10-apamm | apamn-befol | befot-bunte | buszk-csuff | csufo-elbuc | elbuj-elony | elord-erolt | erone-feles | felet-fogad | fogai-gyapo | gyara-hason | hasra-hozza | hozzo-izgal | izgat-kedve | kedvt-kifiz | kifli-kopen | kopi-lakos | lakot-lesza | lesze-megeg | megej-megta | megte-morog | morzs-nyere | nyeri-ohely | ohozz-perec | pereg-remek | remel-sohaj | sok-s-szent | szenv-talal | talan-tetet | tetle-ulnel | ulnun-vasat | vasbo-vissz | visza-zuzot
Fezejet
3010 X | csípett a karomon, majd elordítottam magam. Ez nála sajátságos
3011 III | iskolatársaim kérdezték, hol lakom, előrebocsátani: a bátyám Bálnokházy udvari
3012 V | a mén, mind a négy lábát előrefeszítve, fejét magasra felemelve,
3013 I | kerülni; azonban midőn az jól előrehaladt a szekérrel, mi csak ismét
3014 IV | szolgabírónak:~– Csak tessék előremenni, majd én utolérem; egy kicsit
3015 I | keresztet vetett magára, s előrement az ökreihez.~Mikor a faluhoz
3016 XXVII | fel előtte, s megragadja előrenyújtott kezét.~
3017 XI | itt többet. – Azzal anyám előresietett, engem közrefogtak, nagyanyám
3018 XXII | asszony nagy felkészüléssel előrohan, hogy majd mint megmutatja
3019 XX | tarthaták vissza magukat tovább, előrohantak, odaveték magukat a tivornyázók
3020 XXII | székébe, míg Bálnokházyné előrohanva az ablakmélyedésből, indulatosan
3021 XXVII | próbálta azt soha.~Csendesen eloson a bokrokig.~A csalogány
3022 I | kifogyhatatlan voltam a holnapi öröm előszámlálásában. Vajon gondját viselték-e
3023 XI | nem szoktak a levegőben eloszlani.~– De hát mi oka lehetett
3024 VIII | már, hogy az országgyűlés eloszlik? – Bálnokházy úr bizalmasan
3025 VI | anyjával.~Mikor a társaság eloszlott, még lementünk együtt Loránd
3026 III | pitvarba, a pitvarból az előszobába, az előszobából a szalonba,
3027 VII | nem kérni kegyelmet.~Az előszobában várva, találkoztam egyenkint
3028 III | pitvarból az előszobába, az előszobából a szalonba, ahol az uraság
3029 VII | alatt az iskolai törvényszék előszobájában kellett várakoznom. Pedig
3030 VIII | mellé a pamlagra.~– Miattam eloszolhatik.~– De talán önt is fogja
3031 XXII | szokás a vendégszeretetet élőszóval kifejezni itt az Alföldön,
3032 XIII | nagyságos asszony éppen az előteremben volt, ahol reggelizni szoktak.~
3033 XXV | Sárvölgyi hálószobáját egy előtornácszerű vakfolyosó választja el
3034 I | mi eddig titok és homály előttetek.~Most nézzetek még egyszer
3035 IV | egy cimboranevettető képet előturkálni, hol egy forintnak nevezett
3036 XII | felforrt az ifjúban a vér, előugrott a sötétből, hol eddig a
3037 II | telve iránta való rossz elővéleménnyel; látása még jobban megijesztett.~
3038 XIV | megmutatom.~Azzal hirtelen elővett tárcájából egy pár horgacsoló
3039 XIII | városból – szólt a hölgy, elővéve tárcáját. – Ugyan jó, hogy
3040 XXXI | be, nem lett feladva: nem előzheté meg jöttét.~Otthon csak
3041 XXVI | testvérem, s egy csábító előzmény részemre: derék kis ángyom.~–
3042 XXIII | hogy a tiednek meg kell előznie az enyimet.~– Már megint
3043 IV | Jövetelét nagy csengetés előzte meg, azzal szokott jelt
3044 XXVI | kedvesem.”~„Ha gyűrűm elpattan ujjamon, te lész akkor az
3045 I | egyszer felzavartatott, újra elpihen lelkében.~– Ő volt már a
3046 XXVI | én már asszony vagyok, elpirul utána; asszony volna, mosolyogna.
3047 III | mindig!~Amint látta, hogy én elpirulok, dacosan fordult Bálnokházy
3048 XVI | gyűrű?~Melanie arca mélyen elpirult e szóra: Cipráé annál jobban
3049 XXIII | mond a nagymama. – Ej de elpirultál akkor!~– Emlékezel-e rá –
3050 XXV | Ha akarom, fényes nappal elpusztítom az egész falut. Ti nem tudjátok
3051 IX | bosszúálló szigorral, s három nap elpusztított mindent, amiben ember örömét
3052 XXVII | szeméből, mikor tanyáját így elpusztítva meglátja.~Mind a tizenketten
3053 XVI | Lorándot rég meghaltnak, elpusztultnak hiszi minden ember; senkinek
3054 II | anyám szerelmét tőlem majd elrabolja.~Mindenképpen rettegtem
3055 XXII | néhány percét látogatásunkkal elraboljuk.~– Kérem, tessék helyet
3056 XXV | pénzed legyen ahelyett, amit elraboltak. És azután mehetsz leányostul
3057 IV | aki azt felebarátjától elragadná; csak tessék magát mindjárt
3058 VI | mégis csak örülsz neki!~Én elragadtam tőle a levelet.~Elöl szüleinek
3059 XIV | segített Melanie holmieit elrakosgatni a szekrénybe. Megbírált
3060 XXXI | életének napos oldalát. Most ez elrakott leveleket újra meg újra
3061 XXV | össze az eszedet!~A rabló elrakta zsebeibe a pénzt, s felhúzott
3062 XXII | elbukni?~Asztal fölött azután elregélte Dezső Topándy előtt, miket
3063 XIV | az egész bűbájos csomagot elrejté keblébe. Talán sohasem is
3064 XVIII | felett, amik Melanie gyűrűjét elrejték.~Loránd egészen borult kedéllyel
3065 II | fürgeséggel bírta magát elrejteni, s onnan elő sem is jött
3066 I | idehoztuk lopva, bujdokolva: itt elrejtettük minden keresztyéni szertartás,
3067 XII | ajtót, a szolgáló pedig elrejti magát a pad alá: mire a
3068 XXVII | tudta utánozni, hogy még elrejtőzött társait is megcsalta vele.~–
3069 XXVIII| riadt rá az ötödik rabló – elrémíted a többit.~Azzal két ujját
3070 XXXI | pusztai csárdában úgy volt az elrendelve, hogy Loránd megszabadítsa
3071 I | addig, míg ő a kocsikat elrendezi, melyek bennünket el fognak
3072 XXV | sárkányokkal.~Jól volt ez elrendezve hasonló esetekre; a pisztoly
3073 XXXII | Pedig mennyi szép golyó elrepült feje fölött.~Hogy tekintgetett
3074 XXI | asztaláról a papírrongyokat: elrepültek szanaszét, s azzal ajtót
3075 XXIX | főzőkanállal iparkodott védencét elriasztani a veszély közeléből; dacára
3076 V | áraszt a mocsárvidékre, még elriasztóbbá téve a táj arcát; mikor
3077 XXX | Hátha összetalálkozik az elriasztott rablókkal? Hátha a rozzant
3078 XII | szegénylegények mesterségit elrontják. Mikor már messze járt is,
3079 XX | magunknak csinálni, s te most elrontod vele.~– Hát hisz azért mulathattok,
3080 XV | az átkozott cselédek úgy elrontották ezen az oldalon minden ajtó
3081 XIV | munkával foglalkozók szoktak elsajátítani, hogy Melanie szemeinek
3082 XVI | szóra: Cipráé annál jobban elsápadt. A pokol mély sötétsége
3083 XIII | Loránd kedélye annyira elsekélyült már e pusztai magányban,
3084 XXX | szétzilált fürteit arcából elsimítva –, maguk jót akarnak. Úgy
3085 I | nemzeti érzülettel. Ő az elsőbbnek adott igazat; ahhoz csatlakozott.
3086 XX | ellenszegüléssel találkozott.~A magyar elsőbbségét e téren sem engedék át.~
3087 XX | az angolt, majd a rácot elsőnek az ivásban, amivel természetesen
3088 XVIII | ég millió fénye feltűnik, elsőrendű csillagaival és csillagködeivel,
3089 XXVIII| csendesen célbavette az elsőt; alant kellett vennie, nehogy
3090 XIII | bolondozzanak itt vele, mert elsül, s még valakit meglő.~Loránd
3091 XXV | amiket ha fölbontanék, elsülnének a kezemben, és szétszaggatnának.
3092 XXIX | néha hallatszott valami elsuhanó hang, mintha álmában végigborzadna
3093 XXVII | Mezetlen lábakkal, nesztelenül elsuhant Loránd ajtaja előtt; a kertre
3094 II | Öreg kutyánk, tán nem is élsz addig, míg újra láthatnál?
3095 V | jó lesz bundának. Úgyis elszakadt már a régi.~Itt valami jutott
3096 X | egy varázsszó, mely tőle elszakaszt.~– A te varázsod? Anyánkról
3097 I | egy kicsiny gyermeknek! Elszakítani az életet, melyet még nem
3098 XXVI | katinkabogár kezem fejéről elszáll, arról tudom meg, merre
3099 XXXII | szolgáinak legeslegkisebbikét, s elszállítá őt egy méhszárnyon oda,
3100 XV | áldozatját, a kriptába lopva elszállítják, s ugyanakkor tán nászéjén
3101 XII | többi?~– Hát gyere ide, majd elszámlálom – szólt a nő, az evőkés
3102 XIII | volna valaha. Ellenkezőleg elszámlálta, mennyi jót tettem vele
3103 VII | közé néztem, s most már elszántam magamat, hogy ha négylovas
3104 III | Cato nem mondta nagyobb elszántsággal e frázist: „Victrix causa
3105 XXXII | mikor egy kardcsapástól elszédítve lebukott lováról, még egy
3106 VI | halaványul; most mindjárt elszédül tőle. Én pedig csak azért
3107 XXVIII| Jaj! Nem bírok lépni. Elszédülök.~– Meg vagy sebesítve? –
3108 VII | tizenkét éves gyermekig elszivárgott már az, ami rendes útján
3109 XVIII | tünemény, a nap elől mindig elszökik.~Ciprának nagyon meglepő
3110 XI | nőcsábító?~– Fájdalom, hogy az. Elszökteté nőmet.~– És tolvaj?~– Keserű
3111 XI | hogy nejét elcsábítja, elszökteti, pénztárát feltörni, ékszereit
3112 X | Ő mondta, hogy feleségét elszöktetted.~– S te azért jöttél utánam?~–
3113 XX | józanságra rázott a meglepő elszörnyedés. Elmúlt a mámor, el a borszülte
3114 XXVIII| sebesült leányt letevé ágyára.~Elszörnyedt, midőn látta, hogy azt egészen
3115 XI | szót kimondani.~Mindketten elszörnyedtek e szavamra.~– Dezső! Tréfát
3116 I | az, aminek az ajtaját így elszőheti a repkényinda, hogy abba
3117 XIV | rá. Igazi nevétől maga is elszokott régen.~Topándy házánál folyvást
3118 VII | kisebbekre; a labdázó helyekről elszoktunk, társulatokat alakítottunk,
3119 XXV | fejét.~– Ha pedig az Isten elszólítja az árnyékvilágból…~– Eredj
3120 XXVI | leszakítottad, összetépheted, elszórhatod leveleit a földre, nem kell
3121 XXX | enyelegnek vele, s e gondolat úgy elszorítá szívét.~– Tehetnél föl rólam
3122 XXX | találtuk, fegyverei ott voltak elszórva az asztalon, s pénzes ládájában
3123 VII | csak azáltal, ha dacosan eltagadnátok belőle valamit. Hidd el,
3124 IV | hítták.~Ezt tehát csakugyan eltagadta a keresztvíz alól az istentelen.~–
3125 XXIV | egy porköpönyeget, hogy eltakarhassa magát, hanem azért a kócsagtollas
3126 XIV | ami gyöngédtelen van, azt eltakarja, csak suttogva.~– Az ügyvéd
3127 XXIV | megizenik neki a háborút, onnan eltakarodik, csak addig mer garázdálkodni,
3128 XXV | pisztoly a lázsiások alá eltakarva szépen.~A rabló nagyot hördülve
3129 XXVIII| háztetőhöz, hogy Loránd bizton eltalálhatá a kötélvetéssel. Az ólomgömbös
3130 XVIII | illesztgetve homlokán, míg eltalálta, hogyan fog illeni legjobban.~
3131 VII | Ez a biztató szó szinte eltántorított. Olyan édesdeden volt mondva,
3132 XXVIII| kaptak sebet; egy nagyon eltántorodott, a másik kettő futásnak
3133 XXVI | kitől kaptad. Eltépheted, eltaposhatod. A cigányleány adta.”~„Ha
3134 XXI | ahogy futó pókokat szoktak eltaposni.~S azután két kezébe rejti
3135 XXI | a földről a széttépett, eltaposott papírrongyokat, nagy gonddal
3136 XXI | darabra, s a földre vágva, eltapossa annak foszlányait, mint
3137 XXIX | közelítenek!~Az ebvonítás sokáig eltart; míg aztán egészen elcsendesül
3138 XVI | arra, hogy egy asszonyt eltarthasson.~A szép platánfák árnya
3139 XXVIII| vonagló testével az ajtótól eltaszigálta őt, éles sikoltással verte
3140 XV | nedvesítve azt; – azután eltaszítá őt magától mind a két kezével,
3141 I | Nagyanyánk e szóval indulatosan eltaszított mindkettőnket magától; mi
3142 XXII | Az indok, mely őt innen eltávolítja, meg kell vallanom, hogy
3143 XI | rántottam a vállamon, hogy eltávolítsam magamtól.~– Dehogy vagyok
3144 XXX | múlt negyedóra az esküdt eltávozása után, midőn ismét jött valaki.~
3145 XVI | eltűnésével hozta kapcsolatba az ő eltávozását, ki házunknál lakott, s
3146 II | indulni.~Nekem ez volt első eltávozásom a szülői háztól.~Azóta is
3147 XXIV | innen, még nem is tudták eltávozástok hírét, midőn Bálnokházyné
3148 XVII | kedves bátyám, mostani eltávozásunkat; hogy bebizonyítsam, mennyire
3149 XVIII | onnan nézte, míg láthatta az eltávozót, fejét szomorúan a küszöbnek
3150 XI | mikor szülői a túlsó ajtón eltávoztak; akkor is súgva mondá: –
3151 V | előtt, mit holdújságnál eltávoztakor hagyott maga után. A paripa
3152 II | testvér helyett testvért; – s eltávoztával nem marad üres a ház, gyermek
3153 I | cserkészésnek. Eközben jó messze eltávoztunk a falutól.~Én jól elfáradtam
3154 III | a tallérral.~Alig mertem eltávoztunkkor Melanie felé pillantani.
3155 IV | hideglelése támadt, hogy azóta élte kockáztatásával járó vállalatnak
3156 XXI | levél~Mit beszéltek, mit éltek át azon éjszakán az oly
3157 II | énelőttem.~A délelőtt eltelt a tanárok látogatásával.~
3158 XVI | színésznő keresi a világot, hogy eltemesse magát a világ elől.~– Hát
3159 X | nem nézek többet vissza; eltemetem magamat, de egy feltétel
3160 II | magával a megholtakhoz, az eltemetettekhez, és akkor úgy háborgatott,
3161 XXXI | családi jószágára, s ott eltemetni.~Teljesüljön ez a kívánsága!~
3162 XXXII | megvénültünk csendesen.~Eltemettük jó nagyanyánkat, aztán édesanyánkat
3163 XVII | mindkettőjük szégyene van eltemetve.~Egyébként elég udvarias
3164 XIX | minden mosolygását, nagyanyám éltének minden újabb napját – neki
3165 XXVI | kérdezik, kitől kaptad. Eltépheted, eltaposhatod. A cigányleány
3166 V | nagyobb része a légáramlással eltért, hanem néhány vigyázó őrszem
3167 XIII | Azonban nem folytatta tovább. Eltette a pisztolyt a zsebébe. Lorándnak
3168 VIII | nagyon biztos helyre lesz eltéve, s természetesen azt felelte
3169 VIII | vizsga letételétől lesz eltiltva. Hanem ez nem fogja akadályozni,
3170 XIV | akivel együtt lehet fecsegni, eltölteni az időt, s nem kell előtte
3171 II | előcsapat, s kellemes illatával eltölti az egész műhelyt.~Márton
3172 XXI | a mai mélázása a szívét eltöltő boldogságnak.~Az egész úton
3173 II | öregebbre?~Messze út jártán eltöprengtem e gondolaton, s nem tudtam
3174 XVI | enyelegve:~– Maga nagyon eltöprenkedik valamin. Maga igen halavány.
3175 XVI | ellenkező fogadás egymást eltörli. Inkább tartozik megtartani
3176 XIV | mondás lehető hatását rögtön eltörölni azzal, hogy mértéktelenül
3177 XXIII | fiatalság kezében még akkor is eltörte a hegedű nyakát, de mindamellett
3178 XXIX | hanem azért amíg odáig eltolta a talyigáját Borcsa asszony,
3179 I | már akkor arca nem volt eltorzulva, szemei nem könnyeztek;
3180 I | apám, bátyám és én úgy éltünk, mint akik egymás gondolatát
3181 XXIX | engedik megölni, rejtegetik, eltüntetik; míg végre a kegyeleteket
3182 XI | fölfedezte, amik között az eltűnés végbement, miután én azt
3183 XI | szó~Két nap múlva Loránd eltűnése után útihintó állt meg Frommék
3184 XI | ugyanaz, ki kegyetekkel Loránd eltűnését tudatta, egyúttal azon kényes
3185 XVI | tért. A mendemonda egy ifjú eltűnésével hozta kapcsolatba az ő eltávozását,
3186 VIII | szólt ingerülten Loránd, s eltűntek lelke elől mindazok az alakok,
3187 XI | tudatta kegyetekkel az úrfi eltűntét, talán megírta annak okait
3188 V | nemzetgazdászati iparnak, mert egészen elundokította a helyet; a régi vágások
3189 X | előttem, hogy meg se lát. Eluntam várni a kocsmában; már azt
3190 III | olyan kecsesen tudta azt elutasítani, s ha poharát teletöltöttem,
3191 XIX | szoktunk alkudozni.”~Ez rövid elutasítás volt.~Többször aztán nem
3192 XIV | szemöldeit, s fejét ingatta elutasítólag.~– És egy bibliai szent
3193 XIII | volna; s amit ha nevetve elutasított magától, senki sem lesz,
3194 XIII | Emlékezhetel rá, hogy Heidelbergből elutazástok előtti napon egyik fiatal
3195 XIII | naptáramban: a Heidelbergából elutazásunk előtti évforduló.~Mikor
3196 VIII | elfogatásokról neszt fogott, sietett elutazni.~Midőn az udvari tanácsosné
3197 XXI | Loránd. – Most öcsémmel elutazom, az ő lakodalmát megülni,
3198 XXVI | udvarra.~Faluhelyen nem szokás elűzni e szegény csavargókat; adnak
3199 XVI | volt.~Ez az egy gondolat elűzte szívéből a többit; életunalom,
3200 XXII | Ezt a gúnyt majd mindjárt elűzzük erről a szép arcról.~– Tisztelt
3201 XV | volt. Az örökölt hajlam, az elvadító nevelés és a szenvedély
3202 X | gyorsparasztokkal azóta elvágtathattak már túl a határon.~– Herr
3203 XXX | melynek fényes termein elvakul a szem, amíg végigtekint?~
3204 V | elé ért, mely a kazaltól elválasztá. Itt a tóparton megállt,
3205 XVI | gyilkos közbül állanak és elválasztják. A kutya hűséget, a macska
3206 VI | gyermekkor és férfikor között az elválasztó vonal. Aki már azt az agyarába
3207 XXVII | mellett, tőle csak két faltól elválasztva, s felőle gondolkozott,
3208 X | dőltem, s azt mondtam, hogy elvállalom a titoktartást. Tíz évig
3209 XX | időkből, midőn Lorándtól elváltam, az utolsó emléklapig. Ez
3210 XXII | a virágok ilyen hirtelen elváltozni?~– Jó – mondta Bálnokházyné. –
3211 XIV | tükrével, hanem hogy eléggé elváltozott-e már az arca.~– Jöjjön, no –
3212 III | megnémított, meghódított, elváltoztatott. Ha kínáltam valamivel,
3213 XXVIII| különben én is felugrom, és elvánszorgok innen, amíg bírom magamat.~–
3214 XXVI | az egy ok lehet rá, hogy elvedd. S hány napja már, hogy
3215 IV | zongora, ahol az öt ujj elvégez mindent; a zongora viszonya
3216 IV | kútnál nem lehetne mindjárt elvégezni velük?~A szolgabíró magánkívül
3217 IV | mi valahol a tens úrra. Elvégezte-e már az imádságát?~– De bizony
3218 XIII | hogy az asszonnyal már elvégezted a szerződést? Akkor nem
3219 XI | akaratodat; legyen meg, amit elvégeztél!~Azután odajött hozzám,
3220 XIII | az órát tudom, melyben elvégzek mindent, s e gondolat nem
3221 VI | Fennmaradok reggelig, és elvégzem, amit mulasztottam. Köszönöm,
3222 XVII | csörömpöl utána, mely ahol elvégződnék, ott újra kezdődik ismét.~
3223 XXI | visszarepülünk Lankadombra; estig elvégzünk mindent, s holnap itt vagyunk,
3224 XIV | egyetlen egy kulcsot sem fog elvenni tőled, ami most azon az
3225 XXXI | babonás: azt hiszi, a jég elveri a határát, ha halottat visznek
3226 I | felvágta életereit, s ott elvérzett, meghalt.~És ők mind a ketten
3227 XV | arc mosolyában, mely az elveszettet még csak meg sem sirathatja.~
3228 XIII | odáig; tán az a másik is elveszhet addig, aki e titkot őrzi.
3229 I | borjú! Vajon megismer-e még? Elveszi-e kezemből a sós kenyeret?
3230 XVIII | ismerősök gúnyhahotáján túl, s elveszni velem együtt az elfeledett
3231 XX | csókolózással, a trombitatusban elvesző éljen harsogása mellett.~
3232 X | menekülés kötelesség. Nincs elveszteni való pillanatod. Siess!~–
3233 XXIX | A cigányasszony e szóra elveté kosarát, s futni kezdett
3234 XII | erőteljes arcszíne, piros, élveteg ajkai, sugár szemöldei voltak:
3235 XIV | sohasem is fogja azt onnan elvetni.~ ~Cipra azzal az ösztönnel,
3236 XXIV | amit akkor attól a rablótól elvettél, Sárvölgyi címere volt?~–
3237 XXVIII| szólt Topándy; s maga elvevé az asztalról a lámpát, s
3238 XXIII | az egy álló percnek örök élvezése volt csak.~Ott vannak még
3239 XXI | Dezsőt, s amíg szobájáig elvezeté, egész élete históriáját
3240 XIII | kezeiből. Sőt abban is tudott élvezetet találni, ha a nagy távcsöveken
3241 VII | igazgató. A pedellus azután elvezetett.~Két óra múlva tudtomra
3242 XIII | is vele, oly fanyar, oly élvezhetlen volt rám nézve a társasága,
3243 VI | elevenre talált. Én még nem élveztem azt a nemes ambróziát, melytől
3244 IX | hogy önt szemem láttára elvigyék, hogy évekig elzárják, hogy
3245 IV | nem jelent, mármost tessék elviselni makacssága következményeit.~–
3246 IV | veresfoltos bankó; – azután: elviselt kártyák, tarokk, svájci,
3247 X | is. Van két jó lábam, az elvisz, ha kell, a világ közepéig
3248 IV | ki a rossz asszonyokat elviszi, szimándli-oklevél új házas
3249 III | de szerencsére holnap már elviszik a háztól, s aztán ameddig
3250 XXX | ruhát, aranyos játékokat, elviszünk mulatni, utazni, jó kedvünk
3251 XXIX | Megloptak, kiraboltak. Elvitték egy sárgavirágú cickendőmet,
3252 X | senki sem látja?~– No, ha elvittem, hát hova vittem? A bálba
3253 XXVIII| kézen fogva erőszakosan elvoná magával.~A keresztfolyosón
3254 XXV | nem engedte magától így elvonatni a szót, még a hálószobájába
3255 II | annyit bírtam elméletileg elvonni, hogy no iszen szegény jó
3256 I | Ő elérté tekintetemet, s elvont onnan.~– Jer velem! Ne maradjunk
3257 IV | hanem a zivatar, csudára, elvonult feje felől.~Volt még tárgy,
3258 XXIX | utcára tekinteni; az is elzárható volt.~Sárvölgyi kinyitá
3259 IX | láttára elvigyék, hogy évekig elzárják, hogy soha ne lássam többet?~
3260 XXVIII| zaj. A gyáva szomszédság elzárkózva lapult meg saját házaiban,
3261 XVIII | fogta a szép levélkét, és elzárta azt íróasztala fiókjába
3262 XXVIII| szemébe, kinek minden tagját elzsibbasztá a rémület első pillanata.~–
3263 XXXII | aki bátran jár közötte, elzúg a füle mellett, aki fél
3264 XVI | ő újra? Nem egészen más ember-e az, akinek életét folytatja
3265 VII | is tartogatják.~A mai kor embere, aki a boldog múlt idők
3266 XXII | szükséges megismerni az embereiket.~(Óh be ártatlan gyerek
3267 XIII | felek között. Ismertem az embereimet: míg az árulkodó Schulfuchsból
3268 XII | göröngyrázta hangon, ami az ijedt embereké.~– Hiszen, verjen meg a
3269 XXX | Isten, aki emberré lesz, emberekért, emberektől szenved, meghal,
3270 VIII | magunk hasznáért nevezetes emberekké tegyünk.~– De gondolja meg
3271 XX | Hasonló állapotban levő emberekkel nem lehet vitázni. Ittas
3272 XXX | emberré lesz, emberekért, emberektől szenved, meghal, és feltámad;
3273 I | aminek ajtaját egy-egy emberélet-időn át befutja a repkény. Tudjátok,
3274 XVI | megküldi testvérének. Ez egy emberen kívül senki sem tud semmit.
3275 XXVIII| csóvát gyújtani, akkor azt emberestül együtt kioltod. A rézcsatorna
3276 XVIII | tekintetre megismerte ő az emberét. Énnek több gyönge oldala
3277 XV | Most látta, hogy van egy emberfölötti tünemény, mely előtt minden
3278 XXV | negyedszer: jóllakom emberhalállal! – és ötödször – megint
3279 XXVI | minden istentelensége dacára emberien érezni tud, s aki azt fogja
3280 II | Alacsony, sovány, sokszegletű emberke, hátrafésült hosszú hajjal,
3281 VIII | képes volnál olyanforma emberkét, mint én, kenyérre kenni
3282 V | ordas csak nagyokat ásított, embernél nevetésnek mondanók az ilyen
3283 VIII | melynek homlokán minden emberöltő-időn befutja a folyondár ezt
3284 XXII | nem sejti, hogy ő arra az emberre nézve, akit meglátogat,
3285 XXII | várakozóknak, hogy hova tetted az emberüket. Ha van bátorságod hozzá.~
3286 XVIII | tenyerébe, s megrázta azt emberül.~– Szervusz, Pépó! De hogy
3287 IX | legszebb művét, a földet; emebben újra látom élni ember legszebb
3288 III | engem a mennyországba nem emel valaha, hát sohase fogok
3289 XXVIII| Loránd csendesen arcához emelé fegyverét, s gyorsan egymás
3290 II | kőlépcsőn fölvezetve az emeletbe; engemet pedig folyvást
3291 XV | hozzá, megfogta karját, emelgette, engesztelé: kérdezgeté
3292 XIV | ki könnyező szemét égnek emeli, s egy térdeplő ifjú férfi
3293 VIII | amiket megtudott, saját emelkedésére használja fel. Önre nézve
3294 XXVII | hirtelen egy marcona alak emelkedik fel előtte, s megragadja
3295 VIII | karriert csinálni. Nekem emelkednem szükséges; ezt ön maga is
3296 XIII | veres fénye s a láthatáron emelkedő hold az ablakon át vetett
3297 IV | cserebogaraknak csemegévé emeltetését tűzte ki feladatául, azóta
3298 XXIV | Igenis tréfa, ocsmány, émelyítő, vérkeverő tréfa! – tört
3299 XVI | félig vígasztalva –, hanem emez.~S a szívleányra mutatott
3300 XXIV | házához. Özv. Bálnokházy Emília udv. tanácsosné.”~– Felét
3301 VIII | iskolában. Ő is mindig első eminense volt az osztálynak, mint
3302 VIII | van?~– Óh, uram, ezt ne emlegesse! Ez önben a legkegyetlenebb
3303 XXXII | lehet kapni a halált.~Nem emlegetem én a múltak dicsőségét,
3304 IV | betegszik tőle, elfut az emlegetésétől, s ha valami furfangos gazdasszony
3305 II | choreákat. A klasszikusok sokat emlegetik a táncot. A rómaiaknál a
3306 VI | írhatott?~Azt írta, hogy sokat emlegetnek otthon, és én olyan rossz
3307 VIII | kövér tante-ot csak olyankor emlegették, mikor Hermine meg volt
3308 XVII | büszkeség; mit mond az apa emléke, ki hasonló esetben meghajolt
3309 XXII | botrány után, talán visszatért emlékébe egy-egy töredék a pozsonyi
3310 XIII | Ez is ki volt hát törülve emlékéből. – Fehér lap volt az egész
3311 XXII | nagyon hívek vagyunk az emlékeinkhez. Dezső meg nem foghatta,
3312 I | nagyobb, nehezebb csapás emlékeit gyűjtené össze lelkében.
3313 VII | így.~Még most is mélyen emlékembe van vésve az a gerjesztő
3314 XXIV | követtem el a nevén, az emlékén. Hanem hát már ez megtörtént,
3315 XIX | neki engednem: e szentelt emlékezettel körülfátyolozott helyet
3316 IV | Az nem templom. Boldogult emlékezetű József császárunk törölte
3317 XIII | tartalma: „Bajtárs Uram! Emlékezhetel rá, hogy Heidelbergből elutazástok
3318 II | műnyelven, hogy „Holzbirn”.~Akik emlékeznek e tény szimbolisztikus jelentőségére,
3319 XIII | hogy az asszony nem akar emlékezni a rabló arcvonásaira, amiket
3320 XX | szemöldökeire a régi időkből emlékeztem. Ez nagybátyám, Topándy.~
3321 XXXI | semmit, ami szomorú gondokra emlékeztet. El van minden temetve a
3322 XVIII | nálad úgy, mint nálam.~(„Ez emlékeztetni akar rá, ha megfeledkeztem
3323 XXI | Tátray Bálint volt: többé ne emlékezzék.~Isten önnel. – Melanie.”~
3324 X | anyánkat! Aztán adott szavadra emlékezzél! – Loránd e szót súgta még.
3325 I | aztán menjetek a világba, s emlékezzetek rá, hogy mit mondott ez
3326 XX | Lorándtól elváltam, az utolsó emléklapig. Ez foglalta el most minden
3327 XXI | emelt közöttünk. Annak az emléknek, ami önt terheli, folytatása
3328 I | Erre én mind csak most emlékszem vissza, akkor nem találtam
3329 IV | kriptában szokott lenni: áldott emlékű halottak, akik nyugosznak
3330 XI | nagyanyám.~– Nem.~– És itt sem említél semmit, míg jöttünk!~– Pedig
3331 XXIV | melyben a hugámról egy szó említés sincs téve.~A lakodalom
3332 XIII | különösen, hogy egy szóval sem említette azt, hogy a rabló cigány
3333 XX | rám, mikor a sorshúzást említettem.~Fel volna titkuk fedezve?~–
3334 XXIX | felvendégeskedték volna már, amit a két emse kocázott.~– Van még egy –
3335 IV | szolgáljon egy fiatal hölgy éneke mellé, ki mintha zongora
3336 IV | magyarnak, amit még nem énekeltek meg; az, hogy a gyomra nem
3337 II | mindannyian oly komoly buzgósággal énekelték, miszerint máig is azt kell
3338 XXVII | A csalogány! A szerelem énekese! Miért van rábízva, hogy
3339 IV | gyerünk innen az ebédlőből éneket hallgatni, itt villákkal,
3340 XXVII | azon elkezdé a csalogány énekét utánozni.~Művészi remeklés
3341 X | azt, hogy én ordítok? Én éneklek. Hai-dia-dő! Akinek nem
3342 XXVII | erre is most ért rá az éneklés.~ ~Cipra csendesen
3343 I | keresztyéni szertartás, énekszó, harangszó nélkül; még az
3344 VII | társai a városból penitenciás énekszóval. Hogy lett azután abból
3345 XXX | szokták azt összetenni. Enged-e ön a sírba lemennem anélkül,
3346 XX | elsőbbségét e téren sem engedék át.~Akadt egypár békülékeny
3347 II | nagyanyám, minthogy ily engedékenységet tapasztalt, jónak látta
3348 II | nagy-e, szép-e vagy csúnya, engedelmes-e vagy pajkos? Vannak-e neki
3349 II | leckéjét.~A nagy szál gyerek engedelmesen állt föl a kis vallató előtt,
3350 IV | bennünket beereszteni.~– Engedelmet kérek, hallottam, hogy csengetnek,
3351 I | vadászni megyünk nagyanyánk engedelmével, mintha semmi sem történt
3352 XVIII | nappal hamarább, mint kimért engedélye volt rá?~Loránd felsietett
3353 XI | hangon mondja el, amit tőlem engedélyül kicsikart, akkor majd ha
3354 XXI | szegény cigányleány nem engedheté, hogy más szolgáljon Lorándnak;
3355 IX | ön miatt? Hiszen csak nem engedhetem, hogy önt szemem láttára
3356 IV | a cselédeimnek.~– Az sem engedhető meg! – viszonzá szigorúan
3357 XXII | mondta Bálnokházyné. – Tehát engedjük meg, hogy mikor Gyáli meg
3358 XIX | e helyet át kellett neki engednem: e szentelt emlékezettel
3359 XXVIII| tartani magától.~– Hát nem engedsz magadhoz közel jutni? Nem
3360 IV | leggyönyörűbb gyöngysor fogat engedték elévillogni bársonyuk közül;
3361 XIII | húzni az ujjamról; de én nem engedtem. Aztán megfogta a kezemet,
3362 XXII | úr, ha öcsém kívánatának engedve, néhány percét látogatásunkkal
3363 XV | megfogta karját, emelgette, engesztelé: kérdezgeté tőle: – Ciprim!
3364 XIV | könnyen ki hagyta magát engesztelni. Megint leült a helyére,
3365 I | azután bocsánatot kért tőle, engesztelő szóval rebegett hozzá, hítta
3366 IV | fakoporsókban nyugvó halottak enigmáját; tehát az – pince?~– Persze,
3367 XVIII | egész világ megvetésének – enmagam megvetésének?…”~„Csalatkozzanak
3368 XXII | volt bizonyos emberekre.~Énnél a szónál hárman is vetettek
3369 IV | olajjal, faggyúval főz, s ennélfogva „áldjon vagy verjen sors
3370 XXIV | utcán ne történt volna! Énnyi ember szeme láttára! Csak
3371 X | írása volt. Rövid volt, ennyiből állt:~„Kedves Öcsém!~El
3372 X | Ugyan mit védelmezhetnél te énrajtam?~– A becsületedet, kedves
3373 XIII | Óh, kegyes öcsém, nem énrólam fog az rád ragadni, aki
3374 VII | itt ketté fog szakadni, s énutánam nem találnak rá Lorándra.~
3375 XX | lett volna nem őérte, de énvégettem; – ha az ég egy nemtőt nem
3376 XXX | félrefordítá fejét.~– Ah, maguk énvelem tréfát űznek. Maguk csúffá
3377 XIX | tudták az ő szülői és az enyéim; nem is gondoltunk rá, hogy
3378 XIV | Cipra. – Adok neked egyet az enyéimből.~Azzal elfutott szobájába,
3379 XVIII | cigányleány, hogy ilyen modorban enyelegjenek vele? Nem így szokott-e
3380 XXX | azt hinni, hogy most is enyelegnek vele, s e gondolat úgy elszorítá
3381 XXII | Tréfálni látszottak. Arról enyelegtek, hogy a búcsútáncvigalmon
3382 XX | fenyegettem őt. Én tréfásan enyelegtem vele Én mosolyogva terjesztém
3383 XVI | kezét, s azt mondá neki enyelegve:~– Maga nagyon eltöprenkedik
3384 XXIII | itt először megcsókoltál – enyelg vele Dezső, ragyogó szemébe
3385 XVIII | Loránd engedte neki, hogy enyelgései körébe bevonja.~– Hogy illik
3386 XVIII | halálra kész ember tréfái.~Ez enyelgések közül a hajdú zavarta fel
3387 IV | csuklóját.~– Vége legyen minden enyelgésnek! Ön itt törvényhatósága
3388 XVIII | Loránd jókedvű volt, tréfált, enyelgett: mulatott. Cipra azt hitte,
3389 XII | arról a nőről, ki a rablóval enyelgve dacol, gyűrűjéért küzd;
3390 XX | az órádat, s igazítsd az enyimhez! Mikor szavadat adtad, Pozsonyban
3391 IV | alatt fel lehetett „super eo” hozni, hogy mi itthon akarunk
3392 XXVI | fogsz utánam epedni, mint én epedek teutánad: – kedvesem.”~„
3393 XXVI | szerelmemet, s úgy fogsz utánam epedni, mint én epedek teutánad: –
3394 XXI | azon éjszakán az oly régen epedők, azt ne tegyük papírra.
3395 XXX | későn talál jönni…~– Ejh, ne epeszd magadat ezzel! Sebed nem
3396 XXII | önöket – folytatá habzó epével Bálnokházyné. – Üdvözöljék
3397 XX | zavartatni, ha az egész epikuri szövetséget mind idecsődíti;
3398 XXIII | magának fészket, saját házat épít; – de még akkor is valami
3399 I | félig rom, azt újra kell építeni. Nagy viszály támadt ebből,
3400 I | keresztülizzadt mész.~– Ebben az évben építettük e szomorú házat. Jób volt
3401 XVIII | lakik: Áronffy Lőrinc fia, épp olyan aggodalom rád nézve,
3402 XV | fordulatot vesz ez ügy. Ciprát éppúgy szerette, mint Melanie-t,
3403 IV | gyümölcsök befőttjei ragyogó épségben, befejezve egy sor gyümölcsszesszel,
3404 IV | rajtam maradt. Voltak rajta épületek is, de hogy valamelyik templom
3405 IV | bocsátva, minden rajta levő épületekkel egyetemben. Így jutottam
3406 XXXII | neki, hogy annak a magányos épületnek ott a patak mellett befalaztatom
3407 II | valami négyoszlopos fehér épületváz; az tűnik a közeledő szemébe
3408 XXIII | patakhoz, a patak partján épült szomorú házhoz.~A kripta
3409 XIV | érdekelt, senkivel nem törődő ércbálvány akar lenni? Annál jobb!
3410 XIV | mindenről, ami senkit mást nem érdekel.~Melanie sok új dolgot tudott
3411 III | mint én és Melanie, még érdekelnének a babák. Mondtam Henriknek,
3412 VIII | talán önt is fogja annyiban érdekelni, kedves, hogy a sok jó táncos
3413 XIV | túlemelkedni akaró, senkitől nem érdekelt, senkivel nem törődő ércbálvány
3414 XXXII | ennél?~Egyetlen tárgy, ami érdekelte, gyümölcsfái voltak és méhei.~
3415 XIII | azt felelte: „Mert te is érdekelve vagy, s utánam kell következned.” –
3416 XXII | ugrani. Hanem annyit az érdekfeszítés elve ellen sietek kimondani,
3417 XXII | hogy Melanie-t nem nagyon érdekli az, hogy Gyáliról mit beszélnek.
3418 XVI | világ iránti közönyt és érdektelenséget? Hadd kiabálja az ellenség
3419 IV | Közönyös világunkban az is érdem, ha valaki a nyilvánosság
3420 XXVI | beszéltessen magáról: az eredetiség érdeme sem a tied. Ez mind nem
3421 XXII | férjének, hogy az saját érdemei szaporítására használja.~–
3422 XXVI | Ha tudnák, mennyire nem érdemeljük mi meg, hogy miattunk a
3423 III | pályadíja, melyet meg kell érdemelni.~Képzeletemben egész világ
3424 XXII | Sárvölgyihez intézte szavait. – Mit érdemelt tőlem ez az ember, ki ily
3425 XXIV | egyetlenegy ember van, akit érdemesnek tartson szerelmére, és az
3426 II | amíg magát jobb sorsra érdemessé nem teszi azáltal, hogy
3427 III | s komoly magaviseletem érdemlé azt a kitüntetést, hogy
3428 III | egészen más tiszteletet érdemlek, mint mikor alsó ruhában
3429 XVIII | valamennyit! Összevéve sem érdemlik meg, hogy két jó cimbora
3430 XXIV | tömlöcével megismerkedni valami érdemteljes ostobaság végett; most végre
3431 XVIII | végezzenek a mezőn, a kertben, az erdőn. Mindenkit jól helybenhagyott,
3432 I | örült. Hogy fogja bejárni az erdőt, a nádast, milyen szép zöld
3433 V | sasorra rávallanak cigány eredetére. Öltönye kopottas kék dolmány,
3434 IV | tárgyak.~– Tudom. Ismerem őket eredetiben. Magányszobáját körülrakhatja
3435 XIV | férfiban régi ismerős arc eredetijére gondol. Idegen volt rá nézve
3436 XXII | megtudni, azt, hogy ki adta át eredetileg a leírandó első példányt
3437 XXVI | beszéltessen magáról: az eredetiség érdeme sem a tied. Ez mind
3438 VII | reggelig szép tisztán, az eredetit ne mutasd senkinek, s ha
3439 XXII | közötti összeütközés által eredményezett amerikai párbaj sorsjegye
3440 XVI | cimbalom húrjait.~– Minek eregeted le a húrokat? – kérdé Melanie.~–
3441 XXV | Másszor veszett kutyákat eregettek el az utcán, mikor én azon
3442 VII | törvényterembe, s egyenkint eregették őket ismét vissza; de már
3443 XIII | életének célja, a vér lüktet ereiben, s e féreg gyomrában megint
3444 XXXII | hősi bátorsága, atlétai ereje, heves vére, soha nem csüggedő
3445 XXVIII| letörje, hanem hogy teljes erejéből magával ráncigálja tovább.~
3446 XXX | ragyogott e felmagasztalt erejű szemekből!~– Kik lesznek
3447 XXVIII| élnek az urak; van nekik erejük. Hanem a bika is erős, azért
3448 VIII | elfogják, ,illa berek, nádak, erek’!” De hát hiszi-e azt valaki,
3449 XXIII | magánkívül volt örömében, hogy ereklyéjére így rágondoltak.~– Igaz-e
3450 I | csatlakozott. Amit a honfiak ősi ereklyéknek neveztek, abban ő nem látott
3451 I | mellyel Ákos meglőtte magát, ereklyéül tartogatta magánál, s szomorú
3452 IV | Fiatal emberben több az erély, s arra nagy szükség van
3453 II | legelőször hallottam ez erélyes serkentést; hanem Henrik
3454 IV | halok meg, amíg ezt meg nem érem.~Eközben előjött a hajdú
3455 XXXI | mindenkitől; hogy nem kell annak erényeiről beszélni; mindenki ismeri
3456 XIII | magasztalni kegyességét, erényeit. Én kértem tőle bocsánatot
3457 IX | nemes sóvárgásaival, minden erényeivel s túlságaival hatványozva
3458 III | termet megláttam, ahol tarka eres fából volt minden bútor,
3459 IV | hitte, valaki énekel, hogy eresszék be; – Borcsa asszony hozta
3460 II | diákul kezdett el kérni, hogy eresszem el, jó pajtások leszünk.
3461 X | hatalommal szóbeli vitába ereszkedett.~– Én polgár vagyok! Csendes,
3462 II | egyenesen a feje búbján, s nagy ereszt formált elöl, mint egy kaskéta
3463 XXIX | orgazda, te! Kizársz, nem eresztesz be! Beletaszítottál a pokolcsávába,
3464 XIV | kezét, hanem aztán nem is eresztette el többet. Erről a bibliai
3465 XIII | érte.~Én még mindig nem eresztettem ez embert a kezemből. Azt
3466 XXII | megreggelizteti magánál, s csak úgy ereszti vissza. Ez ugyan képtelenség
3467 X | város végéig. Magában nem eresztjük, amíg biztos helyen nincsen…
3468 XIII | Topándy belépett, maga után eresztve Lorándot, őnagysága éppen
3469 VIII | azzal, hogy egy vagy két éretlen eszű suhancot, akit máskor
3470 XVIII | tehetek róla, ha kegyed eretneket csinál belőlem.~Cipra félrefordította
3471 XXIII | kivilágos-kivirradtig sort ne táncoljon az érettebb fiatalsággal.~Dezső részéről
3472 IV | de én annyira nem jól érezem magamat, hogy nem vagyok
3473 IX | többet?~És hogy annál inkább érezhesse Loránd, mennyire reszketnek
3474 XXIV | magadról jót! Nem tudod te, mit éreztél volna akkor te is, ha láttad
3475 XX | mintha azt akarná velem éreztetni, hogy ámbár én már férfi
3476 XXVIII| sikerült.~A rabló a légben érezve magát, elveszté eszméletét,
3477 IV | esküdt úr e munka után, úgy érezvén magát, mint aki szemetes
3478 XXIII | régen-régen elhagyta, és lássa, érezze, hogy amíg ő egy életszak
3479 V | s száraz nyáron valami érformát képezett, melyen át a Tiszába
3480 XXV | tudom én, melyik mennyit érhetett. Te tudtad, hogy én pénzt
3481 I | megszaporodhattak! A cseresznye is érik a kertben, meg a szamóca;
3482 X | lett legkedvesebb fiuk!~Érik-e ők e tíz évnek végét!?~–
3483 XXI | adott…”~Szelíd kéznyomás érinté vállát e percben.~Zavarodtan
3484 XIX | tartottam volna azt ajkaimmal érinteni.~– Mi tehát maradunk, ahogy
3485 IV | mindjárt az első tál főztét érintetlenül adják vissza az asztalról.~
3486 XIV | amit tréfás célzatokkal érintgetett egyszer-másszor.~Mikor egyszer-egyszer
3487 IV | vállalatnak tartaná vele közelebb érintkezésbe jönni. Itt már beleveszett
3488 XIII | azzal az emberrel naponkint érintkezni fogsz, s utoljára is azt
3489 IV | istentagadásával a vele érintkező embereket, a papokat és
3490 III | kértem, hogy a galléromat ne érintse a szőrkefével, annak selyemkefe
3491 VII | elkövetek, hogy semmi baj ne érjen benneteket, de arra nézve
3492 III | utoljára az élet célját el ne érjük ezen az úton.~Ezúttal is
3493 X | voltak szerszámozva; most érkezhettek, s tovább kell menniök.~
3494 XVII | lepetve; csak bámult az érkezőre, mintha nehéz volna egyszerre
3495 XXX | küzdött vele, míg segítségére érkeztem.~Óh, milyen jól esett Ciprának
3496 XII | szabadon járt; a hintó érkeztére valami sajátságos nyerítést
3497 XXII | kegyetlenül megöljem őt erkölcsileg, mint ahogy meg akarta ő
3498 XXVI | fogva elkezdett válogatni az érmekben, hogy meglelje köztük a
3499 XXV | hát akkor, tudod-e, mit érne az én kezemben az a kis
3500 XXVII | feljön az égre, éppen akkorra érnek el a hajdani tanya helyére.~
3501 I | lehányni a szekérről.~Nem érnének-e erre nappal?~Nagyanyám leült
3502 II | formált elöl, mint egy kaskéta ernyője. Különben a családi szemölcs
3503 V | paripa egyenesen a kazalnak. Erődített vármű volt ez, s az a tó
3504 XXVIII| káromkodással biztatott erőfeszítés, aztán egy-egy lövés kívülről,
3505 XXVIII| Ez akrobatai remeklés oly erőfeszítésébe került, hogy maga is hanyatt
3506 XXXI | erőszakos végső görcsös erőfeszítéssel megragadá széke támláját,
3507 XI | mire ő fölkelt, egészen erőhöz látszott jönni; Frommnéhoz
3508 XXVIII| neszre sem ügyelhettek saját erőködésük miatt, az ajtórecsegés,
3509 III | ki vannak sírva, s most erőlteti magát, hogy ne sírjon.~Nagyon
|