Fezejet

 6543 XI    |                   feje fölé kulcsolva, rebegé izgatott, látnoki elragadtatással:~–
 6544 XXX   |                     utat Loránd.~A sebláz még izgatottabbá tette a leány képzelődését.~„
 6545 XIII  |                      nap reggelén, midőn igen izgatottan jött hozzám, s azt mondá: „
 6546 II    |                     valami kedves keserűséget ízleltem abban a gondolatban, hogy
 6547 IV    |                      az egész ebédet, meg sem ízlelünk semmit; Boris asszony kiseprűz
 6548 XXIV  |                    üdvezít!” Ez, mint mondám, ízlés és fogalom dolga. Rátok
 6549 XXIII |                   hajdan. A divat is utolérte ízlését, amennyiben akkor minden
 6550 III   |                    egyéb, mint egy esztétikai ízléssel alkotott föveg; egy hajból
 6551 IV    |               Őnagysága tartotta beszéddel és ízletes falatokkal a szolgabírót;
 6552 XII   |                      A szép asszonynak minden izma vonaglott a görcsös iszonyattól;
 6553 I     |                     pedig nem látszott valami izmosnak, inkább karcsú volt és gyöngéd
 6554 XXIX  |                    gyér haja hegyéről a forró izzadság csepegett alá. Mégsem tudtak
 6555 II    |                      a pékműhelyekben.~– Hja, ja – szólt elkomolyodva Márton
 6556 XVIII |                         Hogy illik nekem ez a jácint a hajamban?~– Nagyon szép
 6557 XXII  |                 kisasszony Topándynál volt, a jácintok olyan szép tündércsengettyűs
 6558 XXVIII|                  kétszer odalőtt közéjük.~Egy jajkiáltás sem hangzott a két lövés
 6559 I     |                  rossz néven venni; a szegény jámboroknak tíz esztendő alatt kétszer
 6560 II    |                  kérdezte is nagyon, hogy nem jár-e az valami nyaktöréssel.
 6561 XXIII |                        Olyan holt embert, aki jár-kel, beleavatja magát a világ
 6562 XIV   |                     Az arc megférfiasodott, a járás parlagi modort vett fel,
 6563 XIII  |                 tréfából selyemben, csipkében járat, s nagyságoltat a cselédekkel;
 6564 XI    |                 gondolta azt, hová, miért, mi járatban. Hanem azt, hogy mi lesz
 6565 XI    |                      hogy mi lesz ennek a mai járatnak a vége, azt csak egyedül
 6566 XXX   |                        te tudod, minő iskolát járatott ki velem az élet. Te tudod,
 6567 XXVI  |                 igazán? Ha nem szeretsz, mért járatsz magad után?”~„Ha tudtad,
 6568 II    |                    hogy a gyalogjárók számára járdák vannak rakva. Itt ugyan
 6569 XIX   |                    hogy ő akár trombitaszóval járhatja körül az országot, hirdetve,
 6570 II    |                       diák! Még ez jó. Együtt járhatunk iskolába.~– Meus filius
 6571 VI    |                      Nekem táncolni többet ne járj; mert ha még egyszer kimaradsz,
 6572 X     |                     hevesen kezdett alá s fel járkálni a szűk, rövid szobácskában.
 6573 I     |                    hogy ez az ő öröksége. Itt járkált óra hosszat e kertben ábrándozva,
 6574 XXVII |                     nádasban elrejtve; könnyű járművek, egy darab faderékból kivágva;
 6575 XX    |                       lakóhelyünkhöz két napi járóföld; tehát – hogy mind a két
 6576 I     |                   olyan csendesen a ház körül járók? Miért nem harangoznak,
 6577 II    |                     mikor Fromm táti „latein”-járól beszél. Nagyobb biztosság
 6578 II    |                    üveges hintóból a mezítláb járóra.~Fánny kegyetlen volt hozzá.~
 6579 XXX   |                    kérdezni egymás után: „Hol jártál? Miért jöttél ki éjjel a
 6580 II    |                       az öregebbre?~Messze út jártán eltöprengtem e gondolaton,
 6581 XIII  |                   akivel eleitől fogva együtt jártuk az iskolákat; mégpedig annyira
 6582 XVII  |                       mindenütt e tömkelegben járva érzi magát; mindenütt e
 6583 X     |                       te? Te még boldog vagy; játék az életed; szenvedély nem
 6584 III   |             konziliárius kisasszonyának olyan játékbabája van, mely táncol, gitárt
 6585 XVI   |                      Cipra, elég volt ebből a játékból.~Cipra szomorúan szedte
 6586 XXIII |                      vannak még a gyermekkori játékok sorba rakva; az ember úgy
 6587 XXX   |                   veszünk szép ruhát, aranyos játékokat, elviszünk mulatni, utazni,
 6588 VIII  |                    volna hozzám. De veszélyes játékot űz ön, uram; jöhet egyszer,
 6589 II    |                  szerettelek? Isten hozzátok, játékszereim! Mire én visszajövök, akkor
 6590 I     |                      haza. Mikor ráért, nekem játékszereket faragott, rajzolt, épített,
 6591 II    |                  kívánni, hogy a kismacskával játsszam.~– Sicc! – mondék a gonosz
 6592 XX    |                     valami érzékeny jelenetet játsszunk el. Különben sem szerette
 6593 XVI   |                       ezen többet.~– Miért ne játszanál?~– Meglásd, hogy úgy lesz,
 6594 X     |                     útban „armer Reisender”-t játszanom.~Mikor az alacsony ajtón
 6595 XVI   |                   egyébhez nem értek?~– Jöjj, játszd el nekem az én kedves nótámat
 6596 VIII  |               Bálnokházyné, éppen papagájával játszék, midőn őnagysága, az udvari
 6597 XVI   |                          kérdé Melanie.~– Nem játszom én ezen többet.~– Miért
 6598 XI    |                 magára.~Melanie húgom most is játszotta a cavatinát, amit akkor
 6599 XXII  |                tenmagadat; gyermekek voltunk, játszottunk; tréfát űztem veled…~Sárvölgyi
 6600 XXI   |                       javamról lemondtam a te javadra; a pecsétes levél ott van
 6601 XIII  |                     diákkorától fogva. Mennyi javammal élt, milyen sok szívességet
 6602 XXI   |                Végrendeletemben minden világi javamról lemondtam a te javadra;
 6603 XXXI  |                       venni, és az mind Cipra javára ütött ki.~A gondviselés
 6604 XX    |                  humorizál, s maga elneveti a javát, s valamennyi végzi nagy
 6605 II    |                        skutika és a pálca, mi javította meg? A hegedűvonó. Aki zenélni
 6606 XVII  |                változatlanul „yes”-, „oui”-, „jawohl”-lal válaszol, a magyar,
 6607 I     |                 apjának feje. Azután a hosszú jegenyefasorok a város végén, miket úgy
 6608 IV    |                   csak a keresztről, repülj a jegenyére”. Hanem gyerünk innen az
 6609 XV    |                     minden indulat kristállyá jegesül; egy imádkozó szűz alakja!
 6610 XXII  |                   Tortasütőt kért kölcsön meg jeget, mert ma a Gyáli úr vissza
 6611 X     |                       melengetve föl az ablak jegét, hogy kilásson rajta, mikor
 6612 XII   |                     felett, egyik tűz-, másik jégfegyverrel, oly gyorsan változott az
 6613 IX    |                  ablakánál Loránd, s az ablak jégvirágain keresztül az utcára kibámult.~
 6614 IX    |                  utcára kibámult.~Éppen ilyen jégvirágok voltak fagyva lelke elé
 6615 XXII  |                magyarázatára: a félhold alakú jegy az egyiknél fog jelenteni
 6616 V     |                    Elnézegeti azokat a furcsa jegyeket a császár bankóin, s úgy
 6617 XXII  |                      a kisasszony Gyáli úrnak jegyese, – s ma kézfogóra készültünk
 6618 XXVII |                   könny.~Anyjához írt levelet jegyeséről.~A szegény cigányleányról.~*~
 6619 VIII  |                      másik felére saját nevét jegyezte fel.~Azután összesodrották
 6620 XIII  |                       az évnek, mely vörössel jegyezve állt naptáramban: a Heidelbergából
 6621 XIV   |             karikagyűrű van a kezén; az pedig jegygyűrű szokott lenni.~– Hát sokat
 6622 XVIII |                   azon a helyen, ahol Melanie jegygyűrűje a vízbe hullott. Lenéztek
 6623 XXII  |                       bontogatá ki a végzetes jegyzékeket.~– Jól van, elhiszem – lihegé
 6624 VIII  |                     jó barátjának az albumába jegyzett valaha néhány sort. Egy
 6625 XIII  |                   Heidelbergbe menetele előtt jegyzette el mátkáját, ki igen kedves,
 6626 X     |                       mikor minden tavasszal, jégzajláskor kicsap közéjük a Duna! Itt
 6627 V     |                   mint a kettétört nádszálak: jelei a korábbi ittjárásnak.~Az
 6628 XXV   |                      gyöngédsége, sem féltése jeleivel nem üldözi fiatal nejét.~
 6629 V     |                      mén figyelmesen vigyáz a jelekre, néhol széttágult orrcimpákkal
 6630 IV    |                    színezetre válni e szomorú jelenés.~– Legelsőbben is azon ítélet
 6631 I     |                     éjszakája ez.~Mit nekem a Jelenések könyvének minden tűzokádó
 6632 XI    |                       tetszett, mintha erre a jelenésre vártak volna. Ők is igen
 6633 XVIII |                zűrhangzatot hozni ama gyöngéd jelenetbe. Ott találkozni fognak,
 6634 IV    |                  szívemelő, tiszteletre méltó jelenetek; az emlék, mely hozzájuk
 6635 II    |                    féktelenül nevetett ezen a jeleneten.~Én azonban nagyon sajnáltam
 6636 XX    |                       Tudjátok, hogy az ilyen jelenethez nem kell publikum. Tehát
 6637 XV    |                   célozgatni is mert e tréfás jelenetre, Lorándnak mondva ebéd után:~–
 6638 XX    |                     Mindenki el volt ámulva e jelenettől, s hagyta őt menni. Mintha
 6639 XIV   |                     rangjához illő dekórummal jelenhessen meg közöttünk.~Topándy nagyot
 6640 XXIV  |                    világ előtt meg nem fognak jelenhetni többet ilyen skandalum után.
 6641 IV    |                       mahagóni bútorok között jelenjen meg, s kíséretül szolgáljon
 6642 XV    |               felügyelete nélkül is; nem volt jelenlétére olyan minden órai szükség.
 6643 XIV   |                     Nagyon szorgosnak találta jelenlétét minden mezei munkánál, hogy
 6644 XXII  |                      ahol a napfényen meg mer jelenni, mindaddig, amíg oda nem
 6645 XIX   |                    jólesik. Derült, örökvidám jelensége megvilágítá körüle az egész
 6646 IV    |                    csak a csendesebb hangokon jelenté, hogy tudomást vett ittlétükről,
 6647 XIV   |                     lenni.~Vacsorakor már úgy jelentek meg, hogy egyiknek a karja
 6648 XXVII |                     kettőt füttyentek, az azt jelenti, hogy baj van, s akkor minden
 6649 II    |             emlékeznek e tény szimbolisztikus jelentőségére, azok tudni fogják, hogy
 6650 XII   |                   szívén nyílni, amin könnyen jelleme titkai közé láthatna valaki
 6651 XVI   |                   gombos frakkjából, a büszke jellemet is leöltse az ifjúról, s
 6652 I     |                      a naiv kedélyű nőket úgy jellemzi, akik gyermekeik között
 6653 XXII  |                  tisztelgési gála kizárólagos jelmezét. Nagyon nagy ünnepélyre
 6654 XXIII |                      befutotta a folyondár; a jelmondatot nem lehetett már olvasni
 6655 V     |                      iszap; – ami előtte utat jelöl, semmi egyéb, mint a kettétört
 6656 XIII  |           természetbúvárok nagy részének régi jelszava ez, s azért olyan rokon
 6657 V     |                       eszlek meg téged.” Ez a jelszó. „Neked van, nekem nincs,
 6658 XXIII |                  brachialiter egzekválhatod a jelzálogosodat.~– Ez szépen meg van magyarázva.
 6659 XIII  |                       küldhették volna fiukat Jénába, Berlinbe vagy Ninivébe;
 6660 X     |                        Megállj! Ne bolondulj! Jertek velem! Üljetek fel! Hanem
 6661 XVIII |                    adomát, hogy kergette ki a jezsuitákat birodalmából, hogy bánt
 6662 IV    |                     Keresztelő János és a kis Jézuska, mit az alvó gyermek maga
 6663 VII   |             kenetteljes hangon intézve hozzám jóakaratú mondatait:~– Kedves Dezidér,
 6664 III   |                 magamviselete által megnyerem jóakaratukat; szolgálatkész leszek; amit
 6665 XXVII |                      eljutottak.~A lankadombi jobbágytelkeken nyugtalanul üvöltöttek a
 6666 XIII  |                      kezébe adja, hogy amíg a jobbal a testét, ballal a lelkét
 6667 III   |                       nappali szobájából, s a jobboldalin a kis kisasszony, Melanie
 6668 I     |                   akik hajdan a találkozáskor jobbról-balról megcsókolták arcát, úrszíneváltoztával
 6669 I     |                       számot kérnek az égben.~Jóbnak három fia maradt: Ákos,
 6670 I     |                   kellett törölni az egészet.~Jóbot németországi akadémiákon
 6671 XXXI  |                  nudula! Nec, ut soles, dabis jocos.” Bizony extra dominium
 6672 X     |                  igazán jókedvéből kezdett el jódlírozni: „Hai-hai-dia-hia-dő!”~Még
 6673 X     |                       torokszakadtából valami jódlírozó nótát énekelni végig az
 6674 XXVIII|                 erejével, hogy az ajtón be ne jöhessen.~Loránd odaszökött hozzá,
 6675 I     |                      megcsókolt, s kért, hogy jöjjek magamhoz.~Hiszen én magamnál
 6676 XXVIII|                  akarják meggyilkolni.~– Ejh, jöjjenek a nyomorultak! Szemükbe
 6677 XXVII |                    mindegyitek a maga dolgát? Jöjjetek sorba! Hadd mondom el még
 6678 XII   |                        Nem hiszem, hogy le ne jönne onnan.~– De nem megy le,
 6679 XXII  |                   volnék, fél nappal hamarább jönnék az ebédre, nem fél nappal
 6680 VIII  |                     kell tennem, ahová te nem jönnél velem.~Dezső kedvetlenül
 6681 IX    |                    akkor szövetkezni!~Óh, bár jönnének már érte!~Kik?~Azok, akik
 6682 XXVIII|            természetes volt arra a gondolatra jönniök, hogy az talán a vadászlakból
 6683 XVIII |                      Oda neked is velünk kell jönnöd.~– Ah! A te újjászületésed
 6684 XVIII |                      ezt jól; nem éppen ezért jött-e ide, hogy azon az egy napon
 6685 XXXI  |                     feladva: nem előzheté meg jöttét.~Otthon csak az első levelet
 6686 I     |                     fogja tőlük kérni: „Miért jöttetek, míg én nem híttalak?”~E
 6687 VI    |                       csengettyű el ne árulja jöttömet, de Fromm papa az ajtóban
 6688 XVI   |                     elfoglalta a testvér, bár jövedelmének illető részét titkon mindig
 6689 XXIX  |                      kútba nem tudja hányni a jövedelmét, mint hogy a cigányokat
 6690 II    |                 megmutassa, mennyire tiszteli jövendőbeli prezumptív állásomat, oly
 6691 XVII  |                       Minthogy Melanie-mnek a jövendőbelije is ott lakik.~– Igen?~–
 6692 XVI   |                  tudománya, hite, imádsága: a jövendőmondó kártyák.~Valamit csak kell
 6693 XVI   |                     Annak kell emelni, akinek jövendőt mondanak. Ne bal kézzel:
 6694 XI    |                    előre tudatva volt szülőim jövetele, az udvari tanácsos éppen
 6695 IV    |                     nem voltak türelmetlenek.~Jövetelét nagy csengetés előzte meg,
 6696 XIV   |                       egy óráig volt együtt a jövevénnyel, s egy óra múlva arra a
 6697 XII   |                     hoztak! – Azzal engedte a jövevényeket a vendégszobába nyugodtan
 6698 II    |                    gyöngédséggel elhalmozza a jövevényt, arra gondol: éppen így
 6699 XIV   |                     Cipra is tanult valamit a jövevénytől, s úgy vette észre, hogy
 6700 XIV   |                   lakik, az asztalnál ül, s a jövő-menő cimborákkal pertu van, velük
 6701 XXIX  |                     ért, ahol éppen akkor sok jövőmenő volt, akiket a felesége
 6702 VIII  |                     le van foglalva.~A később jövőnek már csak a temetőárokban
 6703 I     |                      ami a szívén van, beszél jövőről, múltról, ígér, fenyeget,
 6704 XIII  |                percinga számlálta a múltat és jövőt.~– Nem tudom, mit tettem
 6705 XXI   |                 vidámnak lenni, reményleni, a jövőtől jót várni, szeretni és szerelmében
 6706 XIII  |                     nyertes félnek, annak áll jogában e névjegyet a tizenhat év
 6707 III   |                    letenni; alispánhoz megyek joggyakorlatra, jurátusnak a királyi személynökhöz;
 6708 XXIV  |                        s meg nem foghatva, mi jogon bátorkodik valaki őt ilyenkor
 6709 XI    |                       de több ifjúkori botlás jogosít föl erre; nem mint hivatalnok
 6710 VII   |                   akart adni, az erre egyedül jogosult szülőimet kivéve, éppoly
 6711 II    |                  pedig az egészen természetes jogszempont volt, hogy minden diák tartozik
 6712 XXI   |                   zárni az ajtót mint nápolyi Johanna tett férjével, mikor az
 6713 V     |                       fennakadhatott.~A lovas jóízűn aluszik; bizonyosan olyan
 6714 XXII  |                      leány szép, természetes, jókedélyű, s látszik, hogy szereti.
 6715 XVIII |               semmivel sincs hátrább a derült jókedvben, mint az, ki őt odáig üldözni
 6716 X     |                       már a vén Márton igazán jókedvéből kezdett el jódlírozni: „
 6717 I     |                 felhangolt kedélyét.~– Milyen jókedved van ma, édes fiam!~– Holnap
 6718 I     |                 zengett a házunk az ismerősök jókedvétől; s hogy a városban tiszteltek
 6719 XXI   |                       mutassunk derült arcot! Jókedvünk legyen! A fulánkot nem látja
 6720 XVIII |                     komplimentírozni a bevett jókért; ő egy jó szót sem tudott
 6721 XVIII |                     képes kifejezni mindazt a jókívánatot, amitől szíve túlömleni
 6722 III   |                       valaki, hogy ez a cifra jólét, mely úri bőséget hirdet, –
 6723 XXV   |                       a Ciprát! – negyedszer: jóllakom emberhalállal! – és ötödször –
 6724 I     |              kényelmünk ott benn, a cseléd is jóllakott nálunk, s ha ruhánk szakadt,
 6725 XXIX  |                    azt egyszer tőletek, hogy: jóllaktam, nem kell több! A tekintetes
 6726 XVIII |                   azzal, hogy valakit, akinek jóltartásáról gondoskodott, még mulattasson
 6727 I     |                       keresztyének, szegények jóltevői, családjuk kedvencei, és
 6728 XXIV  |                      micsoda újmódi neme ez a jónapkívánásnak, valakitől útközben azt
 6729 XXVI  |                       Ez idézés?~– Láthatod a jónapkívánásról. Egyúttal tudatja velem
 6730 VIII  |                      tőle, hogy ő is el fog-e jőni a mai táncvigalomba, vagy
 6731 I     |                   tudta tűrni, s testvéreinek jósága annyira meggyűlölteté vele
 6732 XVII  |                    hogy köszönje meg végtelen jóságú bátyjának azt a kegyes gondoskodását,
 6733 XXVI  |                        Kati? Héj, láttam ám a Jóskádat, mikor a bíró leányával
 6734 V     |                        Mikor a holdvilág esőt jósló udvara közepéből ezüst ködfényt
 6735 XXIX  |                      csakugyan Borcsa asszony jószága volt, akkor a pénznek, mely
 6736 IV    |                   államfelügyelet alatt lőnek jószágaik kótyavetyére bocsátva, minden
 6737 XXIV  |                   betyárjaink, akik a rablott jószággal a csárdába sietnek mulatni.
 6738 I     |                   Volt egy kedves szép falusi jószágunk, nem messze a várostól,
 6739 XVII  |             szomszédban, Sárvölgyi úrnál, aki jószágunkat meg fogja venni; mert egy
 6740 I     |                    ismertem, s ismét kivittek jószágunkra, egymás után raktam a rejtélyes
 6741 X     |                       segíteni?~Annyi őszinte jószív volt a szemrehányásában;
 6742 XXII  |                     levélkének, amiben Loránd jószívű nemtője őt tudósítá Gyáli
 6743 VI    |                       Szervusz, Dezső – monda jószívűleg. – Ugyan későn jössz, pedig
 6744 XXIV  |              találtatik, elfogattassék; semmi jótállás el nem fogadtatván.~– De,
 6745 IV    |                   rendelkezésére hagyta, hogy jótékony célokra fordíttassék.~–
 6746 VIII  |                   kergetném?~Bálnokházy olyan jovialiter tudott nevetni az ilyen
 6747 XX    |                  Gyáli.~Ránéztem. Ez az ember józanon maradt. Csak kóstolgatta
 6748 XI    |                      a hármat elhagyta minden józansága, egyszerre kiáltottak hozzám
 6749 XX    |                   ébredt ifjú ölén.~Mindenkit józanságra rázott a meglepő elszörnyedés.
 6750 XX    |                       egyszerre ki lett volna józanulva, s az első meglepetés pillanatában
 6751 XIV   |                     nevét is megmondta. Gyáli Józsefnek hívják.~– Haha!~Loránd nevetett,
 6752 III   |                        országbíró beiktatása, jubileuma, születésnapja alkalmával; –
 6753 XV    |                      szívéből.~Ismét az áruló júdáslyukhoz hajolt, ismét átnézett.
 6754 XII   |                   most Csegére; térj ki ide a juhászhoz, ahol azt a cserényt látod,
 6755 IV    |                      ott szoktak keletkezni a jurátus-kávéházakban országgyűlések alatt, mikor
 6756 III   |             alispánhoz megyek joggyakorlatra, jurátusnak a királyi személynökhöz;
 6757 X     |               esztendőkben sokat verekedtek a jurátusok a mészároslegényekkel, tudja:
 6758 XVIII |                    tudakozódni, hogy a Corpus Juris hanyadik törvénycikkelyébe
 6759 XI    |                     Hogy egy fiatalember, egy jurista, alig több, mint suhanc,
 6760 II    |                       a következő tényállásra jussak el az adatok nyomán: Henrik
 6761 XVIII |                   vele minél elébb! Egy dolog jusson eszedbe: Melanie Sárvölgyi
 6762 XX    |                 Hiszen te már kezedben tartod jutalmadat… Hagyd hát ezt a két síró
 6763 XVII  |                     árvámnak. Az ég meg fogja jutalmazni érte.~– Nem tettem fizetésért.~
 6764 II    |                   Egyébiránt nagyon olcsón is juthatni hozzá nálunk. Az én gyermekeimhez
 6765 II    |                  hozzá, melytől senki más nem juthatott szóhoz. Folyt az nála, mint
 6766 I     |                   kiszótagoltam magamban.~Nem juthattam az értelmükhöz, idegen nyelven
 6767 IX    |                elkísérjem?~– Óh, dehogy, hogy jutna most eszembe táncvigalom? –
 6768 X     |                  Teufelskerl!” – mondá. – Mik jutnak eszébe? Bánná más gyerek,
 6769 XXXII |                elébb-utóbb mégiscsak oda kell jutnia, abba a nyolcadik, üresen
 6770 XXV   |                    Hanem mármost hagyj szóhoz jutnom! A pénzedet nem én vittem
 6771 XXVII |                hallgatá azt tovább.~És eszébe jutotta vén cigányasszony bűve-bája:
 6772 I     |                     míg végre saját kertünkbe jutottunk.~De hát, istenem, vétettünk
 6773 XVIII |             férfitivornyákban; ki tudja, hova jutsz még? Loránd pedig – egészen
 6774 XXIV  |                      elkövetnem, ami célomhoz juttat.~– Ugyan?~– De ugyan ám!
 6775 IX    |           rákövetkezett fagyasztó szigor hová juttaták?…~Minden levél lehullt a
 6776 XXVI  |                      isten áldásából nekem is juttatni valamit!~Cipra zsebe mindig
 6777 XIV   |                    tanították; ő tehát eszébe juttatta magának, hogy van még valahol
 6778 I     |                 kaviccsal vakolt boltozat alá jutunk, mely a föld alatti nyiroktól
 6779 XXIV  |                     letartóztatni a bécsi cs. k. fenyítő törvényszék határozata
 6780 II    |                  Imádkozik valaki a húsért, a kabátért, a csizmáért? Hadd halljam!
 6781 X     |                     végig, a hideg szél ellen kabátja szárnyával takargatva, és
 6782 XXXI  |                       bal kezét, melyet eddig kabátjába dugva tartott.~– Egy órával
 6783 IV    |                 inkább azért, hogy a vendégek kabátjára sáros talpai nyomát nyájaskodása
 6784 IV    |                     úr megrántá szolgabíró úr kabátját: az okosabb enged, a szigornak
 6785 II    |                    köpönyeget pedig felszabom kabátnak. Diáknak köpönyeg! Az csak
 6786 I     |                     pedig a sötétzöld ünneplő kabátomat akarta rám adni.~Én ellenkeztem
 6787 XVI   |                    elhanyagolt külsejű, durva kabátos falusi gazdában. Boldog
 6788 II    |                       velünk, hirtelen fekete kabáttal váltott fel, s bocsánatot
 6789 XXIX  |              eljöttnek látta az időt, melyben kabinetkérdést kell csinálni hasonló oktrojírozások
 6790 VI    |                     egyszerre magamhoz tértem kábulatomból.~– Mutasd! Add ide; hadd
 6791 XXIII |                     zavarni: víg lesz, együtt kacag velük, hiszen lám kék ruháját
 6792 XIV   |                  volna megkülönböztetni, hogy kacag-e vagy sír.~– Köszönöm, Cipra
 6793 XII   |                      vetett, kopott farkasbőr kacagány; oldalán széles tüszőt visel,
 6794 XII   |                  melléről a féloldalt fityegő kacagányt, hogy a két pisztoly agyát
 6795 VIII  |                     fehér fogsora meglátszott kacagás közben (még az aranysodronyok
 6796 I     |                       áthangzott hozzám anyám kacagása. Az az ismerős, csengő,
 6797 XX    |                     nekem rosszul esik Loránd kacagását hallanom oly tréfák fölött,
 6798 IV    |                       őnagysága egyszerre oly kacagásba tört ki, hogy ha hirtelen
 6799 IV    |                  magnetizmusa illő mennyiségű kacagásban kénytelen magát kiüríteni,
 6800 I     |               legnagyobb gyermekek.~Vajon min kacaghat anyám olyan nagyon ily késő
 6801 II    |                     diák szót, hogy őt is így kacagják majd a pékműhelyekben.~–
 6802 XVIII |                       bevallottam, a szemembe kacagjanak, és otthagyjanak az egész
 6803 XIV   |               állhatta meg, hogy a szemébe ne kacagjon; azután meg elfordult tőle,
 6804 X     |                    tudom, miért. Aztán együtt kacagtunk, nagyon jóízűen. Még most
 6805 XIV   |                   kíváncsi pislogás, ez itt a kacér kacsintás, ez itt a sárga
 6806 XIV   |                      pislogás, ez itt a kacér kacsintás, ez itt a sárga féltés,
 6807 XVIII |                      s azonközben mentegetőző kacsintással nézett Cipra felé. – Már
 6808 XIII  |                   Topándy hamis szemszúrással kacsintott Lorándra, hogy mit mond
 6809 XII   |                      Loránd mezítelen lábaira kacsintva.~– Könnyű neked onnan a
 6810 XIV   |                    álarcozva, mielőtt bársony kacsóinak körmeit mutogathatná.~Vagy
 6811 XII   |                  olyan van benne, ami „utánam kajabajál!”~A cigány még jobban nevetett
 6812 XXIII |                bóbitája is fehér volt, mint a kakadué. Fromm papa is ott várt
 6813 IV    |                      Seprűnyelet, aztán meg a Kakukfüvet meg a Macskalábat; örvendeztesd
 6814 II    |              deszkákon kinyújtják, pereceket, kalácsokat fonnak, szarvacsokat csavargatnak
 6815 III   |                       kisöcsém, egy kis mákos kalácsra való.~Hiszen az igaz, hogy
 6816 XIV   |                       a már meg is dagasztott kalácstésztába, mindkét keze tele ragadós
 6817 II    |                     szépen ki tudta sodrani a kalácstésztát, s ismét szép tekerccsé
 6818 VII   |             kevesebbet tenni, mint felkapja a kalamárist, s úgy vágja a fejemhez,
 6819 XIII  |                  megölhetett volna.~– Ez szép kaland! – dörmögé Topándy. – Máskor
 6820 XXVIII|                      hírhedett oroszlánvadász kalandjairól; nem bírta azokat elhinni.
 6821 XXI   |                 Loránd öccséhez –, én még egy kalandos tréfát tartogatok számotokra,
 6822 I     |                   pórázon vezette, hogy el ne kalandozzék.~Nagy utat mentünk, a tengeriföldek
 6823 II    |                      papirost, a füle mellé a kalanust, úgy megy a pékeket sorba
 6824 XII   |                     ezüstgombos mente, zsíros kalap, rongyos veres nadrág s
 6825 X     |                  barakkjaitok közé, hogy a te kalapácshal-szemeid közé nézzünk, hanem hogy
 6826 VIII  |                  Loránd. – Bejöhetsz.~– Itt a kalapban mind a két név – szólt Gyáli,
 6827 XX    |                      Áronffy Loránd jött ki a kalapból. Nézd, a két sorsjegy most
 6828 VIII  |                  lépett a sors urnáját képező kalaphoz, s kihúzott egyet a papírdarabok
 6829 XXII  |                    elszánt léptekkel indult a kalapjáért.~Cipra utána nevetett. Ő
 6830 VII   |            fáklyászenékre, s viseltünk gyászt kalapjaink mellett a többi fiatalsággal,
 6831 V     |                volnának; egy rászállt a lovas kalapjára, s együtt libeg vele, amint
 6832 XII   |                 betyár odalép az asztalhoz, s kalapjával mind a két égő gyertyát
 6833 XXVI  |                      a földre, nem kell azt a kalapod mellett viselned, s felelgetned
 6834 X     |                     testemben remegve, vettem kalapomat, és jójcakát kívántam a
 6835 IV    |                hajadon fővel járt, még fel is kalapoztam az idők viszontagságai ellen?
 6836 II    |                     mert nem várta meg, míg a kalauz angyal érte eljön; s most
 6837 XIV   |                      a vármegyén, aki szebben kalligrafiázzon és rendesebben koncipiáljon.
 6838 XXIV  |                    hanem azért a kócsagtollas kalpag csak a fején maradt közbámulatra.~
 6839 IV    |             Pilátus-szobor volt, ki a hajdani kálváriáról maradt itten.~– No hát az
 6840 XXVI  |                     Ciprát. A szomszéd gróf a kályhafűtőjét vette nőül, csak azért,
 6841 XXIX  |                vétkest, s becsukták egy sötét kamarába, melynek csak egy szűk,
 6842 XVIII |                      e nagyfejedelemségben?~– Kamarási címem és rangom van őkegyelmességétől.~–
 6843 XIII  |                      kölcsönt kapni; de mikor kamatfizetésről van szó, akkor csak az az
 6844 VIII  |                      a hivatalából. A mostani kancellár, Reviczky Ádám, egy osztállyal
 6845 XXIV  |                 következtében, mely az udvari kancellária útján megyénkhez megküldetett
 6846 XIV   |                   fáinul van írva, nincs az a kancellista a vármegyén, aki szebben
 6847 X     |                    nekünk volt mondva.) – Tíz kancsó sör még nem a világ. Én
 6848 VIII  |                tisztes rende: fagyott; Loránd kandallójában égett a tűz. A két papírdarab
 6849 XIII  |                   kérdezé naiv kíváncsisággal kandikálva az írásba a szép asszony.~
 6850 XXVII |                  csaknem üresen került vissza Kandúrhoz.~– Nézd, neked alig hagytam
 6851 VI    |                   Jetzt ist der Vater z’haus, kannst nimmer ájni!”~S még utánam
 6852 II    |                      gombává nőtt már az izzó kanóca, annak a jeléül, hogy akinek
 6853 II    |                    ideig ismét lángra fújni a kanócot, s hogy az nem sikerült,
 6854 IV    |                  Belzebub! Ki fogná e neveket kanonizálni! Ezek mindnyájan tisztességes,
 6855 V     |                   kengyelben, egyik kezében a kantár, másikban a felvont kétcsövű
 6856 V     |                 repkedett.~A lovas meghúzta a kantárszárat, s halkan léptetve, elkezdte
 6857 XIII  |                  szinte vágytam haza a falusi kántor társaságába, aki még azt
 6858 III   |                üstökén szabályos csigába volt kanyarítva.~Szép, őszintén csengő,
 6859 XXIV  |                 díszléptetben az utcán, akkor kanyarodik be az utca túlsó végén egy
 6860 V     |              csoportostul repültek utána.~Egy kanyarulatnál a temetői rémfény-csapat
 6861 XXVII |            hangvonatokat, azokat a szeszélyes kanyarulatokat, miket hangjegyre nem szedett
 6862 XXVII |                   mindenkinek a kötelességét! Kanyó meg Fosztó!~Két cimbora
 6863 XXVIII|                 kertbe, mikor társuk, Fosztó, Kanyót elbukni látva, megállt a
 6864 XVII  |                    ábránd helyén most e forró káosz! Mit tegyen most, midőn
 6865 XXXI  |                    hústömeg! Nem engedi magát kapacitáltatni. Pedig csak vendégek voltunk
 6866 IV    |                    Valamelyik jeles politikai kapacitásunkat megrótták azért, hogy országgyűlési
 6867 V     |                Lankadomb körül burgundi répát kapálnak négylapátú vonógéppel, akkor
 6868 XXVII |                    huss!”~A Fáraó nyugtalanul kapálta a perzselt szagú gyepet.~–
 6869 XII   |                  látva, hogy menekülhet, nagy kaparászás után meglelte az ajtó kilincsét,
 6870 IV    |                      fiúk a kolostor falairól kaparják a meszet, a festékpor a
 6871 X     |                 egyúttal mint végső menedékbe kapaszkodjék.~– Hát aztán? Bánom is én;
 6872 X     |                 betekintett Márton; még pedig kapaszkodnia kellett hozzá, mert a földszint
 6873 XVII  |                        nyújtsa a karját, hadd kapaszkodom bele; biz azt hiszem, hogy
 6874 XXVIII|                      rablók, s feszült erővel kapaszkodtak bele a vasrúdba. – No még
 6875 XVI   |                    egy ifjú eltűnésével hozta kapcsolatba az ő eltávozását, ki házunknál
 6876 XVI   |                  hiszen saját sorsa volt vele kapcsolatban.~– Mit tesz ez, Melanie?~–
 6877 XXX   |                      az mint két imádkozó kéz kapcsolódott össze.~– Uram. Én tudom,
 6878 XXVII |                      keresztrudak le vannak-e kapcsolva, a kulcsok a zárakban vannak-e
 6879 XXVIII|                        Annak egyik végére egy kapcsos ólomgömböt csombókolt, mit
 6880 XXIV  |                        Széttép, ha védetlenül kaphat, de egy égő csóvával csapatostól
 6881 XXIV  |                    bosszantani vele. Aki csak kapható ismerős volt a környékből,
 6882 II    |                  innen oda, onnan ide cserébe kaphatók lennének.~Azokat azután
 6883 XXII  |                       főzni.~Ha meg Melanie-t kaphatta meg:~– Mondhatom, hogy derék
 6884 XVIII |                      megyek. Megadom magamat. Kapitulálok. Tehát ma éjjelre Szolnokba
 6885 XXIX  |                     csipkézett fülű malaccal; kapják meg csak nálad, majd beültetnek
 6886 XVIII |                    aztán egy ideig álmélkodva kapkod a levegő után.~– Barátom! –
 6887 XII   |                   Tudja mit, lelkem? Amit ott kapna, az nem sok lenne. Ezt a
 6888 X     |                    szalmaszál után is kellett kapnom, hogy menekülést találjak.~–
 6889 XV    |                     első mondatokat oly mohón kapó áhítattal rebegte az istentelen
 6890 XVIII |                    mint Topándy úrnál a toros káposztát.~– Ki lehet az?~– Azt nem
 6891 XXII  |                   lepény szilánkká száradt. A kappan olyan már, mint a csontváz.
 6892 II    |                       tornyán levő kakas a mi kappanyunkhoz. A vért sem szerettem a
 6893 XII   |                     meglehet, hogy talán csak káprázat volt.~Azután erős, hatalmaskodó
 6894 XXV   |                      a székre.~A rabló szemei kápráztak. Ott sok fazékra való ezüst
 6895 XXXI  |                   Otthon csak az első levelet kapták.~Azt az örömhírt hozó levelet,
 6896 XXV   |            lepecsételteté, de nem küldte el a káptalanba, mint az elébbit, hanem
 6897 XXIV  |                       megye levéltárában és a káptalanban van letéve, semmivé teszem
 6898 XXV   |                   hagyta, s e végrendeletét a káptalanhoz be is adá őrizés végett.
 6899 V     |               szerszámtalanul, a paripa vígan kaptatott át vele a megjárt helyre,
 6900 I     |                       ha ruhánk szakadt, újat kaptunk helyette; s hogy jó barátaink
 6901 XIII  |                     se tessék mondanod: ott a kapufélfa.~– Nem fogok hozzáfordulni.~–
 6902 XXIX  |                        amit adtál! – hörgé, a kapuhoz vágva marokkal a pengő tallérokat. –
 6903 XVI   |          megsemmisülést kívánni a mennyország kapujában?~És aztán az is jólesik,
 6904 XXII  |                       Vele jött egész a halál kapujáig; ő volt, aki azt a sötét
 6905 X     |                     végig az utcán, s hozzá a kapukat döngetni öklével, mint valami
 6906 XXIX  |                      harangokat félreverni, a kapukból előjön a népség vasvillákkal,
 6907 XXXI  |                       vonítottak a faluban: a kapun egy szénásszekér döcögött
 6908 X     |                      fütyölgetni; erre valami kapunyikorgás hallatszott, s egy udvarra
 6909 I     |                     mindjárt betették utána a kaput.~Nagyanyánk kinn állt a
 6910 XII   |                    tartá, csuklóján keresztül kapva, s míg ez erősen küszködve
 6911 IV    |                       Továbbá az elmarasztalt kárára történt reparatúra s a mostani
 6912 XVII  |                       hiába várnak. – Nyújtsa karát, Loránd!~Ő maga jobb felül
 6913 IV    |                       s előtte a kis gömbölyű karatlan szék piros bársony, arany
 6914 XI    |                       csak zajt sem ütöttem a kárból. Pedig a becstelenségen
 6915 VII   |                    törvényszéket, néhány napi karcerre büntettek. Ez volt az egész.~
 6916 XXXII |                      kit nem tudott megölni a kard és a dárda, tíz perc alatt
 6917 II    |                    újrakezdték az „Ó be szép” kardalt, odahagytam a műhelyt, s
 6918 XXXII |                 megbénítá karját, s mikor egy kardcsapástól elszédítve lebukott lováról,
 6919 XIII  |                  valami Paukereinál két rossz kardot fűrésszé duelláltunk egymás
 6920 XVI   |                     fölé volt építve, annak a karfájához dűlve nézték a vízfenék
 6921 XVIII |                  megálltak a híd közepén, s a karfának dűlve lenéztek a vízbe; –
 6922 IV    |                  melyet a tekintetes vármegye karhatalommal kénytelen ön ellenében foganatosítani!~–
 6923 IV    |                   alszolgabíró, egy esküdt és karhatalomnak mellékelt tizenkét puskás
 6924 XXII  |                      gyalázatba, a halálba, a kárhozatba, ha tud igazán szeretni;
 6925 I     |                        Isten haragjával, örök kárhozattal; – azután bocsánatot kért
 6926 XXIX  |                   kiáltoz.~Azután elkezdett a kárhozott lélek átkozódni, s öklével
 6927 XVI   |                folyvást kérdőleg szegezé azon karikagyűrűre, ami ez ujjak egyikén volt.~
 6928 XXV   |                  késsel fogai között, szemeit karikára felnyitva, s két kezét védelmül
 6929 X     |                 ifjúúr – szólt Mócli, kalapja karimájához nyúlva. – Hová hajtsak?~–
 6930 V     |                     közt, egy éppen a kalapja karimáján libegett akkor, mikor hozzákapott,
 6931 X     |                      széles termetére, s nagy karimájú kalapja azon módon volt
 6932 XXII  |                 fürgeséggel csúszva ki Loránd karjából –, hanem Boris asszony tortájától: –
 6933 I     |                  sírtam örömömben, mikor újra karjaim közé szoríthatám, s áldtam
 6934 I     |                      össze.~Úgy hoztuk ki őt, karjainkra véve, a kriptából.~Odafenn
 6935 XII   |                    magát keblére, s leszorítá karjait, ez ölelés egészen megbénítá
 6936 IX    |                     az alatt, Hermine átfonta karjaival az ifjú nyakát, és arcát
 6937 XXIX  |                     valami nagy terhet visz a karján.~Kólya uram nem szólt neki
 6938 IV    |                   merényletet sikerülni, hogy karjánál fogva az ebédlőterembe bevonassék.~
 6939 XXVIII|                        mintha vasból volnának karmai, úgy csimpajkozott bele,
 6940 II    |                    jött neki segítségére, nem karmolta ki a szememet, hanem inkább
 6941 VI    |                      semper megmondom, hogy a karneválnak finis! Nekem táncolni többet
 6942 V     |                       ilyen hangot, melyben a káröröm nyilatkozik, s csendesen
 6943 V     |                    lefejtett bundát kifeszíté karókra, s kitámasztá száradni a
 6944 XI    |                  Pedig a becstelenségen kívül károm is van. E hűtlen tett engem
 6945 XII   |                        hangzott még nagyhangú káromkodása. Hetekig fog ez a káromkodás
 6946 XIII  |               gondolkozó, gondolataikat elmés káromkodásokban kifejezni tudó férgekre,
 6947 IV    |                       Nem én. Ha parancsolja, káromkodom; igen szépen tudok; félóráig
 6948 XIII  |                    hipokritáit azzal, amit ők káromlásnak neveznek. Hidd el, öcsém,
 6949 XXVIII|                       s rá egy zuhanás és egy káromlattal teljes ordítás.~Topándy
 6950 XXIX  |                       lövés hangzik, s rá egy káromló ordítás.~Mindez éji hang
 6951 IV    |                      kérem, a számat, hogy ne káromolhassak!~– Valóban rákerülhet még
 6952 XII   |                    egy angyal, s hatalmasokat káromolni, mint egy ördög!~
 6953 X     |                 Márton legény olyat csípett a karomon, majd elordítottam magam.
 6954 II    |                      amíg ebben a sötétségben karon fogva vezetett, bár ilyen
 6955 XX    |                        Jó, jó.~Hanem én azért karonfogtam, s félrevontam őt egy szögletbe.~–
 6956 IV    |               keresztülmenni.~E kert ajtajáig karonfogva vezette tisztitársát az
 6957 XII   |                      Az ördögöt meg a fiát.~– Karperec is van a kezeden.~– Nesze! –
 6958 XIII  |                       már odadtam neki, meg a karperecemet, hanem még ezt a gyűrűt
 6959 XII   |                  imádkozni, és amellett arany karperecet visel, ezüstről étkezik,
 6960 XVI   |                   lovag; a feleség mosolygása kárpótol az elvetett büszkeségért.~
 6961 XXIV  |                   hibáztam!”, még mindig tárt karral fogadtam volna vissza, nem
 6962 XXIV  |                      leány, se nem asszony. A kárral még a gúny is együtt jár.
 6963 XVIII |                  Loránd kimerülten veté magát karszékébe.~Tehát vége minden menekülési
 6964 II    |                      hegyén.~Egy kis alacsony karszéken ült az a bizonyos, akivel
 6965 II    |                       odahúzott ahhoz a kicsi karszékhez, amelyről az imént felkelt,
 6966 VIII  |                    lehajítva férje kalapját a karszékről, s azután kedvetlenül belevetve
 6967 IX    |                   alól húzna elő, mint valami kárt tett gyereket.~– Ki szól
 6968 XXVIII|                      tornázó volt; ellenfelét kartávolságnyira bírta tartani magától.~–
 6969 XXXII |                    más ember foglalkozik. Nem kártyázott, bort nem ivott; örökké
 6970 XXIX  |                      Hüh! – förmedt fel ennyi kárvallás hallatára Kólya uram. –
 6971 XXV   |                      aki egy farkast vagy egy karvalyt lő le.~– Igaz, igaz – bólintott
 6972 VII   |                    egy padot az országgyűlési karzaton, s akkori műszó szerint „
 6973 XXII  |                    mint a csontváz. A felfújt kása mind összeesett. Szerencse,
 6974 II    |                 ereszt formált elöl, mint egy kaskéta ernyője. Különben a családi
 6975 XVII  |             gyaloghídon átment.~Topándy éppen kastélya tornácán volt a két leány
 6976 IV    |                    volt hozzá szokva.~Topándy kastélyától Sárvölgyi lakáig egy hosszú
 6977 XV    |                 szobákkal ismét rendbe jön.~A kastélynak négy homlokzata volt, s
 6978 XXV   |                     papiros?~– Hogyne tudnám! Kastélyt, uradalmat, egész uraságot!
 6979 IV    |                   tart botrányos körjáratot a kastélytól a kolostorig.~– A hatóság
 6980 XX    |                     éktelenül dühös lett.~– A kaszakő üssön meg minden prókátort,
 6981 XXVI  |            lánckoptatója, hogy azóta is olyan kaszáló lépésekkel jár, mintha még
 6982 V     |                      volt, a mocsár dombosain kaszáltak; rá azután lágy tél következett,
 6983 X     |                        akkor megyek a legelső kaszárnyába, s följelentem magamat.~–
 6984 X     |                      utcák.~A város vége felé kaszárnyák vannak, mik előtt el kell
 6985 XIII  |                    elöl rendet vágni tizenkét kaszással a sarkadban? Tudsz-e ágyást
 6986 X     |          urambátyámmal.~– Még nem jött haza a kaszinóból – válaszolt a nevelőnő.~–
 6987 XXIII |                      felfedeznie, amit a várt katasztrófa napja előtt elhallgatnia
 6988 XXIV  |                     regényes verzióját adni a katasztrófának. De milyen prózai kimenetel!
 6989 IV    |                  hajszál választja el attól a katasztróftól, hogy most mindjárt az egész
 6990 XXIV  |                       attól függ, hogy melyik kategóriájába akarjátok magatokat osztályozni
 6991 XI    |                nagyanyám hátrafordultában egy kategorikus „alászolgájá”-t mondott
 6992 XXVI  |                    hogy nevetsz neki. Hát te, Kati? Héj, láttam ám a Jóskádat,
 6993 XXVI  |                 egyszerre: – kedvesem.”~„Ha a katinkabogár kezem fejéről elszáll, arról
 6994 XXVIII|                   kiállja azt! Ugye, leányom! Katonadolog! Majd visszaadjuk az atyafiaknak.
 6995 XIII  |                túlcsigázott becsületérzete, a katonai rang tisztasága kezébe adott;
 6996 II    |                     én katonám ellensége az ő katonájának.~Kezdtem Lorándot ilyen
 6997 II    |                     uralkodódnak, azért az én katonám ellensége az ő katonájának.~
 6998 XXIII |                       násznagy. Most is olyan katonás magatartása volt még az
 6999 VII   |                        Azon a napon fegyveres katonaság zárta el a tanodához vezető
 7000 II    |                      csak tettetés, azért hát katonásan kell vele elbánni.~Innen
 7001 II    |                     Diáknak köpönyeg! Az csak katonatisztnek való! Aztán a táncra készült
 7002 I     |              puskájának egyik sárkánya kettőt kattant.~A szekér csendesen ment
 7003 IV    |                  Sárvölgyi úr maga vevé elő a kávéfőzőt, ezt nem bízta soha másra,
 7004 II    |                    kerül, datum kocsma, datum kávéház; ott ülnek a sör mellett,
 7005 IV    |                       ő most rakta a cukrot a kávéjába; ennek még nem lehet az
 7006 II    |                       siessek melegen meginni kávémat, mert a reggeli lég hűvös
 7007 II    |                         s fogta a szarvacsot, kávémba mártotta, s erővel a számba
 7008 XIII  |                       szólt a hölgy, letéve a kávés üstöt, s ujjával a helyre
 7009 XXVII |                  bokrokig; nem sérti meg éles kavics lábait, nem árulja el zörgő
 7010 I     |                 kisfiú voltam, mikor a színes kavicsokat kiszedtem vakolatából, s
 7011 V     |                     volt fordulva, ott volt a kazalba vágott üreg bejárása: fűzvesszőből
 7012 V     |              észrevették:~– Lássátok, abban a kazalban lakni kell valakinek. Sokszor
 7013 V     |                   vágott a paripa egyenesen a kazalnak. Erődített vármű volt ez,
 7014 V     |                      kerek tó elé ért, mely a kazaltól elválasztá. Itt a tóparton
 7015 XXX   |                megköszönjük?~Topándy elfogult kebellel szólt:~– Mondd utánam!~S
 7016 XXXI  |                          Én.~És akkor kivonta kebléből bal kezét, melyet eddig
 7017 XX    |                  visszafordultam, hogy Fánnyt keblemre öleljem.~Már akkor anyám
 7018 II    |                        Aztán a táncra készült kecsegeorrú csizmákat sem tűröm senkinek
 7019 I     |                     kezedben!” Az kínálja, az kecsegteti a tétovázót fényesre köszörült
 7020 III   |                     kínáltam valamivel, olyan kecsesen tudta azt elutasítani, s
 7021 XXVII |                 befeszítni jő. Itt vannak-e a kecskelábak?~– Itt vannak – szólt egy
 7022 XXVIII|                       voltak.~Kettő a feszítő kecskelábbal iparkodott a nehéz, vassal
 7023 IV    |                      szüleményei: a szabó, ki kecskén lovagol, az ördög, ki a
 7024 XXXII |                   volna rá nézve; – hát még e kedélyállapot mellett!~Szíve összetörve,
 7025 XV    |                  Cipra pedig különösen tréfás kedélyben volt ma.~– Bálint barátom,
 7026 XIII  |                    hogy Áronffy gyógyíthatlan kedélybetegségben szenved. – Érdemes-e erre
 7027 XVI   |                   érzete akaratlanul elnyomja kedélyemet. Most már tudja ön legféltettebb
 7028 XXII  |                       köszörülte Bálnokházyné kedélyén.~Ez egyenes felszólítás
 7029 IX    |            tükröződött vissza fogékony, heves kedélyéről. Az elébb divatos könnyelmű
 7030 XXII  |                  húgába. A bátyjánál szebb és kedélyesebb is. Talán erre gondolt,
 7031 VIII  |                   magamat – szólt Bálnokházy, kedélyesen fogva el messze guruló kalapját. –
 7032 I     |                   apám szokatlanul felhangolt kedélyét.~– Milyen jókedved van ma,
 7033 XIII  |                    délcegebb alakot, nemesebb kedélyt, melegebb szívet nem ismertem
 7034 XIX   |                 együtt szenvedjen, hogy nehéz kedélyüket tűrje, hogy kínos eszmejárásukat
 7035 XIII  |                     akadémiákon; elég zajban, kedvben tölt le a két év. Ha pénzünk
 7036 XX    |                        a száraz tósztokat nem kedveli.~Azután ismét visszakerült
 7037 XXV   |                  művészek nagyon szenvedélyes kedvelői a bagórágásnak.~E hiányos
 7038 XIX   |                       is vele mennek.~– Az én kedvemért? Azért, hogy én mulassak,
 7039 I     |                 szegények jóltevői, családjuk kedvencei, és valaha úgy szerették
 7040 XXIX  |                   hogy nyársra kell kerülni a kedvencnek is. Hogy megsiratják akkor!
 7041 XX    |                       fővel léphessek szegény kedveseim elé. Magyarázd meg ezt nekik!~–
 7042 X     |                      fogok. Te elmondod az én kedveseimnek is otthon, mit tudsz felőlem,
 7043 XXX   |                     még jobban, mint ő engem.~Kedvesemnek rangja, vagyona nincs; szülői
 7044 XIII  |                 hitték, az ismerősök a háziúr kedvesének; pedig az nem volt más, –
 7045 XXXI  |                       a föld alá.~Dezső annyi kedveset tudott regélni a szép cigányleányról;
 7046 IX    |                     remény; tinektek virággal kedveskedik a mező, titeket glóriával
 7047 I     |                 rebegett hozzá, hítta vissza, kedvesnek, szépnek, jónak mondta;
 7048 I     |                     Mikor az első hó leesett, kedvetlensége a türelmetlenségig fajult;
 7049 XVIII |                    egészen félreértette azt a kedvező benyomást, amit neve és