10-apamm | apamn-befol | befot-bunte | buszk-csuff | csufo-elbuc | elbuj-elony | elord-erolt | erone-feles | felet-fogad | fogai-gyapo | gyara-hason | hasra-hozza | hozzo-izgal | izgat-kedve | kedvt-kifiz | kifli-kopen | kopi-lakos | lakot-lesza | lesze-megeg | megej-megta | megte-morog | morzs-nyere | nyeri-ohely | ohozz-perec | pereg-remek | remel-sohaj | sok-s-szent | szenv-talal | talan-tetet | tetle-ulnel | ulnun-vasat | vasbo-vissz | visza-zuzot
Fezejet
13071 XXXI | vállát elmondá neki, hogy sok-sok év előtt éppen így vártak
13072 IV | A buzgalom és serénység sokakat idejekorán elemészt. Ez
13073 XXIII | istenem! – s aztán, mintha sokallná ezt a boldogságot magától,
13074 XXV | nekünk adni szándékozik; sokasítsa el a famíliáját, mint a
13075 XXIII | keresztül vidd a magad ügyét a sokféle fórumon, mint én az enyimet.
13076 II | megvan) – a gyermekcsere.~Soknyelvű hazánknak egyik városa német,
13077 II | színekkel.~Alacsony, sovány, sokszegletű emberke, hátrafésült hosszú
13078 XXVIII| kifejlett ügyesség; a rablónak sokszorozá erejét a düh; izmai szívósak
13079 XXXI | palidula, nudula! Nec, ut soles, dabis jocos.” Bizony extra
13080 VIII | megy.~Dezső kedvetlenül sompolygott ki a szobából. Azt gondolta
13081 XII | krampampulit fog égetni és sonkát falatozni, úgy mennek azután
13082 XXII | elfoglalja a véráldozatok sorában.~Sárvölgyi arca úgy vonaglott,
13083 I | ez iszonyú kísértő rémek soraiba! – Igen, én örültem, midőn
13084 XXXII | ezer aszú fűszál képezi sorait, ahány sor; ahány szál,
13085 I | vele azon szomorú áldozatok sorát, akikre hagyományul maradt,
13086 II | újra meg újra, s a hadart sornak még akkor sincs értelme,
13087 VII | töltöttem éjszakáimat; – a sorok, miket éjjelenkint leírtam,
13088 II | fertelmes, megemészthetlen sorokba, s nagyot nyelt utána, mintha
13089 IV | tiltott gyümölcsök közé sorozhatni azon villásreggelit, melyet
13090 IV | mind a kettőt azok közé sorozzák, amiket nálunk „országgyűlési
13091 XIV | rokonait és ismerőseit már mind sorra próbálgatta, de azoknak
13092 XVI | akart megtudni, hiszen saját sorsa volt vele kapcsolatban.~–
13093 XVI | Loránd kezdte magát megadni sorsának. Óhajtott élni.~Kezdte sejteni,
13094 XXIII | papa is kibékült lassankint sorsával, hogy bizony Henriknek csak
13095 IX | lelke elé is.~A végzetes sorshúzás kiszabta eléje: tíz évig
13096 VIII | mindegyikünk meg leend nyugodva a sorshúzásban.~Éppen nyitotta az ajtót
13097 XX | a kalapból. Nézd, a két sorsjegy most is itt van nálam, ugyanazon
13098 XXII | eredményezett amerikai párbaj sorsjegye volt.~Dezső nem vette észre,
13099 XXII | hamisított, valóban azonosak ama sorsjegyekkel, amikből ön éppen a hamisítottat
13100 XXII | vetettem a tűzbe azt a két sorsjegyet, mint Gyáli hivé, hanem
13101 XX | tíz év előtt, midőn arra sorsoltatok, hogy melyitek táncoljon
13102 VIII | mégis szép konstelláció a sorstól, mikor egy nő abba a helyzetbe
13103 XXXII | napról, s alá tűzve írott sorul az aszú fűszál.~Egy élettörténet,
13104 II | formán idősebb volt nála, még soványabb, még élesebb arcú; ő is
13105 IX | nyilatkozott, minden nemes sóvárgásaival, minden erényeivel s túlságaival
13106 IV | érti külföldi ember: ez specifikum.~Valamelyik jeles politikai
13107 XIII | megmagyarázta neki Loránd a nap spektrum elméletét, a leány felsóhajtott,
13108 XXV | keresheti: – tán egyébre is spekulál amellett? Mindig kész dőzsölő
13109 IV | maiden-speechébe minek keverte bele a – spinótot. Pedig ez volt a legerősebb
13110 IV | bízta soha másra, s ott spirituszlángnál megfőzte a kávét, míg Boris
13111 XXVIII| magát védelmeznie.~Veszélyes sport!~A cselédháztól elősiető
13112 IV | annyi búzát, amennyiből a sportula kitelik, aztán ebédelj nálam,
13113 IV | haragban ez az utolsó előtti stádium. Mikor hallgat, és nem lehet
13114 IV | asszony a női harag legvégső stádiumának vészjelenségével arcán közelíte
13115 XXIII | éppen ma végezte be Fánny stafírungjához.~S akit legutoljára hagytunk,
13116 XXIV | amit a Hohenstein, Weitenau stb. fejedelmek rovására elkövetett,
13117 XXIV | elfognak oklevélhamisításért, stellionatusért, filoutériáért a templomajtóban,
13118 II | versenyeznek, hogy ki tud több stiblivel megvedelni. Ott ordítanak,
13119 I | Gondolja, hogy most is strázsálnak? – kérdezé bátyám.~– Persze.
13120 XXVI | vigye el mellékletül, sub stria.~– Bátyám folyvást tréfának
13121 II | cipó helyett. Egy heilige stricli mindszentnapkor, az is megteszi.
13122 IV | meg két márjáson meg egy süldő malacon, most már, kilenc
13123 XXVI | a porkolábnak küldök egy süldőmalacot. Már ez ellen, öcsém, nem
13124 III | fognak kicserélni! A föld alá süllyedek szégyenletemben Melanie
13125 XXIII | szégyenében egyenesen a föld alá süllyedni, mely óhajtása ugyan nemcsak
13126 IV | után következtek a friss sültek, s a szép ifjú hölgy oly
13127 IV | asztal meg volt rakva hideg sültekkel és aszúborokkal. Őnagysága
13128 I | hogy én éhes vagyok! A sültet aztán odaadta a vizslának,
13129 XII | nagyhamar kiteregette a hideg sültfélét, a cintányérokat és az ezüst
13130 IV | csak nézzen utána annak a sülthalnak, hogy meg ne égjen, majd
13131 I | Bátyám megkínált valami sülttel, amit számomra hozott tarisznyájában.
13132 V | jóízűen legelészni a kövér, süppedő fűben.~A cigányt meg sem
13133 XI | Csak be, be a házba! – sürgetett bennünket nagyanyám, attól
13134 XVII | és nagyanyja bizonyosan sürgetni fogják, hogy ha letelt a
13135 XVIII | belőlem. Nekem ma délután sürgős utam van Szolnokra.~– Óh,
13136 III | Pozsonyban igen jó mákos süteményeket készítnek, az is igaz, hogy
13137 XXII | menjenek el maguk Boris asszony süteményét elkölteni, különben megint
13138 II | elárulja magát azzal az édes süteményillattal, melyről azt képzeli az
13139 II | kenyér záklyás ne legyen a sütés közben; vagy talán valami
13140 II | rendesen, mikor a reggeli sütéshez készül, ordítson be a diákajtón: „
13141 II | pékműhelybe, nézzük meg, hogy sütik a szarvacsokat, pereceket.~
13142 II | boltablakban, valahányszor a sütő ablaka előtt elmentem, úgy
13143 II | húztunk, s együtt lementünk a sütödébe.~Valami kedves hely az:
13144 XXVI | hogy én is cseléd vagyok, sütök, főzök a konyhában, felgyűrt
13145 III | tudni, hogy ki vagyok. S nem sütöm többet le a szememet Melanie
13146 XIII | hátradűlt arcára teljes fényében sütött a hold.~
13147 XII | még annyira be, a nap nem sütötte el annyira arcát, hogy e
13148 II | az utolsó nap útravalót sütöttek, mintha a világ végére lettünk
13149 II | gyolcs ruháinkban: ahogy a sütők szoktak járni.~Kíváncsi
13150 II | világosság, alkalmasint a sütőkemence visszfénye, de annak is
13151 II | most ahhoz fogott, hogy a sütőlapáttal néhány tucat tejes kenyeret
13152 II | német leányt, Fromm Henrik sütőmester Fánny leányát, aki valamivel
13153 III | ha a hajam is fel volna sütve!~De azért mégis meg voltam
13154 XXV | ezüstpénzt odatette a rabló süvegébe.~– Most már aztán elhiheted,
13155 I | volt egy ember, aki meg sem süvegelte, hanem csak azért kereste
13156 I | előle, s hideg alázattal süvegelték meg feloldalról. S azután
13157 XXV | két kézre fogta báránybőr süvegét mint egy zsacskót, s azalatt
13158 XXII | beléd, aki ezt a gondolatot sugallta neked. Tudod-e azt, hogy
13159 II | kijöttünk a direktortól, aggódva súgám Lorándnak: – Nekem úgy tetszik,
13160 XII | arcszíne, piros, élveteg ajkai, sugár szemöldei voltak: úgy illett,
13161 IX | glóriával vesz körül a föld szép sugára, a szerelem; tirátok bízza
13162 XXI | boldogság, ami abból reá sugározik, megrendítse léptei szilárdságát.~„
13163 I | kimondhatatlan szeretettől sugároztak, oly bűbájos édesség áradt
13164 XXX | magamat – szólt boldogságtól sugárzó arccal.~Az ateista félrefordítá
13165 I | egészet. Azután bátyám ismét sugdosni kezdett nagyanyámmal. Amint
13166 XI | tartotta ajkamhoz, hogy súgjam fülébe azt, amit tudok.~
13167 XVII | a kegyedé: csak egy szót súgok kegyednek, ami meg fogja
13168 XV | Hófehérkét, amiért a gnómok azt súgták untalan fülébe: „Szép vagy,
13169 X | gondoltam.~– El akarják fogni – súgtam neki. – Börtönre akarják
13170 XXII | mint akármelyik fiatal suhancé, ki első párbajával eldicsekszik.~
13171 VIII | egy vagy két éretlen eszű suhancot, akit máskor észre se vettünk
13172 VII | teljes szigorával fognak sújtatni!~A harag, a kérlelhetlen
13173 XXIII | nehéz, kötelességrovó áldás súlya volt. Eredj – és állj bosszút!~
13174 VI | annak a gondolatnak végtelen súlyát megmérni, hogy Loránd egy
13175 XXIX | riadt fel, tekintélyét súlyba vetve, Sárvölgyi úr. – Amit
13176 X | nem Loránd viseli a bűn súlyosabb felét.~– Hát csak menjünk
13177 X | tűnődnek azon a mérhetlen súlyú eszmén: „mire megvénülünk”.~
13178 VII | tanítá-e szavalnom a „Romanus sum civis”-t? Tessék velem tenni
13179 XXII | s egy hét múlva milyen sunda bogyófüzérek vannak azok
13180 IV | szak alatt fel lehetett „super eo” hozni, hogy mi itthon
13181 II | ordítson be a diákajtón: „Surgendum, discipule!”~Én el nem tudtam
13182 XXVIII| s egy fáról lemászó alak surranása okoz.~Loránd a platánfáról
13183 X | mentünk; az ostor mindig sűrűbben működött a lovak hátain;
13184 XXVII | csalogány ott nyögdécsel a sűrűben.~Beljebb kell hatolnia,
13185 II | felvilágosítást adott; s beszéde közül sűrűen szedegethetém fel a „prosodia”, – „
13186 XII | pirospozsgás szolgáló. Az első sűrűgombos gyöngyösi mentébe volt burkolva,
13187 XXVIII| perc alatt eltűnve a park sűrűjében.~Csak a vén oroszlán maga
13188 VII | nem írtam. Lehetett az egy sűrűn írott ív.~Másnap reggel
13189 XXXII | díszes céljának tartottak. Sutba dobtam a diplomámat, s kimentem
13190 V | a hold előtt, s valamit suttog neki, amitől megborzad az
13191 XXIX | cigányasszony erőszakolt suttogással. – Sárvölgyi! Hallod-e?
13192 IX | lépve Lorándhoz, hogy fülébe suttoghasson. – Kapta ön levelemet?~–
13193 I | utódok háta mögött; szüntelen suttogja nekik: „Apád öngyilkos volt,
13194 I | ismerősünk felénk? Miért suttognak olyan csendesen a ház körül
13195 XXX | Topándyt, s vele kezdett el suttogni.~Cipra nem hallhatá, mit
13196 IV | elviselt kártyák, tarokk, svájci, francia, régi teátrumcédulák,
13197 XIV | minden reggel; ez az ő szabadalmai közé tartozott. És úgy értett
13198 XVII | rátartást bizonyos kellemetlen szabadelműség váltotta fel, amely tulajdonává
13199 IV | Topándyt tán az újabb kor szabadelműsége ragadta volna meg időnek
13200 I | nevelteték szülői; ott idegen szabadelvűséggel töltötte el lelkét; a közös
13201 VII | országgyűlési fiatalság ki akarja szabadítani, akiket netán el fognak
13202 XIII | rá az elvett pisztollyal szabadítónk, mert a sötétben bajos volt
13203 II | odavágott:~– Igenis: „De szabadíts meg minket a gonosztól!”~
13204 IX | hazafiság érzelmeitől túláradó, szabadságért, népfenségért lángoló, lelkesedett
13205 VII | veszélyes vállalat volt „nemesi szabadságunk dicső korszakában” az a
13206 IX | Hát őreá mi vár? Túláradó szabadságvágya, vakmerő kezdeményezései
13207 XX | háromnegyed tizenkettőre szabadul fel a becsületszavad, akkor
13208 VII | vége van a tréfának. Amint szabadulhattam, siettem Lorándhoz.~Büszke
13209 X | volt!~– Hát aztán, hogy szabadult meg? – kérdezém én, ki nem
13210 VI | hozzájuk. Amint az iskolából szabadultam, siettem oda.~Ráfogtam magamra,
13211 XIII | lett volna.~– De hát hogy szabadultatok meg? – sürgölé Topándy aggodalommal.~–
13212 XVIII | gavallér anélkül is világi szabályok szerint kötelezve van. Aztán:
13213 III | szép fekete volt, s üstökén szabályos csigába volt kanyarítva.~
13214 II | életpályán nélkülözhetetlen szabályt, mely szerint a dropax,
13215 II | szemei voltak, éles, német szabású orra, hegyes álla, és egy
13216 XXIX | köszönheté, hogy a kutyák meg nem szabdalták.~– Szerencsés jó napot kívánok
13217 XIII | mentül hosszabb határidőt szabjanak, igen helyesen számítva,
13218 VIII | mások, akiket kímélsz. Tehát szabjunk határidőt a meghalásra.
13219 IV | humor ismert szüleményei: a szabó, ki kecskén lovagol, az
13220 II | valahol a mészárosokról, a szabókról, a vargákról? No? Imádkozik
13221 VIII | egyszerű szolgabíró valahol Szabolcsban, aki minden három esztendő
13222 XII | boltosnak; háromszázat a szabónak; kétszázat elköltöttem vásárfiára;
13223 XXX | vette ki azt, amit a törvény szabott volna rá, oly nehéz és teljesen
13224 II | bennünket, rajtam jó bőre szabva mindent, minthogy erősen
13225 XXV | tátogj! Ne is fáraszd a szádat! Egy fazék ezüstöm, egy
13226 XIV | minden pietást lábbal taposó szadduceusok, akiket hitelezőknek neveznek;
13227 V | hogy ki a betörő: érezte szagáról. Nőstényfarkas telepedett
13228 IV | rögtön görcsöket kapott a szagától. Ő készebb volna egy cethalat
13229 II | fehér kötényes hat legény szaggat darabokat, azokat fehér
13230 V | széttágult orrcimpákkal szaglász, hogy dúvad törte csapák
13231 XXVII | nyugtalanul kapálta a perzselt szagú gyepet.~– Te is keresed,
13232 I | keblére, megcsókolt kétfelől, szájamat kikerülve: „Neveld jól fiunkat!” –
13233 XIII | hogy ne sikolthassak, a szájamba dugta a pisztoly végét –
13234 XXVIII| rémület: letépte a rabló kezét szájáról, s míg vonagló testével
13235 XXIX | kenyérmorzsán neveltem fel; magam szájától vontam meg a tejecskét,
13236 XXIX | vontam meg a tejecskét, magam szájával rágtam meg neki a kenyeret.
13237 V | csattogtatva, véres tajtékot túró szájjal szökött harmadszor is a
13238 VI | soha életemben ennél a szép szájnál mosdatlanabb rágalmazóval
13239 III | álmodtam én erről a szép szájról, mennyit láttam én ezt ébren,
13240 XXIV | Cipra mindig bedugta a szájukat egypár száz forinttal, s
13241 IV | csak azon országgyűlési szak alatt fel lehetett „super
13242 XXVIII| padlásra! A hajdúm úgy elbújt a szakáccsal együtt, hogy mézeskaláccsal
13243 XX | lilaszín papírdarabot, ami szakadékainál egymásba illett.~Hanem Loránd
13244 VII | Hanem a lánc itt ketté fog szakadni, s énutánam nem találnak
13245 V | észrevette, hogy egy verem be van szakadva, s amint letekintett a mélységbe,
13246 XIV | férfi lett, arca megnyúlt, a szakáll körülnőtte; régi ismerősei
13247 II | akkor ütögetett a bajuszom, szakállam. „Kell-e pékinas?” Az öreg
13248 XXVII | aztán megkötözni! A fekete szakállú erős ember, azzal hirtelen
13249 XXX | azután újra elmondatta szakaszonkint, megkérdezé: mit jelent
13250 XXII | darabka lilaszín papírt szakíták kétfelé, s arra írt mindenki
13251 X | de attól a nőtől el nem szakíthatsz.~– Nem fogok szegény anyánkról
13252 XXIX | egyszerre egy vadállati üvöltés szakítja félbe a csendet. Nem, nem
13253 XX | nálam, ugyanazon kétfelé szakított papír két darabja, ugyanazzal
13254 XXVI | fájna bele a lelkem: „Anyám, szakíts ki szívedből, én nőmmel
13255 XXVI | a holdat; csak azt, hogy szakítsd le az ágról a rózsát.”~„
13256 IV | s fogjon meg, hogy el ne szaladhassak!~Azok csakugyan szót fogadtak
13257 XXV | mondják azt: „Térj ki, cigány! szaladj, cigány! csókolj kezet,
13258 XXIII | ajtóban, de már vendégei elé szaladni nem tudott, mert fél karját
13259 XXIV | gyermek, a szegény vendégek szaladtak vissza a házhoz, s a szegény
13260 XII | tarka kendővel, hosszú haja szalagokba volt fonva. Mind a két keze
13261 XXII | attól az ő fánkja mind szép szalagot kap körül, másik babonamondására
13262 XXI | dobott gyűrűnél?~És ha hajam száláig elmerült bűnös volnék abban,
13263 XXVI | kedvesem.”~„Ha hajadnak egy szálára gyűrűmet, amit adtál, rákötöm,
13264 VI | nem kérhetünk tőle másik szálat. Hanem tudod mit, ha csakugyan
13265 XXVI | kedvesem.”~„S ha én egy szálát hajamnak gyolcsruhád szegélyébe
13266 XIV | sámsoni bűverővel az utolsó szálig! Ez a gondolat kegyetlen
13267 II | városban elkanászodjunk. Szállásainkon is meg fog bennünket látogatni
13268 III | várt), s megmutatá bátyám szállását, földszint, a kapu alatt.
13269 III | rokonunk iránt, aki ilyen szép szállásban lakik, s akinek a címe nem
13270 XIII | sine titulo? Azokra szűk szállások várnak.~Hanem hiszen akinek
13271 X | ahol gyorsparasztok szoktak szállásozni, s a szökevények most ott
13272 XXIV | tessék kinek-kinek más szállást keresni.~Loránd azt mondta
13273 VII | tanárokkal, amint a tanácsterembe szállingóztak. Illedelmesen üdvözöltem
13274 I | melyek bennünket el fognak szállítani.~– Hová?~– Ki, a falura.
13275 X | kérdezősködjem; én a tarifa szerint szállítok asszonyt, férfit, aki fizet.
13276 IV | legújabb országgyűlési nótát: „Szállj le csak a keresztről, repülj
13277 XXVII | cinkosok. – Mind itt vagyunk.~– Szálljatok le lovaitokról! Most a ladikokra
13278 XXVIII| gondolatra valami ingerlő düh szállta meg Loránd idegeit. Érzé,
13279 XVII | Egész véletlenül. Éppen most szálltam le a kocsiról Sárvölgyiéknél.
13280 XXXII | rosszabb napokat hoz.~Egyre szállunk alább-alább, hitben, reményben,
13281 X | nekem csak ugyan a legelső szalmaszál után is kellett kapnom,
13282 X | míg csakugyan talált egy szalmaszálat, amelyikkel a fogát bosszantsa,
13283 XIII | Azután leült egy karos szalmaszékre Topándyval szemközt.~– Volt
13284 III | előszobába, az előszobából a szalonba, ahol az uraság várt elfogadásunkra.~
13285 V | fogai, felfaló szemei.~Az a szalonna, kenyér: az bizonyosan került
13286 V | hetednapos kenyerét, avas szalonnáját, és evett.~Amint a lobogó
13287 V | fehér fogaival a kenyéren, szalonnán ejtett, ez látszott meg
13288 V | hetednapos kenyérnek, az avas szalonnának, elfogyasztja az utolsó
13289 XVI | arszlána volt, csak eltűnik a szalonok illatszeres gőzköréből,
13290 XXIV | tanyán egy vén, csonkafülű szamaram, amin a juhász szokta az
13291 XXIV | az az ő nevét viselje. A szamarat és a csikót felöltöztettem
13292 XXIV | együtt legelni, óh szép szamárvemhe!” vagy azt: „Én, férfi,
13293 IV | Peckeltesse fel, kérem, a számat, hogy ne káromolhassak!~–
13294 II | plafondra, mintha fejéből számítana valamit; azután nagyon csóválta
13295 XXI | összezavarta az egész életre való számításomat. Emiatt nem jöhettem semmivel
13296 XIII | számlálnom érütéseimet, s számítgatnom, hogy mennyi van még hátra
13297 X | a vámon.~– De hát honnan számíthatja ezt ki mind ilyen pontosan?~
13298 X | a civilizáció átkai közé számítják, az utcai lámpásokat pedig
13299 II | ha csak bűndíjnak nem számítom azt a megivott víztömeget,
13300 X | esztendeig ne! E mai naptól számítsd a tíz esztendőt!~– Miért?~–
13301 XIV | könnyektől. Mert irgalomra ne számítson!~Vagy talán éppen annak
13302 XIII | szabjanak, igen helyesen számítva, hogy tíz, tizenkét év alatt
13303 XXXII | övé, hanem csak a napok számlálása.~Siralom volt ezt tudni
13304 V | léptetve, elkezdte csendesen számlálni a körüle repkedő rémfényeket.~„
13305 XIII | kell ülnöm mozdulatlanul s számlálnom érütéseimet, s számítgatnom,
13306 XX | eljött ez is!~A napokat számláltuk már, amik még hátra vannak.~
13307 I | is érik a kertben, meg a szamóca; a szépit anyánknak fogjuk
13308 XII | elköltöttem vásárfiára; számold ki, mennyi marad hát!~–
13309 XXV | ujjaira szedni, mintha magával számolna:~– Tehát először is: kapok
13310 XXI | kalandos tréfát tartogatok számotokra, mivel meg akarlak benneteket
13311 XXVIII| mert az ajtók éppen az ő számukra vannak készítve, s az ablakokat
13312 XX | nemzeti mártír eddigelé száműzve volt.~Nekem csak az tűnt
13313 XVI | akarja ölni.~Loránd oly szánalmas mosollyal nézett Ciprára,
13314 XXVI | elveszem – nem hálából, nem szánalomból, de elveszem, mert szívemet
13315 II | vacsorálni; Fánnyra kérelemmel és szánalomért esdve mosolygott, hanem
13316 XXI | papírrongyokat: elrepültek szanaszét, s azzal ajtót nyitott,
13317 IV | neki; mielőtt azonban e szándékát kivihette volna, őnagysága
13318 II | meglehet pedig, hogy csak azon szándékban, hogy egy üdvös ráijesztéssel
13319 VIII | engemet megsérteni.~– Nem is szándékom. Nekem minden törekvésem
13320 XXII | látogassuk meg őket, nehogy szándékot lássanak a kikerülésben.
13321 XXIX | mandátumletevést a tények hatalmával szándékozék meggátolni, megfogván Borcsa
13322 XXII | még nem hallotta.~– Nem szándékozom erről a napról többet beszélni,
13323 V | lehetett se szekérrel, se szánnal hozzáférni; a széna ottveszett,
13324 XIII | magányban, hogy tudott másokat szánni.~Idegen név alatt, senkitől
13325 XIII | Topándy vendégei részéről. Szánta ezt az elveszett lelket.~
13326 XIV | még kicsiny koromban neki szántak.~– Szép ember? – kérdé mohón
13327 XXIX | hát csak essünk át rajta szaporán, vegye elő kend a csáti
13328 XXII | férjének, hogy az saját érdemei szaporítására használja.~– Bizonyosan
13329 IV | európai klíma alatt, nem szaporítja faját az idegen országban.
13330 VII | voltak e titokban írt, rejtve szaporított iratok?~Az országgyűlési
13331 XXIV | Amiket még farkasvermekkel is szaporítottak veszedelmes szomszédaink,
13332 XVIII | csinált vendégei szokatlan szaporodásán; s átkozott csúf gazdasszonya
13333 XIV | vannak családjuknak ezútoni szaporodására nem vállalkozni; szolgálni
13334 V | kifeszíté karókra, s kitámasztá száradni a holdvilágra; a hullákat
13335 XXII | már. A lepény szilánkká száradt. A kappan olyan már, mint
13336 V | vadásza leshette a szélében a szárcsát napestig, s ha tetszett
13337 IV | járt. Az töltött tojás volt szardellával.~Esküdt úr becsületére állítá,
13338 XXVIII| levágott egyet azon hosszú szárítókötelek közül, mik egyik gerendától
13339 IV | tartalma van; de aminek szarkazmusa annyira lokalizált és személyekhez
13340 XX | érzékeny jelenetet Topándy szarkazmusai által megrontatni.~Nekem
13341 XXV | beosztásból aztán nemcsak az a baj származik, hogy a háziúr egész éjjel
13342 XIII | akit én megöltem, hogy a szárnyában gyönyörködjem, éppen úgy
13343 IX | siettek felölteni lombos szárnyaikat, virág sietett nyílni és
13344 XIV | Lesz rá gond, hogy jókedve szárnyait megnyírják! Annál nagyobb
13345 III | csakugyan kellett valami rejtett szárnyának lenni, mert különben lehetetlen,
13346 II | mikor aztán egyszer szabad szárnyára kerül, datum kocsma, datum
13347 V | irthatta az éktelen sok vízi szárnyast, senki sem szólt bele a
13348 XIII | ment, kitárva annak mindkét szárnyát: olyan nehéz a levegő idebenn.
13349 IV | pandúrokhoz:~– Fiaim, ti szárnyatlan kérubinok, jöjjön ide hozzám
13350 X | hideg szél ellen kabátja szárnyával takargatva, és iparkodott
13351 IV | rákezdé a fekete kakas is szárnycsattogtatva egyhangú őrszavát, mintha
13352 XIII | Iliászából, mely e kicsi rovar szárnypajzsához fogható legyen. Csupa smaragd
13353 XXIV | csillagörvétől le a vincellérbogár szárnysmaragdjáig, nekem ígérték volna is,
13354 XXV | jóltevőjének.~– Aranyos szárnyú angyalok gyémántos szekérben…~–
13355 XVIII | útiköntösét, rágyújtott rövid szárú tajtékpipájára, s lement
13356 XXVIII| másik végét ráhurkolá egy szarufára. Azután nyakába akasztá
13357 II | hozták a kávét, igen finom szarvacsokkal, amiket Fromm papa saját
13358 II | metélgette a tésztából a szarvacsoknak való egyenlő darabokat.
13359 IV | bocsátott közre, aminek már szatirikus tartalma van; de aminek
13360 XXVI | s az imádott ifjú minden szavából, minden tekintetéből új
13361 XI | Igenis, nekem. Minthogy adott szavad csak anyádnak és nagyanyádnak
13362 III | majd meglássuk, hogy állsz szavadnak idővel!~Csak azért is szavamnak
13363 X | is anyánkat! Aztán adott szavadra emlékezzél! – Loránd e szót
13364 III | volna csókolnom azért a szaváért: én már csak a kisebbel
13365 I | neki nem voltak fölösleges szavai.~És még valaki volt ilyen
13366 XXII | aminek lehetetlen volt szavaiban meg nem érzeni. Csak azért
13367 XX | kísértetlátó emelkedett fel e szavaim alatt ülőhelyéből, rám meredve
13368 II | nevettetni, s úgy látta, hogy szavainak nem volt eléggé nevettető
13369 XVIII | megszorítá Loránd kezét, mint aki szavakban nem képes kifejezni mindazt
13370 I | nagyanyámmal. Amint egyes szavakból kivehettem, arról beszéltek,
13371 II | nekiacsarkodott újra a pogány szavaknak, s kidülledt szemekkel olvasá
13372 XXX | átszellemülten figyelt a felolvasott szavakra:~„Kedves Anyám!~Annyi bú,
13373 VII | hőstörténetére, nem ön maga tanítá-e szavalnom a „Romanus sum civis”-t?
13374 VII | ingadozó hazafiak fölött; szavaltunk napvilág-nem-látta költeményeket,
13375 III | szavadnak idővel!~Csak azért is szavamnak álltam. Máig sem iszom bort.
13376 I | volt azokkal, kik a múlt század végén egy főpap vezetése
13377 XXIII | dicsőségül számítja be, hogy a századik pár harisnyát éppen ma végezte
13378 XIII | a nemzetek története a századok, és a világok története
13379 VI | Egész városunkban mint százados botrányt emlegettek hasonló
13380 I | főpap vezetése alatt más századot akartak előkészíteni. Nem
13381 IV | úgy kell neki. Maguk még századrészét sem tudják, hogy micsoda
13382 XVIII | szabadelvű ember; felhordott róla százféle adomát, hogy kergette ki
13383 VII | Maga az iskolai fiatalság a százkezű tipográfia.~A veszély messze
13384 XX | kivetettek az asztalra egy-egy százpengőst.~Én is a tárcámba nyúltam,
13385 XXX | amivel, mellesleg mondva, százszoros mértékben vette ki azt,
13386 XVII | ölelkezzünk”). Azért e találkozási szcénának még egyszer elöl kelle vala
13387 XXV | hallgathatja ágyában fekve azokat a szebbnél szebb valcereket és mazurkákat,
13388 II | s beszéde közül sűrűen szedegethetém fel a „prosodia”, – „pensum”, – „
13389 II | csókolt rajtam, hogy csakúgy szédelegtem bele; azután belecsimpajkózott
13390 VI | nekem ez a gondolat!~Nagy szédelegve hazataláltam. Az utcaajtó
13391 X | rozzant istállókat, miket szedett-vetett deszkákból tákoltak össze,
13392 XXVIII| Loránd idegeit. Érzé, hogy szédül; érzé, hogy nem maradhat
13393 I | hogy taszítsam az elevenbe, szédüljek bele. – Meg tudtam magamat
13394 XXV | utána számlálta, ujjaira szedve:~– Hableány félholddal; –
13395 IV | gyöngyházzal kirakva; a húrszorító szegei ezüstből, a feneke színes
13396 XXV | én, hogyan kell valakinek szegeket verni a körme alá, szíjjal
13397 XXVI | szálát hajamnak gyolcsruhád szegélyébe bevarrhatom, fájni fog a
13398 III | függönyök széles csipkével szegélyzett nehéz selyemből! Nálunk
13399 XXI | hogy most fele vagyonoddal szegényebb fogsz lenni, mert a másik
13400 XXIV | Én igazán megsajnáltam szegényeket! Fájt a szívem értük. Hanem
13401 I | és tönkrejutott. De még a szegénység nem ejté kétségbe. Azt mondá
13402 XIII | akarta játszani a kevély szegényt. Megrázta fejét dacosan.~–
13403 IV | feje? – ekként találgatá a szeget a fején Sárvölgyi.~– Valósággal
13404 XVI | szemeit folyvást kérdőleg szegezé azon karikagyűrűre, ami
13405 XII | amíg Loránd a homlokának szegezett pisztoly öblébe nézett,
13406 XXVIII| kirántott kését a leány mellének szegezve.~Cipra nem ijedt vissza
13407 VI | tudott forgolódni; én csupa szeglet voltam, az csupa kígyóvonal,
13408 IV | alkatrészeihez.~Az egyik szegletben állt egy szövőszék – mahagóni
13409 XI | Mindezt én némán néztem egy szegletből. Úgy féltem anyám tekintetétől.~
13410 II | szája fél végét a bal szeme szegletéhez felhúzva s a bal szemöldökét
13411 II | támadtak; szája, két tréfás szegletével, mindig kacagásra állt,
13412 X | visszatérek, kocogtassak be a szegleti lebujkocsma ajtaján, ott
13413 XIII | ki egymás barátságát. A szegődést elfogadom; mikor meg tetszik
13414 XXIX | mehetsz! Egész évre vagy szegődve. Egy krajcárt sem kapsz,
13415 XII | öklébe szorított késsel szegül ellene, s aki ha kiszabadíthatja
13416 XXVIII| hogy az őrjöngőnek ellene szegülhessen.~Akkor aztán Kandúr hirtelen
13417 III | tósztmondó celebritást.~– Ne szégyelld magad, öcsém – biztatott
13418 XVII | emlékeket, amikbe mindkettőjük szégyene van eltemetve.~Egyébként
13419 XXIII | szegény Henrik óhajtott volna szégyenében egyenesen a föld alá süllyedni,
13420 XXII | A leány nem tudta, hogy szégyenelje-e azt, vagy örüljön neki.~
13421 XV | hogy ismeri az Istent, mert szégyenkedik előtte; de én vágyom eléje!
13422 IX | Miért? Miért nem?~– Mert szégyenleném, ha az, kinek szüksége van
13423 XIII | mit azelőtt nem tudott, szégyenleni tudja magát, ha Loránd előtt
13424 III | kicserélni! A föld alá süllyedek szégyenletemben Melanie húgom előtt.~S valóban!
13425 II | azzal, amit kapok.~Óh be szégyenlettem magamat előtte! Képes lettem
13426 XXX | fölemeli őt magához, – nem szégyenli nyomorú eredetét, – tudja
13427 XXX | Hazugságokkal takarja-e be szégyenpiros arcát az Isten színe előtt,
13428 II | le nem mossa rólam ezt a szégyent.~Minden percben azt vártam,
13429 XIII | engedje át. Meghal, de meg nem szégyenül. Bolond érte, de következetes.”~…
13430 XI | Bálnokházy e szónál élesen reám szegzé szemeit. Nem sütöttem le
13431 XXIX | Most tépik őket ízenként széjjel! Most keresgélnek vértől
13432 XXIII | engedte a száját nagyon széjjelvetemedni.~– Hozta isten! Hozta isten! –
13433 XII | durcásan vetve magát hanyatt a székben. – Az ördögöt meg a fiát.~–
13434 XXXI | erőfeszítéssel megragadá széke támláját, s felegyenesedve
13435 XXII | hörgéssel rogyott vissza székébe, míg Bálnokházyné előrohanva
13436 VII | úr édeskés mosollyal ült székében, s kezeit összetéve, a két
13437 XV | előtt könyv volt, s mellette székéhez támasztva a rézfokos.~–
13438 XXXI | ágyba fektetni.~– Toljátok székemet Cipra mellé! Hadd tanuljam
13439 XXV | szárnyú angyalok gyémántos szekérben…~– Takarodol most mindjárt! –
13440 XXI | vert szívvel rogyott le székére.~Hát ez volt a megcsókolt
13441 XX | gavallér volt.~Amint leugrott szekeréről, egymás elé siettünk.~A
13442 I | velünk együtt az udvarra, a szekérig, mely a kertajtó előtt állt.~
13443 XIV | felugrott, feltaszította a székét, és elfutott az asztaltól.~
13444 IV | tisztelt asszonyság – hebegé, székével odább húzódozva a fenyegető
13445 XXIX | ki ott a faluban tartá székhelyét.~Alkonytájon Kólya uram
13446 IV | egy kétfogantyús fiókot a szekrényéből, s azt mindenestül odacepelvén,
13447 VIII | tüntetéssel sietett ékszeres szekrényéhez. Bálnokházy az ajtóban visszafordulva
13448 X | Azt, hogy neje feltörte szekrényeit, meglopta ékszereit, készpénzét,
13449 III | szép sárga cseresnyefa szekrényeivel s tiszta fehér függönyeivel;
13450 IV | elkezdtek kacagni.~Az a szekrényfiók tele volt-nem tudom egy
13451 X | odáig. A lámpát letette a szekrényre, hogy vissza is találjak.~–
13452 III | alkalmával; – míg lassan én is szekretárius, asszesszor, szeptemvir,
13453 II | Dintenklex!”~Két-három legény szekundált a nótának, amiből én semmit
13454 IV | pogány módon tartatnak, a székvárosba fel fognak kísértetni s
13455 II | a városba beértünk; a mi székvárosunkhoz képest ez nagy város volt
13456 V | környék vadásza leshette a szélében a szárcsát napestig, s ha
13457 XXVIII| közelebb, közelebb a verem széléhez. Egypár ütést, amit Loránd
13458 XXVIII| mint a vas.~Már a verem széléig értek.~Ekkor Loránd bal
13459 XIV | Cipra, mert ma gabonát kell szeleltetni, a hajam mind tele lesz
13460 XXX | Uram. Én tudom, hogy a sír szélén állok. Most megfogtam az
13461 I | kisujján viselt gyűrű címeres szelencéjét, mint hullatott abból valami
13462 VIII | elkezdett papírt keresni. Egy szelet sem volt szobájában: mindent
13463 XXVI | pusztulj innen!~– Ami oly szelíddé teszi a vőlegényt, mint
13464 X | és olyan halavány lett. Szelídebben akartam volna szólni.~–
13465 II | nemesíti a lelkeket, a zene szelídíti az indulatokat, már Pythagoras
13466 III | nyájasan mosolyogni biztató szelídséggel; tudott büszkén megvetni,
13467 IV | tárva áll, legfeljebb egypár szelindek őrzi az udvart, az is csak
13468 XXV | véréből. S láttad a vén szelindeket is, hogy ott volt a rablásnál?~–
13469 XVI | gúnyhahotával az ország egyik szélitől a másikig, hogy Áronffy
13470 XV | rendre, míg Melanie okosan, szellemdúsan kerüli ki a tréfa nyílhegyét,
13471 VI | írok levelet.~Valami jó szelleme megsúghatta ennek az embernek,
13472 II | zenélni tud, az mindig jó szellemekkel társalkodik. Egyébiránt
13473 VII | által az akkori ifjúság szellemét átalakítá.~Az országgyűlési
13474 XXXII | szeretetben; vagyonunk pusztul, szellemünk lankad, erőnk fogy, társaséletünk
13475 IX | hogy játszanak a meleg szellők a fák virágcsengettyűivel,
13476 I | hajnali harangszó ringott a szellőtlen légben.~…Óh, áldott égi
13477 IV | értékhalmazt csak olyankor szellőzteté, amikor, mint most is, valami
13478 XI | A zord, fagyos tavaszi szélnek szembeindult arra a hírre,
13479 XV | rajta két egymást keresztbe szelő folyosó; az egyik folyosó
13480 I | kriptaajtó is be volt téve; a szélzúgás nem hangzott idáig; semmi
13481 XI | fagyos tavaszi szélnek szembeindult arra a hírre, hogy Loránd
13482 XIV | kiváltság. A szép arcot szembenézni, még utána is nézni; ki
13483 XXX | álltak, elfogott rablókkal szembesítve, s a bírói vizsgálat igénybe
13484 XIV | feledé ott, míg a két égő szemből két vízben úszó szem lett.
13485 XXVI | kérdezed meg tőlem, én fogok a szemedbe nézni, s megkérdezem tőled:
13486 XXV | valami levéllel szúrják ki a szemedet, amit te elolvasni nem tudsz,
13487 XII | itt vagy, diák?~– Látod szemeiddel, cigány.~– Hogy jöttél ilyen
13488 XXV | Verje meg a csoda a tréfáló szemeidet – nyikorgott a rabló a szájába
13489 XVII | hasonlítanak a hű asszony szemeihez, s édes alkalma volt egyszerre
13490 V | farkaskölykek közül, mik világtalan szemeikkel eléténferegtek az odúból,
13491 I | fordultam vánkosomba, hogy szemeimet álomra kényszerítsem. Késő
13492 III | kedvesebb volna.~Látszott szemein, hogy ki vannak sírva, s
13493 XXVI | arcszínéről, égő fekete szemeiről ráismerne, s a cselédek
13494 IV | tagadhatta meg őnagysága szép szemeitől, hogy részt vegyen bennük.~
13495 XVI | menedékét.~És aztán e szép szemekben. Lehet-e meghalni annak,
13496 XXX | ragyogott e felmagasztalt erejű szemekből!~– Kik lesznek a keresztszülők? –
13497 XXII | szeme.~– Ejh, nem is a szép szemektől féltem én magukat – szólt
13498 IV | mint aki szemetes búzát szemelgetett.~– Mint Pilátus az ítélet
13499 VIII | ótestamentomi hét kövér tehén egy személyben, s ezzel a földglóbusszal
13500 XIII | megálltam, hogy Sárvölgyi személye iránt tiszteletteljes távolban
13501 XII | ismeri, hát ismerje meg személyéből is. Üljön fel hát, no!~Loránd
13502 IV | szarkazmusa annyira lokalizált és személyekhez kötött, hogy mai világban
13503 XXX | voltam a bírói vizsgát az ő személyére is kiterjeszteni. Tiszttársammal
13504 XX | találkozót. Néhányat ismertem személyesen, a többit híréből. Azokkal
13505 XXIV | tán a primae nonus becses személyét megvédelmezi, amiben egyébiránt
13506 VII | amit a nádor és a királyi személynök jelenlétében az egész közönség
13507 III | joggyakorlatra, jurátusnak a királyi személynökhöz; ismeretségeket kötök előkelő
13508 X | most is, hogy ezt leírom, szememben a könny: úgy nevettem.~–
13509 I | álmot akartad kiverni a szememből azzal, hogy atyánk meghalt.~
13510 XXVI | én varázsló, nincs az én szememnek semmi hatalma.”~„Ha én egyszer
13511 XVIII | félrefordította a fejét, s sértett szeméremmel nézett le a vízbe; Loránd
13512 XXVII | alig hagytam benne – szólt szemérmes mentegetőzéssel az utolsó
13513 II | közös, akinek a vérébe egy szemernyi emberi kíváncsiság vegyült,
13514 XXV | Te rabló!~S azzal lerántá szeméről a köteléket: nem volt a
13515 XVIII | meg kell csalni minden szemet és szívet, aki figyelve
13516 IV | érezvén magát, mint aki szemetes búzát szemelgetett.~– Mint
13517 XIII | vagyok. A nagyságos úr a szemétről szedett fel; a nagyságos
13518 I | fogadtam neki, ő felemelte a szemfedő szegélyét, s én két viaszsárga
13519 I | Még nyitva volt; csak a szemfedővel volt végig leterítve.~Ma
13520 XXIX | mozdítaná, úgyhogy a két szemfeketéje szinte eltűnt szempillái
13521 IX | elég rémületes; az üres szemgödrök, mikbe félelem nézni; –
13522 XXIII | Igaz-e az – kérdezé mohó szemhunyorgatással –, hogy az úrfi ezzel a
13523 XIV | Melanie e kérdésre csak szemjátékkal felelt. De Cipra meg lehetett
13524 IV | Tessék: itt jön a húgom.~A szemközti ajtón jött a fent nevezett
13525 III | külön ajtón jöttek elénk. A szemköztin urambátyám, az udvari tanácsos,
13526 XXIV | Kontemplatív bölcsészettel szemlélem a világ bolondságát, s legfeljebb
13527 XXI | a gyöngéd rémület, ő rég szemlélhette Lorándot így, tőle észrevétlenül.~–
13528 II | való egyenlő darabokat. Jó szemmérték kell ahhoz, hogy se a gazdát,
13529 XIV | meg?~Ah, de az asszonyi szemnek megvan az a csodás adománya,
13530 XXXI | Vadászkutya ködfoltjaiban – s a szemnélküli férgek – veséiben…~Azzal
13531 II | fekete bajusszal, fekete szemölddel és hasonlóan kurtára nyírt
13532 IV | bársonyuk közül; két sűrű szemölde csaknem összeért homlokán,
13533 XII | olyan lett az arca összevont szemöldeivel, mint egy mítoszi fúriáé. –
13534 XX | bajuszára, nekihegyesedő szemöldökeire a régi időkből emlékeztem.
13535 II | állásomat, oly magosra felhúzta szemöldökeit, hogy a sipkája a nyakáig
13536 II | csinálni.~Ennél a szónál szemöldökének egy intésével felküldte
13537 XXVI | ideszorít a sarokba a két szemöldökével, mintha meg volnék vasalva.~–
13538 X | esetekben. No, ne ráncold össze szemöldöködet, nem szólok én nejéről egy
13539 VIII | visszaijedek hunyorgató szemöldöködtől. Ha neked úgy tetszik, én
13540 XXII | fel-felvillanó tűz s az a megölő szemöldökráncolás. S te most ezt a fiút odaviszed
13541 II | megállítani Márton, annyi szemöldökrángatásba került neki afölötti véleményét
13542 XXVI | leány szeme bújik, bújik a szempillák alá, mintha mindig lesből
13543 III | sötétkékek, mélázók, hosszú szempilláktól beárnyalva; az egész alak
13544 X | Annyi őszinte jószív volt a szemrehányásában; s nekem csak ugyan a legelső
13545 I | magánkívül!~Sírt, könyörgött, szemrehányásokat tett – a halottnak. Dorgálta,
13546 II | tartok tőle, hogy azt a szemrehányást vonom magamra, mintha szándékosan
13547 XIV | keresztül színekre törik a szemsugár, s ez a csodálatos optikai
13548 XIII | választásra bízom.~Topándy hamis szemszúrással kacsintott Lorándra, hogy
13549 XXIV | arról láthassák, mennyire szemtanú volt. – No de a lovak sallangjának
13550 IV | bizonyozék a villogó szemű hölgy.~Szolgabíró úr kezdett
13551 XIII | Csodálatos! – szólt Topándy, szemügyre véve a pisztoly cirádáit. –
13552 XXVIII| jöjjenek a nyomorultak! Szemükbe nézek! – monda Loránd, és
13553 XII | már repedezni kezdett.~A szemünk elől elveszett vándort megtaláljuk
13554 XXII | látszat és a szenvedély szemüvege gyakran csal. Az is meglehet,
13555 IV | villogott elő olyan, mint a szén, melynek fele még izzó parázs.~
13556 XIII | dacosan.~– Alunni fogok a szénában, s iszom a vederből.~– Tanácslom
13557 XXIV | piramid, lobogott fel az ócska szénahalmaz a mocsár közepette. A két
13558 III | szemöldöke, piros orcája, szénfekete bajusza egyformán felfelé
13559 IV | luxusa, hogy mentül több szennyes kötényt kössön fel maga
13560 XXII | kéz az enyim, ezt be ne szennyezd!”~Melanie arcáról aztán
13561 VIII | húztam, hogy még csak be se szennyezhessem magamat veled. Hanem azt
13562 XIX | szóért megcsókolni; de sokkal szentebb volt előttem ez arc, mint
13563 XIII | Megesküdött Istenre és minden szenteire, hogy legkisebb része sincsen
13564 XIX | kellett neki engednem: e szentelt emlékezettel körülfátyolozott
13565 IV | tesz még! A minap egy régi szentet kiállított a szőlőbe madárijesztőnek,
13566 XIV | a háznál: fáin, művelt, szentimentális fehérszemély; aki előtt
13567 XVIII | felcsillámlanak az apró szentjánosbogárkák, akkor elég ideje lesz végiggondolni
13568 XII | kiterített zsúpszalmán aludt egy szentképáruló tót s egy vándor mesterlegény;
13569 IV | másiktól, körös-körül a szentképek mind ott függnek a falakon,
13570 XIII | álszenteskedő, aki valamennyi szentnek sorba hazudik, s kicsalná
13571 IV | jött azzal a hírrel, hogy a szentségtelen képek levakartatása végrehajtatott,
13572 IV | egykor azt kérték, ez nem szentségtörés; az aerarium is kegyes dolgot
13573 XIX | előttem ez arc, mint hogy szentségtörésnek ne tartottam volna azt ajkaimmal
13574 XVII | Igen.~– Még mindig olyan szentségtörő, istentagadó?~– Igen.~–
13575 XVIII | kötelességére, azt Loránd tudhatta szentül.~– Pajtás! – szólt Loránd,
|