10-apamm | apamn-befol | befot-bunte | buszk-csuff | csufo-elbuc | elbuj-elony | elord-erolt | erone-feles | felet-fogad | fogai-gyapo | gyara-hason | hasra-hozza | hozzo-izgal | izgat-kedve | kedvt-kifiz | kifli-kopen | kopi-lakos | lakot-lesza | lesze-megeg | megej-megta | megte-morog | morzs-nyere | nyeri-ohely | ohozz-perec | pereg-remek | remel-sohaj | sok-s-szent | szenv-talal | talan-tetet | tetle-ulnel | ulnun-vasat | vasbo-vissz | visza-zuzot
Fezejet
7050 XVIII | aggódj ál! Tégy egészen kedvtelésed szerint!~– Nem úgy van az,
7051 XII | alatt fog lakni ezután.~Víg kedvű, jó természetű teremtés
7052 III | lisztes, s azt neki le kell kefélni. Én csak arra kértem, hogy
7053 III | Henrik várt rám egy nagy kefével kezében. Erővel rám fogta,
7054 XVII | áldásteljes közellétre, ami a kegyedé: csak egy szót súgok kegyednek,
7055 XXI | mint egy gyermek, kit újra kegyelembe fogadtak.~Loránd valóban
7056 XIV | ellenségére talál, akivel semmi kegyelemre ki nem alkudhatik.~Óh, Ciprától
7057 XX | vagy valaki más közülök kegyelendő kíváncsiságból a mellékajtón
7058 XXIX | eltüntetik; míg végre a kegyeleteket nem ismerő szívtelen gazda
7059 I | szól: „Nem kell az Isten kegyelme nékem!”~De elhoztalak benneteket
7060 XXV | szentek úgy legyenek hozzám kegyelmesek, ahogy igazat mondok!~–
7061 III | is lehetett volna venni) kegyeskedett hozzám fordulni – Hát te,
7062 XIII | Én kezdtem el magasztalni kegyességét, erényeit. Én kértem tőle
7063 XXIV | még a gúny is együtt jár. Kegyetek a világ előtt meg nem fognak
7064 XI | valóban, hogyan adjam ezt kegyeteknek tudtukra, ha még nem tudják.
7065 XI | hogy ezek a fölfedezések kegyetekre nézve mind újak. Én azt
7066 XVIII | homloka közepén.~Milyen kegyetlenek egy halálra kész ember tréfái.~
7067 XXXII | csatatérről. Óh, milyen kegyetlenség volt tőled, Fánny, hogy
7068 XXX | Tehetnél föl rólam ilyen kegyetlenséget? Én űznék gúnyt belőled,
7069 XXII | ravasz csalással, ily hideg kegyetlenséggel akart megölni, kárhozatra
7070 II | azt mindig felette nagy kegyetlenségnek tartottam.~Úgy véltem ez
7071 XIII | volt a maga idejében minden Keilereinál és Kneipereinál. Ha nem
7072 XXII | emberek közül.~Lorándnak kéj volt e három arcot nézni,
7073 XXII | Loránd pedig a bosszúállás kéjétől szikrázó szemekkel nézett
7074 XXX | fel előtte, tele túlvilági kéjjel: lelkének bálványa szereti
7075 XXII | tréfát űztem veled…~Sárvölgyi kékült, zöldült.~– Uram! Ön keresztyén
7076 X | mindig arra, ahonnan a nap kél.~Mi összeölelkeztünk. El
7077 IV | hogy a sok közül melyik kelendő még, melyik esik forgalmon
7078 XVI | többé?~– Úgy tudom, kiment Kelet-Indiába, onnan írt öccsének, Áronffy
7079 XVI | felőle semmit. Azt hiszik, Kelet-Indiákra ment.~– Néhány hét múlva
7080 IV | alatt ismerünk; ott szoktak keletkezni a jurátus-kávéházakban országgyűlések
7081 XIII | ki szokott hatni. Akkor keletkeztek Európa-szerte azok a szabadelvű
7082 II | vacsoráltunk, hogy korán kelhessünk, mert hajnal előtt kell
7083 X | lefeküdtem, hogy holnap korán keljek –, s hirtelen felöltöztem.~
7084 IV | gravamenre adatott ok e kellék figyelembe nem vétele által.~
7085 VIII | kegyed életét, kedves, mentül kellemesebbé tegyem. Féltékenykedtem-e
7086 IV | orra aránytalanul nagy és kellemetlenül görbe.~Igen nyájasan szorított
7087 VI | felett, s a valcert annyi kellemmel tudta lejteni, ahogy sem
7088 XXVII | innen, dalimadár, nekem nem kellesz!~Azzal takaróját fejére
7089 XX | konfráterek tehát, hogy fizetni ne kelljen, s a bor se vesszen kárba,
7090 III | minden bútor, a szövetek kelméje metszett virágos bársony,
7091 XXII | évig a halál gondolatával kelni és fekünni; engedte őt idegen
7092 XXXI | tudatá, hogy Loránd a levél kelte után azonnal megesküszik
7093 II | embernek.~Másnap korán reggel keltünk, ami nekem annyival koraibbnak
7094 II | belőle, az óriási fehér kemence párkányán sorba rakva pirul
7095 II | kenyeret toljon be a fűtött kemencébe. Ezalatt az egész műhely
7096 III | költöttem, hogy megvárja, míg a kemencét fűtik, s Márton legény jő
7097 XII | feliramodnak a kandalló kéményébe; a csaplár eltűnik a pincébe,
7098 XXIV | Csakugyan nem tréfált: a sok kemikália közül előkereste azt a palackot,
7099 V | paripa előre volt küldve – kémlelőnek.~Amint a partra kiért, farkát
7100 XVIII | szivarral együtt a gyufán levő kén illatát is be találta lélegzeni,
7101 IV | kend is olyan borszagú, kendet is leitatta odaát a cigányleány!~
7102 XXVIII| össze kezeit.~– Itt egy kendő, szorítsd a sebre, hogy
7103 II | fölültette az asztalra, csemegés kendőből sált kötött a nyakába, a
7104 XXIX | zsaliruhámat, egy piros gyerehaza kendőt, amit éppen kendnek szántam,
7105 VIII | Ahogy kívánod. Lőhetsz kendővégről, ha tetszik.~– Még azt sem
7106 XII | derékon átkötött tarka kendővel, hosszú haja szalagokba
7107 XII | kocsin menni, az ebugattát!~– Kendtek Lankadombon laknak? – kérdé
7108 XX | hamisítványt a pofádhoz kenem, nyomorult!~És tudom jól,
7109 VII | nyájas orcával fordult felém, kenetteljes hangon intézve hozzám jóakaratú
7110 V | feltekintett; leszállt a kengyelből, leszedte lováról a nyerget
7111 VIII | emberkét, mint én, kenyérre kenni és úgy felfalni, egy szál
7112 III | Az is persze csak színes kenőcs volt, semmi más.) És én
7113 XXIII | a felső ajkán kegyetlen kenőcsökkel bajuszformába sodorintani.
7114 XIII | boldogság a világban? A kényelem és az ismeretlenség. Ha
7115 XVI | s adjon fel helyette jó kényelmes, tág és vízmentes hétköznapló
7116 XVIII | uradalmakat, akkor nagyon kényelmetlenül kezdé magát érezni Gyáli,
7117 I | szenvedtünk; szép házunk volt, kényelmünk ott benn, a cseléd is jóllakott
7118 XVI | rég letette; s az árvaság kenyere ellen sem lehet panasza,
7119 V | fényes fehér fogaival a kenyéren, szalonnán ejtett, ez látszott
7120 II | halljam! De a mindennapi kenyérért, ugye, imádkoznak? Hát a
7121 V | tarisznyájából hetednapos kenyerét, avas szalonnáját, és evett.~
7122 II | hívogatott a kellemes meleg kenyérillat, míg egyszer otthagytam
7123 VIII | olyanforma emberkét, mint én, kenyérre kenni és úgy felfalni, egy
7124 II | minekünk a mi mindennapi kenyerünket!” Van szó még valahol a
7125 XIV | idejekorán.~Vagy tán valami kényeskedő, érzékeny nebántsvirág,
7126 II | kivehető volt, hogy ő a család kényeztetett gyermeke, akinek minden
7127 IV | legyen esze. Hiszen nem kényszerít a vármegye senkit akarata
7128 XXII | mindaddig, amíg oda nem kényszerítem, hogy éjszaka járjon, mikor
7129 XXVIII| gyújtják a házat, s úgy kényszerítenek bennünket kirohanni a szabadba.
7130 XX | erre az egyik.~– Mi iszunk kényszerítés nélkül is! – replikázott
7131 I | vánkosomba, hogy szemeimet álomra kényszerítsem. Késő reggel volt már, mire
7132 IV | tortúra, ha ébren lenni kényszeríttetnek.~– Nagy küzdelmekkel jár
7133 IV | amikor, mint most is, valami kényszerű vendéglátáson kelle átesnie,
7134 XVII | oly nőknek, kik sokszor kénytelenek magukat mindenféle balhelyzetből
7135 X | darab kenyér megállt a fél képében, s az is ijedten meredt
7136 XXIII | házba, ahonnan a te szelíd képed űzte el az örök gyászt,
7137 XXIX | görcse az elkárhozottak képeihez tevé hasonlóvá.~Ez Kandúr
7138 XIV | a saját kezével rajzolt képeit is ellicitálták, sőt a Gedenkebuchot,
7139 IV | falakat bemázoltatta ocsmány képekkel.~– Kérem, kérem. Azok mind
7140 IV | még egyszer ebédel ma. Képesnek hitte magát e feladattal
7141 II | beértünk; a mi székvárosunkhoz képest ez nagy város volt nekem;
7142 XXXI | gyémántról, kinek hű ragaszkodása képezé Loránd életének napos oldalát.
7143 V | száraz nyáron valami érformát képezett, melyen át a Tiszába folyott
7144 V | szomszéd lankaságokkal együtt képezhetett tíz-tizenkét négyszögmérföldet.
7145 XXXII | ezernyi ezer aszú fűszál képezi sorait, ahány sor; ahány
7146 VIII | gyanútlanul lépett a sors urnáját képező kalaphoz, s kihúzott egyet
7147 XIII | hogy mi is egy osztályt képezünk felfelé a csillagokhoz,
7148 XX | mulattunk mi ezzel.~Loránd egyik képhez sem hasonlított, amit én
7149 XVI | szomorú diadallal mutatott a képletre:~– Nézd: most is itt a koporsó
7150 IV | Majd elmégy előlem, te vén képmutató!”~– Hát arról én nem tehetek,
7151 IV | lázítani. – Iconoclasterek! Képostromlók!~– Még egyebet is fogunk
7152 IV | ruháit, s a legkomolyabb képpel a nap alatt mondá:~– No,
7153 XXII | ereszti vissza. Ez ugyan képtelenség volna, minthogy a városi
7154 VI | tette, hanem kinevetett.~– Képzeld – szólt végigvetve magát
7155 XII | a jelenetet, amiről ifjú képzelem egészen más képeket alkot.
7156 XX | Lorándot albumomba lerajzolni képzelet után, ahogy én hittem őt
7157 III | melyet meg kell érdemelni.~Képzeletemben egész világ népesült meg
7158 II | süteményillattal, melyről azt képzeli az ember, hogy ha sokáig
7159 IV | rá magának megfelelni.)~– Képzelje csak, miket tesz még! A
7160 IV | dohogással vitte el a tálat.~Képzeljen magának valaki egy gazdasszonyt,
7161 XIV | gyűlölt képek közül, amiket ő képzelme boszorkányüstjéből előidézett;
7162 XXIV | annak, amit női tisztaságnak képzelnek: odaveti magát leggyűlöltebb
7163 XXX | izgatottabbá tette a leány képzelődését.~„Hátha valami veszély éri
7164 XXXII | lehetett volna egy nőnek!~Egy képzett, lángeszű főt, ki vezérszellem
7165 X | esztendőt!~– Miért?~– Azt ne kérdd, csak add szavadat arra,
7166 V | iszákjából, mindjárt azt kérdenék tőle, hol vette; amint egyet
7167 XXX | csakhogy te itt vagy!~Szemei kérdeni látszának tőle: „Hát téged
7168 XIV | hagytad? – kérdé, hogy a kérdésben ami gyöngédtelen van, azt
7169 XIX | másképp lehessen. Csak idő kérdése volt köztünk e gondolat.
7170 IV | mi nevetséges lehetett a kérdésében.~Őnagysága egészen elfogulatlanul
7171 VII | hogy te is szelíden felelj kérdéseinkre.~Ez a biztató szó szinte
7172 XXX | ő felelhetni ez iszonyú kérdésekre?~Hazugságokkal takarja-e
7173 XIII | Loránd nem volt meglepetve a kérdésektől.~Azt felelte mindenre, hogy
7174 XI | tagadjam meg a választ erre a kérdésükre?~Alig érkeztünk vissza Frommékhoz,
7175 XI | Miért nem? Nekünk sem? – kérdezék kétfelől.~– Miért nem? Azt
7176 XXVII | meg lesznek kötözve; hogy kérdezem meg majd az úrfitól nagy
7177 XV | emelgette, engesztelé: kérdezgeté tőle: – Ciprim! Mi bajod?
7178 IV | tolózárt, s megjelent a kérdezgető: egy asszonyság, aki életkorára
7179 I | jött felém, akitől valamit kérdezhettem volna.~Egyszer, nagy sokára (
7180 XXVI | felelgetned orcapirulással, ha kérdezik, kitől kaptad. Eltépheted,
7181 I | köszönteni; mintha mindenik azt kérdezné magában: miért nincs e fiúk
7182 VIII | vizavím?~– Igen szívesen. Ezt kérdezned sem kellett volna. Ahol
7183 XXX | így hiszi azt!~– Nincs mit kérdeznem tovább a kisasszonytól –
7184 XII | Loránd mindig jobban bámult a kérdezőre.~– Jól van, jól, no; nem
7185 XXII | fölösleges maradt minden további kérdezősködés azon tárgy felől, amiért
7186 X | én szindikus, hogy erről kérdezősködjem; én a tarifa szerint szállítok
7187 IV | magáét, mert a konyhában kérdezősködvén az urak után, Borcsa asszony
7188 VII | kinnlevőknek elmondhassák, miket kérdeztek tőlük, s miket vallottak
7189 XV | tartva, sietett ki hozzá, kérdezve, hogy mi baj.~– Semmi, semmi.
7190 XXXII | befalaztatom az ajtaját.~Ne kérdezzék gyermekeim, mi lakhatik
7191 XIII | sárosan, rongyosan, ne kérdje tőle, honnan jön, miért
7192 XVI | mialatt szemeit folyvást kérdőleg szegezé azon karikagyűrűre,
7193 I | megvágta késsel a kezét. Kérdte, hogy miért tette ezt. Megint
7194 XXIX | amiből igen csinos lárma kerekedett.~De íme ilyen az örökbe
7195 IV | kapott!~Mellette állt egy kerekes rokka és egy orsós guzsaly,
7196 II | felhíja vacsorálni; Fánnyra kérelemmel és szánalomért esdve mosolygott,
7197 XVII | Azért ne nehezteljen azon kérésemért, hogy egyetlen Melániámat
7198 IV | volna vége, ő aztán sok kereséssel mint műértő ember, kifogdosott
7199 VII | ajánlatot, mert tisztességes kereset volt.~– Nem tudtad, hogy
7200 XXIX | őket ízenként széjjel! Most keresgélnek vértől csepegő ujjakkal
7201 XIII | mehetek magam, hogy nem kereshetem fel magam azt az embert,
7202 I | folyóvizekkel; azok játszanak vele, keresik, mitől iszonyodnak; és csak
7203 VII | éppoly jólesett az első keresmény birtoka.~Az a tudat, hogy
7204 XXVI | szeme mindig fénylik, mintha keresne valakit. Mikor a leány azt
7205 XIII | másoknak botrányt vele; nem keresném, hogyan bosszanthatom a
7206 XIV | alattomos, mindenkinek kedvét kereső macska? Nem fog messze menni
7207 IX | adta volna át kezét.~– Mit keressek én külföldön? Senkim, semmim,
7208 XIX | alkalmatlankodtam neki ezzel a kéréssel. Vártam és tűrtem, míg a
7209 X | Hát aztán? Bánom is én; keressen akárki akárkit! Én nem láttam
7210 VII | viselt és zöld köpönyeget; keressenek aztán ilyen embert, ha találnak; –
7211 XXVI | szívemet betölti.~– Ha csak azt kerested, azt megtalálod. Mit fogsz
7212 XIV | Melanie. Szemei sohasem keresték ez ifjú arcát, bár nem is
7213 XXX | nyitottad ki a ház ajtaját? Mit kerestél künn a kertben?”~Mit fog
7214 XIII | biz én nem is igen örömest kerestem aztán fel.~Pedig amint hazaérkezett,
7215 X | elszökött az úrfival, most aztán kerestetik mindenfelé.~Móclira nagyon
7216 XI | éppen otthon volt, midőn kerestük.~Kíváncsi voltam rá, vajon
7217 XXVI | nyegle büszkeség: boldogságot kerestünk, nem hiú összeköttetéseket,
7218 IV | Krisztus-kép, ki a Golgotára vitt kereszt terhe alatt lerogyik, a
7219 XV | vonult át rajta két egymást keresztbe szelő folyosó; az egyik
7220 IV | báránykás gyermekkép, a Keresztelő János és a kis Jézuska,
7221 I | az öreg szolga; csendesen keresztet vetett magára, s előrement
7222 XXVIII| erőszakosan elvoná magával.~A keresztfolyosón aztán megálltak haditanácsot
7223 XII | találta a vendégszoba hosszú, keresztlábú asztalánál helyet foglalni,
7224 XXIII | nálunk megkívántatik: a keresztlevél. Azt tudod jól, hogy Topándy
7225 IV | megmondani, mi az élc a keresztre repült varjúban s a példává
7226 IV | nótát: „Szállj le csak a keresztről, repülj a jegenyére”. Hanem
7227 XXVII | át vannak-e reteszelve, a keresztrudak le vannak-e kapcsolva, a
7228 XXX | szemekből!~– Kik lesznek a keresztszülők? – kérdezé a lelkész.~–
7229 XXIII | életszak változó eseményeit keresztülélte, addig az a szerető szív
7230 I | hosszú udvarán, egy sövényen keresztülemelt, maga is utánam mászott;
7231 VII | én már mindezen egyszer keresztülestem volna.~Nem jutott eszembe
7232 XII | hölgy kezét, s az asztalon keresztülhajolva, azt erőszakosan levonta
7233 XVIII | szobájába.~Amint a termen keresztülhaladt, szemközt jött rá Cipra
7234 I | mit olvashatlanná tett a keresztülizzadt mész.~– Ebben az évben építettük
7235 V | találkozhatott velük, mikor ezen keresztüljárt; ismeri már szokásukat:
7236 XXVII | útját, hogy kell a zsombikon keresztüljönni a lélekvesztővel a zsivány
7237 XXV | én tettem volna azt: most keresztüllőttem volna rajtad két golyót,
7238 X | úrfit, hogy az ő passzusával keresztülmehet a vámon.~– De hát honnan
7239 IV | hosszú lóherés kerten kellett keresztülmenni.~E kert ajtajáig karonfogva
7240 III | amint Bálnokházyék szobáin keresztülmentem. A mi díszszobánk nagyon
7241 I | habok a híd alatt, amin keresztülmentünk, mintha azok is tanakodnának
7242 II | házhoz, melynek ajtaját újra keresztülszövi a repkény, hogy besuttoghatnám
7243 XXXII | még egy kozák lándzsával keresztülszúrta.~Még abba sem halt bele.~
7244 II | legyen az ember. Az ajtón keresztültört az a minden emberi hang
7245 V | egy törpe, mocsári füzesen keresztültörtet a paripa, a fűzerdő sötétjében
7246 IV | guzsalyából kirántott orsóval keresztültűzte. Pompásabb koronát nem lehet
7247 XVII | balhelyzetből tréfás könnyelműséggel keresztülvágni. Útiasan volt öltözve, divatos,
7248 II | szándékkal találkozik velem a keresztúton, hogy elmenjen helyettem
7249 XXVIII| készítve, s az ablakokat keresztvasak és táblák védik. Kezem ügyében
7250 IV | tehát csakugyan eltagadta a keresztvíz alól az istentelen.~– Van-e
7251 XXX | atyám, itt egy neofit, ki a keresztvízre vár, most tanítottam meg
7252 IV | ekképpen visszatartóztatott a keresztvíztől?~– Négy szolgalegény, három
7253 I | itt elrejtettük minden keresztyéni szertartás, énekszó, harangszó
7254 IV | senkit akarata ellen, hogy keresztyénné legyen. De valami valláshoz
7255 IV | urakat.~– A nagyságos asszony kéreti a tekintetes urakat, szívesen
7256 XVIII | nem visznek el magukkal? – kérezkedék Cipra fél tréfával.~– Nem!! –
7257 XIII | nagybátyjában, hogy ez istentagadó kérgen belül valami mély érzés
7258 X | megszorongatá Loránd kezét kérges tenyereivel.~– Tudja. Mondanék
7259 X | mehet az ember, ha mégúgy kergeti is a szeretőjének a férje.
7260 XII | fenyegetésnek; s mint akit kergetnek, futott ki az udvarra, s
7261 VIII | innen, anélkül, hogy „én” kergetném?~Bálnokházy olyan jovialiter
7262 XXIX | elkezdte a malacot előre-hátra kergetni az udvarban; egyik csalogatva,
7263 XVIII | róla százféle adomát, hogy kergette ki a jezsuitákat birodalmából,
7264 X | felkapaszkodom; azok se kergettek tovább; magukat is utolértem
7265 X | előttem ajtót, vezettek-e, kergettek-e, azt bizony nem tudom; csak
7266 VI | nagymama pedig már alszik, nem kérhetünk tőle másik szálat. Hanem
7267 VI | húgom zongorázása mellett keringő és francia négyes dallamokat
7268 X | jött oda, ahol mi álltunk a kerítés mellett.~Az öreg Mártont
7269 XXIX | Azután odább tántorgott a kerítésbe kapaszkodva, s fájdalmasan
7270 XXVI | szerettél, hálódba mért kerítettél?”~„Mennyi ilyen nóta van
7271 IV | városi épület, körül volt kerítve kőfallal, kapuja, kis ajtaja
7272 VIII | menjen el Gyáli úrhoz, s kérje fel nevében, hogy látogassa
7273 X | adjam elő, amit tudok? Mire kérjem tulajdonképpen?~De hogy
7274 XIII | Légy keresztyén, amivel kérkedel aminek tartatni akarod magadat;
7275 XI | kijött Fromm mama igen szépen kérlelni, hogy mondjam ki azt az
7276 I | a kincset, amiről számot kérnek az égben.~Jóbnak három fia
7277 I | udvarra, a szekérig, mely a kertajtó előtt állt.~Kétfelől nagy
7278 I | hogy nem látszhatott ki a kertből. Csak a mi számunkra világított
7279 IV | tartja, ahonnan egykor azt kérték, ez nem szentségtörés; az
7280 II | Utoljára is, nagyanyám kértére, a gyermekek társaságában
7281 XXIX | hallgatott volna, el-kifutván a kerti paréjbozótok védő tömkelegébe,
7282 IV | jutottam én is a kolostor kertjéhez; ott voltam a kótyavetyén,
7283 II | széles folyosókkal, udvarral, kerttel; ebbe legelőször is egy
7284 I | áthágva, míg végre saját kertünkbe jutottunk.~De hát, istenem,
7285 I | gondját viselték-e a virágos kertünknek odakinn? Milyen nagyra megnőhetett
7286 I | fedetlen fővel és hallgatva. Kertünkön kis patak folyt keresztül;
7287 XXII | Loránd kezét.~– Ha hinném a kerubimokat, azt mondanám: egy öldöklő
7288 IV | Fiaim, ti szárnyatlan kérubinok, jöjjön ide hozzám kettő
7289 II | együtt a többiekkel, nem kerülend többe, hetenkint három órára,
7290 XXVI | lépésekkel jár, mintha még mindig kerülgetné egyik lába a másikat a lánccal.
7291 IX | jöhet. Érdemes-e végzetet kerülgetni, mely úgyis lecsap? Hadd
7292 V | vadászok fényes nappal sem kerülgették; ki lehet az a merész, aki
7293 V | ismét tovább, kanyarogva, kerülgetve a veszélyes ösvényen.~Hát
7294 XXVI | jött ezen, s minthogy nem kerülheté ki, azért mondott egy keserves „
7295 XXII | egy faluban vagyunk, nem kerülheted el.~– El lehetnék ugyan
7296 II | pedig semmiképpen ki nem kerülhetém. A rettentő kis boszorkány,
7297 XXV | ötpecsétes levél az én kezembe kerülhetne, s az öreg Topándy véletlenül
7298 I | az úrfiak a kertek alatt kerülnek haza; én így egyenesen magamban
7299 VI | pékbolt ajtajára kellett kerülnöm. Lassan akartam benyitni,
7300 XX | való. Mi szükség volt őt kerülnünk?~Most zörgött a szekér;
7301 XXVII | keresztül a nádon, rövidítve a kerülőt, mintha őt is valami bosszú
7302 XIII | lehetett többé mulatni. Kerülte a világot, s úgy vettem
7303 X | megtudott! Az úrfinak elejbe kerültek, a határon feltartóztatják,
7304 XIV | ez ifjú arcát, bár nem is kerülték tekintetét. Közönyösen találkozott
7305 VIII | Minden évben az ő helyére kerültem; minden padban, ahol az
7306 XXII | idegen házaknál bujdokolni, kerülve anyja ölelését. Nem jutott
7307 XXV | a rabló a szájába fogott késen keresztül. – Mit ijesztgeted
7308 IV | neki kellene érte leginkább keseregni.~Még azután egy harmadik
7309 IV | hanem akkor nagyon sokat keseregtek a „Bécs város nótáján”.~
7310 XXVI | a szegény leányok olyan keseregve énekelnek!”~„Százszor ajkamon
7311 I | itthagynak szomorú halálukon kesergeni, hogy nem gondolnak arra,
7312 XVI | míg Cipra magányosan ült kesergő cimbalma mellett, s verte
7313 XIII | Engemet bizony nem nagyon keserített az: annyi transzcendentális
7314 XIII | élet minden öröme meg volt keserítve, előtte a jövendő örök homállyal
7315 IV | nagyon el lehet ellenem keserülve, ha botrányt lát abban,
7316 XIII | hogy egész életemben mi keserűségek értek, annak az alapja mind
7317 X | valamit könnyített nagy keserűségemen. Kezdtem azt sejteni, hogy
7318 XXII | hogy szívének összegyűlt keserűségét valaki előtt ki ne öntse,
7319 XXII | remekelni tud – szólt gúnyos keserűséggel Bálnokházyné. Gondolt reá,
7320 XXVI | öröm eksztázisa, a lemondás keserve, a szenvedély lángoló őrjöngése
7321 VI | elolvasott levélre, és zokogtam keservesen, mint még soha életemben.~
7322 XII | elkezdett ezüstös nyelű antik késével a csirkecsontból fogpiszkálót
7323 IV | száraz ember volt, termetére keskeny, s még e szűk termethez
7324 V | választá el; ugyanaz a vízárok keskenyen, kanyarogva bement a nagy
7325 XI | is súgva mondá: – Sokáig késtem. Nem akartam anyám előtt
7326 XXVIII| nem ijedt vissza a hegyes késtől: folyvást kétségbeesetten
7327 IV | görcsöket kapott a szagától. Ő készebb volna egy cethalat megenni,
7328 IV | róla. A piktor, aki a képet készíté, kérdőre fogatván, kivallá,
7329 VI | lenézni, akinek játszva készítém el munkáját, melyen ő fejtörve
7330 II | saját felügyelete alatt készített számunkra.~Még az a kis
7331 IV | majoránnás kolbászból! Én magam készítettem tegnap este.~Szolgabíró
7332 II | bánunk, a mindennapi kenyeret készítjük. A miatyánkba a pékek is
7333 III | kétszersült, Fromm mester készítménye.~Nekem minden vérem arcom
7334 III | igen jó mákos süteményeket készítnek, az is igaz, hogy egy lázsiásért
7335 XIII | kísértjük-e most meg?~– Jó lesz, készítsd el!~– Mit tegyünk alá? Egy
7336 XXI | anyjához, Fánnyra bízta, hogy készítse rá elő; hiszen meglehet,
7337 IV | csak egy kis feketekávét készítsen az ő és szolgabíró úr számára.~
7338 XXXI | ólomkoporsóm, amit magam számára készíttettem, hogy valamikor abban folytatom
7339 X | szekrényeit, meglopta ékszereit, készpénzét, s egy fiatalemberrel megszökött.~
7340 IV | az esetben még fizetek is készpénzzel.~Esküdt úr megrántá szolgabíró
7341 XIII | teremtést, aki selyemben, finom kesztyűben jár, és a betűket nem ismeri –
7342 IX | kezei, letépte szép báli kesztyűit, s két kezébe szorítá Loránd
7343 XVII | súgva mondá Topándynak, kesztyűs kezével annak vállára támaszkodva.~–
7344 XXII | Nagyon nagy ünnepélyre készülhettek itt ma!~Mikor aztán a három
7345 XVIII | hogy „talán”.~És mármost készüljünk arra az útra!~Loránd két
7346 V | fogairól, mintha harapni készülne: – a vesszőajtó alján nyílás
7347 I | mintha valami rendkívülihez készülnének, amit nem kell az egész
7348 IV | hogy a tálaláshoz lehet készülni. Nemsokára benyitott maga.~
7349 VIII | de a nagyságos asszony készülődik, s a kövér tante fog vele
7350 I | azonban, mikor bátyámat készülődni láttam az útra, a kétségbeesés
7351 III | betanultan is, nagyanyám pedig készülődött visszatérni Frommékhoz.
7352 II | hogy nem: én a vármegyéhez készülök.~– Aha! Vicekspan? Az már
7353 XXII | jegyese, – s ma kézfogóra készültünk itt.~– Szívemből örülök,
7354 XXIX | adok helyette másikat, kétakkorát!~– Nem kell nekem se nagyobb,
7355 XXV | Ha meg nem találod is: én kétannyit adok neked. Amennyit a tarisznyádba
7356 XXII | Elhiszem, amit mond. Nem kételkedem felőle – s azzal fölkelt
7357 XXXI | milyen örömmel várták!~Kételkedhetett-e valaha abban, hogy akit
7358 XVIII | gondolatot könnyűvé az a kétely, hogy „talán”.~És mármost
7359 XIII | osztani képes volt, bár kételyeit nem vette is föl.~Az anyag
7360 III | meg velünk, ott volt egy kétemeletes ház, abban lakott az udvari
7361 XV | Topándy cinikus jókedvében kétértelmű tréfákkal iparkodik zavarba
7362 XXII | is tudja ő ezt meg soha! Kétféle misszió jutott reánk: boldognak
7363 IV | Topándy úr kihúzott egy kétfogantyús fiókot a szekrényéből, s
7364 I | mondták neki: „Bátya, még kétharmada megvan apánk vagyonának,
7365 XIX | e gondolat. Annyira nem kétkedtünk benne, hogy nem is beszéltünk
7366 IV | villásreggelire.~A szolgabíró kétkedve nézett az esküdtre, az elfordult
7367 VII | legkisebb dorgálás levert, kétségbeejtett; most – el voltam szánva
7368 III | gyanút magamról lemoshatni!~Kétségbeesésemben bátyámra találtam nézni.
7369 I | küszöbén állunk, s őrült kétségbeeséssel dörömböz ama rejtelmes ország
7370 XXV | felebarátilag megszabadítani a kétségbeeséstől.~Jó tett volt, barátság,
7371 XXVIII| Lorándot megmarhassa.~A tusa kétségbeesett volt. Lorándot segíté az
7372 XXVIII| hegyes késtől: folyvást kétségbeesetten küzdve a rablóval, kiáltozott: „
7373 XXVII | segélyt, bátorságot? – ha kétségbeesik, kitől kérjen reményt?~Óh,
7374 XXIII | látta őt ama levél fölött kétségbeesni; a hű szerető leányra nézve
7375 XV | fejét.~Cipra a haját tépte kétségbeestében, s homlokával verte a földet,
7376 XXII | megbízás és bátorságának kétségbevonatala megejték akaratát.~– Hogy
7377 IX | tőled soha.~S hogy semmi kétsége ne lehessen az ifjúnak afelől,
7378 XXX | gonosztevőkkel?~Óh, milyen iszonyú kétségek ezek!~És azután ismét eszébe
7379 XIII | kérdezém én megütközve.~Kétségen kívül – felelt Sárvölgyi –,
7380 XXIX | iramodni, s az utca közepén kétséges kimenetelű párharcot kezdeni
7381 IV | kifogdosott a kazalból kétszáz és negyvenhárom forintokat.~–
7382 IV | együtt összességgel tesznek kétszáznegyvenhárom forintot és negyven krajcárt.~–
7383 XX | hordó tartalmát.~Ah, ennél kétszer-háromszorta jobb ivókat tudtak neki
7384 XI | volna, úgy rázkódott össze a kétszeres vádra, s sápadtan kapott
7385 III | mártogatva: ez igen híres kétszersült, Fromm mester készítménye.~
7386 III | ifjaknak is, kivált pozsonyi kétszersülttel mártogatva: ez igen híres
7387 VII | Loránd.~Hanem a lánc itt ketté fog szakadni, s énutánam
7388 VIII | észrevétlenül felcserélte azokat a kettéhasított táncrenddel, és azt veté
7389 XXX | szúrás nem elég egy éltet kettémetszeni.~Topándy levelet írt Loránd
7390 XXI | ahol tíz évvel ezelőtt kettészakítá, s ami tíz év alatt történt,
7391 V | jelöl, semmi egyéb, mint a kettétört nádszálak: jelei a korábbi
7392 VII | fogamat. Nem fogok felelni; kettévághat, de akkor se találja meg
7393 V | jutott hét gyermek anyjának: kettő-három most is lelógó tölgyein
7394 XIII | uraságtól, s ha véletlenül a kettőjük akarata összeütközik, mindig
7395 VI | kegyes csalásra, s mind a kettőnkre megharagusznak érte.~Óh,
7396 XXXI | esztendőre ítéltek?~– Csak kettőre.~– Többet vártam. Hát eszerint
7397 XXIV | leányt vagy hiteseddé, az kettőtök dolga; attól függ, hogy
7398 XXVIII| magát!~A fejszecsapások kettőztetve döngeték az ajtót, s a zárt
7399 XIII | asztagot rakni, fenn állva a kévék tetején? Tudsz-e elöl rendet
7400 V | állatok legbüszkébbike, a mén, kevélyebb tekintettel, mint aminőre
7401 XIV | Könnyű munka. A tönkrejutott kevélyt elgázolni. Szökni fog a
7402 III | jár, aki muntliszt közé keveredik.~Azonban ne beszéljünk már
7403 XVIII | enyim még a halálban se keveredjék össze!”)~Mert hogy Gyáli
7404 VIII | ezt tudom, semmi bajba ne keverje, s ha valami veszély fenyegetné,
7405 IV | országgyűlési maiden-speechébe minek keverte bele a – spinótot. Pedig
7406 IV | gyermekéhez, kivel messze kézből beszél; de a cimbalmos „
7407 III | rögtön sietett, egy hódoló kézcsókkal szép nagynéném hófehér kezére,
7408 XII | zsivány. – Mert ha kutatni kezdek, abban majd nem lesz köszönet.~–
7409 IX | szabadságvágya, vakmerő kezdeményezései s azok mellett rosszul őrzött
7410 XXI | valóban úgy érzé, mintha ott kezdené most az életet, ahol tíz
7411 XIII | aggódva figyelt a történet kezdetére.~– Vagy úgy? Hisz a névre
7412 VIII | VIII. A kezdetnek a vége~Őnagysága, a szép
7413 XX | üres palackokat, tányérokat kezdi a falhoz csapkodni, s gyönyörködik
7414 XXV | cigányvilágban. A zene vándorai kezdik a házát azon boldog azilumok
7415 XVIII | No iszen, csak azzal kezdj! – gondolá Loránd – legalább
7416 XXII | volna. Én mindent akár újból kezdjek el főzni.~Ha meg Melanie-t
7417 X | urambátyámnak, ha megjön? Min kezdjem? Hogyan adjam elő, amit
7418 XX | hogy valami beszélgetést kezdjen, s hogy én olyankor mindig
7419 III | akkor azt mondta volna:~Kezdjük legfelyül!~Bálnokházy fején
7420 XXI | ellenében; de a szerelem nem kezdődik-e a bocsánaton? Vádoltam-e
7421 XXVI | átvette a levelet, mely így kezdődött: „Ajánlom hivatalbeli szolgálatomat
7422 XX | kimagyaráztuk magunkat, s parolázni kezdünk, odacsődült mindenki körénk,
7423 XV | tudta; de hogy ezt a gyors kezecskéjét valaha az ő urának és jóltevőjének
7424 XVI | odavoná ajkaihoz e finom kezecskét, s annak rózsás ujjahegyét
7425 I | Hát mért reszket úgy a kezed?~– Igaz. Nagyon hideg van.
7426 XII | fiát.~– Karperec is van a kezeden.~– Nesze! – szólt a nő,
7427 XIV | nélkül, csak nyaka körül és kezefejénél volt egy-egy csinos horgacsolt
7428 III | nyájassággal hajolt le neje kezéhez, s azt megcsókolva monda:~–
7429 II | Belefogóztak lábszáraiba, kezeibe; nem bírta lerázni magáról;
7430 I | mélyében, kezeinket tartva kezeiben; hanem midőn egyedül maradtunk,
7431 XIII | villanyszikrákat csalt ki ruhájából, kezeiből. Sőt abban is tudott élvezetet
7432 II | tanárainak, hogy vannak-e kezeik alatt levő iskolásfiúk,
7433 IV | fogadtak neki, s rátették a kezeiket.~– No, szolgabíró öcsém,
7434 IV | egy kis vizet, szeretném a kezeimet megmosni – szólt esküdt
7435 XVIII | is fogadná el azt: ilyen kezekből, ilyen áron! Üdvösség volna
7436 II | is mer ő ilyen csúf pici kezekkel, amik akkorák, mint egy
7437 I | volna azokra az erős, izmos kezekre, miknek gömbölyű ujjain
7438 II | A vért sem szerettem a kezemen, de legalább le tudtam róla
7439 XIII | Nézze, hogy lement a bőr a kezemről, amint megszorította a rabló;
7440 XIV | hogy karikagyűrű van a kezén; az pedig jegygyűrű szokott
7441 XXIX | fehér.~Minden viselő ruhája, kezének minden ujja fehér; minden
7442 XVIII | másikat vonj a maga után kezénél fogva, míg végre valamennyien
7443 XII | szólt a nő, lekapcsolva kezéről a smaragdos ékszert, s odahajítva
7444 IV | segéljen, úgy megvasaltatjuk kezét-lábát, hogy jobban se kell!~Ezt
7445 XXXI | megfeketült a kezem.~Bal kézfeje kék volt és felduzzadt.~–
7446 XVIII | pisztolyról.~– Tehát egy hét múlva kézfogódon akarok áldomásozni.~– Minden
7447 XXII | velünk ezt a kárba ment kézfogói lakomát barátságosan elkölteni?~
7448 XXII | Gyáli úrnak jegyese, – s ma kézfogóra készültünk itt.~– Szívemből
7449 XIV | kielégítette. Ez Melanie saját kézimunkája. Könyvféle csak egyetlenegy
7450 XXII | e nagyon tisztelt hölgy kézírása; dátum és vízjegy rajta.~
7451 XXII | is Lorándét írta utánzott kézírással a cédulára.~Bálnokházyné
7452 VII | országgyűlési beszédeket kézirat alakban megismertette a
7453 VII | bevallottad, nem kellett még a kézirataiddal utánad bizonyítgatni, meghazudtolgatni,
7454 VII | lemásolandó iratot, melyben saját kéziratára ismertem, s másnap reggel
7455 VIII | ha idegen kézbe jutottak, kéziratával össze nem hasonlíthatók.
7456 VIII | azokat dönteni; senki a kéziratok ugyanazonságát rá nem bizonyíthatja.
7457 II | nem értettem, de arc- és kézmozdulataiból kivehettem, hogy restelli
7458 II | félig diák beszéddel, félig kézmozdulatokkal megmagyarázta, hogy most
7459 XXX | fizetve – monda a lelkész.~– E kéznek áldásra kell ma megnyílni.~–
7460 XXI | emlékezem, amit adott…”~Szelíd kéznyomás érinté vállát e percben.~
7461 XXXI | furcsa verseket diktál.~A kézszorítás, mivel Lorándot üdvözlé,
7462 IX | könyörgött előtte.~Loránd e kézszorításra kezde az eddigi síri hidegség
7463 XVII | az megszorítá kezét, s e kézszorítással ott tartá maga mellett.~
7464 XIV | azt. És ez ügyes, gyors kezű, gyors nyelvű lyán mellett,
7465 XVII | való előkészületek vannak kézügy alatt.~Itt azután vidám,
7466 XIII | írása; semmi nőismerőse kézvonásaihoz nem hasonlítnak a betűk;
7467 XVI | és érdektelenséget? Hadd kiabálja az ellenség gúnyhahotával
7468 X | indul el? Jobbra vagy balra? Kiabálni fog-e az utcán, hogy „ki
7469 I | ebből, sok csalódás, sok kiábrándulás; utoljára le kellett törölni
7470 II | mindent el akarna hárítani a kiadandó szavak útjából; egypárt
7471 XIII | öcsém: az asszony majd kiadja számodra az öt napra való
7472 II | megkísértettem az első német szót kiadni a számon, egy „guter Morgen”-
7473 XXIV | kazal az enyim; tovább nem kiadó: tessék kinek-kinek más
7474 IV | a tekintetes úr, hogy a kiadottakon kívül nincs senki a cselédsége
7475 IV | A minap egy régi szentet kiállított a szőlőbe madárijesztőnek,
7476 XXVIII| Az még begyógyul. Cipra kiállja azt! Ugye, leányom! Katonadolog!
7477 XI | hogy jogom és hatalmam van kiállni tekintetét. Majd rám is
7478 XXIV | védelmezem magamat; rászolgáltam, kiállom. Tudtam én azt akkor is,
7479 XVIII | hajtott, a szekér utána.~Cipra kiállt az utcaajtóba, onnan nézte,
7480 XI | benn ültünk, Fromm papa azt kiáltá a bérkocsisnak:~– A Bálnokházy-házhoz!~
7481 XXVIII| segélyt, attól tartva, hogy kiáltására a rablók is visszatérhetnek,
7482 I | ragadhattam meg kezét, nem kiálthattam rá: „Ne tedd azt! Maradj
7483 X | Megragadtam bátyám kezét, s azt kiáltottam neki:~– Loránd! Eddig az
7484 XXIX | Utcahosszant hallhatják, amit kiáltoz.~Azután elkezdett a kárhozott
7485 XXX | annak útját állta, s rögtön kiáltva utánam, addig küzdött vele,
7486 XXIII | töltötte be?~Ez a fény bizony kialudt.~És ha nem sikerült is Lorándot
7487 IV | alássan, a kutak általános kiapadása…~– Ne szóljon közbe! – rivallt
7488 XIII | a legkeserűbb ellenségek kibékülhetnek, jó barátokká lehetnek;
7489 XI | vihar elcsendesült, ismét kibékültek velem. Szegény anyám néhány
7490 XXI | látásra szíve minden titkát kibeszélhette előtte. Jaj, hogy örült
7491 VIII | Amit nem volna szabad kibeszélnem. Nem is mondanám másnak,
7492 X | megtartogattad? – Loránd kibontotta a tárcát, s látott benne
7493 XXVIII| elősiető rablók egyike már kibukkant a kert fái közül; a másik
7494 XIII | szentnek sorba hazudik, s kicsalná az arkangyalok szemeit,
7495 XXIII | odajöttél hozzám titkomat kicsalni? Óh be megszerettelek akkor!~
7496 XXII | kocsizörgés, minden kutyaugatás kicsalta az utcára, ahonnan aztán
7497 X | tavasszal, jégzajláskor kicsap közéjük a Duna! Itt laknak
7498 IX | könnyelmű időtöltést, hiú vagy kicsapongó mulatságokat általában szorgalmas
7499 X | kell a gyanús fickókból kicsavargatni az igazságot.~Azzal folyvást
7500 II | Azokat azután egymásért kicserélik.~Kedves, gyöngéd, asszonyszív-szülte
7501 II | gyerek, akiért most engemet kicserélnek, aki helyemet pótolni foga
7502 III | kisleánya, engemet azzal fognak kicserélni! A föld alá süllyedek szégyenletemben
7503 II | azért született, hogy velem kicseréltessék.~Estefelé nagyanyám mondá,
7504 II | hálószobámban és anyám ölén? Kicsi-e, nagy-e, szép-e vagy csúnya,
7505 XXVIII| aztán látod, hogy kezdenek kicsiholni, csóvát gyújtani, akkor
7506 V | végéig, s ott elásta; azután kicsiholt, tüzet rakott nádkévékből,
7507 XI | el, amit tőlem engedélyül kicsikart, akkor majd ha visszajön,
7508 XXVII | tenni, az legjobb lesz. Én kicsináltam az útját; azt hiszem, hogy
7509 XX | azután a mulatságot.~Loránd kicsinyben múlt, hogy birokra nem kelt
7510 II | mulatni.~– Az mindegy. A kicsinynek még kevesebb szüksége van
7511 XXII | kalapodat, Dezső, elég szépen kicsípted magad falusi látogatáshoz;
7512 XXVII | palotájának romjai.~Még most is kicsordul a könny szeméből, mikor
7513 XIV | nem tetszik a háznál, azt kidobhatod az ablakon, s amit megkívánsz,
7514 XXIV | tetszik, akit leköpnek, kidobnak, kirúgnak! Ők tudják, miért.
7515 XXII | megvetéssel azt felelte: „Kidobtam őt, nem öltem meg!”, akkor
7516 II | újra a pogány szavaknak, s kidülledt szemekkel olvasá a milliószor
7517 VII | a másikból kimaradt; így kiegészítették a beszédeket; akkor maguk
7518 XIV | villany és ruganyosság, olyan kiegészítő ellentét volt a tanonc neofit
7519 XIV | meg kell becsülnöm; cseléd kiégethetné, pedig ennek soká el kell
7520 X | pénzét. Erre a szóra aztán kiegyenesedett Márton, s nagyon komolyan
7521 XIII | hogy egymással valahogy kiegyenlíthessék különbségeiket, arra kell
7522 V | előkúszott az ellenség: a sovány, kiéhezett csikasz. Először bámulva
7523 XVIII | blokád fenntartatik.~– A kiéheztetés azonban nehezen fog menni
7524 II | Henriknek hívták, de ő maga is kiejté e nevet; az tehát nem lehet
7525 I | őrizkedett haragos szót kiejteni, és éppen így nem tudott
7526 XIV | a hímzés rajtuk egészen kielégítette. Ez Melanie saját kézimunkája.
7527 XXVI | háztetőn, a nehéz böjttel kiérdemelt álomlátás, a megöntött ólom
7528 V | a többihez.”~A füzesből kiérve, hideg szellő csapott végig
7529 XXXI | uram őexcellenciája, mind kiesnek hivatalaikból.~Az orvos
7530 II | nyughatik, ki nem talál utat a kietlen égbe, mert nem várta meg,
7531 II | Henrik egy sáskatábort akarna kiexorcizálni a határból: „His atacem!”~–
7532 XX | hazafikeservek általános kifakadásai. Az agyak mind jobban áthevülnek,
7533 XXII | időben és helyen mondta el kifakadásait. Ez a kisasszony Gyáli úrnak
7534 IV | nyomta a két kezét, s ilyen kifakadásban tört ki:~– Nem bizony, lélekáldotta!
7535 IV | annyira megérdemli. Én már kifáradtam a megjavításában.~– Nagyságod
7536 VIII | találtam befaragva, mindig kifaragtam azt onnan, s a magamét vágtam
7537 XVIII | mikor e csacska asszony kifecsegi, előtte, hogy az a fiatal
7538 II | a konyhalatin más ismert kifejezéseit, mik között a „secunda”, – „
7539 XIII | milyen volt – ismételé, kifejezéssel tekintve Lorándra. – Egyikünk
7540 IV | húrokon, arca valami új kifejezést vett föl; eddig, valljuk
7541 XVII | vetett utána azokkal a szép, kifejezésteljes, mindent mondó szemeivel. –
7542 XXVIII| hidegvér, a gyakorlatban kifejlett ügyesség; a rablónak sokszorozá
7543 II | tornászatot, mely a test kifejlődését a lélek gyarapodása mellett
7544 XXIII | volna, de az az átkozott kifent bajusz nem engedte a száját
7545 IV | kacagni, ahogy a torkán kifért; hanyatt vetette magát a
7546 V | munka. A lefejtett bundát kifeszíté karókra, s kitámasztá száradni
7547 XXVIII| rablók nem bírva az ajtót kifeszíteni, az ajtófelek kitöréséhez
7548 I | utána jöttünk; a zárt ajtót kifeszítettük, s itt találtuk őt a középen
7549 XII | éteszközöket, a nagyságos asszony kifizette a kocsmárost, s nemsokára
7550 XIV | szükséges útiköltséget, kifizettem a zárdai tartozását, s arra
|