10-apamm | apamn-befol | befot-bunte | buszk-csuff | csufo-elbuc | elbuj-elony | elord-erolt | erone-feles | felet-fogad | fogai-gyapo | gyara-hason | hasra-hozza | hozzo-izgal | izgat-kedve | kedvt-kifiz | kifli-kopen | kopi-lakos | lakot-lesza | lesze-megeg | megej-megta | megte-morog | morzs-nyere | nyeri-ohely | ohozz-perec | pereg-remek | remel-sohaj | sok-s-szent | szenv-talal | talan-tetet | tetle-ulnel | ulnun-vasat | vasbo-vissz | visza-zuzot
Fezejet
14589 XXXII | volna egy országban!~És aki tétlenül, szerettelenül, boldogtalanul
14590 I | közelgő tél hava fedi a tetőt, átlátom, hogy szükséges
14591 XXII | vagyok én magam, s hozzá tetőtől talpig keserű. A titkot
14592 XXIX | szögletét?~Amíg magában tétovázik, amíg tusakodva méri át
14593 I | kínálja, az kecsegteti a tétovázót fényesre köszörült vasakkal,
14594 X | Helyettem is téged.~Én tétováztam. Ez nehéz ígéretvolt.~–
14595 X | visszaeresztenie.~Loránd tétovázva állt meg az útfélen.~Ekkor
14596 III | titkot belőle, mennyire tetszem neki, s hogy sértette ez
14597 XIII | hálószobát választhat magának tetszése szerint, azalatt őnagysága
14598 XIII | Mert az egészen szabad tetszésedre lesz bízva. Nálam az ispán
14599 X | nála sajátságos neme volt a tetszésnyilvánításnak.~– Jól van, ifjúúr – monda
14600 XII | borzas fejű csaplár, kinek tetszettek végtelenül az ilyen vendégek,
14601 XXIV | gonoszabb, mint a híre. Tetteiket nagyon el tudják titkolni,
14602 I | istentelenek; szívben és tettekben Istent imádók; és mégis
14603 XXIV | ifjút, kiben mindaz az édes tetterő, ami egy viszontszerető
14604 X | akarod előttem bolondnak tettetni magadat? Nem te hoztad el
14605 XV | tőle.~Nem kellett magát tettetnie, mert minden ízében reszketett.~–
14606 XXVIII| Mennyi lélekerő kell e merész tetthez! Milyen forró szív, milyen
14607 X | ütött a hátamra kettőt:~– „Teufelskerl!” – mondá. – Mik jutnak
14608 XXVI | utánam epedni, mint én epedek teutánad: – kedvesem.”~„Ha éjjel
14609 VII | valami szigorú büntetés vár. Tévedés volt, az igaz, de nem bűn,
14610 XXVIII| lehetett haladnia; sokáig tévedezett előre-hátra, tűzkövével
14611 II | lelki tehetségeit fokozott tevékenységre serkentse, de már akkor
14612 XXII | Loránd a mindig közelében tévelygő leányhoz. – Elég szépek
14613 IV | lesoványkodik, elvész, s mint a tevepárduc az európai klíma alatt,
14614 V | hogy dúvad törte csapák tévútra ne vezessék; majd olyan
14615 II | ifjúság után jutott arra a tézisre, hogy a fiatalember mind
14616 VI | egyszer kimaradsz, majd ego tibi musicabo! Most pergas. Dixi!~
14617 II | már a görögök idejében a tibicenek kísérték a choreákat. A
14618 XXI | is vártál ebéddel, jut a tiedből nekünk is.~– Nem abból –
14619 XXVIII| testéről; én felveszem a tiedet, te felveszed az enyimet;
14620 XXIII | Most siessünk vissza a tiedhez – szólt Loránd másnap reggel
14621 XXIII | Hisz azt mondtad, hogy a tiednek meg kell előznie az enyimet.~–
14622 XI | anyám előtt beszélni. Most a tieid egyedül vannak, szólj!~–
14623 XX | volna, mint ahogy a bőszült tigris megragadja a nyomorult cickányt.~–
14624 XVI | Maga pedig letelepedett a tigrisbőrre, s elővette zsebéből kártyáit.
14625 IV | szék piros bársony, arany tigriskörmű lábakkal.~Hanem az mégis
14626 XIX | esztendeig, amikor Loránd tilalma alól becsületszavad felszabadul,
14627 VII | Nem tudtad, hogy ezek tilalmas iratok?~– Nem tudhattam,
14628 XI | anyádnak és nagyanyádnak tilt nyilatkoznod. Megmondhatod
14629 IV | vagyunk.~– Isten mentsen! – tiltakozék az ajtó felé hátrálva szolgabíró
14630 II | mely a cirógatás ellen tiltakozik, s azzal úgy vágta a perecet
14631 IV | bacchanáliáikat tartják ottan?~– Tiltakozom a bacchanál szó ellen.~–
14632 VII | vagy Lorándot ki fognak tiltani az iskolából.~Ez eszme rettenetes
14633 XXX | mondom előtted.~Ezt nem tilthatta meg az orvos.~Cipra áhítattal
14634 XI | mondod: hova lett. Másnak nem tiltotta meg, hogy elmondd?~– Az
14635 XX | hogy mit iszik: bort-e vagy tímárcsávát.~Hanem azután később nem
14636 II | róla mosni, hanem ha egy tintacsepp ráragadt a tollról, három
14637 XII | ördögjárta diákja! te diák, te tintásujjú diák! lett volna csak megtöltve
14638 VI | szombat van: vidd oda a tintát, papirost, könyvet; ott
14639 II | dolgozati naplója, tele más tintával berótt igazításokkal: megannyi
14640 I | néhány óranegyed volt az) ott tipegett el a folyosó ablaka előtt
14641 VII | iskolai fiatalság a százkezű tipográfia.~A veszély messze el volt
14642 XIII | miránk leskelődik. Mihelyt a Tisza árja jön, felgyújtatom körülötte
14643 V | tanyája~Még akkoriban a Tisza-szabályozás a pium desideriumok közt
14644 V | érformát képezett, melyen át a Tiszába folyott le a mocsár vize.
14645 V | akkor meg természetesen a Tiszából folyott vissza a patak ugyanazon
14646 XIV | mely Melanie elé volt a tiszafüredi állomásig küldve.~Melanie
14647 XXVII | mely most lefelé tartott a Tiszának, míg végre belejutottak
14648 VII | le holnap reggelig szép tisztán, az eredetit ne mutasd senkinek,
14649 XXI | gyilkosaival küzdött.~És tisztára akarták mosni az orgyilkost,
14650 XIII | becsületérzete, a katonai rang tisztasága kezébe adott; s azután vállat
14651 X | egymagad viseled. Az egész név tisztaságára fogadod-e nekem, hogy anyám
14652 XXIV | előttem annak, amit női tisztaságnak képzelnek: odaveti magát
14653 XXVIII| egyetértett vele.~Kihuzakodtak a tisztásra.~Itt veszettül támadt újra
14654 IV | szüntelen üldöz, nagyon tisztelem, szeretem. Óhajtanám, hogy
14655 XIII | kezdeni az esküdtségen vagy a tiszteletbeli aljegyzőségen, ha az ember
14656 III | vagyok öltözve, egészen más tiszteletet érdemlek, mint mikor alsó
14657 III | Egyáltalában én kitűnő tisztelettel viselkedtem azon úri rokonunk
14658 XIII | Sárvölgyi személye iránt tiszteletteljes távolban tartsam magamat.~
14659 IV | azokat nyíltan bevallják, e tisztelettételeikben botrányosan megháborítja.~–
14660 XVII | fogja győzni legőszintébb tiszteletünk felől.~E szót csakugyan
14661 II | szobában gyertya égett már, tiszteletünkre kettő, s ozsonnához volt
14662 XXII | nyugalommal. – Az illendő tisztelgésen kívül is, mely nagysádtok
14663 XXII | frakkját, akkori időben a tisztelgési gála kizárólagos jelmezét.
14664 IV | a szíves fogadtatást.~E tisztelgésnél az ifjú hölgy keze után
14665 I | jókedvétől; s hogy a városban tiszteltek bennünket, azt láthattam
14666 XIII | hölgyet a hintóbul, nagy tisztességgel kezet csókolva neki. Lorándra
14667 XIII | kezeit, s nem engedte neki e tisztességtételt.~– Hallja maga, édes lelkem;
14668 XIII | okos beszéd. Hát valami tiszti lakás, iroda vagy mi felől
14669 IV | ajtajáig karonfogva vezette tisztitársát az esküdt, és csendesen
14670 XXXI | ahol nincsen paraszt; bárók tisztítják a grófok csizmáját. – Ne
14671 IV | a vármegyeház udvarán, s tisztíttatnák velem a vicispán csizmáit!
14672 XXX | személyére is kiterjeszteni. Tiszttársammal rögtön felkeresésére indulánk.
14673 XIII | akarsz-e nálam lenni, vagy tiszttartó, vagy prefektus? Mert az
14674 VIII | akadályozni, hogy azért a legelső tisztújításkor megválaszthassák esküdtnek
14675 XX | kiheverjem magamat, s azután tisztult fővel léphessek szegény
14676 XXXI | is.~– Uramöcsém – szólt a tisztviselőhöz –, már nem megyek a börtönbe.~– „
14677 XVIII | akart tovább hatolni Loránd titkába. Azt sejté, hogy az ifjú
14678 XVII | kizárni az egész világot titkából: ez a fejtörő feladat. Mit
14679 XII | nyílni, amin könnyen jelleme titkai közé láthatna valaki s sietett
14680 XIII | búvárkodott, a föld mélyének titkait tanulmányozta.~Ilyenkor
14681 XIX | titkolózás, azt én nem értem; titkaitokba sohasem igyekeztem mélyebben
14682 XIII | szerettem. Mindenféle apró titkocskák közössége, miket csak az
14683 IV | előttünk illő mérséklettel, nem titkol-e ön el valakit.~– Hogy nem
14684 XI | menni. – Előttünk akarsz-e titkolózni? Azt csak nem hiszed, hogy
14685 XVI | jövedelmének illető részét titkon mindig megküldi testvérének.
14686 XX | sorshúzást említettem.~Fel volna titkuk fedezve?~– Csakhogy ha sorsot
14687 IV | képeztek, szinte föltárták titkukat; a fiatal hölgy fölemelé
14688 XX | amivel a múlt percben Fánny titkunkat elárulá: „Ez a kéz az enyim.”
14689 XXI | Topándy be volt avatva a titokba, s gondolta, hogy neki Loránddal
14690 X | mondtam, hogy elvállalom a titoktartást. Tíz évig nem fogom anyám
14691 XXX | testén e gondolatnál.~Mi titokteljes ház ajtaja az, mely meg
14692 XXIV | Gyáli József? – kérdi minden titulálás nélkül a sovány úr.~– Én
14693 IV | amit a házigazda pamlagnak titulált; úgy látszik, az is aszkéták
14694 XXIII | belőle csinálni. Milyen szép titulus! Egy archivarius! Aztán
14695 XIII | az mindegy. Válassz olyan titulust, amilyen tetszik. Konyítasz-e
14696 XXII | amint menekülhet a szolnoki tivornyából, azonnal kocsira ül, és
14697 VII | országgyűlési ifjúságot nem lehete tivornyákon látni, ahelyett komoly arcokkal,
14698 IV | szertartásokra használt helyet most tivornyatanyává alakított át.~– Ah, arról
14699 XX | előrohantak, odaveték magukat a tivornyázók közé e sikoltással: „Fiam!
14700 V | lankaságokkal együtt képezhetett tíz-tizenkét négyszögmérföldet. Itt erős
14701 XXXII | kezdé, vége felé csak egy tizedrész volt már meg. Ő azok között
14702 XXIX | éji őr elkiáltotta már a tizenegyet: „Nincsen írva homlokodra,
14703 XIII | évforduló.~Mikor aztán az a tizenhatodik évforduló is eljött, utána
14704 IX | élet; akkor meg kell halni.~Tizenhéttől huszonhétig éppen legszebb
14705 XXVII | elpusztítva meglátja.~Mind a tizenketten megérkeznek az égett tanyára.~–
14706 IV | lehetett többre becsülni tizenöt évesnél; tiszta fehér ruha
14707 XXVI | hatkrajcáros, ezüst hármas, ötös, tízes, húszas, akkori idők divatja
14708 XIV | egy dohánykereskedő egy tízesen. A szegény leánykát eddig
14709 I | naplója~Én voltam akkor tízéves, a bátyám, Loránd, tizenhat
14710 XXVII | A rablók elkészültek a toalettjükkel.~– Most aztán vegyétek fel
14711 V | paripa erre belegázolt a tóba, mely egyszerre nyakáig
14712 XIV | delejes tárgyát most levágni tőből, simára, mint egy vármegyerab
14713 XIV | üstökét, s a másik kezével azt tőbül levágta; a lenyírt hajcsomagot
14714 XVIII | asszony csak asszony. A többek közt, mit szólsz Bálnokházynéhoz?
14715 XXX | meg kell nekik tudni. – A többieket kivallatták már; most őrá
14716 VII | meghazudtolgatni, mint a többieknél. – Miért írtad ezt?~– Pénzért.~
14717 V | Pedig még csak tegnap jött a többihez.”~A füzesből kiérve, hideg
14718 IV | megalázással Topándy.~– Ön többrendbeli felserdült ifjakat és leányzókat
14719 XXII | méltatá tekinteni a konyhából, többszörös férfiléptek hangzanak a
14720 XX | kiszámításában, hát még én majd tökéletesítem az asztronómiai és kronológiai
14721 XXVIII| felhasználá arra, hogy becsapja a tölgyajtót, elétolja a reteszt, s azután
14722 V | kettő-három most is lelógó tölgyein csüngött, s engedte anyjától
14723 XIV | szüntelen Cipra mellett tölté.~Cipra idősebb volt nálánál
14724 XX | kínos estét a mellékszobában tölték, csöndesen viselve magukat,
14725 IV | lelket méltó felindulással töltenek el, valahára véget vessünk,
14726 XXVIII| vadásztáskájából előkeresve töltényeit és lőkupakjait.~– Golyók
14727 XXVIII| marad puskájába mind a két töltényt leverni, a lőkupakot felrakni,
14728 I | legkeserűbb pohárt, mely bár ne töltetett volna ki számunkra soha!~
14729 XIX | évenkint egypár hónapot tölthettem csak otthon; anyám megőszült
14730 XXVII | borzaszt, mi csábít, mi tölti el édes borzadállyal szívemet?
14731 XXIX | Most kínozzák őket! Most töltik rajtuk a sebzett fenevadak
14732 XXVIII| szétmarcangolására!~A rabló sem töltögette fegyverét, puszta kézzel,
14733 XXVIII| útban nem lesz, s azt tegnap töltötték meg színig oltott mésszel.~
14734 VII | felőle, most mindennap azzal töltöttem éjszakáimat; – a sorok,
14735 XXIII | nyarat falusi magányukban töltsék: Dezső onnan is eljárhat
14736 XXVII | Szerteszét idomtalan égett tömegek hevernek. Amint a széna
14737 XXIX | befellegzett”.~Sárvölgyi úr e tömeges mandátumletevést a tények
14738 XXIX | mint hogy a cigányokat tömi meg vele?~– Ne hallgass
14739 XVII | mezőn, a háznál, mindenütt e tömkelegben járva érzi magát; mindenütt
14740 II | hogy azon a tekervényes tömkelegen keresztül, ahol én nappal
14741 XXXI | be egyúttal engemet is a tömlöcbe, uramöcsém?~– Igen szívesen,
14742 XXIV | Mindig óhajtottam a vármegye tömlöcével megismerkedni valami érdemteljes
14743 XIV | simák, mint a selyem, és tömötten kétfelé omlók. Ezekbe a
14744 II | mártotta, s erővel a számba tömte, mikor nem akartam elérteni
14745 X | vacsorázott, nagy mohósággal tömve szájába váltogatva egy nagy
14746 XXVI | szíve tele volt ábrándos töprengéssel, szeme, szája, keze a házi
14747 XIV | kárhozatra.~Egész nap azon töprengett, milyen lesz az új ellenség
14748 XIII | mégis látta azt valahol!~Töprenghetel, gondolkozhatol azon, jó
14749 V | a császár bankóin, s úgy töprenkedik magában, hogy nem tudja
14750 XI | tudott szólni, csak a kezeit tördelte.~– Azért, mert bizonyos
14751 XXII | visszatért emlékébe egy-egy töredék a pozsonyi szép napokból,
14752 XXXI | Mosolyogni akart; csak súgva, töredezett hangon mondhatá:~– Most
14753 XXIX | meghiúsítására intézett törekedést látott.~A két vénasszony
14754 XI | meglátszott rajta, hogy törekszik visszatartani ideges rohamait,
14755 II | tartalmat kivegyek; mely törekvés minden emberrel közös, akinek
14756 I | Nem adatott meg a siker törekvéseiknek; elbuktak vele – s fej nélkül
14757 VIII | szándékom. Nekem minden törekvésem az volt és lesz mindig,
14758 IV | vármegye! Ha valami pénz kell, töresd fel a magtárt, vitess el
14759 XIII | magas ábrándokat, mik egykor töretlen pályát mutogattak előtte,
14760 XIV | prizmáján keresztül színekre törik a szemsugár, s ez a csodálatos
14761 XXI | hosszasan, feltörje-e, ne törje-e a pecsétet. El is szakadt
14762 XV | reggelig, hogy valaki rátok ne törjön.~Cipra visszaszökött szobájába.
14763 XXII | bámulatára az éppen akkor törlé könnyes szemeit zsebkendőjével.~–
14764 X | Magamon kívül jöttem. Ki kelle törnöm.~– Igen! Mert vándorszínész
14765 XIII | ajándékaival, és azontúl nem törődik vele. Pedig van valami ragaszkodása
14766 XVI | már. És Loránd kezdett nem törődni a végzetes határidővel.~
14767 XI | kocsiról; nagyon össze volt törődve. Tíz évvel idősebbnek látszott,
14768 XXV | hogy elviszem magammal Törökországba, Tatárországba, ahol pogányok
14769 I | kiábrándulás; utoljára le kellett törölni az egészet.~Jóbot németországi
14770 IV | emlékezetű József császárunk törölte el őket, s államfelügyelet
14771 XVIII | alakok csoportjaiban.”~„Nem töröm fel e levelet.”~„Utolsó
14772 V | Meggyalázva, foga, lába törötten elbaktatott a csatatérről,
14773 V | nincs szükség.~Amint egy törpe, mocsári füzesen keresztültörtet
14774 V | orrcimpákkal szaglász, hogy dúvad törte csapák tévútra ne vezessék;
14775 I | férjemet, hogy nem lesz e történetből semmi baj. Férjem nyugodtan
14776 VII | valaha.~Hallottam rémes történeteket iskolából kicsapott diákokról.
14777 XIX | Fánny, emlékezel-e Jákob történetére a szent históriából?~– Emlékezem.~–
14778 XIII | keresett az ismerősök között. Történetesen engem talált legelőször
14779 IV | egyetért, legyen az bár történeti-konzervatív vagy demokrata-centralista;
14780 IX | ifjúságáról pedig ezt mondja a történetíró: „Ezen ifjúság általában
14781 I | s vacsora múltával vidám történetkéket mesélt a régi időkből, s
14782 XIII | egyszerű tanúja voltam a történetnek. Engem nem bántott ez ember
14783 XIII | szükség. Barátom volt. A történetre nézve mindegy, akárhogy
14784 XX | magának tanácsot adni, mi történjék itt most.~Hanem én… én nem
14785 VII | verseket, azokat megbíráltuk, s törtünk pálcát az ingadozó hazafiak
14786 XXII | Hova gondolsz? A homlokom törülgetem. Csak mondd tovább!~Midőn
14787 XXVII | gondolkozott, róla írt, s gyakran törülte szemeit, miket ellepett
14788 XIII | volt már. Ez is ki volt hát törülve emlékéből. – Fehér lap volt
14789 XVIII | a Corpus Juris hanyadik törvénycikkelyébe van beiktatva őkegyelmességének
14790 XVIII | végtelen parányoknak örök törvénye van; de mi a közbeeső férgek
14791 XVI | Isten és ember és természet törvényei megszegésére kötelez, megtartani
14792 IV | volt. Egzekúció! Brachium! Törvényesen kiirtandó festett képek!
14793 IV | minden enyelgésnek! Ön itt törvényhatósága előtt áll, akivel nem lehet
14794 VII | hazugságokkal mulattatta az iskolai törvényszéket, néhány napi karcerre büntettek.
14795 VII | egyenkint szólongatták be a törvényterembe, s egyenkint eregették őket
14796 IV | szólt Topándy, bemutatva a törvénytevő urakat őnagyságának.~– Ah!
14797 X | valaha mulatni.~A Várhegy tövében, a Duna-part mentén, van
14798 I | el nem hagyták, s ezen a tövistermő mezőn örök ellenséggé kellett
14799 IV | éppen úgy járt. Az töltött tojás volt szardellával.~Esküdt
14800 II | kenyeret; mint ahogy szokták tojásfőzéshez használni – uram bocsá! –
14801 XXVI | mikor ő a folyosón künn a tojáshabot veri, s az üdvözli oly nyájasan.
14802 XXIV | inkább néhány könnyen hívő tőkepénzesére, kikkel e magas urak nevében
14803 VIII | ékszereit szedte össze, s tokjaikból kihányva, egy útitáskába
14804 XIII | úgynevezett „kincseink”-től búcsút vegyünk. E két nap
14805 XXV | bot után nézett, hogy a tolakodó hízelgőt kiverje a szobájából.
14806 XXVI | égését.~A cigánynőt még tolakodóbbá tette az, hogy zavarba hozhatta
14807 XXV | a hálószobájába is utána tolakodott a nagyságos úrnak, rányitva
14808 XI | csak egyedül én tudtam.~Nem tolakodtam vele. Vártam, míg rám kerül
14809 II | Vestris s a vívásban milyen Toldi Miklós lettem időjártával, –
14810 XXXI | levetkőztetni, ágyba fektetni.~– Toljátok székemet Cipra mellé! Hadd
14811 II | néhány tucat tejes kenyeret toljon be a fűtött kemencébe. Ezalatt
14812 II | egy tintacsepp ráragadt a tollról, három napig se bírtam róla
14813 III | Mondtam Henriknek, hogy ezt tolmácsolja meg neki; láttam, hogy erre
14814 XXVII | szokta megnézni estenkint, a tolózárak át vannak-e reteszelve,
14815 X | elszökött mint tolvaj – tolvaj-cinkosával!~Loránd tántorogva kereste
14816 XXIX | idejöjjön.~Abból az egész tolvajlásból ugyan egy szó sem volt igaz,
14817 XVI | Megtanított kártyát vetni,~Tolvajt rostán kipörgetni.~Túlteszek
14818 XX | tenyereivel tapsoljon és lábaival tomboljon; most már az üres palackokat,
14819 XXVIII| vízcsatornáig.~Alatta folyt a tomboló munka. A fejszedöngetés,
14820 XXIX | ad. Egészen kiismerni a tompa, taszító dörrenést a többi
14821 IV | nős? – kérdé a szolgabíró Topándytól.~– Óh nem – felelt az –,
14822 V | kazaltól elválasztá. Itt a tóparton megállt, s fejét elkezdte
14823 V | hátulsó lábával, hogy a toportyán bukfencet vetett a levegőben.
14824 XXIX | közeléből; dacára Sárvölgyi toporzékolásának, ki az ellenkezésben világos
14825 XXVII | elébb! Kezdd el, Hentes! Tor előtt, tudod, hogy jó egy
14826 X | sereskorsó, melynek szűk torkába egy égő gyertya volt belefojtva,
14827 X | város tűzifecskendőiről, a torkodat se nagyon fecskendezd, mert
14828 XXV | Legyen eszed! Bocsásd el a torkomat! Látod, hogy úgyis kezedben
14829 XXIV | ürömesszenciát leküldök a torkomon, mert arra, amit most fogok
14830 XV | folyosó szögletén, ahol a két tornác átszeli egymást, ott találta
14831 XVII | Topándy éppen kastélya tornácán volt a két leány társaságában,
14832 V | ki lehet venni a kastély tornácáról azt a roppant szénakazlat,
14833 XIV | homlokát, s bevezette a tornácba.~Ott várt reá Cipra.~A cigányleány
14834 XXVII | Korvé meg Pofók! Ti az első tornáccal szemben, a kút mellett foglaltok
14835 II | többiek alatt; úgy hogy a tornászati leckére már egy csepp birkózási
14836 XXVIII| átkarolhassa. Gyakorlott tornázó volt; ellenfelét kartávolságnyira
14837 XII | láthatáron két-három helység tornya látszik, mind sokkal távolabb,
14838 II | fölött, mint a Szent Mihály tornyán levő kakas a mi kappanyunkhoz.
14839 VIII | táncoljon ma este a Szent István tornyával!~– Úgy? Jó. – Most már értette
14840 I | megy le a nap. Falunkból a tornyot sem láttuk már, olyan messzire
14841 X | hátramaradt az öreg, s elkezdett torokszakadtából valami jódlírozó nótát énekelni
14842 IV | törvény keze által meg nem toroltatnak?~– Én nem szoktam semmit
14843 I | szívesen látom a temetési toromra.”~Két perc múlva meghalt.~
14844 XVIII | jobban, mint Topándy úrnál a toros káposztát.~– Ki lehet az?~–
14845 IV | Tetszik tudni, egy kis torra.~– Igen – bakatorra! – vágott
14846 XXII | karjából –, hanem Boris asszony tortájától: – az itt nem lesz.~Ezen
14847 XXII | gazdasszony Sárvölgyitől. Tortasütőt kért kölcsön meg jeget,
14848 IV | valódi kínai leleményességű tortúra, ha ébren lenni kényszeríttetnek.~–
14849 XIII | azok a cifra válogatott tortúrák, amiket a civilizált világ
14850 IV | aminek művészét megszoktuk torzonborz szakállal képzelni, nem
14851 I | a mondhatatlan fájdalom torzulatával arcán nyögé:~– Óh, Dezső,
14852 XVIII | az a fiatal férfi, ki itt tőszomszédjában lakik: Áronffy Lőrinc fia,
14853 III | el bennem a haza tán egy tósztmondó celebritást.~– Ne szégyelld
14854 XX | első felvonást megkezdik a tósztok. Kinek az Isten hazánkban
14855 XX | lesz az asztalon, a száraz tósztokat nem kedveli.~Azután ismét
14856 XVIII | újjászületési” ünnepeden nekem tósztoznom kell, Loránd pajtás!~– Az
14857 XII | jobbjával kénytelen volt a továbbesés meggátlására maga elé kapni.~
14858 X | engemet bevisznek, addig maguk továbbmehetnek. Magának pedig, Loránd úrfi,
14859 VIII | elefánt. Jó éjszakát.~S továbbment szárazon maradt bőrrel.~–
14860 XXVII | az; ha valaki meglátná, továbbmondaná, kigúnyolnák érte.~A csalogány
14861 XXVI | szerelemmel!~A cigányasszony aztán továbbsertepertélt a háztól.~Cipra pedig elgondolkozva
14862 I | kezeinket nyalta, s aztán megint tovafutott.~– Mármost jerünk – szólt
14863 XXIV | nehéz a hozzáférhetés a régi tőzegbányák miatt.~– Amiket még farkasvermekkel
14864 V | Topándynak valamelyik őse tőzeget is engedett vágatni az ingoványban,
14865 V | megszűnik a nádas, helyette a tőzegföld növényzete állja el az utat,
14866 V | az ott csalóka mélység: a tőzegvágás helye, melyet megtöltött
14867 XX | voltam”.~Az adomák néha a trágárságokig mennek, s olyankor nekem
14868 XXIV | üzleteket kötögetett. Énnek a tragédiája bizony be van fejezve.~–
14869 XIII | kérdeztem tőlük, hogy tudnak-e trágyát rakni a szekérre, mindannyia
14870 XXII | át Sárvölgyihez, ott nagy trakta lesz ma. Valakit várnak.~–
14871 IV | viszontagságai ellen? De ne traktáld te szolgabíró urat mostan
14872 XIII | nagyon keserített az: annyi transzcendentális tudományt, annyi világismeretet
14873 XX | nem alkuszunk! Itt nincs tranzakció – fiskális úr!~– Már azért
14874 XIII | adott elő, tréfás gúnnyal travesztáltuk; akik olvasták, nevettek
14875 XVIII | kegyetlenek egy halálra kész ember tréfái.~Ez enyelgések közül a hajdú
14876 XXVII | meg, hogy mi az? Ártatlan tréfájuk a lyányoknak, amivel nem
14877 XV | cinikus jókedvében kétértelmű tréfákkal iparkodik zavarba hozni
14878 XVIII | ezúttal Cipra nem nevetett a tréfákon annyit, mint máskor.~Az
14879 XIII | hogy Topándy nem tudta, tréfál-e ez most vagy valót beszél.~–
14880 XXIV | mind tréfáltok, hát hadd tréfáljak én is!” A házam éppen tele
14881 X | legfeljebb bakter.~– Óh, ne tréfáljon most; a bátyámat üldözik,
14882 XXV | tallért.~– Verje meg a csoda a tréfáló szemeidet – nyikorgott a
14883 XV | gyulladt arccal. – Csak sokat tréfálózzanak velem! Kezemben az életük.
14884 I | felderült.~– Loránd! Hiszen te tréfálsz; te bolondozol velem. Csak
14885 XXIV | mondtam: „No, ha ti mind tréfáltok, hát hadd tréfáljak én is!”
14886 IV | esztendeig fogok élődni ezen a tréfán. S majd meglássák uramöcséim,
14887 XVII | esett, hogy ez a nő most tréfára fordítja azokat az emlékeket,
14888 XX | Amelyikünk visszahúzza magát a tréfától, veszti a bánatpénzt.~–
14889 XXIII | visszakerült botját, mint valami trófeumot, s mesélte a legényeknek,
14890 IV | mintha valami őrtorony trombitása volna, akinek a harangszóra
14891 XIX | körös-körül, hogy ő akár trombitaszóval járhatja körül az országot,
14892 XX | ölelkezéssel, csókolózással, a trombitatusban elvesző éljen harsogása
14893 XII | annak minden követelésére tromffal tud válaszolni: az utasnő
14894 XXX | zsámolyához, s átkarolva annak trónja oszlopát, imádkozott, imádkozott,
14895 XIII | az egyetlen fiával, kiben trónörököst nevel; Loránd pedig úgy
14896 X | contemporaneusok.~Hétgallérú tubákszín köpönyege fel volt öltve
14897 XII | arról kérdezősködik, hogy tud-e más ember könyvből imádkozni,
14898 XIV | nyugodtan felelt ez indiszkrét tudakozásra:~– Csak azért nem, kedves
14899 XVIII | az éppen arról kezdett el tudakozódni, hogy a Corpus Juris hanyadik
14900 XIII | mindig kínoz, mindig üldöz. Tudakoztam magyarországi ismerőseimtől
14901 XIII | minek volna neked az olvasni tudás?~A leány összetette keblén
14902 VII | keresmény birtoka.~Az a tudat, hogy képes vagyok már valamit
14903 III | inkább nagyon is teljes tudatával bírt annak, hogy most mellette
14904 XIII | mesét mondok, a nevét is tudathatom veled: Áronffy Lőrincnek
14905 II | Sohasem merte ezt senki tudatni otthon a családunkkal. Loránd
14906 XI | elmondani mindazt, amit tudatnom szabad volt. – Loránd benn
14907 XI | mondta, hogy meghal, ha tudatom vele azt. Azt mondta, hogy
14908 XI | miután én azt vele magam tudattam.~Most azután anyám és nagyanyám
14909 XI | szerencsénk volt-e, vagy előre tudatva volt szülőim jövetele, az
14910 XXI | angyalnak, aki semmit sem tudhat arról, mi történik a pokolban:
14911 XXI | a vízbe ejtett? S kitől tudhatja ő, hogy az én bűnöm nagyobb
14912 XXIV | másokról van szó. Cipra többet tudhatna erről, mint én, ha beszélni
14913 I | még annyi erőm, hogy le tudjak írni egy koporsót, melyben
14914 II | köszönni, bókolni és táncolni tudjon; ne árulja el mind árt megjelenésével,
14915 XXVI | pénzünk, hogy a papnak meg tudjunk fizetni.~Cipra meglelte
14916 II | azt próbálgatta, hogy meg tudná-e a fejebőrét úgy mozgatni
14917 XIX | az öröm ennél a háznál. Tudnál-e boldog lenni, ha anyád szemeiből
14918 XXIX | megsiratják akkor! Dehogy tudnának belőle egy falatot megenni
14919 XXVII | ha pedig csellel nem tudnánk bejutni csendesen a kastélyba,
14920 XXVI | tudsz, akkor azt is kellene tudnod, hogy asszony vagyok, ostoba.~
14921 XXVII | énhozzám segíteni! – Ha nem tudnók betörni az ajtót, vagy azok
14922 XVI | egyedüli tanácsadói, barátjai, tudománya, hite, imádsága: a jövendőmondó
14923 II | is majd megöl bennünket a tudományával. Mindig mutogatja, hogy
14924 XIII | értette is, ami e magas tudományban fogalmain túl ment, el tudta
14925 II | hogy ő is foglalkozott a tudományokkal, s mestersége technikai
14926 XIII | Benne föltalálta azt, ki tudományos szenvedélyét osztani képes
14927 XI | Azért, mert bizonyos tudomásom volt róla, hogy ez a vád
14928 XX | ismeretség.~Mindannyian azzal a tudomással jöttek, hogy ma egy víg
14929 IV | csendesebb hangokon jelenté, hogy tudomást vett ittlétükről, hanem
14930 XXIV | valamely divatlapnak, hogy így tudósít még az öltözetek részleteiről
14931 XXII | Loránd jószívű nemtője őt tudósítá Gyáli árulásáról; a cédulák
14932 XI | szökött. Nekem bizonyos tudósításaim vannak róla, hogy e nő a
14933 XXXI | Topándy egy nappal elébb arról tudósított, hogy fia új menyet hoz
14934 XXVI | babonáit összegyűjték a tudósok, és egyről még nem beszéltek:
14935 XX | hogy meg is házasodtál tudtom, hírem nélkül? Micsoda?~
14936 XI | hogyan adjam ezt kegyeteknek tudtukra, ha még nem tudják. Én azt
14937 VIII | nekem Loránd bizalmasan tudtul adott, azt vélve, hogy lelkesült
14938 XXV | zenészeket elhelyezni, azon tudvalevő ok miatt, minthogy a barna
14939 XIV | előtte egy székre, ahonnan a tükörbe láthatott, s intett neki,
14940 III | amint megnéztem magamat a tükörben. Úgy találtam, hogy szép
14941 XI | óra hosszat tanulta volna tükörből: mesterkélt, ráfogott, kiszámított
14942 IX | túlságaival hatványozva tükröződött vissza fogékony, heves kedélyéről.
14943 XV | királyasszonya megölte a tündér Hófehérkét, amiért a gnómok
14944 XXII | volt, a jácintok olyan szép tündércsengettyűs virágfüzérek voltak, s egy
14945 II | állt, s fehér két fogsora tündöklött olyankor; – szóval csúnya
14946 XV | mint egyike azon fehér tüneményeknek, kik az örök dicsőség pálmaágával
14947 XVI | Sokszor látjuk az életben e tüneményt. Egy-egy délceg gavallér,
14948 III | zománcával csaknem leánynak tünteté föl, körüllebegve hosszú
14949 VIII | kedves rokont.~Hermine nagy tüntetéssel sietett ékszeres szekrényéhez.
14950 XIX | áldozatnak.~Vannak sokan, jó, türelmes kedélyű leánykák, kiknek
14951 XIX | találtam mást, mint békét, türelmet és reményt.~Ő volt, aki
14952 XXIV | Topándy megcsóválta a fejét.~– Türelmetlen publikum vagy, öcsém. Pedig
14953 IV | akik egyébiránt nem voltak türelmetlenek.~Jövetelét nagy csengetés
14954 I | leesett, kedvetlensége a türelmetlenségig fajult; gyűlölte a szobai
14955 XXII | megengedik nagysádtok, s türelmük van hozzá, messze kell kezdenem
14956 III | csókoljak neki.~Milyen nagy türkázos gyűrű volt az ujján!~Azután
14957 V | szétrepültek előle. Hanem a tüszkölésre a lovas is fölébredt. Szétnézett
14958 V | fejével bólogat.~A paripa tüszkölve fújt a bolygó lángok felé,
14959 XII | kacagány; oldalán széles tüszőt visel, s abból két pisztoly
14960 XX | harsogása mellett.~Később tüzesebb szónoklatok jőnek: hazafikeservek
14961 XIX | mosolygó; szemei elevenek és tüzesek, kedélye mindig vidám, nyílt,
14962 XII | selyemben öltözik, s az ifjúság tüzét hordja szemében; – a hölgy
14963 I | lemenő nap viharjósló veres tüzével elboríthassa az eget; a
14964 IV | akinek e tisztes régiség tulajdonába ment át, sőt egy Duna melléki
14965 XVII | szabadelműség váltotta fel, amely tulajdonává lesz oly nőknek, kik sokszor
14966 VIII | Alkalmasint maga az album tulajdonosa.~– Gyáli?!~– Kitalálta kedvesem.
14967 XIII | gyűlölöm-e? Ez az egy jó tulajdonsága van a szívemnek, hogy ezt
14968 XIII | vaksors s egy magas lélek túlcsigázott becsületérzete, a katonai
14969 XXIV | azért úgy látszik, hogy túléltem ezt a fájdalmat is. Csak
14970 XIV | rideg, minden megbántáson túlemelkedni akaró, senkitől nem érdekelt,
14971 XIII | fogadáson, melyet ifjú, túlfeszült kedéllyel teljesített volna;
14972 XVIII | jókívánatot, amitől szíve túlömleni készül.~– No, látod, hogy
14973 XIII | lehet az, aki az Operencián túlról még nekem testálhat valamit;
14974 IX | sóvárgásaival, minden erényeivel s túlságaival hatványozva tükröződött
14975 I | neve, szegény jó édesanyja túlságos szeretettel növelte, nagyon
14976 XI | együtt az ország határán túlszökik. Valóban nem tudtam, hogy
14977 IV | a látható vallás tanain túltenni. Nem volt ő másért ateista,
14978 IV | kívánalmának, mely szerint a túlterhelt jókedv magnetizmusa illő
14979 XVIII | vannak, akik nem szeretik a túlterhelten édest.~– Ah, Melanie sokkal
14980 XIII | nemét a párharcnak, ami túltesz még az amerikain is, mert
14981 XVI | Tolvajt rostán kipörgetni.~Túlteszek vele sok banyán!”~– Jól
14982 VIII | te egy Herkules vagy, aki túlteszesz Rappón, én pedig egy cinege,
14983 IV | méltányolja azt, hanem a túlvilág bizonyára meghozza az elismerést.~–
14984 XXX | a bűnbocsánatban, mint a túlvilágban.~De ha nem az volnál is,
14985 I | halottat, és megátkozza a túlvilágot, melynek küszöbén állunk,
14986 XI | felemelte fejét, s mint ki a túlvilágról tér vissza, nagyot sóhajtott,
14987 XV | kacagni fog, midőn őt, a túlzott becsületérzés áldozatját,
14988 II | négyoszlopos fehér épületváz; az tűnik a közeledő szemébe legelőbb.~–
14989 X | ábrándoznak boldog ifjúkorról, s tűnődnek azon a mérhetlen súlyú eszmén: „
14990 II | ágyában.~– Egy gondolaton tűnődünk, öcsém!…~Teljes életemben
14991 II | Szegény Henrik!~Az mindig tűrhetetlen gondolat volt rám nézve,
14992 XVII | magyar nyelv természete nem tűri kérdésre feleletül az „igen”-
14993 XIX | szenvedjen, hogy nehéz kedélyüket tűrje, hogy kínos eszmejárásukat
14994 IV | disznó finnyáskodás, így turkapiszkálni a tisztességes ételben,
14995 I | balsors csapását el tudta tűrni, s testvéreinek jósága annyira
14996 V | csattogtatva, véres tajtékot túró szájjal szökött harmadszor
14997 I | minden rosszalkodásomat tűrte csendes vérrel; soha vissza
14998 XIX | ezzel a kéréssel. Vártam és tűrtem, míg a napok letelnek…~…
14999 XII | megmenekülni. Aki elvész becsületes tusában, üldözött gyöngék, utasok
15000 XXIX | magában tétovázik, amíg tusakodva méri át az ajtótól az ablakig
15001 XIV | tárcájából egy pár horgacsoló tűt, gyapotcérnát, s elkezdte
15002 XXVI | felveszed: – kedvesem.”~„Ha a tűvel megszúrom ujjamat, rólad
15003 XII | volna a föld felett, egyik tűz-, másik jégfegyverrel, oly
15004 XVI | szemei elkezdtek szokatlan tűzben ragyogni.~– Nézze, most
15005 XII | tréfás beszélgetés a rémes tűzfénynél egy rablógyilkos és megtámadott
15006 XXVI | valóban ég az arca. A nyílt tűzhelyhez sietett, ellódítva onnan
15007 X | beszélj te nekem most a város tűzifecskendőiről, a torkodat se nagyon fecskendezd,
15008 XXVIII| tévedezett előre-hátra, tűzkövével csiholva, hogy tájékozhassa
15009 VIII | gombostűvel oda tudnál tűzni egy skatulya fenekéhez,
15010 I | Jelenések könyvének minden tűzokádó szörnye; mit nekem a meghasadó
15011 XXVI | cselédet, hogy a lángoló tűzre foghassa arca égését.~A
15012 IV | cserebogaraknak csemegévé emeltetését tűzte ki feladatául, azóta nem
15013 XXIII | terminust nem az egzekúcióra tűztem ki, hanem a levátára. Az
15014 I | aztán az ég lassankint a tűzvörösből lilaszínre, a lilaszínből
15015 XV | erőszakosan a kezét, és vad tűzzel nézve szemébe, azt mondá:~–
15016 XXIX | egész világon, aztán egy-egy tyúkot, egy megevésre szánt háziállatot
15017 IV | mintha az egész puszta tyúktelepeit mind fel akarná lármázni,
15018 XXIX | arasznyi ablaka volt a tyúkudvarra.~Mire aztán a szolgabíró
15019 XXIV | Özv. Bálnokházy Emília udv. tanácsosné.”~– Felét tartsd
15020 V | Mikor a holdvilág esőt jósló udvara közepéből ezüst ködfényt
15021 II | kijutottunk, s én a mély, szűk udvarba letekintettem, sehogy sem
15022 XXIX | előre-hátra kergetni az udvarban; egyik csalogatva, másik
15023 X | vagdalt, s kihintózott az udvarból.~– Ez aztán a fickó! – szólt
15024 XXII | ma!~Mikor aztán a három udvariasan elősiető alak előtt megnyílt
15025 XI | léptünk, elénk jött, több udvariasság, mint szívesség látszott
15026 XIV | és spanyol grandhoz illő udvariassággal, amit a szegény bolond cigányleány
15027 XVIII | nagy hirtelen átvette az udvarlói szerepet, amire minden gavallér
15028 VI | Nem a te kisleányodnak udvarlunk mi, hanem az anyjának. Ha
15029 XXVIII| rohanva tovább: neki az udvarnak, ki az utcára. Loránd zsibbadtan
15030 VIII | világon. Egy fiatalember udvarol a nőmnek; én látom, tudom;
15031 VI | megmérni, hogy Loránd egy nőnek udvaroljon, akinek férje van? Ezt nem
15032 XV | a két leánynak egyszerre udvarolt; kinek színből, kinek szívből.~
15033 XXIV | húgom esküvőre mentek, én az udvaromban e két állat személyében
15034 II | szobákkal, széles folyosókkal, udvarral, kerttel; ebbe legelőször
15035 IV | Itt átellenben van az udvartelke tekintetes Sárvölgyi Nepomuk
15036 XXVIII| Csak két férfi van az egész udvartelken, akinek szíve van.~A harmadik
15037 IX | mindene fölött imád, aki üdvénél, lelkénél, a mennyországnál
15038 IV | rabolt ön: mások lelke üdvét rabolta el! Igenis, gyújtogatott
15039 XXIV | lenni, óh asszony, ki téged üdvezít!” Ez, mint mondám, ízlés
15040 II | azon szándékban, hogy egy üdvös ráijesztéssel Henrik lelki
15041 II | lélek gyarapodása mellett üdvösen mozdítja elő; s ez éppen
15042 XVIII | ilyen kezekből, ilyen áron! Üdvösség volna is, el kellene utasítania
15043 XXVII | Közelgő halálom vagy közelgő üdvösségem előérzete-e ez? Mi bánt,
15044 XXX | mást, mint azt a végtelen üdvöt, mely lelkének minden eszméjét,
15045 I | volt, félték, messziről üdvözlék, de közel nem siettek hozzá,
15046 XI | váltottak velem szót, midőn üdvözlém őket. Anyámat felvezettük
15047 XXII | habzó epével Bálnokházyné. – Üdvözöljék nevünkben is a kedves Ciprát
15048 III | csengő, sztentori hangon üdvözölt bennünket; nagyanyámat megcsókolá,
15049 VII | szállingóztak. Illedelmesen üdvözöltem őket. Némelyik rám se nézett.
15050 V | rálépőt elnyeli a hínár. Aztán üget ismét tovább, kanyarogva,
15051 XXIX | meg, s feltartott orral ügetett a rázott kosár felé, megtudandó,
15052 XII | A lovas rég közelít már ügetve a gyalog utazó felé, aki
15053 VIII | minden körülményt, ami keze ügyébe akad. Ha ezt nem tettem
15054 XXIII | beleavatja magát a világ ügyeibe, mulat és nevet: – csak
15055 XXV | Sárvölgyi ment aludni, mint ki ügyeit jól rendezé, s a folyosón
15056 XXVIII| vehették észre; a neszre sem ügyelhettek saját erőködésük miatt,
15057 II | kérte, hogy rám, a kisebbre, ügyeljen ezután is.~A jó úr odaszorított
15058 XI | maradni, akire én eddig nem is ügyeltem, akit észre se vettem: Fánny.~
15059 XVIII | kocsik körül rendezett, ügyelve, hogy kinek-kinek az ülésben
15060 VIII | Félig-meddig. A titkos hírlapírás ügyére céloz ön?~– Arra, kedves,
15061 XIV | gyámoltalan vagyok! De te annál ügyesebb vagy, tudom; majd tőled
15062 XXVIII| a gyakorlatban kifejlett ügyesség; a rablónak sokszorozá erejét
15063 II | testgyakorlatnak. A test ügyességére okvetlenül megkívántatik,
15064 XV | válogatós az öltözékben, s hogy ügyességével remekeljen, mind a két leánynak
15065 XXIII | hamarább keresztül vidd a magad ügyét a sokféle fórumon, mint
15066 XIV | a tanonc neofit bűbájos ügyetlensége: mennyit nevettek együtt,
15067 XIV | gazdasszonykodásba, s nevetni ügyetlenségein.~Vagy pedig hízelgő, alattomos,
15068 XVII | hajadon.~– Ah! Bocsánat ügyetlenségemért; én bizony azt hittem, hogy
15069 XXII | milyen szóbeli védelmet tudok ügyvédileg hevenyészni. Fogadom, hogy
15070 XXII | is magyarázatot adni az ügyvédjükre várakozóknak, hogy hova
15071 XXII | mondja neki: élj tovább, ne üldözd tenmagadat; gyermekek voltunk,
15072 VIII | szép fiú; amit a férfiak üldözése elrontott nála, majd helyrehozza
15073 XI | tudtam, hogy ezt nem tartják üldözésre méltó bűntettnek!~Szegény
15074 X | az idő; téged másért is üldöznek, tudod. Itt már a menekülés
15075 XI | nekem feladatom kegyed fiát üldöznöm. S ha azt felelem: nem tudom,
15076 XXII | napló terjesztése miatt üldözőbe vették. Csupán egyet nem
15077 XXV | gyakran megszabadítottalak üldözőidtől. Nálam nem mert volna keresni
15078 XX | látom a futót, látom az üldözőt, s kezemben tartom mind
15079 XVIII | megnézték e szóért. – Ugyan ki üldözte volna itt?~– Ki? Ház ezek
15080 XVIII | hozzám menekültél, midőn üldöztek, kedves Loránd öcsém; különben
15081 X | eszközölje ki, hogy ne üldözzék, ne fogják el; ha vétett,
15082 XXII | székéről, látva, hogy az ülés fel van oszlatva, hanem
15083 XVIII | ügyelve, hogy kinek-kinek az ülésben legyen a köpönyege; a bőröndök
15084 XXIV | hogy mielőtt azt a hosszú ülést meg kell kezdenem, mely
15085 IV | előkerül, s ismét kocsira ülhetünk.~– Az álom az ég adománya –
15086 X | bolondulj! Jertek velem! Üljetek fel! Hanem aztán az ördög
15087 IV | ki mintha zongora mellett ülne, saját aranykösöntyűs kezeivel
15088 XXVI | is jó volna; – ha mellém ülnél, magadhoz vonnál, boldoggá
|