10-apamm | apamn-befol | befot-bunte | buszk-csuff | csufo-elbuc | elbuj-elony | elord-erolt | erone-feles | felet-fogad | fogai-gyapo | gyara-hason | hasra-hozza | hozzo-izgal | izgat-kedve | kedvt-kifiz | kifli-kopen | kopi-lakos | lakot-lesza | lesze-megeg | megej-megta | megte-morog | morzs-nyere | nyeri-ohely | ohozz-perec | pereg-remek | remel-sohaj | sok-s-szent | szenv-talal | talan-tetet | tetle-ulnel | ulnun-vasat | vasbo-vissz | visza-zuzot
Fezejet
9057 IX | már érte!~Kik?~Azok, akik leszedik a gyümölcsöt, hogy mert
9058 V | leszállt a kengyelből, leszedte lováról a nyerget és kantárt,
9059 VII | nézett rá, tekintetével leszidva a rokonszenvű nyilatkozatért,
9060 V | előtt megállt, ott gazdája leszökött a hátáról; a paripa aztán
9061 XII | odaveté magát keblére, s leszorítá karjait, ez ölelés egészen
9062 II | saját ágyába; akkor aztán leszorítottam a két kezét a mellére, s
9063 XXVII | Visszajövet majd kettővel többen lesztek! – dörmögi fogai közül.~
9064 XXII | leányhoz. – Elég szépek leszünk-e? Megakadhat-e rajtunk a
9065 XXVII | láthatlan kéz, melyet keresett, letakarta szemeit, s édes álmokat
9066 XXIV | vagyok, és jövök önt fel- és letartóztatni a bécsi cs. k. fenyítő törvényszék
9067 XXIX | hogy mersz te, cseléd létedre, nekem ilyet mondani?~–
9068 V | be van szakadva, s amint letekintett a mélységbe, két villogó
9069 II | én a mély, szűk udvarba letekintettem, sehogy sem tudtam elképzelni
9070 XVI | tábori székre.~Maga pedig letelepedett a tigrisbőrre, s elővette
9071 XIX | Vártam és tűrtem, míg a napok letelnek…~…Óh, Loránd! Én teérted
9072 XIII | előtte az évek határidejének leteltén. Még az messze idő. Az ember
9073 XIII | névjegyet a tizenhat év leteltével, ha ellenfele elmulasztaná
9074 XVIII | a nagyravágyó emberé s a lételükért küzdő nemzeteké? „Ime két
9075 XV | nagyon rongyosak már, azokat letépette, a szobákat újra szőnyegezteté;
9076 XXV | Hercegasszonynak nevezik, amíg letéphették a virágát, s akkor eldobják
9077 XXVIII| hogy „ember”.~Kettőt már leterített. Olyan jól találta őket,
9078 VIII | Legfeljebb az ügyvédi vizsga letételétől lesz eltiltva. Hanem ez
9079 XIII | első lépésnél kikacagta. Letett arról a gondolatról, hogy
9080 II | beléptünk; az ajtónyílásra aztán letették a kötést mind a hárman;
9081 XXII | fogalmak közül: – a pokol létezését…~Dezső visszatért.~– Nézz
9082 V | pium desideriumok közt sem létezett; azt a rónát, hol most Lankadomb
9083 XVIII | esetben, – ha csakugyan létezik ily nevű nagyhercegség és
9084 IV | hogy a profanált helyet letisztíttassam!~– Tessék betöretni az ajtaját.~–
9085 II | minden emlékét a családi létnek.~Ama szerencsétlen nap óta,
9086 I | Nézzétek, ott van a sírköve! Letöretett 16 esztendős korában! Szeretett.
9087 XXVIII| azon törekedett, hogy őt letörje, hanem hogy teljes erejéből
9088 XXVII | Csak egy kis gallyacskát letörni indul, és mégis úgy érzi,
9089 II | kollégiumokat alapított, ahol korán letörülje róluk az élet minden emlékét
9090 XX | hímzett fehér mellényén.~Gyáli letörülte arcáról asztalkendőjével
9091 II | a szemöldökét fel- vagy letolta, az egész fejebőrét sipkástul
9092 XXII | egyezséget lett volna itt létrehozandó Sárvölgyivel, s minthogy
9093 XX | azáltal akart egyezséget létrehozni, hogy elfogadta majd az
9094 XVIII | leányért sem.~– Okos ember lettél, velem együtt: ezt szeretem.
9095 XXIII | ember úgy szeretne újra leülni közéjük és játszani velük;
9096 II | kényszerített maga mellé leülnöm, hogy alig fértünk el benne,
9097 VIII | végeznem.~– Hát végezd, én leülök egy szögletbe, s nem szólok
9098 XVI | cigányos pompájú szobájában. Leültette őt a bársony tábori székre.~
9099 I | mondta, hogy pihenjünk meg. Leültünk egymás mellé egy levágott
9100 XXIV | Hallgatom – szólt Loránd leülve, s föltette magában, hogy
9101 XII | mind a két égő gyertyát leüti, hogy nem marad egyéb világosság
9102 XXIII | öreg, csak eggyel.~– Azt leütötte vele?~– Nem lehetett, mert
9103 XXVII | ladikokra kerül a sor.~A rablók leugráltak a nyeregből.~– Nem szükség
9104 XXVIII| is le fog ugrani onnan.~Leugrani!~Egy eszméje támadt. Nehéz
9105 XXIV | járművét.~Ezzel a sovány úr leugrik a csézából, a kövér úr utána,
9106 II | a csizmák hegyes orrait levagdalja.~Nekem az a jó szokásom
9107 XXVIII| erős, azért a farkas mégis levágja; azért mégis megeszlek.~
9108 XIII | akarja, hogy minél előbb levágják. Később minden hír, amit
9109 XIV | ölelkezésnek e delejes tárgyát most levágni tőből, simára, mint egy
9110 II | padra, s a csizmája orrát levágom.~Nagyanyám sietett a látogatást
9111 II | az áldástalan könyvet, s levágva azt maga elé az asztalra,
9112 IV | ítélet szerint, ama falakról levakarják.~– Valóságos iconomachia! –
9113 IV | hogy a szentségtelen képek levakartatása végrehajtatott, s a kocsik
9114 XXIII | egzekúcióra tűztem ki, hanem a levátára. Az én incattusom elébb
9115 XII | kocsis mellett, a szabad levegőn? Jobb is az! Én is inkább
9116 II | híhatánk, mely azt a gyanút levegye rólunk, mintha mind a ketten
9117 VI | sort beleír a felbontott levélbe az én nevemben, s azt odaviszi
9118 XVIII | Loránd fejéről a kalapot, s levélből koszorút font körüle, úgy
9119 IV | polgármester képe meg egy csomó levélboríték, aztán ismét bankjegyek,
9120 XVIII | hamarább eljő.~Legközelebbi levelében ilyesmire példálózott. Ezt
9121 IX | suttoghasson. – Kapta ön levelemet?~– Köszönöm. Legyen nyugodt,
9122 XXX | papnak”.~Nem szokott pedig levelezésben állani vele.~Cipra azt gondolá,
9123 III | mert ő maga igen rossz levélíró.~Megígértem.~És azután megcsókoltuk
9124 XXII | Lorándot sajátkezűleg írt levélkében értesíté.~Bálnokházyné ajkába
9125 VIII | lehessen.~Utoljára Hermine levelkéje akadt kezébe. Nem volt más.
9126 XXII | összeillő darabja ugyanannak a levélkének, amiben Loránd jószívű nemtője
9127 XVIII | megcsókolta a finom rózsaszín levelkét, annak azúrkék betűit, a
9128 VIII | íróasztalához, s finom lilaszín levélpapírra, melyben nevének első betűi
9129 XXIV | örökösömül, s mely a megye levéltárában és a káptalanban van letéve,
9130 XVIII | szobájába érni.~Ott egyedül lévén, bezárta az ajtót, megcsókolta
9131 XXII | folyvást nem bírta róla szemeit levenni.~– Nagy és szép fiú – bizonyítá
9132 XXVIII| puskájába mind a két töltényt leverni, a lőkupakot felrakni, s
9133 III | arcára, s e percben oly leverő büszkeséggel tekinte rám
9134 VII | Máskor a legkisebb dorgálás levert, kétségbeejtett; most –
9135 XIII | heidelbergi iskola porát levertük csizmáinkról, én egy csomagot
9136 XXII | tért vissza, dohogva:~– A leves mind elfő már, négyszer
9137 XIII | szalonnát, lebbencset, levesbe főzni valót és az átalag
9138 IV | Borcsa asszony hozta a levest.~Esküdt úr el volt szánva
9139 XXVI | Nagyon köszönöm, hogy leveszed rólam a terhét ennek a cerimóniának.
9140 IV | költségekben, amik a kép levétele s ismét föltevése, közben
9141 XIII | párolgott előtte. Topándy levetette magát a legközelebb talált
9142 XXIX | Förössz meg olajban! Segíts levetkőznöm! Meghalok! A pokolban vagyok!
9143 XXXI | Topándy nem engedé magát levetkőztetni, ágyba fektetni.~– Toljátok
9144 XI | bérkocsi előállt, Frommék levezették anyámat a lépcsőn. Őt ültettük
9145 XV | mézeskalács-szentekkel? Hát lévita vagyok én, barát vagyok
9146 I | világított az.~A négy férfi levitte a lépcsőkön a koporsót;
9147 IV | fáradságosabb, szeretünk magunkhoz levonni.~És abban van is sok magasztos!
9148 XII | keresztülhajolva, azt erőszakosan levonta maga elé, a pisztollyal
9149 XXV | öt fekete pecséttel van lezárva.~– Egy levelet? Öt fekete
9150 II | három napig se bírtam róla lezsurolni semmi kőporral. Hej, szép
9151 XXVIII| gúnárodnak a torkát, te liba! Kell-e fülemülemadár?~S
9152 V | mikor hozzákapott, nagyot libbent, s a kezére szállt. A lovas
9153 V | lovas kalapjára, s együtt libeg vele, amint a fejével bólogat.~
9154 III | azokon a parányi lábakon libeghetett volna. Arca finom volt s
9155 V | hogy repkedik körül, hogy libegnek mellette folyvást, hogy
9156 V | paripa mégiscsak meghorkan e libegő éjjeli lángok láttára; pedig
9157 XXVI | Ah, hah! Nagylelkűség! Liberális fitogtatás. Ez sem ok arra,
9158 VII | Huszonketten voltunk idézve a líceum növendékei közül.~Azon a
9159 XXVII | A füzesnél táncolnak a lidércek.~Körülfogják a lovagot,
9160 IX | végén zöld volt a mező, ligetek siettek felölteni lombos
9161 X | legjobb volna a hídon meg a ligeten keresztül.~– Arra még nagyon
9162 XXII | jegyzékeket.~– Jól van, elhiszem – lihegé Bálnokházyné, kinek képe
9163 XXII | rajta.~Bálnokházyné keble lihegett a dühtől. Ez a huszonhárom
9164 XXIX | asszony pedig azt mondá lihegő dühvel Sárvölgyinek:~– Fukar
9165 XXVII | lángban, most olyan kemény, likacsos kő támadt belőle, hogy semmi
9166 IV | interveniálni, mert különben a likvidációnak holnap estig se lett volna
9167 I | tűzvörösből lilaszínre, a lilaszínből szürkére, a szürkéből feketére
9168 I | lassankint a tűzvörösből lilaszínre, a lilaszínből szürkére,
9169 II | másik kezével meg nyúlt a linea után, s azt marokra fogá,
9170 II | szemével mindig Fromm táti lineáját tartotta figyelemben, s
9171 II | amint Fromm táti felemelte a lineát, meglehet pedig, hogy csak
9172 XVIII | tartománya mindjárt, ahol a Lippe-Detmold-i, Schwarzburg-Sondershausen-i
9173 XXIII | enyimet. A te szívügyed liquidum debitum, három nap alatt
9174 XXII | furkó; pedig ugyanabból a lisztből való, ugyanazzal az élesztővel.
9175 XXVI | csavargókat; adnak nekik lisztet, zsiradékot, darabka szalonnát;
9176 II | hasonlóan kurtára nyírt sűrű, lisztfehér hajjal.~A jó úr lesegítette
9177 II | megteszi, hogy bevezet valami liszttartó hombárba, rám zárja az ajtaját,
9178 II | zegzug: nagy hombárok tele liszttel; roppant teknők dagadó tésztával,
9179 IV | kérem. Azok mind a classica litteraturából vannak válogatva. Illusztrációk
9180 XVIII | tudott; leszakított egy lizinkalevelet, mely olyan gömbölyű, mint
9181 XXV | farkast vagy egy karvalyt lő le.~– Igaz, igaz – bólintott
9182 IV | s a példává lett taligás lóban.~Topándynak hallatlanul
9183 XXVIII| rabló, ki a második lövés lobbanásakor megpillantva Loránd arcát,
9184 VIII | két papírdarab egyszerre lobbot vetett.~Csakhogy e papírdarabok
9185 V | szalonnáját, és evett.~Amint a lobogó tűz így odavilágított az
9186 XXXI | corporis. Quae nunc adibis loca? Frigidula, palidula, nudula!
9187 X | szóra Mócli felugrott a lócáról, utána ugrott Mártonnak.~–
9188 XXVIII| fordítást, attól tartva, hogy a lódításban maga bukik el.~– Gyere!
9189 XXVI | hanem csak egy kis babona.~– Lökjétek ki már innen! – parancsolá
9190 XXVI | a szolgálóknak.~– Dehogy löktök ki engem innen, leányzók;
9191 XXIV | belsejébe; Loránd maga intézte a löveget, s oly szerencsés volt,
9192 XXIV | szétcsapott a láng, millió szikrát lövellve az égbe, s az égő kazal
9193 XXVIII| következő percben Kandúr kettős lövései hangzottak a veranda oszlopa
9194 XXVIII| kioltod. A rézcsatorna megvéd lövéseik ellen, ők nem láthatnak
9195 XXVIII| rablók mind ide irányozzák lövéseiket, észrevéve az ablak résein,
9196 XXVIII| lövéssel őket üdvözölte.~E lövésnek döntő hatása volt. Talán
9197 XXVIII| vakolatport a falakról: lövés lövésre jött.~Lorándnak nem volt
9198 XXVIII| orgonacsalitból, a második lövéssel őket üdvözölte.~E lövésnek
9199 VIII | neve ki lesz húzva, főbe lövi magát – mához tíz esztendőre.~–
9200 XXVIII| az ember, mikor sötétben lövöldöz, kivált csoportok közé.
9201 XXVIII| megtölthesse fegyverét.~Nem is lövöldözésre való pillanat ez már, hanem
9202 XXVII | parasztcsőcselék merne közelíteni, belé lövöldözesz: a paraszt ellen magad is
9203 XXIV | közeledőt biztos rejtekből lövöldözhetik le, mielőtt ez nekik valamit
9204 XXVIII| három cinkost, kik vaktában lövöldöztek a fekete éjszakába, s ahonnan
9205 XXVIII| tölteni puskáinkat, míg mi lövöldözünk.~– Cipra nem teheti azt,
9206 XXVIII| lövöldözés közepett:~– Ne lövöldözzetek egymásra, ti marhák!~Azok
9207 X | nagyon kínzasz, itt előtted lövöm magamat főbe, de attól a
9208 XXVIII| fegyvertelenül nem jött segélyre. A lőfegyver félelmes úr!~A cselédház
9209 X | beterítve, a hintóba fogottan lógatták alá fejeiket, amiken még
9210 X | mellé a bakra, s hajtott lóhalálában a Duna-parton végig.~Én
9211 XXIX | hogy hat pandúr induljon el lóháton Lankadomb felé; ő maga előfogatot
9212 IV | Sárvölgyi lakáig egy hosszú lóherés kerten kellett keresztülmenni.~
9213 XIII | sötét volt. Azért is nem lőhetett rá az elvett pisztollyal
9214 VIII | fogok.~– Ahogy kívánod. Lőhetsz kendővégről, ha tetszik.~–
9215 XIII | amelyiknek a neve kijön, az lője magát főbe bizonyos idő
9216 IV | aminek szarkazmusa annyira lokalizált és személyekhez kötött,
9217 XXVIII| előkeresve töltényeit és lőkupakjait.~– Golyók helyett jó lesz
9218 XXVIII| két töltényt leverni, a lőkupakot felrakni, s aztán egyik
9219 XXVII | Beljebb kell hatolnia, a lombokat csendesen szétválasztania,
9220 IX | ifjú tavasz ily elfagyott lombokkal!~Nem gondolt a következő
9221 IX | ligetek siettek felölteni lombos szárnyaikat, virág sietett
9222 V | mikor a mocsár kigőzölgése lomha köddé nehezül a lapályra;
9223 XIII | cselédekre bízva, hogy úti lomjait hordják utána, ő maga minden
9224 V | nyilatkozik, s csendesen veregette lompos farkával sovány horpaszait.~
9225 II | Végre ő is engedett, s el lőn határozva, hogy mindkettőnket
9226 IV | s államfelügyelet alatt lőnek jószágaik kótyavetyére bocsátva,
9227 VII | el merem mondani én is: „Longus post me ordo idem petentium
9228 XXIX | Ez nagy sor. Aztán ki lophatta el?~– Nem más, mint az az
9229 XV | vigyáz ránk, hogy el ne lopjanak bennünket.~– Zárkózzál be
9230 XXVII | tekintget maga körül!~Mint aki lopni indul, aki még nem próbálta
9231 XXIV | Bizonyosan az elrejtett lőpor vetteté azt fel.~Akkor éppen
9232 XVIII | gondosan megtölté; kettős adag lőport eresztett beléjök, s mindegyikbe
9233 IX | akik hallhatlan léptekkel lopóznak elő, csendesen nyitják az
9234 IV | baja a vármegyének velem? Loptam én el valakitől valamit?
9235 IV | ön el valakit.~– Hogy nem loptam-e el a pokol számára valakit?
9236 XVII | Loránd!~Ő maga jobb felül Lorándba kapaszkodott, s inte Melanienak,
9237 XI | megcsókol.~Ezt a csókot Lorándért kaptam.~– Ez nem igaz! –
9238 XXII | a saját neve helyett is Lorándét írta utánzott kézírással
9239 III | hogy azt minden hónapban a Lorándéval együtt küldeni fogják.~–
9240 XXII | éppen látogatóban voltam Lorándnál, s Gyálit is ott találtam
9241 X | akartam volna szólni.~– Kedves Lorándom, kedves bátyám! El tudnád
9242 III | minden hónap végén elküldöm. Lorándról is felírok mindent, mert
9243 I | családból: Ákos fia és az enyim.~Lőrincet, ez volt Ákos fiának a neve,
9244 XIII | tudathatom veled: Áronffy Lőrincnek hítták.~Loránd minden idegén
9245 VI | fiú, akire én oly magas lóról szoktam lenézni, akinek
9246 XXVIII| végezünk. Hozd a fegyvered és a lőszereidet, Loránd! A lámpát hozd ki
9247 I | abban, hogy vihet puskát és lőszert, de addig ne töltse meg
9248 XIII | vígan kinevetik azokat, akik lótnak-futnak, fáradnak, lármáznak, firkálnak,
9249 XXVIII| teljes ordítás.~Topándy lőtt ki az ablakon, s egyike
9250 I | találja lőni magát.~– Mit lőttél, Loránd? – kérdezém félálmosan.~–
9251 XV | arra ő is ráadja az áldást. Lottéria ez! Idegen kéz ne húzzon
9252 XX | művész, a gazda, a menyecskék lovagja, mind saját élményeiről
9253 IV | szüleményei: a szabó, ki kecskén lovagol, az ördög, ki a rossz asszonyokat
9254 XXVII | lidércek.~Körülfogják a lovagot, s mozdulatait követik.
9255 X | szoktak a fuvarosok, kocsisok lovaik magánymulattatása végett
9256 X | tűz van, s megint kell a lovaimmal menni fecskendőért. Mindig
9257 XXVII | vagyunk.~– Szálljatok le lovaitokról! Most a ladikokra kerül
9258 XI | ablakból ráismertem kocsira, lovakra és kocsisra: a mieink voltak.~
9259 XXIX | tehát bele hagyta magát lovaltatni a felesége haragjába, s
9260 XXIX | volt ám a török császár lovának az árnyéka. Elmenj már;
9261 XII | ugyancsak iparkodni kell annak a lovasnak, ki háta mögött jön, hogy
9262 V | elkezdte felhányni, hogy a lovast csendesen fölébressze álmából.~
9263 XII | azt az ezüstös szerszámú lovat, felnyergelve, felszerszámozva.
9264 XII | felé. A három elölfogott lovon csengettyű volt; messziről
9265 IV | asszonyságnak az volt a luxusa, hogy mentül több szennyes
9266 XXII | is volt figyelme.~Az ifjú lyánkát nem annyira a mese tárgya
9267 XXVI | az, mint a szolga kreol lyányé, kinek minden tagja ura
9268 XXVII | az? Ártatlan tréfájuk a lyányoknak, amivel nem tesznek senkiben
9269 XXX | napsugarakat a golyóktól áttört lyukakon.~– Naplemente ez? – suttogá
9270 XXXII | megcsípi.~Egyszer a csákóját lyukasztá át a golyó.~Hányszor hallottam
9271 II | amik akkorák, mint egy macskaláb, az én tányéromra nyúlkálni?~
9272 IV | aztán meg a Kakukfüvet meg a Macskalábat; örvendeztesd meg őket,
9273 X | A kocsi fiáker volt. A madame-nak egy bizonyos bérkocsisa
9274 X | történetet mesélt el nekem a madame-ról.~– Már egyszer!~– Bizony
9275 IV | melybe virágok, pillangók, madarak voltak szőve csodálatos
9276 IV | rézkalitka.~– Ez az én kedves madaram – szólt a szép hölgy a benne
9277 XXVII | megpróbálta újra elalunni. A madárdal nem engedte.~Könyökére emelkedék,
9278 IV | szentet kiállított a szőlőbe madárijesztőnek, egy rossz kalappal a fejében.~
9279 XVIII | csapongó kedve. A játszi dalos madárral együtt játszott a szép tavaszban
9280 I | vadkacsákat fog lőni! Mennyi tarka madártojást hoz nekem majd haza!~– Óh,
9281 X | lehetséges-e ez? Azzal a madonna-arccal, aminél én szebbet, bájolóbbat
9282 XXVII | Csak Kandúr nem csinált magából semmi maskarát.~– Engem
9283 XXIV | mondd azt, öcsém! Ne állj magadról jót! Nem tudod te, mit éreztél
9284 IX | csókjaival.~Loránd nem volt magáé többé. Egy óra alatt elveszté
9285 XXX | hontalan ifjút, egyedül magamért, s kit szeretek én hű szívéért,
9286 III | Soha nem fogom e gyanút magamról lemoshatni!~Kétségbeesésemben
9287 XI | forintig megkárosított. Ha csak magamrul volna a szó, megvetéssel
9288 III | urakkal, nyájas, alázatos magamviselete által megnyerem jóakaratukat;
9289 XIII | a közéletben úgy, mint a magánéletben. Mindez bensővé tette a
9290 X | fuvarosok, kocsisok lovaik magánymulattatása végett alkalmilag fütyölgetni;
9291 XVI | Loránddal egyedül, míg Cipra magányosan ült kesergő cimbalma mellett,
9292 IV | Ismerem őket eredetiben. Magányszobáját körülrakhatja velük kegyed,
9293 XIV | jelenléte népessé teszi a magányt.~Cipra azzal is meg lehetett
9294 XXIII | helyeslék, hogy a nyarat falusi magányukban töltsék: Dezső onnan is
9295 XIV | Cipra elé, negyedik ujját magasabbra emelve, mint a többit. Azon
9296 X | hozzá, mert a földszint magasan esett, hogy a víz ne járjon
9297 II | mesterség annyira van a magasban a Ratsherr fölött, mint
9298 XXII | ajkába harapott. A méltatlan magasztalás is a szívig hat. Ő volt
9299 XXII | arcszínét s egyebeket, amiknek magasztalásához ingyen lehet hozzájutni.
9300 XVIII | hitetlennel ezeket az elismerő magasztalásokat, s mikor az éppen arról
9301 XIII | béke ezentúl. Én kezdtem el magasztalni kegyességét, erényeit. Én
9302 XXII | elkezdett neki szépeket mondani; magasztalta szép hajfürtjeit, eleven
9303 XXI | egyszer-egyszer megszólalt, magasztalva a szép májusi mezőt, abból
9304 XXIII | násznagy. Most is olyan katonás magatartása volt még az öregúrnak, most
9305 XX | rajta, s amint ez előkelő magatartású alak vele szemben állt,
9306 XIX | behatni, mint amennyire magatok hívtatok; de ha fogadást
9307 XX | mulasszátok el egymás néviratáról magatoknak meggyőződést szerezni, nehogy
9308 XXII | lett lehetetlenné.~– Gyáva magaviselet miatt? – szólt Bálnokházyné,
9309 XXII | párbaj az egyik fél gyáva magaviselete miatt lett lehetetlenné.~–
9310 III | elcserélt bölcsesség, s komoly magaviseletem érdemlé azt a kitüntetést,
9311 XIII | azóta mindig vigyázott fia magaviseletére. Négy évig megálltam, hogy
9312 XXII | elfogadott feleknek oly magaviseletet tanúsított ez alkalommal,
9313 XIV | valószínűleg mindnyájunk magaviseletét ráncba fogja szedni.~Cipra
9314 XV | átgondolt, finom, szerény magaviseletével. Ő mindenben oly okos, oly
9315 IV | lehetetlen. A pallossal vagy a máglyával szemben sem lehet egy falatot
9316 XVIII | bármennyire vonzzanak is egyéb mágnesek e helyre, de oda okvetlenül
9317 IV | szerint a túlterhelt jókedv magnetizmusa illő mennyiségű kacagásban
9318 XVIII | kell ülnünk; csinálunk „magnum áldomás”!~– Engem nem visznek
9319 II | iskolába.~– Meus filius magnus asinus.~Ez bizony szép elismerés
9320 IX | tanulmányozása váltá fel köztök. Magoknak is volt már véleményük,
9321 II | az én barátom, Henrik, és magolt, kegyetlenül nekivetemedve,
9322 II | prezumptív állásomat, oly magosra felhúzta szemöldökeit, hogy
9323 IV | nyolcvan forint ára zabot a magtáramból, az a bírság, mert én nem
9324 IV | pénz kell, töresd fel a magtárt, vitess el annyi búzát,
9325 XXIX | megevésre szánt háziállatot magukhoz szoktatnak, s annak az életét
9326 IV | fáradságosabb, szeretünk magunkhoz levonni.~És abban van is
9327 XXVII | összegyűjtögettünk, hogy majd elvisszük magunkkal más országba, mind ellopták,
9328 XX | most egy jó napot akartunk magunknak csinálni, s te most elrontod
9329 IV | ugyan csúnyául becsípett a magyarádiból; mármost hogy menjek én
9330 IV | hugám, ha nem értesz hozzá – magyarázá Topándy. – Az egy ócska
9331 XXX | jól esett Ciprának ez a magyarázat. Még jobban az, hogy Loránd
9332 XXII | Áronffy-címer is rátalál ezáltal magyarázatára: a félhold alakú jegy az
9333 XX | léphessek szegény kedveseim elé. Magyarázd meg ezt nekik!~– Ők tudják
9334 XVII | Igen?~Bálnokházyné nem magyarázta tovább a zálogos pör genezisét
9335 II | ismételve, pantomímiával is magyarázza, olyképpen, hogy egyik tenyerét
9336 II | városban is vannak iskolák, a magyarban is. A német szülők írnak
9337 XI | ugyanakkor gyalog, pénz nélkül Magyarország belseje felé; én és Márton
9338 XXIV | egyenesen azért jött le Magyarországba, hogy ha hirtelen egy birtokos
9339 II | engemet meglátott, valami tört magyarsággal beneventálni kezdett: –
9340 VIII | húzva, főbe lövi magát – mához tíz esztendőre.~– Ejh –
9341 IV | azért, hogy országgyűlési maiden-speechébe minek keverte bele a – spinótot.
9342 XI | A szívéig döftem neki; a mája közepéig, ahol a dölyf lakik.
9343 IV | kényszerített menettetés közben.~Majdan segélyére érkezett a legale
9344 IV | ellent.~– Még ebből a friss majoránnás kolbászból! Én magam készítettem
9345 XXIX | bebizonyítá, hogy az övé a majoritás, kirántván karját Sárvölgyi
9346 IV | mármost tessék elviselni makacssága következményeit.~– Jól van.
9347 IV | idézésre meg sem jelent, s makacsságilag elmarasztaltatván, most
9348 IV | forint, ez tíz forint. Ez a makk alsó.~Közbe-közbe aztán
9349 XIII | elbocsátott pörkeresői a makrokozmosznak, akik egyszer valamikor
9350 XXIX | ne hallja, mikor kedvenc malacát megölik.~Mikor aztán nem
9351 XXIX | azzal a csipkézett fülű malaccal; kapják meg csak nálad,
9352 XXVII | megvendégelte farkasalmás malachússal.~A rablók nesztelenül, észrevétlenül
9353 XXIX | csipkés füle van annak a malacnak?~– Ha csipkés, csipkés;
9354 XXIX | ilyen az örökbe fogadott malacok hálátlansága! Az ostoba
9355 XXIX | van! Az az! Ez volt az én malacom!~– Tied volt ám a török
9356 IV | két márjáson meg egy süldő malacon, most már, kilenc év után,
9357 XXIX | nem az ártatlanságod, a malacpecsenye azalatt ehetetlenné válik,
9358 XXIX | volt bámulatában.~Abba a malacpecsenyébe egész halmaz ezüstpénz volt
9359 XXX | belőled, és most?~Topándy malaszttal szólt közbe.~– Hogy űznék
9360 XVII | ismerjük mi jól! – szólt malasztteljes hangon az úrhölgy. – Csak
9361 II | varrott, mosott, vasalt és málházott; télre-nyárra való ruhával
9362 II | gondoltam: no most ez, amilyen maliciózus csíntevő, megteszi, hogy
9363 X | No, ez már rossz. Ez már „malom”, mondaná Fromm papa diákul.
9364 VII | Schmuck úr abbahagyta a malomjátszást, s nyájas orcával fordult
9365 X | üt ki valahol. Még ha a Malomligetben van is a tűz, csak engem
9366 II | tökéletesen hasonlított Fromm mamához, csakhogy harminc év formán
9367 XX | meglepő elszörnyedés. Elmúlt a mámor, el a borszülte kábulat.~–
9368 XX | kínos feszültség ülte el a mámorkábított idegeket; minden szem odameredt
9369 XXIX | Sárvölgyi úr e tömeges mandátumletevést a tények hatalmával szándékozék
9370 IV | embert, ha tud.~– Nekem mandátumom van önt megesküdtetni.~–
9371 IV | Csak tartsa zsebében azt a mandátumot. Méressen ki nyolcvan forint
9372 XVIII | szólt derülten az öreg manikhéus – azt gondoltam, hogy ma
9373 IV | Most már vége a törvényes manipulációnak; most nem legale testimonium
9374 V | fölébredt. Szétnézett a fényes manó-kísérők közt, egy éppen a kalapja
9375 XXII | Gyálit te, kedves barátom, manu propria expediáltad ki Szolnokból,
9376 II | megtaszítá könyökkel: – Bonum manum pergo! – Lássa, én többet
9377 I | duzzogó arcot, tegnapról mára eltett haragot, szemrehányó
9378 XV | több ideje jutott az otthon maradásra.~Nem is tartotta magát többé
9379 III | amint ezt a nagy egyedül maradást először meggondoltam, ahol
9380 XII | kocsisnak is küld ki általa a maradékból. Talán ha tudná, hogy más
9381 VIII | Loránd is bajosan fog itt maradhatni, kedves. Neki ugrani kell.~–
9382 VI | meg ne hallják; – nem is maradhatott volna az meg utcáinkon,
9383 I | hanem ha úgy mind együtt maradhatunk szépen a végtelen, kigondolhatlan
9384 XXV | uraságot! Az mind terád maradna; a régi testamentom neked
9385 I | kell nekem addig a szobában maradnom? Miért nem jön semmi ismerősünk
9386 II | nem jó ebben a városban maradnunk: el kell bennünket küldeni
9387 XV | mindennel. Loránd nem őérte maradoz otthon.~Ő maga is kénytelen
9388 XXII | Ne félj, Cipra húgom! Nem maraszt ott bennünket senki szép
9389 III | Bálnokházyék ugyan váltig maraszták, hogy jöjjön át hozzájuk
9390 XXVII | félrehajt, hirtelen egy marcona alak emelkedik fel előtte,
9391 XXIX | kell fogni és odaadni a Marcsának.~A malac ott őgyelgett az
9392 XXIX | népkísérettel beszállítá Marcsát a szolgabírói lakba, ahol
9393 XXVIII| lövöldözzetek egymásra, ti marhák!~Azok nem értették, nem
9394 XV | összekulcsolva rebegé:~– Jézus, Mária! mi történt? – akkor hirtelen
9395 IV | sem voltak skrupulózusok. Mária-Eichban tudok egy kolostort, ahol
9396 IV | cigányoktól vett meg két márjáson meg egy süldő malacon, most
9397 IV | kincshalmazba, s amint a markából kimaradt az összegyűrt papírok
9398 XIV | kezéből az ollót, egyik markával homlokán összefogta az egész
9399 XXVIII| karját, hogy ahelyett hajába markoljon, már ugyanabban a pillanatban
9400 II | lekönyökölve s két kezével hajába markolva ült az én barátom, Henrik,
9401 III | lázsiás tallért nyomott a markomba, ragyogó munificenciával
9402 II | nyúlt a linea után, s azt marokra fogá, azzal a világosan
9403 XX | kell publikum. Tehát előre, mars, nemes galéria!~Ezzel beterelte
9404 XXV | mikor előképe a vadonban a martalék nyakát átfogva tartja fogaival. –
9405 III | találnám ejteni a kezemből, s a mártással leönteném az ő fehér muszlinruháját.~
9406 X | Ez volt az első szava Mártonhoz.~– Lassan, öreg, ne csörömpölj!
9407 II | fogta a szarvacsot, kávémba mártotta, s erővel a számba tömte,
9408 XXXI | arcáról, sima lett az, mint a márvány, és nyugodt, mint a halottaké
9409 I | töltve. Eléjök állított márványlapok aranyozott feliratokkal
9410 II | sikerült, letette a tartót a márványra, s karomba kapaszkodva biztatott,
9411 XXII | hogy Dezső oly szakasztott mása annak az alaknak, ami atyád
9412 XXVI | amilyen vagy?”~„Vagy volnál a másé, vagy volnál az enyim, vagy
9413 XXVI | az öreg kondásomat, aki másfél évig volt a tekintetes vármegye
9414 VI | csak nem is tekinthettünk máshova, mint egymás szemébe. A
9415 VI | elébb férjhez megy valakihez máshoz.~Most már aztán igazán hazamentem.~
9416 I | az ő vetése a tiszta, a másiké a gaz, és gyűlöli érte a
9417 V | Egyikünknek meg kell dögleni a másikért; légy az te.~Még azután
9418 XXII | jelenteni egy patkót, a másiknál egy kiflit. Agyő, kedves
9419 XXV | ez az Áronffy-címer; a másikon van egy gólya, három búzakalásszal
9420 XIII | csinálok, hanem arról a másikról, aki harangszóra imádkozik.~–
9421 IV | vendég egy ölnyire ül a másiktól, körös-körül a szentképek
9422 I | elaludni; hol egyikünknek, hol másikunknak jutott valami eszébe, amit
9423 IX | van csak élni. Ez meg nem másítható. Ellenségtől, akit megvetünk,
9424 XXVII | lesz.~Most aztán lássatok a maskarához!~Értették már, hogy mit
9425 XXVII | nem csinált magából semmi maskarát.~– Engem hadd ismerjenek
9426 XV | becsületét, kettő közül csak a másodikat válthatja ki.~Ez órától
9427 II | első ejtésben hosszú, a másodikban rövid. Ennek sok hasznát
9428 VII | ajánlatot.~Azontúl Loránd minden másodnap este hét órakor pontban
9429 XIII | hitetlenségemet; nem csinálnék másoknak botrányt vele; nem keresném,
9430 XXIV | békével odább mentek.~– Itt másokról van szó. Cipra többet tudhatna
9431 VII | s másnap reggel eljött a másolatért.~Éjszaka írtam, mikor már
9432 VII | s ha készen vagy vele, a másolattal együtt zárd el ládádba,
9433 VII | elém e szókkal:~– Ezt itt másold le holnap reggelig szép
9434 II | neki csak le kellett azt másolni.~Olyan furcsa mogorvasággal
9435 XXIV | bevégezni. Most beszéljünk másról! Azalatt, míg én ülni fogok,
9436 XI | sem maguk fölkeresni, sem mással fölkerestetni nem fogják,
9437 XVIII | cimbora egymásnak a hátára másszon miattuk. No de szót se többet
9438 XIV | van már az a hely foglalva mástól.~Hanem ha Melanie felől
9439 XI | jól tudta, hogy még az a másvalaki nem született a világra,
9440 I | vigyen valaki magával a másvilágra, melyet halála óráján megtagad?
9441 I | keresztülemelt, maga is utánam mászott; azután még egypár idegen
9442 XXVII | Kandúr odalopózott hason mászva az orgonabokrok közé, mik
9443 XXXII | Nem olvasott mást, mint matematikai könyveket. Rá nem tudtam
9444 IV | özvegy szobájában; egy „mater dolorosa” képe az aggódó
9445 VI | udvari tanácsosné és Fräulein Matild, a nevelőnő; azután meg
9446 XX | Loránd azonban megfogta a két matróna kezét, s odavezeté őket
9447 XVII | végképpen.~Itt igen kegyes matrónai arcot csinált Bálnokházyné.
9448 XXIX | nekem ilyet mondani?~– Mátul fogva nem vagyok az úrnak
9449 XI | péklegény, a másik Fleck Mátyás.~– Az nőm bérkocsisa – szólt
9450 XXVII | szétszórt pernyét, feketére mázolá vele arcát, felismerhetetlenné
9451 XIII | kövér bivalytej a fehér mázos lábasokban párolgott előtte.
9452 XII | gabonapálinkát a cintányérba; fügét, mazsolát, cukrot hány bele, s azután
9453 XXV | szebbnél szebb valcereket és mazurkákat, amiken a felesége táncol,
9454 VII | mondani én is: „Longus post me ordo idem petentium decus!”~–
9455 II | kedves előérzetet.~Hát még a „mea filia” milyen fog aztán
9456 XXIII | azt az egy botot egy egész Mecklenburgért, tele mindenféle bottal.~
9457 V | magukat, mintha láthatatlan mécsek lángjai volnának, nagyokat
9458 XIII | tanórákra egy hosszú szőke hajú medikus, aki híres legény volt a
9459 XXII | e percben, mint egy szép Medúza-fő, melynek kígyói önarca felé
9460 IX | hogy él-e még valaki itt, s meg-meg elaludt.~E félhomályban
9461 V | a szimatoló vadászeb, s meg-megállt hallgatózni.~A kazal déli
9462 X | Volt más eszközöm, amivel megacélozzam szívét, hogy mint mámoros
9463 I | Kérése minden kifogás nélkül megadatott. Férjem csendesen kavargatta
9464 XVI | letenni! Loránd kezdte magát megadni sorsának. Óhajtott élni.~
9465 XXIV | Hanem közvetve mégis gyakran megadóztattak. Mikor Cipra egyedül utazott
9466 XX | nem bírt vele megküzdeni, megadta magát, s azt lefektették
9467 XXIX | mielőtt a cigányasszony megakadályozhatta volna, ki is rántá azt a
9468 XXII | Szívemből örülök, hogy azt megakadályoztam – szólt Dezső, anélkül,
9469 XXII | Elég szépek leszünk-e? Megakadhat-e rajtunk a szépek szeme?~–
9470 XIV | okuk rajta miért különösen megakadni.~Óh, ahhoz nem értenek még
9471 XIV | hímzett nyakkörékére, s itt megakadt a tekintete magán a csinos
9472 III | Éreztem, hogy ez engemet megaláz az ő szemeiben. Nem bírtam
9473 IV | fejemet – hörgé szarkasztikus megalázással Topándy.~– Ön többrendbeli
9474 XIV | jöjjön csak! Ezt szép lesz megalázni. Könnyű munka. A tönkrejutott
9475 XI | ifjúi erővel lett volna megáldva: elöl ment, arca égett,
9476 XIII | összeszedjük, filisztereinkkel megalkudjunk, s úgynevezett „kincseink”-
9477 XIII | megtelepedni.~– No, eszerint hát megalkudtunk – szólt nagyot nevetve Topándy. –
9478 XIII | Saját magával pedig talán megalkuszik akkorra az ember. Otthon
9479 I | egyetértés látszott szerződésileg megállapítva lenni, mely szerint mindenki
9480 XIX | gondolat kezdett közöttünk megállapodni.~Nem beszéltünk mi arról
9481 II | kínálkozó alkalma volt hozzá, megállhatta, hogy egyszer se húzta meg
9482 XII | kicsit, földi!~A kocsis megállítá a lovakat.~– No, csak frissen –
9483 XXIV | találkozik, a sovány úr megállíttatja a kocsiját, s rákiált Sárvölgyi
9484 XX | Hallod-e ezt, Pépó? Az én öcsém megállja, hogy nem iszik bort, mert
9485 XI | szofizmája tetszett nekem. Megálljunk! Ezen az alapon talán ki
9486 II | ifjú lépni, járni, helyesen megállni, köszönni, bókolni és táncolni
9487 XIII | magaviseletére. Négy évig megálltam, hogy Sárvölgyi személye
9488 II | tintával berótt igazításokkal: megannyi sebhelyeivel bűnhődéstermő
9489 XXVIII| hogy ispánlak kell, Topándy megásatta a mészvermet a kert laposában,
9490 VII | úr –, gondold meg, hogy megátalkodásoddal bűnrészessé teszed magadat
9491 XXX | titkot.~Vagy hallgasson-e megátalkodottan? Terhelje emlékét azzal
9492 XXXI | anyai szívet: „Ha pedig te megátkoznád azt, akit én szeretek!”~
9493 XXXI | azt, akit én szeretek!”~Megátkozni azt, akit ő szeret!~Óh,
9494 XXVII | ne szeressen azért, hogy megbabonázom! Ha nem szeret, ne is utáljon!
9495 XXII | Aztán sok mesterséget tud: megbabonázza az embert. Az átkozott cigányleány;
9496 I | koromban annyiszor játszottam a megbámult címeres gyűrűkkel, egyikről
9497 XV | glóriás képeket annyiszor megbámulta Cipra, anélkül, hogy merte
9498 XXII | szívek, akiket nem szabad megbántani.~– Óh, akkor nem kívánjuk
9499 II | kifejezni, s annálfogva azon megbántások közé tartozik, amiket még
9500 XIV | Vagy tán rideg, minden megbántáson túlemelkedni akaró, senkitől
9501 XX | esküszik, hogy azt, aki őt megbántotta, még ma meg fogja ölni.
9502 XVI | lelkének acélját!~Egészen megbarátkozott azzal a gondolattal, hogy
9503 IV | kísérlet azt különösen vajjal megbecsteleníteni.~Nem tagadható pedig, hogy
9504 XXIV | hozott magával, őérte magáért megbecsüli a ritka értéket: a hű asszonyt.
9505 XXV | ittak belőle a lovak, s mind megbetegedtek tőle. Másszor veszett kutyákat
9506 XIV | elrakosgatni a szekrénybe. Megbírált asszonyi műértő szemmel
9507 VII | írtunk verseket, azokat megbíráltuk, s törtünk pálcát az ingadozó
9508 XXVIII| meggyőződött felőle, hogy a kötél megbírja, elkezdett a háztetőről
9509 XXII | látogatástól, hanem az utóbbi megbízás és bátorságának kétségbevonatala
9510 IV | vármegye által kiküldve azon megbízással, hogy az ön által okozott
9511 VII | fogom megnevezni a leíratás megbízóját, mert sokkal könnyebb nekem
9512 XXII | fontosabb oka is lehet.~– Megbocsát ön. De itt egy igen súlyos
9513 XXX | mi az a „te országod”? Megbocsát-e ő nekünk, ha mi is megbocsátunk
9514 I | újra keblére öleli azt, megbocsátanak egymásnak, szeretik egymást;
9515 XIII | hogy az idő letelt. Te megbocsátanál neki akkor. De tedd azt
9516 VI | az anyákat kigúnyolják! Megbocsátasz-e valaha nekem?~Hogy kisírhattam
9517 XXVI | tudom.~– Ő azt nekem mind megbocsátotta.~– Jobban szeret, mint másik
9518 XXX | Megbocsát-e ő nekünk, ha mi is megbocsátunk elleneinknek? Minden gonosztól
9519 IV | szokott még imádkozni a megboldogult lelkéért. Ne verjék ki belőle,
9520 VIII | májusi napok voltak, ott kinn megbomlott a természet tisztes rende:
9521 V | valamit suttog neki, amitől megborzad az egész természet, a nádason
9522 X | volt tőle; amin én eléggé megbotránykoztam.~– De még azonfelyül azt
9523 III | szóval, az első pohárnál így megbukva, sohasem nyúltam többet
9524 II | diákot rendetlenségen kap, az megbűnhődik.~– Tudnak-e a gyerekek muzsikálni? –
9525 XIII | múltja, az ő jelen élete megcáfol minden ilyen vádat. Neki
9526 VII | nyájasan odajött hozzám, megcirógatta az orcámat.~– Ej, ej no,
9527 VIII | csalásból áll a diplomácia: ön megcsal engem, én megcsalom önt,
9528 VIII | diplomácia: ön megcsal engem, én megcsalom önt, ön megcsalta Loránd
9529 XXIV | vissza nem jön többet, Gyáli megcsalt bennünket, de az csak cserébe
9530 XIV | monda:~– Hogyan? Hisz akkor megcsaltam volna őket.~Cipra észrevette
9531 XXIV | esett; mert viszont mi is megcsaltuk őt ezzel a mesével a megnyert
9532 XXVI | kedvesem.”~„Ha fülem megcsendül, hírt hallok felőled; ha
9533 XV | orcájára, hogy a füle is megcsendült bele; azzal elfutott, s
9534 XX | a német gavallérok után megcsinálni?~Topándy közbeszólt:~– Nekem
9535 XXXII | mellett, aki fél tőle, azt megcsípi.~Egyszer a csákóját lyukasztá
9536 XIV | Loránd nevetett, s jókedvűen megcsípve Cipra csattanó orcáját,
9537 IV | gyűlöli a vajast. Undorodik, megcsömörlik, halálra betegszik tőle,
9538 XI | anyám mellettem térdepel, és megcsókol.~Ezt a csókot Lorándért
9539 II | fölkelt helyéből, s bátyámat megcsókolgatá, megölelgeté; minden hízelgéssel
9540 XXVIII| jutni? Nem engeded, hogy megcsókoljalak, he; hogy kiharaphassak
9541 II | vakmerőséget, hogy még engem is megcsókoljon, én nem tudom, hova leszek
9542 I | arcát.~– Csak a kezét szabad megcsókolnod – monda bátyám szilárdul.~–
9543 I | szabad nekem az atyám arcát megcsókolnom!~A vén cseléd vállat vont,
9544 XXIII | karjába.~– Mikor itt először megcsókoltál – enyelg vele Dezső, ragyogó
9545 III | irányában tartozott tisztelet megcsorbítására; ragyogtatni fogom talentumaimat;
9546 VIII | sértésnek vennéd, ha ezért megdicsérnélek. Minden közönséges becsületes
9547 I | intézett hozzám latinul, s megdicsért, hogy azokra helyesen tudtam
9548 II | arcáról, mikor az öreg legény megdicsérte, hogy jól van.~– No lássa –
9549 XV | imádkozott.~És e percben a megdicsőülés sugárzott egész alakjáról!
9550 XXX | Szív nem bírhat meg ily megdicsőülést!~Nem törődött már semmivel:
9551 XIII | az az egy elég arra, hogy megdicsőüljön benne az eszme!~– Az az „
9552 IV | annyira fel volt ékesítve azon megdicsőültek képeivel, kiket, mert hozzájuk
9553 XV | ajtón a folyosóra.~Itt új megdöbbenés várt reá.~A folyosó szögletén,
9554 XXIX | Bocsáss be! Adj innom! Megégek! Förössz meg olajban! Segíts
9555 VI | mézeskalács-huszárt, mint te vagy, megegyem.~Loránd féktelenül felkacagott
9556 I | nagyanyám ellenezte. Végre mégis megegyeztek abban, hogy vihet puskát
9557 VIII | kedves. Ahogy egymással megegyeztünk. Érti, ugye?~– Félig-meddig.
9558 IV | öcsémuram, utoljára mégis csak megegyezünk; mármost tehát lássam a
|