10-apamm | apamn-befol | befot-bunte | buszk-csuff | csufo-elbuc | elbuj-elony | elord-erolt | erone-feles | felet-fogad | fogai-gyapo | gyara-hason | hasra-hozza | hozzo-izgal | izgat-kedve | kedvt-kifiz | kifli-kopen | kopi-lakos | lakot-lesza | lesze-megeg | megej-megta | megte-morog | morzs-nyere | nyeri-ohely | ohozz-perec | pereg-remek | remel-sohaj | sok-s-szent | szenv-talal | talan-tetet | tetle-ulnel | ulnun-vasat | vasbo-vissz | visza-zuzot
Fezejet
3510 II | felszabadítanók. Hanem az öregúr erőnek erejével azt akarja, hogy
3511 XXXII | pusztul, szellemünk lankad, erőnk fogy, társaséletünk szétbomlik;
3512 IV | ellen.~– Igaz: még több! Erősebben kellett volna bélyegeznem
3513 IV | küzdelmekkel jár a hivatal – erősíté a felvett álláspontot Sárvölgyi. –
3514 XIII | amit felőle kaptam, azt erősítette, hogy Áronffy gyógyíthatlan
3515 IV | orvosi bizonyítvánnyal is erősíthetjük, hogy valahányszor halat
3516 VII | érzékenyíteni. Nekem ma erősnek kell lennem.~A direktor
3517 II | gyermek az ifjúra? A gyönge az erősre? Az utóbb szülött az öregebbre?~
3518 II | csupán szóval dorgálta meg az erősségből előmászó fiút, amit én ugyan
3519 IV | erővel rendelkezik. Ennek az erőszaknak engedni kell.~Szolgabíró
3520 XXIX | szólt a cigányasszony erőszakolt suttogással. – Sárvölgyi!
3521 XI | nekem kellene legjobban erőtetnem; mert nekem feladatom kegyed
3522 IV | hatalom kézcsuklóját, s erőtette befelé a belső szobába,
3523 X | kiálta rá Loránd, s elővette erszényét. – Ne mondja azt senki,
3524 XXIX | Borcsa asszony maga sem érté.~Hogy ő vaktában ilyen „
3525 XXIV | magáért megbecsüli a ritka értéket: a hű asszonyt. Ha nincs
3526 II | sejthettem, hogy miről foly az értekezés ez idegen nyelven, csupán
3527 IV | közé, s a felsokasodott értékhalmazt csak olyankor szellőzteté,
3528 IV | tulajdonképpen, szoros értelemben véve – papirossal. Volt
3529 II | hadart sornak még akkor sincs értelme, s a gyerek fejében még
3530 XIV | hasznomat.~Magában e szavak értelmében annyi keserű volt, de a
3531 I | hogy ez ismeretlen mondat értelmét fölfedezzem.~„Ne vígy minket
3532 II | fennhangon hadar valami értelmetlen sort, s azt hússzor, ötvenszer,
3533 I | magamban.~Nem juthattam az értelmükhöz, idegen nyelven szóltak.
3534 II | csóválta a fejét.~Ki ne értené ezt a néma beszédet? Most
3535 XIII | Sárvölgyit érti?~– Hát kit értenék mást? Te azzal az emberrel
3536 II | volnánk, meg kellene egymást értenünk; a németnek meg kell tanulni
3537 XXII | sajátkezűleg írt levélkében értesíté.~Bálnokházyné ajkába harapott.
3538 XXIX | el a szolgabíró hajdúit értesíteni, ki ott a faluban tartá
3539 XXI | kell rá, hogy anyáinkat értesítsük; félóra, hogy kocsira üljünk;
3540 XVII | végéről egyedül Dezső fog értesülni, s a két anya előtt azontúl
3541 XXII | magas állású férje által értesülvén, erről Lorándot sajátkezűleg
3542 II | teremtés mindent meg tud velem értetni.~Soha jobbkor nem jött ez
3543 VII | hárulhatott. Talán nem is értettük, mi lehet az előttünk fekvő
3544 XXII | neki, hogy milyen szép. Érthetett belőle. Akinek hízelgünk,
3545 I | akik egymás gondolatát is értik, s csak abban versenyeznek,
3546 XVIII | rákezdem.~– Az persze magától értődik, hogy itt fogsz maradni
3547 XIII | mozdulatlanul s számlálnom érütéseimet, s számítgatnom, hogy mennyi
3548 XXVIII| Kandúr rekedt hangja nem bírt érvényt szerezni magának az eszeveszett
3549 XXX | keresztelve.~Csendes borzongást érze testén e gondolatnál.~Mi
3550 IV | hölgy tekintete egészen érzékennyé vált, midőn kezét benyújtá
3551 VII | voltam érte, hogy el akart érzékenyíteni. Nekem ma erősnek kell lennem.~
3552 XV | hátramarad, s az erkölcsi érzéketlenség az úr. Loránd szívéből ez
3553 XV | ostoba pruderie-t, sem hideg érzéketlenséget nem vetve ellenében; s hogy
3554 I | éreztem semmit, ami rendes öt érzékkel kivehető; – bátyám sírt
3555 XX | keserv annyira elfojtotta érzelemtől túláradó keblét, hogy mindannyiszor
3556 IV | hogy másokat, kik ájtatos érzelmeikből nem csinálnak titkot, sőt
3557 IX | általában igen komoly hazafiság érzelmeitől túláradó, szabadságért,
3558 III | ha valahol valami rossz érzelmű tervet koholnak az elöljáróság
3559 XX | szabad beszennyezni neked. Érzém, hogy igaza van. Le hagytam
3560 IV | a sok szép flosculust ő érzené legjobban, s neki kellene
3561 XXII | lehetetlen volt szavaiban meg nem érzeni. Csak azért is ezt folytatta.~–
3562 XXIII | arra emlékezel-e – szól érzéstele hangon az ifjú –, mikor
3563 XVI | szégyen, az elhagyottság érzete akaratlanul elnyomja kedélyemet.
3564 I | hasonló naggyal, a nemzeti érzülettel. Ő az elsőbbnek adott igazat;
3565 II | kérelemmel és szánalomért esdve mosolygott, hanem azután,
3566 VIII | oroszlány, éppen csak akkorát esel, ha meghalsz, mint az egér.
3567 II | kürtőbe, ahonnan nyakig esem a dagasztott zsemlyetésztába; –
3568 XXXII | undor már az, amivel a napok eseményei elé nézünk.~Egy év múlva
3569 IV | környezete körül, melynek eseményeiről beszélünk.~Élt Lankadombon
3570 XVIII | azt rég elmosták a későbbi események, s te újra visszatérhetsz
3571 X | elnéző neje iránt hasonló esetekben. No, ne ráncold össze szemöldöködet,
3572 XXV | volt ez elrendezve hasonló esetekre; a pisztoly a lázsiások
3573 II | szemölcs nála is megvolt: esetleg éppen az orra közepén.~Amint
3574 XIV | volt ránézni. Oly tréfásan esetlennek látszott, hogy ő maga is
3575 XXIV | magad tanúja voltál ily esetnek. Nekem az a gyanúm van,
3576 XIII | kötelezettséget.~Ennél az esetnél tizenhat évi haladékot eszközöltem
3577 I | Dehogy jössz! Valami bajod eshetnék. Te addig otthon a kert
3578 I | örök ellenséggé kellett esküdniök. Szépapátok a diadalmas
3579 XIII | lerázhatlan ellenségül.~Sárvölgyi esküdött, hogy nem tud e tárgyról
3580 IV | papramorgót, aztán mondasd el az esküdteddel az ispánomnak, hogy mit
3581 XXV | azok odaát halálos bosszút esküdtek ellenem. Azért, hogy egy
3582 XXIX | elindulása után útban volt esküdtjével és hajdújával a nyomukban.~ ~
3583 VIII | tisztújításkor megválaszthassák esküdtnek a vármegyén. Egyébként:
3584 IV | szolgabíró kétkedve nézett az esküdtre, az elfordult mosdani, és
3585 XIII | a sikert kell kezdeni az esküdtségen vagy a tiszteletbeli aljegyzőségen,
3586 IV | házigazda ott ül szemközt az esküdttel, a hosszú asztal két végén,
3587 XIX | hajfürtöket emlékül, mi nem esküdtünk egymásnak holdra, csillagokra,
3588 IV | az a bírság, mert én nem esküszöm.~– Nem esküszik?~– Nem én.
3589 XXIV | Sárvölgyi és Melanie húgom esküvőre mentek, én az udvaromban
3590 V | fölkeresni?~Mikor a holdvilág esőt jósló udvara közepéből ezüst
3591 XX | mindig a hozzám legközelebb esőtől kérdeztem azt, hogy „Meddig
3592 IV | az én bűnöm miatt kár ne essék a közbátorság őreiben. Tessék:
3593 I | fogta a kezem, hogy el ne essem, ő játszott velem gyermekjátékokat,
3594 XXIX | veszni velem; látom; hát csak essünk át rajta szaporán, vegye
3595 I | födelét.~Most már érett ésszel, midőn nálam is közelgő
3596 IV | és a vendég olyan távol estek egymástól, hogy egyik sem
3597 VIII | Loránd rokonunkkal, hogy az esteli tíz óra őt itthon ne találja,
3598 XVIII | apjának a halála előtti estén.~Az utolsó előtti nap is
3599 XXVII | Loránd maga szokta megnézni estenkint, a tolózárak át vannak-e
3600 V | valakinek. Sokszor látom esténkint, hogy a kazalból füst jön
3601 XXIV | Kedves Melanie, nyakig estünk az iszapba, ne válogassunk
3602 IV | Ugyan, tekintetes úr, legyen esze. Hiszen nem kényszerít a
3603 XXI | levél! Az a levél! – Ez volt eszében az egész úton. Legelső volt:
3604 XVIII | elébb! Egy dolog jusson eszedbe: Melanie Sárvölgyi házában
3605 XI | eddig mondtam.~– De hát eszeden vagy-e? – förmedt rám nagyanyám,
3606 XXV | ide rám, és szedd össze az eszedet!~A rabló elrakta zsebeibe
3607 V | állat arca volt az.~„Vagy te eszel meg engem, vagy én eszlek
3608 XX | most is kezében tartá. Most eszelt arra a szóra, amivel a múlt
3609 X | hogy hát én nevetek-e.~Volt eszemben!~Azután szép húgom ajkpittyesztve
3610 I | megfoghatatlanabb volt az én eszemnek.~Ekkor egy gondolatom támadt.
3611 XV | mindenben oly okos, oly eszes. A legkényesebb helyzetben
3612 IX | hidegség helyett valami észháborító hőséget érezni agyában,
3613 IV | asszony, vigye ki ezt is. Nem eszik belőle senki.~Borcsa asszony
3614 XX | sztentori hangerőfeszítéssel eszközöl – ha nem kap; s igen komoly
3615 X | bátyámért, amit tenni képes; – eszközölje ki, hogy ne üldözzék, ne
3616 XIII | esetnél tizenhat évi haladékot eszközöltem ki a felek között. Ismertem
3617 X | összetörni a szívét. Volt más eszközöm, amivel megacélozzam szívét,
3618 XXVIII| bokrok között fegyverének ütő eszközül sem veheti semmi hasznát
3619 V | eszel meg engem, vagy én eszlek meg téged.” Ez a jelszó. „
3620 XIII | együtt Topándyval optikai észleletek mellett a magányos műtermi
3621 VIII | azt vélve, hogy lelkesült eszméit osztom. Azért mondtam el
3622 XIX | kedélyüket tűrje, hogy kínos eszmejárásukat naponkinti tanulmányává
3623 X | E közöny a legszentebb eszmék irányában engem egészen
3624 XXVIII| légben érezve magát, elveszté eszméletét, s míg egy pillanatra elbocsátá
3625 XXVIII| folyosón.~E hangra kezdett eszmélni Loránd a veszély felől,
3626 X | tűnődnek azon a mérhetlen súlyú eszmén: „mire megvénülünk”.~Bál
3627 III | lehessen valami szebbet, valami eszményibbet az ő egész alakjánál.~Nem
3628 XXII | utána, hogy gyermekkori eszményképe hova tűnt el. Más kép foglalta
3629 II | történhetik baj; sőt még eszmerokonságnál fogva az úszás megtanulását
3630 XXII | Kezeit hátradugta, nehogy észrevegyék reszketését, és még mosolyogni
3631 XVI | Akinek megengedtem, hogy észrevehesse azt, hogy bánatom van, annak
3632 XXII | arcán bizonyos ragyogás volt észrevehető, s e ragyogás nem abbeli
3633 XVI | Lorándnak nem volt nehéz észrevennie, hogy Melanie is örömest
3634 XXV | van zárva a kastély, s ha észreveszik a betörést, ők is vakmerő
3635 II | elvezet ő így is.~Azzal, észrevételeimet be sem várva, vitt magával
3636 XIII | a másikba esett. Valami észrevételt akart tenni; de maga sem
3637 VII | kell lennem.~A direktor is észrevett, amint végigment a szobán.
3638 V | eső mocsári szénakazlat észrevették:~– Lássátok, abban a kazalban
3639 I | körül játszottam sokat, s észrevettem, hogy ennek a homlokára
3640 XXIX | kenyérmorzsán, de isz abból nem esztek! De isz azt oda nem adom!~–
3641 XVIII | Becsületemre mondom! Az a tíz esztendei színpadi kurzus csak használt
3642 I | senki se rettegjen tőle; esztendőben egyszer történt az, hogy
3643 X | gondol?~– No, mert a múlt esztendőkben sokat verekedtek a jurátusok
3644 IV | Tereld ide a Pirókot, az Esztergályost, a Seprűnyelet, aztán meg
3645 III | is az nem egyéb, mint egy esztétikai ízléssel alkotott föveg;
3646 I | tépelődés miatt. Most ugyanez az észvesztő kábulat fogott körül. Hogyan
3647 IV | agyon nem eszi magát a túrós étekből. Az pedig teljes lehetetlen.
3648 IV | férfiúhoz hivatalos.~Az étekfogatoknak pedig nem akart vége lenni.
3649 XV | Egyszer farkasalmát főzök az étel közé, s mindnyájukat megmérgezem
3650 IV | turkapiszkálni a tisztességes ételben, hogy biz ennél jobbat az
3651 XXI | Tudja, hogy én a cselédek ételéből szoktam enni, mikor maguk
3652 XX | előhozták a párolgó, illatos ételeket, kinn a folyosón rárántotta
3653 XIII | három csésze s ugyanannyi éteszköz és asztalkendő volt föltéve.~
3654 XII | összetakarította ez alatt az éteszközöket, a nagyságos asszony kifizette
3655 XII | cintányérokat és az ezüst éteszközt, amikkel a nagyságos asszony
3656 II | akarja ócsárolni vele?~Az én etikám szerint pedig az egészen
3657 IV | akart vége lenni. A hideg étkek után következtek a friss
3658 XII | karperecet visel, ezüstről étkezik, selyemben öltözik, s az
3659 IV | az öregapjuk házában sem ettek. Ez utóbbi morgást kissé
3660 XIV | karjára öltve hozta vissza az étterembe, szerfelett tréfás prozopopeával
3661 XXIX | komának! Hátha Kandúrnak étvágya támad evés közben az áldozat
3662 VI | kissé részeg.~– Van-e még étvágyad? – kérdezé Pepi csúfondárosan.~–
3663 XII | egyébre gondja, mint az étvágyára; olyan szép fehér fogsorai
3664 IV | vesz magához, ellopva az étvágyat az utána következő ebédtől,
3665 XIII | hatni. Akkor keletkeztek Európa-szerte azok a szabadelvű világnézetek,
3666 XXI | ó-testamentomodnak az én szívem evangéliumához?~– Óh be vastag a te fejed,
3667 XIII | kedélyű maradt. Házassága első évében fia született, később ismét
3668 XVII | buzdító „igen”-t mondhatni.)~– Evégett néhány napig itt kell mulatnom.~–
3669 XIX | gyermek ifjúsága legragyogóbb éveit két fájdalomtörte nő ápolásának
3670 III | foglalkozott senki. Ezekben az években a férfiember a leghasznavehetlenebb
3671 XIII | lelkéhez férne a bosszúállást éveken keresztül tartogatni? Az
3672 II | mindig itt vagyok, a vándorló éveket kivéve. Nem bántam meg soha.
3673 IX | szemem láttára elvigyék, hogy évekig elzárják, hogy soha ne lássam
3674 I | hosszat e kertben ábrándozva, évelődve, egy nap úgy, mint más nap,
3675 XIX | vidékekre vezetett magával, évenkint egypár hónapot tölthettem
3676 XXVII | lankadombi parkig lehet evezni, ahol a vadásztanya van.~
3677 XXV | magukkal, még kutyát sem; itt eveztek el a kertek alatt. Sokáig
3678 XVI | múlva ismét itt lesz az évfordulója azon szerencsétlen napnak,
3679 XX | kezemmel a falhoz, hogy evickélt, mint egy denevér. – Én
3680 XII | elszámlálom – szólt a nő, az evőkés hegyével mutogatva ujjain: –
3681 XIII | én atyámfia azonban csak évrül évre komoly kedélyű maradt,
3682 I | Nagyanyám a boltozatra írt évszámot kereste szemeivel, mit olvashatlanná
3683 I | úgy felöltöztetsz, mintha examenre mennénk, vagy temetésre.~
3684 XXII | kedves barátom, manu propria expediáltad ki Szolnokból, s az rögtön
3685 XVIII | ünnepélyén! – kiálta fel extaziált hangon Gyáli, s azonközben
3686 XIII | előtte ülő ifjú arcába: vajon ez-e az igazi?~Ő is jól ismerte
3687 XX | Ezt öleljétek, ne engem: – ezé a diadal!~Ekkor meglátta
3688 XIV | tömötten kétfelé omlók. Ezekbe a szép hajfürtökbe bolondult
3689 III | sokat foglalkozott senki. Ezekben az években a férfiember
3690 VI | cserél, s mi közöm nekem ezekhez a többi kisasszonyokhoz.~
3691 XXXII | Egy élettörténet, melynek ezernyi ezer aszú fűszál képezi
3692 II | te bohó ugrásokat tenni eztán? Öreg kutyánk, tán nem is
3693 XXV | bokáig járjon az aranyban, ezüstben; olyan legyen az élete,
3694 XXIX | ezüstgombomat, négy pár ezüstcsatomat meg egy csipkézett fülű
3695 XXIII | botot köszönettel.~De nem az ezüstfogantyú volt az, aminek Márton legény
3696 XXIII | vándorbotját, melynek szép ezüstfogantyút csináltatott az eddigi kutyalábszárcsont
3697 XII | légációból, diák?~– Húsz ezüstforintot, cigány.~– Hát tudod mit,
3698 XXIX | huszonkét pruszlikra való ezüstgombomat, négy pár ezüstcsatomat
3699 XXV | Sárvölgyi mélyen belemarkolt az ezüsthalmazba, s midőn visszahúzta abból
3700 XXIX | egy honi-rokolyámat, egy ezüstkeresztes olvasómat, tizenkét lázsiás
3701 XXV | süvegedet!~Sárvölgyi a marék ezüstpénzt odatette a rabló süvegébe.~–
3702 XXV | tőlem a bankót aranyra, ezüstre; egy kis bankóért adtál
3703 XII | arany karperecet visel, ezüstről étkezik, selyemben öltözik,
3704 XXV | addig, amíg tele nincs fazék ezüsttel, köcsög arannyal. Kell az
3705 XII | látszik elő, csizmaszárába ezüstveretes kés van dugva. Lova szerszámán
3706 III | Mikor a kanalat vagy az ezüstvillát fogta, a kisujját egészen
3707 XIV | kifogásaik vannak családjuknak ezútoni szaporodására nem vállalkozni;
3708 XV | Isten három ,B’-ét, ~Három ,F’-et, három ,P’-ét; ~Bort,
3709 XXXII | szereti.~Egész nap őrizte fácskáit, csemetéit, s viselt harcot
3710 VIII | verset vagy valami ilyes fadaise-t; s az az album valahogy
3711 XXVII | könnyű járművek, egy darab faderékból kivágva; csak akkorák, hogy
3712 I | egymás mellé egy levágott faderékra.~Bátyám megkínált valami
3713 XXIX | Sárvölgyi testén egy perc alatt faggyá lett a veríték. A láz összevacogtatá
3714 II | íróasztal, azon égett egy szál faggyúgyertya, aminek gombává nőtt már
3715 IV | szomszédja vajjal, olajjal, faggyúval főz, s ennélfogva „áldjon
3716 V | négyszögmérföldet. Itt erős fagyok után nádat szoktak vágni;
3717 IX | a külföldre.~Loránd igen fagyosan kérdezé:~– Minek?~– Minek?
3718 IX | ilyen jégvirágok voltak fagyva lelke elé is.~A végzetes
3719 XXVIII| egyike már kibukkant a kert fái közül; a másik még hátrább
3720 XIV | lamentábilis levelet; igen szépen, fáinul van írva, nincs az a kancellista
3721 XXVIII| Ide, ide; ne oly magasra! Fáj-e nagyon?~A leány nyakában
3722 VII | már olyan gyümölcs az élet fáján, amit én elérek, és magam
3723 XXVIII| még mindig részt vett égő fájdalmai dacára is az ostromban.
3724 X | elfogult a szívem örömemben, fájdalmamban. Hisz ez nem gyermeknek
3725 XXIX | sikoltás: még rémesebben, még fájdalmasabban.~Mint mikor egy leány keblébe
3726 XXIX | fenevaddá változtatott át, s ki fájdalomdühében elfelejtette az emberi hangot.~
3727 XXI | Loránd egy keserű, mondhatlan fájdalommal teljes tekintetet vet arra
3728 XIX | az egész világot, ahol fájdalomnak kellett uralkodni minden
3729 XIX | ifjúsága legragyogóbb éveit két fájdalomtörte nő ápolásának áldozza föl,
3730 IV | nagy hivatalos fáradságban fájdula meg a feje? – ekként találgatá
3731 XXVI | őt, azt felelném rá, és fájna bele a lelkem: „Anyám, szakíts
3732 XIII | elhiszem; de ennek az élősdi fajnak nincs; ha csak annak nem
3733 XXIX | nehezebb volt, mint hasonló fajrokonai szoktak lenni ilyen idős
3734 I | kedvetlensége a türelmetlenségig fajult; gyűlölte a szobai levegőt,
3735 XXVI | pedig én volnék a boszorkány fajzata.”~„Nem tudok én semmit,
3736 VII | költeményeket, eljártunk éljenezni a fáklyászenékre, s viseltünk gyászt kalapjaink
3737 XVIII | azzal a lefelé fordított fáklyával.~Lorándnak pedig a következő
3738 XVI | önvédelemre ama családi sírbolt falaiban is, melynek üregében öreganyja
3739 IV | a jámbor fiúk a kolostor falairól kaparják a meszet, a festékpor
3740 X | leolvadni. Inkább még a falak is úgy csillogtak, mint
3741 IV | szentképek mind ott függnek a falakon, de mind félrefordították
3742 II | könyvnélkül való?~Ez a keserű falat!~A diák verseket már tegnap
3743 IV | tartotta beszéddel és ízletes falatokkal a szolgabírót; az esküdt
3744 XIII | nekem nem volna betevő falatom. Az álszenteskedők hajtottak
3745 XII | fehér fogsorai vannak. A falatozás alatt kitölti a finom gabonapálinkát
3746 XII | szalonnát, s hozzáfogott a falatozáshoz. Jólesett neki; éhes volt
3747 XII | gyomornak jó lehet.~Amint a falatozásnak éppen vége van, nyílik az
3748 V | hogy csak minden harmadnap falatozzék?~S azután végignyújtózik
3749 XXXII | a porban egymás mellett. Falaztasd be azt az ajtót! – Jó éjszakát.~
3750 I | zöldes fényben ragyog.~A falba mély fülkék voltak építve
3751 II | Isten áldjon meg, jó öreg falióra, aki reggel felköltöttél,
3752 IV | faliszekrényekre mutatva.~A faliszekrények üvegajtain keresztül sorba
3753 IV | könyvtáram – szólt a hölgy a faliszekrényekre mutatva.~A faliszekrények
3754 IV | ajtaja mindig zárva, s a falkerítés végig vasszegekkel feltüskézve;
3755 IV | asszisztencia, forspont, a falmeszelő kőművesek napszáma és diurnumok;
3756 XXVIII| döngetés, nehéz csákányütések a falon. A rablók nem bírva az ajtót
3757 XX | cimborákkal telt terembe.~Azok falrengető éljennel fogadták Lorándot,
3758 XV | azon ürügy alatt, hogy a falszőnyegek nagyon rongyosak már, azokat
3759 XII | s a koponyájával, mint a faltörő kossal, olyat taszított
3760 XXVII | íróasztala mellett, tőle csak két faltól elválasztva, s felőle gondolkozott,
3761 XXVI | cigányasszony vetődött az udvarra.~Faluhelyen nem szokás elűzni e szegény
3762 XXIX | aztán elkezdtek az ebek faluhosszant rútul üvölteni. Az ebugatás
3763 I | előrement az ökreihez.~Mikor a faluhoz közel értünk, az öreg János
3764 XXIX | tekintendő.~Amint szülötte falujába megérkezett, egyenesen behajtott
3765 I | elnéztük, mint megy le a nap. Falunkból a tornyot sem láttuk már,
3766 XXV | nappal elpusztítom az egész falut. Ti nem tudjátok még, hogy
3767 IV | a cimbalmot verje!~Azt a faluvégi hangszert, amit rongyos
3768 XXIX | három lovas jő vágtatva a faluvégről, kikben Sárvölgyi a megye
3769 XXV | szándékozik; sokasítsa el a famíliáját, mint a seregélyeket a mezőn;
3770 VII | a biztató, nyájas pater familias éppen, aki el akar meríteni.~
3771 IV | ezüstből, a feneke színes famozaik, a húrokra fektetett két
3772 XX | van. Én sem tehetem, hogy fancsali pofával üljek itt közöttük
3773 XXII | babonát mond, hát attól az ő fánkja mind szép szalagot kap körül,
3774 XXII | babonamondására meg az én fánkom mind úgy összezsugorodik
3775 XXII | összeesett. Szerencse, hogy a fánkot még tegnap kisütöttem, azt
3776 II | His atacem, phylacem…~Fanny megcsóválta fejét. Nem jól
3777 XIX | története.~Ilyen életregény Fánnyé és az enyim.~Nyolc éve múlt
3778 XI | kínoz engemet nagyon. Azután Fánnyhoz fordult, az megölelte, megcsókolta
3779 XI | és nagyanyám és Frommék Fánnyja.~Még anyám is eljött. Szegény
3780 II | megengedte, hogy elmehetek, Fánnyka el fog vezetni hálószobámig;
3781 XIII | találkoztam is vele, oly fanyar, oly élvezhetlen volt rám
3782 XXVI | tagja ura szolgálatában fárad: – őneki minden gondolatja
3783 XIII | azokat, akik lótnak-futnak, fáradnak, lármáznak, firkálnak, azt
3784 VIII | Sőt inkább éppen abban fáradok.~– Ki fogja őt menteni?~–
3785 X | tréfa az, amiben mi most fáradozunk, mennyit fogunk még azon
3786 XX | gondolatomat.~Nagyon hasztalan fáradság lett volna tőlem a nők előtt
3787 II | angol és francia mester fáradsága, együtt a többiekkel, nem
3788 XXIII | fiatalemberre, kinek nagy fáradságába került a nőni sehogy nem
3789 IV | bizonyosan a nagy hivatalos fáradságban fájdula meg a feje? – ekként
3790 IV | mert hozzájuk felemelkedni fáradságosabb, szeretünk magunkhoz levonni.~
3791 II | az ember nem restelli a fáradságot értük, olyan nyájasaknak
3792 XII | csirkecsontból fogpiszkálót faragni.~– Pénz! Pénz! De mennyi
3793 IV | mahagóni és ébenfa, gazdag faragványokkal és aranyozással; roppant
3794 V | végignyújtózik a gyepen, odaszólítja Fáraót.~– Gyere ide, legeléssz
3795 I | úrhoz fordult: „Uram, ne fárassza ön magát miattam tovább;
3796 XXV | Kandúr!~– Ne tátogj! Ne is fáraszd a szádat! Egy fazék ezüstöm,
3797 IV | írta fel: „méne, tekel, fáresz”. Ha akkor írhatta, mért
3798 XXVII | éjjel jól megvendégelte farkasalmás malachússal.~A rablók nesztelenül,
3799 XV | Kezemben az életük. Egyszer farkasalmát főzök az étel közé, s mindnyájukat
3800 XII | félvállra vetett, kopott farkasbőr kacagány; oldalán széles
3801 V | rúgta fel az állkapcáját a farkasnak, hogy annak az agyara kitörött
3802 V | ellenfeléhez, s vakmerőn farkasszemet nézve vele; mikor aztán
3803 XXIV | hogy félnek tőle. Valóságos farkastermészet. Széttép, ha védetlenül
3804 V | hézagnak megfelelt a belső farkasverem, ami a kettő közt véletlenül
3805 V | kémlelőnek.~Amint a partra kiért, farkát magához húzta, serényét
3806 V | csendesen veregette lompos farkával sovány horpaszait.~A mén
3807 XIII | egyszerre hallgatag, komoly, fás ember lett, akivel nem lehetett
3808 XXIV | De ezen fordul meg az én fátumom is; azért csak hallgass
3809 XVI | is él; és ez a nap mindig fátyollal közelít felém: a bánat,
3810 XXV | a pénzt is; majd az üres fazekat vissza fogja adni.~– Akkor
3811 XXV | szemei kápráztak. Ott sok fazékra való ezüst volt felhalmozva.~–
3812 XXVII | Hát te, Pofók, talán fázol? No, majd mindjárt felmelegszel.
3813 I | tekintett, nagyanyám mindig fázósan összeborzadt.~Nagyanyám
3814 XXVII | egész teste reszketett és fázott!~– Nem. Nem kell így! –
3815 IX | igen korán kinyílt; már február végén zöld volt a mező,
3816 XXII | kisasszony haszontalanságokról fecseg Loránddal, tehát egyedüli
3817 I | öltöznöm, és sok gyermekes fecsegésemre nem szólt semmit. Nagyon
3818 III | hiábavalóságot összevissza fecsegett. Azt kérdezte, hogy miből
3819 XIV | gyermek, akivel együtt lehet fecsegni, eltölteni az időt, s nem
3820 XXII | Sárvölgyi is előkereste e napra fecskefarkú fekete frakkját, akkori
3821 X | tűzifecskendőiről, a torkodat se nagyon fecskendezd, mert nem ott ég, hanem
3822 I | kegyes, istenfélő szóval feddé, hogy legyen keresztyén,
3823 X | félrekanyarodott az út, s a fedett kocsi szertelen hánykódásairól
3824 VII | kell testemmel, lelkemmel fedeznem; s akkor úgy éreztem, hogy
3825 XX | említettem.~Fel volna titkuk fedezve?~– Csakhogy ha sorsot húztok
3826 I | nálam is közelgő tél hava fedi a tetőt, átlátom, hogy szükséges
3827 V | akkor még beláthatlan mocsár fedte, mely éppen csak a Topándy
3828 XX | tíz év misztériuma fel van fedve előttem: látom a futót,
3829 II | indulatú ifjakat, kiket semmi fegyelem meg nem bírt zabolázni,
3830 XIII | közellátó és mindennemű fegyverben gyakorlatlan, az amerikai
3831 XXII | meri-e üríteni a töltött fegyverből a baráti áldomást!~Sárvölgyi
3832 XXVIII| Ez a támadt résen bedugva fegyvere csövét, belövöldözött rajta,
3833 XXVIII| ketten végezünk. Hozd a fegyvered és a lőszereidet, Loránd!
3834 XXX | valóban üresen találtuk, fegyverei ott voltak elszórva az asztalon,
3835 XXIX | kinyitná a táblákat, lelőhetné fegyvereivel.~Zsivány volt: ki vehetné
3836 I | vasakkal, felvont sárkányú fegyverekkel, borzasztó színű méregitalokkal,
3837 XXVIII| odalátni.~Loránd felvonta fegyverén a sárkányokat, megtapogatta
3838 XXVIII| hogy itt a bokrok között fegyverének ütő eszközül sem veheti
3839 XII | játszani: a saját kéz fenyegető fegyverétől megmenekülni. Aki elvész
3840 XX | hagytam éktelen dühömet fegyverezni; bal kezemmel kilöktem a
3841 XXIX | vasvillákkal, dorongokkal fegyverkezve; lármás csoportok támadnak,
3842 XXVIII| kiáltozott: „Loránd! Loránd! Fegyverre! Gyilkos!”~– Vessz meg hát! –
3843 XXIX | kaptak volna valahonnan?~A fegyverropogás néhány percig tart még,
3844 II | híven meg is tartotta a fegyverszüneti föltételeket, csupán szóval
3845 II | megijesztett.~Szüntelen nevető fehér-piros arca, átkozott hamis kék
3846 XVI | fehér kéz fehér ujján még fehérebbnek maradt üres körvonalra.~–
3847 I | összevonni, pedig azok már akkor fehérek voltak; éppen így őrizkedett
3848 XXIX | Ez Kandúr alakja! De ily fehéren!~Mezítelen lelke ez talán
3849 XIV | műértő szemmel mindent. A fehérneműeket nem találta elég finomaknak,
3850 XIV | vannak a szekrények ruháid, fehérneműid számára. Ezeket tartsd magad
3851 III | Kezemre adta holmieimet, fehérneműmet átszámlálta, amit mind magamnak
3852 XVIII | meghagyta, hogy annyi tiszta fehérneműt rakjon el számára a bőröndbe,
3853 I | azokat, akiknek ilyen szép fehérre mossák a hajukat, akkor
3854 XX | elefánttal.~Gyálit olyan fehérré láttam válni, mint a papiros.~–
3855 XIV | művelt, szentimentális fehérszemély; aki előtt meg kell nézni
3856 XIII | zsivány?~– No hát, itt a Fejbetörő csárdában, mikor megálltunk
3857 IV | Szolgabíró úr szemrehányó fejcsóválással fordult a vádlotthoz. Ebből
3858 XIV | is jól meg lesz vetve a fejealja, hogy minden reggel nedves
3859 IV | Az igaz, hogy a bor is a fejébe ment kissé, nem volt hozzá
3860 III | ötször-hatszor megmozdította fejebőrével a sipkáját.~Hogy szerettem
3861 XXI | evangéliumához?~– Óh be vastag a te fejed, öreg, hogy mégsem értesz!
3862 I | kereste fel a halált; a te fejeden is rajta az ítélet, akárhová
3863 XXVIII| Feküdjél nyugodtan! Tedd ide fejedet! Ide, ide; ne oly magasra!
3864 XXVIII| jött segély: a golyók az ő fejeik fölött fütyültek el, mire
3865 XVI | virágkelyhek hullottak le fejeikre; olyan koszorús fővel tértek
3866 XXIX | kijött ismét, végképp feldúlt fejékezettel s féktelen fúriával odaállt
3867 IV | kapnak egy szűrt meg egy pár fejelés csizmát meg egy kulacsot,
3868 III | hogy semmi sem maradt a fejemben abból, amit tanultam, minden
3869 II | története kiverte mindezt a fejemből.~
3870 VII | kalamárist, s úgy vágja a fejemhez, hogy csupa szerecseny leszek
3871 II | engemet pedig folyvást a fejemnél fogva tartott, mintha az
3872 XXX | kezdve soha le nem vettél fejemről, e percben össze ne szorítsd.~
3873 XII | Loránd pedig folyvást a fejének szegzett pisztoly szája
3874 XXX | legnagyobb aggodalmukat fejezék ki afölött, hogy Sárvölgyi
3875 XVIII | Éppen egy nagyszerű perét fejezendem most be Hohenelm-Weitbreitstein-i
3876 XX | akkor neki szántam, utolsó fejezet lett volna az ő életében; –
3877 XI | szeretet mélységét ki tudná fejezni!~Szegény anyám pedig úgy
3878 XXIV | tragédiája bizony be van fejezve.~– Eszerint Melanie mégsem
3879 II | első lábát, míg valamiből fejkötőt csinál neki.~Hallatlan vakmerőség!
3880 III | messzevágó terv kezdett fejledezni.~Melanie zongorázik, én
3881 XXVIII| fegyvert, védje magát!~A fejszecsapások kettőztetve döngeték az
3882 XXVIII| folyt a tomboló munka. A fejszedöngetés, a deszkák recsegése, a
3883 XXIX | más hangok hallatszanak.~A fejszeütések a nehéz ajtón; a csákány
3884 XXVIII| Az ajtót dühödten ütötték fejszével.~– Mindjárt, mindjárt! –
3885 XVII | egész világot titkából: ez a fejtörő feladat. Mit mond a büszkeség;
3886 VI | készítém el munkáját, melyen ő fejtörve nem bírt végighatolni, most
3887 XII | szolgált nagy álmosan a borzas fejű csaplár, kinek tetszettek
3888 VIII | halottak, akiknek nincs fejük.~Tehát a végzet kikerülhetetlen.~
3889 III | akiknek szükségük van rá; akik fejüket meghűtenék anélkül, s könnyen
3890 XXIX | Megvakulok! Verjen meg a fekélyes dögvész!~A kínlódó alak
3891 IV | lakozott túrós galuskával – a feketekávé után.~A katasztróf még nem
3892 I | kérte vendégét, hogy engedje feketekávéját meginnia. Kérése minden
3893 IV | Boriskát, hogy csak egy kis feketekávét készítsen az ő és szolgabíró
3894 II | ismertem; az tehát az én fekhelyem lesz. Az ablaknál volt az
3895 XXVII | csak hánykódik álmatlan fekhelyén, kínozva ismeretlen sejtelmektől,
3896 IV | testüket kínzók számára készült fekhelyül; hanem szolgabíró úr azért
3897 VI | megvan nálam.~– Most már nem fekszem le. Fennmaradok reggelig,
3898 XV | hirtelen fölemelkedett Cipra fektéből, s elkezdett nevetni.~–
3899 XXIX | végképp feldúlt fejékezettel s féktelen fúriával odaállt Sárvölgyi
3900 IV | alvó gyermek maga mellé fektet vánkosára, hogy angyalokkal
3901 I | homlokát a koporsó párkányára fekteté; hosszú, fehér haja végigomlott
3902 IV | színes famozaik, a húrokra fektetett két cimbalomverő fogantyúja
3903 XXXI | magát levetkőztetni, ágyba fektetni.~– Toljátok székemet Cipra
3904 V | a rekettye közé, térdére fektette puskáját, megnézte, rajt
3905 I | tudja jól.~– Éppen azért feküdjetek le jókor, hogy el ne aludjátok
3906 VI | felemelt a földről, mert ott feküdtem a földön.~– Add nekem ezt
3907 X | elfogultan, mintha egy sírkő fekünnék mellemen, válaszolék:~–
3908 XXII | halál gondolatával kelni és fekünni; engedte őt idegen házaknál
3909 VII | értettük, mi lehet az előttünk fekvő iratokban, csak raktunk
3910 II | az én testvéreim lesznek? Fél-e az is úgy éntőlem, mint
3911 V | dülöng, bólintgat; néha fel-felkapja fejét, mint kocsin utazók
3912 XXII | zengő mélysége, a szemeiben fel-felvillanó tűz s az a megölő szemöldökráncolás.
3913 XVII | világot titkából: ez a fejtörő feladat. Mit mond a büszkeség; mit
3914 XVIII | volt a háziasszony; az ő feladata volt egyébkor is a magára
3915 IV | csemegévé emeltetését tűzte ki feladatául, azóta nem nézheti jó szemmel
3916 XXVIII| előny. Azért most neked ez a feladatod: Vedd a dupládat, és eredj
3917 XI | legjobban erőtetnem; mert nekem feladatom kegyed fiát üldöznöm. S
3918 IV | Képesnek hitte magát e feladattal megküzdeni.~Csalatkozott.~
3919 V | összezúzta.~A farkas ezzel feladta a harcot.~Meggyalázva, foga,
3920 II | fogja már megírni az iskolai feladványát, s mikor még egyszer újrakezdték
3921 II | professzori vizsgáknak; a legújabb feladványnak csak az első sora volt megkezdve.~
3922 II | darabka papírra a lefordítandó feladványt.~Ő csak egy óra múlva jött
3923 XII | válláról, melyre csizmái voltak felakasztva. Mezítláb utazott. Így még
3924 XXIX | közben az áldozat után a feláldozót is felfalni? Tizenkét rabló
3925 I | lőttél, Loránd? – kérdezém félálmosan.~– Maradj csendesen – szólt
3926 XXIX | vadállati üvöltés szakítja félbe a csendet. Nem, nem állat
3927 IV | osztovátával; most is egy félbenhagyott szövet volt még rajta, melybe
3928 XXXI | víg útitárs leszek.~A kín félbeszakítá szavait.~Mikor engedett
3929 XXII | volna a tárgyhoz látni és félbeszakítani ezt a beszédet.~Bálnokházyné
3930 XIV | szokta Cipra sajátkezűleg felbodorítani mindennap, minden reggel;
3931 XIV | kisasszonynak! Üljön le, majd én felbodorítom a haját!~Lorándnak pompás
3932 XIV | valahol Ázsia határán egy félbolond rokona (az én vagyok); jó
3933 XVII | sokáig élt már árvaságban egy félbolondnak a házánál. De ugyan kérem,
3934 XIII | duelláltunk egymás kezében.~Felbontom a csomagot, s abban találok
3935 VI | hogy néhány sort beleír a felbontott levélbe az én nevemben,
3936 V | magához húzta, serényét felborzolta, füleit hegyesen fölmereszté;
3937 XI | igyekezettel iparkodott felcsatolni a hintónak körül lekapcsolt
3938 XVIII | hogy ezt a háztájat amazzal felcserélje; de most már tudom: itt
3939 VIII | felírta. Dezső észrevétlenül felcserélte azokat a kettéhasított táncrenddel,
3940 XVIII | csillagködeivel, s az árokpartokon felcsillámlanak az apró szentjánosbogárkák,
3941 III | értettem, azt egyszerre felderíté előttem e második; először
3942 XIII | Vadászkutya” fejében levő ködöt felderíti-e?~– Az köd marad előtte.
3943 XXX | bámulva.~– Igen. Bevégezve, felderítve, elítélve – és végrehajtva. –
3944 I | gondolatom támadt. Arcom hirtelen felderült.~– Loránd! Hiszen te tréfálsz;
3945 VI | Ahelyett Loránd csak úgy féldörmögve monda neki~– Ugyan! A gyerek
3946 XXXI | Bal kézfeje kék volt és felduzzadt.~– Gyorsan, orvosért! –
3947 XXV | szerencsétlen leányt kívánt felebarátilag megszabadítani a kétségbeeséstől.~
3948 IV | romlásán vigadni senkinek, és felebarátja veszedelmén az igaz nem
3949 IV | bírságot fizet, mint aki felebarátját szándékosan szidalmazza.
3950 IV | férfiú –, vétkeznék, aki azt felebarátjától elragadná; csak tessék magát
3951 XIII | szívébe.~Uram, szomszédom, felebarátom! Légy ember! Légy keresztyén,
3952 XIII | magadat; tekintsd, hogy e felebarátunknak kedves, szerető családja
3953 XVIII | szerelmét veti a mérleg másik felébe egy egész elvesztett világért?
3954 I | nagyatyátok, az én örökké feledhetlen jó férjem. Nem hull ki könnyem,
3955 XVI | ilyen gyűrűkről meg szoktak feledkezni.~Abban a percben kipattant
3956 XIII | jól elrejtve a világ elől, feledni tudta a magas ábrándokat,
3957 XIV | legkedvesebb falatját tányérján feledte.~– Valami távollevőre gondolt
3958 XXXI | megragadá széke támláját, s felegyenesedve jobbját felemelé, s a szolgabíróhoz
3959 XVI | szorítá ajkaihoz a nála felejtett szép kezet, s forró csókjaival
3960 XXII | hogy maguk az ifjúurat ott felejtették, hát mármost csak menjenek
3961 XXI | Lankadombra? Tán ott felejtettél valamit?~– Igen. Az eszemet. –
3962 XXIX | van, cigány! Hal nélkül ne felejtsd az áldást, mert az itt minden
3963 XXVII | A szurokcsóvákat itt ne felejtsétek!~– Hahaha! Melegük lesz
3964 XXVII | Kandúr korbácsával csapkod feléjük.~– Visszajövet majd kettővel
3965 XIII | haladékot eszközöltem ki a felek között. Ismertem az embereimet:
3966 XIII | segédül híttak, iparkodtam a feleket rábírni, hogy mentül hosszabb
3967 XXII | vívás feltételeit elfogadott feleknek oly magaviseletet tanúsított
3968 XVII | a szórakás szerint, így felel: „Én.” – „Voltam.” „Ma.” – „
3969 XXX | kérdésre, kinek ír, azt felelé: „A papnak”.~Nem szokott
3970 XXVI | e házasságot?~– Arról én felelek.~– De mégis, lehetséges,
3971 III | rendületlen elhatározással felelék rá:~– Nem!~– Tán nem akarsz
3972 XI | fiát üldöznöm. S ha azt felelem: nem tudom, hol van, úgy
3973 IX | az üres szemgödrök, mikbe félelem nézni; – hát még ha e két
3974 XXII | arcán függ tekintete. A félelemmel, iszonyattal itatott tekintet
3975 IX | hogy reszket minden tagom a félelemtől ön miatt? Hiszen csak nem
3976 XVIII | egyszerre mind a két oldalról a felelet.~– Mért nem?~– Mert nem
3977 XVII | természete nem tűri kérdésre feleletül az „igen”-t; így például,
3978 V | mikor a bölömbika huhogva felelget nádi fészkéről egymásnak;
3979 XXVI | kalapod mellett viselned, s felelgetned orcapirulással, ha kérdezik,
3980 XII | át; a farkasok fognak rá felelgetni, kiket a ménló megrugdalt,
3981 XXVII | Topándy-kastély házőrző ebei nem felelgettek ezúttal nekik. Aludtak.
3982 XXI | minden kérdésére szívesen felelhetett, s az első látásra szíve
3983 XVIII | geográfiai helyhatározására azt felelje, hogy „igen”.~– Méltóságod
3984 IX | ön? Azt sem tudom, hogyan feleljek. Hát nem látja, hogy kétségbe
3985 XI | hogy minden szavára azt feleljem: „nem – nem – nem”.~Képtelen
3986 IV | lábhegyére emelkedve –, hogy feleljen előttünk illő mérséklettel,
3987 XI | Milyen könnyű lett volna azt felelnem, hogy „nem tudom”. De mit
3988 XXVI | ezt a leányt, vagy őt, azt felelném rá, és fájna bele a lelkem: „
3989 XXV | ismerősök vagyunk. Nem te vagy a felelős azokért, amiket tettél,
3990 VII | De nem is árulkodom.~– Felelsz-e? – kiálta rám harmadszor
3991 XVIII | ott helyed.~Ezt is ketten felelték.~Topándy értette alatta:
3992 XX | Ittas emberek bántalmára nem felelünk.~Azzal elkezdett az ajtó
3993 II | egy „guter Morgen”-nel felelve a kérdésre; amire az öreg
3994 III | hogy én most ezt a poharat felemelem, hozzákoccintom Melanie
3995 XXVII | összekulcsolja keblén; arcát felemeli, és összegyűjti szívének
3996 XXVIII| Vasgyúró.~Az udvar túlsó felén még azután két fegyveres
3997 XXVIII| elbukni látva, megállt a túlsó félen, s dupláját és pisztolyait
3998 I | nem jön semmi ismerősünk felénk? Miért suttognak olyan csendesen
3999 II | még nyomasztott kedéllyel, félénken bátorkodott előhozni, hogy
4000 XXXII | ápolta. Meggyógyult.~Mire felépült, akkorra már aztán vége
4001 VIII | odadobta Gyálinak, másik felére saját nevét jegyezte fel.~
4002 II | el, jó pajtások leszünk. Feleresztettem: kezet szorítottunk. Egészen
4003 XVI | nem gavallér, nem lovag; a feleség mosolygása kárpótol az elvetett
4004 IV | fohászkodott.~– Csak legalább a feleségemnek meg ne mondja aztán, urambátyám,
4005 I | ejté kétségbe. Azt mondá feleségének s gyermekeinek: „Eddig magunk
4006 XXIX | talyiganyikorgásról ráismert a feleségére, s bámulva dugta ki a fejét
4007 XV | békességet, ~Fát, füvet, feleséget,~Pipát, puskát, patrontást, ~
4008 XII | részeges férj civódnék durcás feleségével, ki annak minden követelésére
4009 XXIX | Ezalatt többen kezdtek a feleselők körül csoportosulni.~Borcsa
4010 XXII | hogy állításom helyes – feleselt Dezső –, miután egy nagylelkű
|