10-apamm | apamn-befol | befot-bunte | buszk-csuff | csufo-elbuc | elbuj-elony | elord-erolt | erone-feles | felet-fogad | fogai-gyapo | gyara-hason | hasra-hozza | hozzo-izgal | izgat-kedve | kedvt-kifiz | kifli-kopen | kopi-lakos | lakot-lesza | lesze-megeg | megej-megta | megte-morog | morzs-nyere | nyeri-ohely | ohozz-perec | pereg-remek | remel-sohaj | sok-s-szent | szenv-talal | talan-tetet | tetle-ulnel | ulnun-vasat | vasbo-vissz | visza-zuzot
Fezejet
9559 XXII | bátorságának kétségbevonatala megejték akaratát.~– Hogy van-e bátorságom?
9560 XXIV | ezért sokkal nehezebben megejthetők, mint a mi gavallér betyárjaink,
9561 XXII | becsületérzés poézise felett? Megél az ember halála napján túl
9562 II | válasszal én sehogy sem voltam megelégedve.~Előttem még minden komoly
9563 XVIII | benyomást, amit neve és megelenése Cipránál előidézett; hajlandó
9564 XII | ahol két kezem munkája után megéljek; midőn nagyságodat védelmeztem,
9565 II | nem kérdik, hogyan akar megélni. Engem is mészárosnak adott
9566 II | is adhatnak.~Nagyanyám a megelőző fogadtatástól még nyomasztott
9567 V | cigányt meg sem lepték a megelőzött harc véres tanújelei. Sokszor
9568 II | gurult a gyapotgombolyagja; s megelőzőleg jöttek elénk.~Én kezet csókoltam
9569 XXXI | büszke hangon lesz tartva. Megelőzte öccse levelét; szelíden,
9570 XVIII | kedélyes hangon Gyáli, amazt megelőzve. – Rám ismersz-e még?~(„
9571 VI | nőnemű társhoz visszakerül, ő megelőzzön engem, s a körfordulót Melanie-val
9572 V | két tele marokkal. Azután megemeli az üstöt: mennyivel lett
9573 II | búcsúpillantást vetve a fertelmes, megemészthetlen sorokba, s nagyot nyelt
9574 XXXI | tíz hallgató évről mindig megemlékeztek a szegény elvetett gyémántról,
9575 II | engedékeny felsőbbségre talál!) Megemlíté, hogy talán még – táncolni
9576 XXXII | hírhedett lett, hőstetteit megénekelték, szerzett hírt, koszorút;
9577 XVIII | vízbe belefojtanálak, azt te megérdemelnéd, és az az én lelkemnek jól
9578 VII | képes vagyok már valamit megérdemelni, hogy van már olyan gyümölcs
9579 XXVII | nem szerethet azért, hogy megérdemlem, ne szeressen azért, hogy
9580 VI | Dixi!~Az öreg Márton e megérdemlett leckézés alatt helybenhagyólag
9581 IV | szobát nyitnak ottan, annyira megérdemli. Én már kifáradtam a megjavításában.~–
9582 XXX | kezét. Rég szeretik egymást, megérdemlik egymás szerelmét; – adja
9583 XX | magasabb vagy, mint én. Még megérem, hogy meg is házasodtál
9584 IV | volt. Amint a ráklevesen megérezte, hogy vajjal van készítve,
9585 XXVI | Mihelyt anyám válasza megérkezik.~– S ha anyád ellenezné
9586 XXVII | meglátja.~Mind a tizenketten megérkeznek az égett tanyára.~– Látjátok,
9587 XXII | nem fog az ebéd idejére megérkezni – tevé hozzá Dezső.~Cipra
9588 XIV | Melanie-nak másnap este kellett megérkeznie.~Reggel jókor felkereste
9589 XXI | szomorú mélázásból Topándy megérkezte veré fel őket.~– Most egyre
9590 XXI | egynek mindene lehetni!~Délre megérkeztek Lankadombra.~Cipra kifutott
9591 XXXI | egy éjjel a két testvér megérkeztére; hanem az nagyon rút éjszaka
9592 I | utánunk megjött nagyanyánk is. Megérkeztével nagy suttogás támadt a háziak
9593 I | megcsókolt bennünket, mikor megérkeztünk.~Azután megint rövid suttogás
9594 XXVII | eléállt.~– Ti ketten, amint megérkezünk, a cselédház két ajtaját
9595 II | hogy tán azt majd jobban megértem, s kezével tapogatózva kereste
9596 II | amit én akkor mindjárt megértettem a hangjáról és a feje biccentéséről,
9597 XXIII | szót nem ejtve! És mennyire megérthették egymás néma gondolatait!
9598 XVII | Bálnokházyné. Kívánta, hogy megértsék, miről van szó.~– Igen természetesnek
9599 XXVII | útját; azt hiszem, hogy megeshetik. Akkor hárman bejöttök velem,
9600 I | szája!~Azt gondoltam, hogy megesküdtetlek benneteket itt, hogy Istentől
9601 IV | Nekem mandátumom van önt megesküdtetni.~– Csak tartsa zsebében
9602 XXXI | levél kelte után azonnal megesküszik Ciprával, s együtt lemennek
9603 IV | bűnhődéséhez; most engemet megesz a méreg, ha odaát ezt megtudják.
9604 IV | gazdasszony álnokul, alattomosan megeteti vele a vajast, azt mint
9605 II | Aztán pedig nemhogy maga megette volna, hanem még olyan vakmerő
9606 XXIX | aztán egy-egy tyúkot, egy megevésre szánt háziállatot magukhoz
9607 XIII | titkát annyiszor kísérté megfejteni.~– Soha délcegebb alakot,
9608 XXXI | cseppent, s azóta, nézd hogy megfeketült a kezem.~Bal kézfeje kék
9609 IV | esküdt úr, mindannyiszor megfeküdte az ágyat. Ki kellett mondania,
9610 XVIII | emlékeztetni akar rá, ha megfeledkeztem volna róla!”) – S mi ismét
9611 I | ahogy gyermekek szoktak, megfelelhetetlen tárgyakról: olyankor szép
9612 III | Bálnokházy felé, hogy helyettem megfeleljen neki.~De nemcsak én voltam
9613 IV | és nem tudott rá magának megfelelni.)~– Képzelje csak, miket
9614 V | külső közt maradt hézagnak megfelelt a belső farkasverem, ami
9615 XXIV | közepéig pokolnak képzelhető, megfenyegettek volna is, mégis megtettem
9616 XIV | járása, hangja. Az arc megférfiasodott, a járás parlagi modort
9617 I | odahúzott térdei közé, s hajamat megfésülé. Ingem gallérja a nyakkendő
9618 X | A nevem Fugias Mathias! Megfizetek én mindenért. Ha palackot
9619 XVIII | világon.~A nemezis! A jól megfizető örök igazság keze!~Ezt az
9620 X | megbocsátott neki érte, Móclit jól megfizették érte, s az öreg Mártonnak
9621 XXV | félj semmit! Amit a Kandúr megfog, az meg van fogva. Krakk,
9622 XXVIII| lőjön el.~Csakugyan jó volt megfogadnia nagybátyja tanácsát, hogy
9623 XX | én beszéltem Loránddal.~Megfogadták, és benn maradtak egész
9624 XI | nehéz való. Én Lorándnak megfogadtam, hogy tíz évig nem mondom
9625 XV | amit tőlem tanult; hanem megfogd elébb a két kezét.~– Nono! –
9626 XII | orozni jártak.~Lorándnak oly megfoghatatlan volt mindez.~A negédes,
9627 I | úgy?~– Mert beteg.~Ez még megfoghatatlanabb volt az én eszemnek.~Ekkor
9628 II | két partját a két kezével megfoghatja, s a fenekét ugyanakkor
9629 XI | bal felül kezemet, mint megfogják a vízbefúlók a mentő kezét;
9630 V | pirosszemű bankók közül, mindjárt megfognák, megkötöznék: kit ölt meg
9631 X | fogja az egyik kezét, én megfogom a másikat, s akkor majd
9632 I | tartja a rettentő démon; megfogott, átkarolt, magával visz:
9633 XXVI | cigányasszonyt lerázni, ha megfogózott.~– Pedig én igen jó szert
9634 XXIX | szándékozék meggátolni, megfogván Borcsa asszony karját, hogy
9635 XXVI | fölébredek, s vánkosomat megfordítom fejem alatt, te is oly édeset
9636 XVIII | rá eset annyi víg cimbora megfordultán, hogy ezen valami botrány
9637 XXV | akar. Szívébe döfni, és megforgatni azt benne.~– Hogyan akarsz
9638 IV | s ott spirituszlángnál megfőzte a kávét, míg Boris visszatért.~
9639 XXII | szenvedély regényes bűnei elől megfutamodott, s engedte őt egyedül elbukni?~
9640 XIII | rakni a szekérre, mindannyia megfutott. Szeretem, hogy te még itt
9641 XII | kénytelen volt a továbbesés meggátlására maga elé kapni.~Ekkor a
9642 XX | mellém, aki e rossz munkában meggátoljon.~Egyszerre csak megfogta
9643 XXIX | tények hatalmával szándékozék meggátolni, megfogván Borcsa asszony
9644 IV | az egzekúciónak, tessék meggondolni, hogy azok a jámbor fiúk
9645 III | egyedül maradást először meggondoltam, ahol mindenki idegen rám
9646 XX | arcáról asztalkendőjével a meggyalázás nyomát, s előkelő hidegséggel
9647 XXII | előtt fogja a vőlegényt meggyalázni. Hogy mivel, azt ő maga
9648 XXV | hozni, csak egy ártatlanul meggyalázott szerencsétlen leányt kívánt
9649 V | ezzel feladta a harcot.~Meggyalázva, foga, lába törötten elbaktatott
9650 XVI | azóta, hogy az apa halálát meggyászolá, a fekete ruhát rég letette;
9651 XXVIII| ölni. Azok magát akarják meggyilkolni.~– Ejh, jöjjenek a nyomorultak!
9652 XI | szót, ami anyámat rögtön meggyógyítja; azután jött Fromm nagymama,
9653 XXX | csinálni szegénynek, hogy meggyógyítsák vele. – Ezt is köszönöm.~–
9654 XXX | nem fogsz te meghalni – meggyógyulsz, és boldogok leszünk.~–
9655 XXXII | hazahoztam. Fánny ápolta. Meggyógyult.~Mire felépült, akkorra
9656 XX | magában, abban a boldog meggyőződésben, hogy mindenki őt nézi,
9657 XXVIII| tart-e a kötél.~Mikor aztán meggyőződött felőle, hogy a kötél megbírja,
9658 XIII | rhinchitest?~– Nem bánom.~Loránd meggyújtá a légszeszt, mely fényt
9659 XII | cukrot hány bele, s azután meggyújtja. Ezt a forró italt híják
9660 XII | Eközben az asszonyság újra meggyújtotta a gyertyákat: ismét nyájas
9661 VI | megtöltöttem egy csibukot, meggyújtottam, s elkezdtem azt színi.~–
9662 VIII | egyszer, hogy azt, akit meggyűlöltem, nem dobom el!~– Hát az
9663 VIII | válogatott módokat, hogy azokat meggyűlöltesse, megutáltassa velem. Ha
9664 X | Kevés szavamba kerülne, hogy meggyűlöltessem őt vele, de nem akartam
9665 I | testvéreinek jósága annyira meggyűlölteté vele önmagát, hogy mikor
9666 IV | tisztelettételeikben botrányosan megháborítja.~– Már példának okáért?~–
9667 XIV | Kerekre vagy rövidre? Elöl meghagyjam fürtöknek? Micsoda?~– Adsza
9668 XVIII | útitáskájába rejté.~Hajdújának meghagyta, hogy annyi tiszta fehérneműt
9669 XXII | amit a délben ebédelők meghagytak, azt összevagdalják, s csinálnak
9670 I | porban, s ha egy kaviccsal meghajítottam a vasajtót, elfutottam a
9671 XVII | emléke, ki hasonló esetben meghajolt önbüszkesége előtt, s életet,
9672 IV | ellenében foganatosítani!~– Meghajtom fejemet – hörgé szarkasztikus
9673 XXV | eresztett méz; ha pedig meghalálozik…~– Jól van, jól bolond dade –
9674 VIII | Tehát szabjunk határidőt a meghalásra. Meddig élhetnek azok, akikre
9675 XIII | ember szép csendesen is meghalhat odáig; tán az a másik is
9676 IV | No, az nagyon szép. Azt meghallgassa! A hugám remekül játszik
9677 IV | nótája van; ismerem. Ha meghallgatják, hát eldanolom.~Szolgabíró
9678 XXVI | nótát eléneklem, amikor ő meghallhatja; de valahányszor meglátom,
9679 XXVII | átellenes szobájában alszik; meghallhatna valamit.~Mezetlen lábakkal,
9680 XI | biztos helyen; a bérkocsis meghallhatná. Várj vele, míg hazaérünk!~
9681 XIII | úr igen jó hozzám, s én meghalnék érte, ha rákerülne a sor.
9682 XXV | parancsolhatnál velük, mintsem meghaltak.~– Tudom. Hogy kivallassam
9683 XVI | hajdani Áronffy Lorándot rég meghaltnak, elpusztultnak hiszi minden
9684 II | Erre aztán a kis pisze is megharagudott rám, s azt az érzékeny bosszút
9685 X | fejemet.~– Kedves Loránd, te megharagudtál énrám.~– Nem. Csak beszélj!
9686 VI | csalásra, s mind a kettőnkre megharagusznak érte.~Óh, majd a szívem
9687 I | tűzokádó szörnye; mit nekem a meghasadó föld kiokádott halottai
9688 X | azonfelül még az éggel is meghasonlva él.~– Ott jól fogsz rejtve
9689 VIII | a fegyver és vívás nemét meghatároznom.~– Tedd!~– S azt is igen
9690 XXII | megérteni. Topándy arca egyre meghatottabb lett, elkomolyult, gyakran
9691 XXX | ütötted őt vissza!~S azzal meghatottan kulcsolá össze két kezét,
9692 XX | felismerhető volt a legnagyobb meghatottság. – Mindjárt itt lesz. Ő
9693 XVI | Úgy jöhet, hogy az ispán megházasodhatik, s akkor kell külön lakának
9694 VII | kézirataiddal utánad bizonyítgatni, meghazudtolgatni, mint a többieknél. – Miért
9695 XII | természettelen közöny látszott meghazudtolni azt a jelenetet, amiről
9696 V | aztán hanyatt vágta magát, s meghengergőzött a fűben, ihogva, röhögve,
9697 VI | Eleinte minden vasárnap meghíttak nagyságos urambátyámhoz
9698 XXIX | ellenkezésben világos parancsa meghiúsítására intézett törekedést látott.~
9699 XXII | Igen le vagyunk a szíves meghívás által kötelezve – bókolt
9700 XVIII | a hídnál – egészíté ki a meghívást Cipra, s ott maradt a hídon,
9701 XXIV | Loránddal együtt szívesen meghívatik Melanie leányom és Gyáli
9702 XXIV | még én is kaptam kőnyomatú meghívójegyet a menyegzőre. Tessék.~Topándy
9703 XXX | után indult? Mivel akarta meghódítani szíve kedvesét?~Ezt nem
9704 III | teremtés ül, akit megnémított, meghódított, elváltoztatott. Ha kínáltam
9705 XXVIII| esett.~A mögötte jövő aztán meghökkent társa példáján, s a távolban
9706 II | végre odarántott magával a megholtakhoz, az eltemetettekhez, és
9707 V | gőze.~A paripa mégiscsak meghorkan e libegő éjjeli lángok láttára;
9708 IV | hanem a túlvilág bizonyára meghozza az elismerést.~– Én azt
9709 XIII | nem fut a szép arc után, méghozzá egy olyan hölgy arca után,
9710 V | lerántsa a bőrt, mert ha meghűl, nehezebb a munka. A lefejtett
9711 XIII | parancsoló tekintete előtt meghunyászkodni s elfoglalni a mutatott
9712 III | szükségük van rá; akik fejüket meghűtenék anélkül, s könnyen csúzt
9713 XIV | egyéb födél, mely alá magát meghúzhassa. Volna ugyan még valami
9714 XXVII | kert felül, s a bokrokban meghúzzátok magatokat, míg jelt adok.
9715 XXIII | én incattusom elébb van megidézve, mint a tied; ez volt a
9716 I | nyakkendő alá volt gyűrődve, azt megigazította, és folyvást olyan szomorúan
9717 XII | el nem mondom senkinek. Megígérem, hogy oda lesz fogadva a
9718 XI | valót, ha anyám és nagyanyám megígérik, hogy amíg én nekik Loránd
9719 X | feltétel alatt, amit vagy megígérj, vagy ha nem, akkor megyek
9720 XI | fejét két karjára, és mivel megígérte, hogy nem sír, – tehát nem
9721 III | én tőle távol?~Nagyanyám megígérteté velem, hogy naplót fogok
9722 III | tartanom. Zsebpénzt is adott, megígérve, hogy azt minden hónapban
9723 XXII | Sárvölgyihez, ki mint egy megigézett, most is ülve marad, s folyvást
9724 XXV | hervadva? Az az átkozott megigézte és megrontja.~– Megrontom
9725 XII | üljön ott hiába, mint hogy megigya a keserves alföldi szűredéket.~
9726 X | attól, hogy most valakitől megijedjek; hidegen feleltem neki:~–
9727 XII | aluszik. Ha fölkeltem és megijesztem, aztán nem találunk zsiványt,
9728 II | elővéleménnyel; látása még jobban megijesztett.~Szüntelen nevető fehér-piros
9729 XXV | Elhiszed-e?~– Verjen meg a! Hogy megijesztettél!~– Mármost hát hallgass
9730 XV | Hahaha! hahaha! Most ugyan megijesztettelek.~És azután dévajon henteregve
9731 XXIV | tornácra, és onnan néztem.~Megindult aztán a hintók hosszú sora.
9732 III | ostor csördült, a lovak megindultak, s az én csereképmásom elindult
9733 XIII | pajtásom volt az osztályban a megingathatlan első, én mindjárt utána;
9734 II | volt, hogy siessek melegen meginni kávémat, mert a reggeli
9735 I | hogy engedje feketekávéját meginnia. Kérése minden kifogás nélkül
9736 IV | hajdú, s egész barátságosan meginvitálá a vendég urakat.~– A nagyságos
9737 XXXI | ránézve meglepetés.~Most aztán megírhatja neki újra, hogy a menyasszonyt
9738 II | hogy ez ma nem fogja már megírni az iskolai feladványát,
9739 XXXI | hullatott a levélre, melyet megírt; lepecsételé azt, s cselédet
9740 XI | az úrfi eltűntét, talán megírta annak okait is.~– Igen –
9741 VI | tanulással, s az írásbeli labort megírtam helyetted. Nézd át, hogy
9742 I | azóta a tarka borjú! Vajon megismer-e még? Elveszi-e kezemből
9743 XIII | miért nem engedi ön, hogy megismerje, szegény?~– Az ábécét? Mert
9744 XXIX | csipkéztem ki, hogy száz közül is megismerjem; az én kis kezes malacomat,
9745 XIII | élettitkával mindjárt az első nap megismerkedett Loránd. Mikor este vacsora
9746 IV | legelőször szerencsém önnel megismerkedhetni – mondá búcsúzólag az ifjú
9747 II | nyelvek előkelőbbjeivel megismerkedjék, egy angol és francia mester
9748 XXIV | óhajtottam a vármegye tömlöcével megismerkedni valami érdemteljes ostobaság
9749 XVIII | betudni.~Az öreggel röviden megismerkedve, nagy hirtelen átvette az
9750 XVIII | társalgásnak. Első tekintetre megismerte ő az emberét. Énnek több
9751 XIII | Jól van, fráter! Hát megismertetlek vele, mi nálam az ispánnak
9752 VII | beszédeket kézirat alakban megismertette a közönséggel.~Rám újjáalakító
9753 I | szólt az öreg béres, megismerve bátyámat.~– Mindörökké.~
9754 XXVII | Kandúr, a veszett Kandúr, aki megissza a véredet, kitépi a béledet!
9755 XX | palack pezsgőbe! Azt itt megisszuk.~– Tartom a fogadást.~–
9756 XXVI | te utánam kiüríted azt, megiszod benne a szerelmemet, s úgy
9757 XII | húzott neki a válúba, hogy megitassa.~Loránd azt kezdé hinni,
9758 IV | nem vagyok olyan jártas a megítélésében, hogy a sok közül melyik
9759 XX | álló helyben a vámon kívül megitták a két gönci hordó tartalmát.~
9760 XXIV | a faj gyáva. Ha valahol megizenik neki a háborút, onnan eltakarodik,
9761 V | vígan kaptatott át vele a megjárt helyre, s a kazal odúja
9762 V | odáig, de mindannyiszor megjárták, mert a kazal környéke úgy
9763 IV | megérdemli. Én már kifáradtam a megjavításában.~– Nagyságod régóta itt
9764 XIII | kifürkészni a másikban.~Loránd megjegyzé nagybátyjában, hogy ez istentagadó
9765 II | tudjon; ne árulja el mind árt megjelenésével, hogy valami pedáns tanodából
9766 XX | tartoztam anyámnak, a mai megjelenéssel neked. Szolnok a mi lakóhelyünkhöz
9767 II | nem szabad ma a vacsoránál megjelenni, mert a leckéjét nem tudja,
9768 IV | félretolták a tolózárt, s megjelent a kérdezgető: egy asszonyság,
9769 X | mondjak majd urambátyámnak, ha megjön? Min kezdjem? Hogyan adjam
9770 XXVIII| zsörtölődött az öregúr-vendégeink megjöttek. Tálalni kell! Hol van Cipra?
9771 XXI | nyújtva a leánynak kezét.~– Megjöttünk, Cipra húgom. Ha nem is
9772 XVIII | amit én nem adhatok neked, megkaphatod ,per procura’.”)~– Hahaha!
9773 XIX | szolgálni, hogy a feleségét megkapja?~– Nem tagadom, hogy az
9774 X | ám ez, s ha azt a fiákert megkapják, aki ebbe beleártotta magát,
9775 XXVII | Hanem az öreget élve kell megkapni, mert azt vallatni fogjuk.~–
9776 XXV | Hanem valami mást kell megkapnod ottan.~– Mit?~– Egy levelet,
9777 XXIX | szokása. Gyere el estére, megkapod a malacot is.~– Malacot! –
9778 XIII | volna, ha akkor a hipokritát megkapom; de ő akkor éppen elutazott:
9779 XXIX | Sárvölgyi! Hallod-e? Megkapták a pénzt. A szolgabírónál
9780 XX | szökéssel utolértem a távozót, s megkaptam azt, mielőtt az ajtót elérhette
9781 XIII | egy szép napon mi ketten megkaptuk a consilium abeundit.~Engemet
9782 XI | leányomat ötezer forintig megkárosított. Ha csak magamrul volna
9783 I | magamban maradni.~– Majd megkérdem nagyanyánktól.~Bátyám néhány
9784 XXX | elmondatta szakaszonkint, megkérdezé: mit jelent e mondás, mit
9785 XXVI | fogok a szemedbe nézni, s megkérdezem tőled: szeretsz-e?”~„Ha
9786 X | előtte mindent őszintén, s megkérem, hogy tegyen meg bátyámért,
9787 XXVI | Ciprát, legyen ott, míg megkeresztelik, s míg őt anyámtól ismét
9788 IV | vallás szertartásai szerint megkereszteltetni.~– Vajon itt a kútnál nem
9789 X | urambátyámhoz akarok menni megkérni, hogy vesse közbe magát.~–
9790 VI | lementem a pékműhelybe, megkértem Mártont, hogy engedjen ott
9791 V | tette azt, hanem félkörben megkerülte a tért, míg egyszer egy
9792 XVI | Loránd nem akarta nagyon megkeseríteni a szegény leányt azzal,
9793 III | már engemet mégis nagyon megkeserített az a valaki, aki azt legelőször
9794 II | kisfia helyett; tudom, hogy megkeseríti ez a napjait! Egy percig
9795 XVI | embernek hinni.~Először megkeverte a kártyákat, azután tenyerére
9796 IV | természetesen a társalgás megkezdésére legalkalmasabb téma.~– Óh,
9797 XX | kritikus.~Az első felvonást megkezdik a tósztok. Kinek az Isten
9798 VII | leszek cigány!~A vizsgálat megkezdődött; társaimat, kiket nagyobbrészt
9799 I | rejtve, hozták őt ide; s megkezdték vele azon szomorú áldozatok
9800 II | feladványnak csak az első sora volt megkezdve.~Én hirtelen kiszedegettem
9801 I | levágott faderékra.~Bátyám megkínált valami sülttel, amit számomra
9802 XXVII | Pedig milyen könnyű volna megkísérelni: egy ágacskát a virágcserépben.
9803 XXVII | szerelemnek.~Könnyű volna megkísérteni.~Hátha igaz? Hátha van benne
9804 II | nyilatkozata volt tőle.~Én megkísértettem az első német szót kiadni
9805 XIV | kidobhatod az ablakon, s amit megkívánsz, bevásárolhatod. Az új kisasszony
9806 VI | kisírhattam magamat, egészen megkönnyebbült a fejem. Henrik felemelt
9807 XXX | haláltól, hogy ezt neki megköszönjük?~Topándy elfogult kebellel
9808 IV | őnagyságához fordult a szolgabíró megköszönni a szíves fogadtatást.~E
9809 V | közül, mindjárt megfognák, megkötöznék: kit ölt meg érte?~Pedig
9810 XXVII | lerántani a földre, aztán megkötözni! A fekete szakállú erős
9811 XXIX | támadnak, azok közepett egy-egy megkötözött alak, kit ütlegekkel taszigálnak
9812 XXIX | hazaérkezik a határjárásból, megkötözték a vétkest, s becsukták egy
9813 XII | felszerszámozva. A paripa nem volt megkötve sehova, szabadon járt; a
9814 XXIV | puskalövésnyire nem lehet a kazalt megközelíteni.~– Én sokszor akartam odamenni,
9815 XII | ingoványban, ahol a fenevad megközelíthetlen tanyáját felütötte, egész
9816 VII | hogy fogom Melanie húgomat megközelíthetni.~Egyszer aztán az iskolai
9817 IV | házában van. Odakinn is megkondult a déli harangszó, s vele
9818 XXIX | vastábla nyílásához. Valaki megkopogtatta a vastáblát onnan kívülről.~
9819 IV | temették el, hogy a szardellát megkóstolta, s valamennyi asszonyféle
9820 XIII | kötelezettsége végrehajtását, neki megküldeni, eszébe juttatva tartozását.~
9821 XXIV | kancellária útján megyénkhez megküldetett azon utasítással, hogy ön
9822 XIV | Tulajdonképpen nehéz lett volna megkülönböztetni, hogy kacag-e vagy sír.~–
9823 XXI | Biztat a remény, hogy talán meglágyíthatom kemény szívedet.~– Nem olyan
9824 XXVIII| csendesen lecsúszott, hasmánt meglapulva, a vízcsatornáig.~Alatta
9825 XXVII | csendesen szétválasztania, hogy meglássa, melyik ágon szólt a madár.~
9826 IV | élődni ezen a tréfán. S majd meglássák uramöcséim, teszek én még
9827 II | kellett fordulnom, hogy meglássam a várost.~A távolban látszik
9828 III | fogsz bort inni! No, majd meglássuk, hogy állsz szavadnak idővel!~
9829 XIV | kellene keresni a hibáit, hogy megláthassa valaki; de ha fölébresztik
9830 XXVI | lehull, s hegyével áll meg, meglátlak nemsokára: – kedvesem.”~„
9831 XXVII | nevetség volna az; ha valaki meglátná, továbbmondaná, kigúnyolnák
9832 XXVII | szólt a madár.~Nem tudja meglátni.~Újra hallgatózik; a zizergés
9833 XXII | bátorságom? No, azt majd meglátod. És egyúttal azt is meg
9834 XXII | arra az emberre nézve, akit meglátogat, a legfélemletesebb túlvilági
9835 XVIII | fognak, s onnan azután együtt meglátogathatják szülőiket.~A terv egészen
9836 XXIII | mézeshetei alatt Lankadombot meglátogatja; a szerelem példája jó tanító; –
9837 II | mint azt, hogy a zsemlyéket meglatolja, – s az nemigen nyerte meg
9838 XXVI | meghallhatja; de valahányszor meglátom, megnémulok, és nincsen
9839 II | téged, mikor legelőször megláttalak!… pedig hát – mire megvénülünk???…~ ~
9840 XIII | akik egyszer valamikor mind meglelik apai örökségüket, amiből
9841 XXVI | válogatni az érmekben, hogy meglelje köztük a rézpénzek legkisebbikét,
9842 XIV | fel. Egyetlen csilláma a meglepetésnek nem mutatkozott arcán, egyetlen
9843 VI | belőlem?~– Pedig valami kedves meglepetéssel is vártalak – szólt Henrik
9844 XIII | tudnád? – szólt a farizeus, meglepetést mutató arccal. – Nem tudnál
9845 I | Egy este mindnyájunkat meglepett az, hogy apánknak szokatlanul
9846 XIV | egyedül maradt, mielőtt valaki meglephette volna, letérdelt a padlóra,
9847 XII | között. Most kezdte még csak meglepni e nemes, büszke tekintet.~
9848 XXVIII| támadásai véletlenek, hevesek, meglepők, mint a szilaj fenevadé.~
9849 XIII | mindent tagadással.~Gyakran meglepte Cipra is a két férfit e
9850 V | elhajtsa magáról, amik bőrét meglepték, tudja, hogy azzal fölébresztené
9851 XIII | mert elsül, s még valakit meglő.~Loránd átadta Topándynak
9852 XXIX | kertben; ott ólálkodott, meglopott, kirabolt.~– No iszen majd
9853 XXIX | kergetett ide?~– Az hát. Megloptak, kiraboltak. Elvitték egy
9854 I | pisztolyt, mellyel Ákos meglőtte magát, ereklyéül tartogatta
9855 II | jönnek segélyemre, hogy megmagyaráznák, mi az.~Ahelyett az a kis
9856 XXV | neked ez a levél?~– Azt is megmagyarázom neked, hogy fenékig beleláss
9857 XXVIII| nyújtogatta nyakát, hogy Lorándot megmarhassa.~A tusa kétségbeesett volt.
9858 XXV | mikor én azon jártam, hogy megmarjanak. Leveleket küldözgetnek
9859 II | fogantyúm, aminél fogva megmarkolni lehet.~– Veni puer. Hic
9860 VII | bátyámat nekem sikerült megmentenem.~
9861 XXVI | leánycseléd, ahelyett, hogy Ciprát megmentette volna a cigányasszonytól,
9862 XI | hogy egy elveszett életet megmentsen. Ugyanezek lesznek tanúim
9863 XV | étel közé, s mindnyájukat megmérgezem magammal együtt.~Topándy
9864 XXI | lehet néma betűkkel valakit megmérgezni, szíve fenekéig megsérteni,
9865 XV | komolyan közelít.~Ez egészen megmérgezte lelkét.~Minden szellemi
9866 VI | gondolatnak végtelen súlyát megmérni, hogy Loránd egy nőnek udvaroljon,
9867 I | testvére, mint ezt előre megmondá.~Csak két fiúgyermek volt
9868 XIII | Áronffyt kezében tartja, hogy megmondanám neki: íme, uram, tizenkét
9869 XI | nagyanyádnak tilt nyilatkoznod. Megmondhatod nekem; én megmondom őnekik.
9870 XI | tudná azt nagyságod? Hát én megmondhatom. Az a sima arcú férfi volt
9871 XIV | csodálatos optikai elemző megmondja: ez itt a kíváncsi pislogás,
9872 XXI | merész vállalat lesz. De megmondod, hogy hova szököl?~– Haha!
9873 X | csakugyan megtette, amit megmondott. Beleveszett az őrjáratba.
9874 IV | vizet, szeretném a kezeimet megmosni – szólt esküdt úr e munka
9875 VI | Kimentem az udvarra; a kútnál megmostam a fejemet; azután fogtam
9876 VIII | hegyet, amit Mohamed sem bírt megmozdítani, s keringőt táncoljon vele.
9877 IV | akkor minden tárgyat, ami megmozdítható volt, elvittek onnan, én
9878 III | Vicekspán!~S ötször-hatszor megmozdította fejebőrével a sipkáját.~
9879 VII | hegedűs; aztán majd most megmutasd, hogy milyen cigány vagy!~
9880 II | Ezt már megengedem.~S hogy megmutassa, mennyire tiszteli jövendőbeli
9881 III | hogy nem is minket várt), s megmutatá bátyám szállását, földszint,
9882 XXII | előrohan, hogy majd mint megmutatja ő most mindjárt annak a
9883 XXVII | átallja mezítlen lábait megmutatni a csillagos éjnek.~Ejh,
9884 XIII | szemébe tekintve. – Te most megmutattad nekem, hogy amilyen végtelen
9885 XXII | Különösen Dezsőnek igen megnehezült az ilyen bevezetés után
9886 III | olyan élő teremtés ül, akit megnémított, meghódított, elváltoztatott.
9887 XXVI | de valahányszor meglátom, megnémulok, és nincsen erőm.”~„Ő követett
9888 I | a csattanásra fölkelt. – Megnézem, mi történt odakinn.~– Ezzel
9889 XVIII | Cipra bámulva, a férfiak is megnézték e szóért. – Ugyan ki üldözte
9890 III | csokrot tudott kötni, amint megnéztem magamat a tükörben. Úgy
9891 XXX | tornácra nyílik. Ezeket is megnéztük. Mind a kettőnél belül volt
9892 XXX | merész volt kimenni, hogy megnézze, mi az. Az ajtóban aztán
9893 I | kertünknek odakinn? Milyen nagyra megnőhetett már azóta a tarka borjú!
9894 XXIII | azon, hogy más gyerek is megnőtt azalatt, amíg ő. – Emlékezel-e
9895 III | alázatos magamviselete által megnyerem jóakaratukat; szolgálatkész
9896 XIV | Melanie-nak egy nagy pörét megnyeri, ami őket megint úrrá teszi,
9897 XVIII | igénye őkegyelmességének, megnyertem, ötezer holdnyi birtokot
9898 VIII | idő. Jöhet ezalatt, hogy megnyílik a mező, ahol a becsületes
9899 XXX | E kéznek áldásra kell ma megnyílni.~– Mindig nyitva áll az,
9900 XIV | hogy jókedve szárnyait megnyírják! Annál nagyobb diadal lesz
9901 XXXI | csak zörgetnem kell, és megnyittatik, rég kocogtattam volna az
9902 I | irgalomban bízni; ég csapásaiban megnyugodni… És azután felsikoltott,
9903 XIV | Hanem ha Melanie felől megnyugodott is, annál kevésbé lehete
9904 V | dágványból.~Utoljára aztán megnyugodtak benne, hogy biz itt a kastély
9905 I | folyvást nevetni kényszeríti.~Megnyugodtam abban, amit bátyám mondott,
9906 XXII | Bálnokházyné.~– Óh, afelől legyen megnyugodva, nagysád; ő ép, egészséges,
9907 XVI | lehet többé, sőt afelől is megnyugtatá, hogy azt a hajdani Áronffy
9908 II | nyaktöréssel. Pártfogóm megnyugtatta felőle, hogy ott sohasem
9909 XIII | Loránd arcán a magasztos megnyugvás mutatá, hogy ez volt célja.~–
9910 XXX | szeretsz, ki szelíd és Istenben megnyugvó vagy, áldó kezedet, melyet
9911 II | bátyámat megcsókolgatá, megölelgeté; minden hízelgéssel elhalmozta,
9912 XIV | Cipra húgom – szólt Loránd, megölelve a tőle elfordult leány derekát. –
9913 XIII | a zsivány mindnyájunkat megölhetett volna.~– Ez szép kaland! –
9914 XXIX | hallja, mikor kedvenc malacát megölik.~Mikor aztán nem hallotta
9915 XXII | hogy olyan kegyetlenül megöljem őt erkölcsileg, mint ahogy
9916 XXIII | nem sikerült is Lorándot megölniök, bizony holt embert csináltak
9917 XXII | fel-felvillanó tűz s az a megölő szemöldökráncolás. S te
9918 XXII | mosolyt elrontani.~– Bizony megölted volna te azt, Dezső pajtás,
9919 I | a hírrel: „Fiad meghalt! Megölték mint egy hőst!”~Nem történt
9920 XIII | azt kérdezém tőle: „Talán megöltél valakit?”, azt felelte rá
9921 XXVI | kiérdemelt álomlátás, a megöntött ólom a mosdó cica, mind
9922 IV | úr inkább megijedt, mint megörült e váratlan ajándékon. Őnagyságának
9923 XIV | valaki mégis van!~Ez Ciprát megörvendezteté.~Az esti beszélgetéskor
9924 XXXI | végiggondolt.~„Óh, milyen bölcs megoldása az életnek a meghalás!”~
9925 I | akinek ha a bor vagy a jókedv megoldja a nyelvét, akkor bőbeszédű
9926 XIV | lehet sérteni, porrá törni, megolvasztani.~Mert akármilyen, akármekkora
9927 XVII | adott, hogy egyetlen kincsét megőrizte. Azután szétnézett, hogy
9928 XIX | megőszült volna, nagyanyám megőrült volna a rettentő magányban,
9929 IV | vessünk, és azokat gyökeresen megorvosoljuk.~Topándy bámulva mereszté
9930 XII | teremtés lehet; minden falatját megosztja a szolgálóval; a kocsisnak
9931 XX | sok rossz, sok jó napot megosztottam velük, nem mondhatom most
9932 XXXII | láttam embereket olyan hamar megőszülni, mint akik kortársaink voltak.~
9933 XIX | tölthettem csak otthon; anyám megőszült volna, nagyanyám megőrült
9934 XXIII | édesanya oltalmazó keze megóvott minden gyermekkori emléket,
9935 XII | midőn a csárda udvarán megpillantotta azt az ezüstös szerszámú
9936 XXVIII| második lövés lobbanásakor megpillantva Loránd arcát, felismeré
9937 III | téve! Melanie előtt így megpirítva! Én megtanulok Fromm mestertől
9938 X | gyermekét tartott házánál, megrabolta pénzét, és elszökött mint
9939 XXXI | végső görcsös erőfeszítéssel megragadá széke támláját, s felegyenesedve
9940 IV | angyalokkal álmodjék, bizony megragadó, szívemelő, tiszteletre
9941 XXVIII| ellen; arc arc ellenében!~Megragadták egymást, s így néztek egymás
9942 X | szóra felforrt bennem a vér. Megragadtam bátyám kezét, s azt kiáltottam
9943 XI | Jerünk – szólt nagyanyám, megragadva kezemet. – Semmi dolgunk
9944 IV | is készpénzzel.~Esküdt úr megrántá szolgabíró úr kabátját:
9945 I | csakúgy repkedtek szilajon megrázott feje körül – és átkozta
9946 XXXII | odajött hozzám, s kezemet megrázva, villogó tekintettel monda:~–
9947 XXII | urak, ezt a vendéget is megreggelizteti magánál, s csak úgy ereszti
9948 XV | jól megtréfálni.~– Hogy megrémültem! – rebegé Melanie, két kezét
9949 VII | Kedves Dezidér, ne légy megrémülve oktalanul! Ne gondold azt,
9950 X | s ismét visszatérjenek a megrendelő uraságokért a bálterembe.~
9951 I | elkészítettük úti poggyászát, megrendeltük postalovait; reggel, mikor
9952 XXI | ami abból reá sugározik, megrendítse léptei szilárdságát.~„Ah!
9953 XXX | most, midőn jelenléte előtt megrendülök?~– Hogy űznék én tréfát
9954 IV | veszett állat.~Szolgabíró úr megretirált ifjú bátorsága dacára; hanem
9955 X | Sohasem? – kérdezém én megrettenve.~– Nem. Csak tíz esztendeig
9956 XII | pisztolyt.~A rabló, mint a megriadt fenevad, fordult egyszerre
9957 I | E szokatlan hang egészen megriasztott; azt mondtam neki, hogy
9958 X | jól esett nekem, hogy így megríkathattam.~Nemsokára fölemelte könnyes
9959 I | vagy pákosztos iskolasuhanc megríkatott, ami nálam könnyen állt,
9960 XIII | népesülve ez a faj a földön, s megritkítja azt.~– Uram, engemet sok
9961 XXIV | kinek teste-lelke élve megrohadt már. Hiszen ha megtörve
9962 X | hanem én csak egyszerre megrohanom, ráhajtok, hogy azt se fogja
9963 II | végezve számadást, engemet is megrohant, átnyalábolta a fejemet,
9964 XIV | papa halála után mindjárt megrohanták a házat azok a minden pietást
9965 XIII | családi viszályok vitték erre. Megrója érte, hogy oly kevés lélekerővel
9966 XXII | fertelmes cigányleány sok ilyen megrontásra képes.~Nem is mutatta légyen
9967 XX | Topándy szarkazmusai által megrontatni.~Nekem így is jó volt.~Napok
9968 XXV | az átkozott megigézte és megrontja.~– Megrontom én az ő fejét!~–
9969 XXV | megigézte és megrontja.~– Megrontom én az ő fejét!~– Mit akarsz
9970 IV | politikai kapacitásunkat megrótták azért, hogy országgyűlési
9971 XII | felelgetni, kiket a ménló megrugdalt, mikor csikót orozni jártak.~
9972 XXIV | közbámulatra.~Én igazán megsajnáltam szegényeket! Fájt a szívem
9973 XXVIII| A lövés mindkét lábára megsántítá a rablót; futtában elbukott
9974 XXVI | tele volna is hamissággal, mégse csaphasson el másfelé? No,
9975 XXX | hagyta el Ciprát azóta, hogy megsebesítették. Egyedül ült ágya mellett.~
9976 XXVIII| hanyatt vágta magát.~Az elébb megsebesült erre segélyért kezdett ordítani.~–
9977 XXIX | falu végén állván lesben, megsejté a cigányasszonyt, amint
9978 XVI | így mosolyog? Lehet-e a megsemmisülést kívánni a mennyország kapujában?~
9979 XV | alakjaikkal fölemelkednek.~Cipra megsemmisülten rogyott össze.~Most látta,
9980 IV | vármegyének, amiért a barátokat megsértettem?~– Itt a felszámítás: az „
9981 XVIII | fogja, s úgy veszi, mint a megsértettnek adott elégtételt. Nem: ez
9982 XXIX | kerülni a kedvencnek is. Hogy megsiratják akkor! Dehogy tudnának belőle
9983 VII | minő helyzetben vagy, hogy megsiratna. No, no, de ne sírj; ne
9984 IV | itt fenn. A nemes vármegye megsokallta az istentagadó, vallástalan
9985 I | halacskákat.~– S azokat délre megsütjük!~Óh, milyen jó lesz!~Nagyon
9986 XXIII | én cséplem a búzát, te megsütöd kenyérnek; a magas uraságok
9987 II | anélkül, hogy őneki egy szóval megsúghatnám, hogy most is szeretem; –
9988 VI | levelet.~Valami jó szelleme megsúghatta ennek az embernek, hogy
9989 XIII | tudnál felőle semmit? Hát megsúgom neked bizalmasan. Áronffy
9990 XXX | elleneinknek? Minden gonosztól megszabadít-e minket? Micsoda erő az az „
9991 XXV | leányt kívánt felebarátilag megszabadítani a kétségbeeséstől.~Jó tett
9992 XII | ütötte; s ugyanaz, midőn megszabadítója a rablót le akarja lőni,
9993 XXX | az éjjel mind a kettőnket megszabadított, engem az élettől, önt a
9994 XXV | álltam veled szóba, s gyakran megszabadítottalak üldözőidtől. Nálam nem mert
9995 XII | egy fegyveres rablót, hogy megszabadítson kezéből egy idegen nőt,
9996 X | ennek az úrfinak a bátyját megszabadítsuk; hát majd végigkopogtatunk
9997 IV | lankadombi elátkozott teleptől megszabadulhatott.~Csak mikor már jó messze
9998 II | ezt a néma beszédet? Most megszámlálta, hány a perec? Ki hányat
9999 I | A galambjaim azóta hogy megszaporodhattak! A cseresznye is érik a
10000 XVI | ember és természet törvényei megszegésére kötelez, megtartani bolondság.
10001 XI | ember, ha most a szavamat megszegném.~Beszélhettek nekem!~Hiszen
10002 XI | ijeszteni és édes szóval megszelídíteni. Kemény, érzést el nem áruló,
10003 XV | Pokoli gondolat volt! A megszelídítetlen ördög tanácsa, ki egy védetlenül
10004 XII | muzsikus.~Loránd pedig annyi megszeppenést sem tanúsított, hogy görcsös
10005 XIV | országába jutott; az ember megszereti azt. És ez ügyes, gyors
10006 XXVI | akiket a nők még jobban megszeretnek, mint a férfiak. Egy igaz
10007 XXIV | magát a leánytól, vagy ha megszerette, nem kérdi, ki volt apja,
10008 XXIII | titkomat kicsalni? Óh be megszerettelek akkor!~Loránd odalép hozzájuk,
10009 III | nálunk is így? Hiszen mi is megszerezhetnők mindezt; elég birtokunk
10010 VII | álltam, mikor a hegedülésért megszidott, most, mikor igazi baj volt
10011 VIII | mikor azt látom, hogy valaki megszökik innen, anélkül, hogy „én”
10012 XIII | alóla bújni, kénytelen lesz megszökni az akadémiáról.~A kihívott
10013 XXI | Loránd előre várta tőle.~– Megszököm tőletek – szólt, a fejét
10014 VIII | körül látni, minél elébb megszöktesse – száz mérföldnyi távolba
10015 XIII | mely közöttünk gyermeki megszokás volt az ideig.~Két évig
10016 XIII | ragaszkodása hozzá, ami több a megszokásnál; a leányon esett legkisebb
10017 XVIII | lehetett rajta észrevenni, amit megszoknak azok, kiknek sokszor van
10018 XVI | nem hallottam már.~Cipra megszokta a szófogadást; rögtön hozzáült
10019 IV | hangszerből; aminek művészét megszoktuk torzonborz szakállal képzelni,
10020 III | olvasott azokban, s mielőtt megszólalhatott volna, szép nagynéném kivette
10021 XXVI | hatalma.”~„Ha én egyszer megszólalok, megölöm őtet is és magamat
10022 XIII | engem talált legelőször megszólítani. Én természetesen elfogadtam
10023 XXVII | elmondott beszéd, nem a megszólítások, nem az ámenek. Az, aki
10024 XVII | érkezik, negédes vidámsággal megszólítja:~– Jó napot, Loránd!~Az
10025 XVII | riadtan tekinte föl, s a megszólító arcára nézett.~Az pedig
10026 I | különbséget.~Az ablakon keresztül megszólítottam.~– Zsuzsi néni! Jöjjön ide!~–
10027 III | parókaviselésben legkisebb megszólni valót sem találok. Viselhetik
10028 XIX | le nem szakad rólunk.~Én megszorítám a kedves lyán kezét; elismertem,
10029 XXVI | szemembe mosolyogsz, kezemet megszorítod, szelíden szólsz hozzám,
10030 III | bátyámnak kezét nyújtá, mit az megszorított, nekem pedig megengedte,
10031 X | áldja meg!~Az öreg legény megszorongatá Loránd kezét kérges tenyereivel.~–
10032 XXI | fickó (ej, be hatalmasan megszorongattad a torkát!) mennyire összezavarta
10033 V | olyan helyekre akad, ahol megszűnik a nádas, helyette a tőzegföld
10034 XXVI | mint egy angyalt, s amint megszűnt rám nézve angyal lenni,
10035 XXVI | kedvesem.”~„Ha a tűvel megszúrom ujjamat, rólad gondolkozva,
10036 I | másvilágra, melyet halála óráján megtagad? Mi eskü kötné azt, aki
10037 XVII | urambátyám, nem fogja tőlem megtagadni azon örömet, hogy ez idő
10038 XXII | tétova hangon, mely gyakran megtagadta szolgálatát –, ámbár nem
10039 IV | tisztességes, keresztyén naptárban megtalálható neveket fognak kapni; s
10040 VIII | közös sírba. Ott! ott talán megtalálja a fiú, amit az apa hiába
10041 XXIX | hogy az ötpecsétes levelet megtalálják!~És már e percben mindén
10042 XII | szemünk elől elveszett vándort megtaláljuk azon az alföldi rónán, ahol
10043 XXVI | Ha csak azt kerested, azt megtalálod. Mit fogsz tenni legelébb
10044 XXV | tréfát nem csinál a Kandúr. Megtalálom én, akit keresek.~– Még
10045 XII | fenevad, fordult egyszerre megtámadója felé, s kezét ki akarta
10046 XXV | segélyordítást. Más oka is volt a megtámadottnak csendesen viselni magát.~–
10047 XIII | vedd át, majd a juhász megtanít rá, hogyan kell sütni, főzni.~
10048 XIV | az még jólesik. Ugyebár, megtanítasz engem, hogyan kell gazdasszonynak
10049 III | híres cvibaksütőnél! Még megtanítja az öcsémet pozsonyi kétszersültet
10050 XV | igaz. Ön tud olvasni. Önt megtanították mindenre. Ön csak eltagadja,
10051 II | Szép hollómadaram, akit már megtanítottam beszélni, hogy azt is ki
10052 XXI | hogy tőled várnám, hogy megtaníts rá; de mi köze a te ó-testamentomodnak
10053 VI | fog lenni. Ha ez pipázni megtanul, egész Othello lesz belőle.~
10054 II | eszmerokonságnál fogva az úszás megtanulását is indítványba hozta; mely
10055 II | összeadnak, s mégis mindent megtanulnak. Ha kívánja kegyed, hogy
10056 XV | bakancsos imádságát.~– Jól van; megtanulom azt.~– Azt elmondhatom előtted.~–
10057 VIII | szólt Bálnokházy úr – , hát megtanulta-e már a Kokó Loránd nevét
10058 VI | fájt.~– De hát azután, ha megtanultad az egész világot, csak eljössz?~–
10059 XIV | csinos köréken, ujjaival megtapogatá azt; közelről megnézte,
10060 XXVIII| fegyverén a sárkányokat, megtapogatta a gyutacsokat rajta, s azzal
10061 VIII | két végzetes névaláírást megtartá magánál.~Nagyon jó oka volt
10062 XX | beszélni, minden szokásos megtartása nélkül a konverzácionális
10063 X | iratokat lemásoltuk.~– S te azt megtartogattad? – Loránd kibontotta a tárcát,
10064 XI | kellett ígérnem; s mármost megtartom, mert megígértem.~– Szegény
10065 I | Vigyázz, mert az ördög megtaszít”, úgy éreztem én magamat
10066 II | reggelt! – Henriket pedig megtaszítá könyökkel: – Bonum manum
10067 I | ember már azt hiszi.~Loránd megtaszította a bérest könyökkel, s rám
|