bold = Main text
     Rész                                             grey = Comment text

   1   I    |          zokogva haladok,~S velem halad a vén Duna.~Zúgnak, búgnak
   2   I    |                vén Duna.~Zúgnak, búgnak a kékellő habok,~Bennök mintha
   3   I    |                Mit elhagyunk ketten, az a haza,~Soh'sem térünk többé
   4   I    |           válnod Pozsonytól s Budától~S a bérctől, hol állt Visegrád.~
   5   I    |               sem rokon, sem honpolgár.~A nagy világban elveszek,~
   6   I    |              vala lelkem eltelve, midőn a gőzhajóról Orsovánál kiszállék,
   7   I    |               egy szekeret fogadván, az a határon átvitt, efféle bús
   8   I    |                  de bennem száműzve nem a polgár, hanem az ember van.~ ~
   9   I    |           vesztém el, aztán anyámat, ki a legszeretőbb anya volt,
  10   I    |                volt, aztán testvéremet, a szép s fiatal nőt, sógorom
  11   I    |                 túl, s gyermekök Iréne, a kis angyal, utánok mihamar
  12   I    |                 mihamar elhervadt, mint a zöld ágacska elhervad, midőn
  13   I    |            ágacska elhervad, midőn maga a fa kidőlt. Kívülök még egy
  14   I    |          akarván elmaradni halálban sem a kedves társaságtól, melyhez
  15   I    |              életben tartozott. Ámbár ő a legidősb vala közöttök,
  16   I    |          közöttök, halála nekem csaknem a legfájdalmasb volt; hiszen
  17   I    |                én családomnak neveztem. A kedves, szelíd, a tisztes
  18   I    |             neveztem. A kedves, szelíd, a tisztes öreg! Még most is
  19   I    |             karszékében, amint mellette a gömbölyű asztalán egy gyertyaszál
  20   I    |              nagy pápaszem segedelmével a bibliát estenkint olvasgatta,
  21   I    |           bibliát estenkint olvasgatta, a tékozló fiú, a roppant Góliát,
  22   I    |              olvasgatta, a tékozló fiú, a roppant Góliát, az erős
  23   I    |                 Góliát, az erős Sámson, a pásztor Dávid történetét -,
  24   I    |           történetét -, amit mi többiek a Szentírásból tudánk, azt
  25   I    |                neki köszönhetők. Ő volt a ház királynéja, papja és
  26   I    |               patvart ő intézett el, ő, a kimeríthetetlen szelídségű,
  27   I    |               ki legfelsőbb bírája volt a házi úrnak s cselédnek,
  28   I    |                hagyta el egy percre sem a ház körét; mint világában
  29   I    |                ő maradt hon mint úr; ha a cselédek mentek el, dolgaikat
  30   I    |               és szolgált egyszersmind. A többiek elhalván, míg ő
  31   I    |          történt, de midőn őt sem látám a házban, melyet én nélküle
  32   I    |          Sírhalmaik mind együtt vannak, a mohos fedelű ősi egyház
  33   I    |              pár vadgalamb raka fészket a hárs középső ágán, jele,
  34   I    |            nélkül éltek, békében vannak a sírban is. ~Isten a megmondhatója,
  35   I    |              vannak a sírban is. ~Isten a megmondhatója, mennyit szenvedék
  36   I    |                  igaz, csak évek múlva, a bánat köde kezdett lelkemről
  37   I    |              csak azt vevém észre, hogy a kedves sírhalmok mellett
  38   I    |                 találám, hogy ha az idő a fájdalmat enyhíti, még inkább
  39   I    |                  még inkább enyhíti azt a közelség és megszokás. Ki
  40   I    |             költőisíti azt inkább, mint a távolság, azaz, ha az, mit
  41   I    |            tőled örökké távol van, mint a kéklő ég, melyet csak vágyaiddal
  42   I    |              érsz el, és mi inkább mint a sokaság, azaz, ha fájdalmaidból
  43   I    |          szomorú világát lelkedre, mint a hold havonkint egyszer a
  44   I    |                a hold havonkint egyszer a sötét földre. Nem kis feladat,
  45   I    |               értenek, úgy élvezni mind a kéjt, mind a kínt, hogy
  46   I    |               élvezni mind a kéjt, mind a kínt, hogy az keblünk tápláléka
  47   I    |             rózsa, melynek illata édes, a bánat egy rozmarin, melynek
  48   I    |                 nem öröm többé, mint ki a bánatot szakadatlanul ízleli,
  49   I    |               kezdém észrevenni, mintha a hazát nem szeretném oly
  50   I    |               lenni kedves, mivel arcán a szenvedés nyomait látod?
  51   I    |               apámat betegség, gondok s a vénség meghalványíták s
  52   I    |                tevém magamnak: mi is az a honvágy? Ekkor mintegy megvilágosodott
  53   I    |              ismét fogod szeretni, csak a távolban fogod érezni, mi
  54   I    |             választottam. Előbb eladtam a szülői házat s birtokot,
  55   I    |                szülői házat s birtokot, a sírokat kivéve, mert e halmok
  56   I    |               cél és vég nélkül, amerre a szelek fúnak a pusztákon,
  57   I    |           nélkül, amerre a szelek fúnak a pusztákon, amerre a habok
  58   I    |               fúnak a pusztákon, amerre a habok folynak a tengereken. ~
  59   I    |                  amerre a habok folynak a tengereken. ~Én a világ
  60   I    |               folynak a tengereken. ~Én a világ száműzöttje vagyok;
  61   I    |                 szüleim vagyonából csak a sírdombokat tartám fel magamnak,
  62   I    |              fájdalmam, s hazámhoz csak a jogot -, ámbár én abba visszatérni
  63  II    |             Bolgárország. Sajkán utazom a Dunán. Őserdők képe. Borzasztó
  64  II    |             hona határát, azt véli, túl a határszélen azonnal egy
  65  II    |                ország neve változik, de a természet ugyanaz. Fejünk
  66  II    |         változatlan, egyhangú föld. Hol a nép nem szabad, ott a föld
  67  II    |               Hol a nép nem szabad, ott a föld is műveletlen; e rongyos,
  68  II    |                emberek épp ez éktelen s a művelés minden bájaitól
  69  II    |             érénk, melynek apró házikói a földből mint megannyi vakondokdombok
  70  II    |        emelkedtek ki, amennyiben bennök a lakóhelyet a földben kiásott
  71  II    |          amennyiben bennök a lakóhelyet a földben kiásott űr képezi,
  72  II    |              kiásott űr képezi, és csak a szalma- vagy nádfödél az,
  73  II    |            szalma- vagy nádfödél az, mi a föld színén egy túrásként
  74  II    |                azon fecskékéhez, melyek a tóparti lyukakban laknak,
  75  II    |               tóparti lyukakban laknak, a tónak képe a köröskörül
  76  II    |          lyukakban laknak, a tónak képe a köröskörül terjedő sík,
  77  II    |                  s pusztaságát még csak a délibáb tündér alakai sem
  78  II    |                ama félisten-népre, mely a pompás Capitoliumban székelt,
  79  II    |          fölébredek s látám magam előtt a végetlen pusztaságot, mint
  80  II    |                  mint ezelőtt soha nem, a fölöttem seregestül repülő
  81  II    |           tovább mulathassanak ott, hol a táj kedves és kies. ~Végre,
  82  II    |              után, Viddinbe értem, mely a Duna bal partján és már
  83  II    |               lenni, de bíz az omladék; a katonaság nem mint erősséget,
  84  II    |               benne találkoztam elsőben a török néppel, élettel és
  85  II    |             ekképp bele helyezvén magam a török divatba, egy vitorlás
  86  II    |                bérelék, s utamat tovább a Dunán folytatám. ~Kimondhatlan
  87  II    |               reggeli szél lengedezvén, a hajó vígan ágaskodott, mint
  88  II    |         kiterjesztett szárnyaival úszik a hullámokon, fényes barázdákat
  89  II    |         barázdákat hagyván maga mögött. A két török hajóssal nem válthatván
  90  II    |                 Egyetlen ismerősöm volt a vén Duna, s ő mormogván,
  91  II    |              hullámai később hagyván el a hazát, és régebben ismervén
  92  II    |               ismervén azt, szólt nekem a jelenről és szólt a hajdanról;
  93  II    |               nekem a jelenről és szólt a hajdanról; Pozsonyról, hol
  94  II    |             történt, Esztergomról, mely a magyar keresztyénség Jeruzsáleme,
  95  II    |         emlékezetes síkjára, Mohácsról, a nemzet e nagy temetőjéről,
  96  II    |             alakja. Kell, hogy szeresse a Duna Magyarországot, ennek
  97  II    |                  hogy utunk tartson, ha a szélvész több ízben meg
  98  II    |                 meg nem gátol. Ilyenkor a veszély nemcsak abból állott,
  99  II    |              nemcsak abból állott, hogy a gyönge sajka elmerülhetett,
 100  II    |               elmerülhetett, hanem hogy a vihar az oláh partra vethetett
 101  II    |               egy éjet tölténk. Hajósim a csolnakot szárazra vonván,
 102  II    |                mellé telepedének, s hol a kávét szörpölgették, hol
 103  II    |                időtöltés egyszersmind. ~A töröknek kevés szüksége
 104  II    |           jobban sem az élvezéshez, sem a nélkülözéshez. ~Én pedig
 105  II    |                 valék szorítva. Követém a felhők könnyű útait magas
 106  II    |              magas röptükben, hallgatám a hullámokban halászó sirályok
 107  II    |                magára figyelmemet, mely a fölöttem emelkedő terepély
 108  II    |                gunnyasztani. Nemde e fa a te házad, gondolám magamban,
 109  II    |                 magamban, és e szigetke a te hazád? Köröskörül vannak
 110  II    |       fejecskédet, tátott szájjal várva a mindennapi eledelt; ama
 111  II    |             felnőttél, innen távozál el a hajnallal s ide térél meg
 112  II    |                üdvözléd daloddal reggel a napot, szóval e fa azon
 113  II    |               neked élet az élet, világ a világ, zöld a tavasz, szépek
 114  II    |               élet, világ a világ, zöld a tavasz, szépek a csillagok,
 115  II    |            világ, zöld a tavasz, szépek a csillagok, s e fészek azon
 116  II    |             egykor te hagysz üresen, ha a kegyetlen vadász halálos
 117  II    |                szűk vagy kietlen legyen a hely, minden élőlénynek
 118  II    |                 hol remélt, szeretett s a múltra később, életének
 119  II    |     dermedtségéből lelkem fölengedni, s a gerjedező honvágy életre
 120  II    |                 honvágy életre költendi a honszerelmet, mit szívemből
 121  II    |          mintegy hallgatóznak, mit mond a hűs szellő, mely onnan északról
 122  II    |            szokott. Ha gyertyát kértem, a boltba, ha kávét, a kávéházba,
 123  II    |             kértem, a boltba, ha kávét, a kávéházba, ha húst, a mészárszékbe,
 124  II    |            kávét, a kávéházba, ha húst, a mészárszékbe, ha gyümölcsöt,
 125  II    |            mészárszékbe, ha gyümölcsöt, a piacra, ha kenyeret, a sütőhöz
 126  II    |                  a piacra, ha kenyeret, a sütőhöz utasítának, szobám
 127  II    |               kilyuggatva, hasonlítának a római diadalkocsik izmos
 128  II    |                 izmos kerekeihez. ~Mint a hajós halad nyomtalan tengeren,
 129  II    |            napig ösvénytelen vidékeken, a sűrű erdők s ligetek tekervényein
 130  II    |                más kalauza, mint nappal a nap, este és hajnalban a
 131  II    |                a nap, este és hajnalban a ragyogó csillagok. Nem kétlem,
 132  II    |             Körültünk szép és kies volt a természet, de vad, szilaj,
 133  II    |                szilaj, sötét tekintetű, a levelek zöldje eleven, de
 134  II    |              zöldje eleven, de haragos, a fák sudarak, de öregek,
 135  II    |           sudarak, de öregek, kérgesek, a tövisek hosszak, mint egy-egy
 136  II    |              hosszak, mint egy-egy tőr, a dús növények néhol összefonódtak,
 137  II    |                 az élő fák minden fajai a legnagyobb rendetlenségben
 138  II    |               állapotában volt, melyben a teremtés napján hagyatott.
 139  II    |              teremtés napján hagyatott. A műveletlen mezőség dús zöldje
 140  II    |                itt-ott domborodó halmok a legjobb bort teremnék s
 141  II    |                 legjobb bort teremnék s a legszebb kilátású mezei
 142  II    |         lakoknak helyei volnának, de ők a világ kezdete óta folyvást
 143  II    |             kezdete óta folyvást várják a munkások s az építők kezét;
 144  II    |             munkások s az építők kezét; a hegyek magas ormaiban, a
 145  II    |                a hegyek magas ormaiban, a regényes völgyek édes csendében,
 146  II    |            elrothadni. Midőn aztán néha a lovakat pihentetni a rengetegben
 147  II    |               néha a lovakat pihentetni a rengetegben megállapodánk -,
 148  II    |             megtelepedénk -, és feküdve a gyepen megtapintám a fekete
 149  II    |            feküdve a gyepen megtapintám a fekete termékeny földet,
 150  II    |        gyűrűzeteiből igyekvém kibetűzni a sok századokat, mik óta
 151  II    |            hevernek parlagon, vagy csak a madaraknak termik vad gyümölcseiket,
 152  II    |               óta használatlanul hever. A jóságos isten ekképpen kitárt,
 153  II    |              gazdagságaival olyan, mint a bőkezű és szíves házi gazda,
 154  II    |                ezredek óta készen -, de a vendégek nem érkeznek. ~
 155  II    |            élvezetlennek kell-e mondani a természet szépségeit azért,
 156  II    |            azokat ember nem élvezi? Nem a természet gyermekei-e az
 157  II    |                 az emberektől? Fölnézék a fák terepély ágaira, s megrakva
 158  II    |            számtalan fészkekkel, mikben a madárfiak háborítlanul élnek.
 159  II    |                 mint egy nagy harmónia. A vércse sivít, a harkály
 160  II    |               harmónia. A vércse sivít, a harkály kopogtatja a fák
 161  II    |             sivít, a harkály kopogtatja a fák oldalait, a szalonkák
 162  II    |              kopogtatja a fák oldalait, a szalonkák fütyölnek, a kakukk,
 163  II    |                  a szalonkák fütyölnek, a kakukk, az erdők ez orákuluma,
 164  II    |             erdők ez orákuluma, beszél, a sas méltóságosan lebeg a
 165  II    |                a sas méltóságosan lebeg a légben, az apró madarak
 166  II    |            büszkén tekintvén maga körül a szabadban, mely az ő birtoka,
 167  II    |           szabadban, mely az ő birtoka, a bokrok homályain át néha
 168  II    |             róka arany szőre villog ki, a nyulak ijedve futkosnak,
 169  II    |                szállani látszván, midőn a megszámlálhatlan sokaságú
 170  II    |             sokaságú erdei tarka pillék a zöld fűre leseregelnek,
 171  II    |            szárnyra kelnek, azt hinnéd, a virágok repülnek fel. De
 172  II    |            virágok repülnek fel. De van a dolognak egy erkölcsi fontos
 173  II    |            istenhez. Ennek bája s rende a halandó emberi erőre, annak
 174  II    |           nagyszerű tekintete egyenesen a teremtő hatalmára emlékeztet. ~
 175  II    |               tartani. Hogy haramiáknak a vidék alkalmas, tagadni
 176  II    |             vagy inkább törénk át, hogy a lovak elől s szekér mellől
 177  II    |             vesszőit kétfelé hajtanunk, a kicsapástól behunyással
 178  II    |                 s alig volt annyi időnk a dűlő szekérből leugorni.
 179  II    |             kéklő füstgomolyokat, miken a pattogó szikrák mint villámok
 180  II    |                 tűzben volt, s égő ágai a szél által hajtogattatván,
 181  II    |                 parázstűzzel boríták el a földet, mely szinte égni
 182  II    |           szinte égni látszott; itt-ott a távolabb eső fák még zöldelltek,
 183  II    |          hasonlított az égő pokolhoz, s a kép annál tökéletesb volt,
 184  II    |            annál tökéletesb volt, mivel a nyers fák sustorgó sírásai
 185  II    |              nyers fák sustorgó sírásai a kínlódó lelkek jajgatásait
 186  II    |              utánozták, mikhez járultak a fölijedt s ide-oda szállongó
 187  II    |                rivalgásai, üvöltései, s a világtól undorodó baglyok
 188  II    |              keserves huhogásai, és még a négylábú állatok bőgése,
 189  II    |                 állatok bőgése, melyek, a félelemtől kergetve, hol
 190  II    |                 nem tudván sem azt, hol a veszély, sem azt, hol a
 191  II    |                 a veszély, sem azt, hol a szabadulás. ~Nekünk is nagy
 192  II    |                is nagy munkánkba került a megfélemlett lovakkal a
 193  II    |                 a megfélemlett lovakkal a veszedelmet kikerülni, annyival
 194  II    |               visszatérni nem lehetett, a szél a tüzet éppen arra
 195  II    |        visszatérni nem lehetett, a szél a tüzet éppen arra kezdvén
 196  II    |             biztos helyről szemlélhetők a roppant égést, a kocsisomtól
 197  II    |           szemlélhetők a roppant égést, a kocsisomtól kérdém, ki fog
 198  II    |             mutatott. Eleinte az hivém, a borulatot érti, melyből
 199  II    |                 tudnám elmémből kivetni a szörnyű látványt, török
 200  II    |                 nem volt alkalmam látni a valóságos török életet s
 201  II    |            ordításnak, melyben uralkodó a torokhang, de amely kezdetben
 202  II    |               akaratlanul is megragadja a lelket. Nem csoda, mert
 203  II    |                 mintegy látni, miképpen a keletieknél a hang a vesékből
 204  II    |                  miképpen a keletieknél a hang a vesékből darabokban
 205  II    |           miképpen a keletieknél a hang a vesékből darabokban szakadoz
 206  II    |              darabokban szakadoz ki. Ha a mi éles dalaink a torokból
 207  II    |                ki. Ha a mi éles dalaink a torokból jönnek s a hallgató
 208  II    |             dalaink a torokból jönnek s a hallgató fülébe mennek,
 209  II    |           mennek, az ő erőteljes dalaik a szívből jönnek s egyenesen
 210  II    |              szívből jönnek s egyenesen a szívbe is mennek. Másik
 211  II    |              szívbe is mennek. Másik ok a mienkkel ellenkező azon
 212  II    |               Parányi dolog magában, de a napközben annyiszor előforduló
 213  II    |                mindennek más, többnyire a mienkkel ellenkező jelentése
 214  II    |              egészen keleti szokás, hol a víz szent, az is, melyet
 215  II    |                víz szent, az is, melyet a pap meg nem szentel, hol
 216  II    |             forrásoknál állapodánk meg; a lovak pihentek s legeltek,
 217  II    |          lakatlan vidékeken mi jól esik a vándornak egy ily kútfő
 218  II    |       megpillantása. Az utas nem ismeri a kegyest, ki a víztartót
 219  II    |                nem ismeri a kegyest, ki a víztartót építé, mint aki
 220  II    |                 lelki viszonyba lépnek. A világ végéig mennyi hálát
 221  II    |                 becses eszme; éreztetni a vándorokkal, hogy volt,
 222  II    |              vándorokkal, hogy volt, ki a vadonban róluk gondoskodott,
 223  II    |                az idők végéig. ~Elvégre a negyedik napon egy hegyhátra
 224  II    |               pillanték, s eleinte csak a sötét s terhes fellegek
 225  II    |              néhány perc tölt bele, míg a fellegektől az alattuk hömpölygő
 226  II    |          különböztetni. Amit láttam, az a Fekete-tenger volt. Még
 227  II    |            szemeim azonnal végig futták a vidéket, meglátni a magyarok
 228  II    |              futták a vidéket, meglátni a magyarok árva sírhalmait.
 229 III    |                Várnai magyar sírhalmok. A régi csatatér. Gondolatok~
 230 III    |               régi csatatér. Gondolatok~A száműzött keservesen~Jár
 231 III    |                mi bú s gond nyomja?~Nem a múltnak fájdalomja,~Hiszen
 232 III    |                 mért könnyezze,~Ami fáj a múltban, messze?~Azok, kik
 233 III    |               kik itt kűzdtek s hulltak~A hazáért, kiszenvedtek.~Rájok
 234 III    |                száll felettek:~Alkonyán a két hajnalnak~Őrcsillagok
 235 III    |              Torlatlanul nem marad bűn!~A szent könyvre esküvétek,~
 236 III    |               még isten~S azért győzött a hős török,~Szava, mert szent
 237 III    |                mert szent volt és örök.~A száműzött keservesen~Jár
 238 III    |                 gond s bú nyomja~Az nem a múlt fájdalomja,~Ő most
 239 III    |                 múlt fájdalomja,~Ő most a jelent könnyezi,~Bár a múlt
 240 III    |             most a jelent könnyezi,~Bár a múlt sírhalmit nézi.~Várnába
 241 III    |                 másnap első gondom vala a magyarok sírhalmait meglátogatni.
 242 III    |           lapályka nyílik, melyet balra a devini tó, jobbra a Balkánról
 243 III    |               balra a devini tó, jobbra a Balkánról folyó hegyfok
 244 III    |                  míg szemközt és jobbra a szelíden, de folyvást emelkedő
 245 III    |              lapályos helyen domborodik a tizenöt magyar testhalom,
 246 III    |           mutatja, hogy régi sírdombok. A hely, hol emelkednek, bokrok
 247 III    |               nincs benőve, tisztás az, a Magyarország felől jövő
 248 III    |        elborítja, azt kell hinnem, hogy a tenger hullámai által felnyomott
 249 III    |                nem honleányi kéz, hanem a gondos természet, e közanya
 250 III    |               sem kell, oly bőven hever a föld színén. ~Mint a keresztyénségnek
 251 III    |              hever a föld színén. ~Mint a keresztyénségnek Calvariája,
 252 III    |       Calvariája, az izlamnak Medinája, a családoknak temetője van,
 253 III    |                temetője van, úgy vannak a nemzeteknek szent mezői,
 254 III    |              szenvedtek. Érezni látszik a föld maga az emberek halálát,
 255 III    |                az emberek halálát, mert a sírdombok nemde testének
 256 III    |                 országban, válni ekképp a halál örökös száműzötteivé.
 257 III    |                 bírna itt nagy lélekkel a szerencsétlenség e helyét
 258 III    |                 meggyőzettek, míg övéik a távol hazában róluk megfeledkezének,
 259 III    |          hazában róluk megfeledkezének, a történetírókat és a költőket
 260 III    |    megfeledkezének, a történetírókat és a költőket kivéve, kik a feledékeny
 261 III    |               és a költőket kivéve, kik a feledékeny népek késő háláinak
 262 III    |         háláinak egyedüli tolmácsai. ~S a várnai sírhalmokban nyugvók
 263 III    |              sírhalmokban nyugvók iránt a történet sem igazságos.
 264 III    |                 lakolás közti kapcsolat a közéletben nem mindig szembeötlőleg
 265 III    |              meg kell vallani, hogy itt a bűn és büntetése kézzelfoghatólag
 266 III    |            jelent meg, s alig mutat föl a világtörténet hasonló példát,
 267 III    |            rögtön nemzetileg is lakolt. A keresztyén és muzulman becsület
 268 III    |           szóhűség mérkőzött ez esetben a világ színe előtt, s a diadal
 269 III    |          esetben a világ színe előtt, s a diadal és annak minden következménye
 270 III    |              annak minden következménye a muzulmanoké lőn. Mert ne
 271 III    |               feledjük el, miképpen itt a magyar nép nem saját nevében,
 272 III    |               saját nevében, hanem mint a keresztyénség képviselője
 273 III    |                s megbízottja szerepelt, a római Szentszék adta elébe
 274 III    |              római Szentszék adta elébe a szabályt, ő magát csak ahhoz
 275 III    |                augusztus 1-jén Szegeden a törökkel kötött béke jogszerűn
 276 III    |           kötött béke jogszerűn illette a magyar nemzetet, mert az
 277 III    |           mindjárt augusztus 4-én? Mert a nemzet vallásához hív volt,
 278 III    |                 volt, s az egyház feje, a pápa tudtára adá, miképpen
 279 III    |              pápa tudtára adá, miképpen a harc, mit Amurát ellen Magyarország
 280 III    |       keresztyén népek közönséges harca a keresztyénség közellensége
 281 III    |                és főképp mert általa, s a byzanci császár, a velencei
 282 III    |            általa, s a byzanci császár, a velencei és genuai köztársaság,
 283 III    |         velencei és genuai köztársaság, a burgundi s több olasz és
 284 III    |                európai ügy, melynek, ha a magyar nép előbajnoka megszűn
 285 III    |           európai álláspontra emelkedék a magyar, midőn az új hadjárat
 286 III    |                  Azon előnyökről, miket a magyar állodalom magának
 287 III    |                magyar állodalom magának a béke által biztosíta, lemondott
 288 III    |              lemondott tüstént, mihelyt a többi népek által európai
 289 III    |                épp e szempontot látszik a történet s az utókor elfeledni,
 290 III    |             akkori fejedelmek és népek, a pápa, ki pénzt és katonát
 291 III    |           katonát ígért és nem küldött, a híres, vitéz Skander bég,
 292 III    |           ígérkezett és meg nem jelent, a görög császár, s más fejedelmek,
 293 III    |             kínálták és nem küldték el, a velencei s genuai köztársaságok,
 294 III    |            táborát, hanem csengő díjért a Hellesponton átszállították.
 295 III    |                 átszállították. Egyedül a magyar nép teljesíté, mint
 296 III    |        Constantinápolyba az út 1453-ban a várnai sírdombokon keresztül
 297 III    |                keresztül vitt, hol, ha (a magára hagyatott) magyar
 298 III    |                ozmán nem leendett volna a keresztyénség félelme századokon
 299 III    |          Kelet-Európában nem nélkülözné a szabadságot mind e napiglan. ~
 300 III    |               rém emelkedett fel előmbe a hitszegésnek vádja, s egy
 301 III    |                 s úgy találám, hogy bár a dráma egyes személyeit alárendelt
 302 III    |       alárendelt indokok vezérelhették, a magyar nemzetet egy magasb
 303 III    |              hivatásának tekinté védeni a keresztet a félhold, Európát
 304 III    |              tekinté védeni a keresztet a félhold, Európát Ázsia s
 305 III    |                félhold, Európát Ázsia s a nyugati civilisációt kelet
 306 III    |             hódítói ellen. Úgy, hogy ha a szószegés terhe nyomja is
 307 III    |           sírokat, az olyan teher, mint a márványlapé, mely teher
 308 III    |           márványlapé, mely teher ugyan a sírdombon, de amelyre egyszersmind
 309 III    |                 de amelyre egyszersmind a megholtnak érdemei, s nagy,
 310 III    |            engedtessük feledtetni, hogy a magyar itt nem mint magyar,
 311 III    |             tekintém magamat, mint akit a sors ide azért vetett, hogy
 312 III    |             sors ide azért vetett, hogy a nemzet nevében teljesítsem
 313 III    |              nemzet nevében teljesítsem a kegyelet e szomorú tisztét.
 314 III    |               ér bujdosásimban engem is a halál? S hamvaimnak is jól
 315 III    |              volt, az ég szép tiszta, s a vidéket gyönyörűen világítá
 316 III    |                 gyönyörűen világítá meg a bús hold. A völgyet mint
 317 III    |                világítá meg a bús hold. A völgyet mint egy fekete
 318 III    |        temetőnek kőfala -, keríté körül a hegylánc, melynek két vége
 319 III    |             vége két bástyaoromként áll a zúgó tenger hullámai felett,
 320 III    |                 hullámai felett, melyek a távolban sötéten csillogdogáltak.
 321 III    |                nyúlt el hosszan, mögüle a városbeli karcsú minaretek
 322 III    |             karcsú minaretek emelkedtek a légben magasan, míg balra
 323 III    |               légben magasan, míg balra a devini tó habzott, megvilágítva
 324 III    |                tó habzott, megvilágítva a halászok fáklyáitól, kik
 325 III    |             Leülék egyik testhalomra, s a szerencsétlen csatának gyászos
 326 III    |              emlékeibe elmerülék. Látám a fölvirradott tiszta őszi
 327 III    |                öltözik fényes páncélába a fiatal király, s mint esik
 328 III    |            venni, mert érzi, hogy rajta a halálba megy, mint szaggatja
 329 III    |               hirtelen kerekedett vihar a magyar zászlókat. A számra
 330 III    |               vihar a magyar zászlókat. A számra kis, de bátorságban
 331 III    |           bátorságban nagy magyar sereg a völgyben lenn várja a csatát,
 332 III    |             sereg a völgyben lenn várja a csatát, s felülről a hegyoldalból
 333 III    |              várja a csatát, s felülről a hegyoldalból mint egy felhőszakadás
 334 III    |                több órai harcolás után, a számosabb ozmanság megdönti
 335 III    |                 ozmanság megdönti előbb a magyar sereg jobb, majd
 336 III    |                majd bal szárnyát is, de a nagy Hunyadi János, középen
 337 III    |              János, középen állva, mint a mérleg súlypontja, most
 338 III    |              hatalmas karja segedelmét, a törökök kénytelenek lőnek
 339 III    |                 addig türelmetlenül áll a helyen, mit neki a csataterv
 340 III    |    türelmetlenül áll a helyen, mit neki a csataterv és rangja kijelelt,
 341 III    |                s lengyel testőreitől is a dicsőségben részvételre
 342 III    |                izgattatván, űzőbe veszi a futamlókat, s Amurát táborához
 343 III    |              táborához érve, kis erővel a janicsárok még pihent tömegét
 344 III    |            magokat újra rendbe szedvén, a csata csak dühösebb s vérengzőbb
 345 III    |              dühösebb s vérengzőbb lőn, a király hívei rakásonkint
 346 III    |              hívei rakásonkint hullanak a nyilak záporaitól, őt az
 347 III    |            fejét egyik dzsidán, másikon a megszegett békekötvényt
 348 III    |                 hordoztatá körül Amurát a harctéren - a török hadsereg
 349 III    |              körül Amurát a harctéren - a török hadsereg örömkiáltásai
 350 III    |       győzelmöket látták, hanem Allahét a keresztyének istene fölött.
 351 III    |             bőkezű minden iránt. Halála a nemzetre nagy veszteség
 352 III    |             fülemet, s hátra tekintvén, a középső legmagasb halmon
 353 III    |              lóval. Valóban megijedtem. A holtak képeivel társalkodván
 354 III    |                csaknem azt hittem, hogy a holt király alakja jelent
 355 III    |              lovára felülni s mellettem a város felé szótlanul elügetni.
 356 III    |               Egy török utazó volt. ~Ha a csaták leírásait jól érteni
 357 III    |              ütközetről, s egyszersmind a történetírók rajzaiban nem
 358 III    |                fel. Ily hibát követe el a derék Fessler, midőn a magyar
 359 III    |               el a derék Fessler, midőn a magyar sereg jobb szárnyát
 360 III    |              magyar sereg jobb szárnyát a tengerpart és devini tó-mocsár
 361 III    |  lehetetlenséget foglal magában, miután a mocsár a völgy baloldalán
 362 III    |                magában, miután a mocsár a völgy baloldalán van. Hasonlóképpen
 363 III    |           baloldalán van. Hasonlóképpen a helyismeret hihetlenné teszi
 364 III    |          tanakodtak volna: el kelljen-e a csatát fogadni vagy sem?
 365 III    |                 nyomról nyomra követték a magyarokat, s este mindig
 366 III    |             mindig ott tanyáztanak, hol a múlt éjjel a magyar sereg
 367 III    |           tanyáztanak, hol a múlt éjjel a magyar sereg meghála. Várnához
 368 III    |                meghála. Várnához jutván a magyarok, itt nem tőlük
 369 III    |         magyarok, itt nem tőlük függött a csatát el vagy nem fogadni,
 370 III    |          kikerülhetetlen volt. Hátukban a tenger lévén, jobbukon a
 371 III    |                a tenger lévén, jobbukon a meredek Balkán hegysor,
 372 III    |                 meredek Balkán hegysor, a völgyfenékből kivezető egyetlen
 373 III    |           egyetlen északnyugati nyílást a török had tartá elfoglalva,
 374 III    |              had tartá elfoglalva, s ha a magyar sereg puszta védelemre
 375 III    |              azzal, hogy véleménye volt a csataelfogadás; az kikerülhetlen
 376 III    |              volt. Fontosabb kérdés az: a nemes lelkű Hunyadinak a
 377 III    |                a nemes lelkű Hunyadinak a kötött béke megszegésében
 378 III    |        ismeretes vallásos buzgalmában s a vállalat európai fontosságának
 379 III    |               kell és szabad keresnünk, a legkevésbé azon ígéretben,
 380 III    |               azon ígéretben, miszerint a visszaszerzendő Bolgárország
 381 III    |                 Hány ízben volt alkalma a magyar koronát bírnia, és
 382 III    |               nagynak. Mindenesetre, ha a bolgár királyságot el fogta
 383 III    |                  azért teendette, mivel a keresztyénségnek s Európának
 384 III    |             szüksége vala. Két neme van a nagyravágyásnak, egyik,
 385 III    |          magasan ragyogjon, másik, mely a nagy helyet azért fogadja
 386 III    |          kötelességeket teljesíthessen. A történet Hunyadi Jánosa
 387 III    |                rendébe soroztatni. ~Ezt a szavaiban szerény, viszontagságban
 388 III    |             1445-ben május 11-én, tehát a várnai csata után, hat hó
 389 III    |            Segélyt ígértek, meghívatánk a harcra a keresztyénség ellensége
 390 III    |           ígértek, meghívatánk a harcra a keresztyénség ellensége
 391 III    |              ellen... Mi megjelenénk... A sok fejedelem közül senki
 392 III    |                 pótolá szükségeinket... A fejedelmek barátsága a legnehezebb
 393 III    |                  A fejedelmek barátsága a legnehezebb csapás lőn ránk,
 394 III    |         árulásaikat tapasztalók... Mind a mellett is, nevezetes dúlások,
 395 III    |            vissza ellenségeink elől, de a keresztyénség összes javáért
 396 III    |             dicsőségtelennek. E szerint a biztos kilátás helyét szívünkben
 397 III    |            teljes készséggel kelénk fel a veszedelemmel szembeszállani.
 398 III    |             mindkét részről megtörténik a támadás, számra nézve egyenetlen,
 399 III    |                csatázánk késő alkonyig, a nap és csata együtt múlott
 400 III    |             együtt múlott el. Részünkre a harcot sikertelenné tette
 401 III    |               harcot sikertelenné tette a mindig új meg új sokaság
 402 III    |             okozánk, mint szenvedénk, s a győzelem épp oly szomorú,
 403 III    |             semmi nagyot nem kezdhetni, a szerencse amit elvesz, újra
 404 III    |           elvesz, újra visszaadja, maga a fájdalom csak neveli a bátorságot
 405 III    |             maga a fájdalom csak neveli a bátorságot s ingert a jövendő
 406 III    |            neveli a bátorságot s ingert a jövendő vállalatokra...
 407 III    |                most történt, az sem nem a mi puhaságunknak, sem nem
 408 III    |               mi puhaságunknak, sem nem a törökök edzetének következménye...
 409 III    |                embertől üres táborunkat a barbárok elfoglalták, nem
 410 III    |             nézve, hadserege elveszvén, a gondviselés kegyelmesnek
 411 III    |               kegyelmesnek mutatá magát a nemzet iránt, Hunyadit megszabadulni
 412 III    |              megszabadulni engedvén, ki a nemzetnek karja, sőt több,
 413  IV    |                János emlékezete ~Várna ~A kis Erdély egyike a föld
 414  IV    |              Várna ~A kis Erdély egyike a föld legregényesb tartományainak.
 415  IV    |       legregényesb tartományainak. Csak a távol Skóciának felvidéke
 416  IV    |            felvidéke haladja felül, hol a borongó ormokon s a magános
 417  IV    |                 hol a borongó ormokon s a magános tavak szélein Ossian
 418  IV    |               Helvetia múlja felül, hol a bércekből magas erősséget
 419  IV    |               szemei, felülről az égből a napnak csak sugárai jutnak
 420  IV    |         Erdélynek nyugati részében foly a Sztrigy, zúgó, sebes hegyi
 421  IV    |               fű és virág nő, tetőikkel a nyarga szél játszadozik. ~
 422  IV    |               kiesen vad vidékben lakik a szép Eliza, s ölében mulat
 423  IV    |          gonddal neveli őt jó anyja ott a szabad természetben, zöld
 424  IV    |               egyetlen vagyonát, s vele a legvénebb tölgy legmagasb
 425  IV    |         legmagasb ágára szálla föl. ~De a gyűrűnek nem szabad elvesznie.
 426  IV    |                egy kalauz, mely Budára, a fejedelmi várba vezet. Ez
 427  IV    |                 előmutatására megnyílik a király aranysátorának valamennyi
 428  IV    |             valamennyi szárnya, s utána a király emlékező szíve. ~
 429  IV    |              egész vidéket, ameddig lát a szem, amennyire elhallatszik
 430  IV    |                  amennyire elhallatszik a vadászkürt harsogása, egykoron
 431  IV    |                árva volt. ~És elröppent a hangzó húrról érctollain
 432  IV    |                hangzó húrról érctollain a biztos nyíl, s a tolvajmadár
 433  IV    |             érctollain a biztos nyíl, s a tolvajmadár piros vérében
 434  IV    |                piros vérében ott hevert a tölgy alatt. ~De a megholt
 435  IV    |               hevert a tölgy alatt. ~De a megholt barátnak száraz
 436  IV    |                gallyakból máglyát emelt a gyermek, azon azt megégette,
 437  IV    |           feltámadt, később mint jelkép a gyermekből lett hős címerén,
 438  IV    |      Oláhországba mennek, s ott keresik a fejedelmet, kitől e gyermek
 439  IV    |           lakott. Vannak, kik Paleolog, a görög császár leányát mondják
 440  IV    |             boldog nőnek, ki őt szülte. A nagy emberek s átalában
 441  IV    |                 nagy emberek s átalában a nagyság származását minden
 442  IV    |                össze s mi titkos utakon a tenger roppant birodalma?
 443  IV    |            állította össze, szülte őket a föld magából, avagy isten
 444  IV    |           bíbornál s mindennél becsesb: a por és föld; ezért én a
 445  IV    |                 a por és föld; ezért én a porban, s mi ehhez legközelebb
 446  IV    |               mi ehhez legközelebb van, a népben keresem a nagy emberek
 447  IV    |       legközelebb van, a népben keresem a nagy emberek eredetét. ~
 448  IV    |            emberek eredetét. ~Igen, nem a liliom illatából született
 449  IV    |               született e gyermek, mint a Megváltó, hanem a szerelem
 450  IV    |                  mint a Megváltó, hanem a szerelem rózsájából, melynek
 451  IV    |         rózsájából, melynek piros színe a hadat jelelte ki életösvényéül,
 452  IV    |               ki életösvényéül, tövisei a fegyvert rendeltetéseképpen. ~
 453  IV    |               Felnőtt egy vidékben, hol a hegy s mező kebele tele
 454  IV    |             hegy s mező kebele tele van a legjobb vassal, mit választhatni
 455  IV    |               kardjának. ~Bölcsője volt a szabad föld, hajléka a menny
 456  IV    |             volt a szabad föld, hajléka a menny boltozata, vezérfény
 457  IV    |            boltozata, vezérfény fölötte a világoló nap, kebelében
 458  IV    |                 érzelem foglalt helyet: a hazaszeretet, lelkében csak
 459  IV    |                istennek hite s imádása, a fennálló vallás útmutatása
 460  IV    |                  Eredete, mint gyökerei a pompás tölgynek, a földben,
 461  IV    |             gyökerei a pompás tölgynek, a földben, a történet sötétségében,
 462  IV    |             pompás tölgynek, a földben, a történet sötétségében, vész
 463  IV    |                 őt, s halála után fiát, a nagy királyt, eközben feledé
 464  IV    |         igénytelen ifjú származását, ki a XVI. század végén, egy zivataros
 465  IV    |                 oly könnyű és szép mint a tisztuló csillag rövid futása,
 466  IV    |                Némely pedig olyan, mint a napé tavasz kezdetén. Midőn
 467  IV    |           sötétséggel elborítva találja a föld színét, s nagy munkájába
 468  IV    |                mindenfelé, úgy intéznie a szél járását, hogy az hozza
 469  IV    |                  hogy az hozza és vigye a termékenyítő illatporokat,
 470  IV    |           illatporokat, úgy összenyomni a fellegeket, hogy azok esőt
 471  IV    |                hogy azok esőt hintsenek a szomjas mezőkre, s diadala
 472  IV    |               napnak kedves és óhajtott a nyugodalom, mely este reá
 473  IV    |           nyugodalom, mely este reá vár a tenger lágy hullámaiban. ~
 474  IV    |           Jánosnak ilyen pályát mére ki a végzet. ~Egész életét a
 475  IV    |                 a végzet. ~Egész életét a csaták zajában tölté el. ~
 476  IV    |      Csehországban harcolt trónjáért és a husziták ellen, Filep, a
 477  IV    |                a husziták ellen, Filep, a májlandi herceg seregével
 478  IV    |            magyar királlyá választaték, a pártütőket győzé le, sok
 479  IV    |                 római császár ellen, ki a magyar ifjú királyt s a
 480  IV    |                 a magyar ifjú királyt s a szent koronát a nemzetnek
 481  IV    |               királyt s a szent koronát a nemzetnek kiadni vonakodék. ~
 482  IV    |             kiadni vonakodék. ~De mióta a török nép a félholdat a
 483  IV    |        vonakodék. ~De mióta a török nép a félholdat a Fekete- s Marmara-tenger
 484  IV    |                 a török nép a félholdat a Fekete- s Marmara-tenger
 485  IV    |            Kelet és Nyugot, két vallás, a keresztyénség és izlamizmus
 486  IV    |              eszme lelkesíté: Európából a törököt végképp kiszorítani.
 487  IV    |           ázsiai hódítók ellen, ez volt a feladat, mit megoldani vágyott;
 488  IV    |                  mit megoldani vágyott; a Biblia és Korán közé válaszvonalul
 489  IV    |        végcéljául -, mert mind e három, a haza, Európa s a hit nagy
 490  IV    |                 három, a haza, Európa s a hit nagy veszedelemben forgott. ~
 491  IV    |               Én már felöveztem magamat a rég óhajtott ösvényre lépni.
 492  IV    |          végrehajtani magasb erőknek és a Mindenhatónak van fenntartva."
 493  IV    |                magamban, inkább kimúlni a csatában, semmint hitem
 494  IV    |         világító s őrtoronyt kelet felé a XV. században? Ki nem ismeri
 495  IV    |        században? Ki nem ismeri őt mind a keresztyén, mind az izlam
 496  IV    |          lobogtak annyiszor győzelmesen a Haemus havas ormain, a Fekete-tenger
 497  IV    |      győzelmesen a Haemus havas ormain, a Fekete-tenger zúgó partján,
 498  IV    |           Adrianopol fekszik, és egykor a ragyogó Sophia virágzott?
 499  IV    |                negyvenszer ütközött meg a török táborral, tizenhárom
 500  IV    |               csak kettőt veszte el, és a kettő is, egyik Várnánál,