10-apamm | apamn-befol | befot-bunte | buszk-csuff | csufo-elbuc | elbuj-elony | elord-erolt | erone-feles | felet-fogad | fogai-gyapo | gyara-hason | hasra-hozza | hozzo-izgal | izgat-kedve | kedvt-kifiz | kifli-kopen | kopi-lakos | lakot-lesza | lesze-megeg | megej-megta | megte-morog | morzs-nyere | nyeri-ohely | ohozz-perec | pereg-remek | remel-sohaj | sok-s-szent | szenv-talal | talan-tetet | tetle-ulnel | ulnun-vasat | vasbo-vissz | visza-zuzot
Fezejet
8552 XXXI | levél a háznál.~A falusi lakot újra rendezték: Dezső átköltözött
8553 IV | semmiféle nemzetségem sem lakozott túrós galuskával – a feketekávé
8554 XXV | vakfolyosó választja el a többi lakrészektől, mely téglával levén kirakva,
8555 XIV | Cipra a számára rendelt lakszobába átvezette.~– Sok bajod lesz
8556 XV | cselédeket űzött, hajtott rendes laktanyáikból, máshová költöztette őket,
8557 XXXII | velünk lakott: míg a városban laktunk, néha hetekig sem hagyta
8558 I | bátyámmal semmit.~Falusi lakunkba érve, háziorvosunk jött
8559 XIX | évet kért, s ott maradt kis lakunkban, míg felnőtt hajadon lett.~
8560 XVII | yes”-, „oui”-, „jawohl”-lal válaszol, a magyar, a szórakás
8561 XIV | Ma kaptam a leányától egy lamentábilis levelet; igen szépen, fáinul
8562 II | itt este nem ég a lépcsőn lámpás, csak egy föld alatti odúból
8563 X | sokáig láttam a hajóhíd lámpásait a víz tükrén fényleni, egyszer
8564 II | mely előtt nem volt szükség lámpásnak égni, hogy a keresett numero
8565 X | közé számítják, az utcai lámpásokat pedig a jövő nemzedék gondjaira
8566 X | oldalán volt; a komornyik lámpával vezetett odáig. A lámpát
8567 I | volt, s föltárt gádorából lámpavilág fénylett elő. A két nagy
8568 XXVI | kerülgetné egyik lába a másikat a lánccal. Ezután majd ketten fogunk
8569 XXVI | volt a tekintetes vármegye lánckoptatója, hogy azóta is olyan kaszáló
8570 XXVI | hahaha!~– Ah!~– Mégpedig láncon. Mindig nevettem az öreg
8571 IV | igazán azt a vasat, verjenek láncra, kötözzenek meg, mert én
8572 XXXII | lebukott lováról, még egy kozák lándzsával keresztülszúrta.~Még abba
8573 XXVII | széna gyurmává olvadt a lángban, most olyan kemény, likacsos
8574 XXVI | érzek szívemben az elmúlt lángból semmit. Semmit, még füstöt,
8575 XXXII | egy nőnek!~Egy képzett, lángeszű főt, ki vezérszellem lehetett
8576 XXV | visszatértek, már akkor a kazal lánggal égett. Puska volt mind a
8577 IX | világot. A kandalló táncoló lángja a parázs fölött nézett ki
8578 V | mintha láthatatlan mécsek lángjai volnának, nagyokat szöknek,
8579 V | szétválnak, s külön táncolnak; lángjuk nem vet semmi fényt a sötétben,
8580 V | sötétben, csak rémképe az a lángnak. Bolygófény az, korhadt
8581 V | sötétjében apró táncoló lángocskák jönnek eléje, egész csapattal,
8582 II | iparkodott egy ideig ismét lángra fújni a kanócot, s hogy
8583 XV | Nono! – fenyegetőzék Cipra, lángvörösre gyulladt arccal. – Csak
8584 XXVI | meleg volnál, csak ilyen langy ne volnál!”~„Ha elmennél
8585 XXXII | vagyonunk pusztul, szellemünk lankad, erőnk fogy, társaséletünk
8586 XXIX | messzebb egy talyigatolásnyinál Lankadombhoz; hanem azért amíg odáig
8587 XXI | Lankadombig én hajtom a lovakat, Lankadombrul vissza meg te. – Szegény
8588 XXIX | nyárfák hegyeit, elenyészve a lankák náderdejében.~Egyszer aztán
8589 V | egy területben a szomszéd lankaságokkal együtt képezhetett tíz-tizenkét
8590 XII | út, amit idáig tett, nem lankasztotta el izmai erejét: ugyancsak
8591 XIV | ami most azon az ezüst lanton, piros övedre akasztva függ;
8592 XIV | szólt Cipra, bizalmas lanyhasággal. – Majd én fölcicomázom,
8593 XIII | törülve emlékéből. – Fehér lap volt az egész kedélye, amelyen
8594 V | kigőzölgése lomha köddé nehezül a lapályra; mikor az ingovány őslakói,
8595 IV | a mondat folyt alá latin lapidáris betűkkel a térdeplő alak
8596 II | könyvből, melynek minden lapja fel volt kunkorodva a sok
8597 III | fordítottam a hangjegyek lapjait előtte, s erősen sértette
8598 VII | lettek felírva azokra a fehér lapokra, amik egy gyermek lelkében
8599 XXVIII| megásatta a mészvermet a kert laposában, ahol útban nem lesz, s
8600 XXIV | váltottam, szüntelen itt lappang körülöttünk, s gonoszabb,
8601 XVIII | vadkan koponyáját, s nem lapulnak el rajta, mint a közönséges
8602 XXVIII| gyáva szomszédság elzárkózva lapult meg saját házaiban, nem
8603 XXIX | cigányasszony volt ott; a fal mellé lapulva jött észrevétlenül idáig.~–
8604 XX | a lankadombi sztoikusok lármája által zavartatni, ha az
8605 X | mindig hallottuk rettentő lármáját, amit irántunk való önfeláldozásból
8606 XIII | lótnak-futnak, fáradnak, lármáznak, firkálnak, azt hiszik,
8607 IV | tyúktelepeit mind fel akarná lármázni, hogy róka jár a kertben.
8608 II | szegény jó anyám kap most egy lármázó ördögöt a csendes, hallgatag
8609 XXIX | tőlem perelni?~– No, csak ne lármázz: adok helyette másikat,
8610 VIII | sem. Azért jöttem, hogy lássalak. Hallgatok és nézlek.~Loránd
8611 XXVII | ha vége lesz.~Most aztán lássatok a maskarához!~Értették már,
8612 V | szénakazlat észrevették:~– Lássátok, abban a kazalban lakni
8613 XIX | akként tenni, hogy ez ne lássék áldozatnak.~Vannak sokan,
8614 XXVIII| ólomgömbös kötél mint a „lasszó” csavarodott a fa ágára,
8615 II | való rossz elővéleménnyel; látása még jobban megijesztett.~
8616 XIV | hajadon alakját. Minden látáskor megteltek vele, mint megtelik
8617 XXI | szívesen felelhetett, s az első látásra szíve minden titkát kibeszélhette
8618 I | rosszabbul van, mint eddig; látásunk csak nehezítené baját, jó
8619 II | legény, mikor Fromm táti „latein”-járól beszél. Nagyobb biztosság
8620 II | is tud lateint. Az öregúr lateinja!~Itt alig győzte a fejebőrét
8621 II | mutogatja, hogy ő is tud lateint. Az öregúr lateinja!~Itt
8622 VIII | percre az ajtón, hogy ne láthasd, melyikünk neve melyik papírra
8623 XXIV | apróra leírja, hogy arról láthassák, mennyire szemtanú volt. –
8624 XXIX | szabad élni.~Az ablakból nem láthat reá. Talán, ha kinyitná
8625 XIX | bizony már olyan tiszta a láthatár körös-körül, hogy ő akár
8626 IV | volt az; ráma nélküli kép, láthatártalan táj. Valaki panaszol olyan
8627 XI | Csendesen, uram!~– Hiszen láthatják, hogy egész eddig igen csendesen
8628 I | vígy minket a kísértetbe!”. Láthatjátok. Heten foglalták el már
8629 II | távozhatik el oly messze, hogy láthatlanná legyen, nagyanyánk többször
8630 XII | könnyen jelleme titkai közé láthatna valaki s sietett betakarni
8631 XXVII | ajtótól az orgonabokorig. Ki láthatná meg? Mi történhetnék addig?~
8632 XXVIII| megvéd lövéseik ellen, ők nem láthatnak téged, te pedig, mikor ők
8633 II | is élsz addig, míg újra láthatnál? Lám, az öreg Zsuzsi maga
8634 IV | ismerni, hanem szolgabíró urat láthatni most éri először a különösen
8635 X | akik láttak kocsira ülni.~Láthatólag összerezzent.~– Ki látott?~–
8636 I | tiszteltek bennünket, azt láthattam abból, hogy mikor apámmal
8637 XIII | a nőkhöz fordulva.~– Nem láthattuk, mert eloltotta a gyertyát,
8638 XXII | hitelességét veté a kétség latjára; hanem nagyon megjárta vele.
8639 XXVII | megérkeznek az égett tanyára.~– Látjátok, mivé tettek a zsiványok –
8640 XVI | egymásnak cserében adja.~Sokszor látjuk az életben e tüneményt.
8641 XX | barátságáért ezt a furcsa poharat.~(Látlak, Loránd!)~– Nos, hát melyiteknek
8642 XX | Mintha csak boldogult atyádat látnám magam előtt. Oly szakasztott
8643 I | nézett, ahol nem volt semmi látnivaló.~– Bántott valaki, Loránd?~
8644 XI | kulcsolva, rebegé izgatott, látnoki elragadtatással:~– Óh én
8645 XXVI | adni. Mindig jólesett őt látnom, mindig tudtam azt, hogy
8646 XXV | nem aljas célból raboltál, látod-e, hanem azért, hogy leányodat
8647 VIII | kérje fel nevében, hogy látogassa meg rögtön; ő maga gátolva
8648 XXII | közönnyel –, de nem bánom, látogassuk meg őket, nehogy szándékot
8649 XXII | kívül is, mely nagysádtok látogatására hozott, van egy indok, mely
8650 II | délelőtt eltelt a tanárok látogatásával.~Az igazgatótanár erős,
8651 XXII | szépen kicsípted magad falusi látogatáshoz; megyünk át Sárvölgyiékhez.~–
8652 XIII | emlékezem rá.~Siettem egyenesen látogatásom céljára térni.~Mondám neki,
8653 XXIII | a „végeztünk” szó arra a látogatásra vonatkozik, amit Sárvölgyi
8654 XXII | Dezső eleinte húzódozott a látogatástól, hanem az utóbbi megbízás
8655 XXII | kívánatának engedve, néhány percét látogatásunkkal elraboljuk.~– Kérem, tessék
8656 XXII | történt. Akkor este éppen látogatóban voltam Lorándnál, s Gyálit
8657 XXII | arra, hogy mehetnek már a látogatók.~– Igen le vagyunk a szíves
8658 XXI | kikérdezte: Hol lakik? Miért nem látogatta meg Lorándot hamarább? Van-e
8659 IV | rossz szokásai miatt valaha látogatták volna. Elátkozott háztáj
8660 XV | imádkozó szűz alakja! Aki e látományt meglopta, az minden bűnös
8661 XXI | pillanaton túl ha szomorúnak látsz, kérdezd meg, mi bajom,
8662 XXX | itt vagy!~Szemei kérdeni látszának tőle: „Hát téged nem ért
8663 XIII | csak maga előtt szeretett látszani.~A természetbúvárlat volt
8664 XXII | Bálnokházyné. – Ilyen eseteknél a látszat és a szenvedély szemüvege
8665 I | eltakarta a fényt, hogy nem látszhatott ki a kertből. Csak a mi
8666 VII | hüvelykujjával malmot játszott.~– Nem látszottál érteni a kérdést, fiam –
8667 XXV | a megveszekedett Kandúr! Láttál-e már veszett kandúrt? Én
8668 XXVI | volnál az enyim, vagy ne láttalak volna soha!”~„Vagy szeretnél
8669 XXIX | gördülni az egész nagy, rohanó lavinát, és nincs ideje már hova
8670 XX | csak!~Loránd arca egész lázasan ki volt pirulva.~– Jól van,
8671 XXXII | ágyon.~Arca égett, mintha lázban volna.~– Mi bajod? – kérdezém,
8672 XXIX | mindén el van árulva!~A lázhideg rázta minden tagját.~Miért
8673 IV | vármegyét így magára tudott lázítani. – Iconoclasterek! Képostromlók!~–
8674 XII | asszony; – az a bűnöm, hogy lázítottam az ifjúságot a felsőbbek
8675 XXX | beteg leányhoz, kinek arca lázpírtól égett.~– Mindjárt közel
8676 XX | lefolyása.~Ennek is, mint más lázrohamnak, megvan a krízise, melyen
8677 III | készítnek, az is igaz, hogy egy lázsiásért sok mákos szarvacsot lehetett
8678 XXV | hasonló esetekre; a pisztoly a lázsiások alá eltakarva szépen.~A
8679 XX | Az ajándékvevőknek húsz lázsiást kellett volna fizetni a
8680 XVI | elkezdé hangolókulcsával leajzani a cimbalom húrjait.~– Minek
8681 XIV | hogy legyen. Ma kaptam a leányától egy lamentábilis levelet;
8682 XXVI | az igézés.~A sok vihogó leánycseléd, ahelyett, hogy Ciprát megmentette
8683 XXVIII| harmadik bátor szív egy leányé; de az már sebzve fekszik.~
8684 XVI | azon felül, a mögötte álló leányéra. Egyszer aztán kiesett kezéből
8685 XVIII | ugye pajtás?~– Még más leányért sem.~– Okos ember lettél,
8686 XIX | sokan, jó, türelmes kedélyű leánykák, kiknek ajka nem panaszol;
8687 XIV | dohánykereskedő egy tízesen. A szegény leánykát eddig az apácáknál nevelték,
8688 II | táncolnak reggelig a könnyelmű leányokkal. Azért én, akinél hegedűt
8689 XXVI | Milyen kevés elég, szegény leányoknak, búra vagy örömre! Egy napon
8690 XV | magát többé távol a házi leányoktól; utánuk járt, fölkereste
8691 XIII | ami több a megszokásnál; a leányon esett legkisebb bántalmat
8692 XX | mosolygott. Azokkal a szép, leányos, gömbölyű ajkaival olyan
8693 XXV | elraboltak. És azután mehetsz leányostul Tatárországba, ahol senki
8694 XVIII | férfiak szeretőikről? S minden leányról így beszélnek a férfiak?~
8695 XXIV | vagy távol tartja magát a leánytól, vagy ha megszerette, nem
8696 XXIII | nagyanyjával!~– Tehát mégis a mi leányunk fogsz lenni!~És valamennyien
8697 XXVI | Dehogy löktök ki engem innen, leányzók; inkább ti is hallgassátok
8698 IV | többrendbeli felserdült ifjakat és leányzókat tart udvari cselédsége között,
8699 IV | Piróknak, másikat Cinkének; egy leányzónak neve, pláne, isten bocsá’,
8700 XIII | mint a háziúr biztatása: a lebbencs, tarhonya és cselédkenyér.~–
8701 XIII | várni, míg őnagysága ráér a lebbencs- és tarhonyailletményt kimérni
8702 XIII | cselédkenyeret, szalonnát, lebbencset, levesbe főzni valót és
8703 V | jobbra-balra, mintha a szél lebegtetné.~A kazal odújából pedig
8704 XVIII | gyökeret ne verhess. Még lebeszéli Melániát.~Loránd könnyelmű
8705 XX | kísérlettem meg, hogy őket lebeszéljem az útról. Ki maradt volna
8706 II | búbjára bökve, hirtelen lebicsaklott ökle bötykeivel végigkommantott
8707 XV | hálóköntösben van, haja félig lebontva; kezében az a kis fekete
8708 VI | majd a szívem szakadt meg!~Leborultam az elolvasott levélre, és
8709 X | kocogtassak be a szegleti lebujkocsma ajtaján, ott fog rám várni.~
8710 VI | itthon tartozol lenni és a leckédet tanulni. A „másik asinus”
8711 VI | büfflál odabenn, annyi a leckéje, te meg még bele sem néztél;
8712 II | alatt; úgy hogy a tornászati leckére már egy csepp birkózási
8713 I | korábban hazaereszték a leckéről, megvárt az iskola udvarán,
8714 VI | öreg Márton e megérdemlett leckézés alatt helybenhagyólag mozgatta
8715 IX | végzetet kerülgetni, mely úgyis lecsap? Hadd csapjon! A boltozat
8716 V | kegyetlenül a levegőben, s azzal lecsapta a földre, hogy annak egyszerre
8717 XX | után már a zűrzavaros lárma lecsendesül. A bor első hevítő hatása
8718 XXVIII| kijutott.~Onnan csendesen lecsúszott, hasmánt meglapulva, a vízcsatornáig.~
8719 IV | szolgabíró úrnak jó volna ledűlni a pamlagra, s kipihenni
8720 XXIX | pokolcsávába, s benne hagysz! Leég rólam a bőröm! Megvakulok!
8721 VIII | valamit. Így mindegyikünk meg leend nyugodva a sorshúzásban.~
8722 XI | hagyjuk őt most magára.~Mi leeresztettük az ablakfüggönyöket, s kimentünk
8723 XIII | itt elhallgatott, s kezeit leeresztve, nézett ki a világos éjszakába,
8724 XI | hol már akkor, midőn én leérkeztem, Fromm papa nagy igyekezettel
8725 XVIII | tréfás gúnnyal.~Ezalatt leértek a parkba; Topándyt és Ciprát
8726 I | nagyon. Mikor az első hó leesett, kedvetlensége a türelmetlenségig
8727 I | mint más nap, míg csak a leeső hó a szobába nem szorítá.
8728 VI | szíttam, a füst elkábított, leette nyelvemről a bőrt, de azért
8729 IX | lelte; az utolsó falevél is lefagyott a fákról.~E három májusi
8730 V | meghűl, nehezebb a munka. A lefejtett bundát kifeszíté karókra,
8731 XI | ahová vezették, és ott lefektette fejét két karjára, és mivel
8732 XX | megküzdeni, megadta magát, s azt lefektették alunni, a többi helyben
8733 I | elmentünk hálószobánkba lefeküdni.~A lefekvés csak könnyű,
8734 IV | szolgabíró úr azért csak lefeküdt oda, bocsánatot kért és
8735 X | felugrottam ágyamból – már lefeküdtem, hogy holnap korán keljek –,
8736 II | most is azok vagyunk.~Mikor lefeküdtünk, arra voltam kíváncsi, mit
8737 IV | alakja előtt ő maga van lefestve, térden állva.~– Tudom.
8738 XXIII | hogy még egy nagy adósság lefizetve nincsen!~Egy óra múlva visszatértek
8739 XIV | kedves Ciprim, mert a többit lefoglalták hitelezőink, akiknek tartoztunk.~–
8740 XX | megy ily fokozatban a láz lefolyása.~Ennek is, mint más lázrohamnak,
8741 XXXII | küzdött az idővel, s minden lefolyt nap egy vereség volt rá
8742 II | leírtam egy darabka papírra a lefordítandó feladványt.~Ő csak egy óra
8743 XXX | rozzant hidak valamelyikéről lefordul?”~Egyik rémkép a másikat
8744 XXIX | kirabolt.~– No iszen majd lefülelem, csak idejöjjön.~Abból az
8745 XII | cigány.~– Aztán mit kapsz a légációból, diák?~– Húsz ezüstforintot,
8746 IV | a társalgás megkezdésére legalkalmasabb téma.~– Óh, én eléggé sajnálom
8747 I | maga leült a kőlépcsőzet legalsó fokára, a lámpát maga elé
8748 IV | konyhászati palackoknak. Legalul a nagy fóliánsok, a gyümölcságyon
8749 V | szakadt; nagyobb része a légáramlással eltért, hanem néhány vigyázó
8750 XII | átkozva minden diákot, légátust és kölyökpapot, akik ahelyett,
8751 II | ahova hosszú termetével a legbámulatraméltóbb fürgeséggel bírta magát
8752 XI | volnék tulajdonképpen a legbecsületesebb ember, ha most a szavamat
8753 III | felesége a legszebb és a legboldogabb asszony a nap alatt; s Melanie
8754 III | összeg volt.~Én voltam arra a legbüszkébb, hogy bátyám udvari tanácsosnál
8755 V | Egyszerre megállt az állatok legbüszkébbike, a mén, kevélyebb tekintettel,
8756 XXXI | meg azzal a végsorral a legdrágább anyai szívet: „Ha pedig
8757 XXVII | falevél segélyével a dalosok legédesebbikének szájából ellopott. Azokat
8758 XXIII | anyja, mind Fánny részéről legélénkebb ellenzésre talált. Azt ugyan
8759 V | odaszólítja Fáraót.~– Gyere ide, legeléssz a fejem körül, hadd hallom,
8760 V | bőrét, s nekiállt jóízűen legelészni a kövér, süppedő fűben.~
8761 V | Sokszor találhatott már ő legelésző lova nyomában agyontiport
8762 XXIV | akarok a bogácson együtt legelni, óh szép szamárvemhe!” vagy
8763 II | tűnik a közeledő szemébe legelőbb.~– Milyen óriási vesztőhely! –
8764 IV | válni e szomorú jelenés.~– Legelsőbben is azon ítélet végrehajtása
8765 II | szárnyai, aminőkről Vörösmarty legendájában olvastam nem régen. Azután
8766 XXII | vesszenek! Az ilyen szép legényeket hamar elkapják ám.~– Nem,
8767 II | s versenyt dolgozott a legényekkel. Olyan szépen ki tudta sodrani
8768 XXIII | valami trófeumot, s mesélte a legényeknek, hogy Loránd úrfi ezzel
8769 X | magára vagy másra vagy a legényekre az öreg Márton? Hátha „én”
8770 XX | kedved, hát próbáljuk meg! – legénykedék Loránd.~– Szívesen, csak
8771 II | Ezalatt az egész műhely legénysége egyhangúlag rákezdett valami
8772 X | Bátyám ismerte a tréfás öreg legényt, sokat hallgatta bohó adomáit,
8773 IV | spinótot. Pedig ez volt a legerősebb indok, amit csak azon országgyűlési
8774 XXXII | elküldötte repülő szolgáinak legeslegkisebbikét, s elszállítá őt egy méhszárnyon
8775 XXII | nézve, akit meglátogat, a legfélemletesebb túlvilági rém. A megölt
8776 XVI | kedélyemet. Most már tudja ön legféltettebb titkomat; és nem fog megítélni
8777 IV | elhíresztelték róla, hogy az öreg a leggonoszabb ateista.~Nehogy pedig azt
8778 XXX | annyi fájdalom után, amit a leggyöngédebb anyai szívnek egész életem
8779 XXIV | képzelnek: odaveti magát leggyűlöltebb ellenségemnek: egy undok
8780 III | az években a férfiember a leghasznavehetlenebb tárgy; nem elég kicsiny
8781 XIII | belenyugodott, mint aki mindezt leghelyesebbnek találja.~– No hát gyere
8782 XV | pálmaágával a megnyílt mennybe légi alakjaikkal fölemelkednek.~
8783 I | Gerő és Kálmán.~Ákos volt a legidősebb, ki legkorábban megházasodott.
8784 XXXI | átköltözött a városba, átengedve a legifjabb jogát az apai ősi lakhoz
8785 IV | legjobban, s neki kellene érte leginkább keseregni.~Még azután egy
8786 XXX | hogy te, anyám, az anyák legjobbika, ki engem úgy szeretsz,
8787 I | szórakozást, minden társaságot, legkedvencebb tanyája volt ez a kert,
8788 VIII | ne emlegesse! Ez önben a legkegyetlenebb vonás. Igaz, hogy ön maga
8789 XV | mindenben oly okos, oly eszes. A legkényesebb helyzetben úgy fenn tudja
8790 XVIII | azon asszony által, ki őt legkeserűbben tartozik gyűlölni a világon.~
8791 I | legtöbb örömet s lehető legkevesebb bánatot okozni.~Sohasem
8792 XXVI | meglelje köztük a rézpénzek legkisebbikét, a váltó krajcárt, koldusnak
8793 XXVI | szívben, a szerelem forró légkörében végtelenül él és újraszülemlik.~
8794 XXIX | halálijedség volt rá nézve.~A legközvetlenebb bizonyíték a hatóság kezében;
8795 I | Ákos volt a legidősebb, ki legkorábban megházasodott. Jó ember
8796 XXV | hiába lett volna. Künn a leglármásabb zenét húzták; senki sem
8797 VIII | eljutott, ahol a parabola legmagasabb, s kezd hirtelen aláhajlani.
8798 II | filozófok előadásaikat, a legmakacsabb indulatú ifjakat, kiket
8799 XIII | áldozatot, ne kívánja a legnagyobbat is. Adja vissza az élet
8800 XXVI | az ezüstpénzek között a legnagyobbikat, s azt adta a cigányasszonynak.~
8801 V | legpuhább, s lelkiismerete a legnyugodtabb.~
8802 XXII | emberről, ki jó barátját a legördögibb módon akarta megölni, éppen
8803 XV | legkedvesebb, a legszebb, a legokosabb; övé minden diadal!~Ilyenkor
8804 XXIV | kiválasztotta, hogyan kerül legolcsóbba az egész falu népét ünnepélyes
8805 XVII | kegyednek, ami meg fogja győzni legőszintébb tiszteletünk felől.~E szót
8806 V | mellette, mint akinek ágya a legpuhább, s lelkiismerete a legnyugodtabb.~
8807 XIX | életvidám gyermek ifjúsága legragyogóbb éveit két fájdalomtörte
8808 IV | mosolygott, és nyájas volt. Az a legrettenetesebb látvány, mikor egy delnő,
8809 XXXII | nem akar fölkelni.~Én a legrosszabbat sejtve rohantam át hozzá.~
8810 IV | kutatnók, nem lenne vége. A legsúlyosabb vád, ami önt terheli, a
8811 XXVIII| mikor ők tüzet gyújtanak, legszebben puskahegyére foghatod egyenkint.
8812 III | eljátszott, ami engemet a legszélső bámulatra indított. Szép
8813 X | tiéd, átengedem.~E közöny a legszentebb eszmék irányában engem egészen
8814 XIII | bánom.~Loránd meggyújtá a légszeszt, mely fényt vetett a górcső
8815 XIII | kandallóban, eloltá a mikroszkóp légszeszvilágát, hogy a szobában csupán
8816 XXVII | mégis úgy érzi, mintha a legszörnyűbb vétket elkövetni menne,
8817 II | az a minden emberi hang legszomorúbbika, mikor valami gyerek fennhangon
8818 XIII | legkomolyabb arccal válaszolá, hogy legszükségesebb lesz jelenléte a birkaakolban,
8819 VIII | tagadhatja ön el, hogy én a legudvariasabb férj vagyok a világon. Egy
8820 IV | lehet visszautasítani.~E legutóbbi indok csakugyan döntő volt:
8821 XXIII | Fánny stafírungjához.~S akit legutoljára hagytunk, a mindig szebb,
8822 XXV | Mikor láttad a leányodat legutolszor?~– Két hete.~– Nem láttad,
8823 V | gyanús kazal tájékát tehát a legvállalkozóbb vadászok fényes nappal sem
8824 IV | alkalmatlanság volt. Sőt a legválogatottabb mulatság! Nem adnám ezer
8825 XXVIII| hangzik két oldalán, s a legvénebb ott áll lesben, a veranda
8826 XXVIII| vadászaton van, a dúvadak legveszélyesebbike ellen, akit úgy hínak, hogy „
8827 I | sem láttam soha. Mikor a legvidámabb lakomák voltak is nálunk,
8828 XX | van, kileguléjuskodol a legvilágosabb igazságomból.~– De hát,
8829 II | midőn egyszerre elfújta a légvonat a gyertyát.~Egészen sötétben
8830 XVIII | férgek története: az egynapos légyé, a nagyravágyó emberé s
8831 XXII | megrontásra képes.~Nem is mutatta légyen magát valaki a háziak közül
8832 XXXII | szenvedélye égő hevében, legyilkolva; lelkén az életunalom terhével
8833 I | hogy anyja arcul találta legyinteni. – A fiú kiment a szobából,
8834 I | kérdéssel bátyámhoz forduljak. Legyőztem a rémet, nem kérdeztem meg.
8835 II | Fánny azalatt, míg bátyját legyűrtem, nem jött neki segítségére,
8836 IX | E három májusi téli est legzordonabbikán egyedül állt ablakánál Loránd,
8837 XIV | arcot csinálni.~Vagy tán léha, rest, semmivel sem törődő
8838 VIII | menti magát – szólt végre, lehajítva férje kalapját a karszékről,
8839 I | körös-körül befutotta az épületet, lehajlott már az ajtajára is, belefonta
8840 XIV | jó gazdasszony.~Melanie lehajolt egyetlen útibőröndje mellé,
8841 XIV | férfi képe, kinek szép, lehajtott fejére az égi világosság
8842 XIV | Cipra szívében minden húr lehangolódott bele, mint mikor a hárfán
8843 I | fogták, s elkezdték a szénát lehányni a szekérről.~Nem érnének-e
8844 VIII | haragudott érte, hogy mit léháskodnak ilyenkor más emberek, mikor
8845 XXXI | szép, mint az övé: én nem lehelem át lelkemet szeretőm lelkébe;
8846 X | ablakban. Loránd állt ott, leheletével melengetve föl az ablak
8847 XXII | magaviselete miatt lett lehetetlenné.~– Gyáva magaviselet miatt? –
8848 XI | kívántál tőlem, Fánny; de nem lehetetlent. Hanem hát várj egy kissé,
8849 XXI | homlokkal járni, egynek mindene lehetni!~Délre megérkeztek Lankadombra.~
8850 XXIX | emberi lélektanon kívül eső lehetőségnek tekintendő.~Amint szülötte
8851 X | a hátulsó bakról valaki lehömpörödött elénk, s kacagva jött oda,
8852 IV | Borcsa asszony keményen lehordá, hogy menjen a mélységes
8853 XXII | Gyáli hivé, hanem helyette a lehozott táncrendet; a két cédulát
8854 IX | virág sietett nyílni és lehullni; május elején már diónyi
8855 XIII | reszkető csillagok és a lehulló meteorok, s cáfoljanak meg
8856 IX | juttaták?…~Minden levél lehullt a fáról!~Tíz éve van csak
8857 XVIII | felveszünk egymástól. Ma lehuncutoljuk egymást, s holnap megint
8858 II | ráborul, s a szemeit csendesen lehunyja.~Áh, ez azt kérdi, hogy
8859 XXVII | szívdobogástól nem tudja lehunyni szemét, csak hánykódik álmatlan
8860 XXII | ki adta át eredetileg a leírandó első példányt a többieknek,
8861 XXIV | de a lovak sallangjának leírását mégis elengedem.~Tehát amint
8862 VII | róla, hogy saját példányát leírassa még negyvenszer. Az ilyen
8863 VII | Azért nem fogom megnevezni a leíratás megbízóját, mert sokkal
8864 XI | szobában az ajtófélhez.~E leírhatlan jelenet alatt a háziak mind
8865 XXIV | mese, a külsőségeket apróra leírja, hogy arról láthassák, mennyire
8866 VII | hogy mégis nyomon vannak: a leírók egymás után vallottak, ki
8867 X | jóízűen. Még most is, hogy ezt leírom, szememben a könny: úgy
8868 VII | beszédeket; akkor maguk leírták azt négyszer, azután mindegyik
8869 XX | ez ma engemet különösen leitatni?~– Nem, bátyám. Tudod, hogy
8870 IV | olyan borszagú, kendet is leitatta odaát a cigányleány!~Az
8871 XVIII | egy perc alatt támadt és lejárt agyában. „Ha ezt az embert
8872 VI | valcert annyi kellemmel tudta lejteni, ahogy sem előtte, sem utána
8873 XXV | Bálnokházyné hevült arccal lejtettek a vígan mulató társaság
8874 XXVII | tekervényes úton Fáraó könnyeden lejtve vezeti őket; ő is sietni
8875 XXVIII| platánfáról szerencsésen lejutott a földre.~A platánfa a kastély
8876 XI | felcsatolni a hintónak körül lekapcsolt bőrfüggönyeit.~Óh, nem „
8877 XII | Nesze! – szólt a nő, lekapcsolva kezéről a smaragdos ékszert,
8878 X | valamit.~Azzal sebbel-lobbal lekapkodta lovai fejéről az abrakos
8879 XII | A rabló tehát hirtelen lekapta a fejét, s a koponyájával,
8880 XXIX | kétszer; hanem hirtelen lekapva karjáról füles kosarát,
8881 XXVIII| Hallgatsz, te kutya, vagy lekésellek! – dörmögött rá a rabló,
8882 I | fejemet ölébe fogta; Loránd lekönyökölt a folyosó párkányára s a
8883 II | világosság.~Arra az asztalra lekönyökölve s két kezével hajába markolva
8884 XXIV | az a férfi tetszik, akit leköpnek, kidobnak, kirúgnak! Ők
8885 XIII | angyaltiszta nejének jó hírét leköpték. Meg hagytam magamat ilyen
8886 VIII | gondoskodni fogok róla.~– Igen lekötelez vele. De kérem, az esti
8887 XXIV | egy pohár ürömesszenciát leküldök a torkomon, mert arra, amit
8888 XIII | hazajött, egészen fásult, lelankadt kedéllyel: – beszéltem hozzá:
8889 XVIII | kén illatát is be találta lélegzeni, s aztán egy ideig álmélkodva
8890 I | nagy, reszkető sóhajtással lélegzetet vett, és halkan rebegé fülembe:~–
8891 XV | Azután leszállt ágyáról, s lélegzetét visszafojtva odacsúszott
8892 X | mikor meg lesz ijedve, lélegzethez se hagyom jönni, kigyomrozom
8893 XXXII | nem oda – rebegé hagymázos lélegzettel –, nem a nyolcadik ágyba. –
8894 II | jött ez a kérdés. Nagyot lélegzettem. Ezentúl, felfogadtam magamban,
8895 X | kijutottunk, könnyebben lélegzettünk mind a ketten; jó oltalom
8896 IV | kifakadásban tört ki:~– Nem bizony, lélekáldotta! Nem tudnak minálunk ebédelni,
8897 XXVIII| fog, ha ez elesett.~Mennyi lélekerő kell e merész tetthez! Milyen
8898 XIII | Megrója érte, hogy oly kevés lélekerővel bírt, s ígéri, hogy lelkéért
8899 II | azokra, akiknél még lélek lélekkel össze vagyunk nőve, végre
8900 II | talán vár arra. A nyomorult léleknek, ki beszenteletlen szobájában
8901 XIII | unokaöccsében azt sejté, hogy e nagy léleknyugalom tengertükre alatt egy korán
8902 XXIX | odaajándékozzák, az minden emberi lélektanon kívül eső lehetőségnek tekintendő.~
8903 XXVII | vegyétek fel a ladikokat!~Hat lélekvesztő volt a nádasban elrejtve;
8904 V | keresztül-kasul egy szál lélekvesztőn, s irthatta az éktelen sok
8905 XXVII | zsombikon keresztüljönni a lélekvesztővel a zsivány palotájáig. Most
8906 IV | akikre nézve valódi kínai leleményességű tortúra, ha ébren lenni
8907 II | otthágy reggelig; – vagy lelépet a sötétben valami kürtőbe,
8908 XXIII | úgy szeretik Dezsőt, alig lelik helyét.~– Milyen szép férfi
8909 XXV | akarok.~– Imádkozni fogok a lelkedért.~– Bomolj meg! Bánom is
8910 XIII | tehetem fel őróla, hogy az ő lelkéhez férne a bosszúállást éveken
8911 IV | Topándy évek óta a hívek lelkeit háborítja, hogy azok panaszt
8912 VI | suttogva felőle, hogy szűz lelkek meg ne hallják; – nem is
8913 II | hogyne! A zene nemesíti a lelkeket, a zene szelídíti az indulatokat,
8914 XXIV | iszonyú ürességet , érzek lelkemben. Ez a leány nagy helyet
8915 VII | Lorándot kell testemmel, lelkemmel fedeznem; s akkor úgy éreztem,
8916 XVIII | megérdemelnéd, és az az én lelkemnek jól fogna esni; de arról
8917 XIII | segédjének, és egyúttal lelkemre köté, hogy ha ő el találna
8918 IX | fölött imád, aki üdvénél, lelkénél, a mennyországnál jobban
8919 XIII | fogadott: megszorítá kezemet. Lelkére mondá, hogy semmi bántalomra
8920 IX | emlékezem, mint azon évben; soha lelkesebb fiatalságban nem gyönyörködtek
8921 IX | szabadságért, népfenségért lángoló, lelkesedett vala. Az új irány, mely
8922 I | nem tudom, miért. Hogyan lelkesítenek a halottak?~– Nagyapátok
8923 XXX | Topándy kezet szorított a lelkésszel.~– Ha e kéz vétett e másik
8924 I | el; valami sejtelemszerű lelkesülés; én nem tudom, miért. Hogyan
8925 XI | viseld gondját!~A leány égő lelkesüléssel nézett szemembe, és azt
8926 III | elmélázva merengeni, tudott lelkesülni; – szeretni és gyűlölni.~
8927 XXIII | a szegény leány őt egész lelkével szereti, s boldog fog lenni
8928 XXII | hamisítása tanújeleit. A rossz lelkiismeret azt tanácsolá neki, hogy
8929 V | akinek ágya a legpuhább, s lelkiismerete a legnyugodtabb.~
8930 II | becsülni az egy derék, egyenes lelkű ember.~Én nem értettem,
8931 XXIX | ha kinyitná a táblákat, lelőhetné fegyvereivel.~Zsivány volt:
8932 XXV | Sárvölgyi nyugodt hangon –, most lelőhetnélek, megtehetném. Egészen hatalmamban
8933 XV | Ciprim! Mi bajod? Szólj, mi lelt!~– Cipra nem felelt, nem
8934 VII | eljött hozzám, átadta a lemásolandó iratot, melyben saját kéziratára
8935 VII | vallottak, ki kitől kapta a lemásolandót, a lánc utolsó szeme én
8936 VII | aki ez iratokat rád bízta lemásolás végett?~Csak ez az egy válaszom
8937 II | sem volt ma.~Alig volt a lemásolással készen, midőn Fromm táti
8938 VII | értettem, és úgy feleltem. Lemásolni való iratokat adtak elém,
8939 VII | fizetés. Minden ívért, amit lemásolsz, kapsz két húszast. Nemcsak
8940 VIII | bizonyíthatja. Öccse, ki lemásolta, nem vallott ellene semmit.~–
8941 VII | azt az írást, amiről ezt lemásoltad!~Összeszorítottam a fogamat.
8942 VII | lehetett:~– Mikor ez iratokat lemásoltam, nem tudhattam, hogy tiltott
8943 XXVIII| ágreccsenés s egy fáról lemászó alak surranása okoz.~Loránd
8944 XXVIII| Majd ott az oltott mészben lemegy mind a kettőnknek a bőre
8945 XXXI | megesküszik Ciprával, s együtt lemennek a szülői házhoz.~Tehát tudva
8946 XXX | összetenni. Enged-e ön a sírba lemennem anélkül, hogy az egy imádságra
8947 I | nyíltak meg a felhők, hogy a lemenő nap viharjósló veres tüzével
8948 XXIII | egymásnak, hogy hová, együtt lementek a kertbe, a kert mellett
8949 VI | fogtam könyveimet, írásomat, lementem a pékműhelybe, megkértem
8950 XXXII | kényszerített; hogy arról a pályáról lemondjak, amit még apáink az élet
8951 XXI | Végrendeletemben minden világi javamról lemondtam a te javadra; a pecsétes
8952 III | fogom e gyanút magamról lemoshatni!~Kétségbeesésemben bátyámra
8953 IV | mondást? S ha zápor volt, aki lemosta a kegyes diák szavakat,
8954 IV | hogy így a legelső zápor lemosván a felső festést a képről,
8955 IV | egy orsós guzsaly, amarra len, erre tépett selyem kötve,
8956 II | családi szemölcs, kis barna lencse alakjában, a bal orcája
8957 II | orra, hegyes álla, és egy lencseszemölcs a szája alatt.~A grószmama
8958 II | irányában való végtelen lenézését szokta kifejezni, s annálfogva
8959 II | kaptam tőle.~Azzal fölállt, lenézett, s hüvelykujját fejem búbjára
8960 VI | oly magas lóról szoktam lenézni, akinek játszva készítém
8961 I | hegye, párkányon ültem, lenéztem az örvényébe, úgy hítt valami,
8962 III | alak nem látszott járni, de lengett, hajlott, simult, s a kéz,
8963 III | pardon! – a komornyik lent várt bennünket a kapuban (
8964 XXVII | bolyongónak egy láthatatlan lény ismeretlen lakásáig? Hogyan
8965 IV | selyemfüggönyök; hanem az a lényeges különbség volt mégis közte
8966 XIII | alattuk vagy felettük lehető lényekre. Ülj mellém, öcsém!~Loránd
8967 XV | hát szeresse!~Loránd egész lényét kifordítá alapjaiból, amit
8968 XIV | kezével azt tőbül levágta; a lenyírt hajcsomagot elhajítva a
8969 XIV | aztán egészen simára volt lenyírva Loránd feje, olyan furcsa
8970 XXIV | igaza van; aki feljebbvaló lénynek tartja magát, embernek,
8971 XXI | lehetne ezt a másik szomorú lényt megvigasztalni, – és nem
8972 XV | sürgeté Melanie-t is.~– Mi is lenyugodjunk jókor, mert holnap korán
8973 XVI | frakkjából, a büszke jellemet is leöltse az ifjúról, s adjon fel
8974 III | kezemből, s a mártással leönteném az ő fehér muszlinruháját.~
8975 X | semmi oka sem volt annak leolvadni. Inkább még a falak is úgy
8976 XVI | az ujján. Ha ez a bűvzár lepattanhatna onnan!~Pedig már szinte
8977 II | az ajtókat és lábaival a lépcsők fokait.~Én pedig folyvást
8978 III | bennünket a lépcsőkön; a lépcsőről a pitvarba, a pitvarból
8979 XXXI | levélre, melyet megírt; lepecsételé azt, s cselédet keresett,
8980 XXXI | levelet írtam anyádnak. Mikor lepecsételém, az égő viasz körmömre cseppent,
8981 XIII | Stoppelfeld doktor ezt a lepecsételt csomagot hagyta nekem végrendeletileg.~
8982 VIII | valamit, azt összehajtogatá, lepecsételte, s leküldte a komornyiktól
8983 XIV | hitelezőknek neveznek; mindent lepecsételtek, elfoglaltak; még az ő zongoráját
8984 XXV | címerét elmondtam, aláíratta, lepecsételteté, de nem küldte el a káptalanba,
8985 XXX | írtam anyámnak felőled; lepecsételve fekszik már íróasztalomon.
8986 XXII | is fel van töltve már. A lepény szilánkká száradt. A kappan
8987 XXVII | mezítláb!”~Hiszen csak néhány lépés az ajtótól az orgonabokorig.
8988 II | készen, midőn Fromm táti lépései hangzottak a lépcsőn. Henrik
8989 XXVII | árulja el zörgő haraszt lépéseit.~Kilép a szabadba, s nyitva
8990 XXVI | hogy azóta is olyan kaszáló lépésekkel jár, mintha még mindig kerülgetné
8991 XVIII | fel e levelet.”~„Utolsó lépésem ne legyen ingadozó.”~„És
8992 XXVIII| volt számára. Ez csak tíz lépésnyire van az ajtótól, s onnan
8993 XX | rövidre nyírt haja, portól lepett arca egészen más alakot
8994 XX | s azután tisztult fővel léphessek szegény kedveseim elé. Magyarázd
8995 XIV | városi kisasszonyt azzal lepje meg. Hiszen öltözhetett
8996 V | feje körül, mintha égő éji lepkék volnának; egy rászállt a
8997 XVIII | fülemüleénekkel.~Cipra lepkéket kergetett a pázsiton.~Azóta,
8998 XXI | mivel meg akarlak benneteket lepni.~A fenyegetés olyan jókedvvel
8999 XXVII | segítségül akar jönni, azt lepörkölitek.~– Jól van.~– Bogrács! Te
9000 XXVIII| Topándy –, pedig kettőt már lepörköltem közülök. Körüljártam a szobákat,
9001 IV | fölkelt szépen a földről, leporozta ruháit, s a legkomolyabb
9002 XII | valamelyikbe.~A por nem lepte még annyira be, a nap nem
9003 V | fűben.~A cigányt meg sem lepték a megelőzött harc véres
9004 X | az utcaajtón. Hallottam a léptekről, hogy urambátyám érkezett
9005 XIII | emberhez. Kinek küszöbét át nem léptem soha, kinek soha nem köszöntem,
9006 XXVII | félhomályában tizenkét lovas léptet egymás nyomában az ingovány
9007 V | a kantárszárat, s halkan léptetve, elkezdte csendesen számlálni
9008 XI | megtudnom.~Midőn szobájába léptünk, elénk jött, több udvariasság,
9009 IX | szólt Hermine oly közel lépve Lorándhoz, hogy fülébe suttoghasson. –
9010 XX | szoktam Lorándot albumomba lerajzolni képzelet után, ahogy én
9011 V | mikor haragos ember homlokát leráncolja, ínyét felhúzta fogairól,
9012 XXV | haramia! Te rabló!~S azzal lerántá szeméről a köteléket: nem
9013 XXVII | legyenek! A nyakába vetni, lerántani a földre, aztán megkötözni!
9014 V | nőstényfarkasról hevenyében lerántsa a bőrt, mert ha meghűl,
9015 II | felhúzva s a bal szemöldökét lerántva, hogy a hálósipkájának a
9016 XXV | bandához), ez nem engedi magát lerázatni; elfogja a háziúr kezét,
9017 XXVIII| fonta át; belecsimpajkózott lerázhatatlanul, s ördögi nevetéssel monda: „
9018 XIII | szerezze meg cserébe örökké lerázhatlan ellenségül.~Sárvölgyi esküdött,
9019 III | kedve lett, s örültem, hogy lerázhattam a nyakamról.~Azt mondtam,
9020 XI | ami nem az igazi, s ezzel lerázom a nyakamról.~De nem azt
9021 IV | vitt kereszt terhe alatt lerogyik, a bánatos özvegy szobájában;
9022 XXII | kínja, mely egy ilyen módon lerombolt ifjúságért elég bűnhődés
9023 XXV | áhítatnak s aztán az álomnak leróni adóját.~Neje ott marad édesanyjának
9024 XIII | végtelenség előtt én is leroskadok, s azt is felfogom, hogy
9025 IV | bankjegyet kellemetlen adakozás lerovására kivadászni.~Topándynak ez
9026 XXVII | a vadászlak előtt álltok lesbe, s amint onnan valaki segítségül
9027 XXVI | szempillák alá, mintha mindig lesből nézne, mintha mindig attól
9028 XXX | az orvos.~Cipra áhítattal lesé a csodamondatokat.~Mennyi
9029 XIII | érkezőt, s eléje sietve, lesegíté a fiatal hölgyet a hintóbul,
9030 II | lisztfehér hajjal.~A jó úr lesegítette nagyanyámat a kocsiból;
9031 XXVIII| állani Lorándot, kirohant leshelyéből, s tajtékzó dühvel veté
9032 XXVIII| oroszlánvadász a magáét.~A leshelyéhez közeledő fenevadak robaja
9033 XXVIII| füttyre hirtelen felugráltak leshelyeikből a cinkosok.~E perc egyszerre
9034 V | az egész környék vadásza leshette a szélében a szárcsát napestig,
9035 XIII | embernek kell lakni, aki miránk leskelődik. Mihelyt a Tisza árja jön,
9036 V | ismeri már szokásukat: hogy leskelődnek az élő állatra, hogy futnak
9037 XXVIII| miket a golyók feje fölött lesodortak.~Most a harmadik oldalra
9038 IV | világból, s ha nem jöhet, lesoványkodik, elvész, s mint a tevepárduc
9039 XXIV | bámulókkal, kerítésen, kútágason leste a sok siheder, hogy mi lesz
9040 XXVI | is az útját, s kíváncsian lesték, mit mond majd a cigányasszony.~–
9041 I | fölött, én fájó nyugalommal lestem a villámot belőle, mely
9042 III | ilyenkor, mikor szomorúan lesüti szemeit, sokkal kedvesebb
9043 XIV | azt mondta – szólt Melanie lesütött szemmel –, hogy ezek a függők
9044 XVIII | mint én – szólt szemeit lesütve, s nagyon elkomolyodva.~–
9045 V | hogy zajt ne üssön, fejét lesunyta a földig, mint a szimatoló
9046 XXVI | gyűrűm elpattan ujjamon, te lész akkor az én halálom oka: –
9047 XXII | órakor, este vagy éjfél után lesz-e itt az, akire várakozni
9048 XX | akarta, hogy a füle gombja leszakadjon.~– Ah, az minálunk nem mehet,
9049 VII | amit én elérek, és magam leszakíthatok.~Elfogadtam a munkát és
9050 XVIII | volt, hogy tréfálni tudott; leszakított egy lizinkalevelet, mely
9051 XXVI | az ágról a rózsát.”~„Ha leszakítottad, összetépheted, elszórhatod
9052 I | kísértetbe!”, íme hozzájuk kell leszállnunk.~Néhány lépcső vezet alá,
9053 XXII | tőle, hogy amint ott őnáluk leszálltak az urak, ezt a vendéget
9054 II | hozzájuk; mikor pedig én leszálltam, sajátságos nevetéssel fejemre
9055 X | Itthon van – mondá ismét leszállva –, de nyakában van a köpönyeg,
9056 IV | uramöcsémnek; én tartozom leszámlálni, uraságtok átvenni.~Azzal
|