Fezejet

15089 XVIII |                 öcséddel találkozol, meg kell ülnünk; csinálunk „magnum áldomás”!~–
15090 XX    |                emelkedett fel e szavaim alatt ülőhelyéből, rám meredve kővé fagyott
15091 III   |                      szeretett volna azon egy ülőhelyemben aposztatává tenni, ahol
15092 XX    |                       valami kínos feszültség ülte el a mámorkábított idegeket;
15093 I     |                    meg kezeinket, s felugrott ültéből.~– Odanézzetek! Ott még „
15094 I     |                       tudott; engemet lábához ültetett, s fejemet simogatta; kérdéseket
15095 I     |                      a kert, ez a hely itt. Ő ültette a szép borókafákat az ajtó
15096 XI    |              levezették anyámat a lépcsőn. Őt ültettük fel legelébb, s mikor mind
15097 I     |                        mely a kripta elé volt ültetve, eltakarta a fényt, hogy
15098 XXIV  |                  hajtván a lovakat, s a dámák ülvén hátul; mintha nekem remélne
15099 XVIII |                  mennem. A te „újjászületési” ünnepeden nekem tósztoznom kell, Loránd
15100 I     |                  ünnep volt az, mikor sátoros ünnepeken atyánkkal kimentünk oda.~
15101 XVIII |                       Ah! A te újjászületésed ünnepélyén! – kiálta fel extaziált
15102 XVIII |               Szolnokban az én újjászületésem ünnepélyére. Valamennyi víg cimbora
15103 XI    |                  volna. Ők is igen csendesen, ünnepélyesen fogadták szülőimet; mintha
15104 XXIV  |                  sincs téve.~A lakodalom nagy ünnepélyességgel ment végbe.~Sárvölgyi nem
15105 XXII  |             kizárólagos jelmezét. Nagyon nagy ünnepélyre készülhettek itt ma!~Mikor
15106 XVIII |                 megyek. A te „újjászületésed” ünnepére!~És ismét nyájasan megszorítá
15107 XXXI  |                        Óh, dehogy tették azt! Ünnepnap volt ez a levél a háznál.~
15108 XVI   |                  sírbolt falaiban is, melynek üregében öreganyja oly rettentő átkot
15109 IX    |                     családi sírbolt nyolcadik üregét, s az utóbb következőnek
15110 XXVII |                       hogy milyen véghetetlen üresség lehet egy szívben, ahonnan
15111 XXIV  |                      most mégis olyan iszonyú ürességet , érzek lelkemben. Ez a
15112 XXIV  |                    kell várnod, míg egy pohár ürömesszenciát leküldök a torkomon, mert
15113 XXIV  |                    azt a palackot, melyben az ürömlél állt, s egy pohárkával megivott
15114 XV    |                   kikergette szobáikból; azon ürügy alatt, hogy a falszőnyegek
15115 XII   |                   most szüksége. A találkozás ürügye megvolt már.~Felkapaszkodott
15116 III   |                   Haja is szép fekete volt, s üstökén szabályos csigába volt kanyarítva.~
15117 XIV   |                  homlokán összefogta az egész üstökét, s a másik kezével azt tőbül
15118 III   |                     közel járt hozzá, hogy az üstökömet megtépássza. Elértettem,
15119 XIII  |                      is neked hagyom, hogy az üstököscsillagok bizonyosan ilyen hosszú
15120 I     |                szeretik egymást; hisz az anya ütése egyik jele az anyai szeretetnek!
15121 I     |                      azért megölni magát? Egy ütésért, amit az anyai puha kéz
15122 XIV   |                        ellened pártot nem fog üthetni. Még akkor is én foglak
15123 I     |                     áll; s midőn egy-egy nagy ütközet híre, mint sötét felhő,
15124 IV    |                     ellenfeleink programjaiba ütközünk is vele, hogy van egy kérdés,
15125 XXIX  |                 egy-egy megkötözött alak, kit ütlegekkel taszigálnak előre: a rablókat
15126 XXVII |              csendesen a kastélyba, ha lármát ütne valaki, ha azok odabenn
15127 XXVIII|                     bokrok között fegyverének ütő eszközül sem veheti semmi
15128 II    |                      Fromm tátihoz; már akkor ütögetett a bajuszom, szakállam. „
15129 XXXII |                       percenttel adhat túl az ütött-kopott életen.~Hanem ő nem adott
15130 XXX   |                       az égben! Saját kezével ütötted őt vissza!~S azzal meghatottan
15131 XXVIII|               valamelyiket.~Az ajtót dühödten ütötték fejszével.~– Mindjárt, mindjárt! –
15132 XI    |                    magamat; még csak zajt sem ütöttem a kárból. Pedig a becstelenségen
15133 IV    |                     mutatva.~A faliszekrények üvegajtain keresztül sorba állított
15134 III   |                     aranyszín nedv a metszett üvegcsében oly csábítóan szikrázott
15135 I     |                  maradt ablakot becsapott, az üvegek mind összetörtek, az szólt
15136 XIV   |                      teremtés, akinek nagyító üvegen keresztül kellene keresni
15137 X     |                      tovább! Láttam a feltört üvegszekrényeket üresen, amikbe máskor családi
15138 XXIV  |                       a felriasztott farkasok üvöltése körös-körül.~
15139 XXIX  |                  rosszat érez, s hosszú, síró üvöltésre változtatja hangját, az
15140 XXIX  |                        de egyre közelít, s az üvöltő hanggal együtt egy rémalak
15141 XXVII |                   jobbágytelkeken nyugtalanul üvöltöttek a kutyák, s a Topándy-kastély
15142 V     |                      a hímfarkas társait híja üvöltve; s mikor egyszerre valami
15143 XXIV  |                   kikkel e magas urak nevében üzleteket kötögetett. Énnek a tragédiája
15144 XXIII |                       csak jobb mégis az apja üzletét folytathatni. Hiszen annyiban
15145 XXIV  |                       okuk is van Lankadombot üzletük középpontjának tartani,
15146 I     |                   száját fogjam össze, nehogy ugatni találjon, mikor azok elhaladnak.~
15147 V     |                     azon volt, hogy a nyakára ugorjék, akkor hirtelen megfordult,
15148 IV    |                    másik sorban télire eltett ugorkák, azután fel egész a plafondig
15149 I     |                       vissza; sírva, nyihogva ugrált reánk, kezeinket nyalta,
15150 II    |                  Loránd”, kinek fogsz te bohó ugrásokat tenni eztán? Öreg kutyánk,
15151 XXVIII|                     veranda oszlopához bújva, ugrásra készen, tíz lépésnyi távolban
15152 XX    |                   ráül kedvenc pálcalovára, s ugratja azt maga alatt; a nemzetgazdász,
15153 VIII  |                      nem dühösködöm érte; nem ugratom ki az ablakon, nem állítom
15154 XXII  |                  zsírban, mint a furkó; pedig ugyanabból a lisztből való, ugyanazzal
15155 XXII  |              nyugodtan teszi őt semmivé, mint ugyanakkora darab papírt, amilyenről
15156 XXII  |                    mint két összeillő darabja ugyanannak a levélkének, amiben Loránd
15157 XIII  |               asztalra, melyre három csésze s ugyanannyi éteszköz és asztalkendő
15158 XVI   |                        bűn! nincs-e Isten, ki ugyanarra azt mondja: „Erény volt!”~
15159 VIII  |                    dönteni; senki a kéziratok ugyanazonságát rá nem bizonyíthatja. Öccse,
15160 II    |                      démon hajlik oda elém, s ugyanazt a kérdést ismételve, pantomímiával
15161 XII   |                 lankasztotta el izmai erejét: ugyancsak iparkodni kell annak a lovasnak,
15162 I     |                       e tépelődés miatt. Most ugyanez az észvesztő kábulat fogott
15163 XI    |                  elveszett életet megmentsen. Ugyanezek lesznek tanúim arra, hogy
15164 VI    |                    neki. Hanem egyszer, mikor ugyanezt akarta tenni, megfogtam
15165 XIII  |              filisztereinkkel megalkudjunk, s úgynevezett „kincseink”-től búcsút vegyünk.
15166 XI    |            fölfedezések kegyetekre nézve mind újak. Én azt hittem, hogy ugyanaz,
15167 I     |                  nálunk, s ha ruhánk szakadt, újat kaptunk helyette; s hogy
15168 IV    |                    mint a zongora, ahol az öt ujj elvégez mindent; a zongora
15169 XXI   |                   volt az átváltozva.~Valóban újjá volt születve: egészen más
15170 VII   |              megismertette a közönséggel.~Rám újjáalakító hatásuk volt ez iratoknak.~
15171 XII   |                       szép gyűrű is ragyog az ujjadon.~– Csak hadd ragyogjon!~–
15172 XVI   |                     kezecskét, s annak rózsás ujjahegyét megcsókolá, mialatt szemeit
15173 XIV   |                      villanyos tömkelegébe ha ujjai elmerültek, úgy érzé mindannyiszor,
15174 VIII  |                      mindazok az alakok, amik ujjaikat fenyegetőleg feltartva a
15175 XIV   |                        s átengedé Cipra finom ujjainak azt az előjogot, hogy hajfürteiben
15176 XIV   |                       magán a csinos köréken, ujjaival megtapogatá azt; közelről
15177 XVI   |                    azon karikagyűrűre, ami ez ujjak egyikén volt.~Melanie elérté
15178 XXIX  |                    keresgélnek vértől csepegő ujjakkal az iratok között, hogy az
15179 XXVI  |                          Ha a tűvel megszúrom ujjamat, rólad gondolkozva, hűtelen
15180 XXVI  |                kedvesem.”~„Ha gyűrűm elpattan ujjamon, te lész akkor az én halálom
15181 XIII  |                  gyűrűt is le akarta húzni az ujjamról; de én nem engedtem. Aztán
15182 XIV   |                     Cipra visszahúzta Melanie ujjára a gyűrűt. Nagyon meg volt
15183 XVIII |                      csapunk Szolnokban az én újjászületésem ünnepélyére. Valamennyi
15184 XVIII |              okvetlenül el kell mennem. A te „újjászületési” ünnepeden nekem tósztoznom
15185 XXIV  |                    nem foghatta, hogy micsoda újmódi neme ez a jónapkívánásnak,
15186 XI    |               berendezve, midőn szegény anyám újólag nyakamba borult, és bánatos
15187 XIV   |                       őket együtt elmenni.~Az újon érkezett leány semmi elfogultságot
15188 II    |              feladványát, s mikor még egyszer újrakezdték az „Ó be szép” kardalt,
15189 XXVI  |                   légkörében végtelenül él és újraszülemlik.~Óh, édes babonái a szerelemnek!~„
15190 IV    |                      azt a vasat, már csak az újság kedvéért is; hogy elmondhassam,
15191 XVIII |                      Aztán miért? Egy rongyos újságért! Az ördög vigye el valamennyit!
15192 XIII  |               ötletünk támadt, hogy egy írott újságot szerkesztettünk magunk között.~(
15193 XXVIII|                      azért mégis megeszlek.~S újult dühvel veté magát Lorándra.~
15194 XXI   |                  mégsem értesz! Halljad tehát ultimátumomat. Én nem adom beleegyezésemet
15195 VI    |                 gszagt, ~Komm um halber Acht?~Und du kumszt mir jetzt um halbe
15196 XXIV  |              leggyűlöltebb ellenségemnek: egy undok hullának, kinek teste-lelke
15197 IV    |                    buzgó férfiú saját házában undokul és nevetségesül meg legyen
15198 XXXII |                    szétbomlik; nem közöny, de undor már az, amivel a napok eseményei
15199 XVIII |                        mint máskor.~Az valami undorító hatást gyakorolt szívére,
15200 XXIV  |                    róla. – Óh, barátom, nincs undorítóbb tárgya a kerek világnak,
15201 IV    |                      gyomor gyűlöli a vajast. Undorodik, megcsömörlik, halálra betegszik
15202 V     |                       éjszaka az ébrenlét, az ungok, békák millió kiáltása felzendül,
15203 XIII  |                  elfogadom; mikor meg tetszik unnod, meg se tessék mondanod:
15204 XXV   |                      fog nőül menni, vagyonát unokahúgára s annak leendő férjére hagyta,
15205 VIII  |                   ontotta vér, mely a fiak és unokák fejére szertefeccsen!~Ez
15206 XIII  |                      Topándy pedig ismeretlen unokaöccsében azt sejté, hogy e nagy léleknyugalom
15207 IV    |                   hogy adják tovább, unokáról unokára; – egy koldus dala, aki
15208 IV    |                       bíz, hogy adják tovább, unokáról unokára; – egy koldus dala,
15209 XV    |                    amiért a gnómok azt súgták untalan fülébe: „Szép vagy, szép
15210 VI    |            konziliáriuséknál voltál. Az nekem unum et idem. Nekem itthon tartozol
15211 I     |                     van a világ végén túl. Az űr! Hát azt az űrt mi veszi
15212 XVIII |                  szabadon inskribálhat itteni uradalmakat, akkor nagyon kényelmetlenül
15213 XXV   |                      Hogyne tudnám! Kastélyt, uradalmat, egész uraságot! Az mind
15214 XIX   |                      legelső ágenciát kaptam, uradalmi fiskalátus állomásában,
15215 XXIV  |                    ezzel a mesével a megnyert uradalomról, amelyben csak egy ember
15216 I     |                   gyermekeinek: „Eddig magunk urai voltunk, ezután más szolgái
15217 XXVII |                       Hahaha! Melegük lesz az uraknak.~– Hát te, Pofók, talán
15218 XXVII |               utcaajtónál.~Az előálom csendje uralgott a ház felett.~Mikor aztán
15219 XIV   |              biztosítva vagy. Neked korlátlan uralkodásod van a házon, azt már tudod;
15220 XIX   |                      ahol fájdalomnak kellett uralkodni minden gondolatban, nem
15221 II    |                      uralkodóm ellensége a te uralkodódnak, azért az én katonám ellensége
15222 II    |                     egyiknek ellensége. Az én uralkodóm ellensége a te uralkodódnak,
15223 XV    |                    szíven!~Óh, bizonnyal ő az uralkodónő a háznál; ő a legkedvesebb,
15224 XVI   |                  kezébe adja az élete fölötti uralmat, hogy fenntartsa a fenyegető
15225 XXIX  |                      igazán dühbe hozta Kólya uramat; megkapta a sokszor emlegetett
15226 XVII  |                 vállára támaszkodva.~– Kedves urambátyámat akarom fölkérni, hogy midőn
15227 X     |                      beszélhetnék-e nagyságos urambátyámmal.~– Még nem jött haza a kaszinóból –
15228 X     |                  valóm volt. Mit mondjak majd urambátyámnak, ha megjön? Min kezdjem?
15229 XII   |                     találkozni.~– Van légátus urammal sok pénz?~– Nincs.~– Velem
15230 IV    |                      tréfán. S majd meglássák uramöcséim, teszek én még olyat, gondolok
15231 IV    |                   kívül. Egyébiránt igaza van uramöcsémnek; én tartozom leszámlálni,
15232 XXIX  |                  válasz helyett ráordított az urára:~– Fogja meg kend ezt a
15233 I     |                      gazdatisztnek valamelyik urasághoz.”~A másik két testvér, amint
15234 XXII  |                      mosolyogni törekedett.~– Uraságod – szólt tétova hangon, mely
15235 X     |                   visszatérjenek a megrendelő uraságokért a bálterembe.~Egy ilyen
15236 XXII  |                    idegen úrfival.~– Lehet az uraságokkal szólni? – kérdi Loránd a
15237 XXV   |                    Kastélyt, uradalmat, egész uraságot! Az mind terád maradna;
15238 IV    |                      én tartozom leszámlálni, uraságtok átvenni.~Azzal belemarkolt
15239 XIII  |                     Ciprától, mint magától az uraságtól, s ha véletlenül a kettőjük
15240 IV    |                asszony seprűvel veri térdeplő urát, a nagybajuszú nürnbergi
15241 IV    |                       a gazdasszony Sárvölgyi úrba.~– Mondtam ugye, hogy ma
15242 I     |                      Mármost jobb lesz, ha az úrfiak a kertek alatt kerülnek
15243 X     |                   nagyon elárulták.~– Micsoda úrfiról beszélsz nekem meg micsoda
15244 IV    |                       volt mégis közte és más úrhölgyek szobája közt, hogy ezek
15245 III   |                 elegáns emberek vagyunk, hogy úriasan lakunk és élünk; de milyen
15246 XXIV  |                      Sárvölgyi. Ha hozzámégy, úriasszony fogsz lenni; ha nem mégy,
15247 XXX   |                     feje fölé.~– Igazságosztó Úristen az égben! Saját kezével
15248 VIII  |                     gyanútlanul lépett a sors urnáját képező kalaphoz, s kihúzott
15249 XIII  |                    betölti, vagy egy végtelen űrnek, amit be nem képes tölteni
15250 XXX   |                      haragnak élő, bosszúálló úrnő, családi címerek koronáira
15251 XV    |                lyánkákat, kiknek az asztalnál úrnői szerepet kell játszani,
15252 XII   |                  csárdába, nem akarva a kocsi úrnőjével találkozni. Nagyot dobbant
15253 I     |            jobbról-balról megcsókolták arcát, úrszíneváltoztával félreálltak előle, s hideg
15254 I     |                  végén túl. Az űr! Hát azt az űrt mi veszi körül? Hát azon
15255 X     |                      ni, most jön a nagyságos úrtól. Az megmondta neki, hogy
15256 II    |                     eszmerokonságnál fogva az úszás megtanulását is indítványba
15257 II    |                kedvünk sem maradt.~Éppen csak úszni tanultam meg, titokban,
15258 XXXI  |                        palidula, nudula! Nec, ut soles, dabis jocos.” Bizony
15259 III   |                népesült meg általa. Láttam az utakat, amelyen át őhozzáig el
15260 V     |                   helyen járt, s olyan sietős utakon, ahol nem volt idő és tanács
15261 XXVII |            megbabonázom! Ha nem szeret, ne is utáljon! Eredj innen, dalimadár,
15262 IX    |                    bírjam tőled a napokat.~Az utált, fagyos napokat!~Hiszen
15263 XXIV  |                       nő, aki meg tudta magát utáltani!~Loránd hallgatása helyeslé
15264 VI    |                      haragos volt. Elállta az utamat.~– Discipulus negligens!
15265 X     |                 beszélni? Az ő nevével akarsz utamban megállítani? Teheted. Annyit
15266 IX    |                     az ember maga is szeretne utánahalni.~Csak ne volna az a síró
15267 XVIII |                   vőlegénye! A vőlegény tehát utánajött menyasszonyának. Óh, milyen
15268 XIV   |                   ismét helyére tette; azután utánament Ciprának, s egy perc múlva
15269 VI    |                   Decem! Mindennap kilenc óra utánig kinn csavarogni, hoc non
15270 XXII  |                      helyett is Lorándét írta utánzott kézírással a cédulára.~Bálnokházyné
15271 XVIII |                 Üdvösség volna is, el kellene utasítania az ilyen ajándékot.~Isten
15272 XXIV  |                  megyénkhez megküldetett azon utasítással, hogy ön több rendbeli hamisítás
15273 XVIII |                      háznál; minden cselédnek utasítást adni, hogy két hétig, míg
15274 XIV   |                       a nyers, rövid elbánású utasítgatás, ami mégis tele volt kedéllyel,
15275 XV    |                      olyankor lármás negéddel utasítja őt rendre, míg Melanie okosan,
15276 XIII  |                   akadémiáról.~A kihívott nem utasította vissza a kihívást, hanem
15277 X     |                        és nyomomba anyámat ne utasítsd. Nagy okom van ezt kívánni,
15278 VI    |                       nem hagyta magát rendre utasíttatni.~– Bizony, Dezső pajtás,
15279 XII   |                   tromffal tud válaszolni: az utasnő nem bírt eleget megijedni,
15280 XII   |                    tusában, üldözött gyöngék, utasok védelmében, az mint derék
15281 XVIII |                  mikor majd az est utoléri az utasokat, s az ég millió fénye feltűnik,
15282 XXIII |                    meg nekem, hogy ily sokáig utatokban álltam!~Erre aztán mindenki
15283 II    |                    világ végére lettünk volna utazandók, s este jobbkor vacsoráltunk,
15284 X     |                        Bérkocsi? Azzal én nem utazhatom messzire. Szükségtelen is.
15285 XXII  |                     kelet helyett nyugat felé utazik nagy sietve.~– No, és mi
15286 XII   |                   közelít már ügetve a gyalog utazó felé, aki még csak arra
15287 XVIII |                      két kocsiba fogatott: az utazóhintóba és a bricskába.~Mikor a
15288 V     |               fel-felkapja fejét, mint kocsin utazók szokták, mikor nagyot zökken
15289 III   |                      kocsihoz búcsút venni az utazóktól.~Az a leány, ki helyemet
15290 XIII  |                     nem engedem, hogy éjszaka utazzatok.~– Majd fegyvert hordok
15291 XXVII |                    kútnál, a cselédháznál, az utcaajtónál.~Az előálom csendje uralgott
15292 XXIX  |                       Segíts! Húzz ki belőle!~Utcahosszant hallhatják, amit kiáltoz.~
15293 VI    |                      maradhatott volna az meg utcáinkon, se a férfi, se a nő; hiszen
15294 I     |                   ment előttünk a falu hosszú utcáján végig. A helységháza felől
15295 X     |                     Itt már nagyon sötétek az utcák.~A város vége felé kaszárnyák
15296 VII   |                   zárta el a tanodához vezető utcákat, mert az a híre járt, hogy
15297 X     |                 térhettünk be, melyben még az utcakövezést a civilizáció átkai közé
15298 XXIX  |                    kísérte a túlsó oldalán az utcának, amíg a piac közepére nem
15299 XXVI  |                  tréfának. Hogy fogom majd az utcát seperni, hahaha!~– Ah!~–
15300 VI    |                dagasztószék” nótáját és egyéb utcavágó dalokat, s én ennyi bosszantás,
15301 X     |                  Loránd tétovázva állt meg az útfélen.~Ekkor egy hintó közelített
15302 XII   |                       keresni tanyát, mint az útféli csárdák bűzös, ronda borivó
15303 XVII  |               könnyelműséggel keresztülvágni. Útiasan volt öltözve, divatos, bár
15304 XIV   |                     Melanie lehajolt egyetlen útibőröndje mellé, s azt felnyitva,
15305 XIV   |                      Ezalatt behozták Melanie útibőröndjét, csak egy volt, és semmi
15306 XXIV  |                       az utca túlsó végén egy úticséza négy forspontos lóval, elöl
15307 XI    |                    múlva Loránd eltűnése után útihintó állt meg Frommék háza előtt.
15308 XVIII |                       félrenézett a szükséges útikészületeket megtenni. Cipra volt a háziasszony;
15309 XX    |               nyargalt be az udvarra a könnyű útikocsival. Ő maga hajtotta a lovakat.
15310 II    |                magánál, úgyis a mi terhünk az útiköltség. Irott címzete után rátaláltunk
15311 XI    |                      zsebpénzem volt egyedüli útiköltsége, mit tőlem elfogadott, s
15312 XIV   |                      küldtem neki a szükséges útiköltséget, kifizettem a zárdai tartozását,
15313 XVIII |                    eléjártak, Loránd felvette útiköntösét, rágyújtott rövid szárú
15314 XVIII |                  küldtek, hogy hozza el Gyáli útiköpenyét.~Ugyanaz egy levelet is
15315 XVIII |                     is.~– Okvetetlen, csak az útiköpönyemért légy szíves elküldeni valakit
15316 XXXI  |                      lelkébe; hanem azért víg útitárs leszek.~A kín félbeszakítá
15317 X     |                      szökésben van – mindegy: útitársának csak kell lenni. Ha egynek
15318 IV    |                       országúton, szólítá meg útitársát:~– Hát, urambátyám, az a
15319 X     |                         Volt-e kezedben ez az útitáska? – kérdezém tőle.~– Egy
15320 VIII  |                      tokjaikból kihányva, egy útitáskába dobálta bele.~Azután leült
15321 XVIII |               ólomgolyó. E pisztolyokat saját útitáskájába rejté.~Hajdújának meghagyta,
15322 X     |               Hallottam a bérkocsistól, ki az útitáskát utána emelte: „Annak tele
15323 XVIII |                        aki figyelve kíséri az útja végéhez közelítőt, hogy
15324 II    |                    hárítani a kiadandó szavak útjából; egypárt köhintett, szemeivel
15325 XIII  |             ambíciónak csak rendes vonalozott útjai lehetnek, s a sikert kell
15326 X     |                      lenni. Pozsonyból Bécsbe útlevél nélkül nem mehet az ember,
15327 I     |                      ezt a rettentő örökséget utódaira, s testvérkéz volt, mely
15328 I     |                      áll leskelődve örökké az utódok háta mögött; szüntelen suttogja
15329 IV    |                szájában, amit már csak keserű utóízéért színak.~S az egész cimbalomjáték
15330 IV    |                    tessék előremenni, majd én utolérem; egy kicsit hátramaradok
15331 XVIII |                     elé.~És mikor majd az est utoléri az utasokat, s az ég millió
15332 XIII  |                       mennyi van még hátra az utolsóig.~Azért fordultam tehozzád,
15333 XVIII |                       Így hárítja el a gondos útrakészülő az akadályokat, amik elindulásakor
15334 II    |                növésben voltam; az utolsó nap útravalót sütöttek, mintha a világ
15335 IV    |                   virágtalan, visszhangtalan, úttalan puszta… tele délibábbal.~
15336 XI    |                   közbeszólt:~– Nekünk sietős útunk van, leányom. Ha képes vagy
15337 XIII  |                     az rád ragadni, aki gúnyt űzök, botrányt csinálok, hanem
15338 XXIII |                     ahonnan a te szelíd képed űzte el az örök gyászt, öleld
15339 XXII  |                  voltunk, játszottunk; tréfát űztem veled…~Sárvölgyi kékült,
15340 XXIV  |                  bátyám, hogy azzal el vannak űzve a környékünkből?~– Bizonyosan
15341 V     |                                               V. A fenevad tanyája~Még akkoriban
15342 XII   |                    apró gyerekeivel, akik már vackaikban henteregtek, hogy a hintóbeli
15343 XXVI  |                 apródonkint megy bele, a foga vacog; ha egyszerre beleugrik,
15344 XIV   |                   most kezd el – leány lenni.~Vacsorakor már úgy jelentek meg, hogy
15345 X     |                     visszatér.~– Akkor velünk vacsorálhat.~– Köszönöm, én már elvégeztem.~–
15346 X     |                     elvégeztem.~– Olyan korán vacsorálnak a péknél?~– Ilyen korán.~
15347 II    |                  asztalkendővel, hogy felhíja vacsorálni; Fánnyra kérelemmel és szánalomért
15348 II    |                     utazandók, s este jobbkor vacsoráltunk, hogy korán kelhessünk,
15349 XXIX  |               lágyítva – egy kis kocamalackát vacsorára, ha lehetne.~– Jól van,
15350 X     |                      amellett ült a Mócli, és vacsorázott, nagy mohósággal tömve szájába
15351 I     |                       Megint elhalmozta nehéz vádakkal, gyávának, nyomorultnak
15352 XXIII |                    mint egy pistor!~Ez alapos vádakra szegény Henrik óhajtott
15353 II    |                     veté szemeit, mint valami vadállat, mely a cirógatás ellen
15354 XXV   |                   vigyázz magadra! Azok fogas vadállatok.~– Mit? Ha én akarom, egész
15355 V     |                 fölvertek, s az egész környék vadásza leshette a szélében a szárcsát
15356 I     |                       hazahozni!~Bátyám meg a vadászatnak örült. Hogy fogja bejárni
15357 V     |                 Topándy gyakran mondá ismerős vadászcimboráinak, kik a távol eső mocsári
15358 V     |                      földig, mint a szimatoló vadászeb, s meg-megállt hallgatózni.~
15359 XXIX  |                  puskát, két pisztolyt és egy vadászkést.~Kötve kell hinni a komának!
15360 XXVII |                      meg Disznós! Ti ketten a vadászlak előtt álltok lesbe, s amint
15361 XXVIII|                      jönniök, hogy az talán a vadászlakból jött segély: a golyók az
15362 V     |                       tehát a legvállalkozóbb vadászok fényes nappal sem kerülgették;
15363 XXVII |                   parkig lehet evezni, ahol a vadásztanya van.~Éjfél lehetett az idő,
15364 XXVIII|                       Jól van – monda Loránd, vadásztáskájából előkeresve töltényeit és
15365 I     |                       amit az ütésre adott.~A vadborostyán körös-körül befutotta az
15366 XXVI  |                     én szemem. Kiismerem én a vadgalambot a szelíd közül. Dehogy asszony
15367 I     |                        milyen szép zöld nyakú vadkacsákat fog lőni! Mennyi tarka madártojást
15368 XVIII |               szolgálatot tesznek, átfúrják a vadkan koponyáját, s nem lapulnak
15369 IV    |                      fejcsóválással fordult a vádlotthoz. Ebből megint nem jó lesz,
15370 XXI   |                    bűnös volnék abban, amivel vádol, lehet-e egy angyalnak,
15371 XXX   |                   leány kezét, midőn ez azzal vádolta őt, hogy tréfát űz vele.
15372 XXI   |                      kezdődik-e a bocsánaton? Vádoltam-e én őt a gyűrű birtokáért,
15373 IV    |                      és akkor, ahol és amikor vádoltatva volt; de ön az idézésre
15374 XXIII |                    szegény leányt mindeddig a vadon gyermekének nevelte. Így
15375 XXV   |                 fenevad, mint mikor előképe a vadonban a martalék nyakát átfogva
15376 XI    |                   rázkódott össze a kétszeres vádra, s sápadtan kapott nagyanyám
15377 IV    |                     Esküdt úr is ez őseredeti vágásból való magyar ember volt.
15378 V     |                elundokította a helyet; a régi vágások gödrei megteltek posvánnyal,
15379 XII   |                      s némileg mentegetőzve e vágásra.~– Tudom. Ismertem még kis
15380 V     |                       őse tőzeget is engedett vágatni az ingoványban, hanem a
15381 XIV   |                  hozzám lenni, tedd meg, hogy vágd le a hajamat.~Cipra arra
15382 XIII  |                  Loránd szorongva.~– Ugyan ne vágj a szavamba! Majd megtudod! –
15383 X     |                 amerre az a hintó ment, hanem vágjon neki itt a hegyeknek a mély
15384 X     |                   hogy most már, ha darabokra vágnak, sem válok el tőle.~– Miért
15385 V     |                      oda, sörénye a homlokára vágódott, mint mikor haragos ember
15386 XIV   |                sikoltva, mintha saját testébe vágtak volna azzal az ollóval.
15387 XXIII |                  mikor első este úgy az ágyba vágtál? Ej de haragudtam rád akkor!~–
15388 VIII  |             kifaragtam azt onnan, s a magamét vágtam helyébe. Ő odáig eljutott,
15389 XXX   |                   amilyen gyorsan négy paripa vágtatni tud, oly repülve járta meg
15390 XII   |                     lovas előkerült, öt lóval vágtató hintó közeledett felé. A
15391 XXXI  |               vendégek voltunk itt! „Animula, vagula, blandula! Hospes, comesque,
15392 III   |                tizenkét éves gyermekkel közös vágy: „Bárcsak öregebb volnék
15393 XXVII |                       kinek panaszoljon? – ha vágyai vannak, kinek könyörögjön? –
15394 XIX   |         tanúbizonyságot tesznek az eltemetett vágyakról.~De Fánny arca piros volt
15395 XXVII |                    csak így térdepelni kiáltó vágyaktól megtelt szívvel és néma
15396 XXII  |                       oszlatva, hanem annak a vágyának mégsem állhatott ellent,
15397 XVIII |                  odáig üldözni gyönyörűséggel vágyik.”~Loránd tehát nem dühöngött,
15398 III   |                     észre sem látszott venni. Vagyis – ellenkezőleg – inkább
15399 XV    |                    szégyenkedik előtte; de én vágyom eléje! Engem tanítson imádságra!~–
15400 IV    |                         Hivatalos küldetésünk vagyon.~– Ejh, vigye az ördög a
15401 I     |                       kétharmada megvan apánk vagyonának, jer, osztozzunk újra!”~
15402 III   |                 takarója valami nagyon kopasz vagyoni állásnak!~Hátha még azt
15403 XXI   |                    azt mondom, hogy most fele vagyonoddal szegényebb fogsz lenni,
15404 XXXII |                       iránt való szeretetben; vagyonunk pusztul, szellemünk lankad,
15405 XIII  |                       vertek már, hogy szinte vágytam haza a falusi kántor társaságába,
15406 XXVII |                  nekik a látogatást. Mind itt vagytok-e?~– Itt vagyunk – mormogák
15407 IV    |                  visszakívánkozik az átkozott vajszagú világból, s ha nem jöhet,
15408 XXVII |                  közlegény igyék, azért, hogy vak legyen, mikor parancsolnak
15409 XXV   |               hálószobáját egy előtornácszerű vakfolyosó választja el a többi lakrészektől,
15410 V     |                   odaszagolva ellenfeléhez, s vakmerőn farkasszemet nézve vele;
15411 XI    |                     gondolod? Bámultam ezen a vakmerőségen.~– Igenis, nekem. Minthogy
15412 XXXII |                   Hanem ő nem adott túl azon.~Vakmerőségéről hírhedett lett, hőstetteit
15413 I     |                   színes kavicsokat kiszedtem vakolatából, s játszottam velük a porban,
15414 XXVIII|                    golyók szikrázva szórták a vakolatport a falakról: lövés lövésre
15415 I     |                      alacsony, apró kaviccsal vakolt boltozat alá jutunk, mely
15416 XXIX  |                     malacot!~– Lásd no: aztán vakulj meg! Sohasem láttál még
15417 VI    |                       majd elébb férjhez megy valakihez máshoz.~Most már aztán igazán
15418 I     |                      egyszer történt az, hogy valakire haragosan nézett. Hanem
15419 VI    |                 éreztem magamat, mint hogy ma valakivel összevesszek. Henrik csakugyan
15420 XII   |                    éjszakára gyalog beérhetne valamelyikbe.~A por nem lepte még annyira
15421 XXX   |              rablókkal? Hátha a rozzant hidak valamelyikéről lefordul?”~Egyik rémkép
15422 XXVIII|                     különben azt küldeném oda valamelyiket.~Az ajtót dühödten ütötték
15423 VII   |                       társaihoz felemelni. És valamennyin volt valami ideges izgatottság,
15424 XX    |                   aztán valahányszor ő ivott, valamennyinek fenékig kellett üríteni
15425 I     |                  többi után. Ő is, ő is! Akit valamennyinél jobban szerettek; akinek
15426 V     |                  kenyér: az bizonyosan került valamibe; ha nem is pénzbe.~Pénzbe?
15427 X     |                     Márton? Hátha „én” tudnék valamiben segíteni?~Annyi őszinte
15428 II    |                      addig az első lábát, míg valamiből fejkötőt csinál neki.~Hallatlan
15429 XVI   |                     Maga nagyon eltöprenkedik valamin. Maga igen halavány. Jőjön,
15430 III   |                   lehetett apródonkint venni; valamint azt sem tagadhatom, hogy
15431 XVIII |                       alatt megtanított engem valamire, amint egy egész nap hiába
15432 III   |                   Csak félni kell az embernek valamitől, hogy beteljesedjék. Nagyanyám
15433 II    |                    mondani, de hogy e legelső válás legjobban fájt, bizonyítja
15434 XIII  |                   prefektus? Mert az mindegy. Válassz olyan titulust, amilyen
15435 XV    |                valamit; ha Cipra szólt hozzá, válaszában oly valami elfogultság volt,
15436 XIII  |                      néha kettőnk közé jutott válaszfalnak ez a Sárvölgyi, aki már
15437 XIII  |                   pedig a legkomolyabb arccal válaszolá, hogy legszükségesebb lesz
15438 II    |                    nem engedni át Lorándnak a válaszolást, sietett eléje vágni:~–
15439 X     |                      sírkő fekünnék mellemen, válaszolék:~– Kedves urambátyám, Loránd
15440 XXVI  |                      ő arra egy más kérdéssel válaszolhasson:~„Mondja meg már egyszer,
15441 XVII  |                  naptól függ, amit e kérdésre válaszolok.~Bálnokházyné szívéhez szorítá
15442 VIII  |                 nevelőnőhöz.~A kisasszony azt válaszolta neki, hogy ő nem megy, mert
15443 XXII  |                   szólt Dezső Bálnokházynénak válaszolva –, egyike a vívás feltételeit
15444 VII   |              lemásolás végett?~Csak ez az egy válaszom lehetett:~– Mikor ez iratokat
15445 VII   |                      elmondani szabad volt.~E válaszomra egyike a fiatalabb tanároknak
15446 I     |             tarthatnék meg magamnak, melyiket választanám; hanem ha úgy mind együtt
15447 VIII  |                  Szökni?~– Bizony nincs egyéb választása, mint vagy elfogatni magát,
15448 XXII  |                      őt. Helybenhagyta bátyja választását: a leány szép, természetes,
15449 XIII  |            bivalyosban. Nekem mindegy: szabad választásra bízom.~Topándy hamis szemszúrással
15450 XXI   |                  nevét meg kelle tudnom, örök választófalat emelt közöttünk. Annak az
15451 I     |                      Ezzel kiment.~Több szoba választotta el hálószobánkat szülőinkétől;
15452 XVII  |                     csak jókedvében áldja meg választottait a gondviselés; és azután
15453 XXV   |                       azokat a szebbnél szebb valcereket és mazurkákat, amiken a
15454 VI    |                   libegett a föld felett, s a valcert annyi kellemmel tudta lejteni,
15455 XV    |                      három közül csak egy pár válhatik; amelyik összetalál, arra
15456 XXIV  |                    öcsém, attól a gondolattól válj meg, hogy Melanie még nem
15457 I     |                    senki meg ne haljon, el ne váljon, hát akkor csak a bátyámmal
15458 IV    |                  térhet vissza soha; amit nem vall meg senkinek szóban, beszédben,
15459 XXXII |                szobájában.~„Félek magamtól” – vallá meg előttem.~Félt magától,
15460 XV    |                      s gúnyolódva húzta fejét vállai közé.~– Hát tehozzád mi
15461 VIII  |                     szüksége van a jó barátja vállaira, hogy magát fölemelje.~Bálnokházyné
15462 XI    |                  Nincs-e? – szólt Bálnokházy, vállait gúnyosan felhúzva, s fejét
15463 IV    |                     élte kockáztatásával járó vállalatnak tartaná vele közelebb érintkezésbe
15464 VIII  |                       táncoljon vele. Kérlek, vállald magadra az én barátságomért.~–
15465 V     |                      ellaknám benne.~Cimborái vállalkoztak rá egyszer-másszor, hogy
15466 VII   |                      édes fiam, minő veszélyt vállalsz el saját fejedre – szólalt
15467 I     |                    kimentett, sokat magára is vállalt. Minden gyerek elkényesül,
15468 XI    |                      Dezső.~Egyet rántottam a vállamon, hogy eltávolítsam magamtól.~–
15469 XXVI  |                         Jó volna, ha ügyvédet vallana, bátyám.~– Jobb lesz bizony,
15470 XXI   |                      meg, mi bajom, meg fogom vallani. De „az” a halovány arc
15471 XXII  |                   innen eltávolítja, meg kell vallanom, hogy én vagyok.~– Ön-e? –
15472 IV    |                keresztyénné legyen. De valami valláshoz csak kell tartozni, no.
15473 XXIV  |                         folytatá Topándy. – A vallási szertartásokat kigúnyolni!
15474 XXX   |                       hiszek áldásodban, mint vallásom minden mondatában, mint
15475 IV    |                  mutatni, hogy még tiszteli a vallást, s a törvény tartozik annak
15476 IV    |                   megsokallta az istentagadó, vallástalan merényleteket, s avégett
15477 IV    |                   kifejezést vett föl; eddig, valljuk meg, sok együgyűség volt
15478 XIV   |                       szemrehányás is volt és vallomás is.~Cipra iparkodott e gyöngéd
15479 XVI   |                       a rokonszenvű szív apró vallomásait. Hanem ő maga azért oly
15480 XIII  |                  mosolyogva hallgatta őszinte vallomását, mintha helyeselné azt.
15481 XXX   |                  nehéz és teljesen összefüggő vallomásokat tett, amik más összetaláló
15482 VIII  |                      Öccse, ki lemásolta, nem vallott ellene semmit.~– Ez mind
15483 XIX   |                    elégült; minden vonása azt vallotta, hogy amit tesz, az szívéből
15484 VIII  |            elbocsátott; pedig mindent magamra vallottam, rád semmit.~– Remélem,
15485 I     |                    között; testvérek haraggal válnak meg egymástól; az enyim
15486 XIII  |                   olyan mindent tagadóvá kell válnod, mint én vagyok.~Loránd
15487 I     |                 kellene a négy közől háromtól válnom, s csak egyet tarthatnék
15488 IV    |                  riadt fel a szolgabíró. – Mi válogassuk ki ebből a kazalból, hogy
15489 XXIV  |                  nyakig estünk az iszapba, ne válogassunk nagyon a kézben, mely bennünket
15490 XVIII |                       az ifjú két leány közül válogat, azt nem gyanítá, hogy egy
15491 X     |                      ha darabokra vágnak, sem válok el tőle.~– Miért jöttél
15492 X     |                       olyan sok végiggondolni valóm volt. Mit mondjak majd urambátyámnak,
15493 III   |                     Ez mind igaz, mind komoly valóság; de már engemet mégis nagyon
15494 XVI   |                      tudatott magáról semmit. Valószínű, hogy meghalt.~Loránd fellélegzett.
15495 X     |                       is lehet az, hogy ilyen válságos időben egyik sincs itthon
15496 IX    |                   külesemények tanulmányozása váltá fel köztök. Magoknak is
15497 II    |                     ijedség, öröm, gyanakodás váltakozott arcán, nagy hirtelenséggel
15498 XVIII |                       az, hogy tőled haraggal váltam el. Mi, a vidám cimborák!
15499 XVIII |                     gondolni, amit a farizeus váltani fog, mikor e csacska asszony
15500 XV    |                  kettő közül csak a másodikat válthatja ki.~Ez órától fogva egészen
15501 XXVII |                 harmathullás alatt, színeiket váltogatták, zölden, pirosan villogva.~
15502 X     |                      mohósággal tömve szájába váltogatva egy nagy darab véres hurkát
15503 XI    |                     mind, akik érkeztek, alig váltottak velem szót, midőn üdvözlém
15504 XXIV  |                     had, amelytől őt magamhoz váltottam, szüntelen itt lappang körülöttünk,
15505 XXII  |                       egészséges, csupán az a változása történt, hogy jelenleg kelet
15506 I     |                        Nem láttam arcán semmi változást, csak sűrű, fehér szemöldei
15507 XVII  |                        ha e kérdés négyszeres változatára: „Te voltál ma a kertben?”
15508 XIX   |               csalogatta őket ezer lehetséges változatával a véletlen örömnek; ami
15509 XVII  |                     ma a kertben?” más nemzet változatlanul „yes”-, „oui”-, „jawohl”-
15510 IV    |                       Nem volt az dallam, nem változatok ismert áriákra; valami név
15511 VI    |                 mindennap volt társaság. Igen változékony arcú társaság, alig tartottam
15512 X     |                   gyászt hoznál vele.~– De ha változnak a körülmények?~– Mondtam,
15513 XXIII |                      hogy amíg ő egy életszak változó eseményeit keresztülélte,
15514 XVII  |                  húgom, ugye? Valóban keveset változtam vénségemre.~– Óh, ismerjük
15515 XXIX  |                      s hosszú, síró üvöltésre változtatja hangját, az nyugtalanságot,
15516 XXIX  |                       a kín veszett fenevaddá változtatott át, s ki fájdalomdühében
15517 XIV   |                  csepp vére annyi könnycseppé változzék át.~Így vártak Melanie-ra
15518 XXXII |                      mink is.~Minden este úgy váltunk el, mintha végbúcsút mondanánk.~
15519 XII   |                   kúthoz, vizet húzott neki a válúba, hogy megitassa.~Loránd
15520 XX    |                      borra azonban rettenetes vám volt vetve a Lajtán túl.
15521 X     |                   minden! Az úrfit elcsípik a vámnál!~Mócli egy percre nagyon
15522 XXV   |                      a cigányvilágban. A zene vándorai kezdik a házát azon boldog
15523 XI    |                   elfogadott, s Márton legény vándorbotja egyedüli útitársa, aki őt
15524 XXIII |                    köpenye alól Márton legény vándorbotját, melynek szép ezüstfogantyút
15525 XXII  |              elkölteni?~Már ezt a cinizmust a vándorélet köszörülte Bálnokházyné
15526 XXIII |                elszaladt. Most hát kijártam a vándorévet, s visszaadom a botot köszönettel.~
15527 X     |                     hogy hamarább nem tudtam! Vándorkönyvet adhattam volna kölcsön.
15528 XII   |                      földön alvó képes tót és vándorlegény menten feliramodnak a kandalló
15529 II    |                    azóta mindig itt vagyok, a vándorló éveket kivéve. Nem bántam
15530 X     |                    kelle törnöm.~– Igen! Mert vándorszínész nevet akarsz felvenni, s
15531 XXIV  |                       nem mégy, jöhetsz velem vándorszínésznének. Egyúttal amazokon is bosszút
15532 XII   |                      A szemünk elől elveszett vándort megtaláljuk azon az alföldi
15533 XIV   |                 minden reggel nedves legyen a vánkosa a könnyektől. Mert irgalomra
15534 II    |                 fordítva, az egyikben otthoni vánkosaimra ismertem; az tehát az én
15535 XXVI  |                   rólad álmodva fölébredek, s vánkosomat megfordítom fejem alatt,
15536 I     |                      s erővel arcra fordultam vánkosomba, hogy szemeimet álomra kényszerítsem.
15537 XXIX  |                    közel.~Sárvölgyi nyugtalan várakozással nézett és hallgatott. Szemeivel
15538 VII   |             törvényszék előszobájában kellett várakoznom. Pedig jól fel tudtam fogni,
15539 XXII  |              magyarázatot adni az ügyvédjükre várakozóknak, hogy hova tetted az emberüket.
15540 I     |                  egyik kocsiba; egy másik még várakozott az ajtóban.~Nekem úgy tetszett
15541 XIX   |                boldognak lenni. Én várok, s e várásban nekem elég örömem van.~Óh,
15542 XXII  |                     az ilyen, kisasszony, aki várat magára. Ha én ilyen szép
15543 XXVII |                   Istent? Minő mondások, minő varázsigék kellenek ahhoz, hogy az
15544 X     |                       tőle elszakaszt.~– A te varázsod? Anyánkról akarsz beszélni?
15545 X     |                  tudom, hogy nálam is van egy varázsszó, mely tőle elszakaszt.~–
15546 V     |                       volt egyedüli bejárat e várba: az volt a kapu.~A nőstényfarkas
15547 II    |                 mészárosokról, a szabókról, a vargákról? No? Imádkozik valaki a
15548 XXVIII|                       tréfásan Topándy. – Nem várhatnak az akasztófáravalók!~– S
15549 X     |                    még azon valaha mulatni.~A Várhegy tövében, a Duna-part mentén,
15550 I     |                       Bátyám azt mondta, hogy várjak szobámban, és ki ne mozduljak
15551 XIV   |                   derekát. – Ma az ebéddel ne várjatok, mert kinn leszek a szérűn.~
15552 XVIII |                Szolnokig, s ott a vendéglőben várjon reá. Topándy cinizmusát
15553 IV    |                     az élc a keresztre repült varjúban s a példává lett taligás
15554 IV    |                  fűrészeltetnék velem a fát a vármegyeház udvarán, s tisztíttatnák
15555 II    |                 biztosítottam, hogy nem: én a vármegyéhez készülök.~– Aha! Vicekspan?
15556 IV    |                   imád?~Éppen nála találjuk a vármegyei egzekúciót most is, melyet
15557 XIV   |                       tőből, simára, mint egy vármegyerab fejét!~Hanem azután elégtétele
15558 V     |               egyenesen a kazalnak. Erődített vármű volt ez, s az a tó előtte,
15559 VIII  |                   sietett, mintha nyugtalanul várná az érkezőt. Egyszer azután
15560 XXI   |                    tudom, anélkül, hogy tőled várnám, hogy megtaníts rá; de mi
15561 IV    |             serpenyőben volt, azt meg kellett várnom, míg kisül, aztán annyi
15562 XXIII |                 beletelik. No hát azt be kell várnunk.~Dezsőnek el kellett ismernie,
15563 XXX   |                       kértem: én büntetésemet várom; én bírám elé megyek, és
15564 II    |                     Soknyelvű hazánknak egyik városa német, másik magyar ajkú;
15565 X     |                      énekeljen szebben!~Már a városon kívül voltunk, s még mindig
15566 II    |                   fordulnom, hogy meglássam a várost.~A távolban látszik egy
15567 II    |                   pozsonyi vár romja.~Különös várrom. Bennem megmaradt az első
15568 II    |                      háznál minden ember ránk varrott, mosott, vasalt és málházott;
15569 XIII  |                feljegyezze valaki, mint mikor Varsóban négyezer mártír énekelte
15570 XXI   |                        Cipra húgom. Ha nem is vártál ebéddel, jut a tiedből nekünk
15571 VI    |                       kedves meglepetéssel is vártalak – szólt Henrik fiókjából
15572 I     |                 bátyámat.~– Mindörökké.~Kevés vártatva azt kérdé tőle:~– Nincsen
15573 I     |                      háborítsa itt. Mi azután vártuk vissza, s hogy egyik óra
15574 I     |                     maradjak mozdulatlan.~Így vártunk hosszú ideig a zúgó éjszakában.~
15575 IV    |                       szemét is behunyta már, várván az elkerülhetetlent, hanem
15576 XXVIII|                        kemény volt az, mint a vas.~Már a verem széléig értek.~
15577 I     |                gömbölyű épület, melynek cifra vasajtaját én sohasem láttam nyitva.~
15578 I     |                  tétovázót fényesre köszörült vasakkal, felvont sárkányú fegyverekkel,
15579 XIV   |                       vasalót adatni, ki kell vasalnom, mielőtt helyeikre akasztanám.~–
15580 XIV   |                   miatt; légy szíves majd egy vasalót adatni, ki kell vasalnom,
15581 II    |                   ember ránk varrott, mosott, vasalt és málházott; télre-nyárra
15582 XXVI  |              szemöldökével, mintha meg volnék vasalva.~– Hát ha ennyit tudsz,
15583 XXXII |                  monda:~– Most megnyílt hát a vásár, ahol az ember száz percenttel
15584 XII   |               szabónak; kétszázat elköltöttem vásárfiára; számold ki, mennyi marad
15585 IV    |                 francia, régi teátrumcédulák, vásári képek, utcai humor ismert
15586 V     |                       is pénzbe.~Pénzbe? Hogy vásároljon a cigány pénzért? Hisz amint
15587 XII   |                        tegnapelőtt, debreceni vásáron eladott gyapjúnak az ára.
15588 XXX   |                 őhelyette fogta fel a gyilkos vasát: – a szegény „zöldruhás”