10-apamm | apamn-befol | befot-bunte | buszk-csuff | csufo-elbuc | elbuj-elony | elord-erolt | erone-feles | felet-fogad | fogai-gyapo | gyara-hason | hasra-hozza | hozzo-izgal | izgat-kedve | kedvt-kifiz | kifli-kopen | kopi-lakos | lakot-lesza | lesze-megeg | megej-megta | megte-morog | morzs-nyere | nyeri-ohely | ohozz-perec | pereg-remek | remel-sohaj | sok-s-szent | szenv-talal | talan-tetet | tetle-ulnel | ulnun-vasat | vasbo-vissz | visza-zuzot
Fezejet
11069 XII | érkeztére valami sajátságos nyerítést hallatott, amire egy sötét
11070 IV | egykor a lelki szenvedések nyertek vigasztalást; de ön a birtokába
11071 XIII | kihúzott nevet átadtuk a nyertes félnek, annak áll jogában
11072 XVII | mert egy nagy zálogos pört nyertünk meg.~– Igen?~Bálnokházyné
11073 XXVI | tekintetéből új táplálékot nyerve! És azután alkonytól hajnalig
11074 V | közeledtét. A farkaskölykek nyifogása hangzik a kazalból.~A paripa
11075 I | jött hozzánk vissza; sírva, nyihogva ugrált reánk, kezeinket
11076 XXVIII| becsaphatni előtte.~– Meg ne nyikkanj! – dörmögé Kandúr, egyik
11077 IV | nyílt az ajtó, olyan cifra nyikorgással, hogy esküdt úr azt hitte,
11078 XXV | csoda a tréfáló szemeidet – nyikorgott a rabló a szájába fogott
11079 XXVII | nyitotta ki ajtaját, hogy ne nyikorogjon. Loránd a folyosó átellenes
11080 XV | szobájának ajtaja halkan nyikorogna.~A szívlüktetés majd kiszakította
11081 XIV | ment.~Nevetett, de a mérges nyíl szúrásával szívében!~Óh
11082 V | készülne: – a vesszőajtó alján nyílás volt, azon betörtek.~A paripa
11083 XXIX | Odatartá fülét a vastábla nyílásához. Valaki megkopogtatta a
11084 XXIX | helye volt. Azon a szűk nyíláson ki tudott bújni, és odább
11085 XXIX | vastáblák védték, egy gömbölyű nyílással középen, amin át ki lehetett
11086 XI | ahol a dölyf lakik. Olyan nyilat törtem bele, amit sohasem
11087 II | láttam, hogy ez a nyájasság nyilatkozata volt tőle.~Én megkísértettem
11088 IV | elismerésnek ez őszinte nyilatkozatát; hanem azért csak helyet
11089 VII | tekintetével leszidva a rokonszenvű nyilatkozatért, azután mérgesen rám rivallt:~–
11090 V | hangot, melyben a káröröm nyilatkozik, s csendesen veregette lompos
11091 XI | anyádnak és nagyanyádnak tilt nyilatkoznod. Megmondhatod nekem; én
11092 XV | szellemdúsan kerüli ki a tréfa nyílhegyét, sem ostoba pruderie-t,
11093 II | sok használástól.~Az ajtó nyíltára felvette fejét az átkozott
11094 X | nyakában van a köpönyeg, nyilván útra készül.~A kapu nyitva
11095 IV | az is érdem, ha valaki a nyilvánosság előtt meri mutatni, hogy
11096 I | jutunk, mely a föld alatti nyiroktól zöldes fényben ragyog.~A
11097 II | s nem levén oly rövidre nyírva, állt egyenesen a feje búbján,
11098 XXX | a törvény nevében, hogy nyissa ki előttünk az ajtót. Nem
11099 XXVII | alakjában közlenek, ami utat nyit a bolyongónak egy láthatatlan
11100 I | mert mellette ültem, mint nyitá ki hüvelykujjával a kisujján
11101 XXVI | itt van az operának a nyitánya.~Loránd átvette a levelet,
11102 XII | saját testével védi.~Mi nyitja lehet e talánynak?~Eközben
11103 IX | lopóznak elő, csendesen nyitják az ajtót, suttogva beszélnek,
11104 XIII | érzés rejlik ott, aminek nyitjára senki sem akadt még; Topándy
11105 IV | fakadt, hogy bárcsak senki se nyitná ki, míg végre csoszogó léptek
11106 IV | jut, ennek extra szobát nyitnak ottan, annyira megérdemli.
11107 I | neszt; csak hogy az ajtókat nyitogatták itt is, ott is.~Nemsokára
11108 IV | titulo „klastrom” ki nem nyitok semmi ajtót, hanem sub titulo „
11109 XXX | éjjel a szobádból? Miért nyitottad ki a ház ajtaját? Mit kerestél
11110 XXIX | verte az ajtót, hogy nem nyitották ki előtte.~– Verjen meg
11111 X | hogy jutottam ki az utcára, nyitottak-e előttem ajtót, vezettek-e,
11112 X | ütötte meg füleimet: oda nyitottam be.~Melanie húgom zongorázott
11113 XXX | ismételt parancsomra sem nyittatott fel az ajtó, kénytelen voltam
11114 V | eléténferegtek az odúból, anyjuk után nyivácskolva; megrázta azt kegyetlenül
11115 XVI | vízbe esett, a tulipános nymphaeák levelei között eltűnve.~–
11116 XVIII | tudta nézegetni azokat a nymphaeákat a víz felett, amik Melanie
11117 XXVII | bokrokig.~A csalogány ott nyögdécsel a sűrűben.~Beljebb kell
11118 XXVII | most már csak gyügyögve nyögdécselt a bokorban, mint mikor párjára
11119 I | fájdalom torzulatával arcán nyögé:~– Óh, Dezső, ne kínozz!
11120 III | azután így állhatatosan nyolc-kilenc évig együtt hegedülünk és
11121 IV | Megálljon kend!” – és a „Hetes, nyolcas…”, s úgy tart botrányos
11122 XIII | csinálni nyolc szérűre, mind a nyolcat kinyomtatni, bemérni, szekérre
11123 III | zongorázni.~Melanie húgom csak nyolcesztendős volt még, de már oly szépen
11124 III | alakjánál.~Nem volt még több nyolcévesnél, de növésére nézve pár évvel
11125 XXIX | egy csipkézett fülű tarka nyolchetes malacomat…~– Hüh! – förmedt
11126 VI | ha én délután öt órától nyolcig Melanie húgom zongorázása
11127 IV | mandátumot. Méressen ki nyolcvan forint ára zabot a magtáramból,
11128 XXII | hajfürtein gondoskodó anyai kéz nyomai látszottak, s Bálnokházyné
11129 XV | minden ajtó zárait, hogy egy nyomásra mind kinyílik.~– Jól van,
11130 VII | a két húszasnak.~Amilyen nyomasztó volt rám nézve mindig, ha
11131 II | megelőző fogadtatástól még nyomasztott kedéllyel, félénken bátorkodott
11132 IV | hibás.~– Ezek mind igen nyomatékos ellenvetések, s megtehette
11133 XIII | párbajra ő hívott ki. Ez nyomja lelkét. Nem tud elég hidegvérű
11134 X | elébb a kilincsét le kellett nyomni, azután az egészet fölemelni,
11135 VII | gondolatra hozott, hogy mégis nyomon vannak: a leírók egymás
11136 XXX | magához, – nem szégyenli nyomorú eredetét, – tudja érteni
11137 VI | kedvem haragudni rá. Sokkal nyomorultabbnak éreztem magamat, mint hogy
11138 XXVIII| meggyilkolni.~– Ejh, jöjjenek a nyomorultak! Szemükbe nézek! – monda
11139 XX | kezemmel kilöktem a reszkető nyomorultat az ajtón; nem tudom, hova
11140 I | nehéz vádakkal, gyávának, nyomorultnak nevezte el, fenyegette Istennel,
11141 V | semmi utat nem mutat: a nyomot, mi utána marad, egyszerre
11142 III | a tallért az inas kezébe nyomtam, úgy el voltam fogulva e
11143 VII | országgyűlési szónoklatokat hol nyomtatják. Maga az iskolai fiatalság
11144 XXIV | előkereste tárcájából a velin nyomtatványt, s odanyújtá Lorándnak.~„
11145 XXIX | esküdtjével és hajdújával a nyomukban.~ ~A pók ott ült a
11146 I | ember számára van még üres nyoszolya, s a másiknak már nem jut
11147 XXIV | utánuk a menyasszony a nyoszolyólyánnyal; fehér atlaszruha volt rajta,
11148 XIII | kezdett rémregét. Nem volt nyugalma ülve beszélni ezt el. Nem
11149 XVIII | ajándékot.~Isten hozzád, nyugalmas boldog élet! Isten hozzád,
11150 IV | gömbölyű orcája folyvást nyugalmasan mosolygott hosszú két bajuszával,
11151 IV | hivatalnoknak csakugyan inkább nyugalomra volt szüksége, mint vendégségre.
11152 XXII | hogy jelenleg kelet helyett nyugat felé utazik nagy sietve.~–
11153 I | a hírt, mely apjuk nevét nyugatnak ragadta, keletre térítik
11154 IV | dallama van: „Bécs várostól nyugatról keletre hidegen fúj a szél”.
11155 II | beszenteletlen szobájában nem nyughatik, ki nem talál utat a kietlen
11156 XXVII | az álom, ~Mert az álom: nyugodalom, ~A szerelem szívfájdalom.”~
11157 XI | felsóhajtott, és meg látszott rajta nyugodni.~Azután nagyanyám hajolt
11158 I | gyerek elkényesül, durcás, nyűgös lesz, ha látja, hogy nagyon
11159 XIII | mindent, s e gondolat nem nyugtalanít annyira, mint az, hogy most
11160 XIII | megölt? – sürgeté megújult nyugtalansággal Loránd.~– Mondtam már, hogy
11161 XXIX | változtatja hangját, az nyugtalanságot, aggályt költ az emberben
11162 XIII | csalni. Meg hagytam magamat nyugtatni azzal az ámítással, hogy
11163 XX | megvetése van kifejezve.~Csak az nyugtatott meg, hogy ily késő éjfél
11164 XXIX | melyben szépen hasra fektetve nyugvék a boldogtalan áldozat, csipkés
11165 XXVIII| A fenevad fogvicsorgatva nyújtogatta nyakát, hogy Lorándot megmarhassa.~
11166 XXIII | minden oldalról. Fromm papa nyújtotta ép karját az öreg mamának;
11167 XIII | nyájas, békeajánló arccal. Én nyújtottam neki előbb a kezemet, hogy
11168 XIII | napsugárt fejére sütni! Nyújtsd ki feloldó kezedet felé
11169 IX | könnyű tíz év!), hosszúra fog nyúlhatni ott – (nehéz tíz év!).~Nem
11170 II | macskaláb, az én tányéromra nyúlkálni?~Akkor aztán mindent a kiscicának
11171 XIV | egy kényes virágbimbóhoz nyúlna.~– Nono, minek az a nagy
11172 III | ha valami tálhoz kellett nyúlnom. Irtóztató volt az a gondolat,
11173 IV | vendégséget, és semmihez hozzá nem nyúlok.~No, az szép lesz! – hüledezék
11174 XVII | Áronffy Lorándhoz mint egy nyúlós iszaptenger, tapad? Amint
11175 XX | Mind a ketten tárcáikba nyúltak, s kivetettek az asztalra
11176 X | Mócli, kalapja karimájához nyúlva. – Hová hajtsak?~– Te csak
11177 XXIV | kell perzselnünk azt az ó-kazlat, amiről már sokszor mondtam,
11178 XI | fogja omlasztani, mint az ó-sírboltokban talált alakokról regélik.~
11179 XXI | megtaníts rá; de mi köze a te ó-testamentomodnak az én szívem evangéliumához?~–
11180 II | az „én” tanáromat akarja ócsárolni vele?~Az én etikám szerint
11181 XVIII | beszélt Melanie-ról, s még ócsárolta azt más leány szeme előtt!
11182 XXIX | malacot meg kell fogni és odaadni a Marcsának.~A malac ott
11183 XII | mutogatva ujjain: – Kétszázat odaadtam a szűcsnek; négyszázat a
11184 VIII | hogy az ilyen tartozást odaajándékozni nem szokás.~– Párbajt akarsz
11185 XXIX | kudarcot valakinek ingyen odaajándékozzák, az minden emberi lélektanon
11186 IV | szekrényéből, s azt mindenestül odacepelvén, letevé a nagy diófa asztalra,
11187 XX | magunkat, s parolázni kezdünk, odacsődült mindenki körénk, s azután
11188 XV | lélegzetét visszafojtva odacsúszott az ajtóhoz, s a kulcslyukon
11189 I | helyeiket. Mind a heten odadobták a gondviselés lábaihoz azt
11190 V | felelt a kérdésre, s fejét odadörzsölte gazdája csípejéhez.~A lovas
11191 X | bimbóháznál reggelizhetik, akkorra odaér, mire megvirrad, aztán csak
11192 X | Átkozott messze van; de mire odaérünk, annál bizonyosabban otthon
11193 XVIII | fűzte kezét, forró arcát odafekteté vállára, s együtt sétált
11194 I | egymás keblére borultak; én odafogóztam mindkettőnek a ruhájába,
11195 IV | plafondról lelógó ember odafordulna hozzá, s azt mondaná: „Tessék
11196 I | megtörülte szép hosszú bajuszát, odafordult hozzám, odavont keblére,
11197 VIII | többé? – kérdé hirtelen odafordulva férjéhez.~– Sőt inkább éppen
11198 XXVI | zavarba hozhatta a leányt. Odafurakodott hozzá.~– Mást is látok én
11199 II | fogva húzza magához, hanem odafutott nagyanyám elé, nyakába kapaszkodott,
11200 I | nekünk is kedves hang volt. Odafutottunk apánkhoz, kezet csókolni
11201 II | az „Ó be szép” kardalt, odahagytam a műhelyt, s fölmentem szobánkba.~
11202 XII | kezéről a smaragdos ékszert, s odahajítva az asztalra.~A rabló elkezdte
11203 XIII | felsóhajtott, s hirtelen odahajolva Lorándhoz, azt súgá neki,
11204 XII | útitársa is van, azt is odahíná a lakomázáshoz. Nincs is
11205 XXXII | fel többet. Mire Fánnyt odahívtam hozzá, már halva volt.~A
11206 II | belőlem nevelni, kivált ha odajárok hozzá privátára, hogy még
11207 XIX | hogy én mulassak, ti is odajönnétek a vigalomba? S mulatság
11208 XXIII | ajtófélnek dűlve álltam, s te odajöttél hozzám titkomat kicsalni?
11209 XIII | valamit, s aztán ők is csak odajutnak, ahova a többi.~Loránd már
11210 III | valaha, hát sohase fogok odajutni.~S ha énnekem valaki akkor
11211 XX | áldott természetű cimbora már odajutott, hogy feje hátrahanyatlik
11212 III | talentumaimat; írok dicsőítő ódákat, panegirikonokat főispán,
11213 I | Holta után testvére, Kálmán odaköltözött házunkhoz. Ő mindvégig nőtelen
11214 XXVIII| ajtótól, s onnan egyenesen odalátni.~Loránd felvonta fegyverén
11215 XXX | égő arcát, s hogy Loránd odalépett hozzá, és megfogta kezét,
11216 XXVII | mindenki helyén volt, Kandúr odalopózott hason mászva az orgonabokrok
11217 XXVIII| gyorsan egymás után kétszer odalőtt közéjük.~Egy jajkiáltás
11218 XXI | sír Loránd helyett.~Loránd odamegy hozzá, s kezét megfogva,
11219 XII | Ne menjen oda!~– Pedig odamegyek; s ha nem tetszik megengedni,
11220 XXX | ellen: ő már tud imádkozni. Odamenekült hát azon hatalmas úrnak
11221 XI | tanácsoltad Lorándnak, hogy odamenjen?~– Én.~– Nem tudtad, hogy
11222 XXIV | utána, a hajdú is utánuk, s odamennek a vőlegényhez.~– Ön Gyáli
11223 XXIV | megközelíteni.~– Én sokszor akartam odamenni, de ön nem eresztett.~–
11224 I | mélyen összevonva.~Loránd odament hozzá, s lassan suttogott
11225 I | megtudta, összebeszélt, odamentek, felkeresték, s azt mondták
11226 XX | mámorkábított idegeket; minden szem odameredt Lorándra, mintha meg akarná
11227 II | visszanézett rám, s ha akkor én is odanéztem, durcásan kapta el a fejét,
11228 I | s felugrott ültéből.~– Odanézzetek! Ott még „egy” üres fülke
11229 II | barátsággal vállára téve kezemet, odanyomtam a markába a számára elhozott
11230 XIII | levelet.~– Itt van – szólt odanyújtva azt Topándynak.~– Nőírás –
11231 XXVII | rájuk gyújtjuk a háztetőt, s odaperzseljük őket. Így is jó lesz. A
11232 II | össze vagyunk nőve, végre odarántott magával a megholtakhoz,
11233 V | zúzott lába nem fogott már, odarogyott le alája; a diadalmas ellenfél
11234 I | elől.~Azután felsikoltott, odarohant hozzánk, átölelt mindkettőnket
11235 XII | mögött.~Mikor aztán utolérte, odarúgtatott mellé.~– Szervusz, diák!~
11236 XXX | imádott ifjú lép be rajta.~Odasiet Cipra ágyához, és megfogja
11237 II | átment nagyanyámhoz, nyájasan odasimult hozzá, kezét csókolgatta,
11238 XXIII | Dezsőnek; Márton legény pedig odasomfordált Loránd mellé, s könyökével
11239 XIII | idebenn. A hideg holdvilág odasütött Loránd homlokára.~Topándy
11240 V | lépegetett csendesen előre, odaszagolva ellenfeléhez, s vakmerőn
11241 IV | elhámlott bor-etikettet is odaszámlált: hogy ez tíz forint.~Az
11242 XVI | Loránd folyton-folyvást odaszegzi szemeit boldog elragadtatással,
11243 V | végignyújtózik a gyepen, odaszólítja Fáraót.~– Gyere ide, legeléssz
11244 X | Egyszer megállt, s félvállról odaszólt hozzám, még mindig indulat
11245 II | ügyeljen ezután is.~A jó úr odaszorított karjai közé, s biztosítá
11246 XI | kimentem az ajtón, és azután odatámaszkodtam a másik szobában az ajtófélhez.~
11247 II | meg újra ugyanaz.~Fánny odatartotta a fülét az ajtóra, s megfogta
11248 XIII | szép asszony.~Loránd is odatekintett, s úgy tetszék neki, mintha
11249 XX | ütésre emelt öklömet, én odatekintettem, s – karom zsibbadva hanyatlott
11250 IV | nyomát nyájaskodása jeléül odatenyerelje: addig Sárvölgyi lakása,
11251 XI | tartanom.~Szegény anyám odatérdelt le elém, átölelt, összecsókolt,
11252 XX | gyöngyöztek.~Én csendesen odatettem kezemet Loránd kezére, melyben
11253 XXX | maradtak Cipra mellett.~Loránd odaült ágya szélére, s kezében
11254 II | Valamely fiatal legény odavágott:~– Igenis: „De szabadíts
11255 XIII | tőlem; a maga levele is odaveszett volna.~– Zsivány? – szólt
11256 XII | ifjú idegein. Amint erővel odaveté magát keblére, s leszorítá
11257 XX | magukat tovább, előrohantak, odaveték magukat a tivornyázók közé
11258 XXIV | tisztaságnak képzelnek: odaveti magát leggyűlöltebb ellenségemnek:
11259 XX | megfogta a két matróna kezét, s odavezeté őket hozzám.~– Ezt öleljétek,
11260 XI | ajtót, s azután kézen fogva odavezetett anyám ágyához.~Szegény jó
11261 XII | maga pedig fogta a lovát, s odavezette a kúthoz, vizet húzott neki
11262 XXV | akkor az én feleségemet is odaviheti magához, s aztán egy nap
11263 V | Amint a lobogó tűz így odavilágított az arcába, semmivel sem
11264 XXII | szemöldökráncolás. S te most ezt a fiút odaviszed Sárvölgyi elé, hogy végigregéltess
11265 VI | levélbe az én nevemben, s azt odaviszi a kedves jó mamának, s elolvassa
11266 XVI | megítélni érte?~Loránd gyöngéden odavoná ajkaihoz e finom kezecskét,
11267 IX | nézni; – hát még ha e két odú között egy harmadik is sötétlik:
11268 V | megjárt helyre, s a kazal odúja előtt megállt, ott gazdája
11269 V | vegyest.~Bemegy a kazal odújába, s kihúz a széna belsejéből
11270 V | szél lebegtetné.~A kazal odújából pedig előkúszott az ellenség:
11271 V | annál a fenevadnál, aki odúját az imént bitorolta.~Egy
11272 XX | golyóra, akkor a pisztoly öblét megtölték színültig borral,
11273 XXIV | Tekintetes Topándy úr kedves öccsével, Áronffy Loránddal együtt
11274 VIII | harmadikra!~– Kire?~– Itt van az öcséd, Dezső.~– Dezső? – Lorándnak
11275 XVIII | Szolnokra. Annak a napját, hogy öcséddel találkozol, meg kell ülnünk;
11276 XXI | is – szólt Loránd. – Most öcsémmel elutazom, az ő lakodalmát
11277 XI | Pedig én megmondtam azt az öcsémnek magam.~– Miért hallgattad
11278 IV | No lássa, tekintetes öcsémuram, utoljára mégis csak megegyezünk;
11279 XVII | lesz olyan szíves, Loránd öcsénk, hogy elkísér bennünket
11280 II | bökve, hirtelen lebicsaklott ökle bötykeivel végigkommantott
11281 XII | szemébe nevet a rablónak; aki öklébe szorított késsel szegül
11282 I | Iskolatársai rettegtek öklétől, s nem mertek vele kikötni
11283 XX | valaki hátulról ütésre emelt öklömet, én odatekintettem, s –
11284 XXIX | Borcsa asszony, s most már ökölre fogta a serpenyőt, tele
11285 I | sötétben egy szénásszekér, négy ökörtől vonva, csendesen haladt
11286 XIII | jöttek már híres, kitanult ökonómusok, csatos cipőkben gazdatisztnek
11287 I | vetett magára, s előrement az ökreihez.~Mikor a faluhoz közel értünk,
11288 II | újra kellett dagasztani. Öldökölte az a gondolat, hogy valaha
11289 XXXI | rohannak, Loránd az első, akit ölel, csókol mindenki.~– Hát
11290 XXIII | űzte el az örök gyászt, öleld meg ezt a rád váró jó anyát,
11291 XXII | bujdokolni, kerülve anyja ölelését. Nem jutott neki egyszer
11292 XI | boldog azáltal, hogy őt ölelheti.~Fánny ismét súgott valamit
11293 I | és másnap újra keblére öleli azt, megbocsátanak egymásnak,
11294 XXII | kívánta az ifjútól, hogy ölelje át, s így átölelkezve rohanjon
11295 XX | visszafordultam, hogy Fánnyt keblemre öleljem.~Már akkor anyám és nagyanyám
11296 XX | odavezeté őket hozzám.~– Ezt öleljétek, ne engem: – ezé a diadal!~
11297 XIV | össze; a mindennapi ábrándos ölelkezésnek e delejes tárgyát most levágni
11298 XX | végzi nagy pohárcsörgéssel, ölelkezéssel, csókolózással, a trombitatusban
11299 XVII | sírjunk, ájuljunk el és ölelkezzünk”). Azért e találkozási szcénának
11300 XX | napnak, amikor már Lorándot ölelni szabad? Mind eljöttek velem.~
11301 XI | anyám szenvedélyesen magához ölelt, és csókjaival elhalmozott.~
11302 IV | asztalt, ahol egyik vendég egy ölnyire ül a másiktól, körös-körül
11303 XXV | hercegasszony, cigány hercegasszony! Ölök, rablok, házat török addig,
11304 XVII | előtte; ájuldozott, ismét ölre fogta; ahogy ezt számtalanszor
11305 V | megfognák, megkötöznék: kit ölt meg érte?~Pedig tallér és
11306 XXII | támadt, hogy mátkáját nem ölték meg.~Loránd észrevette ezt,
11307 XIII | kérdésemre: talán embert öltél, azt felelte: igen. Értette:
11308 I | hirtelen más arcot látszott ölteni, nyájasabb lett, beszélgetni
11309 XIX | fogadással tíz évig tartó gyászt öltettél fel családoddal, magaddal
11310 V | rávallanak cigány eredetére. Öltönye kopottas kék dolmány, általvető
11311 XXIX | erőszakosan tépte le magáról öltönyét, mely mint a Nessus-ing
11312 XXVI | akkor: – kedvesem.”~„Ha öltönyöm visszájáról vettem fel véletlen,
11313 XV | Melanie-t nem láthatá e helyről. Öltönysuhogásról gyanítá, hogy Melanie felöltönyét
11314 XV | társalgásban, válogatós az öltözékben, s hogy ügyességével remekeljen,
11315 XII | kengyelben ül, huszárok módjára, öltözete ezüstgombos mente, zsíros
11316 XXIV | hogy így tudósít még az öltözetek részleteiről is.~– Angol
11317 XV | szobájában, és sötétben maradt. Öltözetestül veté le magát ágyára, s
11318 XIV | azzal lepje meg. Hiszen öltözhetett volna csipkés selyembe is,
11319 XII | ezüstről étkezik, selyemben öltözik, s az ifjúság tüzét hordja
11320 I | nagyot.~És ezzel elkezdett öltözködni.~– Minek öltözöl fel?~–
11321 I | sietve fölkeltem, s elkezdtem öltözni, mosdani. Bátyám segített
11322 I | mosdani. Bátyám segített öltöznöm, és sok gyermekes fecsegésemre
11323 I | elkezdett öltözködni.~– Minek öltözöl fel?~– Hát a tört ablakot
11324 IX | volt rajta; táncvigalomnak öltözött odafenn, úgy jött le.~–
11325 I | hamarább? Lám, te már fel is öltöztél.~Azzal én is sietve fölkeltem,
11326 XIII | más, – mint egy asszonynak öltöztetett szűz.~És ezt a titkot Loránd
11327 XXII | így is csak meg vagy te ölve.”~Ezt a gúnyt majd mindjárt
11328 XXII | tündéri hangok kezdenek el ömledezni a zongorából. Hanem biz
11329 XIV | fejére az égi világosság ömlik alá. Sokáig elnézegette
11330 XXII | vallanom, hogy én vagyok.~– Ön-e? – csodálkozék Bálnokházyné.~–
11331 XXII | Medúza-fő, melynek kígyói önarca felé fordultak vissza. –
11332 VIII | uram, ezt ne emlegesse! Ez önben a legkegyetlenebb vonás.
11333 XVII | hasonló esetben meghajolt önbüszkesége előtt, s életet, boldogságot
11334 XXIV | abban a helyzetben, ami az öné?~– De kicsoda ön, és hogy
11335 XXII | az örvénybe buktatná.~– Önebben remekelni tud – szólt gúnyos
11336 XXVII | ripacsos képű fickó nagyon önelégült vigyorgással.~– Hiszen én
11337 XIII | valami, amit most már nemzeti önérzetnek neveznek; maga a világbölcsészet
11338 XXX | szívemet találta, hogy az önét megszabadítsa. Nem érdemli-e
11339 X | lármáját, amit irántunk való önfeláldozásból követett el.~Hogy a szabadba
11340 I | szüntelen suttogja nekik: „Apád öngyilkos volt, testvéred maga kereste
11341 I | Tudjátok, hogy ide temeti öngyilkosait a család, mert másutt nem
11342 I | vagytok, melynek minden tagja öngyilkosul hal meg.~Íme ez volt a titok,
11343 XVIII | nagyon el kellett telve lenni önhittséggel Gyálinak, hogy a vén táblabíró
11344 VIII | Lorándnak úgy kell, minek volt önhöz oly bizalmas. Azt csak nem
11345 IV | el! Igenis, gyújtogatott öni Igaz hívek lelki békességét
11346 XXI | legyen egész nap jókedvű. Önként is jött neki.~Szegény leány:
11347 XIII | fölkelő sereggel, onnan egy önkéntes csapattal tovább, az egész
11348 XIX | az életnek örülni.~Fánny önkényt kizárta magát az életből.
11349 XII | s míg eközben baljával önkénytelen elbocsátá a zsivány kezét,
11350 XXVII | parancsolnak nekik?~Cipra önkénytelenül összeborzadt.~Maga sem tudta,
11351 IX | elhatározták magukat arra, hogy önkezüket életük ellen fölemeljék,
11352 XXX | szereti szerelemből, – szereti önmagáért, – szereti, mert boldog
11353 XX | ordíték rá, nem ismerve önmagamra többé, s úgy szorítottam
11354 XXVIII| veszély közepén van, egyedül önmagára hagyva.~Ő is vadászaton
11355 I | annyira meggyűlölteté vele önmagát, hogy mikor az élet gondjaitól
11356 XIV | egyszer-egyszer Melanie, önmagától észre nem véve, nagyot sóhajtott.~–
11357 XXII | remélhetjük, hogy itt maradnak önök velünk ezt a kárba ment
11358 XXII | akkor nem kívánjuk elrabolni önöket – folytatá habzó epével
11359 III | előtte, s erősen sértette önszeretetemet, hogy nagyságos rokonaim
11360 I | kezét vezette az éles késsel önszíve felé, ott áll leskelődve
11361 IV | szigorúan a szolgabíró.~– Önszolgáinak olyan neveket adott, aminőket
11362 XIII | mokkanedvet a csészékbe öntögesse, míg a kövér bivalytej a
11363 XX | alak vele szemben állt, úgy öntötte arcába a kezében tartott
11364 XXV | megölni. Egyszer mérget öntöttek az ivókutamba. Szerencsére
11365 XXII | keserűségét valaki előtt ki ne öntse, s ha már a nagyságos asszony
11366 VII | Büszke voltam abban az öntudatban, hogy ezúttal bátyámat nekem
11367 XXIX | kérdőre, miért lőtte agyon? Önvédelemből tette.~Csak a kezei ne reszketnének
11368 XVI | Erős bástyát talált ez önvédelemre ama családi sírbolt falaiban
11369 XXVIII| belecsimpajkózott lerázhatatlanul, s ördögi nevetéssel monda: „Gyere
11370 XII | verjen meg a devla, cudar, ördögjárta diákja! te diák, te tintásujjú
11371 II | nem fogom őt többé pisze ördögnek nevezni.~Nagyanyám megengedte,
11372 XIII | mulattatni Cartesius elmerülő ördögöcskéin, rá mert ülni a villanyos
11373 XXV | mentsd magadat a pokolban, az ördögök nagyapja előtt; annak hazudd
11374 II | olvasá a milliószor elmondott ördögűző formulát: „His atacem, panacem,
11375 II | azt vártam, hogy az a kis ördöngös furcsaság rám fog mutatni
11376 XXXI | holdvilágos éj volt.~A jó öreganya átölelve Fánny vállát elmondá
11377 IV | becsületére állítá, hogy az öregapját attól temették el, hogy
11378 IV | hogy biz ennél jobbat az öregapjuk házában sem ettek. Ez utóbbi
11379 II | erősre? Az utóbb szülött az öregebbre?~Messze út jártán eltöprengtem
11380 I | Mi szüntelen úgy láttuk öregeinket, mintha valami búskomor
11381 XXVII | puskaaggyal a fejére! Hanem az öreget élve kell megkapni, mert
11382 XVIII | szerencséjének betudni.~Az öreggel röviden megismerkedve, nagy
11383 X | legény kuncogása vert föl. Az öregnek valami fúrta az oldalát,
11384 XVIII | Hahaha!~– De mutass be az öregnél! Hallom, hogy viális bolond
11385 XXVIII| csizmahúzással! – zsörtölődött az öregúr-vendégeink megjöttek. Tálalni kell!
11386 XXIX | kerekedett.~De íme ilyen az örökbe fogadott malacok hálátlansága!
11387 IV | hozzájuk vezet, szent és örökkévaló, az áhítat, mely előttük
11388 X | hogy anyja megszökött, az örökkévalóságig elfelejtettem már. Hanem
11389 XIII | és a világok története az öröklét; s az örök igazság eljön
11390 VIII | kikerülhetetlen.~A családi baj öröklő. Egyiket megöli a családi
11391 XVIII | alkalmatlan, hogy a két dámának örökösen szépeket mondjon az ember.
11392 XVIII | dominiumait, amikre anyai ágon van örökösödési igénye őkegyelmességének,
11393 XXIV | melyben Melanie húgomat tettem örökösömül, s mely a megye levéltárában
11394 I | tréfával mondá, hogy ez az ő öröksége. Itt járkált óra hosszat
11395 I | nyugszik, hagyta ezt a rettentő örökséget utódaira, s testvérkéz volt,
11396 VIII | fejére szertefeccsen!~Ez az ő örökségük. A pisztoly, mellyel az
11397 XIII | valamikor mind meglelik apai örökségüket, amiből őket valami zsarnok
11398 XIX | szívének jólesik. Derült, örökvidám jelensége megvilágítá körüle
11399 XXIII | összehajolt a kupola fölött örökzöld gallyaival.~Itt megálltak,
11400 XXIII | menyasszonyhozásra, csak az örömanya maradt otthon.~A Fürstenallée-i
11401 XXIII | gyermekei mellett; ő nem fogja örömeiket zavarni: víg lesz, együtt
11402 I | gondjaitól megszabadult, az élet örömeit sem akarta tovább látni.~
11403 XIX | s e várásban nekem elég örömem van.~Óh, mint szerettem
11404 XVIII | most. Amilyen nagy lelki örömemre szolgál nekem arra a hippocratesi
11405 XXVIII| Kandúr szemei ragyogtak a düh örömétől, mikor ellenfele megdöbbent
11406 XXI | lovak!~Dezső nem mert ez örömhírrel maga menni anyjához, Fánnyra
11407 XVIII | egészségére, ki holnap nagy örömnapját fogja ülni.~Topándy is félrenézett
11408 XIX | a másik hol van? Minden örömöd sértené ezt a szenvedő szívet,
11409 I | haza magával. Dicsőségem, örömöm!” Most itt van! Mit nyertem
11410 I | örültem, de bizony sírtam örömömben, mikor újra karjaim közé
11411 XXX | szeretsz engem, te örülsz az én örömömnek. Te ismersz, te tudod, minő
11412 XXVI | szegény leányoknak, búra vagy örömre! Egy napon öreg cigányasszony
11413 I | lett.~A föld rengett az örömzajtól, ez a föld, ez a keserű
11414 IV | veszedelmén az igaz nem örülhet. Ez bűn volt, amiért meg
11415 XXII | szégyenelje-e azt, vagy örüljön neki.~Azután háromszor is
11416 VI | mintha én írtam volna: hogy örülnek neki! Nem ismerik még német
11417 IV | Kakukfüvet meg a Macskalábat; örvendeztesd meg őket, hogy bemennek
11418 XXII | önnek ezúttal bennünket az örvényből kiszabadítani, tán még azt
11419 XIII | alatt egy korán feldúlt élet örvénye sötétlik.~Sokat próbáltak
11420 I | párkányon ültem, lenéztem az örvényébe, úgy hítt valami, hogy taszítsam
11421 XXV | azért, hogy leányodat a bűn örvényéből kiszabadítsd. A cél magasztos
11422 II | Hány volt feladva a tálban? Összeadás, kivonás. Kisül, hogy egy
11423 II | szellemi menázs! Sokan keveset összeadnak, s mégis mindent megtanulnak.
11424 II | tartottam.~Úgy véltem ez összeállítás nyomán, hogy ha én egyet
11425 I | bátyja balsorsát megtudta, összebeszélt, odamentek, felkeresték,
11426 XXII | Sárvölgyiékhez? – szólt Cipra, kezeit összecsapva, s már erre ő is közelebb
11427 V | látszott meg arcán, ezt mondták összecsattogó fogai, felfaló szemei.~Az
11428 IV | körül elhelyeznie, hirtelen összecsavarta azt a fején, s a guzsalyából
11429 XII | módjára felhúzott ajakkal, összecsikorgatott fehér fogait villogtatva
11430 XXIV | volt a környékből, mind összecsődítette; még én is kaptam kőnyomatú
11431 XX | pajtást, ennyi istentagadót összecsődítettem, nem tudva, hogy te anyámmal
11432 VIII | velem, lármát csapok, hogy összecsődül a nép az utcáról, s az is
11433 XI | odatérdelt le elém, átölelt, összecsókolt, úgy kért, mondjam meg neki,
11434 XVII | megölelte, kebléhez szorítá, összecsókolta; zokogott, letérdelt előtte;
11435 II | asszonyságnak, kik viszont anyailag összecsókoltak; de minden figyelmem azon
11436 XVIII | nagyfejedelemségek szögletei összeérnek.~Óh be nagyon el kellett
11437 IV | két sűrű szemölde csaknem összeért homlokán, s hosszú szempillái
11438 XXII | csontváz. A felfújt kása mind összeesett. Szerencse, hogy a fánkot
11439 II | hogy nem kell mindjárt összefecskendeznem vérrel, s úgy járni benne
11440 II | egyik tenyerét a másikra összefektetve, fél arcával ráborul, s
11441 XXIX | taszigálnak előre: a rablókat összefogdossák.~A csata végképp el van
11442 XIV | egyik markával homlokán összefogta az egész üstökét, s a másik
11443 VIII | ajtaját, Loránd odaállt összefont karokkal a piperkőc elé,
11444 XXX | rá, oly nehéz és teljesen összefüggő vallomásokat tett, amik
11445 V | ottveszett, azóta bizonyosan összefülledt, nem volt érdemes többé
11446 XI | jelenet alatt a háziak mind összefutottak anyám ápolására, ki iszonyú
11447 IV | esküdt úr –, ha az egzekvált összeget visszatérítené neki.~– Azért
11448 XXVI | napfordítók népfajainak babonáit összegyűjték a tudósok, és egyről még
11449 XXVII | keblén; arcát felemeli, és összegyűjti szívének minden gondolatját:
11450 XXVII | Kandúr cinkosaihoz. – Amit összegyűjtögettünk, hogy majd elvisszük magunkkal
11451 XXXII | ahány szál, annyi napról összegyűjtve! Lehet-e szomorúbb könyv
11452 II | fog aludni!~Még egyszer összegyűltünk a reggelinél, amit még gyertyavilágnál
11453 IV | amint a markából kimaradt az összegyűrt papírok füle-farka, egyenkint
11454 XXIII | levéltől. A két borókafa összehajolt a kupola fölött örökzöld
11455 XIII | volt a levéllel, csendesen összehajtá azt, és visszaadta.~Nem
11456 VIII | sebesen írt valamit, azt összehajtogatá, lepecsételte, s leküldte
11457 XX | nyúltam, s kivettem belőle egy összehajtogatott papírt; de az nem volt bankjegy.~
11458 XXVIII| a berki dúvad ellenével összeharapja magát. – Elraboltad aranyomat,
11459 XXVIII| Onnan hárman jöttek az összehívó füttyszóra: Korvé, Pofók
11460 V | előtt ott a mocsár közepén összehordtak; akkor éppen száraz nyár
11461 I | fehér szemöldei annál jobban összehúzódtak; szemeit soha egy percre
11462 XXVII | láthatja most meg senki.~Mégis összehúzza keblén patyolatruháját,
11463 XXI | papírrongyokat, nagy gonddal összeilleszté őket az asztalon, míg szó
11464 XXII | cédula nem más, mint két összeillő darabja ugyanannak a levélkének,
11465 XIV | ostobaságot sajátkezűleg összeírt, azt is eladták; a táblája
11466 XXIII | házánál otthon! Sok víg házat összejár az ember, ahol jól mulatnak;
11467 III | konziliárius leányával.~Este ismét összejöttünk az ebédlőben a Fromm családdal.
11468 XX | talányosabb lett előttem ez összejövetel.~Hisz Topándy maga érzi
11469 XX | szövetséget mind idecsődíti; ami összejövetelünknek majd nagyon is ditirambi
11470 XXIV | hirtelen egy birtokos hölggyel összekelhet, majd tán a primae nonus
11471 XIV | másik felet a másikból kell összekeresgetni a szobaleánynak, az olyan
11472 II | látszott magát mulatni.~Azután összekerestük mind a hárman Henriknek
11473 XVIII | kezét –, hogy az a tréfás összekoccanás, ami tíz év előtt történt
11474 XXIX | bizonyított be, hogy hirtelen összekötötte az ágyát, előhozta a tulipános
11475 I | értitek ti ezt még.~Gerő összeköttetésben volt azokkal, kik a múlt
11476 XXVI | boldogságot kerestünk, nem hiú összeköttetéseket, s Cipra azon leányok közé
11477 XI | de gyalázat nincs vele összekötve.~– Nincs-e? – szólt Bálnokházy,
11478 I | mire aztán az öreg béres összekulcsolá kezeit, s egyszerű áhítattal
11479 XXVII | Föltérdel ágyában, kezeit összekulcsolja keblén; arcát felemeli,
11480 XXXI | szokott lenni. Loránd ott állt összekulcsolt kézzel két halottja között.~*~
11481 V | növényzete állja el az utat, összekuszált fűnyűggel, gazfolyondárokkal
11482 I | oly zokogva, hogy könnyei összenedvesítették hajamat.~– Loránd! Mi bajod,
11483 IV | foltokkal, szája kicsiny, álla összenyomott, orra aránytalanul nagy
11484 X | arra, ahonnan a nap kél.~Mi összeölelkeztünk. El kelle válni. S ki tudja,
11485 I | alattunk!~Egyszer aztán összeomlott a tíz évig épített új rendszer,
11486 XXIX | vegyítve.~A pók a szögletben összerezzen. A hálót megzavarták. Az
11487 X | kocsira ülni.~Láthatólag összerezzent.~– Ki látott?~– Ne félj!
11488 XXVIII| való pillanat ez már, hanem összerohanásra, egymás testének fogakkal
11489 XXV | Krakk, krakk: így fogom összeropogtatni a nyakát mind a kettőnek.~–
11490 XI | szegény anyám az utcán talál összeroskadni.~Nagyon csendesek voltak
11491 VIII | nevét jegyezte fel.~Azután összesodrották a papírokat, s belevetették
11492 V | melyik mennyit érhet.~Azután összesöpri megint marokkal valamennyit
11493 IV | mellékelt tizenkét puskás pandúr összességében Lankadombra azon célból
11494 IV | napszáma és diurnumok; együtt összességgel tesznek kétszáznegyvenhárom
11495 XXV | pénzt, hogy a cimborákat összeszedhessem! Azoknak foglaló kell.~–
11496 XIII | Heidelbergában, hogy holmieinket összeszedjük, filisztereinkkel megalkudjunk,
11497 XXVIII| kacagott.~Loránd minden erejét összeszedte, hogy az őrjöngőnek ellene
11498 VIII | Azután megpróbálta benne összeszorítani az ökleit, nem reped-e szét.~
11499 X | rám Loránd, s elém állt összeszorított ököllel.~Távol voltam attól,
11500 VII | amiről ezt lemásoltad!~Összeszorítottam a fogamat. Nem fogok felelni;
11501 XIII | erdő, nincs az ember úgy összeszorítva benne, mint a gimnázium
11502 XII | előkuporodott a pad alól, összetakarította ez alatt az éteszközöket,
11503 XV | egy pár válhatik; amelyik összetalál, arra ő is ráadja az áldást.
11504 XXX | veszély éri az úton? Hátha összetalálkozik az elriasztott rablókkal?
11505 I | aztán véletlenül szemeik összetalálkoztak, úgy látszott, mintha kitalálták
11506 XIII | egyszer mégis, véletlenül összetalálkozva Áronffy anyjával, előhoztam
11507 XXX | vallomásokat tett, amik más összetaláló körülményekkel egybevetve,
11508 XIII | egymás között, azt a bizalmas összetartást szilárdítá meg közöttünk,
11509 XXX | ahogy imádkozók szokták azt összetenni. Enged-e ön a sírba lemennem
11510 XXVI | rózsát.”~„Ha leszakítottad, összetépheted, elszórhatod leveleit a
11511 VIII | fiatalember életpályáját így összetépni.~– Hiszen mi történik vele?
11512 XXII | szólt Loránd, tréfásan összetett kézzel könyörögve öccsének.~–
11513 VII | beszédeket. Gyűlés végével összetették ragadományaikat; az egyikben
11514 X | őt vele, de nem akartam összetörni a szívét. Volt más eszközöm,
11515 I | becsapott, az üvegek mind összetörtek, az szólt olyan nagyot.~
11516 XXXII | kedélyállapot mellett!~Szíve összetörve, zúzva; első szerelme oly
11517 V | az ismét sással volt úgy összetűzködve, hogy a kazal színével egészen
11518 XXII | Loránd és Gyáli közötti összeütközés által eredményezett amerikai
11519 XIII | véletlenül a kettőjük akarata összeütközik, mindig a Cipráé jön foganatba.~
11520 IV | a nemzeti közérzülettel összeütköző kísérlet azt különösen vajjal
11521 XXIX | faggyá lett a veríték. A láz összevacogtatá fogait.~Amit a cigánynő
11522 XXII | ebédelők meghagytak, azt összevagdalják, s csinálnak belőle új kófernyát
11523 VI | mint hogy ma valakivel összevesszek. Henrik csakugyan ott büfflált
11524 XVIII | vidám cimborák! És valaha összeveszni! Aztán miért? Egy rongyos
11525 X | elhitték, hogy részeg vagyok. Összevesztem velük. Az volt a gaudé!
11526 XVIII | ördög vigye el valamennyit! Összevéve sem érdemlik meg, hogy két
11527 I | őrizkedett sűrű szemöldeit összevonni, pedig azok már akkor fehérek
11528 XII | percben olyan lett az arca összevont szemöldeivel, mint egy mítoszi
11529 XIV | Ez nem tetszett Ciprának; összevonta sötét szemöldeit, s fejét
11530 I | szemöldei voltak mélyen összevonva.~Loránd odament hozzá, s
11531 XXI | megszorongattad a torkát!) mennyire összezavarta az egész életre való számításomat.
11532 XIII | Nekem nem volt soha semmi összezördülésem Áronffy barátunkkal, ami
11533 XXII | meg az én fánkom mind úgy összezsugorodik a forró zsírban, mint a
11534 V | s azzal egyik első lábát összezúzta.~A farkas ezzel feladta
11535 V | a kazal színével egészen összhangzó legyen; még ha közelről
11536 III | egész figyelmem őkörüle összpontosult.~Mily finomsággal tudta
11537 V | kerülgetve a veszélyes ösvényen.~Hát a lovas?~Az pedig aluszik!~
11538 V | gazfolyondárokkal belepve az ösvényt a megtérő előtt, mit holdújságnál
11539 XV | amennyit a természet és az ösztön szívébe oltott, hit és erény
11540 XIV | elvetni.~ ~Cipra azzal az ösztönnel, amit a természet csak a
11541 VII | előttem; új fogalmak, új ösztönök támadtak bennem.~Annak a
11542 XXVII | mintha őt is valami bosszú ösztönözné.~A füzesnél táncolnak a
11543 II | földhöz. Törtem össze már ötforintos hegedűket is.~Nagyanyám
11544 X | keserűen mondá: – Ez jó ötlet volt tőled; nekem most igen
11545 VI | éjjel bosszantott gúnyos ötleteivel, a péklegények taszigáltak,
11546 XXIV | Ekkor nekem egy bolond ötletem támadt. Azt mondtam: ha
11547 XII | oldaladon?~A cigány röhögött az ötletnek. Az ő puskáját furulyának
11548 XIII | legnagyobb hevében az az ötletünk támadt, hogy egy írott újságot
11549 XX | este volt már, midőn egy ötlovas hintó hajtatott be a fogadó
11550 XXV | jóllakom emberhalállal! – és ötödször – megint kapok pénzt! –
11551 XXVI | hatkrajcáros, ezüst hármas, ötös, tízes, húszas, akkori idők
11552 II | értelmetlen sort, s azt hússzor, ötvenszer, ezerszer elhadarja újra
11553 XII | másikkal pedig kirántá a rabló öve mellől a másik pisztolyt.~
11554 XII | szemére lenyomva, kezében az övéből kivont egyik pisztoly.~–
11555 XIV | azon az ezüst lanton, piros övedre akasztva függ; s ha csak
11556 XXXI | mert hisz annak a szíve az övéhez van nőve most is, s a jó
11557 XXIII | kezet kap ajándékba, mely az övét még a halálban sem fogja
11558 XII | szakítani.~Érzé, hogy az övével egyenlő rangú vaskézzel
11559 XXXI | őkegyelmessége és fej uram őexcellenciája, mind kiesnek hivatalaikból.~
11560 XXIV | tek. Sárvölgyi úr házához. Özv. Bálnokházy Emília udv.
11561 IV | alatt lerogyik, a bánatos özvegy szobájában; egy „mater dolorosa”
11562 XII | dicsérnék, az országúton őgyelegnek, s a szegénylegények mesterségit
11563 XXIX | a Marcsának.~A malac ott őgyelgett az udvaron, nem sejtve veszedelmét.~–
11564 XXXI | fájdalmában.~Annyit mondott, hogy óhajtaná kedvesét bebalzsamozva elvinni
11565 IV | nagyon tisztelem, szeretem. Óhajtanám, hogy megtérne. Igen jeles,
11566 XXVII | addig?~Hiszen csak ártatlan óhajtás az egész.~Hiszen nem tesz
11567 XXIII | föld alá süllyedni, mely óhajtása ugyan nemcsak a földszint
11568 XXX | csak őérte dobogott, mely őhelyette fogta fel a gyilkos vasát: –
|