Fezejet

12569 XXII  |                       még azt a szerencsét is remélhetjük, hogy itt maradnak önök
12570 XXIV  |                     ülvén hátul; mintha nekem remélne azzal legnagyobb bosszúságot
12571 I     |                     Istenhez; tanuljon hinni, remélni, szeretni; az átmérhetlen
12572 XXXII |                 szállunk alább-alább, hitben, reményben, egymás iránt való szeretetben;
12573 XVIII |                 nyakad. Pedig kár volna ilyen reménydús ifjúért.~Loránd felkapott
12574 II    |                    beteges anyánknak egyedüli reményei vagyunk; hogy eddig jól
12575 XIX   |              vigasztalta őket közelebb hozott reményekkel; ő csalogatta őket ezer
12576 XXI   |                    boldognak, vidámnak lenni, reményleni, a jövőtől jót várni, szeretni
12577 XI    |                     dühnek, az őrültségnek, a reménynek, az örömnek: – „Beszélj!
12578 XXIX  |                       újra az a sikoltás: még rémesebben, még fájdalmasabban.~Mint
12579 I     |              bátyámhoz forduljak. Legyőztem a rémet, nem kérdeztem meg. Sokszor
12580 XVI   |               viszonozva látta, s élete sötét rémétől megszabadult.~Melanie nemcsak
12581 V     |                       a síkon; az elül minden rémfény visszafutott a sötétbe,
12582 V     |                       kanyarulatnál a temetői rémfény-csapat kétfelé szakadt; nagyobb
12583 V     |                    számlálni a körüle repkedő rémfényeket.~„Egy, kettő, három, négy,
12584 XXII  |                     éhezett meg!~Néha egy-egy rémgondolat is felsüstörgött előtte
12585 V     |                  ijesztőbb, mint az éj minden rémhangja együtt: kinek a léptei hangzanak
12586 X     |                      s azzal benn voltunk egy rémítő kulimászszagú, kicsiny,
12587 XII   |                      szájába dugta bele.~Ez a rémjelenet mindeddig csak úgy tűnt
12588 XXX   |               valamelyikéről lefordul?”~Egyik rémkép a másikat váltotta fel hevült
12589 V     |                  semmi fényt a sötétben, csak rémképe az a lángnak. Bolygófény
12590 XX    |                   Rajtam egy világos gondolat rémlett át, mely egész testemet
12591 XIII  |                      állva folytatá a kezdett rémregét. Nem volt nyugalma ülve
12592 XXIX  |                     kezében; hamarább, mint a rémtett végre volna hajtva, az intéző
12593 IV    |                   odább húzódozva a fenyegető rémtől –, de én annyira nem jól
12594 X     |                   lenni.~– Kinek nem? – kérdé rémüldözve Mócli.~– Az úrfinak a bőrében
12595 IX    |                    rendes arculatával is elég rémületes; az üres szemgödrök, mikbe
12596 I     |                  kiokádott halottai mind azon rémülethez, amit ez óra kitöltött fejemre!~
12597 IV    |                szolgabíró úrnak a még nagyobb rémülettől.~Ez az asszony csakugyan
12598 XII   |                      elfogta Loránd karját, s rémült arccal sikolta:~– Ne ölje
12599 XV    |                    nem bír bele lelket verni, rémülten felállt, s kezeit összekulcsolva
12600 XXIV  |                     utasítással, hogy ön több rendbeli hamisítás és csalás miatt,
12601 III   |                    mind magamnak kell ezentúl rendben tartanom. Zsebpénzt is adott,
12602 VIII  |                   sorba csókolja a tekintetes rendeket, hogy el ne csapják a hivatalából.
12603 XXXI  |                 parancsol velem, s az máshová rendel.~Most kezdtek rá bámulva
12604 XXVI  |             helyszínén megtenni; hát holnapra rendeld be neki a cselédeket, meg
12605 IV    |                     ég téged is penitenciának rendele mellém.~Boris asszony bevágta
12606 XXXI  |                       az ellenállást az Isten rendeletei ellen; most már nincs szükségem
12607 XXIX  |                       foroghat fenn. Mindjárt rendeletet adott, hogy hat pandúr induljon
12608 XXII  |                 vendégséget bizonytalan időre rendeljen meg. Nem tudni: egy órakor,
12609 III   |                     volt mint sajátom, amivel rendelkezhettem, de mégis nem adtam volna
12610 IV    |                     az ember fegyveres erővel rendelkezik. Ennek az erőszaknak engedni
12611 XIV   |                        azt már tudod; amit te rendelsz, parancsolsz, az történik,
12612 XXXI  |                      ki.~A gondviselés is így rendelte azt!~Az első találkozás
12613 IV    |                   hasonlítottak alakjaikra és rendeltetésükre nézve a pipereszobák megszokott
12614 XIV   |                    szebben kalligrafiázzon és rendesebben koncipiáljon. Tehát azt
12615 II    |                       szokása; s amely diákot rendetlenségen kap, az megbűnhődik.~– Tudnak-e
12616 V     |                   összevissza vannak gombolva rendetlenül, azon felül egy darabja
12617 XVIII |                 udvarra.~Cipra a kocsik körül rendezett, ügyelve, hogy kinek-kinek
12618 XXXI  |                   háznál.~A falusi lakot újra rendezték: Dezső átköltözött a városba,
12619 I     |                  háziak között, mintha valami rendkívülihez készülnének, amit nem kell
12620 XIII  |                    mindkettő szerette volna e rendkívüliségek okát kifürkészni a másikban.~
12621 XIII  |                szolgálatot.~Mind a ketten sok rendkívüliséget találtak egymásban, s mindkettő
12622 I     |             összeomlott a tíz évig épített új rendszer, II. József halálos ágyán
12623 XXXII |                     el a házat.~Az új idők új rendszere engem is kényszerített;
12624 II    |                     ellentétben azzal a rideg rendszerrel, melyet a férfiak találtak
12625 III   |                 kóstolod meg azt az aszút?~Én rendületlen elhatározással felelék rá:~–
12626 I     |                  történt, álommá lett.~A föld rengett az örömzajtól, ez a föld,
12627 IV    |                   elmarasztalt kárára történt reparatúra s a mostani utazás, asszisztencia,
12628 V     |                      Lankadomb körül burgundi répát kapálnak négylapátú vonógéppel,
12629 VIII  |                 összeszorítani az ökleit, nem reped-e szét.~Tán nem akar puszta
12630 XII   |                 csonttá fagyott föld most már repedezni kezdett.~A szemünk elől
12631 VII   |                    Hogy húzták meg olyankor a repedt harangot, mely egyedül arra
12632 VIII  |                     Nem volt más. Azt kétfelé repeszté; felét odadobta Gyálinak,
12633 II    |                   rossz hír itthon két szívet repesztene meg.~Hozzám azonban csak
12634 XXI   |              gyorsasággal nyargalvást magával repíteni; – oda, ahol boldogsága
12635 V     |                        ha előlük szalad, hogy repkedik körül, hogy libegnek mellette
12636 V     |             félrevezetni az ismert útról.~Ott repkednek már ló és lovas feje körül,
12637 V     |                  csendesen számlálni a körüle repkedő rémfényeket.~„Egy, kettő,
12638 I     |                      hajfürteit, hogy csakúgy repkedtek szilajon megrázott feje
12639 I     |                      ajtó, amit én eddig csak repkénytől benőve láttam, most nyitva
12640 XX    |                     kényszerítés nélkül is! – replikázott a másik.~– Mindent megtesz
12641 IV    |                  Szállj le csak a keresztről, repülj a jegenyére”. Hanem gyerünk
12642 IV    |                   egész tál galuska a fejéhez repüljön.~– Tessék, kérem alássan.~
12643 XVI   |                      örökké oly szomorú? Hová repülnek ezek az örök sóhajok?~Melanie
12644 XV    |                      néma fájdalmában. Ez tud repülni, én pedig csak a földön
12645 XXXII |                       kezét, akkor elküldötte repülő szolgáinak legeslegkisebbikét,
12646 V     |                      közül. Azok csoportostul repültek utána.~Egy kanyarulatnál
12647 XXX   |                      paripa vágtatni tud, oly repülve járta meg az utat Loránd.~
12648 III   |                        de hová esett az hátra reputációmban, mikor ezt a termet megláttam,
12649 XXVIII|                lövéseiket, észrevéve az ablak résein, hogy itt világosság van.~–
12650 XXVIII|                     az ostromban. Ez a támadt résen bedugva fegyvere csövét,
12651 IV    |                    pogány volna.~S e mentalis reservata mellett, úgy ahogy, kissé
12652 II    |                        Aha! Vicekspan? Az már respekt! Az egészen más; az már
12653 II    |                  pedig ezáltal bennem is illő respektus támadhatott a derék férfiú
12654 VI    |                      a szólót táncoló férfias rész az otthon hagyott nőnemű
12655 XII   |                      Loránd előtt, mintha egy részeges férj civódnék durcás feleségével,
12656 XXIII |                      a dicsvágy palotákban is részelteti néha; maga is rak magának
12657 XXV   |                     által annyi hálálkodásban részeltetik, hogy csendes visszavonulásával
12658 VIII  |                       hogy volt benne egy kis részem; de hisz azt kegyed nagyon
12659 XIII  |                    sok szívességet tapasztalt részemről, amire én csak azt mondhattam,
12660 XIII  |                       A természetbúvárok nagy részének régi jelszava ez, s azért
12661 IV    |                  székéről. (Furcsa nevelésben részesülhetett őnagysága, ha még azt sem
12662 XXIII |                 kérése oly forró támogatásban részesült az ellenállhatlan meny részéről,
12663 I     |                       azt kérdezte, hogy mért reszketek olyan nagyon.~Azután csak
12664 XXII  |                hátradugta, nehogy észrevegyék reszketését, és még mosolyogni törekedett.~–
12665 IX    |                    érezhesse Loránd, mennyire reszketnek kezei, letépte szép báli
12666 XXIX  |           Önvédelemből tette.~Csak a kezei ne reszketnének olyan nagyon!~Lehetetlen,
12667 I     |                     ez rám nézve, hogy szinte reszkettem bele az örömtől.~Csak öreganyánk
12668 XXIV  |                      tudósít még az öltözetek részleteiről is.~– Angol regényíróktól
12669 XXVIII|              kirohanni a szabadba. Ott azután részükön az előny. Azért most neked
12670 XXII  |                        Dezső azt hivé, a nagy részvét hatotta meg a kegyes férfiút,
12671 I     |                     falun; a mezőn, a virágos réten járni; a drága illatos levegőt
12672 XXVII |                       a tolózárak át vannak-e reteszelve, a keresztrudak le vannak-e
12673 XXVIII|                      a tölgyajtót, elétolja a reteszt, s azután felvesse rá a
12674 IV    |                      nem nézheti jó szemmel e retrográd irányú szörnyetegeket.~–
12675 XXII  |                    bír megválni attól, amitől retteg.~– És ez az ember engedte
12676 II    |                  annyira meg voltam rettenve.~Rettegésemet még növelte a grószmama,
12677 XVII  |                     Jó napot, Loránd!~Az ifjú rettegett neve hallatára riadtan tekinte
12678 I     |                 gondja volt rá, hogy senki se rettegjen tőle; esztendőben egyszer
12679 I     |                   erősebb ember. Iskolatársai rettegtek öklétől, s nem mertek vele
12680 I     |                   mindkettőnek a ruhájába, és rettegve néztem fel rájuk. – Még
12681 I     |                      szemöldeit, meg lehetett rettenni tőle; hanem neki gondja
12682 XVIII |                Schwarzburg-Sondershausen-i és Reuss-májor nagyfejedelemségek szögletei
12683 X     |                    lefelé; reggelre a mühlaui révhez ér az úrfi, ott átszállítják
12684 VIII  |             hivatalából. A mostani kancellár, Reviczky Ádám, egy osztállyal tanult
12685 XXVIII|                  emberestül együtt kioltod. A rézcsatorna megvéd lövéseik ellen, ők
12686 XXVIII|                     körülsétálsz négykézláb a rézcsatornában; nem bántasz senkit, hagyod
12687 XXII  |                        hogy Sárvölgyi arcán a rezes foltok hogy kigyulladtak
12688 V     |                    belsejéből egy nagy kormos rézfazekat. Az félig van már penészes,
12689 XV    |                 mellette székéhez támasztva a rézfokos.~– Mit csinál ön itt? –
12690 XXVI  |                       mindenféle aprópénzzel, rézgaras, hatkrajcáros, ezüst hármas,
12691 IV    |                  parasztlegények széles talpú rézgarasokat szoktak hányni fizetésül;
12692 IV    |                     ágy mellett állt egy nagy rézkalitka.~– Ez az én kedves madaram –
12693 IV    |                     homlokára, olajfestéssel, rézlapra, kinek alakja előtt ő maga
12694 III   |              selyemből! Nálunk is voltak szép rézmetszetek üveg alatt; de itt pompás
12695 XXVI  |                        hogy meglelje köztük a rézpénzek legkisebbikét, a váltó krajcárt,
12696 X     |                       Gyalogjáró ember mindig rézpénzzel fizessen, különben gyanúba
12697 IV    |                    volt, középütt mozdulatlan rézveres foltokkal, szája kicsiny,
12698 I     |                   öreganyánk most már meg nem rezzenő szóval, s ezentúl oly nyugodtan
12699 XIII  |                          Mit tegyünk alá? Egy rhinchitest?~– Nem bánom.~Loránd meggyújtá
12700 XVII  |                      rettegett neve hallatára riadtan tekinte föl, s a megszólító
12701 XXV   |                      reszketett, úgy meg volt riadva. A felvont fegyver más kezében
12702 XXIV  |                   óriás termetével meg akarja riasztani, annak tartsa az orra alá. –
12703 XX    |                  mondta, oly komoly volt, oly riasztó hidegséggel nézett a mellette
12704 XXIX  |                       miatt!~– Meg ne öld! Ne ríkasd, amíg én hallom! – kiáltott
12705 XXVI  |                 babonájának.~Az pedig hunyász rimánkodással tartá tenyerét Cipra elé.~–
12706 I     |                  virradt; a hajnali harangszó ringott a szellőtlen légben.~…Óh,
12707 XXVII |                      bízd aztán rám-szólt egy ripacsos képű fickó nagyon önelégült
12708 XXIV  |                    őérte magáért megbecsüli a ritka értéket: a hű asszonyt.
12709 VI    |                     én örülök.~Ha pedig, nagy ritkaságból, egy-egy nap nem volt semmi
12710 I     |                     előtt, mik akkor még nagy ritkaságok voltak.~Nem titkolta előlünk,
12711 XIII  |                     igen jó cső. A csillagköd ritkul, néhány apró csillag kiválik
12712 XXIX  |                      volna.~Borcsa asszonyt a rívás is elővette. Mindig voltak
12713 XXIX  |                    vissza a tért, az utcán új robaj hangzik három lovas jő vágtatva
12714 XXIV  |                   emberek, mennyit adunk az ő rodomontádjaikra. Azzal levelet írt maga
12715 V     |                       látszott.~A mén ismerős röhögéssel felelt a kérdésre, s fejét
12716 XXIV  |               szerencsés volt, hogy a legelső röppentyűje a kazal oldalába fúródott,
12717 XXIV  |                  ellenébe értünk, messzehordó röppentyűkkel felgyújtjuk azt. A kazal
12718 XX    |                  legyen ura a szavának!~Aztán rövideden hozzáfogtak a dáridóhoz.~
12719 XXVII |                 nélkül tör keresztül a nádon, rövidítve a kerülőt, mintha őt is
12720 XV    |                    ellen föl merje emelni egy rövidke tréfa miatt, azt csakugyan
12721 XXX   |                  végzé a szertartást, azzal a rövidséggel, amit egy sebesült kímélete
12722 IV    |                     Buczkay Ferenc úr, kurta, rövidtagú termetével, ki egy ideig
12723 XXXI  |                       szólt Topándy, fáradtan rogyva le a karszékbe. – Két óra
12724 XXIX  |                tiltakozott e természetellenes roham miatt.~A cigányasszony kezet
12725 II    |                     tanácsolák. Mikor görcsös rohamai rájöttek, napokig nem volt
12726 XI    |                törekszik visszatartani ideges rohamait, éppen e percben, mely minden
12727 I     |                     valami nagy könnyhullatás rohamát tartóztatta erővel vissza.
12728 V     |                  paripára; hanem az a második rohamnál úgy rúgta fel mind a két
12729 I     |                     ami a nőket pokoli kínnal rohanja meg, s e szívtépő kínok
12730 XXII  |                  ölelje át, s így átölelkezve rohanjon vele az örvénybe, a gyalázatba,
12731 XXXI  |                    szorítva, jő.~A nők eléjük rohannak, Loránd az első, akit ölel,
12732 XXIX  |                       gördülni az egész nagy, rohanó lavinát, és nincs ideje
12733 XVIII |                     el, melyen szenvedélyesen rohantak együtt a gyalázatba, s most
12734 XXXII |                     Én a legrosszabbat sejtve rohantam át hozzá.~Midőn beléptem
12735 XIV   |                        még utána is nézni; ki róhatná azt meg?~Ah, de az asszonyi
12736 IV    |                     fel akarná lármázni, hogy róka jár a kertben. A nyakán
12737 V     |           hajtóvadászatok alkalmával tömérdek rókát és farkast fölvertek, s
12738 IV    |                     Mellette állt egy kerekes rokka és egy orsós guzsaly, amarra
12739 XII   |                  bekötve, a másik kurta piros rokolyát viselt, derékon átkötött
12740 XIII  |                    jelszava ez, s azért olyan rokon elem a természetbúvárlat
12741 VIII  |                       Elfut falura valamelyik rokonához, ahol senki se fogja keresni.
12742 III   |                önszeretetemet, hogy nagyságos rokonaim nem kérdezték nagyanyámtól,
12743 XXII  |                    hogy jó szolgálatot teszek rokonaimnak olyankor, midőn azon lépésnél
12744 XIV   |                  Örökké nem maradhat az ember rokonainak a terhe; akár valami szegény
12745 III   |                     ebéd végeztével nagyságos rokonaink olyan kegyesek voltak, hogy
12746 III   |                    Mikor búcsúzóban nagyságos rokonainknak kezet csókoltam, Bálnokházy
12747 XIV   |                      nem keresheti fel; egyéb rokonait és ismerőseit már mind sorra
12748 XVII  |                          Ispán? Ah, hahaha! A rokonánál?~– Ő nem tudja azt, hogy
12749 XVII  |                 szemekkel rebegé, hogy ily jó rokonnal csak jókedvében áldja meg
12750 XVII  |                titkolózás? Merő jó barátok és rokonok között? Igen: ő Áronffy
12751 XXIII |                   Loránd megcsókolta a boldog rokonokat; kezet csókolt anyjának,
12752 IV    |                   családokkal egyformán közel rokonságban állt, anélkül, hogy ezek
12753 XIV   |                     nyugodt, szelíd tekintete rokonszenvet sugárzott maga körül.~–
12754 VIII  |                  itthon ne találja a – kedves rokont.~Hermine nagy tüntetéssel
12755 VIII  |                       az, hogy tudassa Loránd rokonunkkal, hogy az esteli tíz óra
12756 XI    |                     hol nincs mitől tartania; rokonunknál, aki őt szeretni és oltalmazni
12757 IV    |                     úgy segéljen, elvisszük a Rókus-kórházba, s ráadjuk a cvangszjaklit.~–
12758 II    |               alapított, ahol korán letörülje róluk az élet minden emlékét a
12759 I     |                    azt hitték, hogy ami félig rom, azt újra kell építeni.
12760 II    |                   sokat emlegetik a táncot. A rómaiaknál a kultuszhoz tartozott az,
12761 VII   |              árulkodom; s ha volt bátorsága a rómainak elmondani, el merem mondani
12762 VII   |                    maga tanítá-e szavalnom a „Romanus sum civis”-t? Tessék velem
12763 II    |                          hanem a pozsonyi vár romja.~Különös várrom. Bennem
12764 XXVII |                    Ezek a zsivány palotájának romjai.~Még most is kicsordul a
12765 IV    |                      nem szabad az elbukottak romlásán vigadni senkinek, és felebarátja
12766 V     |                      közt sem létezett; azt a rónát, hol most Lankadomb körül
12767 XII   |                      az útféli csárdák bűzös, ronda borivó szobáiban.~Ott felhúzta
12768 XV    |                    hogy a falszőnyegek nagyon rongyosak már, azokat letépette, a
12769 XIII  |                       hozzá vetődni, sárosan, rongyosan, ne kérdje tőle, honnan
12770 XXVII |                    nem tesznek senkiben semmi rontást. Gyermeteg babonája a szerelemnek.~
12771 XV    |                   ütközött most, hogy így rám rontasz? Azt gondolod, a bodajki
12772 XXIV  |                      Ők tudják, miért. Én nem rontom a gusztusukat.~Föltettem
12773 I     |                  nagyon is szerette őt, azzal rontotta el; a gyermek nagyon kényes
12774 V     |                      körül, hadd hallom, hogy ropogtatod a füvet!~És csendesen elalszik
12775 XV    |                      minden szenvedély térdre roskad, minden indulat kristállyá
12776 XI    |                       a legelső szó, melyet e roskadozó, kézen vezetett alakhoz
12777 X     |                       mentén, van egy csoport roskadozott házsor. Hogy is ne lennének
12778 X     |                   házsor. Hogy is ne lennének roskadozottak, mikor minden tavasszal,
12779 XXVIII|                szívében, hogy a rablót térdre roskasztotta egy taszításával.~Hanem
12780 XXXII |                     egészen felvillanyozódott roskatag kedélye. Mikor egyenruháját
12781 XXV   |                     Zsiványok. Még azoknál is rosszabbak. Istentagadók. A föld megtisztul,
12782 XVI   |                     akkor?~Bolond volna, ki a rosszak irányában a végletekig vinné
12783 I     |                      is az voltam; s ő minden rosszalkodásomat tűrte csendes vérrel; soha
12784 X     |                 tegyen velem? Éjféli időben e rosszhírű külvárosi háztömkelegen
12785 I     |                    sírni, ha jókedve volt, ha rosszkedve volt; nem tett nála különbséget.~
12786 XX    |                      amit akarsz.~– Én nagyon rossznak találtam ezt a hangot, s
12787 XVI   |            Megtanított kártyát vetni,~Tolvajt rostán kipörgetni.~Túlteszek vele
12788 XXXII |                  csemetéit, s viselt harcot a rovarok ellen; és tanult naphosszant
12789 XV    |                         Nem tudok én egyebet, rózsám, mint a bakancsos imádságát.~–
12790 XVI   |                      finom kezecskét, s annak rózsás ujjahegyét megcsókolá, mialatt
12791 XXVI  |                   hogy szakítsd le az ágról a rózsát.”~„Ha leszakítottad, összetépheted,
12792 V     |                  felül be volt takarva vékony rőzsével és náddal, amit időjártával
12793 IV    |                  függönyök, mik az alkovenben rudakra kifeszített sátort képeztek,
12794 XXIX  |                       Még hugámnak szólítja a rücskös cigányasszonyt! – pattogott
12795 XIV   |                 minden tagja csupa villany és ruganyosság, olyan kiegészítő ellentét
12796 XI    |                      ment, arca égett, léptei ruganyossággal bírtak, és fejét fenn hordozta.~
12797 X     |                   angol sajátságait, mert egy rúgásra szerencsésen kinyitotta
12798 IV    |                      magát a fűre, a lábaival rugdalta a földet, és egyre kacagott.~
12799 XXVI  |                       ellen, öcsém, nem lehet rugódozni. Ez olyan, mint a hideg
12800 II    |                 sipkástól, mintha az csak egy rugókon járó paróka lett volna.~–
12801 XIV   |                       Itt vannak a szekrények ruháid, fehérneműid számára. Ezeket
12802 IX    |                       vértelen arcokat, véres ruháikban. Inkább azokat, akik csörömpölve
12803 II    |                   felöltözni, mehetünk gyolcs ruháinkban: ahogy a sütők szoktak járni.~
12804 I     |                    odafogóztam mindkettőnek a ruhájába, és rettegve néztem fel
12805 I     |                 búcsút vesz testvéreitől. Úti ruhájában lejött ide a sírboltba,
12806 XIII  |                     villanyszikrákat csalt ki ruhájából, kezeiből. Sőt abban is
12807 XII   |                       gazdája rongyos, foltos ruháján.~A lovas rég közelít már
12808 I     |                     is jóllakott nálunk, s ha ruhánk szakadt, újat kaptunk helyette;
12809 II    |                       tésztával, amiből fehér ruhás, fehér kötényes hat legény
12810 II    |                  málházott; télre-nyárra való ruhával elláttak bennünket, rajtam
12811 XXXI  |                 megérkeztére; hanem az nagyon rút éjszaka volt, és az nagyon
12812 XXIX  |                elkezdtek az ebek faluhosszant rútul üvölteni. Az ebugatás különben
12813 III   |                      a kezemben nem volt mint sajátom, amivel rendelkezhettem,
12814 IV    |             megküzdeni.~Csalatkozott.~Van egy sajátsága a magyarnak, amit még nem
12815 X     |                  ajtózávárnak ezeket az angol sajátságait, mert egy rúgásra szerencsésen
12816 II    |                 mozgatta vele; s ezt a tréfás sajátságát mindannyiszor használatba
12817 XVIII |                       szobájából Gyáli. Olyan sajátságosan zavarodott arca volt a dandynek,
12818 XXII  |                 kezdenem a történetet, mely e sajátszerű végzetet felvilágosítja.~
12819 I     |                 hivatalos úr lépett közénk, s sajnálatát rejteni nem tudó arccal
12820 XXVI  |                nagyságos, szép kisasszony, ne sajnáljon az isten áldásából nekem
12821 XIII  |                  hagyott hátra, melyben még ő sajnálkozik, hogy szerencsétlen barátunk (
12822 II    |                    más, mint a fia. Nagyanyám sajnálkozó hangon beszélt róla, Fromm
12823 IV    |                      ajtaját.~– Ugyan már nem sajnálna egy ép závárt elrontani? –
12824 II    |                  jeleneten.~Én azonban nagyon sajnáltam a bajtárst. Nálam a tanulás
12825 VII   |                    gyermekek kezei pótolták a sajtót.~Nagy volt az ijedelem.~
12826 IV    |                     Azután következett valami salátaféle – főve, kirántott zsemlyével
12827 XXIV  |                szemtanú volt. – No de a lovak sallangjának leírását mégis elengedem.~
12828 XIV   |                      tartozik háromnegyed évi salláriummal, s jelenleg úgy áll a nap
12829 II    |                   asztalra, csemegés kendőből sált kötött a nyakába, a gyertyatartóra
12830 XIV   |                 szívét; tehát csak le azzal a sámsoni bűverővel az utolsó szálig!
12831 IV    |                     öreg istentagadó, Topándy Samu, ki a Bálnokházy és Áronffy
12832 II    |                  elnevette magát. Éppen akkor sandított oda. Hanem aztán egyszerre
12833 XXXI  |                    bámulva nézni.~Arca sokkal sápadtabb volt, mint máskor; de azért
12834 XXXII |                      első szerelme oly csúful sárba taposva; a másik, szenvedélye
12835 II    |                     jár, teringettét! Nem húz sárcipőt, mikor sár van. Ezt már
12836 XIV   |                     Szökni fog a háztól, vagy sárgaságba esik a sok bosszantás miatt,
12837 XXIX  |                      kiraboltak. Elvitték egy sárgavirágú cickendőmet, a tarka zsaliruhámat,
12838 X     |                  intett, hogy csak maradjak a sarkában, mikor ő a házba beront.~
12839 XXVIII|               feszítőrudakkal nekiestek, hogy sarkából kivessék.~– Jer, siessünk
12840 XIII  |                    vágni tizenkét kaszással a sarkadban? Tudsz-e ágyást csinálni
12841 IV    |                      fejére taposó igazságnak sarkait. És örültem rajta: ez pedig
12842 XII   |                      kezében tartott pisztoly sárkányára, s felhúzta azt.~Erre a
12843 XX    |                   azután felhúzták a pisztoly sárkányát, s ilyenformán sorban kiüríték
12844 XXVIII|                   Loránd felvonta fegyverén a sárkányokat, megtapogatta a gyutacsokat
12845 XXV   |                       rabló orra elé, felvont sárkányokkal.~Jól volt ez elrendezve
12846 V     |                       rajt vannak-e a kovák a sárkányokon, nem hullott-e ki a por
12847 XII   |                  ilyen sebesen?~– Tudod, hogy sárkányon járok, garaboncás vagyok.~
12848 I     |                   köszörült vasakkal, felvont sárkányú fegyverekkel, borzasztó
12849 XXVI  |                       tekint, úgy ideszorít a sarokba a két szemöldökével, mintha
12850 XIII  |                fiatalember fog hozzá vetődni, sárosan, rongyosan, ne kérdje tőle,
12851 XIII  |               cirádáit. – Ezen a pisztolyon a Sárvölgyiek címere van.~Azonban nem
12852 II    |                    idebenn, mintha Henrik egy sáskatábort akarna kiexorcizálni a határból: „
12853 V     |                       szakálla, bajusza, erős sasorra rávallanak cigány eredetére.
12854 V     |                    takarta azt be, s az ismét sással volt úgy összetűzködve,
12855 XVII  |                     nem kerül, én is, quantum satis, amennyi csak elég. Tehát
12856 IV    |             cigányleány, akit hatéves korában sátorozó cigányoktól vett meg két
12857 IV    |                alkovenben rudakra kifeszített sátort képeztek, szinte föltárták
12858 XVIII |                      öreg Sárvölgyi már úgyis savanyú képeket csinált vendégei
12859 XIII  |         villásreggelit, szilvapálinkát a szép sávolyos abrosszal terített kerek
12860 VII   |                   tanított-e meg engem Mucius Scaevola hőstörténetére, nem ön maga
12861 IV    |                    Les clefs du paradis, – Le scapulier, – Les cordeliers du Catalogne”
12862 XIII  |                Kneipereinál. Ha nem csalódom, Schmollist is ittunk egymással, s valami
12863 II    |                     tudom, miért ne nevezném „schnecklik”-nek, mikor azok), nagy
12864 II    |                      élesebb arcú; ő is szőke schneckliket viselt, mint tíz évvel későbben
12865 XIII  |                   embereimet: míg az árulkodó Schulfuchsból tisztességes ember válik,
12866 XVIII |                       ahol a Lippe-Detmold-i, Schwarzburg-Sondershausen-i és Reuss-májor nagyfejedelemségek
12867 II    |                      No ergo! Quid ergo? Quid scis? Habes pensum? Nebulo!~Henrik
12868 II    |                        Nescit pensum, nunquam scit.~Azután kifogyott a diák
12869 X     |                   vagy szóltam valamit.~Azzal sebbel-lobbal lekapkodta lovai fejéről
12870 XXX   |                      ne epeszd magadat ezzel! Sebed nem halálos, csak légy nyugodt.~–
12871 X     |                    Ekkor egy hintó közelített sebes vágtatva, s amint előttünk
12872 XXVIII|                    halva esett arcra, a másik sebesülten rogyott le az oszlopok mellé.~
12873 XXVIII|                      teheti azt, mert meg van sebesülve.~Topándy csak most vette
12874 XXX   |                    Nem törődött már semmivel: sebével, az élettel, a halállal;
12875 II    |                       igazításokkal: megannyi sebhelyeivel bűnhődéstermő professzori
12876 XXX   |                   járta meg az utat Loránd.~A sebláz még izgatottabbá tette a
12877 XXX   |                  jobban tudom – szólt a leány sebláztól hevülten. – Én érzem azt.~–
12878 XXVIII|                     Itt egy kendő, szorítsd a sebre, hogy ne folyjon a vér.~–
12879 XXIX  |                    őket! Most töltik rajtuk a sebzett fenevadak pokoli bosszújokat!
12880 XXVIII|                    szív egy leányé; de az már sebzve fekszik.~Erre a gondolatra
12881 II    |                   kifejezéseit, mik között a „secunda”, – „tertia”, – „carcer”
12882 II    |                  lehet.~– Veni puer. Hic puer secundus. Filius meus.~Tehát fiú
12883 III   |                   Victrix causa diis placuit, sed victa Catoni”, mint én azt,
12884 XIII  |                     vagy sohasem, de végre is segédei szavát meg kellett fogadnia,
12885 XIII  |            becsületbeli ügy elintézése végett segédeket keresett az ismerősök között.
12886 XXXI  |                Topándy véleményét.~„Itt nincs segedelem.”~Loránd ijedten ugrott
12887 XIII  |                       miért nem választ engem segédének. Arra azt felelte: „Mert
12888 XIII  |                    miért nem választott téged segédjének, és egyúttal lelkemre köté,
12889 XIII  |                    hogy hasonló eseteknél, ha segédül híttak, iparkodtam a feleket
12890 XXVIII|                     talán a vadászlakból jött segély: a golyók az ő fejeik fölött
12891 II    |                      meg nagyanyám nem jönnek segélyemre, hogy megmagyaráznák, mi
12892 XXVIII|                     útjában állt Loránd mentő segélyének, le akarta onnan tépni.~–
12893 XXVIII|                     Az elébb megsebesült erre segélyért kezdett ordítani.~– Ne ordíts! –
12894 XXVII |                   puszták vad fia egy falevél segélyével a dalosok legédesebbikének
12895 XXV   |                    senki sem hallotta volna a segélyordítást. Más oka is volt a megtámadottnak
12896 XXVIII|                       fegyvertelenül nem jött segélyre. A lőfegyver félelmes úr!~
12897 XXVIII|                  közepén, távol minden emberi segélytől, csupán egy bokor által
12898 XXVIII|                  kétségbeesett volt. Lorándot segíté az ifjúi erő frissesége,
12899 XXVI  |                      szert tudok ám, ami ezen segítene.~– Mondtam már, hogy pusztulj
12900 XXIV  |                    volt víg cimborákkal, akik segítettek káromkodni. De hát mit ér
12901 XI    |                   Vigyáztál szegény bátyádra. Segítettél neki. Kedves fiam. – Így
12902 III   |                    Bálnokházyéknál végignézni segítettem: Melanie húgom mellettem
12903 X     |                  vagyunk? No, már ezen én nem segíthetek. Hát maga mit tehet?~– Bálnokházy
12904 XXX   |                       Az Isten és a természet segíthetnek.~Az orvosnak távozni kellett,
12905 X     |                       szorított.~– De hát mit segíthetsz te most rajtam?~– Nem tudom.
12906 XXIX  |                       ezt a láda fülét, aztán segítse becepelnem. No, fogja meg
12907 XI    |                 becsületes szegény ember, aki segítségemre jött, hogy őt feltalálhassam;
12908 XXIX  |                    Kijöttek volna az udvarra? Segítséget kaptak volna valahonnan?~
12909 XXIX  |                      győzni.~A népség nem mer segítségre menni, ahol úgy fütyölnek
12910 XIII  |                     fiatalember ott nincs, és segítségünkre nem jön. Hanem aztán amint
12911 I     |             ismeretlen hőség áradt el; valami sejtelemszerű lelkesülés; én nem tudom,
12912 XXII  |                      semmit.~– Tehát nincs is sejtelme arról, hogy ez órában apja
12913 XXVII |                 fekhelyén, kínozva ismeretlen sejtelmektől, s nincs lelke előtt senki,
12914 XIV   |             láthatatlan mézével, s lassankint sejtet tölt vele. Minden pillantása
12915 XXVII |              meghallja. Szegény leány! Nem is sejtette azt, hogy ez az érzés, ez
12916 XXIII |                     szomorú joga volt.~Nem is sejtheté Dezső, hogy a „végeztünk”
12917 II    |                    könnyebb volt, mert nem is sejthettem, hogy miről foly az értekezés
12918 III   |                   csipkével szegélyzett nehéz selyemből! Nálunk is voltak szép rézmetszetek
12919 IV    |                     üveges szekrények s nehéz selyemfüggönyök; hanem az a lényeges különbség
12920 III   |                  érintse a szőrkefével, annak selyemkefe kell, mert az bársony.~Úgy
12921 XII   |                   mentéjét, letette fejéről a selyemkendőt, s két gyertyát tétetett
12922 XII   |                   mentébe volt burkolva, feje selyemkendővel bekötve, a másik kurta piros
12923 XXVIII|                    tánc, úrfi? Ez lesz most a selyemtánc! A vőlegény a menyasszonnyal;
12924 X     |                 csombókolva össze hálókabátja selyemzsinórjait. – De bizony még többet
12925 VI    |                   akarsz lenni, mint az? Most semel propter semper megmondom,
12926 IX    |                keressek én külföldön? Senkim, semmim, semmi utam oda. Minden,
12927 XIII  |                      része sincsen Áronffynak semminemű veszedelmében..~Miért van
12928 I     |                       zavarttá tette agyamat: semmire sem bírtam magamnak választ
12929 XXIX  |                    fukar ebadománya!~– Ejnye, semmirekellő! – kiálta fel a kegyes úr –
12930 X     |                   fizet. Egyébiránt nem tudok semmiről semmit.~– No, úgy hát áldjon
12931 XIV   |                    végződött.~Ezer ilyen bohó semmiségen mennyit tud két leány nevetni
12932 XIII  |                 végtelen az lefelé a képtelen semmiségig: és ez az Isten!~Loránd
12933 XIV   |                     együtt!~S ezer még bohóbb semmiségről mennyit el tudnak csevegni,
12934 VIII  |                     tetszik, hogy nem mindent semmisített meg, amit ebben a városban
12935 XII   |                       meleg; aztán nem fél az semmitől.~Éjféltájon járhatott az
12936 VI    |                   mint az? Most semel propter semper megmondom, hogy a karneválnak
12937 XXVII |                lyányoknak, amivel nem tesznek senkiben semmi rontást. Gyermeteg
12938 IX    |                    Mit keressek én külföldön? Senkim, semmim, semmi utam oda.
12939 XIX   |                    hogy ő ez és ez, s nem fog senkire találni, aki őt elfogja;
12940 XXVI  |                      Hogy fogom majd az utcát seperni, hahaha!~– Ah!~– Mégpedig
12941 IV    |                  Pirókot, az Esztergályost, a Seprűnyelet, aztán meg a Kakukfüvet
12942 IV    |                      számára, ahol az asszony seprűvel veri térdeplő urát, a nagybajuszú
12943 XXIII |               lehetett vele elégedve, s bár a serdülő fiatalság kezében még akkor
12944 XXV   |                       el a famíliáját, mint a seregélyeket a mezőn; bokáig járjon az
12945 XVIII |                   szépen elfogtam az ostromló sereget.~– Ah, semmi esetre sem;
12946 XIII  |                    rögtön rá elment a fölkelő sereggel, onnan egy önkéntes csapattal
12947 I     |                        Szépapátok a diadalmas sereghez tartozott, testvére a vert
12948 IV    |               hibáztam, midőn e férfiút saját sérelmemért bevádolám. Bánom, hogy ezt
12949 V     |                  kiért, farkát magához húzta, serényét felborzolta, füleit hegyesen
12950 IV    |                    Sárvölgyi. – A buzgalom és serénység sokakat idejekorán elemészt.
12951 X     |                      támasztva, volt egy üres sereskorsó, melynek szűk torkába egy
12952 II    |               legelőször hallottam ez erélyes serkentést; hanem Henrik egyszerre
12953 II    |            tehetségeit fokozott tevékenységre serkentse, de már akkor Henrik nem
12954 XXIX  |                        Itt a főzőkanál, itt a serpenyő: főzze meg magának az ebédjét,
12955 IV    |                mindjárt, mert a rántott hal a serpenyőben volt, azt meg kellett várnom,
12956 V     |                      nem hullott-e ki a por a serpenyőből, s nesztelenül meghúzta
12957 XXII  |                 felsüstörgött előtte rántásos serpenyőjéből.~– Hátha az a cigányleány
12958 XXIX  |                       most már ökölre fogta a serpenyőt, tele forró rántással. –
12959 II    |                     hanem hogy amellett olyan sertekemény haja volt, mint Fromm papának,
12960 XIV   |                válogatni a szót, mert még nem sértékeny. S úgy látszott, hogy Melanie
12961 XIX   |                  másik hol van? Minden örömöd sértené ezt a szenvedő szívet, s
12962 XIV   |                   érző részét, amin meg lehet sérteni, porrá törni, megolvasztani.~
12963 XIII  |                   tudja jól, hogy a legkisebb sértés kétszeresen fáj annak, aki
12964 VIII  |                        rád semmit.~– Remélem, sértésnek vennéd, ha ezért megdicsérnélek.
12965 XVIII |                    félrefordította a fejét, s sértett szeméremmel nézett le a
12966 XXVII |                      harmatos a bokrokig; nem sérti meg éles kavics lábait,
12967 IV    |                    szerződésben kikötve semmi servitus, hogy mire használjam az
12968 II    |                bódulva, hogy nem veszi észre, setétség van-e körülötte vagy világosság.~
12969 II    |                      kismacskával játsszam.~– Sicc! – mondék a gonosz fenevadnak,
12970 II    |                   csak annyi szava volt, hogy siessek melegen meginni kávémat,
12971 X     |                       menjünk, Loránd is hadd siessen a maga útjára!~Óh, hiszen
12972 XIII  |                    őtet fogadni.~Azzal az elé siető cselédekre bízva, hogy úti
12973 XXVIII|                      bokrok, az nem célozhat.~Sietség! vigyázat! és bátorság!~
12974 X     |                   isten, Mócli – szólt Márton sietséges cihelődéssel –, ha te nem
12975 XVIII |               Bálnokházynétól, hogy itt vagy, siettelek fölkeresni.~Tehát csakugyan „
12976 XXIX  |                     az éj leszállt, Sárvölgyi sietteté az asszonyokat, hogy menjenek
12977 XXIV  |              kerítésen, kútágason leste a sok siheder, hogy mi lesz itt mindjárt.
12978 XII   |                  kocsinyom, annyi országút.~A sík rónán este van már, a nap
12979 X     |             következtetnem, hogy valami olyan sikátorba térhettünk be, melyben még
12980 I     |               előkészíteni. Nem adatott meg a siker törekvéseiknek; elbuktak
12981 XXX   |                    Azon érzés, hogy az imának sikere van. Óh, milyen boldogok,
12982 IV    |                       S mivel lehetne valakit sikeresebben bosszantani, mint gúnyt
12983 IV    |                   Mert valakit bosszantani és sikerrel bosszantani, mindig mulatságnak
12984 XIII  |                vonalozott útjai lehetnek, s a sikert kell kezdeni az esküdtségen
12985 II    |                     mint tudva van, mindenkor sikertelen marad.~Hanem egy kombinációm
12986 XXIII |                   ilyen tettek jutalma az, ha sikerülnek, és rejtve maradnak.~– A
12987 IV    |                       harmadszori merényletet sikerülni, hogy karjánál fogva az
12988 II    |                  rólunk, mintha mind a ketten siketnémák volnánk; – második vonalban
12989 XXVIII|                      mellette Loránd.~Az első sikoltásra kirohant szobájából, s fegyvertelenül,
12990 XIII  |                 megfogta a kezemet, s hogy ne sikolthassak, a szájamba dugta a pisztoly
12991 XII   |                      tartott pisztoly végét a sikoltó szájába dugta bele.~Ez a
12992 XII   |             pisztollyal folyvást fenyegetve a sikoltozót, akkor egyszerre felforrt
12993 II    |                        hanem inkább kacagott, sikoltozva tapsolt; nagyon jól látszott
12994 XIV   |                       e gyilkos tettre, olyat sikoltva, mintha saját testébe vágtak
12995 V     |                  hideg szellő csapott végig a síkon; az elül minden rémfény
12996 IV    |                  folyosóról, s valami rekedt, sikongó asszonyi hang elkezdé vallatni
12997 XIV   |          gesztenyeszínű hajfürtei voltak, oly simák, mint a selyem, és tömötten
12998 XIV   |                mindenki irányában eltalálja a simaság mértékét, nyújtá kezét a
12999 XI    |                   csak Fánny szőke hajfürteit simogatá.~Fromm papa sietve küldé
13000 XI    |                  vállamra, s elkezdte fejemet simogatni.~– Kedves Dezső.~Egyet rántottam
13001 I     |                   lábához ültetett, s fejemet simogatta; kérdéseket intézett hozzám
13002 III   |                   járni, de lengett, hajlott, simult, s a kéz, mit csókra nyújtott
13003 II    |                      sípládák, amikben némely síp már nem szól, csak fúj.~
13004 III   |                     föveg; egy hajból készült sipka.~Ez mind igaz, mind komoly
13005 III   |                   megmozdította fejebőrével a sipkáját.~Hogy szerettem volna érte
13006 II    |                     Márton az egész fejebőrét sipkástól, mintha az csak egy rugókon
13007 II    |                   letolta, az egész fejebőrét sipkástul együtt mozgatta vele; s
13008 II    |                       mint vannak olyan ócska sípládák, amikben némely síp már
13009 XVII  |             becsületének; mit mond a két anya siralma; s hogy küzd meg ennyi erős
13010 XXXII |                      csak a napok számlálása.~Siralom volt ezt tudni és őt látni.~
13011 I     |                      de ő nem tudott szólni a sírás miatt. – Ne sírj, Loránd!
13012 XV    |                  elveszettet még csak meg sem sirathatja.~Óh, ez kárhozatra vivő
13013 XIV   |                 legyen derült, a tegnapot nem siratja, a holnapért nem aggódik?
13014 XIV   |                     nebántsvirág, aki múltját siratni jő ide, aki minden szóban
13015 I     |                     beszéltünk, amit titokban sirattunk. Apám koporsója.~A négy
13016 XII   |                     mind zöldre válik; mintha sírból fölkelt rémek néznének egymásra.~
13017 I     |                    Úti ruhájában lejött ide a sírboltba, becsukta maga után a vasajtót,
13018 I     |                   hogy ez az épület családunk sírboltja.~Ez az ajtó, amit én eddig
13019 II    |                szomorú borókaágak között, mik sírboltjára hajlanak, talán egyedüli
13020 XXXI  |                    készen számára – a családi sírboltot.~S az volt a különös, hogy
13021 XII   |                   cukornemű ég a borszeszben, sírfény dereng minden tárgyon; az
13022 IX    |                 kézszorításra kezde az eddigi síri hidegség helyett valami
13023 XVII  |                        de mikor látnak, akkor sírjunk, ájuljunk el és ölelkezzünk”).
13024 X     |                     Én elfogultan, mintha egy sírkő fekünnék mellemen, válaszolék:~–
13025 I     |                     jó. – Nézzétek, ott van a sírköve! Letöretett 16 esztendős
13026 I     |                       meg rá.~Olyankor, mikor sírnom kellett volna, csak azt
13027 XXXII |                    szál aszú füvet hozva el a sírról.~Volt egy naplója, abban
13028 VI    |                      annyit szenvedsz, annyit sírsz, annyit aggódol miattam,
13029 I     |                     bizony örültem, de bizony sírtam örömömben, mikor újra karjaim
13030 IV    |                kotkodával ütött lármát, veres sisakos fejét rázva haragosan.~–
13031 XXVIII|                       egy magányos embernek a sivatag közepén, távol minden emberi
13032 X     |                sokszor köszöngetett, az egész skalpját előre-hátra tolva. – Így
13033 XXIV  |                       jelenhetni többet ilyen skandalum után. Nekem van egy jó gondolatom:
13034 IV    |                       tudom, mások sem voltak skrupulózusok. Mária-Eichban tudok egy
13035 II    |                     kiken nem fogott a virga, skutika és a pálca, mi javította
13036 XIII  |         szárnypajzsához fogható legyen. Csupa smaragd és zománcozott arany.~–
13037 XII   |                     nő, lekapcsolva kezéről a smaragdos ékszert, s odahajítva az
13038 XV    |                   maga után az ajtót.~Topándy sóbálvánnyá lett bámulatában. Hogy Ciprának
13039 XXIII |                     kenőcsökkel bajuszformába sodorintani. Rá lehetett benne ismerni
13040 II    |            legényekkel. Olyan szépen ki tudta sodrani a kalácstésztát, s ismét
13041 V     |                      hangzanak akkor a mocsár sömlyékében?~Egy lovas halad a holdvilágnál
13042 XII   |                keserves alföldi szűredéket.~A söntés mellett, kiterített zsúpszalmán
13043 XII   |                    egy vándor mesterlegény; a söntésben szolgált nagy álmosan a
13044 V     |                     paripa csülökig dagaszt a söppedékben, mely semmi utat nem mutat:
13045 V     |                 minden rémfény visszafutott a sötétbe, s táncolta kísértettáncát
13046 XII   |                    ifjúban a vér, előugrott a sötétből, hol eddig a rablótól észre
13047 V     |                    holdfénynél sötét arca még sötétebbé válik; hosszú csigás göndör
13048 X     |                siettünk előre. Itt már nagyon sötétek az utcák.~A város vége felé
13049 V     |           keresztültörtet a paripa, a fűzerdő sötétjében apró táncoló lángocskák
13050 XIV   |                     az égő szerelem, ez itt a sötétkék elmerengés.~Cipra nem tanulta
13051 III   |                mosolyra állók, szemei nagyok, sötétkékek, mélázók, hosszú szempilláktól
13052 XVIII |                   homlokára, kezét hátradugta sötétlilaszín frakkja szárnyai alá, s
13053 XVI   |                 jobban elsápadt. A pokol mély sötétsége látszott a cigányleány felnyílt
13054 X     |                       hánykódásairól s a mély sötétségről azt kelle következtetnem,
13055 XX    |                       pohár tartalmát, hogy a sötétveres bor végigcsorgott hímzett
13056 I     |                  mondá, hogy vonuljunk be egy sövény mögé, s rám parancsolt,
13057 V     |                     paripa megfogta fogával a sövényajtót, s hirtelen kiszakította
13058 XVII  |            elgondolkozva halad a falusi lakok sövénye mellett, kalapját mélyen
13059 I     |                zsellérház hosszú udvarán, egy sövényen keresztülemelt, maga is
13060 I     |                mentünk keresztül, mindenütt a sövényt áthágva, míg végre saját
13061 XXIII |                     Loránd aztán pártul fogta sógorát.~– Ne bánd, Henrik! Így
13062 XVI   |                    Hová repülnek ezek az örök sóhajok?~Melanie a kérdező arcába
13063 XXVI  |                     pirul, sokat búsul, sokat sóhajt. A nagyságos kisasszonynak
13064 XXVII |                Amilyen gyönge hang egy zokogó sóhajtás, amilyen iszonyú távol a
13065 XXVI  |                 felőlem gondolkoztál akkor, s sóhajtásod nyitotta ki az ajtót: –
13066 I     |                        egyszer nagy, reszkető sóhajtással lélegzetet vett, és halkan
13067 VII   |                       a boldog múlt idők után sóhajtoz, nem fogja azt érteni, minő
13068 XXII  |                    mikor Dezsővel olyan sokat sóhajtoztak egymás mellett. Az a fiú
13069 IV    |                        Borcsa asszony – monda sóhajtozva a háziúr. Ő maga sem evett,
13070 XXIII |                  kettőnek vállára téve kezét, sóhajtva mond:~– Bocsássatok meg