10-apamm | apamn-befol | befot-bunte | buszk-csuff | csufo-elbuc | elbuj-elony | elord-erolt | erone-feles | felet-fogad | fogai-gyapo | gyara-hason | hasra-hozza | hozzo-izgal | izgat-kedve | kedvt-kifiz | kifli-kopen | kopi-lakos | lakot-lesza | lesze-megeg | megej-megta | megte-morog | morzs-nyere | nyeri-ohely | ohozz-perec | pereg-remek | remel-sohaj | sok-s-szent | szenv-talal | talan-tetet | tetle-ulnel | ulnun-vasat | vasbo-vissz | visza-zuzot
Fezejet
4011 II | gyomrával is, azt mindig felette nagy kegyetlenségnek tartottam.~
4012 XIII | emberekre, sem az alattuk vagy felettük lehető lényekre. Ülj mellém,
4013 V | mondták összecsattogó fogai, felfaló szemei.~Az a szalonna, kenyér:
4014 XXVI | szerelem babonája~Óh, mennyi felfedezésre váró titok van még a nap
4015 XIV | meg volt elégedve ezzel a felfedezéssel. Egy régi kedves, aki szép
4016 XIX | becsületszavad felszabadul, s te felfedezheted, hogy ő hol van. Miért e
4017 III | gondatlan volt e szónál mindjárt felfedezni, amit én titkolni akartam.~–
4018 XXIII | őelőtte kellett mindent felfedeznie, amit a várt katasztrófa
4019 III | valaki, aki azt legelőször felfedezte előttem, hogy Bálnokházy
4020 XVI | elhallgasson azzal.~Vajon felfedezzen-e neki mindent, a fogadott
4021 XXXII | életunalom az ősi átokkal felfegyverezze kezét, akkor elküldötte
4022 II | Nagyot lélegzettem. Ezentúl, felfogadtam magamban, hogy nem fogom
4023 II | büntetésből éhezzék. Hiszen az felfogható, ha valakit első felindulásban
4024 XIII | is leroskadok, s azt is felfogom, hogy mi is egy osztályt
4025 XVIII | az életedet, hogy valahol felfordítalak az árokba, s kitörik a nyakad.
4026 XXII | már, mint a csontváz. A felfújt kása mind összeesett. Szerencse,
4027 XXVIII| az öreg kezét, s gyorsan felfutott a padlásra.~Ott a sötétben
4028 XIII | Mihelyt a Tisza árja jön, felgyújtatom körülötte a nádast, s akkor
4029 XXIV | messzehordó röppentyűkkel felgyújtjuk azt. A kazal az enyim; tovább
4030 XXVII | mind ellopták, s aztán felgyújtották a tanyát. Csónakkal jöttek
4031 XXVI | sütök, főzök a konyhában, felgyűrt ingujjam, két szél kötényem?~–
4032 XXV | fazékra való ezüst volt felhalmozva.~– Hát melyikből adjak?
4033 I | nélkül apám szokatlanul felhangolt kedélyét.~– Milyen jókedved
4034 V | megállt, s fejét elkezdte felhányni, hogy a lovast csendesen
4035 XXVIII| pillanatot Loránd gyorsan felhasználá arra, hogy becsapja a tölgyajtót,
4036 VIII | helyesli; az ember tartozik felhasználni minden körülményt, ami keze
4037 II | fehér asztalkendővel, hogy felhíja vacsorálni; Fánnyra kérelemmel
4038 XIII | természetesen elfogadtam a felhívást, és kérdezém okát és tárgyát.
4039 X | mint az alkonyi viharos ég felhői.~– Volt-e kezedben ez az
4040 XXV | egy halfarkú hableány, ki félholdat tart a kezében, ez az Áronffy-címer;
4041 XXV | ujjaira szedve:~– Hableány félholddal; – gólya búzakalásszal; –
4042 XXVII | A szép csillagos éjszaka félhomályában tizenkét lovas léptet egymás
4043 XVIII | derék, szabadelvű ember; felhordott róla százféle adomát, hogy
4044 XII | nap nemrég áldozott le, felhőtlen piros eget hagyva maga után;
4045 XX | jobb ivókat tudtak neki felhozni a Lajtán innenről.~Loránd
4046 XVII | fölkérni, hogy midőn az ég felhozza azt a boldog napot, legyen
4047 XVI | levelei között eltűnve.~– Felhozzam a vízből? – kérdezé Loránd.~
4048 II | úgy mozgatni a szemöldöke felhúzásával, mint Márton legény, mikor
4049 XII | nem is lehetett volna azt felhúzni e rövid tusa alatt. Lorándnak
4050 XX | színültig borral, azután felhúzták a pisztoly sárkányát, s
4051 XXVIII| mint akármikor. Legkisebb felindulás, ijedség vagy düh nem látszott
4052 IV | keresztyén lelket méltó felindulással töltenek el, valahára véget
4053 XII | tót és vándorlegény menten feliramodnak a kandalló kéményébe; a
4054 I | raktam a rejtélyes házikó feliratának öreg betűit, s kiszótagoltam
4055 XXXII | találgatni annak rejtelmes feliratát, mint én találgattam gyermekkoromban.~
4056 I | márványlapok aranyozott feliratokkal beszéltek azokról, akik
4057 III | végén elküldöm. Lorándról is felírok mindent, mert ő maga igen
4058 VIII | a két fiatalember neveit felírta. Dezső észrevétlenül felcserélte
4059 XXVIII| megpillantva Loránd arcát, felismeré benne azt, akit keresett,
4060 XVII | Az pedig a kétségtelen felismerés vidor mosolyával ragadta
4061 XXVII | feketére mázolá vele arcát, felismerhetetlenné téve magát.~Csak Kandúr
4062 X | nagyon sok ember jár. Valaki felismerhetne.~– Hát akkor csak egyenesen
4063 XXIV | annak is igaza van; aki feljebbvaló lénynek tartja magát, embernek,
4064 XIII | hogy e bosszúra hívó hangot feljegyezze valaki, mint mikor Varsóban
4065 XXVII | mondott imáját van, aki feljegyzi, és a szót, amely mondva
4066 III | vegyülök rossz társaságokba, feljelentem, ha valahol valami rossz
4067 VIII | szemem elől, nehogy ezt is feljelenthesd.~– Óh, azt ne várd. Azért,
4068 XIV | hajfürteiben babráljanak.~– Ne féljen, na! Ma nagyon szép fog
4069 XXVII | fogai közül.~Mire a Fiastyúk feljön az égre, éppen akkorra érnek
4070 I | iskolatársaim, iparkodtam feljutni az akkor úgy hítt „diák
4071 XXXI | gúnyolódik és mosolyog; s mikor felkacag, olyankor más ember fogcsikorgatva
4072 IV | Alkalmatlanságomra? – szólt felkacagva a bűnhődött. – Hát azt hiszi
4073 XXVIII| dereka alá vetve, annál fogva felkapá őt a levegőbe, s jobb karjával
4074 X | kiugrom közülök, a bakra felkapaszkodom; azok se kergettek tovább;
4075 XII | találkozás ürügye megvolt már.~Felkapaszkodott hát a kocsis mellé, s a
4076 XIV | együtt jár. Cipra azt is felkapcsolá Melanie hímzett nyakkörékére,
4077 VII | fog kevesebbet tenni, mint felkapja a kalamárist, s úgy vágja
4078 XXVIII| nem bírt velük menni, azt felkapták és magukkal cipelték, perc
4079 I | fogva, mikor még nem bírtam felkelni a földről, ha egyszer leültem,
4080 XXIV | vőlegénynek le kellett szállni a felkendőzött lakodalmas hintóból, s ugyanabban
4081 XXX | kiterjeszteni. Tiszttársammal rögtön felkeresésére indulánk. A két asszonyságot
4082 X | ismerem. Hát legelőször is felkeressük a Móclit: az a hetes fiáker.
4083 I | összebeszélt, odamentek, felkeresték, s azt mondták neki: „Bátya,
4084 XXXI | haza a jószágára. Az orvost felkértem már, hogy tegye őt halhatatlanná,
4085 XXII | hangra Boris asszony nagy felkészüléssel előrohan, hogy majd mint
4086 III | szükség lesz ott bemutatni.~Félkettőre bérkocsit hozattunk; mert
4087 XXIV | elmondani, ha rágondolok is, felkeveredik a gyomrom.~Csakugyan nem
4088 XX | tenni!~Ez volt az általános felkiáltással elfogadott határozat.~–
4089 II | öreg falióra, aki reggel felköltöttél, délben ebédre hívtál! Isten
4090 V | paripa nem tette azt, hanem félkörben megkerülte a tért, míg egyszer
4091 XVIII | köpönyege; a bőröndök jól felkötözve, s különösen a pincetok,
4092 II | szemöldökének egy intésével felküldte a feje tetejére Márton az
4093 II | számára készült– csigalépcsőn fellépegetni; azután meg annyi ajtó,
4094 XIII | arcon lát, a kandallóban fellobbanó s meg elalvó láng tétova
4095 XXX | végezte ki magát…~Topándy felmagasztaltan emelte e szóknál kezeit
4096 XXVII | hogy ez az érzés, ez a felmagasztulás: ez az ima; – nem a szó,
4097 XXX | elállta.~– Én hiszek! – szólt felmagasztult arccal, fölemelkedve helyéről,
4098 XXVII | vette föl ismét. Azután felmarkolva a szétszórt pernyét, feketére
4099 XXVIII| nincsen török a hátadon. – Felmégy, és kimászol a padlás csapóajtaján
4100 XXVII | fázol? No, majd mindjárt felmelegszel. Add ide, Korvé, a csutorát!
4101 II | kis piszének kellett volna felmondani; hát még ma, mikor az öreg
4102 XIII | tudja neked adni?~A leány felmutatott az égre.~Topándy vállat
4103 XIX | maradt kis lakunkban, míg felnőtt hajadon lett.~Pedig Pozsony
4104 XII | ezüstös szerszámú lovat, felnyergelve, felszerszámozva. A paripa
4105 XVI | sötétsége látszott a cigányleány felnyílt két szemében!~ ~
4106 XII | iszonyattól; szép szemei kerekre felnyíltan delejes zsibbadást terjesztettek
4107 XXVII | hangot nem adott.~Nesztelenül felnyitá az ajtót, s kitekintett
4108 I | találkozását, hogy dacosan felnyomott kalpaggal mehessen rá szemközt,
4109 XXXII | kedélye. Mikor egyenruháját felölté, odajött hozzám, s kezemet
4110 IX | a mező, ligetek siettek felölteni lombos szárnyaikat, virág
4111 XV | Öltönysuhogásról gyanítá, hogy Melanie felöltönyét veti le. Most csendes léptekkel
4112 II | pereceket.~Nem kell oda felöltözni, mehetünk gyolcs ruháinkban:
4113 XXIV | menyasszonynak, egyik részeg pajtás felöltözött barátnak, s ugyanakkor,
4114 X | korán keljek –, s hirtelen felöltöztem.~Első gondolatom az volt,
4115 XXIV | népét ünnepélyes köntösbe felöltöztetni. Ő is harangoztatott, a
4116 I | duzzogtam miatta.~– Hiszen úgy felöltöztetsz, mintha examenre mennénk,
4117 XXIV | A szamarat és a csikót felöltöztettem vőlegénynek és menyasszonynak,
4118 III | mikor a kocsi előállt, már felöltözve vártam rájuk.~Henrik még
4119 XXV | visszavonulásával nagyon is felötlő zajt okoz, ami aztán mind
4120 XXIX | ballagva, s nagy füles kosarát féloldalra görbülve cipelte, mint aki
4121 I | alázattal süvegelték meg feloldalról. S azután volt egy ember,
4122 XIII | fejére sütni! Nyújtsd ki feloldó kezedet felé most mindjárt!~
4123 XXVII | négyeteknek. Kettő velem a kert felőli ajtót befeszítni jő. Itt
4124 XXX | átszellemülten figyelt a felolvasott szavakra:~„Kedves Anyám!~
4125 IV | káromkodom; igen szépen tudok; félóráig elkáromkodom anélkül, hogy
4126 X | kényszerített rá, hogy siessünk. Jó félórát gyalogoltunk már a szőlőskertek
4127 XXVIII| csimpajkozott bele, s újra felpattant, újra ráncigálta Lorándot
4128 IV | sem látok itten.~– Miután felperes az őt illető részt a törvényszék
4129 IV | elmarasztalta.~– Egy csepp felperesi ügyvédet sem látok itten.~–
4130 XIII | mert ha szembe tennék, felpofoznám őket. De maga ne nevessen,
4131 XXVIII| töltényt leverni, a lőkupakot felrakni, s aztán egyik lövés jobbra,
4132 XXIX | előhozta a tulipános ládáját, felrakta mindenét egy talyigára,
4133 XX | asztalt a terem közepén, felrakták a borokat, előhozták a párolgó,
4134 II | talpra pattant, s engemet is felráncigált ágyamból, s félig diák beszéddel,
4135 I | arcát, úrszíneváltoztával félreálltak előle, s hideg alázattal
4136 XX | tanúsítja diadalát. Egy félrecsapott kalappal a szoba közepén
4137 IV | gondolá, hogy itt egy kis félreértésnek kell lenni; hanem ha őnagysága
4138 XVIII | szeretetreméltó ifjú!~Gyáli egészen félreértette azt a kedvező benyomást,
4139 XVIII | eretneket csinál belőlem.~Cipra félrefordította a fejét, s sértett szeméremmel
4140 IV | függnek a falakon, de mind félrefordították arcaikat, mintha nem akarnának
4141 IV | magamra – szólt Sárvölgyi félrefordítva nyakát kegyesen. – Óh, én
4142 XXVII | Mikor aztán még egy ágat félrehajt, hirtelen egy marcona alak
4143 XXX | bűntény vizsgálata helyezte.~Félrehívá Topándyt, s vele kezdett
4144 XXII | asztaltól fölkeltek, Topándy félrehívta Lorándot.~– Ez a fiú nem
4145 X | fényleni, egyszer aztán félrekanyarodott az út, s a fedett kocsi
4146 I | odaadta a vizslának, a vizsla félrement vele a bokorba, s ott elkaparta
4147 XII | rohan ennek karjai közé, félrerántja a kezét, s bántalmazóját
4148 XVIII | valaha, tíz év előtt. Sok félretett öröm vár nálunk; azt mind
4149 XXII | védeni, bárha a kímélet félretevésének árán is. Van arra valami
4150 IV | Erre aztán nagy nehezen félretolták a tolózárt, s megjelent
4151 XVIII | iparkodott fölvenni; addig félrevágott figaróját egyenesen húzta
4152 XXIX | arra elkezdik a harangokat félreverni, a kapukból előjön a népség
4153 V | fölött, hogy iparkodnak félrevezetni az ismert útról.~Ott repkednek
4154 XX | én azért karonfogtam, s félrevontam őt egy szögletbe.~– Kedves
4155 XXIX | vastáblát onnan kívülről.~Felriadva tekinte oda.~A vén cigányasszony
4156 IV | jólesett a szívének, mikor felriadván a pamlagról, nem a csillár
4157 XXIV | az égés alatt, csupán a felriasztott farkasok üvöltése körös-körül.~
4158 XVII | sem veszi, hogy a túlsó félről egy hölgy vág keresztül
4159 XXX | helyén az asztal fölött; a felrúgott szék lába alatt tanúsítá,
4160 XV | kincséből egyedül annyival felruházva, amennyit a természet és
4161 IV | Topándy.~– Ön többrendbeli felserdült ifjakat és leányzókat tart
4162 XVIII | engedélye volt rá?~Loránd felsietett a kastélyba.~Topándy utána
4163 VII | nagyobbrészt nem is ismertem, mert felsőbb osztályok hallgatói voltak,
4164 II | nép mindig, ha engedékeny felsőbbségre talál!) Megemlíté, hogy
4165 XXXII | elmúló év utolsó napján felsóhajtunk: csakhogy vége van már!
4166 IV | színlapok gyűjteménye közé, s a felsokasodott értékhalmazt csak olyankor
4167 XXII | Néha egy-egy rémgondolat is felsüstörgött előtte rántásos serpenyőjéből.~–
4168 II | belőle. Két esztendő múlva felszabadítanók. Hanem az öregúr erőnek
4169 XIX | tilalma alól becsületszavad felszabadul, s te felfedezheted, hogy
4170 II | összetöri, a köpönyegeket felszabdalja, s a csizmák hegyes orrait
4171 II | összetöröm, a köpönyeget pedig felszabom kabátnak. Diáknak köpönyeg!
4172 XXX | csókjaival halmozá el.~A seb felszakadt keblén, s ahogy a leány
4173 IV | barátokat megsértettem?~– Itt a felszámítás: az „aktus” díja 200 forint,
4174 II | Felveszed mindjárt a perecet? Felszeded mindjárt azt a perecet?~
4175 XXI | ahogy Cipra eltávozott, felszedegette a földről a széttépett,
4176 XXV | kiveretni.~Különösen egy vén, félszemű cimbalmos, kinek a fél szeme
4177 XII | szerszámú lovat, felnyergelve, felszerszámozva. A paripa nem volt megkötve
4178 X | várják az éjfélt, hogy újra felszerszámozzanak, s ismét visszatérjenek
4179 XVI | kezéből a gyűrű, s a hídról felszökve a vízbe esett, a tulipános
4180 XXII | Bálnokházyné kedélyén.~Ez egyenes felszólítás volt arra, hogy mehetnek
4181 XXX | a szobában valakinek! Én felszólítottam a bennlevőt a törvény nevében,
4182 XXIX | nézd meg!~A cigányasszony feltakarta a kosarat, melyben szépen
4183 XI | segítségemre jött, hogy őt feltalálhassam; két szegény iparos, ki
4184 XXX | emberektől szenved, meghal, és feltámad; igazságos ítéletet ígér,
4185 XXX | ítéletet ígér, bűnbocsánat! feltámadás! örökélet!~– Mi az az örökélet?~
4186 IV | fakoporsókban, s várják a feltámadást.~A szolgabíró kétkedő arcot
4187 XXII | A megölt apa, ki fiában feltámadt! Ezért a bekövetkező óráért
4188 XXIX | csábító hívását fogadta meg, s feltartott orral ügetett a rázott kosár
4189 X | elejbe kerültek, a határon feltartóztatják, és visszahozzák.~Mócli
4190 VIII | amik ujjaikat fenyegetőleg feltartva a föld mélyéből fölemelkedtek
4191 XIV | szem lett. Akkor felugrott, feltaszította a székét, és elfutott az
4192 IV | Aztán majd reggel felé feltegyük a protokollumot!~Eközben
4193 I | ismerősei mosolygását. Úr volt, félték, messziről üdvözlék, de
4194 VIII | mentül kellemesebbé tegyem. Féltékenykedtem-e valaha? Nem úgy viseltem-e
4195 XXVI | semmi más, mint remény, féltékenység, gyöngéd hízelgés, reszkető
4196 XXV | aztán elhiheted, hogy nem féltemben biztatlak. Elhiszed-e?~–
4197 XXV | férj; sem gyöngédsége, sem féltése jeleivel nem üldözi fiatal
4198 II | iskolába ne jöjjön, mert én felteszem a lábát a padra, s a csizmája
4199 XXII | válaszolva –, egyike a vívás feltételeit elfogadott feleknek oly
4200 XIII | sajátságos ispánfogadási feltételekre; mindenbe belenyugodott,
4201 II | gyertyatartóra tett cifra papirost feltette neki spanyol inggallérnak,
4202 XVI | nincsen-e még ennél is féltettebb titkom.~Loránd némán igenlé
4203 I | Lorándot láttam vadászni, s féltettem, hogy meg találja lőni magát.~–
4204 III | magát.~Egyébiránt mitől félthetik őt, s mitől védhetném meg
4205 XIII | hogy Topándy nem őrzi, nem félti ezt a leányt; egyedül hagyja
4206 XVIII | azt íróasztala fiókjába feltöretlenül, olvasatlanul.~Hadd legyen
4207 XXI | tanakodott magában hosszasan, feltörje-e, ne törje-e a pecsétet.
4208 XI | elcsábítja, elszökteti, pénztárát feltörni, ékszereit elrabolni segít,
4209 IV | falkerítés végig vasszegekkel feltüskézve; még – ami hallatlan a falusi
4210 XXII | szólni? – kérdi Loránd a feltüzelt amazontól.~– Igenis. Odabenn
4211 XVIII | utasokat, s az ég millió fénye feltűnik, elsőrendű csillagaival
4212 XIII | most is reszket, amaz pedig feltűrte karjáról a ruha hímzett
4213 IV | magas teknőncfésűre voltak feltűzve, a fésű mindenestül kiesett
4214 III | magának, aki nem szereti, ha felügyelnek rá.~Innen felvezetett bennünket
4215 I | Dezső úrfi? – kérdené. – Felülhetne a szekérre.~– Mit gondol,
4216 XXIV | tervem van annál. Mi ketten felülünk a csónakra, végigevezünk
4217 XII | Velem sincs. Hát mit félünk a zsiványtól?~– Talán akik
4218 XII | megközelíthetlen tanyáját felütötte, egész csendes éjszakán
4219 XXVIII| füttyentett.~A füttyre hirtelen felugráltak leshelyeikből a cinkosok.~
4220 XXVIII| Menjen innen: különben én is felugrom, és elvánszorgok innen,
4221 I | testvérével ne találkozzék többet, felvágta életereit, s ott elvérzett,
4222 XII | rongyos veres nadrág s félvállra vetett, kopott farkasbőr
4223 VI | kijutott részemre, hogy valaki felváltotta Melanie-t a zongoránál,
4224 XXIX | malacot! Mintha nem mind felvendégeskedték volna már, amit a két emse
4225 XXVIII| elétolja a reteszt, s azután felvesse rá a nehéz keresztvasat.~
4226 XVIII | emberek vagyunk, akik sokat felveszünk egymástól. Ma lehuncutoljuk
4227 II | Mikor aztán a hintó előállt, felvettük úti köpenyeinket, elbúcsúztunk
4228 III | ha felügyelnek rá.~Innen felvezetett bennünket a lépcsőkön; a
4229 XI | midőn üdvözlém őket. Anyámat felvezettük a terembe, ahol legelőször
4230 XXVIII| hallották.~Loránd sietett őket felvilágosítani.~Célba vevé a három cinkost,
4231 XXII | Dezsőnek semmi további felvilágosításra sem volt már szüksége ebben
4232 XXII | mely e sajátszerű végzetet felvilágosítja.~Loránd vette észre, hogy
4233 XIV | e szón a cigánylegény, s felvillanó szemekkel tekinte Topándyra,
4234 XXXII | elkezdődtek a harcok, egészen felvillanyozódott roskatag kedélye. Mikor
4235 II | bántani, s a reggelizéshez felviszi magával.~Fromm táti híven
4236 XVII | érzékeny nézőjátékok ötödik felvonásának zárjelenetében.~– Milyen
4237 XX | publikum és kritikus.~Az első felvonást megkezdik a tósztok. Kinek
4238 XXVIII| egyenesen odalátni.~Loránd felvonta fegyverén a sárkányokat,
4239 XXVI | hogy nőül vedd.~– És mert felyül vagyok emelkedve a világi
4240 II | attentátum az, mely álmomból felzavar, mikor legelőször hallottam
4241 I | míg ez emlék, ha egyszer felzavartatott, újra elpihen lelkében.~–
4242 V | ungok, békák millió kiáltása felzendül, hirdetve, hogy itt a sár
4243 IV | húrszorító szegei ezüstből, a feneke színes famozaik, a húrokra
4244 VIII | tudnál tűzni egy skatulya fenekéhez, de ha olyan ellenségre
4245 XXI | valakit megmérgezni, szíve fenekéig megsérteni, megölni, csak
4246 X | mint egykor ő, mikor a Duna fenekéről felhúzott mint vízbe halót.~–
4247 II | kezével megfoghatja, s a fenekét ugyanakkor a lábával eléri.
4248 XXII | nevetett rajta: – milyen feneketlen mély haragnak kell e nő
4249 XXIX | üvölteni, kit a kín veszett fenevaddá változtatott át, s ki fájdalomdühében
4250 XXVIII| meglepők, mint a szilaj fenevadé.~Egyik sem kiáltott. Loránd
4251 II | Sicc! – mondék a gonosz fenevadnak, amit az, dacára idegen
4252 V | volt az szelídebb annál a fenevadnál, aki odúját az imént bitorolta.~
4253 V | hiányzó darabja „valahol” fennakadhatott.~A lovas jóízűn aluszik;
4254 VI | Most már nem fekszem le. Fennmaradok reggelig, és elvégzem, amit
4255 XXXI | kihozza őket.~A nők tehát fennmaradtak éjfélig. Künn vártak a folyosó
4256 IV | legale testimonium hitelének fenntartásáért – még egyszer ebédel ma.
4257 XVIII | semmi esetre sem; a blokád fenntartatik.~– A kiéheztetés azonban
4258 XVI | élete fölötti uralmat, hogy fenntartsa a fenyegető rejtelmet, mellyel
4259 IV | A szemközti ajtón jött a fent nevezett nagyságos asszony.~
4260 I | nézett ránk, folyvást a lámpa fényébe mélyedt nagy fekete szemeivel,
4261 XXI | akarlak benneteket lepni.~A fenyegetés olyan jókedvvel volt mondva,
4262 XII | volt a nagy hangon kezdett fenyegetésnek; s mint akit kergetnek,
4263 VIII | keverje, s ha valami veszély fenyegetné, azt tudassa velem. Van
4264 VIII | az alakok, amik ujjaikat fenyegetőleg feltartva a föld mélyéből
4265 XI | Fromm nagymama, iszonyú fenyegetőzésekkel veszekedni; majd megint
4266 XX | tekintetével.~Pedig én nem fenyegettem őt. Én tréfásan enyelegtem
4267 XII | a pisztollyal folyvást fenyegetve a sikoltozót, akkor egyszerre
4268 I | az kecsegteti a tétovázót fényesre köszörült vasakkal, felvont
4269 I | pajkosságomért egyszer meg kellett fenyíteniök szülőimnek, és én tetőtül
4270 I | verés helyett böjtöléssel fenyítettek meg, különben már itt volnék
4271 XXIV | letartóztatni a bécsi cs. k. fenyítő törvényszék határozata következtében,
4272 X | hajóhíd lámpásait a víz tükrén fényleni, egyszer aztán félrekanyarodott
4273 I | föltárt gádorából lámpavilág fénylett elő. A két nagy virginiai
4274 XXVI | az asszony szeme mindig fénylik, mintha keresne valakit.
4275 XXIX | bajusza, egész arca fehér, fénylő, világító fehér, s amint
4276 III | lakik, s akinek a címe nem fér le három sorban.~Át voltam
4277 IV | része, az esküdt, Buczkay Ferenc úr, kurta, rövidtagú termetével,
4278 XXVII | kérjen reményt?~Óh, ti bölcs férfiai a mindent előállító anyagnak,
4279 VI | mikor a szólót táncoló férfias rész az otthon hagyott nőnemű
4280 XVIII | magasabb, most sem látszott férfiasabbnak, mint tíz év előtt; olyan
4281 XIV | véletlenül vele találkozó férfiban régi ismerős arc eredetijére
4282 III | senki. Ezekben az években a férfiember a leghasznavehetlenebb tárgy;
4283 XXII | a konyhából, többszörös férfiléptek hangzanak a folyosón; s
4284 XXIV | negéddel nézve végig a porlepte férfin, s meg nem foghatva, mi
4285 XIV | vehetné rossz néven, ha férfiszemnek tetszik a „szép”? Örök kiváltság.
4286 XIV | meg tudják érteni, mi az a férfiszépség.~Loránd is meg lehetett
4287 XVIII | alatta: nem vehetsz részt férfitivornyákban; ki tudja, hova jutsz még?
4288 XX | végignézni egy egész éjszakai férfitivornyát egészen józan fővel, s e
4289 XI | határszélen egy fiatal, sima arcú férfival kelt át, s azzal együtt
4290 XIII | testén, mint lelkén rágódni a férgeket, s nem fogja viselhetni
4291 XIII | káromkodásokban kifejezni tudó férgekre, vagy ha akarod, csillagokra,
4292 IV | csúfondáros kezek hozzá ne férhessenek.~– Az nagyon okosan volt
4293 I | embernek lenni; még biztatta is férjemet, hogy nem lesz e történetből
4294 XXV | unokahúgára s annak leendő férjére hagyta, s e végrendeletét
4295 XXIV | fog mutatni, mikor Melanie férjhezmeneteléről beszélnek előtte.~– Tehát:
4296 XXV | milyen ügyesen be tudtál férkőzni. Éppen így bemehetnél azokhoz
4297 XIII | őróla, hogy az ő lelkéhez férne a bosszúállást éveken keresztül
4298 II | mellé leülnöm, hogy alig fértünk el benne, s beszélt hozzám
4299 IV | képre, s annak tetejébe fesse azután vízfestékkel a másik
4300 IV | falairól kaparják a meszet, a festékpor a mellükre száll; az én
4301 IV | legelső zápor lemosván a felső festést a képről, a derék buzgó
4302 II | nyelvtudásban milyen Mezzofanti, a festészetben milyen Buonarotti, a táncban
4303 IV | szép nagy szent Nepomukot festetett a háza homlokára, olajfestéssel,
4304 III | parókát visel, s a bajuszát festi. (Az is persze csak színes
4305 IX | akinek a halál angyalát festik, rendes arculatával is elég
4306 II | arany oroszlánok voltak festve, zsemlyéket és pereceket
4307 XX | szállt ki a kocsiból; fölfelé fésült bajuszára, nekihegyesedő
4308 X | vettem észre, hogy kissé feszesebben viselték magukat irántam,
4309 IV | leült a földre, gyomrára feszítette a két öklét, s elkezdett
4310 XXVIII| erőszakos robaja az ajtón, amint feszítőrudakkal nekiestek, hogy sarkából
4311 XXVIII| panaszkodtak róla.~Az, amelyiknek a feszítővas a kezében maradt, azt is
4312 XXVII | énekeljen, mikor minden madár fészkén ül, és fejét szárnya alá
4313 V | bölömbika huhogva felelget nádi fészkéről egymásnak; mikor a hímfarkas
4314 XXIII | néha; maga is rak magának fészket, saját házat épít; – de
4315 XXVIII| egymást biztatva a rablók, s feszült erővel kapaszkodtak bele
4316 XX | jelenet alatt; valami kínos feszültség ülte el a mámorkábított
4317 XXII | túlvilági rém. A megölt apa, ki fiában feltámadt! Ezért a bekövetkező
4318 II | öröme az, ha látja, hogy fiai még most is szeretik.~–
4319 IV | szolgabírót kísérő pandúrokhoz:~– Fiaim, ti szárnyatlan kérubinok,
4320 I | ontotta vér! Befecskendi az a fiakat és a testvéreket. Ama gúnyos
4321 X | bőrében éppen nem, de a fiákerében még inkább nem. No, szervusz,
4322 X | végigkopogtatunk itt a többi fiákereken, amíg az igazira ráakadunk,
4323 X | dolog ám ez, s ha azt a fiákert megkapják, aki ebbe beleártotta
4324 XVIII | apának a vére baljóslat a fiakon. Egyik kísértet a másikat
4325 XI | irányában.~– Miért üldözni fiamat? – szólt anyám reszketve. –
4326 XXIII | már más! De nézze, kedves fiamuram! Nem lett belőle semmi,
4327 XXVII | dörmögi fogai közül.~Mire a Fiastyúk feljön az égre, éppen akkorra
4328 XXV | kezébe adja a kilincset.~A fiatalasszony szeret mulatni, s a férj
4329 VI | kik és mik voltak. Jókedvű fiatalemberek és hölgyek, akik szerettek
4330 XXIII | támaszkodott egy hosszú, csontos fiatalemberre, kinek nagy fáradságába
4331 X | ékszereit, készpénzét, s egy fiatalemberrel megszökött.~Loránd, mint
4332 II | emberek maguk is voltak valaha fiatalok, s a heidelbergi diák-zsargont
4333 IX | azon évben; soha lelkesebb fiatalságban nem gyönyörködtek az öregek
4334 IX | magam nem is tartoztam a fiatalsághoz, gyermek voltam.~Soha szebben
4335 XIII | varázsló hatása szokott lenni a fiatalságra; akkor ébredezett itthon
4336 IV | s megtesznek a porkoláb fiává! Hahaha! Vesszek meg, ha
4337 XIII | mint egy herceg az egyetlen fiával, kiben trónörököst nevel;
4338 V | még egyszer hánykódva, ficánkolva körülnyargalta a kazlat,
4339 XXXII | azokat a búgva közelítő öreg fickókat, akiknek egy embert egy
4340 X | lesz, hogyan kell a gyanús fickókból kicsavargatni az igazságot.~
4341 XVIII | volna róla!”) – S mi ismét fidélis cimborák leszünk.~Loránd
4342 XVIII | fölvenni; addig félrevágott figaróját egyenesen húzta homlokára,
4343 II | Fromm táti lineáját tartotta figyelemben, s amint az első akadályhoz
4344 XIII | Valóban az.~– És most figyeljen ön oda: e kis rovar két
4345 XXII | szemének az ő arcára is volt figyelme.~Az ifjú lyánkát nem annyira
4346 XIII | panaszolhat. Előzékeny, figyelmes volt irányában, mint aki
4347 III | mártogatva bele, akkor találtam a figyelmet magamra vonni; ami igen
4348 III | udvari tanácsos nagybácsi figyelmét, mert e leereszkedő észrevétellel (
4349 XXII | fölkereste áldozatát, hogy figyelmeztesse őt iszonyú fogadására. Óh,
4350 IV | az Isten képe.~Ez ismét figyelmezteté, hogy a mindent tagadó házában
4351 X | dalolni, majd rajtam vesz a figyelmük, s magukat nem veszik észre.
4352 XIII | levelet; én folyvást arcára figyeltem, míg olvasott. Egy percre
4353 XVIII | minden szemet és szívet, aki figyelve kíséri az útja végéhez közelítőt,
4354 IV | térdeplő alak felé: „Mi fili, ego te nunquam deseram”.~–
4355 II | előérzetet.~Hát még a „mea filia” milyen fog aztán lenni!~
4356 XIII | holmieinket összeszedjük, filisztereinkkel megalkudjunk, s úgynevezett „
4357 XVIII | s holnap megint együtt filkózunk.~Hahaha!~– De mutass be
4358 XXIV | oklevélhamisításért, stellionatusért, filoutériáért a templomajtóban, a bársonyjelmezben! –
4359 II | zenével végezték a görög filozófok előadásaikat, a legmakacsabb
4360 VI | megmondom, hogy a karneválnak finis! Nekem táncolni többet ne
4361 XIV | megjelenése.~Tán valami finnyás, büszke, előkelő archordáshoz
4362 IV | szörnyűség, hogy az disznó finnyáskodás, így turkapiszkálni a tisztességes
4363 III | mondott. Gyávának, nyomorult finnyáskodónak nevezett, ki a nagyurak
4364 XIV | fehérneműeket nem találta elég finomaknak, ellenben a hímzés rajtuk
4365 XIII | főzni.~Loránd az arcát sem fintorította félre a sajátságos ispánfogadási
4366 XXI | volt: azt kivenni a zárt fiókból és elolvasni.~Ezúttal nem
4367 XVIII | és elzárta azt íróasztala fiókjába feltöretlenül, olvasatlanul.~
4368 VI | vártalak – szólt Henrik fiókjából valamit kivéve, amit előlem
4369 IV | kihúzott egy kétfogantyús fiókot a szekrényéből, s azt mindenestül
4370 XIII | lótnak-futnak, fáradnak, lármáznak, firkálnak, azt hiszik, hogy tesznek
4371 VII | hogy mennyiért írtad ezt a firkát, hanem hogy mi oknál fogva.~–
4372 XIX | ágenciát kaptam, uradalmi fiskalátus állomásában, akkor egy napon
4373 XIV | Külső országi fejedelmek fiskálisa; hintóban jár, nagyságos
4374 XXIII | az enyimet.~– Már megint fiskáliskodol! – pattogott rá Loránd. –
4375 XX | úr!~– Már azért csak ne fiskálisurazz!~– Megállj hát! Ha te olyan
4376 VIII | fel Gyálit, hogy adja át a fiskusnak azt az albumot.~– Ön ezt
4377 XXVI | Nagylelkűség! Liberális fitogtatás. Ez sem ok arra, hogy nőül
4378 II | hálósipkájának a bojtja csak úgy fityegett bele, akkor mégis gyanítottam,
4379 XII | ellökte melléről a féloldalt fityegő kacagányt, hogy a két pisztoly
4380 XXII | ezek, kedves öcsém – szólt fitymáló hangon Bálnokházyné.~– Következéseik
4381 XIII | Áronffy. A kedélyes, jókedvű fiúból egyszerre hallgatag, komoly,
4382 I | előre megmondá.~Csak két fiúgyermek volt még hátra a családból:
4383 XIII | kellett. Hisz küldhették volna fiukat Jénába, Berlinbe vagy Ninivébe;
4384 II | Egészen jó kedve lett a fiúnak.~Azon bámultam csak legjobban,
4385 I | szájamat kikerülve: „Neveld jól fiunkat!” – rebegé; s azzal az idegen
4386 XI | érzést el nem áruló, gonosz fiúvá lettem; – engem kivallatni
4387 XXVI | cigányasszony úgy eláldotta érte! Fizesse vissza az Isten szép vőlegénnyel,
4388 IV | s abban az esetben még fizetek is készpénzzel.~Esküdt úr
4389 VII | Tisztességes munkáért tisztességes fizetés. Minden ívért, amit lemásolsz,
4390 X | világ közepéig is, aztán fizetést se kér.~Én egy kis tárcát
4391 IV | rézgarasokat szoktak hányni fizetésül; hogy az most itt mahagóni
4392 II | tanácsos házához jut, ahol fizetnek érte: helyettem pedig cserébe
4393 XXVI | szerelemért igaz pénzzel fizető nőt; és elveszem – nem hálából,
4394 XXIV | hamisítás és csalás miatt, in flagranti, ott, ahol találtatik, elfogattassék;
4395 XI | Márton péklegény, a másik Fleck Mátyás.~– Az nőm bérkocsisa –
4396 XIII | büszke, délceg fiú kellő flegmához jut, hogy egymással valahogy
4397 IV | dal, mintha azt a sok szép flosculust ő érzené legjobban, s neki
4398 XV | folyosó; az egyik folyosó főajtaja az udvarra nyílt, a másik
4399 XI | legközelebbi hadparancsnoknál, vagy főbelövi, amint éppen kedvében lesz.
4400 X | igazira ráakadunk, mert főben járó dolog ám ez, s ha azt
4401 XXX | voltam – szólt Loránd a főbíróhoz. – Cipra meghallotta a zajt
4402 IV | ellene a vicét és nem a főbírót, mert ez még új fűrész,
4403 XXIX | végképp el van veszve.~A főbűnös látja magára gördülni az
4404 XXIX | reszketett a főkötőnek minden fodra fején, úgy rázta. – Szeretném
4405 IV | bokáig érő, s körül csipkével fodrozva, karcsú derekán széles rózsaszín
4406 I | ököllel ütve a koporsó födelét.~Most már érett ésszel,
4407 I | repkényinda csak félig-meddig födött el, s ekkor úgy óhajtottam
4408 XXV | küldözgetnek hozzám, amiket ha fölbontanék, elsülnének a kezemben,
4409 XIV | lanyhasággal. – Majd én fölcicomázom, legyen még szebb; hadd
4410 II | tájékozásomat, valaki ily földalatti sötétségben is el bírjon
4411 XVI | ki szeretné őt a hideg földbe letenni! Loránd kezdte magát
4412 XVIII | beszéltünk együtt, ebben a földben gyökeret ne verhess. Még
4413 X | ateista házánál, aki az egész földdel, azonfelül még az éggel
4414 VIII | egy személyben, s ezzel a földglóbusszal egyikünknek táncolni kell.
4415 V | üssön, fejét lesunyta a földig, mint a szimatoló vadászeb,
4416 XXVI | népek hitregéiről; a két földsark és a napfordítók népfajainak
4417 VI | együtt Loránd szobájába a földszintre, Pepi is velünk jött.~Azt
4418 XIII | megvastagszik a bőr tíz évi földtúró munka után, miként arcán
4419 I | Hátha én szólok hozzá, és fölébred?~Loránd két szeme olyan
4420 XXVI | Ha éjjel rólad álmodva fölébredek, s vánkosomat megfordítom
4421 II | gyermek nem az?), de soha a fölébredés olyan igen terhemre nem
4422 XXVII | valaki, ha azok odabenn fölébrednének, akkor az első füttyentés
4423 V | a tüszkölésre a lovas is fölébredt. Szétnézett a fényes manó-kísérők
4424 I | Késő reggel volt már, mire fölébredtem ismét. Akkor is bátyám költött
4425 V | hogy a lovast csendesen fölébressze álmából.~Az feltekintett;
4426 V | meglepték, tudja, hogy azzal fölébresztené gazdáját, pedig most erre
4427 XIV | megláthassa valaki; de ha fölébresztik azt a másikat, akkor nem
4428 XI | meghallotta azt, az ősz alak fölegyenesedett, s két kezét feje fölé kulcsolva,
4429 XIII | mellém, öcsém!~Loránd előbb föléleszté a tüzet a kandallóban, eloltá
4430 IV | titkukat; a fiatal hölgy fölemelé a függönyt, s naivul mondá:~–
4431 VIII | barátja vállaira, hogy magát fölemelje.~Bálnokházyné szép ajkait
4432 IX | hogy önkezüket életük ellen fölemeljék, minő erős Istennel kell
4433 XV | történt? – akkor hirtelen fölemelkedett Cipra fektéből, s elkezdett
4434 XV | mennybe légi alakjaikkal fölemelkednek.~Cipra megsemmisülten rogyott
4435 VIII | feltartva a föld mélyéből fölemelkedtek előtte. Fej nélküli rémek
4436 XXX | szólt felmagasztult arccal, fölemelkedve helyéről, és e szóban benne
4437 X | nyomni, azután az egészet fölemelni, a vállat nekifeszíteni,
4438 XXVIII| csapóajtóra, melyet fejével fölemelve, a tetőre kijutott.~Onnan
4439 XVIII | alak lett; dignitásának fölemlítésére mintha nyársat nyelt volna,
4440 XV | kénytelen volt elismerni azt a fölényt, amit Melanie gyakorol a
4441 XVI | ideje volna az ispánlakot fölépíttetni, ami oly rég tervben volt.~–
4442 XI | anyámnak vagy nagyanyámnak fölfedezem hollétét, ő vagy följelenti
4443 XI | szólt végre –, hogy ezek a fölfedezések kegyetekre nézve mind újak.
4444 XXII | anélkül, hogy megzavarodnék e fölfedezésre. – Azt hiszem, hogy jó szolgálatot
4445 XI | hitte, őelőtte nem akarom e fölfedezést tenni.~– Ne menj ki, jó
4446 XI | hallgassatok érte! Mert amint fölfedezitek őt: elvész bátyám, és én
4447 XI | kényes körülményeket is fölfedezte, amik között az eltűnés
4448 I | ismeretlen mondat értelmét fölfedezzem.~„Ne vígy minket a kísértetbe!”~
4449 XI | percben, mely minden emléket fölidéz lelke előtt.~– No, csak
4450 X | a legelső kaszárnyába, s följelentem magamat.~– Mit kívánsz?~–
4451 XI | fölfedezem hollétét, ő vagy följelenti magát a legközelebbi hadparancsnoknál,
4452 XXXII | földön fekszik, és nem akar fölkelni.~Én a legrosszabbat sejtve
4453 XIII | megházasodott, rögtön rá elment a fölkelő sereggel, onnan egy önkéntes
4454 XXII | tovább!~Midőn az asztaltól fölkeltek, Topándy félrehívta Lorándot.~–
4455 IV | adja.~– Én azonban komolyan fölkérem önt – szólt az ifjú bíró
4456 XVII | azok megtudják azt, s őt fölkeresik, akkor a mentő alakoskodásnak
4457 XXV | szomszéd város bandái is fölkeresnek, s egyik banda a másik kezébe
4458 XI | elindultam, hogy bátyámat fölkeressem. Akadt két becsületes szegény
4459 X | állni! Nagyon jól van. Hát fölkeressük a Loránd úrfit, ugye? Hogyan
4460 XI | maguk fölkeresni, sem mással fölkerestetni nem fogják, s ha levelet
4461 XVII | Kedves urambátyámat akarom fölkérni, hogy midőn az ég felhozza
4462 XXII | vinni, az élő Isten ellen föllázadó tettre bírni egy olyan szívet,
4463 VI | ugyan kikaptad.~Én egészen fölmelegedtem arra a büszkeségre, hogy
4464 II | odahagytam a műhelyt, s fölmentem szobánkba.~Az asztalon kiterítve
4465 VII | legjobban amellett, hogy fölmentsenek bennünket. Egypár primánust,
4466 V | felborzolta, füleit hegyesen fölmereszté; szemei villogtak, orrlyukai
4467 V | kölykeket mind.~Azzal büszkén fölnyerített, még egyszer hánykódva,
4468 XXI | halálország küszöbén nem mert fölnyitni, nehogy a boldogság, ami
4469 XXV | annak lakatjait egyenkint fölnyitogatva, felemelé nehéz ajtaját,
4470 II | Sőt ha nem találja kegyed fölöslegesnek, hogy ifjú barátom a művelt
4471 XVIII | ily adatokat, amik mind fölöttébb terhelő körülmények lehetnek
4472 XVI | egészen kezébe adja az élete fölötti uralmat, hogy fenntartsa
4473 XIII | fogadnia, s mi sorsot húztunk fölöttük.~Áronffy neve jött ki.”~…
4474 XVIII | szögletekbe idomítá.~Ez fölséges alkalom volt nagyszerű dicsekedéseket
4475 XIII | jött egyszer az utcáról fölszedni egy meztelen cigánygyereket
4476 XIII | szívelte maga körül. Benne föltalálta azt, ki tudományos szenvedélyét
4477 XXII | Loránd arcától.~„Hát te föltámadtál-e?” – Ez a kérdés volt Sárvölgyi
4478 I | láttam, most nyitva volt, s föltárt gádorából lámpavilág fénylett
4479 IV | sátort képeztek, szinte föltárták titkukat; a fiatal hölgy
4480 XXVII | nem tudja kimondani ezt.~Föltérdel ágyában, kezeit összekulcsolja
4481 II | tartotta a fegyverszüneti föltételeket, csupán szóval dorgálta
4482 II | gyermektől, aki azzal a föltett szándékkal találkozik velem
4483 XXIV | szólt Loránd leülve, s föltette magában, hogy igen közönyös
4484 XXIV | nem rontom a gusztusukat.~Föltettem magamban, hogy csak azért
4485 XIII | éteszköz és asztalkendő volt föltéve.~Mikor Topándy belépett,
4486 IV | amik a kép levétele s ismét föltevése, közben történt kitataroztatása
4487 II | kötött, a kis fehér cicát fölültette az asztalra, csemegés kendőből
4488 XXVI | szüntelen küzdve, egymást fölváltva, s az imádott ifjú minden
4489 XVIII | tekintélyes tartást iparkodott fölvenni; addig félrevágott figaróját
4490 V | tömérdek rókát és farkast fölvertek, s az egész környék vadásza
4491 II | Fromm úr, egy szűk kőlépcsőn fölvezetve az emeletbe; engemet pedig
4492 XXVI | Ez olyan, mint a hideg fördő: az ember ha apródonkint
4493 XXIX | be! Adj innom! Megégek! Förössz meg olajban! Segíts levetkőznöm!
4494 III | esztétikai ízléssel alkotott föveg; egy hajból készült sipka.~
4495 I | szénásszekér mögött.~Bátyám levette fövegét, úgy ment; azt mondta, nagyon
4496 II | linea után, s azt marokra fogá, azzal a világosan látható
4497 XXII | figyelmeztesse őt iszonyú fogadására. Óh, uram, ön nem tudja
4498 IV | hüledezék az esküdt. – Ez fogadásból böjtöl, mi teleettük magunkat
4499 IV | sírt mérgében.~Esküdt úr fogadásokat tett magában, hogy de már
4500 XX | Nem, bátyám. Tudod, hogy fogadásom tartja, hogy nem iszom bort,
4501 XIII | akkor nevetni fog egy olyan fogadáson, melyet ifjú, túlfeszült
4502 XII | betakarni hibáját.~– Nem fogadhatom el ajándékát, ,nagyságos
4503 XX | pirulva.~– Jól van, fickó! Fogadjunk, ha tetszik!~– Mibe?~– Húsz
4504 XVIII | remény az irgalomra! Ki is fogadná el azt: ilyen kezekből,
4505 XIII | lenni magánál. Meg kell őtet fogadni.~Azzal az elé siető cselédekre
4506 X | engemet szeretsz, ezt meg kell fogadnod értem.~Én ölébe dőltem,
4507 X | ők e tíz évnek végét!?~– Fogadod ezt – becsületszavadra? –
4508 X | Az egész név tisztaságára fogadod-e nekem, hogy anyám és nagyanyám
4509 I | mondtam neki, hogy szót fogadok, csak vigyen át atyámhoz.~–
4510 XX | szokatlanul sok vendége jött e fogadónak; Topándy víg cimborái a
4511 IV | szolgabíró megköszönni a szíves fogadtatást.~E tisztelgésnél az ifjú
4512 II | adhatnak.~Nagyanyám a megelőző fogadtatástól még nyomasztott kedéllyel,
4513 XXIV | elfogattassék; semmi jótállás el nem fogadtatván.~– De, uram!~– Semmi ellenvetésnek
4514 XII | Megígérem, hogy oda lesz fogadva a házhoz, akármi vétke van.
|