10-apamm | apamn-befol | befot-bunte | buszk-csuff | csufo-elbuc | elbuj-elony | elord-erolt | erone-feles | felet-fogad | fogai-gyapo | gyara-hason | hasra-hozza | hozzo-izgal | izgat-kedve | kedvt-kifiz | kifli-kopen | kopi-lakos | lakot-lesza | lesze-megeg | megej-megta | megte-morog | morzs-nyere | nyeri-ohely | ohozz-perec | pereg-remek | remel-sohaj | sok-s-szent | szenv-talal | talan-tetet | tetle-ulnel | ulnun-vasat | vasbo-vissz | visza-zuzot
Fezejet
5522 XXIX | kosarat, melyben szépen hasra fektetve nyugvék a boldogtalan
5523 II | Ennek pedig az a kettős haszna volt, hogy miután én még
5524 VIII | vettünk volna, a magunk hasznáért nevezetes emberekké tegyünk.~–
5525 II | fel volt kunkorodva a sok használástól.~Az ajtó nyíltára felvette
5526 II | sajátságát mindannyiszor használatba is vevé, mikor valakit meg
5527 IV | hogy az a fej arra mind használható, amire más emberé. Simára
5528 IV | semmi servitus, hogy mire használjam az épületet. Ebben, úgy
5529 XIII | nappal ezt fognád tenni. Nem használnád azt a rettentő hatalmat,
5530 II | ahogy szokták tojásfőzéshez használni – uram bocsá! – a miatyánkot.~
5531 III | is iparkodtam kitüntetni hasznavehetőségemet azáltal, hogy én fordítottam
5532 XXXII | a múltak dicsőségét, mi hasznom belőle? Úgyis kevesen tudják
5533 XIV | mindegyik csak úgy veheti hasznomat.~Magában e szavak értelmében
5534 XXII | hozzá? Szégyen a futás, de hasznos; hanem hát így is csak meg
5535 XIII | tudnád?~– Addig, ameddig hasznossá nem tudom magamat tenni,
5536 IX | ha tied lett, vedd el; haszonbérbe ne bírjam tőled a napokat.~
5537 XXII | asszony neheztel, a kisasszony haszontalanságokról fecseg Loránddal, tehát
5538 IV | komoly ügy!~A szolgabíró hasztalanul protestált a kényszerített
5539 X | mert nem ott ég, hanem a hátad ég mindjárt, ha rám nem
5540 X | sűrűbben működött a lovak hátain; egyszer aztán megállt a
5541 XXVI | nincs az én szememnek semmi hatalma.”~„Ha én egyszer megszólalok,
5542 XI | enyéimet; tudtam, hogy jogom és hatalmam van kiállni tekintetét.
5543 XXV | lelőhetnélek, megtehetném. Egészen hatalmamban vagy. Hanem hát lásd, hogy
5544 XII | elbűvölni, mint egy angyal, s hatalmasokat káromolni, mint egy ördög!~
5545 XXIX | mandátumletevést a tények hatalmával szándékozék meggátolni,
5546 XII | találunk zsiványt, összetöri a hátamon az ostornyelet. Nem gondolok
5547 X | mészároslegények? Akkor megyünk mind a hatan dorongokkal a segítségére.~–
5548 IV | enged, a szigornak is van határa.~– Jól van, esküdt úr meg
5549 V | birtoka volt a szomszéd falu határáig, s egy területben a szomszéd
5550 XXXI | azt hiszi, a jég elveri a határát, ha halottat visznek át
5551 II | sáskatábort akarna kiexorcizálni a határból: „His atacem!”~– Ergo, ergo;
5552 XIX | aki biztatta őket, hogy határideje van a szenvedésnek; ő vigasztalta
5553 XIII | kötelezettség áll előtte az évek határidejének leteltén. Még az messze
5554 XVI | kezdett nem törődni a végzetes határidővel.~Szerelmes volt.~Ez az egy
5555 XXIX | szolgabíró hazaérkezik a határjárásból, megkötözték a vétkest,
5556 XX | hátra vannak.~Egy héttel a határnap előtt levelet kaptam Lorándtól,
5557 V | ott gazdája leszökött a hátáról; a paripa aztán hanyatt
5558 XXII | volt bizonyos megvetéssel határos gúny, midőn Lorándra tekintett;
5559 XX | felkiáltással elfogadott határozat.~– Még a wartburgi pohárürítést
5560 XXIV | k. fenyítő törvényszék határozata következtében, mely az udvari
5561 XVIII | rajtad függ.~– Néhány nap határozni fog.~– Siess vele minél
5562 II | mely pontnál azonban már határozott ellenállásra talált nagyanyámnál,
5563 XXII | előnyt engedni, végre azt határozták, hogy a sorsra bízzák az
5564 II | ő is engedett, s el lőn határozva, hogy mindkettőnket elküldenek
5565 XI | vannak róla, hogy e nő a határszélen egy fiatal, sima arcú férfival
5566 XIII | villanyos szigetre, s öröme határtalan volt, ha ilyenkor Loránd,
5567 I | esztendő alatt kétszer verte el határukat a jég.~– Ostobaság! – felelt
5568 VII | van vésve az a gerjesztő hatás, mely ez írott lapok által
5569 XIV | e gyöngéd mondás lehető hatását rögtön eltörölni azzal,
5570 XXI | Loránd előre nevetett a hatásnak.~– Én nem fogok most veletek
5571 XXII | Bálnokházyné maga is igen hatásos tünemény volt négy-négy
5572 VII | felhozott. Súlyos és nagy hatású a vétek, melyet elkövettek,
5573 VII | közönséggel.~Rám újjáalakító hatásuk volt ez iratoknak.~Egészen
5574 II | később az ölébe dűlt, nekem hátat fordítva, egyszer-egyszer
5575 XVIII | gyöngéden megveregetve a leány hátát.~– „Mégis?”~Aztán már olyan
5576 IV | mert az a cigányleány, akit hatéves korában sátorozó cigányoktól
5577 XXVI | mindenféle aprópénzzel, rézgaras, hatkrajcáros, ezüst hármas, ötös, tízes,
5578 XVII | Éppen, mint én: én is azóta hatodik nevem alatt járok a világban.
5579 XVIII | Topándy nem akart tovább hatolni Loránd titkába. Azt sejté,
5580 XXVII | a sűrűben.~Beljebb kell hatolnia, a lombokat csendesen szétválasztania,
5581 XII | hogy az egy hüvelyknyire hatolt be.~A rabló egy hanggal
5582 XIII | Értette: saját magát. Tovább hatoltam ez ember szívébe.~Uram,
5583 IV | magyarázni, s alkudozott a hatósággal, hogy hát azt mennyiben
5584 VII | Egyszer aztán az iskolai hatóságok rájöttek arra, hogy az országgyűlési
5585 IV | embereket, a papokat és néha a hatóságokat is – bosszantsa.~Mert valakit
5586 IV | Tanulja ön meg bennünk a hatóságot tisztelni! Mi önnek bírái
5587 XXVIII| a cselédlak előtt. Tehát hatot egymaga ellen. S még többen
5588 XXII | azt hivé, a nagy részvét hatotta meg a kegyes férfiút, s
5589 XIII | eszméletlenül hevert a széken, hátradűlt arcára teljes fényében sütött
5590 XII | taszított Lorándon, hogy az hátraesett a padra, s míg eközben baljával
5591 II | sovány, sokszegletű emberke, hátrafésült hosszú hajjal, simára borotvált
5592 XI | engem közrefogtak, nagyanyám hátrafordultában egy kategorikus „alászolgájá”-
5593 XXV | kikapja szájából. Úgy állt hátrahajolva Sárvölgyi előtt, a késsel
5594 XX | már odajutott, hogy feje hátrahanyatlik a szék támlájára, s csak
5595 IV | elő az illetőket!~Topándy hátrakiáltott mögötte álló hajdújának:~–
5596 XXIX | menekülni, míg aztán kezeit hátrakötötték.~Kólya uram magánkívül volt
5597 XX | Azzal elkezdett az ajtó felé hátrálni.~Mindenki el volt ámulva
5598 IV | tiltakozék az ajtó felé hátrálva szolgabíró úr. – Nem akként
5599 XV | mondhatatlan körbe, ahol a becsvágy hátramarad, s az erkölcsi érzéketlenség
5600 XXVII | szeretne-e valaki közülünk hátramaradni, nem „oldzik-e valakinek
5601 IV | én utolérem; egy kicsit hátramaradok magamat kikacagni.~Azzal
5602 XI | fiam?~Nagyságos urambátyám hátraszegte az állát magas nyakravalójába,
5603 XXVIII| zavarba hozták Kandúrt, hátraszökött az ajtóból, még kését is
5604 V | kiszakította azt helyéből.~Azzal hátratorpant a mén, mind a négy lábát
5605 XII | azt.~Erre a rabló hirtelen hátraugrott, az ajtónak rohant, s annyira
5606 II | város, ahova megyünk.~Én háttal ültem a cél felé, s vissza
5607 XXIV | pompás bársonymentében, hattyúprémmel, kócsagos kalpaggal; utánuk
5608 I | lehetett rálátni, mikor a hátuljához értünk.~Azon a szekéren
5609 I | kiment a szobából, a kert hátulján volt egy halastó, abba beleölte
5610 II | ütve öklével a saját feje hátuljára.~Fánny féktelenül nevetett
5611 II | jobb lesz a gyöngébb oldalt hátulra hagyni.~Fromm táti nagy
5612 XX | Egyszerre csak megfogta valaki hátulról ütésre emelt öklömet, én
5613 X | Őrjárat el!” S nemsokára hátunk mögött hallottuk a lovas
5614 I | lakott velünk, és volt akkor hatvanéves. Szép sűrű, fehér haja volt,
5615 IX | erényeivel s túlságaival hatványozva tükröződött vissza fogékony,
5616 VI | nájni:~Jetzt ist der Vater z’haus, kannst nimmer ájni!”~S
5617 IV | lakában; egy szent szűz haut-relief, oly szeplőtlen fehér, mint
5618 I | midőn nálam is közelgő tél hava fedi a tetőt, átlátom, hogy
5619 I | hazaszeretetnek, konkolyát hazaárulásnak, s mindegyik azt hiszi,
5620 XI | volt. – Loránd benn van a hazában, biztos helyen, hol nincs
5621 III | fog-e ezért kitiltani a házából?~Nekem még azután is a quadrille
5622 I | nagydiák volt; s ha őt korábban hazaereszték a leckéről, megvárt az iskola
5623 XXIX | hajdúk, amíg a szolgabíró hazaérkezik a határjárásból, megkötözték
5624 XX | tüzesebb szónoklatok jőnek: hazafikeservek általános kifakadásai. Az
5625 IX | ifjúság általában igen komoly hazafiság érzelmeitől túláradó, szabadságért,
5626 I | szépit anyánknak fogjuk hazahozni!~Bátyám meg a vadászatnak
5627 XXXII | alatt, míg érte mehettem, és hazahoztam. Fánny ápolta. Meggyógyult.~
5628 VII | volt, s az egypár tengődő hazai hírlap Zummalacarregui viselt
5629 XXVIII| elzárkózva lapult meg saját házaiban, nem is igen lehetett rossz
5630 XVII | Sárvölgyi úr házához?~– Házáig – igazítá ki Loránd a mondatot.~–
5631 IV | dala, aki eltagadja, hogy hazája volt, de mégis visszaemlékszik
5632 XIII | egy embert családjának, hazájának, az Istennek! – De én nem
5633 IX | Egy óra alatt elveszté hazáját, jövőjét és szívét.~
5634 XVII | hazaért Loránd, Cipra a házajtóban várta.~Mutatóujját felemelve,
5635 XXVII | ajtaja előtt; a kertre vivő házajtóról leemelte óvatosan a keresztvasat;
5636 XXII | volt, midőn az akadémiákról hazakerült; arca, termete, hangjának
5637 XIX | otthon, midőn szünnapjaimra hazakerültem, s évről évre egy elhatározott
5638 XXIV | hadd tréfáljak én is!” A házam éppen tele volt víg cimborákkal,
5639 VIII | kedves, hogy a sok jó táncos hazamegy. Az országgyűlési fiatalság
5640 VII | múlva tudtomra adták, hogy hazamehetek; fel vagyok mentve. Éppen
5641 VI | máshoz.~Most már aztán igazán hazamentem.~Egészen idegen volt ez
5642 XXV | ártatlan leányka a csábító elől házamhoz menekült, hogy feleségemmé
5643 I | negyedik lakója e kísértetek házának.~Holta után testvére, Kálmán
5644 I | amit úgy hívunk, hogy „édes hazánk”, s aminek tiszta búzáját
5645 II | gyermekcsere.~Soknyelvű hazánknak egyik városa német, másik
5646 IX | gyereket.~– Ki szól itt anyja házáról? Önnek messze kell futnia;
5647 IV | elviszi, szimándli-oklevél új házas férj számára, ahol az asszony
5648 XXIX | amióta felcsapott fiatal házasnak, hogy jobb kútba nem tudja
5649 XXI | beleegyezésemet abba, hogy te házasodni indulj – énelőttem!~Dezső
5650 XX | Még megérem, hogy meg is házasodtál tudtom, hírem nélkül? Micsoda?~
5651 XXV | Valóban úgy tesz, mint aki e házasság által csupán áldozatot akart
5652 XXIII | még pogány. Már pedig a házassághoz legelső dolog, ami nálunk
5653 XXIII | van magyarázva. Hát a te házasságod hosszabb előkészületeket
5654 III | az egymás kezét csókoló házastársak, akiknek dallam van minden
5655 VIII | országgyűlési fiatalság hazaszéled.~– Én nem tartóztatom fel
5656 I | tiszta búzáját nevezzük hazaszeretetnek, konkolyát hazaárulásnak,
5657 IX | ember legszebb művét, – a hazát. Még „akkor” magam nem is
5658 VI | gondolat!~Nagy szédelegve hazataláltam. Az utcaajtó már zárva volt;
5659 XVIII | sürgölé Cipra.~– Elébb hazatér szülőihez – felelt Topándy.~„
5660 I | végtelen végéig, mint hogy hazatérjünk.~Már alkonyodott, mikor
5661 XIV | Minden pillantása egy ilyen hazatérő méh volt, mely szerelem
5662 XIX | midőn az iskolai szünidőkre hazatértem, a derült, hosszútűrő békét
5663 XXIX | rejtve, szinte Sárvölgyi házától kellett előkerülni. Itt
5664 XIII | tartozását.~Azzal szétmentünk, ti hazautaztatok, s én azt hittem, hogy el
5665 XVII | egyúttal a leányomat is hazaviszem.~– Igen?~– Igen ám. Tudja:
5666 XXIII | otthon. Ez idő alatt Fánnyt hazavitte Fromm mama Pozsonyba.~Miután
5667 XXVIII| visszatérhetnek, s Kandúr sem, a házbeliek eljövetelétől tartva.~Vagy
5668 XV | jobbra-balra a szobák.~A nagy házfelforgatás alatt Cipra átköltözteté
5669 XI | mosolygással megszólalt, a háziakhoz fordulva:~– Bocsánat! Nagyon
5670 II | köpenyeinket, elbúcsúztunk sorba a háziaktól; édesanyánk akkor is Loránd
5671 I | szép, okos, hasznot hajtó háziállatokat maga köré gyűjteni? Lehet-e
5672 XXIX | tyúkot, egy megevésre szánt háziállatot magukhoz szoktatnak, s annak
5673 IV | búcsúzólag az ifjú tisztviselő, házigazdájával kezet szorítva.~– Én pedig
5674 I | után raktam a rejtélyes házikó feliratának öreg betűit,
5675 I | semmit.~Falusi lakunkba érve, háziorvosunk jött elénk, és azt mondta,
5676 XIV | folyvást megvolt a régi házirend; Cipra a háziasszony, ki
5677 IV | szolgabírót; az esküdt a háziúrral poharazott csendesen, azt
5678 XXII | található volt, miután a többit, házmotozástól tartva, éppen akkor mind
5679 XXVIII| felől, melyben az egész háznép forog.~– Gyere hát! Vedd
5680 XIV | korlátlan uralkodásod van a házon, azt már tudod; amit te
5681 XXIX | megenni a szegény, bohó, vén, házsártos asszonycselédek!~– Ne prézsmitálj,
5682 IV | látogatták volna. Elátkozott háztáj volt az övé. Messze földön
5683 XXV | elhírült botrány óta Topándy háztája olyan csendes, még vendég
5684 XVIII | bírta magát rá, hogy ezt a háztájat amazzal felcserélje; de
5685 XXVIII| egyike olyan közel nyúlt a háztetőhöz, hogy Loránd bizton eltalálhatá
5686 XXVI | szeret-e, a csergő madár a háztetőn, a nehéz böjttel kiérdemelt
5687 XXVIII| ismét visszatért vele a háztetőre.~Nem messze a háztól állt
5688 XXVIII| kötél megbírja, elkezdett a háztetőről átkapaszkodni a platánfáig,
5689 XXVII | akkor rájuk gyújtjuk a háztetőt, s odaperzseljük őket. Így
5690 X | időben e rosszhírű külvárosi háztömkelegen keresztül egyedül bocsásson-e
5691 XXV | ördögök nagyapja előtt; annak hazudd majd ki a két szemét. Én
5692 XIII | valamennyi szentnek sorba hazudik, s kicsalná az arkangyalok
5693 XXIX | ő vaktában ilyen „igazat hazudott”!~Ezt föl kell jelenteni
5694 XXXII | hírlapot kezébe vegyen.~„Hazudság az egész világtörténet!”~
5695 XVI | anyám egy este elhagyta házunkat, s azóta soha vissza nem
5696 II | dicsekedni azzal, hogy a hegedűben milyen Paganini, a nyelvtudásban
5697 VII | remegve álltam, mikor a hegedülésért megszidott, most, mikor
5698 II | hajlamot érzek magamban a hegedüléshez, de nem tudja, hogy szabad-e.
5699 II | közepére helyezé öklét.~– A hegedülést pedig semmiképpen meg nem
5700 III | nyolc-kilenc évig együtt hegedülünk és zongorázunk, lehetetlen,
5701 XV | minden zsebem tele Szentek hegedűjével, olvasóval meg mézeskalács-szentekkel?
5702 II | birkóztunk, a rajzlecke és hegedűlecke alatt pedig éppen azt tettük,
5703 III | mint hogy én eljárjak ide a hegedűmmel Melanie húgom zongorajátékát
5704 VII | nyers hangon:~– No, te híres hegedűs; aztán majd most megmutasd,
5705 XXV | bemehetnél azokhoz is; a cimborák hegedűsöknek, klarinétosoknak öltözve.~–
5706 III | bennem a nagy férfiú, a hegedűvirtuóz, az első eminens, az udvari
5707 II | pálca, mi javította meg? A hegedűvonó. Aki zenélni tud, az mindig
5708 XVI | gyűrűt, s aztán két ujja hegyei közé fogta.~– Igaz. De ez
5709 XXIX | végigzizegtetné a nyárfák hegyeit, elenyészve a lankák náderdejében.~
5710 XI | és Márton kísértük el a hegyekig, az én zsebpénzem volt egyedüli
5711 X | hanem vágjon neki itt a hegyeknek a mély úton; a bimbóháznál
5712 II | megvolt, csakhogy az álla hegyén.~Egy kis alacsony karszéken
5713 XXIX | örökkévalóság!~Sárvölgyi gyér haja hegyéről a forró izzadság csepegett
5714 II | egy kissé.~– Ezentúl még hegyesebbre csináltatom! – felelt rá
5715 XXVI | hosszasan nézett az ifjú arcába, hegyeslő szemöldei egyet-egyet rándultak
5716 VIII | kimozdítsa helyéből azt a hegyet, amit Mohamed sem bírt megmozdítani,
5717 X | néhány perc múlva a mély hegyi útban eltűnt előlem.~Ki
5718 X | egyre nehezebben haladt: tán hegynek föl mentünk; az ostor mindig
5719 II | A távolban látszik egy hegytetőn valami négyoszlopos fehér
5720 XIII | Csak két napunk maradt Heidelbergában, hogy holmieinket összeszedjük,
5721 XIII | Uram! Emlékezhetel rá, hogy Heidelbergből elutazástok előtti napon
5722 II | miattuk cipó helyett. Egy heilige stricli mindszentnapkor,
5723 II | s az nemigen nyerte meg helybehagyását.~– Pedig ha az ember nem
5724 II | gondoskodástól; mindent helybehagyott, és előre fizetett, ámbár
5725 XIII | Azután, mintha nagyságos ura helybenhagyását elértette volna, fordult
5726 XVIII | az erdőn. Mindenkit jól helybenhagyott, s borravalót osztott ki,
5727 XXII | tulajdonképpen Loránd idehozta őt. Helybenhagyta bátyja választását: a leány
5728 XVIII | való vagy oda. – Nincs ott helyed.~Ezt is ketten felelték.~
5729 XIV | ki kell vasalnom, mielőtt helyeikre akasztanám.~– Magad akarod
5730 IV | ami önt terheli, a szent helyek profanálása.~– Hogy én profanálnék
5731 VI | aggódol miattam, míg én olyan helyeken járok, ahol a nőket, az
5732 VII | a kisebbekre; a labdázó helyekről elszoktunk, társulatokat
5733 X | tőled; nekem most igen jó helyem lesz egy ateista házánál,
5734 XX | kijózanodnom.~Felugrottam helyemről, egy szökéssel utolértem
5735 XIII | őszinte vallomását, mintha helyeselné azt. Azután, mintha nagyságos
5736 XXIV | utáltani!~Loránd hallgatása helyeslé ez ítéletet.~– Most következik
5737 XXIII | ellenzésre talált. Azt ugyan helyeslék, hogy a nyarat falusi magányukban
5738 XIV | princesznek. – Én egészen helyeslem a húgomasszony argumentációját,
5739 VIII | szükséges; ezt ön maga is helyesli; az ember tartozik felhasználni
5740 I | csendesen inte fejével, hol helyeslően, hol tagadóan; azután odajött
5741 XI | rögtön jönni, jer.~Anyám helyeslőleg inte fejével, s folyvást
5742 VI | írásbeli labort megírtam helyetted. Nézd át, hogy jól van-e!~
5743 II | erre az asztal közepére helyezé öklét.~– A hegedülést pedig
5744 XXX | szövevényes bűntény vizsgálata helyezte.~Félrehívá Topándyt, s vele
5745 XVIII | e sajátságos geográfiai helyhatározására azt felelje, hogy „igen”.~–
5746 XIII | Heidelbergából, az ottani helyhatóság komitivájával, melyben tudtomra
5747 IV | folytatá a szolgabíró. – Azon helynek kriptája is volt. Hát a
5748 XI | visszajön, mondok neki valami helynevet, ami nem az igazi, s ezzel
5749 XVIII | fog menni a jól táplált helyőrség mellett.~A szegény cigányleány
5750 XXIII | magas uraságok közös jókedve helyreüté a társalgást. Fromm papa
5751 XII | a láthatáron két-három helység tornya látszik, mind sokkal
5752 I | hosszú utcáján végig. A helységháza felől mintegy hat vasvillás
5753 XXVI | törvényes vizsgálatot a helyszínén megtenni; hát holnapra rendeld
5754 VIII | Lorándot bosszantá a helytelen tréfa, melyet nem értett.~–
5755 XIV | szóban célzást lát, aki helyzetét mindennap át- meg átérzi?
5756 XX | Hát mikor a te druszád, Henneberg Pépó – mesélt Loránd Gyálihoz
5757 II | tányéromról a perecet, – odaléptem Henrikhez, s leereszkedő barátsággal
5758 XXIII | Rá lehetett benne ismerni Henrikre; a jó fiú olyan örömest
5759 XII | gyerekeivel, akik már vackaikban henteregtek, hogy a hintóbeli uraság
5760 XV | megijesztettelek.~És azután dévajon henteregve a földön, kacagott egyre,
5761 XXV | akiből ott bolondot űznek. Hercegasszonynak nevezik, amíg letéphették
5762 II | saját szülőit!~Ha uralkodó hercegek volnának is azok, mégiscsak
5763 VIII | várd. Azért, hogy te egy Herkules vagy, aki túlteszesz Rappón,
5764 XXV | Nem láttad, hogy el van hervadva? Az az átkozott megigézte
5765 XXV | leányodat legutolszor?~– Két hete.~– Nem láttad, hogy el van
5766 XXIII | gyermekek hadd éljék boldog heteiket falun! – Ez volt az öreg
5767 X | neveztek a contemporaneusok.~Hétgallérú tubákszín köpönyege fel
5768 XIV | perkál, egy batiszt: egy hétköznapi s egy ünneplő.~– Kissé gyűröttek
5769 XVI | kényelmes, tág és vízmentes hétköznapló zubbonyt: a világ iránti
5770 III | egyébiránt bátyám tartásáért hétszáz forintot fizettek nála,
5771 XX | amik még hátra vannak.~Egy héttel a határnap előtt levelet
5772 XXV | bólintott rá Kandúr.~– Ez a hetyke fickó, aki leányodat elcsábította,
5773 XVIII | Az alakoskodás, a cinikus hetykeség komédiája nehéz szerep lesz
5774 XXII | védelmet tudok ügyvédileg hevenyészni. Fogadom, hogy ha én előadom
5775 XXVII | idomtalan égett tömegek hevernek. Amint a széna gyurmává
5776 XXVIII| csombókolt, mit a padláson heverő régi óráról vett le, s ismét
5777 XXXII | illatos fűgyökér alatt. Ott heverünk a porban egymás mellett.
5778 XXVIII| és támadásai véletlenek, hevesek, meglepők, mint a szilaj
5779 XXII | mely Bálnokházyné arcát hevíté, a vonagló rémület a halálos
5780 XXII | mesemondó. Dezső ez indulat hevítette arccal még egyszer oly szép
5781 XX | lecsendesül. A bor első hevítő hatása már elcsillapult.
5782 XXII | kegyes férfiút, s annál hevültebben folytatá.~– És ez az ember
5783 XXX | szólt a leány sebláztól hevülten. – Én érzem azt.~– Ne búsulj,
5784 VII | Mindenik szokatlanul fel volt hevülve, s azt a benyomást hozta
5785 V | a két külső közt maradt hézagnak megfelelt a belső farkasverem,
5786 XXX | előtt, akit tanúbizonyságul hí le a mennyekből, akinek
5787 XXXII | virrasztottál! Óh, milyen hiábavaló munka volt tőletek engemet
5788 III | nyájaskodása. Mindenféle hiábavalóságot összevissza fecsegett. Azt
5789 XVIII | A bátorságban nem lesz hiány.~Topándy menyegzőről beszélt,
5790 XXV | kedvelői a bagórágásnak.~E hiányos beosztásból aztán nemcsak
5791 I | közlötte vele, amit még az hiányosan tudott; engemet lábához
5792 V | báránybőr bundának, melynek hiányzó darabja „valahol” fennakadhatott.~
5793 XII | valaki s sietett betakarni hibáját.~– Nem fogadhatom el ajándékát, ,
5794 III | kővé nem vált, nem az én hibám, legalább én olyan baziliszk-szemeket
5795 IV | beperelni a záport, ő a hibás.~– Ezek mind igen nyomatékos
5796 XXX | Topándy előtt: egy szót sem hibázott el benne.~– Most könnyebben
5797 II | megmarkolni lehet.~– Veni puer. Hic puer secundus. Filius meus.~
5798 XXX | rablókkal? Hátha a rozzant hidak valamelyikéről lefordul?”~
5799 IV | egyszer oly veszedelmes hideglelése támadt, hogy azóta élte
5800 IX | kézszorításra kezde az eddigi síri hidegség helyett valami észháborító
5801 XIII | nyomja lelkét. Nem tud elég hidegvérű lenni, hogy egy ilyen bagatellt
5802 IV | arcot csinált: nem tudta, higgye-e ezt vagy ne.~– Hát mikor
5803 XXI | De ha nincs más, amiben higgyek.~– Lesz, Cipra, más is –
5804 IX | Bizonyos, hogy elfognak?~– Higgyen nekem!~– Akkor éppen nem
5805 I | visszatért.~Óh, nem igaz! Ne higgyétek, mikor azt mondtam, bárcsak
5806 II | neutrális nyelvet segítségül híhatánk, mely azt a gyanút levegye
5807 XIV | skatulya hozzá; – csaknem hihetetlen!~– Jól van; tehát kezdd
5808 III | ránk nézett, bizton azt hihette, hogy az inas ajándékozott
5809 X | hallgass, és engem elő ne híj, és nyomomba anyámat ne
5810 V | mikor a hímfarkas társait híja üvöltve; s mikor egyszerre
5811 XIII | egymillió ember közül egy híján mind csak egy gazdag hitelezőnek
5812 XIII | Lorándhoz.~– Azért csak híjon maga engemet Ciprának!~–
5813 V | fára ugrálnak, a levegőben himbálják magukat, mintha láthatatlan
5814 XXVIII| célbavenni a legöregebb hímet, s tíz lépésnyi közelből
5815 XIV | hogy készült ez. Nincs hímezve, nincs kötve, nincs szőve.~–
5816 V | fészkéről egymásnak; mikor a hímfarkas társait híja üvöltve; s
5817 V | keresztül jutott ide; a hímje nem volt oly okos, s megfogta
5818 V | Ez nőstény volt; akkor a hímnek is itt kell lenni valahol –
5819 IV | kártya nyolc lapját mint himnuszt végigénekelni? S ha jókedvük
5820 XIV | elég finomaknak, ellenben a hímzés rajtuk egészen kielégítette.
5821 IV | egyébbel sem foglalkoznak, mint hímzéssel, zongorázással és aranyszegélyű
5822 X | aminek lapját édesanyánk hímzette, s észrevétlenül akartam
5823 IV | fiatal hölgy –, ez az én hímzőasztalom. Azt az abroszt is én szőttem,
5824 V | be: a rálépőt elnyeli a hínár. Aztán üget ismét tovább,
5825 XXIV | vagyok már benne abban a hínárban, amibe belekívánkoztam.
5826 II | bennünket Fromm táti.~Így fogom híni ezután, mint megszoktam,
5827 XXII | megfogta Loránd kezét.~– Ha hinném a kerubimokat, azt mondanám:
5828 IV | Egyebek között pedig hinnie kell önnek azt, hogy a törvényszék
5829 I | büszkeség, az irigység konkolyt hint közéjük; de nálunk még ez
5830 XII | vackaikban henteregtek, hogy a hintóbeli uraság jobbnak találta a
5831 XIII | lesegíté a fiatal hölgyet a hintóbul, nagy tisztességgel kezet
5832 II | egészen más; az már valami. Hintón jár, teringettét! Nem húz
5833 XI | iparkodott felcsatolni a hintónak körül lekapcsolt bőrfüggönyeit.~
5834 XIII | hogyan bosszanthatom a világ hipokritáit azzal, amit ők káromlásnak
5835 XIII | tettem volna, ha akkor a hipokritát megkapom; de ő akkor éppen
5836 IV | ki mi is őszintén, minden hipokrízis nélkül, bárha ellenfeleink
5837 XVIII | örömemre szolgál nekem arra a hippocratesi halálarcra gondolni, amit
5838 XXVII | alszik? Ki küldi őt: „Kelj és hirdesd, hogy a szerelem mindig
5839 III | jólét, mely úri bőséget hirdet, – szinte csak olyan paróka,
5840 XX | meg is házasodtál tudtom, hírem nélkül? Micsoda?~Loránd
5841 VIII | táncrendet.~A vastag tante hírére felkacagott Pepi, s aztán
5842 XX | azt nekik, menjetek isten hírével, mert az anyám itt van.
5843 XIII | annyiból állt, hogy mi a hírlapban mindazt, amit az Augsburger
5844 VIII | Félig-meddig. A titkos hírlapírás ügyére céloz ön?~– Arra,
5845 XVIII | bántatlanul.~– Azt rég tudom, hisz hírlapokat olvasunk; de én szeretek
5846 XXXII | tudtam venni soha, hogy egy hírlapot kezébe vegyen.~„Hazudság
5847 VIII | szobájában nem található. A hírlaptöredékek, ha idegen kézbe jutottak,
5848 II | amnesztiát kapott, s jön a hírnök a fehér asztalkendővel,
5849 XXXII | szomorú zizegő hangon fütyülő hírnökei után a halálnak; hogy várta
5850 II | az ajtón, s azután annál hirtelenebben visszakapta magát, bennünket
5851 II | váltakozott arcán, nagy hirtelenséggel követve egymást.~Szegény
5852 XIII | megtudod; nem fut el előled a história! Hallgasd tovább!~Egy napon,
5853 XIX | Jákob történetére a szent históriából?~– Emlékezem.~– Nem gondolod-e,
5854 XXI | szobájáig elvezeté, egész élete históriáját kikérdezte: Hol lakik? Miért
5855 XXV | vagy te, hallod-e!~– Tehát hiszed-e mármost, hogy ha énhozzám
5856 VIII | berek, nádak, erek’!” De hát hiszi-e azt valaki, hogy én azon
5857 XXX | milyen boldogok, akik ebben hisznek!~Az ajtó nyílik, s az imádott
5858 XXXII | Egyre szállunk alább-alább, hitben, reményben, egymás iránt
5859 XVI | tanácsadói, barátjai, tudománya, hite, imádsága: a jövendőmondó
5860 IV | hogy a legale testimonium hitelének fenntartásáért – még egyszer
5861 XXII | egy férfinak igazmondási hitelességét veté a kétség latjára; hanem
5862 XIV | mert a többit lefoglalták hitelezőink, akiknek tartoztunk.~– S
5863 XIV | hogy ezek a függők is a hitelezők pénzéből vannak véve; és
5864 XIV | taposó szadduceusok, akiket hitelezőknek neveznek; mindent lepecsételtek,
5865 XIII | híján mind csak egy gazdag hitelezőnek nézi a gondviselést, akitől
5866 XIII | Nincs még oda!”~– Nem az a hitem, uram. Az efemer rovar története:
5867 III | meg engemet az én boldog hitemben.~Hát még ha azt mondta volna
5868 IV | Akkor hát apellálok a hitére. Egy helyen az áll, hogy
5869 XXIV | Szeretőddé tedd-e a leányt vagy hiteseddé, az kettőtök dolga; attól
5870 XIII | meg nem ingatott bennem: a hitet.~– Engem nem ért soha semmi
5871 XVIII | mint együgyűség mondatja a hitetlennel ezeket az elismerő magasztalásokat,
5872 XIII | körülfogva, elhallgatnám hitetlenségemet; nem csinálnék másoknak
5873 XXVI | írtak már a rég elmúlt népek hitregéiről; a két földsark és a napfordítók
5874 XXII | fel fogadásra, fogadásra a hitszegő!, hogy ki meri-e üríteni
5875 XIII | hasonló eseteknél, ha segédül híttak, iparkodtam a feleket rábírni,
5876 III | sorban.~Át voltam hatva azon hittől, hogy Bálnokházy nagybátyámnál
5877 II | akartam tenni jó szívemért – a hiúság is bántott, hogy minél elébb
5878 XXIX | védő tömkelegébe, a csábító hívását fogadta meg, s feltartott
5879 XXIX | hozzám van már szokva, hogy a hívásomra akárhonnan előjön, s rángatja
5880 IV | rákerülhet még a sor.~– Hívassa ön elő az illetőket!~Topándy
5881 IV | Nagy küzdelmekkel jár a hivatal – erősíté a felvett álláspontot
5882 XIII | Nagy hazafi az, akinek nagy hivatala van. Akinek ez nem kell,
5883 VIII | rendeket, hogy el ne csapják a hivatalából. A mostani kancellár, Reviczky
5884 XXXI | őexcellenciája, mind kiesnek hivatalaikból.~Az orvos azt állítá, hogy
5885 XI | jogosít föl erre; nem mint hivatalnok csupán tartozom őt üldözni.~
5886 IV | bizonyítá esküdt úr.~Az ifjú hivatalnoknak csakugyan inkább nyugalomra
5887 IV | kérdőre fogatván, kivallá, és hivatalosan konstatáltatott, miszerint
5888 XXXII | Egy délceg alakot, kinek hivatása volt, hogy hőssé legyen!~
5889 II | nem vette figyelembe más hivatását egy Ratsherrnek, mint azt,
5890 X | amire az imént olyan büszkén hivatkoztál? Nézd, most az egész Áronffy
5891 VI | urambátyámhoz ebédre; később hívatlanul is eljártam hozzájuk. Amint
5892 VIII | színén.~– Különben miért hívattál oly sietve? – kérdé, bizalmasan
5893 XI | mutatom, amelyben őket magához hívja, őt sem maguk fölkeresni,
5894 XIV | megmondta. Gyáli Józsefnek hívják.~– Haha!~Loránd nevetett,
5895 XXVII | álmatlan éjszakát kell magára hívni oltalmazóul.~Nagy csendesen
5896 XXIV | még inkább néhány könnyen hívő tőkepénzesére, kikkel e
5897 II | ablaka előtt elmentem, úgy hívogatott a kellemes meleg kenyérillat,
5898 IV | szavával arcul köpi az igaz hívőket.~– Peckeltesse fel, kérem,
5899 X | kolléga? Tudja, csak azért hívom kollégának, mert az én hajam
5900 XIII | embert, akit párbajra ő hívott ki. Ez nyomja lelkét. Nem
5901 XXII | azt a vigadók közepett; ő hívta fel fogadásra, fogadásra
5902 II | felköltöttél, délben ebédre hívtál! Isten áldjon meg, szép
5903 XIX | mint amennyire magatok hívtatok; de ha fogadást tettél rá,
5904 I | megátkozott föld, amit úgy hívunk, hogy „édes hazánk”, s aminek
5905 XVIII | szólt Gyáli, Cipra szemébe hízelegve. – Ilyen versenyt nem állhatott
5906 XXVI | remény, féltékenység, gyöngéd hízelgés, reszkető aggodalom, az
5907 XXV | mikor valakit dicsérnek. Hízelgésnek vette, hogy az ő fejét száz
5908 XXIX | hangját egészen tréfás hízelgésre lágyítva – egy kis kocamalackát
5909 II | megcsókolgatá, megölelgeté; minden hízelgéssel elhalmozta, megfogadtatá
5910 XXV | nézett, hogy a tolakodó hízelgőt kiverje a szobájából. Abban
5911 XI | édes hangon. – Légy hát jó!~Hm. Mennyire csalatkoztak bennem.
5912 VI | utánig kinn csavarogni, hoc non pergit. Scio, scio,
5913 XIV | csak az öcsémet meg nem hódítja, ellened pártot nem fog
5914 XVIII | volt azt ellenállhatatlan hódítói szerencséjének betudni.~
5915 III | urambátyám rögtön sietett, egy hódoló kézcsókkal szép nagynéném
5916 IV | tagjai elébb elszörnyedve hökkentek vissza, azután elkezdtek
5917 VI | Jókedvű fiatalemberek és hölgyek, akik szerettek mulatni.
5918 XIV | Melanie azzal a nevelt hölgyekkel közös nyájassággal, mely
5919 X | és jójcakát kívántam a hölgyeknek.~– Hát nem jön vissza a
5920 XXV | eltakarva szépen.~A rabló nagyot hördülve tántorodott hátra. Azt is
5921 XXII | ragadtam…~Sárvölgyi ijedt hörgéssel rogyott vissza székébe,
5922 V | kitörött bele.~Most aztán hörgő üvöltéssel rohant a dühödt
5923 III | kézcsókkal szép nagynéném hófehér kezére, a vitát befejezni,
5924 XV | vagy, szép királyné; de Hófehérke még szebb!” Cipra meg akarta
5925 XV | királyasszonya megölte a tündér Hófehérkét, amiért a gnómok azt súgták
5926 XXIV | kedves barátunkra, amit a Hohenstein, Weitenau stb. fejedelmek
5927 XXV | semmi baja.~– Ismersz-e már, hóhér?~Kiáltani hiába lett volna.
5928 XXVI | hozd le nekem az égből a holdat; csak azt, hogy szakítsd
5929 V | felvont kétcsövű puska.~A holdfénynél sötét arca még sötétebbé
5930 XVIII | őkegyelmességének, megnyertem, ötezer holdnyi birtokot fog számomra inskribálni.~–
5931 XIX | nem esküdtünk egymásnak holdra, csillagokra, minden istenekre;
5932 V | ösvényt a megtérő előtt, mit holdújságnál eltávoztakor hagyott maga
5933 XXXI | folyosó alatt. Szép, meleg, holdvilágos éj volt.~A jó öreganya átölelve
5934 V | s kitámasztá száradni a holdvilágra; a hullákat elhurcolta a
5935 IV | kiesett a fejéből, s hosszú, hollófekete két hajfonadéka egész a
5936 II | egymásra ismerni többé. Szép hollómadaram, akit már megtanítottam
5937 XIV | legelébb is azon, hogy saját holmieidet szedd rendbe. Itt vannak
5938 III | a szobámba. Kezemre adta holmieimet, fehérneműmet átszámlálta,
5939 XIII | maradt Heidelbergában, hogy holmieinket összeszedjük, filisztereinkkel
5940 XIV | Cipra segített Melanie holmieit elrakosgatni a szekrénybe.
5941 XIV | tegnapot nem siratja, a holnapért nem aggódik? Lesz rá gond,
5942 I | kifogyhatatlan voltam a holnapi öröm előszámlálásában. Vajon
5943 XII | látod, aztán várj rám ott holnapig, akkor én visszajövök, ott
5944 XX | Ők tudják azt már, s holnapnál elébb nem is kérdezősködnek
5945 XXXII | levél után, és nem várt a holnaptól semmit.~Hanem félt a jövő
5946 I | lakója e kísértetek házának.~Holta után testvére, Kálmán odaköltözött
5947 XIII | nekem e rettentő kötlevelet! Holtomig tisztelni foglak érte. Úgyis
5948 XIII | keserítve, előtte a jövendő örök homállyal volt borítva; elégelje meg
5949 I | megtudni, mi eddig titok és homály előttetek.~Most nézzetek
5950 II | bevezet valami liszttartó hombárba, rám zárja az ajtaját, s
5951 II | tiszta minden zegzug: nagy hombárok tele liszttel; roppant teknők
5952 XIII | Nincs az a mesebeli vért Homér Iliászából, mely e kicsi
5953 XIII | tudta, mit.~Topándy azonban homéri hahotára fakadt. Szinte
5954 XV | tépte kétségbeestében, s homlokával verte a földet, vonagolva
5955 I | mint a múltak bűnét. Bátyja homlokellenében állt vele. Találkoztak a
5956 XXX | mindig áldásra kész anyám, homlokod körül az örök szeretet glóriájával;
5957 XXIX | tizenegyet: „Nincsen írva homlokodra, mire virradsz fel holnapra!!!”
5958 XXII | Dezső.~– Hova gondolsz? A homlokom törülgetem. Csak mondd tovább!~
5959 IX | harmadik is sötétlik: a homlokot talált golyó helye!~Loránd
5960 XV | rendbe jön.~A kastélynak négy homlokzata volt, s aszerint vonult
5961 XXIII | az ostoba, a perversus homo. Most aztán semmi más, mint
5962 II | adnák sem: – Ratsherr, aki a hóna alá csapja a papirost, a
5963 IV | egy kérdés, melyben minden honához és históriai hagyományaihoz
5964 XIX | magával, évenkint egypár hónapot tölthettem csak otthon;
5965 VII | naplókat az akkor összegyűlt honatyák tartották – s tán még most
5966 I | ahhoz csatlakozott. Amit a honfiak ősi ereklyéknek neveztek,
5967 XXIX | négynyüstös vásznamat, egy honi-rokolyámat, egy ezüstkeresztes olvasómat,
5968 XIII | írnokságon, ha az ember csak honorácior; tertia non dantur! Nagy
5969 XXX | mint szegény, névtelen, hontalan ifjút, egyedül magamért,
5970 VI | negligens! Tudod-e, hogy quota hora? Decem! Mindennap kilenc
5971 XXVII | abrakban, s azután urat hordasz a hátadon. Ne búsulj, Fáraó!~
5972 II | diákok köpönyeg alatt hegedűt hordjanak a kocsmába. A hegedűt összetöröm,
5973 XXIV | jó zsebpisztollyal. Olyat hordjon mindig a zsebében, s aki
5974 IV | ígérjék meg, hogy legalább egy hordóból fognak kóstolni egy gyűszűnyivel:
5975 XIII | utazzatok.~– Majd fegyvert hordok én is magammal máskor.~–
5976 IV | csárdaasztalokra, felfordított hordók tetejére letenni, amibe
5977 I | menekülsz, gyilkosodat magaddal hordozod saját jobb kezedben!” Az
5978 XI | ruganyossággal bírtak, és fejét fenn hordozta.~Nem tudom, szerencsénk
5979 IV | nyársra szúrt pecsenyét hordozván, az egész társaság olyan
5980 XIV | elővett tárcájából egy pár horgacsoló tűt, gyapotcérnát, s elkezdte
5981 XIV | kezefejénél volt egy-egy csinos horgacsolt csipke körék.~Ez is éppen
5982 XIV | szőve.~– Nem ismered még? Ez horgacsolva van; nem régi mesterség,
5983 I | addig otthon a kert alatt horgászol a patakban, s fogsz apró
5984 XIII | amíg cselédeim boldogul horkoltak. Akartam egy olyan boldog
5985 X | fizettek ki.~– Mi-it? – hőrögetett alá gorombán Mócli. – Nekem
5986 V | veregette lompos farkával sovány horpaszait.~A mén látta, hogy ellensége
5987 I | rajtam valami ismeretlen hőség áradt el; valami sejtelemszerű
5988 IX | helyett valami észháborító hőséget érezni agyában, mintha a
5989 XXXII | volt hozzá a természettől: hősi bátorsága, atlétai ereje,
5990 XX | kezdődik azután csak az igazi hősök szerepe. Akiknek az első
5991 XXXI | Animula, vagula, blandula! Hospes, comesque, corporis. Quae
5992 XXXII | kinek hivatása volt, hogy hőssé legyen!~Egy forró szívet,
5993 I | mentünk le, az agyagvermek hosszában; bátyám olyan utat látszott
5994 XXIII | előkészületeket igényel?~– Sokkal hosszabbakat.~– Mi akadály lehet Cipránál?~–
5995 XXIX | látszik a lobbanás.~De milyen hosszan tart ez!~Amíg el tudnak
5996 XIX | hogy ő hol van. Miért e hosszas titkolózás, azt én nem értem;
5997 XIII | elveszett lelket.~Egyszer, mikor hosszasabban mulattak együtt Topándyval
5998 III | eminens, az udvari tanácsos, a hősszerelmes; nekitámasztottam a fejemet
5999 III | bizonyosan tudom. Szép hosszúdad arca ifjú zománcával csaknem
6000 XIX | szünidőkre hazatértem, a derült, hosszútűrő békét találtam hajlékunkban.~
6001 I | meghalt! Megölték mint egy hőst!”~Nem történt így. A csatáknak
6002 XXXII | Vakmerőségéről hírhedett lett, hőstetteit megénekelték, szerzett hírt,
6003 VI | mégis ellódítottam.~Ezzel a hőstettemmel nemcsak magam, de Melanie
6004 VII | meg engem Mucius Scaevola hőstörténetére, nem ön maga tanítá-e szavalnom
6005 XVIII | te vagy a fiam, s akit te hozasz ide, az a leányom. Csak
6006 III | bemutatni.~Félkettőre bérkocsit hozattunk; mert az udvari tanácsos
6007 IV | velük kegyed, hanem ezúttal hozék magammal négy kőművest,
6008 XXVI | tolakodóbbá tette az, hogy zavarba hozhatta a leányt. Odafurakodott
6009 X | családunkra nagy-nagy gyászt hoznál vele.~– De ha változnak
6010 XX | tegyek, magammal kellett őket hoznom ide.~Loránd éktelenül dühös
6011 XXXI | kapták.~Azt az örömhírt hozó levelet, mely mámort, diadalt
6012 XIV | ékszer sem volt az érkezett hozománya között.~Ciprának feltűnt,
6013 XXX | akit szeretek, én ez átok hozományával is nőül venném őt: – mert
6014 XXIII | boldognak ismertük! Gazdagabb hozományt még nem vitt ara vőlegénye
6015 X | tettetni magadat? Nem te hoztad el hazulról a nagyságos
6016 XXXII | télen egy szál aszú füvet hozva el a sírról.~Volt egy naplója,
6017 XXIV | tehettük volna, de nehéz a hozzáférhetés a régi tőzegbányák miatt.~–
6018 V | se szekérrel, se szánnal hozzáférni; a széna ottveszett, azóta
6019 XXV | azt benne.~– Hogyan akarsz hozzáfogni? Nappal mindig puskával
6020 XII | a kenyeret, szalonnát, s hozzáfogott a falatozáshoz. Jólesett
6021 XX | szavának!~Aztán rövideden hozzáfogtak a dáridóhoz.~Sajátságos
6022 XIII | a kapufélfa.~– Nem fogok hozzáfordulni.~– Brávó! Becsülöm az elszántságot.
6023 IV | ki a házból, de ő ehhez hozzáharapni nem mer.~Boris asszony most
6024 XXII | magasztalásához ingyen lehet hozzájutni. Míg szeretője volt, addig
6025 V | karimáján libegett akkor, mikor hozzákapott, nagyot libbent, s a kezére
6026 II | Szegény fiú ötször-hatszor hozzákezdett, de nem bírta glédába hozni
6027 III | ezt a poharat felemelem, hozzákoccintom Melanie poharához, s azt
6028 XXIV | becsületes Sárvölgyi. Ha hozzámégy, úriasszony fogsz lenni;
6029 V | pénzneművel; – a többit is hozzáméri két tele marokkal. Azután
6030 IV | őzpecsenyével; látod, hogy nem mer hozzányúlni.~Őnagysága aztán úgy tett,
6031 II | minden szabad. Ő mindenhez hozzányúlt, mindenből kettős adagot
6032 XVII | színpadi elragadtatással hozzárohant, megölelte, kebléhez szorítá,
6033 XVII | történetét. Azok ez idő alatt hozzászoktak már, hogy őt távol tudják,
6034 XVII | olyan nehéz járni, aki nincs hozzászokva. – Azért is adom el a megnyert
6035 IV | szükségtelennek találta az indokot is hozzátenni, miután azt úgyis minden
6036 XIX | semmi híre sincs. Én még hozzáteszem: legjobb élettörténet az,
6037 XIII | szép magától, hogy ezt is hozzáteszi.~Azzal megszorítá Loránd
6038 II | mint én szerettelek? Isten hozzátok, játékszereim! Mire én visszajövök,
6039 IV | kávé.~Szolgabíró úr sietett hozzáülni, hogy az álmot kiverje szeméből,
6040 XVI | megszokta a szófogadást; rögtön hozzáült hangszeréhez, s elkezdte
|