bold = Main text
Rész grey = Comment text
1 I | hegyek,~Száműzésbe csak én magam megyek.~Sírva megyek
2 I | eltelve, mert hontalan vagyok én is, de bennem száműzve nem
3 I | azon virágbokorból, mit én családomnak neveztem. A
4 I | sem látám a házban, melyet én nélküle soha nem láttam -,
5 I | örökre. Ily értelemben vagyok én száműzött. ~Megyek utazni,
6 I | habok folynak a tengereken. ~Én a világ száműzöttje vagyok;
7 I | fel magamnak, mert ez az én fájdalmam, s hazámhoz csak
8 I | hazámhoz csak a jogot -, ámbár én abba visszatérni soha nem
9 II | vén Duna, s ő mormogván, én gondolkodván, egymással
10 II | élvezéshez, sem a nélkülözéshez. ~Én pedig e szigeten különösen
11 II | este volt, s kocsisom is, s én is szundikálánk ülőhelyeinkben,
12 II | folytatók utunkat, s ha én még mindig nem tudnám elmémből
13 II | törököm mosdott és imádkozott, én pedig merengtem és elmélkedtem.
14 III | fel mindjárt augusztus 4-én? Mert a nemzet vallásához
15 III | napiglan. ~Nem tagadom, egykor én is fonák szempontból ítélém
16 III | megtekinteni. Ez volt az én mindennapi búcsújárásom.
17 III | Pestről 1445-ben május 11-én, tehát a várnai csata után,
18 IV | isten karja építette föl? Én előttem bíbornál s mindennél
19 IV | becsesb: a por és föld; ezért én a porban, s mi ehhez legközelebb
20 IV | s sziciliai királynak: "Én már felöveztem magamat a
21 IV | E nagy munkába fogni az én kötelességem volt, bevégezni
22 V | komor szerzetesek laknak. ~Én azt hiszem, Isten azért
23 V | nekem a bánat színe, s az én szívem most búval s bánattal
24 V | átöltözve, de átváltozva járék én Várnában s eljuték oly helyekre
25 V | üldögéltem mozdulatlanul én is, némán, szótlan, merengve
26 V | mindenütt jelenlévő. ~Szóval, én e török világban jól érzem
27 V | szokatlan, a nem ismert, én itt mintegy hon érzem magamat:
28 V | minket némi rokonság csatol. Én éppen nem csodálkoznám,
29 V | túli ormokat megpillantani. Én gyermekkoromtul egy ellenállhatlan
30 V | vérem minden mozzanása, hogy én onnan származom, s mi oda
31 V | nem volt képes. Jól tudom én, hogy Kelet a babona, a
32 V | hulla alá, és a tolmács és én a hajópárkányzatra dőlve
33 V | egy melódián zengik el? ~Én, midőn hallám e persa lány
34 V | nem találtam. Így képzelem én magamnak Sapphót, midőn
35 V | a tengerre nyitva lévén, én csak néhány gyakrabban előforduló
36 V | tavasz, múlt annyi ősz, és én a bájligetbe mindig csak
37 V | harmattól volt nedves. ~Pedig én életem hosszát csak ifjúkorom
38 V | vörösen világítá meg... Végre én is kifáradtam virrasztani,
39 V | valóban teljesen egyedül van. Én is kérdém magamtól: de mit
40 V | magamtól: de mit is keresek én itt és hova szándékozom
41 VII | bátran, nyugodtan, a nap az én szemem, mely egyképpen vigyáz
42 VIII | egy-egy hegyélen emelkedik, s én mindkettőnek erkélyére fölmentem.
43 X | teszi, és ekképp szól: "Én ezennel egyesítem őket a
44 X | kíváncsi bámészkodásával, és én mondhatom, hogy Sztambulban
45 X | ismervén kérdi, ki legyen? Én vagyok azon ember, ki minap
46 XII | nyilvánítom", vagy: "Te, Ali, az én gyermekem vagy." Ilyen fölszabadító
47 XIII | sajkával átszállíttatni. ~Én részemről a könnyű sajkát
48 XIII | e fölírás találtatott: "Én nem vagyok képe ama tehénnek,
49 XIII | tehénnek, Inachus leányának, s én nem adtam nevét a Boszphornak,
50 XIII | haragja űzte a tengereken túl; én, ki e sírban fekszem, egy
51 XIII | erőtlennek s halványnak talál; én, mint e művészetben nem
52 XIII | És ő utána ki bírta? ~- Én bírom -, felele a király. ~-
53 XIII | gyermek szól:~Itt alant én valék egy kis rózsabimbó,~
54 XIII | világ kertébe nem lévén én való, ~Égbe ültettek át,
55 XIII | nemzedékeit, mik beléje esnek. Én fordítám szemeimet parancsa
56 XIII | járhatott, elég az hozzá, hogy én a völgyet a túlsó végén
57 XIII | örökkévalóság van feltartva. És én kifejezhetlen gyönyörrel
58 XIII | s az érc kígyó emlék, de én csak az Ahkmet moséját bámultam,
59 XIII | állapota? S ily értelemben én imádkoztam. ~De ez imaházban,
60 XIII | szemekkel nézve rám, mit én haragra s megbotránkozásra
61 XIII | köszöntik és fogadják. ~Én tudnék sok százat, talán
62 XIII | azt nem föltaláltam, de én teremtettem volna. Ah, ez
63 XIII | nyerhetőhöz hasonlítani; én fontosságot az általános
64 XIII | helyett puszta levelet terem. ~Én még mindig várom amaz ismeretlen
65 XIII | mondanak? Mi engem illet, én nem teszek különbséget a
66 XV | kívül), e mondat szerint: "Én használom hajlékodat, mint
67 XV | fegyvereimet, szekereimet, mint én a tieidet -, a nőket kivéve."
68 XV | szolgámat tőlem elidegenítéd. Én téged azért küldélek, hogy
69 XV | lassúság, szívtelenség, én mind e különböztetések felett
70 XV | Nekem a szavak semmik, én a szívet tekintem: ha az
71 XV | öleld a szíveket át az én szeretetemmel, ne tekintsd
72 XV | adózni. ~Nem tagadhatom, én sem valék egy-egy látványra
73 XV | szemeimre -, de melyen keresztül én nem láthattam, ki tudja
74 XV | dervisek érzéseiről tehát én nem merek ítélni, sok élv
75 XV | vallásban van ez másképp? Én szinte nem értém a katolikusok
76 XV | Azon észrevételt tevém én, miképp kerengéssel, tánccal
77 XV | egészen elvetni is. Ezért én igen örültem a véletlennek,
78 XV | kitudni. ~Egész napokat tölték én kellemes társaságában. Magyarul,
79 XV | leült, és inte, ülnék le én is. Ez itt atyám sírja,
80 XV | pihent volna. ~Azonközben én csendesen s némán ülék mellette,
81 XV | használják. ~Megvallom, én a Koránt akkor még nem olvasván,
82 XV | helyre, mit keresett, de én azt hiszem, könyv nélkül
83 XV | miképp lenne nekem fiam? Én hozzám egy ember sem közelített.
84 XV | III. F.47.v.)." ~"Valóban én (Isten) szenvedtettem veled
85 XV | szenvedtettem veled a halált, én vagyok az, ki magamhoz fölemellek,
86 XV | keblembe tértek vissza, és én megítélem azt, amiben egymástól
87 XV | LXXII. F. 24.v.) - Tovább: "Én ember vagyok, hozzátok hasonló,
88 XV | Olvastam Bibliátokat én is. Előttünk az becses,
89 XV | nekiek: Járuljatok ide, és én elfogom olvasni, amit az
90 XV | titeket sértenek és üldöznek; én pedig mondom nektek, hogy
91 XV | Nem tagadom - felelém - én nem ezt, hanem egy háremi
92 XV | imádjátok Istent, ki az én uram és a tietek (V. F.
93 XV | irgalmas (II. F. 78.v)," ~"Amit én nektek hirdetek, az az igaz.
94 XV(14)| azt állítja, e helyett: "én teremtettelek tégedet és
95 XV(14)| teremtettelek tégedet és te az én prófétám vagy", a keresztények
96 XVII | csillagot és fölkiálta: imhol az én Istenem! De a csillag ekkor
97 XVII | ekkor eltűnt. Mondá ekkoron: én nem szeretem azokat, mik
98 XVII | holdat és mondá: imhol az én Istenem. És midőn az is
99 XVII | napot, és mondá: ez itt az én Istenem, ez bizonyára még
100 XVII | lenyugovék, fölkiálta: ó én népem, én ártatlan vagyok
101 XVII | fölkiálta: ó én népem, én ártatlan vagyok a bálványimádásban,
102 XVII | terítvén elébe, mondá: olvasd. Én nem tudok olvasni, felelé
103 XVII | Isten prófétája vagy és én Gábor vagyok, az ő angyala." ~
104 XVII | hitvallomásával felelt: én ember vagyok, mint ti, de
105 XVII | hitetlenséggel találkoztak. Én tehát, az utolsó próféta
106 XVII | félelemmel közelített hozzá. Én nem vagyok sem Isten, sem
107 XVII | vagyok sem Isten, sem király, én szülötte vagyok egy Koreis
108 XVII | hajlékából e gyönge seiket? Én magam elmentem volna hozzá."
109 XVII | viszálkodtatok-e hon egymással s nem én hoztam-e a békét közétek?
110 XVII | jártatok-e a tévely ösvényén, s én nem vezéreltelek-e igaz
111 XVII | voltatok-e szegények, és én gazdagokká tettelek? Mint
112 XVII | segéltetek. Azt vélitek, hogy én nem érzem ezt? Azt vélitek,
113 XVII | érzem ezt? Azt vélitek, hogy én lehetnék hálátlan? Panaszkodtok,
114 XVII | semmit nem juttatok? Igaz, én nekik világi jókat adok,
115 XVII | egy oldalra, ti a másra, én veletek maradnék. Már most
116 XVII | itt látni. Ó hallgatóim, én is ember vagyok, hozzátok
117 XVII | jól azokat lelkeitekbe. Én nektek egy törvényt hagyok,
118 XVII | örök kárhozatot vonna. ~Ó én Istenem - kiálta fel, mint
119 XVII | hogy azt hivétek, miképp én soha sem hagynálak el? Minden
120 XVII | sem késleltetni nem lehet. Én vissza fogok térni ahhoz,
121 XVII | minden egyéb romlásra vezet. Én most előre megyek, ti mihamar
122 XVII | minden teremtett lények közt én hódolok neked legmélyebben." ~
123 XVII | Mohamed, hadd csevegjek veled; én minden teremtmények közt
124 XVII | paradicsomba vezérelni, semmint én vezethettem Izráel pártos
125 XVII | hogy e munkát elvégezheted? Én már előtted megkísérlém
126 XVII | mondá végre a kádi - íme én öt tanút ismerek, kik melletted
127 XVII | Bocsánat -, mondám -, én semmit sem hallék róla. ~-
128 XVII | minden évben Redzseb hó 12-én indul el. Korán reggel a
129 XVII | a fővárosba visszatér. ~Én is egész odáig elmentem,
130 XIX | Egy ilyen álom volt az én életem itt; váratlan pompa,
131 XIX | merre vonz? Semmi különösen. Én nem hasonlítok fecskékhez,
132 XIX | vágy új meg új hazába von, én szél és felhő vágynék lenni,
133 XIX | vontuk föl vitorláinkat, s én korán a hajófedelen valék,
134 XIX | önnek is kedves - mondám én -, de hogy van az, hogy
135 XIX | kevésbé lepi meg? ~- Mert én meg voltam győződve - felelé
136 XIX | egymás mellett. Ezért midőn én önt először megláttam, úgy
137 XIX | itt, hol ott találkozik. Én tehát, ha nem reményltem
138 XIX | lélek-családból, melyhez én is tartozom. ~E pillanattul
139 XIX | tartozom. ~E pillanattul fogva én nem menék le hajószobámba.
140 XIX | rövid kérdéseivel közbe. És én siettem azokra válaszolni;
141 XIX | ó világhoz hasonlítani. Én a mienket csak a magyarhoz
142 XIX | válasz ez önnek vádjaira. Én Magyarország minden részeit
143 XIX | nem Sztambult választom én összehasonlítási tárgyul
144 XIX | hogy az abból nem telik ki. Én tehát a magaméból engedtem
145 XIX | csak törvény ítélt. Aztán, én nem azt állítom, hogy nem
146 XIX | újra találkozunk, pedig én érzem: mi nem látjuk egymást
147 XIX | felé futni látszottak, s én ábrándokba merülve dőltem
148 XIX | szempontjábul indokolják. Én nem vagyok diplomata, szegény
149 XIX | nem lévén bele avatva. De én nem bírok e szóban látni
150 XIX | a raják vagyonossága az én dicsőségem? Kívánom, hogy
151 XIX | azt mondhatni magokról: én vagyok én, s az ember mint
152 XIX | mondhatni magokról: én vagyok én, s az ember mint egy nemzet
153 XIX | V. 32.)" ~Így ábrándozám én magányos gondolatimmal,
154 Uto | tárgyi világa részben az én környezetem. Öröksége szellemi
155 Uto | létre. ~Íróasztala ma az én otthoni íróasztalom. Mögötte
|