Fezejet

10568 V     |                        elfogyasztja az utolsó morzsáig. Tán itt már kész lakoma
10569 XIV   |                       a háznál. Mikor akarod, mosás van a háznál, s minden ember
10570 VI    |                életemben ennél a szép szájnál mosdatlanabb rágalmazóval nem találkoztam.~
10571 XXVI  |                 álomlátás, a megöntött ólom a mosdó cica, mind a szerelem felől
10572 IV    |                  előjött a hajdú a parancsolt mosdóvízzel; a másik ajtón pedig benyitott
10573 XXV   |                     virágát, s akkor eldobják mosogatórongynak. Azt akartam kiváltani!
10574 XV    |                       s gyönyörködik azon arc mosolyában, mely az elveszettet még
10575 XVI   |                gavallér, nem lovag; a feleség mosolygása kárpótol az elvetett büszkeségért.~
10576 XI    |                     jönni látszott, s nyugodt mosolygással megszólalt, a háziakhoz
10577 XIX   |                    rám azokkal a nyári hajnal mosolygású szemeivel, s gyermeteg derültséggel
10578 XXVI  |                 elpirul utána; asszony volna, mosolyogna. Leány bizony maga még,
10579 XXVI  |                         de te jössz, szemembe mosolyogsz, kezemet megszorítod, szelíden
10580 XXII  |                   észrevette ezt, s sietett a mosolyt elrontani.~– Bizony megölted
10581 II    |                    minden ember ránk varrott, mosott, vasalt és málházott; télre-nyárra
10582 II    |               találják, soha semmi víz le nem mossa rólam ezt a szégyent.~Minden
10583 I     |                    akiknek ilyen szép fehérre mossák a hajukat, akkor még azt
10584 XXIX  |                  szemét anélkül, hogy a fejét mozdítaná, úgyhogy a két szemfeketéje
10585 II    |                   gyarapodása mellett üdvösen mozdítja elő; s ez éppen nem kerül
10586 XVIII |                    apró porcikái, olyan finom mozdulatai voltak most is. A divatról
10587 XXVII |                      Körülfogják a lovagot, s mozdulatait követik. Kandúr korbácsával
10588 III   |                 kezemet a pohártól.~E kétkedő mozdulatom tán magára vonta az udvari
10589 I     |                    várjak szobámban, és ki ne mozduljak addig, míg ő a kocsikat
10590 IX    |                      nekem!~– Akkor éppen nem mozdulok helyemből.~– Mit mond ön?
10591 XIV   |                    nőt is úgy hínak: Cippora, Mózes neje.~– Bibliai? – kapott
10592 II    |                       tudná-e a fejebőrét úgy mozgatni a szemöldöke felhúzásával,
10593 XXIII |                   kinyitni, csakhogy már az ő mozgó bóbitája is fehér volt,
10594 IV    |              rángatózásban; egész válla, feje mozog bele; nem olyan, mint a
10595 XXVIII|                  dulakodásuktól a cserje; nem mozoghattak szabadon, nem vehetett egyik
10596 XXX   |                     csak legyen nyugodtan; ne mozogjon, és ne beszéljen sokat.~–
10597 VII   |                     maga tanított-e meg engem Mucius Scaevola hőstörténetére,
10598 XVIII |                  birodalmából, hogy bánt el a muckerekkel, minő tréfákat követett
10599 III   |                       Melanie húgom a további műdarabokban még nem volt egészen betanulva,
10600 X     |                   mentében lefelé; reggelre a mühlaui révhez ér az úrfi, ott átszállítják
10601 II    |                       hagyni.~Fromm táti nagy műértéssel nézte végig a szörnyű tudományt,
10602 XII   |                asztalra.~A rabló elkezdte azt műértőleg nézegetni.~– Mennyit érhet
10603 II    |                   kemencébe. Ezalatt az egész műhely legénysége egyhangúlag rákezdett
10604 VI    |                    akarsz maradni, eredj le a műhelybe, ott egész éjjel dolgoznak,
10605 II    |                      is laknék vele.~Az egész műhelyben minden oly fehér, mint a
10606 II    |                       óra múlva jött vissza a műhelyből, s akkor azt sem tudta,
10607 XXIV  |                 elágazó rablóbandának, aminek működését én rég ideje nagy figyelemmel
10608 X     |                      az ostor mindig sűrűbben működött a lovak hátain; egyszer
10609 XIX   |                     kedvemért? Azért, hogy én mulassak, ti is odajönnétek a vigalomba?
10610 XX    |                       én csendes hangon –, ne mulasszátok el egymás néviratáról magatoknak
10611 XX    |               elrontod vele.~– Hát hisz azért mulathattok, ameddig tetszik.~– Igen?
10612 XXIII |                   összejár az ember, ahol jól mulatnak; a dicsvágy palotákban is
10613 XVII  |                 Evégett néhány napig itt kell mulatnom.~– Igen?~– Remélem, kedves
10614 IV    |                   másért ateista, mint a maga mulatságáért. Azért az átkozott mulatságért,
10615 XXXII |                      oldalán ment el bizonyos mulatságba, ahol ingyen lehet kapni
10616 IV    |               mulatságáért. Azért az átkozott mulatságért, hogy istentagadásával a
10617 X     |                      volt elégedve azzal a jó mulatsággal, amit magának szerzett.~–
10618 XIII  |                     is a két férfit e csendes mulatságok közepette, s úgy el tudta
10619 IX    |               időtöltést, hiú vagy kicsapongó mulatságokat általában szorgalmas olvasás,
10620 XIX   |               biztatták, hogy el fogják vinni mulatságokba, ők is vele mennek.~– Az
10621 X     |                     öreg nevetve. – Jaj be jó mulatságom volt! Csakugyan elhitték,
10622 XVIII |                 kötődni. Hajdanonta is nagyon mulatságos fiú volt ő azzal az ő komoly
10623 XIII  |                   Egyszer, mikor hosszasabban mulattak együtt Topándyval optikai
10624 XVIII |               jóltartásáról gondoskodott, még mulattasson is. Ott van Cipra, hallgassa,
10625 XXII  |                   azzal a természeti csodával mulattatá, hogy milyen különös az,
10626 XVII  |                       Mit tetszik még tudni a mulattatásunkra?”~– Kegyednek addig is végtelen
10627 IV    |                     egyik kezemre! Átkozottul mulattatna!~– Uram! – szólt kezét kiszabadítva
10628 III   |                  verte mindig, s az engem nem mulattatott.~Melanie húgom már operarészeket
10629 VII   |                   nagyon vastag hazugságokkal mulattatta az iskolai törvényszéket,
10630 I     |                  gyermekjátékokat, mik őt nem mulattatták, csak engemet; tőle tanultam
10631 XX    |                    másként van; számtalanszor mulattunk mi ezzel.~Loránd egyik képhez
10632 IV    |                       hogy a túrós galuskának múlhatatlan conditio sine qua nonja
10633 XIII  |                     én közelemben, teneked is múlhatatlanul olyan mindent tagadóvá kell
10634 IV    |                bankóban fizettek neki, s amit múlhatlanul el kellett fogadnia, évről
10635 XX    |                kezdett valami beszédhez, de a múltakért gyászoló keserv annyira
10636 XIII  |                     nagy percinga számlálta a múltat és jövőt.~– Nem tudom, mit
10637 I     |                többször megcsókolá, s vacsora múltával vidám történetkéket mesélt
10638 XIV   |                  Loránd megdöbbent. Egy arc a múltból!~Különös, hogy itt kell
10639 XIII  |                    keresztül tartogatni? Az ő múltja, az ő jelen élete megcáfol
10640 XIV   |                    érzékeny nebántsvirág, aki múltját siratni jő ide, aki minden
10641 I     |                   szívén van, beszél jövőről, múltról, ígér, fenyeget, dicsekedik;
10642 III   |                   nyomott a markomba, ragyogó munificenciával téve hozzá:~– Nesze, kisöcsém,
10643 II    |                koppantania, valami rettenetes munkába úgy bele van bódulva, hogy
10644 XX    |                     volna mellém, aki e rossz munkában meggátoljon.~Egyszerre csak
10645 VII   |                  szerződött díj. Tisztességes munkáért tisztességes fizetés. Minden
10646 XXV   |                 szüksége a Kandúrnak az ilyen munkához. Azután elkezdte az ujjaira
10647 XII   |                       keresek, ahol két kezem munkája után megéljek; midőn nagyságodat
10648 I     |                      veres vonalt egész élete munkáján; ami addig történt, álommá
10649 XV    |                    követett.~Most már a mezei munkák megtörténhettek az ő felügyelete
10650 XIV   |                       jelenlétét minden mezei munkánál, hogy mentül kevesebbet
10651 III   |                      előtt. – De így jár, aki muntliszt közé keveredik.~Azonban
10652 VI    |                      kimaradsz, majd ego tibi musicabo! Most pergas. Dixi!~Az öreg
10653 X     |                      azon, hogy milyen ostoba műszer ez a zongora; az embernek
10654 III   |                mártással leönteném az ő fehér muszlinruháját.~Ő pedig engem éppen észre
10655 XVIII |                       filkózunk.~Hahaha!~– De mutass be az öregnél! Hallom, hogy
10656 XXI   |                         Bátyám és öcsém előtt mutassunk derült arcot! Jókedvünk
10657 XIII  |                   levő tárgyakról beszélni.~– Mutat-e ez a Dollond-féle teleszkóp
10658 XIV   |                  csilláma a meglepetésnek nem mutatkozott arcán, egyetlen vizsgáló
10659 XVIII |                       most már mégis meg kell mutatnom, hogy milyen hadvezér lett
10660 XIII  |                       a farizeus, meglepetést mutató arccal. – Nem tudnál felőle
10661 XI    |                       nekik Loránd írását nem mutatom, amelyben őket magához hívja,
10662 XVI   |                kezével, s baljóslatú bal keze mutatóujjával rámutatott a fehér kéz fehér
10663 XIII  |                 észleletek mellett a magányos műtermi szobában, Loránd bátorságot
10664 X     |                      Mócli; folytatta a rágás műtételét, s nagyot nyelt utána, arra
10665 XIV   |                    gyapotcérnát, s elkezdte a műtételt Ciprának magyarázni, azután
10666 XIV   |                     bársony kacsóinak körmeit mutogathatná.~Vagy tán rideg, minden
10667 II    |              bennünket a tudományával. Mindig mutogatja, hogy ő is tud lateint.
10668 XVII  |                  ismét bekopogtat az ajtón, s mutogatni fogja a leveleket, miket
10669 XIII  |               reggelizni szoktak.~Míg Topándy mutogatta Lorándnak az aklokat, amikből
10670 XIII  |                    mik egykor töretlen pályát mutogattak előtte, s melyen a sors
10671 XII   |                      a nő, az evőkés hegyével mutogatva ujjain: – Kétszázat odaadtam
10672 VIII  |                  szobájában.~– Ez mégis az ön műve, hiába menti magát – szólt
10673 XXV   |                       miatt, minthogy a barna művészek nagyon szenvedélyes kedvelői
10674 IV    |                  panaszos hangszerből; aminek művészét megszoktuk torzonborz szakállal
10675 VI    |                    találtam mentséget, hogy a művészetben szükséges előmenetelt tennem,
10676 VI    |                       nagyon jó előcsarnoka a művészetnek, ha én délután öt órától
10677 IV    |                 mindent; a zongora viszonya a művészhez az, ami a nagyságos úré
10678 XXVII |                    csalogány énekét utánozni.~Művészi remeklés volt, amit a puszták
10679 II    |                     megy vele a kocsmába, ott muzsikál a többi diákoknak, akik
10680 X     |                       az most neked, hogy hol muzsikálnak jobban! Itt van az öccse,
10681 II    |            megbűnhődik.~– Tudnak-e a gyerekek muzsikálni? – kérdé nyers hangon nagyanyámtól.~
10682 IV    |                   egypár cimbora, aki átjön a muzsikaszóra. Aztán majd reggel felé
10683 IV    |                       ifjú hölgy –, mihelyt a muzsikát meghallja.~Lássuk hát azt
10684 XXIX  |                    előre a borravalót, mert a muzsikusoknak fuvarra kell, – aztán meg –
10685 XXIX  |                       estére eljön a tizenkét muzsikussal; kéri alázatosan előre a
10686 VIII  |                ágyában elfogják, ,illa berek, nádak, erek’!” De hát hiszi-e
10687 XXVII |                   egymás nyomában az ingovány nádasai között.~Kandúr vezeti őket.~
10688 V     |               megborzad az egész természet, a nádason zizegve csap végig a szél,
10689 V     |       négyszögmérföldet. Itt erős fagyok után nádat szoktak vágni; nagy hajtóvadászatok
10690 XXIX  |                  hegyeit, elenyészve a lankák náderdejében.~Egyszer aztán elkezdtek
10691 V     |                    bölömbika huhogva felelget nádi fészkéről egymásnak; mikor
10692 V     |                       kicsiholt, tüzet rakott nádkévékből, elővette zsíros tarisznyájából
10693 V     |                     egy halomra, csigahéjjal, nádmaggal vegyest.~Bemegy a kazal
10694 XXVII |                  csapa nélkül tör keresztül a nádon, rövidítve a kerülőt, mintha
10695 VII   |                  leírni tiltott dolog, amit a nádor és a királyi személynök
10696 III   |                      panegirikonokat főispán, nádorispán, országbíró beiktatása,
10697 XII   |                   zsíros kalap, rongyos veres nadrág s félvállra vetett, kopott
10698 V     |                      kanyarogva bement a nagy nádrengetegbe, s száraz nyáron valami
10699 V     |                       egyéb, mint a kettétört nádszálak: jelei a korábbi ittjárásnak.~
10700 I     |                       küzdelemben egy hasonló naggyal, a nemzeti érzülettel. Ő
10701 II    |                       és anyám ölén? Kicsi-e, nagy-e, szép-e vagy csúnya, engedelmes-e
10702 X     |                    mind rám, mind családunkra nagy-nagy gyászt hoznál vele.~– De
10703 II    |                     állta rajtam, hogy átment nagyanyámhoz, nyájasan odasimult hozzá,
10704 III   |                 eszembe jut, hogy én azért jó nagyanyámra még nehezteltem; pedig lábai
10705 XXXII |                      csendesen.~Eltemettük jó nagyanyánkat, aztán édesanyánkat is;
10706 X     |                        Azt, hogy anyánknak és nagyanyánknak meg ne mondd, hova lettem.~–
10707 I     |                     maradni.~– Majd megkérdem nagyanyánktól.~Bátyám néhány szót váltott
10708 XVII  |                    tíz év is letelt.~Anyja és nagyanyja bizonyosan sürgetni fogják,
10709 XXIII |                    látták volna egymást Dezső nagyanyjával!~– Tehát mégis a mi leányunk
10710 XVIII |                    gondolá Loránd. – Apámhoz, nagyapámhoz.~– De csak nem marad oda
10711 XXV   |                magadat a pokolban, az ördögök nagyapja előtt; annak hazudd majd
10712 I     |                    sírboltban.~Gerő volt a ti nagyatyátok, az én örökké feledhetlen
10713 III   |                      vonta az udvari tanácsos nagybácsi figyelmét, mert e leereszkedő
10714 IV    |                seprűvel veri térdeplő urát, a nagybajuszú nürnbergi polgármester képe
10715 XIII  |                  mondja tovább:~„Akadémiánkon nagyban divatozott akkor az az ostoba
10716 XVIII |                   megérdemelt volna.~– Te ülj nagybátyámhoz a hintóba, Pépó! – szólt
10717 III   |                       hittől, hogy Bálnokházy nagybátyámnál nevezetesebb ember kevesebb
10718 XIII  |                    másikban.~Loránd megjegyzé nagybátyjában, hogy ez istentagadó kérgen
10719 I     |                        hogy ennek a homlokára nagybetűk vannak írva, amiket a repkényinda
10720 I     |                 kisvárosi iskolába, hol ő már nagydiák volt; s ha őt korábban hazaereszték
10721 XVIII |                     Hohenelm-Weitbreitstein-i nagyfejedelemre nézve, azon esetben, – ha
10722 XVIII |                 kitűnő állást foglal már el e nagyfejedelemségben?~– Kamarási címem és rangom
10723 XVIII |    Schwarzburg-Sondershausen-i és Reuss-májor nagyfejedelemségek szögletei összeérnek.~Óh
10724 XII   |                  messze járt is, hangzott még nagyhangú káromkodása. Hetekig fog
10725 XVIII |                    csakugyan létezik ily nevű nagyhercegség és uralkodó valahol a világon.~
10726 XIII  |                       küldtek Bécsből, jobban nagyít?~– Igaz. Hozd elő! Még azóta,
10727 XIV   |                       áldott teremtés, akinek nagyító üvegen keresztül kellene
10728 IV    |                   hullott bele, „Melyet a hon nagyjai pergetnek, hogy Ragályi
10729 XIX   |                kisleányt; a kisleányból azóta nagyleány lett, – és még mindig az
10730 VII   |                    ahogy megígértem kedves jó nagymamádnak. Óh, az áldott jó nagymama,
10731 VIII  |                      vastag tante kíséri el a nagynénit a bálba. Még egyebet is
10732 VII   |                      meg sem tudtam ijedni. A nagyobbakat nagyobb dolgokkal ijeszték,
10733 VII   |                    vitatkoztak, s ez ragadt a nagyobbakról a kisebbekre; a labdázó
10734 VI    |                 szájára venni.~Ezen aztán még nagyobbat nevettek.~– Úgy segéljen,
10735 III   |                      növésére nézve pár évvel nagyobbnak látszott. Karcsú volt, s
10736 VII   |                megkezdődött; társaimat, kiket nagyobbrészt nem is ismertem, mert felsőbb
10737 XVIII |                      a témán, hogy a végtelen nagyoknak és a végtelen parányoknak
10738 XVIII |                  emlékezel, amikor a végtelen nagyokról és parányokról beszéltünk
10739 XXII  |                 kihatottak, s én nagyon kérem nagysádtokat, hogy hallgassák végig e
10740 XII   |                    diák? Honnan került ide?~– Nagysádtokkal együtt jöttem ide, a kocsis
10741 III   |                      el voltam fogulva e tény nagyságától, hogy aki ránk nézett, bizton
10742 XII   |                  munkája után megéljek; midőn nagyságodat védelmeztem, az jutott eszembe,
10743 XIII  |                       kezet, és engemet ne is nagyságoljon. Én csak egy szegény cigányleány
10744 XXVI  |                nagyságos kisasszonynak.~– Mit nagyságolsz engem? Nem látod, hogy én
10745 XXVI  |                    szép kisasszonyt, s meg is nagyságolta.~– Csókolom a pici lábacskáját
10746 XIII  |                 selyemben, csipkében járat, s nagyságoltat a cselédekkel; amiért azok
10747 XXIII |                     Milyen okos ember! Milyen nagytudományú ember! – dicsekszik Fromm
10748 II    |                        úgy néztem le rá, mint nagyúr üveges hintóból a mezítláb
10749 III   |                 finnyáskodónak nevezett, ki a nagyurak gúnyja által meg engedi
10750 XX    |                      Loránd ismét visszatér a nagyvilágba, honnan mint nemzeti mártír
10751 III   |                     szép volt előttem valaha, nagyvirágú gyapotszövet bútoraival,
10752 IV    |                  hölgy fölemelé a függönyt, s naivul mondá:~– Ez az én alvóhelyem.~
10753 VI    |                     kumszt mir jetzt um halbe nájni:~Jetzt ist der Vater z’haus,
10754 XXII  |                       el.~– El lehetnék ugyan náluk nélkül – viszonzá Dezső
10755 XVI   |                       tenyerébe fektetve szép nap-aranyozta arcát, nagy figyelemmel
10756 XXX   |                      a leány.~– Nem, leányom, napfelkölte.~– Én azt hittem, este van
10757 I     |                       állást nyert, fürdött a napfényben; hanem elveszté azt, ami –
10758 XXII  |                    kiűzni mindenünnen, ahol a napfényen meg mer jelenni, mindaddig,
10759 XXX   |                     az ablakon, hogy a besütő napfényt láthassa Cipra.~Azután visszatért
10760 XXVI  |              hitregéiről; a két földsark és a napfordítók népfajainak babonáit összegyűjték
10761 XXXII |                      rovarok ellen; és tanult naphosszant életbölcsészetet e nagyszerű
10762 IX    |                        aki elnézte uralkodása napjaiban, hogy játszanak a meleg
10763 XVII  |                       tenni. Ha azonban az ég napjának nem úgy tetszik sütni, ahogy
10764 I     |                     egyre borongós volt, csak naplement után nyíltak meg a felhők,
10765 XXX   |                  golyóktól áttört lyukakon.~– Naplemente ez? – suttogá a leány.~–
10766 IV    |                   időre a bölcselkedő gyermek naplóját, s világosítsuk a tért a
10767 VII   |                     ilyen írott országgyűlési naplókat az akkor összegyűlt honatyák
10768 III   |                       megígérteté velem, hogy naplót fogok írni mindenről, ami
10769 XXII  |                       töredék a pozsonyi szép napokból, mikor Dezsővel olyan sokat
10770 II    |                     görcsös rohamai rájöttek, napokig nem volt szabad hozzá bemennünk,
10771 XIX   |               Mennyire irigykedtem rá az első napokon, hogy e helyet át kellett
10772 XXXII |                     semmit.~Hanem félt a jövő napoktól.~Gyakran előhoztam neki,
10773 XXI   |                  mögöttem zárni az ajtót mint nápolyi Johanna tett férjével, mikor
10774 XIX   |                     hogy kínos eszmejárásukat naponkinti tanulmányává tenni ne irtózzék.~
10775 XXXI  |           ragaszkodása képezé Loránd életének napos oldalát. Most ez elrakott
10776 III   |                  baloldalin nagyságos nénikém nappali szobájából, s a jobboldalin
10777 XVI   |                életköréből, mint bolygófény a napsugár elől.~Melanie-nak is tetszett
10778 XXX   |                      ablaktáblák átereszték a napsugarakat a golyóktól áttört lyukakon.~–
10779 I     |                 áldott égi levegő; óh, áldott napsugáros, madárdalos lég idefenn!~
10780 XIII  |                       függött; engedd az őszi napsugárt fejére sütni! Nyújtsd ki
10781 IV    |                        a falmeszelő kőművesek napszáma és diurnumok; együtt összességgel
10782 XII   |                       kész dolgozni, mint egy napszámos; pénzt eldobni, mint egy
10783 XIII  |                   mely vörössel jegyezve állt naptáramban: a Heidelbergából elutazásunk
10784 IV    |                      tisztességes, keresztyén naptárban megtalálható neveket fognak
10785 XIII  |                  tudomány a világon.~Csak két napunk maradt Heidelbergában, hogy
10786 XXX   |             feltöretni; s midőn az ajtón át a napvilág behatott a sötét szobába:
10787 VII   |                   hazafiak fölött; szavaltunk napvilág-nem-látta költeményeket, eljártunk
10788 XVII  |                      ahonnan nem járnak fel a napvilágra izenettel; s a jó szelíd
10789 XV    |                elszállítják, s ugyanakkor tán nászéjén világos virradtig fog táncolni,
10790 XXIV  |                    köpcös.~Amint ez a fogat a nászmenettel találkozik, a sovány úr
10791 XXIV  |                      vőlegény Sárvölgyivel, a násznaggyal pompás bársonymentében,
10792 XVII  |                     napot, legyen Melániámnak násznagya. E szóra mégis elmosolyodott
10793 XXI   |                    neki Loránddal kell menni: násznagyra lehet szükség.~Loránd körül
10794 XIV   |                   valami kényeskedő, érzékeny nebántsvirág, aki múltját siratni jő
10795 II    |                      Quid scis? Habes pensum? Nebulo!~Henrik azt próbálgatta,
10796 XXXI  |                  Frigidula, palidula, nudula! Nec, ut soles, dabis jocos.”
10797 III   |                   aszúból. A tiszta aranyszín nedv a metszett üvegcsében oly
10798 III   |                   tudta ajkait még pirosabbra nedvesíteni a maga poharából, hogy nekem
10799 XV    |                       ő ura kezét, csókjaival nedvesítve azt; – azután eltaszítá
10800 IV    |                    úgy hajtotta fel a villogó nedvet a pohárból, mintha tiszta
10801 XXX   |             imádkozott, imádkozott.~Alig múlt negyedóra az esküdt eltávozása után,
10802 XXV   |                harmadszor: viszem a Ciprát! – negyedszer: jóllakom emberhalállal! –
10803 VI    |                    mellett keringő és francia négyes dallamokat hegedülök, amihez
10804 XXVII |                       füttyentés nektek szól, négyeteknek. Kettő velem a kert felőli
10805 XIII  |                   valaki, mint mikor Varsóban négyezer mártír énekelte utoljára,
10806 XXVIII|                   tetőre: azután körülsétálsz négykézláb a rézcsatornában; nem bántasz
10807 XII   |                  Jelent pedig a „deres” olyan négylábú állatot is, amit ez a lovas
10808 V     |                       burgundi répát kapálnak négylapátú vonógéppel, akkor még beláthatlan
10809 VII   |                    elszántam magamat, hogy ha négylovas szekérrel hajtat is nekem,
10810 XXIX  |                    kendnek szántam, három vég négynyüstös vásznamat, egy honi-rokolyámat,
10811 II    |                  látszik egy hegytetőn valami négyoszlopos fehér épületváz; az tűnik
10812 XII   |                Kétszázat odaadtam a szűcsnek; négyszázat a főkötőcsinálónak; kétszázat
10813 XVII  |                      így például, ha e kérdés négyszeres változatára: „Te voltál
10814 V     |                      képezhetett tíz-tizenkét négyszögmérföldet. Itt erős fagyok után nádat
10815 IV    |             kifogdosott a kazalból kétszáz és negyvenhárom forintokat.~– Kérek egy
10816 VII   |                  saját példányát leírassa még negyvenszer. Az ilyen írott országgyűlési
10817 XX    |                  Loránd itt adott találkozót. Néhányat ismertem személyesen, a
10818 VII   |                        Nagy volt az ijedelem.~Néhánynak az írására ráismertek, azok
10819 XIII  |                 árulkodó volt, s ezen az úton néhányszor kitolt a helyemből, amire
10820 VII   |                       betű után; de a veszély neheze azokat fenyegeté, kik ez
10821 II    |                       menni sem tudtam, olyan nehezek voltak a lábaim, pedig valami
10822 II    |                       a zsemlyéket, hogy elég nehezek-e.~Úgy látszott, Márton nem
10823 VI    |                       Meg voltam alázva.~Az a nehézfejű fiú, akire én oly magas
10824 I     |                     mint eddig; látásunk csak nehezítené baját, jó lesz, ha szobánkban
10825 XXII  |                       már a nagyságos asszony neheztel, a kisasszony haszontalanságokról
10826 XX    |                   fordultam félre.~– Nono, ne neheztelj, öreg – szólt aztán Loránd,
10827 XVII  |                 igeneket mondani.)~– Azért ne nehezteljen azon kérésemért, hogy egyetlen
10828 III   |                      büszkén megvetni, tudott neheztelően duzzogni, tudott szótlanul
10829 III   |                      azért jó nagyanyámra még nehezteltem; pedig lábai porát kellett
10830 XIX   |                    Miért? – kérdeztem én tőle neheztelve.~– Miért? – szólt ő szelíd
10831 V     |                       kigőzölgése lomha köddé nehezül a lapályra; mikor az ingovány
10832 VIII  |                    Bálnokházy közelebb hajolt nejéhez, s fülébe súgá:~– Az éjjel
10833 XXV   |                       ami aztán mind rá, mind nejére, mind vendégeire nézve nagyon
10834 X     |                  szemöldöködet, nem szólok én nejéről egy szót sem. Asszonyra
10835 IV    |                          mérgelődött Topándy, neki-neki indulva a két bírónak, s
10836 II    |                     azt maga elé az asztalra, nekiacsarkodott újra a pogány szavaknak,
10837 V     |                      lehet az.~És azután újra nekiáll a hetednapos kenyérnek,
10838 V     |                felugrott, megrázta a bőrét, s nekiállt jóízűen legelészni a kövér,
10839 XX    |                       a jókedvre, hogy torkát nekieressze, tenyereivel tapsoljon és
10840 XXVIII|                  ajtón, amint feszítőrudakkal nekiestek, hogy sarkából kivessék.~–
10841 X     |                   egészet fölemelni, a vállat nekifeszíteni, s végre a térddel egyet
10842 XXIII |                    ezt a boldogságot magától, nekiförmed Henriknek.~– Csak te volnál
10843 II    |                      nevettető hatása.~Henrik nekigyürkőzött, s versenyt dolgozott a
10844 XX    |                     fölfelé fésült bajuszára, nekihegyesedő szemöldökeire a régi időkből
10845 XIII  |                   egyszer-egyszer egy dögvész nekiindul, mikor már nagyon el van
10846 XXVIII|                    gyutacsokat rajta, s azzal nekiindult egyedül, egy fegyverrel
10847 V     |                  csónakkal éppen nem lehetett nekimenni, aki pedig a zsombékokra
10848 III   |                     tanácsos, a hősszerelmes; nekitámasztottam a fejemet a falnak, és szerettem
10849 VII   |                        míg érte jövök.~Rögtön nekiültem, és föl sem keltem mellőle,
10850 II    |                        és magolt, kegyetlenül nekivetemedve, egy könyvből, melynek minden
10851 II    |                írásomat hirtelen a zsebébe, s nekivetette magát a kitárt könyvnek,
10852 IV    |                  mulatságot, ahol botrányosan nekivetkőzve, elöl egy nyársra szúrt
10853 II    |                    számon, egy „guter Morgen”-nel felelve a kérdésre; amire
10854 XIII  |                  együtt koplaltunk. Egymásért nélkülöztünk, egymásért verekedtünk,
10855 VIII  |                    nagy gyalázat annak lenni. Nemde, Pepi – barátom?~Gyáli Pepi
10856 XVI   |                      neki tetszik. Arcvonásai nemesek, modora gyöngéd, állása
10857 XIII  |                    aljegyzőségen, ha az ember nemesember; a városi írnokságon, ha
10858 XXIV  |                       tartja magát, embernek, nemesembernek, annak is igazat adok, s
10859 VII   |                      veszélyes vállalat volt „nemesi szabadságunk dicső korszakában”
10860 II    |                    hogyne! Óh, hogyne! A zene nemesíti a lelkeket, a zene szelídíti
10861 XX    |                 merészkedett állítani, hogy a németek a világon a legjobb ivók.
10862 XX    |               részéről előre kimondta, hogy a németet tartja a leghíresebb ivónak.~
10863 II    |                   kellene egymást értenünk; a németnek meg kell tanulni magyarul,
10864 I     |                     törölni az egészet.~Jóbot németországi akadémiákon nevelteték szülői;
10865 X     |                     útra. Jó derék bot, egész Németországot bejárta velem. No, isten
10866 XVIII |                tartozik gyűlölni a világon.~A nemezis! A jól megfizető örök igazság
10867 XII   |                   nevelése! – szólt büszkén s némileg mentegetőzve e vágásra.~–
10868 XXII  |                    hat. Ő volt az a nagylelkű nemtő, kinek Dezső nevezte, s
10869 XXII  |             levélkének, amiben Loránd jószívű nemtője őt tudósítá Gyáli árulásáról;
10870 XXII  |                     egy nagylelkű úrhölgy, ki nemtőként őrködött bátyám felett,
10871 X     |                       lámpásokat pedig a jövő nemzedék gondjaira bízták.~A kocsi
10872 XIII  |                     története: az egy élet; a nemzetek története a századok, és
10873 XVIII |                   emberé s a lételükért küzdő nemzeteké? „Ime két kezébe adja a
10874 XX    |                     ugratja azt maga alatt; a nemzetgazdász, a művész, a gazda, a menyecskék
10875 V     |                      betiltotta ezt a nemét a nemzetgazdászati iparnak, mert egészen elundokította
10876 II    |                   amit az, dacára idegen ajkú nemzetiségének, úgy látszik, elértett,
10877 IV    |                     tartatott e gyarló emberi nemzetnél. S mivel lehetne valakit
10878 IV    |                   világ –, de nekem semmiféle nemzetségem sem lakozott túrós galuskával –
10879 IX    |                       vala. Az új irány, mely nemzetünkben oly élénken nyilatkozott,
10880 III   |                        a baloldalin nagyságos nénikém nappali szobájából, s a
10881 XXVII |                     az aluvókat?~Hiszen még a népdal is azt mondja:~„Szerelemnél
10882 XXVI  |              Könyveket írtak már a rég elmúlt népek hitregéiről; a két földsark
10883 XIV   |                       háznál, kinek jelenléte népessé teszi a magányt.~Cipra azzal
10884 III   |                     Képzeletemben egész világ népesült meg általa. Láttam az utakat,
10885 XIII  |                       mikor már nagyon el van népesülve ez a faj a földön, s megritkítja
10886 XXIV  |                     legolcsóbba az egész falu népét ünnepélyes köntösbe felöltöztetni.
10887 XXVI  |                     földsark és a napfordítók népfajainak babonáit összegyűjték a
10888 IX    |                       túláradó, szabadságért, népfenségért lángoló, lelkesedett vala.
10889 XXIX  |                szolgabírónak!~Kólya uram nagy népkísérettel beszállítá Marcsát a szolgabírói
10890 XII   |                  cigány még jobban nevetett a népmesei idézetnek.~– No hát jójcakát,
10891 IV    |                    nemrég egy szép nagy szent Nepomukot festetett a háza homlokára,
10892 II    |                       elismerés egy apától.~– Nescit pensum, nunquam scit.~Azután
10893 XXIX  |                 magáról öltönyét, mely mint a Nessus-ing égette tagait, s eközben
10894 X     |                   bizony nem tudom; csak arra neszeltem föl, mikor Márton legény
10895 XXVIII|                takarva, nem vehették észre; a neszre sem ügyelhettek saját erőködésük
10896 VII   |                    akarja szabadítani, akiket netán el fognak ítélni.~Ezen a
10897 II    |                     tehát interim közegül egy neutrális nyelvet segítségül híhatánk,
10898 VIII  |                       a tűzbe. A két végzetes névaláírást megtartá magánál.~Nagyon
10899 XX    |                      megtartottam. Te a saját neved helyett is a bátyámét írtad
10900 XVIII |               dicsekedhessék soha senki! A te neveddel az enyim még a halálban
10901 XXVI  |                    csillag fut le az égről, s nevedet hirtelen kimondom, amíg
10902 IV    |                  rabbihoz. De legalább a régi neveiket hagyjátok meg a cselédeimnek.~–
10903 VIII  |                      amikre a két fiatalember neveit felírta. Dezső észrevétlenül
10904 XIII  |                     fiával, kiben trónörököst nevel; Loránd pedig úgy viselte
10905 I     |                kétfelől, szájamat kikerülve: „Neveld jól fiunkat!” – rebegé;
10906 XV    |                   örökölt hajlam, az elvadító nevelés és a szenvedély vitte odáig,
10907 IV    |                 emelkedni a székéről. (Furcsa nevelésben részesülhetett őnagysága,
10908 XII   |                    hallott emlegetni.~– Magam nevelése! – szólt büszkén s némileg
10909 IV    |               reggeliztünk.~Csakugyan különös nevelést kapott!~Mellette állt egy
10910 XIV   |                    mindig és folyvást a finom nevelésű jövevény rovására.~Loránd
10911 VI    |                       abban a körben, ahol mi nevelkedtünk, soha. Egész városunkban
10912 II    |                       nagy embert fog belőlem nevelni, kivált ha odajárok hozzá
10913 X     |                  Nekem igen csélcsap volt egy nevelőnőben.~A teremben volt egy nagy
10914 X     |                   Melanie húgom zongorázott a nevelőnővel.~Nem látszottak csodálkozni
10915 XIV   |                    egymásnak.~Melanie azzal a nevelt hölgyekkel közös nyájassággal,
10916 XIV   |                   leánykát eddig az apácáknál nevelték, azoknak is tartozik háromnegyed
10917 I     |                      németországi akadémiákon nevelteték szülői; ott idegen szabadelvűséggel
10918 IV    |                    aztán semmi egyéb. Különös neveltetés, nagyon különös.~Az ágy
10919 II    |                    egyébiránt egyik sincs úgy nevelve, hogy magához méltatlan
10920 VI    |                      felbontott levélbe az én nevemben, s azt odaviszi a kedves
10921 XXIV  |                triviális tréfát követtem el a nevén, az emlékén. Hanem hát már
10922 XXXII |                   bajod hát?~– Egy méhcsípés. Nevess ki! Meghalok bele.~Még reggel
10923 VI    |                 embernek, hogy e szónál el ne nevesse magát, mert olyan pofoncsapást
10924 XXXI  |                      a grófok csizmáját. – Ne nevessetek rajtam, kérlek, ha bolondokat
10925 X     |              hangjegytámla mögül, hogy hát én nevetek-e.~Volt eszemben!~Azután szép
10926 IV    |                       aki a bántalmat, melyet nevetésével okozott, egy komoly szóval
10927 VII   |                  nagyon hasonlít az elfojtott nevetéshez. Az igazgató szigorúan nézett
10928 V     |                    nagyokat ásított, embernél nevetésnek mondanók az ilyen hangot,
10929 X     |                   Tudja, hogy – kérdezé tőlem nevetésre hajló hangnyomattal – tudja
10930 IV    |                     fiatal hölgy abbahagyta a nevetést, s miután szétbomlott haját
10931 X     |                     az oldalát, amin szörnyen nevethetnékje volt.~– Tudja, hogy – kérdezé
10932 XXVI  |                   majd ketten fogunk egymáson nevethetni.~– Jó volna, ha ügyvédet
10933 XIV   |                  ismertek volna már rá. Igazi nevétől maga is elszokott régen.~
10934 XXVII |                       ágat!”~Nem. Nem. Milyen nevetség volna az; ha valaki meglátná,
10935 II    |                    Hanem hát Fánny ezt nagyon nevetségesnek találta.~Azután kinyitotta
10936 IV    |                      saját házában undokul és nevetségesül meg legyen gyalázva. Hiszi
10937 XXVI  |                        te Zsuzsi, látom, hogy nevetsz neki. Hát te, Kati? Héj,
10938 I     |                     az sem volt soha, meg nem nevetteté őt senki.~Nem is volt az
10939 II    |                     szavainak nem volt eléggé nevettető hatása.~Henrik nekigyürkőzött,
10940 X     |               Anyánkról akarsz beszélni? Az ő nevével akarsz utamban megállítani?
10941 III   |                      Bálnokházy nagybátyámnál nevezetesebb ember kevesebb van a földön;
10942 IV    |                      a plafondig minden néven nevezhető gyümölcsök befőttjei ragyogó
10943 IV    |                       az ilyesmit könyvtárnak nevezi.~A nehéz brokát függönyök,
10944 XXV   |                       űznek. Hercegasszonynak nevezik, amíg letéphették a virágát,
10945 II    |                        én nem tudom, miért ne nevezném „schnecklik”-nek, mikor
10946 XI    |                     vagyok én „kedves Dezső”. Nevezz „infámis, rossz, átkozott
10947 I     |                       s aminek tiszta búzáját nevezzük hazaszeretetnek, konkolyát
10948 XX    |                      ne mulasszátok el egymás néviratáról magatoknak meggyőződést
10949 VIII  |                       neki észrevenni, hogy a névjegyek már készen vannak – dörmögé
10950 XIII  |                   félnek, annak áll jogában e névjegyet a tizenhat év leteltével,
10951 XIII  |                   vaksors kezedbe adott, hogy névjegyét üresen küldd meg hozzá,
10952 I     |               barátaink is voltak, azt minden névnap alkalmával tapasztalhattam,
10953 XVIII |                      ha csakugyan létezik ily nevű nagyhercegség és uralkodó
10954 XXII  |                    Bálnokházyné. – Üdvözöljék nevünkben is a kedves Ciprát és a
10955 XX    |                     két darabja, ugyanazzal a névvel mind a két darabján, a levél
10956 II    |                    láttára.~Hogy hát én minek nézegettem rá, ha olyan igen haragudtam
10957 XI    |                       egyre engemet nézett, s nézésében sok kérdés volt, amire én
10958 IV    |                       illető megváltoztatta a nézeteit.~– Igenis, hogy csak ön
10959 I     |                 szemközt, s szúró tekintettel nézhessen végig rajta: tulajdon testvére.
10960 IV    |                      ki feladatául, azóta nem nézheti jó szemmel e retrográd irányú
10961 IV    |                  valami kegyes votiv-teremnek nézhette volna a belépő, annyira
10962 VII   |                    találnak; – de akkor – nem nézhettem volna többé a kérdező szemébe.~
10963 VIII  |                   hogy lássalak. Hallgatok és nézlek.~Loránd megölelé öccsét
10964 V     |                       legyen; még ha közelről nézné is valaki, ne gyaníthasson
10965 XIV   |              egyszerre? Ha én, lelkem, annyit néznék egy leányra, azt is régen
10966 XXVI  |                    elmennél mellettem, rám se néznél, elfordulnál: úgy is jó
10967 XII   |                   mintha sírból fölkelt rémek néznének egymásra.~Loránd borzadva
10968 XVII  |                  számtalanszor látni érzékeny nézőjátékok ötödik felvonásának zárjelenetében.~–
10969 XVI   |                      annak a karfájához dűlve nézték a vízfenék úszó virágait; –
10970 VI    |                  leckéje, te meg még bele sem néztél; még nagyobb asinus akarsz
10971 I     |                     sem tudott enni, csak úgy néztük végig az egészet. Azután
10972 XXXII |                  amivel a napok eseményei elé nézünk.~Egy év múlva azon nap után,
10973 IV    |                      mondogatá esküdt úr, azt nézvén, hogy merre lesz tágabb
10974 XVI   |                     de mindig: ha nem hiszed, nézzed bár!~S azzal szétteríté
10975 I     |                     és homály előttetek.~Most nézzetek még egyszer körül, s aztán –
10976 II    |                     menjünk le a pékműhelybe, nézzük meg, hogy sütik a szarvacsokat,
10977 X     |                      kalapácshal-szemeid közé nézzünk, hanem hogy ennek az úrfinak
10978 VI    |                      tréfás verset:~„Hab i ti nid gszagt, ~Komm um halber
10979 II    |                      férfit a csalhatatlanság nimbusza vett körül; engem még senki
10980 VI    |                      der Vater z’haus, kannst nimmer ájni!”~S még utánam kiáltott:~–
10981 XVI   |                     azt kérdi tőlem, ugyebár, nincsen-e még ennél is féltettebb
10982 XIII  |                    úrhölgy – a cigányleány.~– Nini! Magának én egy levelet
10983 XIII  |                  fiukat Jénába, Berlinbe vagy Ninivébe; de éppen oda kellett neki
10984 XI    |                  képes.~– Mit mond ön? Loránd nőcsábító?~– Fájdalom, hogy az. Elszökteté
10985 XXXI  |                        csókol mindenki.~– Hát nőd? – kérdi minden ajk.~Loránd
10986 XIII  |                        s amit megtudtam, csak növeli aggodalmamat. Áronffy büszke
10987 XVIII |                     pedig annak szerető neje, növendék gyermekei voltak: ő egyedül
10988 VII   |                       voltunk idézve a líceum növendékei közül.~Azon a napon fegyveres
10989 XXXII |                     és méhei.~Az állatok és a növények nem csalják meg azt, aki
10990 V     |                   nádas, helyette a tőzegföld növényzete állja el az utat, összekuszált
10991 II    |                      mindent, minthogy erősen növésben voltam; az utolsó nap útravalót
10992 III   |                     még több nyolcévesnél, de növésére nézve pár évvel nagyobbnak
10993 XIII  |                  meghalást; vagy a vesztesnek nőhet meg ezalatt a hája, s elfelejtheti
10994 XIII  |                  odanyújtva azt Topándynak.~– Nőírás – szólt rátekintve a címzetre
10995 XIII  |                       Idegen kéz írása; semmi nőismerőse kézvonásaihoz nem hasonlítnak
10996 XIII  |                      a rabló? – szólt ismét a nőkhöz fordulva.~– Nem láthattuk,
10997 XI    |                 Fájdalom, hogy az. Elszökteté nőmet.~– És tolvaj?~– Keserű szó,
10998 VIII  |                     Egy fiatalember udvarol a nőmnek; én látom, tudom; és nem
10999 VI    |                férfias rész az otthon hagyott nőnemű társhoz visszakerül, ő megelőzzön
11000 IV    |                 múlhatatlan conditio sine qua nonja a zsíros tepertő: ellenben
11001 IV    |               ígéretét mint conditio sine qua nont már bírom; aztán meg egy
11002 XXIV  |                összekelhet, majd tán a primae nonus becses személyét megvédelmezi,
11003 XI    |                    két asszony volt az; – két nőoroszlány. Széttépték volna értem!~–
11004 XII   |                  tárgyakon. Loránd ránézett a nőre. Az iménti zöldeskék arc
11005 V     |                    valami jutott eszébe.~– Ez nőstény volt; akkor a hímnek is
11006 V     |                      Még azután ráért, hogy a nőstényfarkasról hevenyében lerántsa a bőrt,
11007 XVIII |                       cigányleányod valóságos nősténypárduc! És igen jól dresszíroztad,
11008 XXX   |                  örömhírt küldhetek neked.~Én nősülök.~Nőt veszek, aki szeretett
11009 XV    |                     ki egy védetlenül hagyott nőszívbe belopta magát.~Egyszer csak
11010 IV    |                       képek! Inkvizíció az én nótáim felett! Egy esztendeig fogok
11011 IV    |              válaszolt:~– Óh, annak igen szép nótája van; ismerem. Ha meghallgatják,
11012 IV    |                      keseregtek a „Bécs város nótáján”.~Másik nóta volt a „Rózsabimbó,
11013 VI    |                     dalolták a „dagasztószék” nótáját és egyéb utcavágó dalokat,
11014 IV    |                  amiket nálunk „országgyűlési nóták” név alatt ismerünk; ott
11015 IV    |                       a gúnydaloknak nevezett nótákat illeti, azoknak olyan ártatlan
11016 VI    |                     bosszantás, taszigálás és nótálás mellett reggelig írtam és
11017 I     |           odaköltözött házunkhoz. Ő mindvégig nőtelen volt; igen korán csalódott,
11018 X     |                      magamat főbe, de attól a nőtől el nem szakíthatsz.~– Nem
11019 XIII  |                mesterséghez?~– Gazdaság körül nőttem fel. Nem szentírás biz az.~–
11020 XI    |                elrabolni segít, s a becstelen nővel együtt az ország határán
11021 X     |                    bizonyos bérkocsisa van, a nro. 7. Azt pedig én jól ismerem.
11022 XXXI  |                    loca? Frigidula, palidula, nudula! Nec, ut soles, dabis jocos.”
11023 IV    |                  térdeplő urát, a nagybajuszú nürnbergi polgármester képe meg egy
11024 II    |               lámpásnak égni, hogy a keresett numero felől bizonyossá legyen
11025 X     |                       együtt? A hátadon van a numeród, azt gondolod, azt senki
11026 XXXI  |                      comesque, corporis. Quae nunc adibis loca? Frigidula,
11027 I     |                    más arcot látszott ölteni, nyájasabb lett, beszélgetni kezdett
11028 II    |                       fáradságot értük, olyan nyájasaknak találhatja őket, amint akarja.
11029 IV    |                  túrós metélttel, mosolyog és nyájaskodik, míg az ellenfél jól tudja,
11030 XVIII |          felfordítalak az árokba, s kitörik a nyakad. Pedig kár volna ilyen reménydús
11031 XVIII |                   magában:~(„Ha én most téged nyakadnál fogva ebbe a vízbe belefojtanálak,
11032 XX    |                       s pajtásosan átölelte a nyakamat.~– Nem, bátyám, tudod, hogy
11033 XI    |                    midőn szegény anyám újólag nyakamba borult, és bánatos örömmel
11034 IV    |                    hogy róka jár a kertben. A nyakán fel volt borzolva minden
11035 V     |                      a harmadikat is felkapta nyakánál fogva, az ordas elkeseredett
11036 I     |                   megfésülé. Ingem gallérja a nyakkendő alá volt gyűrődve, azt megigazította,
11037 II    |                 vallató előtt, aki alig ért a nyakkendője csokráig, s elkezdte magát
11038 XIV   |                   felkapcsolá Melanie hímzett nyakkörékére, s itt megakadt a tekintete
11039 XI    |                    hátraszegte az állát magas nyakravalójába, s nagyot szíva fogain,
11040 II    |                      hogy nem jár-e az valami nyaktöréssel. Pártfogóm megnyugtatta
11041 I     |                      nádast, milyen szép zöld nyakú vadkacsákat fog lőni! Mennyi
11042 XXIV  |                      megtörténni, szeretném a nyakunkról lerázni ezt a gyanús hadat.~–
11043 V     |               hasított oldalát, agyara helyét nyalogatva.~Egyszerre megállt az állatok
11044 I     |                       ugrált reánk, kezeinket nyalta, s aztán megint tovafutott.~–
11045 XXV   |                       egyszarvú jön elő, ez a Nyárády-címer, a negyedik egy korona,
11046 XIII  |                      azt most! Ez ember élete nyarán keresztül borult volt e
11047 XXIII |                       ugyan helyeslék, hogy a nyarat falusi magányukban töltsék:
11048 I     |                    alkonyodott, mikor egy kis nyárfaerdőbe értünk; ott bátyám azt mondta,
11049 XXIX  |                       sóhaj végigzizegtetné a nyárfák hegyeit, elenyészve a lankák
11050 XX    |                 szekér; a két paripa vágtatva nyargalt be az udvarra a könnyű útikocsival.
11051 V     |                követheté.~A paripa viháncolva nyargalta körül a kazlat: le akarta
11052 XXI   |                  másikat nagyobb gyorsasággal nyargalvást magával repíteni; – oda,
11053 XVIII |             dignitásának fölemlítésére mintha nyársat nyelt volna, tekintélyes
11054 XXIX  |                   egyre zörgetett az ajtón, s nyavalyogva kiabált:~– Bocsáss be! Bocsáss
11055 XXVI  |              Családunkban nem volt otthonos a nyegle büszkeség: boldogságot kerestünk,
11056 XII   |                  röviden, s elkezdett ezüstös nyelű antik késével a csirkecsontból
11057 II    |               technikai ismeretein túl Cicero nyelvében is jártas.~Nagyanyámat és
11058 IV    |                    mondd, jámbor asszony, ami nyelvedre akad, hisz az ég téged is
11059 II    |                      barátom a művelt európai nyelvek előkelőbbjeivel megismerkedjék,
11060 VI    |                       füst elkábított, leette nyelvemről a bőrt, de azért ki nem
11061 II    |                  nevét egy rég nem élő nemzet nyelvén kimondani megtanulja.~Szegény
11062 II    |                 interim közegül egy neutrális nyelvet segítségül híhatánk, mely
11063 X     |                       fogpiszkálás. Először a nyelvével, azután a körmeivel segített
11064 I     |                   elemi ismereteimmel a latin nyelvtanban arra indultam el, hogy ez
11065 II    |                  hegedűben milyen Paganini, a nyelvtudásban milyen Mezzofanti, a festészetben
11066 XIV   |                      ügyes, gyors kezű, gyors nyelvű lyán mellett, kinek minden
11067 V     |                  paripájához, oly bizton ül a nyeregben. Csak a fejével alszik;
11068 XXVII |                    sor.~A rablók leugráltak a nyeregből.~– Nem szükség kipányvázni