10-apamm | apamn-befol | befot-bunte | buszk-csuff | csufo-elbuc | elbuj-elony | elord-erolt | erone-feles | felet-fogad | fogai-gyapo | gyara-hason | hasra-hozza | hozzo-izgal | izgat-kedve | kedvt-kifiz | kifli-kopen | kopi-lakos | lakot-lesza | lesze-megeg | megej-megta | megte-morog | morzs-nyere | nyeri-ohely | ohozz-perec | pereg-remek | remel-sohaj | sok-s-szent | szenv-talal | talan-tetet | tetle-ulnel | ulnun-vasat | vasbo-vissz | visza-zuzot
Fezejet
7551 XXII | Áronffy-címernek a „patkó”-hoz és a „kifli”-hez; a cigányleányhoz és
7552 XXII | egy patkót, a másiknál egy kiflit. Agyő, kedves Loránd! Agyő,
7553 I | meginnia. Kérése minden kifogás nélkül megadatott. Férjem
7554 XIV | de azoknak mind alapos kifogásaik vannak családjuknak ezútoni
7555 IV | hogy ez tíz forint.~Az urak kifogást tettek ellene; azt csak
7556 IV | kereséssel mint műértő ember, kifogdosott a kazalból kétszáz és negyvenhárom
7557 II | pensum, nunquam scit.~Azután kifogyott a diák szóból, s pantomímiával
7558 XV | szeresse!~Loránd egész lényét kifordítá alapjaiból, amit Cipra mondott
7559 XVIII | találkozás nem egyéb egy jól kifőzött bosszútervnél? Hátha mindezek
7560 XIII | volna e rendkívüliségek okát kifürkészni a másikban.~Loránd megjegyzé
7561 XX | mert a mi füleink nincsenek kifúrva! – kiálta erre az egyik.~–
7562 I | maradhatunk szépen a végtelen, kigondolhatlan időkig, hogy soha közőlünk
7563 VIII | érkezőt. Egyszer azután mégis kigondolt valamit: elkezdett kesztyűt
7564 V | táj arcát; mikor a mocsár kigőzölgése lomha köddé nehezül a lapályra;
7565 VI | ahol a nőket, az anyákat kigúnyolják! Megbocsátasz-e valaha nekem?~
7566 XXVII | meglátná, továbbmondaná, kigúnyolnák érte.~A csalogány meg újrakezdte
7567 XXV | címere; ez áll egy koronás kígyóból.~A rabló utána számlálta,
7568 XXII | szép Medúza-fő, melynek kígyói önarca felé fordultak vissza. –
7569 XXII | ott hagyva a kétség maró kígyóinak martalékul.~„Vajon való
7570 X | lélegzethez se hagyom jönni, kigyomrozom belőle az utolsó cseppig
7571 VI | szeglet voltam, az csupa kígyóvonal, akármihez nyúlt, az ügyesen
7572 XXVI | hallok felőled; ha orcám kigyullad, felőlem beszélsz akkor: –
7573 XXII | arcán a rezes foltok hogy kigyulladtak e szóra: „amerikai párbaj”,
7574 XIV | azután meg elfordult tőle, kihajolt az ablakba, úgy kacagott.
7575 VIII | szedte össze, s tokjaikból kihányva, egy útitáskába dobálta
7576 XXVIII| megcsókoljalak, he; hogy kiharaphassak egy darabot ebből a te gyönyörűséges
7577 XXII | azonban mind e mai napig kihatottak, s én nagyon kérem nagysádtokat,
7578 XXXI | Ciprának kölcsön. Ez az ő kiházasítási pompája.~Egy óra múlva felkereste
7579 XX | amit kértem tőled, hogy kiheverjem magamat, s azután tisztult
7580 X | Azzal lovai közé vagdalt, s kihintózott az udvarból.~– Ez aztán
7581 XIII | cartell-megvivést, s elmentem vele a kihívandóhoz. Előadtam neki, hogy ilyen
7582 XIII | nem utasította vissza a kihívást, hanem azt mondá, hogy miután
7583 VIII | húzzon sorsot?~– Te vagy a kihívó!~– De te ajánlottad a vívásmódot.~–
7584 XIII | megszökni az akadémiáról.~A kihívott nem utasította vissza a
7585 VIII | Hanem azt tudod, hogy mint kihívottnak nekem van jogom a fegyver
7586 XXXI | jönnek is, még éjszakára kihozza őket.~A nők tehát fennmaradtak
7587 V | Bemegy a kazal odújába, s kihúz a széna belsejéből egy nagy
7588 XXVIII| Loránd egyetértett vele.~Kihuzakodtak a tisztásra.~Itt veszettül
7589 V | társai alig bírták kötéllel kihúzgálni a dágványból.~Utoljára aztán
7590 XI | amit sohasem fog onnan kihúzhatni. Nem bánom, ha agyonüt is
7591 XX | mondtátok, hogy vessem a kihúzottat és a bennmaradtat is a kandallóba,
7592 VIII | a kandallóba. Amelyiket kihúztad, azé lesz a kokinkínai császár
7593 XXII | húzzam ki az egyiket. Én kihúztam, és Loránd nevét olvastam
7594 XIII | kénytelen kerülni az üldözésére kiindult világot.~Topándy hosszasan
7595 XX | fogadás: amelyikünk nem meri kiinni a magáét, fizeti a pezsgőt.~
7596 IV | Egzekúció! Brachium! Törvényesen kiirtandó festett képek! Inkvizíció
7597 XXVI | dehogy rossz az én szemem. Kiismerem én a vadgalambot a szelíd
7598 XXIX | drága damaszkcső ad. Egészen kiismerni a tompa, taszító dörrenést
7599 XXVIII| s úgy látom, hogy minden kijárás el van állva. Be ugyan nem
7600 XXVIII| utcaajtót s a kastély másik kijáratát őrizték.~Ezek éppen akkor
7601 XXIII | mert elszaladt. Most hát kijártam a vándorévet, s visszaadom
7602 IV | másodszor pedig az okozott kijavítási költségekben, amik a kép
7603 XVII | Tehát Topándy és Sárvölgyi kijelentett viszálkodásban élnek egymással?~–
7604 XIII | húzzon, s amelyiknek a neve kijön, az lője magát főbe bizonyos
7605 XXIX | szabadban verekednének tán? Kijöttek volna az udvarra? Segítséget
7606 II | nézve szentírás volt.~Mikor kijöttünk a direktortól, aggódva súgám
7607 XV | én nem félek. Jó lesz, ha kijövök hozzád, s együtt maradunk
7608 VII | Nekem elég időm volt a kijövők arcait tanulmányoznom.~Mindenik
7609 XX | voltam ittas; nem kellett kijózanodnom.~Felugrottam helyemről,
7610 XXIV | kortyondi fráterek, amint kijózanodtak, mind szétiramodtak a háztól,
7611 V | paripáját, hogy hamarább kijussanak innen az ingerkedő koboldok
7612 IV | kicsit hátramaradok magamat kikacagni.~Azzal leült a földre, gyomrára
7613 XIII | mindjárt az első lépésnél kikacagta. Letett arról a gondolatról,
7614 X | olyankor Melanie is nevetett, s kikacsintott a hangjegytámla mögül, hogy
7615 XXVIII| elő, a verem túlsó partján kikapaszkodva, s fagyasztó üvöltéssel
7616 XXV | is elfeledte, hogy a kést kikapja szájából. Úgy állt hátrahajolva
7617 VI | Mézeskalács-huszár! Ettől ugyan kikaptad.~Én egészen fölmelegedtem
7618 XXIX | jő vágtatva a faluvégről, kikben Sárvölgyi a megye pandúrjait
7619 II | meg nem bírt zabolázni, kiken nem fogott a virga, skutika
7620 I | Loránddal sokáig elbeszélgetett, kikérdezé tanulmányaiból, közlötte
7621 XXIX | beültetnek a hűvösre, majd kikérdezik, hova tetted a többit. Akár
7622 XXI | egész élete históriáját kikérdezte: Hol lakik? Miért nem látogatta
7623 XXVII | ügyesen, merészen tudták kikeresgetni a vízjárást, mely most lefelé
7624 XXV | felvont fegyver más kezében kikergetett belőle minden bátorságot.
7625 XV | költöztette őket, a férfiakat kikergette szobáikból; azon ürügy alatt,
7626 XXII | nehogy szándékot lássanak a kikerülésben. Te beszéltél már velük?~–
7627 XVII | hogy útközben a pocsolyákat kikerültesse vele, s kezét fogta, míg
7628 I | megcsókolt kétfelől, szájamat kikerülve: „Neveld jól fiunkat!” –
7629 II | meg nem álló kezével, s kikiáltja: „Ott van az új gyerek zsebében
7630 XXII | ott sokáig.~Cipra a kapuig kikísérte őket. Loránd ott kezet szorított
7631 XXIV | könnyen hívő tőkepénzesére, kikkel e magas urak nevében üzleteket
7632 XXI | órát, amikor jönni kell, s kiköszörülték a kést, mielőtt kezembe
7633 I | öklétől, s nem mertek vele kikötni soha; pedig nem látszott
7634 II | akihez engem kellett vinni, kikötötte, hogy vendégfogadóba ne
7635 VIII | becses adatok voltak, de kikötöttem amellett, hogy viszont ön
7636 IV | adásvevési szerződésben kikötve semmi servitus, hogy mire
7637 VIII | elfogatások fognak történni.~– Kikre vonatkozik ez?~– Több vezetőjére
7638 IX | kellett szenvedniök azoknak, kikről e szomorú hagyomány rá maradt,
7639 IV | szemeit a hatóság érdemes kiküldöttére.~– Tehát nem osztályigazítási
7640 XIII | rende is sokat szenvedett, kiküldtek bennünket együtt Heidelbergbe.
7641 IV | tekintetes vármegye által kiküldve azon megbízással, hogy az
7642 X | föl az ablak jegét, hogy kilásson rajta, mikor az érkezik,
7643 XX | világon van! Most, ihol van, kileguléjuskodol a legvilágosabb igazságomból.~–
7644 III | zongorázni, mint más leány kilencéves korában. Én igen ritkán
7645 XXVII | zörgő haraszt lépéseit.~Kilép a szabadba, s nyitva hagyja
7646 II | csúsztatnék, az nem veszne kárba.~Kilestem, mikor egyszer nem nézett
7647 I | ajtajára is, belefonta magát a kilincsébe, s az ajtófélbe kapaszkodott;
7648 XIII | őket valami zsarnok nap kilódította; hanem azt viszont te engedd
7649 XVIII | maradni.~– Mennykőt! Tán csak kilöksz?~– Óh, hohó! Ma éjjel nagyszerű
7650 XX | fegyverezni; bal kezemmel kilöktem a reszkető nyomorultat az
7651 XXIX | ajtón be- s az ablakból kilövöldöznek; azért nem látszik a lobbanás.~
7652 XXVII | arra vigyáztok, hogy ha ők kilőnek az ablakon, a fák mögül
7653 XVII | míg Cipra észrevétlenül kilopta magát a szobából.~– És most
7654 XX | társaság látta, hogy már kimagyaráztuk magunkat, s parolázni kezdünk,
7655 VI | járj; mert ha még egyszer kimaradsz, majd ego tibi musicabo!
7656 XXV | pisztolyt maga mellé, s kimarkolt egy csomó tallért.~– Verje
7657 XXVIII| a hátadon. – Felmégy, és kimászol a padlás csapóajtaján a
7658 XXII | kötelessége védeni, bárha a kímélet félretevésének árán is.
7659 XXX | rövidséggel, amit egy sebesült kímélete tanácsolt.~Mikor ennek vége
7660 XIII | cigányleány. Amellett oly kímélettel bánt vele, mint aki tudja
7661 VIII | habozásodat; vannak mások, akiket kímélsz. Tehát szabjunk határidőt
7662 I | akkor haragba jött, és nem kímélt senkit. Iszonyú erős volt.
7663 II | mellel, s mikor beszélt, nem kímélte a hangot, mintha mindig
7664 XXIV | Meglehet, hogy ővégette kíméltek bennünket eddig. De az is
7665 IV | kissé szürkén, csakugyan kimenekült ezúttal Topándy becsületszava,
7666 XXIV | katasztrófának. De milyen prózai kimenetel! Egy vőlegény, kit elfognak
7667 VIII | rögtön; ő maga gátolva van a kimenetelben, pedig okvetlen szólnia
7668 XXIX | az utca közepén kétséges kimenetelű párharcot kezdeni a dühödt
7669 XXIX | homlokára nem illeszti a csövet.~Kimenjen-e hozzá?~Ki merjen-e menni,
7670 I | árult be, ha kisült rám, kimentett, sokat magára is vállalt.
7671 X | nincs vége.~Mócli még jobban kimereszté szemeit.~– Hát már azt is
7672 XIII | lebbencs- és tarhonyailletményt kimérni a számára.~– Maga nem oda
7673 XVIII | egy nappal hamarább, mint kimért engedélye volt rá?~Loránd
7674 XVIII | XVIII. A halálra intő~Loránd kimerülten veté magát karszékébe.~Tehát
7675 XIII | midőn atyja nevét hallá kimondatni. Azután egyszerre elkezdett
7676 XXIX | nem ismerő szívtelen gazda kimondja az ítéletet, hogy nyársra
7677 XXVI | égről, s nevedet hirtelen kimondom, amíg fut, rám kell akkor
7678 XX | Jól teszed, Dezső! Ki mit kimondott, legyen ura a szavának!~
7679 VIII | vállalkozni kell rá, hogy kimozdítsa helyéből azt a hegyet, amit
7680 II | Fánnynak bezzeg nem kellett a kínálás. Első tekintetre kivehető
7681 III | leereszkedő észrevétellel (tán kínálásnak is lehetett volna venni)
7682 IV | sem volt képes a másikat kínálkozással elérni.~Végre nyílt az ajtó,
7683 IV | hölgy oly szívesen tudott kínálkozni, hogy szolgabíró úr nem
7684 IV | csendesen, azt nem kellett kínálni.~– Higgye el – szólt őnagysága
7685 II | Fromm papa pedig váltig kínált diákul: „comedi! comedi!”,
7686 XIV | énekelni, s paprikás pálinkával kínálták.~Topándy még jobban nevetett
7687 III | meghódított, elváltoztatott. Ha kínáltam valamivel, olyan kecsesen
7688 XV | nélkül, az erkölcsi tartalék kincséből egyedül annyival felruházva,
7689 XIII | megalkudjunk, s úgynevezett „kincseink”-től búcsút vegyünk. E két
7690 X | üresen, amikbe máskor családi kincsek voltak kirakva. Hallottam
7691 XXV | kivallotta neki, hogy az apja kincseket gyűjt; az úrfi aztán elvette
7692 XVII | menhelyet adott, hogy egyetlen kincsét megőrizte. Azután szétnézett,
7693 IV | átvenni.~Azzal belemarkolt a kincshalmazba, s amint a markából kimaradt
7694 II | forrásával bírt annak a kincsnek, amit ékesenszólásnak neveznek,
7695 XXV | apja koporsójában eldugott kincsre is rávalljon!~– Hallgass
7696 VI | Megverem!~Nem azt tette, hanem kinevetett.~– Képzeld – szólt végigvetve
7697 XIII | élet boldog halottjai vígan kinevetik azokat, akik lótnak-futnak,
7698 XIII | cselédekkel; amiért azok aztán kinevetnek. Persze csak a hátam mögött,
7699 XIII | mellyel éppen a csillagos égre kinézett.~– Magam sem ismerem.~Loránd
7700 XXX | rablóvezér, a vén Kandúr, kínhalála előtt, amivel, mellesleg
7701 XXIX | meg a fekélyes dögvész!~A kínlódó alak erőszakosan tépte le
7702 I | betegség, ami a nőket pokoli kínnal rohanja meg, s e szívtépő
7703 VII | vezette más szobába, nehogy a kinnlevőknek elmondhassák, miket kérdeztek
7704 I | rohanja meg, s e szívtépő kínok között folyvást nevetni
7705 XVIII | utolsó órákat kétszeresen kínossá fogja tenni. Az alakoskodás,
7706 XIII | párbajsegéde átadott, ne kínozd, ne gyötörd vele tovább:
7707 XIII | az én ideálom; akit nem kínoznak azok a cifra válogatott
7708 XXVIII| akit széttépni, halálra kínozni ígért, s aki itt van ismét
7709 XXVII | hánykódik álmatlan fekhelyén, kínozva ismeretlen sejtelmektől,
7710 XXIX | pillanatban megy végbe? Most kínozzák őket! Most töltik rajtuk
7711 IX | volt.~A tavasz igen korán kinyílt; már február végén zöld
7712 III | kezedbe nyomott, mikor az inas kinyitja a kocsiajtót, ajándékozd
7713 XIV | mikor este holdvilágnál kinyitják a kertre nyíló ablakot,
7714 XXIX | nem láthat reá. Talán, ha kinyitná a táblákat, lelőhetné fegyvereivel.~
7715 IV | egy gyűszűnyivel: akkor kinyitom az ajtót; mert én sub titulo „
7716 XXX | hittem, este van már.~Topándy kinyitott egy táblát az ablakon, hogy
7717 XIII | szérűre, mind a nyolcat kinyomtatni, bemérni, szekérre rakni?~
7718 II | azokat fehér deszkákon kinyújtják, pereceket, kalácsokat fonnak,
7719 IV | zavarja, hogy íme egy hosszúra kinyújtott acélban mennyivel több lélek
7720 XII | vette őt célba.~Hanem amint kinyújtotta felé a karját, az úrhölgy
7721 XIV | Cipra nem állhatta sokáig e kínzást.~Egyszer négyszemközt találva
7722 X | elérhetsz vele, hogy ha nagyon kínzasz, itt előtted lövöm magamat
7723 XXII | mérgezze meg napjait olyan kínzó gondolat, mely engem pihenni
7724 IV | is aszkéták és testüket kínzók számára készült fekhelyül;
7725 I | gondolat azután megint újból kínzott:~„Apám meghalt, és mi ma
7726 I | mit nekem a meghasadó föld kiokádott halottai mind azon rémülethez,
7727 V | amint azt a fényes tallért kioldaná iszákjából, mindjárt azt
7728 XXVIII| akkor azt emberestül együtt kioltod. A rézcsatorna megvéd lövéseik
7729 III | voltam az, ki szemeiből kiolvastam gondolatját; más is olvasott
7730 XXVII | valaki az első ajtón akarna kiosontani, csak tüzet neki! Hiába
7731 XXVII | udvarába, s ahogy Kandúr előre kiosztá szerepeiket, mindegyik rögtön
7732 IV | elhúzzuk a regálékból, mikor kiosztják.~Topándy nevetett.~– Szolgabíró
7733 XXVII | nyeregből.~– Nem szükség kipányvázni a lovakat, innen nem mehetnek
7734 XXIV | e két állat személyében kiparódiáztattam e szertartást.~Loránd elszörnyedve
7735 XVI | feledkezni.~Abban a percben kipattant kezéből a gyűrű, s a hídról
7736 IV | volna ledűlni a pamlagra, s kipihenni magát, míg a brachium a
7737 XVI | kártyát vetni,~Tolvajt rostán kipörgetni.~Túlteszek vele sok banyán!”~–
7738 XXIX | ott ólálkodott, meglopott, kirabolt.~– No iszen majd lefülelem,
7739 XXIX | ide?~– Az hát. Megloptak, kiraboltak. Elvitték egy sárgavirágú
7740 XXIV | valahová, őt igen sokszor kirabolták. Te magad tanúja voltál
7741 II | város volt nekem; az utcákon kirakatokat én még sohasem láttam, csak
7742 IV | mahagóni fából, elefántcsonttal kirakott osztovátával; most is egy
7743 XV | de nem úgy, ahogy a regék királyasszonya megölte a tündér Hófehérkét,
7744 XV | Szép vagy, szép vagy, szép királyné; de Hófehérke még szebb!”
7745 XII | tartotta, másikkal pedig kirántá a rabló öve mellől a másik
7746 IV | másodszor saját erejével kirántani keze csuklóját.~– Vége legyen
7747 XX | is itt van.~Erre szilajon kirántotta a karját kezemből.~– Ki
7748 XXIX | hogy az övé a majoritás, kirántván karját Sárvölgyi kezéből
7749 VII | ideges izgatottság, ami oly kirívóvá tette arcát a kinn ácsorgó
7750 XXVIII| kényszerítenek bennünket kirohanni a szabadba. Ott azután részükön
7751 XXII | Dezsőt Bálnokházyné utóbbi kirontása egészen jókedvre hangolta.
7752 XVIII | az embert én innen most kirugdalom, ahogy módomban volna, a
7753 XXIV | akit leköpnek, kidobnak, kirúgnak! Ők tudják, miért. Én nem
7754 VIII | kell betanulnia Melanie kisasszonnyal az este; de a nagyságos
7755 III | igaz-e, hogy a konziliárius kisasszonyának olyan játékbabája van, mely
7756 XIV | szobaleánynak, az olyan kisasszonyból nem lesz jó gazdasszony.~
7757 VI | közöm nekem ezekhez a többi kisasszonyokhoz.~Azt hittem, Melanie húgom
7758 II | nyúlkálni?~Akkor aztán mindent a kiscicának osztogatott, hogy én nem
7759 VII | ragadt a nagyobbakról a kisebbekre; a labdázó helyekről elszoktunk,
7760 II | magunkat; kérte, hogy rám, a kisebbre, ügyeljen ezután is.~A jó
7761 IV | ízlelünk semmit; Boris asszony kiseprűz bennünket a házból.~– Szolgabíró
7762 IV | akkor szabadon jár, és kísér, mint a kutya.~A fekete
7763 XXIV | rég ideje nagy figyelemmel kísérem. Ezek a mocsárok itt körültünk
7764 XXII | tiszteletreméltó hölgynek, ki nagysád kíséretében gyakran látható volt, s
7765 IV | bútorok között jelenjen meg, s kíséretül szolgáljon egy fiatal hölgy
7766 V | itthon” érzi magát, ahová nem kísérheti senki, bizton hajtja le
7767 I | szemei szüntelen apámat kísérik; asztalnál szüntelen az
7768 XIII | volt; természettudományi kísérletekkel töltötte az időt, gépekkel
7769 XVIII | Tehát vége minden menekülési kísérletnek.~Fel van ismerve, és éppen
7770 XX | úgyis hozzájuk jön. Nem is kísérlettem meg, hogy őket lebeszéljem
7771 XIII | melynek titkát annyiszor kísérté megfejteni.~– Soha délcegebb
7772 II | görögök idejében a tibicenek kísérték a choreákat. A klasszikusok
7773 XXXII | jár közöttünk!~Mikor már a kísértés utolsó perce eljött, hogy
7774 I | őrizzen bennünket az Isten a kísértetektől.~Talán éppen itt laknak
7775 XII | borszesz.~Ez pedig valami kísérteti világítást ad. Mikor cukornemű
7776 XX | Bálnokházyné írása.~Gyáli mint a kísértetlátó emelkedett fel e szavaim
7777 IV | a székvárosba fel fognak kísértetni s vallás szertartásai szerint
7778 V | visszafutott a sötétbe, s táncolta kísértettáncát tovább. Ki tudja, minő mulatság
7779 XXIX | hogy szemközt álljon e kísértettel? El merje-e hagyni a pók
7780 XIII | Chevalier-féle mikroszkópot nem kísértjük-e most meg?~– Jó lesz, készítsd
7781 XXVII | melyben az alvilág minden kísértője elől olyan jól van védve.~„
7782 XXIX | leány szemközt találkozik a kísértővel. Perc múlva újra az a sikoltás:
7783 XI | belseje felé; én és Márton kísértük el a hegyekig, az én zsebpénzem
7784 I | beloptunk, amit bujdokolva kísértünk, amit rejtegettünk, amiről
7785 XXXII | fölkelt volna a háznál, kisétált a temetőbe; oda, ahol Cipra
7786 II | ördögöt a csendes, hallgatag kisfia helyett; tudom, hogy megkeseríti
7787 I | lehet abban belül. Zubbonyos kisfiú voltam, mikor a színes kavicsokat
7788 XX | hittem, hogy most is olyan kisgyerek vagy, s iskolába jársz.
7789 XXX | vagy, áldó kezedet, melyet kisgyermekkoromtól kezdve soha le nem vettél
7790 VI | Megbocsátasz-e valaha nekem?~Hogy kisírhattam magamat, egészen megkönnyebbült
7791 III | hogy annak van egy pisze kisleánya, engemet azzal fognak kicserélni!
7792 XIX | elhoztak egy kisleányt; a kisleányból azóta nagyleány lett, –
7793 VI | szája piciny, mint egy kisleányé; – soha életemben ennél
7794 XI | hallgatnék róla; de ez összeg kisleánykám takarékpénztára volt.~–
7795 VI | kell, ami kész. Nem a te kisleányodnak udvarlunk mi, hanem az anyjának.
7796 XIV | álneve ez volt), arra a kisleányra hiába pislogunk, – mert
7797 XIX | helyettem cserébe elhoztak egy kisleányt; a kisleányból azóta nagyleány
7798 II | járok, azt kívánni, hogy a kismacskával játsszam.~– Sicc! – mondék
7799 I | tettem, nem árult be, ha kisült rám, kimentett, sokat magára
7800 XXII | hogy a fánkot még tegnap kisütöttem, azt ma csak fel kell melegítni:
7801 I | nyitá ki hüvelykujjával a kisujján viselt gyűrű címeres szelencéjét,
7802 I | megismerni; vele jártam fel a kisvárosi iskolába, hol ő már nagydiák
7803 XXII | ezúttal bennünket az örvényből kiszabadítani, tán még azt a szerencsét
7804 XII | szegül ellene, s aki ha kiszabadíthatja kezét amazéból, bizonyosan
7805 XXV | hogy egy ártatlan lelket kiszabadítottam abból a bűnbarlangból, orozva
7806 XXV | leányodat a bűn örvényéből kiszabadítsd. A cél magasztos volt, Kandúr.
7807 IV | mulattatna!~– Uram! – szólt kezét kiszabadítva a szolgabíró. – Tanulja
7808 IX | is.~A végzetes sorshúzás kiszabta eléje: tíz évig tart az
7809 XX | fogadó udvarára; a legelső kiszállóban Gyálit ismertem fel. Hát
7810 XX | pontos tudtál lenni a napok kiszámításában, hát még én majd tökéletesítem
7811 XXI | Mindent jól tudtak, mindent kiszámítottak hideg kegyetlenül. Megvárták
7812 XIV | mellé, s azt felnyitva, kiszedegeté belőle legelébb is, ami
7813 II | volt megkezdve.~Én hirtelen kiszedegettem számára a szótárból a szükséges
7814 V | tallér és bankjegy van elég.~Kiszedi bőrszeredásából marokkal,
7815 I | mikor a színes kavicsokat kiszedtem vakolatából, s játszottam
7816 XV | ez a gondolat képes volt kiszorítani azt a meggyőződést, hogy
7817 I | feliratának öreg betűit, s kiszótagoltam magamban.~Nem juthattam
7818 II | tollat rág, mikor éhezik. Kisztihand! Én nem lennék az, ha a
7819 V | szemei villogtak, orrlyukai kitágultak; lassan, óvakodva lépegetett
7820 XXI | szép májusi mezőt, abból is kitalálhatá, hogy a szív is tavaszt
7821 XVIII | nagyszerű dicsekedéseket kitálalhatni. Az a másik lássa, hogy
7822 XVIII | magáért. A búcsúebédre mindent kitalált, amit valaha ellesett, hogy
7823 I | összetalálkoztak, úgy látszott, mintha kitalálták volna egymás gondolatát;
7824 III | vigyázzak bátyámra; most aztán kitaláltam: – a legjobb őr a véghetlen
7825 V | bundát kifeszíté karókra, s kitámasztá száradni a holdvilágra;
7826 XIII | sokan jöttek már híres, kitanult ökonómusok, csatos cipőkben
7827 XXVII | Csónakkal jöttek idáig; kitanulták az útját, hogy kell a zsombikon
7828 II | mészárosnak adott az apám elébb. Kitanultam az egész mesterséget. Egyszer
7829 XVIII | papokról, hogy egy hétig kitartom vele. Jer, ismerkedtess
7830 XIII | székéről, s az ablakhoz ment, kitárva annak mindkét szárnyát:
7831 XII | légátus; hanem iskolából kitaszított tanuló. Helyet keresek,
7832 IV | föltevése, közben történt kitataroztatása által támadtak, elmarasztalta.~–
7833 VII | énrám nézz mindig! Én minden kitelhetőt el fogok érted követni,
7834 VI | táncosné, két táncos mindig kitelt a háztól. A szép udvari
7835 XXVII | aki megissza a véredet, kitépi a béledet! Ismerjetek rám!
7836 XII | parasztcseléd nagyhamar kiteregette a hideg sültfélét, a cintányérokat
7837 XXX | vizsgát az ő személyére is kiterjeszteni. Tiszttársammal rögtön felkeresésére
7838 VIII | mint saját magad, az elől kitérsz.~– Jól van, nem térek ki! –
7839 III | nagybátyám nem fog-e ezért kitiltani a házából?~Nekem még azután
7840 XII | vannak. A falatozás alatt kitölti a finom gabonapálinkát a
7841 I | rémülethez, amit ez óra kitöltött fejemre!~Ide hoztuk apámat,
7842 XXVIII| csákánnyal kezében az ajtófél kitörésében fáradt. Ez volt a Vasgyúró.~
7843 XXVIII| kifeszíteni, az ajtófelek kitöréséhez fogtak.~S a távolban semmi
7844 XI | elnézéssel válaszolt ez anyai kitörésre:~– Kedves asszonyhúgom,
7845 XXII | őiránta lenni, hogy így kitörhetett! És nincs-e igaza a nőnek,
7846 XVIII | felfordítalak az árokba, s kitörik a nyakad. Pedig kár volna
7847 V | farkasnak, hogy annak az agyara kitörött bele.~Most aztán hörgő üvöltéssel
7848 XIII | ezen az úton néhányszor kitolt a helyemből, amire a kisdiákok
7849 III | magaviseletem érdemlé azt a kitüntetést, hogy én vigyázzak bátyámra;
7850 III | úton.~Ezúttal is iparkodtam kitüntetni hasznavehetőségemet azáltal,
7851 XI | neheztelés is iparkodott azon kitűnni, de az olyan volt, mintha
7852 II | apró gyermeket iparkodott kituszkolni szobájából, ami sehogy sem
7853 III | elkísért!~Ő volt ambíciómnak kitűzött zászlója. Egy hosszú futtatás
7854 X | képű legény volt, erősen kiülő szemekkel, amiket még jobban
7855 XXIV | lesz itt mindjárt. Én is kiültem a tornácra, és onnan néztem.~
7856 XXVI | észrevétlenül, s te utánam kiüríted azt, megiszod benne a szerelmemet,
7857 XX | sárkányát, s ilyenformán sorban kiüríték egymás barátságáért ezt
7858 IV | kacagásban kénytelen magát kiüríteni, ismét fölkelt szépen a
7859 I | cseppről cseppre kellett kiürítenünk e legkeserűbb pohárt, mely
7860 X | közelíteni, egyszer csak kiugrom közülök, a bakra felkapaszkodom;
7861 XXII | lüktet? Van-e jogom ez embert kiűzni mindenünnen, ahol a napfényen
7862 IV | kellemetlen adakozás lerovására kivadászni.~Topándynak ez volt a takarékpénztára.~
7863 XXVII | járművek, egy darab faderékból kivágva; csak akkorák, hogy két
7864 XXIV | vasárnap volt. Sárvölgyi kiválasztotta, hogyan kerül legolcsóbba
7865 XIII | ritkul, néhány apró csillag kiválik a gyűrűből.~– Hát a tömeg
7866 XXV | meghaltak.~– Tudom. Hogy kivallassam velük, hová tették elrablott
7867 XI | gonosz fiúvá lettem; – engem kivallatni nem lehet.~– Azt nem mondhatom
7868 XXX | nekik tudni. – A többieket kivallatták már; most őrá fog kerülni
7869 XXV | annak az úrfinak; bizonyosan kivallotta neki, hogy az apja kincseket
7870 XXIX | újra hallani kétszer azt a kiváló dördülést, s azután egészen
7871 V | ilyen helyen. Ügyesen tudja kiválogatni a helyet, ahol még szilárd
7872 XXV | mosogatórongynak. Azt akartam kiváltani! Azt! Volt már egy fazék
7873 XIV | férfiszemnek tetszik a „szép”? Örök kiváltság. A szép arcot szembenézni,
7874 II | jónak látta még tovább menni kívánalmaiban. (Igy tesz az elégületlen
7875 II | tekintetben hallgatok a kor kívánalmaira. Az én gyermekeim mind tanulnak
7876 IV | eleget tett a természet azon kívánalmának, mely szerint a túlterhelt
7877 II | vérébe egy szemernyi emberi kíváncsiság vegyült, s mely, mint tudva
7878 XX | valaki más közülök kegyelendő kíváncsiságból a mellékajtón hallgatózzék,
7879 XIII | vagy férfi? – kérdezé naiv kíváncsisággal kandikálva az írásba a szép
7880 XXII | önöknek csak szerencsét kívánhatunk hozzájuk. Az Áronffy-címer
7881 IV | lehet hallgatni.~– Melyiket kívánják, a „Bécs város”-t vagy a „
7882 XIII | eddig rajta elkövettem; kívánjon tőlem bármi vezeklést, én
7883 XXII | megbántani.~– Óh, akkor nem kívánjuk elrabolni önöket – folytatá
7884 II | magához méltatlan helyre kívánkozzék mulatni.~– Az mindegy. A
7885 XXI | Vannak szent dolgok, amik nem kívánnak közlátvánnyá lenni.~Loránd
7886 XXVI | szeress igazán!”~„Hiszen nem kívánom én tőled, hogy hozd le nekem
7887 XVII | természetesnek találom kegyed kívánságát – szólt Topándy röviden,
7888 XXIII | mint a tied; ez volt a kívánságom, mármost a te dolgod, hogy
7889 X | följelentem magamat.~– Mit kívánsz?~– Azt, hogy anyánknak és
7890 XXIX | jó, hogy azt is oda nem kívántad, ami a pokolban van! Hát
7891 XI | alkudni.~– Nehéz dolgot kívántál tőlem, Fánny; de nem lehetetlent.
7892 X | vettem kalapomat, és jójcakát kívántam a hölgyeknek.~– Hát nem
7893 XIV | akasztanám.~– Magad akarod kivasalni?~– Természetesen. Kevés
7894 II | valami érthető tartalmat kivegyek; mely törekvés minden emberrel
7895 X | ablakon keresztül leskelődve kivehettek.~– Én vagyok itt, ifjúúr –
7896 XXV | magukat a gratulálásból kiveretni.~Különösen egy vén, félszemű
7897 X | a feje gondolattal, mind kiveri belőle.~Pedig olyan sok
7898 XIII | hogy egy ilyen bagatellt kiverjen a fejéből. Más ember bravúrnak
7899 I | te csak az álmot akartad kiverni a szememből azzal, hogy
7900 II | következő órák története kiverte mindezt a fejemből.~
7901 XIII | volt; agya ezüst cifrákkal kiverve.~– Csodálatos! – szólt Topándy,
7902 XXVIII| nekiestek, hogy sarkából kivessék.~– Jer, siessünk innen! –
7903 XXV | ártatlan teremtés ellen is kiveté hálóját. Kettő kellett volna
7904 XVII | zavar.~Csak Topándy maradt kivétel, ő felelt nyugodt humorral:~–
7905 XX | ketten tárcáikba nyúltak, s kivetettek az asztalra egy-egy százpengőst.~
7906 XXII | gyalázatért ez éjjel a társaságból kivetették. Tegnap óta ő is gyűlölte
7907 XXII | nyugodtan felelt:~– Nem. Csak kivetettem a becsületes emberek közül.~
7908 XVI | ugyanazon boldog érzés, mely ezt kivetkőzteté fényes gombos frakkjából,
7909 II | szedett, s csak azután, hogy kivett valamit, kérdezte, hogy „
7910 III | megszólalhatott volna, szép nagynéném kivette szájából a szót, s magasztos
7911 XX | is a tárcámba nyúltam, s kivettem belőle egy összehajtogatott
7912 XIV | szólt Loránd; s azzal kivevé Cipra kezéből az ollót,
7913 X | befolyású ember, mindent kivihet, ha akar; elmondok előtte
7914 IV | mielőtt azonban e szándékát kivihette volna, őnagysága egyszerre
7915 X | a bálterembe.~Egy ilyen kivilágított ablakon betekintett Márton;
7916 XXIII | hogy Fánny menyegzőjén kivilágos-kivirradtig sort ne táncoljon az érettebb
7917 I | megcsókolt; azt ígérte, hogy kivisz falura, és ma már nincs
7918 I | ma, édes fiam!~– Holnap kiviszem a gyermekeket falura; annak
7919 I | azt ígérik, hogy holnap kiviszik falura.~Volt egy kedves
7920 I | betűket ismertem, s ismét kivittek jószágunkra, egymás után
7921 II | feladva a tálban? Összeadás, kivonás. Kisül, hogy egy perec hiányzik.
7922 XII | lenyomva, kezében az övéből kivont egyik pisztoly.~– Asztal
7923 XXXI | Daruszegi.~– Én.~És akkor kivonta kebléből bal kezét, melyet
7924 XVII | szótól életét megváltani, kizárni az egész világot titkából:
7925 XXII | időben a tisztelgési gála kizárólagos jelmezét. Nagyon nagy ünnepélyre
7926 VI | a kedvenc táncom. Ekkor kizárólagosan én voltam mellette; még
7927 XXIX | mirigy, átkozott orgazda, te! Kizársz, nem eresztesz be! Beletaszítottál
7928 XIX | életnek örülni.~Fánny önkényt kizárta magát az életből. A mi házunknál
7929 XXV | hagyja magát életrendszeréből kizavartatni; ő tíz óra után rendesen
7930 XXIII | tanító; – aztán – a temető is kizöldül tavasszal.~A két ifjú pontosan
7931 XX | testvériséget esküdve brúgósnak, klarinétosnak. Az asztal túlsó végén egy
7932 XXV | a cimborák hegedűsöknek, klarinétosoknak öltözve.~– Óh ho ho! Ne
7933 IV | velem a vicispán csizmáit! Klasszikus gondolat! Nem halok meg,
7934 II | kísérték a choreákat. A klasszikusok sokat emlegetik a táncot.
7935 XX | győzi pátosszal, harmadik a klasszikusokból idéz, negyedik humorizál,
7936 XIII | mégpedig annyira együtt, hogy a klasszisban is egymás mellett ültünk
7937 IV | ajtót; mert én sub titulo „klastrom” ki nem nyitok semmi ajtót,
7938 IV | különbség. A vörös barátok klastromát tetszik érteni? Az nem templom.
7939 IV | a tevepárduc az európai klíma alatt, nem szaporítja faját
7940 XIII | idejében minden Keilereinál és Kneipereinál. Ha nem csalódom, Schmollist
7941 V | kijussanak innen az ingerkedő koboldok közül. Azok csoportostul
7942 XXVII | Aludtak. Azokat valami kóbor cigányasszony ez éjjel jól
7943 VII | éreztem, hogy testem, lelkem kőbül van. Tessék ráütni!~– Desiderius
7944 XXIX | hálátlansága! Az ostoba koca, ahelyett, hogy jóltevője
7945 XXIX | se csiszár! Nekem a magam kocája kell; az egész csordáért
7946 XXIX | hízelgésre lágyítva – egy kis kocamalackát vacsorára, ha lehetne.~–
7947 XXIX | adom! Az én bejáró tarka kocámat, aminek a fülét én csipkéztem
7948 XXIX | volna már, amit a két emse kocázott.~– Van még egy – szólt Sárvölgyi
7949 XXIX | nemes állat orrát.~És íme e koccanásra – egy lázsiás tallér gurult
7950 XXIX | úgyhogy Kólya uram a földhöz koccintá a nemes állat orrát.~És
7951 IV | mert poharába töltött, s koccintásra szólította fel, s ő maga
7952 IV | támadt, hogy azóta élte kockáztatásával járó vállalatnak tartaná
7953 XVIII | Loránd a dandyhez – velem kockáztatnád az életedet, hogy valahol
7954 XIX | még egy merész kísérletet kockáztattam e tárgyban. Lorándnak írtam,
7955 X | hogy majd ha visszatérek, kocogtassak be a szegleti lebujkocsma
7956 X | ránk meresztett, amint így kocogtatás nélkül berohantunk hozzá.~–
7957 XXIII | ajtón belül, mintha valaki kocogtatna láthatlan ujjával, figyelmeztetve
7958 XXXI | kell, és megnyittatik, rég kocogtattam volna az ajtón: „Én uram,
7959 XII | ki háta mögött jön, hogy kocogva beérje.~A lovas kurtára
7960 XXIV | bársonymentében, hattyúprémmel, kócsagos kalpaggal; utánuk a menyasszony
7961 XXIV | eltakarhassa magát, hanem azért a kócsagtollas kalpag csak a fején maradt
7962 X | bakról, s beszólt hozzám a kocsiablakon.~– Itt volnánk. Az udvar
7963 XI | Amint ismét benn ültünk a kocsiban, anyám szenvedélyesen magához
7964 XXIII | öregasszony vele ment a kocsiig; ott megcsókolá homlokát.~–
7965 XII | nagyságos asszonyt, akinek a kocsiján idáig jött, s akivel valószínűleg
7966 XXIV | sovány úr megállíttatja a kocsiját, s rákiált Sárvölgyi kocsisára,
7967 I | mozduljak addig, míg ő a kocsikat elrendezi, melyek bennünket
7968 XII | alföldi rónán, ahol még ahány kocsinyom, annyi országút.~A sík rónán
7969 XXIV | kocsiját, s rákiált Sárvölgyi kocsisára, hogy az is hozza nyugvó
7970 XII | megosztja a szolgálóval; a kocsisnak is küld ki általa a maradékból.
7971 XX | ácsorogtam, lesve minden érkező kocsit.~Pedig ezúttal szokatlanul
7972 XVIII | ifjúért.~Loránd felkapott a kocsiülésbe, s maga vette kezébe a gyeplűt.~–
7973 XXX | minden ajtónyílásra, minden kocsizördülésre úgy figyelt, és aztán oly
7974 II | szabad szárnyára kerül, datum kocsma, datum kávéház; ott ülnek
7975 XII | nagyságos asszony kifizette a kocsmárost, s nemsokára ismét fenn
7976 XIII | köd; körülötte egy gyűrű ködből.~– Talán a Gregory-féle
7977 V | mocsár kigőzölgése lomha köddé nehezül a lapályra; mikor
7978 III | szellemek csókolóznának a köddel.~S óh be véghetetlen buta
7979 XXVII | Cipra!”~A szenvedély forró köde elfogta a leány agyát.~Szíve
7980 V | jósló udvara közepéből ezüst ködfényt áraszt a mocsárvidékre,
7981 XXXI | az Északi Vadászkutya ködfoltjaiban – s a szemnélküli férgek –
7982 XXVII | mit tesz ez.~Ki-ki leveté ködmenét, mentéjét; bélésével kifelé
7983 XIII | Vadászkutya” fejében levő ködöt felderíti-e?~– Az köd marad
7984 XV | az Isten arcát, ki védi ködoszlop alakjában azt, aki árnyékába
7985 II | szavak útjából; egypárt köhintett, szemeivel sebesen pillogatott,
7986 VII | többi fiatalsággal, mikor Kölcsey azt mondta, hogy ideje van
7987 XX | acélszorítással, mintha Isten kölcsönözte volna ide e percre pallosviselő
7988 XIII | gondviselést, akitől mindig lehet kölcsönt kapni; de mikor kamatfizetésről
7989 XIV | gondolat kegyetlen erőt kölcsönzött ollójának.~Mikor aztán egészen
7990 XXIX | nyugtalanságot, aggályt költ az emberben is.~Csak a pók
7991 IV | Béranger és La Fontaine költeményeihez: „Mon curé, – Les clefs
7992 VII | szavaltunk napvilág-nem-látta költeményeket, eljártunk éljenezni a fáklyászenékre,
7993 XII | mint akit a koporsóból költenek fel; s ez a másik, aki szemközt
7994 IV | és aranypénzt el szokta költeni, hanem amit bankóban fizettek
7995 XXVII | van?”~Ki bízta rá, hogy költögesse fel az aluvókat?~Hiszen
7996 I | fölébredtem ismét. Akkor is bátyám költött fel. Ő már egészen fel volt
7997 I | Itt már a kocsi? Miért nem költöttél fel hamarább? Lám, te már
7998 III | aludt, s azt mondta, mikor költöttem, hogy megvárja, míg a kemencét
7999 XV | rendes laktanyáikból, máshová költöztette őket, a férfiakat kikergette
8000 XXVI | ókor istenségei, mikkel a költők füvet, fát, patakot, tengert
8001 IV | pedig az okozott kijavítási költségekben, amik a kép levétele s ismét
8002 XXIV | Sárvölgyi nem sajnálta a költséget ezúttal. Azt hitte, hogy
8003 V | mén újra felkapott egyet a kölykek közül, s a levegőbe hajította.~
8004 V | elébb a vénet, azután a kölykeket mind.~Azzal büszkén fölnyerített,
8005 V | távollétük alatt, s ott meg is kölykezett, most szoptat bizonyosan,
8006 XII | minden diákot, légátust és kölyökpapot, akik ahelyett, hogy az
8007 XV | azok úgy ragyogtak: két könnycsepp ragyogott bennök.~Cipra
8008 XIV | minden csepp vére annyi könnycseppé változzék át.~Így vártak
8009 XXVII | A tekervényes úton Fáraó könnyeden lejtve vezeti őket; ő is
8010 I | sírni, de oly zokogva, hogy könnyei összenedvesítették hajamat.~–
8011 IV | patrióták takarékosabbak a könnyeikkel; hanem akkor nagyon sokat
8012 XX | keblét, hogy mindannyiszor könnyekben tört ki az általános hahota
8013 XIV | nedves legyen a vánkosa a könnyektől. Mert irgalomra ne számítson!~
8014 XXIII | mindenki szeme megtelik könnyel; ki-ki tudja, hogy miért
8015 XVIII | mikor az ifjú dandy oly könnyelműen beszélt Melanie-ról, s még
8016 XVII | mindenféle balhelyzetből tréfás könnyelműséggel keresztülvágni. Útiasan
8017 I | feledhetlen jó férjem. Nem hull ki könnyem, midőn rágondolok, mert
8018 XXXI | életnek a meghalás!”~Egy könnyet nem hullatott a levélre,
8019 XXII | szemeit zsebkendőjével.~– Te könnyezesz? – kérdé Dezső.~– Hova gondolsz?
8020 XXI | Tátray Bálintot meg fogom könnyezni mint halottamat, kinek ábrándjaim
8021 XIV | csillaggal a feje körül, ki könnyező szemét égnek emeli, s egy
8022 I | volt eltorzulva, szemei nem könnyeztek; hozzánk fordult, s azt
8023 I | Látszott, hogy valami nagy könnyhullatás rohamát tartóztatta erővel
8024 I | kellett neki!”~Óh, ez a könnyhullatásainktól beteg föld!~Itt nagyanyám
8025 X | ez a felfedezés valamit könnyített nagy keserűségemen. Kezdtem
8026 XXIII | kérdezte, hogyan végeztek, de könnyűnek vélte kitalálni. Ez Loránd
8027 XXIII | mindig Ciprát értette.~Loránd könnyűvérrel felelt~– Majd ha visszatérünk.~–
8028 XXIV | egész falu népét ünnepélyes köntösbe felöltöztetni. Ő is harangoztatott,
8029 XVI | Azután térdére nyugtatva könyökét s tenyerébe fektetve szép
8030 XXIII | odasomfordált Loránd mellé, s könyökével megtaszítva, tréfás oldalkacsintással
8031 XXIII | édesanya olyan szépen tudott könyörgeni, hogy hagyják őt gyermekei
8032 II | mézédes hanggal, hogy szinte könyörgésnek lehetett venni minden szavát;
8033 XXVII | ha vágyai vannak, kinek könyörögjön? – ha rémek üldözik, kitől
8034 XXII | tréfásan összetett kézzel könyörögve öccsének.~– Meg is teszem.~–
8035 IV | mert Pozsonynál sok keserű könyű hullott bele, „Melyet a
8036 VI | a fejemet; azután fogtam könyveimet, írásomat, lementem a pékműhelybe,
8037 XXIII | a megviselt gyermekkori könyvek, az ember úgy szeretné azokat
8038 I | ez.~Mit nekem a Jelenések könyvének minden tűzokádó szörnye;
8039 XIV | Melanie saját kézimunkája. Könyvféle csak egyetlenegy volt a
8040 II | nekivetette magát a kitárt könyvnek, mikor az öreg megállt az
8041 II | Bonus, bonus!~De hát a könyvnélkül való?~Ez a keserű falat!~
8042 II | tette, másikkal a kitárt könyvre mutatott; valószínűleg azt
8043 IV | annyiféle színű volt.~– Pompás könyvtár! – monda rá esküdt úr, míg
8044 IV | selyem közé.~– Ez pedig az én könyvtáram – szólt a hölgy a faliszekrényekre
8045 IV | lehet az, aki az ilyesmit könyvtárnak nevezi.~A nehéz brokát függönyök,
8046 XXIII | szólt Loránd, előadva köpenye alól Márton legény vándorbotját,
8047 I | jöhetsz; vedd a pálcádat és köpenyedet!~Ő puskáját vállára vetette,
8048 II | hintó előállt, felvettük úti köpenyeinket, elbúcsúztunk sorba a háziaktól;
8049 I | nagyon.~Azután csak rám adta köpenyemet, s azt mondta, menjünk a
8050 XVIII | levelet, s mondta, hogy a köpenyt vigye a vendég úr szobájába
|