Fezejet

12069 VII   |                      teljes életére csavargó, peregrinus, kit semmi iskola be nem
12070 XXIX  |                      Most vissza akarja tőlem perelni?~– No, csak ne lármázz:
12071 XIII  |                   vagyok; apám, anyám, minden pereputtyom sátoros cigány. A nevem
12072 XVIII |               elmaradt!~– Éppen egy nagyszerű perét fejezendem most be Hohenelm-Weitbreitstein-i
12073 VI    |                       ego tibi musicabo! Most pergas. Dixi!~Az öreg Márton e
12074 IV    |                   bele, „Melyet a hon nagyjai pergetnek, hogy Ragályi nem ment fel
12075 VI    |                      kinn csavarogni, hoc non pergit. Scio, scio, hogy mit akarsz
12076 II    |                      könyökkel: – Bonum manum pergo! – Lássa, én többet tudok
12077 XIV   |                      Csak két darab volt, egy perkál, egy batiszt: egy hétköznapi
12078 IV    |                     aktus” díja 200 forint, a perköltségek mennek három forint harminc
12079 XXVII |                       felmarkolva a szétszórt pernyét, feketére mázolá vele arcát,
12080 XVIII |                 leszünk.~Loránd készen volt a perrel, mely mint villám, egy perc
12081 XXIII |                       más lenni, az ostoba, a perversus homo. Most aztán semmi más,
12082 XXIV  |                   hadat.~– Hogyan?~– Fel kell perzselnünk azt az ó-kazlat, amiről
12083 XXVII |                   Fáraó nyugtalanul kapálta a perzselt szagú gyepet.~– Te is keresed,
12084 XXII  |                   rögtön postára ült, s azóta Pesten van, ha odább nem futott:
12085 XXIX  |                  aludni, holnap utazni fognak Pestre, korán kell ébredniök.~Mikor
12086 VII   |                      Longus post me ordo idem petentium decus!”~– Takarodjál innen! –
12087 XX    |                tetszik!~– Mibe?~– Húsz palack pezsgőbe! Azt itt megisszuk.~– Tartom
12088 IV    |                 vitája is támadt, mikor holmi pezsgőspalackról elhámlott bor-etikettet
12089 XX    |                     kiinni a magáét, fizeti a pezsgőt.~Loránd fogta a poharát,
12090 II    |                     atacem, panacem, coracem, phylacemque, facemque”, minden szónál
12091 XXIX  |                    oldalán az utcának, amíg a piac közepére nem ért, ahol éppen
12092 XIII  |                      bátorságnak, ha valaki a pietásokat külsőleg is ki meri mutatni
12093 XIV   |             megrohanták a házat azok a minden pietást lábbal taposó szadduceusok,
12094 XVIII |               apácákkal, hogy tudja üldözni a pietistákat, s egyéb ily adatokat, amik
12095 XIII  |                      tőlem e hagyományt, hadd pihenjek csendesen poraimban! Úgy
12096 I     |                       bátyám azt mondta, hogy pihenjünk meg. Leültünk egymás mellé
12097 XXII  |                    kínzó gondolat, mely engem pihenni nem hágy: – a bosszúra elég
12098 XV    |                     butykos pálinkát!~Ikétum, pikétum, holt! berdo! vivát!”~A
12099 IV    |                    hogy csak ön tehet róla. A piktor, aki a képet készíté, kérdőre
12100 IV    |                       Topándy. – Az egy ócska Pilátus-szobor volt, ki a hajdani kálváriáról
12101 XXVIII|                   elzsibbasztá a rémület első pillanata.~– Mit akarsz? – hebegé
12102 XX    |               józanulva, s az első meglepetés pillanatában senki sem tudna magának
12103 X     |             kötelesség. Nincs elveszteni való pillanatod. Siess!~– Hová? Anyánk házához
12104 XXI   |                      történt semmi. Engemet e pillanaton túl ha szomorúnak látsz,
12105 XXVIII|                    kezében hagyva.~E megnyert pillanatot Loránd gyorsan felhasználá
12106 XI    |                    rád nézve nem született.~E pillanattól fogva kezdett rám nézve
12107 IV    |                    még rajta, melybe virágok, pillangók, madarak voltak szőve csodálatos
12108 XXII  |                       menyétje, mely éjszakai pillangókat vadászva, végigfutott rajtuk.~–
12109 XVII  |                  Cipra szemei, mikor Lorándra pillant velük, hasonlítanak a hű
12110 III   |                   eltávoztunkkor Melanie felé pillantani. Annyit mégis vettem észre,
12111 XII   |                                      XII. Egy pillantás a pisztoly szájába~Mintha
12112 XIV   |                      sejtet tölt vele. Minden pillantása egy ilyen hazatérő méh volt,
12113 III   |                       a pohár felé, midőn egy pillantást veték Melanie arcára, s
12114 XIII  |                      véletlenül Loránd arcára pillantott; azt hitte, a színváltozás,
12115 VIII  |                       hogy egy ilyen apró kis pillét, mint én, gombostűvel oda
12116 II    |                  köhintett, szemeivel sebesen pillogatott, s aztán rákezdé:~– His
12117 XII   |                kéményébe; a csaplár eltűnik a pincébe, s magára csapja az ajtót,
12118 XXIII |                       a földszint lakók, de a pinceboltban dolgozó péklegények ellenmondásával
12119 IV    |                 Persze, hogy pince; soha jobb pincém nem volt, mint az.~– S a
12120 XVIII |                     felkötözve, s különösen a pincetok, a huszonnégy üveg válogatott
12121 XII   |                     Mind a két keze tele volt pincetokkal, hideg konyhával.~– Vagy
12122 XVI   |                       fuldokolva:~– Ah – ez a pipafüst megöl!~Arra Topándy még
12123 XVIII |                     hozzá van esküdve ahhoz a pipához, hogy egy percre sem veheti
12124 VI    |                 tudják azt igen sokan, hogy a pipaszár az, mi a gyermekkor és férfikor
12125 XV    |                        Fát, füvet, feleséget,~Pipát, puskát, patrontást, ~És
12126 XVI   |                      széket húzott melléje, s pipázott erősen.~Cipra verte az érző
12127 IV    |                       rendeltetésükre nézve a pipereszobák megszokott alkatrészeihez.~
12128 XIV   |                       házi cifraság, aki csak piperézkedni szeret, óra hosszat elül
12129 XXII  |                    hol az ördögbe is jár az a pipogya városi gavallér? Verje meg
12130 XIV   |                      percre halvány rózsaszín pír futotta be, azután ismét
12131 XXIV  |                      s nemsokára mint egy égő piramid, lobogott fel az ócska szénahalmaz
12132 III   |                 gúnyja által meg engedi magát piríttatni. Ő demokrata volt mindig!~
12133 XII   |                    szín elmúlik benne: az arc pírja, az ajkak ragyogása, a szemek
12134 IV    |                    nem szoktak. Egyiket híják Piróknak, másikat Cinkének; egy leányzónak
12135 IV    |                    hajdújának:~– Tereld ide a Pirókot, az Esztergályost, a Seprűnyelet,
12136 IV    |                    volt és halavány, de annál pirosabbak gömbölyű ajkai, amik ha
12137 III   |                    bűbájosan tudta ajkait még pirosabbra nedvesíteni a maga poharából,
12138 XXVII |                színeiket váltogatták, zölden, pirosan villogva.~A csalogány most
12139 II    |            addig-addig édesgettek ezek a szép piroshátú zsemlyék itt a boltablakban,
12140 XII   |                      nagyságos asszony és egy pirospozsgás szolgáló. Az első sűrűgombos
12141 V     |                       előmutatna azok közül a pirosszemű bankók közül, mindjárt megfognák,
12142 II    |                   kezdeni; mire aztán vörösre pirult dühvel, fogcsikorgatva kapta
12143 XX    |                    arca egész lázasan ki volt pirulva.~– Jól van, fickó! Fogadjunk,
12144 XIV   |                  megmondja: ez itt a kíváncsi pislogás, ez itt a kacér kacsintás,
12145 XIV   |                       arra a kisleányra hiába pislogunk, – mert annak már vőlegénye
12146 XXIII |                     aztán semmi más, mint egy pistor!~Ez alapos vádakra szegény
12147 II    |                  szokott teljesülni.~Én a kis piszéről álmodtam.~Angyal volt, szárnyai
12148 IV    |                  kissé „szüret után” van. Egy piszkos fehér konyhakötény volt
12149 XX    |                        Vedd elő a táskámból a pisztolyaimat!~A hajdú odatette mind a
12150 XXVIII|                    túlsó félen, s dupláját és pisztolyait onnan lövöldözé ki Loránd
12151 XVIII |                       közönséges ólomgolyó. E pisztolyokat saját útitáskájába rejté.~
12152 XXVII |                      lovas puskával a vállán, pisztolyokkal az övében. A tekervényes
12153 XII   |                     volna csak megtöltve ez a pisztolyom is, mint a másik, amelyik
12154 XVIII |                       beszélt, Loránd pedig a pisztolyról.~– Tehát egy hét múlva kézfogódon
12155 XXII  |                       Bálnokházyné hitetlenül pittyeszté ajkát.~– Hogy lehet ezt
12156 III   |                      lépcsőkön; a lépcsőről a pitvarba, a pitvarból az előszobába,
12157 III   |                       lépcsőről a pitvarba, a pitvarból az előszobába, az előszobából
12158 I     |                      piros hajtókával és apró pitykékkel. Én azt akartam felvenni;
12159 I     |                  Hiszen falura megyünk! Oda a pitykés dolmány éppen jó lesz. Miért
12160 V     |               akkoriban a Tisza-szabályozás a pium desideriumok közt sem létezett;
12161 III   |                  frázist: „Victrix causa diis placuit, sed victa Catoni”, mint
12162 IV    |                   ugorkák, azután fel egész a plafondig minden néven nevezhető gyümölcsök
12163 II    |                     tálra; azután felnézett a plafondra, mintha fejéből számítana
12164 IV    |                      azt álmodta, mintha az a plafondról lelógó ember odafordulna
12165 IV    |                Cinkének; egy leányzónak neve, pláne, isten bocsá’, Belzebub!
12166 XXXI  |                     hogy avanzsíroztam. Olyan planétába mentem, ahol nincsen paraszt;
12167 VI    |                    téve, akárhol állt meg, az plasztikai szépség volt.~Éreztem magamban,
12168 XXVIII|                    háztetőről átkapaszkodni a platánfáig, egy szál kötélen, a levegőben
12169 XVI   |                 asszonyt eltarthasson.~A szép platánfák árnya alatt sokszor sétált
12170 XXVIII|                      surranása okoz.~Loránd a platánfáról szerencsésen lejutott a
12171 XIII  |                     körül a világ forog, mint Platón tollatlan kétlábú állatai,
12172 XXIX  |                   messze földről hozott friss pletykabeszéddel.~– Állj meg, Marcsa! – kiálta
12173 XVIII |                   őkegyelmességéről elkezdett pletykázni, hogy az milyen derék, szabadelvű
12174 X     |                    hogy az öreg Márton valaha pletykázott volna? Árulkodott magára
12175 XVII  |                 gondoskodott, hogy útközben a pocsolyákat kikerültesse vele, s kezét
12176 XIII  |                      is utánunk hozta. Szülői pöffeszkedő emberek voltak; amit a mi
12177 XVII  |                   magyarázta tovább a zálogos pör genezisét Topándy előtt,
12178 XIV   |                  mihelyt Melanie-nak egy nagy pörét megnyeri, ami őket megint
12179 XIII  |                  hosszú igazságra elbocsátott pörkeresői a makrokozmosznak, akik
12180 II    |                   mama és grószmama eleget is pöröltek rá, hogy meri az ő drága
12181 XVII  |           Sárvölgyiéknél. Valami nagy zálogos pörömet nyertem meg, s avégett jöttem
12182 XI    |                      ki tőle az utcára, mikor pörpatvar van a háznál.~Amint ismét
12183 XVII  |                  venni; mert egy nagy zálogos pört nyertünk meg.~– Igen?~Bálnokházyné
12184 XXII  |                       a próza a becsületérzés poézise felett? Megél az ember halála
12185 XXVIII|                       a te gyönyörűséges szép pofádból?~A fenevad fogvicsorgatva
12186 XX    |                       átkozott hamisítványt a pofádhoz kenem, nyomorult!~És tudom
12187 XXV   |                       cirógatva a rabló barna pofáját. – Hiszen mi régi jó ismerősök
12188 XXV   |                      hagyom itt nektek, fehér pofájú porcelánnemzetség! Elviszem
12189 XX    |                    sem tehetem, hogy fancsali pofával üljek itt közöttük reggelig.
12190 VI    |                     nevesse magát, mert olyan pofoncsapást még nem anticipáltak neki
12191 XV    |                    lenni.~Egyébiránt a kapott pofonról ő sem szólt senkinek, Cipra
12192 II    |                  lelkét akarná terhelni, akár pogácsát árulhatna miattuk cipó helyett.
12193 XXV   |            Törökországba, Tatárországba, ahol pogányok laknak, s lesz belőle igazi
12194 XIII  |                       Áronffy után a szomszéd pogányt ne szerezze meg cserébe
12195 IV    |                       környezetét kényszeríti pogányul élni, hanem még arra is
12196 I     |                      szépen elkészítettük úti poggyászát, megrendeltük postalovait;
12197 III   |                 pirosabbra nedvesíteni a maga poharából, hogy nekem valami rendkívül
12198 XXVI  |                    babonái a szerelemnek!~„Ha poharadból iszom észrevétlenül, s te
12199 III   |                        hozzákoccintom Melanie poharához, s azt mondom neki: „Az
12200 XIII  |                       a pamlagomon, s igyál a poharamból!~Loránd akarta játszani
12201 IV    |            szolgabírót; az esküdt a háziúrral poharazott csendesen, azt nem kellett
12202 XXVI  |                        amit adtál, rákötöm, a pohárba bocsátott gyűrű annyiszor
12203 XX    |                       s valamennyi végzi nagy pohárcsörgéssel, ölelkezéssel, csókolózással,
12204 III   |              megengedték, hogy apró gyűszűnyi pohárkákból valami édes bort szabad
12205 XXIV  |                melyben az ürömlél állt, s egy pohárkával megivott belőle. Azután
12206 XX    |                    olyankor neszel föl, mikor pohárkoccintásra szólongatják, akkor sem
12207 III   |             elhatározást. Egy szóval, az első pohárnál így megbukva, sohasem nyúltam
12208 I     |                     kiürítenünk e legkeserűbb pohárt, mely bár ne töltetett volna
12209 III   |                       kaptam vissza kezemet a pohártól.~E kétkedő mozdulatom tán
12210 XX    |                       az ördög az a wartburgi pohárürítés?~– Hát a wartburgi cimborák
12211 IV    |                       hogy menjen a mélységes poklokra, hisz kend is olyan borszagú,
12212 XXI   |                  foszlányait, mint ahogy futó pókokat szoktak eltaposni.~S azután
12213 XXIX  |               eresztesz be! Beletaszítottál a pokolcsávába, s benne hagysz! Leég rólam
12214 XXV   |                   jártak.~– A devla verje meg pokolvarral mind a kettőt!~– Az úgy
12215 XV    |                 göngyölte az ágy elé terített pokrócot,. egyik karját feje alá
12216 IV    |                       a nagybajuszú nürnbergi polgármester képe meg egy csomó levélboríték,
12217 XXVI  |                      hogy miattunk a szerelem politeizmusával benépesítsék a prózai világot!
12218 III   |                   leszünk, mint két ellenkező pólus, akik kergetik egymást.~
12219 I     |                     szél a folyosóig hordta a polyvát, senki sem mondta nekik,
12220 XXXI  |                 kölcsön. Ez az ő kiházasítási pompája.~Egy óra múlva felkereste
12221 XVI   |                     egyedül láthatja cigányos pompájú szobájában. Leültette őt
12222 IV    |                       orsóval keresztültűzte. Pompásabb koronát nem lehet képzelni,
12223 II    |                       indítványba hozta; mely pontnál azonban már határozott ellenállásra
12224 XX    |                        Ha te olyan átkozottul pontos tudtál lenni a napok kiszámításában,
12225 IV    |                  pogány nevet viselte, amit a ponyva alatt kapott a nádas berekben.
12226 XIII  |                       hadd pihenjek csendesen poraimban! Úgy áldjon meg téged az
12227 I     |               találkozunk senkivel. A vizslát pórázon vezette, hogy el ne kalandozzék.~
12228 I     |                       s a vizslát elbocsátá a pórázról. Kezemet megfogta, s azt
12229 I     |                  annyiszor leírtam e szókat a porba, mígnem értettem is:~„NE
12230 XXV   |                      itt nektek, fehér pofájú porcelánnemzetség! Elviszem oda, ahol nem
12231 XVIII |                    gyermeteg arca, olyan apró porcikái, olyan finom mozdulatai
12232 XXVI  |                     babonázva, hogy ha minden porcikája tele volna is hamissággal,
12233 I     |                      Meglehet – sóhajta fel a pórcseléd. – Hanem a szegény ember
12234 IV    |                     egy csoport jókedvű ember pőrére vetkőzik, mikor melege van;
12235 XXIV  |                        ott ugyan adtak rá egy porköpönyeget, hogy eltakarhassa magát,
12236 IV    |                      ki értem, s megtesznek a porkoláb fiává! Hahaha! Vesszek meg,
12237 XXVI  |                        Jobb lesz bizony, ha a porkolábnak küldök egy süldőmalacot.
12238 IV    |                      mikor már jó messze kinn poroltak az országúton, szólítá meg
12239 X     |         Hai-hai-dia-hia-dő!”~Még táncolt is a poros úton – galoppot.~De hát
12240 XXI   |                   szobámba mosdóvizet, nagyon porosak lettünk az úton, pedig ma
12241 XIV   |                       amin meg lehet sérteni, porrá törni, megolvasztani.~Mert
12242 XIV   |                        a hajam mind tele lesz porral. Inkább, ha jó akarsz hozzám
12243 IV    |                   ifjak és leányok, kik az ön portáján belül pogány módon tartatnak,
12244 XX    |              körszakálla, rövidre nyírt haja, portól lepett arca egészen más
12245 XXIV  |                       kell kezdenem, mely nem portretírozás végett fog velem megtörténni,
12246 XII   |                     kapta a lovát, s vágtatva porzott végig a pusztai úton.~Ezután
12247 VII   |                  merem mondani én is: „Longus post me ordo idem petentium decus!”~–
12248 I     |                      poggyászát, megrendeltük postalovait; reggel, mikor már indulókészen
12249 V     |                      vágások gödrei megteltek posvánnyal, úgyhogy sem embernek, sem
12250 XXI   |                       voltam a bibliai József Potifárné ellenében; de a szerelem
12251 II    |                     kicserélnek, aki helyemet pótolni foga az asztalnál, hálószobámban
12252 VII   |              folyhatott le; a gyermekek kezei pótolták a sajtót.~Nagy volt az ijedelem.~
12253 XIX   |                   felnőtt hajadon lett.~Pedig Pozsony víg, zajos főváros. Frommék
12254 IV    |                      a Duna vize keserű, mert Pozsonynál sok keserű könyű hullott
12255 XXVIII|                  bátorsága legyen egy csoport prédára jött oroszlán közül célbavenni
12256 XII   |                    ott aztán mondd el nekem a prédikációdat; én még sohasem hallottam
12257 XII   |                 többet kívánok. Én nem vagyok prédikációval járó légátus; hanem iskolából
12258 XII   |                      az olyan embereket, akik prédikálnak.~– Tudom, híréből.~– No,
12259 XII   |                  ember az ilyenfélékhez. Maga prédikálni is szokott? Ne menjen oda!~–
12260 XIII  |                  lenni, vagy tiszttartó, vagy prefektus? Mert az mindegy. Válassz
12261 III   |                      valaha nagy férfiú lesz! Préklárummal fogom az ügyvédi vizsgát
12262 II    |                       a hangot, mintha mindig prelekción lett volna.~Iskolai bizonyítványainkkal
12263 III   |                      nyúltam többet semmiféle préselt, főtt vagy égetett italhoz.~
12264 XXIX  |               házsártos asszonycselédek!~– Ne prézsmitálj, Borcsa! – riadt fel, tekintélyét
12265 II    |                 mennyire tiszteli jövendőbeli prezumptív állásomat, oly magosra felhúzta
12266 XXIV  |                       összekelhet, majd tán a primae nonus becses személyét megvédelmezi,
12267 VII   |                fölmentsenek bennünket. Egypár primánust, aki nagyon vastag hazugságokkal
12268 XXIX  |                     nagyságos úrnak, a Csicsa prímás küldött, hogy estére eljön
12269 XIV   |                  fölkeresni, s beállani hozzá princesznek. – Én egészen helyeslem
12270 IV    |                      passzív inerciával nézte principálisa hasztalan küzdelmét az in
12271 XIV   |                     tekintet között. A féltés prizmáján keresztül színekre törik
12272 XII   |                     egy mítoszi fúriáé. – Azt próbáld meg! – s e szónál úgy ütötte
12273 XI    |                       ajtófélen álltam, s ott próbálgatták rajtam sorban rábeszélési
12274 XIV   |                      azután kezébe adta, hogy próbálja meg. Rögtön sikerült a kísérlet;
12275 XX    |                   itták.~– Ha van kedved, hát próbáljuk meg! – legénykedék Loránd.~–
12276 XIII  |                       örvénye sötétlik.~Sokat próbáltak egymás lelkébe behatolni –
12277 IV    |                       nagyon kevés kriminális processzus kerülne a bíróság elé.~–
12278 XVIII |                       neked, megkaphatod ,per procura’.”)~– Hahaha! Cigányleányért
12279 XXIII |                    tud egyebet, mint kenyeret produkálni: én vagyok a paraszt, te
12280 IV    |                       terheli, a szent helyek profanálása.~– Hogy én profanálnék valami
12281 IV    |                 helyek profanálása.~– Hogy én profanálnék valami szent helyet? Hiszen
12282 IV    |                     kolostor kulcsait, hogy a profanált helyet letisztíttassam!~–
12283 XXIII |                   tartva, hogy hajdani rektor professzorával találkozzék: ez volt a menyasszony
12284 II    |                    sebhelyeivel bűnhődéstermő professzori vizsgáknak; a legújabb feladványnak
12285 X     |                 Brodfresser”-nek (így hítta a professzort) meg a Herr „Komiszer”-nek:
12286 IV    |                    nélkül, bárha ellenfeleink programjaiba ütközünk is vele, hogy van
12287 XXII  |                   kinek maga nevezte magát. A prókátor jól érti a visszavágást.~
12288 XXII  |                   hanem nagyon megjárta vele. Prókátorral volt dolga.~– Kétségtelen
12289 XX    |                      kaszakő üssön meg minden prókátort, ahány a világon van! Most,
12290 II    |                     nagyanyjához, éppen olyan pronunciált orra volt neki is, hanem
12291 XXII  |                      te, kedves barátom, manu propria expediáltad ki Szolnokból,
12292 VI    |                    lenni, mint az? Most semel propter semper megmondom, hogy a
12293 VI    |                      S még utánam kiáltott:~– Prosit, Herr Vicekspan!~Nem volt
12294 II    |                   sűrűen szedegethetém fel a „prosodia”, – „pensum”, – „labor”, – „
12295 XXXI  |                    elnevette rá magát.~– Hogy protestál az ostoba hústömeg! Nem
12296 IV    |                       foglyul ejtse.~– Kérem! Protestálok! Megtiltok minden konfidenciát!
12297 IV    |                       reggel felé feltegyük a protokollumot!~Eközben folyvást fogta
12298 XI    |                        hogy ezt nem tartják a provincián gyalázatnak. Ezt igazán
12299 XXII  |                     Tehát csakugyan győzött a próza a becsületérzés poézise
12300 XIV   |                  étterembe, szerfelett tréfás prozopopeával és spanyol grandhoz illő
12301 XV    |                  tréfa nyílhegyét, sem ostoba pruderie-t, sem hideg érzéketlenséget
12302 XXIX  |                    darab aranyamat, huszonkét pruszlikra való ezüstgombomat, négy
12303 XIII  |                   Ugyan jó, hogy az a zsivány pugillárisostul el nem vette tőlem; a maga
12304 I     |                    Egy ütésért, amit az anyai puha kéz ad, azt a rettenetes
12305 II    |              kapaszkodott, megcsókolta, aztán pukedlit csinált előtte. Lorándot
12306 XXVII |               nyájasan: „No, fiacskám, kedves purdém, voltál kertben? láttál
12307 VI    |                      engemet sokat csúfoltak.~Purifikálnom kellett magamat.~A bátyám
12308 XXIII |                     nyakát, de mindamellett e puritán elve nem akadályozá, hogy
12309 XXVII |                   bánni; ha nem megy másképp, puskaaggyal a fejére! Hanem az öreget
12310 XXVIII|                   tüzet gyújtanak, legszebben puskahegyére foghatod egyenkint. Hát
12311 XXVIII|                    van Cipra? Ő fogja tölteni puskáinkat, míg mi lövöldözünk.~– Cipra
12312 XXVIII|                        éppen elég ideje marad puskájába mind a két töltényt leverni,
12313 I     |                      hallám a sötétben, amint puskájának egyik sárkánya kettőt kattant.~
12314 XXIV  |             veszedelmes szomszédaink, úgyhogy puskalövésnyire nem lehet a kazalt megközelíteni.~–
12315 XXV   |                    leégett a kazal, s aztán a puskapor szétrúgta a tüzet, hogy
12316 XXIX  |                     dörrenést a többi pattogó puskaropogásból, mely rögtön rá következik.~
12317 IV    |              karhatalomnak mellékelt tizenkét puskás pandúr összességében Lankadombra
12318 XXVII |                     csak tüzet neki! Hiába ne puskázzatok! – Ti többiek Vasgyúró,
12319 XIV   |                       év telt le az időből.~A pusztába eltemetett ifjúból férfi
12320 XXVII |                 Művészi remeklés volt, amit a puszták vad fia egy falevél segélyével
12321 XII   |                     cserénybe, ne menj most a pusztára, várj reám ott egy hétig;
12322 XXXII |                 orvméhek ütöttek, azokat megy pusztítani. Egy orvméh halántékába
12323 XXXII |                   való szeretetben; vagyonunk pusztul, szellemünk lankad, erőnk
12324 XXVI  |                 segítene.~– Mondtam már, hogy pusztulj innen!~– Ami oly szelíddé
12325 II    |                 szelídíti az indulatokat, már Pythagoras idejében zenével végezték
12326 III   |                házából?~Nekem még azután is a quadrille hangzott a fülembe; az a
12327 XXXI  |                   Hospes, comesque, corporis. Quae nunc adibis loca? Frigidula,
12328 XVII  |                      pénzbe nem kerül, én is, quantum satis, amennyi csak elég.
12329 XXIII |                   lett belőle: maradt asinus! Quantus asinus! Péket kellett belőle
12330 II    |                    His atacem!”~– Ergo, ergo; quomodo? – szólt az öregúr, körüldörzsölve
12331 VI    |                      negligens! Tudod-e, hogy quota hora? Decem! Mindennap kilenc
12332 XXIX  |                 catilinariáját ezen a magyar „quousque tandem!”-en:~– Ugyan, az
12333 IV    |                  kettőt! – szólt a háziúr – s ráadásul még a legújabb országgyűlési
12334 XV    |                 amelyik összetalál, arra ő is ráadja az áldást. Lottéria ez!
12335 IV    |                 elvisszük a Rókus-kórházba, s ráadjuk a cvangszjaklit.~– Ördög
12336 II    |                 szörnyű tudományt, s kegyesen ráadta jóváhagyását:~– Bonus, bonus!~
12337 X     |                       Loránd elfásultan. – Én ráállok arra, amit mondtál; elmegyek,
12338 IV    |                     inkább a páterhez, mint a rabbihoz. De legalább a régi neveiket
12339 IV    |                      fáradni, hát elvisszük a rabbinushoz, s úgy is jó lesz.~Topándy
12340 XI    |                    próbálgatták rajtam sorban rábeszélési tehetségeiket. Először kijött
12341 II    |                     voltam s mindenre könnyen rábeszélhető; papucsot húztunk, s együtt
12342 XIII  |                     kegyes ember, könnyű lesz rábeszélned – a neve Sárvölgyi.”~…E
12343 XIII  |                  híttak, iparkodtam a feleket rábírni, hogy mentül hosszabb határidőt
12344 XXVII |                   szerelem énekese! Miért van rábízva, hogy éjszaka énekeljen,
12345 XIII  |                        egyedül hagyja utazni, rábízza vagyona nagy részét, elhalmozza
12346 XXIV  |                   Lankadomb körül roppant sok rablás történik?~– Talán nem több,
12347 XXIX  |                előkerülni. Itt valami nagyobb rablási eset foroghat fenn. Mindjárt
12348 XXV   |               szelindeket is, hogy ott volt a rablásnál?~– Topándyt? Fusson ki a
12349 XXIV  |                       góca egy messze elágazó rablóbandának, aminek működését én rég
12350 XXVII |                      odább viheti a vállán.~A rablócsapat vízre ereszté a ladikokat,
12351 XXVIII|                       egy fegyverrel az egész rablócsapatnak.~Az orgonacsalitba érve,
12352 XXVIII|                    hirtelen kiszakítá kezét a rablóéból, s három szökéssel mint
12353 XII   |            beszélgetés a rémes tűzfénynél egy rablógyilkos és megtámadott áldozata
12354 XXV   |                   cigány hercegasszony! Ölök, rablok, házat török addig, amíg
12355 XXIX  |               ütlegekkel taszigálnak előre: a rablókat összefogdossák.~A csata
12356 XXVIII|                       helyről nem láthatott a rablókra; a veranda északi oldalát
12357 XII   |                      gyűrűjéért küzd; aztán a rablóról, ki üres pisztollyal jön
12358 XXIV  |                  gavallér betyárjaink, akik a rablott jószággal a csárdába sietnek
12359 XXIV  |                       a gyanúm van, hogy az a rablóvajda, aki Ciprával ott a csárdában
12360 XXX   |                    végrehajtva. – Hogyan?~– A rablóvezér, a vén Kandúr, kínhalála
12361 XXVI  |                       Szegény Cipra!~Mennyire rabnője volt az ő urának!~Nagyobb
12362 XIII  |                       rontott, aztán ki akart rabolni. A pénzt már odadtam neki,
12363 IV    |                       szóra felelt:~– Igenis, rabolt ön: mások lelke üdvét rabolta
12364 IV    |                  rabolt ön: mások lelke üdvét rabolta el! Igenis, gyújtogatott
12365 XXV   |                        De te nem aljas célból raboltál, látod-e, hanem azért, hogy
12366 XXV   |                      Még te kérdezed? Hát nem raboltál-e ki, he?~– Én raboltalak
12367 XXV   |                       raboltál-e ki, he?~– Én raboltalak ki? Legyen eszed! Bocsásd
12368 II    |                    összefektetve, fél arcával ráborul, s a szemeit csendesen lehunyja.~
12369 XXVI  |                     volt az ő urának!~Nagyobb rabság volt az, mint a szolga kreol
12370 IV    |                     időnek előtte, s elméleti racionalizmusból mint bölcsész iparkodék
12371 XX    |              elfogadta majd az angolt, majd a rácot elsőnek az ivásban, amivel
12372 XXIX  |                     dugta ki a fejét a konyha rácsajtaján.~– Te vagy az, Borcsa?~–
12373 II    |                egymásra, hogy mikor egyszer a rácsos folyosóra kijutottunk, s
12374 XXIX  |                     rá olyan nagyon, mert még rácsudálsz, s olyan lesz a fiad!~Erre
12375 II    |                     valami sajátságos babonás ráéneklés, hogy a kenyér záklyás ne
12376 XIII  |                    állva várni, míg őnagysága ráér a lebbencs- és tarhonyailletményt
12377 X     |                    mindenfelé.~Móclira nagyon ráérkezett eközben a fogpiszkálás.
12378 X     |                  ahogy a szép májusi éjszakán ráfagyott a zúzmaráz. A hideg, nedves
12379 X     |                      térjen-e ki, vagy balra. Ráfogok valamit, mintha bizonyosan
12380 XI    |                   volna tükörből: mesterkélt, ráfogott, kiszámított neheztelés.~
12381 VI    |                     szabadultam, siettem oda.~Ráfogtam magamra, hogy a bátyámat
12382 II    |                       Tanácsos úr, aki tollat rág, mikor éhezik. Kisztihand!
12383 XXII  |                     nem annyira a mese tárgya ragadá meg, mint a mesemondó. Dezső
12384 I     |                       fel apródonkint, és nem ragadhattam meg kezét, nem kiálthattam
12385 XXVIII|                   maradni, amíg élek. Menjen! Ragadjon fegyvert, védje magát!~A
12386 XIII  |                        nem énrólam fog az rád ragadni, aki gúnyt űzök, botrányt
12387 VII   |                    Gyűlés végével összetették ragadományaikat; az egyikben megvolt az,
12388 XXII  |                  fusson. Én utolértem, torkon ragadtam…~Sárvölgyi ijedt hörgéssel
12389 II    |                      Kedves nagyanyám el volt ragadtatva ennyi gondoskodástól; mindent
12390 XVIII |                      ő, míg a többi a földhöz ragadva elmaradt!~– Éppen egy nagyszerű
12391 X     |                       ő –, hogy felőlem ezt a rágalmat mondja valaki.~– Bizonyos
12392 VI    |                     szép szájnál mosdatlanabb rágalmazóval nem találkoztam.~Mennyire
12393 VI    |                     vártam, hogy e gyalázatos rágalomért Loránd legalábbis arra a
12394 XIII  |                 elhittem neki! Hitelt adtam a rágalomnak, amivel egy becsületes ember
12395 IV    |                       nagyjai pergetnek, hogy Ragályi nem ment fel követnek”.~
12396 X     |                     megint Mócli; folytatta a rágás műtételét, s nagyot nyelt
12397 XIII  |                      a szegény leány mennyire ragaszkodik hozzá együgyűségében; mit
12398 XXVIII|                       nagyon recsegett már: a ragasztó dűlőfélben volt. Lorándnak
12399 I     |                   faragott, rajzolt, épített, ragasztott minden képzelhető anyagból;
12400 XIII  |                    engedi testén, mint lelkén rágódni a férgeket, s nem fogja
12401 XXIII |                örömében, hogy ereklyéjére így rágondoltak.~– Igaz-e az – kérdezé mohó
12402 XXIX  |                     tejecskét, magam szájával rágtam meg neki a kenyeret. Úgy
12403 XII   |                        az arc pírja, az ajkak ragyogása, a szemek fénye, mind zöldre
12404 XII   |                       az ujjadon.~– Csak hadd ragyogjon!~– Nem hiszem, hogy le ne
12405 XVI   |                    elkezdtek szokatlan tűzben ragyogni.~– Nézze, most a bús-leány
12406 III   |                       előkelő, szemei okosak, ragyogók, s ajkai annyit tudtak már;
12407 VIII  |                        mi történt, amiért úgy ragyogsz?~– Az iskolai szék elbocsátott;
12408 III   |                    tisztelet megcsorbítására; ragyogtatni fogom talentumaimat; írok
12409 XX    |               utoljára az, aki egy bús nótára rágyújt, valamennyi elől elveszi
12410 XVIII |                  Loránd felvette útiköntösét, rágyújtott rövid szárú tajtékpipájára,
12411 XVI   |                   Dezsőnek, s minden vagyonát ráhagyta, azóta ő sem tudatott magáról
12412 X     |                    csak egyszerre megrohanom, ráhajtok, hogy azt se fogja tudni,
12413 XXVIII|                    Loránd a kötel másik végét ráhurkolá egy szarufára. Azután nyakába
12414 II    |                  gyerek hibát ejt, hevenyében ráhúzogasson vele.~Szegény Henrik, persze,
12415 IV    |                     ott voltam a kótyavetyén, ráígértem, s rajtam maradt. Voltak
12416 II    |                    szándékban, hogy egy üdvös ráijesztéssel Henrik lelki tehetségeit
12417 XXVI  |             arcszínéről, égő fekete szemeiről ráismerne, s a cselédek előtt elárulná
12418 XVII  |                  mintha nehéz volna egyszerre ráismernie, míg az színpadi elragadtatással
12419 VII   |                ijedelem.~Néhánynak az írására ráismertek, azok között voltam én magam
12420 VI    |                   magam is, mert majd egyszer rájönnek a kegyes csalásra, s mind
12421 IV    |                      világ minden regényírója rajong a maga nemzeti eledelei
12422 I     |                      a közös emberi szabadság rajongója lett; mikor visszajött,
12423 II    |                        Ebből inkvizíció lesz: rajtakapnak, nálam találják, soha semmi
12424 X     |                      oldalzsebébe csúsztatni.~Rajtakapott.~– Mi ez?~– Egy kevés pénz.
12425 XIV   |                     mintha téli kesztyű volna rajtok; vagy mikor köténybe szedte
12426 II    |                   alatt szintén birkóztunk, a rajzlecke és hegedűlecke alatt pedig
12427 XIV   |                     mézét hordja haza a zúgó, rajzó szívbe.~Vehette azt észre
12428 II    |                   magamra, mintha szándékosan rajzolnék egymásra kiáltó színekkel.~
12429 II    |                     kegyed, hogy ifjú barátom rajzolni is tanuljon, az meg éppen
12430 II    |                        Isten áldjon meg, szép rajzolóasztalom! Fog-e téged úgy szeretni
12431 XX    |                      sem hasonlított, amit én rajzoltam.~Izmos, erős, nyers falusi
12432 XXIII |                      részelteti néha; maga is rak magának fészket, saját házat
12433 IV    |                       Amióta megtudta, hogy a rák nem egyéb, mint vízben élő
12434 III   |                      én gazdám! Most mindjárt rákerül a beszéd, hogy én éppen
12435 IV    |                      káromolhassak!~– Valóban rákerülhet még a sor.~– Hívassa ön
12436 XIII  |                       s én meghalnék érte, ha rákerülne a sor. Ez az egész állapot,
12437 XVIII |                     szája a nevetéstől, ha én rákezdem.~– Az persze magától értődik,
12438 II    |                 műhely legénysége egyhangúlag rákezdett valami sajátságos nótára,
12439 XX    |                       annál sokkal jobbat”, s rákezdi, hogy „Itt meg itt történt,
12440 XXIV  |                   megállíttatja a kocsiját, s rákiált Sárvölgyi kocsisára, hogy
12441 XII   |                   hallani.~Loránd jónak látta rákiáltani a kocsisra.~– Héj! Álljon
12442 XVIII |                       annyi tiszta fehérneműt rakjon el számára a bőröndbe, amennyi
12443 IV    |                    magyar ember volt. Amint a ráklevesen megérezte, hogy vajjal van
12444 XXVI  |                 szálára gyűrűmet, amit adtál, rákötöm, a pohárba bocsátott gyűrű
12445 IX    |                  bizalma, a baráti árulás s a rákövetkezett fagyasztó szigor hová juttaták?…~
12446 IV    |                      mondta, hogy nem eheti a rákot. Amióta megtudta, hogy a
12447 I     |                      jószágunkra, egymás után raktam a rejtélyes házikó feliratának
12448 VII   |                előttünk fekvő iratokban, csak raktunk betűt betű után; de a veszély
12449 XXVIII|                      orgonacsalitba érve, jól ráláthatott az egész csoportra.~Négyen
12450 I     |                     elől; csak akkor lehetett rálátni, mikor a hátuljához értünk.~
12451 V     |                     zöld pázsittal vont be: a rálépőt elnyeli a hínár. Aztán üget
12452 XXVII |                      Azt majd csak bízd aztán rám-szólt egy ripacsos képű fickó
12453 IV    |                       nélküli ábránd volt az; ráma nélküli kép, láthatártalan
12454 XVI   |             baljóslatú bal keze mutatóujjával rámutatott a fehér kéz fehér ujján
12455 XXVIII|                       teljes erejéből magával ráncigálja tovább.~Loránd nem értette,
12456 X     |                     hasonló esetekben. No, ne ráncold össze szemöldöködet, nem
12457 XXVI  |                hegyeslő szemöldei egyet-egyet rándultak fölfelé, s azzal nagy hidegen
12458 XXVIII|                     kézzel a kötélbe fogózva, ránehezedék egész terével, megtudandó,
12459 XVIII |                      elé a levelet, s öklével ránehezkedett. „De hát okvetlen meg kell-e
12460 XIV   |                       feje, olyan furcsa volt ránézni. Oly tréfásan esetlennek
12461 XXXI  |                       Loránd levele ne legyen ránézve meglepetés.~Most aztán megírhatja
12462 XIII  |                     becsületérzete, a katonai rang tisztasága kezébe adott;
12463 XXIX  |                hívásomra akárhonnan előjön, s rángatja a kötényemet, úgy játszik
12464 X     |                   tudja, mennyi időre?~Márton rángatott már. Menjünk, menjünk, Loránd
12465 IV    |                       játszó karjai szüntelen rángatózásban; egész válla, feje mozog
12466 XXVIII|                          morgá Kandúr, kifelé rángatva Lorándot a bokrosból. –
12467 XI    |                   alig több, mint suhanc, egy rangbeli férfinak, ki őt, mint rokona,
12468 XXX   |                     mint ő engem.~Kedvesemnek rangja, vagyona nincs; szülői cigányok
12469 XIV   |                      küldtem neki pénzt, hogy rangjához illő dekórummal jelenhessen
12470 XVIII |      nagyfejedelemségben?~– Kamarási címem és rangom van őkegyelmességétől.~–
12471 XII   |                        hogy az övével egyenlő rangú vaskézzel van dolga.~– Te
12472 XXIV  |                  börtönajtóban magával akarni rántani egy ártatlan hajadont?~–
12473 XXII  |                       is felsüstörgött előtte rántásos serpenyőjéből.~– Hátha az
12474 XXIX  |                       a serpenyőt, tele forró rántással. – Valamennyi sátoros cigánynak
12475 XXIX  |                     ezt a cinkost is magammal ránthatom. Segíts! ember! segíts!~
12476 XI    |              simogatni.~– Kedves Dezső.~Egyet rántottam a vállamon, hogy eltávolítsam
12477 XV    |              elvégezte a leány az imádkozást, rányitott a két dicsfényes képre,
12478 XXV   |                 tolakodott a nagyságos úrnak, rányitva erőszakosan az ajtót, s
12479 XXIX  |                 asszony minden válasz helyett ráordított az urára:~– Fogja meg kend
12480 VII   |                       s akkori műszó szerint „rápiálta” a hallott beszédeket. Gyűlés
12481 VIII  |                 Herkules vagy, aki túlteszesz Rappón, én pedig egy cinege, azért
12482 II    |                       hanem ha egy tintacsepp ráragadt a tollról, három napig se
12483 XX    |                     ételeket, kinn a folyosón rárántotta a mezőtúri banda a hallgató
12484 II    |                      a két kezét a mellére, s rárivalltam:~– Felveszed mindjárt a
12485 XXII  |                        ahogy a szép holdvilág rásütött a zongorára, mely azon módon
12486 V     |                      éji lepkék volnának; egy rászállt a lovas kalapjára, s együtt
12487 II    |                 menjek utána, majd ő elvezet.~Rászántam magamat.~De alig haladtunk
12488 XII   |                       Hirtelen fölemelkedék a rászegzett pisztoly előtt.~– Ne mozdulj,
12489 XXIV  |                    nem is védelmezem magamat; rászolgáltam, kiállom. Tudtam én azt
12490 XXII  |                 hozzájuk. Az Áronffy-címer is rátalál ezáltal magyarázatára: a
12491 VIII  |                    keresett, amire nem tudott rátalálni: egy gondolatot.~Meg ismét
12492 II    |                útiköltség. Irott címzete után rátaláltunk lakására. A Fürstenallée-n
12493 IV    |                       hogy meg ne égjen, majd rátalálunk mi valahol a tens úrra.
12494 X     |                      az asztalt kezével, hogy rátámaszkodjék.~– Ne mondd! Ne mondd tovább!~–
12495 XVII  |                       a régi hajlékony, úrias rátartást bizonyos kellemetlen szabadelműség
12496 XIII  |                  Topándynak.~– Nőírás – szólt rátekintve a címzetre Topándy.~– Hát
12497 XII   |                  szája előtt egy lábnyomnyira rátette nyugodtan hüvelykujját a
12498 IV    |               csakugyan szót fogadtak neki, s rátették a kezeiket.~– No, szolgabíró
12499 XXVIII|                   ajtón. Majd én beleszólok a rátóti furulyával a szerenádba,
12500 II    |                       ugye, imádkoznak? Hát a Ratsherrekről szól-e valahol az imádság?
12501 II    |                  figyelembe más hivatását egy Ratsherrnek, mint azt, hogy a zsemlyéket
12502 II    |                 akarja, hogy tanuljon diákul. Ratsherrt akar belőle csinálni.~Ennél
12503 XX    |                   jobban áthevülnek, mindenki ráül kedvenc pálcalovára, s ugratja
12504 VII   |                      lelkem kőbül van. Tessék ráütni!~– Desiderius Áronffy! –
12505 V     |                   nyerget és kantárt, s azzal ráütött tenyerével a hátára.~A paripa
12506 V     |               szakálla, bajusza, erős sasorra rávallanak cigány eredetére. Öltönye
12507 XXV   |              koporsójában eldugott kincsre is rávalljon!~– Hallgass rám! Tedd, amit
12508 XXIV  |                      el tudják titkolni, igen ravaszok és vigyázók. Nem szorulnak
12509 XXII  |                    sejtve, hogy e kiszámított ravaszságnak tán fontosabb oka is lehet.~–
12510 XVI   |                       kutya hűséget, a macska ravaszságot jelent. A bús-leány a kutya
12511 XXVI  |                    vagyok, ostoba.~A cigánynő ravaszul hunyorgott.~– Dehogy vagyok
12512 VIII  |                       csupán adott alkalommal ráveregetek a vállára, s azt mondom
12513 XVII  |               lágykezű szerelem egymaga?~Hogy rázhatná le magáról Tátray Bálint
12514 V     |                       alszik, mert egyszer se rázkódik meg, hogy a tömérdek maró,
12515 XI    |                   villanyütés érte volna, úgy rázkódott össze a kétszeres vádra,
12516 XXIX  |                     leguggolt, s elkezdte azt rázogatni, bizonyos igéző mondatot
12517 VII   |                     Ne gondold azt, hogy akár reád, akár arra, kitől az iratot
12518 XIV   |                  Cipra az ijedség hüledésével rebbent vissza e gyilkos tettre,
12519 I     |                       tőle, engesztelő szóval rebegett hozzá, hítta vissza, kedvesnek,
12520 XXII  |                    bele!”~Sárvölgyi ajkai úgy rebegtek, mintha azt akarná mondani: „
12521 X     |                     haj volna.~– Azt mondta – rebegtem én a péklegény karjába fogózva –,
12522 XXVIII|                     fejszedöngetés, a deszkák recsegése, a káromkodással biztatott
12523 XXXI  |                      Néhány perc múlva minden redő eltűnt arcáról, sima lett
12524 XIV   |                     oly szigorú egyszerűségre redukálta külső előnyeit azáltal,
12525 II    |            melódiátlan Gassenhauerre, melynek refrénje az volt: „Ó jé, Herr Dintenklex!”~
12526 IV    |                        Majd szépen elhúzzuk a regálékból, mikor kiosztják.~Topándy
12527 IV    |                      urakkal: esküdt urat már régebben volt szerencséje ismerni,
12528 XV    |                  Megölje, de nem úgy, ahogy a regék királyasszonya megölte a
12529 XI    |               ó-sírboltokban talált alakokról regélik.~És ő mégis eljött erre
12530 XXXI  |                   Dezső annyi kedveset tudott regélni a szép cigányleányról; Loránd
12531 I     |                      térdein kezeit, s tovább regélt.~– Atyátok idősebb volt
12532 XXIII |                   mindent úgy találjon, ahogy régen-régen elhagyta, és lássa, érezze,
12533 VI    |                   hiszem, olvastam már valami regényben, hogy hasonló gúnyolódásokra
12534 IV    |                    galuskával.~A világ minden regényírója rajong a maga nemzeti eledelei
12535 XXIV  |                      részleteiről is.~– Angol regényíróktól tanultam: ha az ember meg
12536 XIV   |                  tükör előtt, s este lámpánál regényt olvas? Óh, minő tréfa lesz
12537 XIII  |                külvilágból, minden idegével a regére hallgatott.~„A kihúzott
12538 IV    |                     Egy viharos éjszaka utáni reggelen azonban közbámulatra eltűnt
12539 II    |                      mert majd megint nem kap reggelit, ha nem lesz készen.~Henrik
12540 II    |                   hogy nem fogja bántani, s a reggelizéshez felviszi magával.~Fromm
12541 X     |                      mély úton; a bimbóháznál reggelizhetik, akkorra odaér, mire megvirrad,
12542 IV    |                     jól teszi, ha elébb nálam reggelizik. Különben egy ital bor ígéretét
12543 XIII  |                     az előteremben volt, ahol reggelizni szoktak.~Míg Topándy mutogatta
12544 IV    |                      is én szőttem, amiről ma reggeliztünk.~Csakugyan különös nevelést
12545 I     |                     egymás gondolatát; valami régi-régi eltemetett gondolatot, amit
12546 III   |              gazdáimról; szálljunk a magasabb régiókba.~A bérkocsi valahol az Országház
12547 XIV   |                   másikat, akkor nem fognak a régire találni többé.~Ciprának
12548 IV    |                 kukoricáját, akinek e tisztes régiség tulajdonába ment át, sőt
12549 XXVII |                       férfi, kit szívében oly régtől, oly örökké bálványozott,
12550 XIII  |                       belül valami mély érzés rejlik ott, aminek nyitjára senki
12551 XXIX  |              védelmezik; nem engedik megölni, rejtegetik, eltüntetik; míg végre a
12552 XXVII |                   amit az emberek egymás elől rejtegetnek, egymással csak titokban,
12553 I     |                    bujdokolva kísértünk, amit rejtegettünk, amiről suttogva beszéltünk,
12554 XXIV  |                 tanyáznak, a közeledőt biztos rejtekből lövöldözhetik le, mielőtt
12555 XVI   |                   hogy fenntartsa a fenyegető rejtelmet, mellyel eddig távol tartotta
12556 XXVIII|                     onnan lövöldözé ki Loránd rejthelye felé. Igen természetes volt
12557 XXI   |                eltaposni.~S azután két kezébe rejti arcát, s ő sír Loránd helyett.~
12558 XXIX  |                     hallom! – kiáltott dühtől rekedten Borcsa; s aztán visszafutott
12559 V     |                     lovag azalatt leguggolt a rekettye közé, térdére fektette puskáját,
12560 XII   |                       Május közepén már olyan rekkenő meleg lett, hogy a múlt
12561 XXIII |                     volt tartva, hogy hajdani rektor professzorával találkozzék:
12562 XXI   |                       Mi baja? – kérdezé tőle remegő aggodalommal.~Loránd nem
12563 IV    |                   melyen a cimbalom nyugszik, remekbe dolgozott asztalosmű, mely
12564 XV    |               öltözékben, s hogy ügyességével remekeljen, mind a két leánynak egyszerre
12565 XXII  |                  örvénybe buktatná.~– Önebben remekelni tud – szólt gúnyos keserűséggel
12566 XIII  |                      írja, hogy idegbaja van, rémeket lát, árnyéktól irtózik.
12567 IV    |                  cimbalom volt. Az igaz, hogy remekmű, ébenfából, gyöngyházzal
12568 IV    |                     Azt meghallgassa! A hugám remekül játszik rajta.~Szolgabíró