Fezejet

10068 XIV   |                    erőt venni magán, hogy azt megtegye. Ezt a szép főt, melyen
10069 XVIII |                   körülmény volt hátra. Dezső megteheti azt, hogy a végzetes napnál
10070 IX    |                      elfogják az éjjel.~– Azt megtehetik.~– De nem tehetik! Az égre!
10071 IX    |                       Ha megtudná valaki, még megtehetné azt a bosszút, hogy elfoglalná
10072 XXV   |                  hangon –, most lelőhetnélek, megtehetném. Egészen hatalmamban vagy.
10073 IV    |                    nyomatékos ellenvetések, s megtehette volna ön mindezeket a törvényszék
10074 XIII  |                       a birkaakolban, ott fog megtelepedni.~– No, eszerint hát megalkudtunk –
10075 XXVII |                   térdepelni kiáltó vágyaktól megtelt szívvel és néma ajakkal!
10076 III   |                      hozzá, hogy az üstökömet megtépássza. Elértettem, amit szemeivel
10077 XV    |              tányérokat törni, cselédek haját megtépni.~
10078 I     |                      ütött, pedig én hányszor megtéptem a haját; hanem ha valami
10079 XXVII |                        mire megéled, szeretőd megtér hozzád, s el nem hagyhat
10080 XX    |                  meglepő bárgyúságot.~Ezalatt megteríték a hosszú asztalt a terem
10081 IV    |                       előtt látja ismét azt a megterített asztalt, ahol egyik vendég
10082 XIII  |                     felől az övé mellett volt megterítve. – Reggelinél, ebédnél,
10083 I     |                    még ez az átkozott föld is megtermi a gyűlöletet; ez a megátkozott
10084 IV    |                     szeretem. Óhajtanám, hogy megtérne. Igen jeles, kitűnő férfiú
10085 V     |        gazfolyondárokkal belepve az ösvényt a megtérő előtt, mit holdújságnál
10086 I     |                találtuk őt a középen fekve; – megtért oda, ahol soha sincs többé
10087 VIII  |                     előtte. Fej nélküli rémek megtértek a hét hideg ágyba. A nyolcadik
10088 XX    |                replikázott a másik.~– Mindent megtesz a magyar, amit a német meg
10089 XX    |                       tedd meg te elébb!~– Én megteszem, de te nem fogod utánam
10090 IV    |              bataillon katona jön ki értem, s megtesznek a porkoláb fiává! Hahaha!
10091 XX    |                      Hát a wartburgi cimborák megtették azt, mikor jókedvük volt,
10092 XXIV  |                megfenyegettek volna is, mégis megtettem volna, ha már kigondoltam.
10093 XXX   |                       neki halkan.~– Az orvos megtiltá neki a beszédet; ily állapotban
10094 IV    |                  ejtse.~– Kérem! Protestálok! Megtiltok minden konfidenciát! Ez
10095 VI    |                       szokás felelni:~– Uram, megtiltom önnek azon hölgy nevét gúnyolódva
10096 XXV   |              rosszabbak. Istentagadók. A föld megtisztul, ha ők ki lesznek irtva.
10097 XVIII |                     azokat most újra gondosan megtölté; kettős adag lőport eresztett
10098 XX    |                        akkor a pisztoly öblét megtölték színültig borral, azután
10099 XXVIII|                     engedni, hogy még egyszer megtölthesse fegyverét.~Nem is lövöldözésre
10100 V     |                      tőzegvágás helye, melyet megtöltött az iszap, s a vízimoh zöld
10101 I     |                   feketére vált, akkor bátyám megtöltötte a puskáját, s a vizslát
10102 XX    |                      volt, hogy egy pisztolyt megtöltöttek keményen golyóra, akkor
10103 VI    |                     válasz helyett odamentem, megtöltöttem egy csibukot, meggyújtottam,
10104 XII   |              tintásujjú diák! lett volna csak megtöltve ez a pisztolyom is, mint
10105 XV    |                       Most már a mezei munkák megtörténhettek az ő felügyelete nélkül
10106 XXIV  |                portretírozás végett fog velem megtörténni, szeretném a nyakunkról
10107 XXIV  |                      megrohadt már. Hiszen ha megtörve jön hozzám, s azt mondja: „
10108 XX    |                       öreg, hiszen te egészen megtollasodtál! Mi a mennykő? Én azt hittem,
10109 II    |                       diplomaták sem fognának megtorlatlanul zsebre dugni.~S még hozzá
10110 XIII  |                 legkisebb bántalmat bárkin is megtorol, amiért az egész cselédség
10111 XV    |                  sikerült társnéját ugyan jól megtréfálni.~– Hogy megrémültem! – rebegé
10112 XXVIII|                       jól voltak célozva, azt megtudhatá Loránd az arcába hulló orgonafalevelekről,
10113 VIII  |                     nem fogja Loránd hamarább megtudhatni, mint mikor már nagyon biztos
10114 IX    |                  tudja meg tíz évig senki. Ha megtudná valaki, még megtehetné azt
10115 XVIII |                      jól fogna esni; de arról megtudnák, hogy gyűlöltelek, s azzal
10116 XXXI  |                   mondhatá:~– Most mindjárt – megtudom, – hogy mi van – az Északi
10117 XVIII |                      azt hallom.~– Már azt is megtudtad?~– Remélem, hogy csak nem
10118 XI    |                  senkinek semmit, és ők mégis megtudtak mindent.~– De hát „senki”
10119 IV    |                  volna tennem, hogy aki téged megüt jobb felől, tartsd neki
10120 II    |                    valakit első felindulásban megütlegelnek, de hidegvérrel arra ítélni,
10121 I     |                 voltam átmérgesülve: ha engem megütnek, elölöm magamat! – Tehát
10122 X     |                 nélkül nem mehet az ember, ha mégúgy kergeti is a szeretőjének
10123 II    |                    tegnapi veszekedést véltem megújítandónak, amihez pedig semmi kedvem
10124 XIII  |                        akit megölt? – sürgeté megújult nyugtalansággal Loránd.~–
10125 II    |                    mesterséget. Egyszer aztán meguntam a sok birkanyakelvágást,
10126 VIII  |                   hogy azokat meggyűlöltesse, megutáltassa velem. Ha bezárt volna ön,
10127 I     |                   mikor gyermeket szidnak, ki megvágta késsel a kezét. Kérdte,
10128 XXIX  |                   hagysz! Leég rólam a bőröm! Megvakulok! Verjen meg a fekélyes dögvész!~
10129 VIII  |                      a legelső tisztújításkor megválaszthassák esküdtnek a vármegyén. Egyébként:
10130 I     |                   többi közől.~Hogy az igazat megvalljam, mégis legjobban szerettem
10131 XXV   |                 magasztos volt, Kandúr. Aztán megválogattad, kitől végy el valamit.~–
10132 XVII  |             Megmenekülni, adott szótól életét megváltani, kizárni az egész világot
10133 IV    |                     nem tehetek, ha az illető megváltoztatta a nézeteit.~– Igenis, hogy
10134 XXIV  |                  egyedül. Hanem e tekintetben megvannak a magam szillogizmusai.
10135 III   |                 mondta, mikor költöttem, hogy megvárja, míg a kemencét fűtik, s
10136 I     |                      hazaereszték a leckéről, megvárt az iskola udvarán, hogy
10137 XXI   |              kiszámítottak hideg kegyetlenül. Megvárták az órát, amikor jönni kell,
10138 XXV   |                       Sokáig néztem utánuk, s megvártam, míg visszajönnek. Minden
10139 IV    |                        mert úgy segéljen, úgy megvasaltatjuk kezét-lábát, hogy jobban
10140 IV    |                      akad előtte keresztül.~– Megvasaltatnak? Hahaha! – kacagott fel
10141 XIII  |                      talán az ember lelkén is megvastagszik a bőr tíz évi földtúró munka
10142 XXVIII|                 együtt kioltod. A rézcsatorna megvéd lövéseik ellen, ők nem láthatnak
10143 XXIV  |                 primae nonus becses személyét megvédelmezi, amiben egyébiránt csalódott
10144 XVII  |                  alatt. – Hanem aztán ezúttal megvédelmezzen ám!~Lorándnak az is rosszul
10145 II    |                    hogy ki tud több stiblivel megvedelni. Ott ordítanak, énekelnek: „
10146 XXVII |                    cigányasszony ez éjjel jól megvendégelte farkasalmás malachússal.~
10147 II    |                anyaszerelmet semmi fizetésért megvenni nem, csak cserében megnyerni
10148 XVIII |                       hogy velem együtt te is megvénültél annyi idő óta, s most elém
10149 XXIII |                       csakhogy tíz évvel mind megvénülve. A hintó ajtaját még mindig
10150 I     |                      is ismer! Hány gyermeket megver az anyja, és másnap újra
10151 VI    |                   most verekedést kezd velem. Megverem!~Nem azt tette, hanem kinevetett.~–
10152 X     |                       a napot bevégezni, hogy megveresse magát.~„Hai-dia-dő!”~Miegymás
10153 XXIX  |                       korában, mert mindennap megvert kétszer, most visszamegyek
10154 XII   |                 gyilkolt?~– Azt nem tettem.~– Megverte az atyját, anyját?~– Nem,
10155 IV    |                olyannak érzé magát, mint akit megvertek az iskolában, s attól fél,
10156 XXIX  |                       Bocsáss be, bocsáss be! Megveszek! Meghalok!~Sárvölgyi arcát
10157 XXV   |                         Én vagyok a Kandúr, a megveszekedett Kandúr! Láttál-e már veszett
10158 XXVIII|                    Lorándot.~Az ifjú hirtelen megveté lábát, s egész erejével
10159 XIII  |                       joga megvetni, holnap e megvetés jogát saját maga ellen engedje
10160 XX    |                  tréfák fölött, amikben a nők megvetése van kifejezve.~Csak az nyugtatott
10161 XXI   |                  vádat, hogy megöltem magamat megvetett szerelemért.~Mindent jól
10162 III   |                       nem szeretik, gyűlölik, megvetik egymást!~Hátha még azt mondta
10163 XIV   |                     eladták; a táblája végett megvette egy dohánykereskedő egy
10164 IX    |                  másítható. Ellenségtől, akit megvetünk, ajándékba sem lehet elfogadni
10165 XXI   |                     ezt a másik szomorú lényt megvigasztalni, – és nem találták ki soha.~
10166 VII   |                   vádlottak között, az nagyon megvigasztalt. A titkos iratok egyik fő
10167 XIX   |                   Derült, örökvidám jelensége megvilágítá körüle az egész borongós
10168 XXII  |                      nemes szenvedélytől volt megvilágítva. Ki tudja, talán gondolt
10169 XXIII |                  játszani velük; ott vannak a megviselt gyermekkori könyvek, az
10170 XXX   |                  tartanak a bűnösök felett. – Megvizsgálják, hogyan történt elejétől
10171 XXX   |                      ért semmi baj?”~Az orvos megvizsgálta a sebet, bekötözé, és azt
10172 XVII  |                    Bálnokházyné arcán most is megvoltak a hajdani szép nemes vonások;
10173 IV    |                  panaszt panaszra halmoznak a megyeház asztalára, s folytonos csendes
10174 XXIV  |                      udvari kancellária útján megyénkhez megküldetett azon utasítással,
10175 XXII  |                    szólt Dezső, anélkül, hogy megzavarodnék e fölfedezésre. – Azt hiszem,
10176 XX    |                 kezemet megfogta, hogy szinte megzavart vele.~– Te Áronffy Dezső
10177 XXIX  |               szögletben összerezzen. A hálót megzavarták. Az orozva támadás nem sikerült.~
10178 XXVII |                     ébredt volna utána!~Ekkor megzendült ablaka alatt a csalogánydal.~
10179 XXXII |                   volt.~– Mi bajod hát?~– Egy méhcsípés. Nevess ki! Meghalok bele.~
10180 XXXII |              érdekelte, gyümölcsfái voltak és méhei.~Az állatok és a növények
10181 XXXII |                     reggel beszélt róla, hogy méheire orvméhek ütöttek, azokat
10182 XXXII |                alkotmányos monarchistáktól, a méhektől.~Sok ember van, kivált mai
10183 I     |                  dacosan felnyomott kalpaggal mehessen rá szemközt, s szúró tekintettel
10184 X     |                       adhattam volna kölcsön. Mehetett volna vele mint péklegény.~–
10185 X     |                     tőle végig.~– De hát hová mehetnének?~– Hová? No, az Óperenciáig
10186 XXXII |           közkórházban, sátor alatt, míg érte mehettem, és hazahoztam. Fánny ápolta.
10187 XXXII |       legeslegkisebbikét, s elszállítá őt egy méhszárnyon oda, ahol a boldogok laknak.~      ~
10188 XIV   |                Topándy –, ha jól megtanultam: Melánia.~Loránd megdöbbent. Egy
10189 XVII  |                     kedves, egyetlen, imádott Melániám! Akiért én mindennap imádkoztam,
10190 XVII  |                     kérésemért, hogy egyetlen Melániámat azon időre magamhoz viszem.
10191 XVII  |                    azt a boldog napot, legyen Melániámnak násznagya. E szóra mégis
10192 XVIII |                     ne verhess. Még lebeszéli Melániát.~Loránd könnyelmű kedéllyel
10193 XVII  |                   Bécsben.~– Igen?~– Minthogy Melanie-mnek a jövendőbelije is ott lakik.~–
10194 XIV   |                  lehet cifra, mert – gyászol.~Melanie-n pedig a legegyszerűbb fekete
10195 XVIII |                       oly könnyelműen beszélt Melanie-ról, s még ócsárolta azt más
10196 XV    |                  mondja!~Cipra úgy tett, mint Melanie-tól látta; térdre ereszkedék
10197 XVII  |                 Lorándba kapaszkodott, s inte Melanienak, hogy foglalja el helyét
10198 XXII  |                     egykori óvatosságát, hogy Melanieról sohasem írt Dezsőnek egy
10199 XV    |                szobájába. Szemben találkozott Melanieval, ki gyertyáját kezében tartva,
10200 XXI   |                 amilyen jó árulója volt a mai mélázása a szívét eltöltő boldogságnak.~
10201 XII   |                        azután egyszerre sötét mélázásba ment át arca. Majd tétova
10202 XXI   |                   találták ki soha.~E szomorú mélázásból Topándy megérkezte veré
10203 X     |                   tudja, mikor látom őt újra?~Mélázásomból Márton legény kuncogása
10204 III   |                    szemei nagyok, sötétkékek, mélázók, hosszú szempilláktól beárnyalva;
10205 XIII  |                     alakot, nemesebb kedélyt, melegebb szívet nem ismertem nálánál –
10206 II    |                      szava volt, hogy siessek melegen meginni kávémat, mert a
10207 V     |                      Az eső nem ver be; télen meleget, nyáron hűsöt tart. Magam
10208 XXII  |              kisütöttem, azt ma csak fel kell melegítni: úgy nagyon jó lesz. De
10209 XXVII |                     ne felejtsétek!~– Hahaha! Melegük lesz az uraknak.~– Hát te,
10210 X     |                  Loránd állt ott, leheletével melengetve föl az ablak jegét, hogy
10211 XIV   |                      berakatni.~A függőkkel a mellcsat is együtt jár. Cipra azt
10212 XX    |                   kegyelendő kíváncsiságból a mellékajtón hallgatózzék, Loránd szavára
10213 IV    |                       esküdt és karhatalomnak mellékelt tizenkét puskás pandúr összességében
10214 IV    |             tulajdonába ment át, sőt egy Duna melléki városban látható az a volt
10215 XXVI  |               benevolizálja, s aztán vigye el mellékletül, sub stria.~– Bátyám folyvást
10216 XI    |                       fejével, s visszament a mellékszobába.~Néhány perc múlva ismét
10217 XX    |                    nők ez egész kínos estét a mellékszobában tölték, csöndesen viselve
10218 II    |                       magas homlokkal, széles mellel, s mikor beszélt, nem kímélte
10219 X     |                     mintha egy sírkő fekünnék mellemen, válaszolék:~– Kedves urambátyám,
10220 III   |                hímzett előingemet kötötte fel mellényem alá, s én elég hiú voltam
10221 XX    |                   végigcsorgott hímzett fehér mellényén.~Gyáli letörülte arcáról
10222 XII   |                      A lovas e szónál ellökte melléről a féloldalt fityegő kacagányt,
10223 XXX   |                      kínhalála előtt, amivel, mellesleg mondva, százszoros mértékben
10224 XXI   |                   lett a harmadik nevető alak mellettük.~
10225 XIV   |                 acélmetszetek. Egy szép hölgy mellképe, hét csillaggal a feje körül,
10226 IV    |                       a meszet, a festékpor a mellükre száll; az én bűnöm miatt
10227 II    |                        sem az annak megfelelő melódia, mint inkább talán valami
10228 IV    |                   akár nyomtatásban olvassák, melódiáik pedig éppen nagyon kegyesek.~–
10229 II    |                       hogy rá ne gyújtson egy melódiátlan Gassenhauerre, melynek refrénje
10230 XXII  |                       termete mellé azon igen méltánylandó hajlama is vala, hogy igen
10231 IV    |                      elemészt. Ez a világ nem méltányolja azt, hanem a túlvilág bizonyára
10232 XXII  |                     Borcsa asszony már ki sem méltatá tekinteni a konyhából, többszörös
10233 XII   |                   felé, aki még csak arra sem méltatta eddig, hogy visszanézzen,
10234 XV    |                    úgy fenn tudja tartani női méltóságát, amin még rajta van a hajadoni
10235 III   |                  szájából a szót, s magasztos méltósággal felelt meg férjének:~– Úgy
10236 X     |                  urambátyám érkezett meg. Oly méltóságos hangzású léptei voltak!~
10237 XVIII |                       teljhatalmú megbízottja méltóztatik lenni Gyáli úr.~Ez hatott.~
10238 XXI   |                    egy nehéz álom lett volna, melyből csak a férfikor sűrű szakálla
10239 XIX   |                titkaitokba sohasem igyekeztem mélyebben behatni, mint amennyire
10240 V     |                  kincset újra eldugja a kazal mélyébe; maga sem tudja, mennyi
10241 I     |         indulatkifejezés nélkül állt a kripta mélyében, kezeinket tartva kezeiben;
10242 VIII  |                 fenyegetőleg feltartva a föld mélyéből fölemelkedtek előtte. Fej
10243 I     |                      folyvást a lámpa fényébe mélyedt nagy fekete szemeivel, mintha
10244 XIII  |              csillagokban búvárkodott, a föld mélyének titkait tanulmányozta.~Ilyenkor
10245 IV    |                  benyújtá a haragos állathoz, melyhez az gyöngéd enyelgéssel vagdalt,
10246 XXV   |                       volt felhalmozva.~– Hát melyikből adjak? Az ezüstből vagy
10247 XX    |                   Látlak, Loránd!)~– Nos, hát melyiteknek van kedve ezt a pohárürítést
10248 V     |                       is, hogy az ott csalóka mélység: a tőzegvágás helye, melyet
10249 V     |               szakadva, s amint letekintett a mélységbe, két villogó veres szem
10250 XXII  |                      termete, hangjának zengő mélysége, a szemeiben fel-felvillanó
10251 IV    |               keményen lehordá, hogy menjen a mélységes poklokra, hisz kend is olyan
10252 XI    |                        mely az anyai szeretet mélységét ki tudná fejezni!~Szegény
10253 II    |                olcsóba kerül. Valódi szellemi menázs! Sokan keveset összeadnak,
10254 XVI   |                       soha vissza nem tért. A mendemonda egy ifjú eltűnésével hozta
10255 XXIV  |                      végig minden apró-cseprő mendemondát, amint azt Borcsa asszony
10256 IV    |                  ezeket a szavakat írta fel: „méne, tekel, fáresz”. Ha akkor
10257 X     |                    melybe egyúttal mint végső menedékbe kapaszkodjék.~– Hát aztán?
10258 XVI   |                   mind! Loránd bennük kereste menedékét.~És aztán e szép szemekben.
10259 IV    |                  Topándy úr látva, hogy nincs menekülése, kérőleg fordult a szolgabírót
10260 XVIII |                 karszékébe.~Tehát vége minden menekülési kísérletnek.~Fel van ismerve,
10261 X     |                       is kellett kapnom, hogy menekülést találjak.~– Nos, hát mit
10262 XXVIII|                   engemet! Azok sokan vannak. Meneküljön! A lámpát oltsa el, s ha
10263 IX    |                    nem fogják megtenni. Önnek menekülnie kell. Rögtön, még ez órában.~–
10264 XXVII |                       Úr ihlete képez a hozzá menekülő körül, s melyben az alvilág
10265 I     |                 akárhová futsz előle, meg nem menekülsz, gyilkosodat magaddal hordozod
10266 XVIII |                      neked, hogy éppen hozzám menekültél, midőn üldöztek, kedves
10267 VIII  |                       egy apa, akinek férjhez menendő leánya van?~– Óh, uram,
10268 I     |                       öltözve.~Nekem a falura menetel jutott eszembe.~– Itt már
10269 XIII  |               megházasodott. Még Heidelbergbe menetele előtt jegyzette el mátkáját,
10270 IV    |                    protestált a kényszerített menettetés közben.~Majdan segélyére
10271 XVII  |             istentagadónak), hogy gyermekének menhelyet adott, hogy egyetlen kincsét
10272 XII   |                 fognak rá felelgetni, kiket a ménló megrugdalt, mikor csikót
10273 XXVII |                 legszörnyűbb vétket elkövetni menne, melynek az álmatlan éjszakát
10274 XXIV  |                      csak dacból is nőül kell menned Gyálihoz: hadd lássák ezek
10275 V     |                       szökött harmadszor is a ménnek, ezúttal aztán olyan oldalrúgást
10276 I     |                felöltöztetsz, mintha examenre mennénk, vagy temetésre.~Erre a
10277 XXVIII|                     Közelebb kellett hozzájuk mennie.~Az orgonabokor-csalit Cipra
10278 X     |                    érkezhettek, s tovább kell menniök.~Márton intett, hogy csak
10279 XI    |                       jól, hogy oda kell most mennünk.~Egész odáig nem váltottunk
10280 XV    |               dicsőség pálmaágával a megnyílt mennybe légi alakjaikkal fölemelkednek.~
10281 XXII  |                       Vajon nem üt már bele a mennydörgő mennykő ebbe az egész vendégségbe?”~
10282 XXX   |                       tanúbizonyságul hí le a mennyekből, akinek irgalmához nyújtja
10283 IV    |                      hatósággal, hogy hát azt mennyiben veszik el; ő nagy pénzen
10284 VII   |                    azt akartam megtudni, hogy mennyiért írtad ezt a firkát, hanem
10285 XXXII |                       is volt minden harcnak.~Mennyiszer hallottam tőle:~– Óh, milyen
10286 IV    |                        Volt még tárgy, mely a mennyköveket magához vonta.~A szolgabíró
10287 XVIII |                  fogsz azalatt itt maradni.~– Mennykőt! Tán csak kilöksz?~– Óh,
10288 XXIX  |                       ami csak a földön meg a mennyországban van.~Borcsa asszony kitekintett
10289 XIX   |                  teérted két évet adtam oda a mennyországból e földön!~
10290 IX    |                      aki üdvénél, lelkénél, a mennyországnál jobban szeret, az veled
10291 XXIV  |                      volt egy szép harmadfűre menő telivér csikóm, amit Melanie
10292 XXIX  |                    lelke ez talán egy pokolra menőnek?~A rémalak egyre zörgetett
10293 XXIV  |                       mondja-e az egyik: „Én, ménszamár, veled akarok a bogácson
10294 IV    |                    sem, aki pogány volna.~S e mentalis reservata mellett, úgy ahogy,
10295 XII   |                     első sűrűgombos gyöngyösi mentébe volt burkolva, feje selyemkendővel
10296 X     |                   akkor csak egyenesen a Duna mentében lefelé; reggelre a mühlaui
10297 XXV   |                   kitől végy el valamit.~– Ne mentegess engem; majd mentsd magadat
10298 XXVII |                       benne – szólt szemérmes mentegetőzéssel az utolsó ivó.~– Én nem
10299 XVIII |                    hangon Gyáli, s azonközben mentegetőző kacsintással nézett Cipra
10300 XII   |                       szólt büszkén s némileg mentegetőzve e vágásra.~– Tudom. Ismertem
10301 X     |                  Várhegy tövében, a Duna-part mentén, van egy csoport roskadozott
10302 VIII  |                  abban fáradok.~– Ki fogja őt menteni?~– Azt nem, hanem meg hagyom
10303 VIII  |                       mégis az ön műve, hiába menti magát – szólt végre, lehajítva
10304 I     |                   öreganyánk maradt komolyan. Mentől derültebb arca lett apámnak,
10305 XXV   |                      Ne mentegess engem; majd mentsd magadat a pokolban, az ördögök
10306 IV    |                   példák nem szolgálnak önnek mentségére. Ha a sváb paraszt az isten
10307 VI    |                      járok. Abban is találtam mentséget, hogy a művészetben szükséges
10308 IV    |                     és gazda vagyunk.~– Isten mentsen! – tiltakozék az ajtó felé
10309 VII   |                       hazamehetek; fel vagyok mentve. Éppen az a kegyetlen, haragos
10310 XXIII |                   részesült az ellenállhatlan meny részéről, hogy az a másik
10311 XXXI  |                     gyászát. Ne lásson Loránd menyasszonya semmit, ami szomorú gondokra
10312 XXXI  |           ólomkoporsóval, s vitte haza halott menyasszonyát.~A második levél, melyet
10313 XXIII |                       hogy Melanie, kit Gyáli menyasszonyául mutattak be neki, még egy
10314 XXIII |                     az egész Áronffy család a menyasszonyhozásra, csak az örömanya maradt
10315 XXV   |                      az a cigánykisasszonynak menyasszonyi ajándékra. Nem hagyom itt
10316 XXIV  |                 felöltöztettem vőlegénynek és menyasszonynak, egyik részeg pajtás felöltözött
10317 XXXI  |                                       XXXI. A menyasszonyvivés~– Szegény Cipra! Azt hittem,
10318 X     |                       nagyságos asszony hamis menyecske. Hanem ezt nem tudja senki: –
10319 XX    |           nemzetgazdász, a művész, a gazda, a menyecskék lovagja, mind saját élményeiről
10320 XIX   |                      Óh, Dezső, itt nem lehet menyegző addig, amíg a gyász tart!~
10321 XXIII |                visszatérünk.~– Honnan?~– A te menyegződről.~– Hisz azt mondtad, hogy
10322 XVIII |                    volt, mint egy vőlegénynek menyegzője előtti héten; – olyan derült
10323 XXIII |                    nem akadályozá, hogy Fánny menyegzőjén kivilágos-kivirradtig sort
10324 XXIV  |                    leányom és Gyáli József úr menyegzőjére, tek. Sárvölgyi úr házához.
10325 XXIV  |                     kőnyomatú meghívójegyet a menyegzőre. Tessék.~Topándy előkereste
10326 XVIII |                       nem lesz hiány.~Topándy menyegzőről beszélt, Loránd pedig a
10327 XXXI  |                       tudósított, hogy fia új menyet hoz a házhoz. Amint Loránd
10328 XXII  |                      hanem a Cipra fehér házi menyétje, mely éjszakai pillangókat
10329 XX    |                szavaim alatt ülőhelyéből, rám meredve kővé fagyott tekintetével.~
10330 I     |                 fegyverekkel, borzasztó színű méregitalokkal, mély folyóvizekkel; azok
10331 IV    |              attentátumot fogadja, s az ilyen méregkeverőnek az asztalához többet le
10332 XXVI  |                       legalább, ha szólni nem merek is, ezt a nótát eléneklem,
10333 VII   |                      a rómainak elmondani, el merem mondani én is: „Longus post
10334 III   |                       kérni, tudott elmélázva merengeni, tudott lelkesülni; – szeretni
10335 XVIII |                        Loránd nem búsult, nem merengett utána, Loránd jókedvű volt,
10336 XXVIII|                     Egy eszméje támadt. Nehéz merénylet, de ha már ki van gondolva,
10337 VII   |                       dicső korszakában” az a merénylete néhány ifjú embernek, hogy
10338 IV    |                      istentagadó, vallástalan merényleteket, s avégett küldött ki bennünket…~–
10339 IV    |                    zsebében azt a mandátumot. Méressen ki nyolcvan forint ára zabot
10340 XXVII |                      indultak velük; ügyesen, merészen tudták kikeresgetni a vízjárást,
10341 XX    |                 ország közvéleménye ellen azt merészkedett állítani, hogy a németek
10342 IX    |                       mely nem ritkán meglepő merészséggel nyilatkozott.” – Én ez arany
10343 X     |                        amiket még jobban ránk meresztett, amint így kocogtatás nélkül
10344 XXIX  |                       csipkés füleit hegyesen meresztve föl most is.~Ezalatt többen
10345 VIII  |                      mereszté szemeit, mintha mérföldeken túl eső tárgyakat nézne.~–
10346 IV    |                      az ajtót, s odakinn sírt mérgében.~Esküdt úr fogadásokat tett
10347 IV    |                       Ördög bújjék belétek! – mérgelődött Topándy, neki-neki indulva
10348 XXII  |                   utcára, ahonnan aztán annál mérgesebben tért vissza, dohogva:~–
10349 XXII  |                lelkesült; ő legyen boldog; ne mérgezze meg napjait olyan kínzó
10350 X     |                 ifjúkorról, s tűnődnek azon a mérhetlen súlyú eszmén: „mire megvénülünk”.~
10351 XXII  |                fogadásra a hitszegő!, hogy ki meri-e üríteni a töltött fegyverből
10352 XV    |                 jóltevőjének orcája ellen föl merje emelni egy rövidke tréfa
10353 XXIX  |                      álljon e kísértettel? El merje-e hagyni a pók hálója szögletét?~
10354 XXIV  |                  testvérektől ne ijedjen meg! Merjen a szemük közé nézni mint
10355 XXIX  |                  csövet.~Kimenjen-e hozzá?~Ki merjen-e menni, hogy szemközt álljon
10356 XVIII |                  tőlem, hogy szerelmét veti a mérleg másik felébe egy egész elvesztett
10357 XXVII |                      a szívekből olvas, s nem mérlegeli a szavak ékességét.~Azon
10358 XXVII |                     el, s ha parasztcsőcselék merne közelíteni, belé lövöldözesz:
10359 XXVIII|                  felől is csend van. Azok sem mernek előjönni. A bátorság nem
10360 X     |               megvirrad. Ebben a sötétben nem mernék egyedül a városba visszatérni.~
10361 II    |                       vagyok az asztalnál nem merni enni, s elég telhetetlen
10362 XVII  |                       lehet itt a titkolózás? Merő jó barátok és rokonok között?
10363 I     |                     oda hozzá, Loránd!~Bátyám merően rám nézett, mintha eliszonyodott
10364 X     |             becsületszavadra? – szólt Loránd, merőn szemembe nézve. – Arra a
10365 IV    |                       Ez utóbbi morgást kissé mérsékelte az ajtó csikorgása, amint
10366 IV    |                   hogy feleljen előttünk illő mérséklettel, nem titkol-e ön el valakit.~–
10367 XXIX  |                 kiálta fel a kegyes úr – hogy mersz te, cseléd létedre, nekem
10368 XI    |                       elveszett.~Óh, ha volna mérték, mely az anyai szeretet
10369 XVIII |                       szájában! Van az időnek mértéke?~– Mit hoz ön nekem, ha
10370 IV    |                     ki volt Pilátus.)~Topándy mértéktelen hahotában tört ki. Azután,
10371 XIV   |                  rögtön eltörölni azzal, hogy mértéktelenül felkacagott.~– Barátom,
10372 XXIX  |                   rivallt rá Sárvölgyi. – Mit mertél nekem mondani?~Borcsa asszony
10373 X     |                    Melanie húgom igen el volt merülve a hangjegyek tanulmányában.~
10374 XIII  |                          Nézze ön! Nincs az a mesebeli vért Homér Iliászából, mely
10375 XXII  |                        Hanem a hatást, melyet meséje előidézett, éppen nem bírta
10376 VIII  |                      tudni, mire húz? Majd én mesélek neki valamit. Így mindegyikünk
10377 XXII  |                     tárgya ragadá meg, mint a mesemondó. Dezső ez indulat hevítette
10378 XIII  |                    anyjával, előhoztam neki a mesének tartott levelet; s az öreg
10379 XIII  |              egyébiránt nehogy azt hidd, hogy mesét mondok, a nevét is tudathatom
10380 XXIV  |                      is megcsaltuk őt ezzel a mesével a megnyert uradalomról,
10381 XXIX  |                    legközelebbi falu nem volt messzebb egy talyigatolásnyinál Lankadombhoz;
10382 XXIV  |                      a kazal ellenébe értünk, messzehordó röppentyűkkel felgyújtjuk
10383 XXVIII|                   töltötték meg színig oltott mésszel.~A rabló ebbe akarta belerántani
10384 III   |                        hogy tanul.~Bennem egy messzevágó terv kezdett fejledezni.~
10385 XI    |                       tanulta volna tükörből: mesterkélt, ráfogott, kiszámított neheztelés.~
10386 XII   |                szentképáruló tót s egy vándor mesterlegény; a söntésben szolgált nagy
10387 II    |               foglalkozott a tudományokkal, s mestersége technikai ismeretein túl
10388 II    |                      míg egyszer otthagytam a mesterségemet, beállítottam Fromm tátihoz;
10389 XXIX  |                       s annak az életét olyan mesterségesen, oly furfangosan védelmezik;
10390 XIII  |                   Konyítasz-e valamit ehhez a mesterséghez?~– Gazdaság körül nőttem
10391 XII   |               őgyelegnek, s a szegénylegények mesterségit elrontják. Mikor már messze
10392 II    |                    Hiszen nincs is ennél a mi mesterségünknél szebb, gyönyörűségesebb,
10393 III   |               megpirítva! Én megtanulok Fromm mestertől kétszersültet sütni! Soha
10394 I     |          olvashatlanná tett a keresztülizzadt mész.~– Ebben az évben építettük
10395 XXIX  |                   árulva.~S talán a borzasztó mészárlás éppen e pillanatban megy
10396 II    |                   mérgesen.~– Pedig hát még a mészáros mesterség annyira van a
10397 X     |                      verekedtek a jurátusok a mészároslegényekkel, tudja: hát azt gondoltam.~–
10398 II    |                 hogyan akar megélni. Engem is mészárosnak adott az apám elébb. Kitanultam
10399 II    |                         Van szó még valahol a mészárosokról, a szabókról, a vargákról?
10400 XXVIII|                       hát! Majd ott az oltott mészben lemegy mind a kettőnknek
10401 IV    |                  kolostor falairól kaparják a meszet, a festékpor a mellükre
10402 XXVIII|                     sehol.~Perc múlva a fehér mésziszap közül egy rémalak emelkedett
10403 XXVIII|                     kell, Topándy megásatta a mészvermet a kert laposában, ahol útban
10404 II    |                   beszélnének.~Márton eközben metélgette a tésztából a szarvacsoknak
10405 IV    |                  delnő, kezében egy tál túrós metélttel, mosolyog és nyájaskodik,
10406 XIII  |               reszkető csillagok és a lehulló meteorok, s cáfoljanak meg egy földi
10407 XXV   |                      élete, mint az eresztett méz; ha pedig meghalálozik…~–
10408 II    |                borotvált arccal s oly vékony, mézédes hanggal, hogy szinte könyörgésnek
10409 XXIII |                  elveszi Fánnyt. A fiatal pár mézeshetei alatt Lankadombot meglátogatja;
10410 XIII  |                       őt fel soha. Mindjárt a mézeshetek után elment a hadjáratba,
10411 XXVIII|                       szakáccsal együtt, hogy mézeskaláccsal sem tudom őket előcsalogatni;
10412 VI    |                felkacagott erre a szavamra.~– Mézeskalács-huszár! Ettől ugyan kikaptad.~Én
10413 VI    |                     elég arra, hogy egy ilyen mézeskalács-huszárt, mint te vagy, megegyem.~
10414 XV    |                    hegedűjével, olvasóval meg mézeskalács-szentekkel? Hát lévita vagyok én, barát
10415 XIV   |                       méh volt, mely szerelem mézét hordja haza a zúgó, rajzó
10416 XXVII |                 alszik; meghallhatna valamit.~Mezetlen lábakkal, nesztelenül elsuhant
10417 XIV   |                       méh a virág láthatatlan mézével, s lassankint sejtet tölt
10418 XXVII |                patyolatruháját, mégis átallja mezítlen lábait megmutatni a csillagos
10419 XXI   |                     magasztalva a szép májusi mezőt, abból is kitalálhatá, hogy
10420 XX    |                       a folyosón rárántotta a mezőtúri banda a hallgató nótát,
10421 XIII  |                      az utcáról fölszedni egy meztelen cigánygyereket azzal a fogadással,
10422 II    |                        a nyelvtudásban milyen Mezzofanti, a festészetben milyen Buonarotti,
10423 X     |                       pénzével fizettek ki.~– Mi-it? – hőrögetett alá gorombán
10424 XVI   |                 rózsás ujjahegyét megcsókolá, mialatt szemeit folyvást kérdőleg
10425 XXVI  |                       érdemeljük mi meg, hogy miattunk a szerelem politeizmusával
10426 II    |              mindennapi kenyeret készítjük. A miatyánkba a pékek is bele vannak foglalva: „
10427 XX    |                      Fogadjunk, ha tetszik!~– Mibe?~– Húsz palack pezsgőbe!
10428 VIII  |                 mostan átellenesemnek?~– Nos, micsodára – kérdezé az enyelgő arccal.~–
10429 X     |               megveresse magát.~„Hai-dia-dő!”~Miegymás kezét fogva siettünk előre.
10430 II    |                      sohasem láttam belülről. Mienk otthon földszinti volt,
10431 XXIII |                  vőlegénye házához, mint te a mienkhez. Isten áldjon meg érte!~
10432 I     |                     leírtam e szókat a porba, mígnem értettem is:~„NE NOS INDUCAS
10433 II    |                 Ratsherr fölött, mint a Szent Mihály tornyán levő kakas a mi
10434 II    |                     nem lennék az, ha a Szent Mihály-tornyot nekem adnák sem: – Ratsherr,
10435 XXIII |                     két családban van egy-egy mihaszna ember, aki nem tud egyebet,
10436 IX    |                rémületes; az üres szemgödrök, mikbe félelem nézni; – hát még
10437 XXVI  |                      mint az ókor istenségei, mikkel a költők füvet, fát, patakot,
10438 X     |                     ivott egy öblös pohárból, miközben meredt szemeivel folyvást
10439 XIII  |                          Hát a Chevalier-féle mikroszkópot nem kísértjük-e most meg?~–
10440 X     |                          Hiszen te most engem milliomossá tettél.~Azzal jókedvűen
10441 XVII  |                     asszonyság. Köszönte ezer milliomszor Topándynak (a vén bolond
10442 II    |                  kidülledt szemekkel olvasá a milliószor elmondott ördögűző formulát: „
10443 IV    |                       csak, miket tesz még! A minap egy régi szentet kiállított
10444 XXIII |                   eltörte a hegedű nyakát, de mindamellett e puritán elve nem akadályozá,
10445 XIII  |                     trágyát rakni a szekérre, mindannyia megfutott. Szeretem, hogy
10446 XXXI  |                    hittem, hogy te temetsz el mindannyiunkat, aztán most, íme, én adom
10447 XX    |                     fogadták Lorándot, Loránd mindannyival sorba csókolózott.~Valami
10448 XXIV  |                      azt a másik ifjút, kiben mindaz az édes tetterő, ami egy
10449 VIII  |                 Loránd, s eltűntek lelke elől mindazok az alakok, amik ujjaikat
10450 XVIII |                   lőport eresztett beléjök, s mindegyikbe egyet azok közül az acélhegyű
10451 VII   |                    ismét vissza; de már akkor mindegyiket a pedellus vezette más szobába,
10452 VIII  |                     mesélek neki valamit. Így mindegyikünk meg leend nyugodva a sorshúzásban.~
10453 XXVII |                      a bocskorszíja”. Tudja-e mindegyitek a maga dolgát? Jöjjetek
10454 IV    |                       vétkes hanyagsága miatt mindekkorig meg sincsenek keresztelve.~–
10455 I     |                    világ volt; az egész világ mindem nemzete keserű harcot folytatott
10456 XXIX  |                 megtalálják!~És már e percben mindén el van árulva!~A lázhideg
10457 XXIV  |                     lelke?”~A sovány úr pedig mindenáron ezt látszott meg akarni
10458 XIII  |                   ispánfogadási feltételekre; mindenbe belenyugodott, mint aki
10459 XIV   |                elnököl; Loránd a külgazdasági mindenes, ki a háznál lakik, az asztalnál
10460 VI    |                      előmenetelt tennem, s az mindenesetre igen célszerű beosztása
10461 XXIX  |                   tulipános ládáját, felrakta mindenét egy talyigára, s tolta kifelé,
10462 X     |                úrfival, most aztán kerestetik mindenfelé.~Móclira nagyon ráérkezett
10463 II    |                       akinek minden szabad. Ő mindenhez hozzányúlt, mindenből kettős
10464 II    |               szerelmét tőlem majd elrabolja.~Mindenképpen rettegtem attól a teremtéstől,
10465 XIII  |                       s az örök igazság eljön mindenkire az elmaradhatlan egymásutánban.~–
10466 XXXI  |                    szeret, szeretve fog lenni mindenkitől; hogy nem kell annak erényeiről
10467 II    |                       s mely, mint tudva van, mindenkor sikertelen marad.~Hanem
10468 XX    |                 szóért.~– Mondtam már egyszer mindenkorra, fiskális úr, hogy nem alkuszunk!
10469 XIII  |                       úgy hitte azt, hogy ő a mindenség közepe, aki körül a világ
10470 XIII  |                 teremtés eszméje a rettenetes mindenségig, olyan végtelen az lefelé
10471 XXII  |                  Van-e jogom ez embert kiűzni mindenünnen, ahol a napfényen meg mer
10472 XVIII |                 kifőzött bosszútervnél? Hátha mindezek rég egyetértettek már, s
10473 IV    |           ellenvetések, s megtehette volna ön mindezeket a törvényszék előtt, ahova
10474 XXVII |                      jöjj!”~Néha úgy tetszék, mindha a dalimadár szavában világosan
10475 XXXI  |                        Loránd – szólt az öreg mindinkább elhaló hanggal – azon német
10476 XIII  |         rendkívüliséget találtak egymásban, s mindkettő szerette volna e rendkívüliségek
10477 XVII  |                   azokat az emlékeket, amikbe mindkettőjük szégyene van eltemetve.~
10478 I     |                      borultak; én odafogóztam mindkettőnek a ruhájába, és rettegve
10479 XV    |                    mint Melanie-t, s az ifjút mindkettőnél jobban. A három közül csak
10480 XXX   |                       óhajtom, hogy legyen ez mindkettőnk boldogsága. E boldogság
10481 XXX   |                  eddig csak fájdalmat termett mindkettőnkre nézve; most azt óhajtom,
10482 XV    |             farkasalmát főzök az étel közé, s mindnyájukat megmérgezem magammal együtt.~
10483 XIV   |                     ád ki, s aki valószínűleg mindnyájunk magaviseletét ráncba fogja
10484 I     |                  szokatlanul jó kedve támadt.~Mindnyájunkhoz igen gyöngéd, nyájas volt;
10485 I     |                        megismerve bátyámat.~– Mindörökké.~Kevés vártatva azt kérdé
10486 II    |                  helyett. Egy heilige stricli mindszentnapkor, az is megteszi. Az ilyen
10487 VI    |                    nem szerettem annyira; ott minduntalan másnak meg másnak nyújtja
10488 I     |                     odaköltözött házunkhoz. Ő mindvégig nőtelen volt; igen korán
10489 II    |                     vannak foglalva: „Add meg minekünk a mi mindennapi kenyerünket!”
10490 VI    |                   Pepi igen szép fiú volt „en miniature”, a bátyámmal járt egy osztályba,
10491 IV    |                     olyan gúnydalokat énekel, minők a „Megálljon kend!” – és
10492 XXV   |                  elébb parancsolhatnál velük, mintsem meghaltak.~– Tudom. Hogy
10493 VI    |                    halber Acht?~Und du kumszt mir jetzt um halbe nájni:~Jetzt
10494 XIII  |                      embernek kell lakni, aki miránk leskelődik. Mihelyt a Tisza
10495 XXIX  |                     ki előtte.~– Verjen meg a mirigy, átkozott orgazda, te! Kizársz,
10496 XXII  |                       ő ezt meg soha! Kétféle misszió jutott reánk: boldognak
10497 XX    |                mindent értek most már; tíz év misztériuma fel van fedve előttem: látom
10498 XXVI  |                 minden gondolatban a szerelem mitológiája él; mint az ókor istenségei,
10499 XII   |              összevont szemöldeivel, mint egy mítoszi fúriáé. – Azt próbáld meg! –
10500 XXVI  |                   beszéltek: arról a végtelen mítoszról, ami a női szívben, a szerelem
10501 XXVII |                    égett tanyára.~– Látjátok, mivé tettek a zsiványok – szól
10502 XV    |                       lelkét.~Minden szellemi míveltség nélkül, az erkölcsi tartalék
10503 XVI   |                 többit; életunalom, ateizmus, mizantrópia, mind eltűnt életköréből,
10504 X     |                    menjünk most legelébb is a Móclihoz – biztatott Márton. – Hanem
10505 X     |                  aztán kerestetik mindenfelé.~Móclira nagyon ráérkezett eközben
10506 XXV   |                       csónakkal a csatornán a mocsárnak indulni, s mikor ismét visszatértek,
10507 XXIV  |                   figyelemmel kísérem. Ezek a mocsárok itt körültünk igen alkalmas
10508 V     |                       ezüst ködfényt áraszt a mocsárvidékre, még elriasztóbbá téve a
10509 VIII  |                   talált ön mindig válogatott módokat, hogy azokat meggyűlöltesse,
10510 XVIII |                  innen most kirugdalom, ahogy módomban volna, a katasztróf eredetét
10511 XVI   |                  tetszik. Arcvonásai nemesek, modora gyöngéd, állása is elég
10512 XVII  |                       nemes vonások; csakhogy modorában a régi hajlékony, úrias
10513 II    |                       nyájas, szeretetreméltó modorával, bátyám, Loránd azt mondá:~–
10514 XIV   |              megférfiasodott, a járás parlagi modort vett fel, s a hajdani szép
10515 XX    |                      akkor azon részeg disznó módra menjek az anyámnak magamat
10516 II    |                     azt másolni.~Olyan furcsa mogorvasággal nézett rám, s azt mondta,
10517 V     |                egészen, s a tetejét belepte a moh meg a fű.~Topándy gyakran
10518 V     |                   amit időjártával belepett a moha, úgyhogy az embert is képes
10519 VIII  |                   helyéből azt a hegyet, amit Mohamed sem bírt megmozdítani, s
10520 XXIII |            rágondoltak.~– Igaz-e az – kérdezé mohó szemhunyorgatással –, hogy
10521 X     |                   Mócli, és vacsorázott, nagy mohósággal tömve szájába váltogatva
10522 XIII  |                   ezüst főzőgépből az illatos mokkanedvet a csészékbe öntögesse, míg
10523 IV    |                     Fontaine költeményeihez: „Mon curé, – Les clefs du paradis, –
10524 XXXII |                       e nagyszerű alkotmányos monarchistáktól, a méhektől.~Sok ember van,
10525 XXIII |                 Loránd kezét, s anélkül, hogy mondanák egymásnak, hogy hová, együtt
10526 XXXII |                  váltunk el, mintha végbúcsút mondanánk.~Nem örült már semminek
10527 X     |                  kérges tenyereivel.~– Tudja. Mondanék én valamit. De nem mondok
10528 IV    |               megfeküdte az ágyat. Ki kellett mondania, hogy ha mindjárt forró
10529 XIII  |                  tetszik unnod, meg se tessék mondanod: ott a kapufélfa.~– Nem
10530 XXIX  |                mondtam! Nem azt kellett volna mondanom. Maradjon hát itt, amit
10531 IV    |                    egy kis papramorgót, aztán mondasd el az esküdteddel az ispánomnak,
10532 III   |                       ifjúra!~De amit az első mondáskor meg nem értettem, azt egyszerre
10533 III   |               tanácsos.~Én elhűltem e vakmerő mondásra! Azt hittem, e szóért most
10534 X     |                     Óh, ha tudnád, hogy miket mondasz most nekem? – szólt olyan
10535 I     |               kísértetbe!”~Az Úr imájának egy mondata ez, amit ezerszer elmondtam
10536 XXX   |              áldásodban, mint vallásom minden mondatában, mint a bűnbocsánatban,
10537 VII   |                      intézve hozzám jóakaratú mondatait:~– Kedves Dezidér, ne légy
10538 XVIII |                   mégis több, mint együgyűség mondatja a hitetlennel ezeket az
10539 XV    |                    nyomorult teremtés az első mondatokat oly mohón kapó áhítattal
10540 XXX   |                    Nem díszítem fel őt költői mondatokkal előtted: ahhoz én nem értek.
10541 XXIX  |                   Marcsa.~A cigányasszony nem mondatta ezt magának kétszer; hanem
10542 XVIII |                  tréfákat, amik az ő rovására mondattak; ha értette volna is, nem
10543 XXXI  |                      súgva, töredezett hangon mondhatá:~– Most mindjárt – megtudom, –
10544 XXI   |                    helyett Loránd egy keserű, mondhatlan fájdalommal teljes tekintetet
10545 XIII  |                   ember volt; s ha ellenkezőt mondhatna is valaki, hol találhatná
10546 XXIX  |                  mégsem jut a ti gyomrotokba. Mondhatod te, hogy így kaptad, úgy
10547 XXII  |                      szolgálatát –, ámbár nem mondhatok ellene, mégis igen rossz
10548 XVI   |                     Jól van, Cipra húgom, hát mondj nekem szerencsét!~Cipra
10549 XXIV  |                       a természetrajznak. Azt mondja-e az egyik: „Én, ménszamár,
10550 XXXI  |                       Ha kérdik, hová lettem, mondjad, hogy avanzsíroztam. Olyan
10551 XXII  |                  végig e történetet, s azután mondjanak ítéletet fölötte. Nagysádtoknak
10552 IV    |                        lelkem, hogy galuska – mondogatá esküdt úr, azt nézvén, hogy
10553 XVII  |                       Hanem ön itt csak egyre mondogatja nekem a sok „igen”-t; beszéljen
10554 XXII  |                    bevezetés után kellemetlen mondókájához hozzákezdeni.~Loránd pedig
10555 XI    |            édesanyámhoz, hogy megtudja tőle a mondottat.~Mikor meghallotta azt,
10556 VII   |                 Áronffy! – szólt a direktor – mondsza, kinek az írása ez?~– Az
10557 II    |                       miért tesz így, rosszul mondtam-e vagy bámulásra gerjesztettem
10558 XX    |                 húzattátok ki a sorsot, s azt mondtátok, hogy vessem a kihúzottat
10559 IV    |                      hogy jobban se kell!~Ezt mondván, esküdt úr gömbölyű orcája
10560 XXVIII|                      Gyere! Gyere ki innen! – morgá Kandúr, kifelé rángatva
10561 IV    |                  házában sem ettek. Ez utóbbi morgást kissé mérsékelte az ajtó
10562 II    |                   kiadni a számon, egy „guter Morgen”-nel felelve a kérdésre;
10563 XXV   |                       Mi kell?~– Ki vagyok? – morgott vissza a fenevad, mint mikor
10564 XXVII |                    vagytok-e?~– Itt vagyunk – mormogák a cinkosok. – Mind itt vagyunk.~–
10565 I     |                      csóválnák fejeiket; és a mormogó habok a híd alatt, amin
10566 IV    |                   kérem, mert akkor egész nap morog!~Boris asszony bevezette
10567 IV    |                       itt elkezdett csendesen morogni, hogy már az csak mégis