bold = Main text
     Rész                                              grey = Comment text

   1   I    |               magam megyek.~Sírva megyek s zokogva haladok,~S velem
   2   I    |                megyek s zokogva haladok,~S velem halad a vén Duna.~
   3   I    |                El kell válnod Pozsonytól s Budától~S a bérctől, hol
   4   I    |              válnod Pozsonytól s Budától~S a bérctől, hol állt Visegrád.~
   5   I    |                  folyam megszűnsz lenni.~S fogsz nagy tenger sírjába
   6   I    |          gőzhajóról Orsovánál kiszállék, s egy szekeret fogadván, az
   7   I    |                aztán testvéremet, a szép s fiatal nőt, sógorom őt kevés
   8   I    |                 kevés hetekkel élte túl, s gyermekök Iréne, a kis angyal,
   9   I    |                egy gyertyaszál pislogott s nagy pápaszem segedelmével
  10   I    |                 bírája volt a házi úrnak s cselédnek, vagy inkább akinek
  11   I    |                azok csak távol volnának, s őket ő várná hon, mint ez
  12   I    |                 mellé kívánt temettetni, s így jutának mind egymás
  13   I    |            vonult, kerülém az embereket, s nem vala titok előttem,
  14   I    |           kezdett lelkemről fölszállani, s egyszerre csak azt vevém
  15   I    |              hogy rájok csak tekintettem s gondoltam volna. ~E felfedezés
  16   I    |                 földre. Nem kis feladat, s olyan, melyhez kevesen értenek,
  17   I    |                 ha szenvedni szemléljük, s jól emlékezem, hogy midőn
  18   I    |                  apámat betegség, gondok s a vénség meghalványíták
  19   I    |                  a vénség meghalványíták s megőszíték, nekem ő szebb
  20   I    |               vala, mint ifjabb éveiben, s ekkor nemcsak szerettem,
  21   I    |             Előbb eladtam a szülői házat s birtokot, a sírokat kivéve,
  22   I    |                 mert ez az én fájdalmam, s hazámhoz csak a jogot -,
  23  II    |            vezéreim ugyanazon csillagok, s kísérőm még mindig ugyanazon
  24  II    |       tisztátalan emberek épp ez éktelen s a művelés minden bájaitól
  25  II    |                 is, de épp oly meztelen, s pusztaságát még csak a délibáb
  26  II    |               alakai sem elevenítik meg. S mely ennyire süllyedt, e
  27  II    |               nép volna Róma Caesarainak s Trajánainak ivadéka, s ha
  28  II    |       Caesarainak s Trajánainak ivadéka, s ha csakugyan az, emlékezhetnek
  29  II    |            utazám, mint egy házas csiga, s ha ábrándaimba merülvén,
  30  II    |              mindarról, ami körültem van s ami velem történik, viszont
  31  II    |          történik, viszont ha fölébredek s látám magam előtt a végetlen
  32  II    |               sál-övet, mibe egy tőrkést s egy pisztolyt szúrék, s
  33  II    |                  s egy pisztolyt szúrék, s ekképp bele helyezvén magam
  34  II    |                vitorlás ladikot bérelék, s utamat tovább a Dunán folytatám. ~
  35  II    |         hattyúhoz, mely felfútt mellével s kiterjesztett szárnyaival
  36  II    |               ismerősöm volt a vén Duna, s ő mormogván, én gondolkodván,
  37  II    |      Magyarországot, ennek áldott térein s regényes hegyei közt folyva
  38  II    |            folyamnak kíván ő neveztetni, s ám nézzük hazánk térképét,
  39  II    |                 szebb múltat gyászolnak, s három napig sem kellett
  40  II    |          szárazra vonván, tüzet rakának, s mivel kávét, cukrot, dohányt
  41  II    |              lábakkal mellé telepedének, s hol a kávét szörpölgették,
  42  II    |         szörpölgették, hol dohányozának, s ha mindezzel eltelének,
  43  II    |         különösen boldog valék. Csüggedt s borult kedélyállapotomhoz
  44  II    |                 szólalt le. Föltekinték, s ím egy erdei madarat láték
  45  II    |                  ligetek, lombosabb fák, s honnan van, hogy te híve
  46  II    |             innen távozál el a hajnallal s ide térél meg az esttel,
  47  II    |              tavasz, szépek a csillagok, s e fészek azon hely, mit
  48  II    |                 az, hol gyermek-, férfi- s aggkorát átélte, hol remélt,
  49  II    |            átélte, hol remélt, szeretett s a múltra később, életének
  50  II    |        dermedtségéből lelkem fölengedni, s a gerjedező honvágy életre
  51  II    |               Magyarország felé sietnek, s füleim mintegy hallgatóznak,
  52  II    |                  volt zár, csak kilincs, s minden bútor egy lejtősen
  53  II    |              állott, min ültem, feküdtem s takaróztam - miután hoztam
  54  II    |             kerekei pedig, küllők nélkül s egy-egy fatőkéből kivágva
  55  II    |                egy-egy fatőkéből kivágva s kilyuggatva, hasonlítának
  56  II    |                  vidékeken, a sűrű erdők s ligetek tekervényein át.
  57  II    |            ösztöne történetesen vezette, s amint szundikálásából itt
  58  II    |             bokor, csalán, rózsatő, gaz, s az élő fák minden fajai
  59  II    |                  a legjobb bort teremnék s a legszebb kilátású mezei
  60  II    |               folyvást várják a munkások s az építők kezét; a hegyek
  61  II    |                  látta e tölgyeket nőni, s csak ő látja őket elrothadni.
  62  II    |                 fekete termékeny földet, s az óriás fák vastag, számos
  63  II    |               fák vastag, számos ágaiból s derekának gyűrűzeteiből
  64  II    |           gyermekei-e az élő állatok is? S nem boldogabbak-e azok távol
  65  II    |          Fölnézék a fák terepély ágaira, s megrakva láttám számtalan
  66  II    |              virágágynak gondolnád őket, s midőn szárnyra kelnek, azt
  67  II    |            magunkat istenhez. Ennek bája s rende a halandó emberi erőre,
  68  II    |              erőre, annak vadon, de kies s nagyszerű tekintete egyenesen
  69  II    |               ellen pisztolyaimat töltve s mindig felvonva tartani.
  70  II    |                  oly homályos szorosokon s oly bokorsűrűkön menénk,
  71  II    |             törénk át, hogy a lovak elől s szekér mellől karjainkkal
  72  II    |              behunyással óva szemeinket, s ilyenkor, megvallom, az
  73  II    |             elfutsz. Már késő este volt, s kocsisom is, s én is szundikálánk
  74  II    |                este volt, s kocsisom is, s én is szundikálánk ülőhelyeinkben,
  75  II    |              jobbra és balra egy meredek s magas partoldal emelkedett,
  76  II    |              előlünk az eget is elfödék. S midőn egy hirtelen görbülettel
  77  II    |             kapálni, ágaskodni kezdének, s alig volt annyi időnk a
  78  II    |                 már egészen tűzben volt, s égő ágai a szél által hajtogattatván,
  79  II    |             hasonlított az égő pokolhoz, s a kép annál tökéletesb volt,
  80  II    |               mikhez járultak a fölijedt s ide-oda szállongó erdei
  81  II    |                   rivalgásai, üvöltései, s a világtól undorodó baglyok
  82  II    |              éppen arra kezdvén hajtani. S midőn végre biztos helyről
  83  II    |                nép mindent istentől vár, s így e pusztításnak vége
  84  II    |               békével folytatók utunkat, s ha én még mindig nem tudnám
  85  II    |                 a valóságos török életet s világot, teljesen benne
  86  II    |            teljesen benne érzém magamat, s ennek főképpen három oka
  87  II    |                   török öltözetben volt, s törökül énekelt, ha ugyan
  88  II    |                dalaink a torokból jönnek s a hallgató fülébe mennek,
  89  II    |                  dalaik a szívből jönnek s egyenesen a szívbe is mennek.
  90  II    |                 igent billent, az nemet, s ki fejét rázza, az igenlést
  91  II    |           napközben annyiszor előforduló s nekünk mindig felötlő szokás
  92  II    |               hogy nyugat embere vagyok, s most keleten járok, hol
  93  II    |         állapodánk meg; a lovak pihentek s legeltek, törököm mosdott
  94  II    |          ébreszteni az emberek szívében, s emlékezetünket áldatni az
  95  II    |               mutogatván. Oda pillanték, s eleinte csak a sötét s terhes
  96  II    |                   s eleinte csak a sötét s terhes fellegek tömegét
  97  II    |                Várna. ~Keblemet dagadni, s sebesben dobogni érzettem,
  98  II    |               sebesben dobogni érzettem, s égő szemeim azonnal végig
  99  II    |          természetesen nem ismertem fel, s fájdalmam egy sóhajban tört
 100 III    |             halmidon ő bús Várna,~Keserv s bánat nélkül itten~Halmaidon
 101 III    |                ki járna?~De keblét mi bú s gond nyomja?~Nem a múltnak
 102 III    |            messze?~Azok, kik itt kűzdtek s hulltak~A hazáért, kiszenvedtek.~
 103 III    |                Rájok sírdombok borultak,~S lágy szél nyögve száll felettek:~
 104 III    |                 szent könyvre esküvétek,~S nem tartván meg az esket
 105 III    |                  mennyben volt még isten~S azért győzött a hős török,~
 106 III    |                 járna?~De keblét mi gond s bú nyomja~Az nem a múlt
 107 III    |              szél gondosan megsöpörgeti, s azon tiszta kavicsról és
 108 III    |                Meghalni fájdalmas dolog, s kétszer fájdalmas meghalni
 109 III    |              győzelem és dicsőség nélkül s eltemettetvén idegen országban,
 110 III    |            háláinak egyedüli tolmácsai. ~S a várnai sírhalmokban nyugvók
 111 III    |             kézzelfoghatólag jelent meg, s alig mutat föl a világtörténet
 112 III    |          keresztyén és muzulman becsület s szóhűség mérkőzött ez esetben
 113 III    |             esetben a világ színe előtt, s a diadal és annak minden
 114 III    |                keresztyénség képviselője s megbízottja szerepelt, a
 115 III    |              diadalainak gyümölcse vala, s rá nézve az mind hasznos,
 116 III    |              nemzet vallásához hív volt, s az egyház feje, a pápa tudtára
 117 III    |                   és főképp mert általa, s a byzanci császár, a velencei
 118 III    |                  köztársaság, a burgundi s több olasz és más európai
 119 III    |             midőn az új hadjárat terheit s veszedelmeit elvállalta.
 120 III    |            szempontot látszik a történet s az utókor elfeledni, mint
 121 III    |                 jelent, a görög császár, s más fejedelmek, kik seregeiket
 122 III    |               nem küldték el, a velencei s genuai köztársaságok, kik
 123 III    |          teljesíté, mint nemzet, európai s keresztyéni kötelességét:
 124 III    |     keresztyénség félelme századokon át, s annyi derék nép Kelet-Európában
 125 III    |         szempontból ítélém meg e csatát, s midőn néha az emlékezet
 126 III    |             előmbe a hitszegésnek vádja, s egy belső szemrehányás megzavará
 127 III    |                 átvizsgálám az eseményt, s úgy találám, hogy bár a
 128 III    |              kötelesség érzete lengé át, s ha harcra szállt, azt azért
 129 III    |                 a félhold, Európát Ázsia s a nyugati civilisációt kelet
 130 III    |       egyszersmind a megholtnak érdemei, s nagy, bár szerencsétlen
 131 III    |               följegyezvék. Ne feledjük, s Európával se engedtessük
 132 III    |               Hét napig időzém Várnában, s nem mulaszték el egy napot
 133 III    |          bujdosásimban engem is a halál? S hamvaimnak is jól fog esni,
 134 III    |                 volt, az ég szép tiszta, s a vidéket gyönyörűen világítá
 135 III    |                Leülék egyik testhalomra, s a szerencsétlen csatának
 136 III    |               páncélába a fiatal király, s mint esik ki apródja kezéből
 137 III    |            völgyben lenn várja a csatát, s felülről a hegyoldalból
 138 III    |               fehér ruhájú ázsiai lovag, s midőn ez visszavereték,
 139 III    |            csataterv és rangja kijelelt, s ekkor harcvágyát éppen nem
 140 III    |        harcvágyát éppen nem fékezhetvén, s lengyel testőreitől is a
 141 III    |                űzőbe veszi a futamlókat, s Amurát táborához érve, kis
 142 III    |              pihent tömegét támadja meg, s azokat kezdetben megrendíti,
 143 III    |           szedvén, a csata csak dühösebb s vérengzőbb lőn, a király
 144 III    |            bárdütésre lova összeroggyan, s ő melléje halva terül. Néhány
 145 III    |        megmondani, melyik az ő sírhalma? S körülhordozám szemeimet,
 146 III    |                 egy zaj üté meg fülemet, s hátra tekintvén, a középső
 147 III    |               burnuszában lovára felülni s mellettem a város felé szótlanul
 148 III    |             fogunk nyerni az ütközetről, s egyszersmind a történetírók
 149 III    |            nyomra követték a magyarokat, s este mindig ott tanyáztanak,
 150 III    |              török had tartá elfoglalva, s ha a magyar sereg puszta
 151 III    |           ismeretes vallásos buzgalmában s a vállalat európai fontosságának
 152 III    |               Soha. Címre ő nem vágyott, s midőn királyi hatalom volt
 153 III    |                 mivel a keresztyénségnek s Európának azon előőrön az
 154 III    |                 után az ellenség földén, s gazdag martalékkal megterhelve,
 155 III    |         elfoglalá egy kegyes vakmerőség, s teljes készséggel kelénk
 156 III    |            veszedelemmel szembeszállani. S mindkét részről megtörténik
 157 III    |               nézve egyenetlen, de erős, s csatázánk késő alkonyig,
 158 III    |         meggyőzeténk, mint elboríttatánk s szétválasztatánk egymástól.
 159 III    |                okozánk, mint szenvedénk, s a győzelem épp oly szomorú,
 160 III    |                 csak neveli a bátorságot s ingert a jövendő vállalatokra...
 161 III    |        következménye... Midőn fegyvertől s embertől üres táborunkat
 162  IV    |             felül, hol a borongó ormokon s a magános tavak szélein
 163  IV    |                nyarga szél játszadozik. ~S e kiesen vad vidékben lakik
 164  IV    |             vidékben lakik a szép Eliza, s ölében mulat egy eleven
 165  IV    |                fekete holló az erdőből. ~S ez egyetlen barát is egykor
 166  IV    |     aranygyűrűjét, ez egyetlen vagyonát, s vele a legvénebb tölgy legmagasb
 167  IV    |       aranysátorának valamennyi szárnya, s utána a király emlékező
 168  IV    |                érctollain a biztos nyíl, s a tolvajmadár piros vérében
 169  IV    |             gyermek, azon azt megégette, s hamvaiból az feltámadt,
 170  IV    |        történetírók Oláhországba mennek, s ott keresik a fejedelmet,
 171  IV    |                őt szülte. A nagy emberek s átalában a nagyság származását
 172  IV    |             illatából? Honnan gyűl össze s mi titkos utakon a tenger
 173  IV    |                 föl? Én előttem bíbornál s mindennél becsesb: a por
 174  IV    |                 föld; ezért én a porban, s mi ehhez legközelebb van,
 175  IV    |                 egy vidékben, hol a hegy s mező kebele tele van a legjobb
 176  IV    |             fogamzott meg: istennek hite s imádása, a fennálló vallás
 177  IV    |                    Százada csodálván őt, s halála után fiát, a nagy
 178  IV    |         elborítva találja a föld színét, s nagy munkájába kerül világot
 179  IV    |             hintsenek a szomjas mezőkre, s diadala pillanataiban leküldeni
 180  IV    |                 ki a magyar ifjú királyt s a szent koronát a nemzetnek
 181  IV    |                nép a félholdat a Fekete- s Marmara-tenger innenső partjára
 182  IV    |            végképp kiszorítani. Nemzetét s honát megoltalmazni, ez
 183  IV    |                  e három, a haza, Európa s a hit nagy veszedelemben
 184  IV    |               ezt írta Alfonz arragoniai s sziciliai királynak: "Én
 185  IV    |                fogadásom teljesítéséhez, s elvégeztem magamban, inkább
 186  IV    |                  csatában, semmint hitem s nemzetem veszedelmeit tovább
 187  IV    |              ismeri Hunyadit, e világító s őrtoronyt kelet felé a XV.
 188  IV    |              Fekete-tenger zúgó partján, s ott hol Adrianopol fekszik,
 189  IV    |           mezejénél idébb soha nem jött, s a diadal után soká tehetetlen
 190  IV    |              török, sokszor visszavonult s eltávozott ütközet nélkül.
 191  IV    |              látták, hogy él - Hunyadi. ~S míg élt Hunyadi, a mind
 192  IV    |            emelkednek vad kietlenségben. S ki az, aki ott egy szűk
 193  IV    |                 sőt kellemes idomzatúak, s homloka boltozatos és ragyogó,
 194  IV    |                 művész a szem, orr, száj s az egész emberi kép vonalait
 195  IV    |                vitéz fegyver nélkül van. S egy szoros útnál két janicsár
 196  IV    |                két janicsár fogja körül, s mindkettő a mellén fénylő
 197  IV    |            egyiknek hüvelyéből a kardot, s miután vele ugyanazt leszúrta,
 198  IV    |             történetének számos lapjait, s nem ismerek embert, ki oly
 199  IV    |                 oly szelíd, oly egyszerű s oly pompátlan és mégis oly
 200  IV    |         vallásnak ő tökéletes híve volt, s Jenő pápának megírta, miképp
 201  IV    |                 erejét és idejét nemzete s a szent kereszt ellenségeinek
 202  IV    |                 nem előzheti meg a jogot s Magyarországban a fegyverek
 203  IV    |                  belőle bátor parancsnok s ebből bölcs hadvezér vált.
 204  IV    |           elvégzett. Hadban bátorságának s óvatosságának köszönte a
 205  IV    |             senki nem küldött segedelmet s senki nem pótolta szükségeinket...
 206  IV    |                 után az ellenség földén, s gazdag martalékkal megterhelve,
 207  IV    |         elfoglalá egy kegyes vakmerőség, s teljes készséggel keltünk
 208  IV    |            veszedelemmel szembeszállani. S mindkét részről megtörténik
 209  IV    |             szerint egyenetlen, de erős, s csatázunk késő alkonyig,
 210  IV    |                 okoztunk, mint nyertünk, s a győzedelem épp oly szomorú
 211  IV    |                 fogja adni, amit elvett, s a veszteség fájdalma maga
 212  IV    |              Midőn táborunkat fegyvertől s embertől kiürítvén, azt
 213  IV    |           seregének, hanem lelkesedését, s ha kelle, kevéssel sokat
 214  IV    |                 ha kelle, kevéssel sokat s rögtön megtámadt, mint tette
 215  IV    |             övével igenis összefonódnék, s neki ellenségei, irigyei
 216  IV    |                  elválasztani egymástól, s hogy egyenesen csak ellene
 217  IV    |             hadvezér, ősz hajfürtjeivel, s több mint 70 évekkel érdemes
 218  IV    |                  török határszélre ment, s Erdélytől egészen Horvátországig,
 219  IV    |              tetteivel gyarapodott híre, s midőn érdemei végtelenek
 220  IV    |               vetés az erős arató előtt, s íme előlép a megszabadított
 221  IV    |            bánatban fölkiáltanak hálaadó s harsogva visszahangzó szózattal -,
 222  IV    |                 hova vesztett csata után s fogságból érkezik meg ő;
 223  IV    |                  ünneppel fogadják a nép s az ország nagyjai -, mit
 224  IV    |                választja őt, egy szívvel s lélekkel, az ország kormányzójává
 225  IV    |                diadalmasan a töröknek, ő s egyedül csak ő, a vezér
 226  IV    |                 mint tetteiben Hunyadi. ~S III. Calixt pápa őt a hit
 227  IV    |                őt a hit védének nevezte, s már készen volt az irat,
 228  IV    |           királyi címmel ékesítendi fel, s a korona, melyet babér helyett
 229  IV    |                   melyben virág és arany s minden terem, ami jó és
 230  IV    |                  fejünk felett, szelíden s hatalmasan nyúlik végig
 231  IV    |            kikerülhetetlen pillanatának. S látni fogjuk, hogy az ő
 232  IV    |                 trónjára. Ifjú, de érett s bátor volt, dicsőségre vágyott
 233  IV    |                 volt, dicsőségre vágyott s a nagy hódító hírére. Ázsiának
 234  IV    |               terjed ameddig tért talál, s miután útjában meggátoltatik,
 235  IV    |               képez, mélységre törekszik s állandó ágyat készít magának:
 236  IV    |              kevély Byzanc előtt megáll, s azt székhelyéül választja
 237  IV    |             kúpjáról a kereszt lebukott, s helyén a félhold tűnt föl,
 238  IV    |                 az oltárt dönté halomba, s a legrégibb keresztyén birodalom
 239  IV    |              vitézeket Spanyolországból. S ott voltak, kikre számítának,
 240  IV    |       Magyarország volt Európának paizsa s a hitnek védfala. Lehetetlen,
 241  IV    |            tábornak soká ellenállhasson. S ha az erős magyar nemzet
 242  IV    |             számmal a népben mindenfelé, s a sors úgy akarta, hogy
 243  IV    |                   Mohamednek Szerbiában, s a várakat tőle visszafoglalván
 244  IV    |              mind itt, mind Bulgáriában, s két hadtestét irtózatosan
 245  IV    |             megvervén, vezéreit elfogta, s miután Mohamed maga kétszer
 246  IV    |                 meg. ~És ekkor utolszor, s bár koszorús halántékkal,
 247  IV    |                 vélik, de az kell rögtön s haladéktalanul. Százezer
 248  IV    |               csak az ellent ébresztette s ingerelte föl a szomszéd
 249  IV    |                 a szomszéd rengetegben. ~S 1456-ban tavaszkor II. Mohamed
 250  IV    |                  csakugyan síkra szállt, s 160 000 emberrel és 200
 251  IV    |                vélték. Kis sereg volt ez s tetemes része gyakorlatlan
 252  IV    |               tetemes része gyakorlatlan s fegyvertelen is, úgy szólván
 253  IV    |                oszlopának képében az Úr, s az Úr itt Hunyadi volt. ~
 254  IV    |                  a bástyákat, az árkokat s a külvárost elfoglalta,
 255  IV    |                  a külvárost elfoglalta, s a tornyokra feltűzte a félholdat,
 256  IV    |                tartván a szent keresztet s a templomi lobogót a magasban
 257  IV    |              templomi lobogót a magasban s Hunyadi intézvén a csatát,
 258  IV    |              diadalmasan visszaveretett, s megfutamodván, gyalázatosan
 259  IV    |                mindenét, háromszáz ágyút s negyvenezer halottat; Mohamed
 260   V    |        rokonságot azonnal fölismerhetni. S akárhova fordulsz, mindenütt
 261   V    |           férfiak feketébe burkolt holló s varjú seregét kellemes nőink
 262   V    |            színes öltönyei nem tarkítnák s elevenítenék meg, városaink
 263   V    |                 lengő zászló tűnnek föl. S ha az öltözködésbeli színvegyület
 264   V    |                de a sokaságot tekintjük. S mi legérdekesb s legfontosb,
 265   V    |              tekintjük. S mi legérdekesb s legfontosb, az öltözet itt
 266   V    |              keleten, éppen mivel szabad s egyénileg változik, igen
 267   V    |                 ki mi színt visel. Ízlés s jellem között van bizonyos
 268   V    |                bizonyos titkos rokonság, s ez utóbbi ott, hol a divat,
 269   V    |                  magára, melyek lelkének s érzeményeinek néma tolmácsai.
 270   V    |            ragyogó nap fényében a piacon s tengerparton gyűlöngve tolong
 271   V    |                ez ünnep itt mindennapos. S a jelenet különösségét az
 272   V    |             öltözik mint a mezők virágai s az égnek madarai, egészen
 273   V    |               madarai, egészen elbájolt, s elhányván kürtő-kalapomat
 274   V    |                elhányván kürtő-kalapomat s a nevetséges frakkot, harmad
 275   V    |                  ez nekem a bánat színe, s az én szívem most búval
 276   V    |                  az én szívem most búval s bánattal van tele, tehát
 277   V    |             átváltozva járék én Várnában s eljuték oly helyekre is,
 278   V    |              hasonlít, ajtaja felvonható s leereszthető palánkokbul
 279   V    |            leereszthető palánkokbul áll, s a fél embermagasságú padozaton
 280   V    |                 keresztbevetett lábakkal s hosszú szárú pipát szíva,
 281   V    |                 kalmár vagy mesterember, s türelmesen várja a vevőt,
 282   V    |                   kinek nem örül ha jön, s kit nem sajnál s nem maraszt,
 283   V    |                 ha jön, s kit nem sajnál s nem maraszt, ha távozik. ~
 284   V    |                   Elmenék a kávéházakba, s lábaimrul a papucsot, mint
 285   V    |             vetett lábakkal letelepedém, s a cukortalan, de a világon
 286   V    |                 de a világon legillatosb s legízesb kávét halkan s
 287   V    |                  s legízesb kávét halkan s csöppenként szörpölgetve,
 288   V    |                 egy gyermek-iskolába is, s örökre fogom sajnálni, hogy
 289   V    |                   hogy nem vagyok festő, s ama tarkabarka öltözetű,
 290   V    |                 kedves török gyermekeket s közöttök a szakállas, turbános
 291   V    |              éppen e minden földi dolgok s műtárgyak hiánya az, mi
 292   V    |                semmi sincs, épp ott van, s ott is ott van Isten, a
 293   V    |             látványok a mi tornyaink is, s harangaink zengése nem báj
 294   V    |                   de azoknak nyelve érc, s nem minden ember érti, mit
 295   V    |                ötször kiáltják le csengő s érthető szavaikkal az embereknek: "
 296   V    |               más Isten az Istenen kívül s Mohamed az ő prófétája.
 297   V    |         imádkozni. Imádkozni jöjjetek!" ~S mi szépen s tisztán tartják
 298   V    |                  jöjjetek!" ~S mi szépen s tisztán tartják a törökök
 299   V    |                    Az emlékek mind kőből s márványból vannak. Többnyire
 300   V    |                  vannak. Többnyire vörös s kék színnel ékesen kifestvék,
 301   V    |                színnel ékesen kifestvék, s a megholt neve, kora, s
 302   V    |                  s a megholt neve, kora, s a Koránbul egy vers arany
 303   V    |                  dohányoztak. Keresztyén s európai ember ezt alig tudja
 304   V    |                vallás a halált oly komor s gyász képekkel veszi körül,
 305   V    |              gyász képekkel veszi körül, s a temető ez által oly undorító
 306   V    |             temető ez által oly undorító s borzalmas hellyé lőn, hogy
 307   V    |            hellyé lőn, hogy ahhoz ritkán s épp azért mindig félve s
 308   V    |                 s épp azért mindig félve s rettegve közeledünk, míg
 309   V    |                 nemtők domborműképeikkel s szőlőlombokkal ékesíték
 310   V    |             szőlőlombokkal ékesíték fel, s a muzulmánok derült színekkel
 311   V    |               derült színekkel kifestett s megaranyozott síroszlopai
 312   V    |            megaranyozott síroszlopai fák s kerti bokrok hűs árnyékában
 313   V    |               családi körben megtartják, s velök folyvást együtt levén,
 314   V    |       szentségtelenség, de mi elborulunk s keresztet vetünk magunkra,
 315   V    |            egyetlen út feledni a múltat, s kölcsönösen becsülnünk egymást.
 316   V    |         kikönyöklik, merengve álldogálék s szemeimet meresztém a tengeren
 317   V    |                  vággyal vagyok viselős, s az: a kelet utáni vágy.
 318   V    |                emberiségnek, a magyarnak s nemzetségemnek bölcsője,
 319   V    |                 hogy én onnan származom, s mi oda vonz, az nem más
 320   V    |             öltönyben lovagok, karavánok s pásztorok nyomtalan utakon
 321   V    |            úgyszólván egy nap kinyíltak, s a rá következő éjjel már
 322   V    |               fokozatosan felülhaladták; s ugyanazon Istennek, de más-más
 323   V    |             alapítának; mást Calcuttában s Pekingben, mást a balbeki
 324   V    |                 mást a balbeki bálványos s a hyerogliphokkal beírt
 325   V    |            jerusálemi zsidó zsinagógában s az athenei görög Pantheonban,
 326   V    |               keresztyén szent Sophiában s a mekkai mahomedán moséban.
 327   V    |                ott virult Éden bájkerte, s csupán kelet lakosainak
 328   V    |            ellenkező végek egymást érik, s hogy miként a növényvilágban
 329   V    |           Fekete-tengeren. Keleti alakok s nő-öltözet leírása. Török
 330   V    |            Hallván a gőz nyerítő fúvását s a két kerék hortyogását
 331   V    |                vélnők, Neptun merült föl s utazik rohanó tengeri lovaival,
 332   V    |              végig öntöznek a födözeten, s ezt hosszú kender-foszlányokkal
 333   V    |              téren annyi különbféle fajt s oly sokféle öltözetet. Az
 334   V    |                francia, belga, hollandi, s általában a nyugot-európai
 335   V    |                  hasonlítának egymáshoz, s barna ruházatukkal a képnek
 336   V    |                  de annál inkább föltűnt s csillogott a bolgár virágos
 337   V    |             bolgár virágos szűrujjasában s prémes sipkájával; az arnót
 338   V    |            kimetszett hosszú kaftánjával s kék kendővel körülfont turbánjával;
 339   V    |              öltönyével, piros csizmával s valóban rút fövegével, mely
 340   V    |                 övvel szorítva testéhez, s fején fényes muszka sisakot
 341   V    |                  vörös övvel szorítja át s veres fezéről a kék selyem
 342   V    |                 kék selyem bojt gazdagon s negédesen hull hátra mint
 343   V    |                   fahéjszín bő köpenyben s magas fehér süveggel; volt
 344   V    |                 hirtelen ismét eltűntek, s ekképp az egész jelenetnek
 345   V    |                  beszélni nem hallottam, s magamat a tenger közepette
 346   V    |        pisztolyok, puskák, tőrök, kardok s mindennemű házi készületek,
 347   V    |          képezének. Mindezek fölhalmozva s elrendezve levén, jött két
 348   V    |                  jött két fekete herélt, s utánok tíz rabszolga hajadon
 349   V    |            ibrikeket, kosarakat, sálokat s egyéb aprólékot hozának,
 350   V    |           Közülök némelyik ékesb öltözet s kevélyebb magatartás által
 351   V    |               mély hajlongással fogadtak s kísértek. Szépek valának-e?
 352   V    |                  hópehely; hasonló színű s kelméjű öltönye volt (entarisz),
 353   V    |                lobogó ujjai kilátszának, s alsó része pedig három részre
 354   V    |           kétszer keríté a csípőt körül, s mely mellé a hímzett zsebkendő
 355   V    |              szárnyait föl nem kapdossa, s míg a nő azokkal bajlódott,
 356   V    |            ábrázatárul a fátyol leessék, s így akaratlanul is alkalmunk
 357   V    |                  háremi elvonult életnek s gyakori meleg fürdőknek
 358   V    |                mely keblet, állat, ajkat s az orr felső részét födi
 359   V    |             másikkal homlokot, szemöldet s az egész főt, mely fátyol
 360   V    |                  kendőbe szokták gyémánt s másféle ékeiket a török
 361   V    |               nem takart, be volt fonva, s corall gyöngyökkel behintve. ~
 362   V    |                mint a legszebb asszonyé, s alig lépett a számára kiterített
 363   V    |           lábakkal, azonnal övébe nyúlt, s levévén aloe fából csinált
 364   V    |               megérkezett. Inte fejével, s egy szolga rézmedencében
 365   V    |           fölemelkedett, ismét leborult, s mellén keresztbe tett kezekkel
 366   V    |                adni, mind ennek erkölcsi s illedelmi értelme van. Kisebb
 367   V    |               maradt, de azonnal intett, s ez elég volt, hogy a pipatöltő
 368   V    |             pipával azonnal ott termett, s mindenik pipa alá réztányért
 369   V    |             filigrán hüvelybe vala téve, s mindenik egy hímzett posztófödéllel
 370   V    |                 a födeleket róluk lekapá s bal vállán keresztül veté.
 371   V    |             szolga jobb kezének hüvelyk- s mutatóujjával fogja meg
 372   V    |      mutatóujjával fogja meg a findzsát, s bal kezét szívére tévén,
 373   V    |                  tévén, így adja azt át, s mikor visszaveszi, bal tenyerét
 374   V    |                egy tányért terjeszti ki, s a findzsa rajta lévén, jobb
 375   V    |           tenyerét födélképpen teszi rá, s így nyújtá át a kávésnak,
 376   V    |                 görög volt, de franciául s olaszul jól beszélt, ez
 377   V    |       kikerülhetlen pipából egyet szívék s az illatos kávét ajkaimmal
 378   V    |               két fegyvert, egy yatagánt s egy görbe kardot, mondatván
 379   V    |            illetni. Később oly politikai s hadi kérdéseket intéztette
 380   V    |                 mik nagy ítélőtehetségre s érett, tiszta, messze ható
 381   V    |           gyöngébbek, a szerkesztői toll s a szónoki előadás sincs
 382   V    |         halmazából a lényeget keresi ki, s attól, mit egyszer valónak,
 383   V    |                 gazdagok hamis igazságok s elvek kincseiben, s az égnek
 384   V    |            igazságok s elvek kincseiben, s az égnek valamennyi változó
 385   V    |           magánéletben négy-öt politikai s erkölcsi szabályokhoz ragaszkodnak,
 386   V    |               szabályokhoz ragaszkodnak, s ahhoz makacsul ragaszkodva
 387   V    |                miáltal Európában a török s a muzulman századokon át
 388   V    |              fogalmat képezett lelkében, s attól el nem tér, mindent
 389   V    |               abból ítél meg, annak hőse s ha kell, martyra lesz. A
 390   V    |             szíves volt a hajóskapitányt s engem ebédre meghívni. Két
 391   V    |           nyúlván a tálba, csak a levest s a pilafot ette elefántcsontból
 392   V    |                 szolga cinedényben vizet s csészéket hozott, s meghajolt
 393   V    |                vizet s csészéket hozott, s meghajolt állásban előbb
 394   V    |               egy más szolga a kivarrott s rojtos keskeny törlőt nyújtotta
 395   V    |         elfoglalván, mi egy-egy gazdagon s ízletesen hímzett asztalkendőt
 396   V    |                   Istennek, a jóságosnak s a kegyelmesnek nevében!"
 397   V    |                   vagdalt hús zöldséggel s fűszerrel vegyítve és zöld
 398   V    |                  kaviár -, gyomorerősítő s ingerlő szalszifik -, sütemény
 399   V    |             rózsa-tejfel, mely sűrű volt s rózsaolajtól illatozott -,
 400   V    |           aranypiláf, (vajba lassan főtt s sáfránylével megfestett
 401   V    |                 nem egyéb, mint cukorból s gránátalmából, őszi barackból,
 402   V    |            hozták és vitték, a basa puha s kövér ujjai sebesen s ügyesen
 403   V    |               puha s kövér ujjai sebesen s ügyesen mozogtak, s mihelyt
 404   V    |              sebesen s ügyesen mozogtak, s mihelyt ő végezte, intett
 405   V    |                mihelyt ő végezte, intett s a tál eltűnt. Szóval, egy
 406   V    |                 végződött; mindent újnak s ízletesnek, csakhogy nagyon
 407   V    |            nyújtván, az asztalt kivivék, s szokott szertartással égő
 408   V    |               szomjas lévén, a tolmácsot s engemet a kormányos szobájába
 409   V    |                  a háremnek engedvén át) s érdekes beszélgetés közt
 410   V    |                 hallva oldalt pillanték, s látám miként egyik fekete
 411   V    |                elmélkednek, ott kávéznak s dohányoznak, ott nyújtják
 412   V    |                ölelik hévvel szép nőiket s kedves gyermekeiket, hízelgő
 413   V    |             kedves gyermekeiket, hízelgő s kedvkereső asszonyaik ott
 414   V    |             családi új meg új ünnepeket, s az ingerrel és gazdagon
 415   V    |                 hol tánccal, hol zenével s énekkel váltva mulattatják.
 416   V    |               kit ölelő karok a szerelem s élvezet puha selyemszálaival
 417   V    |                  háremnek, mi szentséget s rejteket jelent. ~Ámbár
 418   V    |                kezdetben nekem szokatlan s így kellemetlen volt a hosszan
 419   V    |                 hosszan húzott gégehang, s amaz orrhang, mely a keleti
 420   V    |             dalnokok modorához tartozik, s mely az európai szelídebb
 421   V    |     következetesen, de mindig előbb vive s haladásban felmutatva fejtegeti.
 422   V    |                  egy szakát mondaná föl? S mit mondjunk dalnokainkról,
 423   V    |              egészen ellenkező érzeményt s gondolatot fejeznek ki,
 424   V    |              olyan hosszú volt a dallam, s ez annak minden gondolatát
 425   V    |                  völgy minden hajlásait. S apródonkint fülem hozzászokván
 426   V    |          hozzászokván a bizarr hangokhoz s idegen ritmushoz, nem kéj
 427   V    |                   mely hosszadalmas volt s mit az éj sötét csendében
 428   V    |                mit az éj sötét csendében s a mormogva zúgó tenger közepette
 429   V    |                  jajgató, ez a szerelmet s kéjt lebegő gerjedelmes
 430   V    |         gerjedelmes ének, mely a veséből s szívből darabokban látszott
 431   V    |           látszott kiszakadozni, annyira s oly ellenállhatlanul megragadt,
 432   V    |             karjai közt a szirtfokon áll s panaszait a habzó tenger
 433   V    |            később annyiféle hangfordulat s lejtés, majd olvadó, majd
 434   V    |                éneklő hangja éles, magas s tiszta volt, csaknem gyermeki,
 435   V    |               szobájának ablaka alattunk s a tengerre nyitva lévén,
 436   V    |                  ismeré a költeményeket, s utána írom le ide, alkalmasint
 437   V    |                  Mózes csodáit hirdetve, s a szellő, mint megváltó,
 438   V    |               rubint színben sugároznak, s a hyaczint hajfodrai illatot
 439   V    |           kísérem mint napot az árnyék. ~S előlem ő mindig fut, mint
 440   V    |                mindig csak áttekingeték, s reggel és estve, mint az
 441   V    |             különöst, ismeretlent láttam s hallottam e napon, hogy
 442   V    |                 fantáziám tarka alakjai. S akármerre fordítám szemeimet,
 443   V    |              hevertek turbánnal fejeiken s fényes fegyverekkel öveik
 444   V    |                  forgatva felém szemeit, s kezében kivont kard villogott,
 445   V    |            kapujánál tiltólag vigyázott; s kívüle és kívülem ébren
 446   V    |                  kifáradtam virrasztani, s magyar fehér szűrömbe takaródzva,
 447   V    |            szaladozó matrózok topogásai, s a harang kongása fölriasztának.
 448   V    |                fölött, a vihar üvöltött, s a kapitány föl s alá járva
 449   V    |               üvöltött, s a kapitány föl s alá járva a hídon, mely
 450   V    |            lobogó tűz súlya alatt, sírni s kínlódni látszott. Valóban,
 451   V    |            kiásott sír űre felett lebeg, s már érezi közeledni a pillanatot,
 452   V    |             ménén, ez őt bár mint hányja s veti, folyvást erősen ülve
 453   V    |          megdöbben, szívünk összeszorul, s az átalános csend jelenti,
 454   V    |             mikben kedveseim nyugosznak, s másra nem vágyok. Barátokat?
 455   V    |             megyek, haladok, mint mennek s haladnak alattam a tenger
 456   V    |             elhagytam, vágyva országokat s népeket látni, miket nem
 457   V    |           tekinteném a világot hazámnak, s az emberiséget nemzetemnek?
 458   V    |             nemzetemnek? Ki minden népet s minden országot szeretni
 459   V    |                ki mindenütt örül a jónak s szépnek, hol azt találja,
 460   V    |                kezeibe vándorbotot vesz. S akárhol hal el, ez oly sors,
 461   V    |                sem kerülhetett volna ki, s ha idegen földön nem sirattatik
 462 VII    |          partjainak, várainak, falvainak s csodás szépségeinek leírása.
 463 VII    |                  Sztambul. ~Ha mindenütt s mindig szép és lélekemelő
 464 VII    |       szövétneket emeli azt föl a hegyek s partok barna kárpitai mögül.
 465 VII    |             éjjel megkínzott hajó körül, s oldalba csapkodván, tajtékozva
 466 VII    |           oldalba csapkodván, tajtékozva s locsogva hömpölyögtek előre,
 467 VII    |           küzdésben, halkabban működött, s szerepét átengedve a felfútt
 468 VII    |              belefeküdt. ~De hova nézzek s merre forduljak? Két szemem
 469 VII    |                  tengerfolyam, jövő-menő s egyik parttól a másikhoz
 470 VII    |               Híven ezeket csak a kék ég s a zöld tenger tükre sugározhatja
 471 VII    |                  minden lépten változik, s minden változás új szépséget
 472 VII    |           Boszphorban két óráig tartott, s álmodni véltem, midőn a
 473 VII    |           hegyfokon, rovátkos tornyaival s bástyáival két vár tűnik
 474 VII    |               rom, de az ázsiai még áll, s életének jelét adja azon
 475 VII    |               öböl közepén, ékes palotái s mezőlakai a két meredek
 476 VII    |                 emelkednek ki az osztrák s muszka követségek palotái.
 477 VII    |               gazdag kereskedők selyembe s aranyba öltözött cifra nejei
 478 VII    |                 vén erdők hűs árnyékában s itt-ott átmetszve völgyektől,
 479 VII    |                  a vidék szelíden kiessé s kecsesen nyájassá változik,
 480 VII    |               hegy lejtőjén fehéren kél, s magas s egyenetlen tornyaival,
 481 VII    |            lejtőjén fehéren kél, s magas s egyenetlen tornyaival, rovátkos
 482 VII    |            hídjaival, körded ablakaival, s borostyántól betakart omladékival
 483 VII    |                 mielőtt bevehette volna, s alattuk a síkon a tengerpartig
 484 VII    |             hűsében, galambok búgásánál, s azon kedves tengerhullámok
 485 VII    |                 alig négyszáz öl széles, s itt jött át a scyták ellen
 486 VII    |                 volt arra, hogy a keleti s nyugati emberiséget egymástól
 487 VII    |          partokon az ókor egyéb neveivel s emlékezeteivel is találkozunk;
 488 VII    |                 a mesés hírű argonauták, s Therápia a pont, hol a visszatért
 489 VII    |               bizonytalan hagyományokkal s mesés mítoszokkal itt, hol
 490 VII    |             kioszkok, kertek, virágágyak s mulatóházak kettős sora
 491 VII    |          fuvallatát éreztem arcom körül, s kik sajkákban eveznek, a
 492 VII    |               faépületek, de oszlopokkal s faragványokkal gazdagon
 493 VII    |    faragványokkal gazdagon fölékesítvék, s ha egykor a görög, az örmény,
 494 VII    |             szokás vagy törvény elavult, s így a házak különbféle,
 495 VII    |              azért soha nem harmoniátlan s évenkint felfrissített színeikben
 496 VII    |                háztetőn erkélyek vannak, s az egész a nagy fák árnyékában,
 497 VII    |               folyó borostyánok levelei, s piros rózsa és illatos jázmin
 498 VII    |    befecskendeznek, mindenesetre a nyílt s magas ablakokon hűs fuvalom
 499 VII    |                olajfák, zöld borostyánok s szökőkutak között száz meg
 500 VII    |               között száz meg száz színű s alakú kioszkok s chínai