég ideje volt nyugodtan elnézni ezt a nagyságos asszonyt,
 2933 X     |                     fog téged üldözni. Ő igen elnéző neje iránt hasonló esetekben.
 2934 IX    |                     az idők rende; a tél, aki elnézte uralkodása napjaiban, hogy
 2935 VI    |                     tartotta, s én egypárszor elnéztem neki. Hanem egyszer, mikor
 2936 I     |                     sem volt éhes.~Ott azután elnéztük, mint megy le a nap. Falunkból
 2937 XIV   |                  háziasszony, ki az asztalfőn elnököl; Loránd a külgazdasági mindenes,
 2938 IV    |                    cselédsége közé, hanem ott elnökölt az asztalnál, mikor úri
 2939 V     |                  pázsittal vont be: a rálépőt elnyeli a hínár. Aztán üget ismét
 2940 II    |                      víztömeget, amit egyszer elnyeltem, midőn majd belefulladtam
 2941 XVI   |               elhagyottság érzete akaratlanul elnyomja kedélyemet. Most már tudja
 2942 XX    |                   utáni órában a „mieink” rég elnyugodtak már, nem lehetséges, hogy
 2943 VII   |                      Ezen a napon nem is volt előadás. Csupán a vádlottak és bíráik
 2944 II    |                    végezték a görög filozófok előadásaikat, a legmakacsabb indulatú
 2945 XIV   |                 Topándy nagyot nevetett saját előadásának.~Csak maga nevetett, a többiek
 2946 XXII  |                      első, amin viselt dolgai előadását kezdte Topándy előtt. Bálnokházyné
 2947 X     |                     az még nem jöhet, mert az előadásnak nincs vége.~Mócli még jobban
 2948 XXIV  |                     Pedig azért sem sietek az előadással. Be kell várnod, míg egy
 2949 XXII  |              hevenyészni. Fogadom, hogy ha én előadom az esetet, ők maguk is nekünk
 2950 II    |                      útjára, s ekkor Fánny is előadott neki egypár eldugott almát,
 2951 II    |                 félelmes gondolatra jöjjön az előadottakból, hogy én majd a történet
 2952 XIII  |                 elmentem vele a kihívandóhoz. Előadtam neki, hogy ilyen esetben
 2953 XXIII |                   köszönhetem – szólt Loránd, előadva köpenye alól Márton legény
 2954 XXVII |                       bölcs férfiai a mindent előállító anyagnak, legalább a nők
 2955 IV    |                    végrehajtatott, s a kocsik előálltak. Ő is kikapta azonban már
 2956 XXV   |                     mi az első végrendelettel előállunk, s akkor előkerül az utóbbi,
 2957 XXVII |              cselédháznál, az utcaajtónál.~Az előálom csendje uralgott a ház felett.~
 2958 XIV   |                       Ez az ő neve?~– Nevének előbetűi.~– Hogy híják?~– Gyáli József.~
 2959 XXVIII|                 mézeskaláccsal sem tudom őket előcsalogatni; különben azt küldeném oda
 2960 II    |                      sorba rakva pirul már az előcsapat, s kellemes illatával eltölti
 2961 VI    |              beosztása az időnek és nagyon jó előcsarnoka a művészetnek, ha én délután
 2962 XVII  |              sárgaruhás nő a kártyában~Loránd elodázta, amíg lehetett, az időt,
 2963 IV    |                  felett! Egy esztendeig fogok élődni ezen a tréfán. S majd meglássák
 2964 XII   |                      közeledett felé. A három elölfogott lovon csengettyű volt; messziről
 2965 III   |                    érzelmű tervet koholnak az elöljáróság irányában tartozott tisztelet
 2966 XXVII |                       vagy közelgő üdvösségem előérzete-e ez? Mi bánt, mi borzaszt,
 2967 II    |                       nevelte bennem a kedves előérzetet.~Hát még a „mea filia” milyen
 2968 X     |                    hajdan paripák, úri hintók előfogatai, most az állatkínzás elleni
 2969 XXIX  |                lóháton Lankadomb felé; ő maga előfogatot rendelt magának, s néhány
 2970 XXIX  |               hirtelen összekötötte az ágyát, előhozta a tulipános ládáját, felrakta
 2971 XX    |                 közepén, felrakták a borokat, előhozták a párolgó, illatos ételeket,
 2972 XIII  |                 bátorságot vett magának, hogy előhozza e tárgyat.~– Igazán úgy
 2973 IV    |                 papírok füle-farka, egyenkint előhúzogatta őket.~– E jó, e nem jó.
 2974 III   |                      illik.~Nagyanyám hímzett előingemet kötötte fel mellényem alá,
 2975 XXVI  |                     vagyok emelkedve a világi előítéleteken.~– Ah, hah! Nagylelkűség!
 2976 XXVIII|                    csend van. Azok sem mernek előjönni. A bátorság nem szegény
 2977 XVI   |                    lelke kísért.~A zenehangra előjöttek a szomszéd szobákból is
 2978 XIV   |                   Cipra finom ujjainak azt az előjogot, hogy hajfürteiben babráljanak.~–
 2979 II    |                      a művelt európai nyelvek előkelőbbjeivel megismerkedjék, egy angol
 2980 XXV   |                  vissza a fenevad, mint mikor előképe a vadonban a martalék nyakát
 2981 XX    |                      készen állt már az útra. Előkeresgettem mindent, ami emlékül maradt
 2982 XXVIII|                      Loránd, vadásztáskájából előkeresve töltényeit és lőkupakjait.~–
 2983 XXIX  |                     Sárvölgyi házától kellett előkerülni. Itt valami nagyobb rablási
 2984 I     |                    alatt más századot akartak előkészíteni. Nem adatott meg a siker
 2985 XIX   |                   aztán én elvégeztem a pálya előkészületeit, ügyvéd lettem, mikor a
 2986 XVII  |                  alkalmasabb elájuláshoz való előkészületek vannak kézügy alatt.~Itt
 2987 XXIII |                      a te házasságod hosszabb előkészületeket igényel?~– Sokkal hosszabbakat.~–
 2988 II    |                       a csendes tárgyakról az élőkre, a megszokott állatokról
 2989 XII   |                       menjünk!~A szolgáló, ki előkuporodott a pad alól, összetakarította
 2990 V     |                        A kazal odújából pedig előkúszott az ellenség: a sovány, kiéhezett
 2991 XIII  |                     majd megtudod; nem fut el előled a história! Hallgasd tovább!~
 2992 VII   |                lehetett nyomtatásban olvasni: előleges cenzúra volt, s az egypár
 2993 XXII  |                     semmit.~– Annál jobb. Egy élőlény, aki nem sejti, hogy ő arra
 2994 IV    |                        hanem amint Topándy is előlépett, egyszerre oly hadilármát
 2995 XIII  |             föléleszté a tüzet a kandallóban, eloltá a mikroszkóp légszeszvilágát,
 2996 XXVIII|                      bizony a lámpát jó lenne eloltani, mert a rablók mind ide
 2997 XIII  |               fordulva.~– Nem láthattuk, mert eloltotta a gyertyát, s azután meg
 2998 I     |               ritkaságok voltak.~Nem titkolta előlünk, sokszor nyíltan kimondá,
 2999 XXI   |                     akkor még egyszer és újra elolvasá azt.~Szobája ajtaja előtt
 3000 XXXI  |                       leveleket újra meg újra elolvasák: a két anyának ez tanulmánya
 3001 VI    |               odaviszi a kedves jó mamának, s elolvassa neki, mintha én írtam volna:
 3002 VIII  |                     udvari tanácsosné levelét elolvasta, arra kérte a komornyikot,
 3003 II    |                    dorgálta meg az erősségből előmászó fiút, amit én ugyan nem
 3004 II    |                 bámulásra gerjesztettem gyors előmenetelemmel.~Efelől azonban nem adott
 3005 V     |                        hol vette; amint egyet előmutatna azok közül a pirosszemű
 3006 XXVII |                   szólt egy rabló, szűre alól előmutatva a feszítő vasrudakat.~–
 3007 XXVIII|                        Ott azután részükön az előny. Azért most neked ez a feladatod:
 3008 XIV   |                 egyszerűségre redukálta külső előnyeit azáltal, hogy ily rövidre
 3009 XXII  |                  Egyik sem akarván a másiknak előnyt engedni, végre azt határozták,