10-apamm | apamn-befol | befot-bunte | buszk-csuff | csufo-elbuc | elbuj-elony | elord-erolt | erone-feles | felet-fogad | fogai-gyapo | gyara-hason | hasra-hozza | hozzo-izgal | izgat-kedve | kedvt-kifiz | kifli-kopen | kopi-lakos | lakot-lesza | lesze-megeg | megej-megta | megte-morog | morzs-nyere | nyeri-ohely | ohozz-perec | pereg-remek | remel-sohaj | sok-s-szent | szenv-talal | talan-tetet | tetle-ulnel | ulnun-vasat | vasbo-vissz | visza-zuzot
Fezejet
5016 II | test kifejlődését a lélek gyarapodása mellett üdvösen mozdítja
5017 VIII | tiszta papírt is, hogy a gyárjegy árulója ne lehessen.~Utoljára
5018 IV | mulatságnak tartatott e gyarló emberi nemzetnél. S mivel
5019 XXVI | ezt a leányt, kinek minden gyarlóságát ismerem, kit ábrándom nem
5020 XIX | lehet menyegző addig, amíg a gyász tart!~És amidőn azt mondta,
5021 XXXI | Áronffyné is letette örök gyászát. Ne lásson Loránd menyasszonya
5022 I | volt a titok, mely mint gyászfátyol állt családunk minden érett
5023 VII | mondta, hogy ideje van a gyásznak.~Egy hónap múlva már nem
5024 XIV | nem lehet cifra, mert – gyászol.~Melanie-n pedig a legegyszerűbb
5025 XX | beszédhez, de a múltakért gyászoló keserv annyira elfojtotta
5026 XXI | lesz azok között, amikért gyászolok.~Cipra örült e szónak.~–
5027 IV | én alvóhelyem.~Egy cifra gyékény a padlóra leterítve, aztán
5028 XXV | Aranyos szárnyú angyalok gyémántos szekérben…~– Takarodol most
5029 XXVI | hogy íme egy köszörületlen gyémántot találtam, fogadja leányának;
5030 XXXI | megemlékeztek a szegény elvetett gyémántról, kinek hű ragaszkodása képezé
5031 V | azután végignyújtózik a gyepen, odaszólítja Fáraót.~– Gyere
5032 XII | ragadta a hintót tovább a gyepes úton.~A kocsis elmondá,
5033 XXVII | kapálta a perzselt szagú gyepet.~– Te is keresed, ami nincs,
5034 XVIII | kocsiülésbe, s maga vette kezébe a gyeplűt.~– No hát isten veled, Cipra! –
5035 XXVIII| bokrosból. – Gyere ki a gyepre!~Loránd egyetértett vele.~
5036 XXIX | örökkévalóság!~Sárvölgyi gyér haja hegyéről a forró izzadság
5037 XXIX | zsaliruhámat, egy piros gyerehaza kendőt, amit éppen kendnek
5038 XII | tele volt a csapláros apró gyerekeivel, akik már vackaikban henteregtek,
5039 X | hogy vannak dolgok, amiket gyerekeknek nem lehet az orrukra kötni.~–
5040 XXX | tesznek velem, mint beteg gyerekkel szokás. Gyógyulj meg csak!
5041 II | még most is megvan) – a gyermekcsere.~Soknyelvű hazánknak egyik
5042 II | Fánny leányát, aki valamivel gyermekebb még, mint én. Öreganyánk
5043 X | elhagyja, azt az anyát, aki gyermekéért meghal?~Loránd kezeit csüggedten
5044 IV | az, ami a nagyságos úré a gyermekéhez, kivel messze kézből beszél;
5045 I | nőket úgy jellemzi, akik gyermekeik között maguk a legnagyobb
5046 II | juthatni hozzá nálunk. Az én gyermekeimhez úgyis jár zenemester, együtt
5047 I | Azt mondá feleségének s gyermekeinek: „Eddig magunk urai voltunk,
5048 XI | Óh én Uram, Istenem! ki gyermekekre bízod a te akaratodat; legyen
5049 XXIV | akit úgy szerettem, kit gyermekemül tartottam, ki bálványa volt
5050 VII | sem fogok lenni.~Mint azt gyermekésszel is képes voltam felfogni:
5051 X | ez hát gyermekszerelem, gyermekgondolat; – ámde van valami a szívben,
5052 XIII | viszonyt, mely közöttünk gyermeki megszokás volt az ideig.~
5053 VII | íme le a tizenkét éves gyermekig elszivárgott már az, ami
5054 I | essem, ő játszott velem gyermekjátékokat, mik őt nem mulattatták,
5055 II | Dolgozószobája egészen tele van gyermekjátékokkal; bennünket is igen nyájasan
5056 IV | ágya fölött; egy báránykás gyermekkép, a Keresztelő János és a
5057 VI | hogy a pipaszár az, mi a gyermekkor és férfikor között az elválasztó
5058 III | magamon kívül hozott: ez a gyermekszáj tudott nyájasan mosolyogni
5059 X | elfelejtettem már. Hanem ez hát gyermekszerelem, gyermekgondolat; – ámde
5060 XIII | csókját tudatta veled a gyermektárs leveléből. Most pedig azt
5061 II | féltem tőle!~Hogyne! Egy gyermektől, aki azzal a föltett szándékkal
5062 III | ebéd vége felé, mikor a gyermekvilágnak is megengedték, hogy apró
5063 XVIII | nekem, ha visszajön? – kérdé gyermetegen a leány.~Loránd olyan kegyetlen
5064 XII | asszonyság újra meggyújtotta a gyertyákat: ismét nyájas fény áradt
5065 IX | Ma nem szabad e szobában gyertyának égni.~– Kegyed a bálba indul –
5066 VI | Dezső pajtás, de látod, a gyertyánk leégett; nagymama pedig
5067 II | sált kötött a nyakába, a gyertyatartóra tett cifra papirost feltette
5068 VI | a bóbitáját, s azután a gyertyával utánam jött, hogy a sötét
5069 X | rozzant házak ablakaiban gyertyavilág égett; a bérkocsisok várják
5070 X | tenyerébe fektetve, elkezde a gyertyavilágba bámulni, mint egy valódi
5071 II | összegyűltünk a reggelinél, amit még gyertyavilágnál kellett elköltenünk, mert
5072 XXIX | fütyölnek a golyók.~Majd ismét gyérül a lövöldözés, más hangok
5073 IV | repülj a jegenyére”. Hanem gyerünk innen az ebédlőből éneket
5074 XIII | mert gombostűszúrásokkal gyilkolja az embert agyon. Tehát gondoljon
5075 IV | valakitől valamit? Gyújtogattam? Gyilkoltam? Hogy ilyen nagy erőszakkal
5076 XXI | tett férjével, mikor az gyilkosaival küzdött.~És tisztára akarták
5077 I | előle, meg nem menekülsz, gyilkosodat magaddal hordozod saját
5078 XXVIII| éjszakát!~– Loránd! Segíts! Gyilkosok!~– Hallgatsz, te kutya,
5079 IV | véget vessünk, és azokat gyökeresen megorvosoljuk.~Topándy bámulva
5080 XVIII | együtt, ebben a földben gyökeret ne verhess. Még lebeszéli
5081 II | gondolva, hogy jobb lesz a gyöngébb oldalt hátulra hagyni.~Fromm
5082 XXV | kiállhatatlan férj; sem gyöngédsége, sem féltése jeleivel nem
5083 II | anya a gyermekének szánt gyöngédséggel elhalmozza a jövevényt,
5084 XIV | kérdé, hogy a kérdésben ami gyöngédtelen van, azt eltakarja, csak
5085 XII | becsületes tusában, üldözött gyöngék, utasok védelmében, az mint
5086 IV | hogy remekmű, ébenfából, gyöngyházzal kirakva; a húrszorító szegei
5087 XX | homlokán nehéz verítékcseppek gyöngyöztek.~Én csendesen odatettem
5088 IV | hasadtak, a leggyönyörűbb gyöngysor fogat engedték elévillogni
5089 XXXII | lelke. A harc különben is gyönyör lett volna rá nézve; – hát
5090 XVIII | napon Loránd agóniájában gyönyörködjék?~– Igen, Pépó – biztatta
5091 XIII | megöltem, hogy a szárnyában gyönyörködjem, éppen úgy hitte azt, hogy
5092 IX | lelkesebb fiatalságban nem gyönyörködtek az öregek szemei, mint az
5093 XXII | melyik töltse el nagyobb gyönyörrel szívét.~Hát Melanie? Mit
5094 XXVIII| kiharaphassak egy darabot ebből a te gyönyörűséges szép pofádból?~A fenevad
5095 II | mi mesterségünknél szebb, gyönyörűségesebb, háládatosabb. Az Isten
5096 XVIII | az, ki őt odáig üldözni gyönyörűséggel vágyik.”~Loránd tehát nem
5097 XII | beesteledett. Loránd egy gyöpös domboldalhoz ért, melyet
5098 XIII | intézkedett a hölgy tovább. – Györgynek híják az inast, aki ki fogja
5099 XIII | irtózom; de ez engem kínoz, gyötör, meghalni nem enged. Vedd
5100 XIII | párbajsegéde átadott, ne kínozd, ne gyötörd vele tovább: írd rá, hogy „
5101 XIII | hidegvérrel, miután tizenhat évig gyötörte! Megküldi neki a halálintést
5102 XIII | erősítette, hogy Áronffy gyógyíthatlan kedélybetegségben szenved. –
5103 I | Búskomorsága évről évre gyógyíthatlanabbá lett; került minden szórakozást,
5104 XXX | búsulj, Cipra, meg fogsz gyógyulni – szólt Topándy, megfogva
5105 II | oda felöltözni, mehetünk gyolcs ruháinkban: ahogy a sütők
5106 XXVI | ha én egy szálát hajamnak gyolcsruhád szegélyébe bevarrhatom,
5107 XXIX | Az járt ott, míg én kinn gyomláltam a kertben; ott ólálkodott,
5108 XII | Éjszakai útban egészséges gyomornak jó lehet.~Amint a falatozásnak
5109 XIII | lüktet ereiben, s e féreg gyomrában megint más férgek élnek;
5110 IV | kikacagni.~Azzal leült a földre, gyomrára feszítette a két öklét,
5111 II | egyszerre a szívével is meg a gyomrával is, azt mindig felette nagy
5112 XXI | tudja a másikat nagyobb gyorsasággal nyargalvást magával repíteni; –
5113 VII | segített magán.~Minthogy még a gyorsírászat nem volt nálunk ismeretes,
5114 VII | nálunk ismeretes, négy-öt gyorskezű fiatalember elfoglalt egy
5115 X | valamelyik vendégszállásig, ahol gyorsparasztok szoktak szállásozni, s a
5116 X | gyanítja mindezt, hiszen a gyorsparasztokkal azóta elvágtathattak már
5117 XX | tudja cifrázni, a másik győzi pátosszal, harmadik a klasszikusokból
5118 III | befejezni, amiből én arról győződtem meg, hogy ők egymást végtelenül
5119 XX | leszünk mindnyájan ázva. Én ha győzöm is a bort, de a fejem nehéz
5120 XXII | mondani: „Tehát csakugyan győzött a próza a becsületérzés
5121 XIII | istentelen voltam, akire nem győztek eleget panaszkodni. Később,
5122 X | megölelt, megcsókolt.~– Győztél! – Most már mondd, hogy
5123 III | minden mozdulatában! Én nem győztem tőle eleget tanulni. Mikor
5124 XXVII | neki lenni már közel; itt gyügyög, itt neszel, tán meg is
5125 XXVII | csalogány most már csak gyügyögve nyögdécselt a bokorban,
5126 IV | Legalul a nagy fóliánsok, a gyümölcságyon érő mindenféle ecetek; másik
5127 XXXII | Egyetlen tárgy, ami érdekelte, gyümölcsfái voltak és méhei.~Az állatok
5128 IX | Kik?~Azok, akik leszedik a gyümölcsöt, hogy mert ilyen korán megérni.~
5129 IV | épségben, befejezve egy sor gyümölcsszesszel, amely ahány üveg, annyiféle
5130 II | voltam foglalva azzal a gyümölcstelen küzdelemmel, hogy egy társalgásból,
5131 XVIII | meggyújtott szivarral együtt a gyufán levő kén illatát is be találta
5132 XXV | hogy az apja kincseket gyűjt; az úrfi aztán elvette a
5133 XXVIII| te pedig, mikor ők tüzet gyújtanak, legszebben puskahegyére
5134 XXVIII| kezdenek kicsiholni, csóvát gyújtani, akkor azt emberestül együtt
5135 IV | bolond képek, színlapok gyűjteménye közé, s a felsokasodott
5136 I | nehezebb csapás emlékeit gyűjtené össze lelkében. Semmi nesz
5137 I | háziállatokat maga köré gyűjteni? Lehet-e olyan ember a világon,
5138 XXVIII| jól védjük magunkat, ránk gyújtják a házat, s úgy kényszerítenek
5139 XXVII | védelmeznék magukat, akkor rájuk gyújtjuk a háztetőt, s odaperzseljük
5140 XXV | Te tudtad, hogy én pénzt gyűjtök. Te tudtad, hogy hogyan
5141 IV | üdvét rabolta el! Igenis, gyújtogatott öni Igaz hívek lelki békességét
5142 IV | Igaz hívek lelki békességét gyújtogatta fel! Igenis, gyilkolt ön!
5143 IV | én el valakitől valamit? Gyújtogattam? Gyilkoltam? Hogy ilyen
5144 IX | Bocsánat. Rögtön gyertyát gyújtok.~– Hagyja el, hagyja – suttogá
5145 IX | besötétült már, s ő még nem gyújtott világot. A kandalló táncoló
5146 XXV | Azt láttam.~– Azt te gyújtottad fel! – kiálta, magasra emelve
5147 IV | hivatalos végrehajtókat. Gyújtsanak rá.~Az alszolgabíró, Daruszegi
5148 II | állhatta meg Márton, hogy rá ne gyújtson egy melódiátlan Gassenhauerre,
5149 VII | rápiálta” a hallott beszédeket. Gyűlés végével összetették ragadományaikat;
5150 XV | fenyegetőzék Cipra, lángvörösre gyulladt arccal. – Csak sokat tréfálózzanak
5151 I | boldog országban is van gyűlölet az emberek között; testvérek
5152 XXII | utolsó napig tartogatta gyűlöletét, s midőn az utolsó évforduló
5153 XVII | teljes tele voltak öldöklő gyűlölettel.~Mikor hazaért Loránd, Cipra
5154 XXI | én mégsem fogom őt soha gyűlölhetni! Szívembe döfte a tőrt,
5155 XIII | gyűlöli azt az embert.~– Hogy gyűlölöm-e? Ez az egy jó tulajdonsága
5156 XXIV | bálványoztunk, azzal, akit úgy gyűlölünk. Nekem az eszemet forgatta
5157 XIII | hogy eltalálja a helyes gyúpontot. Azután elragadtatva szólt:~–
5158 XXVII | hevernek. Amint a széna gyurmává olvadt a lángban, most olyan
5159 XVII | öltözve, divatos, bár kissé gyűrődött piperével.~– Kegyed itt? –
5160 I | gallérja a nyakkendő alá volt gyűrődve, azt megigazította, és folyvást
5161 XIV | hétköznapi s egy ünneplő.~– Kissé gyűröttek lettek a bemálházás miatt;
5162 XIII | néhány apró csillag kiválik a gyűrűből.~– Hát a tömeg maga?~– Az
5163 XIV | kitűnő, nevezetes férfi, gyűrűje ott az ujján! Szent a béke.~
5164 XII | rablóval enyelgve dacol, gyűrűjéért küzd; aztán a rablóról,
5165 XVIII | víz felett, amik Melanie gyűrűjét elrejték.~Loránd egészen
5166 I | játszottam a megbámult címeres gyűrűkkel, egyikről a másikra húzva
5167 XVI | árva és elhagyott. Az ilyen gyűrűkről meg szoktak feledkezni.~
5168 XXVI | akkor: – kedvesem.”~„Ha gyűrűm elpattan ujjamon, te lész
5169 XXVI | Ha hajadnak egy szálára gyűrűmet, amit adtál, rákötöm, a
5170 XXI | nagyobb volt-e a vízbe dobott gyűrűnél?~És ha hajam száláig elmerült
5171 XVIII | helyen mondá az elvesztett gyűrűre: „Hagyja ott!”; ezen a helyen
5172 III | a kisujját egészen s a gyűrűs ujját félig felemelve tartotta
5173 III | is megengedték, hogy apró gyűszűnyi pohárkákból valami édes
5174 IV | hordóból fognak kóstolni egy gyűszűnyivel: akkor kinyitom az ajtót;
5175 XXVIII| sárkányokat, megtapogatta a gyutacsokat rajta, s azzal nekiindult
5176 XIII | lelkéért imádkozni fog.~Ha-ha-ha-ha!~Megöl egy embert hidegvérrel,
5177 II | ergo! Quid ergo? Quid scis? Habes pensum? Nebulo!~Henrik azt
5178 I | csóválnák fejeiket; és a mormogó habok a híd alatt, amin keresztülmentünk,
5179 V | fenevad; de akit kár volna háborgatni, miután ő sem bánt soha
5180 II | eltemetettekhez, és akkor úgy háborgatott, hogy nem bocsátanak bennünket
5181 I | születésétől kezdve mind ez ideig háborgó, felfordult világ volt;
5182 IV | évek óta a hívek lelkeit háborítja, hogy azok panaszt panaszra
5183 I | meghagyva, hogy senki se háborítsa itt. Mi azután vártuk vissza,
5184 VI | az egész lelkem föl volt háborodva.~Hogy tudtam volna annak
5185 VIII | tárgyakat nézne.~– Én értem habozásodat; vannak mások, akiket kímélsz.
5186 XXII | elrabolni önöket – folytatá habzó epével Bálnokházyné. – Üdvözöljék
5187 XIII | födél alatt lakjál ezentúl, hacsak te magad nem félsz, hogy
5188 XXIV | beszélni akarna. Az a sátoros had, amelytől őt magamhoz váltottam,
5189 I | tartozott, testvére a vert hadakhoz. Hanem a diadal nem volt
5190 II | valami gyerek fennhangon hadar valami értelmetlen sort,
5191 II | mikor az benyitott, oly hadarás volt már idebenn, mintha
5192 II | elhadarja újra meg újra, s a hadart sornak még akkor sincs értelme,
5193 XXIV | nyakunkról lerázni ezt a gyanús hadat.~– Hogyan?~– Fel kell perzselnünk
5194 IV | előlépett, egyszerre oly hadilármát csapott, mintha az egész
5195 XXVIII| keresztfolyosón aztán megálltak haditanácsot tartani.~– A fickók még
5196 XIII | mézeshetek után elment a hadjáratba, s ott úgy viselte magát,
5197 XXIII | kezével kettő helyett is hadonázva –, mikor legelőször németül
5198 XI | följelenti magát a legközelebbi hadparancsnoknál, vagy főbelövi, amint éppen
5199 XXII | mely engem pihenni nem hágy: – a bosszúra elég vagyok
5200 XXII | maradt, ahogy a kisasszony hagyá, egyszerre csak halk tündéri
5201 III | Legalább engemet magamat hagyhatnának ott. Hogy e szónál kővé
5202 I | összeborzadt.~Nagyanyám nem is hagyhatta szó nélkül apám szokatlanul
5203 XXV | köcsög aranyat. Hanem mármost hagyj szóhoz jutnom! A pénzedet
5204 XXIV | egy fiatal leányt hogyan hagyjak itt magukra egyedül. Hanem
5205 XXVI | De ha azt mondaná, hogy hagyjam el örökre vagy ezt a leányt,
5206 XI | vagyok én, mint saját magam.~Hagyjanak nekem békét! Nem mondhatom
5207 XXXII | mégsem oda… nem oda – rebegé hagymázos lélegzettel –, nem a nyolcadik
5208 XXVIII| rézcsatornában; nem bántasz senkit, hagyod őket dobolni mind a négy
5209 IV | minden honához és históriai hagyományaihoz hű magyar egyetért, legyen
5210 IV | zsíros tepertő: ellenben hagyományos szokásainkkal és a nemzeti
5211 XIII | nem enged. Vedd át tőlem e hagyományt, hadd pihenjek csendesen
5212 I | áldozatok sorát, akikre hagyományul maradt, hogy egyik a másikat
5213 XXIX | a pokolcsávába, s benne hagysz! Leég rólam a bőröm! Megvakulok!
5214 XIV | fülgombjaiból.~– Függőid is ott hagytad? – kérdé, hogy a kérdésben
5215 XXIII | stafírungjához.~S akit legutoljára hagytunk, a mindig szebb, a mindig
5216 XX | könnyekben tört ki az általános hahota közepett. Másik, ki már
5217 IV | Pilátus.)~Topándy mértéktelen hahotában tört ki. Azután, mint aki
5218 XIII | Topándy azonban homéri hahotára fakadt. Szinte elfulladt
5219 XXIX | olyan lesz a fiad!~Erre hahotázni kezdett a csőcselék, mely
5220 X | kezdett el jódlírozni: „Hai-hai-dia-hia-dő!”~Még táncolt is a poros
5221 XIII | vesztesnek nőhet meg ezalatt a hája, s elfelejtheti commode
5222 II | azok már nem voltak a saját hajából; hanem a szemölcs nála is
5223 XXVI | tefelőled: – kedvesem.”~„Ha hajadnak egy szálára gyűrűmet, amit
5224 XV | méltóságát, amin még rajta van a hajadoni ártatlanság hamva. Ha víg
5225 XVIII | illik nekem ez a jácint a hajamban?~– Nagyon szép vagy vele,
5226 XXVI | kedvesem.”~„S ha én egy szálát hajamnak gyolcsruhád szegélyébe bevarrhatom,
5227 IV | alássan…~A szolgabírónak a hajaszálai álltak fel a borzasztó tekintettől.
5228 II | asszonyság volt, elöl szőke hajcsigácskákat viselt (én nem tudom, miért
5229 XIV | ollóval. Ez a szép selyem hajcsomag a földön!~Mármost a többit
5230 XIV | tőbül levágta; a lenyírt hajcsomagot elhajítva a földre. – Csak
5231 XVIII | Azzal sokat fogunk kötődni. Hajdanonta is nagyon mulatságos fiú
5232 XXIX | maga ment el a szolgabíró hajdúit értesíteni, ki ott a faluban
5233 IV | Topándy néhány szót súgott hajdúja fülébe, mire az hirtelen
5234 XXIX | útban volt esküdtjével és hajdújával a nyomukban.~ ~A pók
5235 XXIX | szolgabírói lakba, ahol a hajdúk, amíg a szolgabíró hazaérkezik
5236 IV | fennhangon parancsolá a hajdúknak, hogy a pandúrokról és kőművesekről
5237 XXVIII| eredj föl a padlásra! A hajdúm úgy elbújt a szakáccsal
5238 XX | volt bankjegy.~Loránd a hajdúnak kiáltott.~– Vedd elő a táskámból
5239 IV | hosszú, hollófekete két hajfonadéka egész a padlóra omlott alá.~
5240 XIV | Lorándnak pompás gesztenyeszínű hajfürtei voltak, oly simák, mint
5241 XIV | ujjainak azt az előjogot, hogy hajfürteiben babráljanak.~– Ne féljen,
5242 XXII | öltözve; Melanie hullámzott hajfürtein gondoskodó anyai kéz nyomai
5243 XXII | mondani; magasztalta szép hajfürtjeit, eleven arcszínét s egyebeket,
5244 XIV | kétfelé omlók. Ezekbe a szép hajfürtökbe bolondult úgy bele Bálnokházyné
5245 XXX | kapa föld, amit rám fog hajítani.~– Nem, leányom – szólt
5246 V | kölykek közül, s a levegőbe hajította.~Mikor a harmadikat is felkapta
5247 XXVIII| ugyanabban a pillanatban el volt hajítva, egyedül esett bele a mészverembe.~
5248 XV | szerelmes leány volt. Az örökölt hajlam, az elvadító nevelés és
5249 XXII | mellé azon igen méltánylandó hajlama is vala, hogy igen szeretett
5250 II | bátorkodott előhozni, hogy én némi hajlamot érzek magamban a hegedüléshez,
5251 II | között, mik sírboltjára hajlanak, talán egyedüli öröme az,
5252 XVIII | megelenése Cipránál előidézett; hajlandó volt azt ellenállhatatlan
5253 XVII | megnyert jószágot, amire hajlandónak ígérkezett. Aztán most egyúttal
5254 X | nem is volt hozzá semmi hajlandóságom. Nekem igen csélcsap volt
5255 XXIII | szívét, mikor abba a csendes hajlékba belép, ahol az édesanya
5256 XVII | csakhogy modorában a régi hajlékony, úrias rátartást bizonyos
5257 XIX | hosszútűrő békét találtam hajlékunkban.~Ahol annyi joga volt mindenkinek
5258 II | Ahelyett az a kis démon hajlik oda elém, s ugyanazt a kérdést
5259 X | kérdezé tőlem nevetésre hajló hangnyomattal – tudja maga,
5260 III | Bálnokházy fején az a dús hajlombozat csak paróka… Bocsánatot
5261 III | látszott járni, de lengett, hajlott, simult, s a kéz, mit csókra
5262 I | Odafenn már virradt; a hajnali harangszó ringott a szellőtlen
5263 X | végig.~Én sokáig láttam a hajóhíd lámpásait a víz tükrén fényleni,
5264 XIV | monda Melanie, Cipra vállára hajolva szelíden.~Cipra azon vette
5265 XIV | elékteleníteni! Ezt a sűrű hajsátort, melynek villanyos tömkelegébe
5266 IV | jól tudja, hogy csak egy hajszál választja el attól a katasztróftól,
5267 XXIX | minden ujja fehér; minden hajszála, szakálla, bajusza, egész
5268 VIII | ismét leült, fejét tenyerébe hajtá; újra felugrott, az ablakhoz
5269 X | van is a tűz, csak engem hajtanak el. Minek nem tart a város
5270 XIV | minő tréfa lesz azt űzni, hajtani a falusi munka után, drága
5271 VII | hogy ha négylovas szekérrel hajtat is nekem, nem térek ki neki.
5272 XX | midőn egy ötlovas hintó hajtatott be a fogadó udvarára; a
5273 IV | hanyatt esik. Így is, amint hajtekercsei akkori divat szerint „à
5274 I | szívni; a szép, okos, hasznot hajtó háziállatokat maga köré
5275 I | a város végén, miket úgy hajtogat a szél, mintha valami nagy,
5276 III | gitárt ver, és a fejét hajtogatja hozzá. Nevetséges! Mintha
5277 I | viktóriadolmánykám, piros hajtókával és apró pitykékkel. Én azt
5278 XXI | vár reá. Lankadombig én hajtom a lovakat, Lankadombrul
5279 XIII | falatom. Az álszenteskedők hajtottak erővel ez útra. Talán ha
5280 X | odaléptem hozzá, s vállára hajtottam fejemet.~– Kedves Loránd,
5281 X | hallatszott, s egy udvarra hajtottunk be.~Mikor megállt a kocsi,
5282 V | nádat szoktak vágni; nagy hajtóvadászatok alkalmával tömérdek rókát
5283 X | Hová hajtsak?~– Te csak hajts oda, ahová küldtek – szólt
5284 X | karimájához nyúlva. – Hová hajtsak?~– Te csak hajts oda, ahová
5285 XXIX | mint a rémtett végre volna hajtva, az intéző kéz már el van
5286 XXIV | fel az ablakom előtt, maga hajtván a lovakat, s a dámák ülvén
5287 I | ilyen szép fehérre mossák a hajukat, akkor még azt hittem, hogy
5288 XVII | itt leszünk?~– Nem.~– No, hála az égnek, hogy valahára
5289 XXVI | fizető nőt; és elveszem – nem hálából, nem szánalomból, de elveszem,
5290 I | a patakban, s fogsz apró halacskákat.~– S azokat délre megsütjük!~
5291 XVIII | szereti: és Loránd olyan háládatlan volt, hogy csak Gyálit engedte
5292 XIII | az esetnél tizenhat évi haladékot eszközöltem ki a felek között.
5293 XXVIII| csak tapogatózva lehetett haladnia; sokáig tévedezett előre-hátra,
5294 XVII | anyja karjába fogózott. Így haladtak az utcán végig. Bálnokházyné
5295 XII | magukat: a halottarc is meg a halálarc is; hanem ez csak egy percig
5296 XVIII | nekem arra a hippocratesi halálarcra gondolni, amit a farizeus
5297 XVI | elmúlt azóta, hogy az apa halálát meggyászolá, a fekete ruhát
5298 XVIII | nyomorult, hogy az, aki saját halálával néz szemközt, semmivel sincs
5299 XXII | örvénybe, a gyalázatba, a halálba, a kárhozatba, ha tud igazán
5300 XX | Két térdeplő asszony egy halálból ébredt ifjú ölén.~Mindenkit
5301 XXVII | ablakon át menekülni akar, halálfia.~– Tudjuk már.~– Csutor
5302 I | mikor azt mondtam, bárcsak halálhíre jött volna inkább!~De bizony
5303 XXIX | Amit a cigánynő mondott, az halálijedség volt rá nézve.~A legközvetlenebb
5304 XIII | gyötörte! Megküldi neki a halálintést levélben! Kényszeríti a
5305 XI | tette, atyai gondjait azzal hálálja meg, hogy nejét elcsábítja,
5306 XXV | átlépkedni, azok által annyi hálálkodásban részeltetik, hogy csendes
5307 XXV | árnyékvilágból…~– Eredj a pokolba, ne hálálkodj tovább!~De a cimbalmos csak
5308 XXV | csitítja a barna fiúkat: ne hálálkodjatok, ne csókoljatok kezet, nem
5309 XXX | sebével, az élettel, a halállal; nem érzett mást, mint azt
5310 XXI | jókedv olyan rosszul rejté a halálmegvető elszántságot, mint amilyen
5311 XXI | abban a levélben, amit a halálország küszöbén nem mert fölnyitni,
5312 VIII | tulajdon testvére húzza ki a halálsorsot!~– Neki ártatlan keze van
5313 XVII | távol tudják, s a testvér haláluk órájáig fogja őket csalogatni
5314 I | kiket itthagynak szomorú halálukon kesergeni, hogy nem gondolnak
5315 XXIX | Sárvölgyi minden idegét a halálzsibbadás állta el.~Ha ez a rémalak
5316 XXXII | megy pusztítani. Egy orvméh halántékába ereszté fullánkját.~– Tehát
5317 XXII | négy-négy huncutkával a két halántékától a homlokán körül; még Sárvölgyi
5318 I | a kert hátulján volt egy halastó, abba beleölte magát…~De
5319 XXX | neki a „Credo”-t.~A leány hálateljesen tekinte rá. Óh, mennyi boldogság
5320 XXIX | örökbe fogadott malacok hálátlansága! Az ostoba koca, ahelyett,
5321 XXVI | És olyan hű hozzám. Sok hálával tartozom neki. Mikor beteg
5322 XXII | amerikai párbaj”, s azután hogy halaványodott el megint egyszerre.~– Megálljon
5323 VI | tőle, Loránd, nézd, hogy halaványul; most mindjárt elszédül
5324 VI | Und du kumszt mir jetzt um halbe nájni:~Jetzt ist der Vater
5325 VI | ti nid gszagt, ~Komm um halber Acht?~Und du kumszt mir
5326 XXX | mondá Loránd.~– És egy haldoklóval – rebegé utána Cipra.~–
5327 XIII | kétlábú állatai, s midőn haldokolva utolsó zöngését hallatta,
5328 XXV | pecséteken! Az egyiken van egy halfarkú hableány, ki félholdat tart
5329 XXXI | felkértem már, hogy tegye őt halhatatlanná, s van egy ólomkoporsóm,
5330 XXII | kisasszony hagyá, egyszerre csak halk tündéri hangok kezdenek
5331 XX | mikor az én dühkiáltásomat hallák, nem tarthaták vissza magukat
5332 I | körültekintgetni, s jól hallám a sötétben, amint puskájának
5333 XIV | mondta, hogy ha egy óráig nem hallaná Ciprát zsémbelni, azt hinné,
5334 XX | rosszul esik Loránd kacagását hallanom oly tréfák fölött, amikben
5335 IV | taligás lóban.~Topándynak hallatlanul tetszett ez. El is daloltatta
5336 XXIX | a lövöldözés, más hangok hallatszanak.~A fejszeütések a nehéz
5337 XI | gondolat az a zongora: nem hallatszik ki tőle az utcára, mikor
5338 XIII | haldokolva utolsó zöngését hallatta, tán éppen úgy követelte,
5339 XXII | kérem nagysádtokat, hogy hallgassák végig e történetet, s azután
5340 XI | testvéredért!~– Ti pedig hallgassatok érte! Mert amint fölfedezitek
5341 XXVI | leányzók; inkább ti is hallgassátok meg, amit mondok! Melyitek
5342 XXX | mint ezt a titkot.~Vagy hallgasson-e megátalkodottan? Terhelje
5343 XXVII | Könyökére emelkedék, s aztán úgy hallgatá azt tovább.~És eszébe jutotta
5344 XXIV | tudta magát utáltani!~Loránd hallgatása helyeslé ez ítéletet.~–
5345 XVI | testvérének élete függ a további hallgatásától.~A szerelem ellopta Loránd
5346 XXV | hogy a háziúr egész éjjel hallgathatja ágyában fekve azokat a szebbnél
5347 XVI | szokta keresni, s szívesen hallgatja a rokonszenvű szív apró
5348 XXIX | minden héten kétszer kell!~Ki hallgatna Boris asszony élceire?~–
5349 XI | volna a szó, megvetéssel hallgatnék róla; de ez összeg kisleánykám
5350 VII | mert felsőbb osztályok hallgatói voltak, egyenkint szólongatták
5351 XIII | az elbeszélő nem láthatta hallgatója arcát, mikor ezeket elmondá.~–
5352 XXII | Loránddal, tehát egyedüli hallgatójához kénytelen egyenesen szavait
5353 XXVII | Nem tudja meglátni.~Újra hallgatózik; a zizergés odább csalogatja.~
5354 V | vadászeb, s meg-megállt hallgatózni.~A kazal déli oldalában,
5355 XX | kíváncsiságból a mellékajtón hallgatózzék, Loránd szavára lesve.~Egyszer
5356 XI | öcsémnek magam.~– Miért hallgattad ezt el? – kérdé most nagyanyám
5357 XXVII | Ki akar itt maradni?~Mind hallgattak.~– A lovakat is csak kell
5358 X | hozzá? Tehát mind a hárman hallgatunk, mint a sült hal. Hanem
5359 XXIX | ablakszárnyakat, hogy jobban hallhasson, s várta a szörnyeket, miket
5360 XXX | kezdett el suttogni.~Cipra nem hallhatá, mit beszélnek; de egy tekintet,
5361 XXIX | ki belőle!~Utcahosszant hallhatják, amit kiáltoz.~Azután elkezdett
5362 IX | zúzva be az ajtót, mint akik hallhatlan léptekkel lopóznak elő,
5363 XXX | számodra.~– Nem történt baja?~– Hallhattad szavát az ablakon át, mikor
5364 XXI | öreg, hogy mégsem értesz! Halljad tehát ultimátumomat. Én
5365 II | kabátért, a csizmáért? Hadd halljam! De a mindennapi kenyérért,
5366 XX | rá hírhedett példákat.~– Halljátok ezt! Egyszer Batthyány herceg
5367 XIV | Topándyra, mintha mondaná neki: hallod ezt? Csak akkor fogadta
5368 XXVIII| Azok nem értették, nem hallották.~Loránd sietett őket felvilágosítani.~
5369 XXIX | a malacpecsenyébe egész halmaz ezüstpénz volt bevarrva.
5370 IV | hogy azok panaszt panaszra halmoznak a megyeház asztalára, s
5371 XXII | annak megfelelő áldással halmozott termete mellé azon igen
5372 IV | verjen sors keze, itt élned, halnod kell”.~Esküdt úr is ez őseredeti
5373 XXVI | tudtad, hogy nem szerettél, hálódba mért kerítettél?”~„Mennyi
5374 II | jöjjön segítségére: egy hálófőkötős arc be is tekintett az ajtón,
5375 XXIX | El merje-e hagyni a pók hálója szögletét?~Amíg magában
5376 XXV | teremtés ellen is kiveté hálóját. Kettő kellett volna neki,
5377 IV | Klasszikus gondolat! Nem halok meg, amíg ezt meg nem érem.~
5378 XV | biztatá őt Cipra. – Én itt hálok a földön. Tudod, hogy megszoktam
5379 X | hidegvérrel csombókolva össze hálókabátja selyemzsinórjait. – De bizony
5380 I | előtt állt.~Kétfelől nagy halom széna takarta azt el szem
5381 V | marokkal valamennyit egy halomra, csigahéjjal, nádmaggal
5382 II | szemöldökét lerántva, hogy a hálósipkájának a bojtja csak úgy fityegett
5383 VIII | menedéket az elől a szomorú ház hálószobája elől, melynek homlokán minden
5384 XXV | elvonatni a szót, még a hálószobájába is utána tolakodott a nagyságos
5385 XXV | kénytelen levén a táncteremből hálószobájáig a cigányokon átlépkedni,
5386 II | pótolni foga az asztalnál, hálószobámban és anyám ölén? Kicsi-e,
5387 II | Fánnyka el fog vezetni hálószobámig; Henrikkel aluszunk együtt.
5388 I | Több szoba választotta el hálószobánkat szülőinkétől; nem hallhattam
5389 I | kettőnket, s mi elmentünk hálószobánkba lefeküdni.~A lefekvés csak
5390 XIII | Lorándnak az aklokat, amikből hálószobát választhat magának tetszése
5391 X | fenekéről felhúzott mint vízbe halót.~– Te nem fogod engedni –
5392 XXIX | szögletben összerezzen. A hálót megzavarták. Az orozva támadás
5393 I | tudjátok, hogy e borzasztó hálóteremben csak egy ember számára van
5394 I | meghasadó föld kiokádott halottai mind azon rémülethez, amit
5395 XXXI | márvány, és nyugodt, mint a halottaké szokott lenni. Loránd ott
5396 XXI | meg fogom könnyezni mint halottamat, kinek ábrándjaim adtak
5397 XII | ketten elnevetnék magukat: a halottarc is meg a halálarc is; hanem
5398 XXII | vonaglott, mint egy galvanizált halotté. Dezső azt hivé, a nagy
5399 V | percre elhallgat minden, halotti csend lesz, még ijesztőbb,
5400 XXXI | összekulcsolt kézzel két halottja között.~*~Másnap jó hajnalban
5401 XIII | közepéből az élet boldog halottjai vígan kinevetik azokat,
5402 IV | bizony megint újrakezdte. Halottra harangoznak, s ilyenkor
5403 XV | A mellette való szobában hált Cipra.~Amint Melanie becsukta
5404 XXII | ijedelme.~„Hát te még nem haltál meg?” – Ezt kérdezé Bálnokházyné
5405 XIV | Melanie arcát egy percre halvány rózsaszín pír futotta be,
5406 X | Bizony már egyszer – szólt hamisan kuncogva magában Márton. –
5407 XXIV | utasítással, hogy ön több rendbeli hamisítás és csalás miatt, in flagranti,
5408 XXII | szemébe tartám átkozott hamisítása tanújeleit. A rossz lelkiismeret
5409 XXII | cédulák, melyek közül az egyik hamisított, valóban azonosak ama sorsjegyekkel,
5410 XXII | sorsjegyekkel, amikből ön éppen a hamisítottat húzta ki?~Bálnokházyné nagyon
5411 XX | hát, aki ezt az átkozott hamisítványt a pofádhoz kenem, nyomorult!~
5412 XXVI | porcikája tele volna is hamissággal, mégse csaphasson el másfelé?
5413 XXVI | Semmit, még füstöt, még hamut sem. De ezt a leányt, kinek
5414 XI | intéz valaki, azt rögtön hamuvá fogja omlasztani, mint az
5415 XV | van a hajadoni ártatlanság hamva. Ha víg cimborák ülnek az
5416 X | Mócli. – Nekem fizetni? Hanák fuvaros vagyok-e én, hogy
5417 II | ékesenszólásnak neveznek, s éles, erős hanga volt hozzá, melytől senki
5418 XX | kap is, később sztentori hangerőfeszítéssel eszközöl – ha nem kap; s
5419 IV | dolgozott asztalosmű, mely erős hangfeneket képez a hangszer alatt,
5420 XXIII | Ott lármás öröm csevegő hangjai fogadták őket. Úr és cseléd
5421 XXII | hazakerült; arca, termete, hangjának zengő mélysége, a szemeiben
5422 II | akkor mindjárt megértettem a hangjáról és a feje biccentéséről,
5423 III | vajon én honnan értek a hangjegyekhez.~Mint minden jónak, utoljára
5424 XXVII | szeszélyes kanyarulatokat, miket hangjegyre nem szedett még senki, oly
5425 X | nevetett, s kikacsintott a hangjegytámla mögül, hogy hát én nevetek-e.~
5426 III | szerette. Loránd pedig csak a hanglépcsőzetet verte mindig, s az engem
5427 X | kérdezé tőlem nevetésre hajló hangnyomattal – tudja maga, hogy – hahaha!
5428 XXIX | hatni, e zsibbadt csendből hangokat akart ellesni. Odatartá
5429 IV | látta, csak a csendesebb hangokon jelenté, hogy tudomást vett
5430 XVI | uralkodik.~Cipra pedig elkezdé hangolókulcsával leajzani a cimbalom húrjait.~–
5431 XXII | kirontása egészen jókedvre hangolta. Ez volt az első, amin viselt
5432 XXII | pedig valóban jókedvre volt hangolva. Az a látvány, hogy tegnapelőtti
5433 IV | ki a dallamot a panaszos hangszerből; aminek művészét megszoktuk
5434 XVI | szófogadást; rögtön hozzáült hangszeréhez, s elkezdte azt a pusztai
5435 IV | nagysád, hol tanult ezen a hangszeren játszani? – kérdé őnagyságától,
5436 IV | cimbalmos „pertu” van a hangszerével.~A fiatal hölgynek olyan
5437 XX | viszonttalálkozásunk elégiai hangulatát a lankadombi sztoikusok
5438 XX | majd nagyon is ditirambi hangulatot fog adni.~No de hát legyen
5439 XIV | leányra? – kérdé Loránd tréfás hangulattal.~– Valahányszor én önre
5440 XVI | aztán kiesett kezéből a hangverő toll, eltakarta két kezével
5441 XXVII | csattogásokat, azokat a méla, hívó hangvonatokat, azokat a szeszélyes kanyarulatokat,
5442 XXX | Nemsokára ismét léptek hangzának kívül. Talán már a lelkész
5443 XII | Hetekig fog ez a káromkodás hangzani a lankadombi ingoványban,
5444 X | érkezett meg. Oly méltóságos hangzású léptei voltak!~Nemsokára
5445 XXVIII| Loránd! Hol vagy, Loránd? – hangzék Topándy szava a folyosón.~
5446 VI | Hiszen vehette észre, hogy én hányadán vagyok vele. Szokása volt
5447 XVIII | tudakozódni, hogy a Corpus Juris hanyadik törvénycikkelyébe van beiktatva
5448 IV | levén születve, önnek vétkes hanyagsága miatt mindekkorig meg sincsenek
5449 IV | szándékosan szidalmazza. Hányan vannak, akiket ön ekképpen
5450 II | megszámlálta, hány a perec? Ki hányat fogyasztott el? Hány volt
5451 XXIX | errefelé az utcán végig, hanyatt-homlok rohanva.~Valóban rémalak.~
5452 XX | nélkül? Micsoda?~Loránd úgy hányivetiskedett előttem, mintha azt akarná
5453 X | a fedett kocsi szertelen hánykódásairól s a mély sötétségről azt
5454 XXVII | tudja lehunyni szemét, csak hánykódik álmatlan fekhelyén, kínozva
5455 V | fölnyerített, még egyszer hánykódva, ficánkolva körülnyargalta
5456 VIII | nyitotta fel annak ajtaját, s hányt-vetett ékszerei között.~A férj
5457 I | munkát nézte.~A szénát egyre hányták, a nagy szél a folyosóig
5458 IV | bankjegyek, és mindez összevissza hányva, dúlva aszerint, amint hol
5459 IV | Mint tudjuk, az asszonyi haragban ez az utolsó előtti stádium.
5460 XXIX | magát lovaltatni a felesége haragjába, s még maga ment el a szolgabíró
5461 XXVI | nem tudja úgy mutatni a haragját. Ha a nagyságos kisasszony
5462 I | fenyegette Istennel, Isten haragjával, örök kárhozattal; – azután
5463 I | arcot, tegnapról mára eltett haragot, szemrehányó tekintetet
5464 I | Loránd! Én bántottalak? Ne haragudjál!~Mikor aztán sokáig sírt,
5465 I | könyörögtem neki, hogy ne haragudjék, hiszen én elhiszem, amit
5466 XX | magához, megölelt. – Ne haragudjunk mi még ma egymásra, ha eddig
5467 XX | ma egymásra, ha eddig nem haragudtunk. De azt látod, hogy micsoda
5468 XXV | fekete véred kell nekem. Te haramia! Te rabló!~S azzal lerántá
5469 IV | negyven év óta még csak harangláb közelében sem voltam.~–
5470 XXIX | egyenruháikról.~S arra elkezdik a harangokat félreverni, a kapukból előjön
5471 VII | húzták meg olyankor a repedt harangot, mely egyedül arra a célra
5472 XXII | aki azt hiszi, hogy este harangozzák a delet. Kár volt tegnapra
5473 V | adod, elveszem.”~Minden harapásnál, amit fényes fehér fogaival
5474 IV | hogy ő most fogcsikorgatva harapdálja a fejére taposó igazságnak
5475 VIII | Bálnokházyné szép ajkait vérig harapdálta.~– Nem tud ön segíteni Lorándon
5476 V | felhúzta fogairól, mintha harapni készülne: – a vesszőajtó
5477 XI | a világra, aki ezt tüzes harapófogókkal is ki bírja csikarni tőlem.~–
5478 IV | tartani, mert én különben harapok, mint a veszett állat.~Szolgabíró
5479 VII | veszély messze el volt már harapózva: íme le a tizenkét éves
5480 XXXII | aztán vége is volt minden harcnak.~Mennyiszer hallottam tőle:~–
5481 XXXII | ágyba.~Mikor elkezdődtek a harcok, egészen felvillanyozódott
5482 IX | erős Istennel kell akkor harcolni, minő erős démonnal kell
5483 XII | Mintha két elkárhozott démon harcolt volna a föld felett, egyik
5484 XIV | lehangolódott bele, mint mikor a hárfán nedves köd vonul keresztül.~
5485 II | mintha mindent el akarna hárítani a kiadandó szavak útjából;
5486 XVIII | postára küldé Loránd.~Így hárítja el a gondos útrakészülő
5487 I | mindegyik odaadta neki vagyona harmadát, hogy legyenek ismét, egyenlők.~
5488 XXIV | Sárvölgyinek. Aztán volt egy szép harmadfűre menő telivér csikóm, amit
5489 V | véletlenül átjött, beleesett a harmadikba; az egész furfangos védmű
5490 I | két szobán keresztül. A harmadikban nagyanyánk jött ránk szembe.~
5491 VIII | Bízzuk a sorshúzást egy harmadikra!~– Kire?~– Itt van az öcséd,
5492 V | szokva, hogy csak minden harmadnap falatozzék?~S azután végignyújtózik
5493 IV | Szolgabíró úr engedé a harmadszori merényletet sikerülni, hogy
5494 XXVII | csillagok, mint szokták harmathullás alatt, színeiket váltogatták,
5495 XXVII | ez!~A fű szép lágy, szép harmatos a bokrokig; nem sérti meg
5496 IV | Daruszegi Miklós, fiatal, harmincéves férfi, de szőke arca miatt
5497 I | tudom, hogy nem volt több harminchat évesnél. Nagyanyánk, apám
5498 XVII | öregúr, úgy látszik, rossz harmóniában él Sárvölgyivel?~– Igen.~–
5499 XX | Pozsonyban a barátoknál éppen háromnegyedet ütött tizenkettőre. Holnap
5500 X | megrettent. A szájába dugott háromszegletű nagy darab kenyér megállt
5501 I | meg kellene a négy közől háromtól válnom, s csak egyet tarthatnék
5502 XX | trombitatusban elvesző éljen harsogása mellett.~Később tüzesebb
5503 VII | adtak, nem nagy bűnhődés hárulhatott. Talán nem is értettük,
5504 XIII | szobában csupán a pattogó hasábok veres fénye s a láthatáron
5505 XIII | az ínyem egészen fel van hasadozva, ahogy a pisztoly végét
5506 IV | ajkai, amik ha beszédre hasadtak, a leggyönyörűbb gyöngysor
5507 X | kacagni; kétrét görnyedt, a hasára nyomta két kezét, úgy kacagott,
5508 XXIX | csendet egy rémes sikoltás hasítja át.~Mint mikor éjjel egy
5509 XXVIII| Onnan csendesen lecsúszott, hasmánt meglapulva, a vízcsatornáig.~
5510 III | urambátyám (nekem a velőmön hasogatott keresztül a nevetése) –
5511 XXVII | volt, Kandúr odalopózott hason mászva az orgonabokrok közé,
5512 XX | magam előtt. Oly szakasztott hasonlatosság!~Ezt már sokan mondták,
5513 VII | hangot hallatott, mely nagyon hasonlít az elfojtott nevetéshez.
5514 XVII | Lorándra pillant velük, hasonlítanak a hű asszony szemeihez,
5515 XV | csak ki a szíveinket, s hasonlíthatnánk össze; – de hát az nem lehet.”~
5516 VIII | jutottak, kéziratával össze nem hasonlíthatók. Ha eddig előre döntött
5517 XIII | nőismerőse kézvonásaihoz nem hasonlítnak a betűk; pedig mégis látta
5518 XX | ifjúkori arcához nagyon hasonlítok.~Topándy azzal érzékenyen
5519 IV | kelméjű tárgyak mind nem hasonlítottak alakjaikra és rendeltetésükre
5520 II | bajusszal, fekete szemölddel és hasonlóan kurtára nyírt sűrű, lisztfehér
5521 XXIX | elkárhozottak képeihez tevé hasonlóvá.~Ez Kandúr hangja! Ez Kandúr
|