10-apamm | apamn-befol | befot-bunte | buszk-csuff | csufo-elbuc | elbuj-elony | elord-erolt | erone-feles | felet-fogad | fogai-gyapo | gyara-hason | hasra-hozza | hozzo-izgal | izgat-kedve | kedvt-kifiz | kifli-kopen | kopi-lakos | lakot-lesza | lesze-megeg | megej-megta | megte-morog | morzs-nyere | nyeri-ohely | ohozz-perec | pereg-remek | remel-sohaj | sok-s-szent | szenv-talal | talan-tetet | tetle-ulnel | ulnun-vasat | vasbo-vissz | visza-zuzot
Fezejet
13576 XXIV | képes lett volna, keserű szenvedéllyé változott át, mely képes
13577 XVI | Melanie-nak is tetszett az ifjú.~Szenvedélyei nem voltak erősek; okos
13578 XIII | föltalálta azt, ki tudományos szenvedélyét osztani képes volt, bár
13579 XXII | különben. Minden vonása nemes szenvedélytől volt megvilágítva. Ki tudja,
13580 XIII | Nem tett szkeptikussá a szenvedés. Mindig kedvem szerint tölt
13581 IV | ott, hol egykor a lelki szenvedések nyertek vigasztalást; de
13582 XIX | őket, hogy határideje van a szenvedésnek; ő vigasztalta őket közelebb
13583 XIX | áldozza föl, hogy velük együtt szenvedjen, hogy nehéz kedélyüket tűrje,
13584 IX | meg, mily iszonyút kellett szenvedniök azoknak, kikről e szomorú
13585 IV | követ el, midőn a testi szenvedőket ápoltatja ott, hol egykor
13586 XXX | számára, azt maga adta be a szenvedőnek.~Cipra hogy áldta azt a
13587 VI | szent, te mártír, ki annyit szenvedsz, annyit sírsz, annyit aggódol
13588 I | boldog volt. Szükséget nem szenvedtünk; szép házunk volt, kényelmünk
13589 X | volt ábrándom zongorázó szépemrül; de azt az ideált, aki zongorázni
13590 XII | koppantotta, mint aki „szereti a szépet”.~Igaza is volt: arcát igen
13591 I | kertben, meg a szamóca; a szépit anyánknak fogjuk hazahozni!~
13592 XXVI | ismerem, kit ábrándom nem szépített, kit olyannak látok, amilyen
13593 IV | szent szűz haut-relief, oly szeplőtlen fehér, mint maga a dicső
13594 VI | állt meg, az plasztikai szépség volt.~Éreztem magamban,
13595 II | hinnem, hogy ennek nem a vers szépsége az oka, sem az annak megfelelő
13596 III | szekretárius, asszesszor, szeptemvir, végre konziliárius fogok
13597 IV | apellálhatott volna is egész a szeptemvirátusig; de miután meg nem jelent,
13598 XV | volt, mint egy imádkozó szeráf, mint egyike azon fehér
13599 VII | vágja a fejemhez, hogy csupa szerecseny leszek tőle.~Nem azt tette:
13600 XXVI | szalad.~– Nem kellenek a szereid.~– Hiszen nem beadni való
13601 XXX | bálványa szereti őt, – szereti szerelemből, – szereti önmagáért, –
13602 XXVI | vőlegénnyel, holtig tartó szerelemmel!~A cigányasszony aztán továbbsertepertélt
13603 XXVII | a népdal is azt mondja:~„Szerelemnél jobb az álom, ~Mert az álom:
13604 XXXII | összetörve, zúzva; első szerelme oly csúful sárba taposva;
13605 XXI | jövőtől jót várni, szeretni és szerelmében büszkélkedni, felemelt homlokkal
13606 XXX | Isten szerelmétől a férfi szerelméig minden, amiben hinni szoktak.~
13607 XXVI | kiüríted azt, megiszod benne a szerelmemet, s úgy fogsz utánam epedni,
13608 XXI | nagyanyánk is eléggé belé vannak szerelmesedve, hogy Fánnyt rajtad kívül
13609 XVIII | koldulom a boldogságot, a szerelmet, hogy félek az egy haláltól,
13610 XXX | benne volt minden: az Isten szerelmétől a férfi szerelméig minden,
13611 XXX | mint az, hogy én szeretem.~Szerelmünk eddig csak fájdalmat termett
13612 XXVIII| beleszólok a rátóti furulyával a szerenádba, amikor kell. Hanem ha egyszer
13613 XXII | te azt, Dezső pajtás, ha szerencsédre a te jó őrzőangyalod, a
13614 XVIII | ellenállhatatlan hódítói szerencséjének betudni.~Az öreggel röviden
13615 IV | majd meg is tudják odahaza.~Szerencséjére a pandúrkáplár jött azzal
13616 XVI | mint a bús-leány ott a szerencsemondó kártyában.~Cipra hirtelen
13617 XXII | helyet foglalni. Örülök a szerencsének – szólt Sárvölgyi oly szorongatott
13618 XI | fenn hordozta.~Nem tudom, szerencsénk volt-e, vagy előre tudatva
13619 II | ellenséges katonának tekinteni.~Szerencsénkre a következő órák története
13620 XXI | közötti szövetség. Ön, ki a szerencsétlenségbe rántá le anyámat, s abban
13621 I | nem folytatjátok e család szerencsétlenségeit; de minek az eskü? Hogy
13622 X | Anyánk házához nem vihetek új szerencsétlenséget.~– Én gondoltam valamit.
13623 XVI | Őrizkedjék valami nagy szerencsétlenségtől! Valaki bántani akarja nagyon.
13624 II | viselünk gyászt, hogy atyánk szerencsétlenül meghalt, hogy beteges anyánknak
13625 XV | háznál átgondolt, finom, szerény magaviseletével. Ő mindenben
13626 XX | azután csak az igazi hősök szerepe. Akiknek az első pohár nem
13627 VI | hogy sokkal háládatosabb szereped lesz Melanie körül, ha majd
13628 XXVII | ahogy Kandúr előre kiosztá szerepeiket, mindegyik rögtön elfoglalá
13629 XX | hol tudtán kívül mindenki szerepel, egyedül lenni publikum
13630 X | Akkorra meg is vénülünk.~– Szeresd helyettem is anyánkat! Aztán
13631 XXVI | szeretsz-e?”~„Ha szeretsz, szeress igazán!”~„Hiszen nem kívánom
13632 XXVII | azért, hogy megérdemlem, ne szeressen azért, hogy megbabonázom!
13633 XXVI | S hány napja már, hogy szereted?~– Arról nem tudok számot
13634 XXXII | reményben, egymás iránt való szeretetben; vagyonunk pusztul, szellemünk
13635 XVII | gondolom, akkor áldást, szeretetet, gratuláló verset, hosszú
13636 I | ütése egyik jele az anyai szeretetnek! És az meg tudta magát ölni!~
13637 I | szemei oly kimondhatatlan szeretettől sugároztak, oly bűbájos
13638 XXVII | ne legyen enyim! Ha nem szerethet azért, hogy megérdemlem,
13639 XXVII | csodálkoznak sokszor, hogy szerethetett meg valaki valakit, mivel
13640 XVIII | kíváncsian.~– Az, hogy mint szeretheti valaki a rántott halat és
13641 I | gondolkoztam rajta, milyen nagyon szerethetik az angyalok azokat, akiknek
13642 XXI | szeretsz – monda Loránd.~Ha szereti-e?~– Arról, amit most láttál,
13643 XXV | Kandúr; tudod, hogy én nagyon szeretlek. Én nem vetettelek meg,
13644 XXVII | azt akartam megtudni, nem szeretne-e valaki közülünk hátramaradni,
13645 XXVI | láttalak volna soha!”~„Vagy szeretnél te is engem, vagy ne szeretnélek
13646 XXVI | szeretnél te is engem, vagy ne szeretnélek én se téged!” „Vagy hideg
13647 XXVII | hordott vízzel; mire megéled, szeretőd megtér hozzád, s el nem
13648 XXIV | az is lehet következetes. Szeretőddé tedd-e a leányt vagy hiteseddé,
13649 XVIII | így beszélnek a férfiak szeretőikről? S minden leányról így beszélnek
13650 X | ha mégúgy kergeti is a szeretőjének a férje. A madame bizonyosan
13651 XXXI | nem lehelem át lelkemet szeretőm lelkébe; hanem azért víg
13652 XX | Óh, én drágáim! Óh, én szeretteim!~
13653 XXVI | után?”~„Ha tudtad, hogy nem szerettél, hálódba mért kerítettél?”~„
13654 XXXII | országban!~És aki tétlenül, szerettelenül, boldogtalanul hullatott
13655 XXI | mondani annak, akit valaha szerettünk!~Hiszen igaza van. Nem voltam
13656 IV | felemelkedni fáradságosabb, szeretünk magunkhoz levonni.~És abban
13657 IV | veszik el; ő nagy pénzen szerezte meg.~Végre esküdt úrnak
13658 IV | állandó alkalmaztatást szereztem, s minthogy hajadon fővel
13659 XIII | után a szomszéd pogányt ne szerezze meg cserébe örökké lerázhatlan
13660 XIV | hozta vissza az étterembe, szerfelett tréfás prozopopeával és
13661 XIII | hogy egy írott újságot szerkesztettünk magunk között.~(Loránd még
13662 XII | ezüstveretes kés van dugva. Lova szerszámán is úgy csillog az ezüst,
13663 X | tarisznyák.~Ezek le sem voltak szerszámozva; most érkezhettek, s tovább
13664 V | fel a ló hátára szőrén, szerszámtalanul, a paripa vígan kaptatott
13665 XII | megpillantotta azt az ezüstös szerszámú lovat, felnyergelve, felszerszámozva.
13666 I | elrejtettük minden keresztyéni szertartás, énekszó, harangszó nélkül;
13667 IV | fognak kísértetni s vallás szertartásai szerint megkereszteltetni.~–
13668 XXIV | folytatá Topándy. – A vallási szertartásokat kigúnyolni! Ezért ülni fogok
13669 IV | Ön egy hajdan kegyes szertartásokra használt helyet most tivornyatanyává
13670 VIII | a fiak és unokák fejére szertefeccsen!~Ez az ő örökségük. A pisztoly,
13671 X | az út, s a fedett kocsi szertelen hánykódásairól s a mély
13672 XXVII | Ott most csak egy fekete szérű van.~Szerteszét idomtalan
13673 XIV | várjatok, mert kinn leszek a szérűn.~Azzal kiment a szobából.~
13674 XIII | Tudsz-e ágyást csinálni nyolc szérűre, mind a nyolcat kinyomtatni,
13675 IV | Nem is volt az adásvevési szerződésben kikötve semmi servitus,
13676 I | titkos egyetértés látszott szerződésileg megállapítva lenni, mely
13677 XIII | asszonnyal már elvégezted a szerződést? Akkor nem vesződtem volna
13678 VII | más; nem is ajándék, hanem szerződött díj. Tisztességes munkáért
13679 XXVII | hangvonatokat, azokat a szeszélyes kanyarulatokat, miket hangjegyre
13680 XIII | amiket pedig jól kivehetett a szeszláng mellett; s különösen, hogy
13681 XII | rabló felkapta mohón, s a szeszvilágnál vizsgálni kezdé a tárca
13682 XXXII | erőnk fogy, társaséletünk szétbomlik; nem közöny, de undor már
13683 IV | abbahagyta a nevetést, s miután szétbomlott haját sehogy sem sikerült
13684 VIII | egyet a papírdarabok közül.~Szétbontá azt, és olvasó a nevet.~„
13685 XXIV | bevilágítá; egyszer aztán szétcsapott a láng, millió szikrát lövellve
13686 XXI | Dezső jöttek hozzá; Loránd szétfújta asztaláról a papírrongyokat:
13687 XXIV | amint kijózanodtak, mind szétiramodtak a háztól, s azóta egypártól
13688 XXVIII| egymás testének fogakkal szétmarcangolására!~A rabló sem töltögette
13689 XIII | juttatva tartozását.~Azzal szétmentünk, ti hazautaztatok, s én
13690 XIII | végét a számba dugta – szólt szétnyitva korallpiros ajkait, mik
13691 V | bolygó lángok felé, mire azok szétrepültek előle. Hanem a tüszkölésre
13692 XXV | kazal, s aztán a puskapor szétrúgta a tüzet, hogy nem maradt
13693 XXV | elsülnének a kezemben, és szétszaggatnának. Ezek a gonosz emberek meg
13694 V | darabja van átkötve valami szétszakadt báránybőr bundának, melynek
13695 XXVII | ismét. Azután felmarkolva a szétszórt pernyét, feketére mázolá
13696 V | vigyáz a jelekre, néhol széttágult orrcimpákkal szaglász, hogy
13697 XXIV | Valóságos farkastermészet. Széttép, ha védetlenül kaphat, de
13698 XXVIII| átokkal emlegetett, akit széttépni, halálra kínozni ígért,
13699 XI | volt az; – két nőoroszlány. Széttépték volna értem!~– Jerünk –
13700 XVI | hiszed, nézzed bár!~S azzal szétteríté ismét az asztalon kártyáit,
13701 V | bőrszeredásából marokkal, s szétteríti maga körül a füvön.~Fényes
13702 XXVIII| egy régi nagy platánfa; szétterjedt ágainak egyike olyan közel
13703 XXVII | semmi csákánnyal nem lehet széttörni.~Ezek a zsivány palotájának
13704 II | mind a hárman Henriknek a széttört süteményt, mit a jó fiú
13705 XXVII | hatolnia, a lombokat csendesen szétválasztania, hogy meglássa, melyik ágon
13706 V | egymásba olvadnak, megint szétválnak, s külön táncolnak; lángjuk
13707 XXX | Hiszen tudom – szólt szétzilált fürteit arcából elsimítva –,
13708 XVII | olyankor, midőn magasabb szférák lakóiról van szó.~– Kegyed,
13709 XIV | elkontárkodom; de mikor leány leányt szid, az még jólesik. Ugyebár,
13710 IV | felebarátját szándékosan szidalmazza. Hányan vannak, akiket ön
13711 I | Dorgálta, mint mikor gyermeket szidnak, ki megvágta késsel a kezét.
13712 XII | istentelenül káromkodni, szidva, átkozva minden diákot,
13713 XIII | rá mert ülni a villanyos szigetre, s öröme határtalan volt,
13714 VII | okozói a törvény teljes szigorával fognak sújtatni!~A harag,
13715 IV | kabátját: az okosabb enged, a szigornak is van határa.~– Jól van,
13716 II | papa ellenben kérlelhetlen szigort öltött arcára, midőn e tárgyról
13717 XXVIII| nyakába akasztá fegyverét szíjánál fogva, s két kézzel a kötélbe
13718 XII | főkötőcsinálónak; kétszázat a szíjártónak; háromszázat a boltosnak;
13719 XXV | szegeket verni a körme alá, szíjjal megszorítani a fejét, hogy
13720 XXIV | szétcsapott a láng, millió szikrát lövellve az égbe, s az égő
13721 III | üvegcsében oly csábítóan szikrázott elém; kis szomszédném olyan
13722 XXVIII| ablak táblákon áttörő golyók szikrázva szórták a vakolatport a
13723 XXVIII| betapasztani. De Ciprát szilajjá tette a rémület: letépte
13724 XXII | van töltve már. A lepény szilánkká száradt. A kappan olyan
13725 XIII | a bizalmas összetartást szilárdítá meg közöttünk, ami a késő
13726 XXI | sugározik, megrendítse léptei szilárdságát.~„Ah! hisz ezek könnyűvé
13727 I | megcsókolnod – monda bátyám szilárdul.~– Miért?~– Mert én mondom! –
13728 XXIV | tekintetben megvannak a magam szillogizmusai. A fiatalembernek vagy van
13729 XIII | a kávét, villásreggelit, szilvapálinkát a szép sávolyos abrosszal
13730 IV | rossz asszonyokat elviszi, szimándli-oklevél új házas férj számára, ahol
13731 V | lesunyta a földig, mint a szimatoló vadászeb, s meg-megállt
13732 II | Akik emlékeznek e tény szimbolisztikus jelentőségére, azok tudni
13733 XII | halottak volnának; minden szín elmúlik benne: az arc pírja,
13734 IV | már csak keserű utóízéért színak.~S az egész cimbalomjáték
13735 XV | egyszerre udvarolt; kinek színből, kinek szívből.~Topándy
13736 X | nekem hozzá? Nem vagyok én szindikus, hogy erről kérdezősködjem;
13737 XXVII | szokták harmathullás alatt, színeiket váltogatták, zölden, pirosan
13738 II | rajzolnék egymásra kiáltó színekkel.~Alacsony, sovány, sokszegletű
13739 XIV | féltés prizmáján keresztül színekre törik a szemsugár, s ez
13740 VIII | gonoszság nem terem a föld színén.~– Különben miért hívattál
13741 XIII | külföldre ment azzal a színésszel, kivel korábbi ismeretsége
13742 XI | férfi volt Bleinberg német színész, ki őnagyságát Bécsig elkísérte –
13743 XVI | alatt Németországban mint színésznő keresi a világot, hogy eltemesse
13744 X | Micsoda urat?~– Hát egy színészt innen a teátrumtól, aki
13745 V | összetűzködve, hogy a kazal színével egészen összhangzó legyen;
13746 XXVI | szarkasztikus gúny valami szelídebb színezetnek adott helyet.~– Ez már más
13747 IV | semmiképpen nem tud komoly színezetre válni e szomorú jelenés.~–
13748 VI | meggyújtottam, s elkezdtem azt színi.~– Nono, gyerek, az erős
13749 XXVIII| azt tegnap töltötték meg színig oltott mésszel.~A rabló
13750 IV | kártyák, bolond képek, színlapok gyűjteménye közé, s a felsokasodott
13751 XVI | az ismeretes ábrákat.~A színlovag éppen középre jutott.~–
13752 XXIII | fel először azzal a kék színnel, amiben boldognak ismertük!
13753 XX | pisztoly öblét megtölték színültig borral, azután felhúzták
13754 XIII | pillantott; azt hitte, a színváltozás, mit ez arcon lát, a kandallóban
13755 VII | burnótszelencéjéhez nyúlt; nagyot szippantott belőle, s félrenézett a
13756 XXVI | benépesítettek.~A virág szirma arról beszél: szeret-e,
13757 X | összehúzta a bal szemét, egyet szítt a fogán, mintha mindezzel
13758 VI | Én pedig csak azért is szíttam, a füst elkábított, leette
13759 XI | nyakravalójába, s nagyot szíva fogain, kegyes elnézéssel
13760 XVIII | véletlenül a meggyújtott szivarral együtt a gyufán levő kén
13761 XIV | hordja haza a zúgó, rajzó szívbe.~Vehette azt észre különben
13762 XV | udvarolt; kinek színből, kinek szívből.~Topándy nevetve nézte őket.
13763 I | nesz, mint három élő ember szívdobogása.~Nagyanyám a boltozatra
13764 XXVII | istenséget!~Mikor a nagy szívdobogástól nem tudja lehunyni szemét,
13765 XXVI | bevarrhatom, fájni fog a szíved értem, mikor azt felveszed: –
13766 XXV | rajtad két golyót, egyet a szívedbe, másikat a koponyádba; még
13767 XXVI | lelkem: „Anyám, szakíts ki szívedből, én nőmmel bujdosom tova”.~
13768 XXX | Hogy űznék én tréfát a te szíveddel? – mondá Loránd.~– És egy
13769 XXI | talán meglágyíthatom kemény szívedet.~– Nem olyan hirtelen. Mondok
13770 XXX | magamért, s kit szeretek én hű szívéért, aranytiszta lelkéért, még
13771 XI | ezúttal először.~Hah! A szívéig döftem neki; a mája közepéig,
13772 XXX | szeretem.~…Isten legyen szíveink között.~Szerető fiad: Loránd.”~
13773 XV | bebizonyítani! Téphetnénk csak ki a szíveinket, s hasonlíthatnánk össze; –
13774 XXVII | nem az ámenek. Az, aki szívekbe lát – a szívekből olvas,
13775 XXVII | Az, aki szívekbe lát – a szívekből olvas, s nem mérlegeli a
13776 XIII | Ilyenkor csak Lorándot szívelte maga körül. Benne föltalálta
13777 XVII | ha Sárvölgyi elébb igen szívélyesen fel nem ajánlotta volna
13778 XXVI | mint nő iránt nem érzek szívemben az elmúlt lángból semmit.
13779 XXII | kézfogóra készültünk itt.~– Szívemből örülök, hogy azt megakadályoztam –
13780 IV | álmodjék, bizony megragadó, szívemelő, tiszteletre méltó jelenetek;
13781 II | Én ki akartam tenni jó szívemért – a hiúság is bántott, hogy
13782 I | a villámot belőle, mely szívemre le fog csapni azzal a hírrel: „
13783 XIII | Stoppelfeld levele –, a szíverem kövesül meg; a napot, az
13784 XXVII | csutorát! Igyatok egy kis szíverősítőt elébb! Kezdd el, Hentes!
13785 XXVII | nem adja szívét, szívet szívért – orozva ne legyen enyim!
13786 XI | több udvariasság, mint szívesség látszott arcán, némi neheztelés
13787 XIII | javammal élt, milyen sok szívességet tapasztalt részemről, amire
13788 XVIII | kebléhez szorítá, mintha szívétől akarná megtudni, hogy mi
13789 II | testével, bánkódjék egyszerre a szívével is meg a gyomrával is, azt
13790 XVI | szív intézte e kérdést a szívhez.~– Lássa ön: már az elég
13791 XVI | vígasztalva –, hanem emez.~S a szívleányra mutatott kezével.~Cipra
13792 XV | ajtaja halkan nyikorogna.~A szívlüktetés majd kiszakította keblét.~„
13793 XXX | amit a leggyöngédebb anyai szívnek egész életem folytán okoztam,
13794 I | a drága illatos levegőt szívni; a szép, okos, hasznot hajtó
13795 V | meg, hogy a tömérdek maró, szívó bogarat elhajtsa magáról,
13796 XXVIII| sokszorozá erejét a düh; izmai szívósak voltak, és támadásai véletlenek,
13797 XXIX | kegyeleteket nem ismerő szívtelen gazda kimondja az ítéletet,
13798 I | kínnal rohanja meg, s e szívtépő kínok között folyvást nevetni
13799 XXIII | mint én az enyimet. A te szívügyed liquidum debitum, három
13800 XIII | soha semmi csapás. Nem tett szkeptikussá a szenvedés. Mindig kedvem
13801 XXX | benne volt a kulcs, és a szobaajtó nyitva volt hagyva. – Hová
13802 XXX | Miért jöttél ki éjjel a szobádból? Miért nyitottad ki a ház
13803 I | türelmetlenségig fajult; gyűlölte a szobai levegőt, s mindent, amit
13804 XII | csárdák bűzös, ronda borivó szobáiban.~Ott felhúzta a csizmáit,
13805 XV | a férfiakat kikergette szobáikból; azon ürügy alatt, hogy
13806 III | magunkat, amint Bálnokházyék szobáin keresztülmentem. A mi díszszobánk
13807 XV | Miután azt mondtad, hogy szobáitok ajtajai nem záródnak, itt
13808 XXI | kézen fogta Dezsőt, s amíg szobájáig elvezeté, egész élete históriáját
13809 XV | mintha a folyosó átellenes szobájának ajtaja halkan nyikorogna.~
13810 XIV | Jöjjön velem! Megmutatom szobáját.~– Legyünk te és te – monda
13811 XV | nyílt, Melanie ideiglenes szobájául rendezé be. Hiszen nem sokáig
13812 XX | őket, hogy addig maradjanak szobájukban, míg én beszéltem Loránddal.~
13813 XVI | zenehangra előjöttek a szomszéd szobákból is Melanie és Topándy. Melanie
13814 XIII | asszony, másfelől a kis szobaleány; ez telelármázta fülét,
13815 XIV | másikból kell összekeresgetni a szobaleánynak, az olyan kisasszonyból
13816 VI | jött, hogy a sötét folyosón szobám ajtajáig világítson, s utánam
13817 II | koraibbnak tetszett, mert kis szobánk ablaka a szűk udvarra nyílt,
13818 II | odahagytam a műhelyt, s fölmentem szobánkba.~Az asztalon kiterítve feküdt
13819 I | nehezítené baját, jó lesz, ha szobánkban maradunk.~Két óra múlva
13820 II | Azután kifogyott a diák szóból, s pantomímiával mutatott
13821 XVIII | Reuss-májor nagyfejedelemségek szögletei összeérnek.~Óh be nagyon
13822 XVIII | diplomatai lefelé húzott szögletekbe idomítá.~Ez fölséges alkalom
13823 XXIX | merje-e hagyni a pók hálója szögletét?~Amíg magában tétovázik,
13824 X | szökni?~– Hát ha az ember szökésben van – mindegy: útitársának
13825 V | tetejéről, s végső erejével oly szökést tett, hogy körmével elérte
13826 XXIV | szeretik.~– Van az mindenütt. Szökevény cseléd, tolvaj pásztor,
13827 X | szoktak szállásozni, s a szökevények most ott várnak rá, míg
13828 XIII | híják. Gondolta, úgyis odább szökik holnapután.~A nagyságos
13829 XVI | vétség miatt ugyanazon este szöknie kellett.~– Hogy hítták azt
13830 XXI | De megmondod, hogy hova szököl?~– Haha! Nemcsak megmondom,
13831 XXI | Nemcsak megmondom, hogy hova szököm, sőt téged is magammal viszlek,
13832 X | fizessen valaki, mikor jurátust szöktetek? Ez még nem volt a világon.
13833 X | az úrfit másfelé el nem szöktethetjük, nem szeretnék annak a bőrében
13834 X | ha éppen tudnám is, hogy szökteti valaki a más ember feleségét,
13835 VIII | vagy elfogatni magát, vagy szökve menekülni.~– De hiszen mi
13836 I | könyvének minden tűzokádó szörnye; mit nekem a meghasadó föld
13837 XXIX | jobban hallhasson, s várta a szörnyeket, miket ez éjszaka szülni
13838 X | valami fúrta az oldalát, amin szörnyen nevethetnékje volt.~– Tudja,
13839 IV | szemmel e retrográd irányú szörnyetegeket.~– Tehát csak vigye el,
13840 XXIII | S milyen izmos fickó! – szörnyűködik Henrik; elbámulva azon,
13841 VIII | felkacagott Pepi, s aztán szörnyűködni kezdett.~– Hüh! Loránd;
13842 IV | hogy már az csak mégis szörnyűség, hogy az disznó finnyáskodás,
13843 XXVI | elgondolkozva dúdolta magában szöveg nélkül azt a nótát: „Cigányasszony
13844 IV | is csinos dallama van; a szövege is ragyog szabadság oltáraitól,
13845 IV | dallamokat paródiáznak, triviális szövegre alkalmazva. Már mire való
13846 IV | azoknak olyan ártatlan szövegük van, hogy akár nyomtatásban
13847 IV | most is egy félbenhagyott szövet volt még rajta, melybe virágok,
13848 III | fából volt minden bútor, a szövetek kelméje metszett virágos
13849 IX | erős démonnal kell akkor szövetkezni!~Óh, bár jönnének már érte!~
13850 XXI | lehet a kettőnk közötti szövetség. Ön, ki a szerencsétlenségbe
13851 XXIX | Tizenkét rabló közelléte még szövetségesnek sem biztató. Az éji őr elkiáltotta
13852 XX | zavartatni, ha az egész epikuri szövetséget mind idecsődíti; ami összejövetelünknek
13853 XXX | izgalom, melybe a jelen szövevényes bűntény vizsgálata helyezte.~
13854 IV | egyik szegletben állt egy szövőszék – mahagóni fából, elefántcsonttal
13855 XI | valaki” lenni. Ez az ő szofizmája tetszett nekem. Megálljunk!
13856 XVI | gyilkosának adott.~Szép szofizmák ezek mind! Loránd bennük
13857 XVI | hallottam már.~Cipra megszokta a szófogadást; rögtön hozzáült hangszeréhez,
13858 XXII | folytatná, engedjen egy kérdést. Szokás-e társaságban „még meg nem
13859 IV | tepertő: ellenben hagyományos szokásainkkal és a nemzeti közérzülettel
13860 XVII | esett bele abba a rossz szokásba, hogy mindenre „igen”-t
13861 II | levagdalja.~Nekem az a jó szokásom volt (régen: gyermekkoromban),
13862 XX | élményeiről kezd beszélni, minden szokásos megtartása nélkül a konverzácionális
13863 XX | Gyálihoz fordulva – azt a szokást hozta be, hogy amint egy
13864 V | keresztüljárt; ismeri már szokásukat: hogy leskelődnek az élő
13865 XXIII | véleménye. – Különben is szokjanak hozzá, hogy maguk gazdái
13866 XVI | tréfásan a leány arcába: hadd szokjék hozzá, s inte Lorándnak,
13867 VII | betűs írást tett elém e szókkal:~– Ezt itt másold le holnap
13868 X | meg kellett volna már azt szokni.~Néha a nevelőnő elnevette
13869 XVIII | enyelegjenek vele? Nem így szokott-e vele tréfálni maga Topándy
13870 XX | magamat bemutatni, ugye?~– Nem szoktál te részeg lenni soha, Loránd.~–
13871 XXIX | szánt háziállatot magukhoz szoktatnak, s annak az életét olyan
13872 II | gyereket” nagy ehetőségre szoktatni. Általában azt a gyanút
13873 X | amivel gyermekek irányában szoktuk kifejezni, hogy még velük
13874 XIX | becsületszavunkat adtuk, arra nem szoktunk alkudozni.”~Ez rövid elutasítás
13875 II | imádkoznak? Hát a Ratsherrekről szól-e valahol az imádság? No,
13876 VII | vállalsz el saját fejedre – szólalt fel kegyes hangon Schmuck
13877 XXVI | tárgyról akarok bátyámmal szólani.~– No, csak ki vele!~– Én
13878 XXIX | népkísérettel beszállítá Marcsát a szolgabírói lakba, ahol a hajdúk, amíg
13879 XXIX | Hallod-e? Megkapták a pénzt. A szolgabírónál van. Vigyázz!~Azzal oly
13880 I | urai voltunk, ezután más szolgái leszünk; a munka nem szégyen;
13881 XXXII | akkor elküldötte repülő szolgáinak legeslegkisebbikét, s elszállítá
13882 XXVI | kinek minden tagja ura szolgálatában fárad: – őneki minden gondolatja
13883 XXII | mely gyakran megtagadta szolgálatát –, ámbár nem mondhatok ellene,
13884 X | mondja azt senki, hogy olyan szolgálatért, amit nekem tettél más pénzével
13885 III | megnyerem jóakaratukat; szolgálatkész leszek; amit rám bíznak,
13886 XXVI | kezdődött: „Ajánlom hivatalbeli szolgálatomat az úrnak.”~– Ez idézés?~–
13887 IV | a keresztvíztől?~– Négy szolgalegény, három szolgáló meg két
13888 IV | alakított át.~– A példák nem szolgálnak önnek mentségére. Ha a sváb
13889 XIV | akár valami idegennél kell szolgálnom, mindegyik csak úgy veheti
13890 XIX | én már nyolc esztendeje szolgálok – érted.~Fánny felnézett
13891 XXVI | innen! – parancsolá Cipra a szolgálóknak.~– Dehogy löktök ki engem
13892 XII | Én nagyságos Topándy urat szolgálom. Igen derék ember, az úgyis
13893 XII | minden falatját megosztja a szolgálóval; a kocsisnak is küld ki
13894 XIV | volt, hogy engedte magát szolgáltatni, s átengedé Cipra finom
13895 XXX | ágya mellett.~Cselédnek, szolgának mind más tennivalója volt
13896 IV | poroltak az országúton, szólítá meg útitársát:~– Hát, urambátyám,
13897 XXVI | elgondolom, hogy ha te nem szólítasz meg engem, én szólítlak
13898 XXIX | a háziúr.~– Még hugámnak szólítja a rücskös cigányasszonyt! –
13899 XXI | amik egy napra Lankadombra szólítják, s Topándyval együtt útnak
13900 XXVI | szólítasz meg engem, én szólítlak meg téged; ha te nem kérdezed
13901 IV | poharába töltött, s koccintásra szólította fel, s ő maga ment példával
13902 XXII | azt kalapba veték, s engem szólítottak fel, hogy húzzam ki az egyiket.
13903 XIII | beszélt, mintha csak Lorándhoz szólna csupán, akarta, hogy hallja
13904 II | vehettem ki, hogy mikor hozzám szólnak az asszonyságok, mindig
13905 VIII | kimenetelben, pedig okvetlen szólnia kell vele.~Ahogy a komornyik
13906 XX | mai megjelenéssel neked. Szolnok a mi lakóhelyünkhöz két
13907 XVIII | Kapitulálok. Tehát ma éjjelre Szolnokba megyünk.~Hiszen tudni lehetett
13908 XXII | hogy amint menekülhet a szolnoki tivornyából, azonnal kocsira
13909 XVIII | előtt van, jöjjön eléje Szolnokig, s ott a vendéglőben várjon
13910 XX | adjunk találkozót egymásnak Szolnokon; nem akarja ez érzékeny
13911 XXXI | a kedvenc fia. Dezsőről szólnunk sem kell, mert hisz annak
13912 IV | régi szentet kiállított a szőlőbe madárijesztőnek, egy rossz
13913 XX | mikor pohárkoccintásra szólongatják, akkor sem tudja már, hogy
13914 XXIV | megállítani s ily röviden szólongatni, mikor hattyúprémes mente
13915 VII | hallgatói voltak, egyenkint szólongatták be a törvényterembe, s egyenkint
13916 X | félórát gyalogoltunk már a szőlőskertek között.~Egyszer Lorándnak
13917 VI | francia négyesben, mikor a szólót táncoló férfias rész az
13918 I | értelmükhöz, idegen nyelven szóltak. De annyiszor leírtam e
13919 VI | éjjel dolgoznak, mert holnap szombat van: vidd oda a tintát,
13920 XXVIII| akit gyűlölt, akinek vérét szomjazta; azt az ellenségét, akit
13921 XXXII | napról összegyűjtve! Lehet-e szomorúbb könyv ennél?~Egyetlen tárgy,
13922 XXI | Engemet e pillanaton túl ha szomorúnak látsz, kérdezd meg, mi bajom,
13923 XVI | ön: már az elég nagy ok a szomorúságra nekem, hogy ezt sohasem
13924 XXIV | szaporítottak veszedelmes szomszédaink, úgyhogy puskalövésnyire
13925 IV | országban. Körös-körül minden szomszédja vajjal, olajjal, faggyúval
13926 III | csábítóan szikrázott elém; kis szomszédném olyan bűbájosan tudta ajkait
13927 XIII | ez ember szívébe.~Uram, szomszédom, felebarátom! Légy ember!
13928 XXVIII| nesz, semmi zaj. A gyáva szomszédság elzárkózva lapult meg saját
13929 XIV | neje.~– Bibliai? – kapott e szón a cigánylegény, s felvillanó
13930 XX | Kinek az Isten hazánkban szónoki tehetségeket adott (s kinek
13931 XX | mellett.~Később tüzesebb szónoklatok jőnek: hazafikeservek általános
13932 VII | arra, hogy az országgyűlési szónoklatokat hol nyomtatják. Maga az
13933 XX | halad fölfelé. Aki eleinte szónokolt, most már dadog, belesül,
13934 III | hálószobájában volt egy darab szőnyeg, itt minden szobában mintha
13935 III | tudja, hogy otthon virágos szőnyegen jár.~Bámulatomat a háziak
13936 XV | letépette, a szobákat újra szőnyegezteté; olyan felfordult világot
13937 V | meg is kölykezett, most szoptat bizonyosan, mert különben
13938 XVII | lal válaszol, a magyar, a szórakás szerint, így felel: „Én.” – „
13939 I | gyógyíthatlanabbá lett; került minden szórakozást, minden társaságot, legkedvencebb
13940 XV | Loránd a szokottnál is szórakozottabb volt, alig beszélt velük
13941 V | úgy kapott fel a ló hátára szőrén, szerszámtalanul, a paripa
13942 IX | kicsapongó mulatságokat általában szorgalmas olvasás, ismeretgyűjtés,
13943 III | amilyenek ők.~Fogok tanulni szorgalmasan; első eminens leszek az
13944 XIV | a házhoz került. Nagyon szorgosnak találta jelenlétét minden
13945 I | mikor újra karjaim közé szoríthatám, s áldtam az Istent, hogy
13946 XXIII | éppen őérte ez a gyöngéden szorító kéz.~Az ilyen tettek jutalma
13947 XX | ismerve önmagamra többé, s úgy szorítottam az embert fél kezemmel a
13948 III | galléromat ne érintse a szőrkefével, annak selyemkefe kell,
13949 XI | Loránd?~Nagyanyám észrevette szorongásomat.~– Hagyd ezt most! – inté
13950 XXII | szerencsének – szólt Sárvölgyi oly szorongatott hangon, mintha a torkát
13951 XX | szólni, sem sírni nem tudva, szorongatta kezét.~– Óh, kedves Loránd…~
13952 IV | mivel – tulajdonképpen, szoros értelemben véve – papirossal.
13953 XXIII | sehogy nem akaró néhány szál szőrt a felső ajkán kegyetlen
13954 XXVIII| áttörő golyók szikrázva szórták a vakolatport a falakról:
13955 XXIV | ravaszok és vigyázók. Nem szorulnak az emberi társaságra, el
13956 VIII | mikor Hermine meg volt szorulva női kísérő dolgában.~Amint
13957 XVI | ha volna is ember, aki e szószegésre azt mondaná: bűn! nincs-e
13958 XXVI | derék kis ángyom.~– S egy szószólód is van még valahol, aki
13959 II | hangja; csak minden második szótag volt hallható beszédéből,
13960 II | et cetera Graeca második szótagja első ejtésben hosszú, a
13961 II | kiszedegettem számára a szótárból a szükséges szavakat, s
13962 XVII | köszön.~Megmenekülni, adott szótól életét megváltani, kizárni
13963 III | itt minden szobában mintha szőtt virágos mezőn járnának.~
13964 IV | hímzőasztalom. Azt az abroszt is én szőttem, amiről ma reggeliztünk.~
13965 XIV | találkozott vele, s egész napi szóváltása vele annyiból állt, hogy
13966 XIII | utána, ő maga minden további szóvesztegetés nélkül felment a kastélyba,
13967 XIII | percre sem hagyta el azt ama sztereotip édeskés mosolygás, amitől
13968 XX | hangulatát a lankadombi sztoikusok lármája által zavartatni,
13969 XII | Kétszázat odaadtam a szűcsnek; négyszázat a főkötőcsinálónak;
13970 V | hosszú sebet hasított a szügyén, s ez nem volt még elég;
13971 I | családunk igen boldog volt. Szükséget nem szenvedtünk; szép házunk
13972 I | töltse meg a fegyvert, míg szükségét, nem látja.~Én ezalatt csak
13973 IV | nincsen számodra hely”, szükségtelennek találta az indokot is hozzátenni,
13974 III | Viselhetik azt, akiknek szükségük van rá; akik fejüket meghűtenék
13975 VI | elragadtam tőle a levelet.~Elöl szüleinek írt Fánny németül, a levél
13976 IV | képek, utcai humor ismert szüleményei: a szabó, ki kecskén lovagol,
13977 I | történt: tizenhat éves. Az ő születésétől kezdve mind ez ideig háborgó,
13978 III | országbíró beiktatása, jubileuma, születésnapja alkalmával; – míg lassan
13979 XVI | arccal, e név alatt? Nem született-e ő újra? Nem egészen más
13980 XXI | barna, akik sátor alatt születtek, akik kártyát vetnek, abból
13981 XXIX | szörnyeket, miket ez éjszaka szülni fog. Csendes, meleg tavaszutói
13982 II | gyönge az erősre? Az utóbb szülött az öregebbre?~Messze út
13983 XXIX | lehetőségnek tekintendő.~Amint szülötte falujába megérkezett, egyenesen
13984 XVIII | sürgölé Cipra.~– Elébb hazatér szülőihez – felelt Topándy.~„Valóban
13985 XVIII | együtt meglátogathatják szülőiket.~A terv egészen érthető
13986 I | meg kellett fenyíteniök szülőimnek, és én tetőtül talpig egy
13987 XVII | Dezsővel megfogadtatá, hogy szülőinek ez idő alatt hollétét el
13988 XIII | emberek voltak; amit a mi szülőink tettek, azt nekik is utánozni
13989 X | kell; vigasztald meg kedves szülőinket! Isten veled.”~Én felugrottam
13990 I | választotta el hálószobánkat szülőinkétől; nem hallhattam semmi neszt;
13991 XVI | tartozik megtartani azt, amit szülőjének, mint azt, amit gyilkosának
13992 XIX | évben, midőn az iskolai szünidőkre hazatértem, a derült, hosszútűrő
13993 XIX | találtam őt otthon, midőn szünnapjaimra hazakerültem, s évről évre
13994 I | kavargatta el azt lassan, s mint szürcsölé fel apródonkint, és nem
13995 I | semmi baj. Férjem nyugodtan szürcsölgeté kávéját.~Mikor aztán készen
13996 III | valami édes bort szabad szürcsölniök, kétszersültet mártogatva
13997 IV | életkorára nézve úgy egy kissé „szüret után” van. Egy piszkos fehér
13998 I | lilaszínből szürkére, a szürkéből feketére vált, akkor bátyám
13999 IV | mellett, úgy ahogy, kissé szürkén, csakugyan kimenekült ezúttal
14000 I | lilaszínre, a lilaszínből szürkére, a szürkéből feketére vált,
14001 XXIX | kegyeskedő ősszokásai közé. A szűkmarkú zsugoriság minden vonásában
14002 V | a szekér, s aztán megint szundikál tovább; és azalatt, mintha
14003 XI | néhány perc múlva elaludt, és szunnyadt édesdeden. Nagyanyám inte
14004 XXX | hitték, hogy az a vékony kis szúrás nem elég egy éltet kettémetszeni.~
14005 XIV | Nevetett, de a mérges nyíl szúrásával szívében!~Óh be rossz szolgálatot
14006 XXVII | Két cimbora vállra vetett szűrdolmányban eléállt.~– Ti ketten, amint
14007 XXVII | vannak – szólt egy rabló, szűre alól előmutatva a feszítő
14008 XII | megigya a keserves alföldi szűredéket.~A söntés mellett, kiterített
14009 XXV | tegyenek, s más valami levéllel szúrják ki a szemedet, amit te elolvasni
14010 XXVII | őket. Így is jó lesz. A szurokcsóvákat itt ne felejtsétek!~– Hahaha!
14011 XXIX | Elég, ha én odaadom – szólt szúrósan Sárvölgyi.~– Mit, a tekintetes
14012 IV | mennyországba, kapnak egy szűrt meg egy pár fejelés csizmát
14013 IV | nekivetkőzve, elöl egy nyársra szúrt pecsenyét hordozván, az
14014 XVIII | önhittséggel Gyálinak, hogy a vén táblabíró e sajátságos geográfiai
14015 XIV | összeírt, azt is eladták; a táblája végett megvette egy dohánykereskedő
14016 XV | a kis imakönyvet tükre táblájához támasztá, térdre ereszkedék,
14017 II | nyitott bolttal, melynek táblájára békeszerető arany oroszlánok
14018 XXVIII| ablakokat keresztvasak és táblák védik. Kezem ügyében nyolc
14019 XXIX | reá. Talán, ha kinyitná a táblákat, lelőhetné fegyvereivel.~
14020 XXVIII| az ajtót, s a zárt ablak táblákon áttörő golyók szikrázva
14021 XXX | már.~Topándy kinyitott egy táblát az ablakon, hogy a besütő
14022 XVI | Leültette őt a bársony tábori székre.~Maga pedig letelepedett
14023 XXVIII| egymaga az egész ellene jött tábort, mintha ő volna az árkangyal.~
14024 XVIII | elém állsz mint a hajdani tacskó. Csaknem azt kérdeztem tőled,
14025 XVI | fel helyette jó kényelmes, tág és vízmentes hétköznapló
14026 IV | nézvén, hogy merre lesz tágabb a világ –, de nekem semmiféle
14027 XIII | természetbúvárlat a mindent tagadással.~Gyakran meglepte Cipra
14028 VIII | oly bizalmas. Azt csak nem tagadhatja ön el, hogy én a legudvariasabb
14029 IV | vajjal megbecsteleníteni.~Nem tagadható pedig, hogy a jelen esetben
14030 III | venni; valamint azt sem tagadhatom, hogy énnekem még soha ennyi
14031 IV | voltak. Szolgabíró úr nem tagadhatta meg őnagysága szép szemeitől,
14032 XI | fog történni ottan? Hogyan tagadjam meg a választ erre a kérdésükre?~
14033 IV | figyelmezteté, hogy a mindent tagadó házában van. Odakinn is
14034 I | fejével, hol helyeslően, hol tagadóan; azután odajött hozzám,
14035 XIX | feleségét megkapja?~– Nem tagadom, hogy az volt.~– Akkor el
14036 XXII | egyet elismerek az eddig tagadott fogalmak közül: – a pokol
14037 XIII | múlhatatlanul olyan mindent tagadóvá kell válnod, mint én vagyok.~
14038 XXIX | mint a Nessus-ing égette tagait, s eközben kezébe akadt
14039 II | otthon földszinti volt, tágas szobákkal, széles folyosókkal,
14040 XVII | besétálni a szobába, ahol tágasabb tér és alkalmasabb elájuláshoz
14041 XXVIII| vassal burkolt ajtón rést tágítani, míg a harmadik, a sebesült,
14042 X | magáról. Én azonban nem tágítottam tőle.~– Hátha én foglak
14043 IV | Itt van!~A hatóság érdemes tagjai elébb elszörnyedve hökkentek
14044 XIII | következetes.”~…Loránd minden tagján a hideg veríték csorgott
14045 I | családunk minden érett eszű tagjának arca előtt. Mi szüntelen
14046 XI | házába fogadta, családja tagjává tette, atyai gondjait azzal
14047 VI | társalgását, merész élceit, szabad taglejtését, azt az otthoniasságot,
14048 XIV | azzal a semmivel nem törődő taglejtéssel élt minden mozdulatában,
14049 V | soha senkit.~A gyanús kazal tájékát tehát a legvállalkozóbb
14050 II | nappal is elvesztettem minden tájékozásomat, valaki ily földalatti sötétségben
14051 XXVIII| tűzkövével csiholva, hogy tájékozhassa magát, míg rátalált a csapóajtóra,
14052 XXIV | már, míg a lángoló gúla a tájt messze bevilágítá; egyszer
14053 V | fogait csattogtatva, véres tajtékot túró szájjal szökött harmadszor
14054 XVIII | rágyújtott rövid szárú tajtékpipájára, s lement az udvarra.~Cipra
14055 XXVIII| kirohant leshelyéből, s tajtékzó dühvel veté magát az ifjúra.~
14056 IV | követnek”.~Most a patrióták takarékosabbak a könnyeikkel; hanem akkor
14057 X | ellen kabátja szárnyával takargatva, és iparkodott velem elhitetni,
14058 XXX | kérdésekre?~Hazugságokkal takarja-e be szégyenpiros arcát az
14059 XXVIII| balra: a szemközt álló ellen takarják a bokrok, az nem célozhat.~
14060 XXV | angyalok gyémántos szekérben…~– Takarodol most mindjárt! – rivallt
14061 III | olyan paróka, mint a másik; takarója valami nagyon kopasz vagyoni
14062 XXVII | nekem nem kellesz!~Azzal takaróját fejére húzta, és a fal felé
14063 XV | földön hálni, pokróccal takarózni.~„Cigányasszony volt az
14064 X | szedett-vetett deszkákból tákoltak össze, a bérkocsis lovak
14065 IV | adni a konyhában, hogy a tálaláshoz lehet készülni. Nemsokára
14066 VI | elrejtett a markába. – Nos, találd ki, mi ez!~– Bánom is én,
14067 IV | fájdula meg a feje? – ekként találgatá a szeget a fején Sárvölgyi.~–
14068 XXXII | azon belül; ne iparkodjanak találgatni annak rejtelmes feliratát,
14069 XXXII | rejtelmes feliratát, mint én találgattam gyermekkoromban.~Loránd
14070 XIV | közelről megnézte, s nem találhatá ki, hogy készült ez. Nincs
14071 XIII | mondhatna is valaki, hol találhatná meg őt, hogy ezt szemébe
14072 V | véres tanújelei. Sokszor találhatott már ő legelésző lova nyomában
14073 XII | képeket alkot. Egy rabló találkozása egy védtelen hölggyel, éjszaka,
14074 I | hanem csak azért kereste találkozását, hogy dacosan felnyomott
14075 XVII | és ölelkezzünk”). Azért e találkozási szcénának még egyszer elöl
14076 XX | elmondhassa, mennyire örül találkozásunknak.~Egyre talányosabb lett
14077 V | pedig bizonyosan sokszor találkozhatott velük, mikor ezen keresztüljárt;
14078 XX | a fiúkat magukra, mikor találkoznak! Tudjátok, hogy az ilyen
14079 XIV | Különös, hogy itt kell vele találkoznia.~Egyébiránt olyan régen
14080 XVIII | a napját, hogy öcséddel találkozol, meg kell ülnünk; csinálunk „
14081 III | gondolat, hogy ha a kanalat ki találnám ejteni a kezemből, s a mártással
14082 XXIV | esetre, ha engemet bántani találnának. Meglehet, hogy ővégette
14083 XXVIII| öregúr-vendégeink megjöttek. Tálalni kell! Hol van Cipra? Ő fogja
14084 XXV | ezer forint. Ha meg nem találod is: én kétannyit adok neked.
14085 X | Miért jöttél utánam? Hogy találtál ide?~Láttam jól, hogy bosszús.
14086 XXIV | in flagranti, ott, ahol találtatik, elfogattassék; semmi jótállás
14087 X | Nála nélkül soha ide nem találtunk volna. Hanem hát most már,
14088 XII | és megijesztem, aztán nem találunk zsiványt, összetöri a hátamon
|