10-apamm | apamn-befol | befot-bunte | buszk-csuff | csufo-elbuc | elbuj-elony | elord-erolt | erone-feles | felet-fogad | fogai-gyapo | gyara-hason | hasra-hozza | hozzo-izgal | izgat-kedve | kedvt-kifiz | kifli-kopen | kopi-lakos | lakot-lesza | lesze-megeg | megej-megta | megte-morog | morzs-nyere | nyeri-ohely | ohozz-perec | pereg-remek | remel-sohaj | sok-s-szent | szenv-talal | talan-tetet | tetle-ulnel | ulnun-vasat | vasbo-vissz | visza-zuzot
Fezejet
4515 II | zsemlyéket és pereceket tartva fogaik közt.~Fromm úr maga kinn
4516 XXVII | közé nézni! Hogy fogom a fogaimat vicsorgatni rájuk, mikor
4517 XI | nyakravalójába, s nagyot szíva fogain, kegyes elnézéssel válaszolt
4518 V | leráncolja, ínyét felhúzta fogairól, mintha harapni készülne: –
4519 XXVIII| összerohanásra, egymás testének fogakkal szétmarcangolására!~A rabló
4520 VIII | még az aranysodronyok is a fogakon).~Hermine nagysád pedig
4521 X | vagyok veszve. Amiről neked fogalmad nincsen; ne is legyen soha.~
4522 XIII | ami e magas tudományban fogalmain túl ment, el tudta magát
4523 XVIII | divatról most is oly korrekt fogalmakkal bírt; s ha valami különbséget
4524 VII | mit beszél a haza!~Eddig fogalmam sem volt felőle, most mindennap
4525 XXIV | Ez, mint mondám, ízlés és fogalom dolga. Rátok van bízva.
4526 VI | de azért ki nem adtam a fogam közül a csibukot, míg fenékig
4527 X | bal szemét, egyet szítt a fogán, mintha mindezzel azt akarná
4528 XIII | összeütközik, mindig a Cipráé jön foganatba.~Topándy viszont észrevette
4529 IV | karhatalommal kénytelen ön ellenében foganatosítani!~– Meghajtom fejemet – hörgé
4530 IV | fektetett két cimbalomverő fogantyúja piros koráll; az állvány,
4531 II | tartott, mintha az volna az én fogantyúm, aminél fogva megmarkolni
4532 XXV | De vigyázz magadra! Azok fogas vadállatok.~– Mit? Ha én
4533 X | szalmaszálat, amelyikkel a fogát bosszantsa, s melybe egyúttal
4534 XVIII | utazni.~Topándy két kocsiba fogatott: az utazóhintóba és a bricskába.~
4535 IV | a képet készíté, kérdőre fogatván, kivallá, és hivatalosan
4536 XXV | Borzasztó hang ez az emberi fogcsikorgatás. – Mit vétettél? Még azt
4537 XXVI | cselédet, hogy a lángoló tűzre foghassa arca égését.~A cigánynőt
4538 XXVII | itt neszel, tán meg is foghatná kezével.~Mikor aztán még
4539 XIII | kicsi rovar szárnypajzsához fogható legyen. Csupa smaragd és
4540 XXVIII| legszebben puskahegyére foghatod egyenkint. Hát csak ezt
4541 XXIV | porlepte férfin, s meg nem foghatva, mi jogon bátorkodik valaki
4542 IV | nem hallgatok prédikációt! Fogjanak le, ha ájtatos beszédet
4543 XIII | Volna kedved? Jól van. Fogjunk akár most mindjárt hozzá!
4544 XVIII | bizonyosan eddig is kitűnő állást foglal már el e nagyfejedelemségben?~–
4545 XXX | percben össze ne szorítsd.~Foglald imádba az én nevem mellé
4546 XVII | s inte Melanienak, hogy foglalja el helyét az ifjú másik
4547 IV | szép kezek egyébbel sem foglalkoznak, mint hímzéssel, zongorázással
4548 III | nagy, hogy vele komolyan foglalkozni lehessen. S legnagyobb baj,
4549 XIV | mozdulatában, amit a mezei munkával foglalkozók szoktak elsajátítani, hogy
4550 II | tartani, amivel még addig nem foglalkoztam: „Vajon milyen lehet az
4551 I | gondja annál, hogy velem foglalkozzék.~Délután azonban, mikor
4552 XXV | összeszedhessem! Azoknak foglaló kell.~– Adok, Kandúr, adok.
4553 XXVII | Bogrács! Te az utcaajtót foglalod el, s ha parasztcsőcselék
4554 I | kísértetbe!”. Láthatjátok. Heten foglalták el már helyeiket. Mind a
4555 XII | ellen? No, akkor aranyba foglaltatja magát Topándy. Az nagy bolond
4556 XXVII | tornáccal szemben, a kút mellett foglaltok helyet, s ha valaki az első
4557 IV | az ostromló sereg vezérét foglyul ejtse.~– Kérem! Protestálok!
4558 XIII | határidő előtt egy nappal ezt fognád tenni. Nem használnád azt
4559 XXII | akit elvittek? Vajon soká fognak-e ezek itt maradni? Vajon
4560 II | még tán a diplomaták sem fognának megtorlatlanul zsebre dugni.~
4561 I | kérdéssel; kezemben volt a fogója, szívemnek állt a hegye,
4562 X | pokróccal beterítve, a hintóba fogottan lógatták alá fejeiket, amiken
4563 XVII | tett, hanem anyja karjába fogózott. Így haladtak az utcán végig.
4564 X | nagyon ráérkezett eközben a fogpiszkálás. Először a nyelvével, azután
4565 XII | késével a csirkecsontból fogpiszkálót faragni.~– Pénz! Pénz! De
4566 II | tudja, s mindaddig házi fogságban marad, amíg magát jobb sorsra
4567 IX | kezdődni? Talán egy hosszú fogsággal?~Az idő, mely oly rövid – (
4568 XIII | közül a leggyönyörűbb fehér fogsor ragyogott elő. – Jó, hogy
4569 XII | étvágyára; olyan szép fehér fogsorai vannak. A falatozás alatt
4570 VII | bennem, amit keres.~– Nos, fogsz-e kérdésemre felelni?~Hát
4571 I | között, mire azok villáikat fogták, s elkezdték a szénát lehányni
4572 I | családotok történetét.~Sokat fogtok még abból később megtudni,
4573 II | hány a perec? Ki hányat fogyasztott el? Hány volt feladva a
4574 XVII | gratuláló verset, hosszú fohászkodást és mindent, ami pénzbe nem
4575 IV | uramöcsém.~Szolgabíró úr nagyot fohászkodott.~– Csak legalább a feleségemnek
4576 XVIII | szebb még, mint a leánya. Ma foi! Becsületemre mondom! Az
4577 III | ódákat, panegirikonokat főispán, nádorispán, országbíró
4578 XXII | hangon, mintha a torkát fojtogatná valami láthatlan kéz.~–
4579 II | ajtókat és lábaival a lépcsők fokait.~Én pedig folyvást arra
4580 I | leült a kőlépcsőzet legalsó fokára, a lámpát maga elé tette,
4581 XII | a szűcsnek; négyszázat a főkötőcsinálónak; kétszázat a szíjártónak;
4582 XXIX | asszony, s reszketett a főkötőnek minden fodra fején, úgy
4583 XX | azután később nem megy ily fokozatban a láz lefolyása.~Ennek is,
4584 XIII | felfelé a csillagokhoz, s egy fokozatot lefelé az ázalékférgekhez.
4585 II | Henrik lelki tehetségeit fokozott tevékenységre serkentse,
4586 IV | palackoknak. Legalul a nagy fóliánsok, a gyümölcságyon érő mindenféle
4587 XXII | Sárvölgyi arcán a rezes foltok hogy kigyulladtak e szóra: „
4588 IV | középütt mozdulatlan rézveres foltokkal, szája kicsiny, álla összenyomott,
4589 XII | ezüst, mint gazdája rongyos, foltos ruháján.~A lovas rég közelít
4590 II | is sejthettem, hogy miről foly az értekezés ez idegen nyelven,
4591 II | hogy én majd a történet folyamában mentül többet fogok dicsekedni
4592 XXVII | végre belejutottak abba a folyásba, mely a nagy csatornához
4593 VII | az, ami rendes útján nem folyhatott le; a gyermekek kezei pótolták
4594 II | mely előttem idegen nyelven folyik, valami érthető tartalmat
4595 XXVIII| szorítsd a sebre, hogy ne folyjon a vér.~– Menjen! Menjen! –
4596 XXIII | a kertbe, a kert mellett folyó patakhoz, a patak partján
4597 XXIII | bezárt, berozsdásodott, folyondárral benőtt ajtón belül, mintha
4598 I | egyre hányták, a nagy szél a folyosóig hordta a polyvát, senki
4599 II | tágas szobákkal, széles folyosókkal, udvarral, kerttel; ebbe
4600 XVIII | borult kedéllyel sietett folyosókon végig; ha öccse jött meg,
4601 II | annak is vége lett, amint a folyosót elhagytuk.~Fánny nevetett,
4602 I | színű méregitalokkal, mély folyóvizekkel; azok játszanak vele, keresik,
4603 XXX | anyai szívnek egész életem folytán okoztam, ma egy örömhírt
4604 XIII | tudassam azt veled, s te folytasd azt. Én elfogadtam a cartell-megvivést,
4605 XIII | hogy ha ő ez ügyben elvész, folytassam én tovább, s én is tudom
4606 XX | sorsot húztok ezúttal – folytatám én csendes hangon –, ne
4607 V | magában, hogy édes álmainak folytatása-e ez, a kész pecsenye, mely
4608 XVII | mindenre e száraz, hideg, folytatásra nem buzdító „igen”-t mondhatni.)~–
4609 XXIII | jobb mégis az apja üzletét folytathatni. Hiszen annyiban megvan
4610 XVI | ember-e az, akinek életét folytatja most? Nem bevégezte-e már
4611 XX | helyben maradt, s most már folytatják az ivást; nem azért, hogy
4612 I | távoztok soha, hogy nem folytatjátok e család szerencsétlenségeit;
4613 XXII | Bálnokházyné –, mielőtt folytatná, engedjen egy kérdést. Szokás-e
4614 XVIII | nincs szükséged e bujdosást folytatnod többé. Ami tíz év előtt
4615 XXXI | készíttettem, hogy valamikor abban folytatom az ellenállást az Isten
4616 I | mindem nemzete keserű harcot folytatott egymás ellen; – én alig
4617 II | itthagynom!~Hát édesanyám, ki folyton beteg, hát öreganyám, aki
4618 XVI | vette észre, hogy Loránd folyton-folyvást odaszegzi szemeit boldog
4619 II | kinyújtják, pereceket, kalácsokat fonnak, szarvacsokat csavargatnak
4620 II | s ismét szép tekerccsé fonni, mint akárki más. Az elégültség
4621 XXVIII| karjával Loránd jobb karját fonta át; belecsimpajkózott lerázhatatlanul,
4622 IV | Illusztrációk Béranger és La Fontaine költeményeihez: „Mon curé, –
4623 XXII | kiszámított ravaszságnak tán fontosabb oka is lehet.~– Megbocsát
4624 I | a múlt század végén egy főpap vezetése alatt más századot
4625 XI | anyám és nagyanyám is reám fordíták tekintetüket.~– Te erről
4626 XXVIII| nem vehetett egyik is nagy fordítást, attól tartva, hogy a lódításban
4627 XVII | hogy ez a nő most tréfára fordítja azokat az emlékeket, amikbe
4628 XVIII | választott már: azzal a lefelé fordított fáklyával.~Lorándnak pedig
4629 IV | hagyta, hogy jótékony célokra fordíttassék.~– Jól van. Tessék a granáriumot
4630 XXIV | legyen jó, nekem jó. De ezen fordul meg az én fátumom is; azért
4631 XX | megvan a krízise, melyen túl fordulat áll be.~Éjfél után már a
4632 XXVIII| aztán megijedt e nem értett fordulattól, s elfutott.~A vén Kandúr
4633 I | iszonyú kérdéssel bátyámhoz forduljak. Legyőztem a rémet, nem
4634 I | hogy legyen keresztyén, forduljon Istenhez; tanuljon hinni,
4635 II | grószmama mind kérdő tekintettel fordulnak felém, s valami rettentő
4636 III | venni) kegyeskedett hozzám fordulni – Hát te, öcsém, nem kóstolod
4637 II | cél felé, s vissza kellett fordulnom, hogy meglássam a várost.~
4638 VI | nagyon jól tudom, egyik fordulópontja volt életemnek.~Két nap
4639 IV | kelendő még, melyik esik forgalmon kívül. Egyébiránt igaza
4640 IV | más későbbi idejű, még forgalomban levő: hosszú bankó, fekete
4641 IV | zongorázással és aranyszegélyű lapok forgatásával. Nagysád olvasta már az
4642 XIII | dörzsöli, szemeit ég felé forgatja, s azt mondja: „Az öngyilkosok
4643 XV | eszébe jutott összevissza forgatni a kastélyban a lakási rendet;
4644 XVII | Topándy kezét, s ég felé forgatott szemekkel rebegé, hogy ily
4645 VI | amivel nők körül tudott forgolódni; én csupa szeglet voltam,
4646 XXIV | zsarátnakát szétszórta a vizeken a forgószél. Bizonyosan az elrejtett
4647 X | Loránd legnagyobb veszélyben forgott?~Loránd meg volt hatva.
4648 XI | engem és leányomat ötezer forintig megkárosított. Ha csak magamrul
4649 IV | képet előturkálni, hol egy forintnak nevezett bankjegyet kellemetlen
4650 IV | kétszáz és negyvenhárom forintokat.~– Kérek egy kis vizet,
4651 X | ékszerei mind, s ami pár ezer forintom volt a háznál, azok is mind
4652 XXIV | bedugta a szájukat egypár száz forinttal, s aztán békében maradtak.
4653 II | feje búbján, s nagy ereszt formált elöl, mint egy kaskéta ernyője.
4654 II | milliószor elmondott ördögűző formulát: „His atacem, panacem, coracem,
4655 XXIX | valami nagyobb rablási eset foroghat fenn. Mindjárt rendeletet
4656 II | Fromm mama is kifogyhatatlan forrásával bírt annak a kincsnek, amit
4657 III | kétszersültet sütni.~Hogy le voltam forrázva, hogy semmivé voltam téve!
4658 XIV | be fog füleiden a fúrás forrni – szólt Cipra. – Adok neked
4659 XVI | ékesen szóló tekintetben oly forrón volt kifejezve.~– Ön azt
4660 IV | mostani utazás, asszisztencia, forspont, a falmeszelő kőművesek
4661 XXIV | végén egy úticséza négy forspontos lóval, elöl egy megyei hajdú
4662 XXIII | a magad ügyét a sokféle fórumon, mint én az enyimet. A te
4663 XXI | földre vágva, eltapossa annak foszlányait, mint ahogy futó pókokat
4664 XXVIII| egy zsebkendőt hirtelen foszlányokra tépett, hogy azzal a vértől
4665 XXIV | megtámadni?~– Én Daruszegi Miklós főszolgabíró vagyok, és jövök önt fel-
4666 XII | ki üres pisztollyal jön fosztogatni, és ismét a nőről, ki hatóság
4667 IV | ki állomásától meg lett fosztva, állandó alkalmaztatást
4668 III | többet semmiféle préselt, főtt vagy égetett italhoz.~Így
4669 XIX | Pedig Pozsony víg, zajos főváros. Frommék háza nyitva a világ
4670 IV | következett valami salátaféle – főve, kirántott zsemlyével a
4671 IV | vajjal, olajjal, faggyúval főz, s ennélfogva „áldjon vagy
4672 IV | Mondtam ugye, hogy ma ne főzessen böjtöst! Nem mondtam? Azt
4673 XXVI | máskor, hogy megkérdezze, mit főzesz, s ő arra egy más kérdéssel
4674 XXII | kínja, ha valaha otthon főzet. Hanem iszen Bécsben nem
4675 XIII | elfoglalva, hogy az ezüst főzőgépből az illatos mokkanedvet a
4676 XXIX | vén gazdasszony. – Itt a főzőkanál, itt a serpenyő: főzze meg
4677 IV | mikor mindjárt az első tál főztét érintetlenül adják vissza
4678 XXIX | főzőkanál, itt a serpenyő: főzze meg magának az ebédjét,
4679 VI | szép udvari tanácsosné és Fräulein Matild, a nevelőnő; azután
4680 XVIII | hátradugta sötétlilaszín frakkja szárnyai alá, s száját diplomatai
4681 XVI | kivetkőzteté fényes gombos frakkjából, a büszke jellemet is leöltse
4682 XXII | napra fecskefarkú fekete frakkját, akkori időben a tisztelgési
4683 XII | ne hallják!~– Te diák, te fránya fickó vagy. Nesze, húzz
4684 XXIV | venni, hogy a kortyondi fráterek, amint kijózanodtak, mind
4685 XX | komoly arccal igen komoly frázisokat mond; egyik tudja cifrázni,
4686 III | nagyobb elszántsággal e frázist: „Victrix causa diis placuit,
4687 XXXI | Quae nunc adibis loca? Frigidula, palidula, nudula! Nec,
4688 VIII | és úgy felfalni, egy szál fringiára kimenni nem fogok.~– Ahogy
4689 XII | megállítá a lovakat.~– No, csak frissen – szólt Lorándhoz rekedt
4690 XXVIII| Lorándot segíté az ifjúi erő frissesége, a hidegvér, a gyakorlatban
4691 XIV | készen volt. Ő volt Loránd frizőrje és Topándy borbélya. Ezt
4692 XI | is a fejét, s azt mondta Fromméknak:~– Ugyebár megengedik, hogy
4693 XI | egészen erőhöz látszott jönni; Frommnéhoz közelített szilárd, nem
4694 IV | francia bankó. Rá van írva: 10 frt., fizeti Cliquot, csak oda
4695 XII | gabonapálinkát a cintányérba; fügét, mazsolát, cukrot hány bele,
4696 XIV | Ciprának feltűnt, hogy még a függő is hiányzik Melanie fülgombjaiból.~–
4697 III | szekrényeivel s tiszta fehér függönyeivel; de hová esett az hátra
4698 IV | fiatal hölgy fölemelé a függönyt, s naivul mondá:~– Ez az
4699 XIV | Melanie fülgombjaiból.~– Függőid is ott hagytad? – kérdé,
4700 XIV | lesütött szemmel –, hogy ezek a függők is a hitelezők pénzéből
4701 XIV | arcát, s engedte általa a függőket fülébe berakatni.~A függőkkel
4702 XIV | függőket fülébe berakatni.~A függőkkel a mellcsat is együtt jár.
4703 XXVIII| szál kötélen, a levegőben függve.~Azok ott alant verandától
4704 XIV | múlva visszatért egy pár fülbevalóval.~Melanie éppen nem titkolta
4705 IV | kimaradt az összegyűrt papírok füle-farka, egyenkint előhúzogatta
4706 X | asszonyságról?~Márton odahajolt a füléhez.~– Mócli, csak nem akarod
4707 XIV | azokat.~– De így be fog füleiden a fúrás forrni – szólt Cipra. –
4708 X | teremből zongorahang ütötte meg füleimet: oda nyitottam be.~Melanie
4709 XX | minálunk nem mehet, mert a mi füleink nincsenek kifúrva! – kiálta
4710 XXVI | lenni: – kedvesem.”~„Ha fülem megcsendül, hírt hallok
4711 II | Henrik”, sokszor megütötte a fülemet. Fromm papát is Henriknek
4712 XXVII | járna éjszaka a szabadban? A fülemüle tovább is szólt:~„Eredj
4713 XVIII | parkban, tele pacsirtadallal, fülemüleénekkel.~Cipra lepkéket kergetett
4714 XXIX | szellő sem zavar. Csak a fülemülék zengnek össze a távol és
4715 XXVIII| torkát, te liba! Kell-e fülemülemadár?~S azzal élesen füttyentett.~
4716 XIV | függő is hiányzik Melanie fülgombjaiból.~– Függőid is ott hagytad? –
4717 I | koporsót elhelyezé a hetedik fülkébe; mire aztán az öreg béres
4718 I | Áronffy Jób, az, aki a legelső fülkében nyugszik, hagyta ezt a rettentő
4719 I | őrjöngve rohant a koporsó fülkéjéhez, s leveté magát előtte a
4720 I | fényben ragyog.~A falba mély fülkék voltak építve kétfelől,
4721 IV | alkalmazva, mely az egész fülkét eltakarta, hogy csúfondáros
4722 XX | együtt ültek, a vendégei fülönfüggőin végig egy zsinórt húzott,
4723 I | pedig elment a budai török fürdőbe, s hogy testvérével ne találkozzék
4724 I | hatalmas, magas állást nyert, fürdött a napfényben; hanem elveszté
4725 II | rátaláltunk lakására. A Fürstenallée-n volt szép emeletes háza;
4726 XXX | tudom – szólt szétzilált fürteit arcából elsimítva –, maguk
4727 III | körüllebegve hosszú szőke fürteivel; ajkai parányiak voltak
4728 XIV | rövidre? Elöl meghagyjam fürtöknek? Micsoda?~– Adsza az ollót,
4729 X | vissza fejét, s hátravetette fürtös haját, mintha bosszankodnék
4730 XVI | Arra Topándy még egy hosszú füstgomolyt fútt tréfásan a leány arcába:
4731 XXVI | lángból semmit. Semmit, még füstöt, még hamut sem. De ezt a
4732 XXVII | fölébrednének, akkor az első füttyentés nektek szól, négyeteknek.
4733 XXVIII| hárman jöttek az összehívó füttyszóra: Korvé, Pofók meg Bogrács,
4734 X | magánymulattatása végett alkalmilag fütyölgetni; erre valami kapunyikorgás
4735 XXIX | segítségre menni, ahol úgy fütyölnek a golyók.~Majd ismét gyérül
4736 X | velünk.~Mócli elkezdett fütyörészni, mint ahogy szoktak a fuvarosok,
4737 XXXII | e szomorú zizegő hangon fütyülő hírnökei után a halálnak;
4738 XXVIII| golyók az ő fejeik fölött fütyültek el, mire aztán ők is elkezdtek
4739 V | szétteríti maga körül a füvön.~Fényes ezüst-, aranypénzek
4740 V | tegnap jött a többihez.”~A füzesből kiérve, hideg szellő csapott
4741 V | Amint egy törpe, mocsári füzesen keresztültörtet a paripa,
4742 XXVII | valami bosszú ösztönözné.~A füzesnél táncolnak a lidércek.~Körülfogják
4743 XXIII | Nem lett belőle semmi, fuit negligens! Ha most ő is
4744 I | valamivel, hogy a szél be ne fújjon rajta, édesanyánk hálószobájában
4745 II | iparkodott egy ideig ismét lángra fújni a kanócot, s hogy az nem
4746 XXI | arcot! Jókedvünk legyen! A fulánkot nem látja senki.~– S ki
4747 I | a téboly erejével; sírt, fuldoklott, míg végre eszméletlenül
4748 XVI | kezével arcát, és azt mondá fuldokolva:~– Ah – ez a pipafüst megöl!~
4749 XXXII | orvméh halántékába ereszté fullánkját.~– Tehát mégsem oda… nem
4750 V | el az utat, összekuszált fűnyűggel, gazfolyondárokkal belepve
4751 XXV | befelé az ajtót, s utána furakodott kegyes jóltevőjének.~– Aranyos
4752 XIV | De így be fog füleiden a fúrás forrni – szólt Cipra. –
4753 XXI | No, ne nézz rám olyan furcsán, mintha azt akarnád kérdezni,
4754 II | hogy az a kis ördöngös furcsaság rám fog mutatni azzal a
4755 XV | szélére nyugtatá.~Topándy furcsául rázta a fejét; ez komolyan
4756 XIII | Paukereinál két rossz kardot fűrésszé duelláltunk egymás kezében.~
4757 IV | főbírót, mert ez még új fűrész, jobban fog. Fiatal emberben
4758 IV | betennének a kóterbe! Aztán fűrészeltetnék velem a fát a vármegyeház
4759 XXIX | olyan mesterségesen, oly furfangosan védelmezik; nem engedik
4760 XII | szemöldeivel, mint egy mítoszi fúriáé. – Azt próbáld meg! – s
4761 XXIX | fejékezettel s féktelen fúriával odaállt Sárvölgyi elé; a
4762 XII | amazéból, bizonyosan úgy fúrja a kést annak oldalába, mint
4763 XXII | a forró zsírban, mint a furkó; pedig ugyanabból a lisztből
4764 I | azt éreztem, mintha féreg fúrna a szívembe, s valami bágyadás
4765 XXIV | röppentyűje a kazal oldalába fúródott, s nemsokára mint egy égő
4766 V | eléje, egész csapattal, mik fűről fűre, fáról fára ugrálnak,
4767 X | vert föl. Az öregnek valami fúrta az oldalát, amin szörnyen
4768 XII | előre feszítve.~– Hát az a furulya minek az oldaladon?~A cigány
4769 XII | ötletnek. Az ő puskáját furulyának nevezni! Hej, sokan megfizettek
4770 XXVIII| Majd én beleszólok a rátóti furulyával a szerenádba, amikor kell.
4771 X | mikor magam sem tudom, merre fussak. Magamat sem tudom oltalmazni,
4772 XXVII | s akkor minden oldalról fussatok énhozzám segíteni! – Ha
4773 XXII | bírjon hozzá? Szégyen a futás, de hasznos; hanem hát így
4774 XIV | harc utoljára is Melanie futásával végződött.~Ezer ilyen bohó
4775 XXVIII| eltántorodott, a másik kettő futásnak eredt, azután, hogy társuk
4776 III | megvárja, míg a kemencét fűtik, s Márton legény jő diákul
4777 V | leskelődnek az élő állatra, hogy futnak utána, ha előlük szalad,
4778 IX | házáról? Önnek messze kell futnia; ki a külföldre.~Loránd
4779 XXI | holnap itt vagyunk, mint két futóbolond, aki abban versenyez, hogy
4780 II | tejes kenyeret toljon be a fűtött kemencébe. Ezalatt az egész
4781 XXVIII| Golyók helyett jó lesz futókat venned – szólt Topándy –;
4782 XX | van fedve előttem: látom a futót, látom az üldözőt, s kezemben
4783 XIV | percre halvány rózsaszín pír futotta be, azután ismét nyugodtan
4784 XI | Valaki érkezett tőlünk!~Futottam le az utcára, hol már akkor,
4785 I | rajta az ítélet, akárhová futsz előle, meg nem menekülsz,
4786 XVI | még egy hosszú füstgomolyt fútt tréfásan a leány arcába:
4787 XXVIII| lábára megsántítá a rablót; futtában elbukott az, s a bokrok
4788 III | kitűzött zászlója. Egy hosszú futtatás pályadíja, melyet meg kell
4789 I | vétettünk mi valamit, hogy így futunk, hogy így bujdoklunk?~Mire
4790 XXVIII| ácsorgó két rabló hirtelen futva közeledik errefelé, míg
4791 XXXI | lég csendes, szellő sem fuvall: ember, állat alszik körül;
4792 X | Nekem fizetni? Hanák fuvaros vagyok-e én, hogy nekem
4793 X | fütyörészni, mint ahogy szoktak a fuvarosok, kocsisok lovaik magánymulattatása
4794 XXIX | borravalót, mert a muzsikusoknak fuvarra kell, – aztán meg – folytatá,
4795 V | hely, amit átszökött, zöld fűvel van benőve, közben sárga
4796 V | keresztültörtet a paripa, a fűzerdő sötétjében apró táncoló
4797 XXV | van, más, mint te, aki a fűzfásban mindig beváltogattad tőlem
4798 XVI | Én annak, akihez e titok fűzött, meg vagyok már halva. Mikor
4799 XVIII | legjobban.~Azután karja alá fűzte kezét, forró arcát odafekteté
4800 V | kazalba vágott üreg bejárása: fűzvesszőből fonott ajtó takarta azt
4801 XII | falatozás alatt kitölti a finom gabonapálinkát a cintányérba; fügét, mazsolát,
4802 XIV | lesz, kedves Cipra, mert ma gabonát kell szeleltetni, a hajam
4803 I | most nyitva volt, s föltárt gádorából lámpavilág fénylett elő.
4804 XXII | akkori időben a tisztelgési gála kizárólagos jelmezét. Nagyon
4805 I | felsikoltott, szétszórta galambfehér hajfürteit, hogy csakúgy
4806 I | kezemből a sós kenyeret? A galambjaim azóta hogy megszaporodhattak!
4807 XX | Tehát előre, mars, nemes galéria!~Ezzel beterelte valamennyi
4808 IV | szárazon az ifjú tisztviselő, gallérjába vetve hátra a nyakát tekintélyesen. –
4809 II | én, hogy fogadott anyja gallérjánál fogva húzza magához, hanem
4810 III | csak arra kértem, hogy a galléromat ne érintse a szőrkefével,
4811 XXVII | minden idegét.~Csak egy kis gallyacskát letörni indul, és mégis
4812 XXIII | a kupola fölött örökzöld gallyaival.~Itt megálltak, egymás keblére
4813 X | táncolt is a poros úton – galoppot.~De hát lehetséges-e ez?
4814 IV | kérdés az, hogy a túrós galuskának múlhatatlan conditio sine
4815 IV | Letette Borcsa asszony a galuskás tálat az asztal szélére,
4816 XXII | úgy vonaglott, mint egy galvanizált halotté. Dezső azt hivé,
4817 XII | Tudod, hogy sárkányon járok, garaboncás vagyok.~De már ekkor a hintó
4818 X | úrfi, ott átszállítják két garasért. Van-e aprópénze? Az mindig
4819 XX | mit tudod te? Én nagyon garázda vagyok, mikor bekaptam.
4820 II | gyújtson egy melódiátlan Gassenhauerre, melynek refrénje az volt: „
4821 XXVI | viselje azt!” Topándy nem gátolhatá meg, hogy Loránd meg ne
4822 XX | Lorándra, mintha meg akarná gátolni ez őrjöngő tréfa végrehajtásában.
4823 II | csókoltam. S a gonosztevő nem gátolta azt meg, csak azután nevetett
4824 VIII | látogassa meg rögtön; ő maga gátolva van a kimenetelben, pedig
4825 X | Összevesztem velük. Az volt a gaudé! Húztak, vontak, még jól
4826 II | Ott ordítanak, énekelnek: „Gaudeamus igitur!” Azért én semmiképpen
4827 XX | ezt a pohárürítést a német gavallérok után megcsinálni?~Topándy
4828 XXII | nagy bámulatára nem a bécsi gavallért, hanem a szomszéd úrfit
4829 I | vetése a tiszta, a másiké a gaz, és gyűlöli érte a testvér
4830 XVI | külsejű, durva kabátos falusi gazdában. Boldog családi élet alakította
4831 XXIII | amiben boldognak ismertük! Gazdagabb hozományt még nem vitt ara
4832 XXIII | szokjanak hozzá, hogy maguk gazdái legyenek.~Hanem ez indítvány
4833 III | ne beszéljünk már ez én gazdáimról; szálljunk a magasabb régiókba.~
4834 III | tartott. Fromm mester! Az én gazdám! Most mindjárt rákerül a
4835 XXIV | ülni fogok, te átveszed gazdaságom vezetését, és itt maradsz.~–
4836 XIV | beleártatni a bőrkérgesítő gazdasszonykodásba, s nevetni ügyetlenségein.~
4837 XIV | megtanítasz engem, hogyan kell gazdasszonynak lenni?~– S te meg akarnád
4838 IV | Képzeljen magának valaki egy gazdasszonyt, akinek minden ambíciója,
4839 II | szemmérték kell ahhoz, hogy se a gazdát, se a közönséget meg ne
4840 XII | asszonyságnak szüksége lehet valami gazdatisztre, férjének ajánlhat; én híven
4841 XXVIII| Szerencse, hogy nem tudnak a gazemberek puskával bánni, csak a port
4842 V | összekuszált fűnyűggel, gazfolyondárokkal belepve az ösvényt a megtérő
4843 IV | elbukott, lábam alá van gázolva. Gondoltam arra, hogy ő
4844 XIV | képeit is ellicitálták, sőt a Gedenkebuchot, amibe annyi okos és nevezetes
4845 XVII | magyarázta tovább a zálogos pör genezisét Topándy előtt, aki most
4846 XVIII | vén táblabíró e sajátságos geográfiai helyhatározására azt felelje,
4847 XIII | kísérletekkel töltötte az időt, gépekkel vesződött, csillagokban
4848 XXVIII| szárítókötelek közül, mik egyik gerendától a másikig vannak feszítve.
4849 XV | meglopta, az minden bűnös gerjedelmet elvesztett szívéből.~Ismét
4850 XXXI | levelet, mely mámort, diadalt gerjeszte az egész háznál.~Hiába,
4851 II | mondtam-e vagy bámulásra gerjesztettem gyors előmenetelemmel.~Efelől
4852 VII | emlékembe van vésve az a gerjesztő hatás, mely ez írott lapok
4853 XIV | haját!~Lorándnak pompás gesztenyeszínű hajfürtei voltak, oly simák,
4854 II | azt betölteni ajánlhatom a gimnasztikát, a nemes tornászatot, mely
4855 XIII | összeszorítva benne, mint a gimnázium padain.~Éppen a francia
4856 IV | akkori divat szerint „à la girafe” egy magas teknőncfésűre
4857 III | játékbabája van, mely táncol, gitárt ver, és a fejét hajtogatja
4858 II | hozzákezdett, de nem bírta glédába hozni azokat a pogány szavakat,
4859 XXX | homlokod körül az örök szeretet glóriájával; hanem volnál hideg, haragnak
4860 XV | fekete könyv, amiben azokat a glóriás képeket annyiszor megbámulta
4861 IX | kedveskedik a mező, titeket glóriával vesz körül a föld szép sugára,
4862 XV | tündér Hófehérkét, amiért a gnómok azt súgták untalan fülébe: „
4863 XXIV | mi környékünk valóságos góca egy messze elágazó rablóbandának,
4864 V | a helyet; a régi vágások gödrei megteltek posvánnyal, úgyhogy
4865 II | mikor nevetett, kicsiny gödröcskék támadtak; szája, két tréfás
4866 XXX | tisztviselő arcán, szokott gömbölyűsége dacára, meglátszott az izgalom,
4867 V | sötétebbé válik; hosszú csigás göndör haja mélyen szemére nyomott
4868 XV | azután hirtelen maga körül göngyölte az ágy elé terített pokrócot,.
4869 XXIX | füles kosarát féloldalra görbülve cipelte, mint aki valami
4870 XXIX | Sárvölgyi arcát a rémület görcse az elkárhozottak képeihez
4871 IV | asszonyféle a családjában rögtön görcsöket kapott a szagától. Ő készebb
4872 XX | Loránd! – sikolta anyám, görcsösen szorítva keblére bátyámat,
4873 XXIX | A főbűnös látja magára gördülni az egész nagy, rohanó lavinát,
4874 XIII | el a másikat?~Reggel felé gördült be a hintó a lankadombi
4875 X | elkezdett kacagni; kétrét görnyedt, a hasára nyomta két kezét,
4876 II | együtt jár a zenével; már a görögök idejében a tibicenek kísérték
4877 XII | ajtón, s beszólt azon a göröngyrázta hangon, ami az ijedt embereké.~–
4878 IV | vagdalt, ismerős tréfás gógatását hallatva.~– Mikor kinn járok,
4879 IV | Egy Krisztus-kép, ki a Golgotára vitt kereszt terhe alatt
4880 XXX | átereszték a napsugarakat a golyóktól áttört lyukakon.~– Naplemente
4881 II | szál faggyúgyertya, aminek gombává nőtt már az izzó kanóca,
4882 XX | nem akarta, hogy a füle gombja leszakadjon.~– Ah, az minálunk
4883 V | amik összevissza vannak gombolva rendetlenül, azon felül
4884 XVI | ezt kivetkőzteté fényes gombos frakkjából, a büszke jellemet
4885 XIII | még az amerikain is, mert gombostűszúrásokkal gyilkolja az embert agyon.
4886 VIII | apró kis pillét, mint én, gombostűvel oda tudnál tűzni egy skatulya
4887 XIV | holnapért nem aggódik? Lesz rá gond, hogy jókedve szárnyait
4888 III | beteljesedjék. Nagyanyám elég gondatlan volt e szónál mindjárt felfedezni,
4889 XXI | eltaposott papírrongyokat, nagy gonddal összeilleszté őket az asztalon,
4890 IV | Igenis, gyilkolt ön! A gondjai alá bízottak lelkét gyilkolta
4891 X | lámpásokat pedig a jövő nemzedék gondjaira bízták.~A kocsi egyre nehezebben
4892 XI | családja tagjává tette, atyai gondjait azzal hálálja meg, hogy
4893 I | önmagát, hogy mikor az élet gondjaitól megszabadult, az élet örömeit
4894 XXV | Óh ho ho! Ne legyen arra gondod! Kétszer egy tréfát nem
4895 XXXI | menyasszonya semmit, ami szomorú gondokra emlékeztet. El van minden
4896 XIII | hogy ránk, gondolkozó, gondolataikat elmés káromkodásokban kifejezni
4897 XXV | hogy fenékig beleláss a gondolataimba, s onnan ítélhesd meg, mennyire
4898 XXIII | megérthették egymás néma gondolatait! Körül mély csend van; de
4899 XXII | barátját tíz évig a halál gondolatával kelni és fekünni; engedte
4900 XXX | borzongást érze testén e gondolatnál.~Mi titokteljes ház ajtaja
4901 XXIV | bátyám – szólt Loránd más gondolatokkal eltelve.~– De igyad ki e
4902 XX | foglalta el most minden gondolatomat.~Nagyon hasztalan fáradság
4903 XVIII | egyezség.~Loránd lelkén egész gondolatroham vonult azalatt keresztül,
4904 XIII | kikacagta. Letett arról a gondolatról, hogy ez a cím is legyen
4905 XII | agyát láthassa a diák, s gondolhassa felőle, hogy ha cigány is,
4906 II | intézményt csak asszonyok gondolhatták ki; ellentétben azzal a
4907 XIII | azt valahol!~Töprenghetel, gondolkozhatol azon, jó fiú, sokáig; sohasem
4908 XXI | olvashatott mindent, amiről gondolkozik; s ha egyszer-egyszer megszólalt,
4909 I | iszonyodnak; és csak arról gondolkoznak mindig.~Óh, az iszonyatos!~
4910 XIII | engedd meg nekem, hogy ránk, gondolkozó, gondolataikat elmés káromkodásokban
4911 XXVI | megszúrom ujjamat, rólad gondolkozva, hűtelen voltál akkor hozzám: –
4912 XI | hát várj egy kissé, hadd gondolkozzam rajta! Addig is légy közbenjáró
4913 XXVI | amíg fut, rám kell akkor gondolnod egyszerre: – kedvesem.”~„
4914 XIX | históriából?~– Emlékezem.~– Nem gondolod-e, hogy Jákob igen jeles fiú
4915 XVII | Hát te, szólj, óh, szólj, gondoltál-e néha reám?~Melanie anyja
4916 XIX | szülői és az enyéim; nem is gondoltunk rá, hogy az másképp lehessen.
4917 XIX | többi. Nem tegnaptól fogva gondolunk mi egymásra, s amíg megvénülünk,
4918 XVIII | Loránd.~Így hárítja el a gondos útrakészülő az akadályokat,
4919 XVIII | az úton, azokat most újra gondosan megtölté; kettős adag lőport
4920 XVII | jóságú bátyjának azt a kegyes gondoskodását, amivel iránta viselkedik.~
4921 II | el volt ragadtatva ennyi gondoskodástól; mindent helybehagyott,
4922 IV | pandúrokról és kőművesekről gondoskodjanak, legyen nekik enni-inni
4923 VIII | uram, hagyjon magamra, majd gondoskodni fogok róla.~– Igen lekötelez
4924 XXII | Melanie hullámzott hajfürtein gondoskodó anyai kéz nyomai látszottak,
4925 XXIV | azt az érzést, amivel én gondoskodtam róla. – Óh, barátom, nincs
4926 XIII | Mindennek, mindennek van gondviselése: legyen úgy, elhiszem; de
4927 XIII | ha akarod, csillagokra, a gondviselésnek éppen semmi gondja. Mindennek,
4928 XIII | gazdag hitelezőnek nézi a gondviselést, akitől mindig lehet kölcsönt
4929 XXX | felőlem mindig bölcsek és gondviselésteljesek voltak.~Nem kell csodának
4930 XXIV | itt lappang körülöttünk, s gonoszabb, mint a híre. Tetteiket
4931 XVIII | adja a sors az igazat a gonosznak, hogy míg jobbjával életét
4932 I | hívek a becsülethez, nem gonoszok, nem istentelenek; szívben
4933 II | vagy tudós? A hegedű minden gonoszra csábítja a diákot. Tudom
4934 VIII | bizony annál egy-egy nagyobb gonoszság nem terem a föld színén.~–
4935 II | Miért? Azért, mert az minden gonoszságnak a kútfeje, a diáknak könyv
4936 II | is kezet csókoltam. S a gonosztevő nem gátolta azt meg, csak
4937 XXX | apja előtt, s egyetértett a gonosztevőkkel?~Óh, milyen iszonyú kétségek
4938 XIII | légszeszt, mely fényt vetett a górcső tárgyaira, s elébb maga
4939 XII | azt nem tanácslom; az igen goromba ember az ilyenfélékhez.
4940 X | Mi-it? – hőrögetett alá gorombán Mócli. – Nekem fizetni?
4941 XXIX | kezdett a csőcselék, mely a gorombaságra mindig kész nevető.~A nevetés
4942 VIII | vagyunk, nem hallja senki. Ha gorombáskodni akarsz velem, lármát csapok,
4943 III | kisasszony, Melanie húgom, a gouvernante-néval a tanulószobából.~Az udvari
4944 V | az, korhadt testek villó gőze.~A paripa mégiscsak meghorkan
4945 II | elvinni kocsin (még akkor gőzhajónak csak híre volt Magyarországon),
4946 XVI | eltűnik a szalonok illatszeres gőzköréből, s évek múlva alig ismerünk
4947 III | tartotta kimondhatatlan gráciával; s mikor evés után ajkát
4948 II | antrax, climax et cetera Graeca második szótagja első ejtésben
4949 IV | fordíttassék.~– Jól van. Tessék a granáriumot feltöretni.~– Nem tesszük
4950 XXXII | egy csatában egy elpattant gránát darabja megbénítá karját,
4951 XIV | prozopopeával és spanyol grandhoz illő udvariassággal, amit
4952 XXV | egyszer nem engedik magukat a gratulálásból kiveretni.~Különösen egy
4953 XVII | akkor áldást, szeretetet, gratuláló verset, hosszú fohászkodást
4954 XIV | Fáin, csinos gavallér.~– Gratulálok hozzá! – szólt nevetve Loránd.~–
4955 XXII | Topándy előtt. Bálnokházyné gratulált az Áronffy-címernek a „patkó”-
4956 IV | a jelen esetben is nagy gravamenre adatott ok e kellék figyelembe
4957 XIII | gyűrű ködből.~– Talán a Gregory-féle távcső, mit most küldtek
4958 XXVI | vedd Ciprát. A szomszéd gróf a kályhafűtőjét vette nőül,
4959 XXXI | paraszt; bárók tisztítják a grófok csizmáját. – Ne nevessetek
4960 IV | cimbalomjáték olyan tréfás, olyan groteszk. A játszó karjai szüntelen
4961 VI | tréfás verset:~„Hab i ti nid gszagt, ~Komm um halber Acht?~Und
4962 XXIV | érkezett már, míg a lángoló gúla a tájt messze bevilágítá;
4963 XXVIII| amaz. – El akarom vágni a gúnárodnak a torkát, te liba! Kell-e
4964 II | angyal érte eljön; s most ott gunnyaszt a szomorú borókaágak között,
4965 XI | vettem: Fánny.~Mikor úti gúnyáját leveté, egészen kék ruhában
4966 XV | városból, alig rakta le az úti gúnyát magáról, midőn Cipra rajta
4967 IV | az egész társaság olyan gúnydalokat énekel, minők a „Megálljon
4968 IV | melege van; ami pedig a gúnydaloknak nevezett nótákat illeti,
4969 XVIII | tengereken túl, az ismerősök gúnyhahotáján túl, s elveszni velem együtt
4970 XVI | Hadd kiabálja az ellenség gúnyhahotával az ország egyik szélitől
4971 III | nevezett, ki a nagyurak gúnyja által meg engedi magát piríttatni.
4972 X | Loránd némi zománcával a gúnymosolynak kérdé tőlem:~– Mit fog elbeszélni
4973 IV | aki őket eddig használt gúnyneveiken fogná nevezni, olyan bírságot
4974 VI | regényben, hogy hasonló gúnyolódásokra így szokás felelni:~– Uram,
4975 XXXI | neki kiállania azalatt, míg gúnyolódik és mosolyog; s mikor felkacag,
4976 IV | újra. Alkalmasint a papokat gúnyolta benne valaki, de úgy, hogy
4977 XI | szólt Bálnokházy, vállait gúnyosan felhúzva, s fejét féloldalt
4978 VIII | kedélyesen fogva el messze guruló kalapját. – Persze, hogy
4979 XXIV | miért. Én nem rontom a gusztusukat.~Föltettem magamban, hogy
4980 XXIII | karját és lábát megütötte a guta; csak úgy támaszkodott egy
4981 IV | kerekes rokka és egy orsós guzsaly, amarra len, erre tépett
4982 IV | összecsavarta azt a fején, s a guzsalyából kirántott orsóval keresztültűzte.
4983 XXVIII| frissesége, a hidegvér, a gyakorlatban kifejlett ügyesség; a rablónak
4984 XIII | és mindennemű fegyverben gyakorlatlan, az amerikai párbajt választja.”~…
4985 II | kedvéért legelébb is az írott gyakorlatot mutatta be apjának, gondolva,
4986 XXVIII| hogy derekát átkarolhassa. Gyakorlott tornázó volt; ellenfelét
4987 XV | a fölényt, amit Melanie gyakorol a háznál átgondolt, finom,
4988 XVIII | Az valami undorító hatást gyakorolt szívére, mikor az ifjú dandy
4989 XXII | Gyálit valami égrekiáltó gyalázatért ez éjjel a társaságból kivetették.
4990 XI | nem tartják a provincián gyalázatnak. Ezt igazán nem tudtam.
4991 VI | az.~Én azt vártam, hogy e gyalázatos rágalomért Loránd legalábbis
4992 IV | nevetségesül meg legyen gyalázva. Hiszi ön, uram, hogy az
4993 X | előtt nem engeded, hogy gyalázzanak.~– Oltalmazni foglak. Látod,
4994 XVIII | lenni Gyáli úr.~Ez hatott.~Gyáliból egyszerre más alak lett;
4995 VIII | elhitetni, kedves, hogy ne Gyálira legyen kénytelen haragudni,
4996 XXII | nagyon érdekli az, hogy Gyáliról mit beszélnek. Közönyös
4997 XVII | kezét fogta, míg valami gyaloghídon átment.~Topándy éppen kastélya
4998 X | aprópénze? Az mindig legyen! Gyalogjáró ember mindig rézpénzzel
4999 II | s bámultam rajta, hogy a gyalogjárók számára járdák vannak rakva.
5000 X | hogy siessünk. Jó félórát gyalogoltunk már a szőlőskertek között.~
5001 XIV | hasznot tehetnék. Olyan gyámoltalan vagyok! De te annál ügyesebb
5002 II | perc alatt ijedség, öröm, gyanakodás váltakozott arcán, nagy
5003 II | diákoskodása felől.~Egyszer azonban gyanakodva fordult hozzám:~– Maga talán
5004 X | bámulva kérdezém, hogy miből gyanítja mindezt, hiszen a gyorsparasztokkal
5005 II | fityegett bele, akkor mégis gyanítottam, hogy az a Herr Dintenklex
5006 X | rézpénzzel fizessen, különben gyanúba veszik. Kár, hogy hamarább
5007 III | Borzasztó volna abban a gyanúban állani a Bálnokházy család
5008 XXIV | ily esetnek. Nekem az a gyanúm van, hogy az a rablóvajda,
5009 XXII | van édességgel: ártatlan, gyanútlan, lelkesült; ő legyen boldog;
5010 VIII | volt elfoglalva.~A gyermek gyanútlanul lépett a sors urnáját képező
5011 XXX | Terhelje emlékét azzal a gyanúval, hogy ő, a rabló leánya,
5012 XII | debreceni vásáron eladott gyapjúnak az ára. Hova lett a többi?~–
5013 XIV | egy pár horgacsoló tűt, gyapotcérnát, s elkezdte a műtételt Ciprának
5014 II | hogy a pamlag alá gurult a gyapotgombolyagja; s megelőzőleg jöttek elénk.~
5015 III | előttem valaha, nagyvirágú gyapotszövet bútoraival, szép sárga cseresnyefa
|