Rész

 1   I |               Mert az öröm egy rózsa, melynek illata édes, a bánat egy
 2   I |           édes, a bánat egy rozmarin, melynek temetői szaga van, ki az
 3  II |         utazánk, míg egy falut érénk, melynek apró házikói a földből mint
 4  II |           temetőjéről, és Belgrádról, melynek bástyáiról örökös fényben
 5  II |          bokor zörrenése ijeszte fel, melynek ágain nem ismert vad tört
 6  II |         haramiánál veszélyesb rémmel, melynek nincs karja és megragad,
 7  II |               és tekintete borzasztó, melynek hiában állsz ellent, csak
 8 III |         természet, e közanya ültette, melynek mindnyájan gyermekei vagyunk.
 9 III |            magyar, hanem európai ügy, melynek, ha a magyar nép előbajnoka
10 III |              keríté körül a hegylánc, melynek két vége két bástyaoromként
11  IV |            vezet. Ez egy varázs jegy, melynek előmutatására megnyílik
12  IV |          hanem a szerelem rózsájából, melynek piros színe a hadat jelelte
13  IV |    haladéktalanul. Százezer emberrel, melynek csak három hóra adjanak
14   V |             kétszer keríttetik körül, melynek végei egyik oldalon szinte
15   V |             az élet olyan mint a tűz, melynek kezdete füst, vége hamu. ~
16 VII |             haladánk a Boszphor felé, melynek torkolatátul alig három
17 VII |                és egy folyó tengeren, melynek vize tiszta mint smaragd
18 VII |             középső egyenlő nagyságú, melynek egyikében a szultán ül.
19 VII |            kedves városát, Szkutarit, melynek háta megett a búsongó cipruserdők
20 VII |              Marmara-tenger nyílását, melynek csendes hullámain a Herceg-szigetek
21 VIII|               és a galatai torony az, melynek magas tetejéről a világ
22 VIII|              bőség-szarvához hasonló, melynek szája a most említett tengernyelvre
23 VIII|       legszélső ama híres hét torony, melynek sötét termeiben hajdan honáért
24 VIII|           tizennégy a mély öbölrül -, melynek hossza egy mértföldet jóval
25 VIII|           mértföldet jóval halad -, s melynek két partját egy hajóhíd
26 VIII|              arany koronáját képezik, melynek fogaiba a magas fák kellemesen
27 VIII|              nagyszerű vízcsatornája, melynek magas ívboltozatai sötéten
28 VIII|            mutfi palotái -, a divánt, melynek kapujától vette a birodalom
29 VIII|           zászlóitól virító, lepi el, melynek árbocai ünnepnapokon fölékesítve
30 VIII|            hegyeinek magas csúcssora, melynek havai egész idáig kifehérlenek. ~
31 VIII|           ködén keresztül szemléljük, melynek átlátszó páráján belől fehér
32 VIII|         mögött árnyékos kert zöldell, melynek közepén van a hárem, mi
33 VIII|       virágkert, vagy árnyékos berek, melynek virágos lombjai szelíden
34 VIII|           Aszpár-cisterna (víztartó), melynek kúpos boltozata hatvannégy
35 VIII|           kilátás nyílik a szemnek, s melynek erkélyén éjjel-nappal őrök
36 VIII|          lábnyi széles, metszi végig, melynek két oldalán vannak a boltok,
37 VIII|           élet egy folytonos gallóka, melynek hol egy, hol más vége emelkedik
38   X |              virágból kötött bokréta, melynek erősebb ugyan illata, de
39   X |             vallásos és bölcselő nép, melynek untalan ajkában s gondolatában
40   X |     bikacsököt forgat. ~Alig van ház, melynek udvara kies kertté alakítva
41   X |             család haza tér ebédelni, melynek ideje minden évszakban közvetlenül
42   X |              a városrész szegénysége, melynek ital és étel bőven osztatik -,
43   X |          élvezetök, és még a kávéház, melynek száma Constantinápolyban
44   X |               nincs oly szegény falu, melynek a maga kávéháza meg ne volna.
45   X |           háromemeletes szökőkút van, melynek friss víz-szála bugyogva
46   X |         faragott hajó-mintát ábrázol, melynek ágyúnyílásain s ablakain
47   X |            kicsúfoltak. Alig van nép, melynek ennyire átment volna élő
48   X |               már vallási természetű, melynek minden imádságot meg kell
49   X |              nagy kapuról ismerni rá, melynek ajtaja lengő vörös kárpitból
50   X |                Padlója fehér márvány, melynek közepén egy szép szökőkút
51   X |           mosé déli oldalán az utcát, melynek kávéházaiban az ópium-evők
52   X |        Képzeljünk egy sötét kárpitot, melynek közepén egy hátulról megvilágított
53   X |               romlottság és dévajság, melynek valami résen utat kell találni,
54 XII |             gyümölcsöt teremjen a fa, melynek csak hímvirágjai vannak.
55 XII |           felszabadulási mozgalmának, melynek jelei újabb időben sűrűn
56 XII |            katolikus Spanyolországra, melynek telepeiben a rabszolgakereskedés
57 XIII|              hátul gömbölyded szekér, melynek teteje is köralakú, úgy
58 XIII|          hajdan találtak egy sírt is, melynek oszlopán egy borjúcska faragott
59 XIII|     sírhalmoknak, itt keleten elér, s melynek itt nincs is ama gyászos
60 XIII|             nézd, mondá ő, e tengert, melynek mindkét végén sötétség a
61 XIII|               nagy változatosságának, melynek az színpada volt. Szívem
62 XIII|            óceánba kiterjedni láttam, melynek közepén egy magas gyémántbérc
63 XIII|              van egy fedett csarnoka, melynek ajtaján kronografok az alapító
64 XIII|              Olymp fölséges hegysora, melynek gyönyörű völgyeit és tetőit
65 XIII|               nincs emlékezetes tett, melynek saját éposza nem volna,
66 XIII|         hasonló színű tokban tartván, melynek oldalán s a lapmetszetén
67 XIII|              ád, ~Ne űzd el fád alól, melynek árnya hűsít,~S gyümölcsöt
68 XIII|           Európában sok ország volna, melynek története egykorú írók által
69 XIII|              királyok mulattatása is, melynek egyik ágát teszi azon mulatságos
70  XV | tanítványaitól kezdve korunkig jön, s melynek száma oly nagy, magában
71  XV |             van az embereknek, egyik, melynek írott törvényre van szüksége,
72  XV |   dervis-forradalmat a XV. századból, melynek feje, Bőreklüdzse-Mustafa,
73  XV |              hasonló a magas hegyhez, melynek alja büdös mocsárban áll,
74  XV |       borulásokkal, tagjártatásokkal, melynek vége levén, bő köpenyeiket
75  XV |       lehetetlenné tesz, hogy nemzet, melynek vallási és polgári törvénykönyve
76  XV |                a földet körülfonja, s melynek fejét az asszonyi állat
77  XV |           lenni egy isteni vallásnak, melynek a földi vallások csak tökéletlen
78 XVII|     kinyittatá, egy tevét öletett le, melynek húsát a szegények között
79 XVII|             kő alá egy posztó lepedő, melynek széleit valamennyi tribusok
80 XVII|               s egy nyílvessző által, melynek feje arcában bennmaradt.
81 XVII|   megtisztítva helyreállítani óhajtá, melynek gyökere nemzeti hagyományoknál
82 XVII|          lépés széles mosé emelkedik, melynek midőn a hívő muzulmán távolrul
83 XVII|               összegét kell értenünk, melynek forrása nem az ész, sőt,
84 XVII|           állított fel: egy az Isten, melynek felfogására elég az emberi
85 XVII|         Haléma magához vitte, a teve, melynek hátán ült a gyermek, szótehetséget
86 XVII|        mellyel egy bércet illetett, s melynek egy óriás szikrája egész
87 XVII|            egy érzékfölötti tehetség, melynek épp oly dolgok kellenek,
88 XVII|               szellemi nemzetiségnek, melynek tagja bárhol lakjék s bármi
89 XVII|            magányosan mint egy lélek, melynek nincs árnyéka sem. ~De ha
90 XVII|       Sztambul népessége ekkor megöl, melynek húsát barátai, rokonai s
91 XVII|         zarándokok változatos serege, melynek öltözete oly különbféle
92 XVII|           hord, és egy hosszú póznát, melynek végén kosárka függ, melybe
93 XIX |         földön csak egy oly tünemény, melynek szülő okai Istenben, a lelki
94 XIX |           azon nemzet szenved többet, melynek országában a háború folytattatik,
95 XIX |                a keresztyénből annak, melynek keblében a szenvedés kiirthatlan