10-apamm | apamn-befol | befot-bunte | buszk-csuff | csufo-elbuc | elbuj-elony | elord-erolt | erone-feles | felet-fogad | fogai-gyapo | gyara-hason | hasra-hozza | hozzo-izgal | izgat-kedve | kedvt-kifiz | kifli-kopen | kopi-lakos | lakot-lesza | lesze-megeg | megej-megta | megte-morog | morzs-nyere | nyeri-ohely | ohozz-perec | pereg-remek | remel-sohaj | sok-s-szent | szenv-talal | talan-tetet | tetle-ulnel | ulnun-vasat | vasbo-vissz | visza-zuzot
Fezejet
6041 XXX | gondja, hogy neked orvost hozzon.~A leány felsóhajtott.~–
6042 XXXI | válaszol helyette.~– Nejét itt hozzuk a koporsóban.~
6043 XIV | többit is.~Cipra az ijedség hüledésével rebbent vissza e gyilkos
6044 IV | nyúlok.~No, az szép lesz! – hüledezék az esküdt. – Ez fogadásból
6045 XXXII | hallottam tőle:~„Miért nem egy hüvelykkel alább?”~Végre egy csatában
6046 XII | az asztalba, hogy az egy hüvelyknyire hatolt be.~A rabló egy hanggal
6047 XXII | nagyon szerelmes volt szép húgába. A bátyjánál szebb és kedélyesebb
6048 XXIV | kell kezdenem, hogy Melanie hugád már férjhez ment.~– Hát
6049 XXIX | nyájasan a háziúr.~– Még hugámnak szólítja a rücskös cigányasszonyt! –
6050 XXIV | tartok magamnál, s melyben a hugámról egy szó említés sincs téve.~
6051 XIV | Én egészen helyeslem a húgomasszony argumentációját, s már el
6052 III | kegyesek voltak, hogy Melanie húgomnak megengedték előttünk zongorázni.~
6053 V | az úr; mikor a bölömbika huhogva felelget nádi fészkéről
6054 I | feledhetlen jó férjem. Nem hull ki könnyem, midőn rágondolok,
6055 V | száradni a holdvilágra; a hullákat elhurcolta a kazal végéig,
6056 XV | rebegé Melanie, két kezét hullámzó keblére nyomva.~– Feküdjél
6057 XXII | voltak öltözve; Melanie hullámzott hajfürtein gondoskodó anyai
6058 XXIV | ellenségemnek: egy undok hullának, kinek teste-lelke élve
6059 XXVIII| megtudhatá Loránd az arcába hulló orgonafalevelekről, miket
6060 V | kovák a sárkányokon, nem hullott-e ki a por a serpenyőből,
6061 XVI | virágos fákról virágkelyhek hullottak le fejeikre; olyan koszorús
6062 XXIX | a cigányasszonynak csak hűlt helye volt. Azon a szűk
6063 XXVIII| közepette sem hagyva el pokoli humorát. Loránd nem szólt neki semmit.~
6064 XX | klasszikusokból idéz, negyedik humorizál, s maga elneveti a javát,
6065 XXII | ráért Borcsa asszonnyal még humorizálni is.~Azzal bementek, Borcsa
6066 XVII | kivétel, ő felelt nyugodt humorral:~– Az az én leányom; és
6067 XXII | főbe lőni tartozik, olyan humort keltett szívében, aminek
6068 XXVI | cigányasszony babonájának.~Az pedig hunyász rimánkodással tartá tenyerét
6069 VIII | hidd, hogy visszaijedek hunyorgató szemöldöködtől. Ha neked
6070 XXVI | ostoba.~A cigánynő ravaszul hunyorgott.~– Dehogy vagyok én ostoba;
6071 II | jót nevetett. S azután rám hunyorított.~S azzal a különös adománnyal
6072 V | csüngött, s engedte anyjától hurcoltatni magát. A vén ordas csak
6073 II | fokozatosan a keserv végig lelkem húrjain, a csendes tárgyakról az
6074 XVI | hangolókulcsával leajzani a cimbalom húrjait.~– Minek eregeted le a húrokat? –
6075 X | váltogatva egy nagy darab véres hurkát meg egy még nagyobb darab
6076 IV | végigütögetett velük a kifeszített húrokon, arca valami új kifejezést
6077 IV | gyöngyházzal kirakva; a húrszorító szegei ezüstből, a feneke
6078 XII | én híven fogok szolgálni; hűségemnek élő bizonyságát adtam, mert
6079 II | No? Imádkozik valaki a húsért, a kabátért, a csizmáért?
6080 V | be; télen meleget, nyáron hűsöt tart. Magam is ellaknám
6081 X | oldala.~Mócli jól táplált, húsos képű legény volt, erősen
6082 XXIX | egyik csalogatva, másik hussogatva; amiből igen csinos lárma
6083 XXXI | Hogy protestál az ostoba hústömeg! Nem engedi magát kapacitáltatni.
6084 XII | kurtára húzott kengyelben ül, huszárok módjára, öltözete ezüstgombos
6085 XXVI | ezüst hármas, ötös, tízes, húszas, akkori idők divatja szerint;
6086 VII | Most már örültem a két húszasnak.~Amilyen nyomasztó volt
6087 XIII | észrevette azt.~– Édes fiam, húszéves gyermekem; te talán többet
6088 IX | kell halni.~Tizenhéttől huszonhétig éppen legszebb az élet.
6089 XXIX | talléromat, tíz darab aranyamat, huszonkét pruszlikra való ezüstgombomat,
6090 VII | ez iratokat elénk tették.~Huszonketten voltunk idézve a líceum
6091 XVIII | különösen a pincetok, a huszonnégy üveg válogatott borral,
6092 IV | halottak és a koporsók?~– Huszonöt akós gömbölyű koporsók,
6093 XXVI | ujjamat, rólad gondolkozva, hűtelen voltál akkor hozzám: – kedvesem.”~„
6094 XXI | rántá le anyámat, s abban hűtlenül elhagyá, nem ajánlhat nekem
6095 II | kávémat, mert a reggeli lég hűvös lesz odakinn.~Nagyanyám
6096 XXIX | nálad, majd beültetnek a hűvösre, majd kikérdezik, hova tetted
6097 XX | te, Pépó; akkor is velem húzattátok ki a sorsot, s azt mondtátok,
6098 XII | visszajövök; aztán majd ott húzd el az én nótámat, adok érte
6099 IX | házában elbújva az ágy alól húzna elő, mint valami kárt tett
6100 XVII | ön Topándy lakásáig; nem húznak le az istentagadó kutyái
6101 XX | Nem jó volna, ha sorsot húznátok arra nézve, hogy melyitek
6102 V | valami kísértet arcú felhő húzódik el a hold előtt, s valamit
6103 XXVI | cigányasszony még közelebb húzódott Ciprához.~– Mikor éjjel
6104 XXII | bátorságod hozzá.~Dezső eleinte húzódozott a látogatástól, hanem az
6105 IV | hebegé, székével odább húzódozva a fenyegető rémtől –, de
6106 XI | fogja kérdezni. Szorongva húzódtam el tőle, és tekingettem
6107 XX | fedezve?~– Csakhogy ha sorsot húztok ezúttal – folytatám én csendes
6108 XXII | engem szólítottak fel, hogy húzzam ki az egyiket. Én kihúztam,
6109 XX | aszút küldött ajándékba a hyberni konfrátereknek. A drága
6110 IX | cseresnyéket árulgattak elkésett ibolyabokréták mellett.~Azon év ifjúságáról
6111 XIII | keze el levén foglalva az ibrikkel.~– Tessék, kérem alássan –
6112 IV | magára tudott lázítani. – Iconoclasterek! Képostromlók!~– Még egyebet
6113 IV | levakarják.~– Valóságos iconomachia! – kiálta fel kacagva Topándy,
6114 V | s elkérem a bőrödet, ha idadod. Ha adod, adod, ha nem adod,
6115 XVIII | körüle, úgy tette vissza, ide-oda illesztgetve homlokán, míg
6116 VI | megcsókoltam érte, mikor ideadta.~Sok nagy históriai okmányt
6117 III | volna, hogy ez az én szép ideál angyalom valaha… de ne tovább,
6118 XIII | mint rokonomat, de mint ideálját az akkori ifjúságnak, bámultam
6119 XIII | magam előtt, amilyen az én ideálom; akit nem kínoznak azok
6120 XX | epikuri szövetséget mind idecsődíti; ami összejövetelünknek
6121 XXVIII| veszté el lelkét.~Amíg azok ideérnek, éppen elég ideje marad
6122 I | napsugáros, madárdalos lég idefenn!~
6123 XIII | ő maga is azt írja, hogy idegbaja van, rémeket lát, árnyéktól
6124 XII | terjesztettek el az ifjú idegein. Amint erővel odaveté magát
6125 XX | ülte el a mámorkábított idegeket; minden szem odameredt Lorándra,
6126 XIII | Lőrincnek hítták.~Loránd minden idegén delejes zsibbadás futott
6127 IV | fekete szörny addig, míg az idegeneket látta, csak a csendesebb
6128 XIV | vesz el valaha, akár valami idegennél kell szolgálnom, mindegyik
6129 XXVIII| kétségbeesés felmagasztalt idegerejét; hirtelen kiszakítá kezét
6130 XVII | öntől. Az a sok „igen” már idegessé kezdett tenni. Tehát ön
6131 XIII | semmit a külvilágból, minden idegével a regére hallgatott.~„A
6132 X | venni. Bízza csak magát rám! Idehallgasson most, mintha én volnék a
6133 XXIX | elmondhatom a bajomat, ami idehozott.~– Hát csak baj kergetett
6134 XXII | amiért tulajdonképpen Loránd idehozta őt. Helybenhagyta bátyja
6135 I | meghalt rögtön, erőszakosan, idehoztuk lopva, bujdokolva: itt elrejtettük
6136 XV | amazzal szembe nyílt, Melanie ideiglenes szobájául rendezé be. Hiszen
6137 XI | vitt el oda, ahol Loránd ideiglenesen el volt rejtve. Ő tudatta
6138 XXII | valószínűleg nem fog az ebéd idejére megérkezni – tevé hozzá
6139 XXII | kötelességemmé tette, hogy idejöjjek. Számot kell nagysádtoknak
6140 XXIX | iszen majd lefülelem, csak idejöjjön.~Abból az egész tolvajlásból
6141 XXX | őrá fog kerülni a sor: – idejönnek kétrét hajtott írásokkal,
6142 XI | volt ez alakot látni, aki idejött ez idegen házhoz, s itt
6143 II | közepére volt nyomva.~Már egész idejöttünkig el voltam telve iránta való
6144 IV | devalváció előtti, más későbbi idejű, még forgalomban levő: hosszú
6145 I | Semmi nesz nem hangzott idelenn, még a kriptaajtó is be
6146 IV | arcaikat, mintha nem akarnának idenézni. A padlat közepéről függött
6147 XXVI | kisasszony rám tekint, úgy ideszorít a sarokba a két szemöldökével,
6148 XX | harmadik a klasszikusokból idéz, negyedik humorizál, s maga
6149 XXVI | szolgálatomat az úrnak.”~– Ez idézés?~– Láthatod a jónapkívánásról.
6150 IV | vádoltatva volt; de ön az idézésre meg sem jelent, s makacsságilag
6151 XII | jobban nevetett a népmesei idézetnek.~– No hát jójcakát, diák!~
6152 I | szemeivel, mintha abból idézne vissza valamit, ami régen
6153 XIV | leány~Nyolc év telt le az időből.~A pusztába eltemetett ifjúból
6154 XII | oly gyorsan változott az időjárás. Május közepén már olyan
6155 III | fizettek nála, ami azon időkben szép összeg volt.~Én voltam
6156 XXXII | kortársaink voltak.~Olyan időket élünk, amikor minden elmúló
6157 I | végtelen, kigondolhatlan időkig, hogy soha közőlünk senki
6158 II | forintnál. S ha néhány órai időköze marad ifjú barátomnak, azt
6159 II | közben; vagy talán valami időmérték, hogy mikor e nótának vége
6160 XVIII | lefelé húzott szögletekbe idomítá.~Ez fölséges alkalom volt
6161 XXVII | fekete szérű van.~Szerteszét idomtalan égett tömegek hevernek.
6162 XIX | s amíg megvénülünk, elég időnk lesz boldognak lenni. Én
6163 XI | volt törődve. Tíz évvel idősebbnek látszott, mint mikor utoljára
6164 IX | elébb divatos könnyelmű időtöltést, hiú vagy kicsapongó mulatságokat
6165 IV | de szőke arca miatt még ifjabbnak tetszik. Azért küldték ellene
6166 III | Szabad ahhoz nyúlni az ifjaknak is, kivált pozsonyi kétszersülttel
6167 XII | akkor egyszerre felforrt az ifjúban a vér, előugrott a sötétből,
6168 XIV | időből.~A pusztába eltemetett ifjúból férfi lett, arca megnyúlt,
6169 XVIII | kár volna ilyen reménydús ifjúért.~Loránd felkapott a kocsiülésbe,
6170 X | mellett ábrándoznak boldog ifjúkorról, s tűnődnek azon a mérhetlen
6171 XIX | szép, életvidám gyermek ifjúsága legragyogóbb éveit két fájdalomtörte
6172 IX | ibolyabokréták mellett.~Azon év ifjúságáról pedig ezt mondja a történetíró: „
6173 IV | országgyűlések alatt, mikor még az ifjúságban több volt a kedély.~Az egyiknek
6174 XXII | egy ilyen módon lerombolt ifjúságért elég bűnhődés legyen?~Sárvölgyi
6175 XXII | nőnek, aki azt kívánta az ifjútól, hogy ölelje át, s így átölelkezve
6176 XXII | azt látom, hogy maguk az ifjúurat ott felejtették, hát mármost
6177 X | Azt, hogy hűtlen neje egy ifjúval, kit ő mint gyermekét tartott
6178 II | tanárt, aki az ő osztályát igazgatja, s ha egyik osztály a másikkal
6179 II | magyar városban levő tanodák igazgatóinak, s a magyar szülők a német
6180 II | tanárok látogatásával.~Az igazgatótanár erős, csontos képű, bajuszos
6181 II | tökéletes ellentéte volt az igazgatótanárnak. Szinte tartok tőle, hogy
6182 X | többi fiákereken, amíg az igazira ráakadunk, mert főben járó
6183 XVII | Sárvölgyi úr házához?~– Házáig – igazítá ki Loránd a mondatot.~–
6184 II | tele más tintával berótt igazításokkal: megannyi sebhelyeivel bűnhődéstermő
6185 X | hogy itt vagyok.~– Utánad igazítottak, akik láttak kocsira ülni.~
6186 XX | tanulmányaidat. Vedd elő az órádat, s igazítsd az enyimhez! Mikor szavadat
6187 XX | ahogy anyám és nagyanyám igazíttattak rajta, hogy de biz ilyen,
6188 XXII | ment, midőn egy férfinak igazmondási hitelességét veté a kétség
6189 XXXI | az út.~Az elősiető orvos igazolta Topándy véleményét.~„Itt
6190 XXV | ki lesznek irtva. Olyan igazsága van, aki őket megöli, mint
6191 IV | harapdálja a fejére taposó igazságnak sarkait. És örültem rajta:
6192 XX | kileguléjuskodol a legvilágosabb igazságomból.~– De hát, kedves Loránd,
6193 XXX | szenved, meghal, és feltámad; igazságos ítéletet ígér, bűnbocsánat!
6194 XXX | szóknál kezeit feje fölé.~– Igazságosztó Úristen az égben! Saját
6195 X | fickókból kicsavargatni az igazságot.~Azzal folyvást sietve vitt
6196 XIII | bizonyosan ilyen hosszú igazságra elbocsátott pörkeresői a
6197 XXIX | elővette az ellenvarázslat igéjét: „Hüccs ki, te! Hüccs innen,
6198 XVII | tudott néha igen kacskaringós igeneket mondani.)~– Azért ne nehezteljen
6199 XXX | szembesítve, s a bírói vizsgálat igénybe vette őket mind.~Topándy
6200 XVIII | anyai ágon van örökösödési igénye őkegyelmességének, megnyertem,
6201 XIII | vagy mi felől nincsenek igényeid? Mert az egészen szabad
6202 XXIII | hosszabb előkészületeket igényel?~– Sokkal hosszabbakat.~–
6203 VIII | Kedvesem, a nagy urak ígéreteire ne adjon semmit. Az egész
6204 XI | mi családunkban az ilyen ígéretek nem szoktak a levegőben
6205 XI | lehetett rá, hogy tőled ilyen ígéretet csikarjon ki?~– Azt én nem
6206 IV | reggelizik. Különben egy ital bor ígéretét mint conditio sine qua nont
6207 I | boldoggá tett bennünket ez ígérettel! Látszott is arcán, hogy
6208 X | Én tétováztam. Ez nehéz ígéretvolt.~– Ha engemet szeretsz,
6209 XIII | kevés lélekerővel bírt, s ígéri, hogy lelkéért imádkozni
6210 I | ember még gyermek, és azt ígérik, hogy holnap kiviszik falura.~
6211 IV | közbe esküdt úr.~– No hát ígérjék meg, hogy legalább egy hordóból
6212 XVII | jószágot, amire hajlandónak ígérkezett. Aztán most egyúttal a leányomat
6213 XI | Megígértem, mert meg kellett ígérnem; s mármost megtartom, mert
6214 XXVIII| széttépni, halálra kínozni ígért, s aki itt van ismét az
6215 XXIV | szárnysmaragdjáig, nekem ígérték volna is, s viszont mindennel,
6216 XXII | tekintetében, melyet Dezső arca igéze meg.~– Testvérem, Dezső –
6217 XXVI | kerítésen: annak se ártana ám az igézés.~A sok vihogó leánycseléd,
6218 XXVI | Ő követett el rajtam igézést; pedig én volnék a boszorkány
6219 XXIX | azt rázogatni, bizonyos igéző mondatot hallatva, mely
6220 XXVII | meg valaki valakit, mivel igézték meg! Hátha igaz?~Hátha vannak
6221 II | ordítanak, énekelnek: „Gaudeamus igitur!” Azért én semmiképpen meg
6222 II | tovább menni kívánalmaiban. (Igy tesz az elégületlen nép
6223 XXIV | gondolatokkal eltelve.~– De igyad ki e poharat, ha mondom;
6224 XVIII | borravalót osztott ki, hogy azt igyák meg az ő egészségére, ki
6225 XXVII | ide, Korvé, a csutorát! Igyatok egy kis szíverősítőt elébb!
6226 XI | leérkeztem, Fromm papa nagy igyekezettel iparkodott felcsatolni a
6227 XIX | értem; titkaitokba sohasem igyekeztem mélyebben behatni, mint
6228 XXIV | töltött.~– Igyál te is!~– Nem ihatnám én, bátyám – szólt Loránd
6229 XXVII | bűvkörből, melyet az Úr ihlete képez a hozzá menekülő körül,
6230 IV | mely előttük térdepel, ihlett, tiszteletre méltó; – de
6231 V | meghengergőzött a fűben, ihogva, röhögve, azután felugrott,
6232 XX | ahány a világon van! Most, ihol van, kileguléjuskodol a
6233 III | III. Az én nagyságos urambátyám~
6234 XXII | testvér belépett rajta, egy ijedelemmé vált mind a három mosolygó
6235 XXII | hozzám?” – Ez volt Melanie ijedelme.~„Hát te még nem haltál
6236 XXXII | istenért! Mit tettél?~– Ne ijedj meg! Nem az én kezem volt.~–
6237 XXIV | Áronffy testvérektől ne ijedjen meg! Merjen a szemük közé
6238 VII | voltam, hogy meg sem tudtam ijedni. A nagyobbakat nagyobb dolgokkal
6239 II | én nem tudom, hova leszek ijedtemben.~Azt pedig semmiképpen ki
6240 VII | nagyobbakat nagyobb dolgokkal ijeszték, s azok mégsem hagyják el
6241 XXV | fogott késen keresztül. – Mit ijesztgeted az embert? Csapjon beléd
6242 XXII | hogy miféle mitológiai ijesztő szörny lehet egy olyan balsorsszülte
6243 V | halotti csend lesz, még ijesztőbb, mint az éj minden rémhangja
6244 XV | És egy butykos pálinkát!~Ikétum, pikétum, holt! berdo! vivát!”~
6245 XXIX | járművét, s nem lett volna ildomos vállalat egy tisztes férfiúnak
6246 XIII | az a mesebeli vért Homér Iliászából, mely e kicsi rovar szárnypajzsához
6247 VIII | éjjel az ágyában elfogják, ,illa berek, nádak, erek’!” De
6248 XVIII | együtt a gyufán levő kén illatát is be találta lélegzeni,
6249 II | az előcsapat, s kellemes illatával eltölti az egész műhelyt.~
6250 XVI | csak eltűnik a szalonok illatszeres gőzköréből, s évek múlva
6251 VII | tanácsterembe szállingóztak. Illedelmesen üdvözöltem őket. Némelyik
6252 XXII | hideg nyugalommal. – Az illendő tisztelgésen kívül is, mely
6253 XVII | mellettem. Én ugyan sokkal illendőbbnek találtam volna, hogy egyenesen
6254 XVIII | míg eltalálta, hogyan fog illeni legjobban.~Azután karja
6255 XVIII | úgy tette vissza, ide-oda illesztgetve homlokán, míg eltalálta,
6256 XXIX | őt, ha csak homlokára nem illeszti a csövet.~Kimenjen-e hozzá?~
6257 IV | gúnydaloknak nevezett nótákat illeti, azoknak olyan ártatlan
6258 IV | sor.~– Hívassa ön elő az illetőket!~Topándy hátrakiáltott mögötte
6259 XXV | tegnapelőtt este azt a szép illuminációt. Mikor a berekben leégett
6260 XXIV | ami mind hozzátartozik az illusztrációhoz.~– Hallgatom – szólt Loránd
6261 XII | fejét, ami nagyon tréfás illusztrációja volt a nagy hangon kezdett
6262 IV | litteraturából vannak válogatva. Illusztrációk Béranger és La Fontaine
6263 X | legény. – Hogy beszélhet ilyeneket? Vicekspan akar lenni, s
6264 XII | az igen goromba ember az ilyenfélékhez. Maga prédikálni is szokott?
6265 II | pékműhelyek ablakain áthangzani. Ilyenforma a nóta:~Óh be szép, jaj
6266 VI | Éreztem magamban, hogy ilyennek kell lenni az embernek az
6267 IV | Szolgabíró úr bámult. Őnagysága ilyennel is foglalkozik? Mikor elfogyott
6268 VIII | Egy verset vagy valami ilyes fadaise-t; s az az album
6269 XVIII | Legközelebbi levelében ilyesmire példálózott. Ezt meg kell
6270 XXIX | te, cseléd létedre, nekem ilyet mondani?~– Mátul fogva nem
6271 XXX | össze ne szorítsd.~Foglald imádba az én nevem mellé hű kedvesem
6272 XIII | szeretném éppen megtudni az imádkozás által.~– Hát magad sem tudod,
6273 XV | aztán elvégezte a leány az imádkozást, rányitott a két dicsfényes
6274 XIII | Imádkozni-e? Hát aztán miért imádkoznál? Van valami, ami nélkül
6275 XIII | Szeretnék imádkozni tudni.~– Imádkozni-e? Hát aztán miért imádkoznál?
6276 XXX | kezét. Úgy fogtam meg, ahogy imádkozók szokták azt összetenni.
6277 XII | Sárvölgyiékhez. Az szereti az imádkozókat.~– Nem ahhoz. Topándy úrhoz.~–
6278 XVII | Melániám! Akiért én mindennap imádkoztam, akiről mindennap álmodtam. –
6279 I | kísértetek laknak, és mi hiába imádkoztunk: „Ne vígy minket a kísértetbe!”,
6280 XI | így. Most már mindennap imádkozzál testvéredért!~– Ti pedig
6281 I | szívben és tettekben Istent imádók; és mégis az egyik testvér
6282 XVI | barátjai, tudománya, hite, imádsága: a jövendőmondó kártyák.~
6283 XIII | szerint tölt az élet. Ha imádságért osztaná valaki a jót, nekem
6284 XV | hogy rajtam keresed az imádságodat?~– Tanítson meg engemet
6285 XIV | egyetlenegy volt a bőröndben: egy imádságos könyv. Cipra kinyitotta,
6286 XXVI | testvért. Azt a másikat imádtam, mint egy angyalt, s amint
6287 XXX | szívének becsét, – anyja imái közé ajánlja nevét, s anyja
6288 I | minket a kísértetbe!”~Az Úr imájának egy mondata ez, amit ezerszer
6289 XV | az asztalhoz érve, a kis imakönyvet tükre táblájához támasztá,
6290 XXX | ez!~Azon érzés, hogy az imának sikere van. Óh, milyen boldogok,
6291 XXX | aztán ő maga mondta el az imát Topándy előtt: egy szót
6292 XVIII | lételükért küzdő nemzeteké? „Ime két kezébe adja a sors az
6293 II | találtam, hogy ennek az impertinens gyermeknek is ott járt a
6294 XIII | tovább. – Györgynek híják az inast, aki ki fogja szolgálni;
6295 IV | nem legale testimonium és incattus, hanem vendég és gazda vagyunk.~–
6296 XXIII | hanem a levátára. Az én incattusom elébb van megidézve, mint
6297 XVIII | őkegyelmességének magyarországi indigenátusa, melynél fogva oly szabadon
6298 XIV | ismét nyugodtan felelt ez indiszkrét tudakozásra:~– Csak azért
6299 XXII | Melanie és Dezső. Milyen indiszkrétek ezek a falusi emberek!~Különösen
6300 VII | A titkos iratok egyik fő indítóját nem ismerik. Hanem azután,
6301 III | engemet a legszélső bámulatra indított. Szép nagynéném erősen állítá,
6302 XXIII | gazdái legyenek.~Hanem ez indítvány mind Dezső anyja, mind Fánny
6303 II | az úszás megtanulását is indítványba hozta; mely pontnál azonban
6304 IV | az elismerést.~– Én azt indítványoznám – szólt esküdt úr –, hogy
6305 XXII | bennünket ebéddel nem várt, azt indítványozza, hogy menjünk át Sárvölgyihez,
6306 II | az nem történhetik más indokokból, mint hogy a másik osztálynak
6307 IV | szükségtelennek találta az indokot is hozzátenni, miután azt
6308 XXX | Tiszttársammal rögtön felkeresésére indulánk. A két asszonyságot a legnagyobb
6309 I | Nagyanyánk mindaddig egy szó, egy indulatkifejezés nélkül állt a kripta mélyében,
6310 II | lelkeket, a zene szelídíti az indulatokat, már Pythagoras idejében
6311 XXIX | cselédje, tudja? – szólt indulattól reszketve a vén gazdasszony. –
6312 II | előadásaikat, a legmakacsabb indulatú ifjakat, kiket semmi fegyelem
6313 XXI | abba, hogy te házasodni indulj – énelőttem!~Dezső Loránd
6314 XXIX | rendeletet adott, hogy hat pandúr induljon el lóháton Lankadomb felé;
6315 III | hajnalban kellett útnak indulniok. Még akkor a Csallóközön
6316 IX | gyermek voltam.~Soha szebben induló tavaszra nem emlékezem,
6317 I | postalovait; reggel, mikor már indulókészen állt minden, azt mondá,
6318 IV | mérgelődött Topándy, neki-neki indulva a két bírónak, s megint
6319 IV | termetével, ki egy ideig passzív inerciával nézte principálisa hasztalan
6320 XI | kedves Dezső”. Nevezz „infámis, rossz, átkozott Dezsőnek”!
6321 XIII | de azért egyet meg nem ingatott bennem: a hitet.~– Engem
6322 XIV | sötét szemöldeit, s fejét ingatta elutasítólag.~– És egy bibliai
6323 XXIII | Loránd végre meg hagyták ingattatni magukat, s beleegyeztek,
6324 I | közé, s hajamat megfésülé. Ingem gallérja a nyakkendő alá
6325 II | Valahányszor tiszta fehér ingemre nézek, olyan jólesik, hogy
6326 XXVIII| Erre a gondolatra valami ingerlő düh szállta meg Loránd idegeit.
6327 XIV | tartozik beszámolni az utolsó ingéről is; ami nem tetszik a háznál,
6328 XI | természetes – feleltem rá ingerült dölyffel. – Mert azt anélkül
6329 XXII | veszély? – kiálta fel ideges ingerültséggel Bálnokházyné.~– Óh, afelől
6330 IV | minden toll, mint egy spanyol inggallér.~– Majd mindjárt el fog
6331 II | papirost feltette neki spanyol inggallérnak, s még azt kívánta tőlem,
6332 XXVI | főzök a konyhában, felgyűrt ingujjam, két szél kötényem?~– De
6333 XVII | hogy rokona vagyok.~– Tehát inkognitó? Azóta mindig? Éppen, mint
6334 XX | tudtak neki felhozni a Lajtán innenről.~Loránd mégsem engedett.~–
6335 XXIX | Bocsáss be! Bocsáss be! Adj innom! Megégek! Förössz meg olajban!
6336 XVIII | melynél fogva oly szabadon inskribálhat itteni uradalmakat, akkor
6337 XVIII | holdnyi birtokot fog számomra inskribálni.~– Hohenelm-Weitbreitsteinban?~–
6338 XI | szorongásomat.~– Hagyd ezt most! – inté anyámat. – Nem vagyunk még
6339 I | de jól láttam, hogy rám integetett szemével.~Nagyanyám csendesen
6340 XIV | csalódásban Loránd szemeinek békés intenciói felől. Ahogy ezek a szemek
6341 II | magyarul definitíve nem, tehát interim közegül egy neutrális nyelvet
6342 II | felém, s valami rettentő interpellációt intéznek hozzám, amit én
6343 IV | esküdt úrnak kelle ismét interveniálni, mert különben a likvidációnak
6344 IV | Ismét a mosolygó esküdt interveniált.~– Mondja hát becsületszavára
6345 III | vigyázz! Ismét e szó!~Ismét az intés, hogy én, a gyermek, vigyázzak
6346 II | szónál szemöldökének egy intésével felküldte a feje tetejére
6347 XI | kézen vezetett alakhoz intéz valaki, azt rögtön hamuvá
6348 XXXI | Topándy maga látott a szomorú intézkedések után.~Loránddal nem lehetett
6349 XIII | szobája itten jobbra! – intézkedett a hölgy tovább. – Györgynek
6350 II | megnyerni lehet.~Ezt az intézményt csak asszonyok gondolhatták
6351 II | rettentő interpellációt intéznek hozzám, amit én még nem
6352 XXIX | rémtett végre volna hajtva, az intéző kéz már el van árulva.~S
6353 XVIII | Loránd –, itt vagy halálra intőnek?”)~– Nem akartalak elkerülni;
6354 XIV | Topándy még jobban nevetett ez invektívákra; a szegény cigányleány égő
6355 XXII | delet. Kár volt tegnapra nem invitálni: akkor talán már csak megérkezett
6356 XIII | rabló; s nézzen ide: az ínyem egészen fel van hasadozva,
6357 V | ember homlokát leráncolja, ínyét felhúzta fogairól, mintha
6358 XXIV | előkelő úrhoz! Az ellen, hogy inzultálni találják, biztosíthatja
6359 IV | racionalizmusból mint bölcsész iparkodék vala lelkét a látható vallás
6360 XV | jókedvében kétértelmű tréfákkal iparkodik zavarba hozni a lyánkákat,
6361 XXXII | lakhatik azon belül; ne iparkodjanak találgatni annak rejtelmes
6362 V | ugrálnak át a feje fölött, hogy iparkodnak félrevezetni az ismert útról.~
6363 XII | izmai erejét: ugyancsak iparkodni kell annak a lovasnak, ki
6364 XXVIII| szorítva, másikkal annak száját iparkodva betapasztani. De Ciprát
6365 V | nemét a nemzetgazdászati iparnak, mert egészen elundokította
6366 XI | feltalálhassam; két szegény iparos, ki munkáját hagyta abba
6367 XXIX | egész falu láttára utána iramodni, s az utca közepén kétséges
6368 XXX | neked is elmondja, amit irántad érez.~A leány arcán egy
6369 X | feszesebben viselték magukat irántam, mint máskor.~Melanie húgom
6370 XVI | hétköznapló zubbonyt: a világ iránti közönyt és érdektelenséget?
6371 X | rettentő lármáját, amit irántunk való önfeláldozásból követett
6372 IX | lelkesedett vala. Az új irány, mely nemzetünkben oly élénken
6373 II | tertia”, – „carcer” elég irányadó delejtűképpen szolgált,
6374 XII | Loránd, a rabló homlokának irányozva a pisztolyt.~A rabló azonban
6375 XXVIII| mert a rablók mind ide irányozzák lövéseiket, észrevéve az
6376 IV | nézheti jó szemmel e retrográd irányú szörnyetegeket.~– Tehát
6377 VII | az ijedelem.~Néhánynak az írására ráismertek, azok között
6378 XIII | kíváncsisággal kandikálva az írásba a szép asszony.~Loránd is
6379 VI | késni a tanulással, s az írásbeli labort megírtam helyetted.
6380 XXX | idejönnek kétrét hajtott írásokkal, s fogják kérdezni egymás
6381 VII | lehet az előttünk fekvő iratokban, csak raktunk betűt betű
6382 VII | újjáalakító hatásuk volt ez iratoknak.~Egészen új világ nyílt
6383 XXX | le a mennyekből, akinek irgalmához nyújtja esdő kezét, midőn
6384 VIII | szigorral őriz, nagyobb irgalmat mutatott volna hozzám. De
6385 I | szeretni; az átmérhetlen irgalomban bízni; ég csapásaiban megnyugodni…
6386 VI | papirost, könyvet; ott írhatsz és tanulhatsz.~Úgy tettem.
6387 XI | nem voltam többé Fánnyra irigy. Láttam, hogy anyám mennyire
6388 IX | Én ez arany sorokat csak irigyelhetem; rám egy parány sem esik
6389 III | kisebbel maradok.~Bátyámat irigyeltem, akire nézve már otthon
6390 VI | nem találkoztam.~Mennyire irigylettem én e kicsiny ember ügyes
6391 VIII | Legyen úgy – monda Loránd –, írjuk fel neveinket.~És azzal
6392 XIII | ember nemesember; a városi írnokságon, ha az ember csak honorácior;
6393 VI | engedjen ott a lámpánál írnom és tanulnom. Márton egész
6394 II | lesz. Az ablaknál volt az íróasztal, azon égett egy szál faggyúgyertya,
6395 VIII | dobálta bele.~Azután leült íróasztalához, s finom lilaszín levélpapírra,
6396 XXX | Topándy levelet írt Loránd íróasztalán; s azon kérdésre, kinek
6397 XXX | lepecsételve fekszik már íróasztalomon. Kérem, tisztelendő atyám,
6398 XIII | Hát valami tiszti lakás, iroda vagy mi felől nincsenek
6399 XIII | megmondta azt nekem, tehát nem írom ide. Azt is közlötte velem,
6400 XXII | darabka papír; egyetlen írószer, ami Loránd szobájában található
6401 II | mi terhünk az útiköltség. Irott címzete után rátaláltunk
6402 XIII | a betűkről, hogy asszony írta-e vagy férfi? – kérdezé naiv
6403 XXVI | még a nap alatt! Könyveket írtak már a rég elmúlt népek hitregéiről;
6404 V | egy szál lélekvesztőn, s irthatta az éktelen sok vízi szárnyast,
6405 I | kezdett bennem valami babonás irtózat támadni azon épület iránt,
6406 III | láttam én ezt ébren, mennyi irtózató görög szót megtanultam én
6407 XIII | rémeket lát, árnyéktól irtózik. Ez az egész történet: mese.
6408 XIII | bolond vagyok, árnyék elől irtózom; de ez engem kínoz, gyötör,
6409 XXXII | szállás van benne.”~És ettől irtóztunk mi valamennyien.~Ő is, mink
6410 XIX | naponkinti tanulmányává tenni ne irtózzék.~És ő mindezzel nem volt
6411 VII | vitattuk meg a nap eseményeit, írtunk verseket, azokat megbíráltuk,
6412 XXV | megtisztul, ha ők ki lesznek irtva. Olyan igazsága van, aki
6413 VII | és bíráik voltak jelen az iskolaépületben.~Különös, hogy én még akkor
6414 XIII | tettem vele életében, kicsiny iskolás diákkorától fogva. Mennyi
6415 II | vannak-e kezeik alatt levő iskolásfiúk, leányok, akik innen oda,
6416 I | rossz cseléd vagy pákosztos iskolasuhanc megríkatott, ami nálam könnyen
6417 XXX | ismersz, te tudod, minő iskolát járatott ki velem az élet.
6418 I | legyen nálánál erősebb ember. Iskolatársai rettegtek öklétől, s nem
6419 VII | teszed, sokan benne vannak iskolatársaid közül.~Most már örültem
6420 XVIII | Gyáli Pepit mint hajdani iskolatársát.~E névre Cipra egészen átdelejesült.
6421 XIII | nőtt fel ez a leány minden ismeret nélkül?~– Bizony nem ismer
6422 I | tanítanak.~A legelső elemi ismereteimmel a latin nyelvtanban arra
6423 II | s mestersége technikai ismeretein túl Cicero nyelvében is
6424 IX | általában szorgalmas olvasás, ismeretgyűjtés, a külesemények tanulmányozása
6425 XIII | ártatlanságot. Ciprát az ismeretlenek a ház asszonyának hitték,
6426 XIII | világban? A kényelem és az ismeretlenség. Ha saját gyermekem van,
6427 XX | Azokkal is hamar megvolt az ismeretség.~Mindannyian azzal a tudomással
6428 XIII | színésszel, kivel korábbi ismeretsége volt már. Ez is ki volt
6429 III | a királyi személynökhöz; ismeretségeket kötök előkelő nagy urakkal,
6430 XVI | ha meg nem tartotta? Ki ismerhetne rá ezentúl, e helyzetben,
6431 XII | büszkeségét, Lorándot fel ne ismerhetnők.~A hosszú út, amit idáig
6432 XII | ha híréből ismeri, hát ismerje meg személyéből is. Üljön
6433 XXVII | semmi maskarát.~– Engem hadd ismerjenek fel! Még aki nem ismerne
6434 XXVII | véredet, kitépi a béledet! Ismerjetek rám! Hogy fogok a szemük
6435 XVII | változtam vénségemre.~– Óh, ismerjük mi jól! – szólt malasztteljes
6436 XVIII | hétig kitartom vele. Jer, ismerkedtess meg! Tudom, hogy be nem
6437 XXVII | ismerjenek fel! Még aki nem ismerne is, majd megmondom neki,
6438 XIV | Betűket látott benne. Ha ismerné azokat!~– Ez az ő neve?~–
6439 XIX | az volt.~– Akkor el kell ismerned, hogy én még derekabb fiú
6440 XXV | jobban, forrald!~– Ők nem ismernek se Istent, se törvényt.
6441 XXIX | végre a kegyeleteket nem ismerő szívtelen gazda kimondja
6442 III | embernek van egy pékleány ismerőse, aki minden percben a nyakába
6443 XIII | Tudakoztam magyarországi ismerőseimtől a két ellenfél felől, s
6444 XIV | keresheti fel; egyéb rokonait és ismerőseit már mind sorra próbálgatta,
6445 IV | Boris asszony! – üdvözlé őt ismerősül az esküdt – bizony majd
6446 I | maradnom? Miért nem jön semmi ismerősünk felénk? Miért suttognak
6447 XIV | ismerősei közül kevesen ismertek volna már rá. Igazi nevétől
6448 XXXII | csillagba – semmi! Nagyon jól ismerték már, nem bántották.~Olyan
6449 XVII | kedves rokonunk. S te sem ismertél rá, Melanie, ez ideig?~Melanie
6450 XIII | kezdtem, hogy Ciprával nem ismertettem meg az ábécét.~– De hát
6451 XIII | Nem tudom, milyen volt – ismételé, kifejezéssel tekintve Lorándra. –
6452 IV | elkáromkodom anélkül, hogy ismételném magamat. Ismét a mosolygó
6453 XI | Elejétől végig alaptalan – ismételtem én nyugodtan, bár minden
6454 II | elém, s ugyanazt a kérdést ismételve, pantomímiával is magyarázza,
6455 XI | Köszönöm”. Még egyszer ismétlé suttogva: „Köszönöm”.~Mindezt
6456 XX | szerezni, nehogy az a tréfa ismétlődjék, ami történt tíz év előtt,
6457 XIII | fintorította félre a sajátságos ispánfogadási feltételekre; mindenbe belenyugodott,
6458 XXVIII| mondá nagybátyjának, hogy ispánlak kell, Topándy megásatta
6459 XVI | hogy nagy ideje volna az ispánlakot fölépíttetni, ami oly rég
6460 IV | mondasd el az esküdteddel az ispánomnak, hogy mit izen a vármegye!
6461 XXV | benne, hogy kinek a borát issza, csak jó bor legyen.~Maga
6462 VI | jetzt um halbe nájni:~Jetzt ist der Vater z’haus, kannst
6463 X | a bérkocsisok. A rozzant istállókat, miket szedett-vetett deszkákból
6464 II | fejemre tette a kezét:~– Iste puer?~Azután megveregette
6465 XXIV | vagy azt: „Én, férfi, istened akarok lenni, óh asszony,
6466 XIX | holdra, csillagokra, minden istenekre; mi gyűrűt sem váltottunk
6467 IV | szolgáló meg két papagáj.~– Istenkáromló! Ön minden szavával arcul
6468 XIII | családjának, hazájának, az Istennek! – De én nem mehetek. Itt
6469 XIII | Az öngyilkosok számára Istennél sincsen irgalom.”~Ki hát
6470 XXV | embert? Csapjon beléd az istennyila!~Még most is reszketett,
6471 XIII | tárgyról semmit. Megesküdött Istenre és minden szenteire, hogy
6472 XXVI | mitológiája él; mint az ókor istenségei, mikkel a költők füvet,
6473 XXVII | számára hagyjátok meg az istenséget!~Mikor a nagy szívdobogástól
6474 IV | átkozott mulatságért, hogy istentagadásával a vele érintkező embereket,
6475 XXV | Még azoknál is rosszabbak. Istentagadók. A föld megtisztul, ha ők
6476 XVII | Topándynak (a vén bolond istentagadónak), hogy gyermekének menhelyet
6477 XX | Ennyi korhely pajtást, ennyi istentagadót összecsődítettem, nem tudva,
6478 IV | arra nagy szükség van az istentagadóval szemközt.~– Nem pipázni
6479 I | becsülethez, nem gonoszok, nem istentelenek; szívben és tettekben Istent
6480 XXVI | még valahol, aki minden istentelensége dacára emberien érezni tud,
6481 XII | hozzá indultam; magamat is istentelenségeimért zártak ki az iskolából.
6482 IV | sem tudják, hogy micsoda istentelenségeket követ el ez az ember, mert
6483 XII | az utcára, ott elkezdett istentelenül káromkodni, szidva, átkozva
6484 I | megesküdtetlek benneteket itt, hogy Istentől el nem távoztok soha, hogy
6485 II | az asszonyságok, mindig Istóknak neveznek; amit én egészen
6486 VIII | táncoljon ma este a Szent István tornyával!~– Úgy? Jó. –
6487 V | fényes tallért kioldaná iszákjából, mindjárt azt kérdenék tőle,
6488 XXIV | Melanie, nyakig estünk az iszapba, ne válogassunk nagyon a
6489 XVII | Lorándhoz mint egy nyúlós iszaptenger, tapad? Amint elgondolkozva
6490 XX | No, öreg, ma te is velünk iszol, ugye? – szólt hozzám dévánkodva
6491 XIV | mellére szorítva, az erkölcsi iszony bámulatával monda:~– Hogyan?
6492 I | gondolkoznak mindig.~Óh, az iszonyatos!~Hogy semmi sem tartja vissza
6493 XXII | tekintete. A félelemmel, iszonyattal itatott tekintet nem bír
6494 XII | izma vonaglott a görcsös iszonyattól; szép szemei kerekre felnyíltan
6495 I | játszanak vele, keresik, mitől iszonyodnak; és csak arról gondolkoznak
6496 IX | Loránd most tudta meg, mily iszonyút kellett szenvedniök azoknak,
6497 XX | kiálta erre az egyik.~– Mi iszunk kényszerítés nélkül is! –
6498 III | préselt, főtt vagy égetett italhoz.~Így vesztett el bennem
6499 XII | meggyújtja. Ezt a forró italt híják nálunk krampampulinak.
6500 XIII | csárdában, mikor megálltunk itatni, egy zsivány rajtunk rontott,
6501 XXII | félelemmel, iszonyattal itatott tekintet nem bír megválni
6502 XXV | a gondolataimba, s onnan ítélhesd meg, mennyire komolyan akarom
6503 XXII | mosoly.~– És most legyen ön ítélő bírám, uram – szólt Dezső,
6504 XXXI | urambátyám.~– Hány esztendőre ítéltek?~– Csak kettőre.~– Többet
6505 II | mit mondott, a „Kerl”-ből ítélve a tegnapi veszekedést véltem
6506 XXV | ivókutamba. Szerencsére elébb ittak belőle a lovak, s mind megbetegedtek
6507 XX | kóstolgatta a bort, amíg mások itták.~– Ha van kedved, hát próbáljuk
6508 XX | nem vagyok ittas! Én nem ittam bort soha, tudod azt! –
6509 X | tudsz még?~– Ha kívánod, itthagylak és visszamegyek.~– Tedd,
6510 I | szerelmére, örök bánatára, kiket itthagynak szomorú halálukon kesergeni,
6511 II | észre, hogy még azt is nehéz itthagynom!~Hát édesanyám, ki folyton
6512 V | nádszálak: jelei a korábbi ittjárásnak.~Az okos mén figyelmesen
6513 XXII | hallotta meg nagysádtok ittlétét, azért meg fog bocsátani
6514 IV | jelenté, hogy tudomást vett ittlétükről, hanem amint Topándy is
6515 XIII | csalódom, Schmollist is ittunk egymással, s valami Paukereinál
6516 IV | IV. Az ateista és a kegyeskedő~
6517 VII | Lehetett az egy sűrűn írott ív.~Másnap reggel eljött érte
6518 I | egy szerencsétlen család ivadékai vagytok, melynek minden
6519 XX | el aztán csendesen inni s ivás közt anekdotázni.~Egyik
6520 XX | majd a rácot elsőnek az ivásban, amivel természetesen egyik
6521 XX | s most már folytatják az ivást; nem azért, hogy mámort
6522 X | magad adtad, két húszast ívenkint, mikor azokat a bizonyos
6523 VII | tisztességes fizetés. Minden ívért, amit lemásolsz, kapsz két
6524 XVIII | hídon, mely a patak fölött ívlik. Ott megálltak a híd közepén,
6525 XX | németek a világon a legjobb ivók. Felhozott rá hírhedett
6526 XX | kétszer-háromszorta jobb ivókat tudtak neki felhozni a Lajtán
6527 XXV | Egyszer mérget öntöttek az ivókutamba. Szerencsére elébb ittak
6528 XX | németet tartja a leghíresebb ivónak.~Ez állítása természetesen
6529 XVII | az asztalt, mikor már az ivópohár is magátul elpattant régen.~
6530 IX | IX. A tizenhét éves agg~Óh,
6531 XV | magát tettetnie, mert minden ízében reszketett.~– Te félsz? –
6532 IV | causam vocatussal.~– Ne izéljen a tekintetes úr, mert úgy
6533 XI | én nyugodtan, bár minden ízem reszketett az izgalomtól.~
6534 IV | az ispánomnak, hogy mit izen a vármegye! Ha valami pénz
6535 XVII | járnak fel a napvilágra izenettel; s a jó szelíd anyák mindennap
6536 XXIV | Topándy akar, ő beleáll. Izenjék hát meg a háborút a zsiványoknak,
6537 XXIX | bosszújokat! Most tépik őket ízenként széjjel! Most keresgélnek
6538 VIII | a bálba. Még egyebet is izent a kisasszony, leküldte Lorándnak
6539 XXII | türelmetlenül várták már. Gyáli azt izente, hogy amint menekülhet a
6540 XXX | gömbölyűsége dacára, meglátszott az izgalom, melybe a jelen szövevényes
6541 XII | tusa alatt. Lorándnak ez az izgalomban eszébe sem jutott.~A rabló
6542 XI | minden ízem reszketett az izgalomtól.~Hanem azt kellett volna
|