Fezejet

15589 XXVIII|                    földre, de a rabló, mintha vasból volnának karmai, úgy csimpajkozott
15590 XXXII |                     csapatok ellen küzdött, a vasember, kit nem tudott megölni
15591 XII   |                       az övével egyenlő rangú vaskézzel van dolga.~– Te diák! –
15592 IV    |                      én ki majd valamit, hogy vason kísérnek be a vármegye házához;
15593 II    |              gondolatban, hogy a cseregyermek vásott, rossz teremtés lehet. Anyám
15594 IV    |                      is olvastam.~– A kép elé vasrostély volt alkalmazva, mely az
15595 XXVII |                     alól előmutatva a feszítő vasrudakat.~– Te, Pióca, meg te, Agyaras,
15596 XXVIII|                    erővel kapaszkodtak bele a vasrúdba. – No még jobban! No még!~
15597 XXVIII|              kecskelábbal iparkodott a nehéz, vassal burkolt ajtón rést tágítani,
15598 IV    |                   zárva, s a falkerítés végig vasszegekkel feltüskézve; még – ami hallatlan
15599 XXV   |               Sárvölgyi egy erősen belakatolt vasszekrényhez lépett, s annak lakatjait
15600 XXIX  |                     ellesni. Odatartá fülét a vastábla nyílásához. Valaki megkopogtatta
15601 XXIX  |                       ablakokat az utca felől vastáblák védték, egy gömbölyű nyílással
15602 XXIX  |                        Valaki megkopogtatta a vastáblát onnan kívülről.~Felriadva
15603 II    |                      méltó tárgy egy szegény, vastagagyú studiosus, aki nem tudja
15604 XXIX  |                      kapukból előjön a népség vasvillákkal, dorongokkal fegyverkezve;
15605 XXIX  |                szántam, három vég négynyüstös vásznamat, egy honi-rokolyámat, egy
15606 VI    |                    halbe nájni:~Jetzt ist der Vater z’haus, kannst nimmer ájni!”~
15607 XVII  |                      istentagadó kutyái az ön védelme alatt. – Hanem aztán ezúttal
15608 XIII  |                     Nos, bölcs ifjú, hát jer, védelmezd ellenemben ezt a jámbor
15609 XXIV  |                esztendeig a vármegyén; nem is védelmezem magamat; rászolgáltam, kiállom.
15610 XXVIII|                   belül levőket akadályozza a védelmezésben.~Néha egy-egy lövés belülről
15611 X     |                   zsebeibe dugva. – Ugyan mit védelmezhetnél te énrajtam?~– A becsületedet,
15612 XXVII |                      azok a rablók nagyon jól védelmeznék magukat, akkor rájuk gyújtjuk
15613 XXVIII|                      három oldalra kell magát védelmeznie.~Veszélyes sport!~A cselédháztól
15614 XIII  |                       érte, hogy ilyen bátran védelmezted az enyéimet, s annyival
15615 XII   |                   megéljek; midőn nagyságodat védelmeztem, az jutott eszembe, ez asszonyságnak
15616 XXV   |               karikára felnyitva, s két kezét védelmül tartva maga elé.~– Látod –
15617 X     |            állatkínzás elleni egyletek távoli védencei, kik ott a sovány abrak
15618 XXIX  |                       főzőkanállal iparkodott védencét elriasztani a veszély közeléből;
15619 XIII  |                   fogok a szénában, s iszom a vederből.~– Tanácslom önnek, hogy
15620 XXII  |                      távollevő ellen, aki nem védheti magát, s akit eszerint a
15621 III   |                   mitől félthetik őt, s mitől védhetném meg én őt? Nem lakik-e ő
15622 XXV   |                    csak védted magadat, ahogy védhetted. Azért én mindig is pártfogód
15623 XXVIII|              ablakokat keresztvasak és táblák védik. Kezem ügyében nyolc lövés:
15624 XXVIII|                    Menjen! Ragadjon fegyvert, védje magát!~A fejszecsapások
15625 XXVIII|                     látják a fickók, hogy jól védjük magunkat, ránk gyújtják
15626 V     |                harmadikba; az egész furfangos védmű felül be volt takarva vékony
15627 XXX   |                      hiszen ő már tudja magát védni a rémek ellen. Hiszen már
15628 XXIX  |              el-kifutván a kerti paréjbozótok védő tömkelegébe, a csábító hívását
15629 IV    |                  szolgabíró. – Adta volna elő védokait ott és akkor, ahol és amikor
15630 XXV   |                  ellenedben a támadó, te csak védted magadat, ahogy védhetted.
15631 XXIX  |                       az utca felől vastáblák védték, egy gömbölyű nyílással
15632 XXIX  |                  éppen kendnek szántam, három vég négynyüstös vásznamat, egy
15633 XVII  |                      árulja, az a kiszámított vég-gondolata volt, hogy a napok végeztével,
15634 XI    |                        amik között az eltűnés végbement, miután én azt vele magam
15635 XXXII |                   este úgy váltunk el, mintha végbúcsút mondanánk.~Nem örült már
15636 VII   |                    hallott beszédeket. Gyűlés végével összetették ragadományaikat;
15637 VIII  |                       el kell végeznem.~– Hát végezd, én leülök egy szögletbe,
15638 VIII  |                      van, amit még ma el kell végeznem.~– Hát végezd, én leülök
15639 XXVI  |              cerimóniának. Amit papokkal kell végeznetek, tegyétek úgy, hogy én ne
15640 XX    |                     tort verekedéssel szokott végezni, már kezd garázdálkodni,
15641 XXIII |                    Dezső nem kérdezte, hogyan végeztek, de könnyűnek vélte kitalálni.
15642 II    |                   Pythagoras idejében zenével végezték a görög filozófok előadásaikat,
15643 XXVIII|                      és ne mozdulj! Mi ketten végezünk. Hozd a fegyvered és a lőszereidet,
15644 XVIII |                  ismét visszakerül, mi munkát végezzenek a mezőn, a kertben, az erdőn.
15645 III   |                  kitaláltam: – a legjobb őr a véghetlen szeretet, s anyám és nagyanyám
15646 XXIII |                     és Topándy között könnyen véghezmehetett; ő a leány fogadott apja,
15647 XXVII |                   szívére. Talán, ha ez álmot végigaludhatta volna, egy boldog napra
15648 XXIX  |                 elsuhanó hang, mintha álmában végigborzadna erdő, mező, s egy hosszú
15649 XX    |                       át, mely egész testemet végigborzongatta. Mindent látok, mindent
15650 XX    |                     már az egész cimboraságot végigcsókolta, most a cigányok közé tör,
15651 XX    |              tartalmát, hogy a sötétveres bor végigcsorgott hímzett fehér mellényén.~
15652 IV    |                    nyolc lapját mint himnuszt végigénekelni? S ha jókedvük van önöknek,
15653 I     |                       eszem nem bírta még azt végigérni.~Hogy az atyánk meghalt!~
15654 XXIV  |                   ketten felülünk a csónakra, végigevezünk a csatornán, s mikor a kazal
15655 XIII  |                   álma és jó szíve legyen. Ha végiggondolok rajta, hogy egész életemben
15656 XXXI  |                   érzett lelkében, mikor ezen végiggondolt.~„Óh, milyen bölcs megoldása
15657 XIII  |                      tovább, az egész háborút végigharcolta, úgy tért visza, úgy került
15658 VI    |                    melyen ő fejtörve nem bírt végighatolni, most helyettem végzi azt
15659 I     |                      II. József halálos ágyán végighúzta a veres vonalt egész élete
15660 II    |                       is Ratsherr lehetne, ha végigjárta volna az iskolákat. Szerencséje,
15661 II    |                  lebicsaklott ökle bötykeivel végigkommantott a fejemen.~Ezt úgy híják
15662 X     |                      megszabadítsuk; hát majd végigkopogtatunk itt a többi fiákereken,
15663 VII   |                  direktor is észrevett, amint végigment a szobán. Rám kiáltott nyers
15664 I     |                     abból, hogy mikor apámmal végigmentünk az utcán, minden ember köszönt,
15665 IV    |                      fogok ülni az asztalnál, végignézem az egész vendégséget, és
15666 X     |                       téged?~– Te? – szólt ő, végignézve rajtam, ökleit mély zsebeibe
15667 V     |                harmadnap falatozzék?~S azután végignyújtózik a gyepen, odaszólítja Fáraót.~–
15668 XIII  |                    éppen ma kaptam.~Sárvölgyi végigolvasá a levelet; én folyvást arcára
15669 I     |                   fekteté; hosszú, fehér haja végigomlott rajta. Nagy sokára fölemelkedék;
15670 XXII  |                 odaviszed Sárvölgyi elé, hogy végigregéltess vele egy irtóztató történetet
15671 XX    |                       hallani lehetett, ők is végigrettegték, s mikor az én dühkiáltásomat
15672 XXIV  |                   Tehát amint a hosszú konvoj végigrobog ünnepélyes díszléptetben
15673 IV    |                visszaemlékszik rá, s az emlék végigsajga dalon: nem érti, nem tudja
15674 XXX   |                  termein elvakul a szem, amíg végigtekint?~Nemsokára ismét léptek
15675 IV    |           cimbalomverőket kezébe vette, amint végigütögetett velük a kifeszített húrokon,
15676 XV    |                          Majd csak itt!~Azzal végigvágta magát a földön az ágy előtt.~
15677 IV    |                     fogunk térni, csak tessék végigvárni a dolgot.~– Tehát még hosszabb
15678 VI    |                 kinevetett.~– Képzeld – szólt végigvetve magát Loránd ágyán –, ez
15679 XXIX  |                      mező, s egy hosszú sóhaj végigzizegtetné a nyárfák hegyeit, elenyészve
15680 V     |                    pecsenye, mely helyébe jön végínségre jutott hét gyermek anyjának:
15681 I     |                      az Istent.~Azt hittem, a végítélet éjszakája ez.~Mit nekem
15682 XVII  |                      hogy bennünket elhagyjon végképpen.~Itt igen kegyes matrónai
15683 XVI   |                      ki a rosszak irányában a végletekig vinné a becsületérzést;
15684 XXII  |                     ki?~Bálnokházyné nagyon a végletig ment, midőn egy férfinak
15685 XXII  |                       egyebet, mint hogy most végórája ütött.~– Nincs – felelt
15686 IV    |                    Legelsőbben is azon ítélet végrehajtása végett jövök, melyet a tekintetes
15687 XX    |                      gátolni ez őrjöngő tréfa végrehajtásában. Topándy homlokán nehéz
15688 XIII  |                   elmulasztaná kötelezettsége végrehajtását, neki megküldeni, eszébe
15689 IV    |                    Tehát nem osztályigazítási végrehajtásról van szó?~– Korántsem. Sokkal
15690 IV    |             szentségtelen képek levakartatása végrehajtatott, s a kocsik előálltak. Ő
15691 IV    |                   kínálja az érkező hivatalos végrehajtókat. Gyújtsanak rá.~Az alszolgabíró,
15692 III   |                      leszek; amit rám bíznak, végrehajtom pontosan; nem vegyülök rossz
15693 XXIV  |                  amikor ez eszeveszett tréfát végrehajtottam, hogy mi lesz majd annak
15694 XXIV  |                      semmivé teszem egy másik végrendelet által, melyet itthon tartok
15695 XXV   |                      Ez a levél Topándy újabb végrendelete. Míg a feleségem nála lakott,
15696 XXI   |                       valamit.~– Hallgatom.~– Végrendeletemben minden világi javamról lemondtam
15697 XXV   |                unokahúga feleségemmé lett, új végrendeletet írt, s ezt azokkal, akiknek
15698 XXV   |                    leendő férjére hagyta, s e végrendeletét a káptalanhoz be is adá
15699 XIII  |             lepecsételt csomagot hagyta nekem végrendeletileg.~Stoppelfeld? Stoppelfeld?
15700 XXV   |                 nagyobb legyen, ha mi az első végrendelettel előállunk, s akkor előkerül
15701 XXXI  |                      nem sértette meg azzal a végsorral a legdrágább anyai szívet: „
15702 II    |                értettem. Hanem amint Márton e végsort: „Ó jé, Herr Dintenklex!”
15703 XIII  |                   eszmét én régóta ismerem. A végtelenség előtt én is leroskadok,
15704 XIII  |                    itt a közelben tovább; ott végtére is olyan embernek kell lakni,
15705 XXIX  |                  egészen csendes lesz minden.~Végük volna már?~Sokáig semmi
15706 XXIX  |                       Ez mindent elárul. Ez a végveszedelem. Énnek nem szabad élni.~
15707 XV    |             veszekedjél! Magam sem tudok. Hol vegyem a neked valót?~– Az nem
15708 XII   |                mondani – szólt Loránd –, hogy vegyenek fel, hanem hogy vigyázzanak
15709 XXVII |                   toalettjükkel.~– Most aztán vegyétek fel a ladikokat!~Hat lélekvesztő
15710 XXIX  |                    támad; zajos káromkodással vegyítve.~A pók a szögletben összerezzen.
15711 XIII  |                      egyik földszinti zugában vegytani laboratóriuma volt; természettudományi
15712 XIV   |                   mintha saját lelke amazéval vegyülne össze; a mindennapi ábrándos
15713 III   |                     végrehajtom pontosan; nem vegyülök rossz társaságokba, feljelentem,
15714 II    |                  szemernyi emberi kíváncsiság vegyült, s mely, mint tudva van,
15715 XIII  |            úgynevezett „kincseink”-től búcsút vegyünk. E két nap alatt csak kétszer
15716 XXX   |                    megtudod, miért.~A lelkész végzé a szertartást, azzal a rövidséggel,
15717 VII   |                tudhattam, hogy tiltott munkát végzek. Most már tudtomra van adva,
15718 XXX   |                   élet. Te tudod, hogy a sors végzései felőlem mindig bölcsek és
15719 VIII  |                      s aztán haljon meg, akit végzete ér.~Loránd maga elé mereszté
15720 XVIII |                     olyan hosszú már az út.~A végzetnek teljesülni kell.~Az apának
15721 XXXII |                     terhével s azzal a súlyos végzettel, ami családját terhelé.
15722 XXVII |                    Hogyan kezdődik az? Hogyan végződik az? Óh, milyen rettentő
15723 VIII  |                     arra, hogy táncvigalommal végződjék, hanem azért csak felment
15724 XXVIII|                     mozoghattak szabadon, nem vehetett egyik is nagy fordítást,
15725 XVIII |                   Topándy értette alatta: nem vehetsz részt férfitivornyákban;
15726 XXVIII|                       verandától takarva, nem vehették észre; a neszre sem ügyelhettek
15727 XXII  |                   beszél, Bálnokházyné leendő veje.)~– Az, akit barátja elárult,
15728 XXIX  |                       láttára maga is abban a véleményben volt, hogy ha ez a malac
15729 XXIII |                       volt az öreg asszonyság véleménye. – Különben is szokjanak
15730 IX    |                  köztök. Magoknak is volt már véleményük, mely nem ritkán meglepő
15731 XXVIII|                 szívósak voltak, és támadásai véletlenek, hevesek, meglepők, mint
15732 XXIV  |                       előkereste tárcájából a velin nyomtatványt, s odanyújtá
15733 III   |                 jókedvűen urambátyám (nekem a velőmön hasogatott keresztül a nevetése) –
15734 XIII  |                      sőt tartózkodóbbá lett a vélt háziasszony irányában, mióta
15735 XXIII |                 hogyan végeztek, de könnyűnek vélte kitalálni. Ez Loránd és
15736 XXIX  |                      törekedést látott.~A két vénasszony aztán elkezdte a malacot
15737 XX    |                       ezúttal szokatlanul sok vendége jött e fogadónak; Topándy
15738 XXII  |                  kegyes, jámbor férfiú, hanem vendégeiért, akik Dezsőnek régi ismerősei.
15739 IV    |                    Topándynak.~– Az én kedves vendégeim! – szólt Topándy, bemutatva
15740 I     |                     lakomák voltak is nálunk, vendégeink hahotával nevettek egy-egy
15741 XXV   |                    mind rá, mind nejére, mind vendégeire nézve nagyon kellemetlen.~
15742 IV    |                       sokáig hagyta várakozni vendégeit, akik egyébiránt nem voltak
15743 IV    |                      ez hallgatni – biztatá a vendégeket az ifjú hölgy –, mihelyt
15744 XXII  |                   kófernyát a később jövő úri vendégeknek. Köszönöm alássan!~Végre
15745 I     |                   mutatott; csupán arra kérte vendégét, hogy engedje feketekávéját
15746 II    |                kellett vinni, kikötötte, hogy vendégfogadóba ne szálljunk, mert ő mindnyájunkat
15747 XXII  |                   főznek otthon. Minden ember vendégfogadóból él. Ott lehet délután hat
15748 IV    |                     most is, valami kényszerű vendéglátáson kelle átesnie, amit úgy
15749 XVIII |                      eléje Szolnokig, s ott a vendéglőben várjon reá. Topándy cinizmusát
15750 XXII  |              mennydörgő mennykő ebbe az egész vendégségbe?”~Az uraságok mind együtt
15751 IV    |                nyugalomra volt szüksége, mint vendégségre. Vannak áldott jó természetű
15752 X     |                    őket legfeljebb valamelyik vendégszállásig, ahol gyorsparasztok szoktak
15753 XXII  |                    bécsi úrnak, mint szokás a vendégszeretetet élőszóval kifejezni itt
15754 XVII  |                       fel nem ajánlotta volna vendégszeretetét.~– Igen? – (Topándy tudott
15755 XII   |                      uraság jobbnak találta a vendégszoba hosszú, keresztlábú asztalánál
15756 XII   |                       vendégszobába.~A hosszú vendégszobán kívül volt még egy benyíló
15757 IV    |                 világa.~Két dalt énekelt el a vendéguraknak, mind a kettőt azok közé
15758 V     |                     ott agyontaposta, elébb a vénet, azután a kölykeket mind.~
15759 II    |                    fogva megmarkolni lehet.~– Veni puer. Hic puer secundus.
15760 XXVIII|                       helyett jó lesz futókat venned – szólt Topándy –; a futóval
15761 VIII  |                  semmit.~– Remélem, sértésnek vennéd, ha ezért megdicsérnélek.
15762 II    |                     is sokszor kellett búcsút vennem olyantól, ami legkedvesebb
15763 XXX   |                     átok hozományával is nőül venném őt: – mert szeretem.~…Isten
15764 XVII  |                     Valóban keveset változtam vénségemre.~– Óh, ismerjük mi jól! –
15765 XIII  |                     meg közöttünk, ami a késő vénségre ki szokott hatni. Akkor
15766 XXII  |                 nyolcadik helyet elfoglalja a véráldozatok sorában.~Sárvölgyi arca
15767 XIV   |                  hintóból, s feltalált maga a verandára: az eléje jövő Topándyval
15768 XXVIII|              levegőben függve.~Azok ott alant verandától takarva, nem vehették észre;
15769 XXI   |                 mélázásból Topándy megérkezte veré fel őket.~– Most egyre kérlek,
15770 II    |                      emberrel közös, akinek a vérébe egy szemernyi emberi kíváncsiság
15771 XXV   |           találkoztunk. De most inni akarok a véréből. S láttad a vén szelindeket
15772 XXV   |                       kell nekem. A te fekete véred kell nekem. Te haramia!
15773 XXVII |                veszett Kandúr, aki megissza a véredet, kitépi a béledet! Ismerjetek
15774 V     |                      nyilatkozik, s csendesen veregette lompos farkával sovány horpaszait.~
15775 XX    |                       cimbora, ki minden tort verekedéssel szokott végezni, már kezd
15776 VI    |                      gondoltam, hogy itt most verekedést kezd velem. Megverem!~Nem
15777 XXIX  |                       Mi ez? Künn a szabadban verekednének tán? Kijöttek volna az udvarra?
15778 XXIX  |                          Nem vagyok már olyan verekedő, Boris – biztatá aztán odabenn
15779 X     |                       múlt esztendőkben sokat verekedtek a jurátusok a mészároslegényekkel,
15780 XIII  |                       nélkülöztünk, egymásért verekedtünk, egymásért becsukattuk magunkat.
15781 III   |                     készítménye.~Nekem minden vérem arcom felé tartott. Fromm
15782 V     |                        s megfogta magát egyik veremben. A cigány mindjárt észrevette,
15783 I     |                  árulva! Csak azon múlt, hogy verés helyett böjtöléssel fenyítettek
15784 XXXII |                      s minden lefolyt nap egy vereség volt rá nézve.~Vadászni
15785 IV    |                   hosszú bankó, fekete bankó, veresfoltos bankó; – azután: elviselt
15786 XIII  |                    adták, hogy Áronffy azon a veresjegyű napon családja körében megölte
15787 II    |                   csak egy föld alatti odúból vereslett elő valami világosság, alkalmasint
15788 IV    |               szeretném megérni! Ugyan kérem, veressék rám azt a vasat, már csak
15789 XXVIII|                keresett, akit gyűlölt, akinek vérét szomjazta; azt az ellenségét,
15790 XVIII |                   ebben a földben gyökeret ne verhess. Még lebeszéli Melániát.~
15791 VIII  |                      Bálnokházyné szép ajkait vérig harapdálta.~– Nem tud ön
15792 XX    |                        Topándy homlokán nehéz verítékcseppek gyöngyöztek.~Én csendesen
15793 IV    |                     megboldogult lelkéért. Ne verjék ki belőle, kérem, mert akkor
15794 IV    |                    hozzák igazán azt a vasat, verjenek láncra, kötözzenek meg,
15795 XXIV  |                     tréfa, ocsmány, émelyítő, vérkeverő tréfa! – tört ki Topándy
15796 XIII  |                       is. Adja vissza az élet verőfényének ez örökké borult egű végzetet;
15797 II    |                      hinnem, hogy ennek nem a vers szépsége az oka, sem az
15798 XXI   |                     két futóbolond, aki abban versenyez, hogy melyik tudja a másikat
15799 XXVIII|                    kezét hirtelen megragadta, vérszomjú vigyorgással nézett áldozata
15800 XIII  |                    annyi világismeretet belém vertek már, hogy szinte vágytam
15801 IX    |                  lássa jönni, mint e csendes, vértelen arcokat, véres ruháikban.
15802 XXIV  |                       lehetne valami regényes verzióját adni a katasztrófának. De
15803 XXXI  |                      s a szemnélküli férgek – veséiben…~Azzal hirtelen egy erőszakos
15804 X     |                   akarok menni megkérni, hogy vesse közbe magát.~– No, az bizony
15805 XX    |                 sorsot, s azt mondtátok, hogy vessem a kihúzottat és a bennmaradtat
15806 XVI   |                   összeseperte a kártyákat.~– Vessük ki még egyszer! Emelje meg
15807 IV    |                   töltenek el, valahára véget vessünk, és azokat gyökeresen megorvosoljuk.~
15808 IV    |                       porkoláb fiává! Hahaha! Vesszek meg, ha még ezt ki nem csinálom.
15809 XX    |                fizetni ne kelljen, s a bor se vesszen kárba, ott egy álló helyben
15810 XXII  |                   inkább magukra, hogy ott ne vesszenek! Az ilyen szép legényeket
15811 V     |                  mintha harapni készülne: – a vesszőajtó alján nyílás volt, azon
15812 XIII  |                      nincs; ha csak annak nem vesszük, hogy egyszer-egyszer egy
15813 II    |                  Buonarotti, a táncban milyen Vestris s a vívásban milyen Toldi
15814 VII   |                       is mélyen emlékembe van vésve az a gerjesztő hatás, mely
15815 IV    |                    nem tudja: hol támad, hová vész. Egy otthontalan, tárgytalan,
15816 XXVI  |                    hidegen azt mondá:~– Miért veszed nőül?~– Mert derék, jó leány.~
15817 XIII  |                  sincsen Áronffynak semminemű veszedelmében..~Miért van hát Áronffynak
15818 IV    |                      senkinek, és felebarátja veszedelmén az igaz nem örülhet. Ez
15819 XXVIII|                    ahonnan éppen nem várták a veszedelmet, a húsz lépésnyi közelben
15820 XXIX  |              őgyelgett az udvaron, nem sejtve veszedelmét.~– De isz én ugyan meg nem
15821 II    |                    Kerl”-ből ítélve a tegnapi veszekedést véltem megújítandónak, amihez
15822 XV    |                     várok tovább.~– Eredj! Ne veszekedjél! Magam sem tudok. Hol vegyem
15823 XI    |                     iszonyú fenyegetőzésekkel veszekedni; majd megint Fromm papa,
15824 X     |                       mikor Loránd legnagyobb veszélyben forgott?~Loránd meg volt
15825 VII   |                  gondold meg, édes fiam, minő veszélyt vállalsz el saját fejedre –
15826 XXVIII|                 Kihuzakodtak a tisztásra.~Itt veszettül támadt újra Lorándra a rabló.~
15827 XXIX  |                       pók a szögletben örül e vészhangnak. Most közelítenek!~Az ebvonítás
15828 IV    |                    harag legvégső stádiumának vészjelenségével arcán közelíte esküdt úrhoz; –
15829 II    |                  zsebembe csúsztatnék, az nem veszne kárba.~Kilestem, mikor egyszer
15830 XXIX  |                          Szeretném tudni, hol vesznek itten ma malacot! Mintha
15831 XXIX  |                mármost kend megint össze akar veszni velem; látom; hát csak essünk
15832 XXVIII|                     hol eddig térdepelt.~– Ne vesződjél most a csizmahúzással! –
15833 XIII  |                    töltötte az időt, gépekkel vesződött, csillagokban búvárkodott,
15834 XIII  |                       a szerződést? Akkor nem vesződtem volna veled. Ha így van,
15835 XXVIII|                    tűz közé van szorítva.~Nem veszté el lelkét.~Amíg azok ideérnek,
15836 XXVIII|               atyafiaknak. Maradj hát, Cipra, veszteg, és ne mozdulj! Mi ketten
15837 XXVIII|                   puskával bánni, csak a port vesztegetik.~– Hát Ciprát itt hagyjuk
15838 II    |                    mégiscsak az enyim lenne a veszteség.~Megvallom, hogy valami
15839 XIII  |                 ellenének a meghalást; vagy a vesztesnek nőhet meg ezalatt a hája,
15840 III   |                     vagy égetett italhoz.~Így vesztett el bennem a haza tán egy
15841 XX    |                 visszahúzza magát a tréfától, veszti a bánatpénzt.~– Itt van!~
15842 II    |                megmaradt az első benyomás. Én vesztőhelynek néztem.~Jó késő volt, mire
15843 XXX   |                       Gyógyulj meg csak! Majd veszünk szép ruhát, aranyos játékokat,
15844 VII   |                       Súlyos és nagy hatású a vétek, melyet elkövettek, s azoknak
15845 IV    |                   magamat büntetni, ha valami vétekben kapom. Egynapi böjtre büntettem
15846 XXII  |                     halálos ellenség vonásain vetekedtek egymással, hogy melyik töltse
15847 XXIV  |                   együtt marad a jószág is, a vételár is.” – Bálnokházyné is tréfált,
15848 IV    |                       e kellék figyelembe nem vétele által.~Borcsa asszony a
15849 XIV   |                mindenben ellentéte, mindenben vetélytársnéja lesz, hogy ebből harc fog
15850 XIII  |                     bármi vezeklést, én alája vetem magamat.~Az ember kegyes
15851 IV    |                       élni, hanem még arra is vetemedik, hogy másokat, kik ájtatos
15852 III   |                       támadt.~Arra az eszmére vetemedtem, hogy én most ezt a poharat
15853 I     |                  valami csekélységet; mit tud véteni egy tizenegy éves gyermek
15854 I     |                mindegyik azt hiszi, hogy az ő vetése a tiszta, a másiké a gaz,
15855 XXII  |                      Énnél a szónál hárman is vetettek intő tekintetet Lorándra,
15856 XXV   |                      nagyon szeretlek. Én nem vetettelek meg, mint mások. Mindig
15857 XXV   |                       hát mi bajod velem? Mit vétettem én neked? Miért támadsz
15858 I     |                   jutottunk.~De hát, istenem, vétettünk mi valamit, hogy így futunk,
15859 XVI   |                      megtartani bolondság. Ki vetheti szemére, ha meg nem tartotta?
15860 XII   |                   zártak ki az iskolából. Nem vethetünk egymásnak semmit szemére.~–
15861 III   |              társaságot befogják, és börtönre vetik.~Bálnokházy mosolygó nyájassággal
15862 VIII  |                      párbajt ajánlok. Kalapba vetjük neveinket, amelyiké ki lesz
15863 XII   |                      fogadva a házhoz, akármi vétke van. Ezt már megmondtam.
15864 IV    |                     itt levén születve, önnek vétkes hanyagsága miatt mindekkorig
15865 XXIX  |                  határjárásból, megkötözték a vétkest, s becsukták egy sötét kamarába,
15866 IV    |                      monda a kegyes férfiú –, vétkeznék, aki azt felebarátjától
15867 XIV   |                      a szemek Melanie arcával vétkeztek mindennap!~Hiszen ki vehetné
15868 IV    |                  csoport jókedvű ember pőrére vetkőzik, mikor melege van; ami pedig
15869 XXI   |                       születtek, akik kártyát vetnek, abból imádkoznak.~Azután
15870 XIII  |                     egy fiatalember fog hozzá vetődni, sárosan, rongyosan, ne
15871 XXVI  |                      napon öreg cigányasszony vetődött az udvarra.~Faluhelyen nem
15872 II    |                       bizonyítványait magához vette-e. Mindezen én inkább csodálkoztam,
15873 XXX   |         kisgyermekkoromtól kezdve soha le nem vettél fejemről, e percben össze
15874 IV    |                    már azon botrányoknak vége vettessék, amikkel Topándy évek óta
15875 XXIV  |                 Bizonyosan az elrejtett lőpor vetteté azt fel.~Akkor éppen senki
15876 VIII  |                suhancot, akit máskor észre se vettünk volna, a magunk hasznáért
15877 IV    |                     bűn volt, amiért meg kell vezeklenem.~– Legegyszerűbb vezeklés
15878 IV    |                   vezeklenem.~– Legegyszerűbb vezeklés volna – gondolá esküdt úr –,
15879 XXVII |                       parancsolnak neki, de a vezér ne igyék, hogy lásson parancsolni!
15880 XIII  |                      hogy ami ezúttal házához vezérelt, olyan ügy, mellyel egy
15881 IV    |                        hogy az ostromló sereg vezérét foglyul ejtse.~– Kérem!
15882 XXXII |                     képzett, lángeszű főt, ki vezérszellem lehetett volna egy országban!~
15883 V     |                       törte csapák tévútra ne vezessék; majd olyan helyekre akad,
15884 I     |                   múlt század végén egy főpap vezetése alatt más századot akartak
15885 XX    |                     valamennyi elől elveszi a vezetést; a dal általános lesz, s
15886 VIII  |                   Kikre vonatkozik ez?~– Több vezetőjére az országgyűlési ifjúságnak.
15887 XI    |                    ült az asztal mellé, ahová vezették, és ott lefektette fejét
15888 X     |                    nyitottak-e előttem ajtót, vezettek-e, kergettek-e, azt bizony
15889 II    |               állatokról az ismerős emberekre vezetve, azután azokra, akiknél
15890 VI    |                                               VI. Korán érő gyümölcsök~Eleinte
15891 XVIII |                      az öregnél! Hallom, hogy viális bolond az öreg. Nem szereti
15892 XXXI  |                    Mikor lepecsételém, az égő viasz körmömre cseppent, s azóta,
15893 I     |                  szemfedő szegélyét, s én két viaszsárga kezet láttam összetéve,
15894 XXXI  |                 szemei elborultak, arca egyre viaszsárgább lett.~Még egyszer fölemelte
15895 IV    |                      De ugyebár, mégiscsak jó vicc volt ez tőlem?~A szolgabíró
15896 IV    |                      mutatott.~– Még egyéb jó viccekre is rá fogunk térni, csak
15897 IV    |                        Azért küldték ellene a vicét és nem a főbírót, mert ez
15898 IV    |                       s tisztíttatnák velem a vicispán csizmáit! Klasszikus gondolat!
15899 XXVII |                  nézni! Hogy fogom a fogaimat vicsorgatni rájuk, mikor meg lesznek
15900 III   |                       causa diis placuit, sed victa Catoni”, mint én azt, hogy:~–
15901 III   |                     elszántsággal e frázist: „Victrix causa diis placuit, sed
15902 XXI   |                   szép ismét élni, boldognak, vidámnak lenni, reményleni, a jövőtől
15903 XVII  |                      melléje érkezik, negédes vidámsággal megszólítja:~– Jó napot,
15904 XVIII | Hohenelm-Weitbreitsteinban; mert az igen szép vidék.~Gyáli kezdte észrevenni,
15905 XIX   |                     Engem az életpálya messze vidékekre vezetett magával, évenkint
15906 V     |                    tanyát ütött a farkasok és vidrák között egy embertől született
15907 XXIII |                     őket. Úr és cseléd örült, vidult.~– Én most sietek odább –
15908 IV    |                 szabad az elbukottak romlásán vigadni senkinek, és felebarátja
15909 XXII  |                     Loránd kezébe fogta azt a vigadók közepett; ő hívta fel fogadásra,
15910 XVIII |              egymáshoz.~Loránd pedig nevetve, vigadva gondolt arra, hogy még egy
15911 XIX   |                       A mi házunknál nem volt vigalom.~Szülőim ugyan sokszor biztatták,
15912 XIX   |                 mulassak, ti is odajönnétek a vigalomba? S mulatság volna nekem
15913 XI    |                    helyen van, kedves anyám – vigasztalám én, és siettem elmondani
15914 XXVIII|                    keblébe volt döfve.~Loránd vigasztalanul csapta össze kezeit.~– Itt
15915 XXVII |                      némán térdepelt a minden vigasztalások ura előtt, az a férfi, kit
15916 IV    |                     lelki szenvedések nyertek vigasztalást; de ön a birtokába jutott
15917 X     |                      árulva, menekülnöm kell; vigasztald meg kedves szülőinket! Isten
15918 X     |                         Azt írtad nekem, hogy vigasztaljam meg anyáinkat; – mondd hát,
15919 XXX   |                    mennyi világgyújtó, mennyi vigasztaló eszme van ott!~Egy Isten,
15920 XIX   |              határideje van a szenvedésnek; ő vigasztalta őket közelebb hozott reményekkel;
15921 XVI   |                 Melanie félig tréfából, félig vígasztalva –, hanem emez.~S a szívleányra
15922 XVIII |                      élet.~E néhány nap alatt vígnak, derültnek kell lenni; meg
15923 XXIII |                  csendélet alakjai közé.~Az ő vígsága csak mások számára való;
15924 IV    |                     kijött, örültem. Magamban vígságot éreztem afölött, hogy íme
15925 XXVIII|                     az nem célozhat.~Sietség! vigyázat! és bátorság!~Loránd sokat
15926 XXVI  |                     megszólal az ablak alatt, vigyázd meg, melyik ágon szólt;
15927 XIII  |                   arkangyalok szemeit, ha nem vigyáznának magukra.~– Ön nagyon gyűlöli
15928 V     |            légáramlással eltért, hanem néhány vigyázó őrszem megmaradt állhatatosan
15929 XV    |                 kinyílik.~– Jól van, hát majd vigyázok rátok.~Azzal Loránd jó éjt
15930 XXIV  |                    titkolni, igen ravaszok és vigyázók. Nem szorulnak az emberi
15931 XIII  |                     hiszem, hogy azóta mindig vigyázott fia magaviseletére. Négy
15932 XXVII |                  Pióca, meg te, Agyaras, arra vigyáztok, hogy ha ők kilőnek az ablakon,
15933 XXVII |                   félrehúzta, s a kulcsot oly vigyázva fordítá el, hogy hangot
15934 XXIII |                  menyasszonyt a szülői háztól vigyék el.~Egy hét múlva aztán
15935 I     |             kivehettem, arról beszéltek, hogy vigyen-e puskát magával vagy sem.
15936 XVIII |                      jöttek össze, hogy odáig vigyenek, ahol majd bevallom, hogy
15937 V     |                       nem követheté.~A paripa viháncolva nyargalta körül a kazlat:
15938 XI    |                      és én nem élem őt túl.~A vihar elcsendesült, ismét kibékültek
15939 I     |                     felhők, hogy a lemenő nap viharjósló veres tüzével elboríthassa
15940 I     |                       megegyeztek abban, hogy vihet puskát és lőszert, de addig
15941 X     |                      Hová? Anyánk házához nem vihetek új szerencsétlenséget.~–
15942 XXVI  |                    ártana ám az igézés.~A sok vihogó leánycseléd, ahelyett, hogy
15943 VII   |                                               VII. A tiltott iratok~Egy este
15944 VIII  |                                               VIII. A kezdetnek a vége~Őnagysága,
15945 I     |           nyakkendőmet csokorba. Volt egy kék viktóriadolmánykám, piros hajtókával és apró
15946 IV    |                  otthon érezte magát: ez az ő világa.~Két dalt énekelt el a vendéguraknak,
15947 XIII  |                   önérzetnek neveznek; maga a világbölcsészet egészen új átalakulásának
15948 XVIII |                   felébe egy egész elvesztett világért? Hogy kész követni a tengereken
15949 XVIII |                       vagyok elégedve ezzel a világgal.~– De neked anyád és testvéred
15950 XXX   |          csodamondatokat.~Mennyi nagy, mennyi világgyújtó, mennyi vigasztaló eszme
15951 I     |                   csalódott, s azután egészen világgyűlölővé lett.~Búskomorsága évről
15952 XIII  |            transzcendentális tudományt, annyi világismeretet belém vertek már, hogy szinte
15953 XII   |                     Ez pedig valami kísérteti világítást ad. Mikor cukornemű ég a
15954 XXIX  |                 egyszerre két fényes lobbanás világítja meg egy-egy pillanatra az
15955 XXIX  |                     egész arca fehér, fénylő, világító fehér, s amint fut, minden
15956 VI    |                      folyosón szobám ajtajáig világítson, s utánam énekelte ezt a
15957 XIII  |               Európa-szerte azok a szabadelvű világnézetek, miknek olyan varázsló hatása
15958 XIII  |                    története a századok, és a világok története az öröklét; s
15959 II    |                    körül; engem még senki sem világosított fel arról, hogy a szigorú
15960 IV    |               bölcselkedő gyermek naplóját, s világosítsuk a tért a család környezete
15961 XI    |                     másvalaki nem született a világra, aki ezt tüzes harapófogókkal
15962 V     |                      farkaskölykek közül, mik világtalan szemeikkel eléténferegtek
15963 XXXII |                    vegyen.~„Hazudság az egész világtörténet!”~Mindennap, akár télen,
15964 IV    |                       önre bízatott. Közönyös világunkban az is érdem, ha valaki a
15965 I     |                    cselédek között, mire azok villáikat fogták, s elkezdték a szénát
15966 IV    |               ebédlőből éneket hallgatni, itt villákkal, tányérokkal zörögnek, menjünk
15967 XVIII |                      volt a perrel, mely mint villám, egy perc alatt támadt és
15968 XXX   |                        A leány arcán egy futó villáma vonult át az örömnek, azután
15969 XX    |                 egymásba illett.~Hanem Loránd villámló szemekkel nézett végig rajta,
15970 XII   |                  öblébe nézett, ez a gondolat villámlott át lelkén: „Íme itt van
15971 I     |                     fájó nyugalommal lestem a villámot belőle, mely szívemre le
15972 XXIX  |                      közbe egy lövés, melynek villanása nem látszik az éjben. Bizonyosan
15973 XIV   |                      kinek minden tagja csupa villany és ruganyosság, olyan kiegészítő
15974 XIII  |                     ujjával közel érve hozzá, villanyszikrákat csalt ki ruhájából, kezeiből.
15975 XI    |                Szegény anyám, mintha ismételt villanyütés érte volna, úgy rázkódott
15976 IV    |                        szívesen látja egy kis villásreggelire.~A szolgabíró kétkedve nézett
15977 V     |                 Bolygófény az, korhadt testek villó gőze.~A paripa mégiscsak
15978 IV    |                     két nyugtalan fekete szem villogott elő olyan, mint a szén,
15979 XII   |                összecsikorgatott fehér fogait villogtatva elő.~– Ne moccanj! – szólt
15980 XXVII |                  váltogatták, zölden, pirosan villogva.~A csalogány most már csak
15981 I     |               elkezdődött közöttük a végtelen villongás. Olyan jó testvérek voltak,
15982 XXIV  |               Vadászkutya csillagörvétől le a vincellérbogár szárnysmaragdjáig, nekem
15983 VIII  |                          Párbajt akarsz velem víni?~– Mégpedig rögtön; el sem
15984 XIII  |                      főzni valót és az átalag vinkót; – vedd át, majd a juhász
15985 XXXI  |             urambátyám parancsolja.~– Hát nem vinne most be egyúttal engemet
15986 XVI   |                rosszak irányában a végletekig vinné a becsületérzést; és végre,
15987 XVI   |                  dűlve nézték a vízfenék úszó virágait; – vagy tán egymás alakját
15988 XXV   |                   nevezik, amíg letéphették a virágát, s akkor eldobják mosogatórongynak.
15989 XIV   |                      állát, mintha egy kényes virágbimbóhoz nyúlna.~– Nono, minek az
15990 XVI   |                      találkozni. Nagy öröm. A virágbokréta az öröm. A szívleány egy
15991 IX    |               játszanak a meleg szellők a fák virágcsengettyűivel, egyszerre visszatért teljes
15992 XXVII |                  megkísérelni: egy ágacskát a virágcserépben. Ki tudhatná meg, hogy mi
15993 XXII  |                  olyan szép tündércsengettyűs virágfüzérek voltak, s egy hét múlva
15994 IX    |                      öröm, a remény; tinektek virággal kedveskedik a mező, titeket
15995 XVIII |                     rideg, mint tíz év előtt. Virágillatos lég a parkban, tele pacsirtadallal,
15996 XVI   |                    átadóját. A virágos fákról virágkelyhek hullottak le fejeikre; olyan
15997 IV    |             tárgytalan, alaktalan keserv… egy virágtalan, visszhangtalan, úttalan
15998 II    |                 zabolázni, kiken nem fogott a virga, skutika és a pálca, mi
15999 I     |                      fénylett elő. A két nagy virginiai borókafa, mely a kripta
16000 XX    |                  keres itt köztünk?~Utána egy virgonc öregúr szállt ki a kocsiból;
16001 II    |                     kellett elköltenünk, mert virradat előtt volt az idő.~Édesanyánk
16002 XXX   |                                  XXX. Credo…!~Virradni kezdett.~Topándy nem hagyta
16003 XXIX  |                 Nincsen írva homlokodra, mire virradsz fel holnapra!!!” Sárvölgyi
16004 XV    |               ugyanakkor tán nászéjén világos virradtig fog táncolni, s gyönyörködik
16005 XV    |                     ajtajai nem záródnak, itt virrasztok reggelig, hogy valaki rátok
16006 XXXII |                  tőled, Fánny, hogy mellettem virrasztottál! Óh, milyen hiábavaló munka
16007 XX    |                      hogy mámort adjon, hanem virtuozitásból: mutassa meg ki-ki, hogy
16008 IV    |                    hitte volna, hogy ezen ily virtuozitással lehessen játszani.~– De
16009 XI    |                       kezedbe van letéve: úgy viseld gondját!~A leány égő lelkesüléssel
16010 I     |                  ajtaja fölött azt a mondatot viselé, hogy őrizzen bennünket
16011 X     |                  egész Áronffy nevet egymagad viseled. Az egész név tisztaságára
16012 XXII  |                    állni. Együtt egyikünk sem viselheti mind a kettőt. Ő boldognak
16013 III   |                  megszólni valót sem találok. Viselhetik azt, akiknek szükségük van
16014 XIII  |                       a férgeket, s nem fogja viselhetni azt a gondolatot, hogy egy
16015 XIII  |                elbukott fiú sorsát jó szívvel viselik. Megtudta azt is, hogy Bálnokházyné
16016 XIX   |               családoddal, magaddal és velem, viseljük azt, míg le nem szakad rólunk.~
16017 XVII  |                  gondoskodását, amivel iránta viselkedik.~Loránd kedvetlenül nézett
16018 III   |           Egyáltalában én kitűnő tisztelettel viselkedtem azon úri rokonunk iránt,
16019 XXVI  |                    kell azt a kalapod mellett viselned, s felelgetned orcapirulással,
16020 XXIX  |                  tetőtül talpig fehér.~Minden viselő ruhája, kezének minden ujja
16021 X     |                        hogy kissé feszesebben viselték magukat irántam, mint máskor.~
16022 I     |               előszámlálásában. Vajon gondját viselték-e a virágos kertünknek odakinn?
16023 XI    |                    egész eddig igen csendesen viseltem magamat; még csak zajt sem
16024 VIII  |             Féltékenykedtem-e valaha? Nem úgy viseltem-e magamat kegyed irányában,
16025 II    |                       vagyunk; hogy eddig jól viseltük magunkat; kérte, hogy rám,
16026 VII   |                 éljenezni a fáklyászenékre, s viseltünk gyászt kalapjaink mellett
16027 II    |                   titkát; elmondá neki, miért viselünk gyászt, hogy atyánk szerencsétlenül
16028 XX    |              mellékszobában tölték, csöndesen viselve magukat, hogy ottlétüket
16029 XXIX  |                   többé ártatlan pártfogoltja visítását, kijött ismét, végképp feldúlt
16030 XXII  |                   reánk.~Dezső helyén találta visszaadni Lorándnak az iménti szolgálatot.~–
16031 XXIII |                      kijártam a vándorévet, s visszaadom a botot köszönettel.~De
16032 IV    |                    hogy hazája volt, de mégis visszaemlékszik rá, s az emlék végigsajga
16033 X     |                      megint csak egyedül kell visszaeresztenie.~Loránd tétovázva állt meg
16034 XVIII |                     találhatja magát.~Ezalatt visszaérkezett a hajdú, akit Sárvölgyiékhez
16035 III   |                      Hahaha!~Mikor Frommékhoz visszaérkeztünk, valóban terhemre volt a
16036 XV    |                leszállt ágyáról, s lélegzetét visszafojtva odacsúszott az ajtóhoz,
16037 XX    |                    tudom, hova esett; s aztán visszafordultam, hogy Fánnyt keblemre öleljem.~
16038 VIII  |           szekrényéhez. Bálnokházy az ajtóban visszafordulva még láthatta, mily hevesen
16039 IV    |                       a két bírónak, s megint visszahátrálva az esküdt zavartalan mosolygó
16040 X     |                   határon feltartóztatják, és visszahozzák.~Mócli még nyugodt képet
16041 XX    |                      a fogadást.~– Amelyikünk visszahúzza magát a tréfától, veszti
16042 VIII  |                   cinege, azért ne hidd, hogy visszaijedek hunyorgató szemöldöködtől.
16043 XVII  |                     onnan is nagy szeretettel visszaintegetett Topándynak, ki az ablakból
16044 XXVI  |                       kedvesem.”~„Ha öltönyöm visszájáról vettem fel véletlen, nem
16045 XXX   |                   volt az az idő, amíg Loránd visszajő.~A lyán nem kérdezősködött
16046 XXV   |                      utánuk, s megvártam, míg visszajönnek. Minden szentek úgy legyenek
16047 XXII  |                    miért nem is fog egy ideig visszajönni.~– Az istenért! Csak nem
16048 XXVII |                korbácsával csapkod feléjük.~– Visszajövet majd kettővel többen lesztek! –
16049 II    |                    azután annál hirtelenebben visszakapta magát, bennünket meglátva.
16050 XXI   |                      ha végrendeletemet tőled visszakérem, s azt mondom, hogy most
16051 XXIX  |                      kee, ha szeme van.~– Hát visszakerültél?~Borcsa asszony minden válasz
16052 IV    |             Akármilyen úrrá tegyék külföldön, visszakívánkozik az átkozott vajszagú világból,
16053 XXVII |                     éjt kívánt neki; Cipra is visszakívánta a jó éjt, s Loránd is szobájába
16054 X     |                    férje. A madame bizonyosan visszaküldte már azóta a Móclit, hogy
16055 XXVIII|                   gondolva, meg is lesz téve.~Visszakúszott a padlásra; levágott egyet
16056 XXVIII|                  aztán ők is elkezdtek amarra visszalövöldözni; Fosztó aztán megijedt e
16057 XXVII |                       fák mögül az ablakon át visszalövöldözzetek rájuk! – Ha pedig kettőt
16058 XI    |               helybenhagyólag inte fejével, s visszament a mellékszobába.~Néhány
16059 XIV   |                    fog mosolyogni, úgy fog rá visszamosolyogni minden. Ha ő németül beszél,
16060 II    |                     fordítva, egyszer-egyszer visszanézett rám, s ha akkor én is odanéztem,
16061 XII   |                      sem méltatta eddig, hogy visszanézzen, ki jön a háta mögött.~Mikor
16062 XII   |                   tudom, hogy…~Azzal hirtelen visszarántotta a fejét, ami nagyon tréfás
16063 XXI   |               maradnak, mi az öreg Topándyval visszarepülünk Lankadombra; estig elvégzünk
16064 VIII  |                       magát főbe lőni.~Loránd visszarettent. Eszébe jutott az az éjszaka
16065 XV    |                  csinál ön itt? – kérdé Cipra visszariadva.~– Titeket őrizlek – felelt
16066 XXXI  |                       Én apelláltam!~És azzal visszarogyott a karszékbe.~Néhány perc
16067 XV    |                 valaki rátok ne törjön.~Cipra visszaszökött szobájába. Szemben találkozott
16068 XI    |             meglátszott rajta, hogy törekszik visszatartani ideges rohamait, éppen e
16069 XXII  |                 olyankor, midőn azon lépésnél visszatartom, mely őket az örvénybe buktatná.~–
16070 XXVIII|                       lábát, s egész erejével visszatartózkodott.~Kandúr szemei ragyogtak
16071 XXIX  |                   Borcsa asszony karját, hogy visszatartóztassa.~– Itt maradsz, nem mehetsz!
16072 XVIII |               akadályokat, amik elindulásakor visszatartóztathatnák.~Alig küldé el levelét,
16073 IV    |                    vannak, akiket ön ekképpen visszatartóztatott a keresztvíztől?~– Négy
16074 XXVIII|                     egyre küzdött a rablóval, visszatartva azt teljes erejével, hogy
16075 IV    |                       tiszteletre méltó; – de visszataszító látvány a farizeus lakása,
16076 XXVIII|                   hogy kiáltására a rablók is visszatérhetnek, s Kandúr sem, a házbeliek
16077 XVIII |                  későbbi események, s te újra visszatérhetsz a világba bántatlanul.~–
16078 IV    |                      ha az egzekvált összeget visszatérítené neki.~– Azért én bűnhődést
16079 X     |                   felszerszámozzanak, s ismét visszatérjenek a megrendelő uraságokért
16080 I     |                        szegénynek.~Nem mertem visszatérő bátyámnak megmondani, mit
16081 XVIII |                      a víztükörbe, a sima hab visszatünteté alakjaikat; a cigányleánynak
16082 IV    |                   magához vonta.~A szolgabíró visszaült már az asztalhoz, s még
16083 V     |                  azután szép csendesen megint visszaúszott oda, ahol gazdáját elhagyta.~–
16084 XII   |                    után élni! – szólt Loránd, visszautasítva büszkén a nyújtott tárcát.~
16085 XXII  |                  magát. A prókátor jól érti a visszavágást.~Melanie szerencsére nem
16086 XXIX  |           Sárvölgyinek:~– Fukar adta; – fukar visszavette; – fukar ebadománya!~– Ejnye,
16087 I     |                  minden gondolat, mely őhozzá visszavezet, s mert tudom, hogy ő tökéletes
16088 XXV   |                     részeltetik, hogy csendes visszavonulásával nagyon is felötlő zajt okoz,
16089 XVIII |                       isten veled, madárdalos visszhang, isten veled, szép, szerelmes
16090 IV    |                       keserv… egy virágtalan, visszhangtalan, úttalan puszta… tele délibábbal.~