10-apamm | apamn-befol | befot-bunte | buszk-csuff | csufo-elbuc | elbuj-elony | elord-erolt | erone-feles | felet-fogad | fogai-gyapo | gyara-hason | hasra-hozza | hozzo-izgal | izgat-kedve | kedvt-kifiz | kifli-kopen | kopi-lakos | lakot-lesza | lesze-megeg | megej-megta | megte-morog | morzs-nyere | nyeri-ohely | ohozz-perec | pereg-remek | remel-sohaj | sok-s-szent | szenv-talal | talan-tetet | tetle-ulnel | ulnun-vasat | vasbo-vissz | visza-zuzot
Fezejet
11569 III | Láttam az utakat, amelyen át őhozzáig el lehet majd jutni.~Én
11570 II | táncolni, s minthogy már őhozzájuk úgyis jár a táncmester,
11571 XXII | haragnak kell e nő szívében őiránta lenni, hogy így kitörhetett!
11572 IV | megháborítja.~– Már példának okáért?~– Itt átellenben van az
11573 XI | eltűntét, talán megírta annak okait is.~– Igen – szólt anyám –,
11574 XVIII | terhelő körülmények lehetnek őkegyelmességére, a Hohenelm-Weitbreitstein-i
11575 XVIII | fordította a beszédet, hogy őkegyelmességéről elkezdett pletykázni, hogy
11576 XVIII | Kamarási címem és rangom van őkegyelmességétől.~– De bizonyosan még többre
11577 IV | csevegő hangon. – Maguk őkelméhez egzekúcióra jöttek. Nagyon
11578 XXIV | Egy vőlegény, kit elfognak oklevélhamisításért, stellionatusért, filoutériáért
11579 VI | ideadta.~Sok nagy históriai okmányt széttépett azóta az idő:
11580 VII | a firkát, hanem hogy mi oknál fogva.~– Jól értettem, és
11581 XVIII | is van, akik előtt nincs okod bujdokolni.~– Csak akkor
11582 III | mellettem ült, s egész figyelmem őkörüle összpontosult.~Mily finomsággal
11583 XIV | annak a társaságát bizonyos okoknál fogva nem keresheti fel;
11584 XXVI | mitológiája él; mint az ókor istenségei, mikkel a költők
11585 III | finom volt s előkelő, szemei okosak, ragyogók, s ajkai annyit
11586 XI | Fromm papa, ki igen bölcs okoskodásokkal iparkodott rám beszélni,
11587 VII | mérgesen rám rivallt:~– Ne okoskodjál!~Ezzel aztán azt nyerte,
11588 X | Ha őket vitte?~– Csak ne okoskodjék most, studiosus úr! A fiáker
11589 XXIX | igaz, de Borcsa asszony így okoskodott:~„Kerülj elő csak, te cigányasszony,
11590 I | lehető legkevesebb bánatot okozni.~Sohasem hallottam, hogy
11591 VII | elkövettek, s azoknak fő okozói a törvény teljes szigorával
11592 III | bort. Talán ez az első dac okozta bennem az elhatározást.
11593 XXX | szívnek egész életem folytán okoztam, ma egy örömhírt küldhetek
11594 VII | Dezidér, ne légy megrémülve oktalanul! Ne gondold azt, hogy akár
11595 XXIX | kabinetkérdést kell csinálni hasonló oktrojírozások ellenében, s előjött a konyhából
11596 XVIII | Topándy cinizmusát veté okul. Nem akar ezzel zűrhangzatot
11597 IV | festetett a háza homlokára, olajfestéssel, rézlapra, kinek alakja
11598 III | üveg alatt; de itt pompás olajfestmények aranyrámákban, s míg nálunk
11599 IV | minden szomszédja vajjal, olajjal, faggyúval főz, s ennélfogva „
11600 IV | árulá el életkorát, arcbőre olajsárga volt, középütt mozdulatlan
11601 XXIX | gyomláltam a kertben; ott ólálkodott, meglopott, kirabolt.~–
11602 I | biztattuk, hogy menjen el télire Olaszországba, míg végre rá hagyta magát
11603 XXVI | kellene a szerencse ilyen olcsó áron?~S a cigányasszony
11604 II | elve szerint minden igen olcsóba kerül. Valódi szellemi menázs!
11605 XII | Mezítláb utazott. Így még olcsóbb.~– Ejha! De kevély vagy
11606 II | társalkodik. Egyébiránt nagyon olcsón is juthatni hozzá nálunk.
11607 II | elégedve az alkuval. Szinte olcsónak találta a tanítást.~– Óh,
11608 V | hallgatózni.~A kazal déli oldalában, mely a falutól el volt
11609 XII | Hát az a furulya minek az oldaladon?~A cigány röhögött az ötletnek.
11610 XXVI | annyiszor fog ütni annak oldalára, ahány évig te szeretni
11611 XXIII | könyökével megtaszítva, tréfás oldalkacsintással monda neki:~– No, ugye nem
11612 V | ménnek, ezúttal aztán olyan oldalrúgást kapott, hogy az éles patkó
11613 II | hogy jobb lesz a gyöngébb oldalt hátulra hagyni.~Fromm táti
11614 XXII | szúró tekintetet vetve oldalvást Lorándra. Ez neked szól.~
11615 X | észrevétlenül akartam Loránd oldalzsebébe csúsztatni.~Rajtakapott.~–
11616 XX | Akiknek az első pohár nem oldotta fel mindjárt, s a tizedik
11617 XXVII | közülünk hátramaradni, nem „oldzik-e valakinek a bocskorszíja”.
11618 XIV | kegyetlen erőt kölcsönzött ollójának.~Mikor aztán egészen simára
11619 II | szellem köszörüléséért, ennyit ollóköszörülésért is adhatnak.~Nagyanyám a
11620 XXVI | akkor: – kedvesem.”~„Ha ollóm lehull, s hegyével áll meg,
11621 XIV | testébe vágtak volna azzal az ollóval. Ez a szép selyem hajcsomag
11622 XXVI | kiérdemelt álomlátás, a megöntött ólom a mosdó cica, mind a szerelem
11623 XXVIII| eltalálhatá a kötélvetéssel. Az ólomgömbös kötél mint a „lasszó” csavarodott
11624 XXVIII| egyik végére egy kapcsos ólomgömböt csombókolt, mit a padláson
11625 XVIII | rajta, mint a közönséges ólomgolyó. E pisztolyokat saját útitáskájába
11626 XXXI | halhatatlanná, s van egy ólomkoporsóm, amit magam számára készíttettem,
11627 XXXI | útra kelt a szekrénybe zárt ólomkoporsóval, s vitte haza halott menyasszonyát.~
11628 XXII | boldogsága közepette önkezével oltá ki életét. Éjjel, lopva
11629 X | foglak. Látod, hogy mégis oltalmazhatlak én! – Hanem most már drága
11630 XXVII | éjszakát kell magára hívni oltalmazóul.~Nagy csendesen nyitotta
11631 X | oltalmazni, s még téged is oltalmazzalak!~Loránd erősen pattogott,
11632 X | lélegzettünk mind a ketten; jó oltalom a csillagos ég!~A hideg
11633 IV | szövege is ragyog szabadság oltáraitól, angyalaitól, szabadság
11634 XXIII | előtt Loránd egész lelkét oltárfénnyel töltötte be?~Ez a fény bizony
11635 XVIII | hogy míg jobbjával életét oltja ki, baljával lelkét fojthassa
11636 XXVIII| vannak. Meneküljön! A lámpát oltsa el, s ha a lámpa elaludt –,
11637 XXVIII| jutott: ha a lámpa el lesz oltva, – akkor hagyjon magamra.~
11638 V | nagyokat szöknek, egymásba olvadnak, megint szétválnak, s külön
11639 XXVII | Amint a széna gyurmává olvadt a lángban, most olyan kemény,
11640 XXVI | éppen egy feltört levél olvasásával foglalkozott.~– No, öcsém –
11641 XVIII | fiókjába feltöretlenül, olvasatlanul.~Hadd legyen az az utolsó
11642 I | évszámot kereste szemeivel, mit olvashatlanná tett a keresztülizzadt mész.~–
11643 XXI | vehette szavát, de arcán olvashatott mindent, amiről gondolkozik;
11644 XIX | szemeiből mindennap azt kellene olvasnod: hát a másik hol van? Minden
11645 VIII | közül.~Szétbontá azt, és olvasó a nevet.~„Áronffy Loránd”.~–
11646 VII | viselt dolgaival táplálta olvasóközönségét.~A közönség aztán segített
11647 VI | Mutasd! Add ide; hadd olvasom!~– No, ugye, hogy mégis
11648 XXIX | honi-rokolyámat, egy ezüstkeresztes olvasómat, tizenkét lázsiás talléromat,
11649 XV | tele Szentek hegedűjével, olvasóval meg mézeskalács-szentekkel?
11650 IV | hogy akár nyomtatásban olvassák, melódiáik pedig éppen nagyon
11651 XIII | gúnnyal travesztáltuk; akik olvasták, nevettek rajta.~Hanem a
11652 XVIII | rég tudom, hisz hírlapokat olvasunk; de én szeretek itt maradni,
11653 VIII | én veled, ki képes volnál olyanforma emberkét, mint én, kenyérre
11654 III | vagyok, addig ő távol van; olyanok leszünk, mint két ellenkező
11655 II | átnyalábolta a fejemet, s olyanokat csókolt rajtam, hogy csakúgy
11656 II | sokszor kellett búcsút vennem olyantól, ami legkedvesebb volt,
11657 II | pantomímiával is magyarázza, olyképpen, hogy egyik tenyerét a másikra
11658 XX | Loránd azt írta, hogy éppen őmiatta keres egy közönyös találkozó
11659 IX | zárköve ki van véve, utána fog omlani az egész.~Szobája besötétült
11660 XI | azt rögtön hamuvá fogja omlasztani, mint az ó-sírboltokban
11661 XIV | selyem, és tömötten kétfelé omlók. Ezekbe a szép hajfürtökbe
11662 IV | hajfonadéka egész a padlóra omlott alá.~Erre a fiatal hölgy
11663 IV | legközelebbi egzekúcióig.~Most őnagyságához fordult a szolgabíró megköszönni
11664 XI | Bleinberg német színész, ki őnagyságát Bécsig elkísérte – s nem
11665 IV | hangszeren játszani? – kérdé őnagyságától, csudálkozását nem bírva
11666 III | a beszéd, hogy én éppen őnála vagyok szállva; még azt
11667 XXII | kitelik tőle, hogy amint ott őnáluk leszálltak az urak, ezt
11668 XI | Megmondhatod nekem; én megmondom őnekik. Te nem szóltál senkinek
11669 II | gyanút hoztam magammal még onnét hazulról, hogy mikor két
11670 XXVI | a levelet –, itt van az operának a nyitánya.~Loránd átvette
11671 III | mulattatott.~Melanie húgom már operarészeket is vert, sőt egy francia
11672 VI | Bálnokházynak; anyja valaha a bécsi operaszínháznál volt balett-táncosnő, amit
11673 XIII | fejemet, ki lehet az, aki az Operencián túlról még nekem testálhat
11674 XIV | elmerengés.~Cipra nem tanulta az optikát, hanem ezt, ezt nagyon jól
11675 XX | tanulmányaidat. Vedd elő az órádat, s igazítsd az enyimhez!
11676 XXII | feltámadt! Ezért a bekövetkező óráért egyet elismerek az eddig
11677 X | lassan tud közeledni a tíz órához. Aztán mikor üt, ez is olyan
11678 XXX | kezét, midőn az elmerülés órája jelen van?~Vagy pedig bevallja
11679 I | másvilágra, melyet halála óráján megtagad? Mi eskü kötné
11680 II | Szerencsénkre a következő órák története kiverte mindezt
11681 XVIII | meg, az rá nézve az utolsó órákat kétszeresen kínossá fogja
11682 VIII | kibámult az ablakon; Gyáli az óraláncával volt elfoglalva.~A gyermek
11683 IV | aki rám vigyáz, s egyúttal órám is, aki hajnalban fölkelt.~
11684 XXXI | óra múlva vége van. Két óránál tovább nem élek. Húsz perc
11685 I | meglehet, hogy tán csak néhány óranegyed volt az) ott tipegett el
11686 IV | A tekintetes urak jó egy óranegyedig csöngettek ott az ajtón,
11687 XXVIII| mit a padláson heverő régi óráról vett le, s ismét visszatért
11688 XXXI | kabátjába dugva tartott.~– Egy órával ezelőtt levelet írtam anyádnak.
11689 II | furcsa pisze orra volt; orcáin, mikor nevetett, kicsiny
11690 XV | egészséges pofont alkalmazott az orcájára, hogy a füle is megcsendült
11691 XIV | megcsípve Cipra csattanó orcáját, odább ment.~Nevetett, de
11692 XXVI | hírt hallok felőled; ha orcám kigyullad, felőlem beszélsz
11693 XXVI | viselned, s felelgetned orcapirulással, ha kérdezik, kitől kaptad.
11694 VII | malomjátszást, s nyájas orcával fordult felém, kenetteljes
11695 XI | kaptam.~– Ez nem igaz! – ordíta Bálnokházy. – Ő nőmmel szökött.
11696 XXVIII| Gyilkos!”~– Vessz meg hát! – ordítá a rabló, kését a leány keblébe
11697 XXXI | más ember fogcsikorgatva ordítana fel.~– Sokat vitáztunk,
11698 II | stiblivel megvedelni. Ott ordítanak, énekelnek: „Gaudeamus igitur!”
11699 XXVIII| zsibbadtan hallá azt a pokolbeli ordítást mind távolabb haladni az
11700 XX | bort soha, tudod azt! – ordíték rá, nem ismerve önmagamra
11701 X | Ki mondja azt, hogy én ordítok? Én éneklek. Hai-dia-dő!
11702 X | Nemsokára hallottuk álomverő ordítozását, amint a fegyveres hatalommal
11703 XXVIII| segélyért kezdett ordítani.~– Ne ordíts! – riadt rá az ötödik rabló –
11704 XXIX | marad utána. Lélek ez?~A rém ordítva rohan Sárvölgyi ajtajáig,
11705 VII | mondani én is: „Longus post me ordo idem petentium decus!”~–
11706 IX | befutottak már ez idő alatt. Hát őreá mi vár? Túláradó szabadságvágya,
11707 IV | kár ne essék a közbátorság őreiben. Tessék: itt jön a húgom.~
11708 XXIX | Verjen meg a mirigy, átkozott orgazda, te! Kizársz, nem eresztesz
11709 XXIV | egész zsiványbandának az orgazdája.~– Honnan jön erre az eszmére?~–
11710 XXVIII| kellett hozzájuk mennie.~Az orgonabokor-csalit Cipra ablaka alatt éppen
11711 XXVII | néhány lépés az ajtótól az orgonabokorig. Ki láthatná meg? Mi történhetnék
11712 XXVII | odalopózott hason mászva az orgonabokrok közé, mik Cipra kertre nyíló
11713 XXVIII| egész rablócsapatnak.~Az orgonacsalitba érve, jól ráláthatott az
11714 XXVIII| húsz lépésnyi közelben levő orgonacsalitból, a második lövéssel őket
11715 XXVIII| megtudhatá Loránd az arcába hulló orgonafalevelekről, miket a golyók feje fölött
11716 XXXII | piciny kis rovar parányi orgyilka által.~Isten jár közöttünk!~
11717 XXI | tisztára akarták mosni az orgyilkost, rám vetve a vádat, hogy
11718 XXIV | mindig a zsebében, s aki óriás termetével meg akarja riasztani,
11719 VIII | ha kolostori szigorral őriz, nagyobb irgalmat mutatott
11720 XXV | a káptalanhoz be is adá őrizés végett. Amint azonban unokahúga
11721 I | neki, hogy parancsa van őt őrizet alá venni. Gerő nyugodt
11722 VII | féltem, mikor a pedellus őrizete alatt az iskolai törvényszék
11723 XVI | Feje fölött az égő ház. Őrizkedjék valami nagy szerencsétlenségtől!
11724 XIV | alkudhatik.~Óh, Ciprától őrizkedni jó! Ciprának két szíve van,
11725 XV | visszariadva.~– Titeket őrizlek – felelt Loránd. – Miután
11726 I | gondolatot, amit ők együtt őriznek, s gyakran láttam, hogy
11727 XXVIII| kastély másik kijáratát őrizték.~Ezek éppen akkor fordultak
11728 XXIV | lássa: legyen neki több! Őrizze meg magát! Ha egyiknek sincs
11729 I | a mondatot viselé, hogy őrizzen bennünket az Isten a kísértetektől.~
11730 X | hangzott a távolból: „Ki vagy? Őrjárat el!” S nemsokára hátunk
11731 X | megmondott. Beleveszett az őrjáratba. Nemsokára hallottuk álomverő
11732 XXVI | keserve, a szenvedély lángoló őrjöngése és a hideg kétségbeesés,
11733 XX | mintha meg akarná gátolni ez őrjöngő tréfa végrehajtásában. Topándy
11734 XXVIII| erejét összeszedte, hogy az őrjöngőnek ellene szegülhessen.~Akkor
11735 XXII | nagylelkű úrhölgy, ki nemtőként őrködött bátyám felett, ez árulásról
11736 I | elhaladnak.~A vasvillás őrök elmentek a szekér mellett,
11737 IV | igazán dühbe jött; a düh oroszlánnyá tette, úgyhogy képes volt
11738 II | táblájára békeszerető arany oroszlánok voltak festve, zsemlyéket
11739 VIII | menekülni akarsz.~– Te, bátor oroszlány, éppen csak akkorát esel,
11740 XII | megrugdalt, mikor csikót orozni jártak.~Lorándnak oly megfoghatatlan
11741 II | felszabdalja, s a csizmák hegyes orrait levagdalja.~Nekem az a jó
11742 XXIX | fogadta meg, s feltartott orral ügetett a rázott kosár felé,
11743 V | jelekre, néhol széttágult orrcimpákkal szaglász, hogy dúvad törte
11744 X | is olyan arisztokratikus orrhangokon szól, mintha neki is meg
11745 V | fölmereszté; szemei villogtak, orrlyukai kitágultak; lassan, óvakodva
11746 X | gyerekeknek nem lehet az orrukra kötni.~– No de utoljára
11747 IV | selyem kötve, az elefántcsont orsó oda volt dugva a selyem
11748 IV | egy kerekes rokka és egy orsós guzsaly, amarra len, erre
11749 IV | a guzsalyából kirántott orsóval keresztültűzte. Pompásabb
11750 XIV | zsémbelni, azt hinné, halottak országába jutott; az ember megszereti
11751 XXVII | elvisszük magunkkal más országba, mind ellopták, s aztán
11752 III | panegirikonokat főispán, nádorispán, országbíró beiktatása, jubileuma, születésnapja
11753 VIII | kedves, tudja-e már, hogy az országgyűlés eloszlik? – Bálnokházy úr
11754 IV | keletkezni a jurátus-kávéházakban országgyűlések alatt, mikor még az ifjúságban
11755 VII | napló.~1836 volt az év. Az országgyűlésen tartott beszédeket még akkor
11756 XIII | No, ez nem volt valami országháborító kérdés, mindössze is annyiból
11757 III | régiókba.~A bérkocsi valahol az Országház környékén állt meg velünk,
11758 XIV | vőlegénye igen nagy úr! Külső országi fejedelmek fiskálisa; hintóban
11759 XXX | hogy „atyánk!”, mi az a „te országod”? Megbocsát-e ő nekünk,
11760 XIX | trombitaszóval járhatja körül az országot, hirdetve, hogy ő ez és
11761 XII | még ahány kocsinyom, annyi országút.~A sík rónán este van már,
11762 I | s nemsokára kiértünk az országútra.~A sötétben egy szénásszekér,
11763 IV | szárnycsattogtatva egyhangú őrszavát, mintha valami őrtorony
11764 V | eltért, hanem néhány vigyázó őrszem megmaradt állhatatosan a
11765 XXVIII| fegyveres alakot látott Loránd őrt állani a cselédlak előtt.
11766 IV | őrszavát, mintha valami őrtorony trombitása volna, akinek
11767 I | van-e még valami?~Sokszor az őrüléshez voltam közel e tépelődés
11768 IX | földön. Odakinn meg kellene őrülnöm.~– Nem fogsz egyedül lenni
11769 XII | arc helyett, mely a zilált őrültség vad tekintetével meredt
11770 XI | indulatnak, a dühnek, az őrültségnek, a reménynek, az örömnek: – „
11771 XXXII | azokat megy pusztítani. Egy orvméh halántékába ereszté fullánkját.~–
11772 XXXII | beszélt róla, hogy méheire orvméhek ütöttek, azokat megy pusztítani.
11773 IV | hal volt.~Már itt pedig orvosi bizonyítvánnyal is erősíthetjük,
11774 XXX | természet segíthetnek.~Az orvosnak távozni kellett, a sebesült
11775 II | tőlünk megválni. Pedig az orvosok is azt tanácsolák. Mikor
11776 XII | talány, hogy egy éjjeli orvtámadó üres pisztollyal jőjön be
11777 XXVII | Egy ember itt maradhat az őrzésükre. Ki akar itt maradni?~Mind
11778 XXII | ha szerencsédre a te jó őrzőangyalod, a kedves Fánny, közbe nem
11779 V | dolgába.~Topándynak valamelyik őse tőzeget is engedett vágatni
11780 IV | halnod kell”.~Esküdt úr is ez őseredeti vágásból való magyar ember
11781 V | lapályra; mikor az ingovány őslakói, miknek nappal van az alvó
11782 XXIX | sem illett a kegyeskedő ősszokásai közé. A szűkmarkú zsugoriság
11783 XIV | és nevezetes ember annyi ostobaságot sajátkezűleg összeírt, azt
11784 XII | összetöri a hátamon az ostornyelet. Nem gondolok én vele. Üljön
11785 XII | A kocsis már pattog az ostorral. Akar benn ülni velünk a
11786 XXVIII| égő fájdalmai dacára is az ostromban. Ez a támadt résen bedugva
11787 XXVI | cigányasszonytól, még segített annak az ostromlásban. Körülfogták, elállták Ciprának
11788 XXVIII| harminc lépésnyi távolban az ostromlott ajtótól.~Loránd e helyről
11789 IV | Még egyebet is fogunk ostromolni – folytatá a szolgabíró. –
11790 XIII | felett függött; engedd az őszi napsugárt fejére sütni!
11791 IV | székéről, s természetes őszinteséggel kérdezé:~– Ugye, hogy szép
11792 XXII | látva, hogy az ülés fel van oszlatva, hanem annak a vágyának
11793 XXVIII| lövései hangzottak a veranda oszlopa mellől, s hogy jól voltak
11794 XXVIII| ott áll lesben, a veranda oszlopához bújva, ugrásra készen, tíz
11795 XXX | s átkarolva annak trónja oszlopát, imádkozott, imádkozott,
11796 XXVIII| sebesülten rogyott le az oszlopok mellé.~A két lövés, a háta
11797 XIII | és olyan, amit válogatva oszt a sors; de azért egyet meg
11798 VIII | kancellár, Reviczky Ádám, egy osztállyal tanult előttem az iskolában.
11799 II | osztályát igazgatja, s ha egyik osztály a másikkal csendes háborút
11800 VIII | ifjakat a társaság minden osztályából. Igaz, hogy nem őrzött tőlük; –
11801 II | szeretni azt a tanárt, aki az ő osztályát igazgatja, s ha egyik osztály
11802 XIII | Az én pajtásom volt az osztályban a megingathatlan első, én
11803 IV | kiküldöttére.~– Tehát nem osztályigazítási végrehajtásról van szó?~–
11804 VII | is ismertem, mert felsőbb osztályok hallgatói voltak, egyenkint
11805 XXIV | kategóriájába akarjátok magatokat osztályozni a természetrajznak. Azt
11806 XIII | felfogom, hogy mi is egy osztályt képezünk felfelé a csillagokhoz,
11807 II | elbánni.~Innen elmentünk az én osztálytanítómhoz.~Ez tökéletes ellentéte
11808 XIII | tölt az élet. Ha imádságért osztaná valaki a jót, nekem nem
11809 XIII | tudományos szenvedélyét osztani képes volt, bár kételyeit
11810 XXIV | ismét a faluban, s nagy osztentációval kucsírozott itt alá s fel
11811 XIII | tejutat millió csillagképletre osztja szét, minden egyes csillag
11812 II | aztán mindent a kiscicának osztogatott, hogy én nem akartam elfogadni.
11813 VIII | hogy lelkesült eszméit osztom. Azért mondtam el önnek,
11814 XVIII | helybenhagyott, s borravalót osztott ki, hogy azt igyák meg az
11815 IV | elefántcsonttal kirakott osztovátával; most is egy félbenhagyott
11816 X | hagyott ránk apánk, amin nem osztozhatunk meg: tiszta nevét. Ez az
11817 XIV | nevetett, a többiek nem osztoztak benne.~– Tehát már ezután
11818 XXXII | is; magunk maradtunk, nem osztoztunk meg soha.~Loránd mindig
11819 I | megvan apánk vagyonának, jer, osztozzunk újra!”~S mindegyik odaadta
11820 VIII | lesz a banyakemence; az ótestamentomi hét kövér tehén egy személyben,
11821 VI | pipázni megtanul, egész Othello lesz belőle.~Ez a célzás
11822 II | úgy éntőlem, mint én félek őtőle?” Mert én nagyon féltem
11823 XIII | Meg hagytam magamat ilyen otromba módon csalni. Meg hagytam
11824 XIII | kapok Heidelbergából, az ottani helyhatóság komitivájával,
11825 XIII | s akkor aztán a kazal is ottég.~Ezalatt megtalálta az asszony
11826 II | rám zárja az ajtaját, s otthágy reggelig; – vagy lelépet
11827 XVIII | szemembe kacagjanak, és otthagyjanak az egész világ megvetésének –
11828 V | érdemes többé érte fáradni: otthagyták, meg is barnult már egészen,
11829 XI | mondott Bálnokházynak, s azzal otthagytuk magára.~Melanie húgom most
11830 II | szemközt fordítva, az egyikben otthoni vánkosaimra ismertem; az
11831 VI | szabad taglejtését, azt az otthoniasságot, azt az elbizakodást, amivel
11832 III | csereképmásom elindult az én kedves otthonom felé; én magam pedig itt
11833 XXVI | aggodalmam. Családunkban nem volt otthonos a nyegle büszkeség: boldogságot
11834 II | anyát, testvért, s ismét otthont talál; anya helyett anyát,
11835 IV | hol támad, hová vész. Egy otthontalan, tárgytalan, alaktalan keserv…
11836 XX | csöndesen viselve magukat, hogy ottlétüket el ne árulják, hogy Lorándnak
11837 V | szánnal hozzáférni; a széna ottveszett, azóta bizonyosan összefülledt,
11838 XVII | nemzet változatlanul „yes”-, „oui”-, „jawohl”-lal válaszol,
11839 V | orrlyukai kitágultak; lassan, óvakodva lépegetett előre, hogy zajt
11840 I | kezdődik.~Bátyám itt egyre óvatosabban kezde körültekintgetni,
11841 XXII | áldotta magában egykori óvatosságát, hogy Melanieról sohasem
11842 XXIV | találnának. Meglehet, hogy ővégette kíméltek bennünket eddig.
11843 XXVIII| szökéssel mint a felriadt őz, a nyitva hagyott ajtó küszöbén
11844 IV | kriminalitásokkal, hanem inkább azzal az őzpecsenyével; látod, hogy nem mer hozzányúlni.~
11845 II | tiszteletünkre kettő, s ozsonnához volt terítve az asztal;
11846 XV | ét, ~Három ,F’-et, három ,P’-ét; ~Bort, búzát, békességet, ~
11847 XVIII | Virágillatos lég a parkban, tele pacsirtadallal, fülemüleénekkel.~Cipra
11848 XIII | benne, mint a gimnázium padain.~Éppen a francia háború
11849 VIII | helyére kerültem; minden padban, ahol az első helyre ültem,
11850 XXVIII| Felmégy, és kimászol a padlás csapóajtaján a tetőre: azután
11851 IV | nem akarnának idenézni. A padlat közepéről függött az imént
11852 VII | fiatalember elfoglalt egy padot az országgyűlési karzaton,
11853 II | hogy a hegedűben milyen Paganini, a nyelvtudásban milyen
11854 II | csúnya, engedelmes-e vagy pajkos? Vannak-e neki testvérei,
11855 I | sem ütöttek még meg soha; pajkosságomért egyszer meg kellett fenyíteniök
11856 XX | hozzám dévánkodva Loránd, s pajtásosan átölelte a nyakamat.~– Nem,
11857 I | valami rossz cseléd vagy pákosztos iskolasuhanc megríkatott,
11858 XX | tomboljon; most már az üres palackokat, tányérokat kezdi a falhoz
11859 XX | az asztal megtelik üres palackokkal.~Azután a paroxizmus egyre
11860 IV | látszott mindennemű konyhászati palackoknak. Legalul a nagy fóliánsok,
11861 II | fogott a virga, skutika és a pálca, mi javította meg? A hegedűvonó.
11862 I | Velem jöhetsz; vedd a pálcádat és köpenyedet!~Ő puskáját
11863 XX | áthevülnek, mindenki ráül kedvenc pálcalovára, s ugratja azt maga alatt;
11864 VII | azokat megbíráltuk, s törtünk pálcát az ingadozó hazafiak fölött;
11865 XXXI | adibis loca? Frigidula, palidula, nudula! Nec, ut soles,
11866 XIV | cirkumdedérumot énekelni, s paprikás pálinkával kínálták.~Topándy még jobban
11867 IV | pedig teljes lehetetlen. A pallossal vagy a máglyával szemben
11868 XX | kölcsönözte volna ide e percre pallosviselő árkangyala kezét.~Beszéljetek
11869 XV | tüneményeknek, kik az örök dicsőség pálmaágával a megnyílt mennybe légi
11870 XXVII | lélekvesztővel a zsivány palotájáig. Most visszaadjuk nekik
11871 XXVII | széttörni.~Ezek a zsivány palotájának romjai.~Még most is kicsordul
11872 XXIII | jól mulatnak; a dicsvágy palotákban is részelteti néha; maga
11873 XXX | nyílni? Talán egy egész palotaosztály, melynek fényes termein
11874 III | zászlója. Egy hosszú futtatás pályadíja, melyet meg kell érdemelni.~
11875 XXXII | kényszerített; hogy arról a pályáról lemondjak, amit még apáink
11876 XIII | ábrándokat, mik egykor töretlen pályát mutogattak előtte, s melyen
11877 II | Fánny úgy letette, hogy a pamlag alá gurult a gyapotgombolyagja;
11878 IV | lócán, amit a házigazda pamlagnak titulált; úgy látszik, az
11879 XIII | veled. Ha így van, aludjál a pamlagomon, s igyál a poharamból!~Loránd
11880 II | korábbra vártak bennünket.~A pamlagon két asszonyság ült; az egyik
11881 XIX | kiknek ajka nem panaszol; de panaszkodnak némán a tört szemek, a sápadt
11882 XIII | akire nem győztek eleget panaszkodni. Később, hogy a francia
11883 XXVIII| voltak halva, hogy nem is panaszkodtak róla.~Az, amelyiknek a feszítővas
11884 XIII | fáj annak, aki azért nem panaszolhat. Előzékeny, figyelmes volt
11885 XXVII | Isten.~Ha bánata van, kinek panaszoljon? – ha vágyai vannak, kinek
11886 XIII | neked, hogy nekem semmi panaszom, sem az emberekre, sem az
11887 IV | kezeivel veri ki a dallamot a panaszos hangszerből; aminek művészét
11888 IV | háborítja, hogy azok panaszt panaszra halmoznak a megyeház asztalára,
11889 IV | lelkeit háborítja, hogy azok panaszt panaszra halmoznak a megyeház
11890 XXIX | kikben Sárvölgyi a megye pandúrjait ismeri meg egyenruháikról.~
11891 IV | odahaza.~Szerencséjére a pandúrkáplár jött azzal a hírrel, hogy
11892 XXIX | magának, s néhány perccel a pandúrok elindulása után útban volt
11893 IV | fordult a szolgabírót kísérő pandúrokhoz:~– Fiaim, ti szárnyatlan
11894 IV | parancsolá a hajdúknak, hogy a pandúrokról és kőművesekről gondoskodjanak,
11895 III | talentumaimat; írok dicsőítő ódákat, panegirikonokat főispán, nádorispán, országbíró
11896 XXVII | egy az ajtóban marad. A pányvák készen legyenek! A nyakába
11897 VIII | szép Bálnokházyné, éppen papagájával játszék, midőn őnagysága,
11898 II | sertekemény haja volt, mint Fromm papának, de fekete; s nem levén
11899 VII | térdig érő szakálla volt, pápaszemet viselt és zöld köpönyeget;
11900 II | megütötte a fülemet. Fromm papát is Henriknek hívták, de
11901 I | harangszó nélkül; még az utolsó papi áldás sem szállt utána,
11902 IV | markából kimaradt az összegyűrt papírok füle-farka, egyenkint előhúzogatta
11903 VIII | Azután összesodrották a papírokat, s belevetették egy kalapba.~–
11904 XII | bizonyságát adtam, mert papirosra írott bizonyságom nincsen.~–
11905 IV | szoros értelemben véve – papirossal. Volt abban nagy mennyiségű
11906 XII | felsőbbek ellen.~– Tán éppen a papok ellen? No, akkor aranyba
11907 XXVI | ennek a cerimóniának. Amit papokkal kell végeznetek, tegyétek
11908 XVIII | én neki annyi anekdotát a papokról, hogy egy hétig kitartom
11909 XII | diák?~– Megyek Csegére papolni, cigány.~– Aztán mit kapsz
11910 XII | Topándynak ez gyönge oldala volt, papos embereket elfogdosni, magánál
11911 XXV | voltam, öltem, raboltam, – papot is raboltam ki. És most
11912 XXVII | tudod, hogy jó egy korty papramorgó.~A kulacs sorba járt; csaknem
11913 XIII | Bruderschaftot egy pohár papramorgóban.~Loránd jónak látta a hölgy
11914 IV | öcsém, gyere, igyunk egy kis papramorgót, aztán mondasd el az esküdteddel
11915 XIV | cirkumdedérumot énekelni, s paprikás pálinkával kínálták.~Topándy
11916 II | mindenre könnyen rábeszélhető; papucsot húztunk, s együtt lementünk
11917 IV | között” többé egy teremtett pára sem, aki pogány volna.~S
11918 VIII | Ő odáig eljutott, ahol a parabola legmagasabb, s kezd hirtelen
11919 IV | Mon curé, – Les clefs du paradis, – Le scapulier, – Les cordeliers
11920 XIV | pelyhes mai csirkét Cipra parancsára, hogy meleg szobába vigye
11921 XXV | kisujját! Csókolom azt a parancsolatot osztogató ujját! Csókolom
11922 XII | enni-inni valót, s csak parancsolgatni jőnek.~Lorándnak elég ideje
11923 XXV | mondok. Jó lenne, ha elébb parancsolhatnál velük, mintsem meghaltak.~–
11924 II | jogot adott arra, hogy nekem parancsoljon, az rám nézve szentírás
11925 XIII | Loránd jónak látta a hölgy parancsoló tekintete előtt meghunyászkodni
11926 XXIX | Sárvölgyi úr. – Amit és parancsolok, azt teszed. A malacot meg
11927 XIV | tudod; amit te rendelsz, parancsolsz, az történik, és akaratod
11928 XXI | Cipra húgom!~Cipra nem parancsoltatott magának kétszer; Dezső megkapta
11929 XXX | semmi válasz. Hogy ismételt parancsomra sem nyittatott fel az ajtó,
11930 IX | csak irigyelhetem; rám egy parány sem esik azokból, még gyermek
11931 III | hosszú szőke fürteivel; ajkai parányiak voltak és mosolyra állók,
11932 XVIII | nagyoknak és a végtelen parányoknak örök törvénye van; de mi
11933 XVIII | a végtelen nagyokról és parányokról beszéltünk együtt, ebben
11934 XII | helyet foglalni, melyen a parasztcseléd nagyhamar kiteregette a
11935 XXVII | utcaajtót foglalod el, s ha parasztcsőcselék merne közelíteni, belé lövöldözesz:
11936 XXXII | vetni.~Lett belőlem jó parasztember.~Még most is az vagyok.~
11937 X | Farkas”-ban vár a gyors parasztfogattal, míg azt az urat elhozom,
11938 IV | letenni, amibe konfidens parasztlegények széles talpú rézgarasokat
11939 XIV | áll a nap alatt, hogy a parazolján kívül nincsen egyéb födél,
11940 XIII | hogy nem költemény; valami párbaja volt Áronffynak, de sohasem
11941 XXII | fiatal suhancé, ki első párbajával eldicsekszik.~Hanem a hatást,
11942 XIII | hogy ha ő el találna esni a párbajban, tudassam azt veled, s te
11943 XIII | akkor az az ostoba neme a párbajnak, hogy két ember sorsot húzzon,
11944 XXII | társaságban „még meg nem történt” párbajokról beszélni?~– Igenis szokás,
11945 XIII | amit tizenkét év előtt párbajsegéde átadott, ne kínozd, ne gyötörd
11946 III | udvari tanácsos. Az inas – pardon! – a komornyik lent várt
11947 XXV | Abban a percben az, mint a párduc, egy szökéssel odaugrott,
11948 XXIX | volna, el-kifutván a kerti paréjbozótok védő tömkelegébe, a csábító
11949 XIV | udvarról, s eközben élénk párharcba elegyedett a féltékeny kotlóval,
11950 XIII | én is tudom egy nemét a párharcnak, ami túltesz még az amerikain
11951 XXIX | közepén kétséges kimenetelű párharcot kezdeni a dühödt amazonnal.~
11952 V | mintha hozzá volna nőve paripájához, oly bizton ül a nyeregben.
11953 V | lovas sarkantyúba kapta paripáját, hogy hamarább kijussanak
11954 X | bérkocsis lovak lakják; hajdan paripák, úri hintók előfogatai,
11955 V | rohant a dühödt fenevad a paripára; hanem az a második rohamnál
11956 XII | udvarra, s néhány perc múlva pariparobogás hangzott: a rabló menekült.
11957 XXVII | nyögdécselt a bokorban, mint mikor párjára rátalált.~Cipra körültekintett.
11958 XXVIII| cipelték, perc alatt eltűnve a park sűrűjében.~Csak a vén oroszlán
11959 II | az óriási fehér kemence párkányán sorba rakva pirul már az
11960 I | szívemnek állt a hegye, párkányon ültem, lenéztem az örvényébe,
11961 XVIII | előtt. Virágillatos lég a parkban, tele pacsirtadallal, fülemüleénekkel.~
11962 XXVII | azután egész a lankadombi parkig lehet evezni, ahol a vadásztanya
11963 XVI | domború hídon álltak, mely a parkon átkanyargó patak fölé volt
11964 XIV | megférfiasodott, a járás parlagi modort vett fel, s a hajdani
11965 VII | társulatokat alakítottunk, ahol parlamenti rend szerint vitattuk meg
11966 XXIX | konyhába, ott eldugta a füleit párnájába, hogy ne hallja, mikor kedvenc
11967 IV | hogy kegyes dallamokat paródiáznak, triviális szövegre alkalmazva.
11968 X | mintha paróka volna, az ő parókája pedig úgy tesz, mintha haj
11969 VI | hanem az anyjának. Ha a vén parókás udvari tanácsos a festett
11970 III | hogy Bálnokházy nagybátyám parókát visel, s a bajuszát festi. (
11971 III | hogy közbeszólok: én a parókaviselésben legkisebb megszólni valót
11972 XX | kimagyaráztuk magunkat, s parolázni kezdünk, odacsődült mindenki
11973 XX | felrakták a borokat, előhozták a párolgó, illatos ételeket, kinn
11974 XIII | a fehér mázos lábasokban párolgott előtte. Topándy levetette
11975 XX | üres palackokkal.~Azután a paroxizmus egyre fokozatosan halad
11976 VIII | majd helyrehozza a nők pártfogása.~– Jól van, uram, hagyjon
11977 XXV | védhetted. Azért én mindig is pártfogód voltam, Kandúr.~– Ne bölcselkedjél
11978 XXIX | hallotta többé ártatlan pártfogoltja visítását, kijött ismét,
11979 II | az valami nyaktöréssel. Pártfogóm megnyugtatta felőle, hogy
11980 V | ért, s átúszott a túlsó partig.~Miért nem ment a száraz
11981 II | mint amekkorának a két partját a két kezével megfoghatja,
11982 XVII | köszönettel tartozom, hogy pártját fogta szegény elhagyatott
11983 XIV | meg nem hódítja, ellened pártot nem fog üthetni. Még akkor
11984 XXIII | találkozott volna.~Loránd aztán pártul fogta sógorát.~– Ne bánd,
11985 IV | termetével, ki egy ideig passzív inerciával nézte principálisa
11986 X | határon át akar menni, annak passzusának kell lenni. Pozsonyból Bécsbe
11987 X | elmaszkírozza az úrfit, hogy az ő passzusával keresztülmehet a vámon.~–
11988 XII | majd adtam volna én neked passzust a pokolba! De kerülj még
11989 XXIV | Szökevény cseléd, tolvaj pásztor, szegénylegények, akik belátogatnak
11990 I | a kert alatt horgászol a patakban, s fogsz apró halacskákat.~–
11991 XXIII | kertbe, a kert mellett folyó patakhoz, a patak partján épült szomorú
11992 II | el attól a háztól ott a pataknál.~Bátyám felsóhajtott, s
11993 XXVI | mikkel a költők füvet, fát, patakot, tengert és egeket benépesítettek.~
11994 VII | s amaz a biztató, nyájas pater familias éppen, aki el akar
11995 XXII | egyiknél fog jelenteni egy patkót, a másiknál egy kiflit.
11996 IV | ment fel követnek”.~Most a patrióták takarékosabbak a könnyeikkel;
11997 X | egy kicsit részeg volnék. Patrolok járnak az utcán. Ha nagyon
11998 XV | feleséget,~Pipát, puskát, patrontást, ~És egy butykos pálinkát!~
11999 XII | Jőjön velünk! A kocsis már pattog az ostorral. Akar benn ülni
12000 XVIII | vagy rá féltékeny?~– Óh! a patvart! egy cigányleányra?~(„No
12001 XXVII | Mégis összehúzza keblén patyolatruháját, mégis átallja mezítlen
12002 XIII | ittunk egymással, s valami Paukereinál két rossz kardot fűrésszé
12003 XVIII | Cipra lepkéket kergetett a pázsiton.~Azóta, hogy Melanie eltávozott
12004 V | iszap, s a vízimoh zöld pázsittal vont be: a rálépőt elnyeli
12005 IV | köpi az igaz hívőket.~– Peckeltesse fel, kérem, a számat, hogy
12006 V | folytatása-e ez, a kész pecsenye, mely helyébe jön végínségre
12007 IV | elöl egy nyársra szúrt pecsenyét hordozván, az egész társaság
12008 XXI | boríték a kezében, amint a pecsét nem akart engedni.~És aztán
12009 XXV | micsoda címerek vannak a pecséteken! Az egyiken van egy halfarkú
12010 XXXI | pecsétjével saját élete végét pecsételte be, nem lett feladva: nem
12011 XXI | lemondtam a te javadra; a pecsétes levél ott van nálad. Ahogy
12012 XXXI | írt anyjához, s melynek pecsétjével saját élete végét pecsételte
12013 II | megjelenésével, hogy valami pedáns tanodából került elő. Óh,
12014 VI | utcaajtó már zárva volt; a pékbolt ajtajára kellett kerülnöm.
12015 II | készítjük. A miatyánkba a pékek is bele vannak foglalva: „
12016 II | mellé a kalanust, úgy megy a pékeket sorba vizitálni, s méri
12017 XXIII | asinus! Quantus asinus! Péket kellett belőle csinálnom.
12018 XIX | annak, hogy a Fürstenallée-i pékházból helyettem cserébe elhoztak
12019 II | bajuszom, szakállam. „Kell-e pékinas?” Az öreg felcsapott rá,
12020 III | hogy az embernek van egy pékleány ismerőse, aki minden percben
12021 XXII | hez; a cigányleányhoz és a pékleányhoz.~Hanem Loránd nem nevetett
12022 II | kőporral. Hej, szép dolog péklegénynek lenni!~Márton legény most
12023 III | magam azonban csak Fromm pékmesternél.~Fromm pékmester igazán
12024 II | már máskor is hallottam pékműhelyek ablakain áthangzani. Ilyenforma
12025 II | őt is így kacagják majd a pékműhelyekben.~– Hja, ja – szólt elkomolyodva
12026 X | Olyan korán vacsorálnak a péknél?~– Ilyen korán.~Én aztán
12027 XVIII | nagyobb.~Ketten azt értették e példából, hogy „gyűrűt”, ő maga azt
12028 XXIII | meglátogatja; a szerelem példája jó tanító; – aztán – a temető
12029 XXVIII| jövő aztán meghökkent társa példáján, s a távolban megállva,
12030 IV | kórházzá alakított át.~– A példák nem szolgálnak önnek mentségére.
12031 XX | Felhozott rá hírhedett példákat.~– Halljátok ezt! Egyszer
12032 II | van az. Látom a mindennapi példákból. A diák veszi a hegedűt
12033 XVIII | Legközelebbi levelében ilyesmire példálózott. Ezt meg kell akadályozni.
12034 IV | botrányosan megháborítja.~– Már példának okáért?~– Itt átellenben
12035 VII | gondoskodott róla, hogy saját példányát leírassa még negyvenszer.
12036 XXII | eredetileg a leírandó első példányt a többieknek, míg egyike
12037 XVII | feleletül az „igen”-t; így például, ha e kérdés négyszeres
12038 IV | keresztre repült varjúban s a példává lett taligás lóban.~Topándynak
12039 IV | szólította fel, s ő maga ment példával legelöl. Őnagysága csak
12040 XIV | köténybe szedte a kis sárga pelyhes mai csirkét Cipra parancsára,
12041 V | rézfazekat. Az félig van már penészes, zöldrozsdás pénzneművel; –
12042 XXIX | kapuhoz vágva marokkal a pengő tallérokat. – Nesze az átkozott
12043 XXVI | embert váltóban, a másikat pengőben kellett fizetni. Cipra belemarkolt,
12044 IV | akad, hisz az ég téged is penitenciának rendele mellém.~Boris asszony
12045 VII | kísérnek ki társai a városból penitenciás énekszóval. Hogy lett azután
12046 IV | mint maga, hogy megtartja a pénteket? Mármost itt van la, engemet
12047 XIV | a függők is a hitelezők pénzéből vannak véve; és igaza volt;
12048 XXIX | Sárvölgyitől kapott.~– Vessz meg pénzeddel együtt, amit adtál! – hörgé,
12049 IV | mennyiben veszik el; ő nagy pénzen szerezte meg.~Végre esküdt
12050 XXX | elszórva az asztalon, s pénzes ládájában benne volt a kulcs,
12051 X | szolgálatért, amit nekem tettél más pénzével fizettek ki.~– Mi-it? –
12052 X | úton.~– Hol jutottál te pénzhez? – kérdé ő bámulva.~– Hiszen
12053 V | már penészes, zöldrozsdás pénzneművel; – a többit is hozzáméri
12054 XI | elcsábítja, elszökteti, pénztárát feltörni, ékszereit elrabolni
12055 II | vissza a szobába, s írja a penzumot, mert majd megint nem kap
12056 XII | már, hogy Körmöcön van, a pénzverdében.~– Aztán vége legyen már
12057 VI | nap múlva vasárnap volt; Pepivel találkoztam az utcán.~–
12058 XVIII | adhatok neked, megkaphatod ,per procura’.”)~– Hahaha! Cigányleányért
12059 XXIX | rendelt magának, s néhány perccel a pandúrok elindulása után
12060 XXXII | Mikor már a kísértés utolsó perce eljött, hogy az életunalom
12061 XXXII | vásár, ahol az ember száz percenttel adhat túl az ütött-kopott
12062 XXXII | alatt”, ott töltött néhány percet, s aztán ismét visszajött:
12063 XIII | hallgatás volt, csak a nagy percinga számlálta a múltat és jövőt.~–
12064 XXIII | közbeesett idő annak az egy álló percnek örök élvezése volt csak.~
12065 XXIII | az a szerető szív annál a percnél maradt el, s a közbeesett
12066 II | ha én egyet azokból a jó perecekből, miket az a vakmerő leány
12067 II | mármost, Henrik, elég lesz a perecfonás, menjen vissza a szobába,
12068 II | nevetés alatt Henrik minden perectésztát elrontott, azt újra kellett
|