Fezejet

16091 XIII  |                       végigharcolta, úgy tért visza, úgy került ismét családjához;
16092 XVII  |                      és Sárvölgyi kijelentett viszálkodásban élnek egymással?~– Igen.~–
16093 I     |                       újra kell építeni. Nagy viszály támadt ebből, sok csalódás,
16094 XIII  |                       ért; bizonyosan családi viszályok vitték erre. Megrója érte,
16095 XXXI  |                     újra, hogy a menyasszonyt viszik, tartsa készen számára –
16096 XXI   |                 szököm, sőt téged is magammal viszlek, hogy vigyázz rám ezentúl
16097 V     |                     lova fejét, mit az szinte viszonozni látszott.~A mén ismerős
16098 XVI   |                egészen boldog volt.~Szerelmét viszonozva látta, s élete sötét rémétől
16099 IV    |                     fel is kalapoztam az idők viszontagságai ellen? De ne traktáld te
16100 XXIV  |                  változott át, mely képes egy viszontgyűlölő lelket a kárhozatra üldözni.~
16101 IV    |                       volt: ajánlom magamat a viszontlátásig; azaz a legközelebbi egzekúcióig.~
16102 XXIV  |                      az édes tetterő, ami egy viszontszerető szívet a boldogság eksztázisába
16103 XX    |                     azt, hogy nem akarja első viszonttalálkozásunk elégiai hangulatát a lankadombi
16104 IV    |                    elvégez mindent; a zongora viszonya a művészhez az, ami a nagyságos
16105 I     |                  szemrehányó tekintetet semmi viszonylatban; anyám, nagyanyám, apám,
16106 XIII  |                        Mindez bensővé tette a viszonyt, mely közöttünk gyermeki
16107 X     |                  fegyveres hatalommal szóbeli vitába ereszkedett.~– Én polgár
16108 IV    |                     Közbe-közbe aztán egy kis vitája is támadt, mikor holmi pezsgőspalackról
16109 III   |                   nagynéném hófehér kezére, a vitát befejezni, amiből én arról
16110 VII   |                   arcokkal, komoly tárgyakról vitatkoztak, s ez ragadt a nagyobbakról
16111 VII   |                       parlamenti rend szerint vitattuk meg a nap eseményeit, írtunk
16112 XX    |                     levő emberekkel nem lehet vitázni. Ittas emberek bántalmára
16113 XX    |                    amivel természetesen egyik vitázó felet sem elégítette ki.
16114 XXII  |                táncolni. A két ifjú diák azon vitázott előttem, hogy ki fog a tante-tal
16115 XXXI  |          fogcsikorgatva ordítana fel.~– Sokat vitáztunk, Loránd – szólt az öreg
16116 IV    |                   kell, töresd fel a magtárt, vitess el annyi búzát, amennyiből
16117 I     |                   milyen derék szép fiam van! Vitéz, délceg fiú! Hírt, becsületet
16118 VIII  |                 meghalsz, mint az egér. Egész vitézséged abból áll, hogy egy ilyen
16119 XXV   |                     Ketten voltak, senkit sem vittek magukkal, még kutyát sem;
16120 XXII  |                       ki életét. Éjjel, lopva vittük ki őt a temetőbe. Ima nélkül,
16121 II    |                    táncban milyen Vestris s a vívásban milyen Toldi Miklós lettem
16122 VIII  |                  kihívó!~– De te ajánlottad a vívásmódot.~– Megállj! Bízzuk a sorshúzást
16123 VIII  |                  követő bálban akarsz-e lenni vizavím?~– Igen szívesen. Ezt kérdezned
16124 XI    |                     kezemet, mint megfogják a vízbefúlók a mentő kezét; s hogy állt
16125 XVI   |                 között eltűnve.~– Felhozzam a vízből? – kérdezé Loránd.~Melanie
16126 XXVIII|             lecsúszott, hasmánt meglapulva, a vízcsatornáig.~Alatta folyt a tomboló
16127 XXIV  |                      zsarátnakát szétszórta a vizeken a forgószél. Bizonyosan
16128 XXIX  |                       marék ezüstöt egy pohár vízért! Csak addig hadd éljek,
16129 XVI   |                     karfájához dűlve nézték a vízfenék úszó virágait; – vagy tán
16130 IV    |                   annak tetejébe fesse azután vízfestékkel a másik mondatot, hogy így
16131 V     |                       irthatta az éktelen sok vízi szárnyast, senki sem szólt
16132 V     |                      megtöltött az iszap, s a vízimoh zöld pázsittal vont be:
16133 II    |                      úgy megy a pékeket sorba vizitálni, s méri serpenyővel a zsemlyéket,
16134 II    |                  folyosóról aztán egyenesen a vizitszobába vezetett bennünket Fromm
16135 XXVII |                merészen tudták kikeresgetni a vízjárást, mely most lefelé tartott
16136 VIII  |                     nevének első betűi voltak vízjeggyel beírva, nagy sebesen írt
16137 XXII  |                      hölgy kézírása; dátum és vízjegy rajta.~Bálnokházyné keble
16138 XVI   |                 helyette jó kényelmes, tág és vízmentes hétköznapló zubbonyt: a
16139 XXVII |                       a vállán.~A rablócsapat vízre ereszté a ladikokat, s egymás
16140 VIII  |                keresni. Legfeljebb az ügyvédi vizsga letételétől lesz eltiltva.
16141 II    |                     bűnhődéstermő professzori vizsgáknak; a legújabb feladványnak
16142 XXX   |                     jelen szövevényes bűntény vizsgálata helyezte.~Félrehívá Topándyt,
16143 XXVI  |                   reggel itt lesz a törvényes vizsgálatot a helyszínén megtenni; hát
16144 XII   |                      mohón, s a szeszvilágnál vizsgálni kezdé a tárca tartalmát.~–
16145 XIV   |                   mutatkozott arcán, egyetlen vizsgáló tekintet nem árulá el, hogy
16146 XVI   |                       arcát, nagy figyelemmel vizsgálta végig az ismeretes ábrákat.~
16147 I     |                  aztán odaadta a vizslának, a vizsla félrement vele a bokorba,
16148 I     |                      A sültet aztán odaadta a vizslának, a vizsla félrement vele
16149 I     |                     most itt vagyunk.~Egyszer vizslánk a távolból elkezdett üvölteni.
16150 II    |                       számítom azt a megivott víztömeget, amit egyszer elnyeltem,
16151 XVIII |                     vízbe hullott. Lenéztek a víztükörbe, a sima hab visszatünteté
16152 II    |                        pensum”, – „labor”, – „vocabularium” – s a konyhalatin más ismert
16153 IV    |              hasztalan küzdelmét az in causam vocatussal.~– Ne izéljen a tekintetes
16154 IV    |                    között nagy a különbség. A vörös barátok klastromát tetszik
16155 II    |                     tudta kezdeni; mire aztán vörösre pirult dühvel, fogcsikorgatva
16156 XIII  |                      egy napja az évnek, mely vörössel jegyezve állt naptáramban:
16157 XXVI  |                  Fizesse vissza az Isten szép vőlegénnyel, holtig tartó szerelemmel!~
16158 XXIV  |                      is utánuk, s odamennek a vőlegényhez.~– Ön Gyáli József? – kérdi
16159 IV    |                        Az a szekrényfiók tele volt-nem tudom egy szóval kifejezni,
16160 XIII  |                 kezébe adott; s azután vállat von, kezét dörzsöli, szemeit
16161 XV    |                    homlokával verte a földet, vonagolva mint egy féreg.~E zajra
16162 VI    |                 férfikor között az elválasztó vonal. Aki már azt az agyarába
16163 II    |                 siketnémák volnánk; – második vonalban pedig ezáltal bennem is
16164 XIII  |                     Az ambíciónak csak rendes vonalozott útjai lehetnek, s a sikert
16165 I     |                      ágyán végighúzta a veres vonalt egész élete munkáján; ami
16166 VIII  |                       önben a legkegyetlenebb vonás. Igaz, hogy ön maga vezetett
16167 XXIX  |                   szűkmarkú zsugoriság minden vonásában jogát követelte vissza,
16168 XVI   |                       s megtudta annak minden vonásából, hogy szív intézte e kérdést
16169 XXII  |                    rémület a halálos ellenség vonásain vetekedtek egymással, hogy
16170 XVII  |                megvoltak a hajdani szép nemes vonások; csakhogy modorában a régi
16171 XXI   |                 papírt, ismeri azokat a finom vonásokat.~– Ezt Melanie írta!~Válasz
16172 XII   |                     arcát, hogy e szép, nemes vonásokban a pozsonyi ifjúság büszkeségét,
16173 XIV   |                  megnyúlt arca, még gyermeteg vonásokkal, nyugodt, szelíd tekintete
16174 XVI   |                 titkom.~Loránd némán igenlé a vonatkozást.~Melanie lehúzta ujjáról
16175 XXXI  |                      egymást az égen, az ebek vonítottak a faluban: a kapun egy szénásszekér
16176 XXIX  |                       kell? – kérdé az vállat vonítva.~– Mi van a kosaradban?~–
16177 XVIII |                      Egyik kísértet a másikat vonj a maga után kezénél fogva,
16178 XXIX  |                   faluban.~– No, majd kérdőre vonjuk, mihelyt előkerült.~– A
16179 XXVI  |                     ha mellém ülnél, magadhoz vonnál, boldoggá tennél; – de te
16180 XI    |                    üldözni? Bálnokházy nagyon vonogatta a vállát, keserű mosolyra
16181 V     |                     répát kapálnak négylapátú vonógéppel, akkor még beláthatlan mocsár
16182 II    |                      hogy azt a szemrehányást vonom magamra, mintha szándékosan
16183 X     |                      Az volt a gaudé! Húztak, vontak, még jól a hátamra is húztak
16184 XIV   |                     mikor a hárfán nedves köd vonul keresztül.~Ezalatt behozták
16185 I     |                        Bátyám azt mondá, hogy vonuljunk be egy sövény mögé, s rám
16186 X     |                    veszély valaha csak el fog vonulni.~– Hallgass rám, Dezső –
16187 XVIII |                   felé. – Már így bármennyire vonzzanak is egyéb mágnesek e helyre,
16188 IV    |                        különben valami kegyes votiv-teremnek nézhette volna a belépő,
16189 XXIV  |                barátunkra, amit a Hohenstein, Weitenau stb. fejedelmek rovására
16190 X     |                tizenegy órakor, addig szokott whistezni, a nagyságos asszony pedig
16191 X     |                                               X. Én és a démon~Késő este
16192 XI    |                                               XI. Az adott szó~Két nap múlva
16193 XII   |                                               XII. Egy pillantás a pisztoly
16194 XIII  |                                               XIII. Melyik téríti el a másikat?~
16195 XIV   |                                               XIV. Két leány~Nyolc év telt
16196 XIX   |                                               XIX. Fánny~Valami bölcs, aki
16197 XV    |                                               XV. Ha szereti, hát szeresse!~
16198 XVI   |                                               XVI. Az a gyűrű~A tizedik év
16199 XVII  |                                               XVII. A sárgaruhás nő a kártyában~
16200 XVIII |                                               XVIII. A halálra intő~Loránd kimerülten
16201 XX    |                                               XX. A végzetes nap!~Végre tehát
16202 XXI   |                                               XXI. Az a levél~Mit beszéltek,
16203 XXII  |                                               XXII. A tudtán kívül rém~Min
16204 XXIII |                                               XXIII. Az örömnek napja~– Most
16205 XXIV  |                                               XXIV. A bolond tréfa~Hagyjuk
16206 XXIX  |                                               XXIX. A pók a szögletben~Ennek
16207 XXV   |                                               XXV. Amíg a zene szól~Lankadombon
16208 XXVI  |                                               XXVI. A szerelem babonája~Óh,
16209 XXVII |                                               XXVII. Mikor a dalimadár megszólal~
16210 XXVIII|                                               XXVIII. Az éjjeli küzdés~A rémalak,
16211 XXX   |                                               XXX. Credo…!~Virradni kezdett.~
16212 XXXI  |                                               XXXI. A menyasszonyvivés~– Szegény
16213 XXXII |                                               XXXII. Mikor megvénültünk!~Tizenhét
16214 XVII  |                     más nemzet változatlanul „yes”-, „oui”-, „jawohl”-lal
16215 VI    |                    nájni:~Jetzt ist der Vater z’haus, kannst nimmer ájni!”~
16216 II    |                   semmi fegyelem meg nem bírt zabolázni, kiken nem fogott a virga,
16217 IV    |               Méressen ki nyolcvan forint ára zabot a magtáramból, az a bírság,
16218 XIV   |                       Nézd, az enyim is ilyen zafírköves volt, csakhogy a kövei nem
16219 XIII  |                  voltunk az akadémiákon; elég zajban, kedvben tölt le a két év.
16220 XV    |                   vonagolva mint egy féreg.~E zajra Melanie felriadt, s odasietett
16221 X     |                    hozzám, még mindig indulat zaklatta hangon.~– Dezső! Te még
16222 II    |                      ráéneklés, hogy a kenyér záklyás ne legyen a sütés közben;
16223 VIII  |                     tulajdon ékszereit küldje zálogba, azért, hogy valakit, akit
16224 IV    |                  szavakat, tessék beperelni a záport, ő a hibás.~– Ezek mind
16225 XV    |                   ezen az oldalon minden ajtó zárait, hogy egy nyomásra mind
16226 XXVII |               vannak-e kapcsolva, a kulcsok a zárakban vannak-e mind, azután bekopogtatott
16227 XXX   |                 kettőnél belül volt a kulcs a zárba dugva. Itt tehát benn kell
16228 XXX   |                       A kulcs belülről volt a zárban. E teremnek még két ajtaja
16229 VII   |                     vele, a másolattal együtt zárd el ládádba, míg érte jövök.~
16230 XIV   |                    útiköltséget, kifizettem a zárdai tartozását, s arra is küldtem
16231 II    |                  fogékony ifjú szívek számára zárdákat, konviktusokat, zárt kollégiumokat
16232 II    |                      liszttartó hombárba, rám zárja az ajtaját, s otthágy reggelig; –
16233 XVII  |               nézőjátékok ötödik felvonásának zárjelenetében.~– Milyen szép lett! Milyen
16234 IX    |                      Hadd csapjon! A boltozat zárköve ki van véve, utána fog omlani
16235 XV    |                     kedves Cipra, ha félsz.~– Zárkózhatom – szólt Cipra könnyűvérű
16236 XVI   |                        Hanem ő maga azért oly zárkózott. És az a karikagyűrű folyvást
16237 XV    |                      ne lopjanak bennünket.~– Zárkózzál be jól, kedves Cipra, ha
16238 XXI   |                     ölni!~Be akarták mögöttem zárni az ajtót mint nápolyi Johanna
16239 XV    |                    hogy szobáitok ajtajai nem záródnak, itt virrasztok reggelig,
16240 XII   |                magamat is istentelenségeimért zártak ki az iskolából. Nem vethetünk
16241 XXXII |                       nem tudta megtalálni.~A zászlóaljból, melynél kezdé, vége felé
16242 III   |                     volt ambíciómnak kitűzött zászlója. Egy hosszú futtatás pályadíja,
16243 IV    |              szkeptikus észrevétellel föl nem zavarja, hogy íme egy hosszúra kinyújtott
16244 XVIII |                     Gyáli. Olyan sajátságosan zavarodott arca volt a dandynek, mint
16245 XXI   |                      érinté vállát e percben.~Zavarodtan tekinte föl. Hát Cipra állt
16246 XX    |                       a tréfát?~Mind a ketten zavarodva néztek rám, mikor a sorshúzást
16247 V     |                   fényben villogtak, az álmát zavaróra, s tanakodni látszott magában,
16248 IV    |                       már nem sajnálna egy ép závárt elrontani? – szólt közbe
16249 XVIII |                      enyelgések közül a hajdú zavarta fel őket, ki jött jelenteni,
16250 I     |                       én agyam aztán csak még zavartabb lett erre.~Loránd azt mondta
16251 IV    |                      visszahátrálva az esküdt zavartalan mosolygó képe elől. – Hát
16252 XX    |                      sztoikusok lármája által zavartatni, ha az egész epikuri szövetséget
16253 I     |                      a háznál?~Mindez egészen zavarttá tette agyamat: semmire sem
16254 II    |                      mint a hó, tiszta minden zegzug: nagy hombárok tele liszttel;
16255 IV    |                asztalára, s folytonos csendes zendülésben vannak tartva emiatt.~Topándy
16256 XVI   |                     egy költő lelke kísért.~A zenehangra előjöttek a szomszéd szobákból
16257 II    |              javította meg? A hegedűvonó. Aki zenélni tud, az mindig jó szellemekkel
16258 II    |                       gyermekeimhez úgyis jár zenemester, együtt azokkal nem kerül
16259 XXV   |                  levén kirakva, ide szokták a zenészeket elhelyezni, azon tudvalevő
16260 XXV   |                    volna. Künn a leglármásabb zenét húzták; senki sem hallotta
16261 I     |                      a vasajtót, elfutottam a zengéstől, amit az ütésre adott.~A
16262 XXIX  |                       zavar. Csak a fülemülék zengnek össze a távol és közel kertek
16263 XVI   |                    Felszökött magátul, mint a zerge.~– De hát mit csináljak,
16264 XII   |                 zöldeskék arc helyett, mely a zilált őrültség vad tekintetével
16265 V     |                      kalapja alól körös-körül ziláltan csüng alá, fekete szakálla,
16266 XXXII |                   Hogy tekintgetett e szomorú zizegő hangon fütyülő hírnökei
16267 V     |                    egész természet, a nádason zizegve csap végig a szél, s egy
16268 XXVII |                 meglátni.~Újra hallgatózik; a zizergés odább csalogatja.~Itt kell
16269 V     |                  utazók szokták, mikor nagyot zökken a szekér, s aztán megint
16270 XXVII |                        színeiket váltogatták, zölden, pirosan villogva.~A csalogány
16271 I     |                       a föld alatti nyiroktól zöldes fényben ragyog.~A falba
16272 XII   |                    ránézett a nőre. Az iménti zöldeskék arc helyett, mely a zilált
16273 XII   |               ragyogása, a szemek fénye, mind zöldre válik; mintha sírból fölkelt
16274 V     |                       félig van már penészes, zöldrozsdás pénzneművel; – a többit
16275 XVI   |                       más. Mutatóujját arra a zöldruhásra tette – az a bús-leány.
16276 XXII  |                      veled…~Sárvölgyi kékült, zöldült.~– Uram! Ön keresztyén férfi,
16277 XIII  |                       midőn haldokolva utolsó zöngését hallatta, tán éppen úgy
16278 XXIX  |                      menőnek?~A rémalak egyre zörgetett az ajtón, s nyavalyogva
16279 XXXI  |                       én azt tudom, hogy csak zörgetnem kell, és megnyittatik, rég
16280 XXVII |                  kavics lábait, nem árulja el zörgő haraszt lépéseit.~Kilép
16281 XX    |                       volt őt kerülnünk?~Most zörgött a szekér; a két paripa vágtatva
16282 IV    |                    itt villákkal, tányérokkal zörögnek, menjünk át a húgom szobájába.
16283 I     |                 hangosan! – Ő maga is elfojtá zokogását. – Jerünk!~Azzal megfogta
16284 XXX   |               megfogta kezét, elkezde hevesen zokogni.~– Hát nem szeretsz-e engem?
16285 XXVII |                       Amilyen gyönge hang egy zokogó sóhajtás, amilyen iszonyú
16286 VI    |                     az elolvasott levélre, és zokogtam keservesen, mint még soha
16287 I     |                 elkezde hevesen sírni, de oly zokogva, hogy könnyei összenedvesítették
16288 XIII  |                      legyen. Csupa smaragd és zománcozott arany.~– Valóban az.~– És
16289 XXII  |                       kezdenek el ömledezni a zongorából. Hanem biz az nem volt szellem,
16290 X     |                     elébb betérni.~A teremből zongorahang ütötte meg füleimet: oda
16291 XIV   |          lepecsételtek, elfoglaltak; még az ő zongoráját is; még a saját kezével
16292 III   |                      hegedűmmel Melanie húgom zongorajátékát kísérni, s ha mi azután
16293 VI    |                       felváltotta Melanie-t a zongoránál, s akkor aztán neki is lehetett
16294 XXII  |                     szép holdvilág rásütött a zongorára, mely azon módon nyitva
16295 II    |                   válaszolt:~– Óh igen, egyik zongoráz, másik hegedül.~Direktor
16296 VI    |                  órától nyolcig Melanie húgom zongorázása mellett keringő és francia
16297 IV    |                 foglalkoznak, mint hímzéssel, zongorázással és aranyszegélyű lapok forgatásával.
16298 III   |                   kezdett fejledezni.~Melanie zongorázik, én hegedülök. Semmi sem
16299 X     |                   nyitottam be.~Melanie húgom zongorázott a nevelőnővel.~Nem látszottak
16300 III   |                     évig együtt hegedülünk és zongorázunk, lehetetlen, hogy utoljára
16301 XI    |                     míg az idő átmelegszik. A zord, fagyos tavaszi szélnek
16302 XXV   |                    báránybőr süvegét mint egy zsacskót, s azalatt kését fogai közé
16303 XXIX  |              sárgavirágú cickendőmet, a tarka zsaliruhámat, egy piros gyerehaza kendőt,
16304 XXX   |                       hát azon hatalmas úrnak zsámolyához, s átkarolva annak trónja
16305 XXIV  |                       az égbe, s az égő kazal zsarátnakát szétszórta a vizeken a forgószél.
16306 XIII  |               örökségüket, amiből őket valami zsarnok nap kilódította; hanem azt
16307 XXVI  |                       juttatni valamit!~Cipra zsebe mindig tele volt mindenféle
16308 XVI   |                       tigrisbőrre, s elővette zsebéből kártyáit. Két év óta mindig
16309 XV    |                bodajki búcsúról jövök, minden zsebem tele Szentek hegedűjével,
16310 X     |                     egy kis tárcát vontam elő zsebemből, aminek lapját édesanyánk
16311 XXII  |                   akkor törlé könnyes szemeit zsebkendőjével.~– Te könnyezesz? – kérdé
16312 XXVIII|                      Ciprára volt gondja, egy zsebkendőt hirtelen foszlányokra tépett,
16313 XI    |                 kísértük el a hegyekig, az én zsebpénzem volt egyedüli útiköltsége,
16314 III   |                     ezentúl rendben tartanom. Zsebpénzt is adott, megígérve, hogy
16315 XXIV  |                 biztosíthatja magát egypár jó zsebpisztollyal. Olyat hordjon mindig a
16316 II    |                       fognának megtorlatlanul zsebre dugni.~S még hozzá ez előtt
16317 I     |                     Azzal végigfutott velem a zsellérház hosszú udvarán, egy sövényen
16318 XIV   |                       az a folytonos asszonyi zsémbelés, amiről maga Topándy azt
16319 XIV   |                      óráig nem hallaná Ciprát zsémbelni, azt hinné, halottak országába
16320 II    |              édesgettek ezek a szép piroshátú zsemlyék itt a boltablakban, valahányszor
16321 XVIII |                    rántott halat és a rántott zsemlyét Sárvölgyi házánál jobban,
16322 II    |                      nyakig esem a dagasztott zsemlyetésztába; – mert ettől minden kitelik!~
16323 IV    |                  salátaféle – főve, kirántott zsemlyével a hátán.~Ettől esküdt úrnak
16324 XIII  |                  Loránd minden idegén delejes zsibbadás futott végig, midőn atyja
16325 XII   |                    kerekre felnyíltan delejes zsibbadást terjesztettek el az ifjú
16326 XXIX  |                      keresztül akart hatni, e zsibbadt csendből hangokat akart
16327 XXVIII|                udvarnak, ki az utcára. Loránd zsibbadtan hallá azt a pokolbeli ordítást
16328 XX    |                     odatekintettem, s – karom zsibbadva hanyatlott alá. Fánny fogta
16329 V     |               kopottas kék dolmány, általvető zsinórokkal, amik összevissza vannak
16330 XX    |               vendégei fülönfüggőin végig egy zsinórt húzott, s akkor aztán valahányszor
16331 XXVI  |             csavargókat; adnak nekik lisztet, zsiradékot, darabka szalonnát; hadd
16332 XXII  |                       összezsugorodik a forró zsírban, mint a furkó; pedig ugyanabból
16333 XXIII |                       úrfi ezzel a bottal két zsivánnyal küzdött meg? Dezső úrfi
16334 XXIV  |                       ez a Sárvölgyi az egész zsiványbandának az orgazdája.~– Honnan jön
16335 XXIV  |                   Izenjék hát meg a háborút a zsiványoknak, nem bánja. Még aznap este
16336 XXVIII|                      most a csizmahúzással! – zsörtölődött az öregúr-vendégeink megjöttek.
16337 V     |               lehetett nekimenni, aki pedig a zsombékokra bízta magát, olyan életveszélyes
16338 V     |                    kazal környéke úgy el volt zsombékosodva, hogy csónakkal éppen nem
16339 V     |                   szilárd a föld; néhol egyik zsombékról a másikra ugrik. A hely,
16340 XXVII |              kitanulták az útját, hogy kell a zsombikon keresztüljönni a lélekvesztővel
16341 XXIX  |                  ősszokásai közé. A szűkmarkú zsugoriság minden vonásában jogát követelte
16342 XII   |                    söntés mellett, kiterített zsúpszalmán aludt egy szentképáruló
16343 II    |                      azt hittem, hogy az öreg Zsuzsira haragszom, s csak most veszem
16344 I     |             megmondani, mit hallottam az öreg Zsuzsitól.~Azt mondtam neki, hogy
16345 I     |                  tudni, mi lehet abban belül. Zubbonyos kisfiú voltam, mikor a színes
16346 XVI   |                      és vízmentes hétköznapló zubbonyt: a világ iránti közönyt
16347 X     |                       a hetes fiáker. Lakik a Zuckermandelen. Átkozott messze van; de
16348 XIII  |                      kastély egyik földszinti zugában vegytani laboratóriuma volt;
16349 XXX   |                      bírám elé megyek, és nem zúgolódom ellene. Azoknak kell az
16350 XXXI  |                szomorú várakozás volt. A szél zúgott az ákácok között, a felhők
16351 XXVIII|                      lövés hangzott, s rá egy zuhanás és egy káromlattal teljes
16352 XXVIII|                         csupán két nehéz test zuhanása. Azok olyan jól meg voltak
16353 VII   |                   egypár tengődő hazai hírlap Zummalacarregui viselt dolgaival táplálta
16354 XVIII |                     veté okul. Nem akar ezzel zűrhangzatot hozni ama gyöngéd jelenetbe.
16355 XX    |                      áll be.~Éjfél után már a zűrzavaros lárma lecsendesül. A bor
16356 X     |                   májusi éjszakán ráfagyott a zúzmaráz. A hideg, nedves szobában
16357 V     |                    elérte a paripa nyakát, de zúzott lába nem fogott már, odarogyott