Rész
1 II | terepély fa ágai közül szólalt le. Föltekinték, s ím egy erdei
2 IV | választaték, a pártütőket győzé le, sok várakkal egyetemben
3 IV | nemcsak foglyul tartóztatta le, sőt ki akarta adni a töröknek.
4 IV | akarattal elfogadta, ő győzte le a belső villongásokat, ő
5 IV | Sophia templomában szálla le. Bal kezével jelt adván,
6 IV | égből bocsátkozott volna oda le -, jobb kezével pedig az
7 IV | mintha napja szállt volna le. ~A nép háláját bebizonyítá,
8 V | csak az avatottnak hull le. ~Engem a török nép, e keleti
9 V | boltozatáról néhány mécs függ le; különben egészen üres,
10 V | naponkint ötször kiáltják le csengő s érthető szavaikkal
11 V | kezdve bő redőkben hull le bokáig, tiszta volt mint
12 V | szőnyegre, alig telepedék le keresztbe vetett lábakkal,
13 V | költeményeket, s utána írom le ide, alkalmasint hiányos
14 V | fölszökék, prüszkölve rázva le magárul a forrongó tajtékokat,
15 VII | művészi ecset nem írhatja le. Annál kevésbé, mivel mindaz
16 VII | mérsékletesen csillapítja le; a főélv az előtte nyíló
17 VII | árnyában lomhán telepednek le, hol a tenger partján csevegve
18 VIII| Szeraitól kezdve a lejtősön le, folyvást emelkedő hegy-háton
19 VIII| árkai, futnak a tetőkről le a tenger felé, s bennök
20 VIII| munkába fogtam. Nyelv azt le nem írhatja, művész le nem
21 VIII| azt le nem írhatja, művész le nem festheti, a photographia
22 VIII| meredeken mennek föl és le, s oly tekervényesen, hogy
23 VIII| kerül a dolog, azt vagy le kell rontani, vagy a szomszédnak
24 VIII| emelkedik s uralkodva tekint le magasából a városra, a Boszphorra,
25 VIII| kicsinyt a nagy nem nézi le, ki tudja, holnap talán
26 VIII| azokéi, kik nagy útra mennek, le szoktak tétetni; ilyen rakhelyek
27 VIII| hogy ha tetszik fizesd le, vagy isten hírével menj
28 VIII| papírfödeleket kapdosva hányják le, hogy áruikat mutogathassák.
29 X | gyöngéd érzelmek közt folynak le a ház körén belől a gyermekség
30 X | szabad állatok rendére száll le, s bár néha rosszul alkalmaztassék,
31 X | virágot és gyümölcsöket raknak le. ~Nagy családoknál azonban
32 X | márványkádba. A boltozatról le rézkígyókon olajmécsek függenek,
33 X | tésztaszerű anyag vonatik le bőréről. Ezután még illatos
34 X | illatos szappanhabbal mosatik le, ki óhajtja, annak haját
35 X | betakarva, tiszta ágyba fekvén le, még egyszer jön izzadásba,
36 XII | álarcot soha sem tehetik le. Miért így elfödni a teremtés
37 XII | elve uralkodik, ott a nő le van taszítva a férfi oldala
38 XII | meg sem jelenhetnénk, vagy le kellene mondnunk arról,
39 XIII| cifrább veres bojtok lógnak le. A barom homlokán s orrán
40 XIII| kék selyembojt hosszan lóg le; hajok rövidre van nyírva,
41 XIII| magyart üdvezelni akarom." Le nem írhatom, mint meglepett
42 XIII| mindenikében egy csillár lóg le, bronzbul úgy öntve, hogy
43 XIII| beszédei s rendeleteit írják le, mik olykor ezeknek irodalmi
44 XIII| szívén! Szelíd kézzel törüld le könnyeiket, édelgésed bárcsak
45 XIII| szavakkal, szívét kötelezd le jó akarattal. Hogy tört
46 XIII| megérdemlik. Hányan nem buktak le a jólét öléből, s a szerencsétlenség
47 XIII| cselekszel. Végképp mondj le az igazságtalanságról és
48 XV | kaftánban, olvasót görgetve le ujjaik közt, komolyan merengő
49 XV | számolni fogsz. Te rontod le az izlamot, de jaj neked,
50 XV | szemközt a padozatra ülének le. ~E dervisek öltözete áll
51 XV | sírra leült, és inte, ülnék le én is. Ez itt atyám sírja,
52 XV | napján, jönnél el ide s ülnél le síromra - meglehet, hogy
53 XV | dervis imádkozva borult le a sírhalomra s e megható
54 XV | miket Isten azért külde le, hogy az embereknek irányul
55 XV | nemzetségekre osztottunk le, avégre, hogy egymást ismernétek.
56 XV | költőink is a hurikat úgy írják le, mint akik "tiszta fényből"
57 XV | fenekén. Egy lomb nem hull le, melyről tudomása nem volna.
58 XVII| ész következtetve vonja le Isten lételét, a képzelődés
59 XVII| termékeny földeken telepedtek le, városokat építettek, nagy
60 XVII| kinyittatá, egy tevét öletett le, melynek húsát a szegények
61 XVII| koronkint prófétákat küldeni le, kik az emberiséget ismét
62 XVII| Talebnek, hogy most boruljon le saját gyermeke előtt, és
63 XVII| fajtalan dalokkal zúgták le szavát: midőn az utcán ment,
64 XVII| a Holdat, még sem térnék le utamról, hacsak Isten nem
65 XVII| föltételek alatt kötelezte le magát hozzájok menni s nálok
66 XVII| hol legszebb korát élte le, bírni a Kábát, Izmáel maradékai
67 XVII| égből egy galamb szálla le, s fülébe súgá, mit volt
68 XVII| Jeruzsálembe s a hetedik égbe írja le. Úgy látszik, ez - legalább
69 XVII| Állj meg ó Mohamed, szállj le s imádkozzál, kétszer meghajtván
70 XVII| fénylajtorja bocsáttaték le, míg vége a Sakrát, az az
71 XVII| annak száma szállíttatnék le." ~Mohamed visszatére, és
72 XVII| mindaddig, míg a szám ötre le nem szállíttatott. ~Mózes
73 XVII| a jeruzsálemi templomba le is szállt, hol Borákot még
74 XVII| saját jövendőjét rontja le, nemzetségét ellenségévé
75 XVII| karmazsinpiros függönyök lógtak le. Középben a téren az úti
76 XVII| fölpillantva, ha nem esik-e le valaki azok közül, kik oda
77 XIX | de sehol nem telepedik le; hazája a világ, kedve a
78 XIX | való, sorából búsan tekint le ránk rovátkos falaival a
79 XIX | pillanattul fogva én nem menék le hajószobámba. Csendesen
80 XIX | márvány emlékeit romboltuk le? Királyi lakokat, fényes
81 XIX | szülöttei által győztük le; van ebben, erkölcsileg
82 XIX | titeket magyarokat tiportunk le, ámbár ez legnehezebben
83 XIX | saját jobb karját vágta le, mely az embernek nélkülözhetlen
84 XIX | mint fényes gyöngy pergett le néhány könnycsepp. ~"Egykori
85 XIX | veszélyben van, ha a szultán le nem tétetik. Mit használ
86 XIX | napszámból él, megvetve tekint le a legnagyobb basára is,
87 XIX | nagyvezérek fejei évenkint hulltak le, a legszegényebb muzulmáné
88 XIX | magasra, szeszély buktatta le, de a nép fölött mindig
89 XIX | törököket! Mi megvetve nézik le művészeteinket, tudodmányainkat,
90 XIX | Lázár a sírban; vétessék le róluk a ravatal nehéz köve,
91 XIX | természetesb? De mondjon le az uralkodásrul, mi őt itt
|